-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Óvárosi Karakura Állomás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Annabelle Kemp
Mesélő
Mesélő
Annabelle Kemp

nő
Hozzászólások száma : 61
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Mesélő
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te5000/15000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (5000/15000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyVas. Május 22, 2011 2:37 am

Karakura Honchou kerületének déli csücskében található a vasút főállomása. Hatalmas pályaudvar, mely hosszas várakozások után végre felújításra került.

Óvárosi Karakura Állomás VrosiKarakuralloms

Főbb megállói:

  • Kasazaki (9. kerület)
  • Sakurabashi (10. kerület)
  • Komatsu (11. kerület)
  • Kinogaya (12. kerület)



Indulás/Érkezés(Kinogaya):

  • 06:00/06:55
  • 06:30/07:25
  • 08:00/08:55
  • 09:00/09:55
  • 10:10/11:05
  • 10:30/11:25
  • 12:00/12:55
  • 12:30/13:25
  • 13:00/13:55
  • 14:10/15:05
  • 15:30/16:25
  • 17:00/17:55
  • 17:30/18:25
  • 18:00/18:55
  • 19:00/19:55
  • 20:00/20:55
  • 22:30/23:25
  • 23:00/23:55
  • 00:00/00:55



Óvárosi Karakura Állomás VrosiKarakuralloms1


KELLEMES UTAZÁST KÍVÁNUNK!
(A Karakura Town-i vasutastársaság)


A hozzászólást Annabelle Kemp összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 28, 2012 2:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
Nara Shizune

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 31
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te25700/30000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (25700/30000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyVas. Jún. 12, 2011 11:29 am

Apa és lánya
avagy első találkozás mióta leléptem Soul Society-ból...

*Ez sem volt egy átlagos nap. Tartalmilag ugyanannak felelt meg, mint eddig. Reggel kelés, kajálás és bútor dobálás aztán pedig meglógás és semmit tevés a városban vagy ha értelmesen töltöttem a napom, akkor vállaltam egy kis husi munkát, hogy legyen pénzem gumicukorra. Habár erre sem lett volna szükségem, mert természetesen a briliáns beszélőkém végett mindig kitudom csikarni valakiből a heti betevőmet. szemöldökrángatás Legutóbb az állítólagos keresztanyámat húztam le a sáros földig tárcáját kiürítve, de tehetek én arról, hogy Soul Society-ban igazából gondtalan életet élnek a shinigamik? Rolling Eyes Nem volt túlzottan szüksége arra a pénzre még én itt vagyok "bezárva" ebbe a városban. Egyébként élvezem, csak néha már soknak tűnik a sok seggfej, akikkel gyakorta összefutok, az meg, hogy ki kerüljem a többi vaizardot lehetetlen, hiszen egy raktárban lakunk. Úgy is elszabadulok vagy bezárkózom a szobámba és szövögetem a terveim avagy fejtegetem a plafonon lévő jelképeket. >.> Valamelyik kötsög szépen felrajzolta azokat is, azóta se jöttem rá a megoldásra, pedig mikor foglaltam már be azt a szobát? Egyszer lehet még is csak be kell engednem a királyságomba Kyousuket? :/ Áá, nincs az- az isten, hogy én azt a perverz alakot oda beengedjem. Inkább megoldom, ha kell évszázadokat szenvedek, de ha egyszer rá jövök kifogom ütni azt a plafont és újat építtetek a helyére.
Tehát ez a nap is átlagosnak elkönyvelhető volt azt leszámítva, hogy ma nem igazán sikerült kimennem egyet focizni. S nagyon nem is éreztem rá kivételesen késztetést. Így estére kiváltképp érvényesült bennem egy kisebb rosszul lét, ami sikeresen elnyomta azt a jó kedvemet. Tulajdonképpen semmi egyéb csak a fáradalmak első jelei.
Ásítozva nyitok be a szobámba miután az esti procedúrának vége szakadt. Végül csak megtaláltam azt, amit kerestem a konyhában a hatalmas hegy tányér közt. Még valamelyik nap ott hagytam az egyik karkötőmet. Szépen pofán csaparintottam volna azt, akinek lett volna mersze ellopni azt a felbecsülhetetlen értéket. Éppen ezért sem hagytam annyiban a dolgot és döntöttem úgy, hogy fürdés után megekeresem. Belépve a szobámba végig nézem ismét, hogy minden a maga helyén van, ahol hagytam. Mázlijuk van, ezúttal nem találok semmi olyasmit, amely arra vezetett volna, hogy megint kirúgjam a falat és reklamáljak, hogy még is ki vitte el a ruháimat. A fáradtság egyenesen benyilal minden egyes porcikámba ezért csak az íróasztalomra dobom a karkötőt és átöltözök a pizsimbe. Miután leoltottam a villanyokat bedőlök az ágyba és hamar el is üt az álom. Álom...valóságban talán órák telhetnek el, én még is csupán perceknek érzékelem. Alig üt hajnal kettőt az órám s egy hangra ébredek. Mély és egyértelműen gonosz hang szólít meg folyvást nevemet emlegetve. Fordulok egyet az ágyamba, első megmozdulásként a falnak vágom a kis órámat, amely szépen darabokban ér földet.*
- Hát szabad ilyet kicsi lány?...Shinigami, az enyém leszel... *Először a bekómálásom végett nem hallom őket tisztán, de aztán ahogy kinyitom szememet és hatalmas megerőltetéssel hanyatt fordulok nem csak a hangot hallom, de látom a zanpakutom szellemének emberi alakját, illetve azt a tetves hollowot is, akinek olyan irritáló képe van, hogy legszívesebben lehúznám a wc-n. Nem igaz, hogy ezeknek az éjszaka kellős közepén jut eszükbe beszélgetni? Csapok feléjük kettőt a leveőben, hogy hátrébb ugorjanak.*
- Fogjátok be...szakadjatok már le rólam korán...hajnal? na húzzatok, aludni szeretnék...
*Idegességembe, ahogy feléjük akarok fordulni szépen sikerül leesnem az ágyamból. Nem vagyok boldog, egy cseppet sem. De pozitív, hogy vagy halóztam vagy csak álom volt igazából..mindegy elhúzták a csíkot innen. Igazán remek, egyáltalán nincs kedvem két ilyen sötét alakkal arról beszélgetni, hogy még is mik a céljaim. Ekkora baromságot? A cél azoknak a begyöpösödötteknek valóak, akik nem tudnak stabil lábon élni a világban és vágynak a változásra. Nesze, én csak jól akartam érezni magam azon a napon, de cápafogú Raiden-bá elintézte, hogy ne legyen onnantól kezdve jó napjaim. Dühítő, fel is kelek a padlóról és nyújtózkodok egyet. Ha már sikerült felkelnem, akkor tegyük magunkat hasznossá. szemöldökrángatás Végül is melyik gyerek mászkál éjjel az utcákon? Rolling Eyes Na most lesz egy, ha pedig zsernyákok jönnének csak szépen seggbe billentem őket azt csácsumicsá. Tornacsuka, rövidnadrág és póló, nem is kell több. Bőven elég, jó azért a szokásos táskámba bepakolom az iker pengéimet, néhány zsepit és a foci labdámat hátha út közbe kedvem lenne kerülő utat tenni egy éjjeli foci miatt. (Miért ne lenne kedvem scratch ) Nem nagyon törődök azzal, hogy lopakodnom kéne meg mi egyéb, szimplán kisétálok a raktárból és csak megyek az utcán arra, amerre a lábam visz. Kihalt utcák, tompa fények és egy árva lélek sincs azokon a pár hollowon és feltehetőleg szimpla lelken kívül jelen ebben a város részi környezetben. De most őszintén...érdekelnie kéne engem, hogy pár szaralak felzabál még néhány kaki kupacot? Rolling Eyes Nagyon hidegen hagy most ebben a pillanatban. Egyik kezemet a zsebembe biggyesztem és csak egy követ rugdalva érek be az egyik pályaudvari aluljáróba. Ebben nincs is semmi jó, egyszerűen semmi. Még ha lenne valaki akinek szét lehetne rúgni a seggét még élvezetes is lenne a kinti lógás, de ez az egy kettő hollow reatsu? Hát...őszintén szólva egy csimpánz nagyobb erővel bír. :/
Sóhajtok egy nagyot és már- már arra készülök, hogy vissza fordulok s megpróbálok vissza aludni, de tettemben egy új reatsu felbukkanása állít meg. Bár megfordultam, menten meg fagy bennem a vér és mozdulni sem bírok, hiszen jól ismerem ezt a lélekenergiát. Most mondhatnám, hogy ki az a bénaság, aki ilyenkor hollowot akar nyerbálni meg hasonló dolgok, de apura nem szabad ilyet mondanom. :/ De azért tehetek egy s mást. szemöldökrángatás Bevágom a táskámat az egyik italautomata mellé és kiveszem belőle a zanpakutomat.* - Te meg várj itt! *Sejtetősen célzom be ezzel az utasítással a focilabdámat majd a maxos shunpom segítségével elég gyorsan megérkezek a helyszínre. Hogy miként is szól a beugróm?*
- Shi...zu...ne...fight!
*Bárki, igen bárki...de egy seggarcú, kiplasztikált képű hollow ne szórakozzon az apucikámmal. *.* Jó hakudásan rúgom speciel fejbe a hollowot még pedig úgy, hogy annak feje lerepüljön a helyéről. A hatás meg egyértelműen a test és annak maradékának elporladása. Csendben megállok előtte kicsit megszeppenve. Húú, de bennem van az a szokványos köszönés, hogy mindenkit vagy bordán rúgok, vagy fejbe vagy bokán...de aput? soha, de soha...félek, hogy leszidna miatta :/ *
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te40600/45000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (40600/45000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyHétf. Jún. 20, 2011 1:13 am

Apa és lánya
Avagy újbóli találkozás miután elszökött a kisasszony

Már egy ideje tervezgetem, hogy kiveszek egy nap szabadságot, hisz nekem is van szükségem egy kis lazításra a sok munka között. Azonban azt nem szerettem volna, hogy amikor visszaérek a szabadnapomról, egy halom elvégzendő irat várjon az íróasztalomon, ezért megtettem a megfelelő óvintézkedéseket. Elhatároztam, hogy a kiszemelt nap előtt kétszer annyit fogok dolgozni, mint eddig, hogy a szabadságomon ne kelljen semmi miatt aggódnom. Egy másik fontos lépés volt a részemről, hogy azoknak a tiszteknek, akiknek aznap kellene leadniuk a jelentésüket, amelyik nap én nem vagyok szolgálatban, egy nappal megnyesem a határidőt, így előző nap kézhez fogok kapni mindent. Akiknek pedig nem tetszik ez az új felállás és véletlenül jönne reklamálni hozzám, azokra először csak csúnyán nézek, majd ha ezután sem adták fel, befogom őket kényszer munkára. Már ki is találtam, hogy mit fognak csinálni a lázadozó tisztek. Az egyik tisztnek az lesz a feladata, hogy az irattárból idehozzon egy rakás irathalmot, a másiknak pedig az, hogy visszavigye, mivel semmi szükségem rájuk. És ezt annyiszor csináltatom meg ahány tiszt nem ért velem egyet. Igen, tudom, hogy gonosz vagyok.
El is érkeztek a szabadságom előtti napok, amiken mindent úgy tettem, ahogy elterveztem. Gyors tempóban kezdtem el írni a megírnivalókat, ezért az átlagosnál sokkal csúnyábbak lettek. Akik pedig vennék a bátorságot és megpróbálnák elolvasni az általam írt papírokat, azoknak csak annyit tudok mondani, hogyha én megtanultam írni, ők tanuljanak megolvasni. Az eltervezett iratpakolás sajnálatos módon elmaradt, pedig jöttek panaszkodni a tisztek, de a csúnya nézésemtől egyből meggondolták. Ezek szerint ennyire ijesztő tudok lenni. A jelentésekről, amiket hoztak és nekem át kellene olvasnom, csak annyit mondhatok, hogy még nem adtam fel a büntetésosztásról szövögetett álmaimat, és aki valamilyen hibát mert véteni, az meg is kapja, ami jár neki. Mivel csak gyorsan futottam át a papírokat, hogy időt tudjak takarítani, így nem én fogom észrevenni ez a tévedést, hanem valaki más. És ez a valaki más valószínűleg engem fog okolni, én pedig az értelmi szerzőt. Szóval én nem kerülök akkora bajba, maximum leszidnak, én meg utána megbüntetem az igazi bűnöst. Tehát majdnem minden úgy ment, ahogy szerettem volna és időben kész lettem minden munkámmal. A tervem befejezéseként korán lefeküdtem, mivel azt szerettem volna, hogy minél korábban elindulhassak az Emberek Világába, ahol el fogom tölteni a szabadnapomat.
Kora hajnalban már csörög is az órám jelezve, hogy itt az idő. Szép lassan kimászom az ágyból, felöltözöm, oldalamra rakom a zanpakutoum és elkezdek félálomban a senkai kapu felé ballagni. Mivel tudtam, nem valószínű, hogy valaki éppen ott lesz, hogy kinyissa nekem az átjárót, ezért magamnak kellett csinálnom. Hát igen, ex-Kidoushuu osztagos vagyok, tehát erre is képes vagyok, még félálomban is. Pokollepkével az oldalamon indulok útnak a sötét köztes dimenzióba, ahol így elkerülhetem a Koutotsut. Átérve a másik oldalra egy ásítás közepette kitaláltam, hogy nekem még szükségem van egy kis alvásra, így elindultam keresni egy kényelmes fatövet. Így még ráér elmennem a gigai-omért és nem kell felkeltenem az Urahara Vegyesbolt lakóit. Keresésem közben, amint a vasútállomás mellett megyek el, egy lídérc lélekenergiája tűnik fel előttem. Bizonyára a kelleténél több reiatsut engedtem ki és az vonzotta ide. Bár nem tűnt nagy fenyegetésnek, így csak akkor szándékoztam megölni, ha rám támad, ezért próbáltam továbbállni. Azonban ő ezt nem akarta és elkezdett felém nyúlni a karmaival. Amint nyúltam a kardom felé egy közeledő lélekenergiára lettem figyelmes, ami valamennyire ismerősnek tűnt, de mégis furcsának, így nem tudtam beazonosítani. Még mielőtt kihúztam volna a kardomat, a hollow már halott az imént érkező reiatsu gazdája által bevitt rúgás következtében. Az érkező csatakiáltásból egyből rájöttem, hogy nem más volt a lídérccel végző személy, mint az én elkóborolt lányom, Shizune. Miután végzett a hollowval előttem terem és megáll megszeppenve a jelenlétemtől. Talán belátta, hogy nem volt jó dolog a részéről elszökni otthonról és most jött bocsánatot kérni tőlem.
- Jó reggel kisasszony. Úgy tudtam, hogy te el vagy szökve, akkor nem kéne elbújnod előlem, vagy valami? Vagy rájöttél, hogy rosszat csináltál és vissza akarod könyörögni magad? – beszélek úgy, mint egy szigorú apa a lányához, annak ellenére, hogy nem szívesen teszem, de ez együtt jár a neveléssel. Meg kell tanulnia a kisasszonynak, hogy csak úgy nem szökhet el és nem ölhet shinigamikat büntetés nélkül. Bár legszívesebben megölelném az elkóborolt lányt, hiszen régóta nem láttam, de ezt addig nem tehetem meg, amíg bocsánatot nem kér a tetteiért. Ha pedig csak, azért jött ide, hogy az orrom alá dörgölje, hogy ő el van szökve, akkor saját kezűleg fogom hazavinni, bár nem éppen a legjobb napszakot választotta a megjelenésre, hiszen ekkor vagyok a legsebezhetőbb.

//Bocsi, hogy ennyit kellett várnod//
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
Nara Shizune

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 31
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te25700/30000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (25700/30000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyHétf. Jún. 20, 2011 3:04 am

Apa és lánya
avagy első találkozás mióta leléptem Soul Society-ból...


