Aréna

Tárgy: Re: Aréna Hétf. Ápr. 23, 2012 4:57 am

Barátságos barát edzés, Vex vs Lanven!

Vex már neki is lendült. Ott termett előttem, és ütésre lendítette a kezét. Gyors volt, gyorsabb, mint azt előre gondoltam. Az utolsó pillanatban ugrott elő a segítő jobb kéz, és leblokkolta a támadást. Vex tényleg bekeményített, mert akkorát ütött, hogy egész testem belemozdult a támadásába, de nem spórolt a pofonokkal. Jött is a következő, és már növesztettem is felé a kezet. Ezt is sikerült kiblokkolni. Ekkor kezet váltott, és ugyan ezeket a mozdulatokat tette meg. Így már kicsit könnyebb volt a védekezés, de mégis megviselő. Eljutott hozzá az utolsó mondatom, és támadási stílust váltott. Barákat generált a keze köré, és már fel is készült a kilövésre. Körbe-körbe cikázott, és szórta a kis piros golyókat. Én úgy döntöttem, hogy egy helyben állok, és onnan deflektálom őket. Válaszoltam is a támadásokra saját barámmal, és kis füstfelhők keletkeztek a barák találkozási helyén. Egyértelműen látszott, hogy közel nem vagyok olyan jó hollow képességek használó, mint Vex, ugyanis sokkal gyorsabban lövöldözött. mint én. Az őrületes bara zuhatagból kénytelen voltam kimozdulni, és egyet kettőt kikerülni, miközben arra is figyeltem, hogy minél többet le is lőjek reptében. Félelmetes volt, ahogy egyre közelebb suhantak el mellettem, és minden becsapódásnál durva porfelhőt kavartak maguk körül. Megálltam egy pillanatra, hogy elrugaszkodjak, és úgy meneküljek tovább. Hiba volt. Egy bara egyenesen felém tartott. A támadás felé fordultam, és kinyújtottam felé két kezemet, és a segítő jobb kézzel nyúltam előre, hogy azzal tompítsam a becsapódást. Kerekre nyíltak a szemeim, ahogy a bara elemésztette a plusz kezet, és az én kezemben landolt. Minden izmomat megfeszítve próbáltam visszatartani, de összecsuklott a két kezem, és egyenesen mellkason talált. A becsapódás hátra lökött, és vagy öt métert bukfenceztem a homokban, miután sikerült annyira lelassulni, hogy lefékezzem magam teljesen. Térdre ereszkedve egyik lábamon támaszkodtam. Lihegtem, és elszánt tekintettel néztem Vexre. Elég erős ez az alap támadás is, ha az ő kezéből származik. A felsőm teljesen kiégett a becsapódási ponton. Felálltam, és levettem az égett pólót, és félre dobtam. Izmaim megfeszültek, és nekifutottam. Ugyan még nem én jöttem a támadással, de úgy gondoltam, hogy azt nem várjuk meg, mint következő folyamatot, hanem beleiktatjuk ebbe a folyamatba. Vagy is ő is támad, és én is támadok. Így sokkal izgalmasabb a harc. Eszelős bátorság töltötte meg az agyam, és elkezdtem barákat lövöldözni Vexre úgy, ahogyan azt ő tette. Természetesen nem hittem, hogy találnak, csupán próbáltam oda lőni, ahol utoljára láttam. A fájdalom még ott csüngött a mellkasomon, de valahogy nem volt olyan rossz. Úgy értem fájni fájt, de mégis élveztem. Az esetleges bejövő támadásokat megpróbáltam kikerülni, és hárítani. Az elsődleges cél, hogy közel kerüljek hozzá, és most én üssek. Arcomon egy hatalmas vigyor ült megspékelve egy kis fogmutogatással. Úgy nézhettem ki, mint egy őrült, de nem érdekelt, mert elöntött a harc heve, és élveztem!

Tárgy: Re: Aréna Hétf. Ápr. 23, 2012 8:09 am

- Csak idő kérdése volt, hogy mikor kaplak el, úgyhogy igazából teljesítetted a gyakorlatot. Elég hosszú ideig sikerült elkerülnöd a támadásaimat, ha tudtad volna, hogy ez a támadás hogyan működik, még mindig fogócskáznánk. Egyébként fontos dolog, hogy felkészülj minden eshetőségre, mert például simán keresztül vághatták volna a falat, vagy áthaladhattak volna rajta, az ilyesmit nem szabad megkockáztatni. Még akkor sem, ha már úgy látod, hogy rájöttél a szabályszerűségre, ha egy shinigaminak nincs is annyi esze, hogy megtévesszen, egy másik arrancar megteheti. Az utolsó feladatod egyszerűbb is lesz, és bonyolultabb is. Egyszerűbb, mert csak balákat fogok lövöldözni, és bonyolultabb, mert a feladatod nem csak annyi lesz, hogy kitérj, hanem közelebb kell jönnöd, és meg kell ütnöd. Nem használhatsz semmit sonidon kívül. Az egyszerűség kedvéért nem számít, hányszor talállak el, amíg túléled, és felmegyek a levegőbe, úgyhogy akármilyen irányból jöhetsz...
Magyarázta el a következő feladatomat.
- Kezdhetjük is, ha figyeltél arra, amit eddig tanítottam, sikerülni fog.
Gyorsan fel kellett készülnöm, a menekülő útnak pedig hagytam az előzőt. Mivel ez csak egy kiképzés, hagytam, hogy Diego tegye meg az első lépéseket. Úgy látszott, hogy csak balákat küldözgetett rám, de ezek a balák már sokkal sebesebben száguldoztak felém. Az első kettőt sikerült kikerülnöm, majd mikor közelebb sonidóztam, már kaptam is egyet a mellkasomra, ami erősen hátra lökött. Hátrébb mentem és míg kaptam Diegotól az áldást egy terven kezdtem gondolkodni. Az elképzelésem az volt, hogy óramutató járásának megfelelően sonidóznék körülötte, mindig csak húsz-harminc centimétert haladva, hogy ne legyen feltűnő. Ha Diego követné szemével a körbe-körbe való sonidózgatásom, bár először még nem okozna gondot, de nincs olyan lélek, ami nem szédül, ha forog. Még a legerősebbek is. Ha esetleg Diego nem figyelne, akkor sokkal nagyobbakat ugranék előre, ha pedig visszanézne folytatnám a szokásos tempót. Útközben próbálnám elkerülni a balákat, de eleinte elég sok találna el, majd idővel ez a szám csökkenne. Ezt a taktikát mindaddig folytatnám, míg közel nem tudnék kerülni, ezzel elvégezni a kiképzést. Ha rájönne a taktikámra és ki tudná védeni, akkor mindig a háta mögé sonidóznék egyre közelebb és közelebb, és mikor rám fordulna, ismét a háta mögé sonidóznék. Ha ezt is ki tudná védeni, akkor meg cikkcakkban haladnék felé.

Tárgy: Re: Aréna Kedd Ápr. 24, 2012 2:43 am

Edzés Dei-channak- avagy itt a vége, fuss el véle Smile

Bár jó pár támadásom eltalálta, Dei tökéletes taktikát választott, ami nagyon hatékony lassú ellenfelek összezavarására. Én ugyan nem vagyok lassú, de most nem mozgok, úgyhogy annak minősülök, és bizony bejön a számítása, kezdek elszédülni, csökken a pontosságom, néhány bala már teljesen már irányba, harminc-negyven fokkal arrébb, megy, mint ahogy céloztam. Azonban muszáj követnem a szememmel, tudok ugyan hátrafelé is lőni, de célozni már nem, és nem engedhetem meg magamnak, hogy a vakfoltomat mutassam.
Nagyjából két perc múlva sikerül végrehajtania a feladatot, amikor már olyan szinten elszédültem, hogy csak némelyik lövésem közelíti meg, amikor megüt a kérésemnek megfelelően, el is veszítem a koncentrációm, és lezuhanok a földre. Természetesen nem lesz semmi bajom sem, de ha komolyan támad, akkor lehetett volna. Ha ellenem ez még kevés is lesz, egy shinigamit már le fog tudni győzni.
Pár másodperc után feltápászkodok a földről, és leporolom a ruhámat. -Nagyjából ennyi lenne a lényege a sonidonak, most már csak a lábaid erősségében, illetve a reiatsud ilyen formájú kezelésén kell fejlesztened. Azt is gyakorolnod kellene, amit ma tanítottam, hogy minél gyorsabban tudj kitalálni támadó és védekező útvonalakat, de szerintem menni fog. Azt kell mondjam, elégedett vagyok a teljesítményeddel, elég gyorsan felfogtad, amit mutattam neked. A fizikai erőnlétet jóval egyszerűbb, ám egyben időigényesebb is fejleszteni, úgyhogy azt inkább egyedül kellene megoldanod. Ha kell még valami segítség, akkor nyugodtan szólhatsz, elvileg a közelemben laksz. Mára szerintem ennyi gyakorlás elég lesz, mehetünk inni.-elég dühös lettem volna, ha hiába csesztem volna itt el annyi időt, de úgy tűnik, hogy nem volt felesleges az edzésem. Most legalább ingyen ihatok majd. Dei elég ramaty állapotban van, köszönhetően a számtalan találatnak, a ruhája is teljesen tönkrement, de a kocsmába úgyis felesleges lenne tisztát venni.
Jó messzire elkerülöm azt a kettőt, aki éppen tréningezik, amennyire látom, nem Lanven az edző fél, bár az autópályás szórakozásunkból valószínűsítem, hogy még cerot sem tud lőni, úgyhogy még némelyik gillian is jó edző lenne neki. Át is adjuk nekik a terepet, nekünk már nincs mára semmi, csak a kocsma, meg ha megfelelően sikerült berúgnunk, akkor megnézem, hogy Dei ezúttal el tudja-e cápázni a szomszéd asztalnál ülők piáját. Ezúttal azért nem iszok annyit, hogy leforgathassák velünk a Másnaposok következő részét.

/Köszönöm a játékot, majd szólhatsz valakinek, hogy zárjon, Dei-chan Razz

/

Tárgy: Re: Aréna Kedd Ápr. 24, 2012 5:04 am

Barátságos barát edzés, Vex vs Lanven!

