Pezsgek. Hosszú idő óta most először van az, hogy a "nyomozós" falam előtt ülve vizsgálom a tényeket és a nyomokat. Két napja csak kávén, kenyéren élek. Nem mintha egyáltalán szükségem lenne a táplálkozásra vagy az ivásra, de ez olyan jól hat a helyzetemben. Az agyamban a gondolatok szinte fénysebességgel haladtak és szövögették össze a szépen lassan körvonalazódó megoldást. Szinte őrjöngve róttam a köröket mikor rájöttem a megoldásra. És mindvégig csak az volt a probléma, hogy rossz irányból közelítettem meg a dolgot. Először azt hittem, hogy csupán egy gyenge imitátor olcsó kis játéka, amit a gondolatmenetemmel meg is tudtam volna fejteni, viszont a nagy kép egy pillanatra nem jelent meg a lelki szemeim előtt, de végül csak sikerült a megfelelő ösvényre tévedni.
Izgatottam álltam fel a törökülésből és tűntem el a szekrényemben, hogy onnan a jó öreg detektív kerüljön elő teljes pompájában. Ezt követően némi házilag készített vegyszeres vizet töltöttem a fapipámba és egy kis fújás után meg is jelentek belőle az apró buborékok. Tökéletes.
Az ajtót feltépve rohantam ki a házból egyenesen az utcára, ahol taxi után kiabáltam és beülve a járműbe megadtam az úti célt. Hogy erre a hűhóra mi szükség van? Semmi, de nem ronthatom le az emberek nagy barátjának és életmentőjének az imidzsét nem igaz?
- Jack, drága barátom! - üdvözöltem széles mosollyal a rég nem látott ismerőst, miután az áldozatát még a végzetes szúrás előtt elküldtem egy kis gyors utazásra egy közeli parkba. Mégis csak az emberek legjobb barátja vagyok.
- Megkaptam az üzenetedet, bár lehet, hogy át kellene szokjunk valami modernebb kapcsolattartásra, nem gondolod? Így még olyan szépen ki se tudod fejteni, hogy mit akarsz tőlem pontosan. - tártam szét a kezem beszédem alatt és pipámból csak úgy szálltak ki a színes gömböcskék körbelebegve kicsiny kis kettősünket.
- De mond csak, miért kellett ilyen sürgősen találkozni velem? - rugaszkodtam el a földtől finoman, hogy kis odébb szállás után helyet foglalhassak egy üres kuka tetején és kezeimet az állam alatt összekulcsolva figyelhessek öreg barátomra.

Számomra az élet egy nagy játék. Én nem látom feketében és fehérben a világot, számomra színes és élvezetekkel teli. Ezért is érzem azt, hogy szabadabb vagyok, mint bármelyik lélek mind a három dimenziót egybevéve. Számomra nem léteznek határok csak olyanok amiket én magam szabok meg, nincs aki parancsolgatna nekem vagy maga mögé utasíthatna.
Dzsinn. Milyen rég volt, hogy valaki így szólított. A rég elveszett faj aminek a képviselője vagyok. Ez a szó most egy mély sóhajtást váltott ki belőlem. Nem értettem, hogy Jack miért kell a játékot még a leges legelején elrontsa. Kelletlenül ragadom meg a detektív ruhát és egyetlen mozdulattal tépem le magamról, ezzel megmutatva valódi öltözetemet. Sajnos a detektív egy kis ideig aludni kényszerül.
- Használd ezt. - szavaim bár ridegnek hatnak mégis valahol egy kis jó szándék lappang bennük, ezt mutatja az is, hogy a zsebdimenzióba betett ruhát egy telefonkészülékre cserélem le és nyújtom oda beszélgetőpartneremnek. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a vívmánya a modern technikának nem fogja elnyerni Jack tetszését, ráadásul használni sem tudja majd rögtön.
- Ha lehet próbáld meg nem tönkretenni. Majd mellékelek mellé egy bővített használati utasítást. - löktem ki magam alól a szemetest és immáron a levegőben lebegve ültem törökülésbe ezzel is kényelembe helyezve magamat.
- Célok? Nincsenek. Fenntartom a harmóniát, ez a feladatom és ezért élek. Az elkötelezettséggel kapcsolatban is csak az előbbit mondhatom és a magánéletemhez semmi közöd. - kissé unottan kotorásztam a felsőm rejtekébe, hogy az általam valamiért használhatatlannak vélt pálcát előhúzzam. Tisztában voltam vele, hogy mágikus ereklye és valamire jó, csak azt nem sikerült még kiderítenem, hogy pontosan mire is.
- Mit akartál megbeszélni velem? - emeltem fel a pálcát, majd egy kőrt leírva a hegyével tartottam Jack felé. Talán azt vártam, hogy gombává változik, kinő egy szarv a homlokán, tangót járnak a szemei vagy kihullik az összes haja, esetleg leesik az orra, de ez nem jött össze. Ezek szerint a pálca nem erre való. Mindegy...

