Udvar

Tárgy: Udvar Kedd Szept. 23, 2008 5:01 am

Ez az a hely, ahol a diákok kedvükre cseveghetnek társaikkal, ebédelhetnek ha kedvük tartja, esetleg sétálhatnak a szünetben, hogy megjárassák elmacskásodott végtagjaikat.
Az udvar egy kis parkhoz hasonlít, fákat, bokrokat, kisebb zöld területeket találhatunk benne. Ideális helyszín egy kis ökörködésre is...

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 23, 2008 5:16 am

-Ej, merre lehet már ez a lányzó? Kezdek nagyon éhes lenni...-fújtattam nagyokat az egész sulit körbejárva. Már csak egyetlen helyen nem néztem meg "Fehérkét", ez pedig a suli udvara volt."Sok agyatlan tuskó..."néztem nagyképűen a sok 'kisfiút', ahogy próbálkoztak igen erősen a szoknyák meghódításával. " A mai kölykök csak ehhez értenek? Bezzeg egyik se tud verekedni...akármelyiket péppé verném csukott szemmel..."azért az agyalás közben Kuro-t is kerestem fél szemmel és voálá! Az egyik fa alatt nem ott henyélt a drága.
-Ott a kajám!-kiáltottam el magam kajánul vigyorogva.-Szia édesem! Mi jó eszünk ma?-ijesztettem rá a fa mögül előrehajolva.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 23, 2008 5:56 am

-Szia édesem! Mi jó eszünk ma?- szegezett nekem egy kérdést valaki, amitől halálra rémültem. Megfordultam és Renji állt mögöttem.
-Normális vagy? Nem sok híjja volt, hogy megálljon bennem az ütő.
-Ne haragudj, csak olyan elgondolkozva ültél itt, gondoltam megleplek. Meg az az igazság, már elég éhes is vagyok.
-Mindegy.. Tessék, itt a táska, vegyél amit szeretnél.- nyújtottam felé.
-Köszönöm.- és kivett egy szendvicset. -Kezdetnek meg is teszi.
-Jó étvágyat.
-Neked is.
-Kerestelek mikor jöttem, de nem láttalak sehol. Gondoltam, majd a hasad elvezet hozzám, úgy látom igazam lett.- mosolyodtam el, mikor láttam, hogy egy tál rizst és sült halat is kivesz a táskából.
-Nagyon éhes vagyok, már mondtam. Le lehet szállni rólam!- fordult el durcásan.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 23, 2008 6:11 am

-Nagyon éhes vagyok, már mondtam. Le lehet szállni rólam!-
-Még rajtad se vagyok...-
-Leszel még ott...-vigyorogtam vagy legalábbis próbálkoztam vele, mert totálisan tele volt a szám. Kuro ezen csendes nevetésbe kezdett. Látszólag nem foglalkoztam vele és faltam tovább az előttem heverő ételt.
-Azért meg ne fulladj! Holtan nem sok mindent tudok veled kezdeni...-mosolygott tovább. Szúrós szemekkel ránéztem "Fehérkére" és a számban lévő falat lenyelése után lassú mozdulattal letettem az evő pálcikákat.
-Nem kérek többet.-
-Pedig azt hittem az utolsó halat te fogod behabzsolni.-
-Tévedtél...-fordítottam a lánynak hátat, de nem sokáig bírtam úgyhogy kifeküdtem,de direkt úgy, hogy a fejem az ölében landoljon.-Mindjárt jobb!-vigyorogtam elégedetten és a szemeimet behunyva élveztem a helyzetet.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 23, 2008 6:40 am

Hirtelen abbahagyta az evést, amin eléggé elcsodálkoztam, ismerve az étvágyát.
-Nem kérek többet.
-Pedig azt hittem az utolsó halat te fogod behabzsolni.
-Tévedtél...-fordított hátat, majd az ölembe feküdt, mint egy jóllakott óvodás.-Mindjárt jobb!- és behunyta a szemeit, én pedig elkezdtem egy fűszállal cirógatni az arcát. Eleinte nem zavarta, de egy idő után megunta.
-Mi lenne ha azt a fűszálat lecserélnéd?- vigyorgott, miközben elkapta a kezem, és közelebb húzott.
-Majd este megbeszéljük, ha gondolod, de most mennünk kéne, mindjárt becsengetnek.- nyomtam egy puszit az arcára.
-Na jó. Menjünk.- tápászkodott fel, majd felém nyújtotta a karját, amin meglepődtem. -Gyere drága! Nem kéne elkésni.
-Megyek, csak még ezt gyorsan elteszem.- raktam a táskába a maradékot, majd megfogtam a kezét és elindultunk az iskola bejárata felé..

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 23, 2008 7:17 am

"Mindjárt hapcizok...remélem megunja....ühm...kezd idegesíteni"löktem kicsit arrébb a kezemmel,de erre csak még jobban felbőszült.
-Mi lenne ha azt a fűszálat lecserélnéd?-húztam magamhoz közel,ha már kötözködős kedvében van.
-Majd este megbeszéljük, ha gondolod, de most mennünk kéne, mindjárt becsengetnek.-
-Este?-gondolkoztam el kicsit a csendes kommentáron,amit láthatóan nem vett észre Kuro. A puszi után letörölhetetlen vigyor kúszott az arcomra, ami egészen egy ajtóig eltartott...
-Mintha feszült lennél...-
-Heh?-teljesen máshol jártam, így elég értelmes fejet vágtam, amin "Fehérke" megint jót derült.-Ej, piros krumpli orrot ne tegyek fel esetleg?-
-Megtennéd? Szerintem nagyon jól állna!-kuncogott rajtam jókedvűen.
-Na meg persze...Inkább válassz egy igazit a cirkuszból...-engedtem el a kezét és mentem volna el."Így is tiszta vörös vagyok...még egy vörös orr is?! Még mit nem..

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 23, 2008 7:47 am

Már az ajtónál jártunk, mikor észrevettem, hogy valami nincs rendben.
-Mintha feszült lennél...-
-Heh?- nézett rám értetlenül, ami elég vicces volt, ezért elnevettem magam. -Ej, piros krumpli orrot ne tegyek fel esetleg?- kérdezte, mikor észrevette.
-Megtennéd? Szerintem nagyon jól állna!
-Na meg persze...Inkább válassz egy igazit a cirkuszból...- majd elengedte a kezem, és elindult a saját feje után, ki az ajtón.
-Most meg hova mész??- gyorsítottam fel lépteimet, hogy utolérjem, de ő hirtelen megállt, és felém fordult.
-Tudod, hogy nem szeretem mikor kinevetsz.- nézett a szemembe.
-Tudom, és ne haragudj, de úgy elgondolkoztál, és annyira aranyos voltál...- majd mielőtt befejezhettem volna, még a falhoz szorított és megcsókolt.
Teljesen más csók volt, mint a zuhanyzóban. Tele volt érzelemmel és szenvedéllyel, és éreztem, hogy szívből jön. Lassan elengedett, majd így szólt....