*Hideg s némileg borzongató szél támadt fel odakint meg-meg suhintva a kihaltnak tűnő tájat. Kora hajnali órákban minden oly' nyugodtnak tűn, hogy már- már a kis ember lépései is meghallatszanak a messziségben. Tompa, lomha és netán fáradt lépések is. De a házak nem ilyen kihaltak. A házak mind és mind emberekkel (vagy ki tudja milyen lényekkel) teltek. Azokban most csak is egy uralkodik, az álom. Keserű, komoly, édes és mámoros kinek mi és hányszor. Van, hogy az elme nem mindig emlékszik ezekre, azonban álmok mindig vannak, csak tán különböző módon és nem úgy ahogyan várnák. Én is álmodtam a mai nap, de nem úgy ahogyan azt a csökevényes éveimmel kellett volna. Kattogott a fejem s a képzeletem is az ágyamban. Nem bírtam aludni avagy egy kósza árny következtében fel kellett kelnem a való világ felé tekintve. Fehér arc tornyosult fölém zanpakutom emberi alakja mellett. Utálom, gyűlölöm ezt a létállapotot. Nincs szó és nincs tekintet, amellyel leírhatnám, hogy még is mi zajlik le bennem mikor arra kell gondolnom, hogy még is mivé váltam vagy éppen miért nem vagyok otthon. Otthon? Mit is jelenthet valójában ez a szó? Lakni ott, ahol a családod van? Anya, apa, tesó? Vagy lakni ott, ahol gondodat viselik...Shiori senpai avagy Masaki? No meg ott volna még az a pápaszemes kripta szökevény is..az a pedofil Kyousuke...Vajon mit jelent az otthon és mi volna valójában helyes? Talán ez volna az, amelyet egy 13 éves lánynak nem igazán kéne tudnia. Bennem sem ötlődnek fel e fajta gondolatok. Inkább csak teszem azt, amihez kedvem van éppen és majd lesz valami. Nem tudtam aludni, mi után megláttam azt a két arcot az ágyam fölött nem ment. Folyton az kezdett el a fejemben járni, hogy valamit kéne kezdeni a helyzettel. Noha tulajdonképpen pontosan ezért is van egy hobbym, amit arra fejlesztettem ki, hogy kicsit kikapcsoljam magam a sok gyökér nyüstölése mellett. A foci...az egyetlen olyan király sport miért rajongok. Azt hiszem képes lennék kinyírni azt, aki a világ legkirállyabb lasztiját tönkre tenné. Igen, mert nekem az a legjobb, ami nekem van. Nem az, ami másnak. De ezt valószínűleg mások meg sem értenék. De felesleges is lenne firtatni, mert a végén úgy is az lenne a dologból, hogy felhúznám az agyam és bumm. No igen, ez volna rám jellemző. De mi volna akkor, ha egyszer esetlegesen máshogy reagálnám le a dolgokat. Akkor vajon mit lépnének a kis köcsögök? Elgondolkodtató, ahogyan az- az épp előttem leguruló hollow fej is. Tekintetemmel végig követem ezt a lassított felvételben zajló történést. Gurul, akár csak a gyenge passzintású labda, amely elhagyja a cipőm talpát. Kis gyökér hollow, nem gondoltam volna, hogy ezeket ilyen könnyű elintézni. Viszont teljesen mindegy is lenne, hiszen így vagy úgy szanaszét szaggatnám azt, aki apuhoz mer nyúlni. Ha pedig okot akarnánk rá keresni, hogy még is miért, akkor nosza egyértelmű válaszokat meg sem kéne válaszolni. Ki az a hülye, degenerált, senkiházi, aki nem szereti az édesapját? Én nem tudnám nélküle elképzelni a világomat, még úgy sem, hogy lapvetően szinte soha nem találkozunk. Mi óta is nem láttam? Úgy hetek óta? Találkoztam volna vele és ha nem lenne ez az isten cseszett állapot feltehetőleg minden egyes nap nyakán lógva duruzsolnék meg csinálnám a fesztivált. De, amit megkellett már most tanulnom, hogy vannak dolgok, amik teljességgel fölöttünk állnak. Nem, egyszerűen nem, így nem. Megszeppenve állok előtte, félig össze szorított kézzel és csak a járdát bámulom attól félve, hogy mi lesz ezek után. Végül is logikus...nem attól félek, hogy a gotei küldte, hanem attól, hogy nem fogja elhinni azt, amit mondanék neki. Semmi értelme nem is lenne és egyszerűen utlom ezért jelenleg az összes shinigamit. Egy rakásra betenném őket, hogy megsüssem pecsenyének. De utálom azt is, hogy utálnom kell az összes cseszett, degenerált, dögöt. Idegeim most is kezdenek pattanásig feszülni, pláne, hogy a szavak, amelyekkel illetnek cseppet sem kedvesek. Legalább normális lett volna, de hiába is áltatom magam, a még nem tud semmit...és ha tudna is vajon akkor is így beszélne velem? Franc essen bele ebbe a cseszett eszme futtatásokból is már. Mióta vagyok én egy filozófus IQ barbár? Meghátrálok, hogy távolabb kerüljek tőle és egész egyszerűen némi indulatot belevezetve a mozdulatba megfordulok és megindulok az automata felé, hogy legalább a labdámat ne hagyjam el még ma. Elég idegesítő lenne a tudat, hogy egy rákos hollow megölése miatt búcsút mondhatok a hobbymnak. Akkor azt hiszem hentelőbe vágnám ki Karakurából az összeset, hogy egy életre megtanulják Shizune labdája legalább olyan fontos, mint az életük.*
- Elbújni..ka? Visszakönyörögni magamat? ugyan miért is? de különben is mit keresel itt? *Mi közbe egyre távolodom tőle, addig néhány flegma stílusba vágott kérdést óhajtok megcélozni felé. Nem akarok én elmenni meg meghunyászkodni előtte, mert azt hiszi mindent tud. Viszont idióta, sötét kifogások mögé sem fogok bújni. Nem vagyok egy gyáva retek. Vagy megért előbb utóbb, vagy nem..de még is. Kár, hogy nem ölelhetem meg, mert igazából marhára hiányzik csak ezt neki valószínűleg nem vallanám be egyértelműen soha avagy csak nagyon elvétve. Utolsó lépéseimet teszem az automata felé s ezeket a füleimben eléggé nagyon meg visszhangozza az állomás ezen része. Felveszem a táskámat ezt követően és egy laza mozdulattal a falnak támaszkodva várom meg a továbbiakat. Rühellek így itt lenni...*

//Semmi gond, mondtam, hogy ráérek Smile //
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te40600/45000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (40600/45000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyVas. Jún. 26, 2011 8:18 am

Apa és lánya
Avagy újbóli találkozás miután elszökött a kisasszony

Nagyon nem esett jól, így beszélnem a saját lányomhoz, de amit meg kell tenni azt meg kell tenni. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki, amit a fejéhez vágtam, bár próbálta rejtegetni. Egy pillanatra talán még láttam is az arcán a szomorúságot, amitől egyből elment a kedvem attól, hogy tovább próbáljak vele így beszélni. Mivel nekem is van szívem, ezért nem vagyok képes ezt tovább folytatni. Mivel már teljesen mindegy, hogy mit csinálok, hiszen borzalmas szülő vagyok és rosszabb már úgy sem lehetek ennél, inkább magamat adom és kedves, megértő szülő leszek.
- Éppen a szabadnapomat szeretném eltölteni itt. – válaszoltam az egyre távolodó lányomnak normál hangnemben. Amíg ő a közeli vasútállomás felé halad és nem figyel rám kihasználtam az időt, hogy gyorsan összerakjak egy haditervet. Már korábban előkészíttettem Urahara-sannal a gigaiom és leszállíttattam neki elkészített ennivalót még tegnap este, hogy tudjak egyet piknikezni. Bár nem számítottam rá, hogy lesz társaságom, de biztos nem fogunk éhen halni. Ha már nem jön haza, hogy együtt együnk, akkor a kaja jön ide, hogy itt megtegyük.
- Hadou 50, Rei no Kuron! Tudod a dolgod. – suttogtam el a lélekklón technika nevét és számát, majd útjára indítottam az Urahara Vegyesbolt felé, hogy ideszállítsa nekem a szükséges dolgokat maximum sebességgel. Ezután gyorsan Shizune után mentem, hogy mire megérkezik a klónom, addigra egy kicsit meg legyen puhítva. Miközben haladtam célom felé, elgondolkoztam, hogy nem tudom, miről beszéljek Shizunével, hiszen nem nagyon ismerem, mert korán elment otthonról. Ekkor meglátok egy labdát a közelében és mivel nincs jobb ötletem, ezért ez jó lesz kezdésnek.
- Látom, szeretsz labdázni. Még mit szoktál csinálni itt, az Emberek Világába? – érek oda Shizunéhoz és én is neki támaszkodok a falnak egy kicsit távolabb tőle, majd érdeklődök a hobbija felől egy apró mosollyal az arcomon. Próbáltam tartalmas kommunikációt kezdeményezni egyetlen lányommal. Remélem, nem fogja teljesen elszigetelni magát tőlem, mert az egyáltalán nem esne jól nekem.
- Ahhoz mit szólsz, ha azt mondom, hogy tudok várni, amíg megfelelőnek találod az időt, hogy elmond a nagy titkodat, amiért el kellett jönnöd otthonról? – az egyszerűbb témáról egyből áttértem a bonyolultabbra egy kérdésbe ágyazott ajánlattal. Kíváncsi vagyok, hogy erre mit fog reagálni, mivel ez felgyorsíthatja a terveimet, de akár teljesen el is ronthatja.
- Amúgy, van hol laknod? És eszel rendesen? – árasztom el olyan kérdésekkel, amit csak a szülők szoktak kérdezni. Ezt is azért teszem, legalábbis az utóbbival, mivel jelzett a klónom, hogy minden készen áll. Ellöktem magam a faltól és elindulok minden szó nélkül az előkészített hely felé, mert gondoltam, hogy Shizune, majd követni fog. Mikor elértem odáig, ahonnan már lehetett látni a piknikező helyet, megálltam, hogy bevárjam a lányomat.
- Meglepetés! – mondtam hangosan, amikor majdnem odaért, ahonnan meg lehetett pillantani a szépen előkészített helyet. Csináltam több féle bentot, köztük egy rántott csirkéset répával, egy sült húsosat rizzsel, és néhány sushit is. Remélem örülni fog neki, mert a szívemet is beleraktam.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
Nara Shizune

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 31
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te25700/30000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (25700/30000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptySzer. Jún. 29, 2011 1:32 am

Apa és lánya
avagy első találkozás mióta leléptem Soul Society-ból...

*Talán az idő teszi, talán nem, de a kedvem egy cseppet sem indul meg a javuló tendenciának. Nagyon is jól ismerem aput, legalább is azért ismerem már annyira, hogy nagyon is nem találja helyesnek azt, hogy leléptem, pedig okkal tettem nem pedig saját agymenésem végett. De, nem, nem vagyok felkészülve egy találkozásra vele. S most mit is tehetnék, ha már összefutottunk? Rohanjak el és bizonyítsam be neki, hogy legszívesebben e beszélgetés elől valóban menekülni szeretnék. Nem értenék meg, egyáltalán nem. Csak shinigaminak könnyű lenni, de amint vaizarddá váltsz már nem csak az leszel, hanem sokkal több, valami sokkalda "erősebb". Számolnod kell azzal, hogy egy hollow lelke lakozik benned és nem engedheted meg magadnak az elgyengülést, mert akkor lecsap rád és az élet elszáll, nem fog semmi más maradni csak vér áztatta dühöngés. Igen, ezt jelenti vaizardnak lenni, küzdenünk kell saját magunk ellen örökkön, örökké. Ugyan azt, hogy lelépek otthonról én választottam, viszont rá voltam kényszerítve a túlélési ösztönöm szempontjából. Így vagy úgy ebből nincs ki út, úgy hogy bármennyire szar ezt így ki gondolnom, de a szüleim csak ne magyarázzanak, főleg anyu. S még a falnak dőlve támaszkodom az eget bámulva számtalan dolog jut eszembe, de ezek nem éppen a kedves emlékeim.*
- Szabadnap...Karakurában? nevetséges... *Tényleg annak tartom, hiszen mindenki tudja, hogy itt fordul meg a legtöbb hollow, majd pont, hogy itt fog egy kiváltképp fasza napot eldönteni. Rossz érv, nagyon is rossz érv, de inkább nem is kéne munstrálnom, hogy még is mit kereshet itt. Akarom is, hogy itt legyen meg nem is. Apa csak egy van, de egyáltalán nem akarom, hogy így lásson, most még nem. Nem ért volna rá később jönni? Sóhajtok egyet és ellököm magam a faltól. Lehajolok a táskámhoz, hogy kicipzározzam. Olyan focizhatnékom támadt, így nem figyelve apura kiveszem a táskából és dekázni kezdek. Valahogy a foci az egyetlen olyan, ami teljesen kikapcsol a bútordobáláson kívül. Biztos, mikor vissza megyek reggel már nagyba menni fog a balhé a raktárban, amiből semmi kedvem kimaradni, még szép, hogy Sakéhoz kell vágnom valamit meg Kyou-hoz. Azt a nyamvadáj szemüvegét egyszer tutira leverem, de a cápafogúét is tervezem. Az egész cseszett játékból egy kérdés szakít ki, mely miatt kénytelen vagyok a cipőm alá szorítani a bőrfejt.*
- Sok mindent...bankot rabolni, börtönből kiszabadítani az embereket, állatot ölni, hollowot etetni... *Ida oda pislogok még kezemmel számolgatva számolok be neki arról, hogy mit is szoktam csinálni. természetesen ez mind hazugság, de már előre tudom, hogy milyen képet fog erre vágni, így azért azt még kivárom majd rá pillantva elnevetem magamat. Igen, a szülőket nagyon könnyű átverni, hogy ha régen találkoztál velük. Én most egy kiváltképp kihasználtam.* - Csak hülyültem...egyébként minden félét...de legjobban a pályára szeretek kijárni focizni... *Sóhajtok egyet s majd ismételten dekázni kezdek a labdámmal. Szemeimmel pedig végig nézem (hülyén hangzik), ahogyan a labdám fel le pattog a lábfejemen. A végén pedig abba hagyva ezt visszateszem a táskámra. Mind e közbe apu egy olyan témára vált, amely, noha tényleg a tárgyra térő, még is szokatlanul érint. Kikerekedő szemekkel nézek rá pár másodperc erejéig s majdan bólintva nyugtázom, hogy nekem aztán okés. Igazából mélyen magamban még örülök is ennek. Nem szeretném a családomat belevonni ebbe egy darabig még meg nem erősödöm, mert tudom milyenek a shinigamik, legalább is valamennyire tudom. Mindegy teher lenne és akármennyire se kedvelem anyut, azért ennyire rosszat neki sem akarok.* - Persze, hogy van...és minden áldott nap tele tömnek zöldséggel, vitamminnal meg mindennel vleee... *Undorodva nyújtom ki a nyelvemet. Shio senpai igazi gyerek kinzó, de a mesterenek csak nem mondhatok ellent. Ha ez segít az edzésben, akkor bele kell mennem...de akkor is fúj. Pár pillanatig még szörnyülködök ezen, de ahogyan apu elindul valamerre én is elkezdek sétálni mellette néhány méterre, még egyszer csak majdnem megáll. megtorpanok, majd beérve őt mellé állok és..és...egyszerűen lefagyok a szavai és a piknikes láttán. Felpillantok rá.* - Apa...seggfej! *Noha első pillanatokban látni lehet a szemeimben tengő boldogságot, de ez az érzés hamar elszáll, hiszen kit akarunk mi becsapni? Szép, idili este apummal? Baromság, nem lesz az és erőteljes gyanakvásom van afelé, hogy csak puhítani akar, nem pedig őszinte. Ha az lenne nem akarna ilyesmikkel lekenyerezni. Ahogy tehetem a mindent eláruló szó után jól bokán rúgom és fel shunpozok a pálya udvari információs épület tetejére.* - Nem kellett volna találkoznunk...anyut meg pláne nem akarom látni, érthető?! *Kiabálok vissza neki...*


//Nagyon szép kis ajándék és a szívem meg is szakadt, hogy ezt kellett írnom de WW előtt nem találtam helyén valónak, hogy minden a legnagyobb rendben legyen ebben a játékban.. :/ Smile //
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te40600/45000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (40600/45000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyCsüt. Júl. 14, 2011 10:05 am

Apa és lánya
Avagy újbóli találkozás miután elszökött a kisasszony

Úgy tűnik, sutba dobhatom eddigi terveimet egy nyugodt szabadnapról Karakurában, bár nem bánom, hogy összehozott a sors Shizunével. Így legalább megnyugodhatok, hogy él és virul és örülhetek, hogy nem változott időközben valami huligánná. És annak ellenére, hogy nem hajlandó bocsánatot kérni vagy legalább elmondani, hogy mi volt az oka az elszökésének, engem még mindig érdekel, hogy mi van vele. Egy szülő akkor is szereti és törődik a gyermekével, ha ő jó vagy éppen rossz úton jár. Én is ilyen szülő akarok lenni és mivel nem tudom, hogy Shizune melyik úton jár, amíg meg nem tudom az okait, addig ráhagyom és megbízok benne. Amikor pedig el akar nekem bármit mondani, azt én szívesen meghallgatom, és ha kér akár tanácsot is adok neki.
- Mért lenne nevetséges? Soul Society-nak nem mindenhol van összeköttetése az Emberek Világával. Ezért jönnek legtöbben Karakurába, hiszen itt lakik Urahara-san, aki biztosít nekünk gigait. – fejtem ki a nézőpontomat Shizunének, ami egy kicsit okoskodásnak tűnhet, de ilyenek a szülők. Mindig nekik van igazuk. És érvelésemben a teljes igazságot mondtam, hiszen nem minden városban mászkál egy Urahara, hogy segítse az arra tévedő halálisteneket. Ezért is van, hogy ide rendelik ki a legtöbb shinigamit szolgálatra. Jó is, hogy nem a 12. osztagból kell átcipelniük a gigait, hanem itt helyben kapnak egyet az idetévedők.
Shizunéhez hasonlóan én is nekidőlök egy közeli falnak, viszont ő nem sokkal később már elment onnan és elkezdett labdázni. Ezt a helyzetet pedig én kihasználtam és elkezdtem tőle kérdezősködni, remélve, hogy válaszolni is fog rájuk. Azonban már első kérdésemre egy meglepő választ kaptam, amikor szabadidejéről érdeklődtem. Már egyből kezdtem volna bele az aggódó szülő monológba, de néhány másodperc múlva leesett, hogy az én lányom biztos nem csinálna ilyeneket, nem ilyennek neveltem. Nemsokára ő is megerősítette ezt, miután látta, hogy bevettem a mondandóját. Hát igen, látszik, hogy tőlem örökölte a színészi tehetségét, egy pillanatig el is hittem, hogy amit mond, az az igazság. Ekkor egy kicsit büszke voltam rá és jól esett, hogy belőlem is van benne valami, nem csak Tasumiból. Ezután felvázoltam neki az ajánlatomat, hogy kivárom, amíg elérkezettnek érzi az időt, hogy beavasson a titkába. Először nagyra nyílt szemekkel nézett rám, ebből is látszott, hogy hirtelen váltottam témát, majd rábólintott. Nem is tehetett mást hiszen, ebben neki nincs semmi vesztenivalója.
- Ennek örülök. – fejezem ki elégedettségemet, hogy Shizunének van hol aludnia, ahol enni is adnak neki, majd megsimogatom a fejét, amivel egy kicsit összeborzoltam a haját is. A hajborzolás után, ami gondolom nem nagyon tetszett Shizunének, elindulok a piknikhely felé, azonban nem azt értem el vele, amit szerettem volna. Első pillanatban még lehetett látni a szemében az örömöt, ami akkor történik, amikor egy gyerek ajándékot kap a szüleitől, de utána már mást éreztem. Fájdalmat, ami abból jött, hogy Shizune megrúgta a bokámat. Viszont nem csak az fájt, hanem az is, hogy most már biztos voltam, hogy rossz szülő vagyok, és tényleg nem tudok bánni a gyerekekkel. Nem is, már tudom, mit rontottam el. Nem hoztam desszertet, mindenki tudja, hogy az édesség legtöbbek gyengepontja. Bár az egyik bentoban van egy eper, de az biztos nem lett volna neki elég. Ezt nem tudom, hogy fogom magamnak megbocsátani, tényleg én vagyok a legrosszabb és legszerencsétlenebb.
- Ha nem vagy éhes, elég lett volna azt mondanod. – estem a hátsómra, de próbáltam tréfára venni a dolgot és erősnek mutatni magamat, pedig nem is vagyok az. Mivel az „A” tervem nem jött be, ezért jöhet a „B”, aminek még egy hangzatos neve is van. A tetszetős elnevezés pedig az „Együnk a másik előtt, és ha szerencsénk van, neki is megjön a kedve” taktika, amit azonnal el is indítok.
- Ha nem bánod, én azért eszik, mivel majd éhen halok. Ha pedig időközben megjön az étvágyad, nyugodtan idejöhetsz. – mondom el terveimet Shizunének és kivetem a csalit feléje, vagyis felajánlom a csatlakozás lehetőségét. Ezután szépen letelepedek a plédre és nekilátok az evésnek. Nagyon ízletesen kezdek el enni és élvezettel rágok meg minden falatot, de persze úgy, hogy természetesnek tűnjön az egész. Közben pedig egy pillantást sem vetettem Shizune felé, mert azzal elrontanák mindent. Ha pedig ez a tervem se jönne be, akkor még ott van a „C” terve, másik nevén a „Felejtsünk ott egy bentot, mert bénák vagyunk” taktika.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Justin Awesome
Ember
Ember
Justin Awesome

