-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Hadnagyi iroda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet
Yurenai Mistique
6. Osztag
6. Osztag
Yurenai Mistique

nő
Sagittarius Monkey
Hozzászólások száma : 373
Age : 31
Tartózkodási hely : szlovákia
Registration date : 2009. Apr. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te19800/30000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (19800/30000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyVas. Júl. 18, 2010 7:32 am

Viszlát Yukariko!



Mikor Yukarikot a nevén szólítottam, azonnal elvörösödött, amiből rájöttem, nem szokta meg, hogy felismerjék. Remélem azért nem lesz zavarban, bár ennek kicsi az esélye, őt ismerve. Nekem mindenesetre jól esett a látogatás, legalább valami kizökkentett az egész napos monotonságból. Közben a lány szemmel láthatóan lámpalázzal küzdve vette közelebbről szemügyre a helyiséget, ahol az elmúlt hónapokban az időm nagy részét töltöttem el. Mit ne mondjak, a szobán meglátszott, hogy gyakran van használva, hiszen nem bírom az ürességet. Mikor bizonyossá vált, hogy egy ideig még itt fogok tartózkodni, nagy, az ízlésemnek megfelelő bútorátrendezést tartottam. Na nem, mintha Mayának olyan rossz ízlése lett volna, csak az általa berendezett iroda túl merev volt az én számomra. Nem érzem jól magam a szabályok fogságában, és ezen az sem tud változtatni, hogy a legkonzervatívabb osztagok egyikébe pakoltak be. A kapitány előbb változott, minthogy az én temperamemtumom a legkisebb mértékben is alábbhagyott volna. Ennek hála viszont akár a festésre is rábólintott volna. Na az azért nem kellett, elvoltam a fehér falakkal. Viszont az íróasztal, függönyök, székek és egy nagy csomó díszítő elem ki lett cserélve a számomra praktikus formára. Emellett nem csoda, hogy szegény lány nem túl sokat ismert fel belőle. Miközben hagytam, hogy nézelődjön, megpróbáltam elővarázsolni a teafiltereket az egyik kevésbé feltűnő fiókból. Mázlim volt, csalánt nem találtam benne, ellenben jó pár fajta gyógynövényt és gyümölcsöt igen. Mindegyik nagyon finomnak nézett ki, ezért nem akartam a lányt megfosztani a lehetőségtől, hogy választhasson. Egy tálcára raktam ki két magasított poharat jéggel és vízzel töltve, majd mellé raktam párat a legíncsiklandozóbb fajtákból: fátyolvirág, jázmin, tearózsa és fekete szeder. Nem ismertem az ízlését, ezért döntöttem több fajta mellett. Ráadásul amilyen bátortalan volt az eddigi egyetlen kimondott szövegénél, ami négy szónál nem volt több, úgy gondoltam, nem érdemes megerőltetni a hangszalagjait és választás elé állítani.
- Parancsolj! - tettem le a tálcát az asztal közepére, pár papír fölé. Különösebben ezek miatt nem aggódtam, csak a szokásos dögunalom jelentések voltak, melyeknél az sem lett volna baj, ha vagyok olyan kedves és kicsit beáztatom őket, mivel a jövőben már a kutyát sem fogják érdekelni különösebben. - Nem akartam helyetted választani, tedd bele, amelyik tetszik. - teszem még hozzá, majd visszafordulok, hogy végre valahára elővarázsoljam a teasüteményeket is. Nos, ez pár pillanatig csak álom maradt, mivel hirtelen nem is tudom, hova raktam őket. Nem hiszem el, hogy egy picike asztalkán is képtelen vagyok rátalálni, arra a pár nyomoronc kekszre. Végül csak előkerülnek, és egy tálcán végzik az asztal közepén. Én csak ezután ülök le, felkészülve rá, hogy most jön a neheze, és Yukariko végre kinyögi, hány embert is kell a nap/hét további részében nélkülöznöm. Ám értetlen arckifejezését látva rájövök, hogy nem ő lett a mai nap harmadik hírvivője. Semmi köze nincs ehhez az ügyhöz, ezt már akkor tudtam, mikor elbizonytalanodott. Így viszont semmilyen tippem nem volt rá, hogy miért is lehet itt. A szövege sem segített sokkal többet a megfejtésében az ügynek, de ezen nem is csodálkoztam. Nem éppen az a fajta, aki ajtóstul ront a házba. A személyes ügy feliratnál már végképp vesztettem el a fonalat, hacsak nem eltávot akart, vagy éppen küldetést, akkor tippem sem volt. A másodikban azonban így is nagyon kételkedtem, mivel nem éppen a nagyon aktív fajtja. Ha jól emlékszem, az utóbbi években összesen két megfigyelő küldetésre jelentkezett, a többi alól kimentette magát. A szabadságolás sem volt éppen az erőssége, amitől kezdtem egyre jobban furcsállni a dolgokat. De ezzel természetesen nem csak én voltam így. Yukarikonak sem esett le eddig, hogy mit is akarok én a napszúrásokkal.
- Bocsi, azt hittem te vagy a következő, akit kiutaltak, hogy közölje velem, megint valaki beteg lett. Eddig négy ember került ottfogásra a Gyengélkedőre, és 9 másikat kellett kivizsgálni csak a mai napon. - adtam meg neki a magyarázatot. Így, saját magamat hallgatva ez nem is tűnik olyan soknak, de figyelembe véve, hogy alig másfél órát tartózkodtak a napon, aggasztó ez az adat. Nem tudom mi mást tehetnék, ha ennél kevesebbet vannak kint, biztosan át kell rendeznem a teljes beosztást, ráadásul csökkent a szabadidő szint. Mindezek mellett a napernyők használatát kategorikusan elutasították. Valahogy ver az isten ezzel a meleggel mindenkit. És még csodálkoznak, amiért a telet sokkal jobban szeretem. Csak azt nem értem, a 12. osztag beteg állatai miért nem tudnak valamit kitalálni az időre is. Ha már egyszer annyi hülyeséget sütöttek ki, egy kis ésszerűség is igazán elvárható lenne tőlük.
Közben kicsit komolyabban is megnéztem Yukarikot, és egy enyhe szemöldökemeléssel jeleztem, türelemmel várom, hogy elmondja, akkor mi űzte be az irodámba. Egyre inkább kezdett érdekelni a dolog, így azonban nem tűnt fel, mennyire furcsán viselkedik, mikor a gyengélkedő szót kiejtem. Ehelyett inkább a székkel együtt megpördültem, még mindig áldom az eget, amiért a gurulós fajtából választottam, és állítottam kicsit az árnyékolókon. Most már éppen nem érték el az asztalomat, így nem is tudták megolvasztani a tintát. Mondjuk, ez szerintem így is komoly feladat lett volna. Végül amikor már nem bírtam tovább, a lány kicsit remegve, de megszólalt. Próbálta érthetően kifejezni, mi is az, amit el szeretne érni. Mikor végre eljutott a tudatomig mit is akar, nem csodálkoztam. Az arcomon egy elnéző mosoly jelent meg, és vártam, hogy végre az asztallap helyett, engem figyeljen meg. Számítani lehetett rá, hogy átmegy, hiszen amikor kicsit jobban szemügyre vettem a személyi aktákat, nála mindig a 4. osztagot fedeztem fel. Nos, most már kiderült miért. Csak azt nem értem, miért volt olyan bátortalan. Nem harapom le a fejét, sem a kapitány, amiért oda akar kerülni, ahol többet tud segíteni. Szerintem ez a természetes felfogás, és semmi akadálya nincs, hogy megtegye.
- Ez az, amit annyira féltél kimondani? - néztem rá áthatóan, de még mindig kedvesen. Vele szemben nagyon kell vigyáznom, mivel a legkisebb utalást egy esetleges dühre is félre értheti. Éppen ezért a viselkedésem nyílt marad, és eltüntetek belőle minden neheztelésre utaló jelet. Nincs is bennem ilyen, bár azt kicsit sajnálom, hogy nem ismerhettem meg jobban. De soha nem késő elkezdeni az ilyesmit, szerencsére. Fő a pozitív hozzáállás. - Ne aggódj, soha senkit nem bántottam semmi miatt, és nem is szándékozom most elkezdeni. - jelentem ki nyugtatásnak szánva, de a feszülségét még mindig nem sikerült elvonnom. Az egyetlen haladás, hogy végre kicsit kihúzta magát. Persze, mert konkrét választ még nem adtam a kérdésére. Jaj, de béna tudok én is lenni. Akkor ideje eloszlatni minden kételyét. - Természetesen beleegyezem, és máris kitöltöm az áthelyezési papírokat, egy feltétellel: Mostantól tegezned kell... - közlöm vele egy mosoly kíséretében, ami az arckifejezését látva kezd más kacagássá erősödni. Ennyire azért nem kértem nehéz dolgot. Végül azonban mielőtt még szúrni kezdene az oldalam, gyorsan elkaptam a poharamat és bele ittam a saját, fátyolvirággal ízesített teámba.
Vissza az elejére Go down
Amatsu Yukariko
4. Osztag
4. Osztag
Amatsu Yukariko

Hozzászólások száma : 122
Registration date : 2009. Mar. 29.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: hihetetlen, de hadnagy *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te7300/15000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (7300/15000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyHétf. Júl. 19, 2010 12:29 am

Yukariko elköszön >.<
A nagy idegességemben észre sem vettem az elém kirakott tálcát minden tázáshoz szükséges kellékkel; persze, kicsit rendhagyó teázáshoz, mert az hosszú üvegpoharakat már egészen belepte a pára a bennük lévő, jó hideg víz miatt. Ez nekem kicsit szokatlan volt, és ha csak látogatóba érkeztem volna, vagy akár jelenteni pár újabb gyengélkedőgyanús shinigamiról, minden figyelmemet lekötötte volna a választás a különböző filterek között – legalábbis azt hiszem, azért volt a tálcán annyi fajta. Biztosan persze nem tudhatom, mert csak akkor vettem észre őket, amikor feltekintettem, hogy lássam Mistique kisasszony reakcióját, el is csodálkoztam hirtelen, hogy hogyan kerülhettek oda, de rövidesen rájöttem, hogy valószínűleg ez lenne az a tea, amit elfogadtam. A nagy izgulásban igazán nem vagyok képes ilyenekre koncentrálni >.< Bár itt meg kell jegyeznem, azért… attól még, hogy nekem nem tűnt fel, hihetetlenül, borzasztóan és elképesztően meleg volt, legalábbis annak alapján, hogy aznap vagy egy tucat osztagbéli került a negyedik osztag óvó kezei alá… szegények, persze, ha ilyen forróság volt, ki az a bolond, aki kimegy a szabadba? ^.^” Igaz persze, hogy én is kint voltam, és jobban belegondolva, eszembe sem jutott, hogy valamit tegyek a fejemre, szóval… lehet, hogy utána én is émelyegtem egy kicsit, igazából nem emlékszem. Akkoriban csak egy dologra tudtam koncentrálni, mást alig hallottam meg, csak egy-egy szó, vagy mondat ragadt meg bennem, és így persze nehéz mesélni, de megpróbálom, mert éppen itt az ideje, hogy visszatérjek a hadnagyra ^.^
Szóval ott hagytam abba, hogy tétován feltekintettem, reménykedve, hogy talán nem harapja le a fejem… Persze, félreértés ne essék, semmi okom nem volt azt hinni, hogy ilyesmi a szándékában állna, hiszen végig nagyon barátságos volt, és megértő, egyáltalán nem tűnt dühösnek akkor sem. Kicsit ugyan megijedtem attól az átható pillantástól, de még ebben sem volt semmi harag, inkább kedvesség, s még azt is elvetemültség lenne mondanom, hogy szigorú volt, egyszerűen csak… átható. Viszont picit így is megijedtem tőle, vagyis hát igazán nem tudtam, mit kéne arra a kérdésre válaszolnom, hogy ezt féltem-e annyira elmondani – az ilyesfajta kérdésekre amúgy sem tudtam soha semmit sem mondani. Így aztán csak félszegen bólintottam, és gyorsan a filtereket kezdtem tanulmányozni, hogy valamit csináljak, hiszen mégsem tehetem azt, hogy csak ülök, magam elé meredve… Már éppen nyúltam volna, hogy elvegyem a jázminosat, amikor a hadnagy folytatta, ezért gyorsan visszahúztam a kezem; elvégre az illem az illem, és alapvető dolog, hogy holmi teafüvekkel való foglalkozás helyett arra figyelek, aki hozzám beszél.
- Ne aggódj, soha senkit nem bántottam semmi miatt, és nem is szándékozom most elkezdeni – mondta, és erre felkaptam a fejem. Természetesen nem tettem hozzá, hogy „Tényleg?”, mert ez persze hatalmas udvariatlanság lett volna, tekintve ráadásul, hogy mindvégig nagyon nyugodt volt, és ezt is úgy mondta, hogy nem volt benne semmi fenyegető. Ami azt illeti, sokat segített vele, mert így újra a szemébe mertem nézni, és lassan kezdtem rájönni, hogy valószínűleg nem fog semmiféle rossz szándékú intézkedést foganatosítani ellenem, csak mert el akarok menni… Korántsem voltam ugyan higgadtnak nevezhető, de kezdeti lámpalázam határozottan csökkent, tekintve, hogy túl voltam a nehezén. Ráadásul a hadnagy kisasszony volt olyan kedves, hogy felajánlotta, azonnal ki is tölti a szükséges papírokat, annak ellenére, hogy szerintem szegénynek rengeteg papírmunkája volt – igazán, csak én lehettem olyan ostoba, hogy ebben a nyugodt, békés légkörben mindenféle nem létező apróságok miatt aggódom… Mindezek ellenére, arra mégsem számítottam, hogy végül is tegezni fogjuk egymást. Csak bámultam a váratlan fordulaton, mire a kisasszony nevetni kezdett, tehát biztosan nem vágtam értelmes képet; valójában persze örültem, hogy ilyen kedves hozzám, és persze gyorsan hozzá is tettem, hogy „ nahát… köszönöm a lehetőséget, Mistique”, talán még halványan sikerült is elmosolyodnom. Ám még így is fura volt letegezni egy hadnagyot, legalábbis nekem. Már hozzászoktam, hogy megadjam a tiszteletet azoknak, akik felettem állnak rangban, és attól eltekintve persze, hogy nem valami ritkán találkoztam bármilyen tiszttel, egyáltalán nem gondoltam furcsának, hogy így teszek. De jobban belegondolva, kinézetre a hadnagy velem lehetett egyidős, talán néhány évvel öregebb, de semmiképpen sem volt köztünk akkora korkülönbség, hogy ennek okán magázzam. Igaz, felnéztem rá a tudásáért, ahogy általában mindenkivel így viselkedtem, hiszen minden valószínűség szerint még az Akadémián is kevesen vannak, akik nálam tapasztalatlanabbak… Viszont ő kérte, tehát tegezni is fogom ezután, és nem úgy, mintha kényszer lenne, mert nagyon kedves volt tőle, hogy felajánlotta; csak arra kell figyelnem, hogy úrrá legyek a számomra teljesen magától értetődő reflexeimen. Végül is, mi a rossz abban, hogy kicsit barátságosabb hangulatban beszélgetünk? Erre már ott, helyben rájöttem, miközben egy szedres filtert mártogattam a poharamba, szinte oda sem figyelve, mert akkor észrevettem volna, hogy eredetileg nem is ezt akartam kivenni… Bár, ami azt illeti, nagyon is finom volt, szóval nem bántam meg, és ez arra is jó volt, hogy kitaláljak valamit, miről beszélgethetnénk, mert pillanatnyilag csak ültünk, csendben, ami kicsit kínos volt, legalábbis számomra. Így aztán végül megszólaltam:
- Tényleg nem jelent problémát?
Örömmel vettem észre, hogy annyira nem is remeg a hangom, vagyis annyira nem, mint vártam, és egyre kevésbé félénken néztem rá Mistique-re, majd még gyorsan hozzátettem:
- Őszintén szólva, fogalmam sincs, mennyi vesződséggel jár egy ilyen áthelyezés, és nem tudtam, hogy elmenjek-e a kapitányhoz… sajnos, még őt sem ismerem – hebegtem pironkodva. – Tényleg, ne haragudjon… akarom mondani, ne haragudj, hogy nem jöttem el bemutatkozni. Szörnyű udvariatlanág volt >.<
Szégyenkezve elhallgattam, hogy levegőt vegyek eme kis elhadart mini-monológ után. Akkor szoktam így, adagokban beszélni, ha zavarban vagyok, mert ilyenkor a legkevésbé sem tudok érthetően magyarázni, és állandóan javítgatnom kell saját magamat… De ez gondlom, mindenkinek feltűnt, nem is tudom, miért írtam le ezt is ^.^” Mindenesetre a tea nagyon finom volt, és jó hideg, ahogy iddogáltam, éreztem, hogy felforrósodott arcom egyre jobban lehűl, ezért már csak halvány rózsaszín foltocskák lehettek rajtam… persze, azok sem semmik. Ám a lényeg, hogy igazán kezdtem megnyugodni, amennyire csak tőlem telt, és nem tudom elégszer megköszönni a hadnagy kisasszonynak, hogy segített ebben… ^.^
Vissza az elejére Go down
Yurenai Mistique
6. Osztag
6. Osztag
Yurenai Mistique

nő
Sagittarius Monkey
Hozzászólások száma : 373
Age : 31
Tartózkodási hely : szlovákia
Registration date : 2009. Apr. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te19800/30000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (19800/30000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyHétf. Júl. 19, 2010 2:39 am

Viszlát Yukariko!



