Ez meg mit csinál most kérdeztem magamtól, amikor megpróbálta visszaszerezni a kardját amit az imént rögzítettem kardommal. Már azt hittem, hogy feladja amikor hirtelen mögém fordult és valamit csinált mert a támadás amit az előbb felé indítottam hirtelen eltűnt azt nem tudom, hogy hova de eltűnt a szemem elől. Ez nem néz ki túl jól.
-Dokkoi! - Kiáltott a el magát a lány. Megfigyelésem alapján amikor ezt mondta az előbb, akkor gyorsult fel. Úgyhogy most jobb ha előbb mozdulok mint ahogy ő tenné ezt. És ezen gyors eszmefuttatás után a védekező kardom már régebben aktivált képességét felhasználva okoztam egy kis meglepetést ellenfelemnek aki arra számított, hogy nem tudunk eltávolodni egymástól de ez korántsem volt így. Még mielőtt lett volna ideje meglepődni a védekező kardom pengéje egy apró fehér pikkelyekből álló felhővé alakult, majd az egész felhő ellepte a testem és megszilárdulva rajtam egy fizikai sérüléseknek teljesen ellenálló, de mégis rugalmas fehér vázat hozott létre rajtam, amitől kissé úgy néztem ki mint egy hollow csak a lyuk hiányzott a mellkasom közepéről. A védekező kardom markolatát elengedtem, mire a két kardot összekötő lánc egyre rövidebb lett. Míg végül a két markolat egymáshoz nem feszült így a másik kezem szabaddá vált. Az így meghosszabbított támadókardomat két kézre fogtam és Mistique szemébe nézve vártam próbálkozását. Minden egyes lélegzet kifújásánál fehér gőz hagyta el az arcom előtt lévő héjat.

//Itt egy kép a páncélról bocs a szar minőség miatt de csak a óraközi szünetben volt időm firkantani egy rajzot róla és mobillal kellet csinálom a képet is. //

Ez megint nem sikerult tul jol, a lassítotámadás éppen csak érintette. Ennek a technikának a gyengéje, hogy ha nem találja el teljesen az ellenfelet, akkor nem olyan hatásos. Most is csak éppen érzékelheto mennyiségben lassította le. Bár a gyorsaságom még mindig tobb mint az ové, így nagyon el fog huzodni ez a csata és nem fogunk dulore jutni. Nem kell sok ész hozzá, hogy az ember rájojjon, ha az egyik felet sem lehet sulyosabban megsebesíteni, jo ideig fogunk még itt játszani. A védelme nem is rossz, bár messze nem olyan fejlett mint Yurei Kouji-é. De ha hárítja a fizikai támadásokat, el fog egy ideig tartani, mire átjutok rajta. Talán megprobálhatok még valamit:
-Houshoku! - soha nem probáltam még védekezo képességen a hatását, de ha szerencsém van az én remekul szuperálo fekete lyukam ezt is magába tudja szívni. Egyenlore nem tudom milyen hatása lesz, amennyiben az ellenfelem akár csak egy kicsivel is gyengébb nálam, elméletileg meg tudnám fosztani a pajzsátol. Mintha tényleg elkezdene felém jonni az a fehérség. Most már csak az o lélekenergiájátol fugg, hogy mi lesz a vége. Ha ez a támadás nem sikerul, akkor kell eloszednem a szadista énemet. Van még egy tartalék tervem, de nagyon nem akarom használni. Eddig osszesen két emberen alkalmaztam, és nekik hetekig tartott felépulni utána. Remélem a végsokig azért nem kell elmennem. Valojában ez a harc szerintem már minden szempontbol ki lett használva. De nem, annyi buszkeségem mindig is volt, hogy ne én javasoljam a dontetlent. Bár nem tagadom, inkább fogadom el, minthogy tényleg bekeményítsek...

A lány elkiáltotta magát.
-Houshoku! - Az elején azt hittem, hogy ez valami támadó képesség lesz, de tévedtem mert nem történt semmi különös. Mivel semmi változást nem tapasztaltam a környezetemben ezért aktivizáltam magam egy kicsit A testem körülvevő héj egy kicsit megremegett és a vállamon és az alkaromon tüskék kezdtek nőni amik átszakították a ruhámat, mivel a tüskék szétszaggatták felsőm, ezért megfogtam és egy mozdulattal letéptem magamról.
-Hehe- Nevetem el magam azon, hogy megint hazavágtam az egyenruhámat.
-Tudod ezt a harcot lassan le kéne zárni, ma még lenne némi dolgom. Hakaiteki hoshi.- Mondom neki és a következő mozdulattal jobb kezemmel előredöföm a kardot és elkezdek vele egy húsdaráló pörgetést közben a kardomba gyűjtöm a levegőben lévő lélekrészecskéket miután elég energiát gyűjtöttem a támadáshoz a karomon lévő páncélt elkezdem formálni. Aminek az lett az eredménye, hogy a kezem elkezdett egyre hosszabbra nyúlni egyenesen Mistique irányába miközben kardom pörgése mit sem lassult. Ha a támadásom eltalálja azt aligha fogja hárítani mert hát senki sem szeret belenyúlni egy darálóba, ha kitér akkor a megnyúlt karom irányt vált és követi őt.

