Már megint kifogytam az ellenfelekbol. Ez nem igaz, miért kell mindenkinek annyit pletykálnia? Ha így folytatom hamarosan csak az ujoncokat vagy a kapitányokat és hadnagyokat tudom befuzni egy kis harchoz. Pedig nagyon orulnék neki, ha végre egyszer nem kellene három osztagot végig járnom, mire találok mélto ellenfelet. Bár ahhoz csoda kellene, mivel enyhén kozveszélyesnek tartanak jelenleg. Talán a 11. osztagot kéne ezuttal célba vennem, elvégre ott vannak a legorultebb fazonok. Kozuluk csak ki mer valamelyik állni ellenem. Kezdjuk a gyakorloteremmel, hátha van ott pár nélkuli ember. Nincs is messze, gyorsan megnézem. Hát ugy tunik mázlim van, itt gyakorlatozik valaki. Az ereje nagyjábol egy szintben van az enyémmel. Nem is rossz. Talán van kedve egy kicsit játszani:
-Hello! Yurenai Mistique vagyok a 10. osztagbol. Éppen ellenfelet keresek megamnak, nincs kedved kicsit harcolni velem?

Éppen az osztag edzőtermében voltam és a közelharci technikáimmal büntetem szét az edzőbábukat szépen sorban. Mikor az utolsót is rommá vertem ellenfél híján megunom a dolgot és a terem végébe megyek, hogy vissza vegyem a felső ruházatomat, amikor a terem ajtajában megjelenik valaki, egy nő majd megszólal.
-Hello! Yurenai Mistique vagyok a 10. osztagbol. Éppen ellenfelet keresek megamnak, nincs kedved kicsit harcolni velem?-
Kérdezi, én meg állok ott a terem túl felében egy szál hakamában és bámulom a csajt, hogy ez ki és mit keres itt aztán leesik mit mond és az is beugrik kicsoda, ő az aki sorra nyomja le a férfi shinigamikat.
-Rendben van tetszik az ötleted, csak ha nembánod előbb felöltöznék.- Elvigyorodok amíg ezt mondom.

Hopp csak most tunt fel, hogy a kiszemelt ellenfelemen nincs felsorész. Na jo ez elég ciki, de lesz ez még rosszabb is. Foleg ha én fogok itt ruhát váltani. Abbol amit eddig láttam, elég gyorsnak tunik, a végén még kénytelen leszek ingyen bemutatot tartani neki. De nem baj, egy jo harcért sok mindenre hajlando vagyok, egy bizonyos pontig.
-Csak nyugodtan, megvárlak. De nagy kérés lenne, hogy eláruld a neved? - hiába, egyszeruen imádom a kis szurásaimmal idegesíteni az ellenfelet. Mindig feltunik a legaprobb hiba is. Mindenesetre most már felveszem a kiindulo pozt, és kicsit távolabb állok a faltol, mielott sikerul lefejelnem egy hirtelen mozdulattal...

-Csak nyugodtan, megvárlak. De nagy kérés lenne, hogy eláruld a neved?- Mondja, Én meg most kapok észbe, hogy igaza van.
-Igaz is a nevem Himura Takeshi.- A csaj eközben támadó pozíciót vesz fel.
-Mint mondtam felöltöznék, másodszor ha nem baj akkor inkább kint harcolnék, mert nem akarom tönkretenni az edzőtermünket.- elég gondterhelt arcot vágok.
-Semmi kedvem ahhoz, hogy az okozott károkat a kapitány kifizettesse velem.- És persze az én stílusomhoz jobban passzol a nyílt tér. És ezzel a lendülettel el is kezdek felöltözni nemigazán zavartatva magamat a társaságtól. Mikor végeztem magamhoz veszem zanpakutom és elindulok kifelé az épületből.

Ezek szerint nem csak én szoktam így járni, a tobbi osztagnál is kedves szokás a harcok kinti lerendezése. -Ja, tényleg ismeros helyzet. Általában velem is ezt csinálják. Ebben az esetben kérlek mutasd az utat, mivel ezt az osztagot még nem ismerem tul jol. - pontosabban gyanut fognának ha ismerném, hiszen ezt az osztagot osszesen csak kétszer láttam hivatalos ugyben. A nem hivatalosat inkább nem részletezném. Mindenesetre miután Takeshi felvette a ruháját és elindult kifelé és csendesen kovettem. Jobban járok, ha meglapulok, az a biztos. Inkább nem kockáztatok harc kozben ugyis ki tudok deríteni mindent, amit tudnom kell. Az tul feltuno lenne, ha megérinteném és rájonne, hogy valami csapda van a dologban...

