Boldogan szélesedik az állandó mosolya, hogy valaki becsüli a munkáját, és látni is akarja azt. Jó munka is lett, bár lehet, hogy a munkásoké az igazi érdem, akik végül befejezték, és Samanuske csak az alapot kezdte el, de akkor is kivette a részét belőle, csak azt sajnálja, hogy nem tudta sehol se aláírni, pedig akkor aztán mindig emlékeznének a nevére, legalábbis a családban, és akkor, ha mennek úszni.
- Tetszeni fog, nem is olyan mély, de nagy, és meleg, és lehet benne játszani, meg ugrálni, és eddig csak egyszer fulladtam majdnem bele.- hadarja, de azt már nem osztja meg, hogy mi is történt akkor, amikor majdnem ottmaradt. Persze az is egy részeg este miatt volt, nem jutott el a szobájáig, a medence mellett aludt el, és hát ha iszok valaki, néha ki is akar jönni a gyomor tartalma, ami egyenesen bele ment a medencébe, Samanuske fejével együtt, szerencse, hogy arra járt valaki, és kihúzta, bár lehet jobb lett volna, ha otthagyja, mert amit utána már megint kapott Hanatól, az fájdalmas volt, és takaríthatta ki a medencét is.
- MImimimimimi??- csillogó szemekkel várja, hogy mit is fog kapni. A figyelmeztetést pedig alig hallja meg, süti az süti, mindegy, hogy milyen is. Akkor is megeszi, ha véletlen nem cukrot, hanem sót raknak bele, finom az akkor is, csak kicsit más az íze, meg jó gyomor mindent bevesz, legfeljebb ha tényleg rossz lenne, amit nem tud elképzelni, akkor addig tartja magát, még elég időre nem marad egyedül, hogy megszabaduljon a rossz érzéstől. Bontaná is már kifelé, de csak vár még vele, ha Akira azt szeretné, meg lehet tényleg jobb lesz, ha elteszi, majd amikor valamit nassolni akar, akkor fogja elővenni, és befalni az egészet.
- Áh, ha jól áll, akkor semmi gond. Csak tudod, a munka miatt nem lehetek mindig ilyen, steril környezet kell, amikor műtők, vagy ilyesmi.- főleg, mert nagyjából egyedül dolgozik, valahogy sokakat nem érdekel az, hogy az állatokon segítsenek, lusta, és felelőtlen banda. Többre nézik a shinigamik életét, na jó, nem mind shinigami rossz, de vannak, akik nem szeretik az állatokat, sőt, bántják szegény tehetetlen kis csöppségeket.
- Az ne zavarjon, akad itt biztos valami, amit felvehetnél, na meg manapság az alsóneműk olyanok, mint a bikinik, ez is meg van oldva, de ha kell, akkor keresünk valamit, amit felvehetsz, meztelenül nem lenne a legjobb, azért úgy még meg lehet fázni is.- kicsit elpirul, amikor Akira belekarol, de majd ráfogja arra, hogy még mindig a robbanás hatása alatt áll, és attól vörösebb az arca. De most vidáman sétál Akira mellett, kar a karban, és a sütikék pedig a másik kezében. A medence pedig szerencsére nincs is olyan messze. S' mikor odaérnek, Samanuske kibúj Akira karjából, hogy letegye a süteményt, majd odasétál a medence széléhez. legugól, hegy megnézze milyen is a víz, ekkor kerül elő Ikichi, aki nekiszaladásból Samanuske hátának vetődik, kibilentve a férfit az egyensúlyából, és beleesik egyenesen a medencébe. Hamar a felszínre úszik, és kimászik a vízből, megrázza a fejét, majd Akirahoz sétál, akire sejtelmesen rámosolyog, ölbekapja, és így ugrik vissza a vízbe. Legyen akkor mindketten nedvesek, és még másik ruha se kell.

