Flamoland

Tárgy: Re: Flamoland Kedd Szept. 04, 2012 3:37 am

Walking dead

A kurva életbe, meleg van, fáj a fejem is, és még mindig nem tudom, mi a fasz történt velem. Lássuk, mire is emlékezek? Elvertek, mint szódás a lovát, utána átmentem kukásba, és lefeküdtem egy konténer mellé… vagy ültem? Mindegy, ez nem fontos. Utána valami fura érzés kezdett lehúzni a sötétbe, mint amikor megittam egy üveg töményét, és mellé még nem kevés sört. Na, az volt olyan bágyasztó érzés, amikor a mozgásom csak a csuklás által keltett rezgések váltották ki belőlem. Na, de most nem az volt, most úgy elvertek, hogy ha hazamegyek, megkérdezik, ki a faszt keresek. Bár egy haszna volt, kiverték a fejemből Kanat, bár általában a faszom fejéből szoktam kiverni, de részletkérdés. A csaj már nem érdekel. Elkényeztetett, hisztis, beképzelt kis sztárocska, és nem hiszem, hogy több lesz belőle, csak rosszabb. Jobb is, hogy azt gondolja, hogy már nem élek, legalább én is tiszta lappal kezdhetek az életben. S remélem találkozni se fogok vele, mert a végén kiderül, hogy csak a sértet büszkeségem miatt gondolom ezt.
Kezdésnek ott volt az a szoba, ahol magamhoz tértem, egy ágy, és semmi más nem volt, csak jó nagy mocsok, a lábamon meg egy papír, ennyi volt ráírva: Készülj. Oké, készüljek, de mire? Nincsenek vizsgák… ja nem is járok suliba, amióta kiütöttem a dirit, munkából se kell, mert munkám sincsen már, hát akkor tényleg nem értem mi van. Na mindegy, foglalkozzunk inkább azzal, hogy kell egy kis pénz, és verekedni egy darabig nincs kedvem. Ezért hát mit tehetek? Használom a telefonomat, amit valami rejtélyes ok miatt meghagytak. A hülyék, lazán elraktam volna, na mindegy, legalább cigit is adtak, és egy kis pénzt. Akkor hajrá. Számok közt keresés, mert ha jól rémlik, volt valami… csaj, asszem csaj volt az, akinek a számát még utánam kiabálták a faterék. Hívjam, ha kell valami. Hát azért bekaphatják, de tényleg. Kidobnak, de azért még segítenek? Eh, és ezek a szülők? Szám kikeresve, csörgés, felvevés, dumálás, helyszín megbeszélés. Lerakni, és irány.
De utálom azt, hogy a ruhám, és a külsőm miatt megnéznek az emberek. Kapja be mind, nem tetszek? Ők se nekem, az egyik túl szakállas, még nő létére is az, a másik meg csupasz. Inkább bedobom magamat egy üres helyre, háttal nekidőlök az üvegnek, a bal lábamat felhúzom, és felrakom erre az ülő alkalmatosságra, rendelek egy sört, majd előveszem a cigit. Nem érdekel, hogy tilos, vagy éppen szabad. Hónapokig nem voltam magamnál, ne sajnálják már ezt a kis élvezetet. Bár ami zavar, hogy az a smucig banda nem adott annyi pénzt, hogy legalább egy ribancot fogjak, és a mára már joghurttá vált anyagot kiszívják belőlem. Marad majd a kézi habverés, vagy az a csaj, aki most jönni fog… már ha tényleg csaj, és nem egy vékony hangú pasi lesz az, de lehet ocsmány lesz, kár tervezni. Bár válogatós fasznak ló seggben van a helye.
- Picsába már, hol van? Elmegy a napom, még egy jó kartondobozt is találnom kell, ahol aludhatok.- idegeskedtem, miközben ittam a sört, és szívtam a cigit.

Tárgy: Re: Flamoland Kedd Szept. 04, 2012 6:13 am

Találkozás Takou~kunnal
avagy még egy éhes száj…

Mi másra is használja az ember lánya a szabadnapját, ha nem arra, hogy albérletet keressen? Muszáj voltam kisebb lakásra cserélni a jelenlegit, hiszen Ruriko már bentlakásos iskolába járt, nekem pedig egymagamra kár lett volna olyan nagyot bérelni, és így spórolhattam is egy kis pénzt. Minél többet spórolok, annál kevesebbet kell írnom. Ráadásul így majd közelebb leszek az újsághoz is, ami több alvást jelent. Teljesen megérte!
Ojiisan, az én kedves Volvom, is kifejezetten jó kedvű volt, csupán egyszer kellett a műszerfalba ütve indulásra biztatnom. Utána minden zökkenőmentesen ment, bár a lakás kicsi, és nem enyhén lepukkant, ráadásul nincs is a legjobb környéken, ettől függetlenül nagyon olcsó, ráadásul szinte teljesen berendezett, így nem kell külön bútorokat vásárolnom. Mondjuk a szomszéd nem volt otthon, hogy jól szemügyre vehessem, de állítólag egy idősebb férfi lakik ott, és a főbérlő szerint rendes, szóval nem aggódom, egyszerűen azt mondtam kiveszem. Kicsit megijedtem, mikor csörgött a telefonom, és nagyon reméltem, hogy nem Himo~jiisan az, és nem jelenti be, hogy valamilyen munkát elfelejtett, és azonnal segítenem kell neki, az nem ért volna a szabadnapomon!
Szerencsére szó sem volt ilyesmiről, csupán Sakavalmi~kun keresett, akinek a szülei valaha az apám ismerősei voltak. Természetesen emlékeztem rá, mert a szülei szóltak, hogy lehet fel fog keresni, de mivel ez hónapokig nem történt meg, azt hittem már égen visszaköltözött hozzájuk. Mindegy is, találkozom vele, meghallgatom, hogy mi a gond, és ha tudok segítek. Persze a jó kedvemnek nem igen tett jót az apám említése, még mindig haragudtam rá, pedig halottról vagy jót, vagy semmit. De hogy gondolhatnék jót egy olyan emberről, aki magára hagy egy gyereket, aki még általános iskolás? Persze nem magamra gondoltam, hanem Rurikora. Őt viselték meg a legjobban a történtek, és még most sem teljes az élete, bármennyire is úgy tesz, mintha az volna.
Így hát bepattantam Ojiisanba, és formula egyes pilótákat meghazudtoló manőverrel kikeveredtem a főútra, amin Karakurába indultam, mert ott beszéltünk meg találkozót. Persze hívhattam volna Narukiba is, de én mégiscsak könnyebben mozgok Ojjisan segítségével, mint mondjuk ő vonattal. Nem zavartatom magam a sebességkorlátozó táblák miatt, azok a nudliknak vannak kitéve! Én elérem a gázpedált, tehát nyomnom kell. Csak akkor szoktam lassabban menni, amikor Ruriko is mellettem van, de csak azért, mert nem szeret száguldozni, ami igen nagy kár, elvégre milyen jó is az! Viszonylag gyorsan megérkezem, így kézifékes parkolási technikámat is megtudom villantani egy Suzukis mócsingnak, aki az én helyemre próbált befurakodni, de persze, hogy én nyertem, ki más nyert volna? Természetes, hogy átengedjük a helyet egy hölgynek, nekem csak ne mutogasson, mert… mert kitalálok valami nagyon gonoszat!
A könnyű nyári ruha, amit viselek nem sokat takar, lévén, hogy nyári, amit a melegben hordanak, ugyebár. De lakás nézéshez, és alacsony árak kialkudásához tökéletes, Sakaizé~kun meg biztosan látott már testközelből nőt, elvégre gimnazista korú, nem kisiskolás. Belépve szétnéztem, elvégre azt beszéltük meg, hogy az ablaknál fog várni, de ott csak egy punk fiú ült. Körbenéztem még egyszer, de senki más nem volt, aki megfelelt volna, így felvont szemöldökkel vizslatni kezdtem. Nem éppen úgy nézett ki, mint egy cégvárományos gazdag úrfi. Rengeteg sok szegecstől az arca is alig látszott, de hát én sem vagyok éppen az a gazdag lány kinézetű. Csak jutna eszembe a neve…
- Szia! Bizonyára te vagy, Saka… khm… Hívhatlak Takou~kunnak, ugye? – néztem rá komoly tekintettel, míg kezet nyújtottam neki. Ez volt az egyetlen mentsváram – Te is hívhatsz nyugodtan Sachiko~neesannak!
Mosolyodtam el, elvégre mégiscsak idősebb vagyok nála, még ha inkább ő tűnik felnőttnek. Hiába, én már csak ilyen maradok, kivéve, amikor nem ilyen szeretnék lenni! Kicsit rosszallóan figyeltem a szájában lógó cigarettát, majd egyszerű mozdulattal kikaptam a szájából, és a sörébe dobtam, majd a kombót a kukába helyeztem.
- Nos, ártalmas dolgok kilőve! Most pedig fizetem az ebédedet, és segítek, miben kell – pillantottam rá szenvtelen arccal, mintha mi sem történt volna. – Rendeltél már valamit, vagy hívjak pincért?

Tárgy: Re: Flamoland Kedd Szept. 04, 2012 7:12 am

Walking dead

Merre van már? Lehet, hogy csak megszívatott? A saját érdekében remélem, hogy nem, mert akkor el kell mennem hozzá, és sajnálatosan egy égő zacskót kell raknom a küszöbére, és hát az meg nem lenne jó, mert abban bizony szar égne. Kicsinyes, de szerintem kellemes kis bosszú lenne. Ám még várok egy kicsit, ha nem jön egy negyed óra múlva, én leléptem, és tessék, miatta szívnom kell a cigimből is. Ez már tényleg szívatás a javából. Igaz, valaki most jött be, és ahogy elnézem, élvezi a nyarat, hát nem mondom, tudnék én is élvezkedni vele. Elég jók a mellei, szerintem aludni is igazán jó lehet köztük. Nagyok, és tuti, hogy pont megfelelően kemények. Tartják a fejet, és közben kényelmesek is, hm, még nem jön az a… mi is a neve? Valami Szotyi, vagy Tatyi? Valami ilyesmi lehetett, nem ismerem a csajt, csak annyit tudok, hogy a faterék valami régi ismerősének a lánya, és kész. Há remélem, hogy nem az volt a tervük, hogy összehoznak vele, és hátha észhez térek. Ha már egy énekest… na jó, kicsit túlzás, dalos pacsirtát is elkergettem, majd pont egy általuk választott csaj fog meg. Nevetséges. Na, de félre ezzel, a csaj elindult felém, én meg játszom a keményet. Feszítek mint pók a lucernásban, egyik kezemben a sört tartom, lazán fogva a nyakát, a másikban meg hetykén a cigit, hol iszok, hol szívok… Szívásról jut eszembe, itt nem kéne engedni majd, elég volt, amikor Kana csinálta. Nem mondom, marha jó volt, sőt, nagyon is jó, de hogy gyerekek is voltak ott, azért az kicsit durva volt. De félre ezzel az egésszel, mert mint kiderült, ez a csaj nem egy kis butus liba lesz, aki szétdobja a lábát egy rosszfiúnak, hanem akit keresek, és a jelek szerint nem tudja a nevemet. Legalább kvittek vagyunk, én se tudom a nevét.
- Hello. Sakamoto ”Fucking” Naraku a teljes nevem.- előre hajoltam és kezet fogtam vele. Sajnos majdnem kellett egyet lesnem, ott mell tájékán, de jelenleg hasznot remélem az ismeretségből, így vissza a hormonokkal.- Hívjál, ha akarod, Sachiko.- viszont nem szoktam használni az ilyen jelzéseket, mint a neesan, meg kun, és a fene tudja mi van még. Nem itt éltem, akkor honnan kéne tudnom, meg főleg azt, mikor mit kell mondani, vagy éppen nem kéne mondani. Ááááám, amikor elveszi a cigimet, és a sörömbe dobja, na akkor majdnem mondtam valamit, és nem voltam még ilyen közzel ahhoz, hogy lecsapjak egy nőt. De nyugalom van Naraku, nyugalom, ez még nem jelenti azt, hogy egy hülye picsa lesz. Sőt, talán kellemesen fogok csalódni, így hát egy: thaj elhangzása után nyugodtt arckifejezéssel belenyúltam a zsebembe, és egy másik cigit vettem elő, amit megint csak rágyújtottam, ám ezt inkább a másik kezemben tartottam. Hátha ez nem szúrja ki a szemét, de ha meg kell neki egy, szóljon, néma gyereknek az anyja se érti a szavát.
- Bocsi, de az utolsó doboz cigim, kicsit szeretném kiélvezni. Nem pont a kaja miatt kerestelek meg. Inkább azért, hátha tudsz valami megfelelő munkát. És csak egy sört rendeltem, és felőlem hívhatsz egyet. Egy valamit csak betudnék kapni, meg lehet kéne egy másik sör is. Az előzőt elnyelte a végtelen szemetes ördögi dimenziója.- továbbra is nyugodt arccal mondtam, de némileg barátságos hangot próbáltam megütni az irányába.

