Generációk közti küzdelem

Tárgy: Generációk közti küzdelem Szomb. Márc. 20, 2010 8:42 am

Furcsa volt. Hosszú évek óta nem jártam itt, és mégis, ez a hely ugyanolyan maradt. Kétszáz év… Elég sok időnek számít, még egy shinigami életében is. El kellett hagynom ezt a világot egy zsarnok miatt, és egy gyermek kedvéért kell visszatérnem ide. Még az emberi világban, találkoztam egy szellem fiúval, akin elvégeztem a lélektemetést. Neki ígértem meg, hogy meglátogatom itt. Mindig betartom az ígéreteimet, ezért eljöttem. Teljesen elfojtottam a reiatsum. A shinigamik miatt a kardom sem hagyhattam csak úgy az oldalamon lógni, ezért shikai formában a hosszú bő ruhaujjaim alá rejtettem. Boldogan lépdeltem az emberek közt, hiszen régen találkoztam teljesen emberi lényekkel. Az arcomon akaratlanul is egy apró mosoly jelent meg. Boldog voltam, hiszen láthattam a kék, napsütötte eget… Gyerekek rohangálnak a lábam mellett. Nevetés, és ének száll a levegőben. A szél csak úgy simogatja az arcom. Legszívesebben hosszú órákig csak állnék, és ezt a csodát élvezném. Olyan békés minden. A kezemen lévő pengéket, még erősebben feszítettem egymásnak. Nem akartam kárt okozni senkinek, és semminek. Ma olyan boldog voltam. Már legalább száz éve nem éreztem magam ilyen jól. De hirtelen megérzek valamit. Egy olyan dolgot, amivel már rég találkoztam. Egy shinigami reiatsuját. Körbe tekintettem. Kissé ideges lettem, de próbáltam nem feltűnő lenni…

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szomb. Márc. 20, 2010 9:00 am

Csak egy szokásos napnak indul, kivéve, azt hogy kimozdulok kicsit Rukongaiba. Habár csak, azért mert elküldte, de hát csak egy tiszt vagyok, azt kell tennem a mit a feljebb valóim mondanak. Na de mindegy. Tettem a dolgom, habár nem siettem el. Néha-néha megálltam egy kis pihenőre és csodáltam a tenger kék égen úszó felhőket. De hát dolog az idő, és szeretnék még visszaérni a délutáni sake partira Kenjivel. Szóval utolsó pihenésem után, saját magamat meghazudtoló tempóval kezdtem sétálgatni. Talán épp kifogtam a legtömöttebb
időt, mert rengeteg lélek volt az utcán. Pechemre meglöktem egy férfit, aki felborult. Nos nem nagyon akartam foglalkozni vele, de megpillantottam furcsa fegyverét.
- Te ki vagy?- tettem fel egy igen egyszerű kérdést. Habár nagyon furcsállottam a dolog, mivel nem éreztem semmi különleges reiatsut körülötte.

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szomb. Márc. 20, 2010 9:15 am

Nem figyeltem. Pont belefutottam rémületem tárgyába. Fellökött. Bár nem tűnt erősnek, mégis könnyedén ledöntött a lábamról. Nem volt szándékos, de mégis meglepett. A legszörnyűbb, az volt, hogy a ruhám félre csúszott.
~Ez nem lesz így jó. Még nem jött rá talán, de ha így folytatom rá fog~ gondoltam. Nem ijedtem meg tőle. Láttam, hogy elég fiatal.~ Talán csak egy hétköznapi tiszt. Sok éve már, hogy találkoztam sihigamikkal. Vajon, ez a generáció is olyan erős, mint az enyém?
-Te ki vagy?- kérdezte tőlem. Elsőre nem akartam törődni a kérdéssel. Sok dolgom volt még, el akartam iszkolni, hogy végre meglátogassam a fiút.
~Ejj Loraine, megvénültél, ha félsz egy shinigami kölyöktől!~ Noszogattam magam. Lassan fölkeltem, és a szemébe néztem.
-Ismerős az a név, hogy Rajin Loraine?- kérdeztem. A Szemét figyeltem végig, vajon elárul e nekem valamit erről a kölyökről?

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szomb. Márc. 20, 2010 9:35 am

Nos miután sikeresen fellöktem egy kinézetre nem átlagos lekelt és fel tettem a legalapabb kérdést a helyzetemben, felkelt.
-Ismerős az a név, hogy Rajin Loraine?- tett fel egy kérdést, és láttam az arcán hogy a nézésemből akar valami választ kicsikarni. Nos a szokásos unott pofámból tuti, hogy nem néz ki semmi választ. Kicsit össze szettem magam és válaszoltam.
- Fogalmam sincs, hogy kiről beszélsz.- válaszoltam a tőlem megszokott pofátlan és unott hangnemben.
-Áruld már el mi a csuda vagy és mi járatban erre felé!- folytattam.
Eléggé kezdett zavarni a szituáció és a sok nagyfény, de sajnos nem mehettem árnyékosabb helyre, mert ez a szerencsétlen balfácánnak az
utca közepén kellet nekem jönnie.