Az idő kereke

Ha képes lettem volna rá kivettem volna a szemgolyóimat és elkezdtem volna törölgetni őket unalmamban, de egyelőre csak annyit csináltam, hogy visszatettem a nem működő varázspálcát a ruhám rejtekébe.
- Az idő áramlása befolyásol engem a legkevésbé. Különben sem olyan egyenes az, mint ahogy te elképzeled, Jack. - csettintésemre nyílt egy lyuk a levegőben, mely egyenesen a zsebdimenziómba vezetett, onnan meg egy piacra és kis kotorászás után egy szépen vöröslő almát húztam ki és megtörölgettem a felsőmben. - Ami a gyenge öltözködési szokásaidat illeti... csináld magad. Senki sem mondta, hogy női ruhákban járj. - haraptam bele az almába egykedvűen. Ha komolyan sokáig akarja húzni ezt a dolgot akkor hamar bele fogok unni és elkövetek valamit amivel fel tudom dobni a mai napomat.
A boldogság pillanata viszont hamarabb eljött, mint gondoltam. Nevetésben törtem ki beszélgetőpartnerem szavainak hatására. Varázsvilág? És annak az egyensúlya? Szórakoztató.
- Azt hittem, hogy öregebb róka vagy te annál, hogy elhidd azt, hogy a varázsvilág egyensúlya létezik. A varázsvilág is úgy van, mint a hollowok és shinigamik harca, ha az egyik erősödik, a másik gyengül és fordítva. ha pedig az egyik túl erős lenne, akkor belülről robban szét, gyengül le és tér vissza a másik oldal. - tartottam egy kis szünetet a nevetgélésben, majd ott folytattam ahol abbahagytam. Nem érezhette túl jól magát Jack ettől a számomra üdítő dologtól, de legalább én jól szórakoztam és csak ez számít.
- Szerintem térj csak rá nyugodtan arra, hogy miért akartál találkozni velem, mert ha így folytatod ráncaim lesznek a sok nevetéstől. - túrtam bele a hajamba szövegelés közepette. Valóban nem lenne jó, ha szép és lélegzetelállító arcomat ráncok csúfítanák be. Ivela rám se nézne többet. :/
- Amúgy ha annyira aggaszt a varázsvilág egyensúlya akkor rossz dzsinnt kerestél meg. Az nem az én feladatköröm én a nagy képet kell nézzem. Viszont ha a kis varázsvilágod fenyegetné valóban az általam oly' nagyra becsült harmóniát, akkor félő, hogy sötét idők következnek a világodra. Feltételezem nem akarsz varázserő nélkül maradni. - szavaim kicsivel sötétebb és komolyabb tónust vettek. Engem semmi sem akadályoz meg abban, hogy megtegyem azt a lépést, amitől mások félnek. Évezredek óta nem akadt semmi amitől féltem volna, hogy mi lesz ha megteszem. Szabadságom van a tetteim felett, amit nem befolyásolhat senki. még Jack, vagy Ivela sem.

Lenéző, nemtörődöm attitűdje határozottan idegesítő volt. A kioktatást nehezen tűrtem, még az ő személye sem jelentetett kifogást. Még ha egy fokkal szórakoztatóbb is, mint a halandó emberfattyak, nem lehet vitás, hogy melyikünk bír nagyobb, jelentőségteljesebb hatalommal. Dzsinn mivoltának elenyésző jelentősége volt érdeklődésemben, csupán ritka intelligenciája mentette meg attól, hogy egy kupac porként végezze. Létezésének értelme az én szórakoztatásom volt, így ha ezzel a feladatával ellentéteset tett, az természetesen felbosszantott. Sötét tekintetem csontig hatoló hideget árasztott magából.
- Tch... és még férfinak nevezed magad, tökfilkó? >.> - emeltem fel szavam méltatlankodva, majd csettintettem egyet, mire aranysárga pillangók ezrei vontak burkot körém, s mikor felszálltak és tovatűntek az éjszakában, immár egy másik alakban tetszelegtem. Kevesebb energiát igényelt, mint öltözetemen megtörni a mágiát és rendbe hozni azt. Kisöpörtem ébenfekete hajamat felemás színű szemeimből, és felfedtem a talán legizgalmasabb külsőmet. Ritkán használom, kevés személy érdemes rá, hogy láthassa...
- Rendkívüli módon alábecsülöd a varázsvilág befolyását, Badru - kuncogtam fel - Több hatalmat tart a kezében, mint a halálistenek vagy a lidércek - említettem meg, miközben kezemben egy ereklye, pontosabban annak működésképtelen, alakra pontos mása jelent meg. A szelence, mely felkavarta a világot néhány hete.
- A történelembe bevonult egy nap nem is olyan régen. Bizonyára hallottál róla te is: egy teljes napig nem halt meg egyetlen halandó sem. A lelkek általad nagyra becsült körforgásának harmóniája felborult, és mindennek az oka ez volt - pillantottam a varázstárgyra - Létezik egy szervezet, mely kapzsi módon felhalmozza az ereklyéket, és ezzel túl nagy erőt összpontosít hozzá nem értő kezekben. Olyan erőt, mely könnyedén kettéroppanthatja az egyensúlyt, a legutóbbi esettel szemben akár véglegesen is. Ugyan a keletkező káosz minden bizonnyal rendkívül szórakoztató lenne, sajnálatos módon az én egzisztenciámat is fenyegeti, így a szervezet a szememben pusztulásra ítéltetett. Hasznát venném a segítségednek, dzsinn - nyújtottam feléje a kezemet, felajánlva az együttműködésünk lehetőségét. Részleteket nem szándékoztam elárulni neki, míg fel nem keltettem az érdeklődését. Cseppet sem tartottam attól az esetőségtől, melyet az imént elém tárt, túl nagyra tartotta magát. Azonban nem bántam volna, ha az Insignis Reliquiát közösen tesszük a földdel egyenlővé.

