//Véletlen találkozás//

*Eve nem akar feleslegesen hősködni ebben a helyzetben, amit örömmel vesz tudomásul. Shun véleménye szerint a hős ugyanis az az ember/shinigami, aki a vakmerősége miatt a leghamarabb elpatkol... Vagy éppen aki miatt mások elpatkolnak. Egyik jobb lehetőség, mint a másik...
Szemét le nem veszi az arrancarról, mindvégig gyanakodva méregeti.*
- Nagyon remélem, hogy semmire sem akarsz utalni ezzel a kijelentéssel.
*Jegyzi meg a természetről szóló megállapítást hallva, majd hozzáteszi:*
- Egyébként meg érzelgős vagy. Meg színpadias...
*Fenyegetően pillant az arrancarra.*
- Egészségügyi séta, mi?
*Kérdezi gúnyosan, amikor távolodni kezd tőlük az ismeretlen. Végül, mintha csak meggondolta volna magát az arrancar, sonido-t alkalmazva az újságíró előtt terem... Ráadásul a másik medáljához is hozzáér. Shun sem habozik - egy shunpo-val az arrancar mellett terem, zanpakuto-ját pedig egyenesen a másik torkának szegezi.*
- Ugyan elszoktam kissé a harctól, azonban ne hidd, hogy nem tudlak leszúrni, ha még egyszer hozzányúlsz az emberhez...
*Szólal meg közömbösen. Nyugtalanítja az arrancar viselkedése - Aizen nem igazán szokta feladat nélkül az emberek közé küldeni szolgáit...*

//Véletlen találkozás//

-Nagyon remélem, hogy semmire sem akarsz utalni ezzel a kijelentéssel.-fűzi hozzá a természetről szóló megjegyzésem után.
-Utalni? Dehogy...csak megjegyeztem ezt a dolgot látva a szép őszi napot.-
-Egyébként meg érzelgős vagy. Meg színpadias...-löki újabb csípős megjegyzését a vaizard.
-Szerencsére nem vagyunk egyformák...-ezek után termettem egy sonido-val az ember előtt.
-Mit érdekel az téged? Ez csak egy nyaklánc.-válaszolt unottan.
-Meglehet...de néha a tárgyak többet rejtenek magukban mint gondolnánk. Nem hiába lettél szomorú, igaz?-válaszolok higgadtan és pillantok a nő szemébe.-Az emberek lelkét a legkönnyebb kiismerni. Egyszerűek akár egy nyitott könyv.-nézek fel egy kicsit az égre. "Régen voltam az emberek világában...és régen öltem is itt. Ez a napsütés csodálatos. Akárhogyan is próbálkozik Aizen ezt nem tudja visszaadni. Éltető meleg...hmm...Egyszer majd a nap is elfordul tőlünk. Az ember túl gyarló, hogy értékelni tudja ezt az ajándékot."a merengésemet a vaizard fenyegető mondata zavarta meg.
-Ugyan elszoktam kissé a harctól, azonban ne hidd, hogy nem tudlak leszúrni, ha még egyszer hozzányúlsz az emberhez...-a zanpakuto-val hadonászó alaknak inkább nem válaszoltam. Nem állt szándékomban még mindig harcolni, és nem akartam belemenni a gyerekes csipkelődésébe. Egy újabb kérdés érkezett felém, amitől kezdtem magam egy talk-show-n érezni.
-Ha nem akarsz harcolni, akkor mit keresel még itt? Egyébként meg hogy tudna veled harcolni Shun?-
-Látom nem sokat tudsz a melletted álló alakról.-húzom el a szám egy fagyos mosolyra.-Majd legközelebb tarthatnál bemutatót, vaizard!-fordítok hátat nekik.-És köszönöm ezt az izgalmas beszélgetést!-indulok el és nézek a szemeimmel egy helyet, ahonnan megnyithatom az átjárót Hueco Mundo-ba. "Remélem egyik sem rohan utánam...megfájdult a fejem a sok kérdéstől."

