Edzés Slarinnal – megint
Mit követtem el, hogy ezt érdemlem?!

Szegényekre úgy tűnik, kicsit sikerült rájuk hoznom a frászt, pedig én igazán nem akarok rosszat, eskü! Csupán szükségem volt még egy-két arrancarra a gyakorlathoz, amit szeretnék elvégeztetni, s mi más lenne ehhez a legjobb módszer, ha fogod és magaddal rángatod a két első személyt, aki éppen szembe jön veled? A bokszzsák meg úgyis én leszek, legyen ennyi elég.
Emlékszem még a két csajra, az egyikükről biztosra tudom, hogy Natalie fracciónja, de semmi többet, a másikuk meg… Hát, igazából ő is csak a múltkori edzésemről ismerős, ahol éppenséggel túlontúl el voltam foglalva azzal, hogy kúlosan pózőrködjek, mintsem megkérdezzem mindenki nevét, akit esetleg nem ismertem. Azt hiszem, ez még belefér bőven, lévén tényleg sok volt az ismeretlen, bár ismerősből is volt elég, na meg én már senkinek sem vagyok ismeretlen, tehát ezzel a részével biztosan nincs gond. Az Aréna felé tartva azért rákérdezek a két idegen nevére, mert azért mégis csak, illik.
Nem vagyok úrnő! ¬_¬ – vetek egy lapos pillantást Elianára; a samázást is mindig rühelltem, olyan személytelen nekem az egész. Jó, nem azt mondom, hogy legyünk öribarik, vagy valami, de azért mégis csak, na, értitek.
Az Aréna közepére terelem mind a hármójukat, s egy félkörbe állítom őket, melynek közepén tanítóként én helyezkedem el. Beletúrok egyszer rövidre nyírt hajamba, már amennyire hollow maszkom engedi, s elkezdem a magyarázást arról, mit fogunk csinálni.
- Már bocs, hogy csak így lerángattalak, de szükségem volt még két személyre, hiszen egy barákkal kapcsolatos edzést tartanék Diegonak. Természetesen ti is tanulhattok, ha már voltam szíves elvonszolni titeket ide. – ejtek meg egy bizalomgerjesztő mosolyt mindannyiuk felé, bár hogy ezt éppen minek látják, kedves mosolynak vagy éppen vicsornak, az már egy újabb olyan kérdés, melyre nem tudhatom a választ.
- A bara mint tudjátok, mondhatni, a cero egyfajta elődje. A cero ugyan pusztítóbb, azonban nehezebben kontrollálhatóbb, valamint rendkívül lassú is, főleg társához képest. Egy harc közben gyakorta előfordul, hogy az ellenfél egyszerűen elszelel a cero útjából, ekképpen a technika jóformán hatását veszti. – fel és alá sétálok előttük, miközben magyarázok. Ezek csak általános dolgok, s minél tapasztaltabb harcos vagy, annál inkább észreveszed, hogy milyen gyakoriak is ezek az esetek. Jómagam éppen ezért használom ritkán a cerot és társait, jobban szeretek kardforgatási gyakorlatomra támaszkodni. Gyermekkorom óta tanulok kenjutsut, mindig is rajongtam érte. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem lennének más trükkök is, amikkel szeretem megsegíteni küzdelmeimet.
