-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 A kapitány és családjának rezidenciája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 34
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te25250/30000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (25250/30000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptyPént. Júl. 16, 2010 9:48 am

Állandó rend és tisztaság jellemzi a lakást; a családfő főállású apává avanzsálódott, így elég ritka az, hogy a család lakhelye hosszabb időre üres lenne.
Alapjába véve a hagyományos japán házak szabványának felel meg mind stílusban, mint praktikusság szerint. Puritánnak még sem nevezhető, hiszen annak ellenére, hogy nem rendelkezik a modern világ kütüivel (tévé és társai), a maga luxusával (padlófűtés, gyönyörű, kényelmes fürdő) rendelkezik. A fő helyiségnek a konyha nevezhető, hiszen a család itt tartózkodik a legtöbbet, amikor éppen otthon vannak, s itt folytatják a családi tevékenységeiket is. Minden családtag saját hálószobával rendelkezik. Itt-ott időnként ugyan szétszóródnak Miyoko játékai, esetleg a terráriumából elszökött bogarak, vendégek fogadásakor minden ismét patyolattiszta.
A konyhából egy titkos helyiség is nyílik, ahol különböző könyvek, művelődési eszközök, valamint egy zongora is találhatóak.
Az előszobában megtalálható Macska (a kutya) alvóhelye is, gondosan kikészített evő és ivótálkákkal.
A kapitány és családjának rezidenciája 3052408416_1af16d7de1_o


A hozzászólást Verashu Suwun összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 17, 2011 4:59 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 34
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te25250/30000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (25250/30000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptySzomb. Júl. 17, 2010 7:17 am

Az elmúlás csodája

*Azt gondolná az ember, hogy a nagy békülés után mindennek szépnek és jónak kell lennie. Még sem érzem azt a hihetetlen nagy boldogságot, amit állítólag kéne. Úgy értem, a filmek meg csöpögős könyvek szerint most felszabadultnak kéne éreznem magam, amiért több hónapnyi tehertől megszabadulhatok, s eufórikus érzéssel kéne hagynom, hogy a boldogság meleg lángnyelvei simogassanak, hagyván ezzel, hogy akár fel is emésszenek. Mégsem vagyok képes ismét azzá az önfeledt kislánnyá változni, aki még pár hónapja voltam. Hiába szeretném az egész szakítást meg nem történtté tenni, nem vagyok rá képes. Valami megváltozott, bennem és Kaiban is. Nem ugyanolyan az érintése, mint azelőtt, s valahogy az a biztonságérzet, amit akkor éreztem, amikor éjszakánként hozzábújva hunyhattam zavaros, kínzó álmokra készítve magam, eltűnt. Mégis hogy lehetnék nyugodt azzal a tudattal, hogy az életem kisiklott a kezeim közül, mert nem voltam elég erős, hogy képes legyek irányítani azt? Persze, a mindig és mindenhol tökéletes Suwunnal ez nem fordulhatott elő. Ő nem lett volna olyan naiv, hogy képes legyen beleszeretni a saját gyilkosába. Jobban mondva, ő nem volt képes érezni. Érzések… Miattuk váltam egy lelki nyomorékká, miattuk kellett hónapokig vegetálnom, s még enni sem voltam képes rendesen. Ha Katsu-chan és Masa-chan nem engem szemeltek volna ki konyhamalacnak s nem nálam passzolnák le Chiyo-chan kelbimbóit és egyéb zöldségalapú kajáit, tuti éhen haltam volna. Végtére is, erre legalább jó vagyok… Hogy falazzak másoknak és mindenféle hülye irattal bajlódjak, csak mert egyfajta menedékemként neveztem ki az irodám. Nem vagyok elég felelősségteljes, s még csak észre se vettem, hogy egy új élet kezd megszületni bennem. Egy nem kívánt terhesség, amit bárki más jobban megérdemelne, hiszen annyian vannak, akik nálam sokkal alkalmasabbak a gyereknevelésre, s még sem jön össze nekik. Valóban igazi teher. Öntudatlanul is, de máris tönkretettem a folyamatos cigaretta és alkoholfogyasztásommal, hisz amíg nem voltunk együtt Kai-al, volt, hogy napi két dobozzal is elszívtam, s igen, néha vettem magamnak egy üveg szakét, hogy szánalmas magányomban elszórakoztassam magam. Remek kezdés az anyasághoz, s szerintem tökéletesen példázza azt, hogy mennyire nem vagyok alkalmas a feladatra. Azonban nem tudok kire támaszkodni, s azt hiszem, hogy jelen esetben Kai is ugyanolyan tanácstalan, mint én. Még csak bízni sem képes bennem… Azt hiszi, nem veszem észre, mennyire elsötétül a tekintete, ha egy olyan hímnevű nevét említem meg, aki nem a taichou és közel áll hozzám, mint barát? Talán nem látta rajtam, mekkora fájdalmat okozott azzal, hogy azt feltételezte, hogy a gyerek nem az övé? Vele ellentétben én nem feküdtem össze számtalan név és arc nélküli pasival azalatt a kemény két hónap alatt, amíg nem voltunk együtt, azonban ő le se tagadhatja Sakura bűzös, gyomorforgató parfümének az illatát némelyik ingjén, hogy a többiről ne is beszéljünk. Nem kérdeztem rá, mert nem akarom tudni; nem akarok szembesülni azzal, hogy kénytelen vagyok másokkal is osztozkodni azon a férfin, akiért bármire hajlandó lennék. Kíváncsi vagyok, hogy vajon számukra jelent-e valami többet is Kai egy remek ágyakrobatánál. Valahogy kétlem, hogy igazán ismernék, s hogy tudnák, mi lapul a maszkja mögött. Hiszen ő is rendelkezik vele… Természetes védelmi mechanizmus, minden emberben megvan. Az egész arra szolgál, hogy óvd magad a lelki sebektől s attól, hogy mások közelebb kerülhessenek hozzád, hogy megismerhessenek. Én viszont abba a lélekbe szerettem bele, aki a maszk mögött rejtőzik, s még ha nem is hiszi el magáról, még ha azt is képzeli, hogy ő egy lelketlen szörnyeteg, egy démon, én akkor is látom az értékeit, látom a sebezhetőségét, a gyengeségeit, s ugyanúgy az erényeit és minden pozitív tulajdonságát. Számomra többet jelent, mint azoknak a közönséges kis csitriknél, akik csak a szép mosolya miatt képesek egyből kitárni neki a lábaikat, mert azt hiszik, hogy ez kell nekik. Vajon mikor fog végleg ott hagyni az egyikükért? Vajon mikor fog valamelyikük leváltani, s ki lesz az, aki egyszer átveszi a helyem? Hisz én már ismét nem vagyok jó semmire, csak szenvedést okozok, s önkéntelenül is, de az egóját tiprom.
Ám mindennek könnyedén vége lehet. Egyetlen igazi társaim a hangok maradnak, hiszen ők legalább nem hagynak ott egy szebb és kevésbé érzékeny, másik lányért. Nem tagadnak meg, mindig mellettem maradnak, s mindig csak azt akarják, ami a legjobb nekem. S miért ne hallgatnék rájuk? Hiszen nekik mindig igazuk van, mindig őszinték voltak velem, s elmondták, hogy mit csináltam rosszul. Valahogy olyan megnyugtató a selymes suttogásuk, ahogyan arra bíztatnak, hogy végre engedjem ki a szörnyeteget, mely már oly régóta ott tombol bennem, s a felszínre akar törni. Hónapok óta először pedig engedem, hogy átvegye az uralmam a testem felett, hiszen akárhogy is nézem, igaza van! Igaza van, nem vegetálhatok többé ebben a lélektestben hagyván, hogy még több megpróbáltatás érjen, s egyszerűen meg kellett volna tennem azt, amit már annyiszor megfontoltam. Kagami sem tiltakozik, s a kedves kislány vérszomjas mosolya pedig megnyugtat, hogy valóban jó döntést hoztam. Nincs szükségem többé az Eleven Tébolyra, így nyugodtan hajítom el zanpakutom a szoba közepére, majd gondoskodva arról, hogy Macska még véletlenül se juthasson be a hálószobába, hiszen átkozott teremtmény ő is, aki csak ártani szeretne nekem azzal, hogy megfoszt a szabad választás lehetőségétől, a nyakamba veszem az olyan szépen és precízen kikészített, s erősen felfüggesztett kötelet. Egyszer már meghaltam, s még mindig a nyakamon érzem Kai hideg ujjainak az érintését, ahogyan rideg tekintetét az enyémbe fúrja, hogy végül bármiféle érzelem kimutatása nélkül vegye el tőlem azt, ami akkor a legfontosabb volt. Igen, ez a helyes megoldás, vissza a körforgásba, hiszen legalább kezdhetem elölről az egészet, s végre én magam szabhatom meg azt az utat, amit járni szeretnék. Nem lesz gyerek, nem lesz szenvedés. Mindennek vége lesz. Csak a pillanatnyi riadtságom kell majd valahogy eltüntetnem, ám a hangok most körülölelnek, s gyönyörű dalaik ritmusa készít fel az elmúlásra. Áriájuk kellemesen borzongatja hátam, s mosolyra késztetik ajkaim. Végre mindennek vége, s csatlakozhatok hozzájuk, hogy eggyé válva velük tényleges, valós boldogságra lelhessek.*
Vissza az elejére Go down
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
Kuchiki Hana

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te33500/45000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (33500/45000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptySzer. Aug. 04, 2010 12:11 am

- - // Az elmúlás csodája - Meg a nyanyukád vitrines szekrénye!>.< \\ - -

Körbevágtatva az irodában arra az elhatározásra jutottam, Én Hana Akamoto kitagadott Kuchiki és kivételesen nem tizenöt éves, meg helyettes halálisten, hogy szépen fogom a virgácsaim és megmozgatom magam! Oda se neki tombol a nyár és feketében élmény a virágvásár! Szépségesen kimasírozok és elmegyek a még nem tudom hova, de ha odaértem küldök egy felvilágosító hadou-t kedves olvasóimnak. Nah, szóval mindent a rendeltetési helyén hagyni, vagyis a két napos iratokhoz ventilátorral sem nyúlni, megkeresni az zsír új szerelemem zenelejátszót, mert hát haladni kell a korral, ha már így is túl tapostam a sokadik x-et és azt az elektronikai boltot majd nem felrobbantottam. Írják ki, hogy ne próbáljam ki a turmixgépeket a sorok elejére tett termékmintákkal. Muszáj szívatni, mert tudatlan turista vagyok?! Háhá! Már tudják mindent címkézzenek! Remélem tanultak a leckéből és áldják nevem, amiért voltam ekkora pancser. Ha meg nem, visszatérek! Garantáltan megtanultatom a hasznavehetetlen fejükkel, ne ide görbülő, oda kanyarodó szöveggel hadakozzanak - angol -, hanem értelmes, japán írásjelekkel! Miféle rendszer már ez?! Kérem szépen ez diszkrimináció! Felháborító miket meg nem engednek maguknak, na de most menekülés! Uvaaaah! Adjunk neki fílinget is! Valahol, mintha határozottan eldobáltam volna egy harisnyát. Nem használt! Azért akkora szórakozott balek nem vagyok szagos betörő szerkóban riogassam a szúnyogokat! Vuhu, mi lenne itt, ha bekábulnék egy mittom hány len vagy led vagy milyenes már anyagtól. Mondjuk, lehet kipróbálom valamikor. Ihizé, előbb találjam meg! Ha jól dereng, már pedig kétséges, akkor könnyed karlendítéssel szórtam el, miután beléptem az ajtón. Tehát, józan paraszt ésszel nem szállingózhatott el Aurya taichou hálószobájáig, hanem valahol a kanapé, zöldség övezet és be-kijárat környékén kell lennie!
Bámulatos vehemenciával földre vetődve kúsztam, másztam világháborús katona módjára, elvégre nyomot hintettem el az előbb. Miféle betörő lennék, ha nincs meg a kommersz harisnyamaszkom és nem takarítom fel a terepet. Jam, ezzel a kereséssel sikeresen teljesítettem mindkettőt. Jobban kirittyentettem a hakama-t, mint Karácsonykor a fenyőfát. Sőt, akkora absztrakt bigyula lett, le se poroltam. Majd hullik mindenfelé útközben és az eltalált áldozatok gondolkodóba eshetnek miféle ufó kísért a vidéken. Pedig nem az! Csak egy eltévedt kosz tündér után terem mindenféle cuccmók, amik a gazdi eltűntével engedelmeskednek a gravitációnak és lepottyannak. Wow, de menő! Remélem Karin most büszke rám! Francokat, de nyugtat a tény, ennél hülyébb sose leszek!
Gyönyörűségesen megbeszélve mindent magammal, ahogy egy jó hibbanthoz illik kivágódtam az ablakon és megindultam...a hova is? Ja, igen! Megyek Suke-t rémisztgetni! Mostanság tuti tiszta stresszes, szóval biztos jót fog neki tenni, hogy bevágtatok az irodájába és pénzt vagy második életet követelek, full retkesen rácsos harisnyával a fejemen. Micsoda látkép! Szinte érzem a siker ízét, ahogy paprikavörös fejjel hozzám hajít egy tűzőgépet. Néha igazán irigylem a kreatívságom, főleg, mert semmi értelme, de marhára élvezem! Egyetlen difi ottanfelé kezdődik, hogy egy ujjamon össze tudom adni hányszor fordultam meg itt. Térképet hiába néznék a végén az itt áll helyett, ide mennyé szlogent olvasnék és órákig töprengnék, hogy az istenbe jussak el az ittből az ittbe! Vahagy, másik lehetőség szerint fejjel lefelé koslatom a kézi papírköteget és találomra eltekergőzöm egy színes csíkon, mert tök poén, ahogy részeg dülöngélést imitálhatok szín józanul. Tádáá! Máris neki foghattam töprengeni, mert beléptem a tizedik osztag táblán. Furcsa, hogy semmi "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel" esetleg "Tegyél sake-t a kijelölt gyűjtőhelyre" reklám tábla valamelyik debil fogatlan fényképével. Tök normális! Ijesztően normális! Azt hiszem haza akarok menni! Na, de ha már idáig elmasíroztam, csak nem fordulhatok vissza. Hol marad a tolvaj becsület? Eh, nekik pont nincs sok, de én majd leszek a becsületes fajta úttörő.
Tehát, ott tartottam berongyoltam a békés táj adta paradicsom világába, ahonnan sejtésem sincs hova lépjek tova. Végül mutatóujjam égnek emelve vártam némi levegő mozgást, hátha kegyes lesz és az egész napos állás után most aktivizálja magát. Maradjunk annyiban bekaphatja! Inkább csörtettem arrafelé, amerre gondoltam, hogy jó lesz. A hatalmasra sikeredett két perces bolyongásom alatt, pedig élő létformákra bukkantam, akiket pálmafa rejtekéből igyekeztem követni. Vak is kiszúrná mennyi kötegnyi papír volt náluk, amit általában a kapitányhoz passzolnak lesz. Ergo, követem a buksijukat és célt érek! Azt a nyomi cserepes fát nem volt a legkönnyebb emelgetni, na meg haladni is, de én szupertápos vagyok és megoldom. Nőies mozdulatokkal rugdostam magam előtt, aztán látva, hogy a követett egyedek látnak valamit úgy gondoltam, mert miért ne alapon, bevágódom az előttem nyitva lévő ablakon. Kicsit frászt hozom a tulajra, kiszedem belőle hol a kapitány és elegánsan távozom. Aha, lehet ugyanott, ahol érkeztem, már csak a hatás kedvéért is. Vagyis a gondolat megvalósításának bonyolult érdekében összecsaptam tenyereim, némiképp be pucsítottam és csukafejessel birtokba véve a szobát csusszantam be egy szék alá, amin mintha valaki lett volna. Nem veszélyes fényes nappal burát takarítani vagy villanykörtét cserélni? Hát, mi van, ha valaki beesik a szék alá és kirúgja alóla? Hol az elővigyázatosság, kérem szépen?!
Azért akkora paraszt nem vagyok neki álljak ordítozni, helyette feltápászkodtam és széles vigyorral néztem a kalózakasztást. Hát, helyből lemegyek hídba, hogy ilyen mókákra nem hívnak meg! Én úgy egy fa kardoznék a helyi csendőrséggel, mint a sicc! Ahahaha! Nap hőse címre beadnám ezerrel a kérelmem. Csak az nem stimmel, hogy a bűnöst senki se veszi körbe. Most ez valami főpróba? Hát, a lányzó elrugaszkodását tekintve innen hátulról sem tűnik annak. Na, nehogy már! Olyan nincs, hogy nem létezik végignézzem a szoba tulaj öngyilkos legyen, miközben én betörök! Izé, nem úgy török be. Ah, mindegy! Nem hagyom, hogy megtegye, mert csak és kész és nincs kedvem magyarázni, mert hát, na!
-HOJOOOOOOOOOOOOJ!-
Vágtattam fel hős béka pózban az üressé vált székre és kaptam nyakba pöttöm merénylőmet, bár kevés híján orra pottyantan, de hát a rutin kiugrott a bokorból. Kár, hogy én akartam frászt hozni és nem kapni. Ennyit a nagy tervről. Most komolyan vérzik a szívem, hogy sikertelen marad a frenetikus ötletem gyümölcsös kertje. Vagyis, ha abból a szemszögből kamerázzuk, hogy a szoba lakója háttal volt az egésznek, még esélyes meglepődött, hogy kerültem ide! Ez az! Csak így tovább! A kész átverés indexem hamarosan az egekbe szökik, ha így folytatom. Előtte, viszont jövök egy garantáltan kínos magyarázattal...nem, mégse! A hölgy tartozik nekem! Mijaz, hogy öngyilkos akar lenni?! Hát, nehogy már itt is hódít az a tini ragályos elmó, emó, elkór, bvah, mindegy a neve! Kulturálódom a bulvár lapokból és ez a lényeg! Én felkészült anyuka vagyok! Pont ezért bánt, hogy valakinek ilyen szörnyen megy a sora. Na, de mostan itt vagyok!
-Ejnye, szép hölgy a szívleállásos idegrohamot szalasztottad a fejemre. Most, hogy ilyen remekül megmenekültél...Tegezlek, okés?...Szóval, megkérhetnélek, szedd le a nyakadból a kötelet? Rövid időn belül meg fogok szakadni! Neeeeeehem vagy súlyos, csak hát öregszem és a derekam...-
Toltam a szokásos szájmenésem, ami garantáltan nem segített azon kívül, hogy nem volt csend a szobában. Mindenesetre kitartottam és ráhajítottam még pár drámai monológot, hátha megsajnál. Most tényleg öregszem! Nem kötözködni! Így is mázlista vagyok nem kell botox kezelésekre spórolni a kicsiny hadnagyi gázsiból. Meg miféle beteges kép lenne már, ha Ciccolina kettőként libbennék be hollow-kat aprítani?! Vagy esdekelnének, hogy indítsam be a Seiretei pornógyártását. Kac-kac, röhög a vakbelem. Viszont jelenleg sokkal gazdaságosabb megoldás volna, ha a magasított ülőkéből leimádkoznám újdonsült ismerősöm.
-Amúgy, innen lentről egy hatalmas szia! Hana vagyok és tökre úgy hangzik most, mint egy terápiás beszélgetés. Oda se neki! Azért örvendek, hogy megismertelek...öhm...elárulod a neved? Jaj, meg bocsánat a rád rontásért! Nem volt szándékos...igaz, nem bánom, hogy errefelé evett a penész! Imádok ismerkedni! Amiatt meg ne főjön a fejed, miért alakult így!-
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 34
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te25250/30000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (25250/30000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptyCsüt. Aug. 26, 2010 2:23 pm

