Jelenleg még azt is nagyon utálta, hogy ha visszakérdeznek. Megnézné szívesen, hogy mások miképpen is reagálnak ilyen helyzetben. Valaki elé áll, előadja magát, hogy az egyik leszármazottja, vagy reain fasza tudja micsoda, és ezt el is kell hinni, na meg időutazás. Már csak Swarci kéne, meg Vandame, hogy a kép még tökéletesebb legyen. Valahogy mindig megtalálják az ilyen helyzetek Karasut. Kezdi azt gondolni, hogy valaki, vagy valami nagy élvezettel szívatja, vagy a beállításokat ultraszopásra kapcsolta.
- Mit tudom én? Vannak vicceskedő ismerőseim. Csak azt nem szeretik, ha visszabökök. Egy késsel… a bordáikhoz.- na jó, ez nem így van, nem szokása ilyen bosszúkat állni, az inkább Erashoz illet volna. Na jó, hozzá se, valami mocskosabb, és kreatívabb dologgal állt volna elő. Nem gondolta volna Vex, hogy egy kicsit, talán csak egy kicsit, de hiányzik, legalábbis mindig tudott valamit mondani róla, sose okozott csalódást. Beteg, erőszakos történetek kifogyhatatlan tárháza volt.
Felvont szemöldökkel nézi, hogy mit is csinál a Thea… nem hasonmás, mert a teste más, meg hát Theát sehogy se fektette meg, hogy tudja, hogyan is más. Látszólag nagyon koncentrál, vagy figyel valamire, esetleg most akar hazudni valami frappánsat. Akármi is legyen az, már kivárja Karasu, valami hülye okból kíváncsi arra, hogy mi is fog történni. S’ mikor felnyílik a szemhéja, még könnyezik is. Hagymát képzelt magának, vagy mi lehetett? Lehet oda kéne menni, és letörölni azokat a könnyeket, de még azért nem tartanak ott. Na meg ha valaki meglátja az ablakból, hogy mit is csinál, a végén még beperelik pedofilia miatt, bár így se jó a helyzet. Azt hihetik, hogy megbőget egy diákot. Ám a szavak miatt, már majdnem Vexnek lenne kedve bömbölni, de már csak kínjában. Szopórolleren van, az tuti.
- Karkötő stimmel, a lyuk pedig… hát az úgy volt, hogy véletlenül néztem be. Nem mert perverz vagyok, vagy ilyesmi, meg hát… ácsimár. Faszért én magyarázkodok neked!?- kérdezi kicsit magasabb hangon, meg felháborodva, de legalább az emlékek megjelentek. Jó is volt, amikor megnézte magának, hogy mit is rejt az a ruha. De most fáradttan felsóhajtott. Dörzsölni kezdte a tarkóját, majd lerogytak a vállai.
- Igen, ennyi elég lesz.- törökülésben leült a földre, rákönyökölt a combjaira, és a tenyereivel megtámasztotta az állát. Lassan eregette a füstöt a cigijéből.
- Kurvajó. Megváltoztatni a jövőt? És gondolom nem volt kéznél egy elég erős valaki se, legalábbis az emlékeid köz, és ha már az egyik éned érdekelt, gondoltad kapsz az alkalmon. És minek kéne változtatni a jövőn? Nem jött össze egy fiúval, vagy mi kéne?- valahogy nem sok humora van komolyan venni az egészet, ez így egyszerre egy kicsit sok volt, kicsit nagyon sok.

Csak nem hagyják, hogy a jótékony depiben leleddzen tovább. Egy irányított rúgás jön a vállára, amitől ki is dőlt oldalra. De maradt abban a pózban, ahogy a rúgás érte. Törökülés, könyöklés, cigizés, de már szélesen vigyorgott.
- Bugyi *.*- csillant a szeme is. Pasiból volt, őket meg nem nehéz ilyenekkel kizökkenteni a hatalmas válságból.- Bocsi már, de szerintem nem sok mindenki fogadná vidáman az ilyen híreket. Van aki el se hinné, akad olyan, aki meg simán levágna ezért. Szerintem velem még jól is jártál, hiszek is neked, és még itt is vagy élve.- azért ezek egész jó eredmények, és nem kéne Karasut azzal hergelni, hogy szúnyogcsípésekkel támadja a vállát. Jut is eszébe, kezd kényelmetlen lenni a mostani testhelyzete, vissza is ül abba, amiből ki lett mozdítva. De tessék, már kezdett javulni a kedve, erre megint elcseszik.- Na azért az nem pont így van. Naná, hogy szarul esett a halála, kinek nem esne? De a mi fajtánknál ez így megy, de ha megtudom, ki ölte meg, megnyugodhatsz, a halált kellemes megváltásnak fogja venni. Ami meg azt illeti, fogalmam sincs, hogy miért is halt meg. Hogy menekült volna előlem? Azt nem hiszem, mivel ha Ő voltál, akkor tudhatod, hogy az érzelmek… hát nem nagyon dúskált bennük. Foooogalmam sincs, hogy mi is járhatott a fejében, és főleg azt nem tudom, mit érzett az irányomba.- pedig azért azt jó lenne tudni, bár lehet csak jobban letörné, ha semmit azért, ha pedig valamit mégiscsak, akkor meg azért. Na meg mert kiderülne, hogy esélye lett volna lefeküdni vele, és sajnos ez kimaradó ziccer lenne. Kurva kellemetlen ám.
