-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Raion-S Kutatóintézet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
Kamioka Rosa

nő
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 31
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te16400/30000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (16400/30000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyPént. Május 21, 2010 8:47 am

Az esőcseppek kopogása, mintha nem is a tetőn kopogtak volna hanem az én fejemen. Még mindig eléggé magam alatt voltam, de nagyon jól esett, hogy Hitomi megfogta a kezem. Most valamiért neki volt melegebb keze, pedig pár perce az én képességem tette tönkre a csészét. Lassan felvettem a darabjait és az asztalra raktam, majd sikerült egy annyira koncentrálnom az erőm, hogy összeforrasszam azt.
- Nyugodj meg, nem kérem tőled, hogy vadássz velem. De minden segítségnek örülök és nagyon hálás lennék érte, ha támogatni tudnál, bármilyen apróság is legyen az. Nekem már az is elég lenne, ha szólsz, amikor egy shinigamit látsz és egy kicsit feltartod. A város szinte bármely pontjára odaérek legfeljebb 10 perc alatt.
Nagyon örültem a válaszának. Legalább nem kell bántsak mást anélkül, hogy okom lenne rá. Persze oknak azt is lehet nézni, hogy egy barátért teszem, csak valami mégis meggátol ebben.
- Ugye tartod még az ajánlatod, hogy megtanítasz táncolni?
Mintha csak egy gödörből mentett volna ki ezekkel a szavakkal. Lassan lenyugodtam, majd felé emeltem a fejem.
- Még tart. Csak gyere helyre, mert még nem tanultam meg, hogy hogy kell tolószékben táncolni. De remélem majd megtanítasz.-mosolyogtam szomorkásan és könnyeimet törölgettem.

//Köszi szépen a játékot Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te33500/40000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (33500/40000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyPént. Május 21, 2010 9:30 am

- Na most akkor ki tanítson kit? - Kuncogott fel. - Biztosan én vagyok a pocsékabb tanár kettőnk közül, maradjunk inkább abban, hogy te tanítasz engem és cserébe segítek az erődet kontrollálni.
Mondta, azzal előbányászott egy névjegyet a ruhája egyik zsebéből és átnyújtotta.
- Ha bármilyen kérdésed, gondod, bajod támadna a képességeddel kapcsolatban, keress meg bármikor. Nem tartalak fel tovább, nagyon köszönöm hogy a rendelkezésemre álltál... és hogy meghallgattál. Még biztosan találkozunk, addig is sok sikert a tanulmányaidhoz, és ha nem érzed jól magad a tanárod mellett, ne félts váltani, biztos nem ő az egyetlen tánctanár a városban.
Kezdett el búcsúzkodni, majd kikísérte Rosát, igaz csak az ajtóig, a szomszédoknak nem akarta a tudtára adni, hogy neki tolószéke is van. Miután elköszöntek egymástól, lassan visszagurult a nappaliba, és szemügyre vette a csészét, ami az imént még ketté volt törve. A forrasztás helye ugyan látszott, de teljes értékű pohárnak tűnt ettől függetlenül. Azt a nagyjából negyed órát, amíg még nem tudott talpra állni kihasználta arra, hogy elmosogasson és elpakolásszon. Gyermeki örömmel vette tudomásul amikor végre felállhatott a székből és visszatolhatta azt a tárolójaként szolgáló szobába. Kifelé menet még végigsimított az egyik családi fényképen, majd munkához látott, hiszen el kellett készítenie Rosa aktáját. Remélte, hogy amíg ezzel munkálkodik, addig az eső is eláll odakint, és már száraz körülmények között látogathatja meg végre azt a helyet, amiről még reggel a könyvtárban olvasott...

//Én is köszönöm Smile//
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 31
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te68000/100000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (68000/100000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyVas. Május 30, 2010 3:06 am

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Sakai-lakás xD


Halk hümmögéssel veszem tudomásul Hitomi kijelentését, mást nem igazán tudnék hozzáfűzni a témához. Valószínűleg hasonlóképp viselkednék, hogyha egy olyan egyénnel kellene egy légtérben lennem, kinek társai előtte megölték a szeretteimet. Szótlanok kiiszom az utolsó kortyot a papírpohárból, miközben Suke a mellékhelyiségek felé veszi az irányt. Lélekenergiája hamarosan leárnyékolódik, ebből egyértelműen tudok a póttestre következtetni. Mit ne mondjak, már hamarabb is megléphette volna ezt a dolgot, ám Ő villogni akart kapitányi egyenruhájában, aminek jelentőségét mindössze csak azon kevesek érthették meg, akik tisztában vannak a Gotei 13 öltözködési protokolljával. Hm, jellemző… Visszatérvén Sakai nem túl kedvesen letámadja szerencsétlen shinigamit, ezzel kisebb kuncogást kiváltva Belőlem. Mielőtt még a figyelem középpontjába kerülnék, gyors mozdulattal betömöm a maradék sültburgonyát a számba, ezzel véglegesen megpecsételve a tonnányi kaja sorsát, amely kb. fél órával ezelőtt még gigászi halomban magasodott előttem. A halálistennek sem kell pofátlanságért a szomszédba mennie, így nem esik nehezére erőszakkal meghívatni kettőnket egy teára. A genetikuslány kontrázása sem várat sokat magára, aminek hála zengő kacagás szabadul fel mellkasomból. Ők nem látják magukat kívülről, de amúgy rohadt vicces az oda-vissza csipkelődés. Mindenesetre a nő végül rááll a dologra, és miután a 10. osztag vezetője elintézte a számlát, útnak is indulunk. Be kell valljam, még Én se jártam Hitomi-chan házában, legtöbbször a Fészekben találkoztunk.
Tizenöt perc kellemes séta következik, ami tökéletes testmozgás az étkezés után. Nem haladunk túl nagy sebességgel, ennek köszönhetően elszívhatom azt a cigarettát, amit még Watanabe adott a Flamolandben. Sajnos már félúton elfogy az energiarudacska, de legalább addig is elfoglaltam magam valamivel. Hamarosan megérkezünk célunkhoz, s a lakás tulajdonosa előre megy spéci teleportjával, hogy kinyithassa Nekünk az ajtót. A maga egyedi stílusában beinvitál minket, majd a papucskiosztást követően ismét eltűnik az egyik szobában. Biztos átöltözik vagy valami, ezért nem zavartatva magam megpróbálom leoperálni a tornacsukáimat. Az akció következtében azonban elveszítem az egyensúlyom és csak a közeli kabátakasztóban tudok megkapaszkodni. Viszont a gyenge fém nem bírja el a súlyomat, akármilyen erősséggel csavarozták is bele anno a fába. Arcomon a teljes megrökönyödéssel dőlök el végül hátra, hogy hangos csattanás kíséretében helyet foglaljak a padlón. Szitkozódva tápászkodom fel, s megpróbálok rá se hederíteni a röhögéstől fuldokló báratomra. Van egy olyan érzésem, miszerint Hitomi ennek nem nagyon fog örülni, szóval mimnél gyorsabban el kell rejtenem a bizonyítékot. Az akasztó rövid időn belül nadrágom zsebében landol, ezt követően megpróbálom úgy átcsoportosítani a felakasztott ruhadarabokat, hogy eltakarják a bútordarabon tátongó lyukat. Égő pofával rugdosom le cipőimet, azután végre valahára felveszem a papucsot is. Magától értetődőnek tűnik, hogy érezzük otthon magunkat, ezért óvatosan elindulok megkeresni a konyhát. Tudtam, a gyorskajától csak még éhesebb leszek, de ilyen hamar éhségérzetre nem számítottam. A felderítés mindig is az egyik erősségem volt, ezért könnyű elnavigálnom a helyiségek között.
- Hm, vajon hol lehet a hűtő? – teszem fel a költői kérdést Sukenak, aki biztos nem tudja a választ. – Próba cseresznye, indítványozom, hogy nézzünk be pár helyiségbe!
A nappalit hamar sikerül felfedezni, de nem is mi lennénk, ha nyugisan leülnénk a kanapéra és ott megvárnánk a házigazda visszatértét. Ehelyett sorra nyitogatok be a szobákba, azonban természetesen oldalra se nézek, ahol az étkező található. Az egyik kilincs után nyúlva érdekes érzés kerít hatalmába, mintha egy pillanatra több milliónyi volt járná át a testem. Nagyot nyelve húzom inkább vissza a kezem, s a következő ajtóhoz lépek. Benyitva egy kisebb helyiségben találom magam, amelyben a falak különböző újságcikkekkel vannak kitapétázva. Érdeklődve lépek közelebb, ennek köszönhetően már el is tudom olvasni, hogy miről írnak. A cikkekben közölt információkból, valamint a tényből, mely szerint egy halálisten végzet a családdal, könnyen össze lehet rakni a valós történetet, még csak akkora zseninek sem kell hozzá lenni, mint amekkora Én vagyok. Valószínűleg testrabló lidércek lehettek a ludasok vagy egy őrült shinigami volt a tettes. Bárhogy is legyen, a lány reakciói érthetőek, viszont a bosszúval sem tudja visszahozni szeretteit, s ámbátor botorságnak tartom a vadászatát, nem ítélem el miatta. Némán ácsorogva olvasgatom a további kivágásokat, ezzel töltve az időt, ameddig vendéglátónk vissza nem tér.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te34000/45000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (34000/45000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyVas. Május 30, 2010 10:25 pm

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Sakai-lakás xD

Elég kényelmetlen volt számomra haoriban mászkálni egész eddig Karakurában, így úgymond fellélegzek, mikor átvedlek a póttestembe. Előbb is eszembe juthatott volna, de érthető okokból mással voltam elfoglalva, pölö azzal, hogy ne nyiffantson ki Hitomi, satöbbi. A Fészekben amúgy sem nézte senki sem, hogy milyen ruha van rajtam máshol meg nem nagyon szoktunk mászkálni közösen, szóval ez egy új helyzet ebben a tekintetben, de kellemesebben sült el, mint gondoltam. Visszatérve a többiekhez, kényelembe helyezem magam ismét, majd kissé meghökkent arccal veszem Hitomi kérdését.
- Belemásztam a póttestembe. Így szinte nyomtalanul el tudom rejteni a lélekenergiámat, ha azt akarom, hogy ne vegyenek észre. - sietek a magyarázattal, majd helyet foglalok az asztalnál újra. Úgy tűnik, Yuu-chan nagyon jól elszórakozik rajtunk, bár nem tagadom én is kuncogtam, mikor lekajálta magát. Cseppet sem úri módon gyakorlatilag meghívatom magunkat Hitomihoz. Valami ürügyet ki kellett találnom, mert nem hinném, hogy beengedne az otthonába, ha azt mondanám, hogy meg szeretném nézni, hol lakik. Persze a Lány se most jött le a falvédőről, és egyből leesik neki, de legalább így gyorsan a tárgyra térünk, és nem kezdenek el bonyolódni a dolgok.
- Beleegyeztél volna, ha azt kérem, menjünk el hozzád? - teszem fel a költői kérdést a lánytól úgy, hogy arra válaszolni se kelljen már, mivel mindenki tudja, mi lett volna a válasz. Nem.
Így azonban összeköthetjük a kellemeset a hasznossal, vagyis teázhatunk is, és meg ismerhetjk egyetlen női tagunk otthonát is. Csatlakozom Hitomihoz, és kiszippantom kólám utolsó cseppjeit a szívószálon keresztül, majd várakozva nézek a Lányra, mivel rajta áll, hogy hogyan tovább. Nagy nehezen csak beadja a derekát. Néhány pillanatig gyanakodva méregetem Hitomit, mivel túl könnyen belement abba, hogy én, vagyis egy halálisten betegye a lábát a házába, és mintha egy pillanatig úgy nézett volna rám, mint egy különösen finom falatra szokás, de aztán napirendre térek a dolgok fölött, és felállok az asztaltól, hogy kifizessem az elfogyasztott ételt, üdítőt, satöbbit. Néhány percet várnom kell, mivel eléggé zsúfolt a hely a pultnál, majd végre sorra kerülök, és a mogorva pultos srác a kezembe nyomja számlát, ami nem nevezhető éppenséggel soványnak. Míg a pénztárcámban bogarászok a megfelelő bankjegyek után, vetek egy futó pillantást a pénztárosra, aki most sötét pillantásokat vet Yuu-chan fele, aki épp burgonyája maradékát készült elpusztítani. Lehetséges, hogy ismerné Yuu-chant? Nem hinném, lehet, hogy a Yuu-chan mögötti srácot fixírozza, nem s a vaizardot. Megvonom vállam, majd végre kész vagyok fizetni, és leszámolom a számlán található összeget, plusz egy kis aprót is adok, amolyan borravaló gyanánt, aztán otthagyom a pultot és csatlakozom a többiekhez. A soron következő 15 perces séta jóval kellemesebben telik, mint mikor a Flamolandba tartottunk, hisz most már mindenki jól van lakva, és nem kopognak a szemei. Elégedetten nyújtózkodok egyet séta közben, majd a városi zsibongó forgalmat kezdem el figyelni, és közben más dolgokon járatom agyam. Mire feleszmélek Hitomi-chan már az ajtót nyitja egy igen érdekes módszerrel, de jobban belegondolva egyértelmű, hogy egy ilyen képességekkel rendelkező ember nem fog bajlódni a kulcsokkal. Előre engedem Yuu-chant, majd magam is belépek a lakásba. Kis izgalom lett urrá rajtam, hisz magam sem tudom mikor jártam utoljára emberi lakásban. Talán akkor, mikor még éltem, az pedig jó pár éve megvolt már. Hitomi papucsokat halász elő a szekrényből, majd eltűnik szemünk elől. Yuu-chan már javában cseréli a cipőit, így én is nekilátok, hogy megszabaduljak sportcipőimtől. Épp megszabadítom jobb lábamat a cipőmtől, mikor egy hatalmas csattanást hallok magam mögött. Hátranézek, majd enyhe röhögőgörcs kap el, mikor meglátom Yuu-chant a földön fetrengeni egy kabátakasztóval a kezében. Jól bekezdtük ezt a látogatást. Be se léptünk a házba, és máris hozzáláttunk annak módszeres leépítéséhez. A gyors nyomeltüntetés után azonban újult erővel látunk neki a lakás felderítéséhez. Hiába, mi ketten ehhez értünk legjobban, főleg, ha párban vagyunk, mert akkor semmi sem állhat utunkba.
- Most ettél és már megint éhes vagy? - teszem fel hitetlenkedve a kérdést, majd a Vaizard nyomába eredek. Nem válogatunk az ajtók közül, mindenhova benyitunk, ahova csak lehet, bár az egyiket kihagyjuk, mert mintha kicsit vibrálna a levegő a kilincs körül. Egy oldalpillantásnak köszönhetően sikerül megtalálnom a konyhát, majd bevetem magam a helyiségbe, otthagyva Yuu-chant egy másik ajtónál. Egyből megtalálom a hűtőt, és miután kinyitom, nekem is elkezd korogni a gyomrom. Mindenkinek elkezdene, ha egy minden jóval megtömött hűtővel találná szembe magát. Gyorsan hátranézek, nincs e valahol Hitomi a közelben, mert az, amit tervezünk Yuu-channal, kimeríti a "csórás" fogalmát, de éhesek vagyunk, ez van. Felkapok 2 tányér csokis pudingot, majd gyorsan elmászok a hűtőtől és megkeresem Yuu-chant. Hamarosan rá is találok, egy szobában, aminek a falain körös körül újságcikkekkell vannak kitapétázva. Halkan füttyentek, hogy nézzen rám, majd átadom neki a pudingját.
- Evőeszközt nem találtam. Igaz is...ismered a pultos csávót a Flamolandban? Igen szúrós szemekkel méregetett téged, mikor fizettem. - szólalok meg vigyorogva, majd hozzákezdek a pudingnak kézzel. Reméljük, hogy Hitomi nem lesz ideges ránk ezért, hisz mi ugyebár még növésben vagyunk, és sok-sok táplálék kell ahhoz, hogy ne legyünk alulfejlettek. xD
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te33500/40000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (33500/40000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyHétf. Május 31, 2010 8:15 pm