Tárgy: Re:Generációk közti küzdelem Szomb. Márc. 20, 2010 9:48 am

Elmosolyodtam. Unott tekintet szegeződik rám. Ilyen se fordult elő velem még. Az arrancarok is csak gyűlölettel figyeltek az emberi világban, de soha még senki nem nézett rám ilyen unott képpel. Elmosolyodtam.
~Tisztelhetnéd az öregebbet!~ gondoltam, és végignéztem rajta.
- Fogalmam sincs, hogy kiről beszélsz.- Mondta. Nevethetnékem támadt. Ezek a fiatalok már nem törődnek a múlttal.
-Áruld már el mi a csuda vagy és mi járatban erre felé!- Mondta, hiszen elkalandoztak a gondolataim.
~Kölyök, nem leszünk a legjobb haverok!~ gondoltam bosszúsan.
-Szerény személyem, Rajin Loraine!- Mondtam, és elengedtem a lélekenergiámból egy részt. Persze, nem akartam, hogy tudja mennyire, vagyok képzett, ezért csak a felét mutattam neki.- És több mint kétszáz éve élek Hueco Mundo dermesztő sötétjében. Tudd meg, én harcoltam Aizen Sousuke ellen, és egy nap úgy beszélnek rólam majd, mint az Ex-shinigamit, aki megölte!

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szomb. Márc. 20, 2010 10:08 am

~Micsoda, ez mosolyog? Ilyet se láttam még, hogy valaki elkezd mosolyogni a tapló stílusomon.~ gondolkodtam a lélek reakcióján. Válaszom még nevetésre is késztettem a velem szembe álló illetőt.
-Szerény személyem, Rajin Loraine!- tudatta velem legelső kérdésemre a választ. Ezután megéreztem a reiatsuját talán ő fedte föl, ki tudja, de most már tudtam hogy micsoda valójában.
~ Egy shinigami.~ Döbbentem rá.
-És több mint kétszáz éve élek Hueco Mundo dermesztő sötétjében. Tudd meg, én harcoltam Aizen Sousuke ellen, és egy nap úgy beszélnek rólam majd, mint az Ex-shinigamit, aki megölte!-rikkantott fel.
-Szóval egy Ex-shinigami. Remek.- és elkezdtem a fejemet csóválni. A mondat többi részével nem nagyon foglalkoztam, talán még a vége bosszantott.
-Te, ugyan kérlek. Esélyed sincs ellen, hisz még az én szintemet se éred el.- kezdtem neki a szokásos sértegetéseknek.

Tárgy: Re:Generációk közti küzdelem Szomb. Márc. 20, 2010 10:17 am

Hohó, látom tényleg teljesen más, mint én. A beszéde, a stílusa, a reiatsuja.
-Szóval egy Ex-shinigami. Remek.- Erre a mondatára csak még izgatottabb lettem. Hiszen lehet, hogy egy kis tiszteletet ébresztettem benne. Ám ő folytatta:- Te, ugyan kérlek. Esélyed sincs ellen, hisz még az én szintemet se éred el.
Ezen, kissé meglepődtem. De nem mondhatom, hogy nem számíthattam volna rá. Kölykök…
-Nos, kölyök, mi a neved, és a rangod, ha megtudhatnám?- kérdeztem, és felé nyújtottam a kezem.
~Talán arra méltó vagy, hogy kezet fogj velem?~ gondoltam gúnyosan. Aztán az unott képébe vigyorogtam.~ Taknyos!

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szomb. Márc. 20, 2010 10:36 am

Nos, kölyök, mi a neved, és a rangod, ha megtudhatnám?- nyújtotta felém a kezét. Kezet ugyan nem fogtam vele, de kérdésére válaszoltam, legalább ennyit tudjon meg rólam.
- Yomochin Atsuya, 8. osztag 7. tiszt. Figy’ tata, nem akarok nagy galibát, szóval húzz vissza Hueco Mundo-ba. És ha nem, hát akkor elkel
vigyelek.- tömtem meg öreg fejét információkkal. De azért megmértem magamnak félszemmel, mégis legyen valami emlékem tőle.
- Am egy kérdés. Neked nem szokott elzsibbadni az arcod a sok vigyorgástól?- folytattam a sértegetéseket. Aztán felnéztem az égre és a nap állásából, megsaccolja, hogy délután fél 1 van. Cselekedete után visszapróbál koncentrálni Loraine-ra.

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szomb. Márc. 20, 2010 10:45 am

Még kezet sem ráz velem? Ó, milyen figyelmetlen vagyok, hiszen még aktív a shikaiom. A kardom visszaváltozott, és ezzel elszabadult a reiatsum is.
- Yomochin Atsuya, 8. osztag 7. tiszt. Figy’ tata, nem akarok nagy galibát, szóval húzz vissza Hueco Mundo-ba. És ha nem, hát akkor elkel
vigyelek.- Fenyegetett meg.
~Szóval Atsuya…- gondoltam az égre nézve.~ Ha azt hiszed ilyen könnyen elvihetsz, akkor nagyon erősnek hiszed magad. Bátor, és ostoba kölyök…
- Am egy kérdés. Neked nem szokott elzsibbadni az arcod a sok vigyorgástól?- kérdezte. Hangos nevetésbe kezdtem.
-Tényleg nagy a humorod öcsi, de a szád még nagyobb!- Mondtam, közben a kardomra néztem.
~ Shikon, ő ugyan shinigami, de csak finoman!~ Mondtam a pengémnek, egy szó nélkül. Újra az ifjú Atsuya felé néztem. A kardom halk morgása mindent elárult.

