Továbbra is lelkesen ültem, az asztalon hagyott dealer zsetonnal játszottam. Az ujjaim között forgattam végig kisujjtól a mutatóig és vissza. Épp a gyűrűs ujjamnál tartott a zseton,amikor valaki oda szólt.
-Hello, Yurenai Mistique vagyok a 10. osztagbol. Nem bánod ha csatlakozom? -mondta.
Ragyogó tekintetem helyeselt, bemutatkoztam.
-Üdv! Én Eisei Oki Vagyok a 12. osztagból. Foglalj helyet nyugodtan.- leült, velem szemben. Egy ideig még csendben ültem.
-Ööö.. Head's up-oljunk, vagy várjunk még egy picit, hátha valaki még beszáll?- kérdeztem tőle

Na jo erre most mit feleljek lebukás nélkul? Talán probáljunk meg épeszuen gondolkodni. Nincsenek itt tul sokan, kozuluk a fele ismer és tudja, hogy irto jo pokeros vagyok ezért bizotsan nem jon ide, hacsak nem akarja lebeszélni az ujoncot. Esetleg addig kiszshetnék belole valamit, mivel egyenlore a nevén kívul szinte semmit nem tudok rola. Nem érzékeltem semmi furcsát, esetleg annyit, hogy holnap jobb ha ovatos lesz a szakéval...
-Szerintem várjunk pár percet, hátha lesz még kedve valakinek csatlakozni. De ha akarod el is kezdhetjuk, és aki akar kozben száll be. A jobb pokerosok általában csak este felé néznek be ide... - addig meg van még egy kis ido...

"A jobb pokerosok általában csak este felé néznek be ide...".Ez a mondat keringett a fejemben. ~Most olyan nagy gond, hogy csak most vettem észre ezt játékbarlangot? "A jobb pokerosok ". Azért nem kell egyből lenézni~
-Rendben, akkor head's up. 5 lapos vagy Texas? Ha rám hallgatsz akkor texas, azt jobban kedvelem,meg hát sokkal több benne az észjáték is. Szóval? -kérdeztem, miközben valahonnan előkerült egy pakli kártya - Na ezt már szeretem.

Uuu a fene az arckifejezésébol ítélve valami nem tetszik neki. Na ennyit a jo játékrol...
-Most miért nézel így? Valamivel megsértettelek? - erre kíváncsi voltam, mivel nem akartam kapásbol osszeveszni vele. - Kulnoben pedig nekem teljesen mindegy. Mindegyikkel tudok játszani. Viszont ha továbbra is így meg fognak látszani az arcodon az érzelmeid, akkor nem lesz olyan nehéz a játék számomra... - bár így is, nagy eséllyel akaratlanul csalni fogok. De errol tényleg nem tehetek, ha hozzá érek a lapokhoz tudok milyen sorrendben vannak, és mik...

-Csak kicsit szíven ütött ez az este jönnek a jobb játékosok mondat. Nos akkor osztás.- kevertem a lapokat- Hopsz egy leesett.- Lehajoltam érte, majd ügyesen bevettem egy pirulát. A pirula vallatások ellen lett kifejlesztve, tökéletes semmisséget okoz annak, aki beveszi.- Nos meg is van, bocs ügyetlen voltam. - mondtam negédes mosollyal. Leosztottam a lapokat. Egy pillantás a párosra. Rendben.
- Amúgy mivel foglalkozol, amikor nem egy küldetésen vagy?- furcsa, hogy a kapszula vallatásra is jó, mert semmi hanglejtést nem tudtam létrehozni, így olyan jó shinigami rossz shinigami hűvös hangvételben kérdeztem mindezt.

Nicsak, ezek szerint nem csak én csalok. Na jo, akkor már nem lesz akkora buntudatom, amiért nem említem meg neki a képességemet.
- Bocsi, azt nem sértésnek szántam. Csak tájékoztatásnak. Mostanában eléggé sok shinigami jár ide, de akinek tehetsége van és jo játékos, az este találkozik a hozzá hasonlokkal. Ilyenkor probálják ki magukat egymás ellen. Hát ha ugy vesszuk én torzsvendégnek számítok, így ismerem az ilyen dolgokat. Téged azonban nem láttalak még erre, vagy az is lehet, hogy egyszeruen csak nem játszottam veled... - az utolso mondatot kicsit elgondolkodva mondtam. Biztosan nem játszottam még vele, kulonben nem vállalna be egyedul...
- Valojában lenne munkám is, de amikor csak lehet igyekszem meguszni. Mint gondolom rájottél sokat járok ide, vagy valamelyik parkba, edzotermekbe. És te? Gondolom mivel a 12 osztag tagja vagy, inkább a laboratoriumot és a konyvtárat látogatod... - ezt nem tudom, még nem értem hozzá. Kozben láttam magam elott kártyáit. Sokkal jobbak voltak az enyémeknél, nincs az a bloff amivel megnyerem a menetet. Akkor ideje bedobni...