//Véletlen találkozás//

- Ha nem akarsz harcolni, akkor mit keresel még itt? Egyébként meg hogy tudna veled harcolni Shun?
- Mondjuk ezzel.
*Válaszol higgadtan Eve kérdésére, melyet ugyan nem a vaizardnak címeztek. Türelmesen végighallgatja az arrancart is. Az utolsó szavaknál kissé közelebb nyomja Tadeo nyakához a zanpakuto-t, így a másik talán érezheti is a hideg pengét. A fémbe vésett apró sárkány azonban szinte izzik...*
- Ilyen jó lenne az oktatás Hueco Mundo-ban?
*Kérdezi gúnyosan, amikor a másik vaizardnak szólítja. Látszólag nyugodtan áll továbbra is helyén, gondolatban azonban igencsak zavarja az arrancar feltűnése és a nyaklánc iránti megkülönböztetett figyelme... Végig követi szemeivel az alakot, amíg az el nem tűnik a Hueco Mundo-ba vezető átjáróban.*
- Gondolom, van néhány kérdésed.
*Jegyzi meg végül, amikor ismét ketten maradnak, miközben ráérősen visszacsúsztatja katanáját a fegyver tokjába.*

//Véletlen találkozás//

*Lassan visszasétál a legközelebbi padhoz, és leül rá. Lábait keresztbe teszi, és kényelmesen hátradől az ülőalkalmatosságon. Ebben a helyzetben hallgatja végig a másik kirohanását, végül türelmesen válaszolni kezd.*
- Tudod, kik a shinigamik és mi az a Lelkek Világa, ugye?
*Költői kérdés ugyan, de muszáj ezzel kezdenie... Meg sem várja, míg a másik reagál, máris folytatja a beszédet.*
- Nos, én is az voltam, ez pedig a zanpakuto-m. Aztán hollow erőre tettem szert...
*Pillant az újságíróra, miközben katanájára mutat - addig ugyanis maga elé nézett elmélyülten. Néhány másodpercre elgondolkozik azon, hogy bemutassa-e maszkját is, azonban végül mégis a nemleges válasz mellett dönt.*
- Egy áruló shinigami használt kísérleti nyúlnak engem meg néhány társamat... Ezután pedig száműztek mindannyiunkat a Tiszta Lelkek Városából.
*Pár percre elhallgat, hogy Eve megemészthesse a hallottakat. Mikor úgy gondolja, már elég ideje volt a másiknak ezeket feldolgozni, folytatja mondókáját.*
- Az előbb beszéltem az arrancarokról... Annyi közöm van hozzájuk, hogy ugyanaz teremti őket, aki hollow erővel ruházott fel minket. Biztos valamilyen felderítés miatt küldték ide.
*Elgondolkozva felsóhajt, majd a másik nyakláncát kezdi tanulmányozni. Végre kezdi sejteni, honnan áradhat az a különös lélekenergia... Szinte még örül is annak, hogy találkoztak az arrancarral...*
- Hogy miért érdekli az a medál? Nos, azt nem ártana kideríteni...

//Véletlen találkozás//

- Eegen, jól értetted.
*Bólogat szorgalmasan, ahogy Eve hangosan összegzi a magyarázatot. A "bökkenőt" meghallván csak elvigyorodik.*
- Póttest.
*Mutat mellkasára, majd folytatja:*
- Egy helyi ismerős készíti. Ha jól sejtem, ismered is őt...
*Válaszol nyugodtan. Vigyora eltűnik arcáról, amikor a másik segítséget kér tőle. Előredől a padon.*
- Segítek, de nehogy azt hidd, hogy pusztán felebaráti szeretetből... Valami van azzal a lánccal, ami nyugtalanít...
*Fúrja az újságíró szemeibe tekintetét. Hirtelen feláll a padról, és visszaindul az utcára.*
- Gyere, elviszlek valakihez, aki remélhetőleg tud segíteni...
*Mondja ellentmondást nem tűrő hangnemben, és Eve-t meg sem várva elindul, egyenesen Uraharához...*

//Véletlen találkozás//

- Nem szívesen.
*Válaszol a köszönetre elgondolkodva. Ő lenne a legboldogabb jelen pillanatban, ha nem kéne arrancarokkal, Aizen esetleges terveivel meg titokzatos erővel bíró nyakláncokkal törődnie, egy rendkívül idegesítő újságíróval a nyomában...*
- Ja.
*Bólint a másik kérdésére, mialatt ráérősen továbbhalad, majd folytatja.*
- Urahara Kisuke a neve.
*Pillant hátra az újságíróra mogorván. Eközben egyre gyorsabb tempóra vált, hogy minél gyorsabban odaérjenek. Azzal nem törődik, hogy tudja-e tartani Eve a sebességet...*
- Ő ért egyedül ilyesmikhez a környéken.
*Fűzi még hozzá, mialatt egyre közelebb érnek Urahara vegyesboltjához...*