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 23, 2008 8:09 am

-Tudom, és ne haragudj, de úgy elgondolkoztál, és annyira aranyos voltál...- jött kicsit zavarba Kuro,de nem akartam, hogy elvegye a tekintetét, ezért amikor le akart nézni teljesen közel léptem hozzá és gyengéden a falnak löktem. Világ életemben gondban voltam a szavakkal ezért úgy gondoltam egy csók mindent elárul, hogy mit is érzek valójában. Miután elengedtem éreztem, hogy minden porcikájában remeg a szemeiben pedig ott volt a kérdés...~Mit akarsz te tőlem?~ Meg akartam nyugtatni és választ adni erre a kérdésre. Finoman végigsimítottam az arcát és a füléhez hajolva csak ennyit mondtam halkan:
-Szeretlek!-"Fehérke"összerezzent a szó hallatán. Már kezdtem félni megrémisztettem ezzel a vallomással,de hirtelen olyan lendülettel ölelt át, hogy azt hittem hátraesünk.-Hohó!-mosolyogtam gyengéden a heves reakción és öleltem vissza a lányt.-Ha már ezt ki...öhm...jelentettem ilyen gyorsan...-vesztettem el megint a fogalmazó képességem.-Kuro...-nagy levegőt veszek.-Lennél a barátnőm?-

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 23, 2008 8:51 am

~Mit akarsz te tőlem?~ néztem mélyen a szemébe, válaszra várva.
Finoman végigsimította az arcom és a fülemhez hajolt:
-Szeretlek!- suttogta, de a szó hallatán összerezzentem. Annyira örültem a hírnek, hogy gondolkodás nélkül átkaroltam, de olyan erővel, hogy majdnem hátraestünk.
-Hohó!- mosolyodott el, és visszaölelt. -Ha már ezt ki...öhm...jelentettem ilyen gyorsan...- hallgatott el, majd összeszedte magát, és folytatta. -Kuro... Lennél a barátnőm?
Egyszerűen megszólalni se tudtam, annyira váratlan volt, főleg azért, mert ő mondta.
-Öhm.. persze! El se hiszem, hogy megkérdezted... Remélem nem csak hirtelen felindulás volt.- adtam hangot a kétségeimnek.
-Nem. Komolyan gondoltam. Szóval? Még mindig tartod az álláspontod?
-Igen!- ugrottam a nyakába, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
-Csak egy puszit kapok??
-Nem, majd kapsz többet is, de most már tényleg mennünk kell.- és a kezénél fogva magammal húztam a bejárat felé...

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 23, 2008 9:16 am

-Csak egy puszit kapok??-adtam a csalódott szerelmest.
-Nem, majd kapsz többet is, de most már tényleg mennünk kell.-
-Már türelmetlenül várom...ej,de deltás vagy! Csak úgy repülök utánad, annyi erőd van...-
-Inkább gyere a sok beszéd helyett!-
-Megyek én!-vigyorogtam kajánul.-Még alig csengettek be...-
-Ja, azért ilyen üres az egész folyosó.-
-Eh! Én veled voltam elfoglalva és nem a tömeggel!-léptem el Kuro mellett és pördítettem be a terembe.-Csak el ne szédülj!-
-Ennyitől?-
-Inkább huppanj le...már hallom kopogni a tanárnő cipőjét!-
-Férfi...-kuncogott Kuro.
-Öhm...akkor érzéki csalódás volt. Tudod mennyire visszhangzik a folyosó!-mentegetőztem kicsit.-Eh- - -"-Látom a padtársam már nagyon hiányol.-vettem észre a hevesen csápoló Hana-t.-Holnap melléd ülök! Nem bírok ki vele még egy napot!-kacsintottam "Fehérkére" és odasétáltam Hana mellé.
-Csak nem?-vonogatta a szemöldökét pletykára éhesen.
-Ej, közöd?-
-Elég sok!-nyújtotta rám a nyelvét.
-Majd órán elmesélem, oké?-Hana egy heves bólintással jelezte, hogy rendben.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Júl. 05, 2009 9:07 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

A farkamat is telekreppeltem volna a baszott vibrálóneonbige gőzölőjével annyira felhúzták a mérges darázs seggemet! Kávészünetet se tartva szívták gusztustalan piócaként a véremet, amit egy órán át bírtam. Ez is ku*va nagy haladás nálam. Legalább adtam köcsög esélyt, hogy egyben maradjon a retkes nappali!
Felveretve a zugomba basztam be magam mögött az ajtót. Már csak a nirvánát szerettem volna kurvára elérni és lebegni a tetves kecómban kedvemre. Viszont alig nyomultam beljebb máris belebotlottam a kérdőjelekkel teletűzdelt alkalmi idegölőtársam képébe. Bestoppolva kezdtem el mereszteni a hátsómat némi patadobogást imitálva, hátha kiböki mi a fészkes vietnámi gumipapucs festőt akar a marha nagyra dagadt fejemtől. Kisebb temetőhangulatú kussolás után végre elkezdett csicseregni a kismadárka. Kertelt össze meg vissza, aszittem lassan a mellévakerálás világcsúcsát is megdönti, de mielőtt belőhettem volna a kukába való vekkeremet kibökte a lényeget.
-El? Hogy a túróshátú ku*va életbe ne mennék?-meneteltem győzelmi zászlókat lobogtatva a koporsómhoz és vágtam magam menetre kész állapotba. Szarnak se volt kedve maradni a gyerekmegőrzőben és hátha huzatot kap a lékelt fejem, amitől végre elhagyhatom a baszott forráspontot.
Kivágódva a hetven fokba azonnal átfogalmaztam a rohadt ánuszba vágós hőmérős tényezőket. Már tetves bizonyossággal mondhattam, hogy max tényleg spontán lángra fogok kapni, ha nem tudom lejjebb rugdosni a cseszett állapotom. Végül lefoglaltam a fortyogó lávaforrásomat a másik rizsájának értelmezésével. Jobban is tettem! Amúgy se sok időt hagy a bevágós napirenden bármiféle emberi kapcsolat köcsög babolajos ápolgatására. Szóval nulla értelmiséggel ráztam a fejem és nyögtem helyesléseket, ha éppen kellett valami életjel féleséget pittyegnem. Aztán jött egy spontán elmebaj, amikor megpillantottam a kopp üresen tátogó, elzárt szutykot.
-Mi lenne ha bevágódnák a suliba? Itt aztán a szentlélek se randalírozik betintázva! Kurvára magunk lennénk!-
-Szerintem zárva van az aj...-pattantam át a törpék ellen is csak ünnepnapon védelmet nyújtó faszom kerítést.
-Add a mancsod, segítek!-turbóztattam ezerrel a nem létező finom modorom, amire gecire nem volt szükség még ingyen melósnak sem, mert gyümölcslé lazán megoldotta az ugrálós részt.
-Mi lesz ha lebukunk?-
-Válassz egy tetszetős padot!-kerültem ki lazán a választ és piszkálgattam unottan a fülemet, ami lassan elkopik annyit basztatom.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Júl. 05, 2009 9:42 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