Daitenshi kirándulás ~ Béke poraidra, Sakai-lakás T_T


Mélyet sóhajtva léptem be a hálószobaként és egyben a ruhatáram központjaként is szolgáló helyiségbe. Valahogy rossz érzésem támadt attól, hogy Yuu-t magára hagytam a lakásomban, ez az ember a legártatlanabb szituációkban is képes összetörni vagy elrontani valamit, olyasmiket is amiről addig azt hitted hogy képtelenség tönkretenni. Van valami furcsa, romboló kisugárzása, ha valaki, akkor a vaizard talán a puszta pillantásával is tudna ölni. Azt mondják mindenkinek van valamihez tehetsége, neki ez jutott valószínűleg. Bíznom kellett benne, hogy Suke a felelősségteljes barát szerepét tölti be az életében, aki féken tartja a Yuu-ból áradó idiotizmust, mert ha nem… Nos, a kintről beszűrődő zaj nem ezt engedte sejtetni, így igen sietősen kaptam le magamról a melegítőmet, noha a kényelmes, meleg ágyam láttán valamiért elfogott az aludhatnék, vagy legalábbis a lustálkodhatnék. Az igazi az lett volna, ha le is tudok zuhanyozni, de már így is épp elég udvariatlan voltam, hogy magamra hagytam a két vendéget, így kiválasztottam egy egyszerű, piros ujjú fehér pólót illetve egy vékony kék farmert és abba bújtam bele. Még kiemeltem a hajam a póló alól, aztán már repültem is kifelé remélve hogy még egyben van a lakás. Hát, nem a nappaliban vártak rám, legalábbis ott senki sem volt. A fejemet vakarva sétáltam ki a genkanba, mert a zaj arról a tájékról jött, ha jól hallottam. Egy tétova körbenézést követően a fogason akadt meg a tekintetem, melyen nem pont abban a sorrendben voltak a ruhák, amilyenben eddig voltak. Csupán csak félre kellett húznom az egyik kiskabátot hogy felfedezzem a hiányzó akasztót.
- Mattaku…
Sóhajtottam fel fejemet kissé lehajtva, majd visszafordultam, hogy megkeressem a két bajkeverőt. Na nem mintha ebben az egyszerű alaprajzú lakásban sokat kéne keresgélni, a nappaliból egyetlen helyiség kivételével az összes ajtajára van rálátásom és az egyik bizony résnyire nyitva volt. Pont abban a szobában dekkoltak, amelyiket nem akartam hogy lássák… Ha szerencsém van, a sarokba állított tolószéket nem veszik észre, nem voltam rá büszke hogy még mindig kell néha.
- Yuu-kun, mi történt a fogasommal? Ugye nem gondoltad komolyan, hogy nem veszem észre?
Nyitottam be mézes-mázos mosollyal. A két úriemberre egy cseppet sem emlékeztető alak éppen pudingot falt. Kézzel. Mihelyst beléptem, megálltak a tevékenységükben és rám néztek. Pár pillanatig csendben, mozdulatlanul bámultuk egymást. Lassan felemeltem az ujjamat és az edényekre mutattam.
- Eto… az ugye nem az én pudingom?
Tettem fel a teljesen felesleges kérdést, hiszen honnan máshonnan is szerezhettek volna pudingot, ha nem az én hűtőmből… Legalább nem a citromtortámat dézsmálták meg, a puding legalább sima bolti porból készült massza volt. Azt hiszem minden jogom megvolt arra, hogy megbánjam a döntésemet, miszerint beengedem őket ide. Most már hétszentség hogy innen ők addig el nem mehetnek, amíg nem kapok tőlük egy DNS-mintát és nem tesztelhetem egy-két kidoujuk működését Rolling Eyes
- Most már talán van róla fogalmatok hogy min mentem keresztül az elmúlt néhány évben.
Dőltem az ajtófélfának és váltottam témát mielőtt mentegetőzni kezdtek volna. Felnőtt emberek voltak, pontosan tudták hogy mennyire bunkó módon viselkedtek, nem volt rá szükség hogy egy náluk fiatalabb lány oktassa ki őket a vendégként való viselkedésről. A falakra aggatott újságcikkek, melyek nagyrészt a buszbalesetemről és a családom haláláról szóltak - bár egy-két írás az iskolaújságból is volt, például a softball csapat győzelmeiről vagy a diákelnöki megválasztásomról - valóban elég jó képet adtak arról, hogy mi minden történt velem a múltban. Hagytam, hogy ha akarnak akkor egy kicsit még nézelődjenek, elvégre nem csak újságkivágások voltak a szobában, aztán félreálltam az ajtóból és egy teátrális mozdulattal a nappaliba invitáltam őket. Miután elhagyták a helyiséget, én még felvettem az egyik családi fotót és lehajtott fejjel szorosan magamhoz öleltem azt. Hiányoztak nagyon, bármit megadtam volna érte hogy ismét életben láthassam legalább az egyiküket. Visszatettem a bekeretezett képet az asztalra, és végigsimítva rajta mondtam búcsút a szobának. Itt volt az ideje csatlakozni a két jómadárhoz.
- Na Yuu-kun, most megnézheted, én hogy forralok vizet.
Kacsintottam a fiúra, majd kitáncoltam a nappalitól tisztán elválasztott, de azért vele azonos légtérben lévő konyhába. Feltöltöttem a vízforralót, aztán a kezeimet az edény falára helyezve az erőmet a megfelelő hullámhosszra beállítva a tenyerembe koncentráltam. Kívülről csak egy-két apróbb szikra látszott, de alig 15 másodperc múlva az eszköz sípolni kezdett és a szájából gőz tört elő, jelezve hogy a folyadék elérte a forráspontot. Egy pillanatra a két Yuusukére tekintettem, majd az egyik szekrényhez lépve elővettem az általam legfinomabbnak ítélt feketeteámat, addig amíg előkészítem a teáskannát pont annyit hűl a víz, amennyi ehhez a fajtához ideális. Három perc múlva pedig már a csészékben gőzölgött a finom nedű. A három poharat egy tálcára pakolva tértem vissza és én is leültem az asztal mellé az egyik ülőpárnára.
- Egészségetekre. - szólaltam meg és a kezembe vettem a saját csészémet. Talán van hozzám kérdésük azok után, hogy látták azt a szobát, de ha nincs az se baj.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 31
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te68000/100000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (68000/100000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyPént. Jún. 04, 2010 12:24 am

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Sakai-lakás xD


Kissé megrázó a tény, miszerint Hitomi-chan volt annak a balesetnek az egyetlen sérültje. Rövidesen az is kiderül, hogy deréktól lefelé lebénult, ám most mégis ugyanúgy tud járni, mint bármelyikünk. Valószínűnek tartom, hogy ennek van valami köze az erejéhez is, hisz’ ha létezne már az átlagos emberek számára is alkalmazható módszer, akkor nem lenne annyi mozgássérült. A korábbi éveiről is találok pár érdekes cikket, melyek szerint a genetikus lány azelőtt tehetséges sportoló is volt. Edzéseink során is inkább a fizikumának fejlesztésére tettem a fő hangsúly, mert olyan helyzet is előfordulhat, amikor nincs semmi fém a közelben és puszta kézzel kell megvédenie magát. Már megfigyeltem, miszerint egy-egy kimerítő edzést követően mozdulatai darabossá válnak, mintha már a mozgáshoz is lélekenergiát kellene mozgósítani. Nem találtam megfelelő alkalmat rákérdezni erre a dologra, ám biztosan sort kerítek majd rá. Szerencsére most már Nála van a Daitenshi medálja, amibe nyugodtan gyűjtögetheti a felesleges reiatsuját, ezáltal kiküszöbölve a hirtelen összeesés lehetőségét. Eközben Suke is visszatér, s egy pillantással sikerül konstatálnom küldetése eredményét. Az evőeszközök hiányát egy vállrándítással intézem el, nem hat meg különösebben a kézzel evés gondolata. Ujjaimmal rögtön be is kanalazok egy falatot a csokipudingból, amit a 10. osztag vezetője szerzett Nekem. Kérdésére töprengő kifejezésbe rendeződnek vonásaim, összeráncolt homlokkal próbálok meg emlékezni az eladóra. Hirtelen beugrik az üzletvezető arca, ennek köszönhetően beleprüszkölök a kajába.
- Bo-bocsánat… - jegyzem meg még mindig kuncogva, miközben letörlöm a képemről a rátapadt édességet. – Nos, egy ideig a Flamolandben melóztam, miután bebútoroztam a Vaizardokhoz. Kellett némi alaptőkét szereznem, mivel az összes vagyonom ugye Seireiteiben maradt. Nos, fogalmazzunk úgy, hogy a munka nem az Én világom, ahogy az engedelmesség sem. Volt néhány nézeteltérésünk a szénné égett burgonyahasábok és a nyers hamburgerhúsok miatt… Ezután közös megegyezést követően elváltak útjaink. Jah, kirúgtak…
Vázolom fel röviden a történetet, egyfolytában küzdve kitörni készülő nevetésemmel. Szép idők voltak azok, de azóta teljesen más módszerekkel keresem a pénzt. Arra egyelőre ne térjünk ki, hogy mivel is foglalkozom jelenleg a világmegmentésen kívül. Tovább majszolgatom a pudingot, amikor léptek zaját hallom az ajtó irányából. A kérdés hallatán nyakamat behúzva próbálok minél kisebbnek tűnik, azonban testalkatomnál fogva rögtön kudarcot vallok ilyen téren. Gyors pördülést követően kerülök szembe a lánnyal és ezzel elkövetem a második hibát is. Sebes gondolatok cikáznak keresztül elmémen, céljuk egy hihető hazugságot összetákolni. Egyszerűbb lenne mindent a goauld vadpingvinekre fogni, viszont őket már annyi minden eltusolására használtam fel, hogy egyszerűen nincs képem ezt is a nyakukba varrni. A lány megrovó pillantatást látva lehajtom a fejem, mintha valami egyszerű tisztecske lennék, akit épp szakézáson kaptak szolgálatban, nem pedig az egyik legnagyobb erejű harcos a világon. Nem kell egy szóval sem mondania, tudom mennyire bunkók voltunk. Még ácsorgunk néhány másodpercig, majd Hitomi kiterelget minket az emlékszobából vissza a nappaliba. Megjegyzésére érdeklődve felemelem a fejem, ennek köszönhetően szemtanúja lehetek a kézrátételes vízforralásnak. Mit ne mondjak, sokkal biztonságosabb az Ő módszere, ámbátor az enyém meg kétségtelenül látványosabb. Hamarosan már előttünk gőzölög a nedű, ami fekete tea lehet, már ha szakértői ismereteim helyesek. Egy bólintással köszönöm meg az italt, azután rögtön bele is kortyolok. Persze agyam már rögtön küldi az üzenetet a nyelvemben lévő fájdalom-receptoroknak, hogy ugyan kínozzuk már meg ezt a gyökeret, ha a tűzforró löttyöt beönti a szájába. Könnyes szemekkel legyezgetem a nyelvem, eközben a poharat visszateszem az asztalra.
- Nagyon finom… - szólalok meg, miután megtaláltam a hangom. – Csak még egy kicsit meleg.
Ezt igazából említenem se kellett volna, nem sok hozzám hasonló elmebeteget ismerek. Kínos csönd telepedik a helyiségre, amit jó lenne megtörni. Elgondolkodva tekintgetek a nő irányába, s kérdésem megfogalmazásán tökölök. Biztos kellemetlen emlékeket idézne benne egy rossz szó, ezért a Tőlem telhető legnagyobb tapintattal akarok érdeklődni. Tekintetemben komolyság csillog, ez nem olyan téma lesz, amit el lehetne viccelni. Szegény Hitomi-chan még alig húsz éves, azonban már rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül. Ezek tették olyan erőssé, amilyen, s közvetetten ezeknek köszönheti a Daitenshi tagságát is.
- Olvastam a balesetedről… - kezdem el puhatolózva, miközben játszadozni kezdek az időközben elővett öngyújtómmal. – Érdekelne, hogy milyen módon vagy képes a lábaid mozgatására. Tudomásom szerint ebben a világban még nem ismeretes egyetlen biztos gyógymód sem a bénulás kezelésére. Persze vannak különböző műtétek, ám azokkal nem lehet szerintem csodát tenni. A lélekenergiával gyógyítás az egyik legjobb cucc, amit a halálistenek kitaláltak. Szinte nincs olyan sérülés, ami maradandó lenne.
Osztom meg elmélkedésem eredményét a hallgatósággal, habár nem volt épp a legjobb ötlet a shinigamikkal példálózni egy olyan személy előtt, aki az előbb említett faj képviselőire vadászik. Gyújtómat egy fémes pendüléssel bezárom, aztán ismét a teámért nyúlok. Még mindig elég forró, de legalább már emberi fogyasztásra alkalmas. Leégetett nyelvem még jól érezhetően sajog, így hát kenek rá egy kis pudingot is a biztonság kedvéért. Egy pillanatig sem fordul meg a fejemben a lehetőség, miszerint a házigazdától kérjek egy kiskanalat. ~Áhh, az túl egyszerű lenne!
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te34000/45000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (34000/45000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyHétf. Jún. 07, 2010 1:43 am

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Sakai-lakás xD

Hitomi még mindig nem tért vissza onnan, ahova elnyelte a ház, így vígan falatozhatunk a pudingból. Yuu-chan szeme is felcsillant, mikor meglátta az édességet, így nagyjából 1-2 másodperc alatt elszállt a bűntudatom, ami amiatt volt, hogy a Lány megkérdezése nélkül CSÓRTUNK (xD) a hűtőjéből. Úgyse bírtuk volna sokáig és előbb utóbb megkérdeztük volna, hogy nincs e valami kajája kéznél. Megspóroltuk ezt neki, még hálás is lehet érte.
Közben rákérdezek Yuu-chantól a Flamolandos eladósrácra, mert igencsak homlok ráncolva nézte a Vaizardot, mikor ott voltunk, és ez nem lehet véletlen, hacsak...de nem, az meg nem lehet.
Érdeklődve hallgatom végig Yuu mondókáját, és itt-ott be is iktatok egy kuncogást mivel nehezemre esik elképzelni a nagy Kapitányt, Vaizardot, és a Daitenshi Vezetőjét egy sima gyorskajálda kiszolgálójaként, vagyis inkább szakácsként. Együttérzően ránézek a Srácra, majd vigyorogva folytatom tovább a pudingomat, és próbálom elképzelni Yuu-chant is köténykével a konyhában, amint épp hamburgerhúst sütöget. Elképesztően nem oda illő jelenség, szívesen megnéztem volna munka közben. Jobban illik hozzá a híró, a világmegmentő nagy harcos, mint egy szakadt szakács jelmeze.
- Gondoltam, hogy valami ilyesmiről lehet szó. Nézd a jó oldalát...szereztél tapasztalatot. - szólalok meg jókedvűen két pudingfalás között, majd körül nézek a szobában, ahol tartózkodtunk. Mikor bejöttem csak egy futó pillantást vetettem a helységre, és most jobban megnézve még szembetűnőbb a sok kép a falon, mint eddig. Épp rákérdeznék Yuu-chantól, hogy vajon mi célt szolgálhat ez a szoba, mikor hirtelen feltűnik mögöttünk Hitomi, és előbb Yuu-chant "teremti" le az akasztós dologért, majd megakad a szeme a pudingokon, és valószínűleg egyből leesik neki a dolog. Hirtelen igencsak meleg lett a szobában, és szívesen léptem volna le valami ürüggyel, de már lebuktunk, szóval valakinek el kell vinnie a balhét. Furcsamód egyikünk se tud megszólalni, nyilván Yuu-chan sem tudott felhozni semmilyen épkézláb magyarázatot felhozni arra, hogy miért vándoroltak a pudingok a hűtőből a kezünkbe, majd onnan a gyomrunkba. Már épp nyitnám ki a szám, hogy bocsánatot kérjek Hitomitól, mikor a Nő másra tereli a témát. Úgy tűnik nem hagyott benne mély nyomokat a két pudingjának tragikus halála.
Kiderül, hogy miért is van a szoba "kitapétázva" olyan cikkekkel, amik egy balesetről illetve egy gyilkosságról szólnak, és világossá válik számomra, hogy mit történt a lánnyal az elmúlt pár évben. MEgjegyzést azonban nem fűztem a dologhoz, nem akartam a Lány életéről faggatózni, szóval inkább csöndben követtem a nappaliba Yuu-channal. Kissé feszült csönd állt be a beszélgetésben, amit Hitomi tört meg azzal, hogy elindult teát csinálni. Mit ne mondjak, érdekel, hogy egy ilyen képességekkel megáldott ember hogy készít teát, így kíváncsian nyújtogatom nyakam, hogy lássak is valamit Yuu-chantól. Kétségkívül hatásosabb megoldás így teát csinálni. Én a magam részéről maradok a normális manuális verziónál. Valahogy nem füllik a fogam ahhoz, hogy Byakuray-al csináljam a teámat...még a végén felgyújtanám a kapitányi irodámat, viszont azt el kell ismernem, hogy nagyon finom teát tud főzni a Lány. Igaz, kicsit forró, de én vagyok a hülye, hogy a tűzforró teába nyomban belekóstolok, és ahogy nézem, Yuu-channak is hasonló gondolatok járnak a fejében, legalábbis a fájdalmas grimaszról erre következtetek. A beszélgetésben ismét kisebb csönd áll be, és azon gondolkozok, hogy meg kéne dicsérni a Lány lakását, de Yuu megelőz, és megszólal, mielőtt én rászántam volna magam. Annál is inkább csendben maradok, mert olyan témát hoz fel a Srác, ami tulajdonképpen engem is érdekel, csak nem mertem rákérdezni, így csendben iszogatom teámat tovább, és igyekszem úgy tenni, mintha ott sem lennék. Valóban engem is érdekelne, hogy miként tud mozogni Hitomi, ha le van bénulva. Gyanítom, hogy van valamiféle köze a képességéhez, de bevallom, eddig azt sem tudtam, hogy lebénult attól a bizonyos buszbalesettől, plusz illetlenség lett volna nyíltan rákérdeznem, hisz szemlátomást érzékenyen érinti a Hitomit ez a téma.
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te33500/40000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (33500/40000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptySzer. Jún. 09, 2010 1:07 am