Bara, bara, kicsi bara, viccesnek tartom ezt az egészet. Már olyan szintre értek el a baraim, hogy egy gyengébb arrancar cerojának is megfelelne. Kínos helyzet, de számomra elég kielégítő. Azt sugallja, hogy felsőbbrendű vagyok, több mint mások… habár ez arrancar vonás. Ott van mindanyunkban, mélyen megbújik, vár, türelmesen várja az alkalmat, amikor előtörhet, és elárassza a testünket a véleményével, aminek köszönhetően hibákat is elkövetünk. Hisz ki gondolna a következményekre, aki tökéletesnek gondolja magát? Ezért kell ezt a kis dögöt szépen visszazárnom a ketrecébe, és hagyni… megrohadni. Nem vagyok több másoknál, se tökéletesebb, csak egy arranar vagyok, akinek vannak fontos dolgok az életben, és vágyik dolgokra, hiába nem kapta meg még egyiket se, talán egyszer… Talán egyszer betelik a pohár, és hagyja az egészet a francba… talán.
Amikor látom, hogy Lanvent milyen szépen eltalálta egy bara, akkor abbahagytam a támadásokat, a tarkómra raktam a kézfejeimet, és vigyorogva figyeltem. Kezdi már a vetkőzést, rohanni felém, mint aki megveszett. Igen, ott az a kis lángolás a lelkében, a harc utáni vágy, elönti a fejét a vér, nem lát mást, csak az ellenfele élettelen testét, jó is ez, néha kell ez. Ha szereti, és tudja is csinálni, akkor nem fogom akadályozni ebben. Sőt, hagytam neki egy kis előnyt, nem mozdultam el, engedtem, hogy eltaláljon néhány bara. Amivel annyit értem el, hogy a ruhám nekem is megégett, csak én nem veszem le, minek? Annyira nem ment szarrá, és nem srácok a klubból, inkább tőlem is érkezett a válasz. Minden egyes bara ami közeledett, megkapta az ellenpárját, kisebb robbanások, füstfelhők, rombolás, igazán élvezetes. Annyira, hogy sikerült belevesznem a kis csetepaténk okozta károkba, és amit most látok… egy ököl az arcba. Enyhén feltolta az arcomat, ívesen nézem az eget, de nagyjából ennyi hatást ért el.
- Nem volt rossz, sikerült betalálnod, akkor folytatása következik. Vagy mehet a piálás? Ami után, az üres üvegeket letesszük, és azokat kell lelőnöd, elsőnek telibe, utána csak a nyakát, ez se lesz rossz edzés. – mondtam vigyorogva, és hogy ne maradjak adósa, ökölbe szorítottam a kezemet, és erősen gyomorszájba vágtam.

Tárgy: Re: Aréna Kedd Ápr. 24, 2012 7:45 am

Barátságos barát edzés, Ves vs Lanven

Igen! Sikerült! Eltaláltam! De amit mond messze nem kielégítő. Még csak most jöttem bele, nehogy már most hagyjuk abba. Nem kellet különösebben meggyőzni, mert kaptam egy gyomorszájast, és hirtelen már kevésbé akartam harcolni. Egy dolog az, hogy a fájdalom adrenalint gerjeszt, az adrenalin pedig bátorságot, és erőt, és más dolog az, ha nem a fájdalom az ami leterít, hanem az, hogy nem kapsz levegőt. Megöleltem gyomromat, és szorongattam egy kicsit. Levegő után kapkodtam, köhögtem. Pár másodperccel később, már képes voltam erőltetetten levegőt venni, de azért ez kemény volt. Kiegyenesedtem, és válaszoltam:
- Hát, végül is még nem fáradtam egészen el. Egy kis alkohol nem árthat. De ha utána nekem célba lövöldöznöm kell, akkor nem vállalok felelősséget mások épségéért.
Elégedett voltam magammal, hiszen sikerült az amiért idejöttünk, habár kicsit rövidnek ítéletem. Mindegy, nem kell teljesen kifárasztani magam, ahhoz, hogy eredményt érjek el. Még azért tudtam volna csinálni. Legközelebb már lehet, hogy ceroval csináljuk ugyan ezt. Feltéve, ha legközelebb is elvállalja az edzésemet.
- Köszönöm, hogy edzel Vex. Nem akarok nyálas kifejezésekkel élni, és nem is akarok buzis dolgokat mondani, szóval csak egyenesen, és konkrétan fejezem ki magam. Te vagy az egyetlen Arrancar, akiben megbízok, és akit tisztelek Las Nochesben! Ha választhatnék, hogy valami espada fracciónja legyek, vagy a te bajtársad, akkor az utóbbit választanám.
Kezemet felé nyújtottam. Nem érdekel, ha nyálgépnek tart, tudnia kell az igazat. Lehet, hogy buzisan hangzik, de a szívemhez nőtt. Régen voltak barátaim, és semelyik nem volt túl erős, így ritkán csináltunk vicces dolgokat. Köztudott, hogy a balhék, és a harc hozza egymáshoz a legközelebb a férfiak szívét. Amióta lidérc vagyok, senki iránt nem éreztem ilyen mértékű szimpátiát. Mindig barátkozni akartam, de az itteni emberek nagy többsége enyhén szólva nem százas. Éppen ezért volt meglepetés olyan arrancart találni, aki nem csak hogy normális, de még hajlandó is velem foglalkozni. Az Espadak magasról leszarják a magamfajtát, és soha nem leszek egynek se a fracciónja, ha rajtuk múlik. Éppen ezért nem is töröm magam. Minek fussak egy olyan kocsi után, ami nem vesz fel. Sokszor tettem ilyet ember koromban, de ma már nem csinálok ilyet. De most már abba hagyom a nyáladzást, mert már számomra is furcsa, hogy ilyeneket gondolok. A lényeg az, hogy Vexben társra találtam, vagy jobban mondva tanító mesterre, és úgy látszik ő nem bánja.

Tárgy: Re: Aréna Szer. Ápr. 25, 2012 5:52 am

Barátságos barát edzés, Vex vs Lanven

Na, kapott egy gyomrost, lehet kicsit vissza kellett, volna fognom magamat, nem volt célom, hogy megfulladjon. Már csak azt remélem, hogy nem rókázza majd telibe a csizmámat. Valahogy az volt az egyetlen ruhadarabom, ami nem ment még tönkre sose, és szeretném, ha ez így is maradna. Azért csak vigyorogva néztem, ahogyan sikerült kiegyenesednie, és még levegőt is tudott venni.
- Szard le, majd rendbe rakja valaki, nem kell problémázni azon, hogy valaki megsérülne. De bunyóra lehetőleg ne hívj ki sose, nem tudok valami jól verekedni. A szokásos parasztlengőim nekem is megvannak, de ennyi, inkább Orgoval tudok bánni.
Ezt gondoltam megosztom vele, miért? Miért ne, haverok vagyunk, néhány gyengénként csak tudatni kell a másikkal.
Amikor meg már úgy kezdi, hogy: Nem akarok nyálas kifejezésekkel élni, és nem is akarok buzis dolgokat mondani. Na akkor kezdem azt hinni, hogy találkoztam egy másik Belezzel. De mint kiderült, nem, csak kaptam egy adag dicséretet. Mit ne mondjak, hízik a májam rendesen. Komolyan jó ezt hallani, végre egy arrancar, aki tökéletesen megfelel arra a célra, hogy a haverom legyen, barátom, sörpajtásom, meg egyéb ilyen tipikus anime meg manga szarságok. Naná, hogy emelem a kezemet, és jól megrázom Lanven kezét, közben meg szélesen vigyorgok.
- Köszi, ezt jó hallani. Próbálok majd a továbbiakban is majd megfelelni ennek. És tudod mit? Ha valami fatális véletlen, csoda, vagy részeg döntés miatt, espada leszek, legyél majd az én fracciónom. Akkor mindkét legyet lecsapjuk egyszerre… bár erre ne számíts a közeljövőben, hogy én espada leszek.
Hanyagul megrántottam a bal vállamat, ez van, valahol hátul kullogok a kinevezések rangsorában. Majd ha minden jelölt meghal, eltűnik, vagy felmond, akkor következek én, de az soká lesz.
- Valamit még mondanom kellene… ja, meg is van. Ha valaha lelépnék erről a helyről, itt hagyva minden szart. Nem árulás lesz, csak meguntam az egész szart, ami itt megy. De nyugi, erre szerintem soká fog erre sor kerülni, vagy soha, és akkor is, csak a sivatagban fogok valamerre bolyongani. Tehát nem kell berágni rám, csak visszatérek a gyökereimhez, ennyi az egész, és még megkapod a felújított szobámat is. – mondtam vigyorogva, és még röhögtem is hozzá, veheti az egészet viccnek, mindegy, hogy van mögöttes tartalma, vagy nincs.
- Na, most szerintem lépjünk innen, a sört nálam is meglehet inni, meg van még sok pia, ja, és új pornóm is, ha érdekel, meg hívhatunk pár könnyen dönthető csajt. Oké? – s ha benne van, hát akkor felkapok egy rekesszel, és mehetünk is, hozza csak a másikat, azzal is erősödik.

Tárgy: Re: Aréna Szer. Ápr. 25, 2012 5:58 am

Üdv!

Dei Laez: Bár kicsit nehezen indult, de végül sikerült belejönnöd a feladatok teljesítésébe, így 500 LP-vel fejlődtél az edzésnek köszönhetően. Sonidód lett így egy ponttal erősebb, ne felejtsd bejelenteni a pontozós topikban.

Diego Canino: Alapos munkát végeztél és lefektetted az alapokat ahhoz, hogy Dei képes legyen harc közben használni a sonidóját. Az edzésed sikeresnek ítélem meg, a következő hasonló alkalmat követően jutalom is vár rád.

LEZÁROM az edzést.