Tárgy: Re: Flamoland Kedd Szept. 04, 2012 9:18 am

Találkozás Takou~kunnal
avagy még egy éhes száj…

Kicsit furcsállva néztem rá. „Fucking”? Szokatlan név, biztosan csak felvett, gondoltam, lehet, hogy a szüleit idegesíti vele. Leültem mellé, ahol volt szabad hely, nem zavartattam magam, hiszen mért is tettem volna? Egyrészt felnőtt nő vagyok, és azt teszek, amit csak akarok. Példának okáért megzabolázok egy dohányzó tinédzsert, ha kell. Másrészt pedig egy igen feltűnő helyen vagyunk, emberek között, mi bajom lehetne, főként, hogy egy kölyökkel vagyok. Mert Takou~kun csak egy nagyra nőtt gyerek, aki semmi másra nem vágyik, mint elismerésre és törődésre. Minden tette, mozdulata és modora ezt sugallja, és csak a vak nem veszi észre, hogy lázadása mögött mi is áll.
Persze nem csak innen tudtam, hogy miről is van szó, hanem mert magam is átéltem ezt az időszakot. Amikor az ember azt hiszi, hogy azért tesz dolgokat, mert neki aztán igazán nem számít, és nem lényeges, hogy felkel-e holnap, holott ez nem más, mint segélykiáltás a világ felé. Figyeljetek rám! Itt vagyok! Jobb esetben észreveszik, rosszabb esetben… Arra nem is szabad gondolni, hogy mi lehet ezeknek a vége. Én is örülök neki, hogy az a korszakom végérvényesen lezárult. Takou~kunnak pedig majd én segítek, elvégre ezzel a viselkedéssel semmit nem old meg. Na jó, ha nagyon ragaszkodik a cigarettához, az még elmegy, de a többivel gondok lesznek. Azonban az egyszerű unalmas is lenne, így van mivel dolgoznom! Képzeletbeli ingujjakat felgyűrni, szuper neesan akcióba lendül!
Szerencsére egy rossz szava sem volt a kobzási végrehajtásra, de azért láttam, hogy nem tetszett neki. Rendben van, lesz veled dolgom, de nem vagy reménytelen. A másik cigarettára gyújtásra nem teszek megjegyzést, csak felvonom a szemöldököm, de végülis az ő tüdeje.
- Rendben, akkor megtöltjük a hasunkat, és közben megbeszélünk mindent! – Mosolyogtam rá, hogy érezze, számomra nem ellenszenves, mert szerény véleményem szerint csupán ennyire volna szüksége.
Aztán intettem egy pincérnek, vagy legalábbis nekem annak tűnt, és leadtam a rendelésem.
- Én egy nagy csokis shaket szeretnék, sült krumplival, egy hamburgerrel, de ne legyen benne hagyma! – Majd Takou~kunra pillantottam – Te mit szeretnél? Persze sörről szó sem lehet, majd esetleg, ha végeztünk. – Enyhültem meg kicsit, elvégre nem volnék az anyja, de ha már én fizetek, akkor az legyen valami normális és tápláló, nem pedig butító.
- Milyen végzettséged van? Milyen típusú munkát szeretnél csinálni? – Kérdezgetem, elvégre főként kiadókkal és szerkesztőkkel van dolgom, de rajtuk keresztül mégiscsak vannak kapcsolataim, bár bármit így sem tudnék elintézni.
Amíg a kiszolgálásra vártunk meghallgattam, hogy mit válaszolt a kérdéseimre, majd ezek alapján mérlegeltem, hogy mik is jöhetnének szóba. Abba a szerkesztőségbe, ahol a Novelljeimet adják ki, egyértelműen nem mehetett, hiszen semmi olyan munkát nem tudtak volna számára találni, ami megfelelő lett volna. Nálunk azonban talán van még hely, vagy legalábbis Kyou~chan olyan ügyes, hogy biztosan szorít neki valamit. Én pedig cserébe majd valahogy meghálálom. Süthetnék neki valamit, de az a baj, hogy nem jutna el hozzá, mivel Himo~jiisan mindent kiszagol, ami ehető, vagy annak tűnik.
- Nem ígérhetek semmit, de lebonyolítok egy telefont gyorsan, aztán meglátjuk. Ha ez nem sikerül, még van néhány hely, ahol megérdeklődhetem a dolgokat! – Mondtam lelkesen, bár enyhén túlzás volt, hiszen Kyou~chanban volt a legnagyobb bizodalmam.
Felálltam az asztaltól, és kissé félrevonulva meséltem el neki a dolgokat, amit egészen megértően fogadott. Talán az újság még nem tündökölt a régi fényében, Kyou~chan sokat dolgozott rajta, hogy ez megváltozzon, és a legjobb úton haladtunk afelé, hogy ismét az ország egészében ismert lap legyünk. Én pedig segíteni akartam neki, nem pedig hátráltatni, így feszülten hallgattam, mit is fog válaszolni. Természetesen nem Kyou~chan lett volna, ha nem oldja meg a problémát! Sugárzó arccal, hálálkodva tettem le a telefont, és tértem vissza az asztalhoz, az időközben megérkezett ennivalónk mellé, és lelkesen csomagoltam kifelé a meleg ételt.
- Nos, a főnököm ad számodra egy lehetőséget. Nekem azonban lenne néhány kikötésem, de ne aggódj, rosszabbul hangzanak, mint amilyenek! – Néztem rá komolyan, nehogy azt higgye, viccelek. - Első: a munka mellett befejezed a sulit, ha kell magam íratlak be egy esti kurzusra! Semmi nagydologra nem kell gondolnod, csupán az érettségit csináld meg, erre kérlek. Kettő: munka és iskolaidőben nincs sör, vagy más alkohol! Nem szólok bele jobban az életedbe, de ezen a két helyen legyen tabu, hogy máskor mit csinálsz, csak rád tartozik. Ha ezt a két feltételemet elfogadod, akkor tied az állás! – Nyújtottam felé a kezem, remélve, hogy elfogadja.
Nem éreztem nagydolognak ezeket, elvégre csupán a kezdet volt, ahhoz, hogy valamit elérjen az életében. Aztán majd szép fokozatosan mindent. Vidáman eszegettem az ebédet, végre anélkül táplálkozhattam, hogy Himo~jiisan éhező tekintette kunyerált volna belőle, miután minden mást már elfogyasztott. Aztán felötlött bennem egy nagy kérdés, hiszen nem véletlen keresett fel.
- Van hol aludnod? – Kérdeztem meg egyenesen, nem volt értelme finomkodnom.

Tárgy: Re: Flamoland Szer. Szept. 05, 2012 7:38 am

Walking Dead

Persze, ülj csak le mellém, nem mintha kérdezted volna, de már mindegy. El nem zavarlak, mert még a cigin keresztül sincs olyan rossz illatod, de nehogy elszedd ezt a cigimet is. Mert akkor már én fogok felállni, és lelépni. Lopásból is lehet élni, és az se állítana meg, ha kiraknád a melleid, na jó, az már talán. Ám ezeket nem fogom az orrodra kötni. Örülök, hogy élek, és nincs kedvem bekerülni a börtönbe. Ott főleg nincs csaj, és nem akarok én lenni; A Bika. Nah, de akkor most már normálisan kell ülnöm, mert a végén mindenkinek kényelmetlen lesz.
- Én már bekaptam pár legyet, meg sört is, és persze a cigi is nyom valamennyit az éhségérzeten. Tehát köszi, rendelj csak magadnak.- odavetettem foghegyről, majd a cigit elnyomtam a tenyerembe, és a kanapészerűségnek az aljába dugtam be a csikket. Dolgozzanak meg a pénzükért a takarítok, nem henyélni ám, és várni, hogy a szerencsétlen fogyasztók itt hagynak némi pénzt, és azt meg felszedhetik. Tényleg, hát elmegyek takarítónak, nem lehet rosszabb, mint virágokat árulni, és még az a rózsaszín kötényt se kéne felvennem. Baszki, ez az év üzlete.
- Én csak egy kávét kérek, cukor, és tej nélkül, csak feketén, és erősen.- most mondjam azt, hogy nem vagyok olyan, aki engedni, hogy egy csaj meghívja. Mert nem vagyok olyan. Szerintem a férfinak kell fizetnie, nem egy nőnek, mindegy mi van, ha kell, hát mosogasson el az a pasi, de ne hozza magát szégyenbe azzal, hogy nem állja a számlát. Én se hagytam, hogy Kana bármit is fizessen, bár belegondolva, lehet hagyni kellett volna, na mindegy, már késő.
Merengek itt magamnak, és csak most fogom fel, mit is rendelt. Nem sok ez neki? Férges, vagy mi, hogy ez belefér, vagy csak mellre hízik? Eh, témánál vagyunk, végzetség, meg mit akarok csinálni?
- Végzetség?- olyan anime stílusban vakartam a tarkómat, a szót elnyújtottam, és kis zavarodottság is volt a hangomban. - Háááááááááááát, az nem igen van, ott hagytam a sulit. Bár egész jól elvoltam, csak nem kellett volna a dirit pofán vágni. A munka meg mindegy, építeni valamit, esetleg rombolni, vagy javítani. A külsőm alapján rájöhetsz, hogy nem éppen gondolkozó, vagy éppen atomfizikusi munkára számítok. Bár egy fénymásolót még meg tudok csinálni, meg ami nem elektromos, azt is, csak egy kalapácsot adjatok.- hülye vicc, de vigyorogtam, bár a vigyorom miatt sokan majd beszartak (lsd avi). Szépérzék ficamosak. S azt gondoltam, hogy mire végére érek a dumámnak, már rég nem lesz itt, de maradt, sőt, még azt mondta, hogy valakit felhív. Most leptek meg igazán, elkerekedet a szemem, és csak meglepve pislogtam.
- Há… há… hát oké… nyugodtan, én… én itt leszek.- most azt se tudtam, hogy köpjek, nyeljek, vagy mi? Komolyan NEKEM fog segíteni egy ilyen csaj? Nah, merre van az a kamera? S még telefonált, megérkezett a kaja is, elvettem a kávémat, és kavargatni kezdtem. Néztem a fekete löttyöt, hogy mozog, körbe-körbe. Olyan volt, mint én. Nem haladtam előre, csak folyamatosan azt az utat ismételtem, néha megálltam, vagy kaptam egy kis édesítést, de a végeredmény megmaradt. Korház, börtön, eszméletlenség, vagy a sok pörgés miatt hányás.
S visszaérkezet Sachiko~neesan, asszem hívhatom így, ha tényleg segít, akkor kiérdemelte. Ám amiket mond, hát majdnem kiszúrtam a szememet a kanállal. Mivel én úgy iszom a kávét, hogy a kanál benne marad, és közben az ujjammal megtartom, nehogy gondot okozzon, na most ez a tartás meggyengült. Szerintem tökre elfogadható, hogy döbbent arcot vágok. Nem elég, hogy suliba kell járnom, de hogy még piálni se piálhatok? Na most jöjjenek főbe, vagy hátba, esetleg szíven. Ez már olyan kegyetlen, hogy nem lehet leírni se, de, le lehet, naaaaagyon kegyetlen. Ám legalább a cigizésre nem tért ki. De hogy fogom én ezt megoldani? Reggel munka, este piálás, így terveztem, nem úgy, hogy reggel munka, este tanulás, hajnalban meg piálás. Így alig fogok aludni vagy két órát, a szokásos háromra helyet.
- Baszki, hát kurva kemény egy feltételeket szabtál. De ahogy mondani szokták, válogatós fasznak mindenki tudja, hol a helye. De csak is érettségi, semmi más. Azért azt megjegyezném, a sör nem alkohol, hanem üdítő, de ezen nem fogunk veszekedni. Akkor, mi lesz a munkám?- szerintem érezhette, hogy olyan volt ez nekem, mintha a fogamat húzták volna, fájdalmas. Nah, de kezet rá, és kedves vagyok, nem morzsolom porrá, sőt, gyengéden fogom meg. Ám most meg az alvás? Fel akar magához csábítani? Nekem előtte udvarolni kell, minimum két sör, és egy doboz cigi. De félre a tréfával, gondolom már szálást is akar nekem szerezni. Sokkal fogok én tartozni, eh, fasza, mondhatom nagyon fasza. Hátradőlök, teljesen neki az ablaknak, a kávét a kezembe fogom, és a maradékot megint csak kevergetem.
- Ismerek egy helyet, ahol remek, kényelmes, és vastag dobozok vannak, nem is áznak be, szerintem egy darabig ott maradok, majd valami híd alá megyek.- az arcom komoly volt, minek hazudnék, ha egyszer ez a helyzet? Habár, lehet, hogy vissza kéne mennem a régi lakásba, vagy oda, ahol magamhoz tértem. Tényleg, mi lehet a macskáimmal? Remélem gondozták a drágáimat, vagy eskü, hogy magamhoz nyúlok.

Tárgy: Re: Flamoland Csüt. Szept. 06, 2012 3:42 am

Találkozás Takou~kunnal
avagy még egy éhes száj…

Meglepett, hogy nem éhes, de az ő dolga, én felajánlottam, hogy fizetem. Persze tudom, hogy a férfiak többsége nem szereti, ha egy nő hívja meg, mégis csak férfibüszkeség, meg egyéb betegségek. Ez alól egyetlen kivételt tudtam, de ő aztán úgy erősítette a szabályt, hogy azt légkalapáccsal sem lehetett volna megdönteni. Himo~jiisannak igazán mindegy volt, hogy hogyan, csak ennivaló legyen a gyomrában, utána olyan elégedett arcot vágott, mint egy jóllakott óvodás, meg kicsit úgy is nézett ki. Elmosolyodtam a gondolatra.
Bólogatva hallgattam mondandóját, de kicsit sem lepett meg, hogy végül nem fejezte be a középiskolát, persze nem a kinézete miatt, hanem mert tudtam, hogy e mögött mi rejtőzik. Vagyis inkább ejtettem. Magamon is csodálkoztam, hogy végül sikeresen befejeztem az iskolát, bár hogy őszinte legyek, inkább a tanárok jóindulatán múlt, mint az én teljesítményemen.
- Meglepődnél milyen külsejű tudósokkal találkoztam már – motyogtam, hiszen munkásságom során igen sok mindenről készítettem már fotót.
Visszamosolygok rá, elvégre még humor is szorult belé, ami nem rossz tulajdonság, sajnos nem sok minden másra számíthat az élettől. Nem találtam rossz alapanyagnak, csak kicsit kell kikupálni, és normális felnőtt lesz belőle, mert egyelőre, mint minden férfi, inkább nagyra nőtt gyerek. Biztosan finomítani kell majd a beszédstílusán is, mármint a sok káromkodáson, mert engem nem zavar, de ha dolgozni szeretne, ezt nem mindenhol nézik jó szemmel, sőt! Inkább egyenesen nem szimpatizálnak az efféle viselkedéssel. No de majd, ha lesz hol, akkor meglátjuk, mit is kell csinálni.
Felálltam az asztaltól és egy nyugodtabb helyre sétáltam, amíg beszélgettem Kyou~channal. Nem véletlen volt ő az a nő, akit a legjobban tiszteltem, és felnéztem rá, hiszen a fennálló problémát néhány másodperc alatt megoldotta. Azonban ez az esély egyetlen Takou~kun számára, és nem hagyom, hogy elszalassza, lévén az én állásommal is játszik. Nem mintha fenyegetve érezném magam, ha több időt fektetnék az írásba, megélhetnék abból is, de ennek már a gondolatától is kivert a víz. A fényképezés az a munka, amit fenntartások nélkül képes vagyok csinálni, az írás, csak szükséges rossz, amit elviselek Ruriko~chan kedvéért. Visszatérve továbbra is mosolyogtam Takou~kunra, és elmondtam neki a helyzet állását.
- Így van, csakis az érettségi! – Mosolyogtam, miközben kezet rázott velem. – Persze nem foglak megakadályozni benne, ha utána kedvet kapnál a továbbtanuláshoz! – Kacsintottam rá, és nyelvet is öltöttem, aztán élvezettel haraptam a hamburgerembe, ami melegen omlott szét a számban – Hát ez egyszerűen mennyei! Biztosan nem kérsz? – Csodálkoztam rá, nem tudtam elhinni, hogy egyszerűen nem éhes. – A munkád igen egyszerű lesz. Én fényképész vagyok, jelenleg a Naruki Postnak dolgozom, a szerkesztőségben pedig számodra is találtunk helyet. Nem egy kimagasló munka, lévén mindenes leszel, vagyis lehet, hogy kihordófiúként kell néha szaladgálnod, máskor pedig éppen fénymásolnod, vagy az archívből kikeresned valamit, de rendes fizetést kapsz érte. – Feleltem, amint lenyeltem a falatot. – Persze érzékelem, hogy számodra nem a legkedvezőbbek a feltételeim, de örülnék, ha nem csak egy ideiglenes munkád lenne, hanem végül rendesen el tudnál helyezkedni, ehhez pedig ezek a dolgok szükségesek. Nem vagy már kölyök, így beláthatod, hogy nem a magam örömére kérek tőled ilyen dolgokat!
Értelmes srácnak találtam, szóval biztos voltam benne, hogy megérti, amit mondok. Persze ezektől nem lesz boldogabb, és nem fog kevésbé úgy tekinteni rám, mint aki éppen a kedvenc plüssállatát vette volna el. Pedig a cigarettáról egy szót sem ejtettem! Alvásterén, a válaszán meg sem lepődök, a cinizmus persze hasznos védekezési eszköz, de engem sem ejtettek a fejemre, és egy rám bízott kölyök nem fog az utcán heverészni, akkor sem, ha minta hímnek gondolja magát, aki megverekszik a saját placcáért.
- Nincs utcán alvás, mert ott nem lehet mosakodni, így pedig mégsem állíthatsz be dolgozni. Befejezzük az ebédet, aztán nézünk neked valami használható ruhát is, mert bármennyire is trendi most ez a ruházat, a szerkesztőségben sajnos nem viselheted, nem lenne jó, ha tintás lenne, nem igaz? – Pillantottam rá mosolyogva, hátha ez az érv nyerőbb, mint az, hogy be sem engednék az irodába – Természetesen megveszem neked őket, de ne tekintsd ajándéknak, vagy sajnálatnak, majd megadod. Attól se félj, hogy inget és nyakkendőt kellene hordanod, csak néhány pólót, zoknit, és használható nadrágot veszünk, esetleg alsót, mert gondolom a nálad lévőkön kívül nincs más ruhád. Természetesen nálam alhatsz, van egy csodálatosan kényelmes futonom, amin a nappaliban el tudsz aludni. Ellenvetés? – Néztem rá félredöntött fejjel, miközben még sült krumplit majszoltam. – De egyébként, mielőtt bármi csúnya gondolat fordulna meg a fejedben, egyáltalán nem félek tőled, és nem tartok attól, hogy hátsó szándékaid lennének.
Persze különleges képességem miatt lehetetlen volt, hogy bármi bajom essen, főként a saját házamban, aminek minden zugát ismertem, és ahol a fegyverem is mindig a kezem ügyében volt. Nos, Takou~kun, feladtam neked a leckét!