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Yuu-Suke


Nem is tudom miért nem lepett meg, hogy Yuu leégette a nyelvét. Kedvem lett volna a tenyerembe temetni az arcom, de most megkíméltem őt ettől a látványtól, beértem egy virtuális fészpalmmal is. Legalább ízlik neki, még ilyen forrón is. Suke ízlésének is láthatóan “kicsit” meleg volt a folyadék, de utóbbit cseppet sem bántam őszintén szólva. Ha nem lett volna rajtam mindkettejük szeme, talán még egy kis meglepetést is belekeverek a teájába, csak hogy bosszantsam - ha már másképp nem tudom kifejezni az iránta érzett szeretetem. Nem baj, megtalálom én a módját majd ennek. Egy darabig az autók kintről beszűrődő zaja illetve a teámat kavargató kanalam csengése jelentik az egyetlen hangforrást a tágas szobában, de Yuu végül megtöri a szótlanságot.
- Lássuk csak, hol is kezdjem… az a helyzet, hogy létezik egy gyógymód, deeee… még az esetek 1%-ában sem működik és van egy… khm… mellékhatása. - a mellékhatást demonstrálva a két mutatóujjam közötti levegőben átúszik néhány kisebb szikra, majd folytatom. - Mint azt talán tudjátok, az idegvégződések és az agy között az információt az idegrendszer elektromos, illetve kémiai úton szállítja. A balesetben a gerincem képtelenné vált arra, hogy ezeket az elektromos jeleket továbbítsa az alsó végtagjaim felé, ezért beállt az az állapot, amit hétköznapi nyelven bénulásnak hívunk. Azonban azzal a képességgel, ami nekem van, ahogy az ujjaim között is képes voltam ívet húzni, úgy a sérült idegrendszeremen tátongó hézagot is át tudom ugrani. Mint azt említettem, az a módszer amivel ez lehetségessé válik, csak elenyésző esetben működik. Ez azért van, mert ahogy a kék szemért és a barna hajért, a természetfeletti képességekért is egy bizonyos génkombináció felel. De ezeknek a géneknek a jelenléte még nem garancia arra, hogy sikeres lesz a kezelés, mert az alanynak elektromos-affinitásúnak kell lennie. Mivel én ilyen vagyok, ezért nálam bevált a gyógymód. A kollégáim és én ezen gének és a képességek közti kapcsolatot kutatjuk, olyan kérdésekre keressük a választ, mint hogy mitől függ, hogy valaki milyen affinitású, megváltoztatható-e ez az affinitás, vagy hogy lehetséges-e ezeknek a géneknek a jelenléte nélkül is esper erőt adni valakinek. Azonban mivel meglehetősen korlátozott a száma a vizsgálható alanyoknak, ezért maga a kutatás is lassan halad. És mintegy mellékesen megjegyezném, hogy a lélekenergia-alapú gyógyítás nem shinigami találmány, létezik itt is…
Zártam le a mondanivalóm, majd a csészém a számhoz emelve elégedetten belekortyoltam az immár kellemes hőmérsékletű nedűbe. Olyan választ adtam, amit talán még egy óvodás is képes lenne megérteni, nem hogy két felnőtt ember, még akkor is ha a szó szoros értelmében nem is emberek ültek az asztal másik oldalán. Viszont azzal, hogy folyadékot juttattam a szervezetembe, eszébe juttattam, hogy mennyi sót zabáltam fel a gyorséttermi kaland során, és hogy ez a kis tea mennyire nem lesz elég ahhoz, hogy ezt ellensúlyozza. Magyarul irtózatosan szomjas lettem hirtelen.
- Egy pillanat.
Kértem elnézést miután letettem a csészét és feltápászkodtam, hogy a hűtőhöz bandukoljak. A jégszekrényt kinyitva szomorúan konstatáltam, hogy valóban hiányzik az alsó polcról a két adag puding, aztán kezem a félliteres palackozott vizek egyikéért nyúlt. A következő egy perc azzal telt, hogy az üveg tartalmát egy hajtásra leküldtem a torkomon, effektíve előkészítve egy kiadós rekedtséget, hiszen a meleg tea után a jéghideg víz biztos jót fog tenni, és még erre rájön majd ismét a meleg tea Surprised Égető szomjam csillapítása után a konyhapultra könyököltem és így szóltam a tisztelt egybegyűlteknek:
- Uraim, ha befejezték a teázást, szeretném ha velem jönnének.
Mosolyogtam rájuk angyalian kissé oldalra döntött fejjel, ebből és édesen szóló hangomból sejthették, hogy valamiféle hátsó szándék vezérel, de nem érdekelt.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 31
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te68000/100000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (68000/100000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptySzer. Jún. 09, 2010 3:07 am

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Sakai-lakás xD


Elgondolkodva hallgatom rögtönzött előadását, mivel nemigen tudnék semmi értelmeset közbeszólni. Sikerül rögtön megértenem a mechanizmust, amivel összetartja a gerincében lévő idegvégződéseket. Szerencsésnek mondhatja magát, amiért pont benne volt abban a kis százalékban, akin segített ez a módszer. Edzéseinkben immáron nem csak a fizikai erejét kell majd fejlesztenünk, hanem a lélekenergiáját is növelni kell, hogy hosszabb távú terhelés mellett is képes legyen mozogni. A genetikus hablaty nem sokat mond Nekem, nem akarok túlságosan belemerülni ebbe a témába, mert csak megfájdulna tőle a fejem. Viszont a létrehozható Esperek felkeltik a figyelmem, mivel potenciális katonákat vélek felfedezni bennük. A Daitenshinek szüksége van még több szövetségesre, hisz’ ha Soul Society elbukik, a Testvériség egymagában nem lesz képes felvenni a harcot a rengeteg lidérccel és egyéb szörnyűségekkel. A gyengébb hollowokkal úgyis elbírnak, míg az Espadákat és beosztottjaikat Nekünk kellesz lenyomni. Hitomi utolsó megjegyzésére nem kívánok reagálni, akár mit is mond, a halálistenek biztosan hamarabb rájöttek a gyógyítás e művészetére, már csak azért is, mert sokkal korábban kezdtek el a reiatsu-irányítással foglalkozni. Némán belekortyolok a már kellemes hőmérsékletű teába, eközben a lány kiront a helyiségből a konyharész felé. Pillanatok alatt elpusztít egy fél liter vizet, mely biztosan lekapja majd a zománcot a fogáról. Ezt követően, mint aki jól végezte dolgát, rákönyököl a konyhapultra és szokatlanul mézesmázos hangon szólít fel, miszerint kövessük Őt. Gyorsan lehúzom poharam tartalmát, s máris indulásra kész vagyok. Suket egy sürgető pillantással ugyanerre ösztönzöm, érdekelne, mi lapulhat a kinyithatatlan ajtó mögött.
- Mehetünk. – jelentem ki szűkszavúan, hiszen a nő bátorító mosolygása épp az ellenkező hatást éri el. – Remélem, nem akarsz minket bedugni egy terráriumba és megvizsgálni a viselkedésünket… Ráadásul a tűket sem szívlelem nagyon, szóval, ha lehet, maradjunk a nézelődés szintjén.
Rögtön láttam íriszeiben a tudósos villanást, ennek köszönhetően semmi jóra nem számítok. A lakás távolabbi vége felé indulunk el, ahol csak néhány másodpercre néztem körül a belépést követően. Az ajtó mellett egy kártyaleolvasó található, ami teljesen elüt a hely eddigi berendezésétől. Valószínűleg valami laborféle lehet a másik oldalon. Hitomi elsőként lép be a szobába, azután Mi is szépen besorjázunk. Nos, nem épp egy szokványos dolgozószoba képe tárul elénk, hanem inkább egy katonai kutatócuccosra emlékeztet az egész. A falakban köröskörül biztosan különböző érzékelők vannak elrejtve, hisz’ másképp nyugodtan lehetnének kint is a szemközti védőfalon túl lévő számítógépek. Jobbomat zsebemben nyugtatva sétálok beljebb, jobban felmérve a területet. Szabad kezemmel megvizsgálom az egyik falat, azonban képtelen vagyok beazonosítani, hogy milyen anyagból is készült. Félve körbenézek a teremben, s miután megbizonyosodtam róla, miszerint senki sem figyel, egy gyenge balegyenessel próbálom kideríteni mennyire strapabíró a felszerelés. Így is sikerült már leszakítanom egy akasztót, bár gondolom az itt okozott kár sokkal többe kerülne, mint egy egyszerű fémdarab. Kis magánakcióm nem jár sikerrel, még behorpasztani se tudtam az unszimpatikus térelválasztót. Gyanakvó tekintettel fordulok Sakai felé, előre rosszat sejtve.
- Kérlek, mond, hogy nem akarsz letesztelni, mint az Esper ismerőseidet! – a lány derűs arcra természetesen rögtön elárulja ezirányú törekvéseinek meglétét. Fáradt sóhaj szakad fel mellkasomból, gondolhattam volna, hogy a teázás nem lesz ingyenes. Nem sok kedvem van a kísérleti patkányt játszani, viszont ennyit igazán megtehetek, ha már Hitomi-chan is segít Nekem a világmegmentésben. Igazából a falakhoz hasonlóan szinte mi is elpusztíthatatlanok vagyunk, ebből kifolyólag a sérülések esélye nullára redukálódik. A 10. osztag kapitányának amúgy is több oka van a félelemre, mivel vaizardságomból adódóan Engem jobban kedvel a nő, mint egy shinigamit. Szegény Suke a fehér hajával rögtön átváltozik a szememben egy laboratóriumi egérré, s eme tévképzet hatására sikerül majdnem képen röhögnöm szerencsétlent. Majdhogynem fuldokolva próbálok valami kevésbé vicces dologra összpontosítani, több-kevesebb eredménnyel. Miután kellően kiörömködtem magam, ismét a házigazda felé fordulok és kíváncsian várom további „utasításait”.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te34000/45000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (34000/45000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptySzomb. Jún. 12, 2010 9:42 pm

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Sakai-lakás xD

Feszült csend. én is és Yuu-chan is várunk, hogy Hitomi elmesélje kis történetét, és megtudjuk hogyan is képes járni úgy, hogy elvileg le van bénulva. Egy pillanatig visszagondolok emberi éveimre, aminek szintén egy baleset vetett véget, még ha nem is olyan, mint a Lányé, de hasonlóan szörnyű halál volt az is. Bár sok mindenre nem emlékszem belőle, csak a rémületre. Már csak azért sem teljesen ugyanaz a két dolog, mivel Hitomi túlélte, én meg nem, de hát ilyen a szerencse. Magam részéről azt gondolom, hogy valamiféle közel lehet a képességéhez. Ha Soul Societyben lennénk, már rég makkegészséges lenne a Lány, mivel ott gyakorlatilag nem létezik olyan sebesülés, amit ne tudnának meggyógyítani, kivéve akkor, ha elhalálozott az illető. Lassan, óvatosa kortyolgatom teámat miközben hallgatom a beszámolót. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent értettem amit Hitomi mondott, de hát nem is azért vagyok kapitány, mert olyan hű de nagyon érteném a dolgok anatómiai részét. Azért a lényeget kihámoztam a dologból, és lefordítottam a saját nyelvemre, ami kábé annyit tesz, hogy a képességével mozgatja a lábait a Nő. Azért ahhoz lenne 1-2 szavam, hogy nem shinigami találmány a lélekenergia-alapú gyógyítás. Elvégre jóval régebb óta létezik a Seireitei, ebből következik, hogy fejlettebb ezen a téren. Nem mintha az emberi gyógyítás nem lenne fejlett, de azért vannak különbségek. Ezen oly mélyen elgondolkodok, hogy nem is igen reagálom le, mikor Hitomi feláll, odamegy a hűtőhöz és egy kisebb víztározót megtöltő vízmennyiséget gurít le a torkán, majd miután végez ezzel, olyan hangol szólít meg minket, ami felettébb gyanús számomra. Riasztóan kedvesen kezd el viselkedni hirtelen, ami kissé nyugtalanít, mivel rövid ismeretségünk alatt megszoktam, hogy nem igazán kedves hangnemben beszél hozzám a Lány. Persze az is benne van a pakliban, hogy megenyhült a szíve és belátta, hogy nem akarom bántani, plusz jót akarok neki, de valljuk be, erre igencsak kevés az esély.
Kissé vonakodva bár, de beleegyezek a dologba, így Yuu-chan után én is elhagyom a nappalit, és követem őket. Amint belépünk a szobába, szemem megakad a helyiség igencsak különös berendezésén. Lelki szemeim előtt megjelenik az őrült tudós plusz a szobája, ahol mindenféle kínzóeszközök, méteres injekciók, disznóbökő kések sorakoznak, és a "páciensek" üvöltésétől zengnek a falak. Cseppet sem bizalomgerjesztő a jövőmre nézve. Gondolataim valószínűleg kiültek az arcomra, mivel Yuu-chan rázkódik az elfojtott nevetéstől, Hitomi pedig továbbra is úgy néz ránk, illetve rám, mint egy különösen szaftos fogásra szoktak mások egy-egy étteremben.
- Na neee..! Arról szó sem lehet! - kezdek el egyből tiltakozni, mert olyan nincs, hogy az én beleegyezésem nélkül akár egy gumikesztyűvel is hozzám érjenek. Elég volt egy pillantás a Lány arcára, és egyből tudatosult bennem, hogy ennek jó vége nem lehet, és nem akarom hátralevő életemet Kvázimódóként leélni! Yuu-chan továbbra is röhög, így vészesen megfogyatkoztak szövetségeseim ezügyben. Ő is csak akkor tud segíteni ha valami haszna származik belőle...de jön még az én utcámba. >.>
Más lehetőségem nem lévén gyorsan körbefuttatom tekintetem a szobában, mintha a falaktól, vagy az azokon lévő tárgyaktól várnék valamiféle megváltást, de nem történik semmi, így kis pánikolás után veszek egy mély levegőt, és lecsillapodom. Csak túlreagálom az egészet. Hitomi nem egy vérengző fenevad. Biztos nem fog fájni...annyira.
- Egyeltalán mit akarsz csinálni?Biztonságos? Kezd előbb Yuu-channal.. - kérdem tőle kissé gyanakodva, jól megtartva a három lépés távolságot köztünk. Ha valami ocsmányságra készül nem leszek rest használni az erőfölényemet, és úgy menekülőutat találni, az biztos. Nekem fiatal menyasszonyom van, ha nekem itt valami bajom van, neki vége. O.o xD Valószínűleg teljesen látszik rajtam most, hogy a 10. osztag kapitánya vagyok, de hát ki ne akadna ki, ha így nézne rá egy őrült tudós?
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te33500/40000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (33500/40000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyKedd Jún. 15, 2010 3:58 am