Az elmúlás csodája

Az oly régóta várt halál, a végső elmúlás pillanata végre elérkezett! Nem köt többé béklyó a földi léthez, nem leszek többé rabláncra verve. A kötelékeket végre feloldozhatom, s többé nem kell a holnapra gondolnom. Nincs már szerepem a világban, tessék, vigyétek! A győzelmet szívesen átengedem. Mindegy, nem számít már, ha Eras röhögve tapossa a hullámat, szívemet facsarva, húsom marcangolva, lelkem tárhelyébe tiporva. Sápadt, hideg, vértelen, majd semmivé foszló anyag, mely többé nem kell, hogy érezzen, nem kell, hogy fájdalmaktól, lelkét még több darabbá szabdaló, marcangoló, hasító kétségbeeséstől szenvedjen. Nekem már nincs többé holnap, nincs jövőm, semmim sincsen. Csak mások nyakára akaszkodó élősködő vagyok, kit a többiek jóindulata tartott eddig életben. Könnycseppektől kíméletes, eddigiekhez mérten kíméletes halál, sehol egy jel, egy búcsúzás, hisz nem hihetem, lenne bárki, kinek igazán hiányoznék. A belsőm azt diktálja, felejtsem el végre Kait, hiszen úgy sem jelentek neki igazán semmit, csak egy kellemetlen, ráakaszkodó kis fangörl vagyok biztos, akit könnyedén megszerezhetett s most akaratlanul is, de egy olyan helyzetbe kényszeríttette, amit nem akart. Bárki könnyedén a helyemre lépne, akár az a bögyös kis pincérlány is az étteremből, aki egyáltalán nem zavartatta magát, amikor Kai mellett ültem. Vagy a többi rajongója, hisz abból is akad bőven, még ha többségük arra sem képes, hogy a felszín mögé nézzen. Végül is ki vagyok én, hogy oly elhamarkodottan ítéljek? Biztos van köztük olyan, aki megfelel Kai minden elvárásának. A hangok szerint én vagyok a pótlék, az a Sakura amúgy is régebb óta ismeri őt, mint én, a cafka biztosan az ágyban is jobb nálam, na meg több mindenre hajlandó, még ha gyanítható is, hogy fertőzésveszélyes… Bár ha végleg elmentem, akkor már mit érdekel? Lemondtam minden jogomról az életébe való beleszólást illetően, s végre ismét az lehet, aki, nem fogom többé feleslegesen terhelni.
Aggodalmak a jóléte felől így nem adódnak; nem vagyok képes megadni számára azt, amire szüksége van, nem vagyok elég méltó az anyasághoz, túl nagy feladat, nem nekem való, én gyarló vagyok, gyáva, gyenge, szánalmas, szörnyű, és csak másokba kapaszkodom, másokra támaszkodom, másokhoz menekülök, bármikor bármi gondom, holott megbízni, azt még magamban sem tudok. Hogy lehetnék így pont én megfelelő anya? S tökéletes háziasszony, amikor a szoknyát sem én hordom, hiszen még főzni sem tudok, csak a rend és tisztaságmániámmal állítom fel mások hátán a szőrt? Én csak egy senki vagyok, egy jelentéktelen, patetikus féreg, egy homoktengerben vergődő, jelentéktelen porszem, ki képtelen a sivatag részévé válni, beépülni s egyesülni. Gyémántok közt fertőző széndarab, almában a kukac, ki képes volt erőszakkal magához láncolni valakit, aki milliószor jobbat és értékesebbet érdemel nála. A pórázt pedig ezennel elengedem, a köteléket feloldom, a bilincset kikulcsolom, a számomra fontos személyt pedig szabadjára engedem. Szabadság! Az vár rám is a túloldalon, s akkor talán minden elölről kezdhetek. Tiszta lappal, múltam, örökké gyötrő fájdalmam ismerete nélkül… Bár a túloldalon is bármikor visszatérhet, ha egy kis szerencsém van, talán lesz némivel több akaraterőm és motivációm, talán végre képes leszek megbirkózni azokkal a feladatokkal, amikkel most elbuktam. Ám a legfontosabb, hogy végre szabad leszek, nem kell másoknak irányítaniuk, s nekem sem kell másokat irányítanom. A magam ura lehetek a semmiben, egyszerűen maga a semmi, s végre igazán megtapasztalhatom, milyen lehet valami részévé válni, valami nagyobb egészként élni. Bármilyen ára is van.
Fájdalommal nem törődve, mosolyogva várom, hogy végre magaménak tudhassam a végső halál ajándékát, ám azt – nem kapom meg. Éteri karjaim kitárva várom, hogy magamhoz ölelhessem, magamba olvasszam a mérgező ambróziát, s csak elégedettséget, megkönnyebbülést érzek, mikor a világ végre elsötétülni készül előttem. A hangok olyan zavarosak, a morajlások kicsit nyugtalanítóak. Nem akarom már látni többé azt a világot, amit az imént tagadtam meg magamtól, s ha a szemhéjaimat lehunyom, akkor hamarabb szabadulok meg a sivár látványtól. Mégis, egy erős rántás, s nem a függőleges irányba, meg valami furcsa tartás, s a várva várt ajándékom mégsem olvaszthattam magamba, nem kebelezhettem be, nem tehettem magamévá, meg lett tőlem tagadva… Ismét lélegzek s megszűnik a fojtogató, kaparó érzés a nyakam körül, s a kötél sem szorul úgy, ahogyan kéne, pedig biztosan jól állítottam meg, nem ez az első alkalom, amikor megpróbáltam végezni magammal. Igen, ez az idegen az, aki megfosztott életem legjobb eseményétől, a nagy lehetőségtől, s a többi hanggal ellentétben biztos vagyok abban, hogy ehhez már hús-vér test is csatlakozik, hisz mi más szolgálna most támaszul? Na tessék… Ismét csak másokra támaszkodok. Arra sem vagyok képes, hogy rendesen végezzek magammal. Tán legközelebb tényleg zanpakutom pengéjével kéne együtt működnöm. Vajon mennyire lehet más, mint azok a hideg ujjak, melyek nyakam köré fonódtak, hogy egy kíméletlen és határozott mozdulattal, a hátborzongató hanggal nem foglalkozva kitörték a nyakamat? Ugyanazok az ujjak, amiknek újonnan gyengéd simítására áhítozok nap mint nap.
- Ahogy óhajtod. – engedek a befolyásnak s metszem le a kötél másik végét, mely a plafonhoz erősíti öngyilkoló eszközöm, hogy ezután lekászálódhassak a semmiből ide repült lányról. Eddig nem ismertem, bár ismerős az arca, talán valami gyűlésről, és tényleg fogalmam sincs, mit kereshet itt, mert hogy én nem hívtam ide, az biztos. Lehet, Macska magánakciózott megint, nem ez lenne az első eset. Néha olyan, mint egy biztonsági kamera, ami figyeli minden lépésemet, és ha valamit nem úgy teszek a többiek értékrendje szerint, ahogyan kéne, akkor egyből riasztja őket, nehogy rosszabbra forduljanak a dolgok. Pedig igazán semmi gond nincs a halállal, tényleg! Az is az élet része, én nem félek tőle, elfogadtam, én magam választottam ki. Különben meg, sosem szoktam harci sebek és fizikai fájdalmak miatt rinyálni, meg beteg sem szoktam lenni soha, nem most fogom elkezdeni.
- Pe-Penész? U-u-ugye nem koszos a lakás? T_T – vetődök máris kötéllel a nyakamban a konyha felé, melynek egyedüli haszna, hogy az egyik szekrényben tartom a tisztítóeszközöket. Nem bírnám elviselni, ha kiderülne, hogy koszos a lakás, az egyszerűen borzalmas lenne. T_T Még szerencse, hogy rendelkezek a megfelelő penészeltávolítóval, s a különböző törlőrongyok mellett még külön fogkefét is tartok csempetisztítási célokra. Azért elég érdekesen nézhetek ki, ahogyan kétségbeesett fejjel, kötéllel a nyakamban szaladok gumikesztyű után, majd miután kipakoltam a sok tisztítószert s magamra appikáltam a kesztyűt, végre időt szakítok a rendes bemutatkozáshoz is.
- Egyébként Verashu Suwun vagyok, de mindenki csak Verának hív… És ő itt Macska, a kutyám. Hé, hol van a kutyám? Nem értem, nem szokott eltűnni, de most sehol sem látom… Ööö, hát, érezd otthon magad. Kajám nincs, mert ma… nem ettem, mert nem. Mondd csak, te mindig így ismerkedsz? Fura vagy… Amúgy kedves neved van. Segítesz megkeresni azt a penészt? A hangok azt mondják, hogy el fogják lepni az egész lakást, és majd óriás vámpírbékák fognak tenyészni benne, azt pedig biztosan nem viselném el, van így is elég gondom. Különben sem tudom, mi a vámpírbéka irtók száma Seireiteiben, na meg biztosa sokba is kerül meg minden. Ez meg mikor lett ilyen? – térdelek le a kitört ablaküveg mellé, és egy kis seprűvel és egy szemeteslapáttal már el is kezdem felszedni a tébolyultságom eredményeit. Még dereng valami arról, hogy mintha az én öklöm miatt tört volna ki az ablak, de ezzel most nem törődök, hiszen nem hagyhatom, hogy vámpírbéka teleppé váljon a lakásom, annak a taichou sem örülne! Így igaz, rendet kell raknom! Ha pedig végre kidobtam az üvegszilánkokat, neki is állhatok a csempék súrolásának!