Na ugy tunik egyikunk sem adja fel tul konnyen. A kardomnak nincs sok hatása ez ellen, de ha jol látom a páncélja kizárolag a fizikai támadásokat hárítja. Talán egy ujabb probát kellene tennem. Ha mást nem is, biztosra tudom menni az esélyeimet illetoen. Ekkor elkezdett felém nyulni a karja, ami valljuk be nem tudtam, hogyan lehetséges. Mivel a végtagjait nem tudja megnyujtani, ez nyílván csak a páncél lehet. Yurei Kouji képessége ehhez tokéletes, fura is, hogy erre nem gondoltam idáig.
-Dokkoi! - ez uttal ugy céloztam, hogy ha a támadás az ellenfelemrol le is pattan, nincs az a támadás, amit ne lassítani le. Az eredmény szemmel láthato volt, a kéz lelassult, a kard szintén. Ha most megprobálja visszahozni az eredeti sebességére, olyan érzése lesz, mintha áthatolhatatlan falon probálná keresztulszurni oket. Egy shunpoval megint eltuntem a színrol, így figyelve meg, a pajzsa mennyire engedte át ezt a támadást...

Mikor már azt hittem, hogy eltalálom, akkor megint elkiáltotta magát.
-Dokkoi! - Ezután megint eltűnt a szemem elől ezért karomat visszahúztam miközben lélekenergiát gyűjtöttem lábam alá és vagy jó 30-40 méter magasba ugrottam egy-két shunpoval. Mikor felértem még egy adag lélekrészecskét gyűjtöttem a támadásomba aminek következtében támadó kardom úgy nézett ki mint egy hatalmas fehéren izzó fáklya. Mikor úgy érzem, hogy ennél több energiát nem szükséges a támadásra fordítani felemeltem kardom.
-Hakaiteki hoshi.- Egy suhintással a harctér felé küldtem egy akkora energia hullámot ami talán kissé túlzás volt. Amikor becsapódott a küzdőtérbe az egész kitágult és felrobbant de egy kicsivel nagyobbat szólt mint terveztem mert az egész helyén csak egy füstölgő kráter maradt, Mistique jobban járt, ha ő is egy kicsit eltávolodott a talajtól mert különben még támadásom olyan mellékhatásokat válthat ki belőle mint az elpárolgás.
- Baz, hogy ezért mit fogok kapni a kapitánytól. - Mondom magamnak miközben fentről figyelem a terepet, hogy egyáltalán túlélte-e ellenfelem amit nekiajándékoztam, egyelőre nem tapasztaltam mozgást a kráterben és környéken.

Hát igen, a támadása lelassult, így gon nélkul eltuntem a kozelbol. Azonban ugy tunik a pálcélra nem hat annyira ez az ero, mivel nem sokkal lett lassabb. Mindenesetre így gond nélkul szemmel tudtam kovetni és kozben végre jutott pár másodpercem is a jovo furkészésére. De jo, hogy ezt tettem, mert így még volt idom menedéket keresni az egyik épulet tetoszerkezete mogott, mielott a legerosebb támadása becsapodott a foldbe. Bár így utolag valamennyire meg is bántam, hogy inkább nem szívtam be, mert ez nem csak Yurei Kouji, hanem az én energiámat is sikeresen feltoltotte volna. Mondjuk igaz, még így is jo messze vagyok a kifáradástol, hála a szívosságomnak. Takeshi azonban ha továbbra is ilyen erovel fog lyukakat ásni a foldbe, hamarosan feladhatja. Szerencsére nem vette észre, hogy még joval a becsapodás elott kereket oldottam a helyszínrol, így a krátert figyelte, onnan várva a támadást. Kicsit talán megint felhuzhatnám, elvégre egy duhos ellenfél elobb használja fel az erejét. Na akkor johet az ujabb viccem. Pár ugrással mogé kerultem, és pár pillanatra megálltam. Nem lehet tul jo a lélekenergia érzékelésében, mert még mindig nem tunt fel neki, hogy mogotte vagyok. A kardja pár pillanaton belul jelezni fogja neki, ugyhogy most kell indulnom. Egy ujabb ugrással ezuttal csak azért is alapon pont mogotte álltam meg a levegoben:
-Hé elég rossz helyen keresel! - már lendult is felém, de ezuttal a hátát használva rugaszkodáshoz egy érdekes szalto kozepette a legkozelebbi háztetore érkeztem. Mivel megint csak nem bírtam ki, hogy ne idegeljem, leultem a peremre is felnéztem:
-Lejosz még ma onnan? Akarod folytatni a harcot, vagy feladod? - kozben készen álltam, hogy egy esetleges támadás esetén ujabb shunpot használva eltunjek a színrol és ujra harcra készen álljak...