- Az már tuti. A többiek inkább felzabáltak volna. Bár nem mondom, cuki vagy, de nem kaja értelemben. - vigyorogva rákacsintott Tomomira. Arra pedig, hogy nagyjából ezer év múlva kipusztulnak, hát maradt az eddigi arckifejezése, ami már olyan kicsit vidám, kicsit közönyös.
- Lehet meg se érem azokat az éveke, akkor minek kéne ezzel foglalkoznom? Ilyen a fajom, öl, zabál, meghal, és ennyi lenne. Bár oké, aláírom, hogy foglalkozom azzal, hogy életben maradjunk, már ami a kicsiket illeti, a többiek tudnak vigyázni magukra. De oké, úgyis unatkozok mostanában, egy feltétellel segítek neked… egy franciacsók és utána mondhatod, hogy merre is kezdjük. Ja, és gondolom akkor majd kéne valami, amivel el is tudsz érni.- bár ezt csak mellékesen jegyezte meg, a lényeget már pár másodperccel előbb közölte.

- Hogy mi? >////> - Kaptam az egyenruha szoknya része után, hogy ne lebegjen szabadon.
Bár aztán rájöttem, hogy úgyis mindegy, ezek után akár le is vehettem volna. Pedig Umi~jii mondta, hogy nem illik mutogatni, de akkor meg miért ilyen rövid ez a ruha? Sokkal egyszerűbb lenne eltakarni nadrággal, de az csak a fiú egyenruhához van, és azt én nem hordhatok, mert lány vagyok… túl sok szabály van ebben az iskolában, mondjuk a jövőhöz nem hasonlítható, ott a valóéletben még többel találkozhat az ember, már ha egyszer felébred a konzol mögött.
- Nem gondoltam volna, hogy a tinédzserek érdekelnek. >////> - Pislogtam rá kissé lekicsinylő nézéssel, mert azért mégis csak az iskola egyenruháját viselem, tizenévesnél nem gondolhatna idősebbnek.
Ráadásul Umi~jii azt mondta, hogy sokkal fiatalabbnak látszom a koromnál, és nagyon meglepődött, amikor megmondtam az igazit. Vicces arcokat tudott vágni, amikor éppen nem ráncolta a homlokát! ^w^ Szóval ezek alapján kénytelen voltam ráébredni, hogy vagy többet tud az espada, mint amennyit én gondolok, vagy pedig nem véletlen, hogy az iskolában dolgozik. :/
- Nem azt mondtam, hogy legyél vidám, de a sértett kölyök reakciók egyáltalán nem állnak jól. Hidd el, nekem sem könnyebb a helyzetem, mint mondtam, nem jó kedvemben vállalkoztam erre az utazásra!
Valóban, most sokkal inkább ki tudtam venni a hosszú távú terveimet, mint amikor Umi~jiivel vagyok, mellette valahogy minden megfelelőnek tűnik, amiként éppen halad. Azok a pillanatok nagyon értékesek voltak számomra, de emellett nem szabadna elfelejtenem, hogy a küldetésem többől áll, minthogy idejövetelemmel egy kis anomáliát keltek. Ezt kihasználva kell gyorsan, és szinte észrevétlenül cselekednem, kissé keresztbe húzva a rendszerfenntartók számításait is, elvégre segítenem kell Cherryéknek is.
- Nem fájt neki. – Mondtam egyszerűen, és leguggoltam elé, hogy ne kelljen nyakát kicsavarva felfelé néznie ültében. A térdemre fektettem kezeimet keresztben, és úgy figyeltem, hogyan is reagál szavaimra. – Egy pillanat volt csupán, és nem érzett közben semmi rosszat, inkább megnyugodott.