Vissza az elejére Go down
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
Kuchiki Hana

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te33500/45000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (33500/45000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptyKedd Szept. 07, 2010 11:24 pm

- - // Az elmúlás csodája - Meg a nyanyukád vitrines szekrénye!>.< \\ - -


Piciny súlyom segítőkészségben csillagos tízest kap. Minden morgás vagy hisztérikus roham helyett, könnyed mozdulattal nyisszantotta le a kötelet, aminek következtében kissé érdekes formában, de földre helyeztem. Csillogó szemekkel és továbbra is széles vigyorral megpaskoltam a buksiját. Kissé gyerekes, de héjló! Épp örülök, hogy nem tört ketté a derekam, ennyit csak érdemlek, meg a lányzó is, mert figyelt rám és ahelyett szétcsapná a fejem szatír, betörő, perverz felkiáltásokkal, egyszerűen csak hagyta magát. Másrészt, ez meg nem jó! Épp az előbb akart túlvilágra masírozni és ez a nagy oké, csak hagyj békén viselkedés, csak ront a helyzeten. Igazság szerint nem tudom miért csinálja, de rossz volt nézni mennyire maga alatt van. Oké, nem véletlenül akarta megölni magát, de akkor is! Én még nem sűrűn láttam ilyen lelki állapotú egyéneket, viszont az fix, hogy elszomorító és ha belegebedek is, de tenni szeretnék érte valamit. Nehogy már, csak itt ácsorogjak, rendeltessek vele egy XXXL-es pizzát, elcsámcsogjam és közben magyarázzam hogy csomózza rendesen az újabb kötelet. A NAGY FITTYFENÉT! Nem vagyok szeretetszolgálat, meg szánalomból együtt érző, de tróger sem! Valahol a három közötti résben tolonghatok, ami elég lehetetlen vállalkozás, mert így is úgyis valamelyikből van több és az egyik hiányzik, na de ott tartottam világmegváltó terv! Amiből az lett, beölelgetném. Szegényke teljesen félre értette a penészes kijelentésem és már takarítana is. Arra semmi szükség, mert egy porcica se meri betenni ide a bakancsát, úgyhogy kisebb bamba fejjel nézve miként sprintel ide is oda is, toporogtam hajamat tépve. Rosszul sült el az ötlet, de amíg szenvedett a gumikesztyűvel, odaloholtam a konyhához és megsimizve a buksiját igyekeztem megnyugtatni.
-ÁCSIKA! Nyugalom, nyugalom! Csillog villog a ház, nincs ezekre semmi, de semmi szükség! Nézz csak körbe! Lassan napszemüveg kéne, mert a holdfény is megcsillan a padlón...-
Próbálkoztam elszedni a fogott tisztító szereket, ne szorongassa már őket. Miközben pedig látványosan szenvedtem, hogy se erőszakos, se mimóza, se bunkó ne legyek, végre megtudtam a betörési kísérlet elszenvedőjének kilétét. TUTKÓ!*.* Bár alig bírtam követni mi meg hogy, hány kilométer. Bár az nagyon megmaradt van kutya! Szinte azonnal keresni kezdtem a szoba minden szegletében. Imádom az ebeket! Olyan tündérek, nyálasak, játékosak és szeretgetni valóak! Szívem szerint egész menhelyet tartanék otthon, meg elagyabugyálnám azokat az arcátlan embereket, akik se szó, se beszéd kidobják az utcára szegényeket. Nagyon nehéz felfogni ők érző lények és nem elhasznált ruhadarabok. IDIÓTA SZOMSZÉD VILÁGIAK! Puffogtam gondolati síkon, közben el-el csípve néhány szót. Vagyis, totál elástam magam, mert egy buggyantott tojásnak néznek, viszont így nem fogja a későbbiekben meglepetés érni! Jó így is! Csak tudnám mik azok a hangok meg vámpírbékák! Ha ez valami találós kérdés, akkor elbuktam! No, mindegy is, mert vicces. Szinte látom is magam előtt, ahogy a békaként ugrálva kuruttyolnak a vámpírok szívószállal hadonászva "kiszívom a véredet". Aztán meg szellemirtós sztájlban beindulva valamilyen Drakula kísértéses zene, mert tárcsáznánk a számukat és néhány arisztokrata gumiruhás őrült befutna irtani ezüst szögbelövővel. Én tényleg, de tényleg nem akartam, de elkezdtem röhögni. Annyira kész jelenet lenne. Már érzem is, hogy nekem kell egy ilyen élőlény. Én akarok egyet! Látni akarom, ahogy vérszívó rituáléra készül és napközben az árnyékban kuruttyol nekem kétségbe esetten.
-IMÁDOOOOOM! Vámpírbékááááák! Amúgy! Köhöm! Ne aggódj! Majd én megvédelek tőlük! Bevetem a hatalmas vámpírbéka űző tehetségem, ami valószínűleg egy seprű lesz és elhárítom a gondokat! Szóval, ha felbukkan nálad ilyen lény, csak bátran hívj!-
Kacsintottam rá megnyerően. Ha lett volna nálam névjegykártya azt is átadom egy fogcsillantással, de sajna olyanom nincs. A picsubaT.T. Majd legközelebb, ha betörök valakihez már egész arzenált hozok magammal. Seprűt is teszek be! Ki tudja, legközelebb lehetnek vámpírbékák! Semmi sem biztos! Bólogattam saját magamnak, hiszen elképzelhetetlenül bölcs voltam, már csak két dolog zavar. Vera még mindig takarít és NEM EVETT MA SEMMIT! Jéjzusom! Rosszul ne legyen már! Felőlem reggelig csinálhatja, de előtte pihenjen egyet és egyen. Most komolyan! Nehogy már előttem ájuljon el! Még mit nem! A Hana féle megmentő csoport azonnal munkához lát, mert nem nézheti tétlenül ártatlan lány tegye tönkre magát! Nem, nem és nem! Az én jelenlétemben ez lehetetlen, mert erőszakos és pofátlan vagyok. Viszont tündérien tudok mosolyogni, csak, hogy valamilyen ellensúlyozó gondolatot is bevágjak már a sok hírnév romboló mellett.
-Hohohooooo! Ezt most szépen tessék félbe szakítani, Vera kedves! Ugyanis, eszel valamit, fújtatsz egy kicsit és utána segítek rendet tenni! Oké? Kifogást nem fogadok el! A vámpírbékák ilyen gyorsan amúgy sem kelhetnek ki!-
Fogtam meg a kezét és tuszkoltam a mosdó felé, hogy kezet mosson. Addig én meg járattam az agyam ilyenkor mégis honnan kapunk mi kaját, de háló körletben vagyunk! Jeeej! Néhány kopogás, könyörgő szem és minden meg van oldva. Szerintem egy hét fogásos vacsorát lazán össze tudunk koldulni. És nem, ez nem csúnya dolog, csupán két éhes shinigami vészmegoldása halál ellen! Elvégre mi lenne a Tiszta lelkek világával, ha két védelmező legyengülne és nem tudná ellátni a hatáskörét? KÁOSZ! Persze, mindezt szóban is elhadartam, nehogy már Vera kiakadjon, mert százfelé rángatom és semmiről sem tud. Reméltem nem fog neki rosszul esni. Nem annak szántam, csak hát, annyira rajtam van, hogy törődjek vele. Manapság amúgy se élhetem ki eleget az aggódó anyuka szerepemet. Mindegy is! Kaja foglalásra felkészülni!*.* Hátha, kapok közben némi instrukciót mit enne meg szívesen, vagy mi az amit utál. Nekem végtére is mindegy. Szinte bármit megeszek. Igazi konyhamalac szerepében díszelgek. Na jó, azért a maradékokat nem fogyasztanám el. Fúj! Az már gusztustalan dolog és garantáltan elcsapná a pocimat.
-Amúgy nem! Nem így szoktam ismerkedni. Csak...volt egy gyilkos tekintetű tiszt az utcán és annyira beparáztam tőle, hogy az első nyitott ablakon beugrottam. IJESZTŐ VOLT!O.O És ne haragudj, hogy rád rontottam, bár nem bánom, mert tök aranyos vagy!-
Pattogtam ki a szobából teljes menetkészültségben fújtatva. Végre eljött a pillanat, hogy megmutassam tehetségem és mindenki gyomrába lyukat magyarázzak. Ki fog száradni a torkom, viszont megéri! Lesz kaja és Vera se fog éhezni! Pöpec! Lódultam neki a folyosó végének, magam után húzva szegény áldozatom. Még adtam pár tanácsot, mint a sírós szemek, has simogatás és egyebek, aztán neki estem a műszaknak. Szorgalmasan házaltam, aminek az lett a következménye, vendéglátóm majd eltűnt az étel rengeteg alatt. Oda se figyeltem, csak adtam és adtam a lomokat neki. Jahaj, istenem! Kapkodtam le a cókmókokat sietősen, el-el eresztve néhány rémült kérdést az életjelei után kutakodva. Én nem akartam így elhalmozni. Mennyire, de mennyire figyelmetlen vagyok. Meg ne szakadjon már, mert totál le van gyengülve én meg itten beterítem minden kajával. Miután végre sikeresen megláttam a buksiját, kisebb legördülő cseppecske jelenlétében iparkodtam kimagyarázni magam. Ez annyira jól sikerült, megint töménytelen mennyiségű kérdéssel láttam el.
-Eheheeee...bocsánat! Mindjárt elveszem a felét, csak tarts ki! Amúgy mit ennél? Van minden és akkor a többit kapásból a hűtőbe lökhetnénk! Macskának nem kell vacsit adni?-
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 34
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te25250/30000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (25250/30000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptyVas. Okt. 17, 2010 11:28 am

Az elmúlás habzsolás csodája

Domestos elő, ahogy a kopasz, izompólós, fülbevalós fazonos vegyszerek is előkeverednek kedvenc szekrényem mélyéről. Nem, nem, a por, a mocsok, elviselhetetlen! Surprised Ha vendégem támad és undorodva pillant le a padlón a koszra? Mi lesz így velem? Oda a becsületem! Azt gondolnák, igénytelen vagyok s nem jó munkavégző, holott én tényleg igyekszem, de úgy igazán! A függöny redői s minden egyes apró hajlása, folyása, mindnek egyformának kell lennie! A méretarányok, a szőnyeg szöge, még a virágok szirmai is pont a megfelelő irányba kell, hogy hirdessék szépségüket. Jó barátom, az izompólós ember pedig egy gumikesztyű felvételére utasít, hisz nem bírom ki, hogy ne olvassam el a használati utasítást, amit amúgy már régóta kívülről fújok. Mindig meg kell bizonyosodnom róla, hogy megfelelően betartom az előírásokat, hisz ki tudja, mikor jelenik meg egy új szabály vagy vetnek el egy elavultat?
Gumikesztyűm felvételét ismét a fura idegen akadályozza meg; hazudik, biztos, hogy hazudik, mert én teljesen biztos vagyok abban, hogy pont előttem van egy naaaaaagy, csúúúúnya és naaaagy penészfolt. A penészfolt pedig vonzza a különböző, undorító, kártevő bacikat és a vámpírbékákat, ráadásul az óriás fajtából. Még csak az kéne! Surprised Hát milyen háziasszonnyá válnék így? Kire legyen Kai büszke? Mert neki tökéletes menyasszony kell… Olyan, aki miatt nem kell szégyenkeznie, akit bárkinek büszkén mutogatna. Gondolatolvasásra még képtelen vagyok, így sajna nincs esélyem arra, kitaláljam, számára milyen is az ideál. Könnyűvérű fruskává, agyatlan cicababává pedig képtelen vagyok változni, hisz ezer dolog fontosabb számomra a körmöm épségénél. Bár ami az agyatlant illeti, talán már rég késő. Lehet, egyszerűen butának tart? S lehet, még sem vagyok elég jó számára? Nem viselném el, tennem kell ellene valamit, muszáj megfelelnem neki, tökéletessé kell válnom! A tökéletes nő pedig tökéletes lakókörnyezettel bír, s nyúljunk csak a klisékhez, váljunk hát háziasszonnyá. Még ha főzni mellesleg egyáltalán nem tudok, hiszen az Kai dolga… Felvállalta, s szereti is, együttlétünk alatt pedig képes akár óránként is kajával tömni. Kaja… Nem vagyok éhes, most nem kell. Különben sem érek rá enni, ki kell találnom, igen, most, meg kell tudnom, hogy váljak tökéletessé! Vajon Kai boldog lesz egyáltalán, ha igazi háziasszonnyá válok? Vagy csak szégyenfolt leszek? Egy teher, kit rejtegetni kell, hisz mindig csak éget? Megteheti, képes rá, s ha nekem az fáj, végül is kit érdekel? Nem számítok különben sem. Csak egy kis titkárnő vagyok egy drága jegygyűrűvel az ujján, semmi több, alkalmatlan arra, hogy rendes feladatot bízzanak rá. Nem vagyok jó semmire, csak egy szemét, egy roncs vagyok, egy átkozott, egy tehetetlen tartály az engem pumpáló vérnek, csak egy test, hús és csont, s érzések? Mást nem érdekel. Nem engedhetem, érdekeljen, nem érek semmit, csak megjátszott butuskaság s barátság, holott én, én csak egy senki vagyok.
- De a vámpírbékák és a bacik… Muszáj fojtatni, különben oda lesz minden! – akadékoskodok, miközben Hana megszabadít a tisztítószer arzenáltól. Úgy, szóval ő egy vámpírbéka irtó. Szerencsém van.
- Ha kérsz egyet, akkor fogok neked egyet, ha legközelebb találkozok eggyel. Bár jobb szeretnék nem látni egyet sem. Biztos csak rosszat gondolnának Kairól, ha megtudnák, hogy nálam vámpírbékák tanyáznak. – villantom meg bájos mosolyom, miközben egy kicsórt ronggyal továbbra is azt a csempét tisztogatom. Valójában nincs ott semmi? Kit érdekel… Én látom rajta, nem elég? S amíg én belelátom a foltot, az bizony tényleg ott van. Nem hagyhatom, a lakásom egy romhalmazzá váljon.
- Igenis, Hana… De mit csináljunk? Nincs nálam kaja. T.T – engedem el végül a rongyot s szuggerálom a földet bűnbánóan, hisz igazán nem tehetek róla, én egyáltalán nem tudok főzni. Az egyik nap megpróbáltam palacsintát sütni, de csak annyit értem el, a tészta jól beleégett a tepsibe és kivakarni se tudtam, nem hogy dobálgatni.
Az instrukciókat megkapom: koldulni fogunk! Surprised Koldulni azért, hogy erősebbek lehessünk s azok is maradjunk. Az osztagban állítólag mindenki szeret, legalábbis mindenki, aki már Veraként ismert meg, s bizonyára nem lesz nehéz meggyőzni egy-két jólelkű szomszédomat, hogy szánjanak meg pár falattal. Bár én ha éhes vagyok, vagy megyek a büfébe, vagy pedig elhívatom magam Kai-hoz… De ő most nincsen, hisz dolga van, s különben sem foglalkozhat egész nap a terhes menyasszonyával. Amióta újra összejöttünk, amúgy is úgy töm, mint egy libát. Naponta háromszor vacsora, néha közbeiktatva egy kis lepedőakrobatikával. Persze, hiába mondtam neki, hogy félek, hogy ez káros a babának, ellenkezni neki képtelen lennék, egyszerűen nem megy, nem tudok, hisz az érzelmeim rabja vagyok. Bár szerencsére a 4. osztagos doki megnyugtatott, mikor arcom Kai mellkasába fúrva, szégyenlős kislányként könyörögtem ki Kaitól, tegye fel számára a nagy kérdést. Biztos már akkor elege lehetett belőlem. Végtére is csak a terhére lehetek.
- Hát, amivel Kai szokott etetni… És persze sütemények. – adom meg a választ, az apatikusságot pedig lassan, de biztosan felváltja a csaholó kiskutya szerep, így fél perc sem telik bele, de hamarosan sorra sorolom az összes olyan kaját, amit szívesen megeszek. A legtöbbet persze Kai készíti, hisz az ő főztjénél nincs jobb a világon, ez egyértelmű! Surprised Most mégis olyan ételeket is szívesen ennék, amiket amúgy utálok, s kedvenc ételeim, azokat épp valamiért nem kívánom. Csípőset, igen, most csípős levest kérek!
Bekopogván némelyik szomszédhoz elő is adjuk a kívánságlistát, s megdöbbentő, de amit tapasztalok: siker! Kajával egyensúlyozva sétálni a következő szobához, s újra ugyanezt eljátszani – néhány körbe telik csupán, hogy nehéz dobozok s edények közt egyensúlyozva kelljen visszabotorkálnom. Nyöszörögni viszont nem szokásom, nincs jogom panaszkodni, nem tehetem, nem vagyok elég méltó rá. Csak egyszerűen tegyem, amit muszáj.
- Semmi gond, Hana, örülök, hogy beugrottál. – egyensúlyozunk vissza a szobámba, s a kajahalmot az asztalra lepakolva máris nekiállok annak, amiből az utóbbi napokban elég jó kiképzést kaptam – még ha két-három napja szinte teljesen mellőztem is.
- A csípős levest először! *.* Bár nem értem magam sem, hiszen én utálom a csípőset! Surprised Aztán jöhet egy kis rizses hús, meg úgy látom, még süti is van! *.* Macska már kapott a táljába, de már egy ideje kint lófrál, nem tudom, mikor jön vissza. – pakolászom be a felesleget a hűtőbe, hogy apró, növekvő pocakom markolászva csüccsenjek vissza az asztalhoz. Pálcikák elő, ám szaké helyett csak elkuncserált gyümölcslével szolgálhatok – kiűztem a szobámból minden alkoholt és a cigarettát, hiszen nem hagyhatom, hogy a bennem növekvő életnek baja legyen. Így is elég sorscsapás számára, hogy én leszek az anyja. Biztosan dilis lesz, akárcsak én. Kai pedig… Vajon tényleg fogja őt szeretni?
- Macskaaaa… – forgatom a szemeim, hisz a kajaszagot biztos megneszelte, márpedig neki ott a kutyatápja. Méretes kutyusom megnyomorgatva viszem bemutatni Hanának, ám nem éppen hiperaktivitásáról ismert dögöm jobban el van foglalva az asztal tartalmának méregetésével. Tudja jól, hogy nem ugorhat fel, hiszen elég jól nevelt kutya. Elcsalogatva etetőtálához s kicserélve ivóvizét viszont máris biztonságban érzem a felgyülemlett kajahalmot. A kötelező kézmosást követően pedig reppenhettem is vissza enni, hisz valóban, ma egész nap nem ettem, s észre se vettem, szervezetem mennyire igényli azt. Gyomrom pedig még akkor is hangos, túl hangos korgással jutalmazza meg az étket, amikor már több adaggal is elvégeztem. Az ízek? Egy idő után már tökmindegy. Lehet, még sem fog oly sokáig tartani az a bizonyos hétfogásos vacsora. Most már biztos, meg fogok hízni! T.T Nem akarok kövér anyuka lenni… Sad
- Hanaaa! Surprised És te melyik osztagból vagy? Surprised Sokszor szoktál errefele sétálni? Mik a hobbyjaid? Szereted a virágokat? Mert én nagyon szeretem őket, főleg a tulipánokat! És a sütik? Egyél sütit! És te tudsz főzni? Én sajnos nem tudok, mindig elrontom. T.T És gyerek? Ugye van gyereked? Olyan anyukás vagy! *.* – árasztom el kérdésözönömmel, hisz igenis, én tudok beszélni is, méghozzá nem is keveset, csak… nem mindig van kedvem hozzá. Néha talán tényleg túl sokat beszélek, biztos csak fárasztok vele mindenkit, bár úgy tűnik, Hana eddig bírja. Én biztos nem viselném el saját magamat. Nem csoda, hogy kevés barátom van.

