Név: Goushiro Taiki
Kaszt: Quincy
Nem: Férfi
Kor: 18
Felszerelések: 1 db Quincy íj, 1 db Sanrei-kesztyű, 1 db Quincy kereszt, egy félvállas kis táska
Születési dátum: 10. 10.
Kinézet: Szőke hajjal büszkélkedem, mint édesapám is. Szemem barna vagy barnászöld, anyám után. Testalkatom közepes, nem vagyok sem túl gyenge, sem túl erős. Vékony vagyok,a mit nagyon szeretek magamban. Kezeim, s lábaim egészen hosszúak, talán hosszabbak az átlagnál. A Quincy egyenruhát nem szeretem hordani, csak ha egy hosszabb küldetésre megyek. Így legszívesebben egy inget hordok felül és egy köpenyt, no meg egy egyszerű, barna nadrágot. A köpeny hátán található a klánom jelképe, a Quincy kereszt,a mit büszkén viselek. Nyakamban lóg egy kis medál, amit még a mesteremtől kaptam ajándékba, aki egyben a nagyapám is volt.
Előtörténet:
Itt élek, az emberek világában. Átlagosnak nem mondható gyermekkort éltem át. Anyám egy átlagos ember volt. De egy napon rossz környezetbe keveredett, s majdnem meggyilkolták. Ekkor jött apám, aki Quincy erejével megmentette anyámat. Hamarosan többször is találkozgattak, s végül egymásba szerettek. A serelemből nemsokára gyermek született. Vagyis én. Kisbaba koromra már nem igazán tudok visszaemlékezni. Legelső emlékeim körülbelül az iskolakezdés környékén történtek. Arra emlékszek, hogy anyám megpróbált távol tartani apám erejétől, s így nem tudhattam róla semmit sme, titokban tartották előttem, reménykedve abbna, hoyg én is csak egy átlagos ember vagyok, mint anyám. De hamarosan tévedniük kellett. Mikor elértem a serdülőkort, apám behívott a szobájába, mikor anyám nem volt otthon. Én műár kezdtem azt hinni, hogy éppen felvilágosítóórát fog tartani a szexuális életről a lányokról, satöbbi....De tévedtem. Annyiban igazam volt, hogy felvilágosított, de nem arról a témáról, amire számítottam. Kiderült, hogy én egy Quincy harcos erejét birtoklom, s apám elmondott mindent a klánunkról,a hova tartozik ő is, én is. Én rögtön beleszerettem a Quincységbe. Alig vártam, hogy apám megmutassa az íját. De egyenlőre még nem tette meg, mert közben anyám hazaért, és majdnem lebuktunk apával. A fedősztori természetesen a szexuális felvilágosítás volt....az én ötletem alapján. Egy ideig nem történt semmi, tovább jártam suliba, apa nem keresett meg, hogy gyakoroljon velem, anyám pedig ugyanúgy viselkedett, mitn eddig. Úgy tűnt, mégis lebukott apám. Vagy mégsem?
Pár héttel később apa ismét behívott a szobájába, de ezúttal bezárta az ajtót is. Én már majd' kipattantam az örömtől, hogy végre láthatom az íjat. És igen. Apám nem várakoztatott sokáig. Egy kis bevezető után megmutatta Quincy íját. Amikor megláttam, rögtön elkápráztatott. Én is akartam megidézni, de sajnos nem sikerült. Hosszú órák következtek, ami alatt egyszer-kétszer már majdnem sikerült előhívnom az íjamat. Végül apám vetett véget az erőlködésemnek, s azt mondta, másnap folytatjuk a gyakorlást. Így ment ez hetekig. Sikeresen titkoltuk eme találkozóinkat anyám elől, így ő sem faggatott ezzel és nem akart lebeszélni róla.
Aztán egy napon sikerült előhívnom az íjamat. Annyira boldog voltam, hogy figyelmetlenségemben még egy nyilat is kilőttem, ami átszaggatta a ház szobájának egyik falát. És ekkor buktunk le. Anyám szobája volt az ugyanis. Már nem tudtuink mit kezdeni. Pár perc volt az érkezéséig, így megsemmisülten ültem le a nappaliban található kanapéra, majd mikor anyám hazaérkezett, apám segítségével midnenről beszámoltunk. Azt hittem, hoyg anyám nagyon mérges lesz. Hát, nem tévedtem sokat. De nem engem okolt, hanem apámat. És ami a legrosszabb volt, eltiltott engem és apámat egymástól. Sőt, el kellett költözzek a nagyapámhoz. De itt kezdődtek még csak a kalandok. Hiszen mint kiderült nagyapám is Quincy harcos volt még jobb éveiben. Erről anyám nem tudott, s nem is gyanakodott. Így nyugodtan tudtunk gyakorolni a nagyapával és ő tanított meg arra, hogy hogyan használjam az erőmet és hogyan hívjam elő az íjamat. Tőle kaptam első és eddig egyetlen Sanrei kesztyűmet is, minek segítségével még egyszerűbb volt megidézni az íjamat. Persze nagyapa ismertette azt a dolgot is, hogyha megtanulom a Sanrei kesztyűvel előhívni az íjamat, akkor többé nem vehetem le, mert különben elvesztem minden Quincy erőmet. Meg is fogadtam, hogy sosem veszem le a kesztyűt, miután sikeresen megtanultam vele előhívni az íjamat.
Hamarosan sikerült annyira a nagyapám kegyeibe férkőznöm, hogy elvitt magával néhány rövidebb és egyszerűbb küldetésére, mit még el kelett végeznie visszavonul Quincy-ként is. Ennek nagyon örültem, s nagyapám szerint sokat is fejlődtem eme küldetések alatt. Közben természetesen jártam sulioba is és tanultam rendesen. Ez elengedhetetlen volt, mert a nagyapám csak akkor volt hajlandó tanítani, ha jó jegyeket vittem haza. Tehát így nőttem fel. Se anyám, se apám nem volt velem, igazán. Nagyapámat tekintem az egyetlen igazi szülőmnek. Sajnálatos módon egy balesetben el is hunytak a szüleim. Természetesen ez nem egy szokváynos baleset volt. Egy Hollow banda rendezte meg az egészet. Mikor megtudtam, nagyon kiborultam először. Hiszen csak a szüleim voltak! De mikor megértettem és felfogtam az egészet, megfogadtam:
"-A Quincyk becsületére esküszöm, hogy elintézem azt a Hollow bandát, amelyik megölte apámat és anyámat!"
Nagyapám látta bennem a lehetőséget és fejet hajtott előttem. Megígérte, hogy mindenben segít engem és, hogy támogatja eme küldetésemet is, miszerint elő akarom keríteni azt a bizonyos Hollow bandát. Azóta is őket keresem, kutatom, de még nem találtam rájuk. De nem adom fel! Az iskolát is folytatom! Nehéz így kettős életet élni, de meg lehet szokni! Nagyon szeretek Quincy katona lenni! Egyszerűen lázba hoz a tudat, hogy harcolhatok! Már csak a szüleim emléke miatt és a nagyapám miatt is harcolok!
Természetesen elfogadom.