Tárgy: Re: Flamoland Csüt. Szept. 06, 2012 5:43 am

Walking Dead

Miért, nem mindegyik tudós egyforma? Fehér köpeny, zsíros haj, görnyedt hát, reszkető kéz, szódás szemüveg, a barátnőről azt hiszik, hogy valami új pokemon, a szexről pedig azt feltételezik, hogy valami veszélyes étel. Legalábbis én csak ilyenekkel találkoztam eddigi életem során, oké, jobban mondva csak láttam ilyeneket, oké, nem hazudok, hallottam csak.
- Na milyenekkel? Lepj meg akkor.- tessék, itt van a lehetőség. Mutassa meg, hogy a tudósok nem olyanok, mint amilyennek elképzeltem őket. Vagy csak hangember, és ez az a fajta közbeszólás volt, aminek annyi volt a haszna, hogy a témát lezárják, hát én megnyitom akkor megint.
Nah, és akkor most intézik nekem a hívást, addig is a cigivel, meg a kávéval elvagyok, csak aztán nehogy megdolgozza a belemet, mert hamar rám jön a szapora, és rohanhatok a budira, akkor meg a beszélgetésnek vége, habár… ha gondolja bejöhet utánam, hogy folytassuk. Csak az kicsit perverz lenne, főleg ha budi szaxit is akarna adni. Bár ezt nem nézem ki belőle, csak nem olyan beteg. Ám vissza is jött, és a feltételei elég kemények voltak, de elfogadhatóak is, csak aztán ne akarja befonni a hajamat, vagy baszlatni a piercingjeimet, mert azért harapok, de nagyot. Szegény, nem akartam már az arcába röhögni. Én és a tovább tanulás? Persze, majd ha nagy leszek, vagy esetleg kedves, érzékeny, sőt, romantikus.
- Ezt jó tudni, majd észben tartom. Nem mintha meg is tenném…- már az érettségit se tudom, hogy fogom lerakni. Főleg, mert a régi suliba nem mehetek vissza, onnan kibasztak, mint macskát szarni. S most megy tovább a kajálás, vagyis Ő kajál, én nem. Amikor megkérdezi, hogy kérek-e, akkor a gyomrom majdnem jelez, de inkább erősen belecsíptem a combomba.
- Elhallgass baszod. Nem hívatod meg magad.- még mit nem, aztán még többel fogok neki tartozni. - Igen, tényleg nem kérek, de neked jó étvágyat.- említ valami Narukit, de nem ismerős, bár a narkora tudok következtetni, meg a hangzása is olyan, mint a nevemnek, de ennyi. De hogy fényképész? Csak nem rólam akar képeket, akt képeket? Hát annak megkérem ám az árát, de meg ám. Ezt a csodás testet ingyen ne nézze csak senki. Francba, mégse az, mindenes… tehát én fogom a kuli munkát csinálni, az még megy is. Jó lesz.
- Oké, az menni fog majd. Ha kapok egy kalapácsot, mindent megjavítok, az újságot is ki gorálom majd ha az kell. De budit nem igen akarok puculni. Persze ha én csinálom össze akkor oké, megteszem, de ha lehet ne egyetek már olyat, amitől a fosás jön rátok.- még bele is borzongtam, az a látvány, ami ott fogadna, eh… még ha jó a fizetés is, akkor se fogok szarban turkálni. - Akadt már pár munkám, reggelente virágot árultam, este meg pénzért verekedtem. Azok is jó munkák voltak, és ha nincs egy kis gond, akkor szerintem még mindig ezeket csináltam volna. Meg, hát nem azért, de nem hiszem, hogy nagyon sokkal lennél idősebb. - persze azt nem kell tudnia, hogy mi az oka, amiért nem dolgoztam tovább, az jelenleg csak rám tartozik. Amikor emlegeti a szagomat, akkor felemeltem a karomat, és beleszagoltam a honaljamba, és hanyagul megvontam a vállamat. Nem olyan büdös még ez. Ám a ruha említésén nagyon elkomorodik az arcom. Kezdem azt érezni, hogy változtatni akarnak rajtam. Nem elég a pia megvonás, és a tanulás, még a ruhámat is el akarja venni? Mi következik még? Ölebet akar csinálni belőlem? Na azt már nem.
- Khm, hogy fogalmazzak a ruhámat illetően. Egy nagy lófaszt fogom lecserélni. Nem azért viselem, mert trendi, vagy nem. Meg nézted már manapság miben járnak? Hát marhára nem olyanban mint én, a ruhám marad. Persze oké, lehet más cuccom is, de ennyi. Ha már új ruhákat akarsz, ilyesmit vegyél, vegyél, a fenéket, van annyi pénzem, hogy beletudok fizetni. Ez az én ajánlatom, ha nem tetszik, akkor már álltam is fel, és megyek a rákba. A tintától meg nem félek, a vér nehezebben jön ki belőle.- elég határozottan adtam elő a mondandómat. Talán rájöhet, hogy a ruhámat ne piszkálja, mert azért nem harapok, hanem már majdnem ütők. Meg én se mondtam, hogy úgy öltözik, hogy mindjárt kiesnek a mellei. - Az alvásra vonatkozóan pedig, elfogadom az ajánlatot. Majd ha lesz pénzem, adok a fogyasztásért. És nyugi, inkább elölről szeretem. - komorság el, jött a vigyor, persze nem gondoltam komolyan, bár ha este bemászik mellém, akkor nem fogom kizavarni.

Tárgy: Re: Flamoland Csüt. Szept. 06, 2012 8:04 am

Találkozás Takou~kunnal
avagy még egy éhes száj…

Most tesztelni akar? Komolyan? Engem? Nem kicsit fog megakadni bennem a bicskája. Félredöntöttem a fejem, és úgy szemléltem néhány pillanatig, majd válaszolok neki.
- Láttam már orvost, aki jobban ki volt varrva, mint te, és olyan kontaktlencsét viselt, amik vörös színűek voltak – mutogattam, miközben beszéltem – De a legfurcsább egy kémikus nő volt, akivel eddig találkoztam, na, ő vitte a pálmát! Hupilila haja volt, de kis rövid, tüsire vágva, ő karikákkal volt tele, de a főnökét nem zavarta, mert ha jó munkaerő, akkor mindegy hogyan is néz ki! – kicsit közelebb hajoltam hozzá – Nah, megleptelek? – Kacsintottam, majd elnevettem magam.
Ej, sokat kell még tanulnia, hogy rajtam fogást találjon, elvégre egy tinédzsert nevelek, annál pedig nehéz bonyolultabb lelket találni, vagy fogósabb kérdést feltenni. Igen, Rurika~chan tud olyat kérdezni, amik zavarba hoznak, vagy amire alig tudok válaszolni, de Takou~kun nem ez a kategória. Valahogy a csak Himo~jiisan tud néha zavarba hozni, de ő is csak azzal, hogy olyan dolgokat csinál, amit nem illik, ráadásul nem is igen gondolja át őket, csak ösztönösen. Félelmetes, amit néha művel, de azért aranyos, főleg ahogy a molyokat kergeti ki az irodából! De ne kalandozzunk el! Takou~kunnál tartottam, és annál, hogy kénytelen leszek a szarvánál megragadni, ami nem lesz nehéz, lévén csak egy nagyszájú kamasz, aki lassan, de biztosan beérik. Remélem.
- Ha kell segítség a tanulásban, abban is számíthatsz rám! Nem tudom mennyit felejtettem, de nem voltam rossz tanuló, biztos tudnék segíteni!
Ajánlottam fel, ha már én vettem rá a tanulásra. Persze arról szó sem lehet, hogy megírjam helyette a leckéjét, de egy matekpéldát biztosan el tudnék magyarázni neki, irodalomban pedig akár Himo~jiisan is segíthet. Ő úgyis imád ilyesmiről beszélni, és nem ártana Takou~kunnak, ha lenne egy férfi a közelében, akiről példát vehet. Bár lehet erre nem Himo~jiisan a legjobb, de ha nincs ló, ugye… Szóval kénytelen lesz vele beérni, Himo~jiisan pedig talán végre felnő. Ami hiú ábránd, de a remény ugye nem halálozik el először.
- Persze, hogy menni fog! – Mosolyogtam rá – Vécét nem kell tisztítanod, vannak takarítok, az az ő dolguk! Na, egy kis krumplit sem? Úgysem tudnám mind megenni! – Fordítottam felé a tálcám, és kínáltam.
Természetesen hogy az orkánba ne tudtam volna megenni, de biztosan éhes, nem lehet hogy nem. Férfi. Himo~jiisan is mindig éhes, bár lassan ijesztő, hogy mindig ő a hasonlítási alap, de valahogy az ennivalóról mind ő jut eszembe. Főleg, ha eltűnik az ennivalóm.
- Ilyen kis virágos köténykében? – Nevettem el magam – Biztosan nagyon jól állt! – Veregettem meg a vállát.
El tudtam képzelni, ahogy magas alakjával kínálgatja az iskolás lányoknak a virágokat, miközben kissé ijesztően vigyorog. Én biztosan vettem volna tőle, már a hecc kedvéért is.
- Khm, hogy fogalmazzak a ruháidat illetően, nem azt mondtam, hogy kidobom a kukába – utánoztam hanglejtését, itt nem a nokedli szaggatja a nagymamámat fiacskám! – Nekem teljes mértékben megfelel, hogy a te ízlésedhez hasonló ruházatot nézzünk, csupán olyan legyen, amiben meg lehet jelenni a szerkesztőségben. Nem fogok veled csilli-villi rózsaszín toppot felvetetni, csak jó lenne, ha lenne valami, amit másnap és harmadnap is felvehetsz. Talán még nem száll felőled zöld pára, de lehet, hogy még fog! - Húztam fel az orrom, azért én mégiscsak a segítség vagyok itt, és nem a gonosz mumuskirálylány. – És nem, a tintát nem tudod fehérítővel kiszedni, mint a vért, szóval higgy nekem, makacsabb!
Döntöttem ismételten félre a fejem. „Nos, kapiskálod már a dolgokat?” tekintettel figyeltem. Kénytelen lesz megszokni ezeket a dolgokat, nekem nem igazán lehet ellent mondani, és mindig elérem, amit szeretnék. Vagyis, mindent megteszek érte, hogy elérjem.
- Ne foglalkozz vele, már csak néhány napig maradok úgyis, a lakás pedig nagy. Mire költözöm neked is találnod kell egy helyet, mert ahova megyek, ott már nem igen férnénk meg ketten, főként Ruriko~chan miatt. Az pedig, hogy te mit szeretsz, nem igazán számít, elvégre ebben a felállásban nem te vagy felül! – Kacsintottam rá ismételten.
Csak nem azt gondolta, hogy zavarba jövök egy szexuális megjegyzéstől, mint egy kis bakfis? Korábban kell felkelnie ahhoz, és kissé fiatalabb lányokkal flörtölnie, azok még elpirulnak, vihorásznak, és bedőlnek a kemény a kérgem, puha a szívem sztorinak.
- Oh, és de, azért néhány évvel elhagytalak már! – Mosolyogtam, és eltüntettem a hamburger maradékát, amit a shakekel leöblítettem, és reméltem, hogy elfogyasztotta a sült krumplit, nem volt kedvem ájulatából kikaparni a kocsiból, nem nézett ki éppen pehelysúlyúnak, én pedig nem lettem még annyira ferde hajlamú, hogy férfiakat kapjak ölbe.

Tárgy: Re: Flamoland Pént. Szept. 07, 2012 2:14 am

Walking Dead

Most komolyan válaszolt? Vagy le akar nyűgözni, vagy pedig be nem áll a szája, és kényszeres dumás. Szerencséje, hogy kezdem megkedvelni, mert ha nem így lenne, már a sulis ajánlatnál leléptem volna a fenébe.
- Nagy kunszt, az én szemem természetes vörös.- vetem oda, csak úgy foghegyről. S még tudós se vagyok, hogy olyan legyen a szemem. Erre mit lép akkor, és hogy azért ne sértsem már vérig. Némi megjátszott meglepődés az arcra, és a szavakba is.
- Igen, sikerült.- viszonoztam a kacsintást, csak éppen nem nevettem, mert nem találtam annyira viccesnek. Oké, lehet az én hibám, a humorérzékem némileg kifordult. Legalábbis egyesek szerint azt, és fekete, a rasszista mocskok.
Segíteni a tanulásban? Arról nem volt szó, hogy tökéletesen fogom elvégezni, csak annyi, hogy beiratkozok, bejárok, és egy kettessel átmegyek, és ennyi. Persze, még azt akarja, hogy dicsérettel végezek? Azt már nem, egy életre elmenne a kedvem mindentől, eh, azt meg soha.
- Köszi, de nem kell, megoldom magam is.- mondtam kimértem.
- Akkor jó, szerencse, hogy nem kell puculni. És nem, tényleg nem kérem, edd csak meg, vagy vidd haza.- minek akarja ennyire rám tukmálni? Belerakott valamit, vagy mi? Nem az anyám, hogy etessen, meg ruházzon. Hm, tényleg, mi lehet velük? Elég rég nem beszéltem az öregékkel, hála az égnek, hogy elég rég. Nem sok kedvem lenne hallgatni a dumálást. Miért nem kezdek valamit az életemmel, meg mikor komolyodok meg, és ilyenek. Hát basszák szájba egymást. Miattuk lettem ilyen, fogadják el.
- Igen, abban.- amikor ezt mondtam, már némileg zavarban voltam. Ez tényleg ciki egy része volt, nem a munka, hanem a viselet. S már megint a ruha. Nem fogta fel elsőnek? Akkor megint el kell mondanom.
- Ahogy már mondtam, ha nem tetszik a ruhám, az nem az én gondom. Mivel ha mindenes leszek, és néha viszem az újságot, szerintem mindegy a ruhám. Az ilyet szeretem, most én is mondhatnám, hogy ne ilyet vegyél fel, amiből majdnem kibuggyan a csöcsöd, de nem teszem. Mert gondolom a külsőd segít a munkában is, szóval ha lehet, hagyjuk ezt a témát. Ebben megyek, és kész, max veszek még egy ilyet, és minden nap másikat veszek fel. Míg az egyik szárad, jó lesz amaz. Részemről a téma lezárva, a ruha marad, ha nem tetszik, akkor hagyjuk az állást a fenébe, és leléptem. - némileg már ingerültebb volt a hangom. Jöhetett nekem azzal a nézéssel, nem fogom engedni, hogy egy kezes bárányt csináljon belőlem. Vagy nézzek én is valahogy? Teszem fel sorozatgyilkos fejet vágjak be?
- Nem gond, szerintem elég lesz egy éjszaka, és majd keresek valami olcsót. És ki az a Ruriko? Ami pedig azt illeti, szeretek alul is lenni. Legalább látom a melleket ringani.- válaszért itt se kell a szomszédba menni. Beszélhet nekem úgy, mint egy komoly felnőtt, de nem hiszem, hogy közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz.
- Szerintem húszon három vagy kettő lehetsz. Én meg tízen kilenc leszek, vagy már vagyok, nem tudom, nem néztem. Tehát nyugi, nem kell úgy kezelni, mint egy kis pisist. Láttam már falon pókot, meg részeget az árokban. Többet tapasztaltam, mint a legtöbb ember.- elég itt csak a hollowokra gondolni, meg egyéb szarságokra.