A város egyik kisebb utcája fellett a semmiből hírtelen fehér füst kezd el szállingózni, majd a semmiből senkai kapu jelenik meg az égbolton. Lassan nyílik szét a két ajtaja, ahogy kilép belőle egy nem túl magas, fekete hajú, unott arcú férfi. Ahogy a levegőben áll némán, alig láthatóan kissé megmozgatja a nyakát, ahogy a válláról hirtelen elillan egy pokollepke. Lassan a mögötte lévő ajtó becsukódik majd el is tűnik a semmiben. Most már csak egyedül a férfi ál, némán az égbolton, miközben senki sem látta az előbbi jelenetet, vagyis inkább csak azok kevesek akik látják a shinigamikat.
Shirou újra megmozgatja a nyakát, ahogy leugrik az egyik épület tetejére, majd helyet foglalva rajta, előveszi a kapitányától kapott tekercset. ~Utálom az ilyent… én nem a a különleges erőkhöz jelentkeztem…na mindegy a mai alvásból sem lesz semmi, helyette itt kell rostokolnom az emberi világban~ gondolja, ahogy kinyitja a tekercset, majd elolvassa kapitánya szavait. Ahogy lassan végzett a tekercsel, újra elrakja a papírost, miközben jobb kezébe temeti arcát.
- Hogy én mibe keveredtem.- mondja halkan, ahogy felnéz az égre miközben hátradől. –pedig milyen szép napunk van- folytatja, ahogy becsukja a szemeit.
Halja a madarak csicsergését egy pillanatra, a szél hangját, ahogy az épületek között cikázik, de az egész egy pillanat alatt válik köddé, ahogy egy autó veszett dudálásba kezd az épület alatt. Shirou mérgesen nyitja ki a szemeit, ahogy pillantok múlva feláll és körbetekint a városban. ~Nem érzem a lélekenergiájukat ~ gondolja, miközben elhúzza a száját, majd elindul a város központja felé, talán szerencséjére talál egy olyasvalakit aki segíthet neki a kutatásban vagy akár információval is szolgálhat.

//Don Kanonji újabb baklövése//

Sötét, hátborzongató éjszaka volt. A szél enyhén fújdogált és rázta a fák ágait. Igaz, annyira nem volt kísérteties, de elég volt ahhoz, hogy az ember hátát kirázza a hideg. Egy magas épület falain a fák ágainak árnyéka ugrált, ahogy a szél fújta őket. Leginkább egy óriási méretű szörnyhöz hasonlított az árnyék. Az épületen belül szintén kísérteties zajok hallatszanak, hiszen a szél befúj a kisebb hézagokon, ami miatt kissé huzatos is. A terem közepén egy magas, sötétbőrű férfi áll, vele szemben pedig egy tőle jóval magasabb, leginkább patkányhoz hasonlító lény. Úgy néz ki, beszélgetnek. Ha bárki kicsit közelebb merészkedik a két alakhoz, hallhatja, hogy miről is beszélnek.
- Rusnya szörnyeteg, most végzek veled!
- Te? Velem? Hahhahaha – kacagott a vele szemben álló lény. – Ha shinigami lennél, akkor se tudnál megölni, te bohóc!
- Don Kanonji mindig elvégzi a munkáját! Semmi sem akadályozhatja meg a nagyszerű Don Kanonjit! – kiáltja el magát a magas férfi.
A szörnyeteg megcsodálkozva, vagy épp félve néz a látszólag teljesen őrült Don Kanonjira, aki még most is ügyesen pózolgatott. De nem sokáig ugrálhatott egyik pózból a másikba, hiszen a szörny azonnal támadásba lendült.