Vissza az elejére Go down
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
Kuchiki Hana

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te33500/45000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (33500/45000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptyCsüt. Jún. 16, 2011 11:57 pm

- - // Az elmúlás csodája - Meg a nyanyukád vitrines szekrénye!>.< \\ - -

Nem vagyok hatodik érzékkel felszerelkezett látnok, vagy szavak mögött, nagyítóval olvasó távlátó, de az hatványozottan szöget ütött a kobakomban, roppant gyakran van emlegetve "Kai". Derengő halogénlámpa sejtésem se volt ki lehetett. Ahhoz viszont megint nem volt szükség csápos elme lovaglásra, hogy kaparásszam a nagy igazságot. Valószínűleg szörnyen közel állt Vera-hoz. Tekintve, milyen ragaszkodással és csodálattal emlegette. Illetve, figyelembe véve, legfrissebben szerzett név adási tudásom, ez férfi név volt. Voálá! A kör máris leszűkült. Ha tippelhetek és miért ne tehetném, akkor barátja vagy testvére. Inkább előbbi, mint utóbbi, mert szeretem a romantikus történeteket! Az meg, olyan hihetetlen édes, amikor valakit ennyire szeret kedveskéje. Én biztosan örülnék, ha így gondolnának rám. Kit érdekel, ha egész nap csuklom és ott dekkol a fél méteres körzetemben?! Manapság ritkaság számba megy, olyan személyt találni, aki szó szoros értelmében, feltétel nélkül szeret. Az meg még ritkább, ha korlátlanul ki is mutatja! Szerintem ez gigantikusan szép, merész és könnyet fakasztó dolog. Mindjárt sírok a meghatódottságtól! Efféle odaadásról csak bugyuta regényekben olvastam. Ezek után, egyedül abban bízom, Don Juan nem pernahajder és kellőképp értékeli Vera érzéseit. Gotei13 címerére mondom, ha visszaél a szerelmével, én a golyóival fogok krikettezni egy működő vulkán felett! Ámor nevében, nekem ne merészeljen átverni egy kedves lányzót!
Fantázia mezőn máris lejátszottam a pálcika emberekkel spékelt meccset, amitől kissé érdekes hangokat produkálva meredtem magam elé. Hopszika! Néha átbillenek a coci túlsó oldalra, de ki mondta családi örökségnek kéne lennie a nemesi észnek? Engem biztosan sokszor ejtett Byakuya dajkája a fejemre. Vagy, estem magamtól is? Ki emlékszik már rá. Lényeg, nem lettem teljesen beszámítható. Apropó, beszámíthatóság, hol tartunk odakint? Jahaj, meg is van! Épp hosszas listát kaptam, mit ennének. Nem semmi! Követni nem bírom milyen csípős hova és hány sütemény ide. Igazából, nem számított. Fő, van étvágy! Az már jó kezdet, ha lelkesen csacsog, mi mindent enne. Mondhatni, győzelem! Ettől, kapásból széles vigyor kúszott arcomra. Picikét tartottam tőle nem akar majd enni. Akkor se lett volna tragédia! Kell, bevetem az anyuka erőmet és repülőset játszva megtunkolom a hasikáját! Nincs az a védőfal, ami megmentené a falatozási terroromtól!
-Gyáhá...Látom, megjött az étvágyad! Helyes, helyes! Egyél is, nehogy Kai kétségbe essen, mert papírvékony leszel! Apropó! Ő kicsoda? Csípőből azt mondanám herceg fehér lovon, vagy legkedvesebb rokonod! Valamelyik talált?-
Pislogásomból áradó kíváncsiság, egész Seiretei-t bevilágította. Sok gondolkodás után, hihetetlen mód bökdöste a pletykás vén asszonyságom, hogy megtudjam az igazságot. Viccesebb lett volna, ha formációt tartva, kicsattogunk Vera szobája elé és egy lócán ücsörögve faggatom a magánéletéről. Akkor viszont csúszna a vacsora! Szóval, feladva az otthonkás nagymami pletykálkodást, beérem az ajtófélfa támasztásával. Kissé bunkó vagyok, békésen figyelem Vera szorgalmasan tömi a hűtőjét, de leneszelve mindent precízen helyez el, esélyes, több melót adnék neki, mint segítséget. Nem ártana összekaparnom némi rendszerezési képességet. Amiatt se ártana, házacskám ne nézzen ki a káosz letagadott gyermekének. Bár, teljesen mindegy. Karin kicsi szívem gondoskodna róla, semmi se maradjon előre kipécézett helyen. Arról nem beszélve, megőrülnék! Egyszer átrendeztem a konyhát. Fél óra múlva már sót borítottam a kávémba. Túl szétszórt vagyok. Erre kötelezően rá is sóhajtok. Elég átlépni a küszöböt, kapásból arcra támad a keserű igazság. Persze, nem szándékosan! Én igyekeztem változni, csak nem ment. Van ez így! Ahogy az is, maradék eszemet elhajítva, csatakiáltással vetődök padlóra.
-Ohojujúúúj! Mekkora tüneményes bundás maci! Beleszerettem! Nem baj, ha kicsit megnyomorgatom? Imádom a kutyákat!-
Dedós rajongóvá válva kucorodtam szegény, szerencsétlen áldozatom nózija elé. Fanatikusan rajongtam az ebek összes fajtájáért. Kivéve azokat a se szőre, se mérete kopasz patkányokat! Hideg rázott ki tőlük! Eleve nincs más funkciójuk, mint babaként öltöztesd és ölben hurcolászd. Leteszed, aztán puff, eldőlt! A remegő hurkapálcika lábai súlyát nem bírják el. Borzalmasak. Rusnya bőregerek! Még batman lábtörlőjén se néznének ki jól. Viszont ezek a hatalmas, puha, szőrös, nyáladzó állatok, olyan édesek! Lehet ölelgetni, szeretgetni, meg sétálni velük. Meg azok a gigászi buci szemeik! Ahogy tudnak nézni azokkal a hatalmas gomb szemeikkel. Cukorpofák! Az se tud érdekelni, literszámú nyál landol rajtam! Ez teszi őket cseppfolyósan bájossá! Mondjuk, kéz, vagyis kar mosás jelen esetben sem fog ártani. Érzékelhetően Macska nyáltermelésével sincsenek problémák. Emiatt muszáj leszek felfüggeszteni a simizést. A műtős kéztartás valahogy nem áll jól és szutykos kezekkel nem huppanhatok Vera mellé. Szóval, fejjel leadott vészjelzésekkel kipuhatoltam merre a fürdő és gyorsan lecsutakoltam végtagjaim. Útközben kaptam némi kérdés özönvizet, amin vérszemet kapva csillantak fel szemecskéim. Jó sok minden! Jó sok lehetőség, hogy szövegelhessek! Más már boldogabbá se tehetett volna!
-Várj! Összeszedem agyhullámaim! Még nem említettem honnan jöttem? Nicsak! Harmadik, harmadik osztagból érkeztem! Suke-t, vagyis kapitányodat akartam meglepni, de házszámot tévesztettem. A tájékozódás sose volt erősségem! Jártál már nálunk? Az az osztag egy labirintus!-
Pakoltam vissza a használatba vett törölközőt, hogy visszalavírozhassak a konyhához. Probléma egy szál se. Rekedten is képes vagyok a lakás másik pontjába üvöltözi, de nem kéne, csak azért beköltöznöm a csempére, hogy kényem kedvem szerint szabadon ereszthessem a hangszálaim. Meg úgy az igazi, ha látom Vera-t! Ki tudja! Lehet megunná egy idő után és míg lelkesen sztorizom, újra neki lát padlót súrolni. Lópikulát! Kalapáccsal ütnék szilvát az ujjamra! Lehet a láthatatlan foltok okozta rémképek jobban hatottak rám, mint a kész érvek! Ugyanis, sárga csíkot húzva tempóztam vissza a konyhába, hogy megkönnyebbülten zuttyanhassak egy üres székre. Vendéglátóm helyecskéjén üldögélt és még szemecskézett az ételek között.
-Nevem is virágot jelent. Kifejezett kedvencem? Na, az nincs! Régebben mindig gyöngyvirágot kaptam, de annak már vége. Mi is volt?...Oh, sütemény! Gyenge pontom! Termelői mennyiséget begyűrnék. Szinte az összest szeretem. Főzés...hjaj! Szégyen szemre a férjem jobban boldogult a konyhában, mint én. Ha van kedved néha összedughatjuk a kobakunk! Ketten csak megfejtük a háziasszonyok rejtélyét!-
Kacsintottam bölcs Salamon ábrázattal. Azt szokták mondani dupla katasztrófából rosszabb már nem sülhet ki. Akkor meg nem mindegy? Lényeg érezzük jól magunkat! Bekopogtat a balszerencse rendelünk kaját, vagy újra építjük a házat. Egyedül is le tudom égetni, de ha van társaság, legalább az idő gyorsabban repül. Megeshet az a csoda is, nyakon ragad az edény zsonglőrködési lelkesedés. Próbát megéri! Azt a kevéske tudást, amit magamra szedtem, pedig szívesen tovább adom. Nem vagyok irigy, meg félős. Anyukás! Ebben van valami. Tényleg, látszódna? Ez most picikét szíven ütött! Nem rossz értelemben, csak meglepően váratlanul és hűha fokozaton ért! Nem számítottam rá. Öregszem! Szörnyű!
-Van-van! Karin, vagyis, Kiyoko, izé, mindkettő, mert két keresztneve van. Bonyolult! Négy éves örökmozgó a lelkem! Ha kedved támad babázni, csak sikítsz és hozom! Na, és te? Merrefelé tartotok Kai-al? Lagzi? Vagy már meg volt? Babatervezés? Nem akarok felvágni, de ha ezzel kapcsolatban szükséged van valamire, szívesen segítek! Valamicske hasznos tudás, csak rám tapadt az évek során!-
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 34
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te25250/30000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (25250/30000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptyVas. Okt. 30, 2011 4:00 am