-Szóval ott vagy.- Vigyorodok el, amikor kiszúrom ellenfelem az egyik tetőn. Egy pár ugrással mögém került én lélekenergiája alapján végig tudtam, hogy merre jár de inkább ezt nem adtam tudtára. Gondolja csak azt, hogy nem tudom követni a mozgását. Megint mozdult ezúttal közvetlenül mögém ugrott. Most már biztos, hogy felakar húzni.
-Hé elég rossz helyen keresel! - Mondja elégedetten mintha meglepett volna azzal, hogy mögém került. Nembaj színészkedek neki egy kis meglepődöttségest, felé fordulok és odavágok egyet mire a lány a hátamra ugrott és onnan pedig le egy másik tetőre ahol leült a párkányra.
-Lejosz még ma onnan? Akarod folytatni a harcot, vagy feladod? -
-Én, soha.- Mosolygok felé elégedetten.
-Tudod őszintén örülök, hogy ilyen jó ellenfelem van. Nem is emlékszem mikor szórakoztam ilyen jól utoljára.- Mondtam neki és shunpoval odaugrottam mögé a tetőre.
-Nos, ha befejezted a pihenőt akkor talán folytathatnánk. Hadou 50: Rei no kuron- A lány hirtelen felém fordult, de az előbbi önelégült mosoly most hiányzott az arcáról amikor meglátta, hogy nem egy hanem mindjárt kettő állt belőlem a háta mögött teljesen felhúzott páncélzatban kardal a kezünkben egyszerre indultunk meg Mistique felé na most majd meglátjuk ezzel mit tud kezdeni.

//Itt egy valamivel többet mutató kép a páncél kinézetéről.//

-Piheno? Ugye viccelsz, még messze nem vagyok fáradt. Nem vagyok cukorbol... - de te hamarosan ki fogsz dolni, ha továbbra is így folytatod. Megint tul kozel van, ráadásul a klonja is, inkább odébb ugrok még ki nem találok valamit. Még így is csak pár másodpercet nyerhetek. De hogy a fenébe lehet ez? Ezt a technikát még nem láttam éloben, így nem is tudtam pontosan hogyan lehet kivédeni. Ez így nem lesz jo, sem a lélekenergiájuk sem a képességem nem talál a két fél kozott kulonbséget. Pedig nagyon gyorsan ki kéne találnom melyik is az igazi. Ez így elég ciki lesz, mivel ha jol tudom a képességeket is másolni tudja ez a technika, ezért nem használ még a kardom sem. De talán mégis... El kellene érnem nagyon gyorsan.
~Yurei Kouji hallasz? - na persze, mint mindig semmi válasz. ~Figyelj nem ez a legjobb idopont a mogorvaságodra. Hacsak nem akarsz veszíteni... - na ez hatott.
~Itt vagyok, mi van? - jott a szokásos morcos hang.
~Van otleted, hogy kulozboztessem meg ezeket. Nem akarom még feladni és szerintem te sem.
~Egy mod van. Meg kell vágnom oket. Én azután már meg tudom mondani, melyiket sebeztem meg már elotte is...
~Nem mondom neked is vannak otleteid, ennél még az is konnyebb lenne, ha meg kellene oket csokolnom. Mégis, hogy a fenébe jussak a kozelukbe? Nem látod te azokat a cséphadarokat? - semmi válasz. Tipikus, a nehéz munka mindig rám marad. Kozben viszont egyik ellenfelet sem veszíthetem szem elol. Juj de jo, már csak ez hiányzott. Na jo, akkor nagy levegot. Talán egy kis elterelés segítene. Ha elég kozel jutok hozzá meg tudom sebezni. A páncélon van egy kisebb rés, azt kellene eltalálnom... Ujabb támadás jon. Ezuttal a "sebesult" kezemmel loktem el magam, majd mikor talpra érkeztem, gyorsan odakaptam a vállamhoz. Ugy tettem mintha a seb ujra elkezdett volna vérezni, pedig a valoságban már rég begyogyult. Ha mázlim van ez csokkenti az elovigyázatosságát és egy villángyors shunpoval az egyiket eltalálom...

-Piheno? Ugye viccelsz, még messze nem vagyok fáradt. Nem vagyok cukorbol... - Mondta kissé sértődötten, na akkor ki idegesít kit?
Vigyorgok 1000-rel a maszk alatt.
-Remek akkor védd magad.- Mondjuk neki és a következő pillanatban megrohamoztuk mind a ketten de a klónom sokkal gyorsabban mozgott mint én, aztán hirtelen mindent megértetem ami eddig történt.
-Szóval a kardod képessége nem az, hogy gyorsítod magad, hanem az hogy másokat letudsz vele lassítani és így a hatás az lesz, hogy gyorsabbnak hat a mozgásod az ellenfeled szemében. Mondhatom ügyes de most hogy ezzel tisztában vagyok már nem ér annyit.- Mondom neki miközben én és a klónom mint a cséphadaró puhítjuk a lényt aki nem győzi védeni a támadások tömkelegét. Az egyik támadásom után sikerült kiugrania közülünk és mögöttünk ért földet nemsokkal. A vállát fogta ott ahol anno megböktem a kardommal, nos ha az a karcolás fáj neki akkor gyengébb mint vártam, hiszen a kardot alig döftem 2-3 centinél mélyebbre és még csontot sem ért. Hát ha ez fájt neki akkor azt, hogy fogja díjazni, ha Hoshiryuut shikai formában tolom át a másik vállán mondjuk így. Egy nagyot lendítettem a kardomon és odavágtam vele Mistiquenak. Közben a klónom felkészült egy esetleges támadás kivitelezésére ha ez nem válna be.