Tárgy: Re: Flamoland Pént. Szept. 07, 2012 4:07 am

Találkozás Takou~kunnal
avagy még egy éhes száj…

Valahogy nem értettem mért van felém ekkora ellenállással, hiszen nem fenyegetem az önállóságát, vagy bántalmazom az ízlését.
- Jól van, de otthon már csak vacsora lesz! – Húztam vissza a tálcát, és a krumplit is elpusztítottam.
Persze Himo~jiisan már kérdés nélkül megette volna, és még simán kért volna repetát, mert ez milyen kevés volt, természetesen, hiszen nem neki lett szánva! De nem mérgesítettem fel magam, elvégre most az enyém maradt, bár mintha így nem is esett volna olyan jól. Mire is gondolok? Persze, hogy jól esett!
Édes volt, ahogy zavarba jött az egyenruha résztől, amit megértettem, elvégre ő egy lázadó, mi az, hogy rózsaszín kötényben szaladgáljon? Bár ez a makacskodása a ruhájával, igazán nem értem, mintha nem hallaná, amit mondok, hogy az ő ízlésének megfelelő ruhákat veszünk. Bár kiszúrás lesz, mert amilyen üzletbe megyünk, tuti nem kap ugyan ilyet, talán még ki is nézik. És mi ez a megjegyzés a melleimre? Ha nem tetszene, amit lát, akkor észre sem vette volna. Tényleg sokat kell még tanulnia, de hát van ideje! Mélyet sóhajtottam.
- Sajnos a munka világában, ha valakinek nem tetszik a ruházatod, az a te gondod, lévén egy főnök bármilyen indokkal elbocsáthat, de látom érzékenyebben érint ez a téma, mintha a férfiasságod akarnám levágni, pedig a ruhánál azért több kell, hogy valaki férfias legyen – Jegyeztem meg, persze nem a férfiasságát vontam kétségbe, de ha egyszer ez volt az igazság! Majd összefontam magam előtt a karjaimat, amik még inkább kiemelték nőies vonásaimat – A munkámban pedig nem a külsőm segít, elvégre most sem dolgozom, de valóban nem rejtem köpeny alá, amim van, és ez nem zavarja a férfiakat. S mint látod, most mondtad, de jelzem, nem vitatkozom ezen, elmegyünk és vásárolunk, majd ott összeveszünk! – Nevettem el magam, ami persze nem volt vicces, mert sanszos volt, hogy ez lesz, de a két dudás ugye nem költözik egy csárdába!
Meg én aztán tényleg nem korlátozni próbálom, még ha annak is tűnik, csupán örülnék, ha mikor Kyou~chan meglátja, nem egyből zavarná vissza oda, ahonnan jött. Persze nem hazudtam neki a telefonban, és elmondtam pontosan, mi is a helyzet, ettől függetlenül az ember mégiscsak teper azért, hogy jó benyomást tegyen. Nem mintha nem érteném meg a szarok én a világra, és mindenkire, aki benn van elvet, csak már kinőttem. Neki is jót tenne, ha minél előbb rájönne, hogy egyedül nem sokra megy ezen a bolygón. Márpedig akkor simulékonyabbnak kell lennie, vagy legalábbis kevésbé szókimondónak. Na, majd azt is megtanuljuk.
- Ruriko~chan a húgom, de ne aggódj miatta, jelenleg nincs otthon, iskolába jár – Talán jobb is, ha nem találkoznak, mind kettejük szempontjából, félek, hamar egymásra találnának. – Takuo~kun, amilyen korosztályú lányokkal dolgod lehetett, ott még nem nagyon ring semmi, ráadásul, ha csak nézed, igen nagy hiba. De ne térjünk el a tárgytól, elvégre én nem szedek fel iskolásfiúkat.
Nézze meg az ember, hogy kinyílt a csipája, eh. Bezzeg a tanulásba nem heccölt annyi energiát, mint amennyivel nekem beszél vissza. Éreztem, hogy még egy gyereket a nyakamba veszek Ruriko~chan, és Himo~jiisan mellé, mert ő sem volt más, csak egy nagy gyerek. Persze nekem sem volt okom panaszra, nem kellett a szomszédba csöngetnem ovis viselkedésért, de nekik összesen nem volt annyi felelősség érzetük, mint nekem.
- Bár, ha úgy akarom, tizenhatnak sem nézel, huszonnégy múltam, és nem kezellek pisisként, csupán tinédzserként, lévén az vagy. Most pedig induljunk, elvégre sok dolgunk lesz! – Ittam ki a shaket, és ettem meg az utolsó falat krumplit.
Oda ne rohanjak a tapasztalt úrfihoz, és ne csókoljam végig a lábát! Mindkét szülője él, ráadásul nem is utálják, elvégre még engem is megkértek, hogy figyeljek rá, mit akar még? Senkinek sem rúzsozzák a fenekét a való életben, ebbe bele kell tanulnia, de ettől még a szenvedés nem lesz menő. Áh, egyre jobban látom, hogy régen milyen ostoba is voltam, hogy azt feltételeztem milyen rossz nekem, pedig egészen sok mindenem megvolt, ami most nincs, és nem is lesz.
Felálltam, az érkező pincérnél egyenlítettem a számlát, és persze, hogy nem engedtem Takou~kunt fizetni, tekintetével nem is törődtem. Kisétáltam, emelt fővel végig lejtettem előtte, majd kinyitottam Ojiisan ajtóit, és jeleztem, hogy üljön be.
- Kösd be magad!
De meg sem vártam, míg eleget tesz a felszólításnak, hiszen eddig sem igen hajlott arra, amit mondtam. Rávertem a műszerfalra, és egy miután felnyüszített a motor, füstölő gumikkal elszáguldottunk a butikok irányába. Reméltem, hogy kapaszkodik, rázós út lesz!

Spoiler:

Tárgy: Re: Flamoland Pént. Szept. 14, 2012 1:54 am

Gyalog az A 3-ra

Kellemesnek lehet mondani az időjárást, enyhén szeles, de még mindig kellemes. Pedig hamarosan megérkezik az Ősz. A fák levelei sárgába fordulnak, majd elhullajtják azokat, készen állva a megújulásra. Ám előtte még szükségszerűen túl kell élniük a Telet is. Zord, kegyetlen, hideg tél, ami régen oly sok halált, és veszélyt rejtett magában, ám manapság nem számít. Védik magukat az emberek, elmenekülnek előle, és várják, hogy a fehér zölddé váljék.
Lassan lép, nem sietős a dolga, sétapálcája hangtalanul ér hozzá a járdához, gyűrűs ujján egyik ereklyéje, ez egy rovátkás. Hajába néha-néha belekap a szél, hosszú, fekete kabátját összefogják a gombok. Célja elérésében csak egy valami akadályozta, hogy egy ostoba féreg a vállának ment, és nem kért bocsánatot. Ellenkezőleg, felhívta Earl figyelmét arra, hogy máskor figyeljen. Earl lassan nézet a vállára, majd hátra, a férfira, aki haladt tovább a célja felé. Felemelte a karját, és leseperte a kabátját, ott, ahol hozzáért az a féreg. Ám nem hagyhatta ezt megtorlatlanul. Alig lépet párat a szemtelen ember. A torkához kap, fuldokolni kezd, majd élettelenül esik össze. Erről ennyit, Earl folytathatta az útját.
Egy személyt kereset, nem csak a haszon szerzés céljából, hanem mert némileg érdekesnek találta. Nem úgy, mint a legtöbb személyt, akikhez már volt szerencséje. A mogorva elf, és annak félvér ágyasa. Egyikőjük se volt megfelelő az ízlésének. A férfi túl keveset beszélt, a nő túl sokat, és túl sokat kérdezett. Nem a megfelelő párosítás volt, ám nem Earlnek kellene ezt megítélnie, akármennyire is joga van hozzá, mint minden máshoz. Mint felsőbbrendű lény, számára minden szabad, minden lehetséges, és eltaposhat bárkit, ha az érdekei így kívánják. De nem most, most csak keresi azt a férfit, bár egy darabig eltartott, mire rálelt, de megvan, és most odatart. Habár a helyért nem különösebben rajong, ahova sajnálatosan mennie kell, de nincs kedve várni, egy kényelmesebb létesítményig, így hát beéri ezzel.
Halkan csilingel az ajtó felé felszerelt kis harang. Tekintetét végighordozta a bent lévőkön, bár számára mind csak apró férgek, de itt van Ő is, így tehát elfogadja a jelenlétüket, és hanyagolja a társaságukat. Kimért, határozott léptekkel indul meg, ujját végighúzza a berendezési tárgyakon, és undorodva nézi meg a végeredményt. Habár szabad szemmel nem lehet látni semmit, de Earlnek mások az érzékszervei, érzi a mocskot. Még egy ok, amiért vesznie kell ennek az egész… létezésnek. S végül megérkezett hozzá, megáll az asztala mellett.
- Khm, elnézést. Remélem nem zavarom, és leülhetek?- szavai udvariasak voltak, kifinomult hanglejtéssel beszélt. Ám választ nem várt, hiszen boldog lehet ez a férfi, hogy egyáltalán meg lett szólítva. Így tehát leül vele szemben.
- Kérem, bocsássa meg, hogy megzavartam, akármit is csinált. Ám úgy gondoltam, hogy illendő lenne bemutatkoznom. Ha már egy olyan személy jelent meg ebben a városban, mint Ön.- habár a szavai udvariasak, csak cicoma az egész. Szükséges megjátszás, csak azért, hogy megfelelő viszonyt ápoljon azokkal, akikből hasznot remélhet. Ezért se küldte el az elfet, és a félvért. Csököt lényük ellenére, talán használhatóak lesznek, ha pedig nem. Nos, áldozatnak is megfelelnek.

/ https://www.youtube.com/watch?v=u1EzU9sLQ6I csak az utcai jelenethez, hogy is kell azt elképzelni Very Happy

//

Tárgy: Re: Flamoland Pént. Szept. 14, 2012 5:20 am

e5

A mai nap talán áttörést hozhat számomra, és végre rájövök, hogy hogyan teszi meg valaki az utolsó lépést, és válik a lelke végleg elveszetté, ahonnan egyedül már semmiképpen nem találhat vissza. Nagyon régen nem láttam olyan embert, akinek ennyire sötétszürke lenne a lelke, mint annak a fekete kabátos, húszas évei végén járó nőnek, akit most követek, már harmadik napja. A szeles őszi délután békés hétköznapnak tűnik, de számára ez a nap különleges, legalábbis mintha ideges lenne. A lélekleple is olyan, mintha változni akarna, és nem a jó irányba, valószínű most készül megtenni valamit, valami megbocsájthatatlant, ami végleg összetörné.
Az útja egy gyorsétterembe vezet, ahová követem, és beállok én is a sorba. Undorító ez a hely, nem csak drágán adnak szemetet, de még meg is alázzák a vendéget azzal, hogy saját magának is kell kivinnie, illetve visszavinnie az ételt, pont, mint egy gyereknek a menzán. Egy olyan lépés az ilyen éttermek létezése, melynek a valódi célja, hogy megakadályozzák az embereket a beszélgetésben, és minél több időt tölthessenek el az újonnan kialakuló rabszolgaságban a gazdájuk keze alatt. Semmiféle hangulata nincs a helynek, de meg kell hagyni, ügyes választás itt találkozni azzal az emberrel, akit már régóta hívogat. Ha valami illegális dolgot akarnak megbeszélni, akkor ez a hely tökéletes, senkinek nem jutna eszébe figyelni egy ilyen egyértelmű helyet.
Veszek egy szendvicset, és leülök a sarokba, messze a nőtől. Nem akarom, hogy tudja, figyelem, a kabátom jobb karjára varrt sakktáblán keresztül kezdem el nézni őt a Marbh Geatával. Nemsokára meg is érkezik a napszemüveges, szintén bőrkabátos, europid férfi, fekete lélekkel, és miután vesz valamit, leül vele szembe, és halkan beszélni kezdenek. Nem érdekel, hogy konkrétan miről, nem baj, hogy nem hallom, nekem elég annyi, hogy rosszban sántikálnak, még akkor is, ha a ruházatuk alapján akár valamilyen külföldi titkosszolgálattól is jöhettek. A CIA vagy a többi, hasonló szervezet sem jobb semmivel egy bűnözőcsoportnál, ugyanúgy ölnek, amikor lenne más megoldás az erőszakon kívül. Csak nekik felmentésük van a világi törvények alól. A lelküket azonban nem menti fel semmi. Illetve de, majd én meg fogom tenni, ha már nem kell tovább tanulmányozni őket.
Elképzelhetőnek tartom, hogy valójában ők követtek engem, már többször is láttam a közelemben ugyanazt a fekete lélekleplet, de mindig csak tárgyakon keresztül, úgyhogy a hozzá tartozó személyt még nem láttam. Talán most állították fel nekem a csapdájukat, itt, ezen a helyen, legalábbis ezt gondolom, amikor bejön a bajuszos, szintén európai férfi, öltönyben, a lelke pedig olyan reménytelenül fekete, amit talán még egyetlen emberen sem láttam, pedig láttam számtalan szörnyeteget, beszéltem velük, sokukat meg is öltem, némelyiknek valójában nem volt fekete a lelke, és csak a bábja volt valakinek. Ő itt azonban maga az árnyék, a sötétség, ami mintha a Pokol legmélyebb bugyrából tört volna ki. A szíve akár évtizedekig is energiával szolgálhat, az asztalnál ülő kettőé átlagosan fekete. Miközben a bajuszost nézem, aki felém jön, figyelek rájuk is a Marbh Geatával, hogy ha hirtelen mozdulatot tesznek, reagáljak. Persze ez felesleges. Bár nem hoztam magammal más fegyvert egy rövid tőrön kívül, esélyük sem lenne ellenem a legjobb kiképzéssel sem.
Ráemelem a tekintetem a fickóra, aki úgy tűnik, kitűnően beszél japánul. Persze, ha igazán profik, nem küldenek ide olyan embert, aki nem rendelkezik tökéletes nyelvismerettel. A szavai viszont meglepnek, úgy tűnik, nem játszik annyira zárt lapokkal, mint vártam, és még azt is elárulja, hogy tudnak a képességeimről. Legalábbis, semmi különleges nincs bennem azt leszámítva. Bár lehetnék már híres, gazdag, talán még a világot is megszerezhettem volna, ha erre irányulnak a céljaim, de nincsenek ilyen vágyaim, én is csak egy újabb fekete folt lennék a történelemkönyvek lapjain, illetve már nem élnék. A megfigyelő csak akkor lehet jó, ha őt magát senki nem látja.
- Mit akar?- ráemeltem a tekintetemet, nem is palástoltam az arcomra kiülő undort és megvetést. Egy gyilkossal nem fogok udvariaskodni, főleg nem úgy, hogy másodpercek múlva végzek vele, csak előtte meg akarom hallgatni, amit mondani akar. Ha valaki rájött a képességeimre, és keresnek, hátra kell hagynom mindent, és eltűnni valahol, legalábbis száz évre biztosan. Még mindig vannak a Földnek eldugott pontjai, ahová a sötétség ujjai már nem érnek el.

