Milyen lenne az élet Soul Societyben egy rendes játékterem nélkül? Ez a kérdés bennem, Shuzumiya Shokoban és üzlettársamban Hirobumi Baisoteiben fel sem merült. Nagy hazárd játékosokként úgy éreztük, muszáj egy rendes helyet is csinálni! Így egy kisebb pénz össze dobással megvettünk egy üzlethelységet és átalakítottuk, hogy egy rendes játékterem kinézete legyen. Miután elég időt áldoztunk rá, a végeredmény tökéletes lett. Baisoteivel együtt bólogattunk, hogy bizony ez szép munka. A játékterem szolgáltatásai: csocsó, rex, biliárd, póker asztal, darts, és persze dohány áru.
-Azt hiszem nyithatunk!-szóltam.
Baisotei odalépett az ablakhoz és a 'zárva' táblát 'nyitvá'ra fordította.
EZ! lenne a játékterem.

Miután Baisotei és én lejátszottuk a visszavágót a múltkori harcunk után, sikerült eltöltenünk néhány napot a 4. osztagnál. Megbeszéltük még a harc előtt, hogy utána irány a játékterem és egész nap pókerozunk. Így is tettünk, a 4. osztagból a szobánkon át máris a játékterem felé vettük az irányt. Kinyitottunk, de a táblát a "zárva" oldalára fordítottuk. Leültünk, majd elkezdtünk játszani. Kis idő múlva rájöttünk, hogy valami nem stimmel. Eszünkbe jutott, hogy mi is hiányzik. Sör! Közös megegyezés után úgy döntöttünk, hogy sör nélkül nem lehet pókerozni. Elugrottunk Kenpachi ivójába és még ott lehúztunk pár pohárkával. Kenpachi beleegyezett abba is, hogy rekesszel vihessük a sört játékterembe.
-Hát a pénzt ígyis-úgyis megkapom, nekem mindegy, hogy hol isszátok!-ezzel a mondattal vettünk búcsút. Visszaérvén tábla újra elfordítva, berendezkedtünk és elindult a játék.

-Hát én is ezt szeretném megtudni, hogy hol tart az ügy???
Nem lepődtem meg a kérdésén, elvégre ő is velem fog tartani, így hát belekezdtem a mondandóba:
-Várnunk kell még egy kicsit. Legalábbis, addig amíg elül arrafelé egy komolyabb ügy.
-És mit csinálunk, ha oda értünk?
-Felszámoljuk az ottani bandaháborúk okát.-Baisotei mosolygott, biztos tetszett neki az ötlet, vagy azért, mert még egy kört ő nyert meg a pókerban.
-Az jó lesz hadnagy úr és utána?
-Utána? Visszajövünk, jelentünk a kapitánynak. Aztán tárgyalásokba kezdünk az ottani életviszonyok javítása érdekében. Gondolom a 46-ok tanácsával.
-Komolynak hangzik.-szólt, majd belekortyolt az italába.
-Igen, az is, de gondolj bele, sok léleknek fogunk segíteni.
-És csak mi ketten megyünk?
-Még várom a jelentkezőket.......

Huu de rég nem jártam már errefelé. Régebben rengeteget voltam itt, de nem sokan mertek velem játszani, mivel szerintuk csaltam. Ami mondjuk nem volt teljesen igaz, mindenesetre megsértodtem rajta. Azota feléjuk sem néztem, de most veszek egy nagy levegot és visszamegyek. A legtobben itt már ismernek, és nem akarnak kapni, ezért békén is hagynak. Valamint itt biztosan nem keresne kapitány engem, elvégre nem tul sok no jár a játéktermekben. Én ráadásul kifejezetten el tudok itt tunni a tomegben. Az egyik biliárd asztal éppen uresen áll, kapásbol lefoglaloml. Éppen elkezdeném a játékot, mikor fura dolog tunik fel nekem. Hátrafordulok, és látom, hogy valaki egyenesen felém tart a tomegen keresztul. Ismerosnek tunik, már tudom is honnan. Mit akarhat? Egy ujabb szemlehunyás után már tudom is. Felé fordulok majd a szemébe nézek és felteszem a kérdést:
-mit szolnál egy olyan játékhoz, amit nem véres sebekkel fejezel be? - fejemmel kozben a biliárdasztal felé intettem...