Miután felöltöztem megindultunk kifelé én elöl ő pedig utánam, ahogy elnéztem elégé meghúzta magát amíg kiértünk egy nyílt gyakorló térre. Elég nagy volt és kevés volt az olyan holmi amit hazavághatunk, körülnéztem sehol senki.
- Azt hiszem ez megfelelő hely lesz a harcra.- mondtam aztán elindultam a küzdőtér közepéhez majd megálltam és felé fordultam.
-Nos kezdhetjük is ha nincs ellene kifogásod.- Amíg ezt mondtam kicsit jobban szemügyre vettem ellenfelem, egy elég szemrevaló, hosszú hajú kb. húszon valahány éves lány elég vékony és nem az egyenruhát hordja mint a többi shinigami ezen kívül hallottam róla, hogy jó harcos is. Ez a kis párbaj egyre jobban hangzik még a végén megfog izzasztani, de szerintem amíg nem muszáj feltétlenül nem hívom Hoshiryuut ezt most eldöntöttem, de persze majd elválik a dolgok menete.

Miután kiértunk a gyakorlotérre inkább még egyszer korul néztem. Semmi kedvem itt bemutatot tartani, szoval bárki más jár a kozelben nagy eséllyél két ora mulva fog magához térni eros fejfájással. Nem rossz kis hely, nincs tul sok cucc, ami zokon venne egy esetleges kidou-t. Johet a moka, és ha jol látom senki nem fog minket szemmel kovetni. Miii??? Még hogy nem ugyanolyan egyenruhát hordok mint a tobbiek? Eskuszom megfolytom azokat a pletykás tiszteket. Nem hiszem el, hogy nem bírják befogni a szájukat. Ha tényleg híre megy milyen nem éppen szokásos harci oltozetem van, biztosan kapok egynéhány érdekes pillantást. Ami mondjuk nem érdekelni, de az osszes kéjenc a nyakamon logna.
-Semmi akadálya, hogy elkezdjuk. - mondom majd a kardom magam elé tartom. Eléggé észrevehetetlen, ha kieresztem az erejét, de egyenloren me szándékozom azt tenni. Valojában kíváncsi vagyok rá mire is képes ez a fiu. Normális harcom már rég nem volt, van egy kis rozsda a mozgásomban, amit le kéne rázni...

-Semmi akadálya, hogy elkezdjük. - Mondja majd a kardját maga elé tartja és várja mit lépek.
-nos akkor vágjunk is bele.- Mondom egy félmosollyal az arcomon és bal kezemmel megmarkolom kardom tokját, jobbal pedig ráfogok a markolatra magam elé tartom és kihúzom a hüvelyből zanpakutom. Felveszem a kezdő állásom egyik kezemben a kardal másikban a tokkal.
-Nos hölgyeké az elsőbbség.- Mondom vigyorogva, most majd meglátjuk van-e benne annyi kihívás, hogy komolyan vehessem a harcot ellen vagy elég lesz az erőmet ennyire a minimumra vissza fojtva tartanom. Majd meglátom mit tud, nemigazán szeretném egyből kicsinálni azzal, hogy kiengedem az erőmet valamennyire a csaj meg kifekszik tőle, bár ha ilyen a híre akkor biztos nem fog kidőlni ennyitől, reméljem.
Egyszer csak megállt az idő körülöttem.
-Hé baromarcú!- Szólalt meg a hang a fejemben.
-neked is heló Ryuu.- Felelek higgadtan.
-Jah bocs seggfej, csak gondoltam szólok hogy vigyázz a gondolataidra, mert nem csak te hallod őket.-
- Ez komoly?-
-Igen most az egyszer nem akar átverni.- Hallottam Hoshi hangját is fejemben.
-Téged meg ki a franc kérdezett hófehérke?-
-Minek neveztél?- És már el is kezdték a veszekedést.
-Na akkor most kussoltok el mind a ketten és kifelé a fejemből mert szeretnék tiszta fejjel harcolni.- És végre csend lett a fejemben az idő is újra peregni kezdett körülöttem. Kiürítettem elmémet és vártam ,hogy a lány kezdeményezzen először.