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Kedd Márc. 23, 2010 8:56 am

Mikor Loraine visszaalakította zanpakutoját felszabadult a reiatsuja is. Nem kevesebb, mint az enyém, de nem is lehet több. Észre vettem szt is, hogy nem csak én bámulom az eget fojtom.
~Sajnos a harcot nem fogom tudni elkerülni, mivel nem akarja magát megadni. De ha meg nem viszem be és a kapitány megtudja, akkor megint hiszti rohamot fog kapni. Annál pedig nincs rosszabb, mert akkor a Király se véd meg a kapitánytól. De mivel kiengedte a reiatsuját, muszáj megemlítenem…~ de sajnos nem tudtam befejezni gondolatomat, mert Loraine megszakított.
-Tényleg nagy a humorod öcsi, de a szád még nagyobb!- közölte velem. Mivel nincs sok kedvem a veszekedéshez, a harchoz meg még inkább nincs kedv se idő, muszáj lesz valamit tennem.
- Na jó. Ehhez nincs sok kedvem, de látom, nem tudom a harcot kikerülni, szóval essünk túl rajta gyorsan.- jelentettem ki határozottan. De mivel itt sok az ember és nehézkes lenne a harc, másik hely után tekingettem.

Tárgy: Re:Generációk közti küzdelem Kedd Márc. 23, 2010 10:29 am

Elmerengtem… Én már készülődtem a harcra.
~Meg kell tudnom milyen erős egy ilyen kölyök, és persze, menyi ideig bírja~ Gondolkoztam. Közben a kezét figyeltem, hátha nekem ront. Bár az eddigi lassúsága, és unottsága más képet adott róla.
- Na jó. Ehhez nincs sok kedvem, de látom, nem tudom a harcot kikerülni, szóval essünk túl rajta gyorsan.
A szavai megleptek.
-Türelmetlen kölyök!- Mondtam dühösen. Felsóhajtottam.- Sok az ember itt… Legyél fél óra múlva a térségben lévő legközelebbi fennsíkon!
Aztán elmosolyodtam.
-Még el kell mennem valahova, de fél óra! Ne merj hozni senkit, főleg a kapitányodat!- Mordultam föl. Aztán megint mosolyogni kezdtem.- Ha ismered az órát, találkozunk még!
Én magam mögött hagytam, és egyenesen a kisfiú háza felé indultam…

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szer. Márc. 24, 2010 8:47 am

Láttam, hogy kezdi elveszteni türelmét.
-Türelmetlen kölyök!- mordult rám -Sok az ember itt… Legyél fél óra múlva a térségben lévő legközelebbi fennsíkon!- ezek után megint elő vette azt az idióta mosolyt. Már kezdett elegem lenni ebből a mosoly pofából. Nem képes csak mosolyogni.
-Még el kell mennem valahova, de fél óra! Ne merj hozni
senkit, főleg a kapitányodat! Ha ismered az órát, találkozunk még!- fenyegetett meg és gúnyolt ki egyszerre. Ráadásul még ott hagy, és ha azt hiszi, hogy hagyom elmenni, akkor téved. Egy shunpoval elé lépek.
-Ha azt hiszed, hogy hagylak elmenni nagyon is tévedsz. Most
fogjuk lerendezni, itt az erdő szélén. – förmedtem rá Loraine-re. Mi után „kiosztottam” velem szembenálló Ex-shinigamit, körül néztem és láttam, hogy mindenki minket bámul.
~ Na már csak ez hiányzott, közönség.

Tárgy: Re:Generációk közti küzdelem Szer. Márc. 24, 2010 9:06 am

Nem hagyott elmenni… Már a puszta konoksága is idegesített. Itt állt előttem, egy mozdulat lett volna… A kardom a kezemben volt, bár még a tokjában…
~Fenébe is… Nem szúrhatom csak úgy le…~ Mondtam a kardomnak. Már megrezdült a hüvelyében.~ Csend legyen Shikon… Tudom, hogy rég csaptál össze shinigamival, de nyugodj meg! Ha valami hibát vétünk, a nyakunkba toccsan a leves… Nem kell megfőzni magunknak ezt a levest, bár a víz már forr, és a hozzávalók készen…
-Ha azt hiszed, hogy hagylak elmenni nagyon is tévedsz. Most
fogjuk lerendezni, itt az erdő szélén.- Mondta. Az arcátlansága megdöbbentett. Ő akarja eldönteni hol, és mikor vagyok hajlandó küzdeni vele.
-Kölyök… Nem gondolnám, hogy okosan cselekszel!- Motyogtam.- Tehát fél óra! Bakudou 09: Geki!

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szomb. Márc. 27, 2010 12:50 pm

Sajnos teljesen elvesztettem a fejem és nem vettem észre,
hogy jóformán úgy teszek, ahogy ő akarja. Miután jól kiosztottam, gyorsan visszavágott.
-Kölyök… Nem gondolnám, hogy okosan cselekszel!- mormogott az orra alá.- Tehát fél óra! Bakudou 09: Geki!- és egy vörös fény fogott körbe, ami teljesen lebénított. És ezzel elvesztettem az ellenfelem, mivel vélhetőleg egy shunpo-val elszelelt. Nem kell mondani elég rendesen szitkozódtam. Miután sikeresen kiszabadultam a bakudou alól, első tettem az volt, hogy leültem egy árnyékos helyre és a fejemet a falnak támasztotta. Nem nagyon izgattak a figyelő tekintetek, szóval miután lenyugodtam és visszatért a lusta énem, elkezdtem töprengeni mi is történt. Kb. 5 perc, kellet, hogy rájöjjek, nem tudom melyik
síkságon akar velem harcolni. Mivel hármat, csukott szemmel is megtalálok, így sejtelmem sincs, hol kezdjem a keresést. A szememet lehunytam egy pillanatra, hirtelen egy ismerős helyen találtam magam. Egy erdő széli fa tövében. A szél lassan fújt, pont, mint akkor.
-Nos, egy kis pihenés jót tenn- ne tudtam végigmondani a mondatom, mert a kedves yoru no kage közbe vágott.
- Nos mire vársz? Eredj utána!- szolt rám parancsoló hangnemben.
-És hogyan? Nem tudom hol keressem, és az igazat mondva nem is
nagyon érdekel.
-Nem érdekel!? Most „törölte” fel veled a fél utcát, és nem érdekel!
Gondolj bele, mit fog tenni a kapitány, ha megtudja, hogy lustálkodtál az őrjáratozás helyett? Ráadásul az az öreg fószer lyukat ütött a becsületünkön.-kapott szófosást a zanpakutom.
- Jó-jó, de mégis hogy találja meg?- szegeztem lusta figyelmemet társamra.
- A reiatsuja nem tűnik el 10 másodperc alatt. Emlékez mit tanított neked Okuma Kentarou-sama. Találd meg a forrás és nyesd le a fejét…- és újra az utcán ültem. Nagy nehezen felkeltem, és leporoltam magam. Elkezdtem koncentrálni. Rengeteg fajta reiatsu vett körül, de 2 kölömbözött a többitől. Egyik az enyém, a másik, pedig az övé volt. Nem tétováztam elindultam, shunpo-val nem fárasztottam magam, így beletel egy kis időbe mire oda értem. Mikor megláttam
pont egy házból jött kifelé.
~ Itt az idő. Most visszaadunk mindent~ bíztattam magam, és szokásaimat meghazudtolva kardomat előrántva rárontottam.