-Hát részben a laboratóriumban vagyok, de sokat vagyok terepen, hollow tanulmányozás céljából, vagy növények beszerzése miatt. Sokat játszadozok befogott hollowkal, akik valamiféle méreganyagot termelnek.- mondtam, miközben továbbra is merev tekintettel bámultam felé. ~Jó kis beszélgetés, emóciós kitörés nulla, én a robot ~
Dobta a lapjait. Új leosztás. Gyorsan megnéztem a lapjaimat.
-Hát nekem ez az első alkalmam itt, csak most vettem észre erre jövet, úgyhogy nem csoda, hogy még nem játszottunk. Épp beszerző útra indultam, de magán célú, hát ráértem egy kicsit zsugázni.
Rossz lapok, egyből dobtam.
- A könyvtár meg sok újjal nem szolgál, kísérletezek, nem felidézek. Most célom, hogy valahogy visszanyerjem az eredeti bőrszínemet. T'od az emberek világában sajna még a pót test is bekékül és nincs az az emberi betegség,amire ráfoghatnád. Így meg nehézkes az elvegyülés, mert sikítozó lányok jelzik utam, vagy nagy tömeg vesz körbe.
Új lapok, megjátszhatóak.

Fura modon beszél, de meg lehet szokni. Ha jol látom a pislogása azért valamennyire elárulja az érzéseit. De farkaszemet nézni vele nem tudok hosszu ideig, így jobb ha csak akkor figyelek rá, mikor beszél.
-Érdekes lehet, bár én valojában soha nem leltem igazán oromomet a kínzásban és kísérletezésben. Viszont tudnék neked akkor mutatni valami érdekeset. - gondolok a toromre. Azt még mindig nem sikerult kiderítenem pontosan mi is van rajta. Kozben o eldobta a lapjait, majd ujra osztott. Ezuttal hozzá értem a paklihoz és tudtam melyik lapok hiányoznak belole. Nálam voltak a legerosebbek. Ezt ha jol számolom, megnyerem.
-Aha így már értem. Nekem jo kis rutinom van itt, így tudom mikor kell jonni. Kovire probálj 10 korul ide érni. Akkor van a legjobb társaság... - koztuk én is elég gyakran.
-Az emberi világban az elvegyulés sokaknak gondot okoz. Viszont ha így áll a dolog, mindig hatásos modszer, ha jelmeznek álcázod. Csak van ott valami kék figura...Jut eszembe, ugye nem baj, ha Okinak szolítalak? - Ha nemet mond, akkor is így fogom hívni ebben biztos vagyok. Na lássuk mennyire rizikos Oki. Meddig hajlando emelni a tétet?

-Mutasd csak.
Kicsit emeltem. A floppot azért még megvárom ezekkel.
-Hát igen, volt már példa a "Épp egy sci-fi filmet forgatunk és én egy idegent játszok"-ra, de hidd el, hogy a tömeg csak jobban gyűlik, mert hát hol vannak a kamerák és hátha valaki épp felfedezi őket. Akkor volt még a vegyünk fel egy orvosi maszkot, mintha valami fertőző betegség áldozata lennék, de csak a mentőket hívták ki, majd két shinigaminak sikerült megszöktetnie. Szóval kalandos. Nekem az is jó, ha itt kék vagyok. Így amúgy is jobban kitudom mutatni a kardom iránti megbecsülésemet, csak odaát legyek fehér bőrű. A tetkók meg a kék haj miatt max punknak néznek, de semmi egyéb.
Visszaemelt, de még megadható volt. Jöjjön a flop.

Hát eddig nem vettem észre ezt. Talán csak a fény miatt van, de a velem szemben ulo alak bore, egyszeruen fehérnek tunt. Most, hogy jobban megnézem már kezdem észrevenni a kék árnyalatot, amirol állandoan beszél. Furcsa, hogy eddig fel sem tunt. Bár igaz, jobban érdekelt a játék, mint az ellenfelem kinézete. Most azonben már el kell kezdenem komolyan venni mindent. Mindegy mit csinál, bármekkora tétet is ad megadom. A lapjaim jol tudom, hogy erosebbek az ovénél, de szerintem reméli, hogy csak bloffolok. Na majd mekkora csalodásban lesz része.
-Koszi, ezen jot nevettem. Szerintem eloszor fejezzuk be a játékot. Van egy olyan érzésem, hogy ez le fog kotni egy idore. Viszont már engem is nagyon érdekelne, mi is az pontosan...- persze, mert nem éppen gyakori ez a méreg. Valojában eddig egy konyvben sem találtam rola vagy hozzá hasonlorol semmit. Valamint fogalmam sincs rola, hogyan kerult a késemre...