Éppen a játékterembe látogattam el, amikor megláttam egy ismerős alakot. Vele harcoltam pár napja, a 10.osztagnál. Gyorsan elindultam felé, hogy köszönjek neki. Észrevett becsukta a szemét, majd ezt kérdezte:
-Mit szolnál egy olyan játékhoz, amit nem véres sebekkel fejezel be?-
-Hát éppenséggel beszállhatok, de a sebeket nem jósolhatod meg.-
Mondtam kacsintva.
-Különben szia. Mit keresel te itt?-
Kérdeztem kíváncsian.

Ahhoz még ero sem kell, hogy valaki rájojjon ez a kérdés fog kovetkezni. Hitogorosi érdekes egy teremtés, szemmel láthatoan orommel keruli a munkát. Bár ugyanezt rolam is lehet mondani.
-Hát szerintem azért egyikunk sem fog megsérulni. - na vajon honnan tudom? - Amugy pedig megszoktem a hadnagy elol. Ma már vagy tíz kilométert futhattam az osztagok fohadiszállása kozott valami papírokért neki. Elegem volt, ezért eltuntem a kozelébol. - na és most jonne a miért épp ide jottél rész, de ezt megelozom. - Ez pedig az egyetlen hely, ahol nyugtom van a városban. Sokat járok ide, és ismernek már. - kozben pedig az asztalhoz sétáltam és orommel láttam, még mindig nem foglalta el senki.
-Kezdhetek én ugye? - a válaszát meg sem várva utottem. - Most pedig te josz, mit keresel itt?

Mosolyogtam. Odaléptem, és egy ügyes ütéssel leküldtem egy golyót az egyik lyukba.
-Feltűnt, az emberek hangulata tudod sok mindent elárul.-
Kuncogtam csendben.
-Különben, én éppen felfedezem a várost, mivel éppen nincs harc sehol, és a többi munka nem nagyon érdekel.-
Hirtelen mozdulattal előkaptam a kardomat és enyhén megvágtam a bal kezemet. Kuncogtam egy sort, a következőt mondtam:
-Na igazam volt?-
Komolyabban ránéztem és ezt mondtam:
-Te jössz.

Csak ugy megvágta magát? Mi a fene baja van? Egyre jobban kezd alapot nyerni a feltételezésem, hogy egy szadista. De errol egyenlore hallgatok. Errol eszembe jutott még valami. Mikor megkerultem az asztalt felé pillantottam. Tényleg nem zavarják a hegek, mivel az általam okozott még mindig ott díszíti a nyakát. Most már el nem tunteti onnan. De jo, hogy nem monogramot használtam.
-Kulonben a harcot én is szeretem, és nem árt a fejlodés. Foleg nekem, mivel a támadásaim mint tapasztaltad még nem az igaziak. - foleg ugy, hogy a kidou-k nagy részét ki nem állhatom. Kozben én is megprobálkoztam egy lovéssel, és sikerult is. Rég nem játszottam, kicsit be is vagyok rozsdásodva, de ugy tunik nem vészes. Na mégegyet megprobálok. Megint betalált. Harmadikra már nem fog sikerulni, ezért inkább másra koncentrálok. Mikor nem sikerult Hitogorosi felé fordultam:
-Én a helyedben egy lépést tennék balra. - kicsit furcsa kifejezéssel az arcán meg is tette, amire kértem. A kovetkezo pillanatban valaki sikeresen elesett, és a kezében lévo italok pontosan oda omlottek. Hát vicces lett volna, ha ot ontik le, de inkább megkíméltem tole. Lesz még ideje más miatt duhongeni...

Ahogy sejtettem. Bele tud pillantani a jövőbe. Érdekes. Oda léptem az asztalhoz és pont úgy lőttem hogy egy lyuk előtt álljon meg a kiszemelt golyó és a fehér golyó.
- Mivel azt mondtad, hogy nem tökéletes a kard technikád... Nincs kedved majd velem gyakorolni? Én igazából kardra vagyok specailizálódva csak nem akarom egyből felfedni a technikám. Különben köszi, hogy megmentettél.-
Mosolyogtam kedvesen. Oda léptem mellé és össze borzoltam a haját. Enyhén dühös pillantást vetettem rá és aztán ütött. Persze egyből bement a golyó.
-Egész ügyes vagy... Úgy tűnik vezetsz.-
Mondtam, és durcás fejet vágtam.