Na jo, nem jott be a trukk. Hiába, aki valaha sérult már meg komolyabban vagy harcolt már velem, jol tudja, hogy nem kell engem félteni. Ennek a sebnek már nyoma sincs, így ez nem a legjobb modszer, foleg konyortelen ellenféllel szemben. Mindenesetre mikor végre leesett neki a kardom valodi ereje, szinte nevetni tudtam volna a meglepettségétol.
-Te komolyan egészen eddig azt hitted, magamat gyorsítom??? Nem mondom jo képzeloerod van. Ennyire azért már rég nem ismertek félre... - ráadásul a lassítás nemcsak a személyre érvényes, hanem a kardra is. Ez még nem tunt fel neki, így nagyon konnyen meg tudom találni a valodi ellenfelemet. Mikor támadásba lendult a kardomat vízszintesen magam elé tartva kivédtem, de a kovetkezo pillanatban a klonja is lendult, amit megéreztem. Bár az utolso pillanatban elugrottam, a bal kezemet megsértette. Szerencsém volt, csak feluleti sérulés, de valoszínuleg elég rossz helyen van, mivel teljesen ugy néz ki, mintha jo mély vágás lenne, legalábbis a vérmennyiség alapján ami elfedi. Egy pillanatra alig észreveheto szinttel emeltem a lélekenergiámat, majd rászorítottam a kezem a sebre. Amint láttam a vérzés tobbé-kevésbé elállt, ezzel megakadályozva a zavaro foltokat. Mivel a páncélja szemmel láthatoan nem ongyogyíto képességekkel rendelkezik, csak védelmezovel, nem huzza már sokáig. A sebeit ugy céloztam, hogy ha kisebbek is lesznek, azért érezhetoek legyenek. Ráadásul Yurei Kouji vágta meg, ami szintén nem egy elony, hacsak valaki nem akar Zaraki Kempachira hasonlítani, miután kikerul a kezeim kozul. Ha addig kibírom baj nem lesz, amennyiben viszont sarokba szorít kénytelen leszek elovenni a legveszélyesebb fegyvereimet.

-Te tényleg nagy marha vagy, hogy csak most jöttél rá, hogy mit tud a kardja. Mi már az elején szóltunk neked de megint félre érteted, hogy mit akarunk mondani.- Röhög az arcomba Ryuu.
-Te! Téged komolyan kifoglak nyírni egyszer, ha nem fogalmazol érthetően, nem vagyok rejtvény fejtegetős hangulatban.- Mondom kidagadó erekkel a halántékomon.
-Szerintem higgadj le egy kicsit és...-
-Na most hagyd abba ezt a hülyeséget, ha nem tudsz valami értelmeset mondani akkor inkább kussolj.- Ezek ketten mindig kihozzák belőlem az állatot.
-Na jó szerintem ezt mindjárt le is vezetem valakin.- Körülnézek csak a poén kedvéért és tekintetem megáll Mistiquen.
-Te pont jó is leszel.- Mondom neki vérszomjas hangon amitől kissé megáll benne az ütő. A klónom elkezd vérfagyasztóan nevetni ami csak olaj a tűzre. A lány helyében én most kezdenék menekülni a környékről, mert ha ideges vagyok akkor az nem jó se az épületeknek, se az emberek egészségi állapotának. A következő pillanatban én és a klónom egyszerre shunpozunk a lánymellé és akkora ütésekkel bombázzuk amihez képest az eddigiek csak enyhe legyintések voltak csupán.