-Hát így első ránézésre van egy tippem, de majd tüzetesebben átvizsgálom, ha lejátszottuk a partyt. Hát a flop nem volt valami hű de kedvező számomra, egy remélt lap se jött le, de hogy ne mutatkozzak gyengének egy minimálisat emeltem, amire valószínűleg vissza emel. Ha így járok akkor dobom a lapomat, mert (gyors fejszámolás...igen..igen...hááát..igen nem éri meg) elég kicsi a százalékolt esélyem.
- Amúgy hogy került rá az anyag? Illetve hol? Mert ahogy mondtam, van pár hollow, akik ilyen méreggel köpködnek, de biztos találkoztál már ilyenekkel.

Oki ujra emelt, eszerint még bízik a gyozelemben. Nem akarom nagyon lkeseríteni, de imádok játszani, ezért csak tartom a tétet. Az sokkal konyebb modszer, és ki is találhatom belole, hogy mit mer bevállalni.
-Sok sikert a tippeléshez. Én már feladtam. Van jo pár ismerosom a 4. és 12. osztagtol, de nekik sem sikerult ép magyarázatot találni a dologra. - kozben kihuztam a toromet a tokjábol, és az asztalra tettem. - Ha jobban megnézed te is láthatod rajta azt az átlátszo valamit. Nem tudom, hogyan kerult rá, mert valojában mindig is rajta volt. Annyit tudok, hogy valami novényi készítmény, és nem engedi jo ideig a sebeket behegedni. Pontosabban ahol a megsebez, ott mindig megmarad a heg. Egyedul az én véremre immunis. - na jo, ez kegyes hazugság. Nem mondhatok senkinek semmit Ciarárol. Az arcán még mindig ott a pokerarc, de biztosan felkeltette az érdeklodését a torom. Pechje van, mivel leszedni se lehet rola tul sokat. Már nem egyszer probálták felhasználni.

Feljött a flop, nagyjából a semmivel egyenlő eredménnyel, ha a saját lapjaimmal akarnám kombinálni őket, viszont a sor lehetősége megér egy blöfföt. A zsetonokhoz nyúltam és emeltem.
- Növényi készítmény? Hát akkor emberek világából nem nagyon származhat, mert onnan az összes gyógyfüvet és méreganyagot tartalmazó növényt ismerjük az osztagnál. A lehetőség amire tippelek, hogy vagy Hueco-i vagy abból a külső rukongai területről származhat, amit a múltkor fedeztünk fel. Akkora növények vannak ott, mint egy ház és annyi ismeretlen, hogy az adatbázis most egy alapos feltöltésen megy át. Majd térj be az osztagunkhoz és akkor megnézzük, hátha passzol valamelyikhez. A képessége legalábbis elég figyelem felkeltő.

Bloffolni probál??? Na jo, érdekes kis menet lesz ez. Nekem mindegy mennyit emel, szemrebbenés nélkul fogom megadni. De vajon mit remél, a kártyák jelenlegi állása szerint menthetetlenul vesztett. Talán sorra erosít? Ez így nem lesz tul érdekes, mivel arra nagyjábol annyi esélye van mint nekem, hogy elveszítsem a képességemet...
-Hát az érdekes lehet, meg fogom tenni. Bár nem hiszem, hogy sokkal messzebb jutunk, mint elozoleg. Valojában ez a tor egy családi erekje, és van vagy 900 éves. A méreg mindig is rajta volt. Azonban nem sokat tudtam meg rola én sem, és a 7. tisztnek az osztagodbol valamint a 4. osztag elozo hadnagyának is meggyult vele a baja. Annyit még esetleg mondhatok, hogy senki nem ellenorizte eddig pontosan hány alkotoeleme van a méregnek. Konnyen el tudnám képzelni, hogy egyszeruen csak egy jol elkészített keverék. Mindenesetre a titokzatosságának hála nem egy ember járkál a kozelben eltuntethetetlen hegekkel...