//Az a feladat, hogy segítsd, és megvédd Don Kanonjit a hollowtól - már amennyire ez a kedves úr engedi. ^^//

// Don Kanonji újabb baklövése //

Kyousuke senkai kapuja az óriási épület tetején nyílt ki. A shinigami csak átsuhant rajta és azonnal az esemény helyszínére sietett. Nem volt sok ideje, hiszen a Hollow támadást indított egy ember ellen, akinek valószínűleg magasabb lehetett a reiatsuja az átlagos embereknél, mert látta, sőt megfenyegette az őt támadó lidércet. Ez persze nem adott okot Kyousukénak, hogy egy shunpo-t használva ne álljon a Hollow és a vélhetően nagy szereplési vággyal megáldott ember közé. Kivont Zanpakuto-ja csapásra készen meredt a Hollow felé. Tudatát ismét elöntötte az ilyen lények iránt érzett gyűlölete. Egy csapással végezni akart a szörnyeteggel.
- Rád kell pazarolnom az időmet, te féreg! - mondta nyugodtan és hűvüsen, majd felemelte a kardját a magasba ugrott és megpróbált lesújtani a Hollow fejére.

//Don Kanonji újabb baklövése//

Meghökkenve jön rá, hogy egy eddig ismeretlen shinigami védi ki támadását. Nem számított rá, hogy ilyen gyorsan shinigamiba botlik ezen az elhagyatott helyen. Mereven nézi a vele szemben álló shinigamit, aki nyugodt, hűvös hangon megszólítja.
- Chö… Még hogy te pazarolod rám az idődet… Képzeld, én is inkább enném azt a finom falatot, minthogy veled verekedjek. – mondta hűvös hangon.
Hirtelen a shinigami felemelte kardját, és pár pillanat múlva már a feje fölött volt. Don Kanonji nem engedte, hogy akár egy percre se figyeljenek rá, így azonnal kiáltozni kezdett.
- Megöleteted magad, fiam! Engedd meg, hogy segítsen Karakura első számú szellemírtója! – ugrik a fiú felé, aki ha nem vigyáz, rögtön a földön találhatja magát. – Pusztulj gonosz szörnyeteg! – csapna rá a hollow fejére, de az kikerüli a támadást.
A hollow kikerüli a Kanonji támadását, aki ettől a földre kerül, de gyorsan talpra pattan, és ismét pózolgatni kezd.

//Don Kanonji újabb baklövése//

Végeredményben Kyousuke támadása nem sikerült, mert az öreg sikeresen félrelökte, de egyelőre senki nem sérült meg. Gyorsan felmérte a helyzetet.
~ Van egy egyelőre nem tudom milyen képességekkel rendelkező Hollow és egy félelemérzet nélküli, öngyilkosjelölt. Nagyszerű lenne ha az öreg nem avatkozna közbe a küzdelembe, de ahogy nézem ezt nehéz lesz kivitelezni. De legalább bátor! Bárcsak jobban odakoncentráltam volna a Démonmágia órákon! Ha menne egy egyszerűbb megkötő varázslat akkor alkalmaznám az emberen és egyből végezhetnék a Hollow-al ~ elmélkedett egy alapvetően egyszerű, de a mostani helyzetben kivitelezhetetlen taktikán. Majd egy másik jutott eszébe, amit rögtön el is kezdett. Leacsatolta a kardhüvelyét a kimonojáról és egy shunpo-val gyorsítva magát megindult a Hollow felé. A stratégia egyszerű volt, a Zanpakutojával megpróbálja elpusztítani a démont és ha esetleg a feltűnési viszketekségben szenvedő ember ismét megpróbálná félrelökni, a kardhüvellyel óvatosan megcsapná, hogy az ne tudja megakadályozni egy újabb sikeres támadásban.

//Don Kanonji újabb baklövése//

- Rettegj, szörnyeteg, mert nem kegyelmezek! – üvölti ismét Kanonji, majd meglátja, hogy a shinigami ismét támad. – Fiam… Szép emlékeket hoz vissza ez a küzdelem… Mond csak, fiú. Nem lennél a tanítványom? – kérdezi könnyes szemmel.
Eszébe jutott Ichigo, és az a hollow a kórházban. Mindenképp jóvá akarja tenni azt a múltkori esetet, amit a kórháznál művelt, hiszen egy léleknek segített hollowvá változni. De nem is foglalkozott tovább az emlékkel, hanem rögtön összegyűjtötte lélekenergiájának egy részét a tenyerébe, és a hollow felé küldte, ami el is érte, hiszen a gömb elérte a hollow, és egy kis robbanással sebet ejtett a karján. Ezzel el is terelte a figyelmét a támadó shinigamiról.
- Te kis nyomoronc! Hogy merted ezt tenni?! – kiált fel fájdalmában a hollow, majd azonnal Kanonji felé csap, aki nem tudja kikerülni a támadást, így összetalálkozik az egyik fallal, ahonnan jajongva operálja le magát. Ha a shingami elég gyorsan csap le, talán sikerül végeznie a hollowval, aki még mindig Don Kanonji felé néz.