Hát és még nekem vannak gondjaim a beilleszkedéssel. Ilyenek mellett nem lesz vele sok bajom. Eddig hol voltak a tobbé-kevésbé normális emberek. Na majd ezen késobb gondolkodom. Egyenlore épp elég baj van anélkul is. Nem szeretem a képességemet reklámozni az egyetlen, aki tudhat rola esetleg aki tudhat rola esetleg az a mindenkori kapitányom. Na most akkor tessék kicsit letagadni, mielott feltunik neki:
-Szívesen, máskor is szolok, ha részeg shinigami mogotted probál egyensulyozni egy tálcával. amugy pedig koszi az ajánlatot, rám fér a gyakorlás... - kozben ujabb proba, megint sikerult egy golyot betalálnom. De furcsa mod ez tul konnyen megy, vagy nem ismeri a szabályokat Hitogorosi vagy hagy gyozni. Na ez nem fer: - Bocsi, de nem szeretem, ha nem veszik komolyan a játékot. Nem kell engem engedned gyozni. - mert magamtol is menni fog....

*Szóval tagadja a képességeit...*
Gondoltam. Rám szólt, hogy ne hagyjam magam. Elmosolyodtam. Nyugodtan leküldtem 3 golyót egymás után, és a 4.-et elrontottam.
-Nem mondom el senkinek.-
Mondtam kedvesen. Majd leültem egy székre a közelben. Kicsit álmos volt a fejem, szóval amíg vártam, pihentem egy kicsit.

Ennek tul jok az észrevételei. Na jo akkor kicsit kitolunk vele, mert nem akarom, hogy holdkorosnak nézzen. Talán egy kis hazugság nem lesz feltuno. Inkább ez, mint a leleplezés. Nem szeretek errol beszélni, és nem szívesen mondom el senkinek. Eloszor is lássuk mit tud.
-Nem értem mirol beszélsz. - mondtam mikorben sikeresen még két golyot eltuntettem az asztalrol. Talán, ha adom a mit sem sejtot elmondja mire jott rá velem kapcsolatban. Az mindenesetre biztos, hogy tagadni fogok. Nem kell nekem még egy, akit a sorsa érdekel. Ráadásul néha nem is tudom értelmezni, amit látok...

Csendesen nevetek.
-Persze, hogy nem tudod miről beszélek... És én itt nem is fogom elmondani.-
Mondtam sejtelmesen. Azzal felálltam és leküldtem 1 golyót, majd mellé sétáltam.
-Nyugalom, engem nagyon nem érdekel a jövő. Engem jóval inkább a jelen izgat.-
Suttogtam a fülébe.
-Na te jössz, de aztán te se fogd vissza magad.-
Kuncogtam. Mikor ezt kimondtam kivágódott az ajtó, és 3 termetes ember lépett be. Persze egyből felénk indultak meg, ahogy az várhat volt. Egy kérdő pillantást küldtem Misty felé, majd mosolyogva megvártam, amíg ideérnek az emberek.

Ha már ilyen kozel van hozzám, talán kicsit játszadozhatok vele. Szemmel láthatoan rájott a titkomra, de nem zavartatja magát. A hazudozásbol jo vagyok, de talán nem most kéne kiprobálni. Esetleg megbízhatnák benne.
-Nyertél. Valamennyire tényleg látom a jovot, de inkább csak ilyen képeket. - leszámítva ha hozzá érek a szenvedo alanyhoz. De ezt nem teszem hozzá. - Neked nem volt szerencséd, pont a támadásodat láttam. Ez elég kiszámíthatatlan dolog. Ezért nem is tudnék rola tul sokat mondani. - ebben a pillanatban kitárult az ajto, és megjelent három férfi. Egyenesen felénk indultak el, majd mikor kozelebb értek megláttam az M betut a nyakukon. Ezek szerint ok is az ellenfeleim voltak, és nekik nem szoltam, hogy tisztíttassák ki a sebet. Egy pillanatra behunytam a szemem, elég volt egy pislantás is. Szoval ha harcra kerul a sor, sértetlenul el tudom intézni mindhármat. Oké ez jol jon tudni, de nem kezdek ki veluk. Viszont Hitogorosira ez nem igaz.
-Maradj nyugodt, nem tudnak ártani nekunk! - ez szinte parancsként hangzott, mivel nem akartam, hogy itt kitorjon a verekedés...