A beszéddel voltak kisebb problémáim az elején, főleg amiatt, hogy vigyáznom kellett minden egyes szavamra, nem akartam Yukarikot elriasztani. Végül azonban, ahogy észrevettem, minnél több dolgot árultam el akár az ő ügyével, akár a napszúrásos tisztekkel kapcsolatban, a görcsössége egyre nagyobb mértékben tűnt el. Ezt nagy örömmel fogadtam, hiszen nem szokásom ok nélkül bármelyik tisztet is megfélemlíteni, vagy éppen más módon gazdagítani a "rettegj a felettesedtől" érzéssel. Ez a lány meg eleve kicsit önbizalomhiányos, ráadásul nagyon szerény és iszonyúan lebecsüli a saját képességeit. Nem tudom miért, de őt valahogy közel éreztem már régebben is magamhoz, csak nem tudtam rájönni, miért ragaszkodik ennyire az egyhangúsághoz. A monoton feladatokat, amelyeket az osztagban végzett, lassan már csukott szemmel is kifogástalanul végre tudta hajtani, hiszen semmilyen nagyobb erőfeszítést nem igényeltek. A kis munkafelcserélésembe hamar belerázódott, ezzel teszteltem jó pár ember alkalmazkodóképességét, ugyanakkor nem lehetett nem észre venni, a változások mennyire viselik meg. Bele se merek gondolni, micsoda feljtörés és dilemma kísérhetett nála egy olyan kaliberü döntés meghozását, mint az osztagváltás. Végül azonban lemondtam a gondolati fejtegetésről és a gesztusaiból, viselkedéséből valamint a szavaiból próbáltam kihámozni, éppen mit is gondol, vagy érez.
Az a kevés magánvélemény, amelynek hangot mert adni, végig tele volt kételyekkel, melyek a saját alkalmatlanságát voltak hivatottak jelezni. Csak éppen az az egy bökkenő volt vele, hogy messze nem volt igaz. Valójában Yukariko volt az osztag egyik leghatékonyabb tagja a maga nemében, és szerintem még akár a 2. osztagban is remek helye lett volna, mint a hírszerző alakulat tagja. Ha jól emlékszem legalábbis a leírtakban a kardja képességére, akkor eléggé érdekes módon tudta volna alkalmazni az ajtón átjutás technikáját.
- Ugyanmár, két plusz lap kitöltésébe nem halok bele. - nevettem fel, hiszen ezt az egy intézkedést képesek voltak korszerűsíteni a közelmúltban, így már nem kellett hozzá a kapitányok és hadnagyok személyes találkozója, meg mit tudom én milyen egyéb idegesítő bájolgási szertartások levezetése, amelyektől mindenki kiütést kapott, és keservesen megbánta a döntését.
Mivel az az állandó gyámoltalanságérzet nála kezdett egyre inkább eltűnni egy kiszélesedő mosollyal az arcomon nyúltam be a fiókomba és varázsoltam elő azt a két nyomoronc papirost, amelyek az áthelyezési kérelmet voltak hivatottak tudatni. Ezek közül csak az egyiket tudtam én kitölteni magamban, hiszen azon az osztag adatai és a hölgy rövid jellemzése volt feltűntetve, a másikhoz, amelyen a személyes adatai voltak, szükségem volt egy kis súgásra is. Mivel azonban elég szépen ültem és nagyon nem volt kedvem most felállni és előbányászni a személyi aktáját, egy irattartót halásztam elő, belecsíptettem a lapot, majd a lány elé toltam.
- Tölts ezt ki, majd írd alá a legalsó sorban, és a másik lapon is. Ennyi az egész, ezt kell leadnod a 4. osztag kapitányának. - közöltem vele mosolyogva, majd újra ittam egy keveset a teámból. Most kifejezetten örültem neki, hogy hideget választottam jéggel, mivel még nekem is kellemesen hűsítő volt. Közben pedig újra meghallgathattam a lány magyarázatát, hogy nem ismeri a kapitányt sem. Ezen nem kell csodálkozni, szerintem az osztag fele azt sem tudná megmondani, hogy néz ki. Hiába, ha valaki majdnem napi rendszerességgel lép le, nem lesz éppen népszerű. Ráadásul szerintem még mindig nem rázódott bele teljesen a kapitány szerepbe, így örül is, amikor fedezni tudom egy-egy eltűnését. Na, nem mintha olyan gyakran kérnék rajta számon őket, de azért akik jobban megnézik a kilépéseket, azoknak feltűnik. Mázli, hogy nagyrészt szabad kezet kaptam tőle, különben most kereshetném is fel. Tudtam, hogy áldani fogom az eget, amiért aláírattam vele párat a típuspapírokból, ha azonnal szükség lenne rájuk. Így Yukarikonak nem kell megvárnia, amíg visszatér és kegyeskedik szigmálni az áthelyezési kérelmét. Bár amilyen türelmetlen fajta a kedves hadnagya is, kitelne tőle egy aláírás hamisítás. De erre szerencsére nincs szükség.
- Hitoshi kapitány elég ritka látvány a saját osztagánál, nem kell aggódnod, amiért nem ismered. Szerintem a tisztek több mint fele így van ezzel. Majd én elrendezem vele a dolgot, nem lesz itt semmi probléma. Nagy előnyöm a többiekkel szemben, hogy régi barátok vagyunk... - teszem még hozzá mosolyogva, hiszen nagyon meg fogom nézni a képét, ha nem tetszik neki, hogy egy lánynak engedélyezem abba az osztagba a bekerülést, amely számára a legjobbnak megítélhető. Ha már egyszer szívok minden nap a papírmunkával és egyebekkel, annyit igazán megtehetek, hogy a beosztottjaimról magam döntsek. Eddig egy ilyen sem zavarta, szóval remélhetőleg a jövőben sem lesz ebből nagyobb veszekedés. Amúgy is, szerintem az idejét sem tudja, mikor sikerült neki utoljára szócsatában az érveim fölé kerekednie. Bár, nem mindig számít tisztességes játéknak, hogy előre tudom mit fog válaszolni és fel is készülhetek rá.
- A bemutatkozás miatt nem kell, hogy fájjon a fejed. Nekem is kisebb gondom nagyobb volt annál, hogy nem ismerem a tisztjeimet, mikor nem egész három héttel a kinevezésem után eltűnt Shoko... akarom mondani Suzumiya kapitány. - foglalom össze tömören az akkori elveszettségemet, mikor egyik pillanatról a másikra a nyakamba omlott egy nagy adag plusz felelősség, ráadásul még nem is volt időm megszokni, hogy hadnaggyá léptem elő. Ezen azonban szerencsére az idő sokat segített. Közben pedig végül rászánom magamat, és az egyik szekrényhez lépve kikeresem a személyi lapját, ami az általa írt bejentkezési papírból, és a hozzá rakott csatolmányokból állt. Ez utóbbi négy elég sűrűn tele írt papír volt, amelyek a jó tulajdonságait ecsetelték, és én állítottam össze miután rendeződött a helyzet. Mindent összevéve elég terjedelmes kis dosszié volt, még akkor is, ha hiányoztak belőle a jelentések az egyes küldetésekről. Miközben ellenőriztem, hogy olvasható írással csináltam-e meg a lapokat, elkezdtem egyeztetni a személyi adatokat a nekem meglévőkkel és azokkal, amelyeket nemrég körmölt le. Egy dícséretet azért megérdemelt ez utóbbiért.
- Szép a kézírásod! - jegyeztem meg, miközben elégedetten elkönyveltem magamban, hogy az utolsó betűig egyezik minden.
Vissza az elejére Go down
Amatsu Yukariko
4. Osztag
4. Osztag
Amatsu Yukariko

Hozzászólások száma : 122
Registration date : 2009. Mar. 29.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: hihetetlen, de hadnagy *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te7300/15000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (7300/15000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptySzer. Júl. 21, 2010 2:47 am

Yukariko elköszön >.<

Ami azt illeti, igazán nem gondoltam volna, hogy csak ennyibe kerül egy áthelyezés… Bár nem tudhatom, lehet, hogy a színfalak mögött, ahogy mondani szokás, rengeteg munkával jár az ilyesmi. Vajon az ilyesmi menyire lehet gyakori? Mármint… Mistique kisasszony nagyon is felkészültnek tűnt, ráadásul a jelek szerint egyáltalán nem bánta az a két papírt. Persze, ezeket teleírni semmiképpen sem lehet egyszerű, gondolom, az ilyesmi nagyon nagy koncentrációt igényel, nehogy elrontson valamit az ember, akarom mondani, shinigami – miközben azért elég monoton feladat, csak írni, írni, és írni… Nem szívesen cseréltem volna vele, mármint úgy, hogy ez a mindennapi munkám része legyen, hiszen ott, helyben épp csak elegendő volt kitölteni a kész űrlapot, ami persze időtakarékos, és zseniális megoldás *.* Viszont… utólag belegondolva, azokat is meg kellett valakinek alkotnia, nemde? Lehet, hogy mindenki csak ilyeneket kap kézhez, és mondjuk… a tizenkettedik, vagy melyik osztagnál nyomtatják őket, hatalmas mennyiségben! De akkor talán nem is lenne annyi munkájuk a vezetőknek… Valószínűleg az osztagok tagjai nem kérik az áthelyezésüket egyik napról a másikra; és az igaz, sok a küldetés, mostanában egyre több, ám annyi csak nem lehet, hogy az ellenőrzésük napokat vegyen igénybe >.< Tehát minden bizonnyal Yurenai kisasszony vezette be ezt az okos kis taktikát, hogy csak pár helyre be kell vezetni az adatokat, aláírni, és kész is, legalábbis nekem csak ennyit kellett tennem… De inkább elmesélem szépen sorjában ^.^
Miközben én csendesen iddogáltam a teámat, ő előhalászta a már oly’ sokat emlegetett papírlapokat, és nekiállt, hogy kitöltse őket. Sebesen száguldó tollát bámultam egy ideig, s persze el is szédültem tőle egy idő után, így azzal töltöttem az időt, hogy még jobban megszemléltem az irodát. Habár… most, hogy pont búcsúzni mentem, talán felesleges volt az ilyesmi, hiszen ki tudja, talán soha többet nem térek ide vissza – de éppen ezért jó lenne emlékezni. Hiszen valamit csak magammal kellene vinnem, valami hasznos tapasztalatot, valamire, amire emlékezhetek, merenghetek rajta… Valamit, ami olyan értéket ad az itt eltöltött hosszú időnek, hogy mindenképpen jelentsen valamit. Mert száz boldog tudatlanságban töltött évből megmarad a boldogság érzése, de ezen kívül semmi; semmit sem tettem, ami… Mondjuk, visszahúzna ide, hogy ha még egyszer itt járok, örülhessek neki, és tudjam értékelni. Mert hát ilyesmi is kéne, vagyis… így, hogy már elgondolkoztam rajta, hiányérzetem lett volna, ha minden ilyesmi nélkül hagyok ott mindenkit. Lehet, hogy az ilyesmi kissé szánalmasan hangzik, hogy a tizenegyedik órában kezdtem el lelki szuveníreket gyűjteni… Talán az is. Nem tudtam, és nem is tudom biztosan, de azt hiszem, én nem éreztem magam sajnálnivalóan; ez inkább olyasmi volt, mint amikor egy kisgyerek először jár egy helyen, és igyekszik felfedezni, megismerni, megjegyezni, hogy később hasznát vehesse. Amit én akkor tettem, az nem holmi kísérlet volt, hogy bepótoljam az elvesztegetett időt, inkább csak ártatlan érdeklődés… persze, lehet, hogy tévedek ^.^” S mialatt ezt végiggondoltam, megszemléltem a helyiséget, a hadnagy is végzett; adott egy lapot, hogy azt töltsem ki, és írjam alá. Buzgón neki is álltam, annak ellenére, hogy végig ott motoszkált bennem az az érzés, mintha ezzel felégetném magam mögött az utolsó hidat is, mintha a nevem minden egyes leírt betűje egyre jobban elszakított volna a hatodik osztagtól. Nem értettem magamat: tudtam, hogy nem ott van a helyem, mégis elbizonytalanodtam, vajon tényleg helyesen döntöttem-e. Azt hiszem, akkor nem is az elválástól féltem igazán, ráadásul én akartam elmenni, senki se kényszerített… amiatt aggódtam, hogy ki kell lépnem az én megszokott, biztonságos kuckómból az ismeretlenbe, olyan helyekre, ahol még soha sem jártam, olyan emberek közé, akikkel még soha nem is találkoztam… Persze, bennem is volt kalandvágy, még ha csak egy szikrája is. Ha ezt nélkülözöm, talán sosem fejeztem volna be az adataim leírását, hagytam volna az egészet, ám csak sikerült megoldani, amitől persze egyáltalán nem számítok bátornak, és még csak büszke sem voltam magamban, de kezdtem igazán megnyugodni. Bár számomra mindig is ijesztő volt az érzés, amikor nem hátrálhattam meg, és jobban szerettem a békességet, tudtam magamra hatni annyira, hogy csak az érveimre koncentráljak – ha úgy tetszik, annyira önző legyek, hogy a saját érdekeimet tartsam szem előtt… A tisztesség kedvéért meg kell említenem, Anemone is sokat segített, bár nem a jelenlétével, mert a szobámban hagytam – ez csak egy udvariassági látogatás volt, nem jelenteni jöttem, nem járőrözésből, s pláne nem is küldetésről érkeztem. Holott lehet, efféle hivatalos megjelenéskor illett volna teljes harci díszben megjelennem, de annak ki tudja, micsoda beláthatatlan következményei lehettek volna, ha mi ketten olyan dekoncentráltan elindulunk ^.^” Mindenesetre őt sem hagyhattam cserben, még úgy is, hogy neki igazából mindegy volt, hiszen sosem bocsátkoztunk harcokba; viszont szerintem ő is örült kicsit a levegőváltozásnak. Nem ismerem mások kardjának a lelkét, s Anemonéval ilyesmiről sosem beszélgettünk, de talán ő nem érezte olyan jól magát a sok csodásabbnál csodásabb képességgel rendelkező fegyver közt… Nekem könnyű volt, hiszen már jó ideje nemigen érintkeztem másokkal, ám ő talán kissé szociálisabb alkat nálam. Mindegy, térjünk vissza a hadnagy kisasszonyra, végül is, most ez a lényeg ^.^” Igazán kedves volt tőle, hogy olyan hamar nekiállt intézkedni az ügyben, különben ki tudja, meddig lebegtem volna hontalanul a két osztag között… Közben pedig barátságosan megnyugtatott, hogy nem szükséges a kapitányt felkeresnem – persze, megpróbálhatom, ám nem feltétlenül fogja siker koronázni a kísérletet. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy hőn szeretett, általam sosem látott felettese igencsak aktívan tevékenykedik Soul Society jólétéért… ahogy Mistique mondta, „Hitoshi kapitány elég ritka látvány a saját osztagánál”. De nagyon rendesen biztosított arról, hogy minden rendben lesz a kérelemmel, anélkül, hogy mindenféle különleges látogatásokat kellene tennem, ami nagyon jólesett, és meg is könnyebbültem. Halkan megköszöntem a sok szívességet, még mosolyogtam is, mivel egyre jobban éreztem magam, és egyre több félnivalóm semmisült meg. Szegény Yurenai hadnagynak biztosan sok lehet a munkája, ha gyakorlatilag neki kell kordában tartania egy egész osztagot, még jobban felnéztem rá tehát, hogy minden egyéb gondját félrerakva, olyan gyorsan intézkedett miattam… ^.^ Közben ő tovább nyugtatgatott:
- A bemutatkozás miatt nem kell, hogy fájjon a fejed. Nekem is kisebb gondom nagyobb volt annál, hogy nem ismerem a tisztjeimet, mikor nem egész három héttel a kinevezésem után eltűnt Shoko... akarom mondani Suzumiya kapitány.
Elgondolkozva hallgattam – tényleg nem lehetett könnyű neki, egyszerre olyan sok minden szakadt a nyakába… ezekre az időkre még én is emlékeztem, habár nem voltam valami aktív résztvevője az eseményeknek. Szörnyű, egyre többen tűntek el, ahogy most is, kisebb-nagyobb pozíciókból… nagyon nyugtalanító ez az egész >.< Persze, a barátságos kisirodában az ilyen emlékek felidézése korántsem váltott ki belőlem akkora hatást, pár másodpercnyi hallgatás után ismét hallattam a hangomat ^.^
- Igazán köszönök minden, és sajnálom, hogy nem volt… több időm, hogy megismerkedhessünk – mondtam pirulva, szégyenlősen. Közben ő felállt, s egy iratszekrényhez lépett, elővett belőle egy meglehetősen vastag dossziét, és gyorsan átfutotta, majd legnagyobb meglepetésemre megszólalt:
- Szép a kézírásod!
Erre valahogy nem számítottam, természetesen a dicséret jólesett, hebegve meg is köszöntem a kedvességét. Hirtelen nem tudtam, hogyan is viszonozhatná, hiszen nem voltam benne biztos, hogy amit a lapon láttam, az vajon az ő írása-e…
- Ne haragudj, de… esetleg később is meglátogathatlak? – kérdeztem reménykedve, hirtelen elhatározással, kicsit el is képedtem magamon… ez nagyon váratlan volt, még számomra is, holott a gondolat egy ideje már ott motoszkált a fejemben ^.^
Vissza az elejére Go down
Yurenai Mistique
6. Osztag
6. Osztag
Yurenai Mistique

nő
Sagittarius Monkey
Hozzászólások száma : 373
Age : 31
Tartózkodási hely : szlovákia
Registration date : 2009. Apr. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te19800/30000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (19800/30000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyPént. Júl. 23, 2010 2:53 am

Viszlát Yukariko!