Hát valami feltunt a kardjának, pontosan érzem, hogy vele társalog. Mit akarhat csinálni? Még nem figyelt rám csendesen lehunytam a szemem és láttam, amint az elméjét probálja uríteni. Szoval gondolatolvasonak hisz. Na az egy fokkal jobb a valodinál, mivel így legalább azt hiszi ha az utolso pillanatban talál ki valamit meg tud lepni vele. Sovány vigasz. De hogyhogy tudott errol a kardja? mindenesetre vagy nem jott rá a teljes igazságra, vagy pedig nem akarja elmondani neki. Mindkét megoldás nekem csak jo lehet. Pontosan magam elott láttam az egy pillanattal késobbi eseményeket, így mire ujra visszatért a jelenbe én is nyitott szemmel, felé fordulva álltam. Nem tudhatta, hogy kozben megint nem csak o járkált a tudatában meg a két kardja. Most tunik csak fel, a kieresztett shikai-ja két kard. Huu jobb ha vigyázok, nekem annyi nincs. Várjunk, az egyik csak védekezésre hásználhato. Szoval ha elég furgén mozgok, ami Yurei Kouji számára nem akadály, akkor gond nélkul fogom magam tartani. O viszont jobban járna, ha nem duhítene fel. Akkor a harc végére akárki is gyoz, ugy fog kinézni mint a legutobbi gyakorlobábum. Na jo ideje abbahagyni a gondolatokat és a jelenbe visszatérni. Arra vár, hogy támadjak? Megkaphatja. Azzal gyorsabb sebességgel elindultam felé, igaz ez még messze nem érte el a szokásos szintemet, és támadtam. A pengéjét azért kerulgettem, semmi kedvem a véres sebekhez. Ugyanakkor egyfolytában arra is ugyelnem kellett, hogy egy esetleges kidou vagy felém repulo egyéb támadást elore lássak és egy ugrással kikeruljek...

A lány támadásba lendült én könnyed mozdulatokkal hárítom csapásait a kardtokkal majd az utolsó csapásnál félrelököm kardját és kardommal és a kardot tartó kezét támadom, ha sikerült a támadás akkor a kardomat a lány vállába mélyesztettem. Ha nem sikerül akkor egy shunpoval mögé kerülök és megtámadom háturról. Ezután hátraugrok és a levegőben lélekenergiát gyűjtve a lábam alá siklok a levegőben a tenyerem magam elé tartom és becélzom Mistiquet és halkan suttogok:
-Hadou 33: Soukatsui.- Az energia kék tűzé formálódik a kezemben majd elhagyva azt megindul a lány felé.

Az utolso pillanatban dontott, ahogy gondoltam. Szoval azt hiszi, így me tud lepni. Nos a támadásábol kiderult, hogy fizikai ereje joval az enyém folott van, mivel hiába hárítottam a kardja egy sebet azért ejtett a vállamon. Szerencsére nem tul nagy vágás, a harcban nem fog akadályozni és konnyen be is gyogyul. Amint megéreztem, hogy hozzám ér a kardja hátra sunponoztam, valojában ennek koszonhetoen szép szakadást szedtem ossze a ruhámra. Na már csak ez hiányzott most, szerencse, hogy fel voltam készulve az ilyen helyzetekre is. Most tunik csak fel, hogy valamit felém fog loni. Szoval jol sejtettem, tényleg probálkozik. Na mivel nem mondta el az idézést a támadás gyengébb a kelleténél. Ennyire nem kellett volna megkonnyítenie a dolgomat, mivel egy konnyed mozdulattal kikerultem, és ujra támadásba lendultem. Látszolag meg van szokva hozzá, hogy mindkét kezében legyen valami. Nos ez hatásos modszer, de van egy gyengepontja, hiszen ha kidou-val akar támadni valamit le kell raknia. Ráadásul a tokkal esetleg fejen vágni tud, amit nem hiszem, hogy megtesz. Ismét támadtam, de ezuttam a kardommal az ovét blokkoltam. A bal kezem szabad maradt, és mivel a tarto nem tartozik a veszélyes fegyverek kozé, nem is nagyon figyeltem rá. Egy esetleges utés elol kitérnék, addig meg megnézheti mit tudok én tenni. Nagyon kozel voltam hozzá, ezért elsuttogtam a szavakat:
Hakufuku! - a támadás hatása azonnal láthato volt. Most ha rájott mit kuldtem rá, azonnal be kell hunynia a szemét, ami még jobban gyengíti majd. Ha nem, akkor ez rovidebb csata lesz, mint gondoltam volna...