//Don Kanonji újabb baklövése//

~ Ilyet is tud ez az ember? Lehetőségem se volt leállítani hiszen távolról támadt ~ lepődött meg Kyousuke. Azonnal cselekednie kellett, mert az öreg most nagyon kiszolgáltatott helyzetben van a Hollow-al szemben.
- Bakudou 75: Gochuu Tekkan! - hajtotta végre a varázslatot Kyousuke, majd ha sikerült a földhöz szegezni a patkányszerű démont, rögtön átszegezi Zanpakutojával. Nem akarta már tovább húzni a harcot. Komoly nehézségei nem akadtak a harc során, de a bolondruhába öltözött emberke már eléggé az agyára ment. Természetesen az segítőkész volt, de ahogy a támadásait folytonosan meghiúsította kezdte nagyon idegesíteni. Most nem használt shunpo-t, de így is sietett és túl akart esni az egészen. Nem a harc, de a Hollow kiváltotta belőle azt az érzést, ami annak idején teljesen megfertőzte a lelkét: puszta gyűlöletet érzett. Ilyen helyzetekben soha nem érdekelte, hogy nála erősebb vagy gyengébb lidérccel került szembe. Egyszerűen végzett velük, mert ez volt a feladata és a saját célja is.

//Don Kanonji újabb baklövése//

Ma rajtam volt a sor hogy átmenjek az emberek világába és felügyeljem az ott ténykedő lidérceket. Reggel el is indultam, és egész nap Karakura town utcáin sétálgattam. Nem volt túl eseményteljes nap, a shinigamik sem mozgolódtak annyit mint máskor.Nagyon megváltozott a világ mióta utoljára itt jártam. Későre járt már, épp vissza akartam indulni Hueco Mundoba hogy jelentést tegyek Aizen-samának, amikor megéreztem hogy egy shinigami bukkant fel a városban. Elindultam arrafelé hogy megnézzem mi folyik ott, és talán szerezhetek egy jó pontot ha elteszek egy shinigamit láb alól.
Mikor odaértem már javában folyt a harc, és úgy tűnt a hollowunk állt vesztésre.
-Te meg mi a fenét művelsz? -jelentem meg az átoktól lekötözött hollowval szemben, egyenlőre nem foglalkozva a shinigamival és a másik emberrel -Miért álltál ki egy shinigaival? Meg akarsz dögleni, vagy csak túl nagy az egód? -hordtam le a hollowot.
Ekkor megfordultam hogy felmérjem milyen ellenfeleket választott magának. mikor megláttam az idióta ruhás férfit, eszembe jutott hogy meséltek már róla Hueco Mundoban. Gúnyosan elmosolyodtam.
-Á te vagy az akinak annyi hollowot köszönhetünk! -néztem don Kanonji felé- Hálás köszönet az eddigi munkádért, de kár hogy feladtad ezt a jó szokásodat. -néztem gúnyosan- És te ki vagy? -fordultam a shinigami felé, aki elég csúnyán nézett.

//Don Kanonji újabb baklövése//

A shinigaminak sikerült egy kidouval megállítani a hollowot, majd néhány pillanattal később, egy ismeretlen alak tűnt fel az épületben.
- Bocsáss meg, Cielo-sama, de nem menekülhettek el csak úgy! Ráadásul azt hittem könnyen elintézem, azt a két idiótát. – mondja kissé félve, hiszen a 7. Espadaval beszél.
Az ismeretlen nő, ekkor Kanonji felé fordult, és megköszönte, hogy annyi új hollowot „gyártott” nekik.
- Értem már! Te vagy a sötétség katonája! A gonosz szellemek úrnője! – kiáltotta el magát Kanonji. – De én itt vagyok, és eltöröllek a földszínéről, gonosz némber! – kezdett el szokásához híven pózokat vágni, majd mikor ezt befejezte, ismét támadni próbált. Az ismeretlen nő felé lendítette botját. Ha nem ugrik el időben, akkor pont a derekánál csapódik be a bot.