Férfi
Hozzászólások száma : 106
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Ember, Dobos (Devil Smile), Pincér (Trinity Nightclub)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te8500/12000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (8500/12000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyCsüt. Dec. 22, 2011 5:39 am

Unalmasnak nem mondható lófrálás


Már azt hittem sosem végzünk a formális baromságokkal Kenzo-éknál. A csipetcsapat tagjai olyan szinten nyomták a jobbnál jobb ötleteket, hogy azt furcsálltam, miért nem kapott még agyvérzést szerencsétlen menedzserünk. Ráadásul ha minden ötletet betáplált volna a gépbe, olyan CD borító dizájnt kaptunk volna kézbe, hogy sírva fakadva ugrottam volna ki a nyolcadikról. Szerencsére ez a füves Jamaicából szabadult fószer értette a dolgát. Egész fasza covert dobott össze nekünk sec-perc alatt, én meg lestem ki a burámból, hogy ejha, ez igen. Hát sajnos én nem vagyok olyan leleményes, igazából annyit sem tettem hozzá a borítóhoz, hogy fapapucs. Csak néztem, ahogy a többiek kitombolják magukat. Nekem pedig olyan mindegy volt, milyen fóliát húznak rá. Bár azt biztos nem tűrtem volna el, ha egy rózsaszín szivárványpónin ábrázoltak volna, de megnyugodtam, hogy Kenzo nem elborult elméjű, és nem bíz rá minden vackot Pinku-chanra.
Mindenesetre a nagy szenvedés, ami megölt előlem 3-4 órát sikerrel zárult. Na meg persze azzal, hogy kiettük Nobu-t a rágcsálnivalójából. Mert annak mennyisége bizony folyamatosan csökkent. Ropizgatva fogtam kezet a srácokkal, Pinku-chant meg búcsúzásképpen szanaszét ölelgettem, aztán már vettem is a nyúlcipőt, legfőképpen a bőrdzsekimet. Hiszen kint orbitálisan hideg volt. Ezért utálok esténként szambázni az utcákon, mert a seggem lyuka is befagy az ordas hidegekben. Mindegy, azért tellett valami csöves, fekete, kötött sapkára, amivel betakarhattam szőke gubancomat. Alig vártam, hogy kiérjek az állomásra, és pucolhassak haza a pecóba. Semmi másra nem vágytam, csak széthajigálva a rongyaimat magam körül, vetődjek bele a rozsdás rugójú ágyamba és másnap reggelig ne kelljen onnan kimásznom. De miért is laknék olyan közel Nobu-ékhoz? Ugyan, az elég luxus lenne. Naná, hogy a város nyolcköpésnyire lévő háztömbjébe sikerült laknom. De nem volt nagy para, mert rendelkeztem két zsebbe, amibe elsüllyeszthettem kezeimet, mielőtt még csontkeménységűre fagynának.
Unatkozni sem unatkoztam olyan ingerülten feltűnően, mert könnyed mozdulattal a füleimbe nyomtam a fülhallgatókat és üvöltettem egy kemény Dir en grey számot. Hogy az énekesük miket tud művelni a hangjával az valami iszonyat brutális! Olyan hajlításokat képes elérni, hogy én hajlok meg híd alakba. Még néha az is sikerült hogy ütemre léptem. Egy elveszett pillanatomban arra is képes voltam, hogy kezeimet használjam magam előtt tartva, mintha dobolnék. Ha nem lennék ennyire baromi fáradt, biztos otthon dübörögnék egy sort az alaksorban. Amúgy is azt terveztem, összedobok valami dobszólót, mert olyat már rég eszkábáltam. Ilyen gondolatokkal viaskodva aztán elcsöndesült a zene, s még mielőtt következhetett volna egy újabb szám, hirtelen meghallottam valami furcsa zajt a hátam mögött. Olyan volt mintha valaki köhögött volna, vagy tüsszentett, azt már pontosan nem tudnám megmondani, de fix, hogy embertől származott. Lehet jóízűen röhögnek, hogy mekkora barom vagyok, amiért itt táncikálok, vagy csatarászok egymagamba. Még csak az kell altatólövedéket repítsenek a valagamba, hogy elvonszoljanak valami idegszanatóriumba! Onnan meg aztán baszhatom, hogy szabadulok ki. Lehet éppen ezért vágtam magam gyorsan vigyázzba, és lassan hátrasandítottam. Csak egy csaj mászott utánam, így nem volt mitől félnem. Mármint nem mintha féltem volna, mert könnyűszerrel szétvágok bárkit, aki meg akar támadni, ez csak ilyen szófordulat. Gondolom ő is az állomás felé tartott, csak azt furcsálltam, hogy minek mászik bele a seggembe. Hiába baszkodja közben a telefonját, azért egyfajta magánteret hagyhatott volna nekem is.
Mikor lefordultam egy apró utcába, csak azért, hogy levágjam az utamat ismét hátranéztem, puszta kíváncsiságból, mire gyanúm be is bizonyosodott. Követnek! Már csak azt kellett volna tudnom, hogy mi a francért. Nem voltam túl jó idegállapotban ahhoz, hogy fanatikus rajongókat kerülgessek, egyébként sem szeretek a fanokkal bármilyen kapcsolatot ápolgatni. Nem akarom, hogy befolyásolják a zenémet. Oké, lehet túl büszke vagyok, de leszarom. Eddigi sikereket meg ha számba veszem, valamit csak jól csinálok, mert eddig nem hallottam vissza semmilyen panaszt. Jobb ötlet híján meg csak rászenvedtem magamat arra, hogy kinyálazzak a képemből valamiféle megszólítást:
- Hé, bocsi, de most te miért követsz? Vagy vannak ekkora véletlen egybeesések is?
Álltam meg és mondtam a lány felé. Nem volt kedvem a finomkodáshoz, bár nem is fogalmaztam túl tapló módon.
Vissza az elejére Go down
Abby Robbins
Quincy
Quincy
Abby Robbins

nő
Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2011. Dec. 22.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te8500/12000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (8500/12000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyCsüt. Dec. 22, 2011 7:02 am

Unalmasnak nem mondható lófrálás – Most viccelsz?! Ebben semmi izgalmas sincs… vagy mégis?

Lehet idióta elfoglaltság, de csak sétálgattam, semmiféle célom sem volt. Siettem valahova, miközben nem is kellett mennem sehova sem. Pontosítok. Ugyan Koutához mehettem volna, hogy segítsen tanulni, vagy ilyesmi, mert egyáltalán semmi fogalma sem volt a leckéről, nem értettem, mi az a japán maszlag, amit éppen meg akartam érteni. Nem jó, ez sem jó így. Meg sem akartam érteni, csak kellett volna, de semmi lényegét sem láttam annak, hogy iskolába járjak. Számolni, írni, meg olvasni is tudtam, elég gagyi módon, de azért még értettem hozzá.
Egyébként sem akartam tanulni, csak apa kedvéért csináltam, ahogy a quincy dolgot is. Ezek mind nem érdekeltek, se a hollowok, se egyéb ellenség, a halálisten fazonok is hidegen hagytak, amíg nem bántottak, addig én sem szóltam hozzájuk. Megvolt a magam dolga, és a magam harcművészete is. Hogy a zenéről már szót se ejtsek, az volt a legnagyobb szenvedélyem.
Igen, persze, hogy megint azt hallgattam, de ezzel legalább nem ártottam senkinek, Még egyetlen körülöttem haladó emberke sem halt meg, senkinek sem esett baja, és senkit sem támadtak meg a terroristák. Nem mintha érdekelt volna, csak egyszerűen nem kívántam most magamnak még egy okot, ami kiakasszon, mert nem akartam gyenge lenni. A végén véletlen elpanaszolom valakinek, hogy miféle gondjaim vannak, miközben nincsenek is. Csak utálom a sulit, az osztálytársaim legnagyobb részét, és a leadott tananyag nagyobb részét sosem értem, de ez csak az iskola. Mert nem tudom, hányadán állok apámmal, azt se, hogy van anya, Touma meg… honnan tudjam, hogy nem zavarom?
De kis hülye vagyok, nem szabadna gondolkodnom, csak a sétálásra kell koncentrálnom! Végül azt is tettem, csak mindig elkalandoztam, a zene ijesztő táptalaja tudott lenni a még ijesztőbb gondolatoknak. hiába kerestem valamit, ami felvidít, semmi sem segített, még Kana-chan szipi-szupi muzsikája sem, pedig nagyon erőlködtem, hogy lenyeljem a szivárványt, de nagyon nem voltam hozzá hangulatban. Úgy sajnáltam, pedig szerettem a zenéjét, és biztosan aranyos is volt, az idolokat csak messziről lehet a suliban nézegetni, meg… miért is állnék neki ismerkedni vele, ha mással sem teszem.
Hideg volt. Nem is igazán értettem magam, hogy nem fáztam eddig, meg persze mi a jó francért álltam neki pont ilyen farkasordító hidegben sétálni. Komoly talány, és megoldhatatlan, az is meglehetett, hogy megfáztam, mert rögtön tüsszentenem kellett. Igazából nem is nagyon tudtam, merre járok, csak később jöttem rá, hogy az állomás felé robogok. De ha már állomás, el is utazhatok, akárhova, csak úgy vonatozhatnék is. Jó lenne, de még mennyire, szólnék Tottonak. Nem elszökni akarok, csak kicsit elmenni, hogy ne nyomasszon a sok hülyeség.
Nagyban pötyögtem is a csúcstechnikás telefonomba, miközben levágtam az utat, hogy minél hamarabb az állomáson legyek, és minél előbb elérjek valami igazán fantasztikus vonatot, ami elvisz a csudába, csak itt ne legyek. Lehet, kicsit hangosan hallgattam a zenét, mert bár hallottam valami dörmögésfélét, de nem igazán vonta el a figyelmem a sietős pötyögéstől, így pont nekisétáltam valaminek. Világomat sem tudtam, úgy léptem egyet hátra, mégis mi a jó franc történt. Sűrűn pislogva néztem fel az előttem magasodó beöltözött alakra, és kissé zavartan szaggattam ki fülhallgatóimat.
- Elnézést, de megkérdezhetem, hogy miért álltál meg pont az útban?! – reméltem, nem hallja ki a hangomból, hogy éppen sikerült kihozni a sodromból. Arcom semmit sem árult el, nem kellett volna, hogy eláruljon, megtanultam rá figyelni, de azért összeszorítottam állkapcsomat. – De mintha már az előbb is láttalak volna… - egy pillanatra az arcára néztem, aztán beugrott, hogy míg a főúton voltunk, mintha többször is hátranézett volna, pont rám. – Megmondanád, hogy miért követsz?
Nem hittem el, hogy egyszer vagyok totálisan nem önmagam, erre ilyenkor áll az utamba egy… egy… Hohóóó, várjunk csaaaaak! Miközben beszéltem, nem voltam elég alapos szemlélő, így most megnéztem magamnak rendesen is a fiút, és nem hittem el. Justin Awesome! Justin velem szemben áll, nekimentem, és beszéltem is vele, ezt el sem hiszem! Nem tudom elhinni, hogy itt van, hogy itt áll előttem, és… de Pssszt! A végén még olyan hangosan áradozok magamban, hogy a gondolataim kiordítanak a fülemen, és meghallja, azt meg… csak semmi köze hozzá, hogy rajongok a zenéjükért és a dobolásáért.
Érdektelen arccal fürkésztem továbbra is a fiút, és még belül épp készületem szerelmesen a lába elé vetni magam, addig a tudatos és felnőtt énem szépen karba tett kézzel ácsorgott, és várta a felemelő választ, miszerint titkos szerelme nagyon is titkos, és éppen titokban egy pszichopata erőszakolót készül alakítani. Azért nagyon reméltem, nem szándékozik ezt mondani, de ha mégis megtörténne, nem voltam biztos benne, hogy le merném-e rúgni, azért csak Justin.

Vissza az elejére Go down
Justin Awesome
Ember
Ember
Justin Awesome

Férfi
Hozzászólások száma : 106
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Ember, Dobos (Devil Smile), Pincér (Trinity Nightclub)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te8500/12000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (8500/12000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyPént. Dec. 23, 2011 2:26 am

Unalmasnak nem mondható lófrálás


És még én akartam finomkodni. Nagyon úgy tűnt ennek a kis csajnak alaposan felvágták a nyelvét. Plusz olyan hülyeséget állított, amitől rögtön helyet akartak cserélni a szemgolyóim.
- Hogy én követlek Téged? Nem gondolod, hogy kissé abszurd, mikor én megyek elől?
Meresztgettem látószerveimet irányába, és legszívesebben a legközelebbi falba csapkodtam volna a nagy vízfejemet. Nagy valszeg ezt a lányt sem az eszéért szerethetik. De még mielőtt teljesen kibuknék, hát elszámoltam magamban ötig, mert nem akartam olyan alpári stílust felvenni, hogy ordibáljak és káromkodjak. Még a végén valami szennylapban én lennék a vezetőhír. Az meg sem nekem, sem pedig a bandának nem hiányozna. Mindenesetre azért jól esett kifújni a gőzt, ami ebben a hidegben úgy párolgott, mintha egy szellemet engedtem volna szabadjára.
- Mindegy... bocs, kissé feszült vagyok. Már rég otthon kéne nyomnom az ágyat.
Vakartam meg tarkómat, ahogy rápillantottam telefonom kijelzőjére. A késői órák tudatában meg nem tehettem mást, mint reménykedni abba, hogy lesz vonatom. Marhára nincsen kedvem átszelni gyalog a fél várost. Volt rá példa! És nem piskóta... Mondjuk a kondimnak jót tesz, de az sem hiányzik, hogy bedurranjanak az izmaim. Poénos lenne, ha lépnék kettőt a színpadon és összerogynék a görcstől. Valahogy az megkoronázná pályafutásomat. Viszont mivel több mondandóm nem volt, és ő is csak furcsálló szemekkel nézett előre, ezért úgy döntöttem hátat fordítok neki és folytatom az utamat. Amúgy is azzal jött, hogy menjek arrébb, mert nem fér el vagy mi a fene. Mindenesetre én csak haza akartam érni, ennyi és semmi több. Bár ne lenne lelkiismeretem. Akkor két lépés után nem állok meg megint, és nem fordulok vissza a szobrozó lányhoz.
- Öhm... Te is talán az állomásra mész?
Köszörültem meg a torkomat, és önkénytelenül is buzerálni kezdtem a kezemben fityegő fülest. A végén tényleg kiderül, hogy kényszerbeteg vagyok. Valamit mindig piszkálnom kell, ha nem lett volna a fülhallgató, akkor tuti a cipzárommal szórakoztam volna. Vagy, ami épp az eszembe jutna. Bármilyen elmeháborodott ötlettel rukkoljak elő, ez az egész csak úgy jön. Más meg a körmét rágja, az még ráadásul undorító is. Mindegy, inkább nem megyek bele jobban ebbe a dologba.
- Ha gondolod akkor jöhetsz velem. Szerintem nem biztonságos egyedül ilyen időben sétálgatnod...
A fene nagy szívem, lassan már ki kéne írnom a házunk falára, hogy 'Justin tünci-bünci menhelye'. De mit tehet az ember, ha egy védtelen lánnyal hozza össze a balfasz sors. Nem mintha én mindenható lennék, de könnyebben megvédem magamat, azaz magunkat, ha valami féreg esetleg be akarna találni. Az ergya zsebtolvajok meg úgyis csak műanyag McDonals-os késekkel hadonásznak, ugyan mi az nekem. Szerencsére nem volt túl sok alkalmam arra, hogy fitogtassam kung-fu tudásomat, de néha igazán jól esne szétrúgni egy pár bűnöző segget. Csak úgy, pusztán tudják, hogy hol van a helyük a társadalmi ranglétrán. A város másik szélén, ahol lakom, nem kellett túlzottan félnem a bűnözéstől. A külváros kellemes és békés... egyelőre.
Ahogy elrévedek azon kapom magamat, hogy még mindig nem kaptam választ. Vagy ennyire leszarják a fejemet, vagy tényleg odafagyott az a szerencsétlen lány. Nem tudtam mi az oka, de reménykedtem benne, nem valami halláskárosult nőszeméllyel van dolgom, mert ugyan aztán én nem vágom ezeket a jelbeszédes humbugokat.
- Akkor megkérdezem újra... jössz, vagy nyújtsam be írott formában is?
Süllyesztettem zsebem mélyére a telefonomat, vele együtt a fülesemet is. Valami azt súgta, hogy korántsem egyszerű esetű csajba botlottam bele. Mondjuk hidegen hagy. Viszont semmi kedvem arra ébredni, hogy a reggeli hírekben egy sikátori gyilkosságról számolnak be. A tettesek meg pláne ismeretlenek lesznek. Morbid dolgokon kattog az agyam, de ebben a mocskos, romlott világban ugyan mi másra tudna gondolni a magamfajta? Az csoda, hogy még engem nem akartak megfenyegetni. Bár a nagyanyjuk szőrös bibircsókja is belefájdulna, ha ilyenre kerülne a sor.
- Amúgy a nevem Justin. És hidd el, nincs bennem semmi ártó szándék... úgyhogy közelebb is jöhetsz, vagy nem tom'...
A kínos csendet megtörtem, mert egyre jobban irritált. Össze voltam zavarodva, most miért nem beszél hozzám. Vagy ilyen ijesztő vagyok, vagy tényleg valami fogyatékossággal rendelkezik, a fene sem érti...
Vissza az elejére Go down
Abby Robbins
Quincy
Quincy
Abby Robbins

nő
Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2011. Dec. 22.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te8500/12000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (8500/12000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyPént. Dec. 23, 2011 5:57 am

Unalmasnak nem mondható lófrálás – Most viccelsz?! Ebben semmi izgalmas sincs… vagy mégis?