-Hakufuku! - Azt a rohadt erre nem számítottam, gyorsan becsukom a szemem és arrébb ugrok előle.
-Még szerencse, hogy amíg ember voltam megtanítottak a vakharcra úgyhogy sajna ez nem jött be.- Megállok tőle kb 4 méterre és hallgatózni kezdek hallom ahogy lélegzik, ruhája súrlódik ahogy mozdul, érzem az illatát a levegőben és némi vért, ezek szerint megvágtam.
-Tudod te egész jó vagy úgyhogy most már azt hiszem komolyan elkezdhetek harcolni veled.- Elvigyorodok és szabadjára engedem eddig elfojtott lélekenergiámat. Abban a pillanatban mintha valaki nyögött és megrogyott volna a közelben.
-Na akkor kezdjük is el.-

Vakharc? Ez csak jobb lehet. Végre valaki, aki tuti nem fog engem figyelni támadás helyett. Nyilván neki is jo fule van, ugyhogy váltanom kell. A légzésemet halkítottam, kozben pedig azon gondolkodtam mibol tudhatná még meg hol vagyok. A szívverésemhez nagyon eros ful kell, hogy hallja, és arra rá is jonnék hamarosan.
-Koszonom a dícséretet. Komoly harcot akarsz? Nos ebben az esetben megkaphatod. - amíg a Hakufuku ereje le nem jár, addig a fuleire fog támaszkodni, de azt nem lesz nehéz megtévesztenem. Ha nem hallja a ruhám mozgását és nem szedem kapkodva a levegot, nem lesz baj. Mivel a légzogyakorlatok nem esnek nehezemre a hozzá hasonlo ellenfelek miatt, azt nem tudja tobbet kiszurni. A szagom már belengte az egész kornyéket, az alapján nem találna meg. Ebben a pillanatban elengedte a lélekenergiáját, amit el kell ismernem nem kevés. Nagyjábol egyezik az enyémmel, azt a kis kulonbséget leszámítva, hogy én az enyémet még mindig elfolytom. Nem szeretem elereszteni, és így egyfolytában tudom vele magamat gyogyítani. Na jo, akkor most ideje kicsit bekeményíteni. Ha az eddigi sebességemet nem tudta szemmel kovetni, akkor most aztán besokal. Még szerencse, hogy csukva van a szeme. Johet a B modszer. Azért van tehetsége, nem sokan tudnak rávenni erre. Kíváncsi vagyok mit fog tenni, ha a ruhám mozgását sem hallja meg. Lekaptam az egyenruhámat, megint megmutatva a nem éppen szokásos harci oltozetemet. Most már nincs semmi, ami a mozgásban akadályozna a sebességem simán majdnem a duplájára tud noni. Most johet a támadás. Megint csak karddal probálkoztam, de mivel tul unalmas lett volna egy vak ellenfelet szurkálni, inkább kicsit hangosabban értem foldet a kelleténél. Máris lendult valami felém, amit kikerultem és támadtam.

hallottam, hogy valamit a földre dob majd arra figyeltem fel hogy lehalkítja légzését aztán földet ér a talpa és megindul felém.
- Csá barom gondoltam segítek egy kicsit, hogy nehogy azt mond, hogy miattam kapsz ki.- Éreztem fogy Ryuu irányítja a tokot tartó kezem, kinyújtom mutató és középső ujjam és megszólalok:
-Hadou 04: Byakuray-
Kikerülte de ahogy hallottam nem volt sok híja a dolognak. A következő pillanatban hallom, ahogy kardja hasítja a levegőt, Ryuu mozdítja a kardom a támadást még időben megállította közben a tokkal gyomorszájon döfi a lányt aki ettől kissé megrogy és levegőért kapkodva hátraugrik, én is hátrálok egy keveset hogy ha bármit tervezne legyen időm reagálni rá.

Lélek irányítás? Érdekes egy kardja van azt el kell ismerni, ha a képességeit vennénk Yurei Kouji nagy hátrányban lenne. De én sem most jottem a lelkek világába. Egy olyan kis támadás mint a tokkal utés, nem fog ártani nekem. Bár el kell ismernem megéreztem, de azért ettol még nem lesz semmi bajom. Valamit ki kell találnom, kulonben a kozelébe nem jutok. A fenébe, hogy ilyenkor nem tudok kovető kidou-t. Na mindegy, egyszerre nem tud a kardja sem két irányba mozdulni. Lássuk mit tesz, ha folyamatosan mozdulnia kell. Felemeltem a kardomat majd elmotyogtam a szavakat:
Hadou 58: Tenran - na ez hosszutávu kidou, és egy jo darabig fennmarad, nézzuk milyen gyors tud lenni.