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Yuu-Suke Razz


Úgy tűnt, Yuu-t valami igencsak lázba hozta, mert kérésemet követően seperc alatt legurította a torkán a teáját. Ebből azt a következtetést kellett levonnom, hogy sajnos nem ízlett neki annyira az itóka, hogy minden kortyát kiélvezze. Kár, én biztosan nem tudnám ezt megtenni, legalábbis ezzel a keverékkel nem. Mindenesetre a vaizard azt sejtette, hogy mit akarok, még ha kissé félre is értelmezte azt, hogy az én munkám miből áll. Én ugyanis nem megfigyelek, hanem adatokat gyűjtök. Ráadásul emberi viselkedéssel annyi meg annyi tanulmány, folyóirat és könyv foglalkozik, hogy nekem semmi értelme nem lenne az ő megfigyelésükkel töltenem a drága időmet, még akkor se ha vendégeim nem emberek, hanem egy vaizard és egy shinigami. Sok különbség nem lehet, a természetes környezetükben ugyanúgy viselkednek, mint az emberek. Legalábbis nekem ez jött le az eddigi kalandjaim során, amelyeket ezzel a két egymást részben fedő fajjal éltem át.
- Nem, a megfigyelés nem az én stílusom. Az akció híve vagyok.
Válaszoltam teljes komolysággal az egyébként valószínűleg nem teljesen komoly kijelentésre, majd kilépdeltem a pult mögül, megálltam az asztal mellett, és kezembe vettem a teáscsészém. Kihasználva azt, hogy Suke nem volt annyira tettre kész, volt alkalmam relatíve kényelmesen elfogyasztani a folyadékot. Még mindig szomjas voltam, de a vízkészletem további pusztítása még ráér. Míg a kapitány is feltápászkodott, az adrenalin már elkezdett dolgozni a szervezetemben, agyamon ezernyi különféle ötlet villant át. Nem hiszem hogy lenne alkalmam órákig lefoglalni a két férfit, pedig az a sok minden ami eszembe jutott, legalább három-négy órát venne igénybe - fejenként. Kénytelen leszek gondosan kiválogatni a számomra és a kutatásom számára leghasznosabb vizsgálatokat, ami kissé csalódottá tett. Ugyanakkor persze boldog is voltam, hiszen nagyon-nagyon értékes mindkét vizsgálati alanyom. Embereken kívül más faj géntérképéről még nem volt alkalmam mintát venni, valahogy egyetlen harc után se jutott eszembe az áldozataim hajszálait tépkedni, vagy vért venni tőlük. Bár, khm… vérvétel címén már sikerült elcsúfítanom egy-két könyökhajlatot, szerencsére nem élő emberekét. Kétbalkezességem ilyen téren még megmutatkozott, sajnos nincs alkalmam eleget gyakorolni ilyesmit. Szörnyű, miket össze tudok szenvedni a legegyszerűbb dolgokkal is, hát még ilyen precizitást és kézügyességet igénylő műveletekkel, mint ez. Izgatottságom valószínűleg meglátszhatott rajtam, ahogy közeledtünk a tesztszobát rejtő ajtóhoz. Útközben az íróasztalom mellett elhaladva, az egéralátét alól vettem ki a belépőkártyát. Most éppen ott volt, de mindig máshová teszem, hiszen elfelejteni nem fogom, és így a CSÓRÁSRA HAJLAMOS vendégeimnek se juthatnak eszébe bűnös gondolatok. Illetve eszükbe jutni eszükbe juthat, de a végrehajtásnál mindenképp elakadásra vannak kárhoztatva. Mihelyst az ajtó mellett található szerkezeten lehúztam a kártyát és beütöttem a 12-számjegyű kódot, egy kattanás és egy zöld lámpa villanása jelzi, hogy az ajtó nyitva van. Így hát az izgalomtól enyhén remegve léptem be a terembe és szívtam egy mélyet a friss levegőből. Picit furcsán éreztem magam ebben a ruhában itt, hiszen általában vagy köpenyben fickándozok jobbra-balra, vagy pedig edzőcuccban. Pillantásomat körbehordozom, minden a helyén van. Az ajtóval szembeni sarokban hatalmas vasreszelékes zsákok, a terem túlvégében céltáblák, és mindkét ebből a helyiségből nyíló ajtó ép. Csodálatos. Remélem így is marad.
- Pedig pontosan erről van szó, Yuu-kun.
Vigyorgok a vaizardra, és mosolyomat csak tovább szélesíti Suke tiltakozási kísérlete. A hatalmas és legyőzhetetlen Sierashi Yuusuke illetve a Gotei 13 egyik legerősebb shinigamija, Watanabe Yuusuke tart tőlem, egy gyenge embertől és attól, amit csinálni akarok velük. Nem mondom, hogy nem élveztem a helyzetet, na Very Happy Ilyenkor válnak hasznomra ezek az idióta sztereotípiák, amiket a média nyom a nép képébe. Kényelmesen besétáltam a terem közepére és végigmértem a két férfit, mintha gondolkodnék rajta, hogy mit is akarok. Szándékosan húztam kicsit az idegeiket a szótlanságommal, már pontosan tudtam min fognak keresztülmenni.
- Most az a rettentő veszélyes feladat vár rátok, hogy… megvárjátok amíg visszajövök.
Szólaltam meg lassan, vontatottan, majd sarkon fordultam és a túloldali ajtót kinyitva besétáltam a laboromba. Kábé kettő perc múlva tértem vissza, immár köpenyben, mivel azon milliónyi zseb van, és nekem most kellett egy milliónyi zsebű ruhadarab, hiszen jó néhány eszközt hoztam magammal. Két nagyobb műanyag tasakot halásztam elő a legnagyobb poketből és a Yuusukék felé dobtam őket.
- Bontsátok ki és rögzítsétek a fejetekre, mint egy kötött sapkát. Ha rossz oldalával próbálkoztok, szúrni fog, szóval óvatosan.
Kacsintottam rájuk, magamban pedig már fetrengve röhögtem ahogy elképzeltem őket az elektródahálóval a fejükön. Mint két sündisznófejű alak. Alig vártam hogy felöltsék az egyedi “ruhadarabot”, igazából én szoktam az alanyaim fejére ráadni, de hadd szenvedjenek csak vele. Amíg ezzel szórakoztak addig az időspórolás jegyében beteleportáltam az üveggel elkerített rész mögé, hogy a rendszert előkészítsem csoportos adatmérésre.
- Első körben azt szeretném tőletek kérni, hogy lőjetek el egy elektromos alapú kidout, mondjuk egy Byakurait. A falak miatt ne aggódjatok, még ti sem tudnátok bennük kárt tenni.
Tájékoztattam a két férfit a mikrofonomon keresztül, miután végeztem a beállításokkal. Valóban gyakorlatilag elpusztíthatatlan volt a termet határoló falfelület, köszönhetően az egyik általam is ismert esper különleges képességének. A szer, ami bele van keverve a falba, megszilárdulva a világ második legkeményebb anyaga, csak a gyémánt múlja felül ebben a tekintetben. Tulajdonképpen ennek a folyadéknak a megalkotási elve az első igazán áttörő jelentőségű kutatási eredményem, noha az anyag még nincsen szabadalmaztatva és alighanem egy darabig még nem is lesz, igaz ez már nem rajtam múlik.
- Azután egy bármilyen másik nem elektromos hadout kérnék szépen. - folytattam. - Az elsőt azért, hogy lássam, mennyiben más egy elektromos kidou és az én képességem, a másodikat meg azért, mert kíváncsi vagyok, hogy miképpen vagytok képesek többféle eleművé átalakítani a lélekenergiátok. Ez köztünk, esperek között gyakorlatilag lehetetlennek van titulálva, ti viszont könnyedén alkalmaztok szinte bármilyen affinitású képességet.
Tártam fel előttük az indokaimat. Istenem, ha arra kell gondolnom, hogy ennek a kísérletnek az eredményére majd heteket kell várnom… meg kell majd tanulnom EEG-eredményeket kielemezni magam is, úgy sokkal gyorsabban fog menni minden. Reméltem hogy a szabadon választott hadou kérdésében látok majd valami újat is, ráadásul talán a démonmágia működési alapjairól is szerzek majd információt ez alapján a teszt alapján. Érdeklődve vártam, hogy Yuu és Suke teljesítsék a feladatot.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 31
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te68000/100000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (68000/100000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptySzer. Jún. 16, 2010 9:47 pm

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Sakai-lakás xD


A lány kétségtelenül élvezi a helyzetet, s ez semmi jót nem ígér. Igazából, ha néhány Esper is túlesett ezen, akkor Nekünk meg sem fog majd kottyanni. Fekete öltözetemben úgy elütök a környezettől, mint egy etióp az északi sarkon. Hitomi eközben bemegy az elkülönített területre, majd immáron a tudóshacukát magára öltve tér vissza. Zsebéből két zacskó kerül elő, amit nem tudok mire vélni. Talán le akarja vágni a fejünket és eladni a McDonaldsnak, hogy csináljanak belőle csirkefalatkát? Elhessegetve a hülye gondolatokat kapom el a Felém hajított tárgyat, azután megforgatom a kezemben. Nem találok benne semmi veszélyeset, ellenben rohadtul idiótán fogok kinézni, ha ezt a cuccot a fejemre húzom. A genetikus figyelmeztetését egy fanyar mosollyal köszönöm meg, természetesen eszében sincs megmondani, hogy melyik a szúrós oldala. Ám nem hiába vagyok ekkora géniusz, meg fogom oldani a helyzetet. Ujjaimmal megtapogatom a zsák mindkét oldalát, azután a simább felületet választom. Miután sikeresen felapplikáltam újra vendéglátónkra pillantok. Nem igazán értem, hogy mit fog tudni kideríteni a Kidou-lövöldözésből, azonban készségesen eleget teszek kérésének. A terem másik végében álló céltáblák felé fordulok, s valószínűleg Suke is így tesz. Szemeimet lehunyom egy pillanatra, azután lélekenergiát kezdek koncentrálni jobbom mutatóujjába. Egy nagy levegőt veszek, miközben elmémen végigszáguld a kért technika neve. Íriszeim ragyogva felpattannak és a már fentebb is említett testrészből zúgva száguld elő a szinte hófehér erővillám. Pillanatok alatt átszáll a szobán, ezt követően tökéletes pontossággal csapódik a középső tábla közepébe.
- Még nem jöttem ki a gyakorlatból… - teszem hozzá csak úgy magamnak, azután elfújom a füstöt ujjam végéről. Amíg a 10. osztag vezetője is teljesíti a feladatot, addig Én elgondolkodom a nő által mondottakról. Szóval még mi sem tudnánk kárt tenni itt? Tudomásom szerint a létező legkeményebb anyag az a gyémánt, s érdekes módon Bankaiom pont erre épül. Persze Hitomi-chan erről nem tudhat, ennek ellenére nem kis meglepetést tudnék Neki okozni, ha egyszer csak kirobbantanám az egyik falat a Naiya Saberuval. Ezt követően biztos átérezhetném a villamosszék-általi halál szépségét, azzal a különbséggel, hogy utána még életben maradnék. Érthető módon ezt szeretném elkerülni, mivel egy Privaron Espadával való összecsapás során már érezhettem milyen az, hogyha több millió volt ropogósra süt. A gondolatra kicsit megrázkódom, nem valami jó dolog ilyenek filozofálni. Sakai hangja ránt vissza a való világba, amint egy újabb démonmágiát kér Tőlünk. Valóban, szinte bármilyen affinitású technikát képesek vagyunk létrehozni, ez alapkövetelmény az Akadémián. A shinigamik közelebb állhatnak a természethez, mint az emberek, hiszen a legtöbb Zanpakutuonak is egy-egy természeti jelenség kölcsönzi az erejét. Van ugyan néhány más típusú lélekölő is, ám ezek leginkább megtévesztésre használatosak. A másik lehetőség, hogy a kúlságot szolgálják, mint például Kuchiki Byakuyánál, aki a cseresznyevirág nagy szerelmese. Nem értem a beteges vonzalmat ezekhez a növényekhez, de nincs jogom beleszólni mások szexuális beállítottságába. Halk sóhaj kíséretében kezdek kutatni Hadouim tárházában, valami értékelhetőt keresve. Végül egy gyengébb, viszont annál látványosabb támadás mellett teszem le a voksom, melyet amúgy nemigen használok. Felsőm ujját kicsit feljebb tűröm a jobb karomon, mivel volt már abból problémám, hogy meggyulladt a ruhám e technika alkalmazása közben. Ismét reiatsut kezdek koncentrálni a tenyerembe, azonban most nem világítani, hanem lángolni kezd a kezem.
- Hadou 29: Aka Fenikkusu! – kiáltom el végül magam, s szavaim hatására egy főnixalakra emlékeztető tűzbestia kezd el a kiválasztott cél felé repülni. Egy orsó kíséretében gyorsul fel, azután brutális sebességgel csapódik be a szemközti célba. A tűzijáték végén eltüntetem az egyik legpusztítóbb természeti erő maradványait a mancsomról, majd jobban megvizsgálom próbálkozásaim eredményét. A tábla jól láthatóan megsínylette az elmúlt néhány percet, ám a falnak egy kis kormon kívül tényleg nincs semmi baja. Legszívesebben kikísérletezném, hogy mennyit is bírhat ez a védelem, de biztos kapnék a lánytól a fejemre, ha meggondolatlanul vandálkodni kezdenék a házában.
- Nos, ez mind szép és jó… Viszont szeretném megtudni, hogy miből fogod kideríteni a képességeink mibenlétét? – teszem fel az egyértelmű kérdést, ami leginkább foglalkoztat jelenleg. Biztos vagyok benne, miszerint a fejünkön lévő zacskóknak is van valami funkciója és nem csak azért adta Ránk, hogy elég ügyefogyottan nézzünk ki. Az igazat megvallva még érdekel is a kutatás eredménye, mivel csak haloványan vagyok tisztában a démonmágia használatának mibenlétével. A lélekenergia az akarat hatására alakul át valami teljesen más formába, azonban ennek végbemenetele elég homályos. Emlékeim szerint a 12. osztag is foglalkozik ilyen irányú kutatásokkal, viszont érthető okokból nem merültem túl mélyre a témában. Jómagam a 8. osztagot igazgattam, mely leginkább a henyélésről és a naplopásról volt híres. Azóta lehet megváltoztak a dolgok Mitsuko keze alatt, ámbátor ezt kétlem. Nem lehet néhány hónap alatt megváltoztatni egy egész csoport mentalitását. Ráadásul a tisztek biztos nem engednék. Szám szélén nosztalgikus mosoly villan, de csak egy pillanatra, utána ismét visszatér a megszokott fapofa.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te34000/45000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (34000/45000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyPént. Jún. 18, 2010 9:52 am

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Sakai-lakás xD

Hitominak igazából mondania sem kéne, hogy nem a megfigyelés a stílusa, hisz mikor a shinigami ránéz, és szemében meglátja azt a már majdhogynem "beteges" csillanást, egyből szebb helyre is el tudná magát képzelni egy genetikus lakásánál. Ettől még nekünk nem lesz jobb, sőt, nekem meg egyeltalán nem lesz jobb, mivel figyelembe véve az elmúlt órákban történteket, nekem van több félnivalóm. Sőt, igazából csak nekem van félnivalóm, de reménykedem abban, hogy Hitomi túltette magát azon a bizonyos dolgon, és itt nem személyes bosszúról, vagy akármiről fognak szólni a dolgok. Vonakodva bár, de végül követem Yuu-chant, és hamarosan már a Sakai-labor közepén állunk és várjuk a fejleményeket. Nem nagyon tetszik a dolog, már csak azért sem, mert ordít a Lányról, hogy élvezi a helyzetet, de hát bele kell mennem, mivel nem nagyon van más választásom. Sosem szerettem, ha afféle "kísérleti egér" válik belőlem, jobb szeretem kívülről szemlélni a dolgokat. Míg Genetikus Kisasszony elmászik valamerre a hátsó feltár fele, van időnk kicsit jobban körülnézni. A helyiség egy teljesen átlagos labornak megfelelően van berendezve, eltekintve attól, hogy van pár nagy darab zsák, meg céltábla. Na nem mintha olyan sok laborban lettek volna eddig. Nem nagyon szoktam mászkálni a 12. osztag fele. Pletykák szerint nem valami biztonságos egy külsős tisztnek arra menni, mert még a végén befogják valamiféle különös, vagy épp borzasztó dologba kísérleti egérnek, és valamelyik végtagja, vagy épp az egészséges elmeállapota nélkül tér vissza a saját osztagához. Bár nem láttam eddig egy ilyen tisztet sem, jobb félni, mint megijedni. Jobb szeretem a szabadidőmet a saját osztagom területén tölteni, nem hiányzik még a többi gondja is. Mire ezt jól meg hányom-vetem magamban, Házigazdánk vissza is ér, immáron köpenyben, látszólag harcra készen kezében két műanyag zacskóval, vagy valami hasonlók lehetnek így első ránézésre. Kicsit meghökkenve veszem át tőle az egyiket, mert mint kiderült, ezek az izék a fejünkre valók. Hogy minek, azt nem tudom, ne mis érdekel, hanem inkább azzal vagyok elfoglalva, hogy szépen kitapogassam a fejfedő azon oldalát, ahol nem "szúr". Csakhamar sikerül is megoldanom e roppant nehéz feladatot, és most már fejem egy műanyag zacsival várom az utasításokat. Kissé olyan érzésem van, mintha egy vizsgán lennék, vagy valami hasonló, de hát eleget kell tennünk Hitomi kéréseinek, ha már beleegyeztünk a kísérletbe. Kissé hátrébb lépve megvárom, míg Yuu-chan teljesíti a feladatát, és műtéti pontossággal találja el a Byakurayával e céltáblát, majd odaállok a helyére, és némi koncentrálás után elmémben kirajzolódik a kívánt kidou neve, majd kinyújtott kezemen előremutató mutatóujjam végén megjelenik egy kis szikra, hogy aztán a másodperc tört része alatt kicsapódjon belőle a kidou, ami nem lett túl erős, sem túl gyenge, de ahhoz elég, hogy látványosan eltalálja a céltábla közepét, csak úgy, mint Yuu-chané az előbb. Futó mosollyal válaszolok vicces megjegyzésére, majd Hitomi felé emelem tekintetem, és várom a következő utasítását. Mint kiderül, a Lányt az érdekli, hogyan tudjuk a lélekenergiánkat többféle elemmé átalakítani, és úgy támadni. Ez igencsak különös lehet számára, viszont nekünk shingamiknak, illetve a vaizardoknak nem túl nehéz, mondhatni gyerekjáték, és ha kicsit többet gyakorolja az ember a kidouk használatát, akár olyan szintűre tudja magát képezni, hogy harcokat, párbajokat tudjon vele eldönteni. Ismét a háttérből nézem végig, ahogy Yuu-chan tűzmadara végigszáguld a termen, és becsapódik a céltáblába, közben egy másik használható kidoun töröm a fejem, ami kielégítheti Tudóskisasszonyunk vágyait. Végül megállapodok a 33-as Hadounál, és némi koncentrálás után szabadjára engedem a gyönyörű kék lángú Soukatsuitmat, ami szinte követhetetlen sebességgel csapódik a célba, jól megpörkölve azt.
- Az engem is érdekelne. - csatlakozok a Vaizardhoz, miután megszemlélem kidoum eredményét. Nekem eddig más nem jött le ebből a kísérletből, minthogy csak simán kidoukat lövöldözünk Yuu-channal egy teremben. Lehet, hogy Hitomi megint ugrat minket, bár ezt most nem hinném, itt másról van szó. Nyilván a saját módszereivel elemzi a dolgokat, ésatöbbi.
- És egyeltalán minek ezek a zacskók a fejünkre? Magunkat nem találjuk el... - teszek még hozzá egy kérdést, ami már régóta foglalkoztat, mert azonkívül, hogy hülyén nézünk ki fejünkön a zacsikkal, más "hasznát" nem láttuk még eddig a tárgyaknak.
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te33500/40000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (33500/40000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyKedd Jún. 22, 2010 7:15 am