Nem mondom, elég forró lett a helyzet hirtelen, de tartottam magam. Kicsit sem értettem, miért ellenkezik, attól, hogy ő meg elől, még követhet. Az is beleillett a képbe, hogy minden előjel nélkül megállt, és hagyta, hogy teljes lendülettel elgázoljam. Ennyi erővel egészen nyugodtan lehetne egy perverz állat, de Justinról volt szó… viszont ha körbenézünk a világban, az, hogy ő Justin, egy híres dobos, egy igazi helyes kis Adonisz, nem jelentette azt, hogy másodállásban nem egy perverz sorozatgyilkos.
Azért reméltem, hogy nem az, nem szívesen vertem volna szét egy fantasztikus bandát, mert a zenéjük az überkirály. Kezdhettem volna neki áradozni, de mivel olyan bunkó módon szólt hozzá, nem kívántam beszélni vele. Kihallottam a megszólalásából, hogy hülyenék néz, ami egyetlen mondat, meg az én logikám követhetetlensége okán még nem hiszem, hogy levonható lett volna, és egyszerűen semmit sem tud rólam. Elismerem, kicsit szét voltam csúszva, és most is nagyon azon fáradoztam, nehogy véletlenül a nyakába boruljak, vagy egyebek. Ez a nap nem az enyém volt.
Éppen ezért egy szót sem szóltam, csak összeszorított állkapoccsal remegtem. Kezdtem nagyon fázni, hirtelen olyan hideg lett a nagy forróságom közepette is. Egy kicsi nyár a télben éppen készült halálra fagyni. Nem mintha elmondhattam volna, hogy bőrkabátom felfűti vézna testemet, de gondolom, ha megszabadultam volna tőle, akkor sem lett volna melegebb. Fura volt, hogy hirtelen mindenről elfeledkeztem, a vonatról, a Tottonak címzett üzenetről, vagy bármi másról, egyedül csak az járt a fejemben, hogy Justin előttem áll, hozzám beszél, és én milyen kis hülye makacs gyerek vagyok. De persze ettől még tovább makacskodtam, és mondhatott szépet, kevésbé kedveset, képtelen voltam megszólalni, illetve nem is akartam.
Kicsi híja volt, hogy rákényszerítsen, a szemébe vágjam, mi a francért pont ő jött nekem. Igazából kezdtem úgy érezni, jobban örültem volna egy perverz pszichopatánk, mint egyik kedvenc együttesem álompasijának. További is csak bénán ácsorogtam, és ajkamat harapdálva agyaltam, hogy hátat fordítsak-e neki, vagy csak menjek el mellette, mintha mi sem történt volna, erre fogta magát, és minden határozatlan elhatározásomat megtörte.
Feladtam, hogy bármiféle módon meg tudom akadályozni magam a dologban, így tettem Justin felé egy lépést. Nem mertem ránézni, ami elég fura volt, tekintve, hogy nem szoktam ennyire gátlásos lenni, meg igazából… Ááá, a fenébe is, össze kell szednem magam! Szóval miután jól megdorgáltam magam, egy újabb lépés után felnéztem a fiúra, és hidegen biccentettem.
- Abby vagyok. – bemutatkoztam, most örülhet. Kis buta fanlány vagyok, aki elveszti az irányítást, ha a bálványozott királyfi egy kicsit kedvesebben szól hozzá. Hogy süllyedhettem ide, hogy csak úgy megadtam magam?! De ha ez még nem lett volna elég, hát könyörgöm, valaki igazán likvidálhatott volna. – Nem félek tőled, én csak egyszerűen… - sóhajtottam egyet, aztán félrenéztem, és elindultam. – Az állomásra megyek, siethetnél, mert lemaradunk a vonatról.
Azt sem tudtam, jár-e még valami, de pont úgy csináltam, mint aki nagyon céltudatosan egyetlen járatot szeretne elérni, pedig csak el akartam menni. Már nem csak előbbi indokaim miat készültem elutazni, most még a kis műsorom is rátett egy lapáttal. El sem hittem, hogy pontosan úgy viselkedtem, mint azok a lányok, akiket semmibe sem nézek. Mégis hogy gondolhattam, hogy úton-útfélen leállok Justin Awesome-mal cseverészni és közlöm vele életem minden hatalmas bánatát. Pedig olyan kis aranyosnak tűnik, és milyen gonosz vagyok vele.
- Öhm… dohányzol? – nyújtottam felé a félig üres állatmintás cigitartómat. Reméltem, nem hiszi azt megint, hogy egy nyafka kis apuci kedvence vagyok, de… de igazából mindegy volt. Mindegynek kellett volna lennie! Nem kellett volna, hogy érdekeljen. Ideges voltam, és mindenképpen rá akartam gyújtani, hogy kicsit összeszedjem magam. – Vagyis nem zavar, ha rágyújtok?
Sosem voltam ilyen zavarban, komolyan mondom, nem tudom, mitől csavarodtam be, és ez kiborít. Rettentő ideges voltam, remegett a kezem, és sehogy sem tudtam meggyújtani az öngyújtómat, csak hülye szikrákat hányt, és akárhogy ráztam, nem akart lángra kapni. Már épp azon voltam, úgy ahogy van, földhöz vágom, és jól megtaposom, hátha akkor összeszedi magát, mikor végre fellángolt akkora csóvával, hogy kis híján megpörkölődött a fejem is. Elhajítottam, és összeszorított állkapoccsal, kissé gyorsabb tempóban sétáltam tovább ijedten pöfékelve.
Miközben szép lassan lenyugodtam, rájöttem, hogy én is olyan vagyok, mint az a gyújtó, amit elhajítottam, és legszívesebben magamat is kidobtam volna. Mindig csak szikrázok, aztán egyszer csak fellobbanok, hogy aki a közelemben van, mind jó nagy sebbel távozzon, és ugyanúgy eldobjon, mint én az előbb azt a használhatatlan vackot. Én is egy használhatatlan senki voltam.
- Elnézést kérek az előbbi bunkó viselkedésemért, és köszönöm! – mondtam lehajtott fejjel. – Hova utazol? És… és… - nem tudtam megkérdezni, pedig érdekelt, hogy miért akart elkísérni az állomásra. Biztos csak udvarias akart lenni, de ha erről lett volna szó, akkor az első ignorált kérdése után itt hagyott volna. Nem tette, és ez annyira megijesztett. Nem azért, mert gyilkos hátsó szándékot véltem felfedezni cselekedetében, hanem… hanem nem is tudom mit. Talán pont ez rémített meg.
Túlságosan szerettem a zenéjét, azt, amit kiértettem a dobolásából. Az, hogy normális volt velem, sokkal többet jelentett nekem, mint gondolná, és az a feltevés, hogy ő is el fog dobni, miközben még nem is ismer, annyira rémisztő volt. Csak nem akartam most ezzel foglalkozni. Tényleg el akartam menekülni előle is,és mégsem, mert sosem hittem, hogy lesz ekkora szerencsém. Lányok milliói álmodoznak arról, hogy együtt sétálhassanak Justinnal, és én minden elkövetett bűnöm ellenére megkaptam ezt. Éreztem, hogy nem érdemlem meg, mégis foggal-körömmel ragaszkodtam hozzá. Jus, a dobosok közt a legkirályabb, a pasik között meg a legnyálcsorgatóbb… jó, inkább befogom!

Vissza az elejére Go down
Justin Awesome
Ember
Ember
Justin Awesome

Férfi
Hozzászólások száma : 106
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Ember, Dobos (Devil Smile), Pincér (Trinity Nightclub)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te8500/12000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (8500/12000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptySzomb. Dec. 31, 2011 11:57 am

Unalmasnak nem mondható lófrálás


- Abby... szép neved van, külföldi vagy?
Pillantottam előre, ahogy hirtelen megeredtek mellettem. Igaza volt, nem sok idő maradt, hogy elérjük az utolsó vonatot. Kész csoda lesz, ha egyáltalán elérjük. Azért egy próbát tökre megért, főleg, hogy kiderült a leányzó is a vonatra siet. Kissé szégyelltem is a pofámat, hogy feltartottam. Ez az én formám. Viszont az izgatta fantáziámat, vajon miért nem fejezte be a mondandóját. Mármint, ha volt neki egyáltalán. Őszintén ez is csak addig kattogott az elmémben, amíg kérdést nem kaptam fülembe.
- Nem zavar, de nem dohányzom...
Utasítottam el Abby ajánlatát. Cigaretta. Számomra csak annyit jelentett, mint egy füstölgő varázspálca, amit simán kilehetne cserélni akár egy fűszálra is. Igen, számomra semmi értelme nincsen. Ha valaki ideges szedjen hangyát. Bár én beszélek, aki marékszámra a gyógyszereket szedi... Más tészta. Jut eszembe, azt sem tudom, mikor ettem utoljára ma rendes kaját. Vajon nyitva van valamilyen stand az állomáson? Mire megfejtem ezt a fejtörőt, addigra úgyis kiderül, hisz nincs messze.
- Hozzá vagyok amúgy szokva... a próbákon a srácok úgy pöfékelnek, akár a gyárkémények. Azért nyugtass meg, Te nem vagy láncdohányos, ugye?
Csóváltam a fejemet, akár az az idióta bólogatós kutya, ott a sok csöves autó hátulsó ablakában. Semmi közöm nem volt hozzá, hiszen az ő szíve joga volt, hogy dohányozzon. Viszont fájt, hogy már ilyen fiatal, ráadásul lányok is rávetemednek ezekre a dolgokra. Na most ez kissé úgy hangzik, mintha én szűz pap lennék, és a jóért küzdenék, hirdetvén az igét. Szó sem volt erről, csupán... kezdek felnőni? Remek, lassan apa leszek, vagy mi? Mi lelte az elmémet, fingom sincsen, de már én érzem, hogy össze-vissza, gyökérségeket haluzok magam elé. Még hogy apaság. Kissé drasztikus váltás lenne mikor most kezdődik a habos élet arany része! Na, ezt a gondolatomat is szépen összeraktam, van egyáltalán ilyen lírai megfogalmazás? Csak tudnám mi a búbánat felhőkarcolós fingjáért teszek fel magamnak ennyi kérdést, mikor úgysem tudom rájuk a választ.
Többet nem is akartam az ilyen marhaságokkal foglalkozni, így sietésünk közepette rákoncentráltam Abby mondandójára. Jobb ötlet híján, hogy múljon is az idő, meg aztán nehogy beálljon az idegesítő kínos csend beszélgetésre szántam a fejemet.
- Ugyan ne szabadkozz! Hülyeség, valójában én tartottalak fel, meg... ugyan hagyd már...
Fékeztem be, ahogyan Abby lehajtott fejjel bocsánatomért esedezett. Na ilyet is ritkán tapasztalok. Durván nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, csak mondtam a szokásos, uncsi maszlagot. És micsoda mentőöv ez! Hiszen nem ismertem, nem tudtam mit gondol vagy érez, mert én meg tényleg úgy fogtam, semmi rosszat nem tett ellenem. Szóval ez az egész mizéria tök fölöslegesen lett.
- Fú, hát én... a város másik szélére... Külső kerület, nyugis hely, nem messze meg a városi park... ismered? Napraforgó éjjel-nappali? Stimm vagy sötétség?
Magyarázok neki intenzíven kezeimet segítségbe véve. Nem tudom, mennyire ismerheti, bár elég híres része a városnak. Főleg, mert ott található az egyik legnagyobb park, amiben még csak kétszer jártam! Micsoda tehetség kell ehhez?! Ilyet is csak én tudhatok, meg a mögöttem haladó rózsaszín angyaleprek. Tényleg nagyon éhes lehetek, ha ennyit gondolok a kajákra. Ráadásul pont eper? Az nem valami erotikus gyümölcs? Erotikus gyümölcs... előttem van, ahogy latexruhában korbácsol szanaszét egy... mondjuk egy kókuszdiót. És az mit visíthat vajon? „Ez az, bébi csinálj belőlem reszeléket”? Úgy tűnik valami ritka pocsék hentai mangaka lennék. Szerencse, nem erre a pályára szándékoztam kényszerülni.
- És te merre tartasz, ha nem vagyok tolakodó? Üm... meg megkérdezhetem... ennyire gátlásos vagy, csak csak tökre zavar, hogy pont velem kell beszélned?
Kíváncsiskodtam. Lehet mert unatkoztam, lehet mert oldani akartam a hangulatot. Magam sem tudom. Vagy csak azzal akartam magamat hitegetni, hogy talán nem tudja, ki vagyok, vagy honnan kéne ismernie. Mekkora mák lenne, ha úgy derengenék neki, hogy a Devil Smile dobosa. Kissé simogatná az egómat. De csak egy kicsikét...
- Tényleg bocsi, ha így lenne. Ha gondolod, akkor haza is kísérhetlek... van olyan érzésem én ma már úgysem kerülök ágyba...
Nem akartam tolakodó sem lenni. Az nem az én műfajom. Amit én képviselek, az nem más, mint: udvariasság. Akkor sem vágom magamat hanyatt a földön, ha esetleg elutasítják. Ez csak egy gesztus, és ha esetleg egy vonatra szállunk, akkor legyen bennem annyi gerinc, felajánlom.
Betérve a hatalmas állomásra egyből a kijelzőtáblára zoom-oltam.
- Már csak azt kéne kiszűrni, van-e vonat...
Legszívesebben távcsövet formáltam volna kezeimből, ahogy azt Pinku-chan tanította. De így is elég égő vagyok, nem kell a többi felhajtás. Hirtelen kiszúrtam egy ismerős úti célt a táblán, majd egy vágányszámot, amitől hirtelen a lélegzetem is elakadt.
- Az ott az, nézd! Gyere, fuss!
Kaptam a fejemhez, aztán magammal rántva Abby-t megrohantam a vonatot. Gondoltam egyet és sprintben törtem ki, hátha még eltudom csípni a felszálló kalauzt, annak reményében még vár egy percet, hogy fel tudjunk szállni. A nagy sietségben arra sem figyeltem, milyen a szélén haladok a peronon. Csak egy rossz mozdulat kellett, hogy teljesen elveszítsem az egyensúlyomat. Hirtelen még az időt is lassabbnak éreztem, ahogy kiment a bokám egy bazi nagy úthibában...
Vissza az elejére Go down
Abby Robbins
Quincy
Quincy
Abby Robbins

nő
Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2011. Dec. 22.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te8500/12000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (8500/12000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyVas. Jan. 01, 2012 10:34 am

Unalmasnak nem mondható lófrálás – Most viccelsz?! Ebben semmi izgalmas sincs… vagy mégis?