Tárgy: Re: Aréna Csüt. Ápr. 26, 2012 2:29 am

Barátságos barát edzés, avagy Vex vs Lanven

Kezdek egyre többet megtudni Vexről, és úgy néz ki megbízik bennem már valamilyen szinten. Hát igen furcsa, hogy egy ilyen erős arrancart, mint Vexet nem léptetik espádává, amikor így is espada hiány van, pedig szerintem jó espada válna belőle, ráadásul az espada egység is hatalmasat ugrana erőviszonyaiban. Mindegy, végül is ez Seth döntése. Egyre kevésbé szívlelem a pasast. Vex viccelődik dolgokkal, de remélem nem gondolja komolyan. Nem lenne kellemes, ha egyszer csak itt hagyná Las Nochest, és valószínűleg ha eltűnne utána mennék. Nem vagyok pincsi kutya persze, de úgy érzem még pár hónap, és teljesen hozzá növök. Több mint egy millennium óta ő az első barátom. Nem fogom hagyni, hogy egyszer csak úgy eloldalogjon, vagy ha megteszi, akkor követem. Ő régebb óta van itt, lehet hogy történelem leckét kellene vennem tőle, mert elég keveset tudok erről a Sethről, de nem hogy Sethről keveset tudok, ráadásul még Aizen is egy hatalmas folt számomra, pedig sok arrancar még mindig tiszteli. Sokaktól hallom, hogy Aizen sama így, Aizen sama úgy, de ami a legfurcsább , hogy állítólag ő teremtette az arrancarokat. No mindegy, most itt az idő, hogy elmúlassuk az időt. Habár ha megkapnám Vex kis bárját az jó lenne, de nélküle nem lenne az igazi.
- Hát, igazából nem örülnék neki, ha most lelépnél, vagy később, sőt később még inkább nem örülnék, még az is megeshet, hogy utánad mennék. Egyelőre rajtad kívül nem ismerek egyetlen rendes arrancart sem. Mindegyikről csak azt hallom, vagy az rí le, hogy elmebetegek, és valami nincs rendben az agyukkal. Habár manapság én is kezdek eldurvulni. Egyre többször kezdem érezni, hogy élvezem a harcot, és egyre többször adom át magam a csata hevének, nem foglalkozva a fájdalommal, és a normalitással. Azóta van ez, mióta az a furcsa arrancar belemászott a fejembe. Na mindegy, menjünk inni! Én benne vagyok a könnyen dönthető csajokba, úgy is rám fér már egy kis lazítás. Manapság alig van pihenésem.
Hatalmas mosollyal indultam meg az egyik rekesz felé, és vállamra kaptam egy szép nagy lendülettel. Hátra fordultam, és oda biccentettem Vexnek.
- Verseny a házadig, aki utoljára ér oda iszik egyet a te híres koktélodból! Vissza fordultam, és maradék erőmmel már sonidóztam is. Azon boldog pillanatok egyike volt ez, amelyeket már régóta nem tapasztaltam. Talán mióta lidérc vagyok, ez volt az első boldog pillanatom. Már el is felejtettem milyen érzés boldognak lenni. Olyan rég volt. De végre ma megtört a tilalom, és megesküdtem magamban mostantól úgy élek, hogy nem bánok meg semmit!

Tárgy: Re: Aréna Szomb. Ápr. 28, 2012 1:57 am

Üdv!

Lanven és Vex, ez egy KT-nek elment volna, de edzésnek még a legnagyobb jóindulattal sem tudom nevezni. Nem arról van szó, hogy egy szimpla harc ne lehetne edzés, de nem úgy, hogy csak annyit írtok bele, egyikőtök üt, a másik meg védekezik. Voltak benne jó pontok, így maga a koncepció, illetve az is, hogy Vex változtatta az erőszintjét, amit használt, de ez nem elég.

Az edző feladata az lenne, hogy... tanítson. Magyarázzon, tanácsokat adjon, demonstrálja a feladatot, rávezesse a tanítványát arra, hogyan tud fejlődni. Itt nem ez történt, Vex puszta eszközként viselkedett. Mintha a suliban a tanár odaadná a tankönyvet a diáknak, hogy tessék, ebben benne van minden, tanulj! Kis túlzással ugyanezt az edzést egy spéci edzőbábu ellen is megtehette volna Lanven.

A tanítvány dolga az ezzel szemben, hogy fejlődjön az edző iránymutatása alapján. Itt ilyen nem volt, de ettől függetlenül önmaga is rájöhet bizonyos dolgokra. Viszont a legfontosabb az, hogy érzékeltesse is a fejlődést, bemutassa az írásaiban, hogyan, milyen nehézségek árán sajátította el a tudást, milyen folyamat zajlott le, mire eljutott A pontból B-be. Hogyan hozta létre a technikát, hogyan javult a használatában, hogyan sajátított el egy mozdulatot? Elrontottad? Írd le mit hibáztál és hogy javítottad ki! Surprised

Minél részletesebb, annál jobb.

Lévén ezeknek a szempontoknak nem felelt meg az edzés egyikőtök részéről sem, ezért sikertelennek ítélem meg, nem kaptok jutalmat rá ezúttal. LEZÁROM az edzést.

Tárgy: Re: Aréna Szomb. Jún. 09, 2012 12:19 am

Diego edzés: Csak tőle gyorsabban

Elegem lett mindenből és mindenkiből. Csak azt tudtam, hogy még egyáltalán nem vagyok elég erős, hogy elmondhassam, hogy bárkivel kiállnék, és megállom a helyem. A sorozatos vereségek, és tehetetlenségi státusz mostanra kiteljesedett egy hatalmas dühvé. Az Aréna ajtaját se kíméltem és nemes egyszerűséggel berúgtam. Elővettem egy bábut és az összes mérgemet ráuszítottam. Ahogy csak tudtam ütöttem rúgtam. Minden ellenségem képét elképzeltem, és akkorát ütöttem rajtuk amekkorát csak tudtam. Mindegyiknek be akartam mosni. Mindegyiknek meg akartam mutatni, hogy erőse vagyok, erősebb leszek. Teljesen megfeledkeztem magamról és a külvilágról.
- Elegem van... Elegem van az emberekből... a Shinigamik-ból, .... az Arrancarok-ból, .... a tehetetlenségből.... a gyengeségből... a szánalomból.... az érzésekből....
A bábut már annyira püföltem, hogy az a rögzített helyzetéből kiszakadt, és egy nagyobb ütéstől messzebb ment, melyet kihasználva Sonido-val mögé kerültem Felfelé rúgtam, majd fő ugrottam, és egy hatalmas rúgással a földbe passzíroztam. Mivel a bábu úgy működik, mint egy kelj fel Jancsi, ezért azonnal talpon is volt, de mire teljesen felegyenesedett, addigra előtte termettem, és a kezemben levő Cero-val megküldtem a fejét. A bábu teljes felső teste elporladt. Én erősen lihegtem, ugyanis az előbb folyamat sorozatba beleadtam mindent.
- A fenébe… Most vehetek elő egy másikat.
Nem mintha nem direkt csináltam volt. De persze a mérgem miatt túlságosan elvettem a sulykot. A bábu nem tehet arról, hogy gyenge vagyok. Ha már valaki egy kicsivel erősebb nálam, akkor azzal képtelen vagyok versenyezni. Nem a bábu miatt fáradok el, és vesztem el a csatát. Persze egy bábu ellen, aki nem tud visszaütni, király vagyok. Az itteni eszement edzéssel az ég világon nem haladok előre. Mégis, hogyan kellene jobban edzenem, hogy sokkal erősebb legyek?
Egyszer csak az ajtóban észreveszek valakit.
- Hát te meg ki vagy?
Nem tudom mióta lehet ott, mit látott, de lényegében hidegen hagy. Engem nem zavar egészen addig, míg nem hátráltat.

Tárgy: Re: Aréna Szer. Jún. 13, 2012 9:14 am

Sonido edzés Elianával

Mára is a szokásos napirend várható, reggel (vagy éjszaka, tök mindegy, szóval amikor minden normális arrancar ébren van) felkelek, eszek egyet a korábban begyűjtött gyenge hollowokból, iszok egy sört, azután rendbe rakom a pofám, a hajam meg a ruháim, és teljes harci díszben kisétálok az ajtón. Ezután nagyjából egy órát mászkálok, felkeresem az ismerőseimet, megtudakolom, hogy történt-e bármi említésre méltó a napokban, jön-e a világvége, meg hasonló dolgok. Természetesen megtudtam, hogy ma sem történt semmi említésre méltó, valami emós hülye gyerek felrobbantotta magát egy ceroval az éjszaka, de már jól van, köszönhetően annak, hogy még ahhoz is hülye volt, hogy rendes cerot alkosson.
Ugrottam is a következő napirendi pontra, vagyis elindultam az aréna felé, ahol remélhetőleg nem lesz telt ház, amit erősen kétlek. Manapság mindenki előbb rohan el csatázni tök gyenge shinigamik ellen, és szenved súlyos sérüléseket, semmint gyakorolna, mielőtt megpróbálja, aztán ott kell rájönniük, hogy rossz felét fogják a kardnak. Neutral

És azt hiszik magukról, hogy fontos az, amit csinálnak, pedig tök lényegtelen, hogy megdöglenek, vagy élnek.
Elég nevetségesek ezek a hörcsög viadalok, ahol mindenféle komoly ok nélkül túlhajszolják magukat, aztán eldöntik, hogy csak azért lesznek erősebbek, hogy legyőzzék azt az idiótát, aki egy hajszálnyival tovább bírja. A shinigamik agyával már születésüktől probléma van, de ez a mentalitás sajnos hódít az arrancarok között is. Szánalmas, mégis miből gondolják, hogy az a szerencsétlen hülye nem döglik meg jóval előttük, elvégre aki ész nélkül, teljes erőbedobással harcol, nem szokott túlzottan hosszú ideig élni, előbb-utóbb találkoznak egy náluk erősebbel, aki végez velük. Mind csak a halála pillanatában jött rá, hogy hiába hitte magát kiválasztottnak, soha nem volt több egy állatnál, aki csak ösztönöket követ esztelenül.
Az aréna közelében már hallom, hogy valaki ma nagyon bal lábbal kelt fel, illetve tudnék más okot is mondani az ingerlékenységére, ha nem tudnám, hogy arrancar a nő. A hangjából egyáltalán nem nehéz kitalálni, hogy egy nő készül darabokra zúzni valakit vagy valamit, és nagyon dühös lehet. Ismerek néhány figurát itt Las Nochesben, aki képes ilyen hatást kiváltani, lehet mostantól eggyel kevesebb lesz.
A pesquisám segítségével gyorsan felmérem a lélekenergiáját, ha véletlenül egy hisztériázó espada van bent, akkor jobb lesz kint maradni, amíg el nem ment. A lélekenergiája rendkívül nagy, de valószínűleg erősebb vagyok nála, úgyhogy komolyabb hezitálás nélkül lépek be a nyitott ajtón, ahol éppen egy szerencsétlen bábu utolsó másodperceinek lehetek szemtanú. Legalább a hisztinek nem lett komolyabb áldozata.
-Egy Las Nochesi arrancar-beljebb sétálok, ennél többet felesleges válaszolni. Szerintem elég egyértelmű, hogy arrancar vagyok, az egyenruhám válaszol a hovatartozásomra is, ha a nevemet kérdezi, talán válaszolok arra is. Az meg, hogy esetleg hisztis hangulatban van, és erre megsértődik, nem érdekel különösebben, most már nem vagyok azon a szinten, hogy mindenki hangulatváltozásai miatt meg kelljen húznom magam. Az ilyen ész nélküli csapkodás, amit ez a nő produkált az előbb, nagyon kevés ellenem, nem jelent veszélyt rám.
Megpróbálok viszonylag távol megállni a nőtől, nem akarom megzavarni az edzésében, vagy abban, amit csinál, és engem is zavarna, ha túl közel állna. Kezdésnek sonidoval nyitok egy képzeletbeli ellenféllel szemben, az egyik karómmal indítok egy szúrást a szívére, aztán a gemelos sonidommal hátrahagyom a másolatot, és újra a szívét támadom, ezután a bal oldaláról támadom újra a szívét, végső manőverként pedig, a harmadik másolatot is hátrahagyva a jobb oldalán jelenek meg, és Áspiddal indítok egy támadást derékmagasságban. Ez a támadássorozat nagyon hasznos lesz élő ellenfél ellen is, nem tart tovább két másodpercnél, és nagyon magas szinten lehet csak jól védekezni ellene, az eddigi ellenfeleim valószínű mind elszenvednék legalább az utolsó vágást.
Mivel ismétlés a tudás anyja, visszateszem a kardot a hátamra, és elölről kezdem a mozdulatsort.