Meglepte a dolgok menete, nem gondolta, hogy a medencébe csobbanás ilyen következményekkel jár, de ha ezt tudja, akkor már lehet régebben is eljátszotta volna ezt pár másik hölggyel, na de ezen már mindegy elmélkedni. Most csak az számít, hogy megtörtént, na meg az is, hogy kap levegőt, hála a felszínnek, bár sok mindent nem lát, mert a haja útban van, de érkezik a segítő kéz, és ahogy eltűnik a haj, Akira láthatja, hogy bár Samanuske némileg elpirult, de még mindig kedvesen mosolyog.
- Nem kell kérned…- pedig olyan jól eltervezte a monológját, de előadni nincs ideje, mert Akira ismét a víz alá merült. Lehet súlyok vannak a cipőjében, és azért megy lentebb? Ki tudja, de az, hogy Samanuske ruhája kap egy cibálást, lehet arra utalt, hogy meg kéne menteni a lányt, bár ahelyett inkább vesz egy nagy levegőt, és lemegy a víz alá. Arcán mosoly, és öröm, szemei vidáman csillognak, nem mintha máskor másmilyen lenne, de talán most kicsit más, mint a megszokott, maga se tudja az okot. Talán a meglepetés, hogy megcsókolták, vagy az, ahogy Akira reagált, nem tudja, de nem is nagyon érdekli. Inkább közelebb araszol Akirához, és magához öleli, majd ismét fel, akármennyire is jó ez az állapot, csak jobb, ha friss, és kellemes levegő járja át a tüdejüket. Ám most nem engedi meg, hogy Akira csak úgy lemerüljön, helyette most Samanuske csókolja meg, hosszan, gyengéden, és mikor elválnak ajkaik, kedves hangon beszélni kezd.
- Akkor most 1-1, és nem kell lemerülni, helyette nem akarsz a barátnőm lenni? Ez csak annyival jár, hogy gyakran el kell viselned a társaságomat, kedves szavakat mondok, kedves leszek veled, ajándékokkal halmozlak el, és még ilyesmi jó dolgok. Örülnék, ha az lennél.- egyből a közepébe, nem kell kerülgetni azt a forró kását, legalábbis ilyen dolgokban nem. Na, meg mivel megvolt az első csókjuk is, ami nem is nagyon lehetett volna jobb, ez már magától értetődik, habár az a kérdés, hogy Akira akarja-e ezt? Ha nem, hát Samanuske biztos nem lesz annyira boldog, de el tudja viselni az elutasítást. De reméli nem erre kell számítania, és igen lesz a válasz, akkor pedig végre Hana is megnyugodhat, hogy nem kell látnia olyan nőket, akik reggel surrannak ki, és utána Samanuske se kap ki, hogy megint mit csinált. Bár, hogy Ikichi ehhez mit fog szólni, az kérdéses, de Samanuske nem hiszi, hogy nagyon kiakadna, kapott ajándékot Akirától, ezzel már le is van kenyerezve, legalább egész egyszerű lélek a kis maki, pont mint a gazdája.

Újra viszontlátás – második randi

Hatalmas kavics esett le a szívéről, de szerencsére nem csobbant, és még buborékok se lettek. Kínos lenne kimagyarázni, hogy mi is bugyborékol, vagyis mi okozta. Friss még ez a kapcsolat ahhoz, hogy egymás előtt szellentsenek. Ennél csak az lenne rosszabb, ha engedne az ösztönöknek, és sárgítaná a vizet, hajaj, az de kínos lenne. Majd ha már egy ideje járnak, akkor halkan és sunyin próbál eregetni, az talán elviselhető lesz, de a vizes mutatványt sose fogja megcsinálni. Ép elég volt egyszer, pontosabban egyszer amikor rajtakapták. De mentségére szóljon, részeg volt, bár ez lehet nem magyarázza azt meg, hogy miért a medence szélénél állva kellett ezt csinálnia. Hm, ez egy ötletet adott Samanuskénak, le kell raknia az alkoholt, legalábbis nem szabad részegre innia magát, elég lesz csak hangosra és vidámra.
- Hátööö…- töprengő arckifejezéssel vakargatja a fejét. Ez tényleg jó kérdés, a válasz meg adná is magát, de azért azt csak nem fogja mondani, inkább valami mást kell kitalálnia. De mivel Akira ezt kérdezte, azt jelentheti, hogy még nem volt barátja, így azt se mondhatja Samanuske, hogy ami máskor. Marad az egyetlen épkézláb megoldás.