Tárgy: Re: Flamoland Hétf. Szept. 17, 2012 4:39 am

Walking Dead

- Okés, majd betolok valamit az arcba vacsira.- nah, hát akkor ez megbeszélve. Bár minek ennyire erőszakos? Ha egyszer most nem kell, a cigi meg nyom is valamennyit az étvágyamon, így meg főleg nem kell ennem. Meg hát bírom is az éhséget. Akadt időszak, amikor sajnos nem sok munka volt, meg verekedés se, így nem volt nagyon mit enni, hát edződtem akkor is.
S már megint a ruha témánál vagyunk. Nem szőke, akkor miért nem tudja megérteni, hogy nekem így a jó, és nem akarom lecserélni, még hasonlóra se. Meg jön itt ilyen hülye hasonlatokkal, tényleg havat fogok a végén köpni, csak nem akar leszállni a témáról.
- Nem arról van szó, hogy férfias, vagy se. Én így szeretem, ennyi az egész, ha meg nem tetszik a főnöknek, hát rúgjon akkor ki. Bár nem hiszem, hogy olyan munkát kapok, ami megköveteli azt, hogy sok emberrel találkozzak, akkor meg szerintem maradhat is ilyen.- és most akkor beszélhetünk mások ruhájáról is, meg arról, ki mit rak ki. Bár hárít, nem hiszem, hogy nem használja ki a testi adottságait a munkája közben. Nem azt mondom, hogy kurva lenne, vagy valami, csak éppen így könnyebben tud boldogulni, ennyi az egész.
- Oké, oké, felfogtam. De akkor se fogok ruhát cserélni, tehát csak elmegyek veled vásárolni, de kb csak Te fogsz venni bármit is, és magadnak.- ha azt hiszi, hogy nem így lesz, hát akkor téved. Nem engedek ebből, bár ringassa csak magát abba a tudatba, hogy nyerni fog, annál kellemetlenebb lesz az érkezés.
S már azt is tudom, ki az a Ruriko, bár azt nem, hogy mennyi idős. Remélem nem fog bőgve elrohanni, ha meglát majd, mert akkor azt hiszem, inkább az utcán fogok aludni. Most meg leginkább a fejemet verném az asztalba, vagy más fejét, részletkérdés csak.
- Már bocsi, de nem tudhatod, hogy milyen csajokkal voltam már. Akadt olyan is, akinek nagyobb volt mint neked, és ott igen is, ringhattak. Én meg nem kezdek ki azokkal, akikkel egy helyen dolgozok.- mondtam unott arccal, ez volt az elvem, és ezt betartom. Főleg mert általában olyan helyeken melóztam, ahol pasik voltak csak.
- Nem vagy sokkal idősebb, éppen csak kinőttél a pelenkából, nem kell fogni a kezem. Az, hogy mennyi idős vagyok, nem jelenti azt, hogy még tinédzser vagyok. Nem a faszveréstől volt érdes a tenyerem. Elég sok mindent átéltem már, mint ahogy mondtam, a felét el se hinnéd.- nem hiszem, hogy vágná mik azok a hollowok, vagy éppen shinigamik. Nem is kell tudnia, ha meg kéne, hát elmondanám azt is, hogy mit tettek a fajtámmal azok a szaralak fekete ruhások. Még ha nem is nagyon érdekel az egész, az igazságnak így van értelme.
Indulhatunk, de fizetni meg nem fizethettem, oké, ez még elmegy. Csak egy kávét ittam, belefért. Be a kocsiba, és nem értem, minek kéne bekötni magam… Hát megértettem, elég beteg volt, ahogy vezet. Bár én se vezetek finomabban, de talán ez már kicsit nekem is durva volt.

Spoiler:

Tárgy: Re: Flamoland Hétf. Szept. 17, 2012 5:56 am

Huszár C3

Nem foglalkozik az undorral, minek is kellene? Miért érné meg ez a féreg azt, hogy foglalkoztassa a véleménye? Ellenben ezzel a férfival, hiszen inkább ez a férfi lehetne kíváncsi arra, hogy Earl mit gondol róla… habár... ez ostobaság. Hisz még nem is tudja, hogy jelenleg milyen szerencséje van. Olyan lény van a társaságában, aki már megannyi helyet, kultúrát, lényt látott, és pusztított el, hogy azt nehéz lenne megszámolni. Habár ez nem feltétlen jelent mindenkinek örömöt, legalábbis azt, ami az ölés részre vonatkozik. Ámbár akadnak olyan kifacsart személyiségek, akik ezt nem méltányolják. Kár lenne elmondani, hogy egy magasabb célt szolgál az egész. A bosszú nemes ízét akarja megízlelni, az örömöt, amikor láthatja a ”testvéreit”, ahogy vérben fekszenek, a szemükből lassan kihuny a fény, utolsó lélegzetüket veszik, és akkor, akkor majdnem teljes lesz a bosszúja. Már csak egy dolgot kell megtennie, szabadon engedni Lucifert. Kinek az oldalán állva lángba borítják az egész Mennyországot, angyalok szárnyán fognak taposni, vérük esőként fog a halandókra hullni, sikolyaik mennydörgés lesz, és végül következhet Glória. A mindenség anyja, ki segített a börtöne megtalálásában, és felállításában. Ostobaság volt viszont, hogy az emberek hite volt az, ami táplálta a láncait. Ahogy gyengült az a hit, úgy gyengült a rabság is, ami végül nem máshoz vezetett, hogy szabad lett, és egy egész nemzet végéhez. Atlantisz vesztéhez, elnyelték a habok az egész szigetet. Ostoba népség, elfordultak az égiektől, és a tudományt éltették, nem csoda, ha ez lett a végzetük. S habár száműzték, visszatér majd, bosszút áll mindenkin, majd Lucifert megölve, és akkor egész nyomorult realitását elpusztítja, utána pedig sorban mindet. Végül nem marad más, csak a semmi, a végtelen, határtalan semmi, amiből saját létezést teremthet Earl. Minden úgy lesz ahogy akarja, Ő lesz az új isten, a nevét imádják, a lényét, és végre egységes béke lesz, és amint ezt elérte, akkor elhagyja őket, és kezdi elölről az egészet. Csak a szórakozás miatt. Nem úgy, mint az, amit azzal a shinigamival csinált. Szükségszerű volt a kísérlet, és nem is alakult rosszul a végeredmény. Mindent összevetve sikeresnek lehet ítélni. A továbbiakban csak a seregét kell áthoznia, de legalábbis egy tagját mindenképpen, Trollandot. Jelenleg Rá van az egyik legnagyobb szükség.
Ám most az élvezeteknek kell adni. Ezért int egy pincérnek, vagy legalábbis valakinek, aki kiszolgálhatja.
- Elnézést. Kérnék egy csésze, forró citromos teát. Köszönöm.- sétapálcáját nekidönti a kanapéra hasonlító berendezési tárgynak, jelenleg nincs rá szüksége, meg egyébként sincs. Csak azért van nála, mert megtetszett, és úgy döntött, magánál tartja. S most ideje foglalkozni a nem túl beszédes úrral.
- Ha jól emlékszem, de javítson ki, ha tévednék. Már elmondtam, mit is óhajtok. Bemutatkozni. A nevem, Earl S.- udvarias volt a hangja, és természetesen nyújtja a kezét. Illendő a bemutatkozást így folytatni, és reméli, hogy a reménybeli beszélgetőpartnere is elfogadja ezt a gesztust.
- Bocsássa meg a kíváncsiságomat. Ám azt már tudjuk, hogy szerény személyem mit is keres itt. Önnek viszont mi az oka arra, hogy ebben az… étteremben van? Természetesen puszta kíváncsiság, és ennyi az egész. Ha már mindketten ”különlegesek” vagyunk, akkor talán természetes az, hogy némileg érdeklődünk a másik iránt. Nem gondolja?- külön kihangsúlyozta azt a szót, talán így felfogja ez a féreg, hogy nem egy ember az, akivel beszélhet. S időközben megérkezett a tea is, megköszönte a kiszolgálást, és még várt a válaszra, amit remélhetőleg meg is fog kapni, addig is lassan keverte az italát, majd felemelte, és beleivott. Elégedett volt vele, ízletes, kellemesen savankás volt az íze. Bár volt már része finomabban is, de ehhez a helyhez képest, tökéletes volt.
- Nem kér egy csészével? Természetesen a vendégem rá.- továbbra is udvarias volt a modora, habár az nem volt az, hogy engedély nélkül ült le. De élt a gyanúperrel, hogy talán nem látják szívesen, és megzavart valamit. Ám Earl véleménye az volt, hogy bármit megzavarhat, mivel fontosabb volt bárminél, és bárkinél. Tehát valójában lehet nem is volt udvariatlan, legalábbis a saját megítélése szerint.

Tárgy: Re: Flamoland Pént. Szept. 21, 2012 8:28 am

d5

Hazugság. Hazugság a férfi arckifejezése, a szavai, ahogy kéri a teát, a gesztus, amivel int a pultnál állónak, aki, bár morog az orra alatt, azért kihozza neki a teáját. Hazugság a kéznyújtása, és a neve is. Én azonban látom, ki ő valójában: gazember és talán még több is ennél, egyszersmind kevesebb. Emberi élet alatt talán nem is lehetséges ennyire gonosszá válni. Lehet, hogy igazat mondott, és tényleg hasonlít rám, őt is megáldotta, vagy megátkozta a sors. Persze ez számomra kevéssé érdekes, akármilyen nagynak képzeli magát, egy igaz ember élete akkor is több ezerszer értékesebb az övénél, ha kicsi marad, egész életében, gyerekkorától öregkoráig ugyanazt a földet túrja, ugyanazon a helyen, ugyanazt a bort issza. Ugyanazokat az embereket ismeri, ugyanazt a nőt szereti, és amikor meghalt, a neve csak egy mindenki számára ismeretlen név lesz egy sírkövön, ami nem marad meg örökre. Én sem vagyok fontosabb azért, mert hatalmam van. Csak egy ember vagyok, aki még évszázadok alatt sem találta meg a helyes ösvényt.
- Felesleges bemutatkozni. Úgy tűnik, már tudja, ki vagyok, én pedig látom, hogy ki maga. Számomra érdektelen, kinek képzeli magát, miért érzi magát különlegesnek, valójában csak egy gyilkos, áruló, talán még rosszabb is. Az értelmetlen fecsegés helyett jobb lenne, ha elmondaná, miért jött, és mit akar tőlem- a kéznyújtását, akárcsak a meghívását egy italra, reakció nélkül hagyom. Az illemszabályok nem vonatkoznak az ilyen erkölcstelen szörnyetegekre, amilyen ő is. Talán már így is túl sok időt adtam neki, lehet, hogy már az elején ki kellett volna tépnem a szívét. Csak azért nem tettem, mert talán vannak még olyanok, akik birtokolják a Marbh Geatát, és ez az ember talán tud valamit mesélni róluk. Persze akkor is megölöm, ha ő is a McArmann klán tagja, aki ilyen mélyre süllyedt, már nem kapaszkodhat vissza többet. Ez már az a szint, amikor nem is foghatják fel, hogy helytelen, amit tesznek. Ha a rokonom, és hasonló képességeket birtokol, mint én, még inkább kötelességem megállítani.
A másik kettőt is figyelem a vállamra varrt sakktáblán keresztül. Ha mind különleges képességekkel rendelkeznek, esetleg mindannyian a McArmann klán tagjai, ami nem vetne túl jó fényt a családomra, nem is biztos, hogy olyan egyértelmű, és magától értetődő a győzelmem felettük. Még azt sem zárhatom ki persze, hogy semmi közük egymáshoz, de felelőtlenség lenne ilyen következtetést levonni. Szerencse, hogy a sarokba ültem, egyetlen mesterlövésznek sem lehet rálátása ide, mert az sem kizárt, hogy még többen vannak. Talán el kellene gondolkoznom a visszavonuláson, elvégre nem tudom teljes erővel használni a szemeimet. Túlzottan megerőltettem magam mostanában, ha feltöltöttem a ládámat, egy darabig nem fogom használni a Marbh Geatát. Valamit ki kell majd találnom, hogy hogyan használjam folyamatosan, elvégre Isten nem azért ajándékozta nekem az igazi látást, hogy csukott szemmel járjak a világban.
Hátradőlök a széken, miközben a szemeimet végig a fickón tartok. Ha bármilyen gyanús mozdulatot tesz, azonnal felrúgom az asztalt, és így elég időt nyerek hozzá, hogy előhúzzam a tőrt, és eldobjam a másik kettő felé, és kitéphetem ennek az Earlnek a szívét. A kezei mellett a szemét is figyelem, ha bármilyen jelét látom annak, hogy rendelkezik a Marbh Geatával, nincs időm, bár lehet, hogy nem is rendelkezhet vele. A saját lelkemet soha nem voltam képes látni, lehet, hogy ennek az oka nem az, hogy a szem nem látja magát, hanem a klánom tagjai nem is láthatják egymás lelkét.