hát ez hihetetlen. Én akárhogy probálkoztam a legkisebb bosszuságot sem tudtam neki okozni, de a saját kardjai minden megeroltetés nélkul kihozzák a sodrábol. Ilyen sem láttam még, pedig nem egy dolgot megéltem már. Majdnem nevetni kezdtem ujra, de ez nem lett volna éppen a legjobb otlet mivel Takeshinek amugy is elég paprikás hangulata van, ráadásul ujra támadni készul. A klonjával egyutt mellém kerult, majd két oldalrol elkezdett olyan utésekkel sorozni, hogy nem egytol kicsit megszédultem. Ugyanakkor nem bántam a dolgot, mert így végre tudtam hasznát venni a tudásomnak. A bal kezemmel hárítottam Takeshi utéseit, ugyanakkor a klonja gyorsabb volt nála, ezért tole kaptam párat. Még szerencse, hogy nem a fejemet célozta, kulonben mehetnék most varrásra. Ez egyre jobb lesz, a legtobb embernek már rég vagy kiesett volna a szeme, vagy az általam okozott sebek miatt nyavalyogna. Megprobáltam ujra kiugrani kozuluk, de nem sikerult tul jol, mivel a hajam beleakadt valamelyikukbe. Na jo, ez így nagyon nem lesz jo, kénytelen vagyok bekeményíteni.
-Shimoku! - kiáltottam célba véve a klont, aki az ártástol megtántorodott. Vele már nem lesz sok gond, tíz percen belul használhatatlanná válik. Most johet a valodi, ot ezzel nem tudnám ugyanugy beugratni, ezért ellene mást kell használnom.
-Kohaku Enjintou! - a kidou hatására a bal kezemben megjelenik a szike, amivel felé suhintok. Vagy felismerte, vagy automatikus reakcio volt, de hátrált egy lépést. Ez nekem pont elég volt, kiszabadítottam a hajam, majd kiugrottam a gyurujukbol. Mostantol nem félek ellenuk használni a valodi fegyverarzenálomat...

Mikor kezdtünk belemelegedni a csépelésébe úgy döntött, hogy abbahagyja a védekezést és inkább támadásba lendült. Nem szeretem a Kidoukat, de ha ő ezt szereti akkor ez van. Az mondjuk gáz, hogy elintézte a klónomat egy ilyen egyszerű támadással. De nem volt sok időm ezen gondolkodni, mert egy másik kidout vetett be ellenem.
-Kohaku Enjintou! - Miután kimondta a parancsot egy lélekszike jelent meg a szabad kezén amivel felém hasított. Én nem igazán szerettem volna ha eltalál ezzel a technikával ezért inkább hátráltam egy lépést, aminek az lett a következménye, hogy a lány egy ugrással eltávolodott tőlünk. De mivel a klón már igencsak használhatatlan állapotban volt ezért, úgy döntöttem, hogy utána küldöm. A klónom egy sunpoval mögé került és lefogta amíg én felugrottam a levegőbe és elkiáltottam magam.
-Hadou 45: Kohaku koutetsu- Aminek következtében jó pár száz penge hagyta el tenyeremet egyenesen Mistique és az őt fogva tartó klón felé. Amikor becsapódtak akkora por kavartak, hogy nem láttam őket. Nem tudtam, hogy a klón fogva bírta-e addig tartani ellenfelem amíg a pengék célba értek. Vagy eltűnt mielőtt még belemélyedtek volna a lány testébe és ő a porban rejtve lelépett a támadás elől. Mivel nem tudtam mi történt ezért felkészültem egy esetleges ellentámadásra is.

Valojában a klon elég tropán nézett ki, és mikor mogém kerult már tudtam, pár pillanat és az általan kuldott méreg kicsapja nála a biztosítékot. Elkapta a kezem és féken tartott, ami valojában nem volt olyan szornyu, mivel csak a konyokom nem mozdult. Ugyanebben a pillanatban tobb száz penge repult felém, amit semmi kedvem nem volt bekapni. Mivel elugorni nem tudtam, és tul sok penge volt, amit ki kellett volna kerulnom egy klonnal a hátamon, jobbnak láttam ujra elovenni a kardomat. Mivel a támadás lelassítására már nem maradt ido, egyszeruen a testem felé tartokat kellett eltuntetnem. Valamennyire sikerult osszébb huznom magam, majd ujra használtam a kardomat:
-Houshoku! - suttogtam. Ugy intéztem, hogy csak a nekem tarto pengék tunjenek el, mert ha a tobbi is kereket old, rájon a kardom valodi titkára. Mikor elkezdett elulni a por kiugrottam a felhobol. Tole nem messze álltam meg, a bal kezemben pedig még mindig ott volt a lélekszike. Igyekeztem nem vissza nézni és meggyozni magamat, hogy nem én huztam nyársra a klont. Szerencsére abbol a rengeteg fegyverbol csak kb. 15-ot kellett elnyelnek a tobbi amugy is elkerult volna. Ha nem veszi észre, hogy annyi hiányzik, megint egy fejtorés kíséretében fog harcolni...

Szóval sikerült elkerülnie a pengéket amiket ráküldtem.
- Nem rossz.- Mondom neki és egy shunpoval messzebb ugrok tőle aztán magam előtt két kézre fogom kardom és a páncélt vissza alakítom karddá majd újra széthúzom a láncát. Mind két kezemmel átfogok a láncra és elkezdem pörgetni a kardokat magam mellet. Mikor eléggé felgyorsítottam a pörgésüket shunpoval felugrottam és az egyiket felé hajítottam. A lánc folyamatosan hosszabbodott így nem kellet elengedjem a láncot sem, így még ha nem is találja el simán vissza tudom rántani és újra támadni a másik kardal aztán megint ezzel. A felé hajított kard úgy pörgött mint egy bumeráng. Ha van egy kis esze akkor meg se próbálkozik azzal, hogy kardal hárítsa, mert akkor tuti, hogy felvágottat készít belőle és a kardjából is, talán erre ráfog jönni ő is és inkább az elkerülésre koncentrál, ami megint csak nekem jó, mert ha sokat ugrál hamar kifárad és akkor vége a meccsnek. Az a jó, hogy a lélekenergiánk körülbelül ugyanannyi ezért itt egyedül a tudásunk és a tapasztaltságunk az ami számít és ahogy elnézem ennek ő sincs híján.