- Majdnem az, ami nekem. Te is meglátogatsz néha, ritkán kedves szavakat mondasz, ha tetszenek, akkor örülsz az ajándékoknak, a szavaktól zavarba is jöhetsz, már ha akarsz. De majd adja magát, idővel kiderül, mit is kell csinálni. Jahm, meg néha a másiknál alszunk, és onnan megyünk munkába, meg eljárunk sétálni, piknikezni, és szórakozni. Bár egy nehéz feladat lesz, majd be kell hogy mutassam Hanat.- persze, hogy csak a jó dolgokat mondta el, ha a rosszakat is elmondaná, akkor a végén Akira nem ment volna bele, azt meg persze nem akarta Samanuske se. Jó, egy rosszat mondott, bár csak nézőpont kérdése, hogy rossz-e. Samanuskénak lehet, ha Hana régi történeteket kezd el mesélni, vagy képeket mutogatni, akkor szegény férfinak vége lesz. El kell menekülnie a világból, és remeteként kell élnie. Persze Ikichit viszi magával, kell majd egy csali is, ami eltereli a kirándulok figyelmét, még Samanuske kifosztja a piknikkosarakat, és lenyúlja az italkészletet.
- Majdnem elfelejtettem, a ruhád miatt nem kell aggódni, biztos van valami száraz, amit majd odaadhatok, vagy ma már itt is alszol? *.* - kérdezte csillogó szemekkel.

Minden remek, Akira szerint menni fog az egész, bár így vázlatosan elsorolva, nem is látszik nehéznek. Sőt, ha mégis az lenne, akkor Samanuske majd magát fogja hibáztatni, hogy miért nem figyelt jobban arra, amit most elmondott Akirának. Vitatkozni meg szerinte nem fognak, ilyen helyzetekben hamar átmegy majd papucsba, és ez meg is fogja oldani az egészet. De lenne még itt valami. Vajon ha most itt marad Akira, akkor szabad a kéznek mindent, vagy nem? Erről se ártana majd beszélni Akirával, de talán most nem rontja el a pillanatot ilyen dologgal, meg hát azt se tudja, hogy Akira mit szeret. Lehet majd korbács, meg ilyen dolgokat, akkor pedig Samanuskenak hamar be kell vásárolnia, ne hogy szégyenben maradjon, és ne tudjon meg felelni a barátnőjének. Szerencsére már van tapasztalata abban, milyen ha egy nő elveri, habár az nem feltétlen jó értelemben vett verés volt, inkább az a fajta, amikor valakit elkapnak, amikor véletlenül beles a női öltözőkbe. De Akirával biztos más lesz, izgalmas, és újszerű. Bár az is lehet, hogy pont nem olyan, hanem csak az átlagost szereti, az ellen nagyon nincs kifogása Samanuskenak. Mert hát egy olyan szép nő, mint Akira, biztos szokta csinálni.
- Nincs mitet, van itt nekünk sok ruha, biztos találsz olyat, ami tetszik, vagy valami köntös is akad majd, reggelre az egyenruhád száraz is lesz majd.- mondta vidáman. Ügyesek a birtok munkásai, főleg a nénikék, akik Samanuske ruháit szokták rendbe rakni.
- Miért zavarnál? Ha Hana megtudja, biztos örülni fog, hogy végre valaki, akit nem éjszaka csempésztem be, és marad is reggelire.- széles mosollyal az arcán mondta ezt, nem is gondolva abba bele, hogy nem feltétlen most kellene elmondania a régi eseteit a nőkkel, de annyi baj legyen, az régen volt. Engedve a ruha húzásnak a part felé evickél, és kimászik Akira mellé, ennyi kellett Ikichinek, aki már szaladt is fel Samansuke vállára.