Tárgy: Re: Flamoland Hétf. Szept. 24, 2012 5:43 am

H3

Bár az arcán nem látszik, nem igazán nyerte el a tetszését az a tény, hogy a kézfogására fittyet hánytak. Mindegy, hogy csak egy féreg az, akivel szemben helyet foglal, az alap dolgokat illene betartani. Például a kézfogást, vagy azt, hogy nem árulja el az ellenszenvét. Ám sajnálatos, de léteznek ilyen személyek. Nem lehet mindenki felsőbbrendű, hiába kapott az élettől ajándékokat. Nem él vele, nem úgy használja, ahogy kellene, nem érdemli meg, sajnálatos, de ez van. S emellé társul ez a modor is, végtelen elkeserítő. Ám az már majdnem megnevettette, hogy a véleménye szerint tudja, hogy kicsoda is Earl. Oh, még csak nem is kapizsgálja, de a felszínt se érinti. Tudatlan kis lények, nem láttak még olyat, aki nem évezredeket élt, hanem évmilliókat, talán már eont is számolhat. Más volt, mint a sarjai, első volt, megadatott számára az, hogy az idő nem fog rajta, természetes halált sose halhat, csak erőszakosat. Amire itt minden esélye megvan, ezért szükséges a megbújás, rejtőzés, és kerülni a legtöbb konfliktus agresszív megoldását.
- Tehát tudja, hogy ki vagyok? Sőt, a véleménye az, hogy gyilkos vagyok, áruló? Vicces kis vélemény, sőt, már majdnem igaz is lehet, bizonyos felfogásból. S miért is jöttem ide, és mit akarok magától? Nem is tudom, hogy mondhatnám el, hiszen már megtettem. Meg akarom ismerni, és bemutatkozni. Talán nehéz ezt elhinni, habár én nem kétlem, bár, maga tudja. S még valami. Ha megölünk egy bogarat, akkor gyilkosok vagyunk, ha megölünk egy állatot, gyilkosok vagyunk? Vannak olyanok, akik szerint igen. Szerintem nem, nézőpont kérdése az egész. Maga szerint az vagyok, szerintem pedig tévedés. Ahogy mondtam, a nézőpont a lényeg. A nézőpontom az, hogy nem vagyok, hiszen… hiszen csak egyszerű kis rovarok voltak. Semmi egyéb.- úgy mondta az egészet, mintha ez természetes lenne, habár Earlnek ez az volt. Eltaposni egy apró, jelentéktelen kis lényt, miért lett volna gyilkosság? Csak a hatalmasabb érvényesült, ennyi az egész.
- Biztos, hogy nem kér egy teát? Tényleg elég finom, ahhoz képest, hogy hol is készült.- gúnyolódik, vagy csak kedveskedik? Ki tudja, és miért is számít? Ismét az ajkához emeli a csészét, és lassan issza ki belőle a maradékot, majd az asztalra teszi.
- Az imént azt mondta, hogy tudja ki is vagyok, mégis mire fel alapozza ezt a kijelentést? Vagy csak feltételezi azt, hogy kit rejt ez a forma? Esetleg arra utalt, hogy milyen a jellembeli beállítottságom? Jó, gonosz, semleges. Bár ezek csak szavak, és azokra illesztik mások, akikkel nem értenek egyet, nem egyeznek az elveik, céljaik. Pont, ahogy a nagyobb sereg terroristának nevezi a kisebbet.- nem dőlt hátra, a végén még mocskos lesz a ruhája, így is el kell majd égetnie. Túl sok itt a fertő, és mocsok, hiába finom a tea, ez csak egy rovargyülekező hely. Amit ki is fog irtani, ha jónak látja az időt, jelenleg nincs elég ideje, hiszen már majdnem egy élvezhető társalgásban van. Hiába elég passzív a partnere, attól még Earl elmondja a véleményét, és amit akar, utána pedig távozni fog, és ha így haladnak, akkor sajnálatosan, az elég hamar befog következni. Kellemetlen lesz, de nincs mit tenni.

Tárgy: Re: Flamoland Csüt. Okt. 11, 2012 7:45 am

Hf6

Kezdek rosszul lenni ettől az embertől, aki azonban egyre kevésbé tűnik számomra méltónak rá, hogy egyáltalán emberként gondoljak rá. Csak néhány hozzá hasonlót láttam eddig, de ők sem voltak ennyire borzalmas állapotban. Az ehhez a férfihoz hasonlók a legrosszabbak minden bukott lélek közül, valamiért azt képzelik magukról, hogy a hatalom miatt jobbak a többieknél. Zsarnokok, despoták, kegyetlen katonák, haramiák, bűnbárók, mind azt képzelik, hogy a kezükbe adott kard miatt joguk van hozzá, hogy lesújtsanak vele arra, akire csak akarnak. Pedig akinek kardja van, egyben felelősséget is kap. Aki ezt nem érti meg, csak akkor jön rá, hogy rossz úton jár, amikor a saját módszere áldozata lesz.
- Kíváncsi vagyok, akkor is így gondolja-e majd, ha egyszer a maga nyaka körül szorul a hurok. Ha majd valaki összetapossa, mint egy jelentéktelen csúszómászót, vajon nem fogja átgondolni, hogy a világ nem így működik?- ez előreláthatólag percek múlva fog megtörténni, úgyhogy mielőtt meghal, talán még választ kapok a kérdésemre szóban is, majd láthatom, hogy igazat mondott-e. A legtöbb hozzá hasonló önelégült despota nem volt hajlandó elfogadni, hogy már nem az ő lábán van a csizma, és valódi férgek módjára vergődtek, miközben a sors lesújtott rájuk is, hol egy hozzájuk hasonló szörnyeteg, hol egy jobb korszak hírnökének kezével.
- Nem kell ahhoz semmiféle tehetség, adottság, érték, hogy valaki borzalmas tetteket vigyen véghez. Ha egy tehetséges embert megöl egy olyan, aki semmiben nem jó, semmihez nem ért, senki nem szereti, nem lesz értékesebb annál, akit megölt. Ostobaság azt képzelnie magáról, hogy különb lenne bármelyik embernél azért, mert meg tudja ölni őket. Minden élőlényben, így a legapróbb rovarban is külön világ létezik. Ez a világ, amit kivetít a környezetére, jelenti az igazi értéket. De kétlem, hogy maga ezt képes lenne felfogni, úgyhogy térjünk inkább a beszélgetésünk témájára, és hogy egyszerű dolga legyen, pontosítom a kérdésemet. Mit akar egy „bogártól”, akivel nem egyeznek az elvei?- gondolkozom pár másodpercig, hogy a második kérdésére válaszoljak-e, ha válaszolok egyáltalán, de végül úgy döntök, hogy már úgysem adhatja tovább senkinek, és a saját bevallása szerint akár ő is rendelkezhet Marbh Geatával, bár lehet, hogy más módon képzeli magát különlegesnek. Valaki, aki látja a lelkek bűneit, nem süllyedhet ennyire mélyre.
- Nem tudom, hogy mi az igazi neve, hol született, mennyi idős, miért lett olyan, amilyen, nem ismerem a múltját. Azonban látom a jelenét, látom, hogy a lelke feketébb az éjszakánál is, számtalan bűn tette ilyenné. Ez a sötétség takarja az elméjét is, vakká teszi magát, elhiteti magával, hogy jó úton jár, és hatalmat kell szereznie. Annak azonban semmi értelme, nem lehet cél, csak eszköz, ez a hatalom magát fogja elemészteni. Ritka dolog látni valakit, aki ennyire mélyre süllyeszti le magát, és ilyen szintű sötétséggel a lelkében még életben van. Nyilván már elhitte, hogy a törvények felett áll, de egyszer, mint mindenki, maga is bíró elé fog állni a tetteiért. Ha nem változik meg- a változás persze rajtam keresztül történhet csak meg, de egyre jobban érdekel, hogy mit láthat egy vak ember, úgyhogy nem vetem rá magam, nem nyújtom előre az ujjaim, hogy a szívére kulcsolva kirántsam a lelkét a testéből, legalábbis egyelőre.

Tárgy: Re: Flamoland Csüt. Okt. 18, 2012 12:35 am

H4

Halványan elmosolyodik Mr. Corten szavain. Már maga a gondolat is nevetséges, hogy valaki képes legyen elpusztítani. Azt sajnálatosan el kell ismernie, hogy a jelenlegi erejével nem képes túlságosan nagy teret kiszakítani magának ebből a világból, csak hogy vannak más eszközei is erre. Elég lesz az is, ha csendben viszi véghez a terveit. Kerülve a feltűnést, és árulkodó jelek hátrahagyását, s mire észbe kapnának már késő lesz. Lángokban fog állni minden, leolvad a hús a csontjaikról, és nem lesz más, csak egy újabb strigula Earl javára.
- Nos, lehetséges, hogy egyszer megtörténik ez is, de nem mernék fogadni arra, hogy ez ténylegesen valóság lesz. Olyan sokszor hallottam már ezt, megannyi önjelölt hős akart véget vetni az életemnek, és még mindig itt vagyok. Maga az a személy, aki nem érti a világ működését. Nem egy tündérmese, ahol a végén minden jól fog elsülni, a rossz elnyeri méltó büntetését, nem, nagy tévedés. Voltak, vannak, és lesznek olyanok, mint Én. Csupán idő kérdése az egész, hogy mikor jelennek meg.- habár nem pontosan az időn múlik az egész. Ha elég gyorsak, talán teret nyerhetnek, és élvezhetik egy darabig a múló hatalmukat, utána az a sors vár rájuk is, mint mindenki másra. S most pedig már nevetni van kedve. Kellemes vitapartner Mr. Corten, csak az érveit igen könnyen meglehet dönteni.
- Ezzel vitatkoznék. Kiirtani egy egész falut, várost, vagy országot, nos, ahhoz szükséges némi tehetség, adottság. Egyik percről a másikra nem lehetséges, de majd egyszer talán tanúja lesz ennek is. Ahogy minden élet elhamvad, és csak egyedül fog állni a semmiben. Egy külön, ámde értéktelen világ, és ha igaz, amit mond. Akkor nem különb Mr. Corten. Talán nem akarattal, de ha véletlenül is eltapos egy bogarat, akkor elpusztítja a világát. Annyi az eltérés, hogy Én ezt akarattal teszem meg, semmi más. És mit akarok? Nos, azt már megkaptam. Tudom, hogy az álszent beszéde ellenére, maga se több, mint egy gyilkos. Ha elveszek egy életet, mindegy kinek az életét, az már a felfogás szerint bűn. Csakhogy érzem a vért a kezein, tehát maga is bűnös, vagy a szavaival élve, gonosz. Ha nem vett volna el egyetlen egy életet se, akkor lenne jogosultsága az eddig elhangzottakat mondani, de így nincs.- halovány, öntelt mosoly ült ki az ajkára. Mindenki, aki már egyszer ölt, akkor az elkárhozott lélek, semmi más. Mindegy milyen ostoba érvei vannak rá, mindegy kivel végez. Az élet érték, legalábbis egyesek szerint, és azt elvenni gonoszság. Ennyi az egész, az asztalnál két gonosz ül egymással szemben, csak az egyik nem ismeri be, hogy az, míg a másik, csak máshogy látja a dolgokat. S ideje némi fényt gyújtani Mr. Corten elméjében.
- Mindennek megvan a története, csak éppen nem mind érdekes, ahogy az enyémet se nevezném annak. Nincs is szükség arra, hogy elmondjam. A lelkem pedig a maga felfogása miatt fekete, más talán egyszerűen fehérnek látná, vagy éppen szürkének. Az út pedig, amit járok, az jó út, méghozzá az Én jó utam. Természetes, hogy ami mások tetemével van kikövezve, az nem lehet jó mások számára, csakhogy ezt a kis áldozatot kénytelenek meghozni, és a jövőben is meg fogják hozni. Ez a természet rendje, az erősebb felfalja a gyengébbet. Hatalmam pedig van, talán nem az egésznek vagyok most birtokában, de csak idő kérdése, és ismételten birtokában leszek. S igen, felette vagyok, az emberi törvényeknek nincs hatása egy olyan valakire, mint Én. Mivel, ha jól emlékezek, a beszélgetésünk közben, egyszer se mondtam, hogy ember volnék. Mivel nem is vagyok az, így tehát a törvénykezés tökéletesen hasztalan. Elkövettem valamit, ami az emberi törvények szerint bűn? Nem hiszem, de ha mégis, képesek azt bizonyítani? Képtelenek rá. Mr. Corten, jelenleg az annyira imádott emberei számára, tökéletesen érinthetetlen vagyok. Akár felégethetnék egy egész falucskát. Nem tudnák mi volt az, nem lennének képesek felfogni azt, mi is tette ezt. De ha mégis. Számukra nem vagyok más, mint; Earl S, egy külföldi üzletember, akinek Japánban vannak érdekeltségei. S ki mellé állnak majd? Természetesen arra az oldalra, ami a hasznot, profitot fogja hozni. Mert ilyenek az emberek, a természetük. Egyre többet, és többet akarnak, míg végül belefulladnak a saját vágyaikba, de hogy valaha is elítéljenek? Kérem, soha nem fog megtörténni.- némileg hosszabb volt a monológja, de úgy gondolta, jobb a dolgokat letisztázni.
- Nos, ha netalán tervezi, hogy mond még valamit, vagy tenni akar, akkor kérem, ne habozzon, mert nem szeretnék tovább maradni, egy ilyen disznóólban.- sütött a lenézés a hangjából, és az se lehetetlen, hogy este ezt a helyet, porig fogja romboltatni. S még vár Mr. Cortenre, addig is, a gyűrűje készenlétben van, ha netalán váratlan támadásokra reagálnia kellene, akkor a pajzs legyen készen.

