Nakamura Atsushi

Tárgy: Nakamura Atsushi Csüt. Aug. 06, 2009 8:07 am

Név: Nakamura Atsushi
Kaszt: Shinigami tanonc
Kor: Sajnos nem emlékszek rá, de úgy kb 14-16 évesnek nézzek ki
Jellemzés: Egy nagyon jó kedvű srác vagyok, aki állandóan lustálkodna, vagy éppen a barátaival lógna. Minden vágyam, hogy erősebbé váljak. arrogáns vagyok, a felettessekkel tiszteletlen vagyok, utálom betartani a szabályokat, és imádom a szakét!
Kinézet: Magas és vékony testalkatom van, pontosabban 144cm, valamint 40 kg vagyok. barna szemeim, szürke/ezüst hosszú hajam van. Shinigami tanonc egyenruhát viselek, plusz egy Zanpakutot.
Zanpakuto: Egyenlőre még csak egy sima Zanpakutoval rendelkezem, a lelkével még nem tudtam felvenni a kapcsolatot.

Előtörténet

Emberi életem:

Gazdag családból származom, így soha nem is panaszkodtam, semmire, de barátom annál kevesebb volt, a pénz miatt és a származásom miatt. Történt aztán egy nap, hogy elmentem sétálni. El is indultam az nap; a járda mellett egy kisfiú játszott a labdájával, és amikor kigurult az út testre utána akart menni, de jött az autó. Felé ugrottam és félre löktem, így engem gázolt halára a kocsi.
Lélekként:

Sokáig bolyongtam lélekként, szörnyű volt, végig nézni a családom halálát és temetését. Egyszer egy hatalmas szörny akart megölni, de egy fekete ruhás alak a katanájával elintézte, utána meg hozzám jött.
-Ne félj egy sokkal jobb helyre kerülsz. Mondta és a kardját a homlokomra tette, megijedtem, de nem éreztem fájdalmat. Később egy idegen helyen tértem magamhoz.

Rukongai évek:

Rukongaiban magamhoz térve egy arcot láttam magam elött.
- Jól vagy? Tudsz beszélni? Kérdezi egy hang.
- A nevem Nakamura Atsushi. Válaszolom.
- Rendben, engem Mitsukinak hívnak, örvendek a találkozásnak, Atsushi-kun! Mondja a lány.
- Jah én is, Mi? Ki engedte meg, hogy így hívj engem? - kiáltottam el magam, ezt követően kitoltam a kis csajt az arcomból, aztán felálltam. Valami hülye szakadt ruha volt rajtam, mint Mitsukinak is.
- Hallod nem vagy túl bőbeszédű! Először azt hittem nem is tudsz beszélni, bár tudod úgy nézel ki, akár egy ember, aki tíz éve nem aludt...- kezdte el a lány a szöveget, ráadásul be sem akart állni a szája, az én fejem meg majd szét robbant.
- Látom ez rád nem jellemző. Mármint a némaság.- állapítottam meg, mialatt a tarkómat vakartam.
- Aha, a többiek is szokták mondani.
- Milyen többiek?
Mitsuki mögém mutatott, ahol vagy 10 kölyök állt, elég elvetemült fejjel.
- Nézzétek az álomkóros fickót! Hajigáljuk és fával meg kővel, hátha felébred!- ordította a legfőképpen idegbajosnak kinéző srác. Sokáig nem is húzták az időt, azonnal kergetni kezdtek, én pedig rohangáltam, mint a mérgezett egér.
- Rohadt kölykök!!! Hagyjatok békén!!-
kiáltoztam. Sikeresen felmásztam egy fára, ám a kicsik még ott is megdobáltak. Teltek múltak a napok, ezt még párszor eljátszották, de lassan megszokták az ottlétemet. Mitsukit nagyon megkedveltem. Egy aranyos, belevaló kislány volt, aki mindent tudott erről a világról. Elmondta, hogy Soul Societyben vagyok, egy Rukongai nevű térségben, szám szerint a 29. körzetben. Beszélt továbbá a Shinigamikról és Hollowokról, valamint Seireiteiről. Mindennel tisztában voltam már. Sokat játszottunk, szinte úgy tekintettünk egymásra, akár két nagyon jó testvér. Neki addig nem voltak barátai, inkább ismerősei, köztük az őrült fiúk, kik megtámadtak érkezésem napján. Eltelt két hét, és egyik nap egy bábut faragtam Mitsukinak az egyik fán. Leugrottam a lombok közül, elindultam megkeresni a lányt. Közben fütyörésztem. Hirtelen egy sikításra lettem figyelmes. Azonnal ledermedtem, eldobtam mi a kezemben volt, a hang irányába kezdtem futni. Amint odaértem Mitsuki előtt egy óriási szörny állt, amelytől a lány teljesen leblokkolt.
- A Hollow ocsmány pofájából kieresztette nyelvét, majd elkezdte nyalogatni a saját száját. Felemelte egyik mancsát, s lecsapni készült.
- Mitsuki!!! Menj onnan!- ordítottam teljes torokból, aztán rávetődtem a lányra, miközben átkaroltam, így a csapás nem találta el.
- Jól vagy?- kérdeztem, viszont szemeiből csak a könnyek folytak, rémületet lehetett benne látni. Felsegítettem a földről.
- Tűnj innen! Rohanj!
- De... Atsushi- kun!
- Menj már!!!- parancsoltam rá. Megfogtam egy fabotot, amivel a Hollow felé kezdtem futni. Próbáltam megütni a lábát vele.
- Dögölj meg!!
Nem sikerült megsértenem a testét, ő pedig egy lendítéssel elcsapott. Berepültem az egyik bokorba. Elvesztettem az eszméletem. Mikor pár perccel később felébredtem, szakadt az eső. A szörny épp Mitsuki előtt állt.
- Neee!!!- már megint rohantam volna, de a lábam vérzett, és a lány testét átszúrta nyelvével a lidérc.
- Neeem!!! Neem!!! Mitsuki!!!- ordítottam kétségbeesve, ám a földre zuhantam, mivel a lábam annyira fájt. Mielőtt bekebelezte volna a Hollow a lányt egy Shinigami csoport jelent meg. Levágták a lidérc végtagjait, aztán kettéhasították a koponyáját. Én a földön kúsztam a lány felé, aki csak feküdt, életjelet adva magáról
- Kérlek keresd meg a húgomat, akit elvesztettem, még nagyon régen, kérlek, Atsushi -kun! Sírja a lány.
- Megígérem neked, ígérem Mitsuki! Mondom szinte kiabálva.
Elkezdett szakadni az eső és átöleltem, befogom tartani az ígéretem kerül, amibe kerül, ekkor az egyik shinigami, azt mondta…
- A francba! Elkéstünk...
Csak sírtam, akár egy óvodás fiú, de Ő már nem válaszolt, közben pedig egyre éhesebb lettem.
- Elnézést nincs egy kis ennivalójuk? Kérdezem.
- Éhes vagy, csak nem?- ekkor elhallgatott egy pillanatra-" Ennek a kölyöknek nagyobb a lélekenergiája, mint annak a Kurosaki Ichigonak" Figyelj, nem akarsz shinigami lenni, ha valóban éhes vagy, akkor nagy erőd lehet.
- Persze akarok, de ehetnék előtte valamit? Kérdeztem a shinigamiktól. Aztán ettünk és utána beírattak az akadémiára, most shinigami tanonc vagyok.
ra,