Nem szerettem a halálról beszélni, mert fejemben számtalan halál képe volt, a halálaimnak emléke ott körözött, és bármikor képesek voltak előbukkanni. A felvetésre oldalra fordítottam a fejem, jobb, ha fogalma sincs, mi járt a fejében, vagy miként is érzett, mert bármennyire eltorzult is volt, bármennyit is felejtett, valami mégis maradt benne. Megráztam fejemet, nem akartam erre gondolni, nem kívántam azonosulni vele, mert az egyet jelentett volna az elmerüléssel, amit nem engedhettem meg magamnak jelenhelyzetben.
- Nem kell bókolnod nekem… - Igazítottam meg egy tincset, és ismét felé fordultam.
Szavaira csak pislogtam, valahogy nem így képzeltem el. Bár mit is vártam? A jövőben nem voltak lidércek, nehéz lett volna hiányos ismereteim alapján messzemenő következtetéseket levonni. Bár én magam bizonyosan minden eszközt megragadnék, amit ahhoz kínálnak, hogy a fajom fennmaradjon, ahogy most is teszek, elvégre én az emberiség, és nem a hollowok jövőjéért vagyok itt.
- Mégis mit nyersz azzal, hogy megcsókolsz? – Hajoltam hozzá közelebb, nem féltem, nem volt már mitől félnem. – Behunyt szemmel arra gondolsz, hogy őt tartod a karjaidban? Ne legyél naiv, az érzésektől mentes testiség nem gyógyítja be a sebeket, csak elmélyíti azokat. – Álltam meg néhány centire arcától. – Ráadásul mit mondasz majd, ha meglátja valaki, hogy egy diákkal kezdtél ki?

- Beeezony, láttam ám az igazságot. De ha nem akarod mutogatni, ne mássz fára.- szemtelenül vigyorgott, férfiból volt, és még csak nem is ember, tehát nyugodtan nézheti mások bugyiját, mert hát Karasura akkor nem vonatkoznak az emberi szabályok. Legalábbis szerinte.
- Áááá…- legyintett lemondóan.- Manapság már alig lehet eldönteni, hogy ki a tini és ki nem. Na meg ha mondhatjuk, kicsit messziről is érkeztél. Ki tudja arrafelé hogy mennek a dolgok. Lehet a tested fiatal, de te idősebb vagy. Csalóka egy kicsit.- mennyi filmben volt már ilyen, sőt, mangában, meg külföldi képregényben is. A test nem minden. Jó, Karasu se néz ki több mint negyvennek, de ha nagyon muszáj, ráfoghatja arra, hogy karban tartotta a testét, ezért ennyire fiatalos, bár ha borostás, akkor megmondhatják, hogy elmúltak már rég a második húszas is.
Na persze, ne legyen sértett kölyök. Nem is az… na jó, talán egy kicsit. De bombázzanak már valaki mást azzal, hogy egy olyan csaj reinkarnációja akar valamit, akihez vonzódott is. Bááár, lehet tényleg nem a duzzogás a megfelelő reakció.
- Tudom, az áll jól, ha felveszem a keménycsávó arcot, hozzá a badass pózt, cigi vagányul a számban, Orogo a kézben. Vágom én… Éééés ja, annyira nem laza neked se. De azért vicces, jöttél megmenteni a fajtámat, ami ellen mennyit is harcolnak, és kiderül, hogy ha nekünk végünk, akkor kb mindennek vége. Fasza!- önelégült vigyor terült szét az arcán. Csak igaza van, a fajtájának van létjogosultsága, ha nincsenek, akkor cumi mindenkinek. Mást nem tehetnek az ellenségeik, csak annyit, hogy szinten tartják a létszámot, de az meg nem fog menni. Napról-napra gyarapodnak, sokasodnak, és erősebbek lesznek. De akkor majd nekik is figyelni kell, hogy a shinik ne dögöljenek ki, mert akkor visszafelé megy a cumi.
- Meh… megnyugodott… csoda, hogy érzett is valamit. Vagy csak felém titkolta őket. Szívás már ez, nem elég, hogy mindig az alacsonyabb csajokkal alakulna valami, de mindegyiknek van valami… szívás, én mondom. Tui, te csináltad jól.- bár másról beszél, látszik a szemei csillogásából, hogy ott van benne még a bánat tüskéje. De nem mutathatja ki, oda lenne a róla kialakult menő kép.
- Attól még megteszem.- vigyorgott továbbra is. Ha kell, ha nem, bókolgat már egy keveset.