Tárgy: Re:Generációk közti küzdelem Szomb. Márc. 27, 2010 10:30 pm

Nagyon örültek nekem. Bár nem maradhattam ebédelni, mivel megígértem a kölyöknek. Én még tudom, mi a becsület, nem úgy ezek a fiatal tacskók. Ezek csak csapkodnak vakon a világba, közben a legpiszkosabb húzásokkal próbálnak megölni. Na, de a világ változik, csak én maradok ilyen.
-Yaree yaree…- Mondtam.- Majdnem itt hagytam a kardom! Nem lenne jó a taknyost megvárakoztatni. Loki, hozd ki azt a katanát!
Már meg is éreztem a Reiatsut.
~Te otthagyni engem, ostoba shini…
~Itt a kis ellenfelünk!~ Mordultam a kardomra.~ Figyelj, ezt nem akarom elszúrni, úgyhogy, ne kezdj önző akciókba! Nem akarlak túl korán használni, mert onnan nincs visszaút! Annyira megélesíted a pengéidet, hogy engem is megvágsz!
~De én megölni őt… És téged is egy nap~ morogta a kardom. Én egy egyszerű mozdulattal a földnek ütöttem a végét. Végre abbahagyta a remegést, és a szitkozódást.
-Szóval, rájöttél kölyök… Na tedd el azt a vasat, ha itt ugrálsz nekem, még valaki meg is sérül!- Mondtam a Shinigaminak, és a kardomat az övé útjába löktem. Még a hüvelyében volt, de egész jól tompította a csapást.- Sokáig tartott… Na de akkor most induljunk, itt van egy közeli tisztás… Odatartunk! Persze, amíg odaérünk semmi csalás, ne merj a kardod után nyúlni, és ha egy igét meghallok tőled, megnézheted magad! A te generációd piszkos trükkjei nem érdekelnek! Csak az, hogy jó kezekben hagytam e Soul Soceityt…
Mosolyogva sétáltam az utcán, de egy pillanatra sem vettem le a szemem a kölyökről.
-Amúgy kölyök, egyátalán tudod a shikait?- kérdeztem. Az arcából leolvastam, nem érdekli egyik kérdésem sem. Megvontam a vállam, és az égre néztem.
~Shikon, ma nem ölhetsz! Túl szép az idő… Megnézzük, mit tud, és lelépünk!~ Mondtam a fegyveremnek fáradtan.

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szomb. Ápr. 03, 2010 3:35 am

Támadásom sikertelen volt. Biztos várt engem az öreg. Miután kivédte a támadásom, szófosást kapott az ellenfelem.
- Sokáig tartott… Na de akkor most induljunk, itt van egy közeli tisztás… Odatartunk! Persze, amíg odaérünk semmi csalás, ne merj a kardod után nyúlni, és ha egy igét meghallok tőled, megnézheted magad! A te generációd piszkos trükkjei nem érdekelnek! Csak az,
hogy jó kezekben hagytam e Soul Soceityt…-
~ Mi az hogy piszkos trükkök, az egyetlen piszkos dolog az a fantáziám, az is nagyon ritkán. De legalább árnyékos helyre megyünk, ahol megforgatom benne a kardom, ha nem jön velem. Na ne! Már megint ez az idegesítő mosolygás, addig éljek, ez mást nem tud.~ merengtem és közben a tőlem megszokott unott arckifejezéssel, követtem, mivel máshol nem akart velem harcolni. Ahogy „sétáltunk” megfigyeltem lépéseit hátha kiveszek valamit belőle, nem sok sikerrel. Lelkileg felkészítettem magamat erre az igazán fárasztó küzdelemre. Tudni illik, ami nehezebb, mint a napi edzésem, az, számomra fárasztó. Amikor majdnem kiértünk a fák kellemes árnyékából megtorpantam.
- Itt jó lesz, nincs senki a közelben. Valami ellenvetés?- és félszemmel őt figyeltem, de a „csatateret” is átnéztem, mégis szerezzek valami gyenge előnyt, elenne.