//Don Kanonji újabb baklövése//

Egy újabb alak tűnt fel a küzdelem közben. Ami a bajt jelentette, hogy ez az alak minden bizonnyal egy újabb ellenséget takart.
- Bocsáss meg, Cielo-sama, de nem menekülhettek el csak úgy! Ráadásul azt hittem könnyen elintézem, azt a két idiótát. - mondta a Hollow, amiből Kyousuke két dolgot is kiderített. Egy az, hogy a másik Hollow félt tőle és ezért valószínűleg valami magasabb rangú Arrancar lehetett. Azt, hogy Arrancar szintű a Zanpakuto-ból és a részben eltávolított Hollow maszkból tudta megállapítani. A másik pedig egyszerűen az Arrancar neve volt. Bár mivel Cielo-samának nevezte és a "sama" megszólítás igencsak tiszteletteljes és a nálunk jóval feljebbvalókat szólítjuk így, ezért Kyousuke arra jutott, hogy nem egy gyenge Arrancar-al került szembe, sőt akár egy Espada is lehet. Erre a következtetésre meg onnan jutott, hogy sokkal nagyobb volt a lélekenergiája, mint neki.
Latolgatva az esélyeit és azt, hogy a dilis ember anélkül fenyegeti meg a Hollow-okat, hogy bármit is tudna róluk elég veszélyesnek találta a szituációt. Az Espada megkérdezte, hogy ki ő? Hát ilyenkor jöhetne a megfelelő formulák szerint a bemutatkozás, de ehelyett:
- Hát igen eléggé ki vagyok, de ha a személyem felől érdeklődsz akkor teljesen mindegy, mert úgy érzem nem leszünk puszi pajtások. Ennek egyetlen oka, hogy te is egy Hollow vagy én pedig Shinigami és a feladataim közé tartozik, hogy megöljelek - válaszolta, majd nyelt egyet és elindult feléjük közben megpróbálta gyorsan ledöfni a Hollow-t, akit lebéklyózott, mielőtt még az Espada kiszabadíthatta volna.

- Bocsáss meg, Cielo-sama, de nem menekülhettek el csak úgy! Ráadásul azt hittem könnyen elintézem, azt a két idiótát. - mondta a Hollow
-Nekem te ne mentegetőzz -fordultam el tőle hidegen
Kérdésemre a shnigami kitérő választ adott.
- Hát igen eléggé ki vagyok, de ha a személyem felől érdeklődsz akkor teljesen mindegy, mert úgy érzem nem leszünk puszi pajtások. Ennek egyetlen oka, hogy te is egy Hollow vagy én pedig Shinigami és a feladataim közé tartozik, hogy megöljelek - válaszolta
-Ahogy gondolod, de azt hittem a shinigamik híresen illemtudóak.
- Értem már! Te vagy a sötétség katonája! A gonosz szellemek úrnője! – kiáltotta el magát Kanonji. – De én itt vagyok, és eltöröllek a földszínéről, gonosz némber!
-Na azért ez kicsit túlzás nem? Jó hogy nem maga az ördög, vagy minek nevezitek -válaszoltam sértődötten, de nem volt időm durcáskodni, mert Kanonji máris nekemrontott. Oldalba akart vágni a botjával, de nem fog az olyan könnyen menni. Felemeltem a kezem, és a karommal hárítottam az ütést. Szerencsére a híres arrancar bőr most sem hagyott cserben és könnyedén visszaverte a flúgos vénemben próbálkozását.
Válaszképp egy barát céloztam a vénember felé, ugyanis láttam hogy a shinigami megpróbál a hollowhoz osonni.
-azt hiszed nem látlak? -fordultam meg- Válassz! A hollowot ölöd, vagy a vénembert mented? -mondtam hidegen a barát továbbra is Kanonji felé célozva.

//Don Kanonji újabb baklövése//

A hollow tágra nyílt szemmel figyelte, amint közeledik felé a shinigami. Próbált kiszabadulni a tömbök nyomása alól, de nem sikerült.
- Francba! Cielo-sama, kérlek, segíts! – könyörgött, de nagyon úgy tűnt, hogy az arrancart nem érdekli a hollow sorsa, de az tovább kiáltozott. – A fenébe is, segíts már, Cielo-sama!
A hollow tovább kapálózott, de észre vette, hogy felettese egy barát készít a kezével, és az embert vette vele célba. A shinigaminak cselekednie kell, ha nem szeretné, hogy Don Kanonji életét vessze.
- Micsoda álnok nőszemély! Pusztulj! – kiáltotta, és egy újabb apró kis energia gömböt lőtt ki tenyeréből, ami ezúttal az idegen nőt vette célba. – Sosem véded ki a támadásomat!
Ha Cielo nem védi ki, elég nagy sérülést okozhat ez a kis energia gömb.