Meditáció tréning Kotominnak Surprised

Kait néhány napja engedték haza a gyengélkedőről. Az egész családot megviselték a történtek, nem beszélve arról, hogy engem további aggodalmak kínoznak. Érzem, hogy Miyokoval valami nincs rendben, és bármennyire is közeledek hozzá, egyszerűen tudom, hogy van valami, amit nem mond el. Az anyai szeretet hiába tett rám szemellenzőt, vak attól még nem vagyok. Még ha még mindig nem is látom, mi az, ami az oka lehet annak, hogy Miyoko így viselkedett. Hiszen tény, hogy amióta járni és beszélni tud, gyakorlatilag azóta különböző kiképzéseket kapott, hiszen ezzel jár, ha valaki két kapitány, vagyis már ex-kapitány lánya, azonban hittem abban, hogy elegendő szellemi és lelki nevelést is kapott ahhoz, hogy ne akarjon ölni. Az persze csak természetes, hogy én magam is kicsit… megbundáztam a 11. osztag nagy és dicső hagyományát, de nem fogom hagyni, hogy Miyokohoz bárki is egy ujjal hozzáérjen. Én magam tekerem ki a karjait annak, aki még egyszer bántani merészeli.
A sok rossz mellé azonban valami jó is társult, amiről egyelőre csak Miyoko és Kai tudnak, valamint a 3. osztag új kapitánya, akivel akkor barátkoztam össze, amikor a gyengélkedőben voltam vizsgálaton. Persze most se terveztük a dolgot, csak egyszerűen így alakult, de Miyoko szerencsére örülni fog a kistestvérnek. Azt hiszem, Kotominak talán már ideje lenne elmondanom, bár attól félek, hogy nem fog örülni neki, hogy megint kénytelen leszek hanyagolni a kapitányi teendőimet emiatt, pont, amikor kineveztek az Onmitsukidou főparancsnokának. ^^” Nem akarom, hogy megint ráháruljon szegényre a sok munka, van neki így is éppen elég baja. Ráadásul amennyire én tudom, Narao-kunnal is szakítottak, legalábbis látni vélem azokat a bizonyos pillantásokat kettejük között, ha egy légtérben vannak. Sajnos még nem tudtam róla kifaggatni, egyszerűen nem volt rá semmi időm, miközben azon munkálkodtam, hogy az osztag dolgai rendben legyenek, plusz a családom széthullását próbálom megakadályozni. Persze nálunk, az Onmitsukidouban a fegyelem mindig is elsőbbrendűséget érez, ám vannak dolgok, amiket nem lehet elrejteni. Azt hiszem, ez most épp egy ilyen dolog közöttük.
Így hát pár napja felajánlottam Kotominak, hogy jöjjön át hozzám egy kicsit, ha van kedve, ráadásul azt mondta, valami gondja van zanpakuto lelkével, és hogy el kéne neki egy kis segítség. Tehát mosolyogva egyeztem bele, hogy ha tudok, akkor mindenképpen segítek neki, ha másban nem, levezetek neki egy meditációt és ellátom pár tanáccsal. Nekünk, shinigamiknak a meditáció is szerves része edzésprogramunknak, hiszen ilyenkor vagyunk a leginkább egyensúlyban önmagunkkal. Mert a zanpakutonk lelke szintén mi vagyunk. Kicsit nehéz ezeket a filozófiai kérdéseket valamiféle rendszerbe szedni, de azt hiszem, én egész jó vagyok benne. Nekem különösen fontos, hogy folyamatosan keressem a kapcsolatot Kagamival, hiszen ő egy olyan zanpulélek, aki ezt egyszerűen megköveteli. Iszonyatosan szeszélyes, s időnként abban sem vagyok biztos, hogy melyikünk „szolgálja” a másikat. Én pedig igazán nem akarom őt kihasználni, ellenben azt sem engedhetem meg magamnak, hogy ez fordítva történjen, különösen nem egy, vagyis lassacskán kettő gyerek mellett.
Én még javában készülődök, a nappalinkban rendezgetem a párnákat és a kis asztalkát, hogy minden kényelmes legyen, mikor Kotomin megérkezik. Így Kai kíséri őt be az ajtón, s egyenesen a nappaliba tereli. A szoba kellően friss levegőjét az adja, hogy pár perce még szellőztettem, hiszen ma végeztem el a heti nagytakarítást. A konyhai dolgokhoz egyáltalán nem értek, de azt nem bírom elviselni, ha nincs minden a helyén és nem csillog minden a tisztaságtól. Persze Kainak ez nem tetszik, szerinte nekem az lenne a dolgom, hogy feküdjek az ágyban és sütit majszoljak. Még mit nem! >.> Persze, a süti bármikor jöhet, de még várandósságom első szakaszán estem csak túl, hasam is legfeljebb akkor látható, ha felemelném kicsit a felsőmet.
- Kotomiiii~n! Örülök, hogy eljöttél. Surprised Sütit hoztál, ugye? *>* – kutatom egyből kezében a süteményes csomagot, hiszen véletlenül megemlítettem neki, hogy napok óta nagyon kívánom azt a narancsos édességet, amit valamikor tavaly csinált utoljára. Rolling Eyes Szőke hajam épp egy laza kontyban fogom el, shinigami egyenruhám pedig egy egyszerű, de elegáns ruhára cseréltem, ettől pedig egy kicsit olyan háziasszonyosnak is tűnhetek, viszont muszáj volt átöltöznöm valami nem hivatalosba, a mai munkámmal már végeztem, hiszen jelenleg az edzéseimet is minimálisra kell vennem.
- Foglalj csak helyet. Teát, sütit? ^^ – kínálom hellyel a kikészített párnáknál, ahova én is leülök. Remélem, nem érzi magát túl feszülten ebben a környezetben, bár szerintem kifejezetten otthonos. – Tudod, elég sok minden történt mostanában. Kairól te is tudsz, meg Miyokoról is. ^^” Kezd kicsit a feje tetejére állni az életem, bevallom, nem vagyok hozzászokva a sok hirtelen változáshoz. Viszont van egy jó hírem is, ha kíváncsi vagy rá, bár nem biztos, hogy annyira jó hír, de azért remélem, hogy örülni fogsz neki… – próbálok rátérni arra a dologra, amit már napok óta el akarok mondani neki, de egyszerűen semmi alkalmam nem volt még arra, hogy elmondjam neki a szenzációt. A hatás kedvéért megvárom, míg mellém ül az egyik párnára, s kicsit kifordítom törzsemet, hogy szembe lehessek vele. Megfogom a két kezét, lila íriszeimben pedig izgatott, kislányos csillanás észlelhető. Ajkaim finoman felfelé görbülnek, és amikor már úgy érzem, hogy sikerült felkeltenem Kotomin érdeklődését, végül kimondom, amit már régóta el akarok újságolni. – Miyokonak kistestvére lesz! **-** – bököm ki végre lelkesen. Kotomi az első az osztagból, aki tudja, sőt, igazából Ain kívül az első barátnőm, aki tudja, már ha nevezhetem őt barátnőnek. Mert én tényleg nagyon szeretem, még ha néha kicsit szétszórt is, a szíve a helyén van, és mindig segít mindenben, amiben csak tud. Nem beszélve arról az isteni narancsos sütiről, ami örökké az egyik kedvencem lesz. *<*
- És mesélj magadról! >< Olyan rég tudtunk beszélgetni, sosem érsz rá, vagy én nem érek rá… Igaz az, hogy te és Na… Áh, hagyjuk inkább. ^^” Nem akarok belemászni egy olyan dologba, amihez semmi közöm. – engedem el kezét, hogy töltsek magunknak egy-egy teát. Nem igazán szeretem, hogy őszinte legyek, csak Kai találta ezt valami vásárban, és egészséges, jó életet ígér a babának, cserébe viszont vacsorára megfőzi nekem a kedvencemet, úgyhogy azt hiszem, még így is jól járok. Szokásomhoz híven máris sikerül túlcukroznom a teát, amit elvileg cukor nélkül kéne innom, de egyszerűen nem bírom ki. Lehet, öregkoromra cukorbeteg leszek, de nem érdekel.
- Szóval… Mi az a dolog veled és a zanpakutoddal? >.< Kicsit siettem aznap, hiszen akkor engedték haza Kait a gyengélkedőről, így nem értettem teljesen, hogy őszinte legyek. ^^” Viszont elég jól értek az egészhez, úgyhogy szerintem biztosan tudok segíteni. Surprised – iszok bele a teába, ami kicsit forrónak bizonyul, viszont legalább jó édes, úgy szeretem.

Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 36
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te30150/45000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (30150/45000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptyHétf. Okt. 31, 2011 8:43 am

Meditáció tréning Veracchitól *.*


Hát ez a nap is eljött. Véletlenül kifecsegtem, hogy kicsit gondban vagyok a zanpakutoummal, köszönhetően a szétszórtságomnak :/ Ez most talán a legkisebb problémám, de akkor is, a taichout ismerve kétség sem fért hozzá, hogy fel fogja ajánlani nekem a segítségét, és így is lett. Én pedig nem utasíthattam vissza, szóval kénytelen voltam megenni azt, amit főztem. Pedig igazán nem akartam a terhére lenni amikor neki is van bőven kavar a családjával, és úgy véltem, hogy Mayoi Nekót azért valahogy képes leszek újra pórázra kötni, szóval ez tényleg nem olyasmi volt, ami miatt aggasztanom kellett volna. Mondjuk inkább ezt fecsegjem ki véletlenül, mint a súlyosabb bajaimat, bár gyanítom, hogy van némi összefüggés a belső világom összeomlása, a lélekölőm engedetlensége és a szakításom között, legalábbis rémlik valami arról, hogy ha nincs meg a lelki békénk, akkor a zanpakutounkkal való együttműködésben is lehetnek fennakadások... vagy valami ilyesmi, az elméleti anyag sosem volt az erősségem, még az akadémián sem Surprised
Kicsit megilletődötten vettem tudomásul, hogy Vera-chan az otthonába hívott meg egy közös meditációra, elvégre még sosem jártam nála, szóval igazi megtiszteltetés volt, hogy beléphetek a kapitányom családi fészkébe. Ismerek bőven olyanokat, akik ezt teljesen természetesnek vennék, de én nem olyan nevelést kaptam, hogy csak úgy félvállról vegyem a dolgot. Így hát amellett, hogy a szokásos egyenruhám helyett elővadásztam a hagyományos szabású uniformisomat, még arról is gondoskodtam, hogy ajándékot vigyek. Ez pedig nem volt más, mint egy adag narancsos süti, amit Veracchi nem is olyan rég emlegetett. Hogy direkt célozgatott rá, vagy véletlenül, az már mellékes, lényeg hogy megkívánta, én meg megsütöttem neki *>*
Bevallom, kissé idegesen csengettem be, talán azért is, mert mégis csak egy baseball-ütővel az oldalamon jöttem látogatóba, de hát nem tehetek róla, hogy ilyen formát öltött a zanpakutoum :/ xD Szerencsére az osztagban mindenki tudja, hogy nem azért hordok fa testápolót, mert szét akarom verni a házat Neutral Az ajtóban Kai-san fogadott, mögüle pedig Miyo-chan kukucskált ki, ami már csak azért is volt kellemes meglepetés, mert régen láttam már őket. Kicsit aggódva pillantottam a kicsire, látván hogy mankóval mászkál és miközben a 11. osztag egykori kapitányától a hogylétük felől érdeklődtem, előhúztam a zsebemből néhány cukorkát neki. Ilyenkor mindig olyan, mint egy kisangyal, el nem tudom képzelni, hogy miért nem tud mindig ilyen aranyos lenni :/ No de én most Verához jöttem, amiről Kai is tudott, szóval készségesen elküldte Miyokót, majd elkísért a taichouhoz.
- Arigatou gozaimasu, Kai-san. - Köszöntem meg meghajolva a szívességet, aztán a nő felé fordultam - Vera-chan! Surprised Én köszönöm a meghívást, nagyon szép otthonotok van ^^ Természetesen nem jöttem üres kézzel Surprised
Húztam elő a hátam mögül a narancsszínű batyut, amibe a doboz süti volt csomagolva. Ideálisnak tűnt a környezet, hiszen kellően friss volt a szoba levegője, és a nyugalom áradt az egész helyiségből valamiért. Már el is felejtettem az idegességemet, azt hiszem Surprised
- Iie, nem szeretnék még jobban a terhetekre lenni. De azért köszönöm ^^
Mosolyogtam rá Verára, hogy aztán leüljek az előkészített párnára. Némi fészkelődés után meg is találtam a kellően kényelmes pozitúrát. Olykor-olykor eszembe jut, hogy mennyire kényelmetlen megtanulni seizában ülni, amikor meglátok valakit szenvedni ezzel, szerencsére én elég gyorsan megszoktam még, amikor kiskoromban megtanítottak rá.
- Iiigen-igen, gondolom nem lehetett könnyű neked sem ez a hajcihő, ami a 11. osztag körül volt. Miyo-chan jól van? Láttam aaa... lábával nincs minden rendben.
Kérdeztem meg azért Verát is diszkréten. Elég nagy felfordulást keltett a hirtelen két kapitányváltás a juuichibantai körül, egyáltalán a nagy arrancar támadás óta kész káoszban zajlottak a helyreállítási munkálatok. Új kapitányokat és hadnagyokat neveztek ki, mi is elvesztettük emiatt Saki-chant, aki a 3. osztagba ment hadnagynak. De azért engem mégis csak Miyo-chan kapitánysága sokkolt a legjobban, elvégre hiába tudom, hogy milyen rosszcsont tud lenni, azt nem hittem volna, hogy... na mindegy, valami oka biztos kellett hogy legyen ennek az egésznek.
Láttam a taichoun, hogy valamit alig bír magában tartani, szóval kellően felcsigázott azzal, ahogy nagy gondosan felkészült rá. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet az az örömhír, ami ilyen izgatott állapotba hozta Veracchit, elvégre az élet nagy örömei már elérték őt... hacsak nem... de, mint kiderült, újabb babát fog hozni a gólya neki **.**
- Nahát, ez csodálatos hír! Surprised Ne beszélj butaságokat, miért ne örülnék neki? Surprised Gratulálok!
Ráztam meg a kezét lelkesen. Kicsit irigy is voltam bevallom, hiszen nekem nagyon nem akar összejönni semmi, erre Verának már a második kicsi is útban van. Igazán szerencsés, amiért ilyen csodás családja van, én most már ott tartok, hogy azért odaadnám a fél karom, hogy legalább egy olyan fiút találjak, aki mellett boldog lehetek. Hiába van most ott nekem Lulu, ő inkább csak egyfajta dugóként viselkedik, eltömíti a lyukat, ami a szívemben fakadt. Viszont nem tölti ki, hiába érzek iránta valamit, amiről magam sem tudom, hogy micsoda. De valahol mélyen én is tudom, hogy ez hosszú távon nem fog működni, az a fiú nem olyan, amilyet én igazából keresek. És persze a kyaputennek is fel kellett hoznia a magánéletemet pont most :/ Szerettem volna kibújni a válaszadás alól, így inkább mentegetőzni kezdtem, hogy minden rendben van, de mikor szóba került a lélekölőm, rájöttem, hogy ha azt akarom, hogy segíthessen Vera, akkor a felszín alá is belátást kell nyernie.
- Az igazság az, hogy van egy kis titkom, amiről még senki sem tud. Hamarosan... elérem a bankait. - Böktem ki kissé tétován, a szememet lesütve. - Tudod, én és a lélekölőm bizonyos szempontból hasonlítunk, de egyébként tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak. Mayoi Neko arrogáns, lusta, bunkó és roppantul önző, minden olyan tulajdonság megvan benne, amit én nem bírok elviselni. A kapcsolatunk meglehetősen... hektikus, de ennek ellenére eddig semmi komoly súrlódás nem volt köztünk edzések közben. Viszont... igen, jól tudod, Naracchi szakított velem, és azóta a belső világom egyre... élhetetlenebb, és egy-két hete Mayoi Neko felett elvesztettem az uralmam. Ha megidézem, akkor egyszerűen elrohan valahova ahelyett, hogy kötélnek állna, és edzenénk, míg ha a belső világomban keresem, akkor mindig alszik. Egyszerűen képtelen vagyok vele kommunikálni.
Panaszoltam el a problémámat félig-meddig kétségbeesetten. Eléggé aggasztott, hogy mi lenne akkor, ha most valamiféle támadás érné Soul Societyt, elképzelhető, hogy elő sem tudnám hívni a shikaiom, mert megtagadná az együttműködést a lélekölőm. Bizonytalan voltam, hogy folytassam-e, de tétovaságomat végül tovaűztem, mikor rápillantottam Vera-chanra. Elvégre ő is megosztja velem a gondjait-bajait, és ki mástól is kérhetnék segítséget, ha nem tőle?
- Gondolom ahhoz van köze az egésznek, hogy kicsit... el vagyok veszve... Te is tudod, mennyire szeretnék én is egy családot, és azt hiszem, nekem Naracchi volt a nagy Ő... de én elszúrtam, és azóta elbizonytalanodtam, hogy valójában mire is van szükségem. Azt hiszem, kicsit elegem van már abból, hogy minden pasi csak egyvalamire tud gondolni, ha meglát, és mindegyik ugyanabból a célból kezd velem >.>\" Aki meg nem így gondolkodik, az vagy engem nem érdekel, vagy meg én rontom el, mert siettetni akarom... vagy nem is tudom :/ És nem tudom, hogy mit tegyek, hiába változtatok a viselkedésemen, az öltözködésemen, a kisugárzásomon nem tudok.
Öntöttem ki a lelkemet, a végére már szinte a sírás kerülgetett. Kapart a torkom, meg gombócot is éreztem benne, meg kiszáradt a szám. Nem tudom, helyes döntés volt-e, elég rosszul éreztem magam, amikor a saját bajaimmal traktálom Vera-chant, pedig neki is épp elég gondja van. De azt hiszem, már csak az maradt, hogy lenyeljem a büszkeségem és tanácsot kérjek, bármennyire is ciki, hogy pont nekem kell ilyesmihez folyamodnom. Nem hiszem, hogy ezen a meditáció fog tudni segíteni, de jobb volt így talán, hogy tudja a taichou, miért lehet káosz a belső világomban. És ki tudja, talán tényleg fog tudni nekem tanácsot adni.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 34
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te25250/30000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (25250/30000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptyCsüt. Dec. 01, 2011 3:38 am