Az idő kereke

Alakváltás. Megszámolni se tudom, na jó mégis, hogy hányszor láttam már. Persze nem csak Jack-től, de eddig nem igazán emlékszem, talán egyszer ah volt előnyös alakváltása. A mostani sem az és nem értem, hogy miért szerelt egy óraművet az egyik szemébe. Pocsék kinézetválasztás.
Azt hiszem... sikerült megint kinevetnem ezt a varázslót. Cseppet sem becsülöm le a varázsvilágot, ugyan, miért tenném? Csupán tisztában vagyok, hogy milyen szinten folyik bele más dolgokba.
- Egyelőre ha nem tévedek a varázsvilág van alárendelve az általad gyűlölt két fajnak és nem fordítva. - legyintettem miután sikerült a röhögőgörcsömet magamba fojtanom. Még, hogy a varázsvilág több hatalommal bírna. igaz, hogy vannak komoly és erős varázslatok, de amíg a természet törvényei korlátozzák őket addig senki ne mondja nekem, hogy nagy hatalommal bír.
- Jack... Jack... Jack... Jack... - öltöttem magamra a fapofát és csóváltam meg a fejemet. - Ha az emlékezetem nem csal, és képzeld, nem csal, akkor feltételezem nem magától oldódott meg a dolog, hisz ezen az idő nem segít. Sőt, megkockáztatom teljes lelki nyugalommal a tényt, hogy a korábban említett két faj közül az egyik, talán egy kis földi segítséggel oldotta meg az ügyet. - vontam vállat. Valamiért imádtam a shinigamikkal és a többi fajjal húzni az agyát. Viszont Én nem álltam olyan távola valóságtól, hisz pontosan tudtam, hogy mikre képesek az emberekkel, quincykkel meg minden fajjal együtt. Megfelelő szituációk között még az együttes munkára is képesek lennének csak azért, hogy az örökkévaló háborújukat folytathassák. Nem egy túl intelligens bagázs egyik sem az igaz, viszont tisztelem az élni akarásukat.
- Az ereklye... számomra teljesen értéktelen. Pár évezreddel ezelőtt láttam azt a mágiát élőben, amelynek egy töredékét ebbe a tárgyba zárták. Ez semmi volt ahhoz képest. Pár shinigami képes volt megszüntetni a hatást. Amikor először láttam ezt a mágiát akkor azt, aki megidézte kérlelni kellett, hogy szüntesse meg. Gondolod, hogy egy doboztól megijedek? - tisztán emlékszem, hogy mekkora felfordulás volt. Akkor sem avatkoztam be, mint most se. még nem csalódtam a fajok azon képességébe, hogy megoldják a saját problémáikat. persze az említett mágus utána valamiért a föld középpontjában végezte. biztos egy rossz baleset, rossz helyre léphetett.
- Ami a kis szervezetedet illeti. nem zavar, hogy ereklyéket halmoznak fel. mint mondtam az ereklyék gyengék a valódi mágiához képest. meg különben is, dzsinn vagyok, az egész fajom megszállott ereklye és kincsgyűjtő, szerinted ez fog a leginkább zavarni? - tártam szét a karomat és ismét megcsóváltam a fejem. Gyakran van olyan érzésem, hogy Jack valahol teljesen alábecsül engem és elfelejti amit mondok neki. Biztos vénül. :/
- Az viszont érdekelne, hogy mi az ami piszkálja a csőrödet ebben a szervezetben. Talán találok valamit ami érdekes és hajlamos lennék eljátszogatni veled, még ha a szándékaid nem is tiszták és egyenesek. - álltam fel nyújtózódva ezzel is jelezve, hogy ha nem talál valami jó hazugságot vagy tényt minél hamarabb akkor távozok. Még arra is szakítottam időt, hogy nyugodtan felvegyem a földről a leesett telefont, kicsit megtakarítsam és odanyújtsam a tulajdonosának.