Tárgy: Re: Flamoland Pént. Nov. 02, 2012 1:28 pm

d4

Összehúzom a szemem, ahogy a férfi szavait hallgatom. Nem kétséges, az elméje már megbomlott, csoda is lenne, ha túlélte volna épen azt, amit a hozzá tartozó vak szemeknek néznie kellett, anélkül, hogy látnák, mit tesz őrült tulajdonosuk. Felesleges minden rá áldozott szó, nem is miatta beszélek vele, ez egy tökéletes alkalom arra, hogy összemérjem az érveim az ördöggel, hogy egyszer talán őt is képes legyek látni, és ha látom, megakadályozni, hogy az emberek agyába férkőzzön. Ha sikerülne, talán örökre eltörölném a fájdalmat, és soha többé nem kellene senkinek átélnie, amit nekem.
- Egyszer mindenki meghal, Mr. S. Ha most még vak is hozzá, hogy lássa, milyen is maga, meg fogja látni, amikor meghal. Amikor minden véget ér, megtudhatjuk, milyen emberek is voltunk, megmérettetnek a tetteink. Maga pedig nem több egy vásott kölyöknél, aki nem tett mást, csak nagyobbra cserélte az állatokat, akiket kínozhat. Meg fogja kapni, amit érdemel, ne féljen!- a férfi szavai, amik a személyemet támadják, nem érintenek meg, csak annyit látok belőlük, hogy habár tudja a nevemet, legalábbis ami a keresztnevemet illeti, mégsem tud rólam semmit. Akkor tudná, hogy amióta felébresztettem a Marbh Geatát, még senkit nem öltem meg, aki nem szolgált rá, és őket sem megbüntettem, hanem megmentettem. Az a szenvedés, amit átéltek, csak egy pillanat volt ahhoz képest, amit büntetésként kaptak volna, az elvett idő pedig csak egy másodperctöredék az örökkévalósághoz képest, amit a Pokolban töltöttek volna el. Megvárom, hogy végigmondja, amit akart, ebből számomra csak az a lényeges, hogy van olyan személyazonossága, amire rá tudok bukkanni. Fel fogom keresni, ha annyira híres üzletember, pillanatok alatt meg fogom találni, és magammal viszem a lelkét. - Azt hiszem, maga hiányzott a történelemórákról, Mr. S. Az emberiségnek már több, mint hatvanhét éve sem jelentett problémát, hogy lesöpörjön egy egész várost a földről, nem is kell mást tenni hozzá, csak megnyomni egyetlen gombot, és akár egy teljes nemzet elhamvadhat másodpercek alatt. Pusztítani mindig nagyon könnyű, Mr. S, azok lépnek csak erre az ösvényre, akik nem képesek alkotni. És ami azt illeti, van különbség a szándékosság és a baleset között, Mr. S. Önmagát is elpusztítja. Ami az útját illeti, hazudik magának, az útja elárulja magának, hogy helytelen ösvényen jár, amelyen egyedül halad, társak nélkül. Talán néha-néha keresztezi valaki más is a lépteit, de nincsen maga mellett senki, aki ismerné a valódi énjét. Az olyanoknak, mint maga, soha nem lesz semmije. Ez a büntetése, Mr. S. Talán úgy érzi, hatalma van mások felett, amikor megöli őket, de téved, csak az életük felett gyakorolhat hatalmat, bármit tehet velük, soha senki nem fogja szeretni azt, ami maga igazából. Éreznie kell, hogy valami nincs rendben, hiába a pénze, a hatalma, a pusztítása, mindene, csak azért van, hogy kitöltse az ürességet, és elhitesse önmagával, hogy létezik. Senki nem szereti, semmit nem teremtett, az egyetlen dolog, amivel reakcióra bírja az embereket, ha fájdalmat okoz nekik, ha félnek magától, vagy ha hasznot remélnek. Az emberi törvényeket nem nehéz kijátszani, de vannak felsőbb törvények, amelyek mindenkire vonatkoznak. Nevezhetjük Isten törvényének, a Világ rendjének, Justicia mérlegének, Végzetnek, teljesen mindegy. Ezek a törvények már börtönbe zárták magát, talán még nem vette észre, de rá fog ébredni. A szemei vakok, de egyszer kérlelhetetlenül kinyílnak majd, és megláthatja velük azt, ami magából maradt, akkor majd eldöntheti, hogy létezik-e olyan szemszög, ami szerint a maga útja a helyes út.- még mindig nem tudom, mit akart tőlem ez az ember, semmit nem mondtam neki, úgyhogy nyitva tartom a szemem, miközben felállok az asztaltól. Nem zárhatom ki, hogy az ügynökök ennek a társai, úgyhogy őket is figyelem, bár nem szívesen leplezném le magam, ha rám támadnak, végeznem kell mindhárommal. Ez az ember vagy remek színész, vagy igazat mondott, mindenesetre a szemeimmel éppen eleget láttam, vesznie kell. Túl sok fájdalmat, túl sok elvesztett emberi életet jelentene, ha életben hagynám, és bár ő mindenkinél jobban rászolgált a Pokolra, legalábbis azok közül, akikkel eddig találkoztam, nem leszek olyan, mint ő. Meg fogom tisztítani a szívét, hogy miután újjászületett, a lelke megtalálja a helyes utat, és ne tévedjen rá egy olyan ösvényre, ami a semmibe vezet.
Bár a saját szemeimet nem vetem többé a bajuszos férfira, miközben kisétálok az étteremből, és nem is köszönök neki, még ahhoz sem méltó. Természetesen, a vállamra varrt sakktáblán keresztül szemmel tartom mindkét asztaltársaságot, hogy ha úgy adódik, időben reagálhassak, de mivel nem érkezik támadás, elhagyom az épületet, majd a környéket is. Nem leszek olyan ostoba, hogy a közeljövőben keressem meg ezt a szörnyet, nyilvánvalóan várni fog rám, nekem is türelmesnek kell lennem. Az idő az, amiből rengeteg áll rendelkezésemre.

/Köszönöm a játékot!/

Tárgy: Re: Flamoland Kedd Nov. 27, 2012 1:34 pm

Meglepetés!

Zsúfoltak voltak a napok, amíg minden előkészületet megtettünk, ráadásul Himo~jiisan egyszerűen minden alkalmat megragadott, hogy valamit segítségnek álcázva megakadályozza a parti megszervezését. Csak direkt csinálhatta, ennyi véletlen egyszerűen nincs! >w> Még az volt a szerencse, hogy végül úgy döntöttem, a tortát inkább az étteremre bízom, minthogy én süssem meg, és Himo~jiisan egy látogatása alkalmával bekebelezze. Neutral

De mindin igyekezete ellenére készen voltunk időben, és már csak Takuo~kunra vártunk.
Kiosztottam a csákókat, és egy kis konfettit is adtam a riporter kezébe, azzal az utasítással, hogy szigorúan csak az ünnepelt érkezésekor szórhatja ki, meg persze Chibi~chan is kapott, meg papír sípot is, mert az is nagyon viccesen szól majd! *w* Himo~jiisannak csak azért nem adtam, mert akkor egész végig fújná, egy perc csendet és nyugalmat sem hagyva nekünk, az pedig nem lenne túl szerencsés. @_@ Chibi~chan egyébként valami rokona volt Takuo~kunnak, nem emlékszem pontosan kije, mert elcsentem a fiatal mindenes telefonjának adatait, és ő volt az egyetlen, aki el szeretett volna jönni, meglepni őt. Meg is lepődtem, hogy milyen fiatal, mert először azt hittem még a telefonban, hogy végre valami rendes csajt összeszedett, de így ránézésre tizenháromnál nem lehet idősebb, úgyhogy nagyon ajánlom, hogy csupán rokon legyen, különben kénytelen leszek nagyon komolyan elbeszélgetni Takuo~kunnal. O.O

Persze a meglepetés buli sem véletlen, hiszen nem hagyta volna megünnepelni magát, mert hogy nem tudná viszonozni, de akkor is meg kell húzogatni a fülét, mert már majdnem felnőtt! Ráadásul a húsz év az olyan szép kerek, nem is értem mért nem mondta meg, hogy mikor van a születés napja, úgy kellett kinyomoznom. Még Himo~jiisan is büszke lenne rám, olyan furfangosan jártam utána. Cool

Bár talán sokkal egyszerűbb lett volna megkérdezni Kyou~chantól, mert ő mindent tud. Neutral

Mostmár mindegy, mert mindent sikerült megszervezni, bár azt nem tudom Himo~jiisan milyen ajándékot választott, mert nem engedte, hogy megnézzem, pedig nem lenne jó, ha egy kislány előtt zavarba hozná Takuo~kunt valami felnőtt, férfi ajándékkal! O////O
Az órára pillantottam, bármelyik pillanatban itt lehetett, így izgatottan mozgolódtam a helyemen, és próbáltam visszatartani az ideges nevetgélésem, nem akartam elrontani a meglepetést, amitől lehet az ajtóban visszafordul. De nem mehet el, miatta jöttünk el, biztosan nem fog ennyire megijedni, ugye? TwT
- Himo~jiisan, ugye véletlen sem szóltad el magad? >w> – Néztem szigorúan rá, bár így is csak két napja szóltam neki, nehogy véletlen elkottyantsa magát, de gyanús volt, hogy Takuo~kun késik, nem szokott késni. – Rendben, ne feledjétek, hogy érte megyek, addig bújjatok kicsit le, és ha ideérünk, akkor jöhet a meglepetés kiáltás! - Ismertettem velük még egyszer a tervet, majd amikor megláttam, hogy az ünnepelt végre megérkezett, az asztalra tettem a csákómat. – Megjött, lebukni! >w<
Arcomon tökéletesen ártatlan mosollyal indultam meg felé, hogy az asztalhoz vezessem, ami mellé lépve remélhetőleg a tervnek megfelelően bukkannak fel a felköszöntők, és ha csak nem gázol át rajtam, a menekülési útvonalát is elvágom. Kénytelen lesz velünk ünnepelni, akkor is, ha le kell kötöznöm a székre. .__.

Tárgy: Re: Flamoland Szer. Nov. 28, 2012 12:04 pm

[Partyyybogyózás. - noooo!]

Nagy város ez egy ilyen kicsi lánynak. Zsúfolt, bármikor megtaposhatnak, kirabolhatnak, vagy olyasmit tehetnek veled, amiről elvileg még csak nem is hallottam. Csak hébe-hóba. Könyvekben, filmekben, amiket ennyi idő alatt megkaparinthattam. A felzárkózás nem volt egyszerű. Bezárkóztam egy hétre a rezidenciába és megnézegettem az összes könyvet a nagy nappali polcán, bekapcsoltam a képdobozt, még mangát is találtam. Ez utóbbi volt a forrás ahhoz a tudáshoz, amit egy ideig még biztosan nem hozok felszínre, mert Belial-sama olyan szobafogságra küldene, ami éppen a szobából zárna ki, Naraku-nii-san, ő valószínűleg jót nevetne és elszívna egy fél doboz cigarettát, idegesen járkálna körbe-körbe és futtatna az udvaron, ezek a figurák meg, akik között összehúzom magam, mint egy egérke, biztos elborzadva hívnák a segélyvonalat. Főleg a lány. Nem tudom hova tenni, mert pont olyan, mintha egy kölyökbe zárt anya lenne. Vagy óvónő.

Az úgy volt, hogy karamellás muffint sütöttem, ez is valami új évszázados recept, azt olvastam, hogy amerikai. De én kicsit felturbóztam: éppen a karamellszószt kevertem, amit rá fogok locsolni a sütikre, amellett, hogy a belsejébe is tettem, természetesen. Felfedeztem egy zenedobozt is, arra koncentráltam, ami onnan szólt, amikor csörgött a telefonom.
- Hallóóó?! – Kicsit hangosan kiabáltam, mert még nem szoktam meg, hogy most hllanak az emberek úgy is, ha nem látjuk egymást. Egy lány volt, ismeretlen. Azt mondta, Takuo-san, születésnap, Flamoland, péntek, ajándék, meglepetés. Utóbb kiderült, hogy Naraku-sanról van szó, én pedig arra gondoltam, hogy mennyire nagyot fog nézni, ha meglepem azzal a gyümölcskrémes fánkkal, meg a duplacsokis bombával, amit már ígértem neki.
- Hai, ott leszek, számíthatsz rám! – sipákoltam és megnyomtam a piros gombot. Ekkor elméláztam, hogyan is kellene a gyümölcskrémet összedobni. Azt hiszem, banánt fogok használni, mert az már magában is jó édes, és talán málnás dzsemmel dobom fel, de neki majd azt mondom, hogy magam szedtem hozzá a bogyókat. És rájöttem, hogy kevernem kell a karamellt, méghozzá amennyire gyorsan csak bírom, különben odaég, odaragad és puff neki. Aztán mikor helyre hoztam, a karom is elfáradt. Rádobtam az utolsó adag cukrot, a másik mancsommal is megkavartam, hogy másnap ugyanúgy fájjanak, aztán felhuppantam a pultra, amiért apukám már régen elküldött volna tanulni, de ezen a rezidencián nem volt ott az apukám, így megtehettem: kiskanalat vettem és az ölembe a tálat…
- Pfuuuuuuj! – köpködtem szanaszét. Egy utolsó, laza mozdulattal annyi órányi tökéletes munka után elrontottam a karamell szószt. Elsóztam. „Szerelmes a szakács!”, mondta anyukám apának, mikor elsózta a vacsorát. Meg apa anyának, mikor tönkre tette az édes tekercset, de ez csak egyszer fordult elő.

Így történt, hogy nagy duzzogva gyártottam még egy adag szószt, finom lett. Viszont kínosan ügyeltem a következő menüre, a fánkra gyümölcsszósszal. Összekomponáltam, becsomagoltam és megkértem Belial-samát, hogy kísérjen el, de egészen be ne jöjjön velem, hogy úgy tűnjön, mintha ilyen nagy és ügyes lennék, hogy már egyedül járok a városban.
- Sziasztoook! – intettem bátortalanul, ámde nagyon bájosan, felöltöttem a háromszögszemeket (^^) és lehuppantam egy kényelmes sarokba. – Sakaichi Kirie vagyok, cukrászsegéd! – mondtam lelkesen, mert mindig lelkesen mutatkozom be. Dicsekszem azzal, hogy cukrász vagyok. Magam mellé tettem az ajándékot, amit tovább tartott becsomagolni, mint elkészíteni. A testemmel is kész voltam védeni. És akkor mondta a lány, hogy bukjunk le.
Mit volt mit tenni – lebuktam, bevertem a buksim, de az ajándéknak szerencsére nem lett baja. Az asztal alatt figyeltem meg először a furcsa bácsit.
- Te ki vagy? – suttogtam és reméltem, hogy nem valami sütitolvaj, vagy különleges édesség-kiszagoló, vagy ilyesmi, mert azok a cukrászok legnagyobb ellenségei. Bizonyos értelemben. Én ezt hangoztatom, mert akkor több édesség jut nekem, és mert addig sem a nii-santól betanult szöveget mondom arról, hogy mennyire utálatosak a fehér ruhások.
Már akkor biztos voltam benne, hogy amint a lány jelt ad, hogy ugorjunk elő az asztal alól, én újra beverem a fejem.