Kyousuke tudta, hogy nem sok esélyük lesz ketten sem ez ellen az Arrancar ellen. Kanonji ellőtte kicsi, de annál "erősebb" energialövedékét. Ennek természetesen kitért az útjából és csak ezután állt be Don Kanonji elé.
~ Nincs más választásom, szintet kell lépnem! De ez az őrült meg már rájöhetne, hogy ideje lenne ha elfutna ~ gondolt az öregre.
- Shikkou, Rokuro-ouken! - hívta elő kardja Shikai alakját. A kard markolata megváltozott és a pengéjén is megjelent a nyálkás anyag.
~ Ha támadást most nem is indítok, de védekezésben is biztosan több esélyem lesz ha így harcolok. Mindenesetre nem szabad hibáznom, mert ez életre-halálra fog menni ~ ránézett az átalakult Zanpakutojára és elkezdte növelni a reiatsuját, hogy ki tudja védeni az Arrancar támadását. Fejében megfordult az a lehetőség is, hogy elfusson az emberrel, de csak azért, hogy azt biztonságba tudja helyezni és azután térne vissza a harcra. Végül úgy döntött megszólítja ellenfelét.
- Hé Arrancar! Van egy ötletem, menjünk és küzdjünk meg egy másik helyen ahol a teljes erőnket tudjuk használni anélkül, hogy más is észrevenne. Csak egyet kérnék előtte. A Hollow-ot küldd vissza Hueco Mundo-ba és én is intézem az embert. Úgy sem ártott senkinek - Don Kanonji intézését úgy gondolta, hogy finoman fejbe vágja és elviszi valami olyan helyre, ahol biztonságos lenne számára. Remélte, hogy az Arrancar van olyan büszke természetű, hogy nem utasít vissza egy jó kis harcot.

- Micsoda álnok nőszemély! Pusztulj! – kiáltotta Don Kanonji, és egy újabb apró kis energia gömböt lőtt ki tenyeréből, ami ezúttal engem célba. – Sosem véded ki a támadásomat!
-Ne légy abban olyan biztos -mondtam hidegen majd, az ezalatt gyűjtött barát lőttem neki az energiagömbnek, így ezek sikeresen semlegesítették egymást. Talán a vénember megint el lesz foglalva egy darabig az ámulatával így van időm a shinigamira.
- Shikkou, Rokuro-ouken! - hívta elő kardja Shikai alakját.
-Hm, szóval te komolyan gondolod... -mondtam halkan, majd a hollowhoz fordultam- Fogd már be te szánalmas senki, ennyi idő alatt már rég ki kellett volna szabadulnod, ha pedig nem vagy rá képes akkor nem vagy méltó arra hogy segítsek neked. -mondtam kegyetlenül.
- Hé Arrancar! Van egy ötletem, menjünk és küzdjünk meg egy másik helyen ahol a teljes erőnket tudjuk használni anélkül, hogy más is észrevenne. Csak egyet kérnék előtte. A Hollow-ot küldd vissza Hueco Mundo-ba és én is intézem az embert. Úgy sem ártott senkinek -kiáltott ide a shinigami
- Engem viszont ez hidegen hagy. Megmutassam mennyire? -néztem felé egy gúnyos mosollyal, majd belelőttem egy cerot egy mellettem lévő épületbe, amiben az elég jelentős kárt okozott, és pár másodperc múlva álmukból sikoltozva felriadó emberek hangját lehetett hallani- És ha azt hiszed, attól hogy nyálkás ragaccsá változtattad a kardodat komolyabban foglak venni, hát közlöm veled nem sikerült elérned a célod. -válaszoltam fintorogva a kardjára pillantva- Különben is a harcunk nem fog annyi ideig tartani hogy érdemes legyen másik helyet találni neki. -ekkor egy sonidoval mögé kerültem majd ellőttem felé egy újabb cerot.