Tárgy: Re:Generációk közti küzdelem Szomb. Ápr. 03, 2010 7:52 am

Még süket is… Morogtam magamnak. A legutolsó kérdésem fel se vette. Én persze nem hánytam azonnal a szemére. Mikor végre odaértünk, ő megtorpant az árnyékban. Ezt furcsálltam, de nem érdekelt. Az unott pofája irritált, de tudtam, hogy a vigyorgásomat ő sem szívleli, ezért csak folytattam. Shikon már remegett. Én lassan előhúztam, és a földbe szúrtam.
- Itt jó lesz, nincs senki a közelben. Valami ellenvetés?- kérdezte. Én megvontam a vállam. Az egyik fára néztem. Elé shumpóztam, letörtem egy ágat, és vissza. Letördeltem róla a kisebb ágakat. Tíz lépés volt köztünk, de az ág elég hosszú volt. Elkezdtem piszkálni vele a Zanpakutouját.
-Te, ezt a valamit tudod használni? Mert a legutóbb is elég volt a kardom tokja, hogy felfogja a csapásod… Ó, és amilyen fiatal vagy… Ismered egyátalán a Shikait? Tudod az a kardod ereje… Az akadémián is mondták már… Ha nem, nem magyarázom el! Menj akkor haza, és kérdezd meg a kapitányodat!- Reméltem, végre felhúzhatom. A vigyor nem tűnt el a képemről, és persze a bot se a kezemből, amivel a kardját böködtem.

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szomb. Ápr. 03, 2010 11:32 am

A kérdésemre egy egyszerű vállvonással felelt. Számomra a hallgatás bele egyezés, szóval itt maradunk. A szél elkezdett fújni. Kellemes és üde volt. Szinte simogatta az arcomat mikor hozzám ért. Amikor körbenéztem, láttam, hogy itt-ott a nap átszűrődik a fák lombkoronáján, és a fény leginkább egy arany oszlopra hasonlított. Ellenfelem nem tétovázott, azt hittem támadni készül, de csak egy ágért shunpozott.
Letördelte róla a kisebb részeket és elkezdte böködni a zanpakutom.
-Te, ezt a valamit tudod használni? Mert a legutóbb is elég
volt a kardom tokja, hogy felfogja a csapásod… Ó, és amilyen fiatal vagy… Ismered egyátalán a Shikait? Tudod az a kardod ereje… Az akadémián is mondták már… Ha nem, nem magyarázom el! Menj akkor haza, és kérdezd meg a kapitányodat!-próbált felbosszantani, és közben folyamatosan a fegyveremet böködte. Egy-két böködésig még kibírtam, de a harmadik szúrásnál megfogtam azt a botot és kirántottam a kezéből.
- Talán ráizgultál a kardomra? Vagy csak érzed az erejét? Mert a tied
elég gyenge lehet, ha nem éreztem meg shikaiba. Ráadásul folyton shikaiba lenni egy idő után kimerítő, kivéve, ha semmire sem képes kardod van, ami alig vág ketté egy kis vajat.- vágtam vissza, közben folyton tördeltem a botot. És mikor végeztem a bottal, könnyed mozdulattal eldobtam az útból. A szél, pedig feltámadt, mint ha, tudná, hogy mi következik.

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szomb. Ápr. 03, 2010 11:54 am

Sértegette a kardom… Azt merte mondani:
- Talán ráizgultál a kardomra? Vagy csak érzed az erejét? Mert a tied
elég gyenge lehet, ha nem éreztem meg shikaiba. Ráadásul folyton shikaiba lenni egy idő után kimerítő, kivéve, ha semmire sem képes kardod van, ami alig vág ketté egy kis vajat.Én megkomorodtam. Némán álltam előtte hosszú fájdalmas percekig. Még a szél is engem akart idegesíteni, mikor egy levelet fújt át a szemem előtt. Én Shikon felé néztem, aki dühében rázkódott a földben. Ki akart fordulni onnan. Egyedül akart harcba indulni. Én pár pillanatra ráraktam a kezem. Egyre erősödött körülöttünk a szél. Már tudtam, Shikon pengéje eléggé kiélesedett már. A reiatsum is teljesen felébredt. Már jó ideje nem engedtem szabadjára. Vettem egy mély levegőt, és az ég felé néztem. Végiggondoltam, mit tehetnék most. Szidta a csodálatos kardomat. És valóban azt hiszi, hogy egy kis semmi az egész fegyver. A lábammal ritmust kezdtem dobolni. Egy ősi dalt kezdtem el dúdolni, mit még egy öreg félszemű szamuráj tanított:

Ha látnám a síkon át
e nyüzsgést, szabad nép szabad honát,
a pillanathoz esdve szólnék:
Oly szép vagy, ó, ne szállj tovább!
Ne mossa el megannyi millió év
halandó-életem nyomát. -
E boldogság sejtelme elragad,
s már üdvözít a legszebb pillanat.

Mikor végeztem, az arcára néztem, aztán a kardomra. Végiggondoltam, mit mondott az előbb. A komor arcomat fürkészte. Nem tudom érdekelte, e mire gondolok, de nem is izgatott. Még egyszer végiggondoltam milyen szavakat is használt a kardomra. Shikonra tettem a kezem, kihíztam a földből, majd kicsit messzebb leszúrtam. Elmosolyodtam.
-Hát te egy állat vagy!- Röhögtem fel.- Shikon annyira dühös, hogy mindjárt megreped… Még hogy a vajat sem viszi… Ez jó volt… Meg, ráizgultam a kardodra… Hát öcsi lehet, hogy öreg vagyok, de a viccet értem… Shikon valóban egy ócska fémdarab, de mondok valamit. Az én Shikaiomat könnyebb megtartani, mint a kardom alap formáját. Shikon ugyanis olyankor nem képes befurakodni az agyamba, s a Hollowszerű reiatsuja is eltűnik… De tudod mit, majd meglátod milyen éles! Még a vajat sem!
A végén, muszáj volt újra nevetnem. Aztán nevetve felemeltem a ball karom.
- Bakudou 09: Geki!- Mondtam végre megkomolyodva…