~ Keiko, ne ábrándozz, idefigyelj...!! - hallom a kiabálást még...
- Hogy mi....? - már csak ezt tudtam kinyögni, utána egy éles fájdalom és elsötétül minden.
A következő kép ez, hogy Kyouaku kelteget és kérdezi, hogy jól vagyok-e. Mért ne lennék jól... hol vagyok? Mért fekszem a földön? Hát ez aztán a jó kérdés. Na, kapom a választ, az előbb frizbiztünk, én egy kicsit elkalandoztam és fejbe talált a játékszerrel, erre elájultam és most itt vagyok. Akkor ezért sajog a fejem. Tényleg mi kijöttünk játszani, mert nem tudott már a fenekén maradni és ellenni a belső világában, az ő elmondása szerint sokkal érdekesebb Soul Society, mármint az ahol én élek.
~ Keiko, Keiko jól vagy? Nem oda akartam és amikor eldobtam még figyeltél! De nem lehetsz ilyen rosszul egy ilyen kis ütéstől! Shinigami vagy, nem egy nyámnyila alak! - kapom a verbálisan közölt seggbe rugdosást, hogy keljek már fel, de azért hallatszódik az aggódás a hangjában ami azért megnyugtat, minimum ennyit várok el tőle.
- Jól van, megvagyok, túlélem. Fáradt vagyok én ehhez most, bocsi. - nyögöm ki nagy nehezen miközben Kyouaku segít feltápászkodni.
~ Oké, oké, értem, ne is fáradozz, beviszlek majd mindjárt... - felkap a nyakába és bevisz a házba, majd letesz az ágyamra.
- Nem vagyok én olyan rosszul, be tudtam volna jönni egyedül is... - kelek fel az ágy széléről, majd gyors visszahuppanok, megszédültem egy kicsit. Ajjajjajj, ez így nem lesz jó...
~ Már hoztam is egy kakaót, mert az a kedvenced! Nem túl hideg, nem túl meleg? - kérdi aggódóan és egy kicsit ügyetlenül drága zanpum.
- Nem vagyok halálos beteg, sőt még beteg sem, de... a kakaó tökéletes lett ^^, de tudod hogy a szaké a kedvencem... - fejezem ki tetszésem a kis őrangyalomnak. - Na, de elég volt az egyeztetésből, menjünk el valahova szórakozni egy kicsit! Mit szólnál a Shobai Játékteremhez?
Mivel elkezdett "juppíí"-t kiáltozva pattogni, ezért gondolom, hogy jó lesz neki, ha odamegyünk és kikapcsolódunk. Ott legalább semmi sem fenyegeti a fejemet és nem vonzza, hogy csak azért is beleverjem a kis buksimat. Na, fel kéne kelni... óóó már nem is szédülök, tök jó. Viszont valami normális ruhába kéne akkor bújni talán. Asszem ez a sötét kék, arany és piros színű, fehér virágos kimonó jó lesz. Indulhatunk is, várjunk csak, merre is van? Ja, tudom, tegnap pont az mellett mentem el hazafelé jövet. Balra... jobbra... jaj, itt nem szabad lefordulni... viszont itt már megint jobbra, és már ott is vagyunk, ez az. Belépek a fő ajtón és egyből shinigamik tömkelege fogad a különböző játékoknál és az egész épület belülről köbö így nézhetett ki. Teljesen elragadott a látvány, soha nem voltam még ilyen helyen...
~ Ez igen, ez aztán pöpec egy hely... - mondta Kyoaku a belépésünket követően.
Én csak néztem tátott szájjal, majd megláttam a tánc gépet vagy micsodát és megrohamoztam, mivel üres volt. A Dance Dance Revolution program volt rajta és a kedvenc számom belőle. Na, figyelj Kyouaku... Csak lépkedek előre-hátra jobbra-balra a zenére, néha kihagyok egy-két nyilat, de ez nem ront a kedvemből, csinálom tovább. És... majdnem maximális pontszám, rekord döntés! Elsőre!
- Na ki a profi? - kérdem Kyouaku-tól nagyképűen, van miért. - Ezt csináld utánam!
~ Megcsinálnám, csak egy a bökkenő; nincs ritmusérzékem...
Ekkor hátrafordulok, hogy kiöltsem rá a nyelvem, amikor meglátok valakit. Olyan ismerős, nagyon is ismerős, mintha már találkoztunk volna, csak nem tudom, hogy hol. Magas, vékony és sötétlila haj... Megvan! A shinigami, aki átküldött Rukongai-ba! Hogy is hívják....hogy is... asszem... Kojiro! Kojiro Kuroda! Igen emlékszem! Mondta, hogy reméli, még találkozunk (én is mondtam volna, de nem volt időm), hát itt az alkalom, nem szalaszthatom el. Még az utolsó pillantások, hogy megbizonyosodjam róla, tényleg ő az és nem valami idegen nyakában landolok... Tuti ő az! Nincs vesztegetni való időm, nagy levegő... futás...ééés, sikeres landolás a hátán. Megérkezés után rögtön ezt kiabálom örömittasan:
- Kojiro! Kojiro Kuroda! Aki átküldött Rukongai-ba! Tényleg te vagy az? Aki megmentett a lidérctől! El sem hiszem, hogy találkozunk! Emlékszel még rám? Én vagyok az, Hishikawa Keiko! Nincs kedved kiállni ellenem a Dance Dance Revolution-ben? Vagy kérsz egy szakét? Annyira boldog vagyok, hogy újra találkozunk, azt hittem, soha többé nem lesz ilyen alkalom! - rohamozom meg hirtelen kérdéseimmel, na meg persze egyáltalán magammal szegényt.