- Csak előkerültél végre.- megvakargatta a kis maki állát, majd gyorsan elkapta, és bedobta a medencébe. - Ezt azért, mert Te is belelöktél, mindegy, hogy jó lett a következménye, akkor is megérdemled.- vigyorogva integet Ikichinek, majd összefogja a haját, és csavar rajta egyet, némi víztől így meg is szabadult.- Ej, néha azt gondolom, le kéne vágni a hajamat. Na, de akkor mehetünk? Megmutatom a szobámat, és mielőtt elfelejtem. Sütike.- érte megy az ajándék sütikért, majd vissza Akirához, és megfogja a kezét, majd megindul befelé, útközben, pedig szól pár munkásnak, hogy valami ennivalót vigyenek a szobájába, meg meleg teát, és törölközőt, na meg száraz ruhákat. S’ pár perc séta után, meg is érkeztek Samanuske szobájához. - Nah, itt is vagyunk, szerintem már bent is van minden, amit kértünk, majd a fürdőmben átöltözhetsz, ha szeretnél.- és amikor ezt elmondta, be is nyit. Semmi különlegesség nincs Samanuske szobájába. Teljesen olyan, mint egy átlagos szoba, leszámítva azt, hogy nagyobb, drágábbak a bútorok, és jó pár szekrény van, amiben Samanuske holmijai vannak, játékok, ruhák, és ilyenek. Az ágya melletti szekrényen pedig egy bélelt kosárka van, Ikichi ágya. Samanuske ágyán pedig a kért ruhák, meg a többi dolog.

Bár azt nem érti, minek kiszedni Ikichit. Ki tud mászni magától is, azt is tudja merre kell mennie, sőt, még jobban ismeri a környéket, mint Samanuske, biztos tud pár rövidebb utat. Talán meg is kéne kérni, hogy mutasson ilyet, bár az előző vizes dolog után pár napig biztos nem tenné meg. De ha igen, akkor szinte biztos, hogy valami olyan helyre vinné a gazdáját, ahova beszorulna, és kapna az alkalmon, hogy lehúzza a nadrágját, és fedetlen üleppel hagyja.
- Gondolod? Áh, sokáig tart, még megszárad, meg néha beleakad mindenbe. A legrosszabb az volt, amikor a ventilátor kapta el. Elég fájdalmas élmény volt, utána mehettem fodrászhoz, azt meg nem szerettem, mindig büdös volt a szája, és kevés foga volt.- komoly lelki törést okozott ez Samanuskenak. Azóta nem tud olyan ártatlanul nézni egy hajvágós székre, mint azelőtt, pedig az annyira kényelmes tudott lenni. Bár csak egy konyhás néni lett volna az, aki a haját vágja, akkor biztos gyakrabban járt volna oda. Főleg ha valami finom étel illata is érződött volna rajta.
- Akkor indulás.- süti meg, Akira keze meg, Ikichi Akiránál, Samanuske pedig séta közben fütyülni kezdte az Indiana Jones zenéjét. Bár nem annyira illik ide, de ha már valami felfedezésfélét csinálnak, akkor miért is ne? Csak remélhetőleg nem fog jönni egy nagy szikla se, mert akkor szaladhatnak az életükért, bár elég sok szoba van, az egyikbe csak be lehet ugrani, persze ha az ajtó zárva van… hát az fájdalmas, de majd akkor Samanuske fog elsőnek vetülni. Nyah, de megérkeztem a szobájába, és örül, hogy Akirának tetszik. Ikichi is az ágyába szaladt, ahogy letette Akira, és már dörgölte is magát a takarójába, majd bebugyolálta a kis testét
- Persze, elforduljak?- mert hát udvarias is tud ám lenni, Hana aztán meg főleg elverné, ha most rosszalkodna egy sort, és még nagyobb foltot ejtene a Kuchiki házon, bár nem tudja, hogy már hova is lehetne foltot rakni, van elég, gondoskodott róla, és még néha Hana is beszállt.
- Miben? Jaaaa…. per…persze.- kicsit gyorsnak érzi ezt a tempót, meg is mondja majd Akirának, de a ruhát persze segít levenni. Szembeáll vele, és kezdi a mutatványt, bár becsukja a szemét, lehet ezt nem kellett volna, mert így véletlenül megfogta Akira egyik mellét, hamar elkapta a kezét, az arcra rákvörös lett.