Meditáció tréning Kotominak Surprised

A hírre szerencsére jól reagált, bár sajnos ez azzal jár, hogy megint kénytelen leszek elhanyagolni a kapitányi teendőimet. Így is elég kínos volt, amikor nem tudtam elmenni egy-egy fontos misszióra, amikor Miyokoval voltam várandós, és persze Murphy törvényeit ismerjük már elég jól, most is biztosan akkor történik meg minden katasztrófa, amikor semmit sem tehetek ellene. ^^” Bár azért bízok benne, hogy ezúttal másképp lesz, Kotomin pedig nyilvánvalóan a legjobb hadnagy, akit csak kívánhatnék magamnak, így nem kell tartanom semmitől, ha az ő kezében lesz az osztag a következő néhány hónapra. Surprised Szükségem van a segítségére, nélküle a beilleszkedés sem ment volna soha, így hát amilyen türelemmel viseltet irántam, én is ugyanannyi megértéssel kezelem őt.
A süti láttán nem bírom ki egyszerűen, már napok óta Kotomin legfinomabb narancsos süteményei után epekedek, így veszek is belőle egy darabkát, miközben kényelmesen ülök a kikészített párnákon, és Kotomint hallgatom. Van valami megmagyarázhatatlan a tekintetében, valami, ami eddig nem volt ott, és ez kezd zavarni. Persze, eddig is kicsit talán feszengett mellettem, látszik rajta, hogy nagyon meg akar felelni, bár ugyanez talán rám is igaz, mindig próbálok a lehető legjobban teljesíteni, bár Kotomintól ez valami más, azt hiszem, személyesebb. S most, most olyan megtörtség csillan tekintetében, ami eddig nem volt ott. Ugyan én is folyamatosan becsapok mindenkit mosolyommal, én képes vagyok többnyire átlátni rajta, na meg nem véletlenül tanultam annak idején pszichológiát az egyetemen, még amikor emberi életemet éltem. Még fiatalon, már gyermekkoromban felfedeztem, hogy különleges érzékem van ehhez, és nem tagadom, ezt ki is használtam, vagyis tulajdonképpen még most is ki szoktam használni néha, ha elkerülhetetlen, persze, és ha fontos célt szolgál. Már csak arra vagyok kíváncsi, ez fordítottan hogyan is működik, és mások hogy látnak engem. De azt hiszem, ez természetes, nemde? ^^
Kissé megilletődök, amikor Kotomin a gondjait kezdi sorolni, de hamar észhez kapok és reagálok. Lévén azt a szelet süteményt már elpusztítottam, már semmi akadálya nincs annak, hogy egy kellemes, meleg, anyai ölelésben részesítsem őt, meg persze néhány papírzsepit is a kezébe adok, ha esetleg szüksége van rá. Néha ki kell adnunk magunkból a feszültséget, s azok alapján, amit elmond, az dúlt benne elég. Nem, egyáltalán nem csodálom, ha ezek után zanpakutojának lelke nem hajlandó szóba állni vele. Szegény, biztosan sokat szenved. S valamiért még mindig úgy érzem, hogy nem mondott el mindent. Megpróbálom elérni, hogy egy kicsit lenyugodjon, és azt hiszem, már tudom is, mi lehet a problémák forrása közte és zanpakutoja között. Velem is viselkedett így nem egyszer Kagami, igaz, a mi viszonyunk kicsit eltérő a többi shinigami-zanpakuto viszonyhoz képest, másabb, különlegesebb, megfoghatatlanabb. Bár… tulajdonképpen minden shinigami ugyanígy érezhet a zanpakutoja iránt. Egyszer hallottam egy szép mondást, ami szerintem megfelelően kifejezi a témát helyettem is: különleges vagy, ahogyan mindenki más is.
Bevallom, sosem tetszettek Kotomi fiú-ügyei, amióta ő és Narao-kun nincsenek együtt, egyre több pletykát hallani, az egyik csúnyább, mint a másik. Én viszont ismerem Kotomit annyira, hogy ne higgyek csak úgy ezeknek a talán alaptalan szóbeszédeknek, és nem fogom őt megbélyegezni semmiért. Mindenki lehet elveszett, én is voltam mindannyiszor. Azt hiszem, csak szerencsém volt, amikor szerelmem Kai iránt viszonzásra talált, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy nekem is megvannak a magam kis problémái, ő viszont mégis képes volt így elfogadni. Ha ő nem lenne, már lehet, rég a Féregboly egyik magáncellájában raboskodnék, nem minden férfi lett volna képes erre. Ezért pedig végtelenül hálás vagyok neki, s persze családomért, Miyokoért, és a megszületendő gyermekünkért, nélkülük már én is rég elvesztem volna.
- Jaj, kincsem… – ölelgetem meg alaposan Kotomit, és amikor hosszú percek múltán úgy érzem, már rendben van, magyarázatba kezdek. Úgy érzem, nem mondott el mindent, emiatt nem tudok olyan tanácsot adni, ami tökéletes lenne, azonban zanpakutojának lelke jobban ismeri a helyzetét, mindenképpen a legjobb társa kell, hogy legyen.
- Ha jól értem, akkor meg lettél bélyegezve elég keményen, és végre le szeretnéd mosni. Elárulok valamit. Engem hadnagyként jó sokáig mindenki utált. De változtattam a viselkedésemen, és végül elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Sokáig persze nem érdekelt, mit gondolnak rólam, és elég kemény módszereim voltak a rend fenntartására, de végül rájöttem, hogy nekem ez nem jó, és azt is tudtam, hogy nekem kell megváltoznom. Így hát módosítottam attitűdömön, és sikerült beilleszkednem. ^^ – mesélem el dióhéjban történetem, ami voltaképpen tényleg igaz, csupán a gonosz énem dolgot hagytam ki, hiszen érthető okokból kifolyólag nem szeretném, ha tudna róla. Csupán néhány bizalmasommal osztottam meg a dolgot, de így is rettegek attól, hogy egyszer hátba szúrnak majd. Ám igyekszem ezeket a gondolatokat elhessegetni és úgy tenni, mintha nem történt volna semmi.
- Én úgy látom, valamint zanpakutod lelke is úgy látja, hogy változásra van szükséged. Ha az öltözködésed és a viselkedésed megváltoztatod, hamarosan a kisugárzásod is más lesz. Csak adj neki időt. – kezdek bele a diagnózisba. Értem a zanpakuto lelkek működését, így nem esik nehezemre megérteni, mit is szeretne elérni Kotominál.
- Gondolj a zanpakutod lelkére úgy, mint egy mesterre. Ő a tudatalattid része, részben te is vagy, s egy olyan személy, egy olyan bölcs, aki mindent, tényleg mindent tud rólad. Tudja, mikor kelsz fel, mikor mész fürödni, mikor fekszel, ismeri az érzéseid, cselekedeteid, vágyaid, félelmeid, mindent tud rólad. Azonban nem te vagy, nincs benne meg a saját egód, legfeljebb a sajátja, ez azonban nem akadályozza a tisztánlátásban. Tudja, látja, mi az, ami neked jó lenne, mi az, amit tenned kéne ahhoz, hogy boldog legyél. Én biztos vagyok benne, hogy zanpakutod lelke csupán fel szeretné hívni a figyelmed arra, hogy változz, s mivel másképpen nem tudta elmondani neked, hogy mit szeretne látni tőled, így egy olyan módszert választott, amit biztos észreveszel, amire biztosan felfigyelsz. Hasonló az oka a pszichoszomatikus betegségeknek. Ilyenkor a lelki bajaid testi tünetekként mutatkoznak ki. Biztosan volt már olyan, hogy nem tudtál aludni valami miatt, vagy éppen folyamatosan felkeltél álmodból, mert nagyon szorongtál valami miatt. Wink – adok egy rövid összefoglalót. Zanpakutonk lelke tulajdonképpen lelkünk másik fele, akihez gyakorlatilag bármikor bizalommal fordulhatunk. Persze nem mintha Kagami egy megértő és aranyos kislány lenne, mégis gyakran megmutatta nekem a maga groteszk és morbid módján, hogy mi a helyes, mit kellene tennem. Ezek sosem voltak egyértelműek, néha heteken át gondolkoznom kellett azon, mit is akart egy-egy cselekedetével elérni nálam, de végül az esetek többségében sikerült megértenem, ami jobbá tette az életemet.
- Az Akadémián már bizonyára megtanítottak téged meditálni. Milyen gyakran szoktad alkalmazni? – kérdezem meg tőle, persze ekkor már elengedtem őt, csupán az egyik kezét fogom meg jelezve számára, hogy rám számíthat, és nyugodtan támaszkodhat. Bármi legyen is a válasz – bár Kotomi nem tűnik a gyakran meditáló típusnak - , azért elmondom neki, miért is fontos számunkra.
- A meditáció kicsit elcsépelt fogalom lett, pedig tulajdonképpen semmi különös nincsen benne. Amikor meditálsz, gyakorlatilag egyetlen, központi dologra koncentrálsz, azonban ez nem jelenti azt, hogy csak erre az egy dologra figyelsz, éppen ellenkezőleg. Ez segít abban, hogy mindent érzékelj. Nekünk, shinigamiknak többek között azért is fontos, mert ilyenkor teremtesz a legkönnyebben kapcsolatot zanpakutoddal. Valamint érzelmeid is tudatosabbak lesznek, így nem fordulhat elő, hogy túlreagálsz valamit, amikor kapcsolatba kerülsz lelked másik felével. A megoldást én úgy érzem, zanpakutod már régóta tudja, csupán nem tudja sehogyan sem elmondani neked, mert nem hallgatsz rá. – a kezébe adok egy újabb zsebkendőt, mert úgy látom, még szüksége lehet rá. Hagyok neki egy kis időt, hogy összeszedje magát, majd berakok egy kellemes, relaxáló zenét. Bizonyos hitek szerint csak egy fajta ülőpózban lehet meditálni, ez azonban szerintem tévedés, gyakran sokkal kényelmesebb és célszerűbb feküdni ehhez, így megkérem Kotomit is, hogy feküdjön le a párnákra.
- Először is, tudatosan lazítsuk el a tested. A szemeid hunyd le, s akár magadban, akár hangosan is mondhatod a ham-sa szavakat. – kezdek bele a vezetésbe. A „ham” szót akkor szokás kimondani, amikor bevesszük a levegőt, a „sa”-t pedig akkor, amikor kifújják. Ez a két szó lényegébe véve lefedi a be,-és kilélegzésnél használt hangokat, segít koncentrálni rá, ekképpen a meditáció is sikerrel végződik majd.
Hagyom, hogy Kotomi teste ellazuljon, amikor úgy érzem, elmondom neki azt, hogy épp melyik testrészére koncentrálja a relaxációt, a lábujjától egészen a feje búbjáig. Számítok arra, hogy gondolatai elkallódnak, régebben velem is előfordult, így egy kis gyakorlattal állok elő, ami segít neki összpontosítani, hogy ne terjedjen szét figyelme. Így amikor végeztünk a test ellazításával, tovább folytatom a meditáció vezetését. Ehhez az szükséges, hogy minél részletesebben, minél élénkebben le tudja vizualizálni képzeletében azt, amit mondok. Nem csak kiszűri majd felesleges, elkallódó gondolatait – ilyenkor akaratlanul is megtörténik, pláne, ha az embernek annyi problémája van, mint most neki - , de ebbe a bizonyos alfaállapotba is levezeti.
- Képzelj el egy labirintust. A bejáratánál állsz. Megfigyeled a falakat, a mintákat, a színeket… s végül belépsz a labirintusba, és sétálni kezdesz. – kezdem el magyarázni a gyakorlatot. A helyzethez ezt találom a legmegfelelőbbnek. Hogy a labirintus sövényből vagy kőből, esetleg valami másból áll, azt már Kotomin képzeletére bízom. A célja az, hogy eljusson a labirintus közepére, s amikor eljut oda, én elcsendesülök nagyjából húsz percre. A labirintus közepén kell alfába jutnia, s onnan juthat el belső világába is, ahol zanpakutojának lelkével beszélgethet. Húsz perce van tehát, hogy beszélgessen zanpakuto lelkével, ennyi időnek pont elégnek kell lennie. A többi már igazán nem rajtam múlik. Remélem, csak segít neki mindaz, amit igyekeztem átadni neki.

Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 36
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te30150/45000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (30150/45000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptyKedd Dec. 06, 2011 12:02 pm