Munka, munka és munka. Szeretem a munkámat, nem annyira stresszes, csak ülnöm kell, pecsételni, kiosztani pár feladatot és nagyjából ennyi. Persze hébe-hóba Én is viszek ki leveleket, mint most. Ez egy kis jelentéktelen apróság. Ezért vállaltam el, a fontosabb leveleket inkább rábízom másokra. Ezzel is növelve a felelősség tudatukat. Ha komoly munka van rájuk bízva, akkor komolyan is járnak el. S egy fontos levél egy kapitánynak egy kapitánytól az komoly dolog lehet. Nem pedig egy egyszerű havilap, amire előrendeltek. Hm, tényleg, még mindig nem érkezett meg az havi ponyvaregényem, ez hogy lehetséges? Hiszen mindennek Nálam kell keresztül futnia, ez csak annyit jelenthet, hogy még nem jelent meg. Vagy valaki lopná? Az túl kegyetlen lenne és igazságtalan velem szemben. Kevés örömöm egyike ez, hogy képtelen történeteket olvasok nem létező személyekről. Akik azzal oldják meg a problémájukat, amit az élet adott nekik. A kedvenceim közzé tartoznak a régi detektíves regények. Olyan megkapó a világuk. Néha elképzelem milyen is lehet ott, vagyis akkor élni. Dohányfüstben úszó iroda, hatalmas kerek ablak, amin a bűnös városra nézhettek, az asztalomon lenne egy régi írógép mellette egy félpohárnyi whisky. Az a fajta ajtó, amin egy üveglap van rajta fekete betűkel a nevem. Egy remekbe szabott öltöny, és egy hozzáillő kalap. Micsoda egy remek munka lenne. Száguldozni a régi kocsikkal szívni a szivarokat és inni az ihatatlan italokat, olcsó nőkkel hetyegni. Bár ez nem annyira fontos, de úgy éreztem meg kell említenem ezt is. Ezek után azért itt az ideje visszatérni a munkához is, felkapom a levelet és indulok. Shobai játékterem a cél, irány hát akkor. Jó lesz látni a sok vidám shinigamit, remélem nem fogok majd a savanyú ábrázatommal rosszkedvet vinni. Megjelenésnél a szokásos egyenruha és kész, természetesen a pipa is a számban van. Nem sietős a dolgom, lassan és ráérősen sétálok a címzetthez. Megérkezve nem foglalkozok a bennlévőkkel, az irodába megyek, átadom amit kellet, majd távoznék, csak ebben valami megakadályoz, vagyis inkább valaki. Nem hiszem hogy Takeo lenne, mert akkor nem éreznék a hátamban melleket. S talán nem is kiabálna bele a fülembe, összepréselődnek a fogaim, meglepő volt. Mint az is, hogy ismer, tudja a nevemet. Kérdeznék rá, hogy honnan is, de megtudom a válasz. Én voltam az aki ide küldte még régen. Nem sok mindenkin végeztem el a lélektemetést, ezért emlékszem mindenkire akivel megtettem.
- Üdvözöllek Keiko, igen emlékszem rád. Hogy megy a sorod azóta? – egyetlen szemem szemöldökét felhúzom. – Dance micsodában? A szakét köszönöm nem, jelenleg szólgáltában vagyok, de akkor az a Dance valamiben benne vagyok, csak mi az? Miért ne lehetne, ha beszélni szerettél volna, csak keresned kell. Jelenleg a 2. osztagnak vagyok a tagja. S te merre vagy?
Vele valamiért most tudok beszélni, de talán csak azért, mert nekem köszönheti hogy itt van. Valami kapcsolat van köztünk.