Tárgy: Re: Aréna Csüt. Jún. 14, 2012 3:24 am

Diego edzés: Csak tőle gyorsabban

Kérdésemre csupán csak egy kis választ kapok.
- Egy Las Nochesi arrancar
Egy vízcsepp kúszott le a fejemen, majd a homlokomon egy érpattant el, hogy ugyan tényleg ha ezt az infót nem osztja meg velem, akkor hülyén halok meg. Már akkor láttam, hogy Arrancra, amikor belépett. Na meg a lélek energiájából is egyértelműen látszik, hogy fajtárs. Egyáltalán nem látszik gyengének, viszont nagyképűnek annál inkább. Válaszára végül nem igazán reagáltam szóba, csak figyeltem, hogy ugyan mégis mit csinál.
Eléggé messze állt tőlem. Egy Sonido-val kezdett, majd olyan volt, mintha a képzeletbeli ellenfelét leszúrta volna. Ebbe semmi érdekesség nincs. Meg aki egy kicsit tapasztaltabb ezt simán kivédi. Viszont amit ezután csinált az már sokkal érdekesebb volt. Hasonlított egy Sonido-ra, de még sem az volt. Olyan volt, mintha egy másolatot készített volna magáról. Egyszerre mintha csak kettőt láttam volna. Aztán egy újabb klón. Mindeközben támadta a képzeletbeli ellenfelet. Majd mikor végzett elrakta a kardot, de szinte azonnal újra elkezdte az előző mozdulatsort.
Eszembe jutott az a lány, aki készített magáról egy tökéletes másolatot. Egyszerűen az eredetitől nem lehetett megkülönböztetni. Az erejük, és a képességeik teljesen egyformák voltak. Képtelenség volt különbséget tenni. Akkor azt mondtam, hogyha nekem is lenne ilyen képességem, akkor le tudnám győzni. Akkor nagyon helyben hagytak. A vereséget még mindig nem hevertem ki. Egyszerűen tehetetlen voltam ellene. Viszont ha ezt a valamit megtudnám tanulna. Vagy ha csak egy kicsit gyorsabb lehetnék.
Maga a támadási láncsor ámulatba ejtett. Kicsit megráztam a fejemet, hogy annyira nem elképesztő meg nem olyan hatalmas a srác… Viszont ha meg akarom tanulni, akkor oda kell mennem hozzá. Na persze én magam nem vagyok olyan. Hogy csak úgy odamegyek, és szépen illedelmesen megkérem, hogy kérlek mester taníts.
- Hé! – kiáltottam neki – Azt a Sonido-t meg honnan loptad? … – elővettem egy almát és letettem egy bábu fejére – Kíváncsi vagyok melyikünk a gyorsabb… - oda Sonido-ztam mellé – Amelyikünk előbb ér oda és csapja le a bábu fejéről az almát az nyer. … Rendben?
Elővettem a kardomat és kíváncsian várom, hogy beegyezik-e a versenybe. Kicsit magamban sejtem, hogy esélyem sincsen előbb eltalálni az almát. De kicsit felrázom a dolgokat. Meg elleshetem a technikát. Érdekel, hogy csinálja. Milyen gyorsnak kell hozzá lennem. Vajon kicsikarhatom belőle, hogy mutasson egy-két fortélyt, hogy hogy lehet a Sonido-m még gyorsabb.

Tárgy: Re: Aréna Pént. Jún. 15, 2012 11:52 am

Sonido edzés Elianával

Ahogy az várható volt, felhúzta magát a válaszomon, legalábbis ránézésre, de nem ugrott nekem. A másik várható válaszlépése az lett volna, hogy teljesen ignorálja a jelenlétemet, viszont valami miatt elkezdte figyelni, amit csinálok. Ez most egyáltalán nem zavar, ezt a mozdulatsort úgyis csak óriási sebességgel lehet lemásolni, ráadásul ez még bőven csak az alapképességeimhez tartozik, úgyhogy ha meg tudja tanulni csak azzal, hogy néz, hát tegye nyugodtan. Legalább egy kicsit még erősebbé válik majd Las Noches hadserege ezzel.
Az, hogy versenyezni akar velem, elég meglepő, igaz ugyan, hogy nem sokat láttam a sonidojából, majdnem biztos, hogy lassabb nálam. Ha sokkal lassabb vagy sokkal gyorsabb, akkor viszont nem szórakozna ezzel, tehát valószínű úgy érzi, hogy van esélye ellenem. Azt, hogy ezzel mit akar bizonyítani, nem tudom, de az biztos, hogy abból, ahogy hozzám szólt, világosan érződik, hogy egyáltalán nem biztos benne, hogy sikerülni fog. Igazság szerint az ő dolga, pár másodpercnél több időmet úgysem fogja elvenni a verseny.
-Ahogy akarod-vonom meg a vállam, és veszem elő az egyik karót a ruhám ujjából. Valószínű a nagy karddal is gyorsabban csapnám le, de felesleges azt a látszatot kelteni, hogy már az elejétől lenéztem. Meg aztán, ha véletlenül ő nyerne, annál nagyobb a pofára esés a nagyképűségem miatt. Egyenlő esélyekkel indulunk, legalábbis ami a fegyvereket illeti, nagyjából ugyanolyan gyorsan tudunk lecsapni.
Nem várok rajtra, ha olyan gyors, bőven elég jelzés neki az a tizedmásodperc, amíg megfeszítem a lábujjaimat, azután elrugaszkodok a célpont felé, és egy könnyed mozdulattal szúrom fel a karó végére, és állok néhány méterrel távolabb a bábutól. A sebessége jó esetben a fele volt az enyémnek, igaz, azt nem tudom, hogy ő is hordja-e Natalie-san találmányát, biztosan nem olyan gyors, mint én.
A karóm meglendítésével feldobom a levegőbe az almát, nagyjából oda fog leesni, ahol áll, ha akarja, el tudja kapni. Nekem nem kell, nem eszek zöldséget és gyümölcsöt, főleg nem önmagában, valami élőbb nélkül. Egyszerűen nem lehet jóllakni hús nélkül, nem is értem, hogy annyi állat hogyan van meg csak füvön meg salátán. Borzalmas, ugyanakkor ők a finomabbak, ellentétben a ragadozókkal.
-Nem csak az a fontos, hogy milyen gyors a lábad, az is számít, milyen gyors a kommunikáció az izmaid és az érzékszerveid között-nem vagyok benne biztos, hogy akkor indult, amikor én, bár valószínű úgy is lehagyom. Valójában azonban én sem azért számítok képzettnek, mert annyira erősek a lábaim vagy jó a reiatsu-kezelésem másokhoz képest, hanem mert sokkal gyorsabban, tétovázás nélkül cselekszem.
-Ha nem csak a térded alatti részbe, hanem az egész lábadba koncentrálod a reiatsudat, sokkal könnyebben és gyorsabban tudsz mozogni-mivel nekem adjuchasként nem voltak lábaim és kezeim, ezért amikor arrancar lettem, számomra evidens volt, hogy a testem minden, mozgásért felelős izmába reiatsut kell koncentrálni, csak később tudtam meg, hogy bizony a legtöbben nem jöttek rá erre az evidens tényre, és kizárólag a lábfejükbe, vagy jó esetben a lábszárukba koncentrálják a lélekenergiát a mozgáshoz.
Ennél többet nem akarok mondani, ha hajlandó meghallgatni, vagy kérdezni, válaszolok a kérdéseire, ha nem, akkor meg ennél több időt kár rá vesztegetni. Miután végeztem a mondandómmal, felkészülök rá, hogy folytassam az előbbi gyakorlatot, hogy minél természetesebb legyen a végrehajtása a csatatéren. Ha több változatát is kialakítom, akkor gyakorlatilag lehetetlen lesz egy helyből védekezni ellenem.