Azt gyanítom, hogy meglepte az előbbi kis mutatványunk de nem baj mert tudom, hogy úgyis kitalál valami kellemetlen kis meglepetést számomra.
Egyre jobban élvezem ezt a kis küzdelmet remélem, hogy ő is így van ezzel. A következő pillanatban pedig hallottam ahogy megmozdul és azt is, hogy igazam lett mert valóban kitalált valamit.
-Hadou 58: Tenran - Nemár már megint egy Kidou úgy rühellem a mágiát, de ez van, akkor most ezt nem ártana elkerülni mert nincs kedvem megtanulni repülni.
-Megtennéd hogy odafigyelsz a csajra amíg én kikerülöm ezt a támadást?-
-Persze, én segítek a tájékozódásban, hogy ne rohanj bele a kardjába, de mivel nem látsz ezért hagyatkozz a hatodik érzékünkre.-
-Nem szívesen mondom ezt de most inkább együtt működök vele, majd én segítek egyensúlyozni és elkerülni a támadásokat- Ezt el sem tudom hinni végre egy alkalom amikor nem veszekednem egymással.
-Rendben akkor csináljuk.- Mondom nekik és hirtelen furcsa érzés fogott el, furcsa de kellemes érzés. Nem láttam, de minden más érzékem kiélesedett, olyan volt mintha szem nélkül látnék mindent, lélekenergiája, légzésének finom zaja és illata után pontosan tudtam hogy hol van. Megindultam shunpoval körülötte kikerülve a széllökések áradatát az egyiket ügyesen elém küldte, hogy belefussak de a hirtelen nyomásváltozás figyelmeztetett a veszélyre lelassítottam sima futásra és felfutottam a falon és a tetejétől elrúgtam magam egy nagy ugrással mögé kerültem.

Szoval a kardja segít neki. El kell ismernem nem rossz technika, de felfedte egy ujabb hiányosságát, szemmel láthatoan nagyon rosszul érzékeli mások lélekenergiáját. Ezt megint csak a hasznomra tudom fordítani. Vagyis tudnám, viszont jelenleg nagyon nincs idom gondolkodni, mivel az ellenfelem elkerulést választotta. Minden egyes pillanatban máshol van, nehezítve a feladatomat. De ugy tunik ezzel felfedte a valodi gyorsaságát. Hát nem is rossz, el kell ismernem van benne tehetség. De engem nem eloz meg, az biztos. Sot, ha a valodi eromet bemutatom a szememben lassított filmnek fog tunni. Most vajon mit fog csinálni? Behunyom a szemem és látom, hogy egy pillanat mulva megjelenik mogottem. Gyorsan megfordulok és elsuttogom a szavakat:
-Hadou 58: Tenran! - nem tudom mennyire találta el, de nem lehet tul sulyos. Talán kicsit fel is tudom duhíteni. Enyhébb sebességgel felé futottam, mert csak ugy nagyjábol tudtam az elozo szél kavarta fustben hol is van, majd egy mozdulattal sikerult elkapnom a kardja tokját. Megprobáltam kicsavarni a kezébol, de erosebb volt nálam. Már lendult is a kardja felém, amit a sajátommal védtem ki, majd egy kis mozdulattal elkaptam a lapját és arrol elrugaszkodtam. A levegoben még egyszer felé suhintottam, azután jo pár méterrel hátrább kerultem. A foldet éréskor majdnem siekrult elesnem, de szerencsére van egy kis egyensulyom. Ellenfelem korul még mindig por volt, így nem tudom, sikerult e egyáltalán akár csak megkarcolnom is. Valoszínuleg igen, mivel mintha vér csillogna a kardomon. nemsokára kinyithatja a szemét, a kidou hatása pár pillanaton belul elmulik. Ha nem akarok leégni itt az ideje cselekedni.
-Mit szolnál, ha végre átváltanánk shikai-ra? Ez már kezd nagyon unalmas lenni... - a kardomat magam elé tartottam készen arra, hogy bármelyik percben felszabadítsam az erejét...