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess Suke Twisted Evil


Nehezen bírtam visszafojtani a röhögést az üveglap mögött, ahogy rá-rápislantottam a két férfire. Kéne egy tükör is a terembe, bár egymásra nézve talán el tudták képzelni hogy milyen képet is festhetnek. Remélem nem kényesek a hajukra, mert akkor morcosak lesznek, ha leveszik a hálót és mondjuk beleakad a frizurájukba, ami egy olyan kócos és hosszú hajnál, mint amilyen mondjuk Sukének van, könnyen elképzelhető. A terem már millió meg egy villámot látott, hiszen én is itt szoktam edzeni a képességeim. De az a kettő, ami most készülődik, elképzelhető hogy másmilyen lesz mint minden eddigi. Yuu természetesen pózőrködve állt neki lövöldözni, biztos nagyon büszke volt magára, hogy hajszálpontosan középen találta el a céltáblát, pedig nem olyan nagy dolog, én is megcsinálom száz alkalomból százszor. Vagy százegyszer. Ami azt illeti, Suke se maradt le mögötte célzásban, így sikerült levonnom a konzekvenciát, hogy a shinigami versengő alkat. Máskülönben miért venné a fáradságot, hogy pontosan találjon el egy célt, holott azt nem is mondtam hogy arra célozzanak. Az adatok pillanatok alatt befutottak a képernyőkre, hőmérséklet, feszültség, áramerősség és egyéb nyalánkságok kerültek a szemem elé, de elemezni csak később fogok tudni sajnos, pedig nagyon izgatott hogy az őáltaluk keltett villámok mennyire hasonlítanak azokra, amiket én tudok gerjeszteni. Mire újra felnéztem, a vaizard már formálta is a következő kidout, ami végül egy igencsak tűzrőlpattant kicsiny főnixmadár formájában hagyta el a kezét és csapódott be a céltáblák egyikébe, teljesen elpusztítva azt. Hirtelen azon kaptam magam, hogy nyitva maradt a szám, egy apró fejrázást követően állítottam vissza normális állásba az ajkaimat. Nem tehetek róla, hogy lenyűgözött a látvány, na. Bár a kapitány is valami hasonlóan artisztikus hadou-t választott volna, de neki csak egy kék energialabdára futotta a kreativitásából. Mindegy, biztos jó lesz valamire.
- Nos, a két dolog összekapcsolódik. - kezdtem el a magyarázatot az értetlenkedő kérdésekre. - A fejeteken most egy-egy speciális elektródaháló van, amit elektroencephalogram, azaz röviden EEG-vizsgálatokhoz használnak. Ez a szerkezet érzékeli és továbbítja az agyatok elektromos aktivitását, és ha az adatok elemzését megkaptam, remélhetőleg képes leszek megmondani, hogy miképpen tudtok különböző elemű támadásokat használni, illetve hogy mi emberek, hogyan lennénk ezt képesek reprodukálni. Illetve magának a démonmágiának a működéséről is sikerül talán valamiféle képet kapnom, ami egyéb kutatásaimhoz lehet hasznos.
Fejeztem be a mondandóm a mikrofonom odébb tolásával. Yuu bizonyára érti mire is gondolok "egyéb" kutatások alatt, az ötleteim a kidou-varázslatok megtanulásától az azokat teljesen blokkoló erőtérig terjedő széles skálán mozognak. Persze mind azzal a céllal, hogy növeljem az eszköztáram a shinigamik elleni háborúmban. Igaz, még a saját erőmmel kapcsolatban is annyi mindent lehetne tanulni, hiszen precíziós műveletekre, így például elektromos eszközök befolyásolására még nem igazán voltam képes. Pillantásom egy másodpercre az időt jelző kis sarokra tévedt a monitoron, szemeim pedig elkerekedtek az ott látott információtól.
- Már ennyi az idő?
Dünnyögtem magam elé bosszúsan, mivelhogy nekem programom van nemsokára egy találkozó erejéig valami űbertitkos szervezettel kapcsolatban és nem késhetek. Fejemből újabb itteni programpontokat kellett kihúznom virtuális ceruzámmal, legnagyobb sajnálatomra.
- Yuu-kun, kérlek gyere be ide egy pillanatra.
Szóltam ismét a mikrofonba, ami összekötötte a hangom a teremmel, miközben a zsákok mellett lévő ajtóra mutogattam. Remélem nem jönnek elő az állati ösztönei és nem fogja berúgni a nyílászárót ahelyett hogy a kilincset nyomná le. Amíg a vaizard megközelítette a kis helyiséget, addig én a kezelőgombokat birizgáltam kicsit. Yuu-t nem akartam annak kitenni, ami most Sukére várt ott benn, ezért hívtam be magam mellé mozizni. Egy-két percen belül a teremben az eddigi kellemes 23 fokos hőmérséklet helyett 38 lesz, a páratartalom pedig felszökik 99%-ra, miközben megszűnik a levegőcsere is.
- Ha pár hajszáladat feláldoznád a kedvemért, nagyon örülnék neki. DNS-elemzéshez kéne. Igen, ez azt jelenti hogy leveheted a fejfedőd. Amúgy hogy van aaa... friss tetoválásod?
Kérdeztem a sötétebbik hajú vendégemtől, miközben egy pillanatig sem vettem le a szemem Sukéről, akinek lassan fel fog tűnni, hogy valami nem stimmel.
- Kapitány, egy kis türelmet kérek. Nincs benn semmi gond, ugye?
Nyúltam ismét a mikrofonhoz, majd gyorsan kikapcsoltam, hogy ne hallja a röhögést, ami kitört belőlem. Bár nem is tudom miért tettem meg, látni látja hogy mit csinálunk.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 31
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te68000/100000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (68000/100000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyKedd Jún. 22, 2010 10:02 pm

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess Suke Embarassed


Nem kerüli el figyelmem a lány lenyűgözött arckifejezése, mely az általam megidézett főnixnek szól. Szám szélén halvány mosoly jelenik meg, kicsit úgy érzem magam, mintha valami cirkuszi mutatványos lennék. A magyarázat hallgatása közben igencsak értelmesen próbálok nézni, miközben hozzáértő hümmögéseket hallatok. Igazából az egészből csak annyit fogtam fel, hogy ez a cucc kiveszi az áramot a fejünkből és abból fog tudóskánk különböző dolgokra rájönni. Nem okoz meglepődöttséget, amikor „egyéb kutatásait” említi, a shinigamivadászat fejlesztésére megy ki az egész. Kissé lelkifurdalást érzek, amiért az általunk szolgáltatott információk eredményét majd egykori bajtársaimon fogja kipróbálni. Egy panaszos sóhajtást követően várom az újabb utasítást, ami elég egyszerű. Kezeimet zsebeimbe rejtve indulok el a védett rész ajtaja felé, s lábamat már épp nyitásra emelném, amikor megcsap az isteni szikra. Biztos nem örülne neki, ha nyílászárót kellene cserélnie, ezért inkább úgy nyitok be, mint minden normális ember, azaz a kilincs lenyomásával. Belépve egy méretes kezelőpult köszönt, amin rengeteg különböző gomb van elhelyezve. Valószínűleg ez irányítja a megfigyelő cuccokat vagy ilyesmi. Hitomi-chan kitörő jókedvét látva Suke nem sok jóra számíthat, ezért hálát is adok a nőnek, amiért behívott ide. Kérdésére vonásaim töprengő formába rendeződnek, míg felhúzom felsőm ujját ezzel megmutatva az iránytű lenyomatát. Külső sérelem még most sem látszik, a beleégés ellenére sem. A mutató most már nem pörög, hanem egyértelműen dél-nyugati irányba mutat. Kétségtelenül a dárda egy darabkáját jelzi, ami az Emberek Világában van. A többit nem képes megtalálni, mivel valószínűleg csak egy dimenzióra terjed ki a hatása.
- Egész jól, s ami még meglepőbb: mozdulatlanul. – válaszolok vontatott hangon az ábrát tanulmányozva. – Még mindig érzem, ahogy lágyan csapolja a lélekenergiámat, de szinte már figyelmen kívül tudom hagyni a jelenlétét. Egyfajta mesterséges parazitának készíthették, legalábbis erre lehet következtetni a működéséből. Valahogy meg kellesz szabadulnom tőle, csak még nem tudom, miképp lehetne ezt kivitelezni. Ám addig se tévedhetek el, igaz-e?
A könnyed hangvételből nem érződik a tény, miszerint egy idegen életforma költözött a jobb alkaromba! Lazán nekidőlök az irányítópultnak, ennek köszönhetően több gomb is benyomódik. A hőmérséklet 42 fokra emelkedik, amely már igen kellemetlen lehet, főleg egy nájlonzacskóval az ember fején. Bocsánatkérő pillantás mellett pattanok fel, és először megszabadulok a zacsitól, azután teljesítem a genetikus második kérését. Néhány szál hollófekete hajszálat kitépek fejem búbjáról, azután a felkínált tárolóeszközbe rakom őket. Sosem elmélkedtem még azon, mennyiben különbözhet a DNS-em egy normál emberétől, viszont most erre is fény derülhet. Nem várok nagy eltérést, hisz’ voltam Én is halandó, ha régen is. Másrészről lehetséges, hogy csak a gigai összetételére fog fényt deríteni a vizsgálat, amivel nem sokat érne el. Habár ezzel a tudással elkészíthetne egy póttest-detektort, amivel simán kiszúrhatná az Emberek Világában lézengő halálisteneket. Bele se merek gondolni, hány ártatlan tiszt fog emiatt elpatkolni, azonban amíg az Esper nem jelent gondot egész Soul Societyre, addig azt csinál, amit akar. Nincs jogom beleszólni a hobbijába, ezért csak egy csodában reménykedek, mely visszabillenti a normális kerékvágásba. ~Hallod Kami-sama, legyen rohadtnagy az a hókuszpókusz, oké?
- Sukenak jót fog tenni ez a kis szauna, Aokinak köszönhetően mindig olyan fagyosan néz ki. – bökök kuncogva a megfigyelőterem felé, azután teljesen más irányba terelem a beszélgetést. – Hogy haladsz az edzéssel? Az állóképességeden még mindig javítani kellene, s ha már kellően felkészült vagy, akkor a pusztakezes harcmodorod fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt. Ha épp nincs semmi fém a környéken vagy fogyóban van a lélekenergiád, akkor igencsak jó szolgálatot tesz az ilyen tudás.
Többek között ezért is tanítanak Hakudát az Akadémián. A gyengébb hollowokat egy-egy ütéssel is el lehet intézni, így nem kell feleslegesen előrángatni a katanát. Erősebb ellenféllel szemben is jól jön, ha tudjuk, milyen pontokra kell ütni egy kis egérútért cserébe. Nem mondhatom magam szakértőnek ilyen téren, ez testalkatomból is látszik. Sokkal inkább vagyok a precíz és gyors támadások híve, semmint az esztelen hadonászásé. Mindenesetre erre szükség van, minden szinten felkészültnek kell lenni. Kapitányként már majdnem minden képességemet tökélyre fejlesztettem, de még mindig van hova fejlődni. A lelkem mélyén rejtőző lidérc által nyújtott potenciált nem fedeztem még fel 100%-san, hisz’ biztos nem egy Ceróban és néhány Barában teljesedik ki ez a hatalom. Más helyzetben eltűnik néhány hétre és kikísérletezném határaimat, viszont most szorít az idő, ezért erre nincs lehetőségem. Vendéglátónk láthatólag hamarosan berekeszti a felmérést, mivel igencsak sűrűn pillantgat a monitor sarkában lévő órára. Az igazat megvallva már Nekem is menni kellene, a Fészekben mindent csak úgy otthagytam az asztalon, pedig nem illik így bánni a több ezer éves tekercsekkel.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te34000/45000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (34000/45000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyPént. Jún. 25, 2010 4:19 am

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Sakai-lakás xD

A kidou lövöldözés után némi csend állt be a teremben, amit gondolkodással tölthetünk el. AZ első és legfontosabb kérdés, ami az eszembe jut, az az, hogy vajon mi a francnak kellenek ezek a hülye zacskók a fejünkre. Bár biztos megvan a maga dolga, nekem akkor sem tetszik, mivel elég hülyén áll rajtunk. Tény, hogy Hitomin kívül más nem lát minket, de a tudat, hogy a lány nagy valószínűséggel a kabinjában röhög rajtunk, bosszant kissé. De sebaj, majd én is elkezdem szívatni egy olyan témánál, amihez nem ért. Másra terelem a figyelmem, és tekintetem az előzőleg eltalált céltáblára esik, amiből nem sok maradt. Nem valami strapabíróak, Yuu-channal alig engedtünk a kidoukba lélekenergiát, és már egy ilyen kis lökettől is szénné égtek. Remélem azért a javítási költségeket nem mi álljuk, mert akkor nem lesz több céltábla, ha az én számlámról kell levonni az összeget, főleg azért, mert nincs is számlám. Az előtt kidouktól kissé megemelkedett a hőmérséklet a szobában, szóval le is törölgetem homlokom gyorsan a pólóm aljával. Míg ezzel vagyok elfoglalva, választ is kapunk a fejünkön lévő zacskók működési módjára bár őszintén szólva nekem sok ez a tudományos rizsa, de a lényeget megértettem, elvégre megvan a 100+os intelligenciám. Ettől függetlenül még hülyén áll, és kellemetlenül érzem magam benne, de Hitomi számára nyilvánvalóan szórakoztató a helyzet. Szemöldököm kissé fel is emelkedik, mikor Yuu-chant behívja maga mellé, engem pedig nem. Kissé feszengve nézek körül a teremben, mivel nyilván arról van szó, hogy valamit rajtam akarnak kipróbálni. Ez cseppet sem javít a helyzeten, nem vagyok az a tipikus kísérleti egérféle, szóval lehet morcos leszek, ha nem úgy sül el a kísérlet, ahogy kéne. A beállt csöndben nem hallani mást, csak a fejemen lévő zacsi zörgését, mikor néha jobbra-balra fordítom a fejem. Hirtelen azonban mozdulatlanná válok, és arra leszek figyelmes, hogy már csak kapkodni tudom a levegőt, meg hirtelen mintha feltekerték volna a teremben a hőmérséklet szabályozót. És jé, tényleg feltekerték...
Mivel jég alapú a zanpakutom, ezért egyértelmű, hogy utálom a meleg helyeket, ezért itt sem vagyok képes sokáig megmaradni, és úgy tűnik, hogy Hitomiék egyenlőre nem óhajtják lejjebb venni a hőmérsékletet. Ezzel egyetemben az agyamban is kezd felmenni a pumpa, mert nagyon nem szeretem ha szórakoznak velem, még akkor sem, ha teszt jelleggel. Alapvetően nehéz kihozni a sodromból, de ha valakinek sikerül, az nem szokta megköszönni. Eddig még csak Slarinnak sikerült úgy-ahogy felhúznia, és lásd, mi lett a vége...
- Vedd vissza a hőmérsékletet, mielőtt én teszem meg... - mondom kisit halkabban, de jól érthetően, s hangomból kihallatszik az enyhe "ideg". Hiába, a hőmérséklet nemhogy csökken, hanem fokozatosan tovább melegszik, ezt is jól mutatva a kisebbfajta izzadságpatak ami a fejemről zúg alá. Kezdem elveszteni a türelmem, ezt is bizonyítja, hogy már katanám markolatát szorítom öklömmel, és fejemben körvonalazódik egy döntés, amit muszáj megtennem, mivel rövidtávon begolyózok, ha tovább kell maradnom ebben a katlanban. Végül meghozom a döntést, és halkan el is mormolom Zanpakutom hívó szavát, mellyel aktiválom a shikaimat.
- Hyouketsu, Aoki! - hagyja el számat a már annyiszor elhangzott parancsszó, és ennek megfelelően a következő pillanatban a teremben le is hűl a levegő 10-15 fokkal, ami máris kellemesebb. Másról nem is lehet észrevenni, hogy változott a helyzet, csak arról, hogy kezemben már nem egy sima katana helyezkedik el, hanem a jégcsapkardom, amit halványkék és jéghideg ködfelhőcske ölel körül. A levegő lehűlt, a kedélyem azonban nem, még mindig fortyogok a szégyen és a düh vegyes érzelmeivel magamban.
- Azt mondtam, vedd lejjebb a hőmérsékletet! -szólalok meg halkan, majd mondandómnak nagyobb meggyőzőerőt adva a kabin fele küldök a fagyhullámot. Persze a pecsét miatt jóval gyengébb vagyok, de így is tudok gondot okozni, ha akarok. Márpedig most akarok, mivel fel lettem húzva, és az nagyon nem jó.
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te33500/40000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (33500/40000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyVas. Jún. 27, 2010 3:15 am