Tárgy: Re: Aréna Pént. Jún. 15, 2012 11:09 pm

Diego edzés: Csak tőle gyorsabban

Reményem beigazolódott, és belement a versenybe.
- Ahogy akarod
Az inge ujjából vesz elő egy fegyvert. Jelzésre nem vár, megfeszítette az izmait. Én is gyorsan felkészültem, de azt hiszem így is egy kicsivel hamarabb indult, mint én. Tényleg eszméletlen gyors. Képtelen voltam vele lépést tartani. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy lassú teknős, aki mellett egy rakéta zúgott volna el. Nem gondoltam volna, hogy ekkora a különbség.
Gond nélkül előbb szúrta meg az almát. Néhány méterrel a bábu mögött állt meg, és stílusosan dobta hátra az almát. Én egyszerűen elkaptam.
Kicsit elmélkedő arckifejezéssel néztem és forgattam az almát.
~ Már látszott, hogy gyorsabb. De hogy lehetett ennyire… Hogy csinálja? … Ennyire szánalmasan gyenge lennék? … Hogy lehetek még mindig ennyire gyenge? Mintha semmit nem haladtam volna előre. Mint egy zöldfülű lennék, aki csak hencegni tud, pedig semmi ereje sincsen. Most gondolom jót röhög magába, hisz tudta, hogy csont nélkül megnyeri.
Kicsit dühös is voltam, de egyértelműen csak saját magamra. Sajnos nem igazán tudtam még megfigyelni sem, hogy hogyan is képes ilyen gyorsaságot elérni. Egyszerűen túl gyors nekem, és azt sem tudom, hogy érhetném utol. Azt hiszem egy évezred se lenne elég.
- Nem csak az a fontos, hogy milyen gyors a lábad, az is számít, milyen gyors a kommunikáció az izmaid és az érzékszerveid között… Ha nem csak a térded alatti részbe, hanem az egész lábadba koncentrálod a reiatsudat, sokkal könnyebben és gyorsabban tudsz mozogni.
Látszott rajta, hogy ennél többet nem igazán akar nekem mondani. Bár maga, hogy ennyit mondott már az is meglepett. De lényegében nem ezt akartam? De igen, ebben reménykedtem.
A lábamra nézve kezdtem agyalni azon, amit mondott. Nem elég csak az alsó részre, hanem az egész lábba kell áramlania a Reitsu-mat. Én mindig azt hittem, hogyha egy helyre összpontosítom az erőmet, akkor még erősebb, és jobb lehetek. Ahhoz, hogy gyorsabb legyek jobbnak kell lennie a Raitsu kontrolomnak. Az egész lábamba kell áramolnia, de persze úgy, hogy ne fáradjak el annyira benne.
- Köszönöm. – mondtam halkan.
Kicsit távolabb kiszúrtam egy pontot. Behunytam a szememet, és koncentráltam. Minden energiámat a lábamba koncentráltam. Igyekeztem úgy, hogy az energia az egész lábamba keringjen. Éreztem az erőt magamba. Felkészültem, majd kinyitottam a szemem, és elrugaszkodtam. A kiszemelt ponton alig tudtam megállni. Egy kicsit még rá is csúsztam. Rendesen szinte mérhető volt a különbség az előző és a mostani sebességem között. Magam is elképedtem. De éreztem, hogy ez még nem megfelelő. Maga a koncentrálás túl sok időt vesz igénybe, és ha az összes erőmet ebbe ölöm, akkor lehet, hogy egy ideig gyors leszek, de hamar kifulladok. Meg azért a pontosságot is fejleszteni kell még.
Újabb futásra készültem. Újra meg újra megtettem ugyan azt a távolságot. Igyekezve minél pontosabban, minél hatékonyabban. Viszont egyre inkább fáradtam. Meg is kellett állnom, hogy kifújjam magam. Csak lihegtem. Tudtam, hogy nem csak a kontrolt kell fejleszteni, hanem az állóképességemet is. Hogy még inkább be tudjam osztani az erőmet.
- Megkérdezhetem onnan tudtad, hogy mi a probléma? … Igazán jó vagy. … Mond csak mehet még egy kör?
Kíváncsi vagyok most sikerül-e legalább egy fej-fej melletti szintet kihoznom magamból. Vagy legalább a sarkába tudok-e lenni?
Ismét kitettem az almát, mint leszúrandó célt. Beálltam, fújtam egyet. Majd igyekeztem az erőmet a teljes lábamba koncentrálni. Tudom pár próbálkozás nem elegendő, de kíváncsi vagyok, hogy haladtam-e már valamit. Csak a cél lebegett előttem, hogy őt utol érni.

Tárgy: Re: Aréna Szomb. Jún. 16, 2012 1:36 am

Edzés Elianával

Fél szemmel továbbra is követem, hogy mit csinál a lány. Már elsőre is jelentős sebességnövekedést ért el, de ahogy az várható volt, még messze nem tökéletes, amit csinál. Szinte érzem, ahogy kiáramlik a testéből a reiatsuja minden lépése után, pedig helyes használat esetén gyakorlatilag semmi energiát nem igényel a sonido használata, végig ugyanazzal a lélekenergiával lehet közlekedni, csak sérülés esetén van szükség némi folyamatos felhasználásra, hogy ez ne zavarja meg a mozgást. Az, hogy újra segítséget kért végül, azt jelenti, hogy a kevésbé ostoba, fafejű társaim közé tartozik, akik nem hiszik azt, hogy minden probléma megoldható egyedül.
-A legtöbben kizárólag a leglátványosabb mozgáshoz szükséges testrészeikre koncentrálnak, nekem viszont adjuchasként nem voltak végtagjaim, úgyhogy számomra természetes, hogy minden mozgásért felelős szervre koncentrálok. A legtöbb arrancar itt szokott megragadni a sonidoja fejlesztésében-ennek a valódi okát már valószínű ő is tapasztalta: helytelen használat esetén óriási energiát emészt fel rövid idő alatt is, néhány kísérlet után pedig mindenki felhagy vele, így senki nem jön rá, hogy ez a probléma gyakorlással kiküszöbölhető. Talán ez az oka annak is, hogy az Espadák fracciónjai általában gyorsabbak a numerósoknál, elvégre ők kapnak instrukciót valakitől, aki valószínű már rájött erre. -Megpróbálhatjuk újra-a lábaim valószínű erősebbek, úgyhogy ha a reakcióideje és a kontrollja is jó lenne, akkor sem valószínű, hogy sikerülne neki. Újra elrugaszkodok, és ismét átszúrom az almát-itt látszik, hogy még mindig van gyakorolni való teendőm, ha igazán jó lennék, képes lettem volna ugyanazt a lyukat eltalálni. A lány ezúttal nem maradt le annyira, de ha még párszor megismételnénk, az első próbálkozáshoz képest is csökkenne a sebessége, ehhez a pár méterhez legalább egy cerohoz elegendő energiát veszített el. Nem csoda, hogy a legtöbben lemondanak a sebességről, amikor ezt érzékelik.
-Ne hagyd, hogy a lélekenergiád elhagyja a testedet, mert rövid időn belül elhasználod az összeset! Kizárólag a lábadat kell energiával ellátnod, a környezetét nem-számomra ez is természetes, ugyanakkor ezt így elmondva egyáltalán nem ilyen egyszerű megtenni. Pár másodpercig gondolkozok azon, hogy mégis milyen instrukciót tudok még adni, míg eszembe jut, hogy mi az, ami talán segíthet. -Próbáld meg úgy a mozgást, hogy közben folyamatosan áramoltatod a reiatsud a combodból a lábujjadig, és vissza!-nekem ugyan nincs rá szükségem, hogy mozgassam a lélekenergiát, elvégre csak elvonná a figyelmem a fontosabb dolgokról, de ha ezzel megtanulja, hogy hogyan kell a testén belül megőriznie a reiatsuját, neki sem lesz.
Egy kis időre a saját edzésem felfüggesztése mellett döntök, és figyelem, hogy jól csinálja-e, amit mondtam neki.

Tárgy: Re: Aréna Szomb. Jún. 16, 2012 10:32 am

Diego edzés: Csak tőle gyorsabban

Választ kaptam a kérdésemre.
- A legtöbben kizárólag a leglátványosabb mozgáshoz szükséges testrészeikre koncentrálnak, nekem viszont adjuchasként nem voltak végtagjaim, úgyhogy számomra természetes, hogy minden mozgásért felelős szervre koncentrálok. A legtöbb arrancar itt szokott megragadni a sonidoja fejlesztésében.
Megtudtam róla egy érdekes dolgot. Minthogy neki nem volt lába, mikor Adjuchas volt. Valószínűleg furcsa volt neki ismét két lábon járni. Ha emlékszik is a múltjára, akkor is újra meg kellett tanulnia járni. Elgondolkodtató dolog, hogy milyen érzés lehettet neki. De akkor tényleg nem csoda, hogy tud teljesen koncentrálni a testrészeire, és oda összpontosítani az erőt.
Adjuchas-ként négy lábam volt, viszont pontosan tudtam, hogy milyen is két lábon járni. Ezért mikor ismét emberszerű lettem ezért nekem nem jelentett gondot ismét normálisan járni. Lehet ezért sem koncentráltam igazándiból a járásomra.
Ismét belement a versenybe. Sajnos megint nem tudtam utolérni, viszont faragtam le valamennyit a hátrányomból. Viszont ez a módszer elég sokat kivesz belőlem. Olyan mintha egy Cero-t lőttem volna el, melybe beletettem az összes Reitsu-mat. Ha ilyen fárasztó, akkor éles küzdelembe nem tudom használni. Lehet ezért is mondta, hogy sokan feladják, mert nem ér annyit a gyorsaság, hogy teljesen kimerítsen. Viszont én most elhatároztam, hogy gyors akarok lenni.
- Ne hagyd, hogy a lélekenergiád elhagyja a testedet, mert rövid időn belül elhasználod az összeset! Kizárólag a lábadat kell energiával ellátnod, a környezetét nem
~ Ez mind és szép és jó, de egyszerűbb mondani, mint megcsinálni. Ahhoz, hogy egyáltalán ne szabaduljon fel az erőm, akkor nagyon koncentrálnom kell. Jobban, mint eddig bármikor. De az harcnál több mint valószínű az életembe kerülne. De ha meg nem kezelem jól, akkor hamar elfogy az erőm.
Gondolom látta rajtam, hogy ez jó, csak nem egyszerű megcsinálni. Pont ezért is kezdett el azon agyalni, hogy-hogy tudna rajtam segíteni. Mégis hogy tudja nekem elmagyarázni, hogy megtanuljam azt, ami neki már szinte zsigerből jön.
- Próbáld meg úgy a mozgást, hogy közben folyamatosan áramoltatod a reiatsud a combodból a lábujjadig, és vissza!
- Rendben...
Mozgósítsam úgy az erőmet, hogy egyszer a combomba, egyszer pedig a lábujjamba? Ez alapból nem hangzik túl bonyolultan. De gondolom persze úgy, hogy minél kevesebb energia szálljon el. Behunytam a szemet és csak a két pontot képzeltem el. A két pont között elképzeltem egy csatornát. Melyen szabadon áramolhat az energia. Az energiát, mint egy folyadékot képzeltem el, és arra összpontosítottam, hogy amíg az egyik pontból a másik pontba eljut addig egy csepp se jusson ki a csatornából. Mikor úgy éreztem, hogy állva egyre jobb, így elkezdtem haladni. Szép lassan elindultam, hogy a lépéseimre is koncentráljak illetve erre az áramoltatásra. Viszont még mindig úgy éreztem, hogy túl sok energia meg pazarlásba. Ha inkább a mozgásra és a lépésre koncentrálok, akkor még több. Ezért megálltam, fújtam egyet, és kezdtem ismét előröl.
Ezt a kis sávú áramlat tökéletesre kell vinnem különben, hogy fogom az egész testemen alkalmazni. Milyen jó lenne, ha egy gyors mozgás után egy nagy erejű ütést tudnék bevinni, amihez nagyrészt hozzájárul, hogy hova összpontosítom a Reitsu-mat. Maga az irányítgatás tényleg egyszerűnek hangzik, de bonyolult feladat. Pedig tudtommal nem vagyok rossz az ilyesmiben.
Újból és újból végrehajtom az áthelyezést, és minél többször csinálom annál inkább érzem, hogy egyre kevesebb energia szabadul fel az irányításom alól. A hozzá tartozó egyszerű mozgás pedig nem volna el a koncentrálásomat. De azért igyekszek semminek sem nekimenni.
- Na hogy látod? Haladok?
Vártam volna valamilyen visszajelzést, hogy haladok, vagy már megint csak egy helybe toporgok.