Yukariko érdekes személyiség, és egyre inkább kezd szimpatikusabb lenni. Minnél többet figyeli az ember, annál inkább fedezi fel benne azt a különös ellentétet, amely eléggé ritka már ebben a korban. A kislányos ártatlanság és egy nagyon leheletnyi nőiesség küzd benne a figyelemért, mostanság már eléggé egyenlőtlenül. Ilyen késségekkel nem csoda, hogy annyira bizonytalan, és nehezen jut döntésre. Ez a lány kezd a szöges ellentéte lenni az én habitusomnak, és éppen ezért van az a bizonyos érzésem, hogy nagyon jól ki tudnánk jönni. Ő olyan mint a víz, tiszta, és átlagos, ugyanakkor vigyázni kell vele, mivel a legkisebb csúnya szennyeződés is bepiszkíthatja az egészet. Róla eddig sikeresen lepergett az utolsó grammig minden kosz, de ez nem biztos, hogy mindig így lesz. Ha egyszer is lankad a figyelme, bárki aki a közelébe kerül rossz szándékkal, vissazfordíthatatlanul károsíthatja az ártatlan lelkét. Ez olyan szomorú, egy ilyen lány ritka kincs. A vicc az, hogy én próbálnám megvédeni, a kis kavarógép. Nekem a habitusom sokkal erősebb az övénél, és ha nem vigyázok, a végén még én leszek az a szerencsétlen alak, aki megmérgezi. Na jó, erre nem lennék képes, de akkor is. Ha rajtam múlik, egészen biztosan segíteni fogok neki megőrizni ezt a gyermekies énjét. Ő olyan lány, aki átlagosnak tűnik, pedig messze nem az. Sima, egyenes szálú, hosszú, barna haj, sötét, kékes szemek, fehér szalag, shinigami egyenruha. Ez a tipikus egy az ezerből ember, aki képes bárhol és bármikor beleolvadni a tömegbe, láthatatlanná válni. A saját önbizalma mellett ez nem akkora tragédia, de akkor is olyan furcsa, hogy a sok átlagos, sekélyes és becsvágyó ember mellett megtalálható egy-egy érdek nélküli, szerény és saját határait ismerő lány. Akárhogy is lesz, szerintem nem fogom engedni, hogy teljesen eltávolodjon tőlem, barátságot akarok vele mindenképp fenntartani. Azért remélem, ezt nem kell ráerőszakolnom, és ki fogja bírni az én szertelen stílusomat minden különösebb probléma nélkül is. Közben kicsit a kezemben tartott személyi lapját jobban is átnéztem, hiszen abból is sok mindenre lehet következtetni, miként válaszolt a „Hogy vélekedik magáról...?“ és „Mi a kedvenc...?“ kezdetű kérdésekre. Ami belőle eddig is sütött, hogy a saját önbizalma sikeresen a süllyesztőbe került még nagyon régen, és azóta sem volt senki, aki vette volna rá a fáradtságot, hogy kicsit alaposabban is seggbe rúgja és végre-valahára a felszínre hozza. A második esély a lány belső tulajdonságainak további elemzésére az írása. Ebben mindig is jó voltam, a kaligráfia az emberről olyanokat is képes elárulni, amit más nem. Nem nyomja rá sem a tollat, sem az ecsetet, vékony, egyenes ugyanakkor nagyon halvány vonalak az írásában utalnak rá, mennyire feszélyezve érezheti magát bizonyos helyzetekben. Ugyanakkor eléggé szépen kerekíti a betűket, ügyel rá, hogy egy vonalat se húzzon túl, ami pontosságra és nagy fokú precizitásra utal. Egy orvosi osztagnál nagyon hálásak lesznek ezekért a képességekért, hiszen nem egyszer a beteg élete múlhat rajta, hogy sikerül-e minden sérülését megtalálni és megfelelően ellátni, majd a fontosabb információkat tovább adni a többi ápolónak. Meg merném kockáztatni, hogy Yukariko az új helyen hamarosan be fog kerülni a legfontosabb tisztek közé. Megvan benne a segíteni akarás és a szorgalom, ami ott nagy kincs lesz. Ha csak egy jó ajánlásom múlik a dolog, tőlem a legjobbat kapja, hiszen nem sajnáltam sem a kezem, sem a papírt, amikor végül rászántam magam, hogy részletes jellemzést és megfigyelésekkel párosított leírásokat adjak az egyes tagokról saját magam és a kapitány számára is.
-Egyébként pedig ismeretséget soha nem késő kezdeményezni, nagyon örülnék neki, ha továbbiakban néha beszélgetnénk egyet. – mondom, miközben gyorsan magam elé kapom az egyik lapot, amit még mielőtt a lány belépett olvastam, és most már igazán illő lenne befejeznek a rövid választ rá. A kapitánynak hamarosan úgyis el kell juttatnom egy újabb tonna papírt, mivel szokás szerint eszem ágában sincs kiválogatni azokat, amelyekkel neki nem nagyon kéne foglalkoznia. Elméletbe a visszautasított példányokra bőven elég egy hadnagyi aláírás is, de most mi a fészkes fenének kímélném meg én a kedvenc főnökömet? Nem túl aktív amúgy sem, hacsak nem fürdő ellenőrzésről van szó, annyit igazán megtehet az osztagáért, hogy imitálja, minden problémát alaposan megfontol és csak komoly mérlegelés után dönt a vitás ügyekben. Ez utóbbi ezer százalék, hogy nem igaz, általában csak egyet ért az én döntéseimmel, mert energiája nincs egy vitára, amit akkor kezdeményeznék, ha felülbírálná őket. Ez az utolsó papírok egyike mára, és valami újabb edzőterem rendberakásról van szó, amire szerintem lehet még várni egy hetet. Kedd van, péntekig még szétverik párszor, és akkor egy füst alatt az egészet le lehet rendezni mindenestül. Egy gyors nemleges válasz, aláírás, majd a papír álkerül a mögöttem lévő toronyba. Ezzel már majdnem ki is ürült az asztal. Ekkor esett csak le, hogy nem adtam magyarázatot Yukarikonak rá, hogy miért hoztam elé egy jókora aktát, amihez azóta hozzá sem nyúltam.
- Bocsánat elfelejtettem mondani, az ott a személyes anyagod, nyugodtan elolvashatod. – utalok a dossziéra, amelyet nemrég bányásztam ki az egyik sötét fiók mélyéről, ahol az aktuális feljegyzéseket szoktam tartani. Mit ne mondjak, sikerült jól elrejtenem a többivel együtt, de ki gondolta volna, hogy már ilyen hamar szükség lesz rájuk. Na, legalább molymentes helyen voltak, nemúgy, mint a felső fiókok lakói. Arra kéne találnom egy ingyen szivót, aki hajlandó helyettem teljesen átírni, lehetőleg olvashatóbb betűkkel, mintha Ciara csinálná. Talán valamelyik tilosban elkapott női tiszt jó lenne, a kapitányhoz most úgysem mehetnek a büntetésük letöltésére. – Benne vannak a különböző adatlapjaid, küldetéseid eredményei, és bátorkodtam kicsit felhizlalni a személyes megfigyeléseimmel is. Remélem, ez utóbbi nem baj. – utalok az utolsó lapokra, amelyeket minta szerűen pötyögtem tele írásjelekkel, eredetileg saját használatra, de azt hiszen, nyugodt szívvel átengedhetem Chiyoko kapitánynak is. Nem tudom mennyire fog vele menni, de holnaptól a lány az ő fennhatósága alá tartozik, így talán rá is szánja magát, hogy egy szép, hosszú és unalmas délutánon végig olvassa, mi mindent tudok én összehordani egy tisztem viselkedésével kapcsolatban, amikor nagyon nincs kedvem a papírmunka fölött görnyedni. Na jó, ez is papírmunkának számít, de másfajta. Itt nem monoton szövegeket, hanem benyomásokat és az elsőtől az utolsóig minden viselkedési észrevételt le szabad írnom, semmilyen szabály vagy megkötés nélkül. Pihenésnek jót tesz, ráadásul a munka részének is számolom fel, így senkinek nem lehet egy szava sem ellene. Közben pedig próbálok rájönni, hogy esetleg nem felejtettem-e el valamit. Sikerült már néha, így piszok hálás lennék érte, ha végre egyszer biztosan stimmelne minden, és egy nap alatt át lehetne esni a költöztetésen kívül az osztagváltási procedúra minden egyéb részén.
A hirtelen kérdésével sikerül meglepnie, nem hittem volna, hogy elnyertem a rokonszenvét ennyire. Legszívesebben azonnal rávágnék egy igen választ, de az nem lenne éppen egy hadnagyhoz méltó dolog. Ugyan, vigyék a fenébe az illemet, ha 800 évig egy cseppet sem érdekelt, miért most mennék át karót nyelt erénycsőszbe? Ennek semmi értelme, inkább fogom magam és a szokásos mosolygós stílusomba válaszolok, mert még a végén azt fogja hinni, sikerült a kérdéssel a frászt hoznia rám. Pedig ez messze nem igaz, nagyon örülnék a látogatásának, hiszen most is itt van, és hála a társaságának, sokkal jobban telik az az egy nyavalyás óra, ami még a mai műszakomból hátra van. Ja, már csak húsz perc lehet belőle hátra, utána mehetek el a fenébe innen. Tudom, az iroda nem börtön, de ez engem nem vígasztal. Akkor is unalmas, azt nem mondom, hogy felesleges, de kifejezetten idegesítő munka a papírtologatás.
- Persze, gyere csak nyugodtan bármelyik nap. Bár ha rám hallgatsz két óra után jösz, akkora már általában a papírokat lepasszolom a kapitánynak, és nincs dolgom. Olyankor akár be is ületünk valahová teázni, vagy megnézheted mi változott az osztagban a távozásod óta. – adom az ötleteket, hiszen ez a javaslat engem teljesen felpörgetett. Egészen biztosan jól ki fogunk jönni, és lesz valaki, akivel kicsit el tudok szórakozni munkaidő alatt. Egy kis lemaradás amúgy sem tragédia, főleg amellett, hogy nekem messze nincs meg a napi 8 óra munkám, már ami az irodában ülök részét illeti. Ha az edzések is benne lennének, akkor 12 körül járnék, hiszen mindig találok ki valami ökörséget, amivel el lehet szórakozni az osztagon belül...
Vissza az elejére Go down
Amatsu Yukariko
4. Osztag
4. Osztag
Amatsu Yukariko

Hozzászólások száma : 122
Registration date : 2009. Mar. 29.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: hihetetlen, de hadnagy *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te7300/15000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (7300/15000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptySzer. Júl. 28, 2010 6:53 am

Yukariko elköszön >.<


Annyira, de annyira rendes volt a hadnagy kisasszony, hogy csak na! Még ha elfogult vagyok is, ráadásul egyre jobban elragadtattam magam, és általában nem szoktam a dolgokat ilyen határozottan megállapítani… ^.^” Mindenesetre annyira másként reagált az… öööö… egészre, mint ahogy vártam; persze, soha nem tudnám pontosan megmondani, mit is hittem, mielőtt elkezdtünk beszélgetni - már azon kívül, hogy izgultam. Mindenféle meghatározhatatlan dolog miatt izgultam, gyakorlatilag… ha kissé talán barátságtalanul reagál, nem hiszem, hogy felkészületlenül ért volna, ám ez korántsem jelenti azt, hogy nem ijedtem volna meg. Viszont arra, hogy efféle változatok is eszembe jussanak, amik akár csak picit is megközelítik azt, ami történt – szóval az ilyesmihez nem az én lelkialkatom a megfelelő ^.^” De azt hiszem, a kellemes meglepetés nem baj, legalábbis nem lehet annak értékelni, igaz? Persze, most sem arról beszélek, amiről kéne >.< Tehát Mistique nagyon-nagyon kedves volt velem, azt mondta, szerinte nem késő elkezdeni az ismerkedést… sőt, hogy később is beszélgethetnénk. Örömömben fülig pirultam, egyrészről, hogy ilyen jól alakultak a dolgok, másrészről én nem igen tudom, hogy lehetne az ilyesmit szóba hozni… Mert ahogyan ő mondta, az valahogy teljesen természetes volt, mindennapi, de ha én tennék ilyet, az valahogy sokatlan lenne, furcsa, olyasmi, amit… senki nem várna tőlem, még én sem. Ez nem baj, nem hátrány, és azt hiszem, nem is szégyellnivaló, habár leírva kicsit fura, egyszerűen csak a jellemem része, amire ugyan nem tudom, kíváncsi-e a mélyen tisztelt olvasóközönség, de most még tovább lehetett árnyalni szerény személyemről kialakult képet… Így, magamat letudva, folytassuk az alkapitány dicsőítését ^.^
Miközben azon elmélkedtem, hogy milyen egyszerű az osztagok közti átjárás, valamint, hogy milyen kellemes az iroda, meg hogy milyen szép is az idő, egyszóval mindenféle pozitív dolgon, és főként megkönnyebbülve, rájöttem, hogy talán feltartom kisasszonyt. Legalábbis mialatt én csendben ültem, magam elé meredve, ő maga elé húzott egy lapot, és elkezdte kitölteni. Mert természetesen egy ilyen helyiségben nagyon sok különböző papírlap van, amik mind arra várnak, hogy kitöltsék őket… S miután a fent említett szerencsés módon megmenekült attól, hogy remegő kezemnek hála összeteázzam, vagy ilyesmi, végül is beteljesítette küldetését, de rájöttem, sok társa valószínűleg valami hasonlóra vár. És attól még, hogy nekem gyakorlatilag mindig van szabadidőm, nem mindenki van így ezzel… A hadnagynak nyilván még rengeteg dolga van, kicsit talán irigyeltem is; miközben sejtettem, hogy az ő helyében nem éreznék így. Vagyis… hogy magyarázhatnám el érthetően? Én örültem volna, ha akad tennivalóm, mert amennyi üres órám volt, nem igazán tudtam értékelni a szüneteket, mozgalmasságra vágytam, valamire, amivel elfoglalom magam – persze itt olyasmire gondolok, ami szelíd, nyugalmas dolog. Viszont Mistique-nek minden bizonnyal rendkívül unalmas lehetett nap nap után egy kicsi, félhomályos szobában ücsörögve töltögetni azt a sok aktát… jó, kissé elragadtattam magam, de remélem, érthető így. Egyszóval dicsőségére vált, hogy mindezek ellenére olyan életvidám, kedves, lendületes tudott maradni, és nem lett belőle besavanyodott, mogorva nőszemély ^.^ Legalábbis nem dobott ki az irodából, úgy tűnt, kicsit sem zavarja a jelenlétem. Már éppen álltam volna fel, hogy megköszönjem a szívélyes vendéglátást, no meg persze a gyors ügyintézést, és elbúcszzak, amikor hirtelen felpillantott, és megszólalt:
- Bocsánat elfelejtettem mondani, az ott a személyes anyagod, nyugodtan elolvashatod. Benne vannak a különböző adatlapjaid, küldetéseid eredményei, és bátorkodtam kicsit felhizlalni a személyes megfigyeléseimmel is. Remélem, ez utóbbi nem baj. Nem voltam biztos benne, hogy látni akarom… De végül győzött a kíváncsiság, akarom mondani, udvariasság, hiszen, ha már felajánlotta, nemigen utasíthattam vissza.
- Dehogy baj… – kezdtem hadonászni meglepetten. – Ellenkezőleg, nagyon köszönöm, meg azt is, hogy elolvashatom…
Fogalmam sincs, hogy ez más osztagoknál hogy megy, de én még sosem láttam a rólam szóló iratokat… az is meglepett, hogy az a viszonylag nagy halom papír csak rólam szól. Azt hittem, egy újabb kitöltendő aktahalom; amennyit eddig tevékenykedtem, aligha töltene meg ennyi mindent. Ráadásul szerintem, bár lehet, hogy tévedek, az ilyesmi szigorúan magánjellegű, nem szokás csak úgy kiadni, legalábbis… mástól biztosan nem kapnám meg, még akkor sem, ha esetleg naponta találkoznánk. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs arra célozgatni, hogy Yurenai kisasszony gondatlan lenne, dehogy! Nagyon is kedves volt tőle, hogy megnézhettem… Utólag belegondolva, meg is nyugodtam tőle. Talán tudta ezt, és ezért… nem tudom. De ha ennyi papírt kéne leadnom bárkinek, tudva, hogy rólam, szól, és fogalmam sem volna, hogy mi van benne… Azt hiszem, rettenetesen ideges lennék, sokkal jobban, mint szoktam. Próbáltam nyugodtnak tűni, ahogy belelapoztam – arra esélyem sem volt, hogy az összeset elolvassam, eszembe sem jutott ilyesmi; az elején a szokásos dolgok voltak, névvel, csatlakozási dátummal, meg ilyesmikkel. Szóval körülbelül ugyanaz volt, mit a lapon, amit azelőtt kitöltöttem, és nem igazán érdeket… Az viszont egyre inkább foglalkoztatott, milyen lehet a vége. Küldetések, persze, alig voltak, ha ugyan küldetésnek lehet egyáltalán nevezni az olyasmit, hogy kimerészkedtem pár shinigamival Rukongai hozzánk legközelebb eső részébe. Ez is milyen furcsa… mármint, hogy hozzánk. Vagyis… nem hozzám, nem az én lakhelyemhez, sőt, nem ahhoz a helyhez, ahol élek, nem így fogalmaztam. Öntudatlanul is… mintha… ez az én városom is lenne, ahogy mindenki másé is, a miénk. Talán ez nem is meglepő, de pár hónapja el sem tudtam volna képzelni, hogy én valóban ide tartozzak… Ennyire megváltoztam volna? Mindegy ^.^” Igazán megnyugtató volt ott ülni, nézni, mit is tettem azalatt, amíg az osztagnál tevékenykedtem, miközben Mistique néhány további lapot írt alá… Gyakorlatilag összefoglalta helyettem életemnek ezt a szakaszát, nekem nem kellett átgondolni, mit is tettem, nem kellett ezen merengenem; ott volt előttem, feketén-fehéren. Még ha nem is értettem egyet minden egyes jelével – túlzottan hízelgőnek éreztem az egészet – akkor is ott volt, láthattam, milyen benyomást tettem gyakorlatilag a puszta létezésemmel pár shinigami életére. Amiatt, hogy radikálisan befolyásoltam volna bármit, nem kellett aggódnom ^.^ De a hadnagy kisasszony igazán, de igazán… kedves dolgokat írt. Igen, nagyon kedves volt, és kicsit zavarba ejtően sok, ahhoz képest, hogy most találkoztunk először; mégis, mindezek ellenére mintha nagyon is jól ismert volna. Annyira határozott véleménnyel volt rólam, amilyenhez foghatót én nemhogy magamról, még másokról sem tudok alkotni – valahogy szívmelengető volt olvasni. Olyan volt, mintha… nem is tudom elmondani, de azért megpróbálom ^.^ Mintha mindig is mellettem lett volna, tudott volna mindenről, amit tettem; pontosan úgy, mint egy barát, akinek a létezéséről egészen idáig nem fogalmam sem volt, de ő már jól ismer. Itt most nem arról van szó, hogy mennyire igaznak találtam a szavait, mert egy kicsit sem! Pontosan erről van szó! Én… sosem mondtam volna magamról ilyesmiket, sosem gondoltam volna, hogy így vélekedik felőlem, hogy ilyennek lát. Sokkal inkább olyan volt számomra (gondoljanak bármit is, nem tudom jobban elmagyarázni), mint egy közeli ismerős kissé elfogult véleménye. Megható volt, igazán… Ha engem bárki megkérdezett volna ezelőtt: mit gondolok a hadnagyomról?, csupán kissé elpirulva azt mondtam volna, hogy sajnos nem ismerem. Ez nagyon-nagyon sajnálatos dolog! >.< Ilyen kedves halálistenekkel olyan ritkán lehet találkozni, vagyis az én csekélyke ismertségi körömben mindannyian annyira aranyosak, és mivel nem közeledem másokhoz, valójában fogalmam sincs, hogy milyenek, de… szóval nagyon megindítónak találtam az egészet. Azt nem mondom, hogy sírtam, talán… közel álltam hozzá, nem tudom. Mentségemre szóljon, olyan gyakran nem fakadok könnyekre egyébként sem, bár ez talán furcsa, engem ismerve… ^.^” Mindenesetre ahogy ott olvasgattam, abszolúte szentimentális hangulatban, észre sem vettem, hogy Mistique közben már jó pár lapot rakott kupacba, nyilván készen… Fogalmam sem volt, mennyi idő telt el azóta, hogy beléptem az ajtón, de elég későre járhatott, vagy talán csak hirtelen rám tört a fáradság, nem tudom. Addig nem érzékeltem, hogy olyan későre járna, és egyszerre teljesen összezavarodott az időérzékem. Halkan becsuktam a könyvecskét, vagy minek is hívjam… a személyes anyagomat, és leraktam az asztalra, azzal a szilárd elhatározással, hogy most már tényleg nem tartóztatom tovább a kisasszonyt.
- Persze, gyere csak nyugodtan bármelyik nap. Bár ha rám hallgatsz, két óra után jössz, akkorra már általában a papírokat lepasszolom a kapitánynak, és nincs dolgom. Olyankor akár be is ületünk valahová teázni, vagy megnézheted mi változott az osztagban a távozásod óta. – felelte arra a kérdésemre, hogy majd jöhetek-e látogatni.
- Köszönöm szépen – mosolyogtam kicsit pirosan, és meghajoltam, már amennyire ez ülve lehetséges. Bárhogyan is, ezt elég hirtelen kérdeztem… Elgondolkoztam, hogy vajon elmúlt-e már két óra, de ahogy említettem, erről fogalmam sem volt. A teázás gondolata előrevetítve is igazán csábító volt, arról viszont, hogy megnézzem a változásokat az osztagnál, nem igazán tudtam volna véleményt nyilvánítani – most sem tudok… Mi lehetne másmilyen? Belegondolva persze… amíg itt éldegéltem, folyamatosan változott minden, de ez olyan természetes volt számomra, hogy nem tekintettem a szó szoros értelemben változásnak
- Igazán nem akarlom tovább feltartani – mondtam, miközben felálltam, bár szívem szerint maradtam volna… – de nagyon szépen köszönök mégegyszer mindent ^.^
Ez volt az a rész, ahol elakadtam. Úgy éreztem, még mondanom kéne valamit, de semmi sem jutott egyszerűen az eszembe…
Vissza az elejére Go down
Yurenai Mistique
6. Osztag
6. Osztag
Yurenai Mistique