- A bara ellenben rendkívül gyors, s az egyik legegyszerűbb technika, amit egy arrancarnak tudnia kell. Minél sűrűbb reiatsu összetételt tudtok alkotni, annál hatásosabb. A gyorsaságához azonban akad egy kis trükk, amit kevesen ismernek. Nem csak a sebességét, hanem a becsapódását is meg tudjátok növelni. – állok meg velük szemben, majd megfordulok úgy, hogy nagyjából oldalt álljak nekik. Egy egyszerű barát idézek meg a jobb kezemmel – ez van közelebb hozzájuk - , a bara pedig sebesen a szemközti, távoli falnak csapódik. Nem okoz semmiféle sérülést az épület falában, talán csak egy kicsi, fekete folt s némi füst jelzi a találatot. Ebben még semmi különös nincsen, azonban szükségem van rá szemléltetésképpen. Egy újabb energiagömböt idézek meg, azonban még nem lövöm el azt. A vörös színű reiatsu labda egy pillanatra a levegőben áll, majd ökölbe szorított kézzel amint megidéztem a barát, belebokszolok, ami láthatóan sokkal sebesebben csapódik neki a falnak, némi faldarabot is leomlasztva. Helye még hosszú másodpercekig füstölög. A mozdulat, amit elvégeztem, elég észrevehető, de nem biztos, hogy mindenkinek feltűnik egyből, hogy hogyan is csináltam. Elképzelhető, hogy akad köztük olyan, aki már ismeri ezt a trükköt, de én úgy vettem észre, a legtöbb arrancar elhagyja ezt.
- Tehát, ki tudja megmutatni, mi volt a különbség? – kérdezem meg őket, ismét szembe fordulva velük. Aki elsőnek mondja meg a helyes választ, az prezentálhatja először a mozdulatsort. Ezután megkérek mindenkit, hogy utánozzák le ezt a mozdulatot, természetesen az aréna falát támadva.
- Különösebb pusztakezes harcmodorra senkinek sincs szüksége hozzá, akinek van keze és ökölbe tudja azt szorítani, annak menni fog, és amint látom, megvan mindannyiótoknak a keze és a lába, tehát hajrá – magyarázok közben tovább.
Csak egy kevés gyakorlásra van szükségük, nagyjából tíz percet adhatok nekik erre. A feladatot azonban ezután kicsit más szintre kapcsolom. Jelzek nekik, hogy elég, és hogy álljanak körbe engem. A kezeimet a hátam mögé teszem és úgymond katonásan kivárom, míg minden és mindenki a helyén lesz.
- Mint azt észrevettétek, nem feltétlenül az a lényeg a barában, hogy mekkorát robban, hanem az, hogy milyen erősen csapódik bele a célpontba. Most én leszek a célpont; a hierromat felsérteni egyszerű barákkal nem tudjátok, de meg lehet próbálni. – tartok egy levegővételnyi szünetet, mielőtt folytatnám. - Tehát a feladatotok a következő. Mindannyian támadjatok barákkal, és próbáljátok meg elérni, hogy kibillenjek az egyensúlyomból. Ha sikerül elérnetek, hogy elessek a lendülettől, akkor sikerrel teljesítettétek. – állok egy enyhe terpeszbe, hogy ezzel is kicsit nehezítsem a feladatukat. Rájuk bízom, összedolgoznak-e vagy sem, vagy hogy milyen távolságból támadnak, ez már inkább az ő kreativitásukon múlik. Egy ellenfél ellen is teljesen jó, ha a bara nem okoz neki, legfeljebb felületi sérülést, azonban könnyedén elveszíti egyensúlyát, nem?