Daitenshi-kirándulás


Nem igazán akarom levenni a szemem Sukéről, de azért az iránytűre vetek egy gyors pillantást. Közönséges tetoválásnak tűnik így mozdulatlanul. Hatalmas kísértést érzek arra, hogy megpróbáljak mintát venni a vaizard bőréből, de egyrészt nincs nálam megfelelő eszköz ehhez másrészt ha Yuu valóban fél a tűtől, akkor ez eleve hamvába volt kísérlet lenne.
- Tényleg jó dolog, hogy akárhova mész, mindig tudni fogod merre van Egyiptom.
Kuncogok fel a kezemet a szám elé téve. Bármennyire is könnyedén veszi a témát a fiú, azért lassan kezdek aggódni érte. A medál mellett már ez a parazita is szívja a lélekenergiáját, ha így folytatja akkor hamarosan minden reiatsuját ilyen kis mütyüröknek fogja adni o.O A vaizard közben leapplikálja a fejéről az elektródahálót és nagy örömömre szó nélkül teljesíti a kérésem. Gyorsan elő is kapom a tárolóeszközt, ami már természetesen fel is van címkézve, hiszen én annyira előrelátó vagyok Surprised Tudtam hogy ez a nap egyszer el fog érkezni, és rátehetem a mancsomat egy különleges létforma, név szerint Sierashi Yuusuke DNS-ére. Ide illene egy sátáni kacaj, de én olyat nem tudok és valszeg a kékíriszű hős is furán nézne rám ha csak úgy elkezdenék mániákusan röhögni minden ok nélkül. Sukének időközben alighanem feltűnt, hogy valami nem stimmel, mert eléggé morcosan kezd el fenyegetőzni irányunkba. Mint aki meg se hallotta, úgy folytatom a társalgást Yuu-val.
- A képességem az első találkozásunk időpontja óta 45%-os fejlődést ért el, ami nagyjából megfelel a számításaimnak. A növekedés többé-kevésbé egyenletes, szóval százalékos értékben kifejezve fokozatosan lassul a mértéke. Ezen túl az erőnléti edzéseknek köszönhetően 62%-kal vagyok tovább képes fenntartani a képességem működését. Sportoló koromban voltam utoljára ilyen jó formában.
Mosolyodtam el, magamban pedig igazat adtam a vaizardnak. Azonban tudtam azt is, hogy ha eljutunk addig a pontig, hogy engem komolyan pusztakezes harcra fog tanítani, minden türelmére szüksége lesz. Nem egy edzőt őrjítettem meg a bénaságommal cirka egy évtizeddel ezelőtt, és ezen "képességem" azóta se változott. Lényegében Kotomi volt az egyetlen, aki nagyjából feleannyi időre tudta lecsökkenteni a számomra szükséges edzésidőt, ahogy számára is én voltam a legjobb tanár, ha valami el kellett neki magyarázni az anyaggal kapcsolatban. Tökéletesen kiegészítettük és megértettük egymás minden mozdulatát, gondolatát. Mintha egy lélek két részre szakadt felei lettünk volna. Talán nem véletlen, hogy így megzakkantam valamivel több, mint négy évvel ezelőtt, és ha nincs a bosszúállás eszméje, hogy tartsa bennem a lelket... Savanyú arckifejezésemet Suke hangja tünteti el, és mikor felkapom a fejem, tanúja leszek a legcsodálatosabb jelenségnek, ami ezen négy fal között valaha megtörtént. Egy shinigami aktiválta a kardjának shikai szintjét **.** El sem tudtam hirtelen képzelni, hogy mennyi felbecsülhetetlen értékű adathoz jutottam abban az egy pillanatban. Ennél jobb dolog nem is történhetett volna ma velem.
- A haverodnak nincs humora.
Jegyeztem meg Yuu felé, miközben az ablakon lecsapódó jégvirágokat figyeltem. Libabőrös lettem a beszűrődő hűvöstől, mázli hogy ezzel a képességgel a fagyhalál nem fenyeget. Bőröm felett néhány milliméterrel már fel is melegedett a levegő akaratomnak megfelelően. Néhány gombnyomással visszaállítottam a teremben az ideálisnak számító körülményeket, majd az ajtóhoz sétáltam és azt kinyitva visszatértem a hófehér falú terembe.
- Köszönöm Watanabe-san, leveheted az elektródahálót a fejedről. Végeztünk.
Vigyorogtam a kapitányra. Sötét pillantásából láttam, hogy nem járok jól, ha tovább feszítem a húrokat, pedig jó lett volna vért venni tőle. Bár a sok zsáknyi vasporral és Yuu-val a hátam mögött megvan a tökéletes védelmem, ha esetleg úgy gondolná, hogy mégsem tolerálja a szemtelenségemet.


//Zárókör jöjjön, ha lehet Wink//
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 31
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te68000/100000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (68000/100000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyVas. Jún. 27, 2010 8:01 pm

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Sakai-lakás xD


Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni a tényt, miszerint a lány még a fejlődésének menetét is ki tudta számítani. A sok százalékos blablára egyetértően bólogatok, de egyszerűbb lett volna, ha azt mondja, már sokkal tovább bírja. Na, azt rögtön megértettem volna. Azt viszont pozitívumként könyvelhetem el, hogy legalább a régi, sportolói erőnlétét sikerült visszahozni. Eközben Suke egyre kényelmetlenebbül érzi magát a szaunában, amit meg is tudok érteni. Ennek ellenére vigyorogva kérek még egy perc türelmet Tőle, viszont sajnálatos módon ezt nem kapom meg. Megrökönyödött sóhaj kíséretében döntöm arcomat tenyerembe, ezzel felvéve a szokásos facepalm testhelyzetet. A Shikai előhívása meggondolatlan cselekedet volt, ráadásul teljesen felesleges. Ennek ellenére nem kerüli el figyelmem Hitomi-chan tekintete, ami arra enged következtetni, miszerint ezzel Ő nagyon is jól járt. A tudós után baktatva magam is visszatérek a fehér falú terembe, ahol shinigami barátom leginkább egy felbőszült bikára hasonlít éppen. Nagy szerencséje van a Daitenshi legfiatalabb tagjának, hogy nincs rajta semmi piros. Kitörő kuncogásomat megpróbálom köhögésnek álcázni, több-kevesebb sikerrel. A helyzet igencsak komikus, mivel egy „megfontolt” kapitányt ilyen egyszerűen ki lehet billenteni a béketűrésből. Úgy tűnik, ebben a szervezetben senkinek sem erőssége a hideg fejjel gondolkodás. Ezek kölcsönösen ki fogják nyírni egymást, ezt már előre látom. A 10. osztag vezetőjének fenyegető auráját érzékelve úgy döntök, ideje közbelépnem. Szerencsére rajta van a korlátozó pecsét, így sokkal könnyebben mozgásra tudom bírni, akár a beleegyezése nélkül is. Amúgy is ideje lenne már indulnunk, eléggé ellébecoltuk a mai napot is.
- Elég lesz… - szólalok meg halkan, de mégis fenyegetően. – Ha harcolni akartok, csak tessék, ám amíg Én is a közelben vagyok, ne merjetek kezet emelni egymásra. Értve vagyok?
Mondanivalómnak egy nagyobb fröccs lélekenergia kiengedésével adok hangsúlyt, ami valószínűleg mindkettőjükre erős nyomást fog gyakorolni. Suke rendes körülmények között meg se érezné ezt, azonban ereje most kb. az ötödére van csökkentve, ennek köszönhetően alig erősebb, mint a még mindig szemtelenül vigyorgó Esper. Legszívesebben az égre emelném a tekintetem, s megkérdezném, miért ver Engem az Isten. Egy fürge mozdulattal lekapom a halálisten fejéről a zacskót, mely rövid úton Hitomihoz kerül. Magam előtt taszigálva indítom el a fehérhajú férfit, azután a nyomában caplatva térünk vissza a lakás a normális részébe. Direkt megyek kettőjük között, mivel kinézem a lányból, hogy egyszer csak gondol egyet és megpróbálja kicakkozni Suke fülét. Ám azt nem lehetne munkahelyi balesetnek beadni, ezért a biztosító semmit sem fizetne. Természetesen Nekik nem kell ilyen dolgokkal foglalatoskodni, viszont a testvériség vezetését inkább a saját kezemben tartom. A belépőkártya elrejtése után még elidőzünk néhány percig a nappaliban, aztán már érzem, hogy ideje lenne távozni. Bocsánatkérő vigyorral karöltve halászom elő zsebemből a letört akasztót, ami a sajnálatos ügyetlenségem eredménye. Igazából nem az Én hibám, csinálhatták volna erősebbre is a szerkezetét, ezzel vaizard-biztossá téve. A cipők felhúzása közben nem sok szó esik közöttünk, a hangulat még mindig jól érezhetően feszült. Az Ő érdekükben remélem, küldetés alatt nem fognak gyerekeskedni, mert ott tényleg megüthetjük a bokánkat, ha nem oda figyelünk, ahova kellene.
- Köszönjük a vendéglátást, Hitomi-chan! – kurjantok, vidámságot erőltetve a hangomba. Take it easy, be happy! – A tea fenséges volt, a puding pedig igazán jól esett, nem is tudom mit kezdtem volna nélküle. Valószínűleg a szoba padlóján imitáltam volna lazacmozgást, ha nincs mivel csillapítanom az éhséget. A következő edzés időpontját még egyeztetjük, addig is vigyázz magadra!
Sűrű integetés közepette hátrálok ki az ajtón, amely rövid úton bevágódik az orrunk előtt. Megkönnyebbülten fújom ki a benntartott levegőt, már-már azt hittem, hogy nem tudunk kijutni összecsapás nélkül. Igazából nem értem Suke miért lett olyan morcos, egyetlen tű sem volt a közelben. Legalábbis egyet sem láttam, s ez így van jól. Valahogy ártana az imidzsemnek, ha összegömbölyödve sírnék egy sarokban, rettegve a galád vasdarabtól.
- Visszafoghattad volna magad! – sziszegem társam felé, könyökömet mélye az oldalába döfve. – Tudhatnád, nem hagyom eldurvulni a dolgokat, annak ellenére sem, hogy felettébb vicces volt nézni a „tombolásod”…
Muszáj voltam még odaszúrni egyet, különben nem lenne teljes a nap. Az utcára érve íriszeimet a felhőktől tarkított kék égre emelem, miközben egy szál vaníliás cigarettát csúsztatok ajkaim közé. Gyújtómból fémes kattanás után tör elő az éltető láng, amely rögtön bepirosítja energiarudacskám végét. Lassan fújom ki a füstöt, már majdnem másfél órája nem tudtam rágyújtani. Leghófejűbb tájcsónknak pedig ideje lenne visszatérni Seireiteibe, mielőtt még megneszelik az őrjáratozás hiányát. Gyors intést követően villámtáncra kapcsolok, majd a Fészek felé veszem az irányt. Ha elpakoltam a pergameneket, beülök egy kajáldába, mert a gyomrom már megint korog.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te34000/45000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (34000/45000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyHétf. Jún. 28, 2010 6:57 am

Daitenshi kirándulás ~ Reszkess, Sakai-lakás xD

Kicsit ki vagyok akadva, igen. Nem szeretem, ha szórakoznak velem. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez is egy teszt, és Hitomi biztosan csak az eredményekre kíváncsi, de nem tehetek róla, hogy a nagyon meleg helyeken hajlamos vagyok elveszteni a fejem. Ez benne van a véremben, a lelkemben, a zanpakutomban. Tisztában vagyok vele, hogy túllőttem a célon, de talán még Hitomi hasznára is válhat a dolog, hisz valószínűleg a shikaiomból is ki tud nyerni jó pár adatot ahhoz, amire kell neki. Nem mintha olyan erőteljes lennék most. Mivel rajtam van a pecsét, lélekenergiám gyakorlatilag a nullával egyenlő, csak gyengébb és közepesen erősebb hollowokat tudnék jelen pillanatban gond nélkül elpusztítani, de egy ereje teljében lévő arrancarral azért már meggyűlne a bajom. Mindegy, már megtörtént és nem tudom visszavonni, meg nem is akarom. Felhúztak, és most csendesen fújtatva tombolok és próbálom magam lenyugtatni, ami nem olyan könnyű feladat, mivel hogy nem könnyű engem kihozni a sodromból, de ha valakinek sikerül, akkor csak nagy nehezen nyugszom le. Most épp a nyugodt és mindig megfontolt Watanabe Yuusuke kapitány másik oldalát lehet látni. Legalább tudják már, hogy mire számíthatnak, ha Egyiptomba megyünk! Majd megpróbálok valamit tenni az ügy érdekében, kezdetnek jó lesz a kis fél literes kulacs, amibe jéghideg víz van all the time egész nap, az talán enyhíteni fogja a dolgot. Persze Yuu-chan már aktiválja is magát és közbelép hős módjára. Talán jobb is, hogy megtette, hisz nem tudtam volna garantálni, hogy nem kezdek el törni zúzni a teremben méregből.
- Majd harcolunk a fészekben... - morgom halkan a Vaizardnak, majd deaktiválom a shikaiom. Fejemben hallom Zanpakutom csitítgató hangját is, ám egy határozott "Ayád!" felkiáltással az elmémben elcsitítom Aokit, és elkezdek ujjaimmal dobolni az egyik közeli asztal lapján. Egy jól hallható hümmögéssel jelzem, hogy megértettem a dolgot, és nem kéne itt lélekenergia lövöldöznie a Srácnak, de mindegy, nem szólok vissza, mert még a végén én járok rosszul. Yuu-chan sebtében leapplikálja fejemről végre azt a nevetséges zacsit, majd átadja Hitominak, én közben tekintetemmel jól kerülöm Hitomit, és hátat fordítva elindulok kifele a teremből. Amúgy is jó ideje itt lopjuk már a napot, így nem ártana indulni, meg még én sem nyugodtam le teljesen, így a legjobb lesz szedni a sátorfánkat, és szépen hazamenni. Talán direkt, talán csak azért, mert épp úgy jött ki, de Yuu-chan kettőnk közt halad kifele. Jobb is így, addig se kell túl közel lennem a Lányhoz, meg mi tudja, lehet, hogy Ő is megorrolt a kis incidensért és épp le akarja vágni a kezem, vagy valami hasonló! Gyors cipő húzás, búcsúzkodás, és már át is lépjük az ajtó küszöbét. Utólag még én is elmormolok egy "Viszlát!"-ot, bár nem volt annyira hallható, de azért nem akartam teljesen bunkónak tűnni.
Yuu-chan persze még barátian belém köt, hogy miért kellett ez az egész, amire csak egy morgással és egy "Haggyá"-val válaszolok, aztán barátomat követve én is előkotrok egy cigit a zsebemből, majd rágyújtok. Kis ideig még baktatunk egymás mellett csendben, majd egy ponton elbúcsúzunk egymástól, hiszen Yuu-chanra a fészek, rám pedig a Seireitei vár. Útközben még kigondolom a soron következő kamukifogást, amivel azt fogom megmagyarázni, hogy miért voltam ilyen sokáig távol, és mikor átlépem a senkai kaput, már kész tervem van. Természetesen arra fogom, hogy összefutottam egy erősebb fajta arrancarral, és beletelt egy kis időbe, míg elpusztítottam. Ez mindig bejön, ás még a honoráriumomon is emel kicsit. Termézetesen Menyasszonyomnak is ugyanezt mesélem el, mert hisz bármennyire szeretem, még ne ki sem árulhatom el a Daitenshi létezését. Fáradtan, de azért mosolyogva hullok be az ágyba, majd nemsokára már az igazak álmát alszom, és messze, valamerre Egyiptom felé járok álmomban...
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te33500/40000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (33500/40000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyKedd Jún. 29, 2010 2:24 am