Meditáció tréning Veracchitól *.*


Olyan kétségbeesés lett rajtam úrrá, amivel én már talán nem tudtam mit kezdeni, olyan gondolatok kezdtek el foglalkoztatni, amiket hallva a két-három évvel ezelőtti énem valószínűleg kiröhögne. De azt hiszem ez azért van, mert rájöttem egy-két dologra magammal kapcsolatban, és ezek most reménytelenül áthatolhatatlan akadályokként tornyosulnak fölém. Nem tudom, hogyan oldhatnám meg őket, amikor minden az eszembe ötlő megoldással kapcsolatban már van tapasztalatom. Teljesen felborult a belső egyensúlyom mióta Naracchi nincs mellettem, és csak egyre rosszabb lesz, mintha önmagát generálná a folyamat. Pánikolok, kapkodok, de valójában nem tudom mit akarok pontosan. És talán senki sincs, akitől útmutatást kérhetnék, hiszen Mayoi Neko szóba se áll velem, meg az véleményére nem is lennék kíváncsi, Hitominnal pedig már régen nem vagyunk annyira közeli viszonyban, hogy mindent elmondhassunk egymásnak. Mindkettőnknek vannak kis titkai, amiről a másik jobb, ha nem tud. Igen, egyedül talán Vera az, aki tud nekem segíteni, másban nem bízok meg annyira, senki sem áll hozzám annyira közel a shinigami barátaim közül, mint ő. Furcsa, talán még pár srácban érzem azt, hogy bennük meg lehetne bízni, de nekik egyszerűen... nem akarok ilyesmiről beszélni. Amúgy sem értenék meg, mert... pasik, máshogy gondolkodnak. Meg másra is figyelnek >.>\"
Bevallom, ilyen jól ölelés talán még nem is esett, mint amit most Veracchitól kaptam. Hiába határoztam el magamban, hogy vissza fogom tartani a könnyeimet, azok önmaguktól kicsordultak. Nem lehetek most valami szép látvány, de egy fokkal könnyebbnek éreztem magam attól, hogy ilyen közel tudhattam magamhoz a nőt. Meg talán attól is, hogy kiadhatom magamból a feszültséget, legalább egy kicsit.
- Neked "könnyű" volt, csupán a viselkedéseden és a hozzáállásodon kellett változtatnod. De engem ezek is akadályoznak. Tudom miről beszélek, amikor azt mondom, hogy mindez a kisugárzásomon nem segít.
Szipogtam a könnyeimet törölgetve a zsebkendővel, miközben rámutattam a problémám talán legfőbb forrására, arra a két mellkasomból kiemelkedő dombra, amit nem igazán lehet megváltoztatni a viselkedésemmel :/ Öltözhettem, viselkedhettem bárhogy, mindig is megbámultak a fiúk. Ki tudja, talán a tekintetemben is lehet valami, vagy a mozgásomban, de ezeket hogy tudnám megváltoztatni? És önmagamat nem is akarom megtagadni, nem akarok művi lenni. Ha változnom kell, ezt anélkül akarom tenni, hogy egy hamis illúzióba kéne kergetnem mindenkit.
- De ő... ő meg se próbál velem normális lenni, így hogy...? ^^"
Kezdtem el megint ellenkezni, de aztán rájöttem, hogy hülyeség, szóval befogtam. Azzal nem segítek magamon, ha a taichou minden szavát igyekszem megcáfolni. Több tapasztalata van, és kívülről olyan észrevételei lehetnek, amiket én belülről nem látok meg, szóval inkább elfogadtam azt, amit mondott, és lesütöttem a szemem. Azt tudtam, hogy a zanpakutounk szelleme a lelkünk része, de sose gondoltam arra, hogy a tudatalattinkat személyesíti meg. Ezek szerint én mélyen belül egy önző, lusta, kiállhatatlan némber lennék? ._. Azért remélem nem ^^" Mondjuk nem tudom mennyi igazságtartalma van ezeknek a szavaknak, amikor Neko állandóan alszik, nem hiszem, hogy így sokat tudhat rólam Surprised
- Az edzésekhez használok nyugtató légzőgyakorlatokat, de a lélekölőmhöz nem igazán szeretek menni, szóval viszonylag ritkán alkalmazom a Jinzent.
Válaszoltam kicsit tétován. Nem valami idilli a kapcsolatom a zanpakutoummal, szóval nem szívesen rombolom vele a hangulatomat, és csak akkor lépek be a belső világomba, ha muszáj. Nem hanyagolom el azért Nekót, de mindenképp ritkábban kommunikálok vele, mint talán mások és mint az ideális lenne. Igyekeztem odafigyelni Verára, és szerencsére valamelyest sikerült már megnyugodnom, köszönhetően annak, hogy a beszéde elterelte a figyelmemet. Néhány mély lélegzet erejéig behunytam a szemem, miután láttam, hogy szeretne hozzákezdeni a gyakorlathoz, majd jeleztem, hogy részemről mehet. Reméltem, hogy sikerül valami hókuszpókusszal felébresztenie Mayoi Nekót, felettébb kellemetlen lenne, ha most sem tudnám őt elérni, amikor tulajdonképpen csak ezért udvariatlankodok a taichounál ^^"
Az utasításainak megfelelően lefeküdtem a párnákra és igyekeztem ellazítani magamat, ami azok után, hogy így felzaklattam magam, egyáltalán nem volt könnyű. Talán egy picit görcsösen akartam magam lenyugtatni, emiatt valamelyik izomcsoportom folyamatosan megfeszült, és ez egészen addig folytatódott, amíg rá nem kérdeztem, hogy mire jó a ham-sázás. De mihelyst ráébredtem arra, hogy lényegében csak a légzésemre kéne figyelnem, onnantól könnyebb volt megküzdeni az elkalandozó gondolatokkal is, hiszen ilyesmit gyakran csinálok edzések előtt. Így végül már a labirintus elképzelése sem volt nehéz, csak egy-két alkalommal "tévedtem el" oda nem illő képek formájában, és végül a kapitány segítségével sikerült eljutnom a közepére, ahol egy ajtón kellett már csak benyitnom, és bejutottam a belső világomba.
A zúgó hang kicsit meglepett, a bőrömön pedig nedvességet éreztem. Esett az eső, ráadásul nem is csak szemerkélt. Ilyesmit még nem tapasztaltam, bár elő-előfordult, hogy az ég felhős volt, főleg mostanában, de csapadék eddig nem volt. Meglehetősen bizarr képet nyújtott a pálya ebben a félhomályos sötétségben, esőtől áztatva. Sőt, mintha kicsit... lepusztult is lett volna. Nekót sem láttam hirtelen, nem a kedvenc helyén lustálkodott, és beletelt egy-két percbe, amíg megtaláltam a játékoskijáró alatt fagyoskodó macskát - bőrig ázva.
- Izé... jól vagy? - kérdeztem óvatosan, bár a morcos tekintetet látva nem sejtettem kedves választ. De legalább nem aludt.
- Úúú, nagyon, minden vágyam teljesült, amikor elkapott ez a kis zivatar. Barom >.> - hangzott a gúnyos riposzt, mellé pedig megkaptam a leggyilkosabb pillantását, mire én elhúztam a számat.
- Tudod, miért vagyok itt, ugye? - váltottam komolyra hezitálás nélkül. Én továbbra is áztam, engem nem különösebben zavart a víz. Viszont jó lett volna rövidre zárni ezt a beszélgetést.
- Naná... nem vagyok olyan degenerált, mint te. Csak hogy tudd, ha úgy akarom, akkor most sem beszélünk. Sőt, kifejezetten élvezném, ha eredménytelen lenne a látogatásod Vera-donónál. Azoban... - hagyta nyitva a mondat végét, de mire kinyithattam volna a szám, kámforrá vált. Mellettem bukkant fel újra, és teljes erejéből fejen rúgott. Annyira váratlanul ért a támadása, hogy még csak védekezni sem tudtam ellene, csupán a földet érést sikerült anélkül megoldanom, hogy végigcsúsztam volna a sáros, vizes füvön.
- ...azonban megnyitottad előtte a lelked. Ezt azért kaptad, mert ennyi ideig tartott rájönnöd, hogy nem tarthatod meg örökké a problémáidat magadnak. És te tudod, miért néz ki ez a hely úgy, mint egy háborús övezet?
Nemet intettem a fejemmel, majd újra körülnéztem. Az eső egy dolog volt, de valamiért mintha a nézőtér se lett volna olyan nagy, mint általában, sőt, digitális eredményjelző helyett csak egy manuális volt a pálya szélén. Ráadásul a fű is kopott volt. Olyan, mintha egy teljesen másik stadion lett volna, én meg értetlenül álltam az esemény előtt.
- Azért, mert egy szánalmas, vinnyogó ribanc lettél! Ez a világ annál szebb, minél határozottabb vagy! Ha tele vagy kétségekkel, a játékra is alkalmatlan vagy, ezt képviseli a környezet. Mattaku... Na jó! Tettél egy lépést a helyes irányba végre, ha továbbra is hajlandó leszel kinyitni a pici szájacskád és eltátogni a bajaidat másoknak, akkor rendben leszünk. De ne nekem akarj nyígni, mert én nem vagyok kíváncsi rá, nem leszek a lelki szemetesládád, hallod?! A válaszokra neked kell rájönnöd, és nem én fogom megmondani őket neked. Remélem találsz valakit, aki felnyitja a szemed végre. Sőt, szerintem már találtál is.
Feddése hallatán ismét húzni kezdtem a számat, hisz' már megint hagyta, hogy szenvedjek, ahelyett, hogy megmondja egyenesen, mi a baja. Abból a szempontból igaza volt, hogy mindent nem rághat a számba, de néma gyereknek az anyja sem érti a szavát :/ De ezek szerint azt akarta elérni, hogy máshoz forduljak a problémáimmal... hát kösz... ennél keresve sem találhatott volna jobb módszert, egy ilyen akadályt, mármint egy zanpakutou engedetlenségét én magam nem tudom leküzdeni. A tanácsától, mint mindig, ódzkodtam, hiszen én továbbra sem akarok másokat aggasztani azzal a romhalmazzal, amiből most én állok. De jó, annyit talán megengedhetek magamnak, hogy ha nem is mindenkinek, de egy-két embernek... elmondjam mi bánt... néha Rolling Eyes
- Akkor mi lesz most? Együtt fogsz velem működni?
- Eh, mondom hogy ne tőlem várd a választ -.-" Hívj elő és majd meglátod. Ja és még valami: kurva gyorsan zárd el a csapokat ott fenn, mert rühellem az esőt. Így is napokig használhatatlan lesz a kedvenc helyem :/ - panaszkodott, de ezzel együtt jelenléte elhalványult, én pedig néhány pillanat múlva ismét a hús-vér világban találtam magam. Kicsit megfájdult a fejem, és úgy éreztem, gondolkodnom kell a szavain. A kardomra lestem, majd felpillantottam Vera-chanra, miközben feltápászkodtam.
- Nem tudom mennyire számít sikernek, de szóba állt velem, legalább ^^"
Feleltem ki nem mondott kérdésére. Azonban ennyiből nem tudtam megállapítani, hogy valóban segített-e a meditáció. Ahogy Neko is mondta, ez akkor fog eldőlni, ha legközelebb előhívom...
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptySzer. Dec. 07, 2011 6:10 am

Sakai Kotomi: Hogy megfogadod-e zanpakutod lelkének tanácsát, az már csak a jövő zenéje, minden esetre egy lépéssel közelebb jutottál ahhoz, hogy kiegyensúlyozd vele kapcsolatod. Persze ez még nem elég ahhoz, hogy tökéletes legyen az összhang, azonban mégis tanultál valami fontosat, ami később talán sokat segíthet neked az életben és a harcban egyaránt. A gyakorlat és a lelki fröccs 500 LP-t jelent neked, amit zanpakuto képzettségre kell tenned.

Verashu Suwun: Edzésed sikerként könyvelheted el, legközelebb pedig te is részesülsz jutalomban.
Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te20700/30000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (20700/30000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptyVas. Szept. 09, 2012 5:06 am

Látogatás

Okaa-san kissé túlreagálta a rokonlátogatással kapcsolatban a dolgokat… rendben, talán én is. De nem mindennap látogatom meg Miyoko-sant az otthonában, főleg nem a születésnapjakor. S ez most egy ilyen különleges esemény volt. Okaa-sant még el is hívtam Karakurába, hogy ott vásárolhassunk Miyoko-sannak valami szép születésnapi ajándékot, azonban Okaa-san szíve inkább a gyerekjátékokhoz húzott, pedig Miyoko-san már nagylány és ehhez megfelelő ajándékot is érdemel! ˇoˇ Eléggé sok üzletet végigjártunk ahhoz, mire megtaláltam Miyoko-sannak a megfelelő ajándékot. Csak reménykedni tudtam benne, hogy tetszeni fog neki. >///>
Otthon Okaa-san igencsak sürgött – forgott, legalább háromszor leellenőrizte, hogy az ajándék, melyet Miyoko-sannak szánok rendesen be van csomagolva és mindent összetett e egy helyre, amit vinnem kell. Illetve azt is rengetegszer megnézte, hogy kimonom nem áll e csálén, amit eme alkalomra felhúztam. Sötétkék színű ruha volt, ezüst tigrismintával végigfutatva, halványkék obival. Okaa-san direkt ilyen alkalmakra vette még nekem anno, ezért sem volt eddig túl sűrűn rajtam.
Amikor eljött az idő a díszszatyorral és az ajándékdobozzal indultam útnak Miyoko-sanékhoz, Okaa-san és Otou-san nem ért rá, ezért egyedül kellett mennem. Ezért kicsikét izgultam is, mivel ez lesz az első ilyen alkalom, hogy keresztszüleimnél fogok vacsorázni Miyoko-san születésnapja alkalmából.
A 2. osztagnál előzetes engedélyemet felmutatva, amit Okaa-san szerzett Suwun-taichou keresztanyámtól, engedtek csak be. Egyedül, útbaigazítás nélkül semmiképpen sem tudtam volna eljutni oda, ezért az egyik tiszttől kértem segítséget ezen ügyben. Kissé zavarban voltam, nem akartam elkésni, bár időben útnak indultam és még ezt az esetleges elakadást is beleszámítottam, de még így is úgy éreztem, hogy faragatlan módon egy – két perc késéssel fogok csak tudni beesni Miyoko-sanék rezidenciájára.
Apró kopogással jeleztem az ajtón érkezésemet, legalábbis reménykedtem benne, hogy nem tévesztettem el az épületet és jó helyen járok. Zavartan tettem egy apró pillantást a csomagokra, melyet kezeimben tartottam, hogy nem e hiányzik véletlenül se semmi, majd izgatottan vártam, hogy ajtót nyisson valaki. Vajon Miyoko-san fogja kinyitni az ajtót? Embarassed
Meghökkenve néztem szembe Matetsaku-san keresztapámmal, amint feltárta a bejárati ajtót. Nem mintha nem számítottam volna arra, hogy esetleg ő enged be, de bevallom őszintén és becsülettel, hogy a sorban őt raktam utoljára az elmémben.
- J-jó estét, Matetsaku-taichouanouMatetsaku-san keresztapám. >///>ehh, milyen kellemetlen… felhoztam régi rangját, ezt egyáltalán nem kellett volna! Hogy lehetek ilyen ostoba? - M-Miyoko-san születésnapjára jöttem. – fűztem hozzá zavartan minél előbb, nehogy fergeteges haragjával kelljen szembenéznem. Hiszen még mindig a 11. osztag tagja, és mint a Juuichibantai volt kapitánya minden bizonnyal továbbra sem változhattak nézetei a mágiával kapcsolatban. Mivel minden Kenpachi megveti a kidou használókat… én legalábbis ezt hallottam szóbeszédekből.
- E-ezt Okaa-san és Otou-san küldi üdvözletükkel és bocsánatkérésükkel, amiért nem tudtak eljönni. – nyújtom át a díszszatyrot a benne lévő ajándékokkal, ami egy üveg, jó minőségű saké Matetsaku-san keresztapámnak és egy doboz bonbon Verashu Suwun taichou keresztanyámnak. - S-Suwun taichou keresztanyámnak is benne van az ajándéka. >///> – feszülten helyeztem súlyomat egyik lábamról a másikra. Itt vagyok… Matetsaku-san keresztapámmal és beszélek vele és bármikor felelevenedhet benne a 11. osztagos ösztönei a kidouk iránti utálatával kapcsolatban.
- M-Miyoko-san merre van? >///> Készülődik még? >///> – kérdezem, tekintetemet az ajándékdobozra szegezve. Már nagyon szeretném neki átadni ezt, kíváncsi vagyok mit fog hozzászólni. Amennyiben keresztapám betessékel illendő módon levéve cipőmet a megfelelő helyen lépek beljebb a házban, s érdeklődő tekintettel nézek körül, mígnem megpillantom Miyoko-sant a szép ruhájában és földbegyökerezett lábakkal nem tudok további lépést megtenni. Mi történhetett Miyoko-sannal, úgy néz ki, mint Makoto-sama vagy… Makoto-sama is meghívott lenne? O///O
- M-Miyoko-san? – nézek rá bizonytalanul, amennyiben tévedek és ő Makoto-san, akkor attól félek most sikerült magamra haragítanom…
Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 31
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te15500/30000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (15500/30000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptyVas. Szept. 09, 2012 9:26 am

