Mivel lassan már túlvoltam a kapitánynak való bemutatkozáson, ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy a hadnagynak is bemutatkozzam. Mély levegőt véve kopogtattam az ajtaján.
- jó napot, hadnagy úr! A nevem chizuki Maya, a 6. osztag 4. tisztje vagyok. - hajoltam meg.

Vettem egyet a felkínált süteményekből, és miközben beleharaptam, észrevettem, hogy az asztal lábához dugta el a sörét, és vigyorognom kellett. Szegény hadnagyom biztos hülyének nézett, de nem baj.... igazából egy emlék jutotteszembe Shinjiről, aki egyszer ugyanígy ült egy asztalnál, és remélte, hogy nem veszem észre a sörét. Miközben a szokásosakat mondta nekem a hadnagy, gyorsan végigmértem. Kicsit meglepő volt látni a gépesített jobb karját, de különösképpen nem zavart, lényegében láttam már durvábbakat is. Sőt, egész szép munka volt, bárki is csinálta. Legszívesebben szétszedném és megnézném.... lemondóan felsóhajtottam.
- Látom egész jó eredménnyel végezted el az Akadémiát... mi vezetett rá hogy idegyere? Mármint hogy a mi osztagunkhoz jelentkezz?
-Úgy gondolom, hogy csak ebben az osztagban válhatok igazán erőssé, és mert...- azt tényleg nem akartam elárulni, hogy azért, mert aznap, mikor Shinji meghalt, engem a hatodik osztag néhány tisztje mentett meg. Mégis, láttam valami biztatót a hadnagy szemében, ezért mégis kiböktem:
- Mert egyszer a 6. osztag tagjai mentettek meg a lidércektől.

-Süteményt még???
Gyorsan kivettem még egy darabot, és megettem. Miután végeztem vele, hirtelen csönd támadt. Megköszörültem a torkom, és kissé halkabban a kelleténél megszólaltam:
- Elmehetek, hadnagy úr? Nem akarom zavarni a munkájában, látom így is elég papírmunkája van.

Gondoltam, mivel egészen rendes volt velem a hadnagy, viszek neki egy kis süteményt. Gondosan becsomagoltam, és mellékeltem hozzá egy kis sört, mivel láttam hogy szereti. Nem bevágódni akartam, csak szeretek örömet okozni az embereknek. Pár perc alatt a hadnagy irodája elé értem, és kopogtam.
- Szabad! -hallatszott ki az unott hang.
- Jó napot, hadnagy úr! Hoztam magának egy kis harapnivalót. Remélem nem zavarok!- mosolyogtam, majd gyorsan meghajoltam, és odaléptem az íróasztalhoz, és letettem rá a kis csomagot.

-Jééé söröcske!!! Honnan tudta, hogy szeretem a sört??? Jaj elnézést, hogy a szavába vágtam folytassa nyugodtan amit elkezdett.
- Láttam a bemutatkozásomnál, hogy nagyon elszántan igyekezett eldugni a sörét, uram. Nem szégyen az, ha az ember pihenésképpen elfogyaszt egy- egy dobozkával. Ami azt illeti, csak beszélgetni szerettem volna. Hogyan telnek a napjai, hadnagy úr? -mosolyogtam rá.

- Láttam a bemutatkozásomnál, hogy nagyon elszántan igyekezett eldugni a sörét, uram. Nem szégyen az, ha az ember pihenésképpen elfogyaszt egy- egy dobozkával. Ami azt illeti, csak beszélgetni szerettem volna. Hogyan telnek a napjai, hadnagy úr? -válaszolt kérdéseimre.
-Hát mondhatjuk nem valami jól itt ücsörgök mostanában az irodámba és aktákat töltögetek tudja régebben mikor még kapitányommal együtt a 9. osztagnál szolgáltunk gyakran eljártunk az ivóhoz is meg a küzdőtérre és most, hogy ő kapitány lett én pedig hadnagy így elég sok munkánk van. És miközben kimentem pihenni a parkba láttam önöket sétálgatni ami számomra nem gond sőt inkább gratulálok hozzá, hogy kitudja mozdítani egy kicsit a kapitány urat az odújából. És önnek, hogy telnek napjai betudott már illeszkedni a többiek közé???

//Rátok török, ha nem baj... Ha zavarok, küldjetek ki. De komolyan ^.^"//

Most, hogy megismerkedtem a kapitányommal, gondoltam, benézek a hadnagyhoz is. ~ Elvégre a kapitány úr mondta, hogy ismerkedjek az itteni környezettel... Jajjj, elfelejtettem megkérdezni, hogy a hálótermet merre találom... Na mindegy, talán a hadnagy úr is segít. ~ Magamhoz képest elképesztően rövid időn belel eljutottam a hadnagyi irodáig, sőt, még azt is észrevettem, amit a kapitány irodájában írtam fel a kezemre. Efölött érzett büszkeségemben már nem is kellett túl sok önbizalmat összekaparnom, hogy bekopogjak. Meg is tettem...