Nocsak felfedte az utolso technikáját. Hát nem tul jo taktika, addig nem érdemes az embernek a végso fegyverét is bevetni, amíg a másik nem teszi ugyanezt. Keservesen tanultam meg ezt az igazságot, és ennek koszonhetem, hogy még "élek". Na jo, az is igaz, hogy nincs az a technika, amit én nem tudnák kideríteni még a bevetése elott, és a hasznomra fordítani. Most azonban jobban kell vigyáznom, vagy a kedves kis cséphadaroja még jobban felaprít. Szerencsére jelenleg már nincs sulyos sebem, de ha továbbra is folytatom az ugrálást hamar kifáradok. Eltunt a páncélja. Most megtudhatom, milyen állapotban is van. Ahogy sejtettem, neki még mindig nem tunt fel, hogy hamarosan o fog kifáradni. Kész szerencse, hogy hozzá szokott a fájdalomhoz, kulonben már rég itt sem lenne. Bármi is lesz ennek a harcnak a vége, biztosan ot fogják vesztesnek hinni.
-Dokkoi! - mivel ennek a paransszonak az értelmére már rájott teljesen felesleges továbbra is suttogva kiejtenem. Ráadásul így hatásosabb is. Ha most nem vigyáz a fegyverével egyutt ot magát is telibe fogja találni. Mindenesetre most már a második támadás a lassítással a kardjára eléggé lefékezte. Beleadhat mindent, akkor sem fog az már gyorsabb lenni. Így konnyu szerrel ki tudom védeni, mivel irányt változtatni csak akkor tud, ha visszahuzzák. Szoval most már elég csak pár lépést oldalaznom és konnyen ki tudom kerulni. Viszont így neki magának kell a kozelembe jonnie. Aminek nagyon nem fog orulni, mivel a lélekszikét pontosan kozelharcra találták ki és a boron nem hagy nyomot...

-Dokkoi! - Hallottam a parancsot amivel lelassítja a dolgokat aztán arrébb lépett a kard elöl nos ezt rosszul mérte fel mert a kard kb. fél méterre ment el mellette, amikor ezt megláttam egyből elvigyorodtam, mert tudtam, hogy ezt még mindjárt úgyis megfogja bánni, amiért nem futott messzebb tőle. Kicsit rászorítottam a láncra és elkezdtem magam körül az egészet megpördíteni aminek az lett a következménye, hogy a kard egyenesen Mistique háta felé vette az irányt. Nos a lánynak biztos, hogy feltűnt a mozdulat amit csináltam és hamar megfog tanulni félni is a felé közeledő kardoktól. Nos mindjárt meglátom, hogy milyen gyors a kicsike felfogása, remélem azért ő is hamar rá fog jönni arra a neki igencsak rossz tényre, hogy a kardja lassító képessége gyakorlatilag semmire nem jó ez ellen a támadás ellen mert az erejét nem tudja csökkenteni vele. Ergo ha eltalálja az neki csak rosszabb lesz mert lassan vagdalja szét a testét és az eléggé fájdalmas tud lenni.

Takeshiben tobb ero van, mint hittem. Pusztán a fizikai ereje által képes volt felemelni a tobbszorosen lelassított kardját és felém kuldeni. Na jo, ez nem volt tul jo otlet. Akkor itt az ideje taktikát váltani. A kardomba kuldtem a lélekenergiám egy részét, majd azt használva, fuggolegesen magam elé tartva megálítottam a támadását. Jo pár métert csusztam szép kis nyomot hagyva magam után. A kovetkezo pillanatban eszembe jutott valami, amit eddig nem is gondoltam volna. Oké, a kardja visszahuzhato, és kor alakban tud támadni egy adott távolságban, de biztosan nem tud hátraarcot csinálni. Azzal ráugrottam a láncra, amellyel magához kototte. Na most mivel fog eltalálni? Egy kidou-t konnyedén kivédek ilyen távolságbol, ráadásul a másik kardját nem dobhatja el, mert védtelen marad. Ez a kard elég veszélyes, de itt nem tud nekem ártani. Ha megprobálja visszahuzni azzal és csak annyit ér el, hogy nekem sikerul egyre kozelebb jutnom hozzá, és támadásra készen állok így is. Szerencsére elég jo egyensulyérzékem van az általános ugrálásoknak koszonhetoen, így leeséstol sem kell félnem. Mindennek a tetejében ot is eltaláltam már egyszer a kardommal, így ha shunpot alkalmaz, elotte fogom megérezni...