Amint mögé ugrottam ő megmozdult és a következő pillanatban egy szélroham elsodort de egy mutatós orsóval sikerült kijutnom belőle és talpra érkeztem. Ezután halottam, ahogy megindul felém az egyik kezével elkapja a kardom tokját és megpróbálja kicsavarni a kezemből.
-Na ezt azért nem adom.- Mondom és felé suhintok kardommal, ügyesen kivédte csapásom majd kardomat ugródeszkának használva elrugaszkodott tőlem. Mondhatom igen kőnyű a teste amikor elrúgta magát alig nyomta le a kardom, de azért még ugrásközben hagyott egy kis sebet a mellkasomon nem túl mélyet de arra azért elég, hogy egyenlítse a vállára kapott sebet. Tőlem egy kicsit távolabb hallottam ahogy földet ér és azokat a tipikus egyensúly visszanyerő mozdulatokat amiket az ember akkor csinál amikor majdnem elesik.
-Mit szolnál, ha végre átváltanánk shikai-ra? Ez már kezd nagyon unalmas lenni... - Mondja Mistigue.
Nos végül is azt hiszem, hogy mindent ami fontosabb technika azt sikerült gyakorolnom ellene kivéve a pusztakezes harcot de ez most nem érdekel és egy nőt megütni amúgy is bunkósság lenne úgyhogy ez kimarad és kész. Viszont ha végeztünk mindenképpen meg kell hívnom valamire amiért ilyen alaposan megdolgoz.
-Azt, hogy vágjunk is bele. Takerikurue! Hoshiryuu.- Mondom miközben a tok elpárolog a kezemből, én két kézre fogom a zanpakutomat és kettérántom így most már mind a két kezemben ott volt a kardom shikai alakban. Régen nem eresztettem szabadjára kardom erejét de most végre igen. Nagyon jó érzés volt ahogy átjárta egész testemet ez a hatalmas mennyiségű energia. Most eszméltem csak rá hogy már az ellenem felhasznált Hakufuku hatóideje rég lejárt, ezért most már kinyithatom a szememet. Mikor kinyitottam egy pillanatra zavarta a fény de hamar hozzászokott. Nos a látvány határozottan nem volt rossz. A lányon valóban nem a szokásos shinigami egyenruhavolt, hanem valami testhez simuló miniruha. Ez megmagyarázza, hogy miért mozgott ilyen gyorsan és halkan.
Hát lehet, hogy nem a 11.osztag tagja de tény, hogy erős lány és még csinos is.
-Mi lenne ha a harcra figyelnél és nem a csajt bámulnád barom mert még a végén kiesik a szemed.-
-Ha ennyire szeretnél harcolni akkor állok rendelkezésedre.- Mondom Ryuunak és elhelyezkedek egy laza, gördülékeny, de mégis biztos kezdőállásban és várom, hogy Mistigue elő hívja kardjának shikai formáját. A szél által felvert por is teljesen elül körülöttem immár láthatóvá téve ellenfelem számára.

Mikor a por elult jol láthato volt egy kisebb vágás a melkasán. Ezek szerint mégiscsak sikerult megsebeznem. Nem is rossz elsore, ne tudja meg mi lesz itt, ha végre bevetem az igazi eromet és gyorsaságomat. Látom amint parancsszora a kardja ketté válik, bemutatva igazi alakját. El kell ismerni veszélyesen néz ki, és hála annak, hogy ketto is van belole, jobban kell ugyelnem. Pontosabban kellene, hacsak nem sikerul az egyiket ártalmatlanítanom. Erre csak egy modszer tudok, és az is nagyon veszélyes. Egyenlore nem vetem be. Most miért nem támad? A fene végre kinyitotta a szemét. Még szerencse, hogy már megszoktam az ilyeneket, de akkor is nagyon fel tud duhíteni. És ezek után már senki nem csodálkozik rajta, hogy leverem a férfiakat. Nyilván arra vár, hogy kieresszem a kardomat. Nos csalodni fog, mivel az enyémnek nem nagyon változik meg a kulseje, csak nekem engedi meg a maximális sebességem használatát.
-Youzai Yurei Kouji! - kisebb remegés után a kardom kifehéredett, az ora alaku rajzolat pedig megjelent a markolatán. Készen állt, hogy kibírjon minden csapást, amit rázudítanak. Amibol valljuk be nem volt kevés az elmult idoben. Viszont az elozo kis artistamutatványomat nem csak visszavágásnak mutattam meg, a kardját is sikerult vele egyutt kiismernem. Szoval még o is jo messze van a bankai-tol, a shikai-ja pedig védekezo és támado is. Na neki ma nincs szerencséje, mert Yurei Kouji simán kibírja az ilyeneket. Ajaj ez még mindig nem akar mozdulni. Ha továbbra is így fog nézni, még mielott valoban elkezdeném a harcot oda megyek és leutom. A kardjának is ugyanez a véleménye. Na végre felfigyel rám. Most johet akkor a nehezítés. Végre egy tisztességes gyorsaságot felvéve elkezdtem cikázni korulotte, és kiszámíthatatlan idokozonként támadtam. Valojában msot csak a reakcioideje és a reflexei érdekeltek. Meg persze kíváncsi voltam rá, hogy mennyire tud szemmel kovetni. A kardom mindig a kozelemben volt, hogy egy esetleges támadást azonnal megállítson.