Születésnap

Talán nincs is szebb nap a mainál, hiszen ma érzem igazán, mint apa, hogy tettem valamit a világért. Egy igazán csodálatos dolog az, amit az élettől kaptam, nem más, mint egy kislány. A mai napon kivettem egy nap szabadságot az akadémiáról. Szerintem a diákok remekül megvannak nélkülem is, de ez most igazán nem érdekes. Milyen meglepetést is tudnék okozni egy kislánynak, aki kapitány. Hát mi sem egyszerűbb. Meghívom minden barátját, barátnőjét, még azt a furcsa kislányt Reit is, akiről isten igazándiból nem tudok túl sokat, de úgy hallottam, hogy remek helyen van a Vaizardoknál. Én elmegyek érte. Ünnepelünk ma, és ezt tudja mindenki. Megbeszéltem Verával, hogy amíg én összeszedek mindenkit az estére. Kikkel is kéne számolnom? Annyira nem szoktam foglalkozni vele. Szívemmel megbeszéltem, hogy ő intézze az ételeket, amíg én ajándékot vadászok, meg embereket. Kik lehetnének ezen a listán. Rei kislány, Hajime furcsánviselkedős kissrác, Miyako kislány, meg Nayoko kislány is beférhet, esetleg a szüleik. A lényeg, hogy meglepetés legyen ><. Megbeszéltem Keo-hadnaggyal, hogy most egy fontos megbeszélésre hívja el, és együtt jöjjenek majd haza, az adott időpontban. Mivel adtam neki egy ígéretet, hogy majd intézek neki valami keményebbet, bele is ment. A Vaizard lakba is könnyedén átcsúsztam. Sűrűn dohányozva kopogtattam az ajtón, és egy furcsa hajszínű köpcös úriember nyitott nekem ajtót, így mosolyogva bemutatkoztam, és elmondtam a szándékomat, hogy szükségem lenne a Rei nevű kislányra. Azt mondta, hogy az apja gond nélkül bármelyik pillanatban leteheti ott őt, így megadom neki a megfelelő időpontot, majd ott is hagyom őket. A Ninomiya családban egy kicsikét nos nehezebben ment a dolog. Az állandó pörgés miatt, nem igazán voltak otthon, így csak egy kis levelet hagytam nekik, miszerint mire készüljenek az este. Naráéknál, mint mindig egy kicsit húzós volt a hangulat. Én fapofával kopogtam, így nem igazán tudták mire vélni a dolgot. Szűk szavakba foglaltam az esti programot, amit a kisfiú vegyes érzelmekkel fogadott. Hát rendben van. Nekem valamiért mindig is lökött egy kölöknek tűnt ez a Hajime. A családja viszont felettébb érdekes, az ő meséjüket is emlegetni fogják még valamikor. Ebédre készen is lettem az emberekkel. Otthon nyugis semmitmondó ebéd volt. Természetesen Miyoko kedvence volt, ezt mindenki kitalálhatta. Nem látszott rajtam, de olyan boldog voltam, hogy akár fülig érhetett volna a szám. Talán Vera kivehette a rekordot is megdöntő 3°-os mosolyt, ami akár természetes görbület is lehetne az emberek arcán. Mióta a kis balesetem történt teljesen elhűlt az érzelmi reakcióim. Egyszerűen nem hoz ki a sodromból semmi, de nem is boldogít. Csak a család. A szerelem, és annak gyümölcse. Nincs ehhez fogható érzés.
Még ráérek elindulni. Az egészet estére terveztük, vagy hát nem is tudom, hogy mi hogy fog történni. Igazándiból nem volt lényeges ki jön el, és ki nem, nekem elég ha Miyoko örül. Vagy majd kiderül. Az én tervem mondhatni nevetséges, mégis szívet melengető. Az én születésnapomra tulajdonképpen... nincs is mit kívánnom. Ahogy Vera, és Miyoko rám réved, én tényleg csak örülni tudok. Minden nap hasonló a többihez, nem különb. Sosem értettem, hogy Miyoko miért repdes ennyire, de hát az ő dolga. Kimegyek az előtérbe dohányozni, mikor kopogtak az ajtón. Még két az utolsó két slukkot kiszívom a dohányáruból, majd felállok, és az ajtóhoz fáradok. A Hajime gyerek volt. Keo? Szerintem elfelejtette mi a dolga. Sebaj. Az én terveim csatákhoz elegendő, úgy látszik, hogy a lányom születésnapi partyjának az összeszervezéséhez kevés vagyok. Tökéletesen üres tekintetekkel meredek rá. Ezt a gyereket amúgy szeretem. Úgy hallottam, hogy egész normális több körben is, csak a mi családunkat ajándékozza meg azzal, hogy még a beszédképessége is a romokba kerül. Igazán megtisztelve érzem ilyenkor magam. Kiállok az ajtóból, majd beinvitálom egy kézmozdulattal. Igazán nem értem, hogy minket Verával miért kellett megajándékozni. Tulajdonképpen ez Miyoko születésnapja. Vagy ez is szokás? Odaviszem Verához, majd belenézek a csomagba. Kaptam csokit *-* imádom. Rögtön ki is kapom a bonbont, majd egy kicsit elszontyolodok a feliraton. A dobozokon ez a megcímzésesdi egy kicsikét ront rajta. Ha ne adj isten nem tudod, hogy mit szeretnél venni, csak megcímzés nélkül odaadsz neki egy csomagot, benne sok mindennel, és ki fogja venni a neki leginkább tetszetős dolgot. Odaadom Verának, még egy puszit is adok mellé, majd kiveszem az én ajándékomat. Valami saké. Nem értek hozzájuk, biztos finom. Tulajdonképpen én sosem szoktam inni. A gyógyszerek mellé teljesen tilos bárminemű alkoholt innom. Majd ha meggyógyulok, és nem lesz többet szükségem kis bogyókra, meg injekciókra, akkor felbontom majd. Könnyedén lehet, hogy hamarabb halok meg. De lejött végre a kislányom is az emeletről. Vera találta ki neki ezt, vagy magától? Én egy ideig még csak állok egy helyben, mozdulatlanul, majd kimegyek a bejáraton. Rágyújtok egy újabb cigarettára. Egy lant van kint a tornácunkon. Leülök törökülésbe, és azt kezdem felhangolni. Fülemet simogatja a hangja. Igazi bélhúrok voltak rajta, egy műremek. Nincs is mit mondanom, csodálatos dolog. Miután elszívtam a cigarettát, megpengetek rajta egy-két húrt. Azt mondják abszolút hallásom van, és még azokból is a jobb fajta. Nagyon nem értem, hogy ez mit jelent, de nekem ez a világ legtermészetesebb dolga. Még a zongorát is segítség nélkül hangolom. Lassú dallamba kezdek, fájdalmas harmóniákkal. Az a baj, hogy ami az arcomon, az a szívemen is. Nem igazán érzek semmit, mégis olyan mélabús a zene, amit játszok. Elkomorodik a tekintetem. Kihalt belőlem minden olyan érzés, amitől emberinek mondhatnának. Veráék az egyetlenek, akik mellett egyáltalán a boldogságot vélhetem felfedezni. Mégis magamtól cselekszek nagyon sok mindent, tehát elmondhatom, hogy szeretek tanítani, zenélni, főzni... hmm ezeket igen nagyon szeretem. Tönkre tettek, azon a csatamezőn. Miyoko, te miért vagy kapitány? Sokkal egyszerűbb az élet, ha csak úgy tengsz, lengsz. A második osztag némaságát messze űzi a dallamom. Szinte biztos vagyok benne, hogy hallanak engem, sőt hallgatnak. A szótlanságukat talán egy kicsit felüdíti, mikor játszom. A madarak sem szeretnek erre járni, hiszen ez a környék valóban a csendjéről híres. Az én lantom pedig a szép lágyságáról. Szerelem az, amit a hangok iránt érzek, amik negyedekben, nyolcadokban, és hosszú harmóniákban lép ki a hangszeremből. Talán még el is mosolyodok, legalábbis én így érzem. Persze ez könnyen lehet, hogy nem így van. Egy egyszerű ruhát hordok, csupán csak egy hófehér kimono, semmi több. Mit is mondhatnék? Mondandóm itt rezeg a kezem alatt. Elnyúlik egy tonika, és több hang nem szólal meg. Felnézek az elszíneződő égre, csodálatos. Talán hosszú percek teltek el, nem érzékelem az idő múlását. Még egy cigaretta a számba pöccen, és rá is gyújtok. Bánatos vagyok? Nem! Boldog vagyok? Talán. Mondták már, hogy nehéz lesz így régi önmagamnak lenni... szerintem lehetetlen. Akkor ki is vagyok?

Vissza az elejére Go down
Atarashi Miyoko
11. Osztag
11. Osztag
Atarashi Miyoko

nő
Virgo Tiger
Hozzászólások száma : 93
Age : 25
Registration date : 2010. Aug. 09.
Hírnév : 35

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A kapitány és családjának rezidenciája Cl0te51900/65000A kapitány és családjának rezidenciája 29y5sib  (51900/65000)

A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája EmptySzomb. Okt. 06, 2012 3:36 am

Születésnapi látogatás


Lepergett egy esztendő homokja, apró szemei átfurakodtak a szűk résen, melyet életem homokórája jelképez. Egyetlen esztendő, mely oly soknak tűnik nekem, akinek még csak néhány adatott meg belőle, és oly kevésnek tűnik azokhoz képest, akik már százat is megéltek. Minden évem ilyen eseménydús lesz, vajon? Ha visszatekintek, mindig ennyi változást fogok látni, mint most? Mióta legutóbb összegyűltünk ünnepelni a 11. osztag pihenőjében, annyi mindent felforgatott az idő kereke. Azokból a boldog, gondterhelt napokból vészterhes idők lettek egy csapásra. A hátamra került egy hófehér, tépett ujjú haori terhe, kardomba pedig új és hatalmas erő költözött, a velük járó felelősség pedig összeroppanthatna bármelyik minutumban. Akadályokat küzdöttem le, bénítóan fájdalmas kínokat viseltem el, és letértem egy ösvényről, melyet kitapostak nekem, hogy a saját utamat járhassam a saját elképzeléseim szerint. Majokko felnyitotta a szemem. Ha azt akarom, hogy a Juuichibantai ténylegesen az én osztagom legyen, nem folytathattam a papa által megkezdett utat. Merítenem kellett a tapasztalataimból és azokat összegyúrni egy egységgé, mely szimbolizálja azt, ami én magam vagyok.
Ünnepelhetem a mögöttem álló esztendőt? Elégedett vagyok-e azzal, amit ez idő alatt elértem? Boldog lehetek-e azzal, amim jelenleg van? Nem voltam benne biztos, hogy minden kérdésemre igen a felelet. Mindazonáltal nem tehettem mást, meg kellett hajolnom a szülői akaratnak a mai napon. A mama és a papa hatalma felettem megkérdőjelezhetetlen mindig és mindenkor, olyan hierarchia, mint a kapitány és a tisztjei között fennálló kapcsolat. Illetve nem... annál mélyebb és kétoldalúbb, hiszen egy közönséges shinigamit nem kezel a kapitánya olyan értékkel, és nincs is semmilyen hatalma feljebb valója felett. Nem úgy, mint a gyermeknek, kinek kívánsága felülírhatja a józan ész határait is. Ám nekem nem volt kívánságom, hagytam, hadd sodródjak az árral, melyet a mama és a papa keltett. Szófogadó lurkóként tettem meg mindent, amire kértek, még azt is elviseltem szó nélkül, hogy a mama rám adta új ünnepi kimonómat. Nem viseltettem pedig örömmel eziránt az öltözék iránt, időigényes volt felvenni és nem volt benne egyszerű mozogni sem. Bíztam benne, hogy a türkizkék, virágmintás ruhadarabban és a hozzátartozó obiban legalább kellően elbűvölő látványt nyújtok *3*
Csak akkor váltam kissé nyugtalanná, mikor meghallottam a kopogást a bejárati ajtón. Kíváncsiságom eluralkodott rajtam, szabadulni kívántam és lemenni megnézni, hogy ki tette tiszteletét otthonunkban. Hosszú percek teltek el, az idő folyása már zavaróan lassúvá vált, mígnem végre elkészültem és a mami utamra bocsájtott. Mielőtt azonban megtámadtam volna a lépcsőt, megakadt a szemem egy rózsaszín topánkán. Az a cipő volt az, melyet tavaly Hajime-kuntól kaptam, és most, hogy eltelt egy év és megnőttem kicsit, már nem tudtam felvenni. Sajnáltam... a kedvenc cipellőcském volt. Talán majd Chie-tanon viszontláthatom még *.* Elfordítottam a fejem és megnéztem magam újra a tükörben, megérintve a hajamban nyugvó piros masnit, mielőtt engedtem volna immár ténylegesen a kíváncsiságomnak. Óvatosan szedtem a lábaimat, leérve az emeletről pedig nem mást pillantottam meg, mint Hajime-kunt *.* Alattomos mosoly húzódott az ajkaimra, csakhogy a felé megtett első lépésnél ráébredtem, hogy nem köszönthetem most a szokásos módon a tüzérségi tisztemet T_T Csalódott sóhaj hagyta el a számat, ám hamar kivirultam és fülig érő mosollyal léptem (számomra) váratlan vendégünk felé.
- Waaaa~i *.* Konnichiwa, Hajime-kun *.* - hajoltam meg tisztelettudóan. Furcsa bizonytalanságot pillantottam meg azonban a fiú szemeiben, ami bennem is kétségeket ébresztett. - Daijoubu, Hajime? confused - kérdeztem piciny kérdőjelekkel a fejem felett. Úgy reagált rám, mintha nem tudná ki lennék. Ennyit változott volna a külsőm a bankai megszerzése miatt? Nem, az nem lehetséges. Hiába lettem magasabb és tapasztalok furcsa dolgokat, nem nézek ki annyival másabban :/
Bizonytalan töprengésemből halk zeneszó rántott ki, mely az ajtó túloldaláról érkezett. A hang először csak ismerős volt, aztán rájöttem a dallamból, mit is hallok. Szó nélkül ragadtam meg Hajime-kun karját és vittem magammal a verandára, hogy együtt hallgathassuk a papa csodálatos játékát. Noha a muzsika bánatot árasztott magából, mégis andalítóan szép volt, arcomra pedig csodálattal vegyes öröm ült ki. Ahogy elöntött a béke érzése, széles mosoly telepedett vonásaimra, fejemet pedig a fiú vállára hajtottam és becsuktam a szemem. A zeneszó és Hajime közelsége furcsa melegséggel töltött el, nem emlékszem rá, hogy valaha is éreztem volna ilyen felemelő és megnyugtató állapotot, mely minden aggodalmamat és félelmemet elmulasztani látszott. A fiú fészkelődése azonban megtörte a kellemes érzetet.
- G-gomennasai! Embarassed - húzódtam el tőle kissé elpirulva, mikor zavart tekintetét megpillantottam. Különös nyugtalanságot tapasztaltam, nehezen megfogható kavart a fejemben. Úgy véltem olyasmit tettem, amit nem lett volna szabad. Kíváncsian billentettem oldalra a fejemet előbb a papára nézve, majd Hajimére. Hátha hangosan kimondott szavaim hiánya ellenére kaphatok magyarázatot.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




A kapitány és családjának rezidenciája _
TémanyitásTárgy: Re: A kapitány és családjának rezidenciája   A kapitány és családjának rezidenciája Empty

Vissza az elejére Go down
 

A kapitány és családjának rezidenciája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 2. Osztag-