//kicsit lassítsunk, vagy két poszt alatt kivégezzuk egymást, és még kb. 6 kellene legalább//

Láttam ahogy Mistique felugrott a láncra és felém kezd futni.
-Ez most komoly?- Teszem fel a kérdést magamnak.
-Hát látod, hogy még mindig nem tanult eleget. Megtanítsam?-
-Aha mért is ne.- és a másik kezemben pörgettet kardot elkapom és nekinyomom a láncnak majd halkan megszólalok:
-Hakaiteki hoshi- Aminek a következménye, hogy az egész támadás a két kardot összekötő láncot használja közvetítőnek, majd Mistique lábai alatt kisül aminek nagy valószínűséggel az lett az eredménye, hogy egy shunpoval arrébb állt mielőtt még elbúcsúzhatott volna a lábacskáitól. Valami hasonló lett az eredmény mint amire számítottam mert nem volt már a láncon. idő közben a kard is vissza ért a kezemben majd egy ugrással a földön landoltam és szememmel elkezdtem keresni az ellenfelemet a porban.
- Tudod azért kíváncsi vagyok veled kapcsolatban valamire?- mondom neki némi érdeklődéssel a hangomban.

Hát ugy tunik nem csak nekem szokásom a fejemet használni. Ez elég ritkán fordult elo az ellenfeleimmel mostanában, így nagyon hálás vagyok neki. El kell ismernem szépen megdolgoztat azért a gyozelemért. Mikor ujabb támadást indított a láncon keresztul szinte biztosra vettem, hogy az valami elektromosság szeruség lesz, és ha nagyon gyorsan nem tunok le rola, szépen kisut. Még így is sikerult neki majdnem eltalálnia, de szerencsére pár centire már eltávolodtam a lánctol mikor az velem egymagasságban engedte át a támadást. Sikeresen ujra foldet értem, mikozben jokora porfelho kerekedett. Ez most pár pillanatig elrejt, így van idom gondolkodni. Már éppen kezdtem volna kioldalazni, mikor megszolalt. Eloszor meglepett, hogy hirtelen nem csak sértéseket vág a fejemhez, de utána orultem neki. Jobban meg lehet ismerni egy ellenfelet, ha harc kozben beszéltetjuk. Eloszor azonban kicsit teszek rola, hogy ne találjon el olyan konnyen, ha válaszolok neki.
-Hadou 58, Tenran! - azzal a kardomat progetni kezdtem, majd a saját tengelyem korul megfordulva korulszántottam vele a kornyéket. Ennek a támadásnak valojában két célja volt, mivel eloszor is megtudtam, mennyire van vagy nincs kozel hozzám. Ezután a kardot amennyire csak tudtam lefelé fordítottam, így az elozoleg felvert osszes por most korulottem jo pár méter sugaru korben kezdett gomolyogni. Ebben a felhoben nem találhat el, akármennyire is probálkozik, így most már beszélhetek.
-Kérdezz nyugodtan, nagy eséllyel válaszolni is fogok. - leszámítva ha olyan dolog, amivel saját magamat csunyán leleplezem...

Nem kellet sokáig keresgélnem, mert akkora port kavart maga körül, hogy azt nem lehetett eltéveszteni. Nos ami azt illeti az biztos, hogy kissé bizalmatlan az emberekkel, bár az is lehet, hogy csak engem nem ismer még eléggé. Mindenesetre most addig nem fogok támadni amíg ő nem tesz ilyet, vagy ki nem provokálja azt.
-Kérdezz nyugodtan, nagy eséllyel válaszolni is fogok. - Mondja.
- Nos rendben van. Ha jól látom akkor te szeretsz harcolni és ha igazak a kosza hírek akkor igen sok alkalommal nyertél már, de azt megtudod mondani, hogy miért is harcolsz ilyen sokat? Azért mert szeretsz harcolni vagy mert valamit szeretnél bizonyítani másoknak?- Teszem fel neki a kérdést amin már jó ideje rágódom. Közben az egyik kardomat a vállamra helyezve pihentetem míg a másikat a földbe döföm és nekitámaszkodok. Miután kényelembe helyezem magam. bár az még mindig igen csak zavart ,hogy nem látom akivel beszélek ezért egy pillanatig megemeltem a lélekenergiám aminek egy kisebb lökéshullám lett az eredménye ami szépen eloszlat az őt eltakaró porfelhőt.
-Így mindjárt jobb.- mosolygok felé halványan.