Természetesen nem számítottam láncdohányosnak, és egy „Megnyugodhatsz.” mondatocskával le is tudtam a dolog ezen részét. Csak rágyújtottam, mert, ahogy a remegő ujjaim között tartott kis hengerbe szívtam, majd koncentráltam, hogy rendesen letüdőzzem, és elemeltem azt a számtól, ez a cselekvés teljesen lekötötte borongós elmémet. Figyelemelterelés volt, csak arra kellett, hogy lefoglaljon önmagam elől, és ne érdekeljen más.
Bevallom rettentő becsületesen, egyre hülyébbnek éreztem magam, ahogy bénán elsétálgatok Justin mellett, és néha egy-egy lopott pillantást vetek az arcára. Azért mégis muszáj volt meggyőződnöm róla, hogy tényleg ő az, és valószínűleg más is megtette volna. Egy bökkenő volt csupán, hogy én nem voltam átlagos. Nem arra gondolok, hogy gyorsabban futok, mint az emberek, vagy a shinigamik, vagy, hogy elméletben tudok fényes nyilakat lövöldözni, mert ezek cseppet sem érdekeltek. Inkább abban különböztem, hogy mindig nagyon odafigyeltem, mit mutatok meg másoknak, mert akinek nincs köze hozzá, annak nem szabad megismernie a valós érzéseimet, gondolataimat, pontosabban, nem szabad, hogy bárki is gyengének lásson.
- Jártam arra. – mondtam, jól megrágva a válaszom, és inkább elfordultam. Fájt a feltételezés, hogy sötét vagyok, még ha ezt csupán a városismeretemre is értette. Attól, mert ilyen import cikk vagyok, még nem feltételezheti, hogy nem tudom, mi merre van. Akkor sem, ha nem sűrűn mászkálok nagyjából semerre. Legalábbis nem nyitott szemmel.
Hirtelen nagyon dühös lettem magamra, amiért elpasszoltam a gyújtómat a halálba, pedig szükségem lett volna egy újabb szálra. Justin mellett könyörtelenül képes lettem volna kivégezni akár egy dobozzal is, már ha csak azt nézem, hogy alig találkoztam vele, máris rágyújtanék a második szálamra, pedig ma még csak ez volt az első. És… sajnos az utolsó is. Még egy utolsó, jó mélyet szippantottam a cigimbe, aztán megálltam, hogy elnyomjam, és kidobjam. Nem szemetelek, ha nem muszáj, ne mondja senki, hogy a földet is én öltem meg, ha már másokat könyörtelenül elteszek láb alól.
- Nem tudom még. – egy vállrándítással szándékoztam letudni az egészet, mikor olyan kérdést kaptam, amire aztán végképp nem számoltam. Nyálamat félrenyelve kezdtem köhögni, még könnyeztem is, és valamiféle riadt, de haragos Bambi tekintetet mereszthettem a fiúra – férfire?, vagy legyen akármicsoda, nem igazán tudom eldönteni -, mégis hogy képzeli, hogy ilyet kérdez.
Szánalmasabbnak tartottam, hogy hápogva, csapkodva próbáljam kimagyarázni magam, miközben még le is osztom, amiért ekkora egoista, mint csak egyszerűen figyelmen kívül hagyni a kérdést. Nem jött össze, de ha nem válaszolok rá, már az is elmegy-szinten van. Éppen ezért, vékony vonallá préseltem ajkaimat, és gyorsabb tempóban csattogtam végig az utcán. Mit képzel, hogy ezt teszi velem, hogy kihasználja ellenem, hogy jóképű, udvarias, meg… meg akármi mást is, például, hogy híresség, és-és!
Kicsit felpaprikázta az agyam, éppen azért nem is figyeltem rá, hiába akartam látványosan elolvadni, mikor hazakísérést emlegetett, helyette csak karba tett kezekkel lépegettem, és erősen fontoltam, hogy előre rohanok. Utáltam, hogy mindig minden elől csak elmenekülnék, mégis könnyebb volt idejében hátrahagyni valakit, vagy valamit, mint hogy engem hagyjanak el, mikor már késő. Míg le tudok mondani, addig nem fájhat… vagy csak kevésbé. De szerencse agyfájásom befejezése előtt beértünk az állomásra, így duzzogó önmagammal karonfogva, elterelve saját figyelmem bámultam a kijelzőtáblát az induló járatokról.
- Vár… - akartam mondani, hogy várjon, hisz annyi utasítást kaptam egyszerre, majdnem keresztbe álltak a szemeim. Hiába, késő volt. Justin meglódult előre, elkapta karomat, én meg csak haldokolva loholtam utána, hogy uramisten!uramisten!, még a levegőt is teljesen rendszertelenül szedtem, pedig az egyetlen dolog, amit normálisan megtanultam a quincy-izékből, az a futás volt.
Nem is nagyon láttam, merre megyünk, mert egy pillanat alatt elárasztotta elmémet a csodás kép, hogy én és Justin felhőtlen ábrázattal, boldogan mosolyogva-kacarászva tépetünk egy gyönyörű virágos réten, kézen fogva, miközben mégis egymást kergetjük. Borzalmas volt. Megint kis hülye fanlánynak éreztem magam, és gyorsan megráztam a fejem, ne fantáziálgassak baromságokat. Nem egy tizenkét éves kis csitri vagyok, hogy minden híres emberre, legyen az egy szőke dobos a kedvenc együttesemből, csorgassam a nyálam.
Még éppen idejében tértem észhez ahhoz, hogy elkerüljem az ütközést. Justin életveszélyes vezető volt, azt meg ne is említsük, hogy a „hattyú halála” előadása nem kapott volna Oscar-t. Mindenesetre, akkor nem ez volt az első gondolatom, mikor láttam, hogy majd nyakát töri, meg épp öngyilkos merénylőként készül bevetni magát a sínek közé, és engem is megpróbál kinyírni. Persze, biztos érezte, hogy én vagyok a rossz Omen, vagy ilyesmi, és megpróbált likvidálni, de a mártírhalált kicsit erősnek tartottam. Egyszerűen belökhetett volna a sínek közé, ehelyett saját szőke fejét készült szétcsapatni.
Azt hiszem, jobb lenne nem elképzelni a helyzetet, ahogy megtorpanva, majd nyöszörgő sikollyal – amit összeszorult torkomban akadt levegő okozott -, hátraugorva egyet erős rántással visszahúztam. Annyira megijesztett, Hihetetlen Hulk módjára még a vonatot is megfékeztem volna, illetve megpróbáltam volna megfékezni, ha sprintkirály a sínek közé esik, ezt azonban – hatalmas szerencsének köszönhetően -, sikerült elkerülni. Fogalmam sincs, honnan szedtem az erőt, hogy visszarántsam, de végül teljes sokkban, könnyes szemekkel lapultam hozzá, és épp azzal viaskodtam, hogy lehűtsem magam, nem azért került épp most életveszélybe, mert mögötte bénáztam.
Nem voltam meggyőző. Mindig lebuktam magam előtt, hiába erőlködtem olyan sokszor, hogy ne törődjek az igazsággal, ne tekintsem valósnak. Egy idő után mindenképpen kénytelen voltam bevallani, hogy az az igaz, amit el akartam kerülni. Jelen esetben, hogy ha nem fogom le, és nem húzom vissza Justint, akkor biztos, nem bukik meg az úthibában, sőt, valószínűleg vígan elkerüli, és még a vonatról sem marad le. Tökéletesen elszúrtam mindent. Megint. Egyébként is, el kellett volna lépnem, nem lett volna szabad úgy ölelgetnem szegény fiút, mintha az előbb az én életem lett volna veszélyben, mert nem így volt. Én csak a szánalmas, sokkos állapotban haldokló fangirl szerepét játszom, akit mélyen lesújtott, hogy az imádott dobosa kevés híján életét vesztette. Semmi több. Mert nem is lehet több, nem igaz?
Vissza az elejére Go down
Justin Awesome
Ember
Ember
Justin Awesome

Férfi
Hozzászólások száma : 106
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Ember, Dobos (Devil Smile), Pincér (Trinity Nightclub)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te8500/12000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (8500/12000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyHétf. Jan. 02, 2012 1:47 am

Unalmasnak nem mondható lófrálás - Bagoly mondja... Wink


Nem volt még halálközeli érzésem. Sosem tudtam felfogni, miért mondják az öngyilkos jelöltek, hogy az a pillanat leírhatatlan. Most én is átéreztem. A színek elfolytak előttem, a képek elmosódtak, a hangok meg gyorsan elnémultak. Még a vonat riasztó, éles dudálása is olyan csöndesen sípolt füleimben, mintha csak a telefonom ébresztőjét hallanám, begyűrve a párnám alá. Tényleg olyan érzésem volt, mintha csak álmodnám az egész felfordulást. Mert tényleg az volt; egy rémes, de mégis kellemes zuhanás. Gondolom ilyesmit érezhet a lélek, mikor a fehér fény felé veszi az útját. Csakhogy az én angyalon nem hagyta, hogy most távozzak másfajta tejfehér mezőkre. Csak meredten pillantottam előre, a szikrázó sugarak közé, aztán hirtelen sötétség, és nagy puffanás a földön. Hát visszatértem, emberek.
Azt sem tudtam, mi történik körülöttem. Nem bírtam reakciót kiváltani magamból. Hosszú másodpercek teltek el addig, míg végül is levegőt vettem. Azt éreztem, valami, pontosabban valaki olyan erővel vont magához, hogy nem is eresztett. Dzsekin szélébe olyan szorosan kapaszkodtak, mint amikor a sas elejti erős lábai segítségével a megfáradt nyulat. Néztem magam elé, kikerekedett szemekkel, és nagyokat sóhajtoztam. Csak most jutott el tudatomig az a tény, hogy akár meg is halhattam volna, ha nem rántanak vissza. Ilyen rémisztő, és egyben kínos helyzethez még sosem volt „szerencsém”. Nem hiszek az ilyen karmás hülyeségekben, de most Kei haverom biztosan ezzel a sületlenséggel jönne. Aztán vetné marékszámra a háta mögé a sót, vagy nem tudom. Amilyen flúgos, biztosan ezt tenné, vagy fekete macskát kergetne... nem értek hozzá, és nem is akarok. A jóskártyákkal is maximum pókerezni akarnék. Még azt sem. Legszívesebben mindet felgyújtanám. Idiótaság az egész humbug.
Zilálva kapok homlokomhoz, melyet pillanatok leforgása alatt elárasztott a verejték, és a gyöngyöző fejemet egy gyors mozdulattal tenyeremmel letörlöm. Utána áttérek azon gondolatra, hogy engem még mindig szusszkiszorítósan ölelnek. És az a valaki nem más, mint Abby! Hihetetlen. Nem is tudtam, mit mondhatnék. Egyszerűen csak térdeltem a jéghideg kövön és figyeltem. Aztán azon kaptam, hogy sírt. Egyre rosszabbul kezdtem érezni magamat. Nagyon nem volt róla fogalmam miként kéne kezelni ezt a helyzetet. Nem tudtam mi a helyes, mi a jó. Csak szimplán cselekedtem, amit nem épp az agyam diktálhatott.
- Abby... minden oké.
Borultam rá, hátha megbírom nyugtatni. Sosem tudtam, hogyan lenne helyes viselkedni a nőkkel. Éppen ezért gyűlöltem őket. Viszont mégis, szerettem azokat, akik a közelembe tudtak férkőzni. Igen, ilyen ez a paradoxon. Önmagam sem tudta feldolgozni, mit is érzek valójában.
- Megmentetted az életemet... köszönöm. Tényleg hálával tartozom neked.
Csak tudtam volna, hogyan. Ilyet valójában nem lehet viszonozni. Ez egy olyan tett, amit általában nem tudatosan tesz velünk a másik. Mégis... olyan becsületet és erkölcsi erényt hordozott magában, amit halandó ember talán fel sem tud fogni. Nem voltam sosem nagy gondolkodó, sosem filózgattam az élet nagy dolgain. De talán ez a „kis” malőr felnyitotta a szememet. Az életet ezek után már tényleg tudtam volna hasonlítani egy vékonyka cérnaszálra. Olyan könnyedén megszakadhat, akár egy emberi élet. Szóval tényleg résen kell lennünk...
Ilyen gondolatok zuhatagában fürdőzve, pedig nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy valahogyan megháláljam ezt neki. Ostoba ficsúrnak éreztem magam, de minden gondolatom csak akörül forgott, hogy az arcát kezdjem el nézni. Valami furcsa érzés kapott el, végigsimítottam az arcán, hogy letöröljem a könnyeit. Utáltam nőt látni, mikor sír. Nem voltam tuskó, de ez legbelül mindig felbosszantott. Persze erről nem maga a nő tehet, pusztán a környezet váltja ki belőle ezt. Vagyis gondolom én.
Abby hosszú tincsei össze-vissza lógtak arcába, miket könnyed mozdulattal elsöpörtem. Ennek köszönhetően jobban szemügyre tudtam venni, hogy még mindig sír-e. A hüppögésekből aztán arra következtettem, hogy lassan sikertelen próbálkozásom. Ahogy közelebb hajoltam hozzá, hirtelen olyan volt, mintha a levegő is meghűlt volna közöttünk. Iszonyat néma csend, full komorság. Aztán egyik pillanatról a másikra óvatos mozdulattal ajkamat ajkára tapasztottam. A pár másodperces csók számomra hosszabbnak hatott, akár egy órás nyálcsata. Nem gondoltam magamról, hogy romantikus fajta vagyok, pedig többször is próbáltam, viszont az ilyenektől irtóztam. Ez is csak úgy jött... akár egy őszinte beszélgetés. Nem volt értelme megjátszani magamat, ez a lány meg ennyit tényleg megérdemelt. Legrosszabbik esetben meg majd pofán vág, ha nem tetszett neki. Ennyit nekem is megért, különben is kaptam már nagyobb sallerokat is az edzőmtől. Lehet ezt is kibírom valahogy. Gyengéden hajoltam vissza, aztán pillantottam rá. Persze kellemetlen volt egy kicsit a szitu, de így alakult. Míg mindketten magunkhoz térünk, addig elfordítottam a fejemet, hogy körbenézzek.
- Ha rosszul cselekedtem, akkor sajnálom... gondoltam viszonozom azt, amit te tettél... hogy maradandó emléket okoztál nekem.
Kénytelenül kaptam tarkómhoz. Lehet valóban zavarba jöttem. Épp ezért jobb is, hogy nem látja az arcomat. Sajnálom, hogy nem vagyok nagy májer macsó, aki kúl szövegekkel vereti a nyálát. Én egyszerű ember vagyok, érzésekkel. Úristen, egy férfi, aki tényleg érez! Ritka számba megy. Bár ezt úgysem fogom minden jött-mentnek az orra alá dörgölni. Meg mondani is fölösleges. Amúgy is eleget szabadkoztam már, nem kell a többi cicoma.
- Na, gyere, kelj fel onnan, a végén még megfázol.
Pattantam föl, és nyújtottam kezeimet, önkénytelen mosollyal a fejemen.
Vissza az elejére Go down
Abby Robbins
Quincy
Quincy
Abby Robbins

nő
Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2011. Dec. 22.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te8500/12000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (8500/12000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyHétf. Jan. 02, 2012 4:00 am

Unalmasnak nem mondható lófrálás – Most viccelsz?! Ebben semmi izgalmas sincs… vagy mégis?

Tulajdonképpen fogalmam sem volt, mennyi idő telt el azóta, hogy visszarántottam Justint, illetve, hogy magammal vitázok. Képtelen voltam levakarni magam róla, miközben pontosan azért nyűglődtem, hogy el kellene engednem. De nem mertem. Nem akartam, mert féltem. Elég hülyén éreztem magam, amiért engem sokkal rosszabbul érintett az előbbi majdnem baleset, mint szegény fiút, miközben az ő élete volt veszélyben, de ez engem csak megerősített. Ezért is féltem, mert nem akartam, hogy igaz legyen, és nem akartam elengedni Justint.
Valószínűleg, ha egy plüssmedvét nyomott volna a kezembe, hogy azt nyomorgassam, fel sem tűnt volna a váltás – azért egy idő után talán mégis -, mert… csak, mert szükségem volt valakire vagy valamire, hogy elbújhassak. Nem akartam szembenézni semmivel, főleg nem az életemmel, mert elég béna voltam ebben a dologban. Ami csak normális volt, azt én hatalmas lendülettel tönkre tettem, porrá zúztam. Pont, mint mikor kicsi koromban, egy normálisabbnak nevezhető karácsonyon a kapott építőkockákból – amik másnak már nem kellettek, így jutott hozzá anyám -, egy tornyot épített nekem, hogy megszeressem a játékot. Utáltam, mert nem új volt, mert nem ilyen játékot kértem. Kis hülye voltam, nem mintha változott volna bármi is az óta. De akkor, ledöntöttem a tornyot, és vele együtt anyámat is porrá zúztam. Nem vettem tudomásul, nem akartam észrevenni, csak tovább bomlasztottam. Lassú víz, partot mos.
Túl nagy volt a nyomás. Könnyeim szépen lassan, észrevétlenül kezdtek csordogálni arcomon, hogy eláztassák rögtönzött Teddy mackómat. Szégyelltem magam, és utáltam is, hogy ennyire nem tudok uralkodni az érzéseimen. Mintha összedőlt volna a világ, pont úgy viselkedtem, pedig csak azokkal a tényekkel szembesültem újra, amiket ismertem és elfogadtam. Ez nem olyan, mint mikor szembesítenek az elkövetővel, aki elrabolt, vagy megerőszakolt, megpróbált megölni. Ezeknek az érzéseknek csendesnek kellene lennie, nem fellángolni, csak a mélyben fortyogni, mint eddig is.
Justin dumálása sem zökkentett ki, csupán még több könnyet csalt arcomra, hogy éppen előtte omlok össze. Elsüllyedni, az lett volna a legjobb, leghelyesebb. Semmi sem volt oké. Játszottam a hülye libát, miközben ő, aki tényleges veszélyben volt, még engem vigasztalt. Nem lehetett! Nem lehettem ennyire szánalmas, és mégis.
- Ne…! – egyetlen értelmes szó, mást nem is tudtam kimondani. Pedig akartam mondani, tudnia kellett volna, hogy ne köszönjön semmit, mert én tehetek mindenről. Főleg ne legyen hálás, nem érdemlem meg. Az ölelése, a hálája, csak minden bűntudatot ébresztett bennem.
Nem akartam engedni neki, hogy elhúzódjon, de ránézni sem mertem, túlságosan sok mindent árult volna el az arcom. De hiába való volt minden, egy pillanat múlva rákényszerültem, hogy felemeljem fejemet. Pontosabban ő emelte fel, én pedig azon nyomba lesütöttem szemeimet. Nem akartam, hogy belém lásson, hogy rájöjjön, végig tudtam, kicsoda. A szem a lélek tükre, és ha összeomlok, az enyém mindent elárul, mintha csak kiteregetném a két kis ablakba minden szennyesem.
Ellenkezhettem volna, persze, de valójában nem akartam. Örültem. Legbelül boldog voltam, hogy valaki végre figyel rám, és megpróbál megérteni. Áttörni a falaimat, és felszabadítani, hogy ne kelljen mindig elrejtőznöm. Beleremegtem, mikor Justin letörölte a könnyeimet, mikor keze a hajamhoz ért. Szánalmas voltam, ahogy még a lélegzetem is visszafojtottam, majd remegős sóhajjal tovább szenvedtem. El kellett volna ásnom magam, elsüllyedni, hogy ezt a műsort senki se láthassa, főleg nem Ő. Ehelyett csak kapaszkodtam a pillanatba, és egyiket férceltem a másikhoz, hogy örökre az elmémbe véssem őket.
És míg én szerencsétlenkedve bőgtem a legszánalmasabb látványt nyújtva, addig a veszedelmes tőrök a gyomromban tűkké változva szúrták át egész testem. Áramütésben életemet vesztettem, amit nem is bántam, sőt, boldogan elmerültem a végzetben, ami nem más volt, mint Justin. Persze nem úgy végzet, nem kötöttem volna magamhoz, az neki lett volna a vég. De megcsókolt, és ez annyit jelentett, legalábbis, míg tartott, hogy mellettem van. Mellettem, vagy lassan már inkább dekupázsként rajtam, mert ha lehetett, ha nem, akkor is közelebb húzódtam hozzá, és vontam magammal őt is.
Az egész olyan hosszúnak tűnt, miközben iszonyatos gyorsasággal pergett az idő. Igazán csak pár másodperc lehetett, de akár egy élet is eltelhetett volna közben. Elfelejtettem. Mindenről megfeledkeztem, ahogy ajka az enyémhez ért, és méterekkel lejjebb tértem magamhoz, mikor végre megszólalt. Valójában tényleg csak azt adta, amit én neki. Én is lelöktem őt a mélybe, ő is engem. Szárnyakat adott, amik aztán leszakadtak, a cérna lefeslett, én pedig engedelmeskedtem a gravitációnak.
És még el sem ítélhettem. Csak azt adta, amit megérdemeltem, márpedig megérdemeltem. Még nagyobb zuhanást is. Talán csak annyira szánalmas voltam, hogy megsajnált, és ezért csókolt meg, amit utána rögtön megbánt. De ezzel csak nyugtatni akartam magam, és nem észrevenni a valót, hogy ez volt a bosszúja. Nem konkrét támadás, csupán visszavágott, amiért úgy tettem, mintha nem ismerném, miatta a vonatot is lekéste, és még az élete is veszélybe került.
- Ne sajnáld. – töröltem meg az arcomat, és egy ideges mozdulattal hátradobtam folyton rakoncátlanul visszaboruló hajamat arcomból. Talán strigulázhatnám már egy kis füzetbe a pofonokat az élettől. Nem kellene hagynom, hogy véletlenül ok nélkül is a földbe döngöljön. De azért, mégis csak jól jött a zuhanás, legalább sikerült kicsit összeszednem magam. Nem játszhattam tovább a primadonnát, csak azt sajnáltam, hogy ezek után az egész bőgés jelenet egy színjátéknak tűnik. Pedig nem akartam sírni, nem lett volna szabad. Most pedig azt fogja hinni Justin, hogy az egész arra ment ki, hogy megcsókoljon.
Újra végigfutott gerincemen a jóleső borzongás, és libabőrös lettem. Nem lett volna szabad az emlékbe kapaszkodnom, de nem tudtam elengedni, ha csak egy múló pillanat volt, akkor sem. Hogy összeszedjem magam kicsit, és ne kelljen a fiúra néznem, vetettem egy pillantást a telefonomra. Touma keresett, és üzent is. Sóhajtottam egyet, már felkészültem a legrosszabbra, de csak annyit írt, hogy későn jön, azt is fél órája. Tehát vagy haza sem jön, vagy olyan fáradt lesz, hogy csak beborul az ágyába.
Töröltem a még meg sem született tervet a kicsi fejemből, és gyorsan Justin keze után kaptam. Igazából nem is nagyon figyeltem, mit teszek, és ami a legrosszabb volt, hogy valami megváltozott. Hiába építettem újra és újra a falaimat, már nem tudtam hozni magamat. Összeomlott a védelmem, pár percnél tovább nem tudtam fenntartani, még ha ez csak újdonsült ismerősömre is vonatkozott, kétségbe ejtett.
- Köszönöm! – ráztam meg a fejem, mert enyhén lemaradtam magam, meg a Dobosok gyöngye mögött. Sok mindent kellett volna megköszönnöm neki, de sok olyan volt, amit inkább nem akartam kimondani. Pedig a csókot is meg akartam köszönni. Mármint, addig, míg hatalmas vigyort nem láttam az arcán.
Jó, lehet, nem is volt olyan hatalmas, meg vigyor sem, de minek örült, fel nem foghattam. Saját reakcióm meg aztán végképp a padlóra küldött, csak ajkamba harapva toporogtam, és nem akartam mosolyogni. De még mennyire, hogy nem! Már attól féltem, kiharapom a számat, és a végén még elsősegélyben kíván részesíteni. Nem tudtam, hogy az első csók után az ember elvárná a másodikat, meg a sokadikat. Meg hát, nem és nem! Nem csókolhatott meg, és nem akarhattam, hogy még egyszer megtegye, és-és… Fejezzem be!
- Sajnálom, hogy lekésted a vonatot, esetleg… Ha gondolod, elmehetnénk hozzám, hogy ne kelljen itt fagyoskodnod. Mi… mit szólsz? – nem fejeztem be a hülyeséget. Ezért minimum egy év szobafogságot adok magamnak. Mégis mit akarok én vele otthon?! Meglátja magát vigyorogni a falról a szobámban, vagy akármi. Tiszta szégyen! De nem, már nem vonhatom vissza, ha egyszer felajánlottam neki, az még szánalmasabb lenne. Végem van, azt hiszem, végem van. Nem! Nem is! Biztosan végem van, ennél rosszabb már nem lehet a helyzet! És még én próbálok úgy tenni, mintha nem számítana, mit válaszol, jesszus! Kicsi híja, nem csorgatom a nyálam! Ez itt a vég!Már biztos, hogy hülye vagyok!