Tárgy: Re: Aréna Hétf. Jún. 18, 2012 8:33 am

Edzés Elianával

Úgy tűnik, hogy a lány elég gyorsan felfogta, amit mondtam neki, ezek szerint képes használni a fejét is. Természetesen nem tökéletes, és ezzel a módszerrel le fogja kötni a figyelme egy részét is a mozgás, de néhány perc alatt senkitől nem várható csoda. Még nekem is szükségem van minimális koncentrációra a reiatsu-áramoltatáshoz sonido közben, Natalie-san eszköze ellenére is, az útvonalakat pedig ugyanúgy meg kell terveznem, mint bárki másnak, igaz, nekem jóval nagyobb ebben a gyakorlatom. A könyvtári feljegyzések szerint a legképzettebb arrancarok ezt is olyan természetességgel teszik, mintha csak lélegeznének, ehhez persz valószínű több évtizednyi gyakorlatom hiányzik még. Azzal a gyakorlattal, amivel az előbb szórakoztam, talán sikerül majd javítanom azon, hogy ösztönösen használjak sonido támadásokat.
Végeredményben egészen jó az a teljesítmény, amit nyújtott, bár minimális energia-veszteség még mindig érezhető, ráadásul valószínű nem lenne képes semmi bonyolultabb dolgot csinálni a sonidojával párhuzamosan. Ha most itt hagynám, a segítségem inkább ártalmas lenne, mint hasznos, hiszen hiába gyorsulna fel, annyira zavarná ez az új módszer, hogy még a kardjával sem tudna támadni, szinte olyan lenne, mintha vakon, találomra használná. Persze neki lenne annyi esze, hogy harcban megmaradjon a régi, bevált módszerénél, és ne használjon félkész technikákat.
-A reiatsu kontroll csak gyakorlással tökéletesíthető, nem egy és nem is két nap alatt, de szerintem jó úton haladsz abba az irányba, hogy teljesen energia-veszteség nélkül tudd a lábaidba koncentrálni a lélekenergiát. Amiben még tudok segíteni, az az, hogy ne kösse le a gondolataid ez az irányítás-úgy tűnik, muszáj lesz rááldoznom az edzésre szánt időm felét, ha már elkezdem, bár ez nem elpocsékolt idő, nem csak szerzek valakit, aki hálás lehet nekem, én magam is átismétlem az alapokat, amiknek a nagyját soha nem fogalmaztam meg magamnak. -A legegyszerűbb, általam ismert módszer az, hogy a reiatsud áramoltatását együtt végzel valamilyen természetes dologgal, mint például a légzésed. A levegő beszívásával együtt áramoltasd a reiatsud a lábujjadba, a kilégzéssel pedig a combodba. Ha fordítva kényelmesebb, az is jó-a légzés annyira természetes minden élőlény számára, hogy figyelem nélkül is tökéletesen egyenletesen képes rá, ha ehhez ösztönösen hozzá tudja kötni a reiatsu lábban történő áramoltatását, akkor az is éppen ilyen természetessé fog válni. Azonban akárcsak a légzést, a sérülés okozta fájdalom ezt is fel tudja borítani, csupán néhány legendás személyről hallottam, akik szinte halálos sérülésekkel is megőrizték a tökéletes reiatsu áramlásukat a lábaikban. Ehhez elképesztően jó szakértelemre van szükség, hiszen ez azt jelenti, hogy a légzésnél is természetesebb a sonidoja. Én egyelőre még elképzelni sem tudom, hogy ezt hogyan lehet megtanulni, hiszen a légzésen kívül nem igazítható semmihez sem az áramlás.
Akármennyire könnyűnek tűnik a feladat, éles harcban nem igazán lehet használni, ha nem sikerül ösztönös szinten elsajátítani.

Tárgy: Re: Aréna Csüt. Jún. 21, 2012 1:13 am

Diego edzés: Csak tőle gyorsabban

Jött is az újabb segítség és a tanács.
- A reiatsu kontroll csak gyakorlással tökéletesíthető, nem egy és nem is két nap alatt, de szerintem jó úton haladsz abba az irányba, hogy teljesen energia-veszteség nélkül tudd a lábaidba koncentrálni a lélekenergiát. Amiben még tudok segíteni, az az, hogy ne kösse le a gondolataid ez az irányítás… A legegyszerűbb, általam ismert módszer az, hogy a reiatsud áramoltatását együtt végzel valamilyen természetes dologgal, mint például a légzésed. A levegő beszívásával együtt áramoltasd a reiatsud a lábujjadba, a kilégzéssel pedig a combodba. Ha fordítva kényelmesebb, az is jó
Nem is gondoltam, hogy ezt az áramoltatást valamihez is kössem. Bár az ember akkor tud a leghatékonyabban tanulni, hogy ha az adott dolgot tudja valamihez kötni. Lehet én is akkor tudok isten igazán jól áramoltatni az energiát, ha valamilyen már természetes dologhoz kötöm. Hogy lélegzem az természetes.
Ismét behunyom a szememet, és csak a légzésemre figyelek. Először beszívom a levegőt, majd kifújom. A légcső az összekötő elem. Miután csak a légzésemre koncentráltam elkezdtem újból elképzelni a két pontot. Össze akartam az orr és a tüdő pontot a comb és a lábujjpárosítással. Mintha csak ugyan azok a pontok lennének. Majd a levegő menetét a reitsu áramlással. Ez még nehezebb feladatnak tűnt, mint az eddigiek. Valahogy nem akar sikerül a kettőt teljesen összevonni.
Fújtam egy nagyot, és kinyitottam a szememet. Bal kezemmel megfogtam a jobb vállamat, kicsit megmozgattam. Mintha eddig csak azt edzettem volna. Jobbra, majd balra elhajtottam a fejemet. Kilazítottam a kezemet és a lábamat, majd ismét nagy levegőt vettem. Ismét behunyva a szememet nekikezdtem a feladatnak még egyszer. Lassan vettem a levegőt, hátha így könnyebb a kettőt egymáshoz igazítani. De valahogy hol az egyikre hol a másikra tudtam inkább koncentrálni. Ez elmondva könnyűnek tűnik, de tényleg jól csinálni nem túl egyszerű. Minél többször próbálom összevonni annál inkább érzem, hogy megint több reitsu szabadul el feleslegesen.
~ Nem… Nem fogom feladni. Gyorsabb, erősebb akarok lenni.
Az egész testemet elképzeltem, majd kis pályákat magamban. Mintha csak erek lennének. Mindenhol van, és bármerre el lehetne jutni. Majd ahogy az energia, mint a vér áramolna benne. Ha jobban egy bizonyos területre koncentrálok, akkor oda összpontosul az energia. Úgy áramol, mintha csak a szívverés ütemét követni. De nem még nem olyan gyors, mintha egy normális szívverés ütem. Mintha csak aludnék. Lassú és egyenletes. A vér nem lép ki, ezért az energia sem száll csak úgy el.
Már érzem, hogy halad. A légzésem is egyenletes. Viszont ez az állapot még nem jó. Még nem elegendő. Nem szabad engednem, hogy az összes figyelmemet és koncentrációmat lekösse. Mert ha ez így marad, akkor biztos secperc alatt megölnének éles helyzetbe.
Szép lassan kinyitom a szememet ezzel is a koncentrációm egy részét elveszem a folyamattól.
~ Természetesen… Nyugodtan…
Elkezdtem lassan mozogni. Először csak az egyik kezemet tettem előre majd lassan kimozgattam oldalra. Ezt újra és újra megcsináltam, majd mindkét kezemet. Majd a kezeim után az egész felső testemmel egyszer jobbra egyszer balra dőltem ki. De igyekeztem az áramlást megtartani, és hogy az egy bizonyos tempót kövessen. Majd elkezdtem a lábamat is mozgatni. Az egyikkel előre a másikkal hátra lépni. Fogaimat összeszorítva koncentráltam. Csak a cél lebegett előttem.
Majd hirtelen mintha valami egy pillanat alatt elszívta volna az erőmet lihegve görnyedtem össze. Túl sok energia, túl sok koncentráció. Még mindig valami nem jó. Mikor ismét rendeződött a légzésem, és felegyenesedtem, akkor ismét behunytam a szememet és kezdtem az egészet előröl.
Ez csupán csak két pont. Mit hogy fogok eljutni oda, amikor már bárhova tudom az energiát tökéletesen összpontosítani. Ha sikerül elsajátítani ezt akkor akár az ütéseim erejét is megnövelhetném. De egyenlőre, még a gyorsaságomat sem tudom igazán jól feljavítani.
Újra és újra próbálkozom.