Végre mozdult. Hallottam, hogy mond valamit mire a kardja valamelyest kifehéredett. Szóval kiengedte a shikait, remek akkor lássuk mit is tud. A lány kissé rákapcsolt és elkezdett körülöttem cikázni és véletlen időközönként támadott egyet kettőt. Ha jól sejtem akkor azt szeretné tudni, hogy milyen a reakció időm. Nos ezen a téren nincs problémám, könnyedén tudom követni mozgását és a támadásokat sem volt túl nehéz hárítani.
-Na jó, ez már kezd kicsit unalmassá válni.- Mondom neki és egy akkorát oda sózok a támadó kardommal neki, hogy ha eltalálta volna biztos hogy egy karral most rövidebb lenne, de szerencsésen hárította csapásomat kardjával. De még így is vagy 4 métert repült mielőtt főltedért.

Na jo, ezt nem kellett volna tennie. Nagyon nem szeretek megsérulni, és a repulésért sem vagyok oda. Mázli, hogy legalább landolni megtanultam, és így minden kulonosebb probléma nélkul értem foldet a talpamon. Ugyanakkor a kezem kicsit fájt, és ezt az utést szerintem még holnap is érezni fogom. Nem szeretek veszíteni, és nem is fogok, de akkor elo kell vennem a nehezítést. Ha kovetni tudja a mozgásomat, az nem jo, de még soha senki nem volt gyorsabb nálam, kapitányi szint alatt, ha a kardomat is használtam. Nem akartam ezt használni, de nem vagyok olyan gyors, hogy ebben a tempoban felvegyem a versenyt két karddal.
-Nagyon sajnálom. - suttogtam, majd kiáltottam - Dokkoi! - a kardom remegni kezdett, az orarajzolat mutatoja elindult, és a láthatatlan hullámok szét lassan az egész teret betoltotték. Ezen a helyen most már kizárolag csak én tudom használni a valodi sebességemet. Az ellenfelemnek és támadásainak sebessége a felére csokken, és a reakcioideje a duplájára no. Ez még mindig nem a legnagyobb tempom, de már ezt sem fogja tudni kovetni a támadásnak hála. Viszont, ha szerencséje van a hatását nem érzi meg, és csak azt hiszi én gyorsultam be általa. Sajnálom ot, nem akartam ilyen csunyán elbánni vele, de nem engedem meg senkinek sem, hogy legyozzon. Most már nem tehet semmit, a képességeimet kombinálva mindig legalább egy lépéssel elotte fogok járni...

Miután földet ért, hallottam amint mond valamit nagyon halkan aztán elkiáltja magát.
- Dokkoi! - Ennek biztos nem lesz jó vége, az a biztos ha nem kockáztatok.
-Higo.- Mondom ki parancsom olyan halkan, hogy még én is alig hallom a védekező kardom alakja egy tized másodpercig megremeg. Na most akkor meglátjuk, hogy erre mit fog reagálni. Felemeltem támadó kardom a fejem főlé, ha Mistique a szemembe néz akkor biztos észreveszi, hogy most nem szórakozok. Kardom kőrül nagy mennyiségű lélekrészecske kezd sűrűsödni.
-Hakaiteki hoshi!- Mondom teljes tüdőből és suhintok kardommal aminek következtében egy hatalmas energia hullám hagyta el kardom és tarolta el az egész küzdőteret majd becsapódik a falba egy hatalmas gödröt hagyva annak helyén.