nő
Sagittarius Monkey
Hozzászólások száma : 373
Age : 31
Tartózkodási hely : szlovákia
Registration date : 2009. Apr. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te19800/30000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (19800/30000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptySzer. Aug. 18, 2010 6:15 am

Yukariko igazán szeretetre méltó személy, ez alatt a pár perc alatt is sikerült neki belopnia magát a szívembe. Az örökös bizonytalansága ellenére olyan lány volt, aki öszintén hisz abban, amit tesz és próbál mindig a lehető legjobban alkalmazkodni a helyzethez, a saját képességeit felismerve és mérlegelve az eshetőségeket eldönteni, mi is lenne számára a legjobb megoldás. Szívesen tartottam volna az osztagnál még szép hosszú ideig, hiszen, ha már egyszer valaki őt kicsalta a csigaházából, akkor kicsi az esélye, hogy visszamászna. Biztos vagyok benne, hogy csak két-három ilyen beszélgetésre lett volna szükség, és oszlopos tagjává vált volna a 6. osztagnak. Utólag sajnálom, hogy korábban rá nem fordítottam túl nagy figyelmet, és most, hogy alá lett írva az összes áthelyezési kérelemhez kellő papír, csak nézhetek utána. De nem fogom ezt kimutatni, hiszen amennyiben ő a 4. osztagot gondolja tökéletes helynek, egy csepp nehezteléssel sem gondolhatok rá. Ráadásul ott nagy haszna lehet, hiszen a kardja a szokásossal ellentétben nem az a tipikusan erős lélekölő, hanem védekezésre és betegszállításra használható változat. Vérzik a szívem szinte, hogy elmegy, de nem baj. Jobb helye lesz, biztosabb posztja, ráadásul tovább képezheti magát...
Közben pedig én próbálom nem észre venni, hogy egy kicsit még mindig feszélyezi a helyzet, amibe került. Ritka közvetlen tudok lenni elismerem, és egy félénk lánynak, aki most találkozik velem először valódi sokk lehet a viselkedésem. Remélem azért hamar meg tudja szokni, ha társnak nem is, barátnőnek remek lenne, hiszen megbízható és bárki másnál jobban tudja, mi az a magány. Olyannak nézem, akire bármikor nyugodt szívvel rá lehet bízni a legsúlyosabb titkokat is, és az éjszaka közepén sem harapná le érte az ember fejét, ha segítségért ébresztené fel. Nekem legalábbis ez a benyomásom róla rég óta, és minden egyes szó után, amit kiejt, egyre erősebb lesz az e feletti meggyőződésem. Egészen biztosan tartani fogom vele a kapcsolatot, sőt, azon sem lepődnék meg, ha hamarosan már úgy hallanék róla, mint az osztag egyik gyöngyszeméről. Elvégre az orvosoknak nagyon sok hasznuk van, és meg becsülik őket rendesen, nagyrészt. Kivéve engem, nekem utoljára mikor a 4. osztaghoz kellett látogatnom, majdnem sikerült kettőt is kinyírnom. De nem tehettem róla, csak pár papírt hoztam, ennek ellenére mindkettő meg akart nézni és helyre rakni a nem létező töréseimet. Köszönöm szépen, gyógyulok én elég gyorsan nélkülük is, ha meg véletlenül nincs erőm hozzá, akkor is ott van Ciara. Szerintem mondjuk a mi osztagunk vezetősége az, aki a minimumon tartja ott a látogatásokat, hála annak, hogy Hitoshinak sem a kedvencei a tűk, szikés emberek és a különböző fura gépek. Érdekes lesz Yukarikot köztük látni, már megszoktam, hogy egy mozgó szobor módjára majdnem mindig ott tartózkodik az osztagon belül. De nem baj, legalább ő is tapasztal új dolgokat.
Közben én újra beletemetkeztem a saját papírjaim maradékába, abba a kereken négy darabba, amit még ma el kellett intéznem. Nem sok, de eleve lassan csináltam, közben rendszeres teázva, hogy szemmel tudjam követni, amint Yukariko elolvassa, amit róla írtam. Az arca sok mindent elárult, tudtam melyik részt érzi túlzónak, hol gondolja, hogy pontatlan voltam, esetleg kicsit felmagasztaltam, vagy éppen túldícsértem. Egybe véve nem volt elégedett a papírral, de nem aggódtam, eleve kicsit kétes személyiség, nem lesz vele baj, ha megtudja, miként is látja őt a külvilág. Persze ez csak abban az esetben volt lehetséges, ha el tudja olvasni az írásomat. Nem mintha csúnyán írtam volna, sőt, kifejezetten szépnek tartották régebben, csak idéoközben sokat változtak a betűk, és mikor még én tanultam őket, sokkal több gondot kellett fordítani az ecsetkezelésre és a formákra. Most már nem is tudom milyen stílus a modernnek számító, így egy átlagosat választottam és reméltem, hogy nem lesz már több próbléma itt.
Láttam azt is, hogy igyekszik minnél hamarabb túljutni a lapokon, nyilván már szeretett volna távozni. Meg tudom érteni, ez az enyhén félhomályos iroda nem olyan hely volt sohasem, ahol szívesen tartózkodtak az emberek hosszabb ideig, és ezen a hadnagy személye valamint a berendezés és a jövetel oka nem sokat segített. Ráadásul amilyen a fekvése, nagyon kevés napfényt is engedett be. Nem szívesen vagyok itt én sem, főleg nem az akták között, pontosan ezért szoktam hamar befejezni a munkát és minimumra szorítani a napi benntöltött óraszámot. Ami mára csodák csodájára már a vége felé tartott, sőt ha jól látom nem egészen öt perce le is járt. Szuper, ezeket a papírokat leadom a kapitánynak, kicsit megsétáltatom a cicuskámat és kitalálom időközben, hogy mit csináljak este. Merthogy amennyire én látom Yukariko sem igen akar itt maradni és ez az érzés kölcsönös. Mikor végez a papírral és az asztalra teszi, én felállok és gyorsan helyre rakom a pár utolsó lapot is. Ma nem volt túl sok munka, a kezembe veszem a még aláírásra való lapokat és újra felé fordulok. Bár biztató mosollyal nézem, csak nem sikerült neki a végére érnie a szövegének, látszik rajta, hogy mondana még szívesen valamit, csak nem tud. Azért én kiérzem belőle amit akar, és nem kell befejeznie. Kezébe nyomom a neki szóló papírokat, és máris elindulok az ajtó felé.
- Igazán nem tartottál fel, nagyon örültem a látogatásodnak. Nyugodtan elmehetsz pakolni, azokat a papírokat holnap reggel kell leadnod a 4. osztagnál. A többi az én doglom lesz. Közben pedig, ha nem bánod én is leszállítom a kapitánynak a holnapi munkáját... - teszem még hozzá, majd óvatosan kinyitom az ajtót és kikísérem rajta. Még ide vissza kell jönnöm rendet rakni, de előtte megszabadulok az összes felesleges cucctól. - Sok sikert! - kiáltom még utána, majd elindulok a másik irányba, amerre a dolgom visz. Remélem minden rendben lesz vele...

//köszi a játékot, de se időm sem ihletem, úgyhogy befejeztem. És bocsi a késésért.../
Vissza az elejére Go down
Viridiana Sovari

Viridiana Sovari

Hozzászólások száma : 40
Registration date : 2011. Jan. 03.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 11.tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te6600/15000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (6600/15000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyVas. Jan. 09, 2011 6:54 am

Az újonc >.>


Ugyanúgy, mint szinte mindig, az osztag épületében bolyongtam, céltalanul, magam elé meredve, néha neki menve másoknak, akik utána engem szidva tovább mentek.
JouMae tájékoztatott arról otthon, hogy be kéne mutatkoznom a hadnagynak, vagy legalábbis a felsőbb rétegnek, mert ezt illik megejteni ha beosztanak egy osztaghoz.
Persze, én bizonytalankodva bár, de belementem ebbe a játékba. Részemről egy furcsa, örökké tartó játéknak kezdődött, hiszen a tájékozódási képességem sose volt tökéletes - azaz nem találtam meg a hadnagyi irodát. Amikor erre rájöttem, persze senki nem volt a közelemben, akitől megkérdezhetném, hol található...
Persze öt perc sikertelen bolyongás, össze-vissza kopogtatás illetve másokra való rányitás után végre megtalálom a szobát, pontosabban az irodát, amire az van írva, hogy "Hadnagyi iroda".
Nagyot sóhajtok, és bekopogok. Miután választ kapok - már, ha kapok - benyitok, és beljebb lépve meghajolok, majd köszönök.
- Jó napot, Hadnagy úr! Tabuchi Tara lennék, a 6. osztag, 11. tisztje, ha eddig nem ismert volna. Remélem, nem zavarom!

[A színem lightseagreen >.<]
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te40600/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (40600/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyVas. Jan. 09, 2011 8:52 am

Az első újoncom
Minek is kellett nekem hadnagyi rang? Csak a baj van vele, ráadásnak meg itt van az a csomó papírmunka. Bár én csak az osztag összes papírmunkájának negyedét kaptam, de így is elég sok. Nem értem, hogy minek kell minden apróságról jelentést adniuk a tiszteknek, amit persze utána nekem el kell olvasnom és aláírnom. Azt még megértem, hogy egy küldetésről fontos, hogy tudjanak a fejesek, de hogy minden legyilkolt hollow szerintem nem fontos. És itt kezdődik az én problémám, mert már megint felhalmozódott egy hatalmas irat hegy. Mivel napközben nincs sok kedvem velük foglalkozni, mert találok jobb tennivalót, amik között ott van a járőrözés az osztag épületében lazsáló tiszteket keresve és a szunyókálás a hadnagyi székben. Így csak a munkaidő vége felé, amikor nyugovóra tértek a tisztek, van egy kis időd ezzel foglalkozni, mert valahogy este jobban mennek az ilyen dolgok. Ezért elhatároztam, hogy hazaviszek egy nagy rakás papírt és az ágyban lefekvés előtt átnyálazom őket. Hát így is történt, csak azzal nem számoltam, hogy az éjszakába nyúló olvasgatástól nagyon fáradt leszek. Tehát másnap reggel hulla fáradtan és karikás szemekkel ébredtem ráadásul egy kicsit később is, mint általában ezért nem volt időm reggelizni. Szóval gyorsan felvettem az egyenruhámat és elbattyogtam az irodámig.
Mivel titokban becsempésztem egy mini hűtőt az irodámba, ami nem egy szokványos mini hűtő volt, hanem annál sokkal kisebb, ezért kisebb helyen is elfért. Így biztos voltam benne, hogy nem fogok éhen halni. Meg még ott van a apró süti rekeszem is, amit az újoncoknak tartogattam, persze csak arra az esetre ha jön valaki is, mert eddig még senki nem jött. Visszagondolva a 10. osztagra, ahol egyszerre 3 újonc is volt és Vera nem győzött mindenkire ugyanúgy figyelni. Ja és úgy hallottam Chikától, hogy előttünk volt még egy új tiszt is, tehát egymás után 4 újonc. És Verának ezzel kellett megbirkóznia egy napon, akkor milyen lehet a többi napja? Ezért is ő a példaképen és szerintem ő a legjobb hadnagy, bár már múlt időben kéne beszélnem róla, mert már kapitány. Na, szóval visszatérve hozzám, amint beértem az irodámba elkezdtem elhajszolni egy szelet tortát, majd az otthonról hozott papírokat a helyükre rakni. Közben azon gondolkoztam, hogy a mi osztagunkhoz is jöhetne már valaki, mert a végén még elfogy az osztag, hiszen vannak váratlan halálesetek is, amit be kell kalkulálni. Amint az utolsó irat felé nyúltam, észrevettem egy új papírt, amit nem én hoztam és tegnap biztos, hogy nem volt itt. Jobban szemügyrevettem és megtudtam belőle, hogy valaki biztos gondolatolvasó, mert pont ma jön egy új tiszt és minden pillanatban itt lehet. Gyorsan kitöröltem az álmot a szememből, majd előkapartam az apró sütiket és egy tányérra raktam az asztal szélére. A vizet is felraktam hagy forrjon fel a víz, mire megjön, hátha szeretne teát inni. Ezután elkezdte felkutatni az újoncok mappáit, mert fogalmam sincs hová raktam őket a nagytakarításkor, hiszen eddig nem volt rájuk szükségem. Pont, amikor megtaláltam hallottam a kopogást az ajtón, amiből tudtam, hogy itt van.
- Szabad. Gyere be. – szóltam ki a kint álldogálónak, közben visszaballagtam az íróasztalom mögé, mintha onnan keltem volna föl. Miután elmondta a bemutatkozásos szöveget én is rázendítette. – Én pedig Nara Shiratori, az osztag hadnagya. Örülök, hogy megismerhetlek. Nem zavarsz. Gyere és foglalj helyet. – mondom, majd mutatok az asztal előtt lévő két szék egyikére. Végre megmutathatom, hogy én is tudom fogadni az új tiszteket az osztagnál és ebben is lesz tapasztalatom. Bár én sosem leszek olyan jó, mint Vera, de azért próbálkozni lehet, nem?
- Esetleg kérsz egy kis sütit vagy egy csésze teát? – kérdem tőle, majd mutatok az előttem lévő tál sütire. Ezután felállok és elkezdek teát készíteni, ha Tara nem is kér, én akkor is iszok egy csészével, mert nagyon megszomjaztam. Miután elkészítettem a teát ismét leülök a lánnyal szemben és elkezdem a kifaggatást.
- Szóval, mesélj magadról egy kicsit. Miért lettél shinigami? Mit szoktál szabadidődben csinálni, mik a hobbijaid? Mik a céljaid, meg ilyenekről. – zúdítom az újoncra a kérdés áradatomat, amit remélem nem fog nyűgnek érezni.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Viridiana Sovari

Viridiana Sovari

Hozzászólások száma : 40
Registration date : 2011. Jan. 03.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 11.tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te6600/15000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (6600/15000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptySzer. Jan. 12, 2011 7:05 am

~ Szóval Nara Shiratoki..Shiratori! Na, feljegyezve. ~ fújom ki magam, újabb információval tömtem meg szűkös tárhelyű agyamat. De legalább abban biztos lehetek, hogy Ő a hadnagy. Legalábbis, valószínű, hisz az előbb ezt állította..
Hellyel invitál, én meg persze leülök, és elhelyezkedek. Nem nagyon nézek a hadnagyra, kicsit zavarban vagyok, inkább nézelődök a szobában.
- Szép az elrendezés.. - motyogom alig hallhatón, és hasonló ilyen megjegyzést teszek függönyre, asztalra, szőnyegre..
Mivel megkínál, és végül is már órák óta nem jutottam étel közelbe, úgy döntök, elfogadom az ajánlatot.
- Mindkettőből egy picit. - válaszolom, és magának is készít egy csésze teát, majd én is megkapom, amit kértem.
- Nos.. hogy miért lettem shinigami? Hát, szerettem volna valamit kezdeni, így, hogy már nincs meg az a kapzsi családom, és a barátom. Szabadidő.. leginkább JouMae-vel vagyok, Ő az, aki ide hozott engem - vakarom meg a fejem - ezért kölcsönösen törődünk egymással.. Céljaim egyenlőre nincsenek, bár még így holtan is szívesen látogatnám meg az ex-barátom.. aki azóta biztos már családapa. Más egyéb tudnivaló esetleg rólam.. nos.. nem vagyok egy nagyon szociális alkat, inkább magamnak való vagyok. - itt beleszürcsölök a teába, de óvatosan, mert még nagyon forró. - Ja, és a témára visszakanyarodva, talán még cél lehet az, hogy erős Shinigamivá váljak a Zanpakutom segítségével. - paskolom meg a katanát, mely az oldalamról lóg le.
Ezután rövid ideig tartó kínos csönd következik, amit én próbálok megtörni.
- ... és Ön.. hogy áll hozzá, ezekhez a kérdésekhez, ha szabad kérdeznem? Úgy értem, hogy Önnek mi a szabadideje, ilyesmik.. ha szabad kérdeznem.. - kicsit motyogok, tényleg nem szoktam sokat beszélgetni.