Már nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy szinte egész nap annyira meleg van hogy nem lehet kimozdulni a raktárból. Mint ne mondjak nem csak én voltam így ezzel. És egy csapat melegtől a szokásosnál százszor ingerlékenyebb vaizarddal egy fedél alatt, elég türelempróbáló játék.
-Bárcsak esteledne már be, mert ezt nem lehet kibírni... -könyököltem ki az ablakba, de hamar fel is adtam, mert iszonyúan égetett a nap. -Lassan annyira kezdek hozzáidomulni Masakihoz, hogy már a napot sem bírom?-tűnődtem el magamat legyezgetve, aztán világmegváltó ötletként elsasszéztam zuhanyozni. A hideg víz most kivételesen annyira jól esett, hogy rossz szavam nem volt ellene. Némileg felfrissülve kuporodtam be az egyik fotelba és álltam neki olvasni.
El is voltam így egy darabig, a ház talán egyik legnyugalmasabbnak mondható zugában, mikor nagy sebbel lobbal betrappolt az igencsak feldúlt lakótársam. Rossz volt nézni, hogy megint ennyire kikészítették az idegeit, ezért arra gondoltam tehetnék valamit hogy kicsit lenyugtassam. Kinézve az ablakon láttam hogy nemsokára naplemente ezért talán a levegő is kezd kicsit lehűlni.
-Mondd csak mit szólnál hozzá, ha kicsit elmennénk sétálni? -pakoltam le mosolyogva a könyvet. Beleegyező válasza csak mégjobban felderített. Türelmesen megvártam míg utcai szerelésbe öltözködik, közben én is emberi külsőt varázsoltam magamnak a fürdőben, aztán el is indultunk. Jólesett kimozdulni, és nem csak a csend miatt, hanem hogy végre lehetünk kicsit kettesben is. Már csak arra nem volt öltetem hogy hol verjünk tábort, mert órákig sétálgatni nem nagyon szerettem volna.
Az iskola mellett elhaladva Masaki meg is találta a megfelelő helyet. Nekem is tetszett, mert egyrészt nyugalmas, másrészt egész kellemesen be van parkosítva. De az ilyen helyeket be szokták zárni éjszakára, azonban Masakit ez nem igazán zavarta, mert végig sem hagyta mondani a mondatomat, már a kerítés túloldalán volt.
-Szóval akkor járjunk tilosban... -sóhajtottam egyet mosolyogva, majd egy elegáns mozdulattal átrugaszkodtam a kerítésen. -Gondolom most bánod hogy nem szoknyában jöttem. -vigyorogtam mikor földet értem mellette.
-Mi lesz ha lebukunk? -bukott ki belőlem a kérdés, de aztán rájöttem, hogy emiatt teljesen felesleges aggódnunk, hiszen egy mezei biztonságiőrnek esélye sem lenne minket elkapni. Sőt még csak izgalmasabb lenne, ha kicsit bújócskázhatnánk vele, mielőtt lelépünk...
-Válassz egy tetszetős padot!-piszkálta mellettem a fülét.
-Dehogy ülök padra, mikor nézd micsoda kis játszótér van itt! -ragadtam karon és cipeltem magam után kisiskolás lányként a hintákhoz.- Idejét sem tudom milyen régen hintáztam már... -ültem bele az egyikbe széles vigyorral- Kicsit furcsa lett volna ha csak úgy fogom magam a játszótéren és elfoglalok egyet...meg hát egyedül nem is élvezetes. -sóhajtottam egyet, miközben egyelőre csak ringatóztam benne, hogy megnézzem mennyit bír. De mivel szerencsére a mai hintákat úgy tervezik, hogy a korántsem pehelysúlyú gyerekeket elbírják, egész stabilan kitartott.
-Kiskoromban nagyon sokat hintáztam a nővéreimmel. A bátyámmal viszont nem szerettem, mert folyton olyan magasra lökött, hogy mindig elpityeredtem mert az hittem le fogok esni. -kezdtem el öntudatlanul mesélni. Nem tudom hogy jutott eszembe, de csak úgy maguktól jöttek elő a régi emlékek. Annyira elmerültem, hogy hirtelen el is hallgattam kicsit. -Jaj ne haragudj, csak túlságosan magával ragadott a nosztalgia. -mosolyodtam el miközben a szememet törölgettem.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Júl. 05, 2009 10:32 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

A foghíjas örökmozgó rohadt gyorsan tört utat a hőgutával megáldott üstben, így gyümölcslé túláradó agybajjal esett neki elmasírozni a tetves kis gyereklefoglalóhoz. Szó mi szó régen virágzott a ku*va mélyen eldugott rapliskölök korom szóval hatalmas lendülettel vágódtam bele a vacakba. Rezgett is minden faszom cucc. Biztos még a kicsi csíra vakondok is sokkot kaptak, hogy jön a szaros víz, ami fényesre nyalja a retkes bundájukat. Nyakamba kapva a méretes csülkeimet lökdöstem magam nyugdíjas tempóval, bár a faszom légkondi így is működött vagy csak én hallucináltam már hideget a nap szurkálódásától. Mindenesetre kurvára boldoggá tett, hogy ilyen dedós alacsonyra lőtték be a kuffertartót. Ha nem figyelek oda leradírozhatom tövig az üszkös lábaimat. Biztos valamelyik unatkozó bibircsókos manófajzat tervezte ezeket a szarokat és jókat röhög az olyan nyomorékokon mint az én hullámos gógyim, akik itt szülész-nőgyógyászkodnak, hogy bebizonyítsák mekkora suttyó.
-Egyedül idióta legovárat se poén összetákolni...-dünnyögtem óriási életkedvvel miközben becsomagoltam magam a falapos fémláncos szörnyedvénybe.
A látványos hányattatott sorsom közepette azért részletekben odasasoltam az emlékezeti lázat kapott ingyenélőmre. Engem baszottul nem zavart, hogy löki a dumát a múltjáról, elvégre egy kani betű nem tetvészkedik róla a búrámban. Virultam is napkitörés fényességgel az új infóknak.
-Biztos ráfért volna a trógerre pár atyai maflás...-dünnyögtem az orrom alatt reménykedve, hogy nem jutott el a szomszédba a pofázásom.
-Azért ennyire nem volt vészes!-
-Keeeh...-vakarásztam a fejem némi tetüírtást színlelve.- Amúgy a látszat ellenére figyelek! Nyugodtan mesélj! -löktem egy laza mosolyt az ábrázatomra és kezdtem el törni az észhelyem valamiféle segítő rizsa után nyomozva, de még az életmentők kicsi köcsög világmegváltójának is csődöt mondott volna a szaglószerve.
-Ezek szerint nagybátyó terrorban tartott? Ilyen seggdugó volt vagy csak élvezte, ha szívathat? Ők még élnek odaát?-ütöttem le a magam villámgyorsan, hiszen jó bunkó módjára vágtam bele a lecsóba kicsit se meresztve a vörös izzóimat arra esetleg beletenyereltem valami kellemetlen trutyiba. -Bocsesz! Ne válaszolj, ha nem akarsz!-lökdöstem tovább magam némi automata hűtés reményében.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Júl. 05, 2009 11:12 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

Közben ő is elhelyezkedett mellettem a másik hintában és onnan hallgatta a sületlenségeimet. Látszott rajta hogy szeretne figyelni rám, aminek én rettentően örültem. Egy ilyen kis apróság, is nagyon sokat tud jelenteni. Mikor a bátyámról tett megjegyzést jókedvűen elnevettem magam, hiszen a kérdésekben megfogalmazott jellemzése szinte teljesen ellentéte volt annak, ahogy én ismertem őt. Az ilyen húzásai ellenére nagyon remek bátyus volt. Az utolsó kérdésére azonban elkomorodtam kicsit, és bámultam lefelé a cipőmre.
-Bocsesz! Ne válaszolj, ha nem akarsz!-tette hozzá gyorsan, majd zavarában nekiállt hintázni. Hirtelen kissé kínos csend telepedett közénk, és én elég rosszul éreztem magam, hogy miattam lett ilyen síri a hangulat. Összeszedtem a dimenziókkal odébb kalandozó gondolataimat, majd egy sóhajtás után végre kinyögtem. Tartoztam neki annyival, hogy megosztom vele az érzéseimet. Szerettem volna ha ő is megismer engem.
-Igen...legalábbis azt hiszem. -emeltem fel a fejem, mert rá akartam nézni inkább, minthogy a földet bámuljam. - Száz éve nem láttam őket...azóta mióta otthagytuk Seireiteit. Úgy tudom ők azt hiszik meghaltam. De talán jobb is így...Úgysem mehettem volna vissza őket meglátogatni. Így pedig nekik is könnyebb volt feldolgozni az eltűnésemet. -kis szünetet hagytam, majd folytattam- Tudtam hogy nem lehet, de mégis számtalanszor megfordult a fejemben hogy hazamegyek. Annyira egyedül voltam... -remegett meg kicsit a hangom, de megpróbáltam mosolyogni, nehogy Masaki azt higgye miatta kezdtem el szomorkodni. Azonban odabent megint előtört a honvágyam. Régen nagyon sűrűn, de mostanában "szerencsére" már egyre ritkábban tör rám az az érzés, hogy mindent itthagyok és azonnal visszamegyek Seireitebe hogy láthassam őket. Míg egyedül voltam, és nem volt senkim, folyton ők jártak az eszemben.
Engedve a megrohamozó késztetésnek felálltam a hintából, Masaki elé állva átkaroltam a nyakát és hozzábújtam.
-Annyira rossz volt hirtelen elveszíteni mindenkit aki fontos volt nekem. Először Haruot, aztán a családommal együtt az egész addigi életem. -gördült végig pár könnycsepp az arcomon- De most már nem érzem egyedül magam, mert te itt vagy nekem. -mosolyodtam el most már őszintén. És ez tényleg így is volt. Mióta beköltöztem a raktárba megtaláltam az új családomat és az új szerelmemet. Masakit átkarolva sikerült teljesen megnyugodnom. Most hogy már túl vagyok a nehezén sokkal kellemesebb lesz a múltidézés. Nem szerettem volna, ha miattam továbbra is ilyen depressziós marad a légkör, ezért próbáltam elengedni magam kicsit. Mindig is ez volt a legjobb gyógyír a rossz emlékeim elűzésére.
-Vajon kettőnket is elbír? -emeltem el a fejem a válláról egy sejtelmes mosoly kíséretében, majd keresztben belehuppantam az ölébe, de még mindig átkarolva, nehogy leessek. Imádtam a közelében lenni...főleg mikor mindketten elővettük az önfeledtebbik énünket. Főleg az utóbbi időben úgy érzem újra kivirágzottam. Most is nagyokat mosolyogva egyensúlyoztam hogy meg tudjak maradni a bérelt helyemen, mert nagyon nem akaródzott felkelnem onnan.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 06, 2009 2:46 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

