Név: Ryuuzaki Daisetsu
Kaszt: Shinigami
Rang: Újonc
Nem: Férfi
Kor: 18- nak néz ki, de hogy igazából mennyi, azt nem tudni.
Felszerelés: A zanpakutoja, ami teljes mértékben úgy néz ki, mint egy általános katana, valamint egy kabalanyaklánc, aminek a hátoldalába egy 10-es van belevésve. Kiegészítésnek egy kis pénz, valahol az egyenruhába süllyesztve.
Születési dátum: május 1.
Kinézet: 182 cm magas, sportos testalkatú fiú. Szőke, folyton égnek meredő haja van, valamint fekete szeme. Ruhaként az általános shinigami egyenruha, aminek övébe tűzve található a zanpakutoja. Nyakában a szerencsenyakláncával.
Shinigami: Ryuuzaki Daisetsu
Zanpakuto: Shiroi Ryu (Fehér sárkány)
Zanpakuto fajtája: Jég
Zanpakuto shikaia: A penge megtartja eredeti méreteit, de a vége behajlik, valamint a penge két oldalán egy sárkánymotívum lesz látható.
Zanpakuto támadásai: „ Szárnyalj Fehér sárkány! ’’ A zanpakutoból két kis jégsárkány tör elő, amelyek tekergőzve közelítik meg az ellenfelet.
A „Sárkányfog!’’ utasítás után a pengéből 50 kb. 7 cm nagyságú hegyes jégcsap tör elő.
Előtörténet
Japán forgalmas belvárosában nőttem fel a nővéremmel és a bátyámmal. Édes nővérkém egyetemista volt, a bátyám meg rendőr egy kisebb városban. Anyám egyedül nevelt minket, mert az apám elhagyott minket. Az öregem garantáltan nem volt éppen százas, de józan sem. Anyám a közeli irodaházban volt titkárnő. Hát, ez lenne a mi kis családocskánk. Jó, mi? Gimnazista voltam, szerettem sokat deszkázni, haverokkal lógni és a nővéremet cukkolni. Egyik nap, hazafele menet láttam az apámat a kocsmából kijönni.
~ Na, szép, az öregem ismét az asztal alá itta magát. - gondoltam, de jobbnak láttam sietősebbre fogni, hiszen már igencsak sötét volt odakint.
Egy forgalmas úttesten keltem et, mikor is… nagy sötétség. Nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett, de amikor felébredtem, leesett, hogy mi is a helyzet. Kívülről láttam a testemet, amint ráterítenek egy lepedőt.
~ Az nem lehet… - gondoltam, de aztán sajnos el kellett fogadnom a tényt, hogy én már nem élek.
- HÉÉÉ! MIT CSINÁL! ITT VAGYOK! – ordítottam, de senki sem figyelt rám.
A testem egy mentőben távozott, a baki csak az volt, hogy nélkülem. Így lettem én egy kis kóbor lélek, aki keresi a helyét a nagyvilágban. Nem is tudom, hogy mennyi ideje voltam így, de egy napon találkoztam egy hollowal, amit persze akkor még nem tudtam. Hirtelen megijedtem, de aztán úrrá lettem rajta.
- Mit akarsz itt?! – kérdeztem hangosan, mire az felém fordult.
Megfordult a fejemben egy gondolat, hogy mi a túrónak kellett ezt csinálnom, tekintve, hogy egy izé bámul bele a képembe. Az első kezembe akadó követ hozzá vágtam, mire az bömbölt egyet.
- Hopsz… ezt lehet, hogy nem kellett volna. – morogtam magam elé, mire elkezdtem elég gyorsan hátrálni.
Nagyon úgy tűnik, hogy a szerencse újabban igencsak elpártol tőlem, mert csináltam egy igen művészi hátraesést, mire a hollow csak egyre közelebb ért. Ekkor jött a képbe egy fekete ruhás vörös hajú nő, aki egy katanával lekaszabolta az üldözőmet.
- Merész vagy. – szólalt meg.
- Miért is?
A megmentőm megvonta a vállát és végre felém fordult és leguggolt hozzám.
- Most pedig itt az ideje, hogy elküldjelek egy jobb helyre. – még mielőtt tiltakozhattam volna, a homlokomhoz érintette a katanáját. Legközelebb egy teljesen ismeretlen helyen voltam, már éppen éjszaka volt.
- Hol vagyok? Tettem fel a találó kérdést, amire hihetetlen, de választ is kaptam.
- Rukongai. – válaszolta egy nő, aki vendégül látott éjszakára.
Reggel arra ébredtem, hogy a gyomrom éppen kilyukadni készülődik, jelezvén, hogy enni kellene lassan. Lementem, hogy valami ennivaló kérjek, de inkább egy Akadémiára vezetett. Így kezdődött meg az én shinigami pályafutásom. Kardvívás, mágia. Ezekből állt az Akadémia. Végül egy gyakorlaton egy hollowal is el kellett bánni.
- Most már nem akkora a szátok, mikor már én is tudok ellenetek harcolni, mi? – kérdeztem immáron semmivé foszló ellenfelemtől.
A végén egy vizsga volt, amit szerencsére sikeresen zártam, persze, azért soha nem voltak rossz jegyeim. Teljesítettem az Akadémiát és jelentkeztem a 10. osztaghoz.