Vissza az elejére Go down
Justin Awesome
Ember
Ember
Justin Awesome

Férfi
Hozzászólások száma : 106
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Ember, Dobos (Devil Smile), Pincér (Trinity Nightclub)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te8500/12000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (8500/12000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptySzomb. Jan. 07, 2012 8:24 am

Unalmasnak nem mondható lófrálás


Nyúlfarknyi Abby reakciókhoz kezdtem hozzászokni, akár a sündisznó a valagát takaró tüskékhez. Pusztán annyi különbséggel, engem abszolút nem zavart ez a kurta beszédkészség. Vagy mi. Betondzsungel leomlása következett be szívemről, aztán sóhaj, mivel nyugtáztam hogy minden rendben van. A lány felsegítése után pedig azért egy utolsó pillantást vettem a kijelzőre, melyen szerencsétlen módon csak az a járat neve pislákolt, amelyikkel majdnem elüttettem magamat egy pár perccel ezelőtt. Csak az bosszantott, nem volt elég pénz nálam ahhoz, hogy taxit hívjak. Olyan gusztustalan módon éreztem magam, amiért hanyag voltam, hogy szíves örömest egy kanál vízbe dugtam volna a kancsó fejemet. Ráadásul még magam köré invitáltam volna egy csoport ovist, akiknek homokozólapátjával elnáspángoltattam volna magamat, mert megérdemlem.
Heves tarkóvakargatások közepette nemcsak bolhás kutyának éreztem magamat, hanem eszembe jutott rendelkezek két hallójárattal, és nem ártana néha ráfigyelni azokra a bizonyos körülöttem mászkáló hangokra, neszekre, akármikre. Szal' megerőltettem magamat, és visszafordultam Abby-hez hogy megtudakoljam minek kér tőlem bocsánatot... megint. A végén már tényleg úgy hiszem, csak béna lúzer vagyok, aki mindenkivel kicsesz. Pedig merészkedtem azt hinni nincsen bennem ártó szándék. Mik ki nem derülnek egy este alatt, kész rémálom!
- Hagyd csak... nekem kellett volna sietni... öhm, hát...
Rökönyödtem meg egy pillanatra a furcsa ajánlat hallatán. Kezdtem nagyon a vesztemet érezni. Férfi nem vall be ilyet se magának, se senkinek, főleg nem az érintettnek de... olyan gondolatok keringtek körül-körül abban az ételolajjal működő agyamban, meglehet többet szeretne tőlem ez a csaj. Én meg rátettem egy benga nagy lapáttal, hogy lekaptam. Mennyire gáz! Kibaszott hormonok, meg minden bánat! Ekkora gyökér is csak én lehetek. Pedig azt hittem helyén van az eszem, erre meg. Tökre becsapok egy nőt, akit hozzáteszem, egy órája ismerek. És ilyet tettem vele. Na most aztán remélem megfőlök a saját levemben, de rendesen.
- Ne haragudj... biztosan így is már a tö-... azaz a hócipőd teli van velem. Majd elidőzök az egyik padon. Fel van töltve a lejátszóm!
Kapom elő a zsebemből a kis kütyüt, aztán vigyor mellett meglóbálom a levegőben. Naná, nem vagyok túl meggyőző. Az ijesztően mérges pillantásra meg fülem-farkam behúzva tudnék eloldalogni, mielőtt utolér a vég. De már késő, megcsináltam magamnak a parádét. Lassan kéne jegyeket szedni, mert kezdődik a showműsor. Tényleg durván kajás lehetek, ha leragadok annál a dolognál, hogy szívesen bevernék a pofazacskómba egy kiadós vödörnyi popcornt.
- Bocsi, meg sem szólaltam... különben is így betarthatom az ígéretemet, miszerint hazakísérlek.
Sóhajtok apró nevetéssel. Jobb kedvre derültem, már nem olyan fagyos a hangulat, mint eddig. Megbánni meg mégsem bántam meg, amit tettem. Csak szokatlan volt ez a viselkedés még nekem is. Attól függetlenül, hogy magamat irányítom. Azaz remélem. De még mindig azt állítom nem hiszek a hókusz-pókuszokban.
Ezek után nem is akartam több időt elfecsérelni ebben a segglyukfagyasztó hidegben, hanem menetbe vágtam magam és vártam a további utasításokat. Hiszen halvány fingom sem volt, merre lakik ez a bige. Majd kézbe kapva a GPS-hez való útmutatásokat mentem is irányba, szorosan haladva Abby mellett.
- Egyedül laksz? Biztos van pasid, nem?
Puszta kíváncsiság. Nagyon reméltem helyeslő választ kapok, úgy annyira nem lesz para a dolog. Vagyis abból a szempontból de, ha esetleg ököllel kínálnak meg egy pohár víz helyett. De ez van, meg is kaphatnám, amiért lelkileg megcsalattam csóri csajt. Hátha abból tanulok valamit, és ez is motivál arra, hogy leálljak minden gyógyszerről, fájdalomcsillapítóról.
- Bocsesz, ne gondold azt hogy ki akarok veled kezdeni. Bár erre gondolhattam volna előbb is... mekkora barom vagyok.
Röhögtem el magam kínomban. Buziskodni nem akarok a gondolattal, hogy még jobban meg akarjam bántani Abby-t. Akkor már most le kéne tisztázni a dolgokat, különben csak behülyítem, aztán pajszerral kéne lefeszegetnem magamról, ami nem túl fasza helyzet.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te52100/65000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (52100/65000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyCsüt. Júl. 05, 2012 12:11 am

Vigyházzzh, mmerrrrrrt jönnnnekkh a mzukokosok,
Avagy Vex - Yuke harc újratöltve


Vonatozok hazafelé. Végeztem egy kis könyvelési munkát nem messze innen. Alig fél óra az út. Az ablakból már megpillantottam Karakura lakóházai, és magas épületeit. Egyre inkább kezdi kinőni magát a város. Megrántom a vállam, és felnézek a csomagjaimra. Arra a sokra. Egy aktatáska, benne laptop, papírok, egy-két írószerszám. Minden, ami egy üzletkötőnek kell. A nagy melegre való tekintettel most csak egy ing, meg egy nyakkendő volt rajtam. Még a hajamat is levágattam. Nehéz visszaruccanni a Karakurai életembe most, hogy Soul Societyben is rengeteg teendőm van. Itt is előléptettek. Most én vagyok a főnök, így senki sem keres. Az előző főnök szomorú körülmények között sajnos elhunyt, én magam temettem el a lelkét. Meglepődött, mikor megértette, hogy én shinigami vagyok, és csak mosolygott, mikor elmondtam, hogy én már 200 éve ezt a szakmát űzöm. Ennyivel egyszerűbb az életem. Senki sem akar keresgélni. Persze biztos kézzel tartom a markomban a céget, senki sem tűnhet csak úgy el, mint én. Én dolgozok kérlek szépen máshol is. Nemes vagyok, és amúgy is kergetem a maffiákat. Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Muszáj, mert tönkremegy a nemesek világa, ha tovább terjeszkednek. Amíg elvoltam a városból, simán nagyobb kárt okoztak, mint eddig valaha. No mindegy.
- A KÖVETKEZŐ ÁLLOMÁS- mondta be a hangszóró- KARAKURA ÓVÁROS- na az kell nekem. Öt perc még, és berobogok a megállóba. Megborzoltam lelapult hajamat, majd felálltam, és kimásztam utastársaim tömegén. Mikor kiértem már csak három perc volt. A házak már szemem előtt suhantak tovább. Egyik kezemben aktatáska, a másikkal még fogózkodtam. Unalmassá vált már az út, pedig nem volt hosszú. Azt mondják aki megélt már 70 évet türelmessé válik. Ez így van, ha a Lelkek Világában vagyok, itt az embereknél, akik állandóan sietnek, valami egészen mást tapasztalhatok: Jómagam is sietek, megállás nélkül. Le kéne lassítani. 18 percem van visszaérni a meló helyre. Dehogy fogok én visszamenni ennyi idő alatt... Ráérek nem? Én vagyok a boss! Amint lelassít a szerelvény, hirtelen megcsap valami, amit most nagyon nem akarok érezni. Egy arrancar... méghozzá iszonyat erős, és valami még bujkál ott, amitől még én is rettegek. Képtelen vagyok felismerni a reiatsut, de egy olyan érzésem van, mint a Mazoku támadása előtt... Mégis mi ez az érzés? Nem tudom érzékelni a személyt a reiatsu mögött. Ökölbe szorítom a kezemet, számban már egy kidou sorozat mormolódik, hiszen megtanultam már az utólagos megidézést. Megálltunk. Kilépek, és szememmel azonnal keresem a forrást. Merre vagy? És egyáltalán ki ez? Szemem megáll egy fehér hajrengetegen, onnan jön, érzem. A hatalmas tömegben egyre előrébb és előrébb araszolok. Markomban már világít is a százpengés kidou, csak bezárt kezemben annyira nem látszik. Amint mögé érek, csak egy suttogást hallatok.
- Az utad itt véget ért- és már nyomnám is belé, mikor arcáról felismerem az arrancart. Kezemből eltűnik a kidou, és gyomrom hirtelen ugrik egyet. Eszembe jutott a múlt, és egy mosoly került az arcomra.
- Bocsi, csak összetévesztettelek valakivel, iszunk valamit?- ajánlom fel egyből a lehetőséget, és megpaskolom a vállát. A jó öreg Karasu Vex. Egy nagy frászt fogok én 17 perc alatt visszaérni. Most iszunk egy jót. Kifelé menet egy kocsmát szúrok ki, közben elmesélem, hogy góré lettem a cégnél. Beülünk a kocsmába, és egyből két sört rendelek. Megvárom míg kihozzák, és egyből rágyújtok. Na vajon most miért találkoztunk? És miért van nekem ennyire baljóslatú érzésem ezzel az Arrancarral kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te43000/45000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (43000/45000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyCsüt. Júl. 05, 2012 1:24 am

Csak óvatosssssan, me gyünek a dájtensinek
Avagy Vex Yuke harc újratöltve. Remélem, bírni fogja a májad.




Kérdezhetnék, hogy mit is keres itt, ülve egy padon? Mi dolga lehet egy arrancarnak egy pályaudvaron? Ha csak, nem lelkeket akarna enni, és ezzel feljebb lépni az evolúcióban? Nem, nem ez volt az oka annak, hogy Karasu Vex itt volt. Főleg, mert nem is az eredeti testében volt, hanem mint ember. Egy fehér rövidnadrágban, és egy fehér pólóban, lábfején pedig egy fehér sportcipő. Túlságosan is meleg volt ahhoz, hogy sötétebb ruhákban legyen. Ám még mindig nem ez volt a válasz. Azért volt itt, mert itt az emberek boldogok voltak, ha csak egy pillanatra is. A viszontlátás öröme. Amikor elfelejtik a haragjukat, és boldogan ugranak a másik nyakába, nem foglalkozva azzal, hogy mi volt, és mi lesz. Lehet hogy az a fiatal pár, akik most ölelkeznek, közülük az egyik megcsalta a másikat, de ez most nem számított nekik, hiszen újra együtt voltak, boldogan, és szeretetben. Bár több ilyen alkalom is lenne, akkor a Világ is békésebb hely lenne, és az arrancaroknak több finom lélek jutna. Legalábbis ez volt Karasu véleménye. S talán ideje is lenne valami ehető lélek után néznie. Néhanapján visszatér ehhez az étrendhez, hiába eszik egy ideje emberi ételeket. Nem tudja lerázni magáról az arrancar létet, szüksége van lelkekre is, ha nem akarja, hogy az ereje semmivé váljon, az enyészeté legyen, Ő maga pedig elpusztuljon.
Lassan kelt fel a padról, és előétel gyanánt hamburgerért indult. Szerencsére már terjeszkednek a gyorsétterem láncok. Vásárol egy dupla húsosat, megpakolva uborkával. Imádja az ilyen uborkákat. Kíváncsi, hogyan csinálják ilyenre, együtt rohadnak valami ízesítőben, vagy külön-külön pácolják? Örök rejtély marad a számára. Kivéve, ha nem fog betörni majd a receptért. Csak majd máskor, most inkább nekikezd az elfogyasztásának. Jóízűen beleharap és… és olyan, mintha Isten egyenesen a szájába élvezett volna, hihetetlenül finom… bár lehetne a lelkeket is ízesíteni. Egyik falat a másik után, amikor valaki megzavarja. Nem is annyira barátságos szavakkal. Pedig még nem is indult el, de már véget is kéne érnie a nagy utazásnak? Most mi legyen, dobja el az hambit, és harcoljon, vagy egye meg, és haljon meg? Ha már kifizette, akkor el is fogyasztja, maximum majd verekedés közben eszik. Ránézve a fenyegető alakra egy régi ismerős néz vissza rá, akit talán érzékelt is volna, ha nem az evéssel lenne elfoglalva.
Teli szájal néz felé, és egy hellot hümmög valahogyan, majd felemeli a balját, és a mutatóujját az ég felé nyújtja. Jelezve, hogy egy pillanat, még ezt leszeretné nyelni. Bár belül kicsit remeg a gyomra, sőt, inkább aggódik. Hiszen Yuke annak a szervezetnek a tagja, amit szépen megtámadtak. Esetleg lehet csapda is, akkor pedig csak arra várhatnak, hogy a támadásra egy alkalmasabb helyet találjanak… ez nagyon nem jó jövőkép. Bár Vex nem olyan személy, aki ilyeneken fennakadna. Főleg, mert a varázskérdés is elhangzott. Nagyot nyel, majd barátságosan elvigyorodik, és a hangja is közvetlen, haverkodos, annak ellenére, hogy majdnem kurvára meg van ijedve.
- Engem? Van más ilyen jóképű ismerősöd? S még kérdezel ilyen marhaságot? Naná, hogy iszunk… Te, a zanpucsaj nincs itt? Úgy ki innék a mellei közül valamit, a legutóbb nem sikerült. - kicsit elszomorodik az arca, mert a csaj maga… hát olyan farokdísz volt, a mellei meg egész világbajnokok, a ruhája… hát azt nem figyelte, érthető okokból. Csak tudná, hogy miért nem sikerül semmit se csinálni Paragonnal? Az utolsó emléke, hogy egy nagyrakás törmelék alatt fekszik, hányással maga mellett.
Mennek kifelé, amikor a férfiemberek szentélyét veszik észre, egy kocsmát. Természetes volt, hogy betérnek, legalább ihatnak arra, hogy Yuke lett a főnök. Ledobja magát egy székre, és várja a sört, persze Vex azonnal rágyújtott, és ahogy megvan a pia, már vedeli is.
- Hát az fasza, ha fejes lettél, de azért remélem, nem az a nagyon beképzelt fajta leszel majd. Maradj csak meg alkesznek, azok a tutik. Na, egészségedre.- koccintásra emeli a sört, majd ha megvolt, ismét iszik, utána egy slukk cigi, majd hamut a hamutálba. - És mesélj, mi van azóta, hogy Aizent levertétek… vagyis te nem, mert veled én foglalkoztam… öregem, utána annyira másnapos voltam. Marha jó buli volt, bárcsak minden harcom így menne. Nem magamat kéne foltozni, csak a fejemet jegelni.- szélesen elvigyorodik, majd nevetni kezd, és leküldi a maradék sört. Természetesen azonnal rendel két másikat, és mellé két konyakot. -Halál a májra!! Nem? Há de…- emelte a konyakot, és ha Yuke is megtette, akkor lehúzza az egészet. - Ej, ez már betyáros, de majd ha az Agyhalált megcsináltatom neked… na akkor végünk lesz, mint a hülye csigának az autópályán.- sör ívás, és cigizés, majd figyelés Yukera, nem akarja belefojtani a szót.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te52100/65000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (52100/65000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyKedd Júl. 10, 2012 1:24 am