Már éppen válaszolni akartam a hadnagy kérdésdésére, de a kopogás félbeszakított. Egy fiatalnak látszó, szerintem nagyon aranyos lány lépett be. Nála nem vettem észre, hogy átnyújt volna az ajtón. Pedig volt néhány újonc ismerősöm más osztagoknál, akik néha még mindig ezzel szenvedtek. Én szerencsére már nem tartoztam közéjük. Gyorsan elhadarta a nevét, és mintha kicsit zavarban is lett volna. Nem láttam okát, hogy ne mutatkozzak be én is, ezért gyorsan el is hadartam a mondanivalóm:
- Szia! Én Chizuki Maya vagyok, az osztag 4. tisztje. - meghajoltam előtte is, az udvariasság sosem árt- gondoltam. - Remélem, majd jobban megismerlek téged. - rámosolyogtam.

Amikor beléptem, csodálkozva láttam, hogy ketten vannak az irodában. Mint megtudtam, a hadnagy úron kívül a negyedik tiszt is ott volt, egy nálam idősebb lány, nagyon szépnek találtam találtam. És be is mutatkozott:
- Szia! Én Chizuki Maya vagyok, az osztag 4. tisztje. - mondta - Remélem, majd jobban megismerlek téged. - mosolygott rám.
Örültem, hogy nem küldtek ki, pedig nyugodtan megtehették volna, hiszen csak úgy rájuk törtem...
- Én is szívesen ismerkednék meg a kisasszonnyal - mosolyogtam vissza. ~ Vajon tegezhetem? Végül is a feljebbvalóm... ~ töprengtem. Aztán eszembe jutott, hogy a hadnagynak meg sem köszöntem az üdvözlést.
- Köszönöm szépen a kedves fogadtatást - hajoltam meg felé ismét.

- Remek! Akkor majd menjünk el egyszer Unohana és Ukitake büféjébe, jó?- ezt a helyet már felfedeztem egyedül is. - Egyébként, nyugodtan tegezhetsz, ha akarsz. - fordultam vissza felé. A hadnagy még mindig ült, de lehet hogy megunta a csevegésünk, mert felállt, és öntött két csészébe teát.

- Remek! Akkor majd menjünk el egyszer Unohana és Ukitake büféjébe, jó? Egyébként, nyugodtan tegezhetsz, ha akarsz.
- Köszönöm az ajánlatot, szívesen megyek - mosolyogtam ismét. Jó érzés volt, hogy ilyen kedves velem...
A Baisotei talán úgy érezte, hogy kizártuk a beszélgetésből, mert elkezdett teát töltögetni. Láttam Mayán, hogy ő is észrevette, valószínűleg az én lassú felfogásom mellet még előbb is, mint én...
~ Lehet, hogy valamit mondanom kéne a hadnagy úrnak is? ~ töprengtem. De mivel nem jutott eszembe semmi értelmes megjegyzés, inkább csendben maradtam.

Yukarikoval néztük egy kicsit egymást, és gondolkoztam rajta, hogy mondtam-e valamit, amit nem kellett volna. Úgy láttam ideje, ha lelépek, és hagyom beszélni a hadnagyot is Yukarikoval. Aztán eszembe jutott valami.
- Hadnagy, eljön majd velünk? Már ha majd ráér.- rámosolyogtam a hadnagyra is, bár nem tudom látta-e.

Miközben teát töltögettem Maya és Yukariko össze ismerkedtek. Miután elfogyott a témájuk Maya megkérdezte tőlem:
- Hadnagy, eljön majd velünk? Már ha majd ráér??? -és a végén gyönyörűen rám mosolygott.
-Hát persze tőlem akár most is mehetünk mára már úgyis végeztem. De csak, ha nektek is jó most. De, ha mégsem akkor holnap ráérek.

-Hát persze tőlem akár most is mehetünk mára már úgyis végeztem. De csak, ha nektek is jó most. De, ha mégsem akkor holnap ráérek.
- Nekem teljes mértékben megfelel most, nem tudom, hogy mi Yukariko véleménye a dologról.

// Felvenném a hadnagy urat msn-re, ha nem baj, mert mindenki lelépett tőlem per pil, és unatkozok XD //

Mindketten rám néztek, és várták a válaszomat. Természetesen igent mondtam, bár ahogy szoktam, most sem tudtam normálisan megfogalmazni...
-Az nagyon jó lenne... akarom mondani, felőlem mehetünk... Vagyis szívesen mennék - nyögtem ki nagy nehezen. ~ Jaj, most mit gondolhatnak... Még egy igent sem tudok kinyögni normálisan ~ sopánkodtam magamban.

- Tökéletes. - mosolyogtam megint. Még valami csoda folytán sikerül néhány barátot szereznem itt... - Akkor indulhatunk is, nem?
A hadnagy és Yukariko is bólintott, és elindultunk a büfé felé. Szokásomhoz híven már a finomabbnál finomabb sütemények és kaják jártak az eszemben, és sóhajtva vettem tudomásul, hogy megint jócskán megcsappan majd a pénztárcám tartalma.



// Folytatás a büfében.. //

A hadnagy folyamatos unszolására végre vettem a fáradtságot és elmentem az irodájához, hogy megnézzem, hogy megy mostanság a sora. Na meg, még nem is voltam nála, mióta átjöttünk a 9. osztagtól és megkapta az irodáját. Ha más nem, remélem lesz nála egy kis sör, jólesne nosztalgiázgatni egy kicsit. Persze most már ezt is csak mértékkel lehet. A hadnagy irodája előtt megálltam, majd bekopogtam. Közben szemügyre vettem a folyosót is. Nem ártani újrafesteni az osztagot...