Tárgy: Re: Aréna Pént. Jún. 29, 2012 12:06 am

Edzés Elianával

Nehéz külső szemlélőként megállapítani, hogy hogyan halad pontosan, de a reiatsuja viszonylag stabilnak tűnt számomra, egészen addig, amíg fel nem borult a koncentrációja, és megint zuhant a lélekenergia szintje. Úgy tűnik, valami hiábavaló gondolat elvonhatta a figyelmét, legalábbis erre tippelnék. Ha valaki azt hiszi, hogy sikerült elérnie, amit akart, elveszíti a koncentrációját, más dolgok is megjelennek a fejében. Furcsa, de ez a rész, többnyire az idiótáknak megy a legkönnyebben, nekik nincsenek gondolataik, úgyhogy könnyedén megtanulják kikapcsolni a felesleges agyfunkcióikat, mert már eleve nincsen nekik túl sok.
-Ne foglalkozz semmivel, csak a légzéseddel és a reiatsud kontrolljával! Próbáld meg elfelejteni az egész világot, az arénát, még engem is, csak te létezel, és a feladatod. Rengeteg időd van, nem kell sietned sehová-azt hiszem, hogy megadtam minden segítséget neki a fejlődéshez, még várok néhány másodpercet, hogy sikerül-e neki, amit mondok, majd amikor látom, hogy igen, elégedetten hagyom ott, és sétálok ki az aréna ajtaján. Ha jól csinálja, elképzelhető, hogy annyira bele felejtkezik, hogy még holnap ilyenkor is pontosan ezt fogja csinálni, amikor visszajövök. Minél többet gyakorol, annál gyorsabban fog fejlődni sonido terén, esetleg másban is, bár ami engem illet, nem szeretek a sima fizikai támadásoknál is szórakozni ezzel, meg amúgy is fegyverekkel harcolok az esetek többségében.
Az ajtóból még visszapillantok az arrancar lányra, akinek ugyan a nevére nem emlékszem, de biztos, hogy már találkoztam vele régen, talán még az előtt, hogy Slarin fracciónja lettem, talán utána egy kevés idővel. Azóta rengeteg dolog történt, sokan ferde pillantásokat vetnek rám, amiért a "bukott espada" fracciónja voltam, a társaim szétszéledtek, egyre kevesebben maradtak a környezetemben. Egy-két ismerős arcot, akiket minden nap látni szoktam, egyik pillanatról a másikra ír ki a történetből egy shinigami kardja vagy valamelyik elmebeteg fajtársam foga, nem marad más utánuk, csak egy üres szék a kocsmában, vagy egy név egy betört ajtón.
Lehet, hogy amikor évek múltán visszajövök ide, ez a lány már rég halott lesz, de még mindig emlékezni fogok rá, ahogy próbálta elsajátítani, amit mondtam neki. Lehet, hogy én leszek az, aki csak emlékekben él tovább. Soha nem tudhatod, mit hoz a holnap. Adtam esélyt ennek az arrancarnak rá, hogy ne váljon emlékké, ha nem is sokkal, de valamivel biztosabb lehet a holnapban. Ha meghalok, már csak ezért elmondhatom, hogy nem volt felesleges a léteznem.

/Zárót írtam, de ha akarsz, még írhatsz egy posztot. Köszönöm a játékot!/

Tárgy: Re: Aréna Pént. Júl. 06, 2012 9:51 am

Diego edzés: Csak tőle gyorsabban

Érzem, hogy még egyáltalán nem tökéletes.
- Ne foglalkozz semmivel, csak a légzéseddel és a reiatsud kontrolljával! Próbáld meg elfelejteni az egész világot, az arénát, még engem is, csak te létezel, és a feladatod. Rengeteg időd van, nem kell sietned sehová.
~ Rengeteg idő… Csak én… Csak a feladatom. Pont, mint Slarin edzésénél. Nem tudtam addig megcsinálni a feladatot, míg le nem nyugodtam. Lehet most is ez a baj. Túl sok minden kavarog bennem. Ezek most nem is gondolatok, hanem inkább érzelmek. Ki kell irtanom. Pont mikor szabadjára engedem a kardomat. Csak elengedem magam.
Behunyom a szememet, és csak koncentrálok. Képzeletben fokozatosan mindent és mindenkit kizárok. Csak az áramlásra, és a légzésre koncentrálok. Már nem is kötöm semmihez. Csak ezekre koncentrálok. Próbálom az eddig elhangzottakat mind észbe vésni, és ahhoz tartani magam. Nem kell elsőre sikerülnie. Úgy sem sikerülne. Az ellenfelem nem fog megszökni, és lehet, hogy holnap sem fogom megtalálni. Előttem pedig senki nem fogja megölni, hisz nagyon erős.
Érzem, hogy az elhangzott szavak csak úgy vissza-visszakacsintanak, és próbálok minél inkább ezekre alapozni, és csak a cél és a feladat lebeg előttem. Csak én vagyok, és egyre inkább érzem, hogy jó úton haladok.
Hirtelen kinyitom a szememet, és az eddigieknél is sokkal jobb Sonido-t sikerült végrehajtanom, amibe nem fáradtam e úgy, mint eddig. Nagyon boldog voltam, hogy csak sikerült egy lépéssel közelebb kerülnöm az elérendő szinthez.
- Na, milyen…? – Körbenéztem, de már nem láttam az Arrancar-t.
Feltehetően már régen elment. Amit sajnáltam, mert még a nevét sem kérdeztem meg. Illetve illedelmesen meg sem tudtam köszönni neki a segítséget. Nem mintha az nagyon szokásom lett volna. Ezért fogtam lenéztem és csak magam elé suttogtam.
- Köszönöm… Hálás vagyok…
Nem olyan nagy ez az erőd. Még biztosan találkozni fogunk, és remélem akkor már gyorsabb leszek. Még tőle is, és elmondhatom, ugyanezt személyesen is.
Még maradtam és tovább dolgoztam a technikán. Minél előbb el akarom sajátítani tökéletesre. Az alapok megvannak, és a létező összes segítséget megkaptam, hogy tényleg sikerülhessen is. Éppen ezért fel nem adom, míg tényleg megtudom majd csinálni. Én tudom, hogy képes leszek rá. És ha ez sikerül, akkor biztosabb lesz, hogy nem fogok alulmaradni.

/ Nagyon szépen köszönöm a játékot /

Tárgy: Re: Aréna Kedd Júl. 17, 2012 11:52 am

Üdv!

Eliana del Barros: Diego útmutatása nagy hasznodra vált, segítségével rájöttél, hogyan lehetsz gyorsabb, és talán másban is tudod kamatoztatni majd ezeket a tapasztalatokat. 1000 LP jutalmat kapsz, sonidód két ponttal nő ennek megfelelően.

Diego Canino: Ügyesen rávezetted rögtönzött tanítványodat, hogyan is javíthatna sonidóján. Munkád gyümölcse egy sikeres edzés, a következő alkalommal jutalom is járhat érte.

Tárgy: Re: Aréna Csüt. Aug. 02, 2012 10:26 am

Kőkemény edzés a macskanővel

Utam ismételten az Arénába vezet. Azt hiszem szorgos lány lettem. De ez nem is csoda. Ha győzelmet akarok aratni, akkor muszáj gyakorolnom és edzenem. Ha kell akkor vért izzadni, hogy még jobb legyek. Még gyorsabb, még erősebb, még pontosabb. Egy olyan edzés, ahol meg sem izzad az ember az az égvilágon nem ér semmit. Nem véletlenül mondják azt, hogy akkor jó, ha fáj.
Előveszek egy bábut. Szépen beállítom, majd neki állok küzdeni vele. Persze nem üt vissza, de én hajthatatlanul küzdök vele. Kézzel csapok, ütök, behúzok neki, lábbal pedig erőseket rúgok.
A rúgásaimmal általában nincs baj, viszont nem elég képzettek. Viszont az ütéseim az katasztrofálisak. Gyors reflexeimmel megúszhatok egykét ütést, de ha vissza kell ütnöm, akkor egy nagymama is jobban üt nálam. Viszont hogy csak lábbal harcoljak, ahhoz viszont túl képzetlen vagyok. Ha nem húzhatom elő a kardomat, akkor jóformán meg vagyok lőve. Még nem vagyok elég képzett ahhoz, hogy pusztakézzel valaki ellen kiálljak. Az csak az én vereségemet eredményezni.
Fejbe elképzeltem magamat mint egy kis játék figura, majd melléképzeltem egy botos nagyit. Én felkészülök a harcra, a nagyi eldobja a botot. Én ütök felé, a nagyi megragadja a karomat és egy laza mozdulattal átdob a válla fölött, és én a hátamra érkezem. Fej fölé meg ki van írva, hogy nagyi a győztes.
Maga a képzelgés eléggé lelombozó. De valószínűleg ez lenne a valóság. Ez kicsit lehangol. Kicsit úgy érzem, hogy ha a bábu vissza tudna ütni, akkor én már a földön lennék, és még hozzáfűzné, hogy eddigi ütéseim olyanok voltak, mintha csak simogatnám.
Ebben a kérdésben jó lenne egy képzettebb harcos, akitől legalább a mozdulatokat elleshetném. Bár attól az én ütéseim és rúgásaim nem lennének erősebbek vagy jobbak.
Vállon átdobásról jut eszembe, hogy milyen kemény lenne, ha Judo-t tanulnék. Vagy netán boxot, hogy egy jól irányzott jobbegyenessel kiütném az ellenfelemet. Jó elképzelés, de kitől tanulhatnék?

Tárgy: Re: Aréna Szer. Aug. 15, 2012 3:19 am

Elianya ~~bánytalmazása~~ edzése

Ritka látvány az, mikor Mai az aréna felé sétál. Nem kedvelte azt a helyet, sokkal jobban szeretett egyedül, a kíváncsi szemek elől elbújva gyakorolni. A palota tetején, a szobájában lévő felszerelésekkel, a homokos talajban... ezek mind sokkal vonzóbb megoldások voltak a számára. Valamilyen nehezítő körülményre ugyanis mindig szüksége volt, hitt benne, hogy az orkán erejű szél vagy a mély, homokos talaj jobban segíti a fejlődését mint mondjuk egy egyszerű, kör alakú aréna. Zavarta az is, hogy ha mások figyelik, bár ez a fóbiája korántsem volt olyan erős, mint számos másik, ám ha valaki kitartóan bámulta, azt már nem bírta ki idegesség nélkül. Idegesen pedig nem tudott koncentrálni. Hogy miért tartott most mégis a megannyi vérrel-verejtékkel elért fejlődések fő helyszíne felé? Nos, a kezében lévő pizzás doboz tartalmának elfogyasztása árulkodó volt a lány hangulatát illetően. Azok az agresszív harapások, avagy tépések nem a nyugodt lelkiállapotára utaltak, ahogy a szokásosnál is falánkabb étkezési tempó, vagy a haragosnak tűnő rágás sem. Persze morcos arcvonásain is látszott dühe. Igen, le akarta vezetni a benne felgyülemlett feszültséget, méghozzá nem edzéssel. Valakit a talajba, falba vagy a plafonba, mindegy, de bele akart építeni. És miután dühödten a falhoz csapta a tisztára nyalt dobozt - hiszen még ebben az állapotban sem pazarolna el egy megveszekedett morzsát sem - végre belépett a terembe és szúrós szemekkel nézett körül. Hangokat hallott már kintről, így tudta, hogy van itt valaki, és igencsak aljas vigyorra húzódtak az ajkai, mikor megpillantotta, kivel is sodorta egy helyre a sors. Az az arrancar már nagyon a bögyében volt azóta, hogy Seth összehívta őket és elkezdett orbitális baromságokat összehordani.
- Gyenge, gyenge, kibaszott gyenge és kurva lassú! Most simogatod, vagy megütöd végre, a francba is? - zsörtölődött, miután egykét percig figyelte a bábuval küzdő lányt. Már eleve az irritálta, hogy egy bábut csépel olyan ütésekhez és rúgásokhoz, amihez nem is kellett volna az eszköz. Egyszerűen idegesítette a csaj egész lénye, minden mozdulata, vonása. Fejét kissé lehajtva, fenyegető tekintetét rávetve, némán bámulta a reakcióit. Látta, ahogy egy-egy szánalmas rúgása után másmilyen arckifejezést vesz fel, mint egy ütésnél és mindez arra késztette, hogy tenyerébe temesse arcát. Tökéletes kifogás lesz a szétverésére az, hogy meg akarja tanítani valami hasznosra.
- Bah... Szerinted miért erősebbek a rúgásaid, mint az ütéseid? Neutral