Vigyházzzh, mmerrrrrrt jönnnnekkh a mzukokosok,
Avagy Vex - Yuke harc újratöltve


Az Aizen harc? Halovány foszlányok maradtak meg bennem, valahol, nagyon mélyen. Beléptünk Paragonba, és úgy kiütöttem magam, hogy gyakorlatilag a másnap mélyebb nyomot hagyott meg bennem, mint a leghosszabb vágás, amit Karasu leosztott nekem. Áhh... Még most is megszédülök, ha arra a napra gondolok. Agyilag összeesek és a betont kezdem el nyalogatni, hogy valami hígítsa a gyomrom tartalmát. Akkor sem fogok most bebaszni... remélem. Egy sör már lement, lemegy a második is lassan, és a rövidek. Baah. Közben megvitatom drága jó barátommal a kérdéseit, miután kitörlöm a royal vodka után a szememet. Nem emberek vagyunk, sokkal jobb a gyomrunk, a gigait meg nem éri sérülés, mert ez csak egy kabát, szóval lassan a kocsmáros, és pár jó alak meglepődik mennyit ittunk eddig, teljesen egyhuzamba.
- Mióta levertük Aizent? Majdnem megöltetek minket- utalok a gyűrűjére, hogy ismerős nekem a cucc, mégsem zavar annyira. Maximum az zavarna, ha összehívná a kompániát, de ismerem Vexet, még ha ősi ellenségeknek kéne is lennünk, mi elvedeljük a csatát-- Legközelebb gyere már te harcolni, és akkor iszunk, igaz van egy tenshim ugyebár, nagyon aranyos kiscsaj, igazán kedvelem. Képzeld leitattam az Andokban HÁHHÁ!- mondom, már kellően oldott hangulattal. Ha tudná Shizune, hogy így beszélek róla, lehet megölne. Mondjuk elég sok olyan dolog van, amit ha tudna, akkor megölne. Igaz ő az Aizen elleni harcot a szüleivel vívta azt hiszem, bár annyira nem értem rá körbenézni a terepen, inkább vedeltem. Rendeltem még két vodkát, de olyan istenes adagot, majd rágyújtottam egy cigire. Megborzoltam a hajamat. Kezdte simogatni valami a gyomromat, de még édes kevés volt hozzám a lőre. Vex szeméből is az értelem sugárzik, szóval még jó sokáig itt leszünk azt érzem... de utána a kocsma el fog tűnni a világból, ha mi elkezdünk bulizni. Majd elnézünk valahová. Elfogyott a söröm, is, így rendeltem egyet gyorsba, nehogy abbamaradjon az utánpótlás!
- Ja meg visszamehettünk a Lelkek Társadalmába... rohadtul ki fogom csalni az utolsó centig az összes pénzt onnan, és én leszek az abszolút nemes. Akkor majd eltörlöm a nemesi rendszert, és megmondom a királynak, hogy bekaphatja, de azt nagyon- mesélek tovább, és ördögi tervem mögé kuncogtam is egy halkat, majd megpillant a bal szemem a kocsmán kívül egy igen jó asszonyt, és megbökve Vexet ujjammal, rámutatok, hogy nézzen ki ő is az ablakon. Áhhááá... Ma este még csajozunk Vex! Körbenézek a kocsmába, és megpillantom, hogy annyira nem érdekeljük a kocsma népet, így lehet szabadon beszélgetni. Megmozgatom a vállaimat, és jöhetnek ismét a felesek. Szaké, gin, vodka nekem. A Jagerrel még várok egy pár másodpercet, nehogy visszaforduljon az eddigi. Ha ez meg volt, egy húzás a számba, egy gyors nyelés, és egy igen erőteljes sóhajtás. Hátra hajtom a fejem, hagyom, hogy hasson a cucc, mégsem érzem annyira még a hatását. Na majd mindjárt.
- Még két sört legyen szíves!- mondtam teljesen józan hangvétellel, igaz még nem nagyon vagyok becsípve. Miért is lennék. Az olyan olcsó dolog lenne. Tuti, hogy én már nem megyek vissza dolgozni. Sokkal fontosabb dolgom is van most. Merre kéne tovább menni az éjszaka. Biztos van valami jó hely, ahol a magam fajta gazdag ficsúr eltöltheti a éjszakáit. Sok olyan hely van, ahol lehúzzák az embert, csak engem nem tudnak, mert még részegen is körültekintő vagyok. Ájji. Kihozták a sört, és beleréved a szemem a buborék tengerbe. Shizune vajon szereti a sört? Nagyon jó lenne, bár azt nem tudom, hogy miért gondolok erre. Talán az alkohol hozta mámor? Még nem érzem úgy, hogy a vége felé tartanánk. Még csak most kezdődik el. Elnyomom a cigit, és körbenézek megint. Semmi olyan nincs, amitől tartanom kéne. Igaz bejött egy figura, magas galléros szürke ballonkabátos kalapos meg mindenes. Először engem szúrt ki, aztán rendelt egy sört a pultnál. Valami nem stimmel ennél a jó embernél. Odahajolok egy kicsit közelebb Vex-hez.
- Vágod, engem követnek. Nem vagyok paranoiás, mert ezt kerek perec megmondták, hogy figyelni fognak. Le kéne checkolni ezt az új fiút, majd lekapcsolni, ha úgy adódik a helyzet. Ha kiderül, hogy arrancar vagy, akkor nagyon rám fognak szállni. Ha shinigami, akkor nem mehet vissza Soul Societybe jelenteni- mondtam nagyon halkan, és visszapillantottam a tagra, aki megint egy pillantást vetett rám. Egy másodpercre, mintha még a tekintetünk is találkozott volna. Shinigami vagy igaz? Nem biztos. Lehet, hogy valami egészen más, esetleg ember. Őt békén hagyhatnánk, de az nem lenne mulatságos, ha egy shinigami megtudja, hogy itt vagyok. Kidumálni talán kitudnám, de nem sok értelme lenne. Meg ha Hitomi megtudja, akkor gondok lesznek, mert azt hiszem vele harcolt Vex. Nem érdekel, hogy mazokus, és az sem, hogy megtámadta egy társamat. Ha nagyon nagy veszélyt jelentene számomra, akkor már megöltem volna, de Hitomi is él. Amíg nem okoz nagyobb kárt, addig mindegy. Eliszogatunk itt csendesen magunkba, és temetjük a csatabárdot.
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te43000/45000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (43000/45000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyCsüt. Júl. 12, 2012 2:34 am

Csak óvatosssssan, me gyünek a dájtensinek
Avagy Vex Yuke harc újratöltve. Remélem, bírni fogja a májad.



Gyors egymásutánban tűnik el az elkohol a gyomrukba, mintha csak valami feneketlen kút, de legalábbis szivacs lenne bennük. Habár azt is meg kéne beszélni, hogy ki fog fizetni? Bár Vexet ez nem zavarja, ha kell, akkor simán le fog lépni, nem foglalkozik az emberi dolgokkal, főleg a fizetéssel. Meg itt van Yuke is, aki valami főnök lett, tehát nem lehetetlen, hogy anyagiakat tekintve, picit jobban áll, mint arrancarunk. S Vex olyan is, hogy lehúzz másokat, az első találkozásnál is Yuke volt az, aki a piát szerezte, ezt a hagyományt nem kellene megtörni.
Hm, na igen, Yukét és a társait pár huligán megakarta ölni… igaz, Vex is a tagja volt ennek a bandának, de mentségre szóljon, hogy nem ölt meg senkit… sajnos. Pedig szívesen megtette volna, főleg mert a hangját is elvették, így nagyon is hátrányba került. Elmélkedik ezen egy keveset, és közben az ujján lévő, elég randa gyűrűt nézegeti.
- Hát… ja, bocs már. Hülye vicc volt.- ez volt a nagy bocsánatkérése, és még ezt mondta, addig se nézet Yukéra, inkább rágyújtott, meg az itallal foglalkozott.- Hát, nem rajtam múlt a dolog, a két csajjal akadtam össze. Hm, veled meg egy csajjal, aki valami pincsi, vagy micsoda. És… megvolt már?- kérdezte perverzen vigyorogva, és bal mutató és hüvelyk ujjával egy kört formázót, és a jobbjában lévő cigivel imitálta a mozgást. Csak hogy egyértelmű legyen, mire is gondolt. Túlságosan is beleélte magát ebbe az egészbe, mert az egyik tolásnál, a kezébe nyomta a cigit, ami már a földön kötött ki.
- Akurvaéletbe!!- rázta a kezét, és közben fújta is az égés helyét, hátha elszédülnek a szájszagtól az éget részek, és már nem is lesz fájdalom. Nagyot nyelve nézet rá az újabb adag vodkára, hát akkor legyen. Másik cigire rágyújtás, pohár megfogva, koccintásra emelve, majd le a gyomorba. Olyan arcot vág, mintha az ördög pisált volna le a torkába. Integet, mint valami kapkodó idegbeteg, hogy sört ide, mert lehet nem lesz jó vége a dolgoknak.
Barátságosan megveregeti Yuke vállát.
- Na, ez aztán a fasza hír. Jól is teszed, a faszom nemesek bekaphatják, legalábbis azok a beképzelt fajták. Tényleg, megtennél valamit? Ha találsz olyan házat, vagy valamit, ami Ka… Kamaki, Maki, vagy Gami, Magamaki… megvan, Kagami Ai, vagy ilyesmi. Megtennéd, hogy odaszarsz a küszöbre? - szemétkedős fény csillant meg a szemeiben, ez az ötlet nagyon tetszik neki. Jelenleg máshogy nem tud odamondani, és a tudat, hogy Yuke lehet megteszi, sőt, ha igent mond, akkor a tudat, hogy megtette. Az kurva jó érzés lesz. A bökés miatt ugrik egy kisebbet, majd visszabök, és kinéz az ablakon. A látványtól elégedetten csettint a nyelvével. Nem rossz a húsika, ember, de inkább emberrel, mint shinigamival.
Integet a csaposnak, és rendel egy egész üveg, zöld abszintot, ez majd rendbe teszi a májukat, mi több, lehetséges, hogy agyhalált is okoz. A rendelt sörrel, és cigivel is elvan, egészen addig, míg Yuke nem hajol túl közel… meri remélni, hogy nem Belcizni akar, mert akkor kap a pofájára Yuke. Ám nem, csak paranoiás. Indiszkréten hátranéz, ami annyit tesz, hogy fordul a székkel, majd jó alaposan megnézi magának, majd vissza Yukeval szembe. Aki kb arra kéri, hogy ha shinigami az illető, akkor ölje meg. Na ilyet se mondanak mindennap az arrancarnak.
- És hogy képzelted az ellenőrzést? Odamegyünk, és az arcába üvöltünk, hogy fedje fel magát. Közben kiderül, hogy szatír, és a ruha alatt nincs semmi. De hallod mit kérsz tőlem? Oké, nem gond, ha kell kicsinálom, de ha ez kiderül… akkor nagyobb szarban leszel. Bár nekem aztán mindegy, csak szólj, és lerendezem az illetőt.- hanyagul vállat vont, majd, hogy tovább vagánykodjon, lecsavarta az abszint kupakját, és meghúzta az üveg tartalmát. Majd lerakta a pultra, pár pillanatig meg se rezzen az arca, majd eltorzul, rádől a pultra, köhögni kezd, és verni a pultot. Ennyit a vagánykodásról.



Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te52100/65000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (52100/65000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyHétf. Szept. 03, 2012 11:14 pm


Vigyházzzh, mmerrrrrrt jönnnnekkh a mzukokosok,
Avagy Vex - Yuke harc újratöltve


A kis laza bocsánatkérésére, annyit köhhintettem ki, hogy okés, semmi gond, de a gyűrűjén nekem is fennakad a szemem. Ezek a Mazzhokusuk nem is annyira zsenik. Ha nem Rina jön, akkor megöljük az illetőt. Szerintem ezzel tisztában vannak. Lefogták az erőmet igaz, de Shizune van annyira erős már, hogy ketten taktikákkal kinyírjuk a tagot. Mikor azt kérdezi megvolt-e, én lehúzok egy felest, megpróbálom visszafogni a tüzetokádó tevékenységeket, majd megcsóválom a fejem.
- Nem emlékszem rá. Lehet, hogy megvolt de lehet, hogy nem. Azon a napon síkrészegek voltunk. Lehet megvolt- aztán kifakadok a röhögéstől, mikor megégeti magát. Egyszerűen nevetséges. Más kérdés, hogy az az alak, aki megfigyel, most már annyira maszatosnak tűnik, hogy simán akár shinigami is lehetne. Szarom le. Legyintek Vexnek, hogy most nem kell vért ontani. Maximum kifelé. Meg különben is a zöld abszint egy kicsit jobban megmozgatta a fantáziámat. Nagyszerű. Lehúzok belőle két-három kortyot, majd én is megpróbálok vagyánynak lenni. Először azt hittem, hogy sikerülni fog, de miután a torkom végig égett, és a gyomrom gyakorlatilag ki akarta adni magából, csak nagy küzdelem árán sikerült mindezt lent tartanom. Nem dobjuk ki az alkoholt, tuti nem. Értékes. Úgyis Vex fizet. Viszont kellenek lányok. Körbekémlelem a helyet. Pulzál már lassan minden számomra. Ekkor, mintha valami magasabb rendfenntartó létesítmény dolgozna, mert a világnak rendben kell működnie, benyit három igen elfogadható minőség. Rászólok Vexre, hogy most már moderálja magát, ha lehetne, mert széplányok kerültek be hozzánk. Másik három fiú csapat is szemet vetett a dologra. A három lány megállt, és körülnézett. Nincs sok hely. Vexnek odamondom, hogy invitálja majd ahhoz az asztalhoz őket, amit most megtisztítok. A lányokon látszik hogy egy hatos csapat miatt nem akarnak bejönni úgy igazán. Undorítóan viselkednek. Füttyögnek, kiabálnak. Ha nem siet Vex, és erőltet magába egy kis normalitást, akkor buktuk. Én odamegyek a hatos asztalhoz. Abszinttal a kezemben persze. Egy kortyot még lehúzok belőle, majd leteszem az asztalra.
- Most jött el a pillanat, hogy elhagyjátok ezt az épületet, és elmenjetek valahová- nyilván gondoltam, hogy ez nem fog tetszeni nekik, ezért kiinvitáltam őket az épület mögé. A tét az abszint. És ha Vex elintézte, hogy a lányok maradjanak, őt is kihívom. Ketten legyünk hat ellen. Ilyenkor mindenki tudja, hogy nem kell kijönni, mert balhé lesz. Ők már elregélték, hogy mit fognak velünk csinálni. Hagyom, hogy körbeálljanak minket. Majd egy halk nevetésbe kezdek.
- Három neked, és három nekem jó? Csak hogy egál legyen- mondtam hátra, amire ők nagyokat füttyögtek, hogy esélytelen. Futni kezdtek felénk. Én a két kezembe egy-egy kounkantenyt idéztem, aminek hatására ketten már el is repültek, majd egy igen lassú shunpoval, mivel a gigai nem bírja annyira, megkerülöm, és a fülébe súgom.
- A halál két angyalával szemben, te kevés leszel. Bakudou 64: Maindokonroru Sakkaku- és ezáltal a legrosszabb rémálma került a felszínre. Ő csak vérfagyasztóan üvöltözött, de ez annyira nem hatott meg. Míg Vex végez, én kínzom őt, majd miután már látom, hogy elájult, abbahagyom a dolgot. Együtt megyünk vissza a kocsmába, és visszaülünk a lányokhoz. Eltelhetett vagy 45 másodperc. Láthatják, hogy érintetlenek vagyunk.
- Hölgyeim, legyenek Tamachi Yukezo vendégei. Mit kérnek?- mondtam minden erőmet összeszedve, hogy teljesen normálisan beszélhessek. Rendelek, és közben elkezdek szédelegni. Belekapaszkodok az asztalba, és úgy próbálok egy kicsit magamhoz térni. Addig Vexé a terep. Nem annyira jó, hogy ha azt látják, hogy ittas vagyok. Én hamarabb kijózanodok, mint az emberek, de ez akkor is durva most. Úgyhogy iszok rá még egy kis abszintot. Józanra iszom magam. Ez a megoldás. Rágyújtok, megkínálom a hölgyeket is. Csak az egyik kért. Kérdezgették, hogy mennyit ittam már. Miután végigsorolni se nagyon tudom, Vex segítségét kértem, és ekkor ámultak csak el igazán. Kezd tisztulni a kép már. Nem ittam eleget. Megnézem a lányokat, és tényleg igen-igen csinosak. Vexre mosolygok, majd alig kivehetően de, bólintok egy elégedettet. Kijönnek a szakék és a sörök. Gyengék vagytok. Mi továbbra is az abszinttal öblögetünk. Kezd hozzászokni a gyomrom, lehet Vexé is. Kérni kéne még egy-egy üveg tequilát is. Így is teszek, majd ha kiérkezik, felbontom, és azokkal koccintva kezdjük el lehúzni. Azt mondtam a lányoknak, hogy ha tudják addig inni a sört, míg mi a tequilát, akkor kaphatnak még. Mókásnak találták, meg egyszerűnek. Nem nyertek. Ők megitták a fél liter sört, mi meg az egy litert toltuk. Vex-szel ment a verseny, de fenébe is. A háromnegyedénél kiguvvadt a szemem, és nem tudtam nyelni. Vesztettem. Mindenkinek egy sör. Hátrasimítom a hajam, és egy kicsit hátradőlök. Alig látok bármit is. A lányok beszéltek hozzám, de nem igazán értettem. Szedd össze magad! Jobban leszel a sörtől. Csak jöjjön már meg. Egy élet pereg le előttem, mielőtt kiérnek a korsók. Az enyémhez rögtön odanyúlok, és a torok égetést egy kicsit leüdítem. Gondolom Vex torka is ég. Miután ez letudva, egy kicsit normálisabban fordulok a lányokhoz, és becsatlakozok a társalgásba.

Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te43000/45000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (43000/45000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyVas. Szept. 09, 2012 11:40 pm

Csak óvatosssssan, me gyünek a dájtensinek
Avagy Vex Yuke harc újratöltve. Remélem, bírni fogja a májad.


Kezd Karasu arca is olyan lenni, mint akinek a tésztalapítón nyomták át a fejét. Pedig még hol van az éjszaka? Talán még délután sincs, hát így elég rendesen szét lesznek majd csapva, de hát, na. Az ellenségek gyakran barátok is, akkor meg miért ne lehetne velük piálni? Habár csak Yuket ismeri abból a szervezetből, de pont elég Ő is. Az a két csaj nem volt szimpatikus, két csaj, inkább két nő kezdemény, mert hogy elég, eh volt mindkettő. Inkább figyel Yuke vallomására.
- Azért, azt hozzá kell tennem, hogy jó nagy farok vagy akkor. Nem emlékezni arra, hogy megdugtad, vagy se? Öregem, ez marha ciki. És ne röhögj, mert lepisálom a lábadat.- fenyegető akart lenni, de nem volt túl jó, mert vagy kétszer is összeakadt a nyelve, így inkább volt komikus, mint agresszív. S még Yuke nézeget, mint vak a moziban, addig Karasu a fogpiszkálókkal kezd játszani. Egyik végét az orrlyukába, a másikat az ajka és az ínye közzé rakja, és majd egy másikkal is megcsinálja ezt.
- Höhöhö, ork vagyok.- szólt volna Yukenak, de amaz már megelőzte. Mutogat itt csajokat, meg magyaráz valami olyasmiről, hogy takarító akar lenni. Bár fogalma sincs Vexnek, minek vált munkát Yuke, de hát az Ő dolga. Karasu inkább eleget tesz a kérésnek, és elindul, rendben, az túlzás. Lekászálódik a székről, a fogpiszkálók még mindig bent, de ettől néz ki jól. Odamegy a hölgyekhez, akik kicsit nagyon furcsállják a jelenetet. Mennének is, de elég volt emlegetni a meghívást, meg azt, hogy elsőnek le lesznek verve azok hatan, ja, meg azt, hogy Yuke pénzes. Már mentek is az asztalhoz, Karasu pedig követte Yuket.
Kiérve elsőnek kipiszkálja az „agyarait”.
- Oké, csak lehetőleg ne öld meg őket. Fasznak van kedve magyarázni a dolgot.- három Yukera, három meg Karasura támadt. Yuke teszi a dolgát, nem különben mint Karasu. Aki megmaradt a nyers erőnél, az egyik futó támadó arcába lépet, az már terült is. Ütés elől elhajolt, elkapta az ember karját, és kihasználva a fizikai erő fölényt, egy lendülettel a falnak dobta, a harmadik meg inkább már elszaladt. Irány befelé, ahol a csajok már várták Őket, habár lehet nem gondolták, hogy nyerhetnek, de így jártak. Most kettejük társaságát kell élvezni. Yuket pedig oldalba böki.
- Ne légy már geci. Én pedig Karasu Vex vagyok.- bemutatkozott, mert így illik, és valahogy sikerült leülnie, bár inkább esésnek mondaná, de a célnak megfelelt. S Yukera nem számíthat, így marad Karasura a helyzet. Becsületére legyen mondva, mindent megtett, elmondta, hogy kint hogyan intézte el a nagyképűeket, hazudozott a munkájáról. Pontosabban nem mondta el, hogy merre is katona, és mire majdnem kifogyott a témákból, Yuke mentette a helyzetet. Hálásan akart ránézni, de csak kacsintás lett belőle. A segítségkérést pedig megoldotta, egy vállvonás, és kész. Honnan tudná, hogy mit vedeltek? Sok volt, erős, és sajnos fizetett bele. Ám meghalva a versenyt, már majdnem le akarta csapni Yuket. Azért nem ilyen kemény a májuk, de hát nincs mese, a csajok belementek, ideje akkor keményen vinni a játékot. Karasu is elkezdi vedelni a tequilát, Yuke kiesett, de Karasu még nyomja tovább, és eltűnt az üveg tartalma, és Karasu tekintetéből is az értelem. Ezért hát egy hülye ötlet miatt, fogta a Mazokus gyűrűjét, majd miután azt mondta, hogy ez mutatvány. Bekapta, és lenyelte, holnap meg fogja magát szidni a hülyesége miatt. Nem baj, van még sör is, mehet az is lefele, kit érdekel az a rózsaszín balett ruhás, tündérszárnyas, varázspálcás borz? Az is csak mondja, hogy nyeljen, és biztos barát, mert olyan aranyos. S a sört pedig, mintha fizetnének érte, mert érzi, hogy ha nem küld le valami hideget, itt hányás lesz, és tűzhányás.
- Te Yuke, ha a hölgyek benne vannak, hozzád, vagy hozzám?- azért ezt jó lenne letisztázni. Mert az elfogyasztott alkohol miatt, a lánykák is kezdenek vigyorogni, és nevetgélni.

Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te52100/65000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (52100/65000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyVas. Szept. 23, 2012 11:41 pm

Vigyházzzh, mmerrrrrrt jönnnnekkh a mzukokosok,
Avagy Vex - Yuke harc újratöltve


Egy-egy pislantásom kicsit hosszabbnak tűnt a kelleténél, legalábbis szerintem. Voltak olyan emberek, akiknek az arcát már egyáltalán nem tudtam kivenni, ahogy a túlsó végen ülő lányka is akadéskodóan magyaráz valamiről, de nem igazán fogtam fel mit. Beszélj érthetően kislány! A többiek csak nevettek, jól gondolom nem eléggé ittas? No rajtam nem múlik, úgyis Vex fizet… Rendeltem egy tűzgolyót neki, születésnapja alkalmából. 2 cent rum 2 cent tequila. Meggyújtva, és szívószállal kell inni. Kegyetlen pia. Mikor elmeséltem neki, hogy ezt neki kell meginnia, azt mondta, hogy tuti nem, neki józannak kell maradnia. Ránézek, felhúzom a szemhéjamat. Felállok és mögésétállok, majd a nyakára teszem a kezem. Kérdően nézett rám, erre én lehajolok, kezem lejjebb simul rajta, és ujjaimmal a dekkoltja aljára simítok. Közben a fülébe súgok.
- Azt hiszem ez még nem árt neked ugye? Mi vagyunk a jófiúk, csak éppen fehér a hajunk. Igazándiból úgy gondolod, hogy a barátnőid szebbek, és miatta szúrtunk ki titeket, de ez nem igaz. Én nekem te kellesz. Aki könnyen ül asztalhoz, az annyira nem is bírja az italt. Neked a kedvencemet rendeltem, érezd magad megtisztelve- súgom, és elállok tőle, ugyanúgy végighúzom rajta a kezem, az arcánál végezve. Visszaülök… teleportálok a helyemre. Hú bazz, pedig nem is aktiváltam Paragont. Nem hiszem, hogy úgy is tudok teleportálni, szóval be vagyok baszva. Nagyon. Vexre nézek, aki lehet egy kicsit ledöbben, hogy felszörpentötte az italát az előbb. Elővettem a cigis dobozomat. Nem volt benne már sok. Jutott még mindenkinek. Körbekínáltam a luxus cikket, majd hátradőltem, és úgy szívtam el. Rendeltem még három-négy kört a libánknak, majd egy kicsit én szüneteltettem a dolgot. Utaltam rá Vexnek, hogy kezdek tisztulni egy kicsit, mert látom milyen leterhelt arcot vág. Felállok, és a pulthoz megyek. Még egy doboz Marlborót kértem, ki is rakta a pultra. Nyúltam utána, de megfogta, hogy ne vehessem el. Felpillantottam rá.
- Esetleg van valami gond?- kérdeztem, mire ő felhúzta a szemöldökét. Hogy gond? Végülis van egy jól fogyasztó vendég, de csak fogyasztottak eddig. Hmm… Lehet van.
- Kérem fizessék eddigi számlájukat, és akkor fogyaszthatnak tovább. 28060 yen lesz- vágta az orrom alá a vezetett bizonylatot. Semmit mondó arccal rátekintettem a papírlapra. Gondok lesznek itt. Intettem Vexnek, hogy jöjjön ide, fizetnie kellene. Mivel nem nagyon vett észre, így én mentem oda, de előtte még felkaptam a Marlborót, majd rámosolyogtam a pultosra. Mikor megfordultam a szememet forgattam. Baj szag van a levegőben, vagy csak sokat dohányoztunk, nem tudom már. A Baj szag érzete erőteljesen nagyvonalúnak hangzik, meg bölcsnek, szóval inkább az. Nem feszülök rá a dolgokra. Kicsit idegesnek tűnt mögöttem a pultos, de most ez van. Miután odaértem, gondok nélkül mondtam.
- Te Vex! Az úriember beszélne szeretne veled. Azt mondta sürgős. Addig mi elindulunk- mondtam, és szedelődzködni kezdtünk. Mikor kiértünk, Vex meghallhatta a szomorú hírt. Én csak kuncogtam halkan. Mondjuk Vexet ismerve, lehet, hogy sietnünk kell. Gyorsan el is haladtunk egy utcányit. Vártam, hogy beérjen Vex. Egyenest hozzánk vettük az irányt. Számban már az új doboz Marlboróból egy volt a számban. A három lányra néztem, majd gyorsan megkérdeztem.
- Ugye nem gond, hogy ha a party helyszínét átrakjuk hozzám. Tetszeni fog nagyon, szauna meg pipa, teázni is lehet, esetleg még inni az öregebbnél öregebb whiskeykből, kipróbálhattok sok olyat, amit eddig még nem- vázoltam a helyzetet előttük, de nem hiszem, hogy annyira felfogták. Kedvenc csitrim már a karomba kapaszkodott, és bújt hozzám, hogy ő most nagyon jól érzi magát velem, és nem bánja, hogy átviszem magamhoz. Esetleg még az ágyamban is szeretne nem aludni. Úgy látszik, hogy én profi vagyok ezen a téren. Csak érkezne már meg Vex. Mit tököl. Odaad 28100 yent, és a borravaló is megvolt. Csak van nála annyi… mondjuk. Most esik le, hogy ő egy arrancar, honnan lenne neki pénze. Elkerekedik a szemem. Sietősebbre fogtuk, az egyik utcán gyorsan lefordulunk, majd visszafele sasolok ki. Amint meglátom a szaladó espadat, intek neki, hogy erre jöjjön.
- Lányok, most egy kicsit futunk…- és így is teszünk, majd egy jópár utca után lelassítunk, és röhögve, cigizgetve hozzám vesszük az irányt.

Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te43000/45000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (43000/45000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptySzer. Szept. 26, 2012 4:16 am

[quote="Karasu Vex"]
Csak óvatosssssan, me gyünek a dájtensinek
Avagy Vex Yuke harc újratöltve. Remélem, bírni fogja a májad.



Bamba tekintettel figyeli, hogy Yuke mit is ügyköd ott magának. Vex se akar lemaradni, ezért hát a mellette ülő hölgy combját kezdi simogatni, akinek majdnem tetszik is a dolog. De csak majdnem, mert azért lassan leveszi Karasu kezét. Kinek ez annyira nem nyerte el a tetszését, bár most visszafogja magát. Emberként van itt, és nem máshogy. Habár akkor is ciki, hogy itt ül az ellenséggel, és már nem csak azért az, mert shinigami, hanem valami… valami istentudja milyen szervezetnek a tagja. Ám ez marhára nem fontos, megesik az ilyen, meg a képregényekben is előfordul, hogy az ellenségek gyakran egyűt ütik el az időt, és nem egymást.
Nézi Yuket, bár nem érti minek ez a nagy szemezés, meg ízé, de a cigit elveszi, csak elsőnek fordítva rakja be a szájába, és csodálkozik, hogy nem akar meg gyulladni. Ám szerencsére észreveszi a hibát, és megfordítja, így már minden rendben lesz. Szívni is tud, meg inni is, és már csábos arcot is bevágja a hölgyeknek. Pont a megfelelőek, elég hülyék ahhoz, hogy némi pia után az ágyban kössenek ki. Bár csak emberek, erre a célra tökéletesek lesznek. De lehet Yuke is akar valamit, mert azt mondogassa, hogy tiszta. Érdekli a fenét ha tiszta, nem lesz ott semmi bedugva a seggébe. Még mi nem kéne Neki? A perverz shinigami fajtáját már. Még részeges felháborodott arcot is vágott Karasu, ami inkább volt olyan, mint amikor hányni akar, ám egy légy repült a szájába. Tehát nagyon nem jó az arca, de mindegy is, mert Yuke ment a pulthoz, és megint rendel. Jó sok pénze lehet, ha az egészet állni fogja, na mindegy, úgy is valami fejes. Addig is Karasu folytatta az udvarlást, az emelet szintű szavaival. Amik nagyjából; Hét, ízé… hőő már, figyelj. Tehát nagyon értelmes, kétség se fér hozzá.
- Velem? Miről már? Nem én loptam el a biciklit.- nincs mit tenni, odament, és amikor meghalja, hogy miért is akarnak beszélni vele. Elsőnek elkerekedik a szeme, majd a szája, hápogni kezd, majd hátranéz, de Yuke, és a csajok már sehol sincsenek. Most következik egy hülye vigyor, nézni jobbra-balra, hogy merre lehetne meglépni, de nincs esély, csak is az ajtón.
Dülöngélni kezd, majd hátrafordul és ellöki magát, ami olyan jól sikerült, hogy arccal a talajra, majd felpattan, és ki a csukott ajtón. Szerzett némi horzsolást, de miből fizetne? Inkább rohan az üldözök elől, meg a szitkok támadásait is kerüli. Ám szerencsére látja Yuket, és legszívesebben most átváltana lélektestbe, és lekaszabolná azt a parasztot, csak túl részeg, meg fáradt is ehhez. Inkább kanyar, majdnem kanyar, mert egy kukának megy neki, de legalább egyenesbe állt, és futás tovább, majd lassítás, és cigi.
- Hallod Yuke? Elmész a bácásbúsbüdőspicsába már he, te szaralak. Otthagysz, hogy fizessek? Neked van jó állásod annak ellenére is, hogy ilyen; Mentsük meg a Világot, mert fasza vagyok. Baromságokba benne, kapd be… paraszt. Meg messze laksz, fáradt a lábam, asszem akad pár szilánk amit ki kéne szedni, meg szomjas is vagyok.- elhadarta, majd megfogta a két szabad hölgy derekát, és szorosan magához húzta őket, és közben eregette a füstöt.

Vissza az elejére Go down
Rinaaya
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
Rinaaya

nő
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 58
Age : 114
Tartózkodási hely : Sehol és mindenhol
Registration date : 2010. Aug. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Gonosz boszorka
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
Óvárosi Karakura Állomás Cl0te15000/30000Óvárosi Karakura Állomás 29y5sib  (15000/30000)

Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás EmptyHétf. Aug. 19, 2013 9:59 am

Az idő kereke


Vonat zakatolt el mellettem, világítása megfestette sötét ruhákba burkolózott, napilap mögé bújó alakomat. Arcom savanyú fintorba fordult, a fülsiketítő zaj szörnyen megviselte érzékeny hallószervemet. Tűrőképességem határán táncolt az állomás környékének zajszintje, ám meg kellett állnom, hogy a tervezettnél komolyabban forgassam fel a békés hétköznapjait :/ Milyen kár... Felsóhajtottam és lejjebb eresztettem az újságot. Az újságot, melynek címlapja öles betűkkel hirdette a különös sorozatgyilkosság harmadik áldozatát. Négy közös dolog volt bennük: egytől-egyig férfiak voltak, shinto szerzetesek, hasi szerveik egy részét sebészi precizitással távolították el és a rendőrséghez a következő nap egy levelet juttatott el a tettes, melyben részletes körülményeket osztott meg a gyilkosságokról. Csalódott lettem volna, ha a média nem figyel fel a párhuzamokra, de a harmadik alkalom után végre modern kori Hasfelmetszőként emlegették a gyilkost. Megváltoztattam a történet néhány elemét, de úgy véltem így is elegendő nyomot hagytam a legendás detektívnek ahhoz, hogy legyen a világ bármely pontján, felfigyeljen a jelenségre és kikövetkeztesse a negyedik gyilkosság helyszínét és időpontját. Minő véletlen, a kereszt csúcsa a vasútállomás környéke.
Áldozatom mozgásba lendült. Csak tudnám, hogy képes ennyi időt elszöszmötölni azután, hogy leszállt erről a rettentő zajos közlekedési eszközről, ám végre elindult. Kecses mozdulattal összecsuktam az újságot, és talpra álltam aranyszőke hajzuhatagomat meglibbentve, majd üres pipámat az ajkaim közé véve eredtem a nyomába. Nyugodt, kimért léptekkel haladtam, céltudatosan sétálva a randevú pontos helye felé. Körülbelül két perccel később találta velem szemben magát egy kisutcában, pontosan ott, ahol terveztem. Végigmértem a szikár, középkorú férfit, békés mosolya gyomorforgató volt. Oly' szívesen csaltam volna arcára rémületet és szenvedést, bárcsak megkínozhattam volna, hogy átélhesse hite megrendülését és elöntse a kétségbeesés és méltatlan módon könyörögjön az életéért... Azonban célom egészen máshol rejlett ezúttal. Ha az a félkegyelmű dzsinn felfigyelt arra, ami ebben a városban folyik, akkor meg fogja tudni akadályozni, hogy a kezemben csillanó tőr elmerüljön a szerzetes gyomrában. Előreléptem, hogy gyorsan és csendesen végezhessek a férfival. Milyen megalázó, hogy ilyen unalmas módszerekre kényszerülök :/ Nocturn ezt még meg fogja keserülni... Neutral
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Óvárosi Karakura Állomás _
TémanyitásTárgy: Re: Óvárosi Karakura Állomás   Óvárosi Karakura Állomás Empty

Vissza az elejére Go down
 

Óvárosi Karakura Állomás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Óváros-