Daitenshi-kirándulás


Yuu erőfitogtatása érthető, ugyanakkor felesleges is volt. Nekem nem állt szándékomban ismét nekimenni Sukének, pláne itt nem. Bármennyire is gyűlöltem a kisugárzását, sikerült megőriznem a hidegvérem a jelen helyzetben, így nem fenyegetett az a veszély, hogy esetleg a zsákok tartalmát egyszerre a fehérhajú shinigamira zúdítom és agyonnyomom a mázsányi súllyal, noha nagy megelégedéssel szolgálna ez szerény személyemnek. Rosszalló pillantásomat ezért most a vaizardra irányítom, úgy vélem mindhárman vagyunk annyira értelmes emberek, hogy fojtogató reiatsu-fröccsök és fenyegető hangnem nélkül is szót értsünk egymással. Legalábbis Yuu és én biztosan megfeleltünk ennek a kitételnek. Az elektródahálóm közben visszakaptam és a Daitenshi vezére kitaszigálta a láthatóan vérig sértődött kapitányt a teremből. Én távoztam utoljára, de az ajtót nyitva hagytam lévén még nem végeztem odabent, viszont ismét egyedül hagyni a két bajkeverőt felérne egy katasztrófával, főleg a hűtőmre nézve. Eljött a "fájdalmas" búcsú ideje, hál'istennek az akasztóm is előkerült Yuu zsebéből, talán az örökké mindenre jó pillanatragasztó majd megoldja ezt a problémát is. Nem bántam meg végül, hogy vendégül láttam a két férfit, egy akasztó és a puding árán felbecsülhetetlen értékű adatokat és információkat nyertem.
- Nincs mit, örülök hogy itt voltatok. Holnap vagy holnapután el kell utaznom három-négy napra, de utána állok rendelkezésedre. Ja ne.
Integettem vissza mosolyogva az ajtóban várva, majd jól bevágtam azt. Na nem arról van szó, hogy mérges voltam, egyszerűen véletlenül megszaladt a kezem. Egy hangos gomennasai-jal fejeztem ki bocsánatkérésemet, majd megfordultam és visszalépdeltem a lakásba. Mély levegőt véve néztem körül, majd az órára pillantottam. Van 40 percem a következőkre: Yuu hajának és az eszközeimnek az eltételére, a megsemmisült céltáblák cseréjére, a kormos fal lemosására, az edények elmosására és elpakolására, zuhanyzásra, átöltözésre és a város másik végébe utazásra. Igazán könnyed és laza.... 39 percnek néztem elébe. De előtte egyszerűen muszáj volt meginnom egy újabb palack ásványvizet, mert a szomjúság lassan de biztosan szívta el az erőmet és a kedvemet. Aztán ha hazaértem, akkor jöhet az adatok feldolgozása és átküldése Tokyóba, hogy aztán jómagam is odautazzak pár napra és segítsek a kielemzésükben, illetve részletesen beszámoljak a Professzornak a saját kutatási eredményeimről és a képességem fejlődésének alakulásáról. Biztos meg fogja lepni, hogy az erőnlétemet is edzeni kezdtem, de tudom hogy nem fog rákérdezni a miértre, és így nem is kell neki hazudnom a Daitenshi miatt. Na de most már tényleg itt az ideje munkához látnom, különben el fogok késni.
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te33500/40000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (33500/40000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyPént. Júl. 02, 2010 6:52 am

Családegyesítés ~ Négy év után újra együtt a verhetetlen duó


A tokiói utam egyszerűen remekül sikerült, elég volt ez a pár nap arra, hogy Yuu-chan és Suke adatait kézhez kaphassam hála a professzor gyors munkájának. Biztos látta a lelkesedésemen, hogy fontos nekem ez a két minta, így a kedvenc tanítványa kedvéért félredobta az aktuális munkáját erre a rövid időre. Mostanában sajnos elég ritkán jutok el a kutatóközpontba, köszönhetően annak hogy a legtöbb szabadidőmet a Daitenshire fordítom, hosszú hónapok óta először sikerült elszakadni Karakurától. Nem mondom, hogy nagyon hiányzott a dugig tömött főváros, sokkal kellemesebb és kényelmesebb itt, a külvárosok egyikében. Viszont állandóan e-mailen keresztül kommunikálni meg... Jó lenne, ha ide lehetne telepíteni a központot, de hiányzik hozzá a megfelelő infrastruktúra és egyébként is roppantul idegenül hatna egy olyan épület ebben a környezetben. Így marad az utazgatás, hogy ha személyesen akarom megbeszélni a legfrissebb kutatások eredményét a professzorral. Mióta visszatértem, non-stop a két Yuusuke adatait elemzem, és meg kell mondjam, az első eredmények nagyon is tetszenek. Az ő Byakuraiuk és az "enyém" (külsőre ugyanolyan villám végül is) gyakorlatilag két teljesen megegyező technika. Ezt eddig is sejtettem, de most már teljes bizonyságot nyert. Ez egyben akár azt is jelentheti, hogy ha képes lennék az agyam pontosan azon részeit aktiválni, amelyet ők, akkor reprodukálni tudnám azt a két másik kidout, amelyet használtak még a Fehér Villámon kívül. Persze ez csak teória, kérdés, hogy az emberi lény képes-e arra, amire a shinigami faj. És még én se vagyok arra képes, hogy azt csináljam az agyammal, amit akarok, bármennyire is lehetséges elviekben a dolog, hiszen képes vagyok érzékelni és irányítani az elektromos áramot a testemben... egy bizonyos fokig. Ebben a pillanatban éppen egy epres Pockyval a számban tápláltam be ezeket az eredményeket a számítógépbe, hogy aztán majd Yuu-chan DNS-ével folytathassam a kutakodást. De azt már csak holnap, így fél négy tájban nem kezdem el, mert különben éjfélig benn ragadok a laborban és még edzenem is kéne ma. Kezeimet a tarkómra téve dőltem hátra a székemen, miközben arra vártam, hogy a gép kikapcsolódjon. Elnyomtam egy ásítást és kibámultam az ablakon. Borús volt az ég, de úgy tűnt eső nem lesz belőle, csupán a napsugarakat akadályozták a szürke fellegek. Hirtelen ismerős reiatsu-minta érzése fújt vörös riadót a fejemben. Kétségtelen, a közelben shinigami jelent meg a városban. Felpattantam, és az ablakhoz szaladtam, hogy betájoljam az irányát, de egyszerűen képtelenség volt, annyira szétszórta a jelenlétét. Vagy a másik magyarázat az lehet, hogy pontosan alattam volt az energia forrása, az ugyanis meg tudta zavarni az érzékeimet. Ha viszont a shinigami itt van ebben a házban, akkor más nem lehet, csak...
- Fuke...
Sóhajtottam fel fáradtan, még mindig az édességgel a számban. Ötletem sem volt, hogy mit kereshet itt, annyira biztos nem élvezte a vendégszeretetemet legutóbb, elvégre legnagyobb örömömre dúlva-fúlva távozott innen. Többet biztos nem hívatja meg magát velem. Most viszont ha nem csal az érzésem, akkor itt van. Lehet, hogy Yuu nem tudott személyesen idejönni és őt küldte maga helyett? Vagy azért van itt, hogy azt a kis párbajt megbeszéljük, esetleg megejtsük? Az akár edzés helyett is jó lenne. Ellöktem magam az ablakpárkánytól és elindultam az ajtó felé. Pont akkor hallottam meg a csengő hangját, mikor az előszobába értem. Erősebben éreztem a shinigami lélekenergiát, mint a legelső találkozásunkkor, biztos valami gyerekes bosszú a részéről, hogy így kiengedi.
- Suke, most szándékosan idegesíteni akarsz? Ha nem...
Nyitottam ajtót már azelőtt elkezdve az ingerült mondókámat, hogy a zárhoz nyúltam volna, de elakadt a szavam, mikor a perifériás látásommal érzékeltem, hogy a kapitány nem egyedül van, hiszen amit mondani akartam, az nem éppen olyasmi volt, amit egy harmadik fél hallani akarhat. Mire azonban a tekintetemet a másik alakra fordítottam, már csak egy szürke villanást láttam és ez a bizonyos másik személy a nyakamban kötött ki. Már löktem is volna el magamtól, de az ölelését roppantul ismerősnek találtam. Nem... nem csak az ölelése. A haja színe, az illata, a hangja... a nevemet ismételgette, a rég nem hallott becenevemet, amit csak Ő használt, senki más. Ledermedtem. El akartam tolni magamtól a lányt és megnézni az arcát, de nem mertem. Féltem attól, hogy tévedek, és nem a kék szemeket meg a kedves arcot fogom megpillantani. A tudatom nem hitte el, de a szívem tudta hogy ez csak Kotomi lehet, ő szorít magához. Beszélni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Döbbent tekintetemet a falat támasztó Sukére vetettem arra számítva hogy egy röhögéstől fuldokló shinigamit fogok látni, aki elsütötte élete legjobb viccét. De nem, ő csak egy cigivel a szájában somolygott rám. Az engem ölelgető lány keze a hátamról a vállamra vándorolt, és megtette azt, amit én képtelen voltam. Hátrébb lépett, és könnyes szemeivel az arcomra nézett, így én is megpillanthattam az övét.
- Onee...-chan...
Bukott ki a számon, majd izmaim elgyengültek és elsötétedett előttem a világ...

Hideg víz ébresztett fel kábult állapotomból. Nem tudtam meddig lehettem eszméletlen, de puhán feküdtem, a keménysége alapján a kanapém lehetett talán. Lassan kinyitottam a szemem, de a fölém hajoló alak láttán a lassú ébredezés villámgyors folyamattá ment át. Egy shinigami nézett le rám, aki kiköpött mása volt a nővéremnek. Eszembe jutottak az ajtóban tapasztalt érzések, de most már semmi nem volt ami támogassa azokat, így az irányítást az eszem vette át. Ez a lány, bármennyire is hasonlít rá, egyszerűen nem lehet Kotomi. Ő négy évvel ezelőtt meghalt, felesleges magam azzal hitegetni, hogy mégsem. Ijedten hátrálni kezdtem, kezemmel letaposva a fejem alá dúcolt párnákat, ám nem sokáig volt támasz a tenyerem alatt. Egy pillanat múlva már a levegőben kalimpáltam a végtagjaimmal, a lendületnek köszönhetően pedig elkerülhetetlen bukfencet vetettem és a padlón kötöttem ki.
- Suke, ez egy nagyon rossz vicc, most azonnal hagyd abba! Rendben, legutóbb én is szemét voltam veled, de ez túlmegy minden határon! Bökd ki hogy mit akarsz, aztán tűnés!
Néztem fel dühösen a haoris férfira, miközben a sajgó fejemet masszíroztam. Nagyon nem volt egy súlycsoportban az enyémmel az őáltala űzött tréfa, joggal voltam mérges. De Suke valahogy nem úgy nézett ki, mint aki bosszantani szeretne. Arcán nem húzódott kárörvendő vigyor, szemében nem láttam a gonosz villanást.
- M-mi folyik itt?
Kérdeztem elbizonytalanodva, miközben ide-oda kapkodtam a fejem a két halálisten között.
Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 36
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te30150/45000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (30150/45000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyPént. Júl. 02, 2010 6:55 am

Családegyesítés ~ Négy év után újra együtt a verhetetlen duó

Kissé elhűlve vettem tudomásul, hogy Hitomin is részt vesz a lidércek elleni küzdelemben. A képessége biztos sokat fejlődött, de hallva a kapitány szavait elfogott az aggodalom. Annyira komolynak és veszélyesnek hangzott amit mondott, ráadásul húgom ezek szerint annak a szervezetnek az egyik hangadója lehet, ami ismerve a vezetői képességeit, korántsem lenne meglepő. Mindig is remekül értett a szervezéshez. De belegondolni abba, hogy ő is szembekerül hollowokkal és harcol is velük... Persze ő is nyilván legalább ennyire aggódna értem, mint én most, ha megtudná, hogy én mit csinálok.
- Jaj, nem, dehogyis, végtelenül hálás lennék ha már ma el tudna vinni a kapitány! Csak... kicsit hirtelen ért a dolog, annyira... szürreálisnak tűnik.
Tiltakoztam ijedten Watanabe taichou feltételezésére. Ha lehetne már most azonnal indulnék, de ez nyilván lehetetlen. Biztos a kapitánynak is van még dolga, hiszen ide is azért jött, hogy megbeszélje a közös edzést az osztagok között. Ehhez képest rekordgyorsaság alatt túljutottunk a témán.
- Igenis, Watanabe-kapitány, előre is köszönöm a fáradozását! Mindenképpen ott leszek a megbeszélt időben!
Pattantam fel és hajoltam meg a 10. osztag vezetője előtt, aki ezzel lezártnak tekintette a megbeszélést és lassan távozott az irodából. Az ajtó becsukódott, én pedig ismét a négy fal társaságában maradtam. Lerogytam a székembe és zombiként meredtem magam elé. Próbáltam feldolgozni ami történt és felkészülni arra, ami történni fog, de leginkább azt szerettem volna, ha az óra mutatói már a délután három órát jelezték volna. Tekintetem a papírkötegekre tévedt, és lassan magam elé is húztam a legfelső lapot, de nem tudtam értelmezni a rajta lévő betűket. Teljesen máshol jártam gondolatban, valahol a régi iskolapadok közt. Előttem sütistál helyett egy adag finom ebéd volt, amit én magam készítettem, a velem szembeni üres széken pedig egy vidám, fekete hajú, nálam egy évvel fiatalabb lány kérkedett azzal, hogy az ő bentója mennyivel finomabb és szebb.

Egykor megtartottam az eligazítást, illetve hát az arra csupán csírájában emlékeztető bohóckodást. Óriási szerencsém van, hogy ennyire megbízható az osztag összes tagja és nem akadtak ki azon, ahogy össze-vissza hadováltam, sőt, még segítettek is. Mikor rákérdeztek a szórakozottságom okára, az előléptetésemmel járó megterhelésre fogtam a dolgot, aztán vagy elhitték, vagy nem. Teljesen használhatatlanná váltam a hadnagyi irodában történtek óta, nagyjából 10 másodpercenként néztem rá az órára és semmilyen értékelhető cselekvésre nem voltam képes ezen és az ideges járkáláson kívül. Idegesítően lassan telt az idő, de azért ha komótosan is, de közeledett az óramutató a háromhoz. Én már háromnegyed órával a megbeszélt időpont előtt megjelentem a találkozási ponton, hátha attól majd felgyorsul az idő, de csupán a Watanabe-taichou után lesés műveletét sikerült hozzátennem az eddigi két tevékenységemhez. Legalább tíz évvel sikerült megrövidítenem az életem, mire megjött a kapitány, én meg bezsongva pattogtam körülötte mint valami kis tini fruska az imádott bálványa körül és vártam, hogy átjárót nyisson az élők világába. Nemsokára már a senkaimon túloldalán léptünk ki valahol Karakura közepén. Igazából nem kellett volna, mert hát azért nem évtizedekkel ezelőtt éltem az emberi világban, de mégis csodálkozva néztem körül a városban, miközben az utcán ballagtunk. Valahogy nem ilyennek képzeltem el a helyet, ahol Hitomin lakik, arra gondoltam hogy sokkal pörgősebb, nagyvárosi életet él és nem egy csendes elővárosban tengeti a mindennapjait. Leszámítva az akadémiai tréningeket most először jártam Karakurában, de rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy miért is ez a hely a juureichi. Néhány sétálgató ezer százalék hogy látott minket, olyan feltűnően bámult ránk. Yuusuke egy ötemeletes épülethez vezetett, az úticélunk látványától pedig egyre inkább úrrá lett rajtam az izgalom. Ahogy caplattunk felfelé a lépcsőn, a szívem már a torkomban dobogott, és a légzésem is egyre szaporább lett. Ha tudtam volna hova kell szaladni, bizonyisten otthagyom a 10. osztag vezetőjét, de így kénytelen voltam az ő kényelmes lépéseihez igazodni. Soha nem tűnt még ilyen hosszúnak két emeletnyi lépcsőzés, de a férfi egy komótos balfordulót követően a folyosó végi ajtóhoz ballagott és megnyomta a csengőt. Jaj, csak legyen itthon! Ugye itthon van? Az ajtó mögül szöszmötölés hallatszott és egy indulatosan felcsattanó hang kíséretében kinyílt a lakás bejárata. Ez ő, istenem ez tényleg ő! Millió, sőt milliárd közül is felismerném ezt a hangot, arcot, szemeket! Habozás nélkül a nyakába vetettem magam, szorítottam, lapogattam, ölelgettem, nyomorgattam az én hőn szeretett kicsi testvéremet, miközben a nevét ismételgettem, mintha még sose hallottam volna és most gyakorolnám ***.***
- Jajjistenem, hadd nézzelek!
Léptem hátra egy pillanatra, hogy szemügyre vehessem, mi lett a kicsi Hitominból négy év alatt. Ám, ahogy pillantásunk találkozott egy pillanatra, ő összeesett. Jó reflexszel nyúltam a hóna alá és kaptam el, nehogy megüsse magát. Szegény, biztos sokkolta a látványom, elvégre ő nem számíthatott rá hogy hirtelen ismét betoppanok az életébe.
- Kapitány, segítsen egy kicsit kérem! Fogja meg a lábát, és vigyük be!
Szóltam hátra, miközben a lány mögé kerültem. Megtartani nem okozott problémát, de azért a földön végighúzva nem akartam becipelni. Bent egy kanapéra tettük le, én pedig nagyot fújva osztottam ki a következő feladatot.
- Tudna hozni egy pohár hideg vizet? Ha tudja, hol a hűtő, a fagyasztóba is betehetné egy percre.
Egy kis hidegzuhany garantáltan fel fogja ébreszteni a kis hercegnőt. Amíg Watanabe-san hozott vizet, addig berángattam Hitomin feje alá néhány párnát, majd végigsimítottam az arcán. Az érintésre elmosolyodott, ezek szerint érzi hogy itt vagyok. Érett, felnőtt nő lett belőle, olyan, akire büszke lehetne apa és anya. Sajnálom, hogy ők nem lehetnek itt, de csak idő kérdése hogy őket is megtaláljam valahol, és akkor ismét teljes lesz a család. A taichou időközben meghozta a vizet, én pedig teljes lelki nyugalommal öntöttem rá Hitomin arcára. A várt hatás nem maradt el, húgom lassan ébredezni kezdett, hogy aztán rémülten hátrálva essen be az ülőalkalmatosság mögé. Kérdő tekintettel néztem rá, nem értettem mi váltott ki belőle ilyen reakciót. Meglepett, ahogy a kapitánnyal beszélt, cseppet sem úgy hangzott, mintha barátok lennének. Így visszagondolva, az ajtóban sem úgy fogadta a férfit, mint egy jó ismerősét.
- Watanabe taichou, történt valami maga és a húgom között, amiről nem tudok?
Kérdeztem gyanakodva, miközben a kapitányra vetettem a pillantásomat és kíváncsian vártam a magyarázatot. Ha tőle nem kapom meg, akkor Hitomin bizonyára készségesen meg fogja válaszolni.
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Férfi
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te34000/45000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (34000/45000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyVas. Júl. 04, 2010 3:44 am

