Semmi reakcio, ami annyit tesz, hogy nyilván rájott elotte is, hogy nem itt tanultam harcolni. Az itteni harcmodor kicsit tulságosan merev, sokban támaszkodik a fizikai eronlétre, ami nekem nem tul jo. Viszont az ugyességemmel nagyon konnyen tudtam ezt korrigálni, csak ki kellett hozzá fejlesztenem a saját stílusomat. Most megint o támad, ami annyirbol áll, hogy nem engedhetem, hogy a fizikai erejét is bevesse ellenem. Viszont már ahogy nézem o sem veszi tul komolyan a dolgot, mert szinte nincs is benne ero. Na jo, akkor most én jovok a kérdezgetésben.
-És veled mi a helyzet? A mozgásodbol ítélve te sem itt tanultál harcolni? Ha tippelnem kéne a szerzetesi harcmodort tudnám erre mondani... - ezt az egyet semmivel sem keverem ossze, jo pár évig tanultam én is...

-És veled mi a helyzet? A mozgásodból ítélve te sem itt tanultál harcolni? Ha tippelnem kéne a szerzetesi harcmodort tudnám erre mondani... - Elvigyorodok ennek hallatán.
-Nos... egész jó megfigyelés. De nem, ez egy saját harcmodor amit még a lélektovábbképzőn fejlesztettem ki az itt tanult technikákból és azokból amiket még emberként tanultam meg.- Tartok egy-két kardvágásnyi szünetet majd folytatom.
-Én a 3600-as körzetben vagy ha úgy tetszik Karakura városban laktam még nem is olyan régen... menyi ideje is... á igen úgy bő három éve, hogy meghaltam és ide kerültem. Olyan jó öt vagy hat éves voltam amikor elkezdtem harcművészetet tanulni. Először csak karatéztam de nem sokra rá elkezdtem kendózni is.- Újabb kardváltások következtek.
- Mire 17 éves lettem már több mint hat különböző harcművészetben voltam fekete öves, ezenkívül pont ezért mert ennyire jó voltam az ilyesmikben a környék összes bandája engem csesztetett, hogy ők majd megmutatják nekem. Általában igen sok problémám volt velük. Biztos te is láttál már ilyen össze-vissza hadonászó vandálokat, mondjuk általában elbántam velük de volt egykét eset amikor nem jött össze a dolog. Aznap amikor meghaltam akkor is pont így jártam úgy volt, hogy könnyű dolgom lesz, de valamelyik hátulról lecsapott valamivel és mikor magamhoz tértem egy sikátorban találtam maga.- Most megint tartok egy szünetet, hogy újabb támadást indítsak Mistique ellen nehogy elunja magát ennyi beszéd mellet.
- Aztán miután összekapartam magam egy hollow kedves hozzájárulásával ide kerültem. Az akadémiát három év alatt letudtam és jöttem ide a 11.osztaghoz mint hatodik tiszt. Rövidre fogva ennyi az egész.- Fejezem be végül a történtek rövid vázolását és egy újabb támadást indítok meg.

Látom neki is leesett, hogy engem a harc jobban érdekel, mint az életrajza, amit egyébként nagyrészt már tudok is villanásokbol. Mint mindig, ezuttal sem vagyok olyan hulye, hogy ezt az orrára kossem, és kifejezettem hálás lehetek neki. Ha nem rág be a kardjaira, azok szerintem simán kikotyogják neki, hogy nem csak a gondolataihoz van hozzáférésem. De most még messze nem lehetek nyugodt. Neki is érdekes torténete van, szerintem még jobban fel is keltené a figyelmemet, ha nyugodtabb korulmények kozott mondaná el.
Ujabb támadások, amelyeket folyalatosan hárítok, mikozben már egyikunk sem kuzd mniden erejébol. Talán még van esélyem egy jo kis befejezésre. Csak ki kéne találnom, mivel tudom felduhíteni...
Uuu, hát ez nem igaz. Mi a fene van most itt? Na jo, ha nem akarok lebukni és egy ujabb buntetéssel bevánszorogni a saját kapitányomhoz, nagyon gyorsan el kell huznom a csíkot. De nem hagyhatok félbe egy harcot. Talán sikerul ezt a saját elonyomre fordítani:
-A fene, a kapitányod ide tart. Nem egész ot perc és itt lesz. - jelentem ki, mivel már elég kozel ért hozzá, hogy megérezhessem gyengén a lélekenergiáját. - Ezt nagyon gyorsan be kéne fejeznunk, vagy nekunk is kell rendet rakni. Mit szolnál egy mindent eldonto utolso támadáshoz? - felvont szemoldokébol ítélve nagyon nem tudja mire gondolok, ezért ki is kell fejtenem ezt neki: - Mivel te is láttad mennyire "támado" a kardom, azt ajánlom zudíts rám mindent, amit csak tudsz. Ha a támadás után állva maradok, én nyertem. Ha nem sikerul, tiéd a gyozelem. - de mivel Yurei Kouji mindent egy porszívo modjára el fog tuntetni nagy eséllyel ez is csak az erejét fogja novelni...