*Olyan volt, mint egy hatalmas pillangós túra; egyszerűen csodálatos! S a legjobb, hogy rengeteg új információt sikerült szereznem az emberek világában megjelenő entitásról. Csodálattal figyeltem, ahogyan megpróbálta elpusztítani az embert, mi alatt csupán éhségét próbálta orvosolni. Egy új fajta hollow, ráadásul Hueco Mundo ritkasága. Talán egy fajta génmutáción átment rossz lélek, mindenesetre sikerült mintát vennem tőle a következő kutatásaimhoz. Ez pedig nagy haladást idéz elő, mondjuk mostanában elég sok kísérletem sikerül. Ha ez így halad tovább, lehetséges, hogy sikerül felébresztenem bátyámat? *__* Nagyot sóhajtok eme gondolatomra, s éppen a laborba érkezem, ahol szembesülhetek az alvó Szayel, tartályban lebegő testével. Komor pillantást vetek fivéremre, és minduntalan ülök le az egyik székre. Láthatóan egyedül vagyok ezen a helyen, így nem kell semmiféle mást mutatnom, mint ami vagyok valójában. Csalódott, amiért eddig semmi sem járt sikerrel azért, hogy megtudjam tenni. Kicsit mérges is vagyok magamra mindezek a dolgok miatt, már a pillangókat sem látom olyan szépnek, mint eddig. Pedig, ha tudnák más arcsimarcsik, hogy valójában mit látok bennük, akkor megértenék miért tartom szépnek. Utolsó sóhajtásomban egy gyengét ütök az asztalra, hogy nekem mókára van szükségem. Gyorsan a kézi panellel bekapcsolom a nagy gépet, és a hólóképes kivetítőre pillantok. A nanorobotok szinte azonnal reagálnak a sugárzásra, s mikrojelüket visszaküldve mutatja meg nekem a fracciónom valamint...Slarin kilétét? Értetlenül billentem oldalra a fejemet, hiszen egyáltalán nem értem, hogy a Segunda espada milyen játékot is folytathat az én fraccusommal. *.* Csillogó szemekkel döntöm el, hogy szeretnék beszállni a "játékba", hogy segítsem Kiyo nénit. Ezért pedig szépen gyors ütemben veszem át a Las Noches uniformisomat, és a sonidos törekvéseim okán hamar meg is érkezem. De nem úgy, ahogyan mások persze várnák. Hirtelen, a semmiből ugrok elő Kiyo néni mellett egy mosollyal az arcomon.*
- Már értem miért jöttél. *_* Slarin-chan, ugye én is beszállhatok a mókába? Ugye, ugye, ugye, ugye igen? *_* *Minden egyes "ugye" szóra hatalmasodik el tekintetem, mindenféle cukiságos rózsaszín felhőcskés pillangózáport belevéve. Szeretném, ha megengedné, hiszen valamikor én is a fraccusa voltam. Talán így egy kicsit közösen emlékezhetünk ,hogy milyen jó kis móka volt az oldalán lenni. Bár a helyzetet tekintve tudós fejjel megértem, ha éppen neheztel rám. Hiszen, nos igen, Seth mellé álltam. De okaimat azt hiszem már felfedtem előtte, ilyen téren pedig remélem megérti, hogy nincsen semmi személyeskedés. Csak egyszerű racionalitás, ami egy olyan pozícióban, amit betöltök Las Noches életében, nagy előny. Érdeklődve hallgatom végig a kiselőadást a barákat illetően. Semmi új információ nem hallatszik el számomra, nekem tudnom kell az ilyeneket. Mindazonáltal a képességeim a hollow technikában egy espadahoz képest elég unpillangós. Éppen ezért nagyobbodik a lelkesedésem az iránt, hogyha nem zavarja a arcsimarcsikat, hogy itt vagyok, akkor részt szeretnék venni ebben. Természetesen nem akarok tolakodni, így legutolsóként várom ki soromat a feladatot illetően. S míg én várom, addig szépen levonhatom magamnak a következtetéseket. Például azt, hogy egy bara szabadon irányítható erőkifejtés. Gyakorlatilag ha vegyíteném a ressurrección képességeimmel, akkor hatékonyabb lehetnék. Elvégre is az én kis ékkő pillangóm a lélekenergia szabályzásával lehetővé teszi a