Szép proba, de o még nem tudja, amit én már igen. Ezzel hiába csinál bármit is, mivel a levegoben már szétszorodtak a Yurei Kouji által kibocsátott hullámok, és telibe találtak mindent. A biztonság kedvéért a védekezésére felkészulve még egyet suhintottam a kardommal, hogy biztosan eltalálja. Ezeket a hullámokat pechjére nem érzékeli, rossz esetben is csak azt veszi észre, hogy lelassult. Ha szerencséje van engem fog látni felgyorsulni, ami a jelenlegi helyzetében nem tul jo hír. A támadása nem engem célzott valoszínuleg mivel jo két méterre tolem ment el és csapodott a falba. El kell ismernem eros, de nem lesz vele baj. Szerencsére, mivel ha nem ilyen kardom lenne, azt jol megszívnám. Ideje bemutatnom neki a támadás hatását. Az elozo temponál nem váltok gyorsabbra, de most vagy szándékosan hagyja magát, vagy nem tud kovetni. Jo párszor támadom meg kulonbozo irányokbol és probálom megsebezni. Ugyanakkor egy esetleges ellentámadásra is figyelek mind a kardommal mind a képességemmel...

Szerencsés volt, hogy elkerülte a támadásom, ha ez eltalálta volna, akkor nem biztos hogy szüksége lett volna a 4.osztag segítségére. Pár pillanat múlva eltűnt a szemem elől és amikor újra feltűnt már csak ösztönös reflexeimnek és tapasztaltságomnak köszönhettem, hogy nem talált el. Kétségkívül felgyorsult a mozgása. Elég sokszor megismételte ezt a hirtelen feltűnős támadást a végére már a szemem is kezdett hozzászokni a sebességéhez, de azért amíg nem sikerült felvenni a tempót elég sokszor megvágott. Szerencsére a sebek mélyebbnek néztek ki, mint amilyenek valójában voltak. Mikor felvettem az ő tempóját már könnyen tudtam hárítani a támadásokat és az egyik ilyen támadást közben meglendítettem a két kardot. Úgy fordítottam a pengéket, hogy a védekező kard kampója félre rántotta ellenfelem kardját, a támadóval pedig ismét egy támadó hullámot indítottam felé de ezúttal közvetlen közelről nem mint legutóbb, viszont nem használtam a támadás nevét és nem is volt időm felerősíteni támadásom a környezetben lévő lélekrészecskékből, így az most nem is lett olyan erőteljes mint az előbb, de ha Mistique nem tud kitérni előle akkor igen hamar a gyengélkedő valamelyik ágyán fog magához térni.

A jo fene, mégsem talált a támadásom. Nyilván a kardja kivédte a nagy részét, mivel nem tunt fel neki, hogy ugyanazt a tempot tartom mint az elobb, de valamennyire kovetni tudott. A sebeket valojában nem éppen a legyengítése miatt ejtettem rajta, és igyekeztem is azért nem tul mélyre csinálni, viszont érdekelt, mikor érzékel egy esetleges támadást. Na meg persze, ha tul sokat fog ficánkolni azok a karcolások elég kellemetlenek lehetnek. Ekkor az egyik kardját használva elkapta az enyémet, így valamennyire védtelen maradtam. Már készultem rá, hogy ugranom kell a támadás elol, de ekkor feltunt, hogy mást tervez. A kardom, hiába ráncigáltam jol beakadt, így nekem kuldte a támadását. Elég eros volt még így is, parancsszo nélkul, de jol fog jonni még nekem a jovoben alapon nem akartam simán csak átugorni. A kardomal kicsit megbillentettem, így ugy nézett ki, mintha mogé bujnék. Hát valamennyire igaz is volt, mivel amint kozém és a támadás kozé kerult, magamban mondtam ki az aktiválási parancsszavat. A támadás eltunt, az ellenfelemnek valoszínuleg még nem volt ideje kapcsolni, hogy hova. Itt az alkalom meg van dobbenve és osszekakadtak a kardjaink:
-Dokkoi! - kiáltom, mire Yurei Kouji ujra remegni kezd. Ezuttal nem hiszem, hogy ki tudja védeni a lassíto támadást, a védekezo kardja éppen blokkolva van. Remélem ennyi elég lesz ahhoz, hogy elkeruljem a további séruléseket. Akármennyi ereje is van, lassan kénytelen lesz feladni ezt a harcot, mielott még komolyabb kárt tennék benne.