//Elnézést a késésért, meg a rövid postokért, csak sokat kell tanulnom. T.T //
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te40600/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (40600/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyCsüt. Jan. 13, 2011 11:19 am

Az első újoncom
Az ülőalkalmatosság felé haladó, majd azon helyet foglaló shinigami lányon észre lehetett venni, hogy zavarban van, ami nem meglepő, hiszen újonc és a legtöbbjük, így viselkedik az első napjukon. Én is nagyon izgultam, amikor először ebbe az osztagba kerültem és találkoztam Mistyvel. De egy ideig mindenkinek furcsa az új környezet, az új arcok, de végül úgy is hozzá kell szoknia. Bár amikor a tízedik osztagba kerültem ott annyira nem izgultam, talán csak az első pár percben. Lehet, hogy ezt is hozzáadhatom Vera képességeihez, de bizonyára az is közre játszott, hogy nem egyedül voltam újonc, hanem voltak ketten rajtam kívül.
- Köszönöm a dicséretet. Örülök, hogy tetszik. – felelem Tara megjegyzésére egy mosoly kíséretében, amivel próbálom egy kicsit feloldani a lányt. Az iroda átrendezése az első teendőim között szerepelt, miután hadnaggyá választottak. De egyedül nem tudtam volna megcsinálni, azonban volt egy pár kedves tiszt, akire ráparancsoltam és máris volt segítségem. Az átalakítással egyetemben a régi iratokat is átválogattam és a régieket átszállítottam a könyvtárba.
- Ízlik a süti? Én készítettem. Egy amerikai csokis sütemény. – érdeklődöm a süti íze felől és burkoltam felvágok egy kicsit a sütőtudományomra. Közben belekortyolok a teámba és gondoltam, hogy erről is érdeklődök egy hangyányit. – És a tea milyen? Epres, ha nem lehetett volna rajta érezni. – teszem fel újabb kérdésem, most éppen az itallal kapcsolatban. Mialatt Tara kifejti a válaszait a személyes kérdéseimre, én csöndben figyelem néha bólogató okos tekintetemmel. Néha pedig hörpintettem egyet a teámból és egy süteményt is elmajszoltam.
- Hogy nekem mi a szabadidőm? Az a szabadidőm, amikor éppen nem dolgozom. Gondolom azt akartad kérdezni, hogy töltöm a szabadidőm, nem? – itt egy kicsit elkuncogom magam, persze csak annyira, hogy attól még ne bántódjon meg Tara, elvégre ez csak egy nyelvbotlás volt. – Na, szóval nem szoktam semmi extrát csinálni, sütök-főzök, edzek, ha olyan kedvem, vagy éppen csak lazítok egy fa tövében. És azért lettem shinigami, hogy erősebb legyek és megvédhessem a hozzám közel álló személyeket. A célom pedig egyelőre talán az, hogy olyan jó hadnagy legyek, mint amilyen Vera Kapitány volt. – válaszolok a visszairányított kérdésekre. Valamikor én is ilyen hallgatag voltam, mint most Tara és nem nagyon beszéltem senkivel. Talán megpróbálhatnám egy kicsit felbátorítani, hogy legyen egy kicsit határozottabb, mert mi veszteni valóm van? Legfeljebb örök életre megutál, mert ilyeneket mondtam neki.
- Tudod valamikor én is ennyire antiszociális voltam, mint most te. De mivel most egy hadnagy vagyok és részben nekem kell irányítanom az osztagot, így többet kell beszélnem és egy idő után megszoktam. Neked is ezt kéne tenned. Persze nem a parancsosztogatásra gondoltam, hanem hogy erőt veszel magadon és megismerkedsz más tisztekkel, akikkel mindennap beszélgethetsz. És hozzám is bármikor jöhetsz, ha beszélgetnél valakivel. – vázoltam föl a véleményemet Tarának az aktivizálódásával kapcsolatban. De inkább most térjünk vissza az ismerkedős beszélgetésünkhöz és kérdezek tőle még pár dolgot. Még talán kérdezek a harc modoráról valamit, meg még eszembe jutott egy furfangos kérdés is.
- Akkor még kérdeznék, ha nem bánod? Tegyük fel, hogy te választhatod ki, hogy melyik osztagba kerülj az Akadémia elvégzése után. Melyik választottad volna? És előre szólok, hogy a 6.-at nem fogadom el válasznak. – tettem fel az egyik kérdést, majd hagyok neki egy kis gondolkodási időt, utána felrakom a másikat. – A következő kérdésem pedig az lenne, hogy hogy szoktál harcolni? Vagyis melyik harcstílust részesíted előnyben? – mondom el a másik kérdésemet is Tarának és várok a válaszára.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te16300/30000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (16300/30000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyVas. Jan. 16, 2011 11:45 am

Barátkozási akció – avagy hogyan is jöttem össze a 6. osztag hadnagyával?

Micsoda nap -.- Először Rakurai felkelt, amit oké, megszoktam már, de most későn aludtam el. Ilyenkor se hagy pihenni! Utálom ezt a lányt. Megrögzött szadista. Imád baszogatni, amit én viszont rühellek benne. Ma is így kezdődik a napom. Már a földön is vagyok, akkorát ordít a fülembe. A szokásosnál sokkalta morgósabban tápászkodom fel, ami nem is csoda. Nem-nem vagyok másnapos, csak későn értem haza. Ja, igen és pár nappal ezelőtt szakítottam is Gorou-kunnal, na azután, másnapos voltam, igen. Na jó, rendben, de csak egy kicsit ittam, nem sokat! Nem lesz jó a mai napom, érzem. Borzalmas lesz, mivel már reggel ilyen nyűgös vagyok. Nos, akkor a szörnyűbbnél is szörnyűbb napra fel! Kinyújtózom és a fürdőszoba felé veszem utamat. Mikor végül úgy-ahogy normális kinézetet szenvedek magamra, még mindig álmosan kezdek turkálni a szekrényemben és sikeresen kiemelek egy vörös ruhát, ami mikor rajtam van, döbbenek csak rá, hogy nincs szabadnapom. Gyorsan lekapom magamról és átveszem az egyenruhám.
~ Elkésel. ~ hallom meg hirtelen Rakurai hangját, ami azonnal kitöröl a szememből minden álmot.
Sosem késtem még az edzésről, most sem fog megtörténni. Egy pillanat alatt felöltözöm és elveszem a helyéről kardom, majd oldalamra kötöm. Aztán szédületes shunpomat kihasználva indulok el az edzőterem felé. Kotomi-san jól le is szidna, ha elkésnék. Azt nem akarom, sose kaptam még büntetést, pedig Ayame-chant is behoztam és semmi! És egy késés miatt kapjak fenyítést? Soha! Az csak még rosszabbá tenné a már most borzalmas napomat. Ám a folyosón való szaladás közben tőlem elvárhatóan, no meg a napomtól, beleütközöm valakibe, sikeresen fel is döntve őt. Mindenképp fel kell borítanom, ha már egyszer ilyen szörnyű napom van. És ki volt az? Hát persze, hogy egy olyan alaki az osztagból, akit nem ismerek. A kezében tartott lapok szinte már szépen repülnek mindenfelé. Tényleg borzalmas napom van -.-
- Bocs, nem láttalak. – vetem oda neki hanyagul, majd összeszedegetem neki a lapokat.
- Ha már a kezedben vannak, igazán elvihetnéd a címzettnek. – szólal meg ő, szintén kicsit mogorván.
- Miért, neked nincs lábad? Mellesleg hová megy a küldemény? – vonom fel az egyik szemöldököm.
- Nara Shiratorinak, a 6. osztag hadnagyának. – mondja, majd elviharzik, mielőtt egy szót is szólhatnék.
Egy percig csak hápogok, döbbenten. Ez a nap egyre jobb lesz -.- Még küldöncnek is néznek. Sőt, nem másnak, mint a 6. osztag gyáva hadnagyának kell elvinnem az iratokat, akivel együtt voltam a legutóbbi küldetésemen. Csodás. Nos, induljunk, majd út közben rásózom valami újoncra. Így aztán lépteim kifelé veszik az irányt az osztagom területéről, de sajnos senkivel nem találkozom. Hú, Kotomi-fukutaichou megfenyegette őket, hogy ha nem mennek edzésre, börtönbe lesznek zárva? Egy csomóan szoktak lógni, akik ilyenkor itt lézengenek. Cöhh, pont most nincs senki, aki szabályokat akar szegni? Nah, mindegy, akkor majd én elviszem neki, aztán tűzök is vissza. Nem nagyon kívánok közösködni az olyan fajta shinigamikkal, akik nem akarnak harcolni. Vagy nincs merszük hozzá. Nem shunpoval haladok, minek sietni? Ám így is túl hamar odaérek és sikeresen be is jutok a 6. osztagosokhoz. A hadnagyi iroda felé veszem az irányt, vagyis remélem. Ez meg lazsálnak? Itt lebzselnek mind és hallom, arról sugdolóznak, vajon ki lehetek. Néhányuk szerint újonc, ám a többiek a „magabiztos járásomból és a fölényes tekintetemből” ítélve arra jutnak, hogy már régebb óta szolgálom a Gotei-13-at. Jól gondolják, eszemben sincs ide jönni, hogy én is ilyen lusta, gyáva döggé váljak, mint ezek. Végül aztán sikeresen megpillantom a nekem megváltásként jövő kiírást és kopogás nélkül rontok be az ajtón. Ahogy gondoltam, a hadnagy is lustálkodik, kerüli a munkát.
- Nara-fukutaichou, ezeket hoztam magának. – mondom, majd levágom a jó nagy köteg iratot az asztalára.
Semmi keresni valóm itt, talán az edzés végét még elcsípem, ha sietek, remélem, nem akar feltartani, mert akkor nagyon dühös leszek. Utálom, ha keresztezik a terveimet, vagy beleszólnak, mint-hogy csináljak, így ajánlom neki, hogy meg se nyikkanjon, míg az irodájában vagyok. Rossza napom van, ilyenkor nem érdemes ellenkezni velem, az illetőnek a testi épsége bánja, ha netán mégis beszól nekem.
- Nos, akkor én megyek is, van jobb dolgom is, mint a maga irodájában tökölni. A soha viszont nem látásra. – oké, ez tényleg nagy bunkóság tőlem, de most speciel nem érdekel.
Már fordulok is meg, hogy az ajtó felé vegyem az irányt. Remélem, levonta a következtetést a viselkedésemből és jó szokásához híven megint gyáva lesz és inkább visszavonul, mint hogy feltartóztasson.


//Bocsi, hogy így feladtam a leckét, de napok óta ki akarom játszani ^^"//


A hozzászólást Hayakawa Tasumi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 11, 2011 8:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te40600/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (40600/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyKedd Jan. 18, 2011 7:34 am

Barátkozási kísérlet? – Avagy mi történik, ha két szörnyű napokat átélő személy találkozik?
Nem hiszem el! Már megint jött egy küldetéses papír az osztaghoz, a közeljövőben esedékes küldetésről, amit persze megint a 6. osztagnak egyedül kell végrehajtania. Valami biztos elromlott a rendszerben és azt hiszik, hogy az osztagban van vagy 500 tiszt és mindnek munkát akarnak adni azzal a rakás küldetéssel. Ez megmagyarázná azt is, hogy mért nem küldenek újoncokat hozzánk, mert azt gondolják, hogy elegen vagyunk már. Ha így folytatódna tovább, akkor bemennék a Nyilvántartási Irodába és átnézném az osztag feljegyzéseit, és ha bármilyen hibát találnák, akkor rögvest kijavítanám, hogy a jövőben ebből ne legyen gond. Azonban a türelmem még egy kicsit kitart, addig meg megpróbálok vele megbirkózni.
Csak az a baj, hogy nem minden küldetésre küldhetek egyszerű tiszteket, mert vannak nehezebb küldetések, amik bár nem hadnagy rangúak, de én megyek el vezetőnek. Most is nekem kellett elvállalnom a küldetés vezetését, mert nem tudom, hogy kire hagyhatnám rá, akiben meg is bízok; mert a régi tisztek nem nagyon akarnak engem megismerni. Az meg hogy nézne ki, hogy én jópofizom velük, amikor azt nekik kéne csinálni. Én meg nem szándékozom lealacsonyodni az ő szintjükre, inkább magamra vállalom a feladatot, minthogy beadjam a derekam. Ha pedig szeretnének nagyobb felelősséget, akkor hagy ismerjem meg őket és, ha tudom, hogy megbízhatok bennük akkor ők is vezethetnek küldetést. Talán az is jó megoldás lenne, ha egy pár újoncot, akik eljönnek hozzám megismerkedni és meglátom bennük a szikrát, a szárnyaim alá venném és kiképezném őket, hogy tudjanak nehezebb küldetéseket is vezetni. Bár az is igaz, hogy ez lehet túl sok lenne egy újoncnak.
Szóval, visszatérve a mostani küldetésemre, ami első hallásra nem tűnik valami veszélyesnek, abból áll, hogy rajtakapunk egy rablóbandát akció közben. De annak ellenére, hogy csak lelkekről van szó, figyelmeztettek, hogy nagy lélekenergiával rendelkeznek, ezért óvatosnak kell lennünk. Vagyis elúszott az esély, hogy egy akárkikből összeállított csapatot küldjek. A küldetés előreláthatóan két napig tart, mert először fel kell kutatni őket, majd követni őket. A két napban igazuk is volt, annak ellenére, hogy korábban megtaláltuk őket a vártnál, de ők csak másnapra tervezték az akciót. Így a közelükben maradtunk és ott kellett éjszakáznunk. És persze kinek kellett éjjeliőrt állnia? Persze, hogy nekem. Ezért örültem, ha aludhattam egy órácskát. A rajtaütés tökéletesen ment, bár nekem felesleges volt eljönnöm, egy 5. vagy 6. tiszt is simán megcsinálta volna. A végén meg nekem kellett megírnom a jelentést, mert azt mindig a vezető szokta, ezért amint visszaértem, bementem az irodámba, hogy minél gyorsabban lefirkantsam és mehessek is. Azonban nem ment minden terv szerint és mielőtt még befejeztem volna sikerült elaludnom az asztalra dőlve.
Amikor pedig másnap felkeltem, elkezdtem keresni a karomon az órát, de rájöttem, hogy én nem is szoktam karórát hordani, ezért a faliról próbáltam leolvasni a pontos időt. Fél kilenc volt, ezért úgy gondoltam, hogy visszadőlök még egy kicsit, hisz még nem kezdődött el a munkaidőm, mivel én tízkor kezdek mindenkivel ellentétben. De nem aludtam el, hanem csak pihentettem a szemem, amíg el nem jön a munkaidő kezdete, mert ha elaludtam volna, akkor senki nem tudott volna felkelteni. Ám tervem megbukott, amikor valaki betör az irodámba és egy halom papírt dob az asztalomra. Amikor fölnéztem, akkor vettem észre, hogy Tasumi-san van itt, akivel egy küldetésen találkoztam. Bár nem hallottam, mit mondott, mert a folyosóról érkező nagy zajra leszek figyelmes, amit eddig nem vettem észre, mert a gondolataimba voltam merülve és kizárta a külvilágot. A zaj pedig nem lepett meg, mert gondolom mindenki tudja az osztagban, hogy ilyenkor még nem vagyok bent, de most az egyszer tévedtek és nem a legjobb kedvemben találtak. Ezért miután Tasumi újra megszólalt, amit ezúttal értettem is valamennyire, és a távozni készült, egy shunpoval előtte teremtem és én léptem ki az ajtón.
- Csönd legyen! És mindenki takarodjon dolgozni, amíg jót állok magamért! Akinek meg nincs dolga, az jöjjön ide és adok neki! – kiáltottam el magam, persze bizonyos határokon belül, hogy ne visszhangozzon az egész épületben. Az ordításom után az egész folyosón síri csönd volt és mindenki gyorsan a dolgára ment. Bár ez a viselkedés nem jellemző rám, de most rossz napom volt és jó volt kiadni magamból a dühöm. Ezután visszatértem az irodámba és az asztalom elé állva Tasumi-san felé fordultam, hogy vele is váltsak egy-két szót.
- Tasumi-san pedig megfogja a papírkáit… - itt a lány kezeibe vágom az iratokat, persze úgy, hogy ne hulljanak szét -… és kimegy szépen a kis lábain, majd megpróbál bejönni még egyszer és ezúttal figyelembe veszi, hogy ki vagyok. Ha nem így tennél, akkor váltanák néhány szót Kotomi fukutaichou-val, vagyis inkább Vera taichou-val, mert őt jobban ismerem, arról, hogy milyen büntetést kapjál a feljebbvalóddal való tiszteletlen viselkedésed miatt. – fejezem be a mondandómat nagy megkönnyebbüléssel, mivel sikerült minden felgyülemlett dühömet kiadnom ebben az egy-két percben. Abban viszont reménykedem, hogy nem fog senki egy életre megutálni és távolról elkerülni az előbbi viselkedésem miatt.