felgyorsulást. A felgyorsulással növekedik a kezeim ütéseinek száma is. Ha eltudnám érni, hogy mindenegyes ütésemre barák sorozatát lőjjem ki, számításaim szerint 5%-al legalább növekedne a fizikai hatás. Így hát nem megéri? S még cuki rózsaszínes sarlókat is kilőhetek. *_* Na de a kérdés az, hogy ezt vajon hogyan fogom én elérni? Szinte másodperc alapú ütéseknél nehéz elérni, hogy a barákat kisugároztassam kezeimből. Éles fejtörésbe kezdek, mi alatt látom, hogy az egyik arrancar egy gemelossal erősíti a taktikai próbálkozását Slarin kibillentését illetően. Gyorsaságomból adódóan, - aminek teljes erejét még senki nem láthatta - , több klónt tudok létre hozni. Azonban ezek a klónok egy erősebb ütésre igazából semmivé is foszlanak. Csak az áldozat megtévesztésére szolgál, buta az aki bedől neki. Ugyanakkor feltételezhetővé tehetném, hogy egy klóntól el lehetne némi kutatással érni, hogy képes legyen pótolni a kimaradt barák mennyiségét. Lehetetlenség, sajnos. Talán létre hozhatnék egy mesterséges gépezetet, ami segítene nekem növelni a baráim gyorsabb kisülését, de attól tartok éles helyzetben az ellenfélnek első dolga lenne leütni rólam a szerkezetet. Akkor mégis hogyan oldhatnám meg, hogy erősebben, és gyorsabban süljenek ki ezek? Gondolataim jelenlegi fejlődésemre terelődnek. Valóban, nem sokára olyan szinten fogok állni, hogy részt vehetek egy saját ressurrección továbbfejlesztésében. Természetes alapon a kutatásaim adatai alapján, az lenne ésszerű, ha az újonnan kifejlesztett technika a gyorsaságra épülne. Ám mi történhet akkor, ha beleszólnék a természetrendjébe, és megváltoztatnám ezt? Hiszen Räv la Luz espada fegyverét is sikerült úgy átmanipulálnom, hogy ettől függetlenül a ressurrecciónjának megidézése sikerrel zárult. Csak hogy, mivel hiányos adataim vannak, így nem lehetek abban biztos, hogy egy DNS felülírás változtatna a ressurrección állagán, funkcióján.
Viszont itt is jön a feltételezés, hogy akkor Seth mégis hogyan alakíthatta ennyire át magát. S vajon a képességeit ő maga írta meg? Bonyolult biokémiai egyenletek, amik összefüggése már olyan bonyolult, amit nem tudok egyszerűen megérteni. Tudnom kell, hogyan tette. Tudnom kell, s ezért pedig kísérletezni fogok, elszántan. Különleges csillogás jelenik meg lélektükreimben, amikor a fracciónomat látom barákat szórni a Segunda Espadara. Teljesen egyértelmű volt, hogy ezzel próbálja őket fejleszteni, ám az én fejlődésem némileg sokkal összetettebb. Én nem a barák erősségét akarom fejleszteni, hanem elérni azt, hogy ressurrección formámban több, és gyorsabb barákat tudjak megidézni. Ennek legmegfelelőbb formája volna, ha beletudnám építeni magába az átalakulásomba, ehhez viszont komoly tudomány szükséges. Ugyanis, mint személyi titok, tudom, hogy Szayel alkotta arrancar vagyok. Az alkotó pedig mindig hagy egy rejtett kódot a génállományban, ami elméletileg blokkolja a túlzott továbbfejlesztési folyamatot. Ugyanis a megteremtett lény elveszti presztízsét, ha túlzottan átalakul. Az átalakulás mindig rizikófaktor, amit nem minden alkotó vállal fel. Ahogyan sejtem, Szayel pontosan ebbe a kicsiny, ámbár rendkívülien óvatos rétegbe esik bele. Rá kell jönnöm ezen dolgok nyitjára minél hamarabb, így pedig utolsóként lépek elő, hogy minden megfigyelésemet majd belevessem a dolgokba. Gyakorlatilag eddig azt vettem észre, hogy aki neki látott, az többféleképpen próbálkozott Slarin egyensúlyának kibillentéséből. Nem akarok senkit sem le butázni, de egy bara is úgy működik, mint egy ütés. *_* Ha jó helyen hajtod végre, biztos a siker. Ugyanis az emberi felépítés szerint a 206 csont bizonyos százaléka felel az illető talpon tartásáért. Gyakorlatilag mindegyik, de tudni kell melyik oldalról kell becserkészni. Na most már, akkor én megpróbálom nem csupán a feladatot végre hajtani, hanem egy kis személyes jellegű problémára rá jönni.*