Te jó ég, de furcsa újra találkozni vele! Ha ő nem lett volna, akkor én sem lennék most itt és nem tudnék min meglepődni. Úgyhogy nagyon nagy köszönettel tartozom neki, inkább lettem shinigami, mint valami szar, sötét, utálatos hollow. Mondjuk, ha amaz történt volna, tuti az ellenkezőjét mondanám. De mért jó hollow-nak lenni? Szerintem, amíg meg nem tapasztalom, tuti, hogy nem fogom megérteni, igaz, valahogy nem nagyon vágyom erre a tudásra, nem akarok hollow bőrbe bújni sehogyan sem, örülök, hogy shinigami vagyok. Amilyen jók meg ügyesek vagyunk, tuti már halott lennék. Na, meg nincsen semmi extra dolog abban, hogy lidérc az illető. Folyton abban a sötétségben ülni, vagy verekedni vagy mit tudom én, nem nagyon ismerem az ilyen helyeket. nem is akarom megismerni. Tiszta unalmas lenne, barátok se vennének körül és a szerelmet sem tapasztalhattam volna meg. Borzalmas egy élet lenne, úgyhogy tényleg rengeteg köszönettel tartozom Kojiro-nak, muszáj majd meghívnom valamire, ez a minimum. Azta, emlékszik a nevemre! Haladás...
- Hát, szerintem nagyon jól megvagyok, vannak barátaim, elég sok. - mondjuk nem annyira különösen sok, csak kedvelnek szerencsére az emberek, legalább is ezt vettem észre. - Dance Dance Revolution! Az a gép ott! Az egy ilyen táncos játék. Megy a zene és a monitoron mennek a nyilacskák, hogy mikor melyikre kell lépned, persze ritmusra, akkor ér sok pontot. Csak hát tudod elfelejtettem e pár év alatt, hogy melyik osztagba tartoztál. Én a 6. osztag 6. tisztje vagyok. Nagyon jól érzem ott magam. Akkor ha benne vagy, játékra fel! Majd közbe meg utána is dumálhatunk! - biztatom Kojiro-t és elkezdem erőteljesen, de nem erőszakosan a játék felé tuszkolni szegényt. Porig fogom alázni, haha! Na, de azért ne bízzuk el magunkat, lehet olyan villámlábai vannak, hogy olyat a világ nem látott még, vagy legalább is én tuti nem. Felállok az én helyemre, elhelyezkedek, kiválasztom a számot (természetesen a kedvenc japán számomat) és startra készen állok.
- Mellesleg van ritmus érzéked? Meg sem kérdeztem, csak belerángattalak.
Várom válaszát, közben megnyomom a start gombot, pittyeg hármat ami a játék indulását jelzi, majd elindul. Kezdődjék a játék...

Vidáman mendegéltem Uraura-bához the mai sukuuru után. Szóltam the Raizereknek, hogy no ueitoljanak, mert hív the Rabugyár. Persze ők ezt no knowolhatják, még no ismerik the rabut, but majd ha wan ideális párt találnak, akkor jön Aoidité, majd szól Mii~nee-channak vagy Serpenyőpuff-mesuta~nak and összeboronálják őket! *3* Tényleg, Purinsesu-samanak lassan saachini kell wan purinsuet, aki megmenti őt! °o° Sőt mintha mesélt volna wan igazi szőke purinsuről, akiről olyan big happiian sayelte the dolgokat, meg kell majd találnunk őt the többiekkel and elhozni hozzá! *o* Na, but now Uraura-bát meg kell kérnem, hogy küldjön át the Rabugyárhoz előtte! *w*
Amint beléptem ritoru shoppube szinte rögtön knowolta kosuchuumuemből mit is szeretnék. The sutooriit sem kellett volna elkezdenem, buuut I akkor is elárultam neki miféle eget rengető ok miatt kell elmennem Mii~nee-chanhoz. Szerencsére Uraura-bá nyomban megértette, I pedig már száguldhattam is át azon the bigkapun abba the shiteiiba, ahol the Rabugyár is van. Azonban valami idegen helyen kötöttem ki, ugyanis még sosem jártam erre. Ha yes akkor, pedig no emlékszem… jajj, Uraura-bá, hová küldtél? T_T