- Bocsánat, én csak… csak véletlen volt. Kicsit gyors ez nekem, nem olyan vagy, akiket csak elhoztam játszani, és mentek is. Remélem nem haragszol, ha azt mondom, hogy nem akarom, hogy hamar az ágyba kerüljünk, és csak egy éjszakára kelljek neked.- még mindig csukva volt a szeme, és továbbra is mosolygott, bár most elég halványan, és remélhetőleg már sikerült valamennyire levetkőztetni Akirát.

Újra viszontlátás - második randi

Pedig számított valami olyasmire, hogy az orrát megint rakhatja össze, legalább száz darabra törés után, vagy éppen a családi koronaékszert kellene jegelni, de még azt se kapta meg. Ezek szerint Akira is annyira meglepődött, mint Samanuske a tapizás miatt. Bár azt el kell ismernie, hogy kellemes tapintás volt, és méretre is jó, nem az a fajta nő, akik akkorával rohangálnak, mint a fejük, vagy nagyobbak, ami érthetetlen. Samanuske 4. osztagos, csak tudja, hogy fizikailag ez akkora megterhelés, hogy csak na. Ilyen szempontból Akira tökéletes, a hátsóját még nem is nézte meg, de biztos az is szép, ahogy az egész Akira az.
- Tényleg sajnálom, meg minden, ha lestem volna, az lett volna a baj, lehet nagyobb baj…- szerencse, hogy Akira megfordult, legalább nem láthatja Samanuske arcát, ami vörös, mint a paprika, de a szemében egy kis pajkos öröm is felfedezhető, mert annak ellenére, hogy mennyire is kellemetlen volt a helyzet, azért kellemes is volt, legalábbis a számára.
- Hátőőőő… néha csak az ágyban voltunk, volt hogy birkóztunk, jó dolgokat.- nagy kő esett le a szívéről, amikor kiderül a számára, hogy Akira félreértette azt, amit mondott. Bár azt furcsállja, hogy valamit hallott is, valami nagyot koppant a földön. Pedig nem volt semmi a medencében, amitől képzelődne, sőt, a robbanásnál se sérült meg a feje, valami más lehet. Gyorsan nézeget jobbra-balra, és látja, hogy Ikichi vert le valamit álmában. Akkor mégse csak képzelődőt, szerencse, de a kis maki is tudja, hogy mikor kell használni a hanghatásokat.
- Nemnem, én se, sőt, sokáig szoktam ébren lenni, mert nagyfiú vagyok már, ma is lehetünk fent sokáig, és beszélgethetünk, meg ehetünk, játszhatunk, utána majd alszunk, meg csináljuk azt, amit szeretnél, csak szólj nyugodtan.- gyorsan hadarta el a mondandóját. Nagyon megkönnyebbült, mert Akira tényleg nem jött rá arra, mire is célzott Samanuske, bár ez megint csak ad némi elgondolkozni valót. Mert ha nem vágta le Akira, akkor bizony lehet, hogy még nem is volt része ilyenben. Ilyennel még nem találkozott Samanuske, de sokat mondta a nagyapja, hogy egy ilyen lányt találni, olyan, mintha egy igazgyöngyöt találna az ember. Ritka, és meg kell becsülni, szépen bánni vele, szeretni, és vigyázni rá. Samanuske szerint, ezzel bizonyon nem lesz gondja.
- Mit? Ja, nem sokat, persze, semmit.^^ Egy éjszaka alatt ismerkedhetünk, csak ennyit akartam mondani, mert voltak olyanok, akik egy éjszakai… ismerkedés után már mentek is, és nem akartak többet ismerkedni, vagy folytatni.- már lassan kezd belezavarodni abba a sok sületlenségbe, amit mond, de lehet már a fonalat is elvesztette.