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Hétf. Ápr. 05, 2010 10:02 pm

Egy kicsit keményen vágtam vissza, mert megkomolyodott és hosszú
percekig nem szólt egy szót se. A kardjára nézett és vissza rám. Mikor a szél felerősödött, az égre nézett és egy furcsa ritmust kezdett dobolni. Engem nagyon nem érdekelt, azt hittem ezzel akarja elvonni a fegyelmem, ezért folyton lesben álltam, és azon tűnődtem, mi lehet a következő lépése. Miután végzett a mormogással a kardjára nézett, utána, pedig rám és ezt többször is eljátszotta. Végül elmosolyodott.
-Hát te egy állat vagy! Még hogy a vajat sem viszi… Ez jó volt… Meg, ráizgultam a kardodra… Hát öcsi lehet, hogy öreg vagyok, de a viccet értem… Shikon valóban egy ócska fémdarab, de mondok valamit. Az én Shikaiomat könnyebb megtartani, mint a kardom alap formáját. Shikon ugyanis olyankor nem képes befurakodni az agyamba, s a Hollowszerű
reiatsuja is eltűnik… De tudod mit, majd meglátod milyen éles! Még a vajat sem!
~ Ez meg mivolt? Ennyire mulatságosnak találja a sértegetésem? ~ gondolkodtam el ezen a kitörésen. Nem volt sok időm, mert ellenfelem elkezdte a tényleges csatát.
- Bakudou 09: Geki!- Én egy shunpoval tértem ki a mágiája elöl, a második villámlépéssel, pedig rá a kardjának markolatára és lábammal
jól fejbe rúgtam. Ezek után, kezemet a kardom markolatára tettem, hogy ha valami baj lenne az lépni, tudjak.

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Kedd Ápr. 06, 2010 8:24 am

A mosoly csak nem rohadt le az arcomról. Még akkor sem, amikor fejbe rúgott. Ostoba módon Shikonra állt. Ez még jobban elszórakoztatott. Tudtam, hogy Shikon most velem fog együtt működni. Bár még nem sejtettem mit tervez. Vagy a markolatát töri le, és akkor a kölyök lábát átszúrja a penge, vagy képes lesz kifordítani magát a földből. Én megtöröltem az állam. Sikeresen kirúgta az egyik ősi törött fogamat. Én messzire köptem. Felnéztem és már tudtam is, Shikon mit tervez. Megremegett. Épp eléggé, hogy A kölyök megcsússzon, és arccal előre felém, essen. Én hátrébb lépetem, és néztem, ahogy leesik a kardról. Mikor földet ért, én felvihogtam. De szinte azonnal meg is komolyodtam. A kardomhoz shumpoztam. Kirántottam a földből. Felsóhajtottam, és a levegőbe suhintottam vele. A fiú már ott állt előttem. Én a lába felé emeltem a ball kezem.
- Hadou 31: Shakkahou!- Kiáltottam, és messzebb shumpoztam. Nem várhattam tovább, azonnal támadtam megint.- Bakudou 09: Geki!
Mikor ezt is elsütöttem neki jobbra helyezkedtem el fél térden, a karomat felé nyújtva. Hatalmas füst keletkezett. Már elő is készítettem a következő támadást. A markomban ott világított egy kék gömb. Felsóhajtottam.
~Ez a kölyök egész jó… Fejberúgott… Micsoda ötlet, bár inkább szúrtam volna. Vagy egy jól irányzott kidou lövés. De fejbe rúgni… Inkább megszégyeníteni akart, mint megtámadni.~ gondoltam mosolyogva.~ Na de elült a füst… Vajon dühös lesz?

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Csüt. Ápr. 29, 2010 3:05 am

Támadásom sikeres volt, hisz fejbe rúgtam. Mikor felkelt megtörölte az arcát és még mindig mosolygott. Nagy valószínűséggel rájött hogy mennyire bosszant ez a mosoly, ezért csinálja folyton. De most nem csak az átlagos vigyor volt az arcán, valami más is látszott rajta, mintha valaminek örülne. Nem kellet sokat várnom és meg tudtam miért oly vidám. A kardja megremegett, én, pedig elvesztettem az egyensúlyomat és földre kerültem. Erre felkacagott, de a következő pillanatban már el is tűnt. Mivel tanították az akadémián, hogy legjobb, ha az ellenfelet hátulról szúrjuk le. Ezért gyorsan jobb kezemmel ellöktem magam a földtől és egy 180 fokos fordulást nyomtam le neki. Gyorsan föl pattantam, és fegyveremet bal kézbe vettem fel. Egy tisztes távolság megvolt köztünk. Ő bal kezét felém emelte.
- Hadou 31: Shakkahou!- kiáltott fel. Egy a megszokott vörös gömb jelent meg a kezébe, ami felém kezdett repülni. Egy ismerősöm folyamatos ezt a támadás használja edzéseken, szóval én már reflexből védekezek ellene. Jobb kezemet egyből felemeltem és felkiáltattam.
- Bakudou 39: Enkosen!- egy narancssárga ovális pajzs jelent meg előttem. Ám hibáztam. Megnyugtattam magam. Amikor a támadás telibe kapta a védőpajzsom, a robbanás lökéshulláma elrepített.
~ Hát nem hazudott...Tényleg a Kidou osztagban volt.~ "szárnyalásomnak" egy kemény kérgű fa vetett véget. Halottam valami hangot még, de nem volt tiszta. Elég keményen beütöttem a hátam. Elkezdtem gondolkodni, mi lenne a legjobb stratégia ellene. Hatalmas porfelhő keletkezett. Szememmel elkezdtem keresni ellenfelem. Sikeresen ki is szúrtam, nem vártam. Mikor felkeltem megéreztem, hogy hol értem el először a fát.
- Takarj el mindent, Yoru no Kage! - hívtam elő kardom. Hogy kihasználjam a füstöt ami keletkezett, meg kellet zavarnom.
- Hadou 50: Rei no kuron!- egy klón teremt meg mellettem. Fejemmel Lorainere mutattam, remélve érti a célzás, de mivel a klónom biztos értette. A másolatom frontálisan támadásnak indult, én, pedig hátulról közelítettem meg. Ahogy láttam megpróbálta a tüdejét meg vágni, én a veséjét céloztam.

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Vas. Május 09, 2010 5:07 am

Vér fröccsent a földre. Az arcomon ott volt az-az őrjítő mosoly. Pár másodperccel ezelőtt. Ő két oldalról támadt felém. Egy klón. Mikor megindult, már tudtam, hogy meg kell tennem.
- Tsunzaku Shikon!- Mondtam halkan. A két kezemen megjelent a tíz csodás penge. Shikon reiatsuja azonnal egyesült a kezemmel. Elkaptam a két oldalról érkező támadást, de mindkét alkaromat mélyen felhasította. De a támadása megállt. Én felsóhajtottam. Erősen szorítottam a pengéket, hisz a tenyerem nem vághatta fel egyik kard sem. Felsóhajtottam.
-Okos kölyök!- Mondtam halkan.- Okos, de nem túl figyelmes!
Végig figyeltem, tudtam melyik volt a klón. Megrántottam a kardját, közben elengedtem a másikat. Átlendítettem a vállamon, mikor távolodott, fölemeltem a karom.
- Bakudou 09: Geki!- Kiáltottam. Egyenesen a klón felé lőttem. Azonnal elfordultam, és hátra szaltóztam. Messze kerültem A kölyöktől.
-Nagyon okos volt egy erő alapú Zanpakutou ellen klónnal támadni! Hiszen, már rég rájöhettél, hogy mire is képes a pengém! Abszolút semmire. Mikor először megéreztél, és amikor becsmérelted Shikont… Látszott rajtad, hogy már tudod… A kardom csak vagdalkozásra jó! De lebecsülted az embert aki használja, és nem vetted figyelembe, hogy két kezem van, és két kesztyűm. Két ellenféllel még elbírok!- Magyaráztam.- Tehetséges vagy! Bár nem vettél figyelembe minden tényezőt, de sikeresen megvágtál. Kidousuu osztagos voltam. Fontos volt, hogy jó legyen a stratégiám. És hogy egy lépéssel előre lássak! De te most megleptél fiú! Még néhány év, és a legjobb lehetsz a saját stratégiádban! Meg persze eben a harcmódban…
Felsóhajtottam, és megérintettem a fülbevalómat. Összedörzsöltem a mutató, és a középső ujjam karmát. Olyan hangja volt, mint amikor egy tücsök ciripel egy csípős nyári éjjen. Szerettem ezt a hangot. Bár semmi kedvem sem volt a harchoz, de most muszáj volt. Lassan fölemeltem a jobb karom. Közben a klónja felkelt. Szándékosan kevés reiatsut adtam a lekötésbe. Csak arra az időre akartam félreállítani, amíg messzebb kerülhetek, és elmondhatom a véleményem. A jobb kezemmel Az ellenfelem felé mutattam.
- Hadou 31: Shakkahou!- Kiáltottam. Ám a támadás elkerülte, mögötte robbantotta szét a földet. Reméltem meg tudom zavarni, mert előre Shumpoztam, guggoló állásban, hirtelen fölfelé szúrtam, majd a kardjára vágtam, és hátra ugrottam. Feltartottam a bal kezem.- Shimoku!
A kezemen lévő karmok felragyogtak, ez jelezte, hogy már aktív a technika. Előre ugrottam, és próbáltam egy utolsó vágást bevinni a bal combjára. Közben a jobb kezemmel az oldalam védtem, nehogy meglepjen a klón egy szúrással. Mikor vége volt a támadásomnak visszavonultam. Az egyik karmommal belevéstem a földbe egy ősi írásjelet. A jelentése Macska volt. Ez is a rituáléim közé tartozott, mint a fülbevalóm simogatása, vagy az ősi dal elszavalása. Mindre szükségem volt. Rosszul éreztem magam, ha nem tettem. Sőt, így képes voltam behatást gyakorolni az agyamra. Hisz a reiatsumat teljesen elfojtottam, így a dallal szabadítottam fel, különben az agyam nem engedte. A fülbevalóm érintése erőt adott, hisz még régen a szerelmemtől kaptam. És az ősi jelek vésése segített, hogy összpontosítsak. Csak az adott dologra figyeljek, persze a környezetem sem tűnt el, csak így végre tudtam a hajlékonyságomra figyelni. A macska jelentése ebben a formában a hajlékonyság volt. Tudtam, szükség lesz rá, hisz több ellenféllel álltam szembe. És ki tudja, mi várhat még rám…

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szer. Jún. 16, 2010 2:17 am

Támadásom félig meddig sikeres volt, hisz bele tudtam vágni, de én se úsztam meg karcolás nélkül. Az hogy megsérülök benne volt a pakliban.
Muszáj volt kockáztatni, hisz aki nem mer, az nem is nyer. A kardokat erősen szorította, és mégse vágta el a kezét. Valamit már tud, de ezt már bizonyította. Ám nem csak okos, hanem erős is, mivel a klónt messzebb dobta, és egy bakudou-val harcképtelenné tette. Már indítottam volna egy csapást, mikor elrugaszkodott a lábával és távolabb került tőlem. Készültem egy védekező bakudou-ra, de a támadás helyett inkább megdicsért. Minden egyes tettemért. Mondandója után a két ujját összedörzsölte és a hang valami fémes ciripelésre emlékeztetett. A hasonmásom időközben fel tudott tápászkodni. Ellenfelem kezében egy vöröslő gömb jelent meg. Támadásra készülődött. Szerencsémre el tudtam táncolni a kerek lövedék, elöl, ám még az ő "köre volt". Nem voltam képes reagálni a cselekedetére, mivel túl gyors volt. Hirtelen a klónom jelent meg előttem és a következő kép, hogy a képmásom lilás fény kíséretében, ami egész testét beborítja, eltűnik. Nagy valószínűséggel, ha ez a támadás betalál, végem lett volna azonnal. Az a rossz táncpartner ismét támadni készült, de most a karmai kéken ragyogtak, mint a teli hold egy tiszta egű éjszakán. Sajnos a támadása sikeres volt. Képes volt a combomat telibe
trafálni, és mint aki jól végezte dolgát hátrébb szökdécselt. Ez a seb jobban fáj az eddigieknél. És ráadásul valamiért gyengébbnek éreztem magam. Egy darabot letéptem az egyenruhámból és azzal gyorsan bekötöttem a sebet. Ez éppen addig lesz jó, amíg végek a csatával.
- Úgy látom te is, bekeményítettél. - minkét kezemmel megfogtam kardom markolatát. - Hadou 50: Rei no kuron! - és ismételten megjelent egy klón mellettem.
- Nos nem tudom mi volt az a technika, amit ellen bevetettél, de nem is nagyon érdekel. De úgy látom ideje komolyan venni ezt a csatát. - párlépést tettem, hogy árnyékom tisztán és zavartalanul látszódjon. Majd a képmásommal, egyszerre ugyanazokat a szavakat mondtuk ki.
- Kage Bunshin. - Az árnyákok elkezdtek ficánkolni, majd két lábra emelkedtek. Kardomat a vállamnak döntöttem és Loraine felé biccentettem. Mint a jó kutyák, minden teremtényem a célpont felé kezdett rohanni, én, pedig hátul maradtam és felkészültem a következő csapásra.

Tárgy: Re: Generációk közti küzdelem Szer. Jún. 16, 2010 4:54 am

-Ha így kívánsz játszani!- Mondtam fejet hajtva. Sok ellenfelem volt már életemben. És találkoztam ezzel a stratégiával is. Volt, hogy húsz Hollow rontott rám. Elintéztem mindet, hisz megvolt a stratégiám. Először egyszerűen egyesével akartam leszedni őket, ám bevillant egy emlékkép…
Még anno, mikor éltem egy sereg gyerek üldözött. Meg akartak verni. Sőt végezni akartak velem. Én csak rohantam, mint egy őrült, és hátra sem mertem nézni. Mikor elfogyott a levegőm elestem. De arra még maradt erőm, hogy kirúgjam a gyümölcsös stand lábát, így a dinnyék egyenest az üldözőim ellen fordulhattak. Elrohantak, mintha csak gömbölyű fenevadak akarnák őket megölni. Végiggondoltam ezt a jelenetet. Tudtam, hétköznapi dinnyéktől Atsuya nem ijed meg, ám valami mástól talán igen. Mikor a klónok elértek, én megpördültem, és a sűrű felé kezdtem rohanni. Ők valószínűleg követtek engem, mert egy kardcsapás elérte a bal vállam. Mikor eléggé bent voltam a fák között, a kezeim egymáshoz szorítottam, és felnéztem.
-Hadou 33: Soukatsui! Hadou 31: Shakkahou!- A két technikát egyszerre lőttem el. A kék, és a vörös gömb egymást kergetve, indult meg a klónok felé. Ám nekem ez nem lehetett elég. A földbe vágtam a karmaim.- Hadou 54: Haien!
A föld meggyulladt a karjaim nyomán. Megpróbáltam ezzel lezárni az utat, melyen át követhettek volna. Halkan megkerültem az egész csetepaté színterét, a hamis ellenfeleim mögé kerültem.
-Hadou 45: Kohaku koutetsu!- Kiáltottam, így hátba támadtam az üldözőimet.
-Hát ez eléggé érdekes volt.- Súgtam magamnak.- Ha nem figyelek elléggé, kifogy a reiatsum, bár még vannak tartalékaim!
Elindultam Yomochin Atsuya felé. Előre shumpoztam, és Atsuya előtt guggolva álltam meg. Ferdén felfelé vágtam a karmaimmal. Nem húsba ért a pengém. Haj hullott a földre, hisz az ellenfelem hihetetlen sebességgel kerülte ki a pengéket, legalábbis remélem, hogy így volt. Hiszen egyéb esetben saját ügyetlenségem okozta azt, hogy az imént fodrászollóként működtek a pengéim. Nem számított. Ismét szúrtam, majd hátravetődtem. Messzebb akartam kerülni tőle, ám nem sikerült. Attól függően, hogy lesújt e rám lépek. Ha a pengéje megindul felém, én hárítom a támadást, én megpróbálok a csuklójába vágni. Ellenkező esetben, kilövök egy Soukatsuit rá.