Név: Agaeus Tullus
Kaszt: Arrancar
Rang: Números 55.
Nem: Férfi
Kor: 201
Felszerelések: Zanpakuto
Születési dátum: I. 16.
Kinézet: Haja fekete, elől kicsit hosszabb mint hátul. Fekete szeme még jobban csillog, hogy szemüveget hord. Egy ócska fekete bőr borítású könyvet ír életéről. Fehér köpenye hasonlít egy doktoréra. A köpeny alatt egy fekete ruházatot visel. Fekete pulóver, fekete nadrág. Kb. 197 cm magas, és 90 kg- os.


Zanpakuto neve: Cereza Raja [ Szűz Könny ]
Zanpakuto parancsszava: Mustio [ Siránkozz ]
Resurrection: Miután Tullus kimondja a parancsszót, a kard eltűnik, majd elkezdődik az átváltozás. Eleinte csak maszkja egy része növekszik vissza, majd később a maszk visszanövése megáll, és négy szárny nő ki a hátából. Ezenkívül még teste teljesen feketévé változik, pluszba még négy kar nő ki oldalából. Egy lyuk keletkezik gyomrán. Jobb szemfoga amit a maszk nem takar el megnő. Egy furcsa angyalra hasonlított, maszkban, és egy hatalmas szemfoggal.

Képességek:

Angelical Raja [ Angyali Könny ]: Tullus eleinte semmi furcsát nem csinál. Néhány másodperc múlva elkezd néhány könnyet elhullajtani. Ezek amint amint földet érnek, éles pengékké változnak, amik még magát a használót is megsebzik. Akit megvágnak vele az három napig életben marad, majd fejfájás, és szúró szívfájdalom közepette szétrobban a teste. Egyedül a negyedik kard, a fekete kard tartalmazza az ellenanyagot. Ezt viszont csak Tullus véréből lehet létrehozni.

Congelación [ Alvadt Vér ]: Ezzel a képességgel lehet létrehozni a negyedik kardot ami az ellenanyagot tartalmazza. Tullus, a kezeiből kifolyat némi vért, majd kis Reiatsuval karddá formálja. Ez a kard már nem vágja meg használóját. Tullus bárkit képes vele meggyógyítani azok közül akiket valaha megvágott. Bár nem szokta máson használni, mert nincs értelme, először megsebezni az ellenfelet, utána meg meggyógyítani. Lényegében le kell magát szúrnia, hogy túlélje saját támadását.

Előtörténet:

Emberi élet:

Tullus egy kis falucskában született 1808-ban. A családja földműveléssel foglalkozott. Vidám kis gyermek volt, és ez meg is látszódott rajta, hiszen mindig mosolygott. A család egész jól megélt amíg a földek még megművelhetőek voltak, ám egy napon... hatalmas árvíz öntötte el a kis falucskát. A földek feláztak, a termést kiöntötte a víz. Az egész hely a csőd szélén állt, mert minden földművest érintett a dolog, nem csak Tullusékat. A falu 80%-a a földműveléssel és állatokkal foglalkozott. Tullus apja nagyon magába roskadt és két évvel később öngyilkos lett. A pajtában felkötötte magát. A gyermek anyja nagyon szomorú lett. Ingerlékenyebb, és depressziósabbá vált azóta mióta az árvíz volt. Teltek- múltak az évek mire, Tullus elérte a tizenötödik életévét. Elment egy közelebbi településbe részmunkásnak. Hetente, sőt néha naponta váltotta a munkáját. Minden hétvégén hazajárt, hogy letegye a megkeresett pénzt az asztalra. Sajnálatos módon az anyukája egy részeges lusta nővé vált, aki elvárta fiától, hogy az eltartsa. Tullus elviselte egy darabig, majd elköltözött a szomszéd faluba ahol a munkákat vállalta. Megkereste magának a napi betevőt, és tengette életét, amíg nem kapott egy szörnyű hírt, ismerősétől. Az anyja meghalt májbetegségben. Magába zuhant ahonnan újdonsült barátja húzta ki. Ez a személy egy nő volt, aki a későbbiekben a barátnője lett a fiúnak. Huszonkét éves korában meghalt Tullus szerelme is. Emiatt szintén megzuhant megint. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes. Nem is volt rá lehetősége, mert két hét múlva meghalt. Elütötte egy busz. Fel sem fogta, hogy mi van.