Tárgy: Re: Nakamura Atsushi Csüt. Aug. 06, 2009 2:37 pm

Üdvözlöm Atsushi-kun!

Sajnálatos módon problémáim merültek fel, de remélem közösen sikerül megoldanunk.
Amíg viszont itt tartózkodik nem hagynám kiszáradni a torkát! *saket tölt* Na akkor Kanpai!
Szóval, hogy a felmerült problémákra térjek:

Jellemzés: Ide a karaktered belső tulajdonságait érdemes felsorolni. A célok talán kevésbé tartoznak bele, bár ez csak személyes vélemény.
Formázás, egy kicsit lehetne rendezettebb az eleje. Konkrétan az előtörténet, emberi élet rész nagyon egybefolyik.
Balesetet az ember nem szándékosan követ el, azt öngyilkosságnak hívják. Sokkal csúnyábban hangzik, de ez van.
Baleset definíciója, ha érdekel:
Spoiler:
Egyes mondatokat elég tagolatlanul írsz és fogalmazol meg.
Gondolok itt rögtön az elején erre:
- El is indultam az nap a járda mellett egy kisfiú játszott a labdájával, és amikor kiment az út testre utána akart menni, de jött az autó, én felé ugrottam és félre löktem, így engem gázolt halára a kocsi.
- Helyette: El is indultam az nap; a járda mellett egy kisfiú játszott a labdájával, és amikor kigurult az út testre utána akart menni, de jött az autó. Felé ugrottam és félre löktem, így engem gázolt halára a kocsi.
- Mondta és a kardját a homlokomra tette, én megijedtem, de később egy idegen helyen tértem magamhoz.
- Helyette: Mondta és a kardját a homlokomra tette, megijedtem, de nem éreztem fájdalmat. Később egy idegen helyen tértem magamhoz.
Jellemzésben nem írtad, hogy a karaktered arrogáns lenne, mégis ilyen viselkedést mutatsz. Azért valljuk be miután valaki befogad és ápol, amíg Te magatehetetlenül vegetálsz, nem ez a megfelelő viselkedés.
"Ki engedte meg, hogy így hívj engem? - kiáltottam el magam, ezt követően kitoltam a kis csajt az arcomból, aztán felálltam."
Hollowok nem vagy csak a legritkább esetben jelennek meg Soul Societyben, (Ez főleg a gyenge hollowokra igaz. Eddig csak Ulquiorra volt ilyen bátor.) Rukongai körzeteiben meg főleg nem, mivel ha már ekkora kockázatot vállalnak, akkor valószínűleg shinigamikra fáj a foguk. Sima plus-okat az emberek világában is találnának, ahol sokkal biztonságosabb nekik.
Ha Mitsuki volt Rukongaiban az egyetlen "rokonod", akkor milyen szeretteidet védhetnéd meg shinigamiként?
Másrészt, akárkiből nem válhat shinigami. Csak azokból, akikben megvan a lehetőség. Aminek egyetlen félreismerhetetlen jele, hogy bár lélek, de mégis éhséget érez.
"Hé kölyök! Meg akarod védeni a szeretteidet? Akkor válj erősebbé! Iratkozz be a Lélektovábbképző Akadémiára, ahol megtanítják neked, hogyan légy igazi harcos."

Kérlek vedd ezeket fontolóra és javítsd az előtörténeteket a fentiek alapján. Ha elkészültél olvasd vissza és, ha úgy találod, hogy rendben van, akkor szólj nekem vagy bármelyik másik moderátornak.
A javításokig az előtörténetedet ELUTASÍTOM.

De egyet se bánkódj, itt ez a jó sake! KANPAI!

Üdvözlettel:
Kyouraku Shunsui