A hozzászólást Nara Shiratori összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 20, 2011 10:20 am-kor.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te16300/30000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (16300/30000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyKedd Jan. 18, 2011 8:52 am

Barátkozási akció – avagy hogyan is jöttem össze a 6. osztag hadnagyával?

Nara távozásomra való tekintettel szintén felpattan és elém rohan. Egy nő elé bevágni illetlen dolog. Na, ezt megjegyeztem, majd keresek neki egy illemtanárt, hogy jó fej legyek. Bár most semmi kedvem annak lenni, ezt az egészet is csak a nyakamba sózták, nekem nem is volt tervem és kedvem sem idejönni. És még ő dühös?! Nem tudja, milyen hetem volt -.- De szívesen bezúznám az arcát. De sajnos nem tehetem, mert van egy rohadt szalagja, amivel persze él is. A „gyáva hadnagy” nem tud mást csinálni, csak a posztjával villogni, he?! Nincs jobb dolga annál, hogy engem basztasson? Borzalmasan rühellem az olyan embereket, akik csak azért olyan nagyképűek, mert van valami magasabb rangjuk. De persze a náluk nagyobbaknak nyalják a seggét… cöhh. Miután kiordibált az ajtaján, hogy a kis tisztecskéi kussoljanak és menjenek a nem létező dolgukra, visszajön hozzám. Döbbent tekintettel hallgatom mondandóját, majd mikor a kezembe nyomja az iratokat, legszívesebben széttépném mindet. Dühtől remegő léptekkel sétálok ki az ajtón, majd nagy nehezen bekopogok és kinyitva azt, belépek a szobába… ismét. Leszarom, hogy három éves gyerek módjára árulkodik, meg fenyegetőzik, csak engem hagyjon békén az ilyen napjaimon. De persze óhajom most sem teljesülhet, így arról morogva sétálok oda az asztalához, hogy gyerekes, amit csinál. Elképesztő, hogy mit nem engednek maguknak mostanában egyesek. Hadnagy, de nem a feljebbvalóm, úgyhogy szépen szólva rohadtul nem érdekel, hogy kicsoda. Az én feljebbvalóim Kotomi-fukutaichou és Vera-taichou. Senki más.
- Most boldog? – kérdezem gúnyosan, majd egy ügyes mozdulattal leejtem az irathalmot az asztalra.
- Akármivel is fenyeget, nem megyek ki még egyszer azon az ajtón, hogy újra bejöjjek, ha ez nem volt elég illedelmes magának. Rossz napom van, úgyhogy leszarom, hogy mi a francot fog mondani a taichounak, legfeljebb kitöltöm a mérgem a büntetésem közben. És most… nem szándékozom tovább itt maradni, hogy még jobban elcsesszem a napom, talán elcsíphetek valami újoncot a 2. osztagnál, akit edzés néven meggyepálhatok, hogy végre legyen ebben a szar napban valami jó is. – mondom végül és újfent kifelé veszem az utam.
Nem értem én ezt az egészet. Miért van ilyen idegesítően balszerencsés hetem, baszki?! Jó, hogy nem esem el a saját lábamban, az még égetőbb lenne. Rám sóztak valami plusz munkát, amitől természetes csak rosszabb lett a napom, mivel a láthatóan zabos hadnaggyal hadakozom épp, hogy visszamehessek végre a saját osztagomhoz. Bár már nem lenne túl sok értelme, az edzésnek vége, és ha az a tiszt nem mondta el Kotominak, hogy elküldött maga helyett a futármunkát intézni, bekapok egy második büntetést is a mellé, amit valószínűleg az előbbi viselkedésem miatt osztanak ki rám. De most ez sem érdekel. Jó volt kitölteni valakin a mérgemet. Az egyetlen gond, hogy nem mindet eresztettem rá Nara-fukutaichoura, maradt még egy jó adag.
- Ja és még valami. Majd megadom egy illemtanár elérhetőségeit, hogy tudja, nem szép dolog bevágni egy nő elé, még akkor sem, ha van egy kinevezése, meg egy karszalagja. Azok az én szememben semmit sem érnek. Min szerezte őket, lustasági versenyen? – nem-nem érdekel, talán még örülnék is neki, ha felidegelné magát és kiszabatna rám valami büntetést.
Igen, addig itt maradok és szekálom, míg el nem fogy az összes mérgem, vagy amíg nem jön ide valaki, hogy elrángasson. Így aztán a küszöbön megtorpanok, megfordulok és odasétálok az asztalhoz, majd önkényesen helyet foglalok az egyik székben.
- Ha már megrögzött lustálkodók az osztagbeliek, ahogy maga is, hát nem bánom, kihagyom a mai napot. A pokol lepkék úgyis megtalálnak, ha akarnak tőlem valamit. Annak az ismeretlen tisztnek köszönhetően kihagytam a ma reggeli edzést, mert magánál jártattam a szám és teljesítettem a hülye kis parancsát, hogy hozzam be még egyszer papírokat. – mondom, majd a két tenyeremre támasztom az állam.
Tényleg… ha az a kis szemét nem mondta el az én hadnagyomnak, hogy áttolta rám a feladatát, ezért hagytam ki az edzést és pörölök épp Narával, én megkeresem, és nem érdekel mik a következményei, de arra fogom kényszeríteni, hogy nekem ugráljon papírokat hozva-vive. Aztán mikor unom, hogy helyettem rohangál, mert akkor tartok vele egy kemény edzést, utána csak úgy „véletlenül” lelököm egy magas szikláról, majd megbizonyosodok róla, hogy tényleg meghalt-e Aztán persze megírom a jelentést, hogy én próbáltam segíteni neki, de makacs volt és kicsúszott a kezemből ^^ Mindenki el fogja hinni, főleg hogy nem lesznek tanúk. A tökéletes gyilkosság kieszelője vagyok és meg is fogom tenni, ha kell. No persze valószínűleg ha elborul az agyam, már a tervezgetés nem fog olyan könnyen menni, így egyszerűen csak lenyesem a fejét Rakuraial. Ó istenem, de szívesen püfölnék most egy gyakorlóbábut. De jó érzés lenne most hallani azt, mikor az öklöm nekiütődik, teljes erővel. Rossz napom volt, rossz napom van, de lehet még jó, ha ez a magát hadnagynak nevező gyáva alak nem rontja el.


A hozzászólást Hayakawa Tasumi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 11, 2011 8:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te40600/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (40600/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyPént. Jan. 21, 2011 10:01 am

Barátkozási kísérlet? – Avagy mi történik, ha két szörnyű napokat átélő személy találkozik?
Miután visszatértem az irodába a tisztekkel való ordibálásból, láttam Tasumi arcán, hogy egy kicsit meglepődött az előbbi viselkedésemen, ami nem volt meglepő, hiszen én nem szoktam ilyen lenni. Miközben pedig őt oktattam ki még egy ideig ugyanezt az arckifejezést vettem észre rajta, amíg nem oda nem adtam a kezébe az iratokat és rá nem parancsoltam. Ekkor megjelent a szemében a forrongó düh irányomba nézve, majd dobogó léptekkel kimegy az ajtón és hasonlóan mérges tekintettel tér vissza. Ha pedig azt gondolná, hogy nem vagyok a feljebbvalója, akkor nagyot téved, mert hiszen más osztag kapitányával ugyanúgy tisztelettel kell bánni, mint a sajátoddal, ha nem többel. Ebből következik szerintem, hogy a hadnagyokkal is hasonló a helyzet, hiszen a kapitány után ő a legerősebb minden osztagban. A 3. tisztekkel persze nem ez a helyzet, mert ők nem kaptak külön nevet csak egy számot.
- Igazából nem vagyok boldog, de nem szándékozlak kiküldeni még egyszer. Csak még dühösebb lennél és nem ez volt a szándékom vele. És ha tudni akarod, nem te vagy az egyetlen, akinek rossz napja van, én is ezt a tábort erősítem. – beszélek továbbra is Tasumihoz, miközben az asztalomnak dőlök és érzékelem, hogy landolnak mellettem a megutaztatott papírok, majd látom, hogy Tasumi-san az ajtó felé vette az irányát. Valami az súgja nekem, hogy az volt a terve, hogy felbosszantson, ha már neki rossz, akkor legyen nekem is az, alapon. De ezen már úgyis mindegy agyalnom, hiszen nem sikerült a terve, mert én nem kapom fel olyan könnyen a vizet és már egyébként is az kifelé tart. És valószínűleg egy darabig nem találkozunk, hacsak nem küldik ide megint egy rakás irattal, vagy önként nem jön ide, hogy rajtam töltse ki a mérgét.
- Ha illemtanárhoz mennék, akkor téged is szívesen magammal vinnélek, hiszen neked is van mit tőle tanulnod. Például, hogy ha bemegyünk valakihez, akkor szokás köszönni és, amit csak másodszorra sikerült megtenned, hogy kopogsz, mielőtt bemész valahova. – mondom el Tasuminak a kioktatásom, persze teljesen higgadtan, mert már tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy felbosszantson. – A kinevezésem pedig nem a két szép szememért kaptam, mert akkor már te is szereztél volna egyet. – vágok vissza ismét teljes nyugalommal. De mondandóm után egy váratlan dolog történt, a küszöbön megtorpanó Tasumi visszafelé vette az irányt, majd helyet foglalt az egyik széken. Az elején egy kicsit meglepett, de utána úgy tettem, mintha mi sem történt volna és átmentem az asztal másik oldalára, aztán leültem a székembe. Először rápillantottam az újonnan érkezett iratokra, közben nem zavartatva magam, hogy van egy vendégem és megnéztem, hogy kifejezetten nekem küldték a papírokat vagy az osztagnak, mert ha az utóbbi, akkor valószínűleg lepasszolom a taichounak.
- Már sokadjára említed, hogy kihagytad az edzést és folyamatosan gúnyolod az osztagom és engem is. Én ebből azt vettem ki, hogy meg szeretnél velem küzdeni, ha nem tévedek? Ha így van, akkor csak mondd ki kerek perec és én szívesen beleegyezek, legalább meglátod, hogy nem csak dísznek van a rangom. – próbálom megfejteni Tasumi mondandójának lényegét. Ha pedig jól tippeltem és kihív, remélem nem fogja elvárni tőlem, hogy hagyjam nyerni csak mert rossz napja van. De, ha ki is, akkor sem kell egyből elindulnunk, mert amennyiben ő is beleegyezik, előtte fogyaszthatnánk teát és sütit.
- Esetleg nem kérsz egy kis teát és sütit? De ebből ne gondold, hogy jópofizni akarok veled, csak vendégszerető vagyok. Ennyi az egész. – próbálok a lánnyal kedves lenni, de azért nem akarom túlzásba vinni.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te16300/30000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (16300/30000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyCsüt. Jan. 27, 2011 11:03 am

Barátkozási akció – avagy hogyan is jöttem össze a 6. osztag hadnagyával?


Áh, szóval a kedves fukutaichunak is rossz napja van? Mennyire? Nem nyalták ki a puccos seggét annyira, mint azt kellett volna? Chh… szánalomra méltó kis köcsög. Van egy tippem, hogy szerezte a hadnagyi kinevezést és nem úgy, hogy felküzdötte magát a ranglétrán. Végül is, ha úgy vesszük, tényleg megdolgozott a szalagért, csak nem épp úgy, mint mások :/ Kis akciómat befejezve az ajtó felé veszem az irányt, miközben közlöm vele, hogy szívesen beajánlanám egy illemtanárhoz, mire nincs rest visszaszólni. Óh, bátor ember, nem mondom. De a következő mondata egy pillanatra elgondolkodtat. Én is kaptam volna egyet…? A két szép szemem? Ez most bók volt? Hé, én szemét akarok lenni, szar napom van, fel akarom idegesíteni, erre ez dicséri a gyönyörű, tengerkék szemem, amire amúgy büszke vagyok, sokan mondták már, hogy tetszik nekik, de most nem ez a lényeg! Hirtelen elhatározással fordulok meg, majd foglalok helyet az egyik széken, mintha csak otthon lennék és nem a dicsőséges-csodálatos-fantasztikus Hadnagy Úr irodájában. Ő is leül az asztal másik oldalára, velem szemben és rám sem hederítve nézegetni kezdi a papírokat. Egy idő után végre rám is figyel, sőt, méltóztatik megszólalni. Hogy én? Megküzdeni? De jó lenne *.* De nem szabad. Hevesen megrázom a fejem. Szívesen bevernék ennek a nagyképű fukutaichounak egyet, de most jobb, ha nem teszem. Rossz előérzetem van a dologgal kapcsolatban.
- Köszönöm, de inkább nem. Mellesleg eszemben sem volt magát kihívni, csak kicsit… kicsit egy fenét! Nagyon balszerencsés hetem volt, de amúgy ritkán vagyok ilyen. És amúgy sajnálom, hogy a legutóbbi közös küldetésen olyan… főnökösködő voltam. Nem lett volna szabad úgy ordítoznom magával. – fejezem be a mondandómat lesütve a szemem, kicsit vörös fejjel.
Mikor végzek, ő megkérdezi, nem kérek-e teát meg sütit. Mi van? Oké, én ezt nem értem. Itt cseszegettem, pocskondiáztam őt, meg az egész osztagát, erre megkínál süteménnyel, jó házigazda módjára. Ez a férfi megzakkant, vagy mi? De persze rögtön rá is vágja, hogy nem jópofizni akar velem, amit meg is értek, szemét voltam, semmi oka rá, hogy ilyen kedves legyen.
- Hát… mindkettőt kérek, köszönöm. – mondom, majd megpróbálom megemberelni magam és jóvátenni, amit elrontottam.
Oké, mit mondjak? Biztosan nagyon megsértettem. Istenem, segíts! Szóval, össze kell szednem magam, nem szeretnék rosszat mondani. Még csak az kéne, hogy jobban megutáljon :/ Gyerünk, gondolj, gondolj! Tisztára, mint Micimackó -.- Már csak a fejemet kéne kopogtatnom, meg beülni a gondolkodó-fa alá.
~ Mit szólnál ahhoz, ha megdicsérnéd a sütijét? ~ szólal meg Rakurai.
Áldom azt a nagy eszét, amivel mindig kisegít engem *.* Jé, tényleg itt is van a nagy tányér süti előttem. Hú, de jól néz ki! Egyet el is veszek és megkóstolom. Istenem, milyen finom! Tisztára, mint Kotomié, meg az enyém! Ha még nem vagyunk olyan haragban, akkor, amikor következőre jövök hozzá, hozok neki a saját készítményeimből is. A specialitásom egy Nyugati édesség, Fekete erdő torta a neve és nagyon-nagyon finom *-*
- Öhm… nagyon finom a sütemény. Te csináltad? Vagyis ön… mármint… nem baj, ha tegezem? Tegezlek. – Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! T-T
Lángoló fejjel fordulok el és veszem szemügyre a szobát, csak hogy ne kelljen Narára néznem. Most biztos tiszta hülyének gondol. Nem akarom látni azt a lenéző pillantást, ahogy rám néz, azzal a fölényes tekintettel, akár az elmeháborodottakra szokás. Igaz, kicsit zizi vagyok, de hát pereljenek be érte, ilyen a természetem!
- És… szóval nagyon szégyellem magam, amiért így viselkedtem veled, nem volt okom rá és egyáltalán nem volt szép dolog. Tényleg, ha majd újra találkozunk, már ha szeretnél még látni… szóval majd hozok neked saját készítésű süteményt. Mit szólsz? Amúgy tényleg nagyon sajnálom, remélem nem utáltál meg nagyon miatta. Hogyan hozhatnám rendbe, amit ilyen szánalmas módon elrontottam? ><


Bocsi, a csúnya szavakért, meg a stílusáért, kérlek ne vedd személyeskedésnek ><


A hozzászólást Hayakawa Tasumi összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 11, 2011 8:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te40600/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (40600/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptySzomb. Jan. 29, 2011 5:17 am