- Mit? Megtudom milyen íze is van az ajkadnak. Theaét is tudtam, megtudom, hogy ezt is megkaptad tőle, vagy csak emlékeket.- rosszallóan felvonta a szemöldökeit.- Kezdesz túllőni a célon. A végén meg talállak ölni. Addigra már nem fogok élni, mire vége a fajomnak, aztán ott bassza meg az egész, ahogy van.- mondta fenyegető hangsúllyal. - Nem azért kell a csók, mert Rá gondolok, az üzletet valamivel meg kell pecsételni, nem? Itt az ára, egy csók, és az meg legyen az én gondom, hogy mit szólnak hozzá.- igen, az alkut illik valahogy megpecsételni, és még szerencse, hogy nézte az Odaátot, ahol bizony így szokás a démoni alkukat megkötni.

- Hát marhára nem úgy van az. A suliban tilos az akárhova mászkálás, és bizony megmondhatom, mert itt dolgozom, és bizony ilyen dolgokban rám se árt hallgatni, pontosabban mondva, hallgatni kell rám.- legalább a régi Thea nem szemtelenkedett, vagy éppen beszólogat, hanem az érzelmeket kurvára nélkülöző módon élte az életét. Az se volt rossz.
- Illem is van ám a világon. Nem illik nőktől a korukat kérdezgetni. Ezt nem tanítják felétek? Na, akkor hasznos neked ez a suli is. Ami pedig azt illeti, ha sokkal fiatalabb lennél, akkor tuti a stílusod is más lenne, bár így is olyan, mintha játszanád a nagylánykát.- mondta vigyorogva, vidáman.
Ez a csaj tényleg nem Thea, külsőleg se, és se személyiségben. Hiába vannak meg az emlékei, az nem jelent semmit. Egy maradvány egy régi életből, ennyi az egész, mint egy fájl, amit elfelejtettek törölni.
- Valójában…? Áh, tudom, egy kocka vagyok. Piálok, játszok, meg ilyenek.- szélesen vigyorgott, miközben ezt mondta, bár kicsit ciki, hogy ez részben nagyon is igaz volt.- Hm… tehát, ha az enyémek kihalnak, akkor megy vele minden más is?- kérdezte kíváncsian pislogva. Mert ha igen, akkor talán más a helyzet, lehet hagynia kéne, hogy továbbra is így menjen minden. Igaz, hogy akkor megszívják a hollowok is, de a shinigamik is. Az meg azért már fasza.- Tehát nem minket. Mi csak a szükséges rossz vagyunk, igaz? Talán hagynom kéne, hogy tényleg meghaljunk. Egy újraindítás a bolygónak, lehet még jobb is lenne, mint a mostani, vagy az akkori, ahonnan jössz.- látszik rajta, hogy nagyon elgondolkozik ezen a lehetőségen is.
- Már miért ne kéne? Ha egyszer igaz, akkor igaz.- ezen nem kell szépíteni. - Nem, szerintem Thea simán nem érzett semmit, nem pedig elfojtotta őket. Ami pedig azt illeti, ha rendben nincs is, ez már így van, meghalt, változtatni rajta nem tudok, beletörődök a halálába. A jövőm meg ne izgasson. Fogadjunk, ha az kell a megváltoztatásához, hogy meghaljak, akkor lazán beáldoznál. Előre szólok, ha erre sor kerülne, tuti nem fogom hagyni magam. Inkább éljek tovább, és utána szopja meg mindenki, mint meghaljak. Na meg tuti nem fogok addig élni, hogy lássam a fajtám kihalását. Utána meg mit érdekeljen?- kérdezte vigyorogva.
- Mert eddig nem voltál ilyen szemtelen. Meg köszönd annak, hogy régen Thea voltál. De azért vegyél vissza az ilyenekből.- fogalma sincs, hogy mit is csinálna, ha nem így tenne ez új Thea, de talán még magát is meglepné, és tényleg megölné. - Nem kell ezt annyira bonyolítani, vagy valami mögöttes tartalmat keresni. Kézfogás helyet csók, ennyi. Ha alkalmam van rá, akkor miért ne?- szemtelenül elvigyorodott, és várta a csókot. Amit meg is kapott, és hát… volt már jobb is, de elmegy egynek. A csók után vigyorogva állt fel, és leporolta a nadrágját, majd a zsebében kezdett turkálni, és egy mobilt nyújtott a csaj felé. - Kettő is van belőle, a másik száma is, ha erről hívsz, elérsz akkor is, amikor otthon vagyok, vagy megtalálsz a suliban is. Na, de most lépek, mert lassan csenget, és nem nagyon szeretek kint lenni a szünetekben, sok diák egy mocskos kis geci.- mondta közönyös arccal, majd összeszedte a holmiját, és vidáman fütyülve elindult a saját kis zugába.