Hollow élet:

Amint magához tért, azon vette magát, hogy egy lánc lóg ki a mellkasából. Próbálta kitépni, de ez hatalmas fájdalmat okozott neki. Inkább hagyta, hogy mi lesz. Ahol a busz elütötte ott bolyongott, és próbált megmenteni, embereket kisebb nagyobb sikerrel. Úgy döntött, hogy életét inkább vándorként folytatja. Igaz már nem volt élő, de azért még szellemként is utazgathatott. Egy reggelen arra lett figyelmes, hogy valaki, vagy valami, valamit, vagy valamiket rág. Körbenézett, de semmit nem vett észre. Magát is megnézte, majd döbbenten látta, hogy a lánc ami a mellkasából lógott kezdett elfogyni. A szemek megették egymást, így hatalmas űr keletkezett Tullus gyomrán. Hányinger, fejfájás, minden elkapta egyszerre. Elkezdett öklendezni, majd elájult. Mikor felébredt azt vette észre, hogy egy maszk takarja arcát, és, hogy repül. Körülnézett, de semmit nem látott, a sivatagos tájon kívül. Magára nézett. Két kar, két szárny, és fekete test, plusz egy lyuk a hasán. Megrémült magától, majd leesett a földre. Felkelt majd amint felmérte, hogy mivé is változott elindult a semmi közepén. Ahogy ment, találkozott egy másik maszkos szörnnyel.
- Héjj! Elnézést! Tudna nekem segíteni? Mi ez a hely, és mivé változtam?- kérdezte, de mintha csak a fejében hallotta volna a hangot.
- Hehh friss hús! Ez itt Hueco Mundo, és te egy Hollow vagy. Ja igen és mindjárt megeszlek, hogy erősebbé váljak.- mondta, majd elindult Tullus felé. Az újonc megijedt, és először elkezdett menekülni, majd miután megunta, megfordult. A támadóját felkészületlenül érte ez a "hirtelen megállás". Tullus beverte ellenfele képét majd miután megölte felfalta, mert megéhezett. Az éhség nem csillapodott, pedig Tullus egyre több erőt érzett magában, és érezte, hogy méretben is kezdi elhagyni egyszerű Hollow társait. Minnél nagyobb erőre, és méretre tett szert, annál jobban érezte, hogy ezek a kis Hollowok nem elégítik ki a vágyait. Nőttön nőtt, majd elkeveredett egy gyönyörű helyre. A Menosok erdejébe.

A Menosok erdeje:

Magánál sokkal nagyobb Hollowokkal, vagyis Menos Grandékkal találkozott. Rengeteg volt belőlük, és legtöbben egymás ellen harcoltak a hatalomért. Néhány sunyi is garázdálkodott arra. Ők megvárták míg a kettő legyengül, majd megették a két harcolót. Tullus kissé megrémült, mikor elindult felé, egy böhöm. Hamar kizökkentette magát a félelemből, majd megszorította öklét, s így szólt.
- Jól van akkor kezdjük, te dög.- amint befejezte mondandóját elindult ellenfele felé. Ugyan úgy támadta mint egy sima Hollowot, de a hatalmas teremtmény ellen ez nem sokat ért. Furmányosabb megoldást ötölt ki. Kicsit nagyobb sebességre váltott, majd a Menos fölött termett. Tullus amilyen gyorsan csak tudott, lecsapott. Kezein lévő karmaival lehasította az ellenfele fejét, majd az egészet befalta. Egy Menos Grande elég volt neki, hogy ő is azzá változzon. Hetekig ilyen baromi nagy szörnyeken élt, amikor találkozott egy magánál kicsit erősebb ellenféllel. ~Finom kis lakoma lesz belőle!~ gondolta, majd elindult. Vacsorája igen butának nézett ki, így könnyedén átverte. Kicsit körözött, majd megindult felé. Cikk- cakk mozgásban haladt, mert ellenfele valami furcsa nyalábot lődözött rá. Amint elég közel ért hozzá, megragadta, magához húzta, és letépte a fején lévő maszkot. ~Ízletesebb mint hittem.~ járt a fejében majd, megvacsorázva újabb ellenfeleket keresett. Reggelre, megváltozott az alakja. Mivel megölt egy Gilliant ő is azzá változott. ~ Ejj, megint kéne valami kaja ~ gondolt bele, majd elment keresett valami harapni valót. Rátalált egy helyre ahol hemzsegtek a Gillianok. Azonnal berobbant közéjük, majd ahogy jöttek úgy habzsolta őket. Megevett vagy tíz ilyen ellenfelet, majd ismét átalakult. Adjuchas lett az új alakjának a neve. Őt ez nem érdekelte, csak az, hogy minél többet egyen. Alakja, visszaváltozott olyanná mint kezdetben volt. Azt kivéve, hogy most már hat keze, és négy szárnya volt. Egy darabig még a Menosok erdejében lakmározott, majd visszajutott a kietlen sivatagba. Sokáig bolyongott egyedül, és éhesen. Ám egy órával később beleütközött egy napszemüveges fickóba.
- Remek... ha téged megeszlek, elérem a Vasto Lord szintet.- nevetett magában.
- Én Tousen Kaname vagyok, és egy magadfajta sosem fog legyőzni. Vagy csatlakozol hozzánk, vagy pusztulj!- Miután Tousen befejezte mondanivalóját Tullus azonnal rátámadt. Hosszú harc volt, de végül Kaname a Ban Kai segítségével legyőzte az Adjuchas-t. Meg nem ölte inkább elvitte Aizenhez...