-Maradj nyugodt, nem tudnak ártani nekunk!-
Mondta halkan, és parancsolóan Misty.
-Nocsak, nocsak kit látnak szemeim? Csak nem a fruskát? Hát te mit keresel itt?-
Kérdezte az egyik férfi aki legelől állt.
Hirtelen shunpot használva mögötte termettem és megpöcögtettem a vállát.
A férfi hátra nézett rám. Én hátra mutattam ezzel jelezve, hogy odakint intézzük el.
-Várj itt csibém, mindjárt jövünk csak elintézzük a barátodat.-
Mondta nagyképűen a vezető. A társai röhögtek ezen. Elindultunk kifelé. Visszafordultam és ezt mondtam Mistynek.
-Adj nekem fél percet és folytatom a körömet.-
Mondtam mosolyogva. Az arcán düh és döbbenet látszott. Amint kiléptünk shunpot használva mindegyiket leütöttem és egy kuapcba raktam őket. Visszasétáltam és láttam, hogy jó páran döbbenten néznek rám. Mosolyogva visszasétáltam , és leküldtem 1 golyót.
-Bocsi, remélem nem te akartad elintézni őket.-
Mondtam sajnálkozóan.

Hát ettol az alaktol lassan falra mászok. Direkt szoltam neki, hogy maradjon nyugton, erre csak azért is elintézi oket. Biztosan hallotta amit mondtam, de nem torodott vele. Na jo, ha ennyire nem érdekli nem tudok ellene semmit mondani.
-Hát valojában én csak kidobni akartam oket. Nem szeretem az ilyen alakokat. Ha egyszer legyozom oket, az nem elég nekik. Kulonben pedig elég gyengék voltak, még nekem is gond nélkul sikerult volna kiutnom oket, csak a kezemmel. - kicsit mérgesen néztem rá. - Ja és egyébként meg nem szeretem az eroszakos alakokat. - ezt nyugodtan veheti magára is. Felvágos. Kozben két ujabb golyot juttattam helyére. Sokan enyhén mondva is tányér méretu szemekkel bámultak az ellenfelemre, kozben én ugy tettem, mintha észre se venném...

-Elhiszem, de csak hogy tudd lábbal kábítottam el őket... ott ahol a férfiak gyenge pontja van.-
Mondtam hangosan nevetve. Ettől csak még jobban megbámultak.
-Akkor most vehetem, úgy, hogy nem kedvelsz?-
Kérdeztem szomorúan miközben leküldtem 1 golyót.
-Hát végül is megértem, hisz ki akarna kedvelni, egy ilyen embert... vagyis shinigamit.-
Mondtam szomorúan.

Hát tudom mire megy ki a játék. De ilyen konnen nem huz be a csobe. Nem szed ki belolem semmi osztonzot. elore látom hol van benne a csapda, de nem fogok beleesni. Talán sikerul valahogy kicsit elbizonytalanítanom:
-Te sem vagy éppen kedves. De alighanem én is a leggyengébb pontot támadtam volna meg. - azonban még mindig nem mosolyogtam. Kozben pedig feltunt, hogy eléggé a vége felé járunk már a játéknak. - Kulonben pedig én nem szoktam eldonteni ennyire, hogy kit kedvelek és kit nem. foleg ha harcrol van szo. Ugyanakkor nem szeretem a kotottségeket. Azt csinálom amihez kedvem van, és nem érdekel ez kinek mennyire tetszik... - foleg a hulyeségeim...

-Érdekes szemléleteid vannak... Mindenesetre én baráti jobbot nyújtok feléd, remélve, hogy elfogadod.-
Mondtam kicsit szomorkásan, mindenesetre őszintén. Leküldtem egy golyót a lyukba és láttam, hogy már csak 2 leüthető golyó maradt.
-Mesélnél magadról?-
Kérdeztem kíváncsian, persze vigyázva a hangerőre, hogy másik ne hallják mit mondok.
-Érdekel vajon milyen személyiség lehet egy ilyen ember...-
Gondolkoztam hangosan, persze csak Misty hallotta. Vártam a reakcióját.