- Slarin-chan, egy kísérletet szeretnék végre hajtani ebben a pillanatban. Lécci erősítsd meg a talpon maradásodat a lélekenergiáddal, rá akarok jönni valamire. Utána meghívlak egy sárga bubis vízre! *_* *Jelzem neki azért előzőleg szándékomat. Nem lenne szép dolog, hogyha csak úgy neki rontanék ki tudja mennyi barával. >.> Móó, viszont nem oldhatom fel a kardomat. T.T Az első négy espada Las Nochesben nem oldhatja fel a kardját. T____T Lepillantok a cipőmre, hogy ellenőrizzem minden rendben van-e ott. Aztán Kiyo nénire pillantva hatalmas mosolyt engedek felé, hogy ezzel biztassam őt. Biztosan kíváncsi lehet már, hogy miféle kísérletről is van szó, amelyre egy kis ötletet szolgáltatott azért a Gemelost idéző srác is ám! *.* Tehát gyorsan ellenőrzöm az eszközeimet, hogy minden a legnagyobb renben mehessen, majd megindulok. Először laza berákat, lassú (másnak talán gyorsnak látható) sonidoval hajtok végre, érezhetően a bokájára célozva. Ekkor figyelem meg, hogy a csuklóm másfajta tartására még a bakát minősége is megváltozik. Nem mindegy milyen szögből ütöm rá a célpontra tehát. Ebből kifolyólag, ha én ressurrecciónban szeretnék ilyesmit végrehajtani, akkor ezekre akkor is figyelnem kell. Minő felfedezés! *_* Na tehát, aztán gyorsítom az ütemet, míg megállok egy pillanatra.*
- Ez Nati pillangó titka ám, aki elkotyogja, azt elviszem pillangó túrára a laboromba! *______* *Mosolyogva fenyegetem meg őket, hogy habosbabos partyban lesz része annak, aki kiadja a titkomat. Így tehát a gyorsaságomat olyan mértékben gyorsítom fel öt méteres átmérőben körbe-körbe haladva, hogy a képzetlenek számára egy összemosódott, láthatatlan objektummá avanzsálódok. Majdnem minthogyha sebes repülésbe kezdtem volna. Terepélyes port szabadítok fel sajnos ezzel, de nem tudok mit kezdeni. Aztán kezdetét veszi a barázás, egyelőre még mindig a bokán, emelve a gyorsaságot. Végül egy adott pillanatban rájövök a dolgok nyitjára. Hiszen mindvégig itt volt előttem a cél! T.T" A barák közt is van idő különbség, amit szintúgy kitudok használni. Egyszerűen gyorsabban sütöm el, minthogy a kívánt helyre sonidoznék. Ám a gond abból fakad, hogy a barák nem mozognak azon az időn, amit én az ütés számokkal eltudnék érni. Vagy legalább is ezt addig nem tesztelhetem, még resuba nem próbálom ki ezt. Mindenesetre az is előre jutás ám, hogy rá jöttem hogyan billenthetem ki Slarin-c chant! *_* Egyik kezemmel a bokájára, míg a másikkal valahol felül illetem a nagyszámú bara mezővel. Egyszerű, mint a nagyszerű. Több irányú pont nagyobb súlyú lökést idéz elő, így képtelenség, hogy az illető megtartsa pozícióját. S terpesztett tartásnál mi a legcélszerűbb erre? Hasi, láb lövési kombináció. Ezzel próbálkozom egészen addig, míg sikerrel nem járok. Utána csak szimplán megállok a porkavarásban, és nagy szemekkel vonom le a konklúziót, mely szerint sikerült szép nagy porködöt fakasztanom az arénába.*
- Ugye jól van mindenki? O.o" *Teszem fel végre lényegre törőbb kérdésemet. Persze azért élesen pislogok Slarin-chanra is. Jövök neki egy bubis vízzel. *__* *

Edzés Slarinnal – megint
Mit követtem el, hogy ezt érdemlem?! - part 2