Arrancarrá válás:

Mikor Tullus felébredt, egy hatalmas teremben találta magát. Azonnal támadni, akart, de nem tudott, mert egy börtön rácsához hasonló cucc vette körül.
- Üdvözletem ifjú Tullus... Az én nevem Aisen, és ha hűséget fogadsz nekem én még erősebbé teszlek.
- Vasto Lordá változtatsz engem?
- Nem annál jobb, Arrancarrá. Ami annyit tesz, hogy elveszted ezt az alakodat. Valamivel emberibb leszel. Visszaveheted ezt a formádat is, ha feloldod a Zanpakutodat, amibe az erőd lesz zárva.- mondta mézes- mázos hangon, és várta a fiú válaszát.
- Vasto Lordnál jobb? Rendben van Aizen- sama, ezennel a szolgálatodba állok.
- Akkor érintsd meg ezt a Hougyoku-t, és érezd a hatalmat.- Tullus úgy tett ahogy Aizen mondta. Megérintette a tárgyat, majd elájult. Mikor felébredt egy szobában találta magát. Tousen szólt neki, hogy menjen Aizen- sama színe elé.
- Hívattál? Aizen- sama?
- Igen, és örülök, hogy itt vagy. Most beosztalak téged mint minden más Arrancarrt.
- Értettem Aizen- sama.
- Mivel már majdnem elérted a Vasto Lord szintet, így eléggé erős vagy... Ulquiorra Schiffer lépj előre. Ha mind kettőtöknek megfelel, akkor Tullus a mai naptól kezdve te vagy az 55. Números, és egyben Ulquiorra Schiffer fraccionjának tagja.
- Nekem megfelel.- mondta Schiffer, majd közelebb lépett Tullushoz.
- Mostantól, csak nekem, Aizen- samának, Tousen- samának, és Gin- samának engedelmeskedsz értetted?
- Igen.- miután befejezték a társalgást Tullus bement a szobájába.

Hétköznapok:

Tullus hétköznapjait azzal tengette, hogy írta könyvét, gyakorolta resurrectionját, és szolgált négy vezérének. Ha semmi feladat nem volt, akkor általában elővette kopott fekete bőrborítású irományát, és
belevéste az életrajzát. Érezte, hogy napról, napra erősebbé válik, és ezért hatalmas hálát érzett Aizen- sama iránt. Hűségesen szolgálta, és parancsra ugrott. Ha kellett, akkor shinigamikat, ha kellett akkor áruló Arrancarokat ölt meg. Shciffer fraccinójában ő volt a legerősebb Arrancar. Tousennel volt a legjobb a viszonya. Sokat harcoltak csak úgy gyakorlás gyanánt.

Konichiwa!

Nem azért színeztem ki, hogy eltakarjam a hibákat. xD Ez csak hülye megszokás.

1. Nos igen én azt hittem oda írtam, de nem. xD Magyarul nem figyeltem igen.

2. Javítottam. Remélhetőleg mindent. Vagyis mindent amit találtam.