Egy pillanatig elveszti a koncentrációját, de aztán hamar összeszed magát és megszólal.
-A fene, a kapitányod ide tart. Nem egész öt perc és itt lesz. - Mi a, de most már és is érzem a lélekerejét erre közeledni.
-Hú a francba ez így nem lesz túl jó.- Mondom magam elé elég halkan.
- Ezt nagyon gyorsan be kéne fejeznünk, vagy nekünk is kell rendet rakni. Mit szolnál egy mindent eldöntő utolsó támadáshoz? - Mondja én csak felvonom a szemöldököm, mert nemigazán értem mit akar ezzel.
- Mivel te is láttad mennyire "támadó" a kardom, azt ajánlom zúdíts rám mindent, amit csak tudsz. Ha a támadás után állva maradok, én nyertem. Ha nem sikerül, tiéd a győzelem. - Magyarázza el, hogy mire gondolt. Én megrántom a vállam és már mondom is a válaszom.
-Nos... engem nemigazán érdekel, hogy nyerek-e most vagy vesztek, de ha a kapitány itt talál minket akkor biztos, hogy nem fogjuk megköszönni amit kapunk tőle. Tehát azt mondod, hogy vegyelek le a lábadról és ennyi az egész, nos mivel idő szűkében vagyunk elfogadom, de akkor te is adj bele mindent a védekezésbe.- Mondom és felveszek egy megfelelő pozíciót, majd elkezdek lélekenergiát gyűjteni a támadás kivitelezéséhez. Mindeközben Mistique is felkészül a védekezésre. Támadó kardom körül elkezd vibrálni a levegő, majd megjelenik körülötte a kékesfehér energia, kissé felemelem és oldalra fordítom és megindulok igen nagy sebességgel a lány felé aki már készen várja támadásom.
-Igazán jól szórakoztam veled.- Mondom.
-Hakaiteki hoshi!- És lesújtok kardommal de még mielőtt eltaláltam volna olyan halkan, hogy ellenfelem ne hallja megszólalok.
-Kuokanteny.- A lány kardja szinte abban a pillanatban tűnt el a kezéből amikor a hullám elhagyta a pengémet és egyre csak közeledett az így teljesen védtelené vált Mistique felé.