Spoiler:

Tárgy: Re: Flamoland Pént. Nov. 30, 2012 10:25 am

Haverok, buli, panda

Én egyáltalán nem akartam ezt az egészet. Egyáltalán nem szeretem ezt a helyet, csupán Sachi-nee~sant szeretem, meg mert csak őt ismerem, egyedül pedig még a boltba se nagyon merek lemenni, meg nincs is hozzá képem, mert onee-sanom nagyon szegény. Elég csak ránézni arra a lakásra, ahol most élek vele... Ha ezt a régi barátnőim tudnák, most biztosan nagyon nevetnének rajtam. Na persze, ők már sosem tudhatják meg, mi lett velem, és hogy milyen helyen kell élnem. Ők már soha semmit se tudnak már meg rólam.
Szóval, én tényleg nagyon szeretem a nővérem, és remélem, hogy ő is így érez irántam, éppen ezért megígértem neki, hogy megpróbálok majd kedves lenni ehhez a Takuo-kunhoz, akiről már annyit mesélt. Bár nem lehet rosszabb, mint Himoji-san. Nem értem, hogy tűr meg egy igazi stricit maga mellett.
Szó, mi szó, most sem lelkesedek az ötletért, hogy egy rakat idegennel kell elmennem valahova abba a városba, ahol az új iskolám van. Mégis megemberelem magam, hiszen az anyu is azt mondaná, hogy menjek csak és érezzem jól magam. Alkalomhoz illően, pasztel színekbe öltözve zsákolom be a táskámba azt a sok-sok lufit, amire majd szükségünk lesz. Azt ugyan nem tudom, hogy Takuo-kunnak mi a kedvenc színe, viszont azt már tudtam róla, hogy férfi, így a rózsaszínt biztosan nem szereti. Minden másból viszont választottam rengeteget, és tettem el a kistáskámba gondolván, elég lesz majd a helyszínen felfújni. Ha van egy kis szerencsém, talán még hélium is lesz ott. Az nagyon szupi lenne, mindig is imádtam a héliumos lufikat! *.* Mindig jókat nevetek rajta, ha valaki vékony hangot varázsol magának tőle, egyszerűen majdnem mindig vicces.
Hélium sajnos nem volt, és arra sem volt idő, hogy az összes lufit felfújjam, így csupán egy világoszöldet tekerek rá a karomra, miután felfújtam azt. Bátortalanul köszönök vissza a cukrászsegédnek, és igazából meglep, hogy van itt valaki, aki velem egy idős. Vagyis, annak tűnik, bár aztán ki tudja. Az egyik volt barátnőm anyukájáról is folyton azt hitték, hogy legfeljebb tizenhat éves, aztán meg kiderült, hogy már elmúlt vagy negyven. Na meg, ki látott már tizennéhány évesen cukrászt?
- Sachiko~nee-san, őt muszáj volt megint hoznod? - pillantok gyanakvóan Himoji-sanra, hiszen a bizalmamat még mindig nem nyerte el. Egy dolog, hogy a nővéremét igen, de engem keményebb fából faragtak. Átlátok rajta, és tudom, hogy csak rosszat akar a nővéremnek. Nem tehetek róla, egyszerűen nem szeretem őt, ilyen egyszerű.
- Hogy mi? o.O - kissé késve bukok le az asztalok alá, amikor megkapom a figyelmeztetést. Nem teljesen értem, mire is jó ez az egész, én már kinőttem ezekből, de tényleg. Már rég nem vagyok gyerek. ^^" Persze, nem is vagyok olyan öreg, mint amilyen a cukrászsegéd lehet, hiszen nem lehet fiatal, ez biztos csak csapda, de hiszen én nem is szeretem az édességeket, így annyira mindegy, hogy értek-e ehhez, vagy sem. A karomra tekert lufi talán árulkodó jel, igaz, mivel hélium, az nincs, így legalább nem leng a magasban, hogy elárulja ennek a Takuo-kunnak a hollétemet. Ajándékkal sajnos nem készültem, csak a sok-sok lufival, de remélem, azért még megismerhetem ezt a férfit, ha már Sachiko annyit mesélt róla.

Tárgy: Re: Flamoland Hétf. Dec. 03, 2012 2:26 am

[Meglepetés!]

Nem mindennapi sürgés-forgás uralkodott az elmúlt napokban a Sakáltanyán. Szácsi-chan elmondása alapján a közeljövőben várható Narkó-san születésnapja és az erre való készülődés teljes titoktartást igényelt. Szerencsére ebben pont otthon érzem magam, nem egy súlyos államtitok nyomja a vállamat, aminek egyáltalán nem örülne a japán kormány, amennyiben a nagyközönség tudomására jutna! Ezt szépen el is magyarázta pár igencsak marcona külsejű hivatalnok, miután sikeresen lebuktattam magam, amikor megfigyelésem közepette kicsit hangosabban bontottam fel a dobozost rament, mint ahogy azt kellett volna. Úgy gondoltam, nem indult túl simán a kapcsolatunk a fiúval, szóval ki fogok tenni magamért és bebizonyítom, Engem aztán kicsit sem érdekel a mássága! Ennek megfelelően nyújtottam mindig segítő kezet kedvenc fotósomnak, legyen itt szó a sütemények előkóstolásáról vagy a sütési idő alatt való remek anekdoták megosztásáról. Ámbátor kicsit furcsának érzem, miszerint tortát nem sütött eme nemes esemény alkalmából, de biztosan kiment a fejéből, annyi felé kellett figyelnie egyidejűleg. Az indulás előtt elvonulok lakásom magányába, ahol gondosan előkészítem a szomszédomnak szánt ajándékot. Egy királykék csomagolópapírt választottam, mivel az újságkihordó megnyilvánulásai alapján amúgy is királynak képzeli magát, remélem értékelni fogja a gondosan megtervezett metaforát. A meglepetés helyszíneként általam is igencsak kedvelt éttermet választottak, többször megfordultam már itt az évek során, s be kell valljam, sokkalta jobb választás volt az Én ötletemnél, mely szerint ne menjünk túl messzire és ünnepeljünk a földszinti kifőzdében. Egy-két gyomormosást követően nem is annyira rossz a főztjük!
- Nem szép dolog egy kislánytól ilyen gonoszakat mondani, Rigó-chan… ^^” – szólalok meg egy buksisimi közepette, azután magam is lebukok az asztal takarásába, ám kobakom a csákóval együtt még így is kiviláglik. Ekkor ér a talány, amire tökéletesen betanult szöveggel válaszolok. – Remek kérdés ifjú hölgy, habár biztos vagyok benne, ismer! A nevem Ichirou, Nishimura Ichirou! A Naruki Post elsőszámú oknyomozó riportere vagyok, emellett könyveket is szoktam írni, elég ismertnek számítok a szakmában. Nos, talán így majd felismer…
Utolsó mondatomat követően némileg oldalra fordulok, s felveszem azt a pozitúrát, amiben általában a könyveim borítóján vagyok látható. A profilom messzi földön is ismeretes, ezért is ijedtem meg annyira, amikor a múltkor, Kukta-sannal való közös kalandunk alkalmával megsérültem a mutánskígyószörnynek köszönhetően! Szerencsére nem kellett varrni a sebet, csak simán leragasztották, mintha holmiféle horzsolás lett volna, bahh! Talán nagyon haloványan még most is látszódik a nyoma, ámbátor a fejlett számítógépes technikának köszönhetően az ilyen apró hibákat könnyedén lehet retusálni. Kicsit azért rosszul esik Szácsi-chan gyanakvó hozzáállása, sokkalta inkább elképzelhető, hogy valamelyik gyermek kotyogta ki a meglepetést, semmint hogy jómagam. Igenis felelős, komoly felnőtt ember vagyok, ezt igazán szem előtt tarthatná, ám néha teljesen úgy kezel, mint egy pólyást! Ezzel szemben viszont vannak olyan zavarba ejtő megnyilvánulásai, amiket egyszerűen nem tudok hova tenni. Már-már néha megfogalmazódik bennem a felvetés, talán többet érezne irányomba barátságnál? A gondolatmenet hatására önkénytelenül is kuncognom kell, hiszen akár az apja is lehetnék, már amennyiben valaha is terveztem volna családalapítást! Furcsa módon viszont azt sem szeretném, ha mondjuk Havasi-kun kezdené el Neki csapni a szelet, ám feltehetőleg ebben is az egészséges rivalizálásunk bukik a felszínre, s nincs semmiféle mögöttes tartalom. Ugye? Ugye! Némileg bambán meredek magam elé, amikor érzékeim hirtelen kiélesednek és nyakamon szinte egyszerre állnak fel a szőrszálak. Ez az érzés… Csak nem?! Nyugtalanul nyelek egyet, ezen idő alatt megbizonyosodom róla, hogy nem tévedhetek! Szakácska-san ajándéka nem lehet más, csupán fánk! *>* Ilyesmiben sosem csalatkozom, valamilyen érhetetlen módon kifejlesztettem eme hatodik érzéket, aminek nem egyszer vettem már hasznát. Remélhetőleg az ünnepelt nem túlzottan édesszájú, ennek hála Nekem is lehetőségem nyílik majd a remekmű megkóstolására. *<*

Tárgy: Re: Flamoland Szer. Dec. 05, 2012 11:38 pm

Meglepetés. Az ám.

Húsz év, már húsz tetves éve itt szopok, ezen a tetves Világon. Ki gondolta volna, hogy megérem? Én biztos nem, és mégis, itt vagyok, dolgozom, és eltartom magamat. Persze nem lenne nehéz fogni valami pénzes vénasszonyt, és elérni, hogy kitartson. Bár az nem a stílusom, így arról inkább leteszek. Marad az újsághordás, meg apró, kis mellékesek, abból valahogy elkaristolok. Ám van egy olyan érzésem, nem sokáig kell azt csinálnom, ott van még az a kurva beszédes levél, ami szerint készülni kéne. Oké, de mire? Az agyamat edzem, vagy csináljak pár fekvőt? Fene se tudja, mindegy, majd ha kiderül, mi is lesz, rögtönzők valamit. Hm, valami csörög.
- Merre is van az a szar? Csengőhangot se ártana cserélni, a Sexdictator már nem jó, másik kell.- lemászok az ágyról, és keresésbe kezdek. Fogalmam nincs arról, merre is rakhattam azt a kis szart. Kövessük a hangot. Párna alatt nincs, fiókban nincs, budiban nincs. Meg is van, ott van a csaj alatt. Alányúltam és megemeltem a kis vöröst, majd hagytam, hogy visszaessen.
- Szacsi…- na, vajon most is kizárta magát, vagy esetleg a lefolyó ment tönkre? Mindegy, megcsináljuk. Felveszem, és szerencsére csak be kell ugranom oda, ahol elsőnek találkoztunk. Bár passz, hogy minek? De belefér az időmbe, úgy is lógnék valamennyit a napból.
- Eh… ezzel még valamit csinálni kell.- nézem a csajt, vakarom a tarkómat, majd lassan mellékúszok, megsimogatom a vállát, a füléhez hajolok, és…
- ÉBRESZTŐ!!! IDEJE MENNI!!!- ez meg is tette a hatását, visítva pattant fel, elmond minden szar, szemét alaknak, de hamar összekapta magát, és le is lépet, persze azért megkért, hogy még hívjam. Persze, drágám, hogyne, hívlak majd, csak a számod se tudom. Na mindegy, ideje indulni.
Vonatozás, tényleg szerezni kéne már egy kocsit, vagy lopni, mert nem vicces a tömegközlekedés. De már mindegy, megérkeztem, rágyújtottam, a kezemet zsebre vágtam, és alig léptem be, már Szácsi jött is köszönni. Sőt, asztalhoz is vezet, ahol kb a szívroham kap el. Elkerekednek a szemeim, a szám is tátva maradt, a cigi is kiesett. Erre nagyon nem számítottam, még anyám se köszöntöttek fel. Hát… hát…
~ Csak el ne bőgd magad, csak el ne bőgd magad.- nagyon kell küzdeni, hogy ne induljon be a csap, és öntözzem végig az arcomat.
- Kö… köszönöm.- ilyen még nem volt, hogy nem nagyon tudtam mit is mondani, de… hát ezért tényleg hálás vagyok. Tényleg a barátom Szácsi, ezt valahogy meg kell hálálni, de most vissza kell vennem a szokásos arcomat, oda lesz a hírnevem.

Tárgy: Re: Flamoland Szomb. Dec. 08, 2012 6:08 pm

Meglepetés!

Ruriko~chanra pillantottam a kérdésére, de Himo~jiisan megelőzött a válasszal. Nem igazán értettem, hogy miért nem kedveli Himo~jiiant, mert hogy nem igazán jönnek ki, az látszott már azon, ahogy néha ránézett. Ettől függetlenül nyugtatóan rámosolyogtam, mert még volt olyan kedves is, és a díszítésben is segédkezett, persze ez egy lufiban kimerült az időhiány miatt, de én a szándékot értékelem. Aztán már intettem is, hogy lebukás, és az ünnepelt elé siettem.
Csak úgy kalapált a szívem, ahogy haladtam Takuo~kun mögött, de úgy tűnt, még csak nem is sejt semmit. Szuper, így nincs esélye a menekülésre! *.* Kivéve persze, átgázol rajtam, de azt még ő sem tette volna meg, hiszen elég csak törékeny alakomra pillantani, és bárki megsajnálna, majd megkímélne. ˇ^ˇ Tehát ő sem tehet másként. Végülis néhány lépés után elértük az asztalt, és mindenkivel egyszerre kiabáltunk rá.
- MEGLEPETÉS! *o*
Mit ne mondjak, meg kell dicsérnem a végén mindenkit, mert csodálatos összhangban voltak, és egyszerre bukkantak fel, ráadásul meg is hatottuk Takuo~kunt. Teljes siker. Cool

Eleinte aggódtam, hogy nem fog örülni a bulinak, és majd kiabálni fog, meg mindenkit hazaküld, de most úgy festett, mint egy nagyobbra nőtt kamasz. Mindent tudóan húzódott mosolyra a szám, hiszen lám igazam volt, valóban szüksége van arra, hogy körülvegyék, és szeressék, mint mindenkinek, akkor is, ha letagadja. Nem állhattam meg, átöleltem oldalról.
- Boldog születésnapot Takuo~kun, már majdnem felnőtt vagy! – Kacsintottam rá, aztán a Chibi~chan melletti helyre egyszerűen betuszkoltam, és intettem az egyik alkalmazottnak, bólintása jelezte, hogy öt perc és a torta is itt lesz.
Nem volt szívem felállítani Himo~jiisant, így a mellette lévő maradék helyre huppantam le, és mosolyogva vettem tudomásul az eseményeket. Reméltem, hogy annak ellenére is jól szórakoznak a gyerekek, hogy nem az ő korosztályuk vagyunk, de hát mégsem hagyhattam otthon egyedül Ruriko~chant. Ráadásul jobb, ha úgy ismeri meg Takuo~kun, amíg zavarban van, így ő nem tud semmi oda nem illőt mondani. Aztán fel is bukkant az alkalmazott a tortával, így egyből énekelni kezdtem a Boldog születésnapot, és jelentőségteljesen a többiekre pislantottam, hogy mindenki hangját hallani akarom ám. A dal végére megérkezett a torta, szépen elrendezett húsz darab gyertyával.
- Tessék kívánni, mielőtt elfújod! – Figyelmeztettem, elvégre ki kell használni minden kívánságot, bármikor teljesülhetnek. ˇ^ˇ
Aztán megtapsoltuk, és amíg pirulgatott, elővettem az ő csákóját, és azt asztalon áthajolva, ha ellenkezett, akkor lekaratézva, egyszerűen a fejére tettem. Nagy betűkkel virított rajta, hogy ünnepelt, szóval egyértelmű volt, hogy viselnie kell, különben az én haragommal nézhet szembe. Ezután már csak a legfontosabb dolgok voltak hátra, az ajándékok. Megvártam, hogy Himo~jiisan és Chibi~chan is átadja a sajátját, előbbi csomagolását gyanúsan méregetve, és csak remélni mertem, hogy nem valami illetlen dolog van benne. A magam részéről egy nagyobb ajándékcsomagot a végén adtam oda. Ruriko~chantól is volt benne valami, de fogalmam sem volt, hogy mi, mert mire odaértem fizetni, már be is csomagoltatta, és titokként tekintett a miben létére. De biztos voltam benne, hogy valami kedves apróság lesz, aminek remélhetőleg Takuo~kun is örülni fog. Én egy sima ajándékcsomagot választottam, tusfürdővel, borotvahabbal, after shavevel, meg efféle csodákkal, amiket a férfiak tudnak csak hasznosítani, plusz egy levágott ujjú kesztyűvel, mert lassan itt a tél is, de úgy gondoltam, egy kötöttet úgysem venne fel.
- Ezt tőlünk kapod! – Adtam át végül az ajándékát, és talán izgatottabban lestem a hatást, mint ahogy ő nyitotta az ajándékot. Hiába no, izgultam, hogy elnyeri-e a tetszését. Neutral