- A fürdő? Ottottottott.- mutogat jobbra, ott van a saját fürdőjének az ajtaja, bent meg minden, ami kell. Jó nagy kád, főleg az, szeret benne játszani a játékaival, de azok szerencsére el vannak dugva… vagy a kád szélén van? Reméli nem. S’ ha Akira menne, akkor hamar oda is adja neki a ruhát, meg a törölközött.
- Shuj… ez meleg volt, na hamar átöltözök én is.- ledobálja a ruháit, gyorsan megszárítja magát, a hajával most nem foglalkozik, és felveszi a jó meleg, sötétkék kimonoját, a szennyest meg összegyűri, és kinéz a folyosóra, majd odaadja az egyik munkásnak, aki arra elhaladt, és várja Akirát, amikor pedig megjelent, elsőnek nagyon meg se tud szólalni, amikor pedig mégis, nem sok értelmeset mond.
- Azta… denagyonszépvagy. Akarom mondani, jól áll nagyon.- megköszörüli a torkát zavarában.

Eddig nem is tudta, hogy a piros arc mennyire is megy a fekete hajhoz, de már tudja, hogy egész jól. Legalábbis Akirának nem is áll olyan rosszul, de azért reméli Samanuske, hogy nem mindig marad ilyen az arca, még valaki azt gondolná, hogy Akira beteg, allergiás valamire, és ezért ilyen az arcocskája. Utána meg Samanuskét is leszidnák, hogy negyedikes létére nem ismeri fel a bajt. Aztán csak magyarázkodhat, hogy mondott valamit, attól piros az arca, de akkor meg lehet azt hinnék, hogy valami csúnyát, és akkor kikapna Samanuske. Akárhogy is gondolkodik ezen, a végére csak az jön ki, hogy kap egy letolást, utána meg lehet Hanától egy kiadós verést. Nem is erőlteti tovább, csak beleszédül, sőt, már érzi is, hogy körbe-körbe megy a világ körülötte. Meglepetten is pislog egy pár pillanatig, de felismeri, hogy ez csak egy kis közös pörgés. Boldogan megy körbe-körbe az se nagyon érdekli, hogy a hajából egy kevés víz kikerül a falakra, majd megszárad, dohos és penészes csak nem lesz. S’ mikor lassulnak, majd megállnak még kicsit imbolyog, szédülékeny sajnos.
- Igenigen, akármit, van sok játékom, lego, társasok, meg katonák, és még sok filmem is van, meg mese, mesekönyvek, kifestő is… vagyis az nincs…- a felsoroltakból talán így is elég sok kijött, ami ciki lehet, de a kifestő az, ami nagyon kínos. Inkább beszerez párat, ami férfias, robotos, meg ilyen kardozosos, izgalmas, azt az igai férfiak színezik.
- Hát, általában ha fürdök meg ilyenek, akkor utána a hajamat babrálom, néha fésülöm és szárítani is szoktam, de egyszer Ikichi fésült meg, sokáig tartott, és még fájt is, nagyon húzta a fésűt, meg csomós lett a hajam, és fájt is, de azt már mondtam? Lehet. Na, de ha egyedül vagyok akkor én a kezemet használom… izé, magammal játszom… vagyis na, katonázgatok, vagy szoktam olvasni, meg filmet nézni, vagy csak fekszek és nézem a plafont.- valahogy terelnie kéne, mert pár dolog, amit mondott… hát az nem éppen jól érthető, vagyis lehet jól érteni, csak nem mindig jó értelemben.
- Uhuh… tényleg, megfésülöd a hajamat? Utána én a tiédet, és közben kitaláljuk mit játszunk. Nananana? Benne vagy?- kérdezi csillogó szemekkel, és ha Akira benne van, akkor már szalad is az egyik szekrényhez, és szinte feltépi a fiókot majd előszed néhány fésűt, és letelepszik az ágy mellé.
- Akkor innen jó? Eléred rendesen a hajamat? Tudom, hosszú, sokáig nőt, régen rá is lépten néha, akkor nagyokat estem, de Ikichi szeret rajta utazni, de manapság már nem engedem meg neki, ezért használja a vállamat a kis maki.- hadarja mosolyogva, és várva, hogy akkor fésüljék egymást, de elsőnek Samanuskét, majd utána Akirát.