Barátkozási kísérlet? – Avagy mi történik, ha két szörnyű napokat átélő személy találkozik?
Úgy tűnik a feltételezésem, hogy Tasumi meg szeretne velem küzdeni és megbizonyosodni róla, hogy alkalmas vagyok hadnagynak, nem volt igaz. Vagy csak egyszerűen ezzel akart felbosszantani és kihozni a sodromból. Vagy az is lehet, hogy csak a szája volt nagy és amikor felvetettem a feltevésemet, berezelt, hogy egy nála erősebb ellenféllel kellene megküzdenie és kiderülne, hogy nem neki van igaza. Ezt szóval is és heves fejrázással is jelezte nekem. Ezután pedig valahogy, mintha kicserélték volna és valószínűleg megbánta, hogy rám zúdította a rossz napjain összegyűjtött dühét, ami remélhetőleg mostanra már semmivé vált, vagy próbálja elfojtani és későbbre elraktározni.
- Ezek szerint félreolvastam a jeleket. Na, nem baj. Nem kell bocsánatot kérned, akkor nagyon kellett nekem egy leordítás. Az volt az első nagyobb küldetésem hadnagyként és kellett egy kis idő mire belejövök. De ezzel nem azt, akarom mondani, hogy engedélyt adok, hogy máskor is ezt csináld. – válaszolok Tasumi-san mondandójára, utána pedig észreveszem, hogy a lány nagyon elpirult valamin. Majd amikor a kérdésemre, hogy kér-e teát és sütit igennel válaszol, felállok és odarakom forrni a vizet a teához. Amíg felforr a víz, addig innen hallgatom és figyelem Tasumit. Ahogy a lányt szemléltem, észre lehetett rajta venni, hogy nagyon agyal valamin, valószínűleg azon, hogyan tehetné jóvá a gorombaságát. Egyszer csak felcsillant a szeme, gondolom kitalált valamit, és vett egy süteményt az előtte lévő tálcáról. Ekkor viszont a víz elkészült, hogy belerakhassam a teafüvet, ezért úgy is tettem, majd az elkészült italt odavittem az asztalhoz és leraktam Tasumi elé. Természetesen magamnak is csináltam egyet, azt pedig tovább vittem az asztal másik oldalára.
- Örülök, hogy ízlik. Igen, én készítettem őket. És persze csak nyugodtan. – reagálok a közben elpiruló Tasumi kérdésére, aki utána egyből elfordul tőlem. Erre egy kicsit elkuncogom magam az orrom alatt. Ezután leülök a székemre és belekortyolok egyet a teámba. Közben viszont továbbra is figyelemmel kísértem Tasumit, ahogy próbál nem rám nézni, hanem az irodám egyéb részeire.
- Nem vagyok haragtartó, ezért bocsánatkérés elfogadva. A süteményt pedig szívesen fogadom. És hogyan hozhatnád rendbe… - itt egy kicsit elgondolkoztam a dolgon, mert gondolom, ha nem kérek tőle semmit, akkor bűntudata lesz miatta, így kigondolok valami apróságot, ami nem olyan nagy dolog és bárki meg tudja csinálni. De mi legyen az? Gondolkoztam egy darabig, hogy milyen dologban segíthetne nekem, amikor hirtelen kigyulladt a fejem fölött a villanykörte és eszembe jutott valami, amiben hasznát vehetném. -… Meg van a tökéletes feladat, amiben segíthetnél. El kéne mennem a könyvtárban lévő irattárba és elhozni egy rakás papírt, amik kellenek az egyik jelentéshez. És egyedül nem tudom elhozni őket, mert megint úgy járok, mint a múlt és nekimegyek egy könyvespolcnak és rádöntöm valakire. Akkor segítenél nekem? – nézek boci szemekkel a lányra, hogy rábólintson a kérésemre. Ha elfogadja, akkor legalább el tudom oszlatni ezzel az apró kis feladattal a lelkiismeret furdalását és minden jó, ha jó a vége.
- Még fejezzük be szépen lassan a teánkat és utána indulhatunk is. Ja, és Sakai fukutaichouval, majd utána beszélek, hogy miattam hagytad ki az edzést, mert nekem segítettél. – nyugtatom meg Tasumit, hogy ne aggódjon semmi apróság miatt. Utána meg iszok egy kicsit ismételten a teámból.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te16300/30000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (16300/30000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyVas. Feb. 06, 2011 7:13 am

Barátkozási akció – avagy hogyan is jöttem össze a 6. osztag hadnagyával?


Úgy látszik, nem haragszik rám, ez jó. Mondja is, hogy kellett neki az a leordítás. Akkor jó, semmi baj. Persze utána figyelmeztet, hogy előbbi mondata nem jelenti azt, hogy máskor is így viselkedhetek vele. Meg tudom érteni, én sem szeretném, hogy valaki más, főleg egy nálam alacsonyabb rangú személy kioktasson. Főleg, hogy akkor valószínűleg azonnal felforrna az agyvizem és még a végén szegény testi épsége bánja a dolgot. Valószínűleg ezért nem lesz belőlem soha még hadnagy sem, nemhogy kapitány, legfeljebb a 11. osztagban. Oda kellett volna beosztaniuk, amilyen erőszakos és hirtelen haragú illető vagyok >< Bár mondjuk eddig, akivel találkoztam onnan, csak összetűzésbe keveredtem. Mondjuk, ami azt illeti, Arliva egész jó fej, Kira-chant meg úgy alapból szeretem, úgyhogy nevezhetem úgy, hogy két olyan illetővel is barátságban vagyok, aki ahhoz a bizonyos osztaghoz tartozik. Hoz nekem egy csésze teát, de ekkor én már az isteni finom sütijét dicsérem, úgyhogy el is felejtem megköszönni. Aztán persze ezt is sikerül elrontanom azzal, hogy belezavarodom abba, mit is akarok tulajdon képpen mondani. Fogalmam sincs, miért vagyok ennyire zavarban a közelében és ejtek olyan sok hibát. Biztosan azért, mert még mindig szégyellem, hogy így bántam vele, annak ellenére, milyen kedves. Hamar megbocsájtott nekem, pedig én biztosan nem tettem volna egy jó ideig, ha ő kezdett volna el csesztetni engem. És még rossz kedvében is volt, mikor bejöttem, bár most ahogy látom, már javul a közérzete ^^ Legalább nem kell addig dolgoznia, míg velem beszélget. Már nem mintha lusta lenne, hiszen úgy látom, nagyon is jól végzi a munkáját, csak… Istenem, magamnak bizonygatom, hogy a velem szemben ülő illető milyen o.O Ez már súlyos. Ami viszont boldoggá tesz, hogy ezek szerint szokott sütni *.* És méghozzá finom is, amit csinál. Igen, határozottan pozitív irányba kezd elmenni róla a véleményem.
- Nagyon örülök, hogy ezt megtudtam rólad, Nara-san! Tudod nem sok férfi vállalná be, hogy tud és szeret süteményt készíteni, még ha csinálja is. Nem is vagy olyan gyáva, mint gondoltam ^^ …hoppá. Vagyis… szóval… - kezdek el idegesen dadogni, hiszen én nem ezt akartam mondani!
Jaj nekem, micsoda szerencsétlen nap. Ennél már csak az lenne jobb, ha spontán elesnék a küszöbben -.- Már azon sem lepődnék meg, ha a legkönnyebb feladatot, amit a fukutaichou rám bíz, úgy elcseszem, hogy nem lehet kijavítani. Úgy látszik, nem nagyon zavarja, hogy én itt össze-vissza beszélek idegesen, gondolom, szeretné megmutatni, hogy neki semmi baja a mostani viselkedésemmel, aminek ugyancsak örülni tudok. Már hálás vagyok annak az ismeretlen osztagom bélinek, hogy rám sózta azokat a papírokat, mivel a dadogást és a hülyeségeket beszélést nem számítva, egészen jól kijövök Nara-sannal. Mondja, hogy elfogadja a bocsánatkérésem és azt is, hogy hozhatom neki a süteményt. De jó, akkor hamarosan sütök is neki valamit, nagyon szívesen látogatnám meg még egyszer. Ezután elkezd azon agyalni, mit is csinálhatnék, hogy rendbe hozzam. Jómagam is gondolkozom valami ötleten, hátha eszembe jut valami jó dolog, de sajnos semmit nem tudok kitalálni, mert mindig valami olyan út az eszembe, amit a mostani helyzetemben úgyis csak elrontanék. Majd hirtelen megszólal, kizökkentve engem gondolataimból. Iratok? o.O Fuj >.> Még hozzájuk érni sem szeretek, nemhogy papírmunkát csinálni. De minden esetre segítek neki, nem szeretném, ha rádöntene valakire egy könyvespolcot. Meg azt sem, hogy neki magának baja essen. A kérlelő boci szemeire meg egyszerűen nem tudok nemet mondani, úgyhogy elnevetem magam és bólintok.
- Rendben, segítek. – mondom vigyorogva.
Örülök neki, hogy segíthetek, legalább jóváteszem, amit ilyen hülye voltam ennyire elrontani. Pedig Nara-san nagyon kedves férfi és igazán figyelmes is, és ami a legjobb, tud sütni *.* Én tovább eszegetem a süteményét, észre sem veszem, ahogy egyre fogy. Aztán ő megszólal, hogy előbb fejezzük be az étel és ital elfogyasztását, mielőtt elindulnánk az iratokért. Kár T-T Biztos látta rajtam, hogy legszívesebben most azonnal felpattannék és elrohannék az irattárba. Minél előbb csináljuk meg a munkát, annál több időnk van a többi dolgunk elintézésére. Legalábbis én így gondolom. Az pedig különösen nagy kedvesség tőle, hogy azt mondja majd Kotomi-channak, hogy azért hagytam ki egy edzést, mert neki segítettem a munkájában.
- Köszönöm *.* - robbanok ki a székemből és ugrok a 6. osztag hadnagyának nyakába.
- Jaj, bocsánat, ez eléggé… illetlen volt… - vörösödöm el, a mai napon azt hiszem, harmadjára, ahogy visszarogyok a saját székembe.
- Öhm… akkor megyünk? – próbálom kicsit oldani a feszült csendet, majd fel is ugrok és elindulok az ajtó felé, ám ott megtorpanok.
- Jobb lenne, ha te mennél elöl, én nem tudom, hol van az irattár ^^” – mondom kínosan kacarászva.


Kérlek ne haragudj, hogy ilyen sokat késtem ><


A hozzászólást Hayakawa Tasumi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 11, 2011 8:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
Yamasaki Shizuka

nő
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te30900/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (30900/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Yamasaki Shizuka   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyVas. Feb. 06, 2011 9:22 am

Egy bajos reggel a kezdetek kezdetén.

Végre! Végre bekerülhettem az egyik osztaghoz. Az öröm már majdnem elemészt. Lázas készülődésbe kezdek, felöltözök, a kezembe kapom a térképet amit kaptam, hogy eligazodhassak. Pár órányi készülődés múlva indulásra készen állok. A kezembe fogom a térképet és vizslatni kezdem, hátha sikerül megtalálnom az osztagom épületét. Nem megy. Hihetetlen, sosem tudtam kiigazodni a térképeken.
-Áh!! Mindegy hányszor nézem meg még az írás is olyan furcsa, nem tudom elolvasni!- fakadok ki fél óra próbálkozás után.
-Persze hogy nem tudsz kiigazodni rajta IQninja!- kezd bele ingerült mondókájába Ribbon-chan. Erre hirtelen meghökkenek.
-Ezt meg mégis hogy érted?!- kérdezem kissé ingerülten. Hisz semmi oka kora délében így viselkednie velem.
-Fordítva tartod te idióta- kapom a következő fejlövést. Láss csodát nem csak a levegőbe beszél tényleg fordítva tartom.
-Ehhh... Én nem is tartom fordítva!- mondom zavartan és nagy sebességgel megfordítom a térképet, nehogy még nagyobb csorba essen, amúgy is kopottas becsületemen. Ezek után végre megtalálom az osztagom épületét. Rögtön elindulok. Minden lépéssel közelebb kerülök a jövőbeli életemhez, a szívem majd kiugrik a helyéről, de szerintem ez érthető. A kapuban megállok, nézek a kapura, mintha még sosem láttam volna ilyet ezelőtt és nem tudnám hogy nyílik pedig nem ez az oka, hogy csak bámulok.
-Bemenjek? Ne menjek be?- tépelődöm hangosan
-Mozdulj már meg! Ne csinálj magadból bolondot! Nézel itt mint borjú az új kapura.- méltatlankodik Ribbon.
-De én... De én.. izgulok- nyelek egyet idegesen remegő kézzel benyitok és bekukkantok bizonytalanul
-Ha..haló- nem látok senkit, így hát belépek, a kaput gondosan becsukom, majd tovább indulok szép lassan, megfontoltan. A hadnagy szobája felé veszem az irányt. Lépteim kopognak a padlón, pedig nagyon óvatosan lépkedek. Odaérek a hadnagy úr szobájához. Ez elött is megállok.
-Bemenjek? Ne menjek be?-
-Öregem ezt a határozottságot!-. méltatlankodik Ribbon ismét. Már nem hat meg, megszoktam, csak lemondóan sóhajtok. Kopogok egy halkat, szinte még én sem hallom
-El... Elnézést!- szólok határozatlanul majdnem suttogva. Semmiválasz. Hogy is kaphatnék választ, mikor épphogy csak hozzáértem az ajtóhoz. Elhatározom magam, ismét kopogok, ám ez megint erőtlenre és halkra sikerül.
~Ideje a kezem bevenni az irányítást.~ Gondolja Ribbon, majd megmozdul és hangosan az ajtónak koppan. Hirtelen megijedek, nem akartam ilyen nagy hangzavart csapni.
~Nem! Ez így tökéletes~ Gondolom át a dolgot, majd én is hangosan kopogok és határozottan szólalok meg, közben magamat szidom .
~El sem hiszem, hogy én voltam ez az előbb. ez a határozatlanság nem vall rám. A legjobb lesz ha ezt nem reklámozom senkinek.~. Tán a kopogásommal kicsit túllövök a célon, ahogy felbátorodok a halk kopogás átalakul hangos dörömböléssé. Mire észreveszem már késő. Abbahagyom a kopogást.
-Elnézést! Van itt valaki?- kérdezem és egy kicsit kinyitom az ajtót, hogy benézhessek. ~Remélem nem zavarok~
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te40600/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (40600/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyVas. Feb. 06, 2011 11:44 am

Barátkozási kísérlet? – Avagy mi történik, ha két szörnyű napokat átélő személy találkozik?

Tasumi előző mondandójából még mindig érezhető volt, hogy úgy vésődtem be az emlékezetébe, mint ahogy a közös küldetésünk elején viselkedtem. Vagyis egy gyáva hadnagy, aki nem bízik a csapattársai erejében és inkább elmenekülne a harc elől. Ezt már sohasem moshatom le magamról és később majd erről fognak pletykálni a tisztek, amiből az egész Gotei 13 megtudja, hogy milyen alkalmatlan is vagy erre a feladatra. Azután pedig le fognak fokozni és nem akar majd senki se a közelembe menni, végül pedig teljesen egyedül maradok az életem végéig. Futott végig a gondolat a fejembe, de gyorsan el is hessegettem, mert én a jelenben élek és még tehetek ellene.
- Szerintem nem szégyen, ha egy férfi tud sütni, ezért nem is szégyellem kimondani. Az utolsó megjegyzésedet pedig egy feltétellel elfelejtem, ha te is elfeledkezel arról, hogy milyen bénán viselkedtem a küldetés elején. OK? – próbáltam egyességet kötni Tasumival, amibe látszólag belement, mert látszott rajta, hogy sajnálta, amit mondott. Miután megegyeztünk, hogy meg nem történté tesszük az előbb megbeszélt dolgokat, láttam, hogy miközben én Tasumi jóvá tevő feladatán gondolkozom, ő is hasonlóan tett és elkezdte törni a fejét. Észre lehetett venni, hogy több ötlete is támadt, de mindet elvetette valamiért. A végén pedig az én ötletem mellett maradtunk, amit Tasumi is helyeselt. Utána egyből elkezdte gyorsan majszolgatni a süteményeket, mert azt hittem, hogy azonnal indulunk, ezért közöltem vele, hogy nyugodtan megeheti, mert nem kell azonnal indulnunk. Úgy néz ki, hogy neki tényleg nagyon ízlik a sütim nem csak mondja, ezért akarja megenni az összeset. Azonban nekem nincs szívem megmondani neki, hogyha megeszi az összeset, akkor hasfájása lesz valószínűleg tőle, ezért hogy ez nem történjen meg hozzájárulok azzal, hogy én is eszek belőle egyet-kettőt. Ezután azonban egy váratlan fordulat történik, amikor megnyugtatom Tasumit, hogy nem lesz semmi baja a kihagyott edzésből. Hirtelen a nyakamba vágódik a lány köszönete jeléül, aminek következtében, majdnem kilötykölődött a teám, de szerencsére már nem volt sok benne, így ez megúsztam. Viszont eme akció miatt egy kicsit elpirultam és közben eszembe jutott, hogy Vera reakciója az érkező iratokra is ez volt.
- Ő… Nincs mit. Nem történt semmi. – válaszolok Tasumi köszönet nyilvánítására és az utána következő bocsánat kérésére. Majd bólogatok az indulással kapcsolatos kérdésre és mutatom a 2. osztag tisztjének az utat a könyvtárban lévő irattár felé. Az után elején nem nagyon beszélgettünk, mert mindketten egy kicsit még zavarban voltunk. Ezzel szemben én nem azt terveztem, hogy egész úton egy szót sem szólunk egymáshoz, ezért próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Nem mesélnél valamit magadról? – kérdezem egy hajszálnyit elpirulva a lánytól. – Mert a küldetés alatt nem volt alkalmunk megismerni egymást és gondoltam, most bepótolhatnánk. És persze te is nyugodtan kérdezhetsz tőlem, ha bármire kíváncsi vagy. – fejezem be már sokkal nyugodtabban, mint a kérdezés elején.

