A Raion-S Kutatóintézetet a Raion hozta létre jelentős állami támogatással Karakura Diáknegyedének és Ipartelepének határán, közvetlenül a városi adótorony mellett, és nem messze a Karakura Középiskolától. Feladata a különleges képességű emberek (esperek, fullbringerek, quincyk) kutatása, a városban élő esperek nyilvántartása és rendszerbe sorolása, illetve az őket és a hétköznapi embereket is segítő találmányok, eszközök kifejlesztése.
Az épületegyüttesben több kutatórészleg is található, mely több tucat embernek kínál munkalehetőséget a kutatóktól, tudósoktól kezdve az irodai aktatologatókon keresztül az egyszerű takarítókig, raktárosokig. Bármely Raion-tag kaphat itt munkát kortól és képesítéstől függetlenül, sőt az intézmény tárt karokkal várja a diákmunkára, gyakorlatra vágyókat is, de a Raiontól független kutatók, feltalálók számára sincsenek zárt kapuk.
A komplexum két főépületből (A és B jelű), néhány kisebb objektumból és egy körülbelül két focipályányi területet felölelő szabadtéri gyakorlótérből áll, ez utóbbi, mely a B-épület mögött található, a destruktívabb tesztek helyszíne is.

A gyakorlótér

Az A-épületben elsősorban irodák, tárgyalók, valamint a nyilvántartásnak helyet adó irattárak, a személyzet kiszolgálóegységei (ebédlő, büfé, gyengélkedő, stb) és egy, a kikapcsolódás helyszíneként szolgáló tetőkert található. A B-épület a kutatórészlegek és tesztlaborok többségének az otthona, itt folyik az intézetben a lényegi munka, ide belépni már csak egy mágneskártya és egy ötjegyű kód ismeretében lehet az arra hivatottaknak. Végül a melléképületekben néhány kisebb kutatóegység és raktárak rejtőznek, egy félreeső helyen pedig a vezető kutató, Sakai Hitomi otthona bújik meg.
A nem túl nagy földszintes épület meglepően otthonos és hétköznapi, csupán egy tágas, vidám színekkel és növényekkel díszített nappali, egy praktikus konyha, egy kicsi fürdőszoba, egy kifejezetten lányos hálószoba, valamint egy olyan helyiség található, melyet csak nagyon kevesen láttak, és amelyben a lány számára kedves és kevésbé kedves momentumoknak állított emléket Hitomi.

Bár a B-épületben hivatalosan két felvonó található, és az épület tervrajzában sem szerepel harmadik, a létesítmény legritkábban látogatott pontján, egy raktár mögött mégis van egy mindig zárt ajtó, amely a III-as számmal ellátott lifthez vezet. Ez a felvonó a többivel ellentétben csak egy különleges, esperek számára is feltörhetetlen kóddal működtethető, és az ún. Zero Levelre vezet, ahol a Daitenshi főhadiszállása, a Fészek található.
Ezen a helyen található Hitomi másik lakása, ami egy puritán felszerelésű lakószobából és egy privát minilaborból áll. Szabadideje kutatásokra szánt idejét többnyire itt tölti.

Halk zúgás és vízcseppek kopogása az ablakon jelezte, hogy a magukból esőt ontó felhők ismét a város fölé értek. Rosa bizonytalanul, alighanem félelemmel telve közelítette meg az asztal mellett lévő ülőalkalmatosságot. Idegességét akkor is tisztán le lehetett volna olvasni, ha kontrollálatlan ereje nem árulja el őt. Ő sem tudta hibátlanul irányítani a képességét, de csak olyankor amikor vörös köd szállt az agyára. Ha csak szimplán ideges volt, attól még nem kezdtek el szikrák pattogni rajta. Viszont ha elvesztette az eszét, akkor ugyan ereje megnőtt, de ez azzal is járt, hogy rendkívül sok energiát pocsékolt el feleslegesen. Persze az elektromosság természete olyan, hogy normál használat közben sem tökéletes a hatásfok, ezt jelzik azok az apró szikrák amik akkor jelennek meg, ha komolyabb mennyiségű energiát használ.
Kicsit szokatlan módon regélte el most a történetét, a felvezetés miatt nem lehetett annyira szentimentálisan elmesélni, mint ahogy szokta. Hiába tépte fel már tucatszorra a fájó sebeket, még mindig nem volt képes megállni sírás nélkül, még most sem, hogy kevésbé élte bele magát az "előadásba". Ezt egyszerűen nem lehetett megszokni, legalábbis neki nem voltak vasból az idegei. De legalább most nem tört annyira össze tőle, mint szokott. Bezzeg a csésze, amit Rosa a kezében szorongatott, az nem élte túl a megterhelést, amit a lány ereje okozott és kettéesett. Fel szeretett volna állni és megsimogatni a fejét, de ez most lehetetlen volt, bár ahogy megpróbálta, már képes volt egy pici elektromosságot gerjeszteni. Azonban kell még úgy negyed óra, mire képes lesz fenntartani a kapcsolatot a gerincében. Így csak megkerülte az asztalt és megfogta Rosa kezét.
- Nyugodj meg, nem kérem tőled, hogy vadássz velem. De minden segítségnek örülök és nagyon hálás lennék érte, ha támogatni tudnál, bármilyen apróság is legyen az. Nekem már az is elég lenne, ha szólsz, amikor egy shinigamit látsz és egy kicsit feltartod. A város szinte bármely pontjára odaérek legfeljebb 10 perc alatt.
Sajnálta a félig-meddig elutasító választ, de sejtette hogy Rosa nem fog kötélnek állni. Pedig nagyon tetszett neki a képessége, igaz nem valószínű hogy azzal a hatalmas tűzgyűrűvel hatékonyan tudtak volna csapatban dolgozni. Aztán ki tudja, lehet hogy még változhat a lány hozzáállása, esetleg ha látná őt harcolni... bár a vallásosság makacs dolog, ezt úgy is tudta, hogy ő maga nem volt az.
- Ugye tartod még az ajánlatod, hogy megtanítasz táncolni?
Mosolygott rá, igaz még látszódott a szomorúság abban a grimaszban, amit az öröm okozott normál estben, de meg akarta nyugtatni a táncost.