Felhorkantottam ostoba, a tájékozottság teljes hiányáról tanúskodó megjegyzésén. Még hogy alá lenne rendelve? Ez nevetséges, azt hittem ennél jóval több információ van ennek a patkánynak a kezében. Ezek szerint túl sok bizalmat vetettem az elmeháborodott fejébe, a figyelmét bizonyára nem kötik le az apró részletek, amik a nagyra tartott harmóniájához tartoznak. Tenyerem tövét drámaian a homlokomhoz emeltem, és fájdalmasan felsóhajtottam.
- Alárendelve? Ne nevettess! Azoknak az alantas csúszómászóknak, mi? - felkuncogtam - Még csak azt sem tudják, hogy létezünk! Olyannyira el vannak foglalva egymással, mint két civakodó kisgyermek. Nincs rá okunk, hogy beavatkozzunk a szánalmas küzdelmükbe, de elhiheted, könnyedén összeroppanthatnánk mindkét oldalt. A mágiám képviselői egyedül képesek lennének rá, pedig csak heten vagyunk - pillantottam rá a férfira sötét tekintettel, majd őrült kacagás tört rám. Úgy tesz, mintha mindent tudna, miközben valójában még a saját hatalmával sincs tisztában. Félkegyelmű, a saját ereje vakítaná el? Ugyanabba a hibába esik, mint sokan mások, pusztán azért, mert hatalmat tart a kezében, azt máris abszolútnak képzeli. Fájdalmas bevallanom, de tisztában vagyok vele, hogy mágiámnak csupán a potenciáljában rejlik szignifikáns erő, és hacsak nem találok rá módot, nem is fogom kiaknázni a képességeimet. Ez a test túl törékeny és gyenge ahhoz, hogy elviseljen akkora hatalmat.
- Valóban. Szerencsések voltak, hogy a folyamatot vissza lehetett fordítani... Azonban a segítségünk nélkül talán még mindig bottal ütnék a nyomát annak a kapzsi féregnek, aki kiváltotta a jelenséget a felelőtlenségével, és az életével fizetett érte - nevettem fel újra, szórakoztató volt az a nap, igazán. Sajnáltam volna azonban, ha nem áll helyre a világ rendje, kedvenc szórakozásomat vette volna el. Ki szeretne olyan világban élni, ahol nincs halálfélelem?
- Oh? Ugyan, ez a doboz nem hordoz magában mágikus erőt, nincs miért tartani tőle - kuncogtam fel, majd apró pillangókká is esett a varázstárgy másolata. A következő pillanatban már más tárggyá álltak össze, ezt azonban egy tenyérnyi mágikus kör jelenléte is képviselte. A pálca ismerős lehetett a számára, az övének a pontos mása volt. Könnyedén leképeztem a mágiáját, végtelenül primitív volt. Egy apró mozdulattal fel is csaptam a segítségével a dzsinn mögött lévő konténer tetejét.
- Aranyos játékszer, honnan van? - szegeztem neki a kérdést, miközben megfordult a fejemben, hogy visszaadom neki a kölcsönt, ám az annyira méltatlan lett volna... Nem kívántam többet látni belőle, mint eddig
- A fajod megszállottsága eltörpül ezeknek a kapzsisága mellett. Tán nem bízol a szavamban, mikor azt állítom, veszélyesek? Képzelj el egy világot, ahol minden mágikus hatalmat egyvalaki tart a kezében és a magadfajta kincskereső kalandorok csupán az ereklyék hűlt helyére lelhetnének rá. Vagy a fajodat kirabolva, meglopva, minden jogos tulajdonuktól megfosztva. Képzeld el a fajodat... megfosztva az erejüktől, halandó emberekként - ejtettem ki a baljóslatú szavakat, majd groteszk mosolyt varázsoltam az arcomra - Ennek tetejében még engem is végtelenül felbosszantottak. Azonban kétlem, hogy a személyes bosszúmban támogatnál. Hacsak nem kívánod boldoggá tenni kedvenc játszópartnered - legyintettem nemtörődöm módon, majd a hajamat meglibbentve várakozó pillantást vetettem rá. Bemutattam az okaimat, innentől kezdve rajta múlik, kaphat-e érmét, vagy sem.