<==Családegyesítés==>

Miután közlöm tervem Kotomival, hogy háromkor tlaálkozzunk a senkai kapunál, komótosan kilépek a szobából, majd magára hagyom a Lányt. Kell Neki egy kis idő, míg teljesen feldolgozza a hírt, most valószínűleg nagy zavarodottság van a fejében. Kissé hirtelen jött ez az egész, magam sem gondoltam volna, hogy egy sima megbeszélésből egy családegyesítés fog kisülni, de örülök, hogy segíthetek, és remélem Hitomi is örülni fog, plusz odébb rakja a felém mutatott ellenszenvét. Bár azon nem segített a múltkori kis afférunk, mikor is sikeresen felhúzott és Yuu-channak úgy kellett kilökködnie a házból, hogy szét ne verjem a berendezést, de azóta már lenyugodtam. Háromig még van jó pár órám, így utam először az irodámba vezet, ahol meg kell írnom egy kamu küldetést, hogy legyen alibi az elkövetkező pár órára. Jópárszor csináltam már, szinte kisujjból kiötlök valami hazugságot egy furcsa hollowaktivitásról valahol Karakurában, és már küldöm is fel a felsőbb vezetésnek, hogy engedélyezzék. Eddig sosem derültek ki a turpisságok, és ezután sem fognak. Amúgy sem szokták megkérdőjelezni a kapitányok döntését, hisz ezek általában a Seireitei érdekeit képviselik, így okuk sem lenne rá. Ezekután még átmászok Verához is, és tömören elregélem neki az ilyenkor szokásosat, hogy amíg távol vagyok, Ő irányítja az osztagot, mindenki neki engedelmeskedik, satöbbi. Nem félek rábízni a dolgokat, találékonyé s talpraesett, biztos vagyok benne, hogy tudja kezelni az ügyet. Ez után már nem maradt más, mint a jól megérdemelt pár órás csendes pihenőm Mitsuval. Sajnos mióta új hadnagy érkezett a 8. osztaghoz, még kevesebb időnk jut egymásra, mint eddig. Lehet beszélnem kéne a csávóval kicsit, hogy észhez térjen. Azért egy órára el tudom lopni Menyasszonyomat, hogy a Kumo étteremben töltsünk egy kis időt kettesben, egy jó pohár bor, meg tál eper társaságában, kinek mi jár. Sajnos csakhamar lejár az időnk, így kénytelenek vagyunk könynes, de romantikus búcsút venni egymástól, és annak tudatában válunk el, hogy néhány óra múlva este már találkozunk is újra. Néha eltöprengek, hogy mi mennyire is összeillünk egymással. Gyakorlatilag képtelenek vagyunk hosszabb időt egymás nélkül kibírni, vagy csak nagyon-nagyon nehezen. Észre sem veszem, közben visszaérek az irodámba, és immáron a kényelmes bőrszékemben üldögélek egy csésze szaké társaságában, és az ilyen dolgokon elmélkedek. Révedezésemből zanpakutom materializálódott alakja szakít ki, aki kissé megrovó hangon közli, hogy ideje volna indulni, ha már cseszek a szabályokra és illegális utazásokat tervezek Karakurába. Gyors pillantást vetek az órára, és a következő pillanatban már csapódik is be mögöttem az ajtó. Végül is sikerül még épp időben megérkeznem, bár Kotomit elnézve ha két órával előbb érkeztem volna, az sem lett volna elég. Megértem Kotomit, évek óta nem látta a testvérét, erre jön egy fehér fejű csodabogár és azt állítja, hogy Ő ismeri és tudja, hogy hol lakik, és el is vezeti hozzá. Mi ez, ha nem meglepetés? A senkai kapu másik végén egyből átváltok gigaiba, majd megvárom a Hadnagyot is, és elindulok Hitomi háza felé. Bár még csak egyszer jártam ott, megjegyeztem az utat, így most nem lesz probléma eljutni oda. Útközben előkotrok egy az idők során erősen megviselt cigarettás dobozt, és jóízűen rágyújtok, hogy addig is teljen az idő. Kis idő után aztán végre odaérünk, s én egészen a második emeletig elől megyek, ahol becsöngetek az ajtón, majd hátralépek és innentől kezdve igazából nekem már nincs más szerepem, csak állni kussban a háttérben. Hallom Hitomi hangját, ahogy fenyegetőzik, csak épp itt most nincs oka rá, bár ezt még nem tudja. Halkan köszönök neki, mikor ajtót nyit, majd onnantól végleg elhallgatok, nekidőlök a közeli falnak, majd a cigimmel kezdek el foglalkozni inkább. Hamar közbe kell lépnem, ugyanis úgy tűnik, hogy Hitominak megártott a hirtelen találkozás, legalábbis erre következtetek abból, hog padlót fogott. Egy ugrással ott termek Kotomi mellett, majd segítek becipelni az eszméletlen testvérét. közben hozok még egy pohár vizet is, hogy legyen mivel felkelteni a Lányt,majd újfent ugyan azt csinálom, mint eddig, azaz, csendben meghúzom magam.
Ébredése után természetesen megint én vagyok a rossz, ki más. Arra persze nem gondol, hogy esetleg most az egyszer tényleg nem akarom megszívatni, és tényleg a Testvére ül mellette.
- Ez nem vicc, Hitomi. Ő valóban a testvéred, shinigamiként. Nem rég futottunk össze, és gondoltam, összehozlak Titeket. Egy köszönömöt mellesleg elfogadnék. - magyarázom nyugodtan a Lánynak a dolgokat, majd szívok egy mély slukkot a cigarettámból, és Kotomira nézek, aki közben szintén feltett egy kérdést. Egymással is foglalkozhatnának mondjuk, nem engem kéne vallatni, én csak jót akartam.
- Semmi olyan, ami miatt aggódnod kéne, Kotomi-chan. Volt egy kis afférunk a Testvéreddel néhány napja, de már megoldottuk, hisz felnőtt emberek vagyunk, nemde? - kérdem a másik érintettől, majd miután elfogy az aktuális szál energiarudacskám, előhalászok egy újat.
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te33500/40000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (33500/40000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyVas. Júl. 11, 2010 1:26 am

Családegyesítés ~ Négy év után újra együtt a verhetetlen duó


Suke szavaira tekintetem megállapodott Kotomin. Még mindig teljes képtelenségnek tűnt számomra, hogy ez tényleg ő. Pedig az összes érzékszervem azt üvöltötte a fejemben, hogy igen, de az agyam nem volt képes feldolgozni ezt az információt. Vagy talán inkább nem akarta. Tagadta a tényt, hogy a nővéremből egy olyan faj képviselője lett, amelyet már idestova több, mint négy éve teljes szívemből gyűlölök, pont azért mert elvették tőlem Onee-chant, anyát és apát.
- Az... lehetetlen... Nem válhatott belőle shinigami. Még csak nem is láttam a Soul Society-be távozni a lelkét...
Jelentettem ki komoran. Bár könnyen és gyorsan ki lehetne deríteni, hogy ez a lány tényleg Kotomi-e, vagy pusztán Suke szórakozik velem, de nem voltam benne biztos, hogy tudni akarom. Ha ő tényleg a testvérem, és shinigami lett belőle... vajon hogy reagálnék rá? Képes lennék-e ugyanúgy viszonyulni hozzá, mint régen vagy undorodnék tőle a lélekenergiája miatt? Képes lennék-e a szemébe nézni azok után, hogy olyasmit tettem, amiért egy életre megutálhatna? Hiszen én egy gyilkos vagyok, és számos bajtársának a vére szárad a kezemen. Én már egyáltalán nem az vagyok, akit Onee-chan ismert. Egy pillanatra becsuktam a szemem és vettem egy nagy levegőt. Bármennyire is félek tőle, meg kell tudom az igazságot. Az emlékek nem csalnak, csupán egy-két kérdés kell, amire Suke nem tudhatja a választ, Kotomi viszont igen. Például, hogy milyen színű volt... nem, Suke előtt nem tehetek fel ilyen kérdést. Hány hazafutást ütött az utolsó évben a bajnokság negyedik meccsén? Az sem jó, arra én hiába emlékszem, ő nem fog, nem volt olyan jó a memóriája...
- A... szomszédnak volt egy Ralph nevű kutyája, aki egyszer átszökött hozzánk és feltúrta a virágágyást, amit előző nap ültettél, mire te megdobáltad. Milyen büntetést kaptál anyutól?
Bár csak 12 volt, de erre biztosan emlékszik. Egyrészt a kutya neve nem Ralph volt, hanem Pocak, másrészt azt az állatot egészen eddig a pontig nagyon szerette és büntetésként két hétig nem járhatott edzésre, ami anno nagyon megviselte. Utált otthon kuksolni, ráadásul egyedül volt, mert nekem meg muszáj volt mennem, apa nem volt otthon, anyával meg dacból nem beszélt. Újabb mély lélegzet következett, de a levegőt már remegve fújtam ki. Szerettem volna a jó választ hallani, aztán úgy folytatni az életemet, mint ha mi sem történt volna azalatt az idő alatt, ami alatt el voltunk választva egymástól. Igazából leginkább azt szerettem volna, ha 16 évesen felébredtem volna a családom halálát követő reggelen, nehezen járva kibotorkáltam volna a konyhába, ahol már várt volna a pirítós a tükörtojással meg a narancslével, és várt volna apa, anya és Kotomi, hogy aztán közösen megreggelizzünk és mindenki mehessen a maga dolgára. Apa dolgozni, anya mosni, Kotomi iskolába, én meg tornázni és a járást gyakorolni bottal, majd anélkül. De ez lehetetlen volt, és alighanem az is, hogy minden visszakerüljön a régi kerékvágásba. Annyi minden történt négy év alatt. Nekem is lett egy életem, és minden bizonnyal Onee-channak is, amit nem hagyhatunk csak úgy ott egymás kedvéért. Gombóc került a torkomba, és éreztem, hogy könnyek tolulnak a szemembe. Most már biztos voltam benne, hogy hogyan reagálnék rá, ha ez a lány valóban a testvérem lenne. Akartam, hogy ő legyen az, még ha nem is lenne minden ugyanolyan, mint régen. Kérlek, könyörgöm Kami-sama, add hogy ne Suke járassa velem a bolondját!
Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 36
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Cl0te30150/45000Raion-S Kutatóintézet - Page 2 29y5sib  (30150/45000)

Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 EmptyVas. Júl. 11, 2010 1:30 am

Családegyesítés ~ Négy év után újra együtt a verhetetlen duó



- Hát nem úgy tűnik, mintha megoldódott volna az a "kis affér."
Jegyeztem meg rosszmájúan, majd visszafordultam Hitomin felé. Ahhoz valami nagyon csúnya dolognak kellett történnie, hogy az én kis húgomból valaki ilyen reakciót csaljon ki. Hiába próbálja meg Watanabe taichou eltusolni, addig nem fogok megnyugodni, amíg meg nem tudom, hogy mi történt kettejük között. Lassan a padlóra ereszkedtem, hogy fejem egy szintre kerüljön a testvéremével. Biztos voltam benne, hogy nagyon-nagyon nehezen viselte az elmúlt éveket és hogy komoly sokként érte a hirtelen felbukkanásom. Talán jobb lett volna, ha előkészítjük ezt a találkát, de akkor meg én halok bele a tudatba, hogy nem láthatom, mikor a célegyenesben vagyok. Fájt, hogy kételkedik a kilétemben, de alighanem szokás szerint az eszére akar hallgatni, és nem a szívére, így nem tudja olyan könnyen feldolgozni a jelenlétemet.
- Nem láthattad, mivel a halálunkkal egyidőben estünk át a lélektemetésen, lévén egy shinigami pengéje okozta azt. Bár én nem emlékszem semmire, mert a lidérc, ami elfoglalta a testünket, teljesen átvette a tudatunk felett is az irányítást.
Szólaltam meg gyengéden, megmagyarázva, miért is nem láthatta a szellemeinket, miközben megpróbáltam egy kicsit közelebb húzódni hozzá. Ezek szerint a saját szemével láthatta, mi történt. Úgy átölelném most, de a rémült tekintetet látva az arcán, azt hiszem azzal csak még jobban megijeszteném. Soha, de soha nem akarok olyasmit átélni, amit ő akkor átélhetett. Hitomin mellett meg kellett tanulnom erősnek mutatkozni, hiszen a balesete után nekem kellett őt bátorítanom, tőlem várta a lelki támaszt. Ha én is összetörtem volna, azzal csalódást okozok neki is, és magamnak is, nem tudtam volna betölteni az idősebb testvér szerepét. De látni a szeretteim halálát... azt hiszem az még engem is a padlóra küldött volna, hát még őt.
- Hm... nem mostanában volt Smile Ha jól emlékszem a kutya neve nem Ralph volt, haneeem... talán Pocak? De arra biztosan emlékszem, hogy anya eltiltott attól, hogy edzésre mehessek.
Kuncogtam fel. Kiskorom talán legnagyobb drámája idéződött fel bennem. A mai fejemmel nézve olyan viccesen hat az akkori reakciómra gondolni. Gyerekfejjel minden annyira egyszerűnek tűnt.
- Nos, átmentem a próbán, Hitomin?
Szóltam a húgomhoz kedvesen, noha belül már kezdtem a kétségbeesés határára kerülni. Reméltem, hogy így már az eszét is sikerült meggyőznöm arról, hogy én vagyok az, és nem valami imposztor öltötte fel a külsőmet. A szeme szélén megcsillanó könnycsepp és az ellágyuló arc úgy tűnt, hogy ezt jelzi, így úgy döntöttem, hogy lassan eltüntetem a köztünk lévő távolságot, ám Hitomin gyorsabb volt és mielőtt bármit is reagálhattam volna, a nyakamba borult.
- Tadaima.
Sóhajtottam fel megkönnyebbülten és szorosan magamhoz öleltem a húgomat. Ez most más volt, mint az ajtóban, hiszen ezúttal ő is átölelt engem. Elöntött a boldogság, hiszen végre megint egy család lehettünk. Rossz volt arra gondolni, hogy vissza kell mennem a Seireiteibe hamarosan, de ebben a pillanatban nem akartam erre gondolni. Éreztem, ahogy a testvérem teste megremegett, így megbontottam az ölelést. A bejáratnál az én könnyeim potyogtak, most az övéi.
- Jól van, ne sírj, na. A mosolygó arcocskádat szeretném látni. - törölgettem le a könnyeit az ujjaimmal. - Mesélj, mi lett belőled? Hogy van a lábad? Ugye nem egyedül élsz ebben a nagy lakásban?
Kérdezgettem, miközben körülnéztem. A polcok tele voltak dossziékkal és mappákkal, egyedül a konyha környékén lehetett némi változatosságot látni az egyhangú környezetben. Se képek a falon, se dísznövények, még csak egy árva mintás tapéta se lógott sehonnan. Muszáj lesz feldobni ezt a lakást legközelebb, ha jövök *.*
- Kapitány, mennyi időnk van körülbelül? - fordultam hátra egy pillanatra Watanabe taichou felé. - Szeretném megköszönni a segítségét, mindketten nagyon hálásak vagyunk magának. Ugye, Hitomin?
Néztem rá ismét imádott húgomra. Nem tudtam betelni a látványával, alig vártam már hogy végre az ő szájából is halljak felőle.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Raion-S Kutatóintézet - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Raion-S Kutatóintézet   Raion-S Kutatóintézet - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Raion-S Kutatóintézet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Diáknegyed-