A játék már nagyon a végén van, itt az ideje bekeménmyíteni. Egy jol irányzott lovéssel bekuldtem az utolso fet lévo felesleges golyot, majd azon gondolkodtam mit is mondhatnák egy ilyen fiunak. Valojában ez attol is fugg, mennyit képes megemészteni a hallottakbol. Jobb ha eloszor kicsit kipuhatolozom a dolgot:
-A barátságodat szívesen veszem, de elore szolok tobbet nagyon ne várj. Nem vagyok az a konnyen változo vagy megszokott típus. - nem is kicsit kulonbozom az átlagtol.
-Egy feltétellel vagyok hajlando mesélni magamrol: Eloszor is áruld el nekem, hány éves is vagy valojában. - remélem azért nem lesz akkora nagy az a korkulonbség. De nagyon valoszínu. Kozben ovatosan megint hozzá értem, ezuttal észrevétlenul. Sikeresen kiolvastam az élete nagy részét, de most nem kellett volna. Már elore félek a válaszátol...

//mit szolnál utána a fesztiválhoz?//

-Hát... ha jól számolok 18 éve vagyok itt a lelkek világában... viszont, hogy hány éves vagyok azt nem tudom... a múltamból is csak arra emlékszek amikor meghaltam. Még a nevemre sem emlékszem ezért kaptam ezt a becenevet. És, gondolom tudod miért ezt a nevet kaptam.-
Mondtam, kicsit homályos tekintettel, miközben próbáltam emlékezni. Nem ment valami jól ezért inkább abba hagytam. Feltűnt, hogy hozzámér és döbbenet suhan át az arcán. Úgy tettem, mint aki nem vette észre.
-Na de mivel holnap lesz a fesztivál, én most megyek! Remélem, találkozunk ott. A viszont látásra és köszi a játékot!-
Mondtam azzal kiszáguldottam a játékteremből. Nem szerettem a múltamra gondolni. Túl sok fájdalom volt benne.

Hát ez mélyen érintette. Pedig nem is olyan szornyu a multja, vagy csak nem emlékszik rá valojában? Ha így van, akkor én máris tobbet tudok rola mint o maga. Na mindegy, már elment. Neki sem volt konnyu sorsa, de ha jol számolom korulbelul 40 éves lehet. Uuu az majdnem husszor kevesebb mint az én korom. De most ezen semmi kedvem rágodni. Attol, hogy elment én még játszhatok. Ez a legnormálisabb hely a kornyéken. Még elszorakozgatok itt egy kicsit. Kulonben milyen festiválrol beszélt? Na mindegy, majd kiderul ugyis elobb-utobb nekem...

Hébe hóba sétálgattam leszegett fejjel, amikor elmentem az épület előtt. Vagy 5 méterrel később felpattantak a szemeim és fejem őrült tempóban csavarodott 180°-ban, hogy újra szemügyre vegye az épület feletti kiírást.
SHOBAI JÁTÉKTEREM
Még párszor átolvastam a látottakat, majd sebesen beviharzottam az ajtón. Szemeim könnybe lábadtak a látványtól.
-Itt egy póker asztal, de szééééép! Az a gyönyörű filc anyag rajta- mondtam, miközben az egész asztalt körbeszaladtam úgy hatszor. Leültem egy székhez. A tökély volt. Körbe néztem és vártam, hogy valaki netán csatlakozik.

Már éppen menni készultem, szinte az ajtonál voltam, amikor megakadt a szemem valakin. Egyedul ult éppen az egyik poker asztalnál. Nem tunt ismerosnek, pedig ennek a helynek a legtobb vendégét nagyon jol ismerem. Nem volt még kedvem visszavándorolni az osztagomhoz, ezért oda mentem hozzá:
-Hello, Yurenai Mistique vagyok a 10. osztagbol. Nem bánod ha csatlakozom? - kedvezo arckifejezését látva azonnal leultem a vele szemben lévo székre...