Az én elfajzott alföldi sík érzelmi világom fel se bírta fogni mekkora pocsék hajtépős eset lehet, ha ku*va hosszú ideig nem tudsz egy baszott palackpostányi szart se a retkes famíliádról. Levágni azért még sikerült, hogy tutkóra ratyi lehet, de ezen belül halványlila fingom se volt. Egy kis köcsög űrből pottyant nyomorék voltam, aki azt se tudja mi az, hogy pottyantós budi! Végül csak ráakadtam egy tetves láncszemre, amit még az én gépekre lőtt pittyegőm is betájolt. Kisebb kódolás és egyéb faszom reggeli agyugrálást követően rikító lila szerkóban kinyögtem a nagy kérdésem. Nekem ugyanis nem akaródzott valamicskét feldolgozni. Akárhogy rúgtam a baszott scanner-t mindig lefagyott egy résznél. Ha kibaszott égő csirkejelmezbe bújtatnak se vágtam le minek bújócskázott előlük ha már ennyire padlóra küldte a versenykihagyás.
-Mér nem tetted? Egy könnyed bokorba fejes vetődés és már baszottul ott is vagy. Százas, hogy bevédtek volna a csóringer lesipuskás temetőszökevények ellen.- löktem le a holdjáró méretekkel megáldott csápjaimat, mert már hetvenezer tűvel játszadoztak rajtam szalmaboglyával megáldott voodoo mitugrászt. Alig élvezkedtem magamat kérető sarki ku*va módjára pár percig amikor rázendítettek teddy maci ölelgetést gyakorolni a rühes nyakamon. Én meg mint egy rossz házipincsi olvadoztam szanaszét a tetves betonra.
-Ezt cseszettül jó hallani.-bazsalyogtam betépett paradicsomként, aki ritka szétzúzott fejjel képzelődik mikrót a nap helyére. Aztán meg átment rajtam egy veszett tyúk klimaxa, miután lazán beterpeszkedtek az ölembe. Akkorát nyekkent az az elkorhadt fémutánzat, hogy azt hittem kajabálhatok a repeszes füstölgő fémforrásnak némi alkatrész után. Az első sokkot, alig kiheverve meg bolhapöcsön múlt az újabb tragikomédiás színpadi faszság, ugyanis rakétaműhód majd nem katapultálta magát rólam. Rá is zendítettem tépőzárral biztonsági övet színlelni, mielőtt tényleg alulról nem kezdené szaglászni a kutyigumit.
-Puhára esel.-nyögtem ki a minden sarkon rémeseteket látó öreg nyanya sztrájkom után. - Küldj fel egy olyan világítós idiótaságot, ha kényelmetlen a fotel!- vettem fel mészáros helyett csak könnyed danone lájt joghurt gyilkos ábrázatot.
-Rendben, de biztos nem fog ilyesmi történni.-
-Tetszik a csontosan tökéletes modell bütyköm?- vonogattam mocskos fantáziával bőven túlterhelt búrámra ragasztott kis köcsög szőrsávomat.
-Mi történne, ha igen?-
-Dagadna az egoista fejem még két rühes méretet. Lassan az XXL-es hajpántba se bírom beleerőszakolni. Lassan úgy fogok festeni, mint abban a csicska amcsi sorozatban a nyakkendős pszichomókus. Majd nyomatom az ÉRTEEEEEEEM?! rizsát szorgosan.- jött rám a rohadt betűfosás hatalmas hévvel.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 06, 2009 3:43 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

*Mintha ez ilyen egyszerű lenne...* -bámultam megint kicsit lefelé, mikor arról beszélt miért nem mentem látogatóba- *Nem lehetek ennyire önző, hogy veszélybe sodorjam őket azzal, hogy rejtegetnek. Ismerem már annyira a gépezetet, hiszen nem kevés ideig voltam benne... Ki tudja mivel hallgattatták volna el a családom, ha egyszer kitudódott volna, hogy tartom velük a kapcsolatot* -tűnődtem, de inkább úgy döntöttem nem adok hangot neki. Inkább folytattam a hintázást. Talán jobb is volt hogy nem firtattam tovább a dolgot, mert így megint kezdett felfelé ívelni a hangulat. Szerettem ápolgatni a méretes egoizmusát. Vicces volt látni, hogy csak pár elejtett megjegyzés kellett neki, és máris kezdte száműzni mogorva Masakit valahova jó messze. Az idő múlásával úgy veszem észre ezt egyre könnyebben kezdem elérni nála aminek felettébb örülök.
-Hm, mivel a fejed nekem úgy tetszik ahogy van, maradjunk inkább akkor a "fogjuk rá" válasznál. -kuncogtam tovább kekeckedve.
-Különös...lassan eljutok odáig, hogy több mint kétszáz évesen gyerekesebben viselkedem mint akadémista koromban. -drámáztam el a hirtelen jött felismerést.- Hinnéd, hogy mikor odakerültem egy elkényeztetett kis családkedvenceként kezdtem? Te jó ég, nem is tudom mikor gondoltam bele ebbe legutóbb... -szörnyülködtem el látványosan- Eltartott egy darabig mire valaki pár napnál tovább is bírta a barátságot velem. De hát tipikus legkisebb, mindenki szeme fénye gyerek voltam. És amikor bekerültem egy olyan helyre ahol, mindenkit ugyanúgy kezeltek, hát nem mondom eléggé zokon vettem. -vörösödtem el egy kicsit- De mivel a hisztim nem hatott meg senkit, kénytelen voltam beletanulni az egyenjogúságba. -dörzsöltem meg a tarkóm, de ez hintázás közben nem volt szerencsés, mert ahogy elengedtem Masakit, majdnem hanyattestem, úgyhogy gyorsan vissza is kapaszkodtam.
-De furcsa belegondolni, hogy az akadémián én konkrétan féltem tőled. -vágtam csodálkozó képet- Jaj emlékszem folyton azon törtem magam, nehogy véletlenül összefussak veled egy sötét folyosón. -nevettem egy nagyot- Te diákok réme... -vigyorogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
*Vajon akkor mit fog szólni, ha közlöm vele miféle érzéseket tápláltam iránta a kapitányi éveink alatt....*-szörnyülködtem el már előre- *De majd csak szép fokozatosan...*- mosolyogtam továbbra is miközben a lábamat lóbáltam hogy haladjunk is valamit ha már egyszer egy hintában ücsörgünk. Csak aztán hanyatt ne vágódjunk.