- kérdezte, reflektálva arra, amit gondolhatott magában a bábu csépelése közben. Nem volt nehéz megállapítani, hogy ez járhat a fejében, ha esze nem is volt sok, de a megfigyelőképessége az a helyén volt. Az ő harcstílusához elengedhetetlen volt mindez, hiszen kitérésekre alapult. Mindenesetre alig várta, hogy kioktathassa, nem hitt benne, hogy épkézláb választ kap a kérdésére egy olyan amatőrtől, mint amilyen Eliana volt.
- Ha meg akarsz tanulni verekedni, annál rohadtul több kell, mint hogy egy hülye bábuval vagdalkozol, kusomushi >.> - lépett közelebb végül, az eszközt pedig megragadta, megemelte, és míg a levegőben volt, egy határozott félköríves rúgással odébb küldte néhány méterrel, hogy ne zavarjon. Szinte sütött róla, hogy azt szeretné, ő próbálja megüti a bábu helyett, és az alapján, amit eddig látott, szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy bohócot tudna csinálni a másikból.

Tárgy: Re: Aréna Szer. Aug. 15, 2012 8:59 am

Kőkemény edzés a macskanővel

Egyszer csak hallom, hogy valaki belép az arénába. Teljesen figyelmen kívül hagytam egészen addig, míg be nem szólt nekem.
- Gyenge, gyenge, kibaszott gyenge és kurva lassú! Most simogatod, vagy megütöd végre, a francba is?
Na erre feldühödtem, és még erősebben kezdtem püfölni. Nem néztem meg hogy ki az. Nem is nagyon érdekelt. Amint mondott azt tudom nem kell még hangosan is kimondani.
- Bah... Szerinted miért erősebbek a rúgásaid, mint az ütéseid?
~ Mi?! Hogy szerintem miért? Hát mert azok sokkal edzettebbek. A rúgásaim mindig is hatékonyabbak voltak, mint az ütéseim. De ezt tudom magamtól is…
- Ha meg akarsz tanulni verekedni, annál rohadtul több kell, mint hogy egy hülye bábuval vagdalkozol, kusomushi
Közbelépett. Megfogta a bábut feldobta, majd egy rúgással odébb küldte, hogy ne legyen útban.
Akkor is láttam meg, hogy kivel is van dolgom. Ez az a lány, aki Shet-nél pattogott. Most megint itt? Ráadásul egy gyenge pillanatomban, mikor maga is úgy érzem, hogy nem vagyok formában. De ez nagyon nem izgat. Nem érdekel. Kiverem a szuszt is ebből a libából. Mégis mit gondol magáról, hogy csak úgy beszólogat nekem. Na várjon csak. Olyat kapsz, hogy nyulat fogsz.
- Ha meg akarok tanulni? És te akarnál tanítani? … Ugyan már… Mit tudhatnál? Hisz azt sem érted, amit neked mondanak. Te akarsz engem tanítani?... Előbb esik hó Hueco Mundo-ban, mint hogy tőled tanuljak. … Itt és most szívesen helyre raklak, hogy eszedbe ne jusson ilyet mondani. ... Értesz? Kis cicus?
Szinte felforrok a méregtől. Tényleg inkább eszek meszet, mint hogy tőle egy mozdulatot is megtanuljak. Egyszerűen helyrerakom, és akkor már nem lesz ilyen nagy szája velem szemben. Vagy szimplán belelépek abba a nagy szájába.
Szikrázó tekintettel néztem a lányra, megropogtattam az ujjaimat, hogy most egyszer és mindenkorra megleckéztetem. Egy átverés ütéssel kezdek, mely csak elterelés volt, de valójában egy nagy rúgással akarom telibe találni, hogy felkenődjön a falra. Semmi Sonido semmi spéci technika. Ennyivel is a földbe tudom döngölni.

Tárgy: Re: Aréna Vas. Szept. 23, 2012 1:34 am

Fracción és Espada

Az aréna a mai napon is teljesen üresen állt, amikor beléptem az ajtaján. Az arrancarok egyre kevesebbet akarnak önerőből elérni, köszönhetően annak, hogy elhitték a baromságokat az egyenlőségről, úgy gondolják, majd Seth mindent megtesz nekik, helyettük. Ezzel árnyékot vetnek nem csak magukra, hanem mindenkire, aki Las Nochesben él, és azért harcol. Régen még felbosszantott ez a helyzet, de ma már nem, mert tudom, hogy képes vagyok változtatni rajta. Egyrészt az arrancarok, akik meghalnának nélkülünk, talán magukba szállnak, ha megismerik a fájdalmat és a félelmet, és megpróbálnak erősebbé válni, másrészt pedig véget fogunk vetni ennek az ostoba bolhacirkusznak, és meg fogjuk ölni Sethet. Ha az új királyunk jobb vezető lesz, változni fog az arrancarok általános hozzáállása, és újra elkezdenek hinni majd a jövőben, amit Aizen-sama nem tudott elhozni nekünk.
Leemelem Áspidot a hátamról, és teljes erőből indítok vele egy oldalirányú vágást, ami felkavarja az aréna homokját. Ezután megpróbálkozok egy fentről lefelé ívelő vágással, ami olyan erőt fejt ki, hogy több méter magasra emeli a homokoszlopot körülöttem. A támadásaim erejét már nehéz magasabb szintre emelni, a pontosság és a sebesség fejlesztése ellenben fontos lenne. A kardom ugyan elég nagy, úgyhogy kevésbé pontos találat is halálos sérüléseket okozhat, de a sebességgel lehet problémám, ha túl gyorsan mozgatom ezt a fegyvert, előbb-utóbb elfáradok, egy katana sokkal könnyebb. Valahogy a hosszú távú teherbírásomat kellene magasabb szintre emelni, illetve elhagyni a felesleges mozdulatokat a harcstílusomból, még a legutóbbi harcaimban is túl sokat ütöttem a levegőt, a végére pedig elhasználtam az erőmet. Talán ebből a szempontból hasznos volt, hogy megismertem Vexet, rengeteg hiba van a harcstílusomban még.
Lassan indítom meg a kardomat, és egy vízszinten vágás után, minél rövidebb mozdulattal fordítom vissza az elképzelt ellenfél irányába. A túl nagy ívű támadásokat nehezebb kontrollálni, viszont feladom az erőt, ha nem viszek bele elég lendületet, úgyhogy mást kell kitalálnom. Ha a bal kezemmel is használok egy fegyvert, lemondok a kétkezes támadásokról, úgyhogy talán az lenne a legnagyobb segítség a harcstílusomra nézve, ha megtanulnám hatékonyabban elkerülni az ellentámadásokat, vagy valamilyen harcművészeti ág elsajátításával, vagy a sonidom további fejlesztésével. Esetleg a hierromat kellene magasabb szintre emelnem, de az sem tart ki örökké, úgyhogy az is csak átmeneti megoldás. Marad a gyakorlás, lehet, hogy a tökéletességet soha nem érem el, de minél jobban meg kell közelítenem, hogy legalább egyenlő ellenfele lehessek egy kapitánynak.
Éppen azon gondolkozom, hogy a jól időzített technikákkal esetleg növelhetem a támadásaim erejét, amikor érzem, hogy nem vagyok egyedül. Háta fordulva megpillantok egy kék hajú nőt, aki úgy tűnik, megunta az életét, mert éppen felém veti magát egy karddal. Valószínű akkor is ő sérülne meg, ha egy mozdulatot sem tennék, de azért úgy döntök, hogy gyorsan elintézem, aztán majd miközben helyrehozom a sérüléseit, megkérdezem, hogy mit képzelt. Az arrancar azonban nem tud közelebb kerülni hozzám, a semmiből előkerülő fracciónom egy ceroja messzire repíti a numerost, aki valószínű súlyosan megsérült.
- Hagyd csak- rámosolygok Theára, akit úgy tűnik, komolyabban foglalkoztat ez az egész kis közjáték, mint engem, elvégre nem voltam veszélyben, csak egy újabb idióta önjelölt Espada volt az, aki azonban természetesen semmit nem tudott tenni azért, hogy elnyerje ezt a címet tőlem. Hiányzott belőle az intelligencia, az akaraterő a jobbá váláshoz, pontosan olyan, mint a nagy többség, aki azt hiszi, hogy a semmiért kaptunk számokat.
- Nem ártana egy kicsit fejleszteni a cerod erején, Thea, egy ilyen szintű kis senkit illene egyetlen támadással porrá hamvasztani- természetesen nem akarom kényszeríteni a fracciónomat, bízom benne, hogy ő tényleg jobbá akar válni, és nincs rászorulva az unszolásomra, de ha már itt van, akkor miért ne?

/A hozzászólást módosítottam, Thea és Eliziana postja maradhat, nem kell átírni őket, igazodtam hozzájuk. Sakurát írásképtelenség, a jó tanácsok teljes figyelmen kívül hagyása és fejlődésképtelenség miatt kiírom az edzésből. Kaptál lehetőséget, nem éltél vele, úgyhogy nem vagy, és soha nem is voltál a csapatom tagja, ne is hivatkozz rá a további "hozzászólásaidban"./