Miután befejeztem a mondandomat az arcán láttam a kételkedést. Szemmel láthatoan nincs hozzászokva az ilyen befejezésekhez. Pedig szukség helyzetben minden johet. Nekem már volt éppen elég hajmereszto kalandom ahhoz, hogy tudjam mi a megfelelo modszer ilyenkorra. Kis huzakodás után végul csak beleegyezett és legnagyobb oromomre nem szándékozik turtoztetni magát. Már emeltem a kardomat, mikor feltunt mire is készul pontosan. Ha valoban megcsinálja, én nagy bajba kerulok. Legjobb lesz, ha elobb lereagálom a dolgot:
-Housh... - nem sikerult végig mondanom a támadás nevét, a kard kiroppent a kezembol. Nem a legjobb kilátások, mivel Yurei Kouji nélkul nem tudom kivédeni ezt a támadást. Hiába veszekszunk annyit, mégiscsak rá vagyok utalva. Jelenleg egyedul o lenne képes engem kimenteni ebbbol a helyzetbol. De talán még van erre esélyem. Mivel a technika nevét sikerult félig elmondanom, a hatása mindenképp a vártnál gyengébb lesz. Probáltam lehunyt szemmel koncetrálni, ami nem konnyu dolog egy feléd tarto oriási ereju energia hullám mellett, és megtalálni a kardot. A baj az volt, hogy annyira megszoktam a kisugárzását, hogy szinte nem is tudom, merre keressem. Szerencsére a képességeim eddig nem mondtak csodot, és nem is most szándékoznak. Mikor már nagyon kozel van a támadás hátrálok egy keveset, kozben eszeveszett sebességgel pásztázom a kornyéket. Valami van nem sokkal mogottem és kicsit balra, most kifejezetten remélem, hogy nem a legujabb hibám...
Egy ugrással hátrább termek és már nyujtom is a kezem, ami megakad a jol ismert markolaton. A kard megmaradt, de nincs kieresztve. Valaki nagyon ki akarhat tolni velem, mivel nem sok idom van már. A hangom szinte osszemosodott kiáltássá vegyul, mikozben elsuttogom:
-Youzai Yurei Kouji! Houshoku! - a hatás elkezdodik és én kezdek végre lehiggadni. Na nem mintha eddig látszott volna rajtam bármiféle jele is a pániknak, de akkor is még jobban megnyugodok. Érzem amint lassan, centirol-centire tunik el a támadás, a kardom pedig remegni kezd. Mikor már nem sok van belole elkezd felforrosodni. Szemmel láthatoan nem bírja már hosszu ideig, de azért még kitart. Sikeresen elnyeli ennek a támadásnak a nagy részét, majd felrántom hirtelen. A lában elott egy részt az utohullám kivág a foldbol, de nem tul sokat. Kissé fáradtan, de még mindig talpon vagyunk mindketten. Rápillantok, majd ujra megszolalok:
-Szerintem ez egy dontetlen lett. - jelentem ki teljes lelki nyugalommal, mivel már neki sincs ereje egy erosebb támadásra. Elfordulok, majd korul járatom a szemem a csatatéren. Elég jo kis rombolást okoztunk, az biztos. Most jelenleg nem tájnézést tartok, csak a ruhámat keresem. Hamarosan megakad a szemem egy fekete folton. Shunpoval mellette termek és kozelebbrol is megnézem. talált, ezt kerestem. Csak az az egy kis szakadás van rajta a váll résznél. Gyorsan felveszem és megfordulok:
-A kapitány nem egész egy percen belul itt van, ugyhogy én lelépek. Még találkozunk, addig is koszi a kuzdelmet! - azzal villámsebesen elhuzom a csíkot.

Miután kiengedtem a támadást kardomból elzárom a shikai formát és visszadugom tokjába Hoshiryuut. A lány hamar rájött mit csináltam a kardjával és megkereste mielőtt még valami igazán kellemetlen történt volna. Ez az utóbbi csapás lehet kicsit túlzásba vittem gondolom magamban, miközben a támadás eredményét figyelem.
- Szóval tényleg jól gondoltam, hogy a kardja képes elnyelni az ilyen támadásokat.- Mondom magam elé miközben nézem ahogy a kard megpróbálja magába szívni a támadást. Már szinte az egészet elnyelte amikor Mistique hirtelen felrántja a kardját és elugrik a támadás utolsó hullámai elől. Kicsivel arrébb ér földet.
-Szerintem ez egy döntetlen lett. - Mondja és látszik rajta, hogy ő is elfáradt a küzdelemben. Majd körülnéz és egy shunpoval elindul az egyik irányba és felveszi a földről az egyenruháját. Magára ölti majd felém fordul és megszólal.
-A kapitány nem egész egy percen belül itt van, úgyhogy én lelépek. Még találkozunk, addig is koszi a küzdelmet! - Ezek után villámgyorsan elhúzza a csíkot. Szinte vele egy időben én is elindulok azt nem is figyelem, hogy hova csak minél messzebb a közeledő kapitánytól. Miután elhagytam a 11.osztag területét úgy döntöttem, hogy bemegyek a városba és takarodóig vissza sem jövök ma biztos, ami biztos.