Pánikolva veszem le hátamról Miyavi-nyant and kezdem el nyomorgatni handomben, miközben félve elindultam the földes sutoriiton, hátha látok valami jelet sutoriito közben and eltalálhatok oda, ahova eredetileg tartottam. Sok hausu között bolyongtam, but the Rabugyárhoz vezető utat egyáltalán no találtam. Pedig már látni szerettem volna the ritoru baniikat, meg chokoreetot eatelni, meg találkozni Mii~nee-channal and Serpenyőpuff-mesuta~val, szóval már igazán ueitoltam the remek geemukat, but ha no találok oda, akkor no lesz belőle semmi. T-T”
Szomorkásan lépek párat, mielőtt elhatároznám magam, hogy now igenis bevetem Aoitson, Holmes-mesuta~ hasznos herupujének detekuteibupawaajét, hogy ez által eltaláljak the Rabugyárhoz. Kezdetnek the uindoirányt veszem aizuügyre, majd az elárulja merre is kell mennem pontosan. I akár órákig is képes lettem volna itt állni wan ritoru uindoért, but sokkal hamarabb elért az, mint hittem. Így annak irányába indultam meg big supiidon ranningulva – olyannal, amit elsősorban ranninguontesutoken kellene alkalmaznom –, minek eredményeképpen belebotlottam valakibe, akarom sayelni beleranningultam and emiatt megrukkuzhettem the földet közelebbről. T3T
- Áucs… - simogatom meg beütött buksimat, miközben felállok the földről. - Soorrryy!!! TwT No akartam, csak saachintem the Rabugyárat and szimatot fogtam, ami hamis volt, aztán no találtam ez miatt oda. Viszont jött wan biiiiig aisumaunten az, ami elsüllyesztette the Titanicot is and no engedett tovább menni! T^T But nekem sikerült elranningulnom tőle and úgy kerültem ide, no volt szándékos, but tényleg! – próbálom megmagyarázni, hogy miféle katasztrófa miatt is ranningultam neki, mert igenis no állt szándékomban ezt tenni. Miközben sorryt kértem igyekeztem ehhez szükséges big illedelmességgel sorryyy~kérően meghajolni előtte. Ez közben ötlött fel bennem Aoitsonságomra utaló éleseszűség jeleként wan hatalmas ötlet! *3*
- Wááá! *w* - óriási vigyor jelent meg arcomon and big lelkesedéssel rukkuztem rá. - No akarod elkísérni Aoiditét the Rabugyárba véletlenül? *_* - lelkes rukkuzésem hamar átvált the csillogó – villogó könyörgő pillantássá, hogy minél hatásosabb legyen meggyőzésem felé, mert ennek ugyebár no lehet ellenállni. The mangákban is mindig bejön, I pedig elég guddo akutaa vagyok ahhoz, hogy sikerüljön, mert ugye azaz doriimum, hogy egyszer I is híres akutaanő lehessek! *3* Szóval biztos, hogy sikerül, ugye?
- Amúgy yuu ki vagy? *w* And mit csinálsz erre? - sétálom körbe happiin, hogy jobban aizuügyre vehessem, majd kíváncsian rukkuzve rá álltam meg ismét előtte and döntöttem kérdőn oldalra the buksimat. Emlékeztet valakire, csak no knowolom, hogy kire. Az is lehet, hogy csak beképzelem and no is igaz, amire gondolok, but engem mégis lefoglal ez the gondolat and töröm is rajta fejecskémet, hátha rájövök ki is lehet az, akivel összefüggésbe hozhatnám. Mint valami big rejtély, amit meg kell oldani! *3*
- Jaaaj! Amúgy az I neemum Aoi, but now Aoidité vagyok. He’s pedig Miyavi-nyan! – emelem fel Miyavi-nyant, hogy guddol láthassa the buryuu kyattot, miközben bemutatkoztam. Nehogy véletlenül elmaradjon, mert mostanában egyre többször megesik velem, hogy megfeledkezek arról, hogy elsayeljem the neemumet! °o°” Pedig milyen illetlenség no elsayelni másnak the neemudat! T-T I no akarok ilyen lenni, mert nekem Holmes-mesuta~ megtanította, hogy ez no illik! :3