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 08, 2009 1:08 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

Kicsiny békapöcsnyi gógyim se volt milyen deszka vékonyságú kis szarrágókra tervezték ezt a fogyatékos ülőkét, de lassan úgy éreztem a rühes nyakamig vág mintát a seggembe. Ráadásnak nem faszom elefánt vert tábort a rohadt ölemben, hogy ilyen g*ci kényes problémáim támadjanak. A köcsög araszolgatástól meg egész szántóföld keletkezett a valagamon, szóval hagytam az egészet a kibaszott indián temetőben, hogy a vörös szemű megkergült aranyhalak szétkapják a protkóikkal. Jobban is tettem, mert ha még ficánkolok sokkos betörőként a földön gyümölcslé elemi erővel csapódott volna a betonba meteorkrátert eszkábálva a barkács órás tudásával.
-Fogjuk rá?! Ezt a lehúzó szemétkedést!- támadtam be a ritkán alkalmazott elkúrt mutatóujjammal az oldalát és böktem bele egy olyan orbitális erővel, hogy egy légy se vette volna fel kutyagumi vizslatás közben.
-Most mér? Tök baró pisis kölyöknek lenni!- villantottam ki megint a fogsoromat. Mekkora baszott mázli, hogy ezek a faszom díszkülsők nem oszlanak szana széjjel. Kész görög elhalálozós tragédia lenne, ha elrohadnának a fogaink, meg olajozás híján berosálna a rendszer és egy baszott almát se bírnánk megtaperolni.
Az újabb kitörési rohamot helyeslően dünnyögve kagylóztam végig, ennél értelmesebb megnyilvánulásra ugyanis nem futotta a kitikkadásos maratoni távból. Meg ezekhez a családi flincflanc témákhoz ha bunkósbottal hajcsárkodnak végig az egész retkes szitiben sem tudtam volna mit nyögni. Ezeket a problémás vackokat még szótárból se kukkolhattam ki, meg azt se mi a rákot jelent az, hogy sörhasas apa meg virnyíkoló anya. Jobban belemászva a fejembe nekem soha büdös életben nem volt ilyen magenta színben pompázó kapcsolatom.
-De furcsa belegondolni, hogy az akadémián én konkrétan féltem tőled. -
-Megint itt járunk?!- kukkoltam a bagolylesőm sarkából, amire egy lazán megküldött nyelvmutatás érkezett. -Pedig a nyomoronc képzőben fényévekre voltam a tapló stílusomtól, amivel rohadt lelkeket lehetett keresztre feszíteni. Nem bírták a mitugrász vénasszony növendékek, hogy lazán kiosztom az atyaúristen szent pofáját is ha marhaságokat fecseg, úgyhogy tettek a faszom hírnevemről. El se bírom felejteni milyen halálközeli élmény fejek fogadtak, amikor betrappoltam az első áldozati osztagomba. Szerintem egy baszott egyed sem volt, aki ne fojtott volna bele egy gecis tűhegybe!-
- Ugyan...nem voltál népszerű, de azért ennyire nem volt vészes a helyzet.-
- Köszönöm a baywatch-os bikavörös mentőakciót, de nem kell ápolgatnod! Te is felnyársaltál volna az első kezedbe eső fogpiszkálóval...- küldtem légipostás manussal egy faszom engesztelő csuppantóst, aztán kioperálva a faromból a tetűláda hintát kezdtem el vánszorogni valamerre.
- Hova vigyelek?- tettem fel az oltári logikus kérdésemet.

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 08, 2009 4:14 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

Kissé fájó pontként érintett, mikor egyszerre átláttak a vigasztaló szándékomon. Nem gondoltam volna, hogy mások számára is ennyire érezhető volt a permanens utálatom.
-Áhám, szóval akkor ennyire észrevehető volt... -jegyeztem meg halkan, miközben ölbe lettem kapva. A potyapuszinak pedig felettébb örültem, bár nem tudom mióta jár a füllentésért jutalom. Igazából ötletem sem volt merre tovább, mert még életemben nem jártam itt, bár ahogy nézem elég új építésű épületnek néz ki, mert mikor legutóbb Karakurában jártam még nem volt itt.
-Talán mostmár kereshetünk egy padot... -néztem körbe az udvaron. - Nézd ott nem messze van is egypár. -adtam ki az útiparancsot, mert bevallom nem volt ellenemre ez az ingyenfuvar. Itt ahol teljesen egyedül vagyunk végre nem kell folyton a két lépés távolságra ügyelnem. -Javasolhatom a célirányosan szemből becserkészést kapitány? Vagy netán van valami más haditerve? -vigyorogtam.
-A kapitányi gyűléseken kívül nem is nagyon találkoztunk nem? Ha már így rám lett bizonyítva kimondom kereken hogy párszor én is legszívesebben Hueco mundo végtelen sivatagának a közepére kívántalak. Magyarul egy voltam a sok közül... de jobban belegondolva mikor kapitány lettem mintha szép lassan kezdtem volna enyhülni. Emlékszem előtte azért utáltalak, mert a gyűlések után Haruo folyton rád panaszkodott. -merültem bele megint az emlékeimbe mikor lepakoltak a padra- Én pedig dühöngtem egy sort, hogy már megint felbosszantották a kapitányomat. -pirultam bele megint kicsit a mondókámba.
-Most viszont te jössz. -mosolyodtam el, és elhelyezkedve az ölembe hajtottam a fejét. Ezt viszont nem csak a helyzetváltoztatásra értettem. Szerettem volna én is egy kicsit hallani tőle, mert már gondolom kezdte unni hogy folyton csak én beszélek. -Egy valamire mindig is kíváncsi voltam.... -jutott eszembe egy régebben megfogalmazódott kérdés- Te milyen apropóból lettél kapitány? -néztem le az ölembe, miközben a fejét simogattam. Ő valamivel előbb lett az osztaga feje mint én, ezért akkoriban még nem igazán voltam bennfentes. Haruo sem mondhatott el mindent ami csak a kapitányokra tatozik, és én tiszteletben is tartottam ezt, mégha nagyon kíváncsi is voltam.

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 08, 2009 5:51 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