Hát az elején bevállt a rejtozkodési technikám, így figyelemmel tudtam kísérni a kérdését. El kellett ismernek, hogy érdekes kérdést tett fel. Talán még a szokásosnál is jobban elképedtem, arra számítottam, azt kérdezi ilyen fizikummal miért nem a 11. osztagnál vagyok. Ez sem sokkal kulonbozobb, de nem lehet egykonnyen felelni rá. Kicsit elkezdtem osszeszedni a gondolataimat, kozben Takeshi egy ujabb lélekenergia lokéshullámmal eltuntette a port. Ugy tunik már neki is kezd kicsit fogyni az energiája. Kicsit elmosolyodom, majd megszolalok:
-Hát a kosza hírek velem kapcsolatban általában igazak. Ha véletlenul mégsem, a terjesztojuk a gyengélkedon pihen. - a válasz másik fele, ami nyilván jobban érdekli még nem kerult elo. Kicsit piszkálom még a kíváncsiságát, de utána veszek egy kis levegot és válaszolok:
-Valojában nem éppen ez az ok. Nagyrészt azért harcolok mert szeretek, de nálam ez egyben... - még mindig nem felelek, és szinte nevetnem kell az érdeklodo arckifejezése láttán. Egy hirtelen otlettol vezérelve shunpot használva a háta mogé kerulok, és a fuléhez sugva adom meg a választ: ...vérorokség is. - mondom majd szintén mosolyogva visszamegyek az eredeti helyemre, majd a pillantásommal jelzem, hogy miattam folytathatjuk...

-Hát a kosza hírek velem kapcsolatban általában igazak. Ha véletlenül mégsem, a terjesztőjük a gyengélkedőn pihen. - Mondja majd tart egy kis hatás szünetet mielőtt még belekezdene a válasz azon felébe amiről pontosan tudja, hogy érdekel.
-Valójában nem éppen ez az ok. Nagyrészt azért harcolok mert szeretek, de nálam ez egyben... - Itt egy kicsit habozik aztán egy shunpoval mögém került és a fülembe súgta a válasz utolsó részét.
-...vérörökség is.- majd ahogy jött vissza is ugrott.
-Vérörökség?- Mondom ki a válaszát még egyszer.
-Hmm... ezt kitudnád fejteni egy kicsit jobban?- Teszem fel az újabb kérdést. Elég érdekesen hangzik kíváncsi vagyok mi van mögötte, talán ha van egy kis szerencsém akkor elmondja.

Ugy tunik ezt a duma jobban érdekli, mint a harc. Nos akkor nincs más választásom, ki kell belole eroltetnem egy kis figyelmet. Itt az ujabb kérdése, amivel már nagyon kezd az agyamra menni.
-Vérörökség?Hmm... ezt kitudnád fejteni egy kicsit jobban? - na ennél is nehéz nehezebb esetet találni. Most lássuk mennyire unja magát a drága ellenfelem. Ujabb támadást indítok, ezuttal csak karddal és nagyon enyhén, de szerencsére ennyire nem bámult el és azonnal kapcsolt. Kis csattanás, majd mindketten hátra ugrunk. Na jo fokozzuk még egy kicsit a kíváncsiságát.
-Hát az én nevem szuletésem után elveszett. Mistique nevet a neveloim adták nekem. Valojában soha nem tudtam kideríteni pontosan mi is volt az eredeti, de a klánomat megtaláltam. Aki az 1880-as évek vége elott szuletett, sokat hallott rola. Rettegett család volt japán keleti részén. Olyan családba szulettem... - ujabb támadás, csakhogy ne menjen át mesedélutánba ez az egész, és véletlenul se punnyadjon el. - Ahol a lételem volt a harc, és a családom tagjainak nagy része már ot éves korában megtanulta használni a legkulonfélébb fegyvereket. - a nevet természetesen nem mondtam el, azt eddig még senki nem tudta kihuzni belolem...

Mielőtt válaszolna megindít egy támadást felém, hogy nehogy elveszítsem a koncentrációmat. Végül is én nemigazán bánom a dolgot. Már majdnem odaért hozzám a kardjával, mikor én elmosolyodtam és a vállamon pihentetett kardommal félrelököm támadását. Pont ahogyan gondoltam ebben a támadásban nem volt sok erő. Mindössze annyi, hogy azért ki keljen védeni az embernek. Miután hárítottam a támadását mind a ketten hátraugrottunk, majd folytatta.
-Hát az én nevem születésem után elveszett. Mistique nevet a nevelőim adták nekem. Valójában soha nem tudtam kideríteni pontosan mi is volt az eredeti, de a klánomat megtaláltam. Aki az 1880-as évek vége előtt született, sokat hallott róla. Rettegett család volt japán keleti részén. Olyan családba születtem... - Majd ezután egy újabb támadás következett.
- Ahol a lételem volt a harc, és a családom tagjainak nagy része már öt éves korában megtanulta használni a legkülönfélébb fegyvereket. - Nos ez egy igen érdekes dolog az biztos, hogy egy ilyen családban nem unatkoznék sokat, de hát ez van ezt kell szeretni, Mindenesetre ez a lány igencsak egy furcsa figura, de az ahogy a harchoz áll az nagyon tetszik, régen nem volt már olyan jó ellenfelem mint ő és régen nem láttam már ilyen elszánt lángokat az ellenfeleim szemében sem.
-Értem.- Mondom neki némi elégeltséggel hangomban és azért, hogy ne csak mindig ő tartsa fönt a kellő feszültséget most én támadom meg őt.