Nem tudja pontosan, hogy hányan is vannak az Akirák, de egyben biztos, a többiek meg még elég homályosak. Talán két másikat, ha lát, de lehet ők is egyek, csak így elcsúsztak. Akkor szokott így látni, ha kicsit ittasabb a kelleténél, vagy véletlenül beleszagol valami fertőtlenítőbe, amit az osztagánál tartanak. Egyszer el is aludt, olyan erős volt az a valami, lefeküdt egy asztalra, be is takarta magát, teljesen, utána meg, amikor gyorsan felkelt, csak egy ütést érzett, és vissza is hanyatlott. Akkor már piroslott is az a takaró, meg utána kapta a fejmosással egybekötött bocsánatkérést. Pedig Samanuske csak azt remélte, hogy aki megütötte, nem lett komolyabb baja. Ő biztos azt gondolta volna, hogy egy szelem, vagy ilyen három k-s, vagy mi. Az embereknél mondanak ilyet. Sok ember felvesz egy fehér ruhát, és csuklyát, majd kereszt alakú tábortüzet gyújtanak és akörül táncolnak. Biztos kedvesek, ha már olyan sokan vannak, befogadnak bárkit. De, hogy itt mit keresne, azt nem tudja. Ám lehet majd csinál egy ilyet, hátha többen is beszállnak ebbe a játékba.
- Ha jól számolom… máááásfééé… nem, már csak egy. Jééé, és a szoba se pörög. Hehehehe…- nevet hangosan, ahogy a szemeivel nézeget, az arca ugye most foglalt, selymes satuban van, nem is nagyon akarná kivenni onnan, jó az ott, ahol van. Ezért is a szemeivel mondta a nemet, és nem a fejét rázta.
- Nemnemnem!!! Szoktam kint is lenni sokat, de bent is szeretek lenni sokat. Egyszer csak úgy szaladni kezdtem a kertbe, addig-meddig, hogy egy őr azt hitte, hogy bajom van, és kitartotta a kezét, miközben felé szaladtam. Nagyot nyikkantam, de vicces volt. Szegény pedig utána magyarázkodni kezdet, és nem tudom miért, de félt is. De megnyugtattam, hogy nem lett baj, és nem mondom el Hananak. Azóta pedig sose rakják ki a kezüket, ha szaladok, pedig ha gyors vagy, akkor még pördülsz is egyet.- hadarta, de nagyon gyorsan, csoda, ha Akira ki tud majd érteni valamit belőle, vagy az mekkora csoda lesz, ha majd meg is érti, amit Samanuske akart mondani. S’ amilyen gyorsan mondta, olyan gyorsan ment is a fésűért, és lerakja magát az ágy mellé, haját kiengedi, és hagyja, hogy elkezdje Akira.
- Akkor nem vágatom le, de nem is hagyom, hogy hosszabb legyen. Ha tudnám azt, hogy csapkodok vele, és elkapom a másikat, meg ilyen jó dolgok, akkor hagynám, de így nem, így csak a bolhák kerülnének bele, ha nem fürdetném Ikichit.- ilyenkor jó a maki füle, már dobott is Samanuske mellkasának egy lego darabot. Aztán már alszik is vissza. - Hiába csinálod, akkor is az vagy, bolhazsák tudnál lenni. Emlékszem, amikor egyszer az lettem tőled, még kicsi koromban. Pedig papi is mondta, hogy gyakran fürdesselek.- amikor megemlíti a nagyapját, a hangja egy pillanatra nem vidámságot sugároz, hanem bánatot, de ahogy jött, úgy ment is, ismét vidám.
- Persze, persze, bármikor, amerre csak akarod. De Hana szobájába nem szabad bemenni, oda dugja el a legjobb alkoholt, és mérges lenne, ha meginnám előle. De az a szoba nélkül is tudok ám sok jó dolgot mesélni, meg mutatni… de ügyesen csinálod, nagyon kellemes. Dorombdoromb.- hangja nincs hozzá, ezért csak így imitálja a dorombolás hangját.