Mit ne mondjak az eltunyult agycsökevényemnek komoly melót jelentett belőni a pad fogalmát pedig minden kibaszott napon belefutok egy olyan rohadt ülőgumótartóba és még Mona Lisa rusnya arcképe is felismeri ha éppen ellopják a faszom faláról ezzel arra kényszerítve a kivénhedt muffját, hogy körbe kukkerolja a várost. Kitartó güllesztésnek hála végre célba lőttem magunkat és lepakoltam őnagyságát, mielőtt elkap egy bunkóláz és ledobom a francba, amit kurvára nem vett volna be a gyomrom.
-Ne hívj így!-morogtam kissé éhínségben szenvedő kergült juh sztájlban. Amióta kitették a szűrünket, hogy forduljunk fel még csak olvasni se akartam ezt a cseszettül hányingerkeltő szót.
-Ne haragudj!-
-Neee...-téptem ki az összes szál hajamat gondolatban az idióta egyensúlyozgatásom miatt. Olyan eszeveszett tornádóként váltogattam a nyomoronc hangulatom, ahogy a kaméleon játszadozik környezetbarát eltűnő művészt. Ezzel meg baszott ügyesen zavartam kurvára össze a környezetem.-Én kapdosom fel egyfolytában a lavornyi forróvizet valami marhaságon...- borultam be mellé a padra, de turkálva a búrámban bedöntöttek vízszintesbe. Csettintésre be tudtam volna adni a kulcsot és horpasztani, olyan tetvesen hízelgő volt a fent álló helyzet. Aztán nyitogattam tovább a kopoltyúimat, mert tündérke továbbra is hadarta a sok rizsáját. Még azt is bekockáztattam volna, hogy rohadtul egy szuszra bökte ki az egészet.
- Pedig őt nem is baszogattam...csak néha. Szeretett rendet csapni, amit nagyon nem csipáztam benne. Biztos jó fej kapitány volt, aki vigyázott a beosztottjaira...-löktem a szövegem veszettül élvezkedve csukott sasolókkal. Kicsit azért a képemre fagyott a vigyor, amikor én kerültem a terítékre. Nem szerettem magamról járatni a számat, de ha már ilyen veszettül szépen kérdezték valamit csak kipasszíroztam magamból.
-Te milyen apropóból lettél kapitány? -
-Bizonyítás, törlesztés és kedveskedés. Elég irónikus cucc, de akkor még pattogó hülye gyerek voltam. Meg akartam mutatni a seggfej apámnak, hogy viszem valamire, még ha pont ő csinált is ki a magán gyújtogatásával. Aztán a többi nyomoréknak, akik azt hajtogatták tudatlan paraszt vagyok és semmi sem lesz belőlem, mert hát én honnan jöttem?! A második rész...- vakartam meg a tátongó porfogómat némi fogalmazás osztó után kutatva.-Tulajdonképpen önző köcsögség! Úgy akartam jóvá tenni azt a sok vérengzést, amit elkövettem, hogy jó útra térve védelmezem az ártatlanokat! Kész szuperhős nézet, nem?- kussoltam be hirtelen és úgy tűnt egy serpenyővel se vágnak vissza.
-És a harmadik?-
-Jah!-komolyodtam el vakbélgyulladást is elkergetve a színről.-Volt mellettem egy álmodozó, aki folyton azzal fárasztott mennyire szeretne a legerősebb kapitány lenni...ő viszont nem tudta megvalósítani, hála nekem. Én pedig gondoltam átveszem tőle.-bámultam a fekete lyuk sötétségével megáldott randa faszomságot felettünk és legyezgettem magam ezerrel, mert képen törölt a tény mennyire érzelgős buziként adtam elő műsorom. - Még valamit elregéljek?- löktem fel a laza vigyorom, mielőtt körbefutnám negyvenszer az egész csürhetelep bolygót.

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 08, 2009 7:30 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

Lehet nem kellett volna felhoznom ezt a témát, mert amikor szóba került a kapitány megszólítás azt igencsak zokon vette. Jött is a bűntudat, hogy már megint nem tudom befogni a számat, de aztán szerencsére az ölbefektetéssel sikerült kiengesztelnem. Féltem is hogy a másik kérdésemmel is olyan vizekre evezek amerre már nagyon rég nem hajózott senki emberfia, de kicsit megkönnyebbültem mikor elkezdett mesélni. Az első részt még valahogy én is feltételeztem volna, tekintve hogy tényleg nem nagyon ismertem olyan embereket akik megbecsülték. Kicsit talán én is így éreztem mikor bekerültem az akadémiára, hiszen a családunknak volt valamiféle neve, amit el kellett tüntetnem az emberek szeme elől ahhoz hogy engem lássanak, ne csak a hátteremet. De ez közel sem lehetett olyan magányos út mint az övé.
A második részhez érve eszembejutott az a délután amikor legelőször a múltjáról mesélt. Még most visszagondolva is remeg a gyomrom. Már épp majdnem elpityeredtem volna, mikor előjött a szuperhős hasonlattal. Ezen kicsit elmosolyodtam, és gyorsan megtörölgettem a szemem.
-És a harmadik rész?... -kérdeztem meg kissé bátortalanul, bár sejtettem kiről szólhat. A legfontosabb személy az életében. A két vidám fiú a fényképen...
*Ezek után mondja valaki, hogy egy szívtelen bunkó vagy...* -bámultam le megint könnybelábadt szemekkel. Próbáltam nem elérzelgősködni a helyzetet, mert tudtam, hogy ezzel mindig összezavarom, de valahogy nem ment. Szerencsére már kezdett besötétedni, így nem látszott annyira hogy halkan végigbandukol egy-egy kósza könnycsepp az arcomon.
-Még valamit elregéljek? -vigyorodott el megint, de tudtam, hogy csak azért, hogy leplezze a lelkiállapotát.
-Semmit amit nem szeretnél. -ráztam meg a fejem- Nem akartalak megint felzaklatni, ne haragudj. -simítottam el a haját a homlokáról, majd megpusziltam.
-A múlt nagyon ingoványos talaj, ezért néha talán jobb nem is megbolygatni. Bár egyszer mindenképp szembe kell néznünk vele... -bámultam bele a sötét iskolaudvarba- Még ezt sem mondtam neked, de te segítettél abban hogy tovább tudjak lépni. Kicsit ironikus nem? Mármint ahogy rájöttünk mit érzünk... -pihentettem továbbra is a kezem az arcán- Talán ha akkor este nem találok rád az utcán, sosem merül fel bennem, hogy ideje tovább élnem az életem. -sóhajtottam egyet- Jaj már megint feleslegesen fecsegek. -dörzsöltem meg a homlokom- De a lényeg annyi, hogy nagyon hálás vagyok neked. -mosolyodtam el megint és lehajoltam meg csókolni. Lehet hogy a kellemes nyári este, vagy csak a hangulat miatt, de úgy éreztem szeretnék beszélni az érzéseimről. Ténylegesen is eleget tenni az ígéretemnek, hogy beengedem a szívembe. Minden egyes mondattal amit kaptam cserébe, egyre közelebb éreztem magunkat. De nem akartam erőltetni, mert most már tudtam, hogy sok fájó emléket rejteget magában, ezért akármilyen kis részletet becses kincsként őriztem.
-Kár hogy a városban nem igazán látni a csillagokat. -lestem fel az égre- Pedig ismerek néhány csillagképet. -mosolyogtam- De mindegy, legfeljebb majd megmutatom őket egy könyvben. Behúzzuk a függönyt, lefekszünk a földre és én meg majd mutogatok. De neked kell fognod a könyvet, csak győzzelek felérni. -nevettem el magam a gondolatmenet végére.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 09, 2009 1:39 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

