Kisvárosi keresés - Magánküldetés //Lezárva//

Akki

Az ellenfelem kisebb mozdulatokat tett ami jelezte, hogy teljesen a technikám hatása alatt van. Lassan belekúsztam az elméjébe. Láttam ahogy Aizen előtt áll... párszor megpróbált kitörni a technikám hatása alól ami kicsit igénybe vette az én szellemi erőmet is. A homlokát teljesen elöntette a víz. Mivel nem akartam megölni, csak eszméletlenné tenni így ingadoztatni kényszerültem az illúzió hatásait és a helyszínt is. Körülményes feladat volt ez és látszólag elég jól viselte. Kisebb csatározás után sikerült annyira kifárasztanom, hogy a felélesztett formája vissza tért a Zanpaktoujába. Éreztem, ahogy a reitsuja is csökken ezért kinyitottam a szememet és véget vetettem a támadásomnak. Éreztem ahogy a homlokomon is megjelenek a verejték cseppek. A bal kezemmel letöröltem őket és pár mély lélegzettet is vettem. Az ellenfelem nem messze lehetett tőle, hallottam a nehézkes lélegzését.
- Nem megyek vissza - hallottam ahogy kardját újra erőseben megmarkolja. Arcomon akaratlanul is egy mosoly jelent meg.
- Már késő...te is láttad nem? A Vörös Migrénét. - hangom kicsit sajnálkozó és megértő volt. Közben Zanpaktoumat vissza csúsztattam a helyére ami a fémes csikorgással csúszott majd a végén kattant egyet. Lassan elindultam felé. A környéken a sötétség lett megint úrrá. Ahogy közeledtem pár törmelék darabot éreztem a talpam alatt.
~ Hát nem semmi ellenfél volt... A felélesztett formája nagyon hatásos igaz kicsit a sebessége rovására ment, valószínűleg a súlya és a vastag hierro-ja végett. ~ egy puffanó hangot hallottam és nem sokkal ez után elértem Armando-t aki megpróbált rám tekinteni. Leguggoltam mellé és térdeimre helyezem kezeimet.
- M-Mi történt vel-velem ? Mi volt e-ez a technika? - Kérdezi szavait kicsit megnyújtva.
- A technikám hatása alá került ami egy illúzió volt. Kénytelen voltam, mivel a fizikai és a külső reistsu támadásim teljesen hatástalanok voltak. Mélységesen sajnálom de vissza kell vigyem Las Noches-be. Nem hiszem, hogy Aizen megölné, nm azért kel épségen vissza vigyem. Valószínű, hogy lesz ujabb esélye megszökni és addig is gondolja át, hogy lehet nincs egyedül és célszerűbb a saját népében egy barátot keresni mint egy idegen világban. - Arcomon az eddigi harci vágytól égett mosolyt felváltotta a biztonságot nyújtó. - Most pedig pihenjen, úgy is elfog aludni... - feleltem miközben felálltam mellőle és elkezdtem keresni Love energiáját.
~ remélem nincs baja... Habár hiába furcsa és idegesítő a természete nem kell félteni, erős. ~ tekintetem vissza Armandora aki megfogadta a tanácsomat és elaludt. Lassan a hátamra vettem majd elindultam vele abba az irányba ahonnan Love energiáját véltem érezni. A figyelmem azonban nem lankadt, lehetnek itt mások is. A lépteim visszhangot vertek a kihalt utcákon...

Mesélés

Amint az ismeretlen elvesztette az önkontrollját maga felett szinte semmivel sem foglalkozott csak csapdalozott maga elé, semmi technika semmi logika nem volt benne így Love könnyen tudott gondolkodni a következő támadásán. A támadásait sikeresen végig vitette amik az ujjaiból kinyúlt tüskékkel tervezett. s ellenfele kardját lesikerült fogni évvel megfékezve annak össze vissza lengését. Ellenfelébe most tudatosult az, hogy itt vesztett. A szeméből ki lehetett olvasni. Újabb támadást indított Love azonban most a mellkasából jött ki egy szép szál tüske. Ellenfele már beletörődött a sorsába így meg se próbált semmit cselekedni ellene.
A támadása eltalálta és egy óriási kiabálás halasztatódott majd a bara-t amit előkészített is ellenfelére lőtte aki a becsapódás után eltűnt.

A lány támadása gyors és végzetesnek bizonyult, mivel a mellkasából kinövő tüske keresztülszúrta ellenfelét, aki ettől felkiáltott. Vére öltözékét vörös festette, majd a lány visszaformálta jobb karját eredeti alakjára. Nem látta jónak, hogy életben hagyjon egy gonosz embert, így a bal karjából formált tüskének a végén egy barára gyűjtötte erejét, amivel telibe találta ellenfelét.
A férfi pár méterre ért földet és még tovább is gurult. A lány nem akart odamenni hozzá, mivel biztos volt abban, hogy csúnya sebeket szedhetett össze, azonban abban is biztos volt, hogy nem szenvedett sokáig...
A harc végeztével kezét derekára tette, kissé görnyedve a földet bámulta. Örült, hogy végre le tudott győzni valakit különleges támadása nélkül is. Érzi, hogy egyre erősebb és erősebb lesz, ahogy azon az úton halad, mivel Aizen-samának a legtöbbet bír segíteni.
Resurrection formáját visszazárta kardjába, majd elkezdett azon tanakodni, hogy most merre kéne indulnia. Ekkor hirtelen észrevette egy eddig még nem érzett reiatsut, amit eddig valószínűleg leárnyékolt ez a furcsa hely. A lánynak eszébe jutott Akki is, akiről sajnos nem tudta, hogy most hol lehet, mit csinál, így csupán remélni tudta, hogy ő is észreveszi ezt az új erőt és elindul irányába.
Love mikor jobban szemügyre vette az energiát, azt a körforgalom túloldaláról, érezte, így megindult annak irányába. Ekkor furcsa dolgot tapasztalt... Kisebb tárgyak, üvegek, szemét darabok gurultak, szálltak el mellette, mind egy irányba haladva. Most már biztos volt benne, hogy valami fontos dolgot fog abban az irányban találni és ez az, ami most kibocsájtja ezt az új és különös reiatsut...

A hosszú sötét utcán haladva Armando-val a hátamon a lassú lépteim visszhangoztak. A homlokomon megjelenő verejték cseppek elárulták, hogy nem éppen fitten járkálok az alvó Arrancarral.
~ Több szellemi energiát használtam mint kellett volna, ha nem próbál meg annyiszor kitörni az illúziómból akkor lehet több erőm is volna, de ez a fickó is nehezebb mint amilyennek látszik... ki kellene jutni ebből a világból, de előtte Love-ot kell megkeresnem. HA jól éreztem harcolt valakivel, de győzött nagyobb megerőltetés nélkül. Akkor arra megyek amerre érzem az energiáját. ~
közben megszaporáztam a lépteimet és nagyobb lélegzeteket vettem. Az utcán haladva megpillantottam a nemrégen érkező mozdonyt ami ketté választotta az utcát.
~ Hát...elég hosszú ez a vonat... akárki csinálta ezt az illúziót eléggé ért hozzá, