Vannak alkalmak, amikor az átlagosnál is jobban gyűlölöm hímnemű fraccionomat. Főleg azokban az esetekben, mikor többet jár a szája a megengedettnél. A kezemben tartott levél is ezt bizonyítja.
A levél feladója a kis vöröskének a fraccionja. Tulajdonképp ezért állt szándékomban titokban tartani a technikai repertoárom, hogy holmi jött-ment arrancarok ne zaklassanak azzal, hogy arra kérnek, hogy tanítsam őket. Igaz, hogy a fajunknak erősödni kellene, mert jelenleg azért, bármennyire is nehéz beismerni, nem vagyunk egy szinten a rongyos shinigamikkal. Viszont azt sem lehet, hogy mindenfélét az arrancarok szájába rágunk, hogy így milyen könnyű lesz nekik. Ha nem a saját tapasztalatukon át ismerik meg a technikákat akkor nem érünk a dologgal el semmit. Értéktelen az egész. Abban is fogadnék, hogy ez az arrancar még csak meg sem próbálta elsajátítani a technikát. Remélem nem azt várja, hogy kölcsönadjam az egyik szememet, mert az úgy mennyire könnyű már lévén sok munkám van belefektetve. Chh... még mit nem. Jobb szemem látványától és különlegességétől biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt maga alá csinálna bármelyik gyengébb arrancar. Egy félresikerült technika végeredménye, melyet mostanra már tökéletesen képes vagyok használni, viszont a priméra segítségével megoldódott, hogy ez a szem ne tűnjön el, ne vesszen a feledésbe.
A szem, ami vérvörösen világít vissza rám a tükörből sötét szobámban igazán... csodálatos. Egy fenomén, egy fizikai anomália, egy új erő.
- Hát legyen, lássuk mennyit ér ez a bizonyos arrancar... - támaszkodtam fel tükrös asztalom mellől, majd egyetlen kézmozdulattal varázsoltam az arcomra a maszkomat. Immáron több rendeltetése van ennek az eszköznek, mint korábban. Most már nem csak megtévesztés és félrevezetés a dolga, hanem, hogy kordában tartsa újonnan szerzett erőmet. Valamint, hogy elrejtse azt a nem kívánatos szemek orra elől. És valóban, a változtatások, melyeket a priméra végzett rajta kiválóak, habár elfedi a szememet a külvilág elől, így is képes vagyok a szememet látásra használni. A vakság szóba sem jöhet.
- Sietek vissza. Addig ne menj sehová... - szólok vissza a falra felszegezett fraccionnak mielőtt kilépnék szobám ajtaján. Lehet, hogy erősnek mutatja magát és szó nélkül tűri a kínzást, de ez nem jelenti azt, hogy fájdalmai nincsenek. Különben is, egy idő után unalmas a fájdalomtól ordítozók hangját hallgatni. Akkor már inkább a gyors halál a jutalom nekik, nem a folytatás.
A levélben említett helyiség sohasem volt a cégállomásaim közül való. Nem szeretem az ilyen lebujokat. Az alja nép székhelye, szánalmas és beképzelt szemét temporális tartózkodási helye.
Épp megfordult volna a fejemben, hogy képes lenne az engem idehívó arrancar megvárakoztatni, mikor az egyik asztalnál egy férfi állt fel, majd nevemet kiejtve hellyel kínált. Egy, már azért túlságosan is, magas alak volt, fekete haj, fehér kalap. Nem értem, hogy miért nekem kell kifogni a leglehetetlenebb és legfurcsább alakokat egész Las Nochesben.
Az ülőhelyet elérve vér szaga csapta meg az orromat, mely jelen esetben némi alig észrevehető fintort váltott ki belőlem. Mindennek meg van a maga helye és ennek határozottan nem itt volt. Az ülőhelyet elfoglalva keresztbe teszem a lábaimat és várom, hogy a korábban, az asztalhoz érésem előtt, kikért pohár bort elhozzák nekem.
- Szóval ön lenne a harmadik espada fraccionja. - szólaltam meg, miután a maszkom alsó részét letörve felszabadult némi lélekenergiám és a poharat az ajkaimhoz emelhettem, hogy megkóstoljam a lila szín nedűt. Nem volt épp egy minőségi bór, de a még elmegy kategóriába belefért.
- Az első kérdésem a dologgal kapcsolatban az, hogy mely szemtechnikát óhajtja elsajátítani? A második pedig az, hogy egyáltalán tett-e próbálkozást arra, hogy önön erőből elsajátítsa azt? - tettem fel, a jelenlegi legfontosabb kérdéseket, hogy valami alap legyen amiből kiinduljak, hisz ha esetleg mégis szándékomban áll megtanítani egyet, az általam preferált technikákból, akkor szükséges tudom, hogy honnan kell kezdenem. Ha egyáltalán nem próbálkozott a technika elsajátításával az önmaga csendességében, akkor az azt jelenti, hogy már az elkezdéssel gondjai vannak.
~ Szánalmas... ~ hangosítottam ki a fejemben a gondolataim folytatását miközben, egy újabb korty után, hátradőlve a széken emeltem a poharamról a férfire a tekintetemet. Biztos voltam benne, hogy fogalma sincs arról, hogy pontosan kivel is áll szemben. Ahogy arról sincs fogalma, hogy milyen eszközöket vagyok képes használni ahhoz, hogy elérjem, hogy azt tegye amit szeretnék...

Nem igazán számítottam a plusz fogadóbizottságra, de az apró arrancar merőben áthúzta ezen számításaimat. Ráadásul szörnyen idegesítő is volt számomra a kis féreg, viszont a kalappal való hatástalanítással jó pontot szerzett a segítségemet kérő alak.
- Az előbb végzett akciójának - mutattam a kalapjára. - valamint annak fényében, hogy tett próbálkozásokat a technika elsajátítására azt hiszem, hogy megoszthatom önnel tudásom morzsáit. - húzódott egy kis mosoly az arcomra, mely mégsem jelenthetett túlságos bizakodást a férfi számára. Feltehetőleg nagyobb reményeket kelt benne a válaszom, mint ami a valóság, de a naivitás nem bűn. Egyáltalán nem az.
- Nem, nem csak kígyókat lehet egy ilyen szemtechnikával megidézni. - feleltem sejtelmesen miközben előre hajolva egyik ujjamat a poharam szájára helyeztem, majd nagyon halkan kiejtettem a szemtechnika azon fajtájának a nevét, mely a pókok feletti uralmat biztosítja, ugyanakkor ennek köszönhetően hamarosan apró nyolclábú állatkák is megjelentek, melyek elsősorban a férfi poharának a tetején szőttek hálót, valamint a kalapja körül. Amiatt nem aggódtam, hogy esetleg leolvassa a technika nevét a számról. Habár a neveknek nagy erejük van, de a tudás mindig megvédi saját magát. - Viszont ezek szerint találkozott valakivel, aki képes a szemtechnika segítségével kígyókat idézni. Segítségemért cserében hálás lennék, ha elárulná ennek a bizonyos illetőnek a nevét. - továbbra sem hagytam el a sejtelmes hangot egészen addig, míg a várva várt választ meg nem kapom. Volt tippem, hogy esetleg ki lehetne az, aki annyi affinitást érez a hüllők ezen faja iránt, hogy egy ilyen technikát megtanuljon, viszont nem akartam értelmetlen találgatásokba bonyolódni, mikor ebből az alakból is kihúzhatom a választ egy apróságért cserébe.
- Ugyanakkor mielőtt belekezdenénk a tanítás folyamatába érdekelne, hogy mely állatot szeretné megidézni illetve irányítása alá vonni. Ez egy fontos kiindulópontja a dolognak, lévén, bizonyos állatok rendelkeznek bizonyos plusz képességgel, mint ahogy azt, ha harcolt a kígyók ellen, bizonyára ön is tapasztalta. - kortyoltam bele az italomba miközben egyetlen gondolattal oszlattam fel a technikát, a pókok pedig, hálójukat hátrahagyva, egyszerűen eltűntek, lévén csupán puszta lélekenergiából álltak. - Ugyanakkor érdekelne, hogy melyik szemtechnika az, melynek birtokában áll és amelyre alapozni próbálta az új szemtechnikát. Ez szintén lényeges információ, hisz bizonyos szemtechnikák eltérnek egymásból és általában még az alapoknál és nem csak különlegességükben. - dőltem hátra ismét megigazítva kicsit a hajamat és a szoknyámat. ha minden jól és a tervek szerint megy, akkor jelenleg elég érdekes információk birtokába juthatok. Először is azt tudom meg, hogy ki az a személy, aki rajtam kívül birtokolja a kígyók létrehozásához és irányításához szükséges technikát. Másodsorban azt is megtudhatom, hogy ez az alak miféle szemtechnikával rendelkezik. Természetesen lehetséges az is, hogy nem valós információt oszt meg velem, habár utasíthatom arra, hogy pontos jelentést adjon. Nem kevés előnye van az espada létnek az is biztos.

Szórakoztató volt nézni az asztalt uralmuk alá vevő pókocskákat, meg a "tanítvány" reakcióját rájuk. Igazából ez volt az egyik próbatétel, amivel a türelmét és az önfegyelmét tettem próbára, de megbukott rajta, hisz elhúzódott az állatkák elől, arról nem is beszélve, hogy a feszültség ami azért jelentkezik nála, mert készül az esetleges ellentámadásra, szintén túlságosan látszik rajta.
- Nem kell félned, numeros. Nem veszélyesek, nincs szándékomban bántani téged. - szólaltam meg miközben felnézve rá egy széles vigyor jelent meg az arcomon. Lehet, hogy a mimikám ellent mond a szavaimnak, de ez igazából egy amolyan győzelmi mosoly, hisz rögvest az első harcot elveszítette. Kérdés, hogy még mennyi információt tudok kiszedni belőle.
- Á, szóval Diego... - felelem sejtelmesen a név hallatára. mikor utoljára harcba keveredtem vele akkor még nem ismerte a technikát, habár én használtam ellene. Biztos valamikor azután tanulta meg, hisz elég kígyós fazonról beszélgetünk, így nem meglepő a dolog.
- Ojo de murciélago. - ejtettem ki a kért technika nevét és összegyűjtve a pókokat a kezembe alakítottam át őket egy denevérré. Még szerencse, hogy olyan állatot kért, amihez van szemtechnikám, hisz más esetben rájött volna, hogy véges a technikáim listája, így meg fenntarthatom annak az illúzióját, hogy szinte bármelyik állatot képes vagyok megidézni.
- Gondolom eddig ahhoz hasonlóan kezdted el a képességgel való próbálkozást. Igazából ahhoz a képességhez semmi köze nincs, felesleges próbálkozás volt a részedről. Ennek a képességnek az alapja nem az, hogy egy újabb szemet generálj magadnak, a már meglévőket kell átalakítanod a lélekenergiád felhasználásával. - magyaráztam a numerosnak nem is törődve azzal, hogy tegezem, különben sem erősségem a formalitás. Közben a denevérrel játszottam, hisz kényem és kedvem szerint utasítgattam, hogy egyik kezemről hol átrepüljön, hol pedig átmásszon a másikra. Számomra ez a kis állat csak játékszer volt, lévén az én lélekenergiámnak a felhasználásból jött létre, habár hasznos, mert többet tud szerezni nekem, mint amennyit a kreálásához felhasználtam.
- Ennél pontosabb magyarázatot nem tudok szolgáltatni, hisz nagyon is attól függ az egész, hogy mennyire vagy képes irányítani az energiáidat. - csaptam össze a tenyeremben az állatot ezzel egyidejűleg megszüntetve a technikát. Ezek a technikák játékszerek számomra és semmi több. Puszta szórakozás amit harc közben is be lehet vetni figyelemelterelésnek...

Államat feltámasztva unottan figyeltem a koncentráló tanítványt. Nem is tudom, hogy számomra mibe és mennyi időbe is telt a legelső ilyen technika megtanulása, de akár az is lehet, hogy született érzékem van ezekhez, bár azt hiszem, hogy sikerült bizonyos szempontból elég magas szintre emelnem mindezt.Szó szerint értve is a szempontot, hisz jobb szemem automatikusan szórja magából a legutoljára aktivált technika állatait.
A felkiáltásokra csak a szemöldökömet emeltem meg, bár ez a maszk miatt nem volt látható, lévén nem értettem, hogy minek kell emellé kiabálni. A technika akkor is működik, ha csak suttogja a szavakat az ember, sőt, akár kiejtés nélkül is működésbe lehet hozni megfelelő gyakorlás mellett. De ez az ő dolga, ha ebben van neki az élvezet, hát hajrá.
A második felkiáltás után, már megjelent az első hírnöke annak, hogy a technika első felének a kivitelezése sikeresen megtörtént, habár látszott a numeros arcán, hogy észre sem vette a teremtményét, pedig lévén tiszta lélekenergia, igazán könnyen észlelni lehet a jelenlétét.
- Túl sok energiát pazaroltál el. - a kérdését szándékosan engedtem el a fülem mellett. Azt nem lehet gyakorlásnak mondani, ha ilyen kis bolhákkal letámad bárkit is. Még egy ma született hollow is szemberöhögné, rólam nem is beszélve.
- A technika első fázisán már túl vagy, képes vagy a szemtechnikát aktiválni, de ez koránt sem jelenti azt, hogy el is sajátítottad. Amit az imént létrehoztál, az egy selejt volt. Annak a jele, hogy túl sokat akartál és túl gyorsan, ezért nagy energia elpocsékolásáért gyenge eredményt értél el. - a kritikám teljes egészében objektív vélemény volt, ezt ha máshogy nem is a hanglejtésemből biztos ki tudta venni. Ugyanakkor teljes mértékben igazam volt, amennyiben lehetséges lenne biztosan tartanék neki egy lassított bemutatót arról, hogy hogyan kell létrehozni egy állatot puszta lélekenergiából, de ez nem áll módomban, hisz ez mind fejben dől el, így marad a szájkoptatás.
- Feltételezem, hogy a fejedben úgy pörgött le az egész denevér létrehozás, hogy puff, egy csapásra létrejöjjön egy állat. Amíg így fogsz nekilátni, addig annál a nyamvadt valaminél jobbra nem számíthatsz. Ahhoz, hogy egy olyan lényt hozhass létre amit életrevalónak lehet nevezni és nem kerül sokkal több energiádba, mint amit nyerni tudnál vele, akkor más oldalról kell megközelítsd a dolgot. Az egésznek a lényege, hogy a lényt szinte teljesen magadnak kell felépítened kívül belül. Se az idő, se a hely nem alkalmas arra, hogy biológia órát tartsak neked a denevérek szerkezeti felépítéséről, de a minimális vázlatot közlöm veled, hogy legyen amiből kiindulj. Először egy vázat kell létrehozz, körülbelül azt, hogy mekkora legyen a denevér és hogyan nézzen ki. Ezt követően ezt a vázat kell kitöltened "belső szervekkel" ami, lévén ez nem valódi denevér és még kezdeti szinten ismered a technikát, kimerül egy idegen lélekenergiát tárolni képes "gyomorban", az energia elszíváshoz szükséges fogazatban, valamint abban a minimális "agyban" aminek hatására képes értelmezni és elvégezni a rá kiszabott parancsokat. Az elején ezt természetesen nem kell elsietned, hagyj neki időt, hogy nyugodtan ki tudd mindezt alakítani a fejedben és azután akard csak átültetni a valóságba. Idővel és gyakorlással persze ezt spontánul, szinte azonnal is képes leszel megtenni és némi kutató munkát követve a lény fiziológiáján is képes leszel változtatni, valamint rá is jössz, hogy szinte szükséges is. Most pedig hajrá, próbálkozz a létrehozással, amikor pedig sikerül akkor válassz ki bárkit innen és kezdheted az olyan nagyon óhajtott gyakorlást. - fejeztem be a nem is rövidre sikerült magyarázatot és hátradőltem a székben várva, hogy mire jut a kísérletezéssel. Azt természetes, hogy megvárom amíg valóban képes lesz minimális szinten elsajátítani a technikát, azután pedig nyugodtan elhagyhatom ezt a helyet és a társaságát, hisz onnan úgyis rajta áll, hogy mit fog tenni azért, hogy effektívebben használhassa fel a tanultakat.