ku*va nagy sztorizásomat és Niagarát eresztő csöpögésem után morzéztam is valamelyik szektás köcsögökkel teli ingyenmunkás csóringereknek, hogy gányoljanak már össze, mert szétfolytam mint Mickey egér a retkes sütőben, ha ítélet nap van és a kölkök fellázadnak ellene. Persze az állapotom végleges halálközeli élményét csak gecire emelte a tény, hogy tűzifaégető tovább dobálta rám a szép szövegeit. A smaccot követően meg olyan szinten mentem le a hippik álmainak netovábbjára, hogy kenegethettek volna naptejként. Nagyon tele is lett az egoista vidéki dísztárgy búrám, hogy végleg átesem a vegetáló bájvigyorgók népes táborába. Aztán meg toszhatnak a pofámba nyálelszívót nehogy belefulladjak a saját dzsuvámba.
Utána meg Vilmos bátyó úgy megküldött a nyilával, hogy menten zakóztam faszom hétszáz emeletnyi felhőkarcolót! Legalább beütött a világvége elmélet és újra a padon dekkoltam Barbie baba szívecskés világa helyett. Jól is néztem volna ki, ha a Rose-ról szabadult buggyos pinkrémség ingben szenvedtem volna a szőke picsa kegyeiért. Meghagyom ezt a retkes melót a búval baszott bárányfajzatnak. Hátha még be is bodorítja a séróját a sipítozó maca.
- Keh...- horkantam fel a kisebb kussolásnál, mintha bowlingoztak volna a tökeimmel. - Én már jóval előtte is vágtam, csak inkább besöpörtem a szőnyeg alá...
-Tényleg?-
-Jaaaaa!- löktem oda egy vigyort megsasolva az értelmetlen fejét.- De egy akkora gyökér mint én be nem próbálkozott volna nálad. Gondold már el, hogy adtam volna köcsög szerenádot? Előbb töröm ketté a nyomorék gitárt mint, hogy kinyögjek egy hangot is! Plusz rühelltél! Inkább hagytam a fenébe az egészet.- arról meg már inkább befogtam a lepcses pofámat, hogy egy gyászoló libába bele nem kötöttem volna. Semmi szüksége nem volt egy pattogó pöcsre a körzetében. Ilyenkor csak a baszott magányra vágyik minden szerencsétlen és arra, hogy tűnjön el minden tahó a körzetéből. Azért ezt a cuccot még én is vágtam.
- Fura! Nem tudom, hogy reagáltam volna, ha udvarolni kezdesz.-
- Nekem küldöd a leggyilkosabb kódexet, aztán sushi-t gyártasz a rusnya ábrázatomból!-
- Azért ennyire nem is voltam vérszomjas...-
- De a kobakodban tuti megteszed!- pöcköltem meg a vakerról szóló részt. Ezután meg beállt a globális sír ápolgatás. Mindketten úgy kussoltunk, mintha a legkisebb nesz is baszott fejezéssel járt volna. Én meg megint turbóztattam a kincstári értékű használt motortákolmány agyhelyemet, amit még az ingyenélő kis genyát se lopnának el, hogy mi a francról ugassak. A teljes kisüléstől megint megmentették a seggem. Igaz én a csillagkoslatást nem tartottam valami izgalmas cuccnak, de engem a láblógatáson kívül csak a szájbokszolás hozott lázba. Mindenesetre ha a gyufapiszkálóval kell ügyködnöm százasra nem fogok vergődni. Miatta még a kínpadot és kurvára élvezném!
- Majd összehúzom magam...Ha szeretnéd kereshetünk valami placcot csillagokat kukkolni!- gagyogtam még mindig majd bepunnyadva.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 09, 2009 7:23 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

*Hogy őszinte legyek soha az életben nem feltételeztem volna, hogy Masaki kedvelt. Bár az tény, hogy nem nagyon fordítottam figyelmet rá azon kívül, hogy messziről utáljam, később pedig, hogy lassanként immunizálódva dühöngésmentesen próbáljam meg elviselni a kapitányi gyűléseken. Mondjuk ha jobban belegondolok, és hozzá képest nézem, velem mintha tényleg kevesebbet veszekedett volna, persze akkor ha épp nem én kezdtem... Mert azért jópárszor belelt az a bizonyos pohár, és az épp beszámolót tartani igyekvő embert túlharsogva ordítoztam Masakival... Milyen furcsa lett volna ha ez akkor feltűnik.*- csodálkoztam el kicsit látványosan miközben hallgattam.- *Szerintem tényleg nem szívleletem volna a megmozdulását... Akkor még túlságosan magamba voltam fordulva ahhoz, hogy akárki másra rendesen tudjak figyelni, ami azért egy kapcsolatban elég fontos...* -felfelé bámulva próbáltam kivenni az eget, de azon kívül, hogy azt láttam hogy kicsit felhős, a város fényei túlságosan megvilágították.
-Ha szeretnéd kereshetünk valami placcot csillagokat kukkolni!-motyogott látványosan élvezkedve. És megint csak az én kedvemre akart tenni. Mert ahogy láttam nagyon jó helyen volt ott ahol volt, és nem azért helyeselt a bugyuta ötletemre mert annyira mehetnékje van.
-Hm..szerintem itt a külvárosban az iskola teteje is elég magasan van ahhoz, hogy az utcai világítás fölé kerüljünk... -hunyorítottam elszántan az udvar túloldalán lévő épület felé, de nem sokmindent láttam belőle, azon kívül, hogy legalább háromemeletes- Mit szólsz hozzá? Tiszta romantikus lenne a tetőn csillagokat nézni. -mosolyogtam lefelé- Használjuk már ki a lehetőségünket, mert ki tudja mikor szabadulunk el megint a bolondokházából. -sóhajtottam, miközben megvártam míg Masaki nagy nehezen feltápászkodik.
-Ne aggódj, odafent folytathatod. -álltam fel nyújtózkodva a padról.- De előtte el kell kapnod. -borzoltam össze játékosan a haját, majd villámlépésben megindultam az épület felé. De közben annyira nézegettem hátrafelé, hogy majdnem felbuktam a biciklitárolóban. Még épp idejében fékeztem be előtte, és lépcsőnek használva elrugaszkodtam róla, hogy felugorjak a tetőre, hogy aztán bevárhassam imádott üldözőmet, hacsak nem ő vár már odafent engem. Ami nem is volt olyan elképzelhetetlen, hiszen sebességben simán felül tudott múlni, ha épp kedve tartotta. Csak nehogy a frász hozza rám, mert a végén lebucskázom a korlátról nagy ijedtemben.
-Jé és még ráadásul telihold is van. -találtam szemben magam a felhők mögül előtűnő fényes koronggal, ahogy kipillantottam.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 10, 2009 7:58 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

Rohadt nagy terpeszkedésemnek az újdonsült témának köszönhetően faszom csigazabáló krákogó űrhajóbökős európai köcsögök által összetákolt bugyiszaggató vonat tempójával lett kurvára vége. Én meg mehettem koldulni az utcára, mert kirúgták a seggem beszívott fejkendős buzipalánták földjéről. Oltári hangorgia mellett függőlegesbe toltam az eltunyult alkatrészeimet, de még jegyet se volt időm lyukasztani a gecis metróra kohógyár máris megtúráztatta a berosált csülkeimet.
-Nekem aztán egy felhőkarcolós puccos villahegynyi plafonja is megfelelne.- ropogtattam el pár eltévedt csótányt a tagjaim között eldugdosva, aztán meg rohadt fogyatékosan villoghattam, hogy mi a ráknak baszogatják a művészi hajlamokkal belőtt sérómat. Kisebb tücskös pöcs ciripelése után be is dörrent a faszom nagy helyzet. Futkorászhattam rakétalédi után gyomorrontásos lúzer kotrásával ha hívja ezredjére a természet. Ilyenkor bezzeg nem katapultálhattam sehonnan a löttyedt kufferom, mert ezek a kórók kettétörnének a lájtos mázsámtól.
Nem vonszoltam magam valami életmentő spritusszal. Felőlem akár a kerekeken guruló dédapus is lekörözhetett volna. Viszont a hatalmas csipáimmal megláttam az évezred lehetőségét, hogy ku*va nagy hangot kerítsek ennek a cikk-cakkos perverz vénpofa kergeti a sportoló cicamacát mozijelenetnek. Ráadva a kurázsit moccantam be a flitteres feketeséget kukkoló gyümölcsturmixot.
-Mit kapok, mert elkaptalak?- morogtam szemét kis számító dögként és élvezkedtem ezerrel, hogy a vért is belefagyasztottam csórijába. Kész mázli, hogy befogtam. A végén még akkora kuglófos csigát kapott volna az esettől ami után horgászhatom kifelé órákig valamelyik bozótból. Talajt fogva a könnyed csukámmal pakoltam le a transzba vágódott áldozatom. Persze az egomnak rögtön tolni is kezdtem a rizsát, hogy ezért kapni fog a szájába, de ha az utolsó hajszálamig fetrengek is gipszes rémálom, akkor is gecire biztos, hogy bepróbálkozom!
-Miért jó ha az a fényes szarzsák túl van lőve botox-szal?- mutattam be sokadjára a mínuszos tudásom hatalmas kilengését. - És nem fogsz...mijaz mán?-vágtam magam gondolkodom, tehát rohadtul fingom sincs pózba.-Azaaaa a köcsög idiótaság! Tudoood...a seggedről kapod el...öh, jah!-csettintgettem lagzi hepaj rátermettséggel. -FELFÁZNI!- ment át rajtam rájatalis imádattal az összes hangulatmixelés, de mákomra ledekkolt a dagadt a mellem a büszke lángelmémtől állapotban.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 10, 2009 9:25 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

