Félig meddig meglepett Loraine lépése. Számítottam, hogy nem szemtől szembe fog megküzdeni három ellenséggel. ha akartam se tudtam volna utána indulni, mivel a seb a lábamon, rettenetesen fájt. Nem volt se mély, se veszélyes. Mintha a lábamból minden erőt kiszívott volna az a technika, mi közben megsértette a lábam. És hirtelen bevillant mit akart.
~ Te vén kutya. Mind végig ezt tervezted, mi?~ egy pillanatra elmosolyodtam és fel pillantottam az égre. A felhők csak gyülekeztek, mintha valami szörnyű háborút akarnának vívni egymás ellen. Ahogy nézegettem a felhőket, lehet hogy csak a képzeletem játszott velem, olyan volt mintha a felhők is ugyan azt tennék, mint mi. Volt egy magányos, és négy darab egy csoportban. Az biztos, hogy furcsa látványt nyújtott. De nem volt sok időm, sejtettem, hogy a másolatok nem fogják sokáig visszatartani ezt az öreg rókát. Biztos voltam benne, hogy kitalál valamit. De ahogy megint rágondoltam, mérges lettem. Elkezdtem gondolkodni, hogy tudnám a jelenlegi helyzetemet, az előnyömre fordítani. Egy kis gondolkodás után kiforrt a terv. Kardomat a földbe szúrtam, majd arra támaszkodva egy lépést arrább léptem.
-Hadou 50: Rei no kuron!- és egy újabb klón jelent meg helyettem. Kardomat kihúztam a puha talajból, utána egy búvóhelyet keresetem magamnak, ahonnan jól láttam a másolatot is. Egy bokrot láttam megfelelőnek. Oda botorkálta, ám vánszorgásom közben még gyengébbnek éreztem magamat. Minden egyes lépésemmel gyengültebbé váltam. Elhelyezkedtem a bokorba. Nem kellet sok idő és megjelent ellenfelem. Kezdésnek csak borbélynak érezte magát, viszont a második támadása sikeresen úgy talált be a „bábunak”, hogy az semmivé vált. Ekkor léptem én.
- Bakudou 04: Hainawa!- és egy lélek energia kötél hátra kötötte a kezeit. Ez a lépés azért kellet, nehogy itt lőjön el még pár olyan kidoukat, amik elől nem hinném, hogy képes lennék elugrani. Majd előmásztam rejtekhelyemről, enyhe gúnyos mosollyal.
- Nos nem hinném, hogy sokáig vissza tudlak ezzel tartani, de ez most nem is számít. Rájöttem, hogy mire megy ki ez a kis játék. Csak tesztelni akarsz. Legalábbis én erre következtetem lépéseidből. Mivel az egyik technikáddal szinte már a harc kezdetekor megölhettél volna, de nem tetted. Helyette csak játszadoztál.– vettem egy mély levegőt és, kis is fújtam.
- Szerintem vége van. – és kardomat visszacsúsztattam helyére és megfordultam- Ha már lemaradtam a sakézásomról Kenjivel, meghívlak téged. Biztos találunk egy kis lebujt a környéken.