//Folytatás a könyvtárban//
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te40600/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (40600/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyVas. Feb. 06, 2011 11:47 am

Egy újabb újonc

A mai nap is úgy telt, mint a többi, vagyis inkább kezdett visszaállni a rendes életmódom. Az eddig tucatjával érkező küldetésre felhívások az osztag számára szintén megfogyatkozott, ezért bőven volt időm rendesen befejezni a papírmunkámat. Biztos észrevették a hibát az adminisztrációs irodában és egyből kijavították azt. Szerintem az volt a tévedés oka, hogy egy nullával többet írtak az osztag számához, de most már fellélegezhetek, hogy megoldódott a problémám. Amúgy meg éppen most jött egy levél, hogy holnap érkezik egy új tiszt az osztagba, tehát most már tényleg visszatérhet az osztag a rendes, normál életéhez. Erről jut eszembe, még mielőtt megyek a szobámba lefeküdni, kell készítenem egy új adag süteményt, mert Tasumi kievett belőle a múltkori látogatása alkalmával. De vajon most milyen sütit készítsek, mert az előzőből, ha valaki sokat eszik, elcsaphatja a gyomrát, és nem is a legdiétásabb fajtából való. Ezért felcsaptam a kezem ügyébe kerülő első szakácskönyvet és elkezdtem kutatni a megfelelő recept után. Néhány perces keresés után végre megleltem a tökéletes süteményt. Egy zabpelyhes sütire esett a választásom, mert a zabpehely miatt egészséges, de ezzel ellenben van benne karamell is, ami ellensúlyozza a zabpehely semmilyen ízét. Tehát ez egészséges is, meg nem is.
Munka után meg is csináltam őket, majd egy légmentesen lezárható edénybe pakoltam a kész termékeket, végül pedig lefeküdtem. Elalvás előtt pedig azon morfondíroztam, hogy mennyire fog beválni az új sütim. Ezután sec-perc alatt mély álomba merültem, a következő pillanatban pedig már reggel volt. Ma kivételesen boldogan keltem fel és a reggeli készülődések után, magamhoz vettem a sütis dobozom, majd elindultam az irodám felé. Miközben a kulcsaim között keresgélem a megfelelőt, észreveszem, hogy valaki éppen az irodám ajtaján néz befelé. Hoppá, ezek szerint tegnap nem sikerült bezárnom az ajtót. És valószínűleg az új tiszthez van szerencsém, mivel eddig még nem láttam az osztagban. Biztos nem tudta, hogy én csak tíz órától vagyok benn, valahova már tényleg ki kéne írni. Most viszont meg kell zavarnom az újoncot a leskelődésében, mivel én is be szeretnék menni, mint ő. Ezért gyengéden megböködtem a vállát.
- Bocsi engem keresel. Én vagyok az osztag hadnagya, Nara Shiratori. Te pedig biztosan az új tiszt, ha nem tévedek? – szólítom meg az ajtóban kukkoló lányt. – Ja, és nyugodtan bemehetsz és helyet foglalhatsz, nem kell az ajtóban megejtenünk az ismerkedésünket. – kérem meg az újoncot, hogy fáradjon beljebb. Miután bement én is követtem és az íróasztal másik végén helyet foglaltam, majd kipakoltam tányérra a tegnap készített mesterművemet és nem felejtettem el megkínálni az előttem ülő shinigamit sem.
- Egy kis süti esetleg? És teával is tudok szolgálni. – ajánlom föl a teázást extra szolgáltatásként az osztag új tisztjének. Majd feldobom a szokásos kérdések egyikét, amit meghallgathatok süti evés közben is. – Ha megkérhetlek, akkor mesélj magadról valamit! Mért lettél shinigami? Mik a céljaid? Mit szoktál csinálni szabadidődben, meg hasonlókról? – fejtem ki a kérdésemet, hogy az újonc mindennel tisztában legyen.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
Yamasaki Shizuka

nő
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te30900/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (30900/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Yamasaki Shizuka   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyHétf. Feb. 07, 2011 3:28 am

Egy bajos reggel folytatása


Mikor benézek a szobába, egy szép, tiszta és egyszerű szobát látok. Senki sincs bent. Azon gondolkozok mi lenne, hogyha beljebb lépnék. Már mozdítom a lábam, az ajtót is nagyobbra nyitom, mikor egy hang megtöri a csendet. Szokásomhoz híven Kővé dermedek az ijedtségtől, nem tudom mi vagy ki szólt. Szép lassan, megfontoltan fordulok meg. Egy férfi áll előttem, magasabb nálam.
~Remek! Még egy ember aki növeli a kisebbségi komplexusom...~
~Ne aggódj az önbizalmadon nincs mit rombolni....~ Örülök hogy Ribbon-chan ennyire hisz bennem, bár már megszokhattam volna. Időnként még mindig felhúzom magam a csípős megjegyzésein. Tovább méregettem a kedves ismeretlent. Észreveszem, neki is kék színű a szeme.
~Szebb színű mint az enyém! Ez igazságtalan!! =_=~
~Most komolyan egy férfihoz hasonlítod magad? Azt hiszem, leváltalak valami értelmesebb shinigamira, aki megérdemel engem..~Csak nem kímél meg a csípős megjegyzéseitől és még csodálja, hogy nem vagyok vele olyan kedves. Nem is leszek! Miközben így veszekszünk, meg is feledkezek a hadnagyomról. Végre észbe kapok, azonnal meghajolko előtte és illedelmesen köszönök.
-Nagyon örvendek a találkozásnak! Yamasaki Shizukának hívnak! Hívjon ahogy kedve tartja!- Jézusom miket is beszélek! Nem ez volt eltervezve. Még kis papírkát is írtam, nehogy elvétsem a bemutatkozásom. Nekem annyi! Az első benyomásomnak is annyi. Megint Ribbon-channak volt igaza. Ő már az elején megmondta, hogy elrontom. Megrázom a fejem
-Má...mármint úgy értem...- Hogy lehet ezt máshogy érteni. Elszúrtam és ennyi.
-Nem leskelődtem!- Remek ennél átlátszóbb csak akkor lehetnék, ha üveggé válnék. Nem is lenne rossz most rögtön eltűnni. Kár, hogy erre nem vagyok képes. Szerencse, hogy egy kedves hadnagyhoz van szerencsém és beinvitál. Leülök a székre, amelyet felajánlott nekem. Csak magamban jegyzem, meg milyen kedves, mikor megkínál sütivel. Kicsit habozok hogy elfogadjam, de mikor meglátom milyen szépek és ínycsiklandozóak végül mégis elfogadok egyet.
-Nagyon finom- jelentem ki. A teán is elgondolkozok, de aztán elutasítom a felajánlást.
-Köszönöm, a süti bőven elég- talán kicsit túl illedelmesen viselkedek. Vagy inkább több tiszteletet kéne adnom? ez után a kellemetlen bemutatkozás után, még megkér arra is hogy meséljek többet magamról. Biztos halál. Megint a leégetés lesz a vége. De hát mit tehetnék? Megkért rá és nem utasíthatom vissza. Főleg miután ilyen finom sütivel is megkínált.
-Hát...- kezdek bele mondandómba. Azt sem tudom, mit mondhatnék. Kis gondolkodás után eszembe jut valami.
-Kerestem valakit. Egy barátomat, ezért jöttem ide. Azt mondták ő is az akadémiára jött tanulni.- itt elhallgattam kicsit. Nem hiszem, hogy arra lenne kíváncsi, milyen egyéni problémáim vannak. Aztán fojtattam
-Végül kiderült, sosem járt itt. Nem lehet tudni hol van. Úgy döntöttem shinigami leszek, hátha így megtalálom. Azóta a céljaim megváltoztak. Segíteni szeretnék az elveszett lelkeknek megnyugvást találni, jobban megismerni a kardom és megtalálni a helyem....- elgondolkoztam. Ennyi lenne? Ennyi lenne a nagy célom? ezzel nem dicsekednék. A többi kérdést is meg kéne válaszolnom.
-A szabadidőmben- kezdek bele a mondatba nagy lelkesen, de rájövök, ez sem túl dicsőséges történet.
-A szabadidőmben... szeretek enni, a kardommal beszélgetni és lustálkodni- elhallgatok. Mást nem tudok elmondani. Talán nekem kéne kérdeznem?
-Öhmm... te készítetted a sütit?- Úr isten! Tudtam, hogy baj lesz belőle, ha nekem kell kérdezni. Ennél étrelmesebben nem is kérdezhettem volna. Hihetetlen! Ennél már csak jobb lehet.........
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te40600/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (40600/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyKedd Feb. 08, 2011 7:46 am

Egy újabb újonc

Miután megtudtam, hogy az ajtóban kukkoló lány nem egy betörő vagy hasonló szakmák űző személy, hanem az újonc, akik fogadnom kell, máris megkönnyebbültem, majd betessékeltem az irodámba. Amint leültünk bevetettem a titkos fegyveremet, a sütemény valamint tea kínálást, amiből csak az előbbit fogadta el Shizuka-san. De annak ellenére, hogy a vendégem nem óhajtott teázni, én attól függetlenül felkeltem és feltett szándékomban állt készíteni magamnak egy csészével.
- Örülök, hogy ízlik. – fejezem ki örömömet Shizukának, hiszen ezek szerint remekül bevált az új fajta süteményem és valószínűleg máskor is fogok ilyet sütni. Miközben a teámat készítem észrevettem a legtöbb újoncra jellemző izgulást, ami persze teljesen természetes. El kezdtem gondolkozni, hogy vajon, hogy érhetném el, hogy ne izguljon tovább, ezért lehatároztam, hogy a szokásos kérdezéseimre adott válaszaira pozitívan reagálok. Ezzel a módszerrel talán egy kicsit fel tudom oldani, mert hogyha látja, hogy mennyire értékelem a válaszait talán elkezd egyre jobban megnyílni előttem és elfelejti, hogy izgulnia kéne. Így pedig nem az a célom, hogy átvágjam a lányt, hiszen nem tud rossz választ mondani, mert minden válasz jó. Most ezt pont úgy mondtam, mint egy pszichológus. Igen, ez az! Most pedig előkapom a második titkos fegyveremet a színészi alakításomat, amivel eljátszom a megértő agyturkászt, aki valójában nem is kutakodik fejekben, csak bólogat és helyesel.
- Ó, te szegény! Remélem egyszer, majd sikerül megtalálnod az elveszett barátodat. – reagálok teljes együttérzéssel a szívszorító történetre. – Igen, ez egy nagyon nemes cél, csak így tovább. – helyeselek bólogatások közbe Shizuka második válaszára. – Sokan töltik hasonló dolgokkal az idejüket, köztük én is. Bár már nincs sok időm a lazsálásra a hadnagyságom mellett, a kardom pedig nem egy beszédes fajta, de szavak nélkül is megértjük egymást, legtöbbször persze. De az edzésre sosem voltam lusta, talán ezért vagyok most ebben a pozícióban, neked is tudom ajánlani, ha még nem tervezted. – fejtem ki a szabadidőnk közötti hasonlóságot, közben visszafáradva az íróasztalom mögé a teámat kortyolgatva. Ezután egy rövidke csönd lett, amit Shizuka próbált megtörni egy kérdéssel, ami bár nem volt valami kreatív, de kezdetnek megteszi. Na, akkor találtam még egy területet, amit fejleszteni-e kell, miközben ezen agyaltam felraktam a képzeletbeli szemüvegemet, mint egy rendes pszichológus. Legközelebb akkor úgy mondom neki, hogy kérdezzen, hogy adok neki választási lehetőségeket a kérdéseihez.
- Igen én készítettem és nagyon szeretem csinálni. Te, hogy állsz ezzel a témával? Mármint tudsz sütni, főzni? – próbálom továbbra is fenntartani a mi kis beszélgetésünket. Miközben pedig a lány válaszát hallgatom már a fejemben raktam össze a következő kérdésemet, amivel Shizuka-sant szeretném kérdezésre kényszeríteni. Majd mielőtt még megszólalnák, belekortyolok egyet a teámba és csak utána próbálkozok meg a kérdések kicsikarásával az újoncból.
- Te nem szeretnél valamit kérdezni az osztag életével kapcsolatban? Például, hogy hogy van az osztag napi rendje, kinek mi a feladata, hogy tudsz edzeni, meg ilyenek. – teszem fel a kérdezésre kérdező kérdésemet.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
Yamasaki Shizuka

nő
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te30900/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (30900/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Yamasaki Shizuka   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptyKedd Feb. 08, 2011 8:17 am

A folytatás folytatása


Nagy odafigyeléssel hallgatom hadnagyom összes szavát.
~Mintha kicsit... erőltetné nem gondolod?~ kérdi Ribbon-chan szokásos lenézésével.
~Hogy mondhatsz ilyet?! Szerintem nagyon kedves, hogy ennyire odafigyel és illik nekem is odafigyelnem!!~ ahogy veszekszünk észreveszem, hogy elvesztettem a fonalat. Ehhmm... Próbálok visszaemlékezni mit mondott. Ha jól emlékszem valamit ajánlott. Jobb híján bólogatni kezdek
-Igen, persze, hogyne!- közben rászólok Ribbon-chanra
~Ne zavarj a koncentrálásban!~ emiatt a mondatom miatt megint lemaradok a következő mondatról. Ribbon-chan jól ki is nevet -mint mindig-. Szerencsére a kérdést még hallom. Legjobb tudásom szerint válaszolok is. Nem nagy kunszt ere válaszolni...
-Lehet... nem tudom, még nem próbáltam. De én mindenhez értek, szóval nem lehet nehéz. Kirázok a kisujjamból!- Én meg a nagy szám. Most biztos egy nagyszájú, bunkónak gondol. Ez van ha menőnek akarok tűnni. Oké váltsunk témát.
-Van e kérdésem? Hogyne, természetesen van......- Mit kérdezzek? Jó ég? Nem számítottam erre a kérdésre
~Mindent túl bonyolítasz! Idióta~ Még hogy én? Most rögtön bebizonyítom, hogy ez nem igaz!
-Még pedig az, hogy.. öhmm... Lesz-e szobám? Ha igen, akkor egyszemélyes vagy több? Nekem egyik sem probléma- Kitaláltam valami remek kérdést. Tehetek fel többet vagy ne olyan sokat. De most sok ötletem lett hirtelen!
-Szoktak lenni küldetések? Megismerkedhetek valamikor a többiekkel? Hol a kapitány? Őt meg szabad ismerni? Nem zavarnám? Milyen ember? Biztos ijesztő.... és erős, meg persze ijesztő is.- Jól elbeszélgetek magammal. hallom ahogy Ribbon-chan az arcára csap és egy szépet káromkodik. Észbe kapok és abbahagyom a kérdezést. A legjobb lenne ha megvárnám míg válaszol
~Nem mondod... Magadtól jöttél rá?~
-KUSSOLSZ VAGY LECSAP....lak?- Úr isten! Hangosan mondtam. Szuper ennél nem lehet rosszabb!
-Nem úgy értettem! Nem neked mondtam! A kardomnak! Komolyan.... Bocsánat.- magyarázkodok, hátha megérti. Lehet hogy most azt fogja hinni, hogy egy agresszív őrült vagyok TT - TT
~Te kussolj el szöszi!~ Asszem inkább csendben maradok. Különben sem szőke!
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hadnagyi iroda - Page 4 Cl0te40600/45000Hadnagyi iroda - Page 4 29y5sib  (40600/45000)

Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 EmptySzer. Feb. 09, 2011 5:26 am

Egy újabb újonc

Mialatt a szabadidővel kapcsolatos válaszára reagáltam, észrevettem, hogy Shizuka nem teljesen figyel oda arra, amit éppen mondok. Ezt pedig a következő megszólalása teljesen alá is támasztotta, mert a legtöbben ezt szokták mondani, amikor nem tudják, hogy mit mondott a beszélő partner. De ennek ellenére arra is felfigyeltem, hogy már nem hallatszik a hangján, hogy izgulna, tehát elsőszámú probléma kipipálva a képzeletbeli listámon. A következő válaszából pedig azt vettem le, hogy egy kicsit átesett a ló túloldalára, mert elkezdett egy kicsit beképzeltebben válaszolni a kérdésemre. A kérdésre kérdező kérdésemen pedig egy pillanatig elgondolkozik, majd feltesz egy, vagyis nem egy, hanem két kérdést egyszerre és egyik sem az volt, amit én segítségnek szántam. Vagyis második probléma is kipipálva, szóval most büszke vagyok magamra. De még ezután jött a meglepetés, amikor egy egészen nagy kérdésáradatba keveredtem, ezért gyorsan neki is álltam a válaszolgatásnak.
- Természetesen lesz, mint minden tisztnek jár, és ha jól tudom, mindenkinek egyszemélyes szobája van. – sikeresen válaszolok Shizuka első két kérdésére, majd egy nagy levegőt veszek és a többinek is nekilátok. – Hú! Na, akkor szépen sorjában. Igen, szoktak lenni küldetések, az utóbbi időben elég sok volt, de szerencsére már kezd elülni ez a vihar. Persze, miután kimentél az irodámból, bárkivel megismerkedhetsz az osztagból bármikor. A kapitány a Kapitányi Irodában van, mint a legtöbb kapitány és biztos szívesen lát, még ha van is munkája, bizonyára szakít rád egy kis időt. Hát, szerintem egész kedves és egyáltalán nem ijesztő. Még nem harcoltam vagy edzettem vele szóval nem tudom, hogy mennyire erős, de mivel kapitány ezért biztos nagyon, hiszen van bankaia. – végre befejezem a kérdésáradatra való válaszaim elmondását. Közben kivételesen figyelt a lány egy rövid ideig, de pont mikor az utolsó szavaimat mondtam, hirtelen elkiabálja magát. Majdnem a szívbajt hozta rám, de szerencsére túléltem, csak egy kicsit megijedtem, de még így is tágra nyílt szemekkel figyeltem az előttem helyet foglaló lányt, hogy mégis mit tettem. De utána elmondta, hogy nem nekem szól a leordítás, ezért egyből megnyugodtam.
- Nem történt semmi, de ha megkérhetlek, ne most beszéljétek meg, hogy nem vagyok szimpatikus a kardodnak, meg hasonlókat. Jó? – fogadom el a bocsánatkérést, de óva intem, hogy ne történjen meg ez többször. Most pedig úgy döntöttem, hogy elmondok neki néhány fontos információt, amit akartam, hogy megkérdezzen, de nem tette, azonban én ennek ellenére megosztom vele, mivel ezeket jó, ha tud. Még belekortyoltam egyet a teámba, hogy közben összeszedjem a gondolataimat, majd nekiláttam az információ megosztásnak.
- Még meg szeretnék osztani veled egy-két fontosabb dolgot, amit jó, ha tudsz. Minden tisztnek van saját feladata, amit egy hónapra magáénak tudhat, mert a taichou nem szereti a monotonságot, ezért minden hónap végén jelentkezni kell, hogy a következő hónapban mit szeretnél csinálni és javaslom, hogy minél előbb jelentkezz egyre, mert az utolsóknak maradnak a legrosszabbak. A tisztek egy napja pedig abból áll, hogy ezt a feladatot elvégezzék, és csak utána van vége a munkájuknak. Az is fontos, hogy az osztagban nincs közös edzés a legtöbb osztagtól eltérően, hanem magunknak kell edzenünk. – mondom el Shizukának a számomra fontos tudnivalókat az osztag életével kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Ajánlott tartalom




Hadnagyi iroda - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Hadnagyi iroda   Hadnagyi iroda - Page 4 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Hadnagyi iroda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 6. Osztag-