Tanácstalanul vakarom meg kobakomat, amiért no knowolom, hogy jött ide the Kung fu Panda, mit knowolhat ő the shiifukról? I the shiifukról sayelek no pedig Shifu – mesutaaról! O_o But no knowolok emiatt felszólalni, mert megknowoltam, hogy ő Sárkányocska fia, szóval ritoru Sárkányocska. Rájuk pedig no szabad haragudni, mert olyan doragonok.
- Persze, hogy hasonlít! Miért szerinted no? Még the neemuja is tiszta doragonos! *3* – áradozok Sárkányocskáról, ritoru Sárkányocska kérdését hallva. No is knowolom, hogy miért érdeklődött ezután, szerintem Sárkányocska valóban olyan bigu doragonnak látszik, csak rá kell rukkuzni. Egyszerűen rá van írva, hogyhogy ritoru Sárkányocska eddig no is vette észre? Lehet, hogy Sárkányocskák no is látják, milyen doragonok valójában?
- Honnan knowoltad, hogy the pureigurandon találkoztam Sárkányocskával? °o° – meglepetten emelem haatocskékkel kirakott, pinku pompon alá bújtatott handoimat. Micsoda majikkukat ismer ritoru Sárkányocska, igazi fuoochunteraa! Vajon Sárkányocska is knowol ilyet? Miért no sayelte el? T3T - Meg vitt engem vidámpaakuba, nagyon fuanii volt! *o* Mond, mond, ritoru Sárkányocska now yuu viszel el valahova, ugye? Biztos fuanii lenne! *w* – lelkesen ugrabugrálok körülötte, akárcsak the Kogumanopu-sanban the Taigaa. Ráadásul még sohasem voltam geemuruumuben! Hogyhogy ilyen nincs the sukuuruban? Hiszen kurasuruumu, geemuruumu… egyre megy! And amekkora the sukuuru biztos elférne benne wan ilyen is.
- Wohhóóó, okeyok, rettsugo, rettsugo the geemuruumube! *o* – miután handoébe adtam the kevéske yent, ami volt nálam, no haboztam követni, mert knowolom, hogy the szegényeknek gyűjti the maneet and szeretnék herupuzni neki the guddo tett elérésében, mert ugye nekik gyűjti?
- Igazad van, now no ritoru Sárkányocska vagy, hanem Ryuu Hood, ki megherupuzi the szegényeket! *w* – húzom ki magamat, bigu happii sumairuval, amint rájöttem, miért is hibádzik now az elnevezése. Milyen guddo, hogy ritoru Sárkányocska felhívta rá the figyelmemet. Majdnem annyi volt az álcánknak! - And mivel yuu vagy Ryuu Hood, így I leszek Little Aoidité, aki herupuz Ryuu Hoodnak adakozni the szegényeknek. *o* – osztom meg vele the pontos szereposztást the akushonhoz.
- Miért, mi the puroburemu the Yennel? T3T – motyogom értetlenül, hiszen mifelénk egész sok mindent lehet már kapni ennyiért. Például őőő… now hirtelen no is knowolom, but biztos lehet pár dolgot! *w* But now no knowolom, hogy ezzel miért no knowolunk herupuzni ritoru Sárkányocskával the szegényeken. Na, sebaj, majd Miyavi-nyan megmutatja, hogy milyen fából is faragták, hogy aztán neki van the waarudon the legszuperebb pawaaja! *o*
- Hajrá Miyavi-nyan, yuu vagy the super hero, mutasd meg mindenkinek! *w* – biztatom the buryuu kyattot handomben szorongatva, miközben Ryuu Hoodra bíznám, hogy próbálja meg így, mert tuti rakkuja lesz. - Miyavi-nyan csak részben burakku, nagyobbik fele neebiiburyuu, ha megrukkuzod. Látod? Ez the waarudo legeslegszebb karaa! – emelem aizuje elé, hogy jobban láthassa Miyavi-nyan karaaját. Persze véletlenül elfelejtettem, hogy ma no olyan dei van, hogy Miyavi-nyan superheroskodjon, azok the fránya deiek, sosem lehet őket számon tartani! :/
- But Miyavi-nyan yes is knowol majikkulni, csak neki is megvan the gyengepontja! T_T Számtalanszor megseebulta már ő is Karakurát the Raizerekkel, knowold meg! – hangoztatom hősies hőstettét, hiszen ez valóban megtörtént, mert igenis megtörtént. Szóval, ha hiszi, ha no, Miyavi-nyan akkor is hero. And majd, amikor látja Miyavi-nyant paawaja tejében, akkor csak ámulni and bámulni fog! >o>
Kérdőn pillantok handombe helyezett maneera. Biztos Ryuu Hood megbíz minket azzal the misshonal, hogy adjuk the szegényeknek the maneet. Nyomban is megyek az említett Ji-sanhoz the pulthoz, kinek oda kell adni, majd bigu happiin átadom neki the maneet.
- Ryuu Hood küldi, ajándék! *3* – sayelem neki röviden tömören, amint sikerült átfurakodnom the pultnál sorakozó bigu társaság között. - Heh? Tessék, Ryuu Hood?! Knowolod now Little Aoidité vagyok, vigyázz, mert lejön az álcánk! – sűrű sorrykérés közepette megyek át visszafelé the tömegen Miyavi-nyannal, amint hallottuk ritoru Sárkányocskát kiabálni. - Hova megyünk? Áh! Herupuzünk the többi szegénynek is, ugye? *o* – tanácstalanul torpanok meg előtte pár pillanatig, majd lelkesen ugrálom körbe ritoru Sárkányocskát, hogy milyen hősies is, now rögtön akar menni herupuzni the szegényeken. Bár no knowolom miért kell ehhez rohanni, ráadásul ilyen supiidon! T_T Lehet, hogy I vagyok the sukuuruban az egyik dobogós ranninguló, but bigu hosszútávon azért már I is kifulladok. @_@
- But Ryuu Hoooood~, Little Aoidité no bír ilyen sokat ranningulni. T3T – győzöm követni and no lehagyni the sok – sok kanyarban ritoru Sárkányocskát. - Amúgy miért ranningulnk, and miért követnek minket? Baddo János purinsu küldte ránk őket? Meg akarják shiffulni the szegényeket? Vagy minket akarnak elkapni, hogy no herupuzhessünk nekik? °o° – sorakoztatom kérdéseimet, miközben megfogom rongu heaajanak the végét, nehogy lehagyjon itt the biggu uindosebes ranningulásban ritoru Sárkányocska.
- Nyehehe, Ryuu Hoodot and Little Aoiditét sosem kapják el the baddo János purinsu emberei! Mi akkor is herupuzünk the szegényeken! – adom az üldözők tudtára, hogy reménytelen, amit csinálnak, ugyanis mi ezerszer jobbak vagyunk náluk and simán le fogjuk hagyni őket, mert lefogjuk… ugye?