-Mit kapok, mert elkaptalak?- mordult fel mögöttem a frászt hozva rám. Ha nem kapott volna egyből fel tuti a realitás síkjára varázsolom az előbbi lefelé esős gondolatmenetemet. Ha nem imádnám ennyire az én sötétben megvillanó szemű merénylőmet, simán lekevertem volna neki egyet sikítozva, hogy mi a fenének ijeszteget. Mint valami ósdi horrorfilmben, ahol a mit sem sejtő iskoláslánykát a suli tetején éjfélkor, a telihold alatt lepi meg a vérszomjas éjszaka hercege.
*Hűh akkor most nem ártana megrémülnöm* -vettem fel a szerepem vonalát. De épp mikor nekiálltam volna kapálózni és kiabálni már le is pakoltak a földre, csírájában véget vetve ezzel a kibontakozó színészi tehetségemnek. Nem mondom, cseppet morcos is lettem, hogy miért csak neki jár a rivaldafény. Eluralkodni készülő sértettségemet a nagy nehezen megfogalmazott másik kérdés szakította félbe.
-Öö de azt hiszem igen. -pattantam fel hirtelen a földről, mert szó mi szó tényleg elég hideg volt az a betonpadló.- A világért sem szeretnék takonykórt kapni, mert akkor legalább egy hétig nem mehetnék közel hozzád, nehogy rád is átragasszam. -konstatáltam szörnyülködő arckifejezést öltve a lehetséges végkifejletet.- És nem hiszem hogy kibírnám addig... -álltam meg előtte és sejtelmesen rámosolyogtam.
-Igazából semmi különös nincs a teliholdban, csak a legtöbb ember számára van valami különös varázsa, azért mert ilyenkor teljes, és a legfényesebb egész hónapban. -bámultam fel az égre.
-De még mindig várok a jutalmamra... -vigyorgott le rám a lehető legkajánabb vigyorral.
-Nem hagyod hogy elfelejtsem mi? -néztem összevont szemöldökkel, majd látványosan gondolkozni kezdtem.- Lássuk csak...á nem, ahhoz túl hideg van idefent....vagy mégsem? Á de igen... még a végén tényleg felfáznék. -kezdtem húzni az agyát bosszúból az ijesztgetésért.
*Dolgoztasd csak meg a fantáziád...te lesből támadó.* -kárörvendtem magamban, de aztán úgy döntöttem megkönyörülök rajta.
-Lássa kivel van dolga, magára bízom a döntést. Rendelkezzen velem. -tártam ki a karjaimat nyomatékosításképp- De ha javasolhatom azért a csillagokat is vizsgáljuk meg, ha már egyszer azért jöttünk ide. -mutogattam felfelé.- Megkereshetjük a horoszkópod csillagképét is ha akarod. Tényleg egyáltalán mi a horoszkópod? Ezt még sose kérdeztem. -ámultam el egy újabb felvetülő kérdésen. De Masaki láthatóan még mindig valami mással volt elfoglalva, mert nem nagyon kapkodta magát a válaszolással.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 11, 2009 1:54 am

- - - Egyengúnyás züllés - - -

Olyan hisztis picsa "egy-tincsem-lehullott-a-porba" képpel vágtak szembe, hogy menten kedvem lett volna elsüllyedni a retkes terepgatyás szigorőrök anyaszomorító hajója helyett. Mákomra a nyomoroncos szingli személlyel tipliző barkóba bemutatóm elkergette Nebraskába a műkarmokkal nyomuló tonnaszámos sminkmacát. Helyette pattogott rákmarásos sokkal frisstermés, mert nem akaródzott neki bekapni valami orrcsöpögős szörnyedvényt. A manyi néni parfisos hajrácsára megaszondva, azért én is repdestem volna a baszott örömtől, ha nem dőlne ki! Kiszolgálnám a frigóba vágott trutyis óhajait, azzal nincs semmi faszom gebasz, de nekem ne álljon keresztbe a bagolylesője, mert az én légből kapott összetákolt és még rohadtul idióta agyszüleményeimet teljesítgeti.
-Szívás lenne ilyen hőgutában jégkockatáncot lejteni a retkes takaró alatt...- kapartam meg búrámat grimaszbemutatóval spékelve a cuccot. -Ha kell feláldozom a pálcika megjelenítésemet és baszott picsavillogtatóban fogok serénykedni melletted! Úgy se szabadulsz tőlem!- mutattam meg a számban poshadó alkatrészem. Aztán visszaskubiztam a falusi malomkerék dizánját lenyúló magaslati szarságra, mert kurvára bökte a csőröm mi olyan izgi benne. Az én elkúrt porfogóm egy kani varázsbotós csókanövendéket se fedezett fel rajta. Nekem egy villogó lámpa maradt kerek pofával. Talán még csábos szempillákat rá tudtam hallucinálni, de mást gecire nem vettem le. Amúgy se vagyok valami világmegváltó érzelgős ketyerével megáldva. Feliratozni kell azt a köcsög szót is, hogy szerelmes enyelgés és még így is esélyes, hogy kegyetlen atomcsapásos sík tájjal sasolnék kifelé a tátongó űrből álló képemből. Inkább marha gyorsan ugrottam egy arab terrorista lagzis megjelenésével felérő kínos találkozást kerülve és visszakanyarodtam a megérdemelt ajándékdobozomhoz. Kaptam is érte a nyúzást! Bővült a ránc palettám rohadtul két katalógussal, amíg törtem a diómat mi a franc motoszkál pukkanőégdísz gógyijában. Mielőtt aszalt szilvává sorvadtam volna össze befejezték krimiből szabadult búratornászdit. Rám lett hárítva az egész vacakság! Ha most mocskos szemétláda énemhez hű lennék valami ku*va cifra na meg perverzül tetszetős dolgot kunyerálnék ki magamnak, de ekkora tahó csak nem voltam. Inkább odaszambáztam ősziléhez és jó istenesen beöleltem. A szófosását daliás tejfőlképű gazdag koronás lúzer módjára tűrtem és hümmögtem ezerrel a frenetikus ötletáradatra. Miután kifotoszintetizáltam, hogy elkapja a kuss lejjebb állítottam a létramagasságom és behajtottam a karácsonyi ajándékomat. Gondolom minden kocka előtt dekkoló levágja mi lehetett ez, de a szivacs telepesek kedvéért benyögöm! Tudjátok a nyálkeverős felfedező köcsögölés a szomszédos ültetvényen, ahonnan baszottul nem volt ingerenciám(csak neked RENÉ*.*) kimászni.
-Nem vágom milyen a csillaghullós szarságom van...-
-Várj! Mindjárt megfejtem! Február...akkoooooor!-
-Hogy a kukás nejlonzsákjába lehet ezt bevésni?-
- Kicsit sem olyan bonyolult mint amilyennek látszik! Elvégre csak tizenkettőt kell megjegyezni! És halak a megfejtés!-
-Még sok is...Mi az anyám nyűge? Még csak tócsa közelébe sincs a vittyilóm!- háborogtam látványosan az idióta meghatározáson, mert a csökött értelmem szerint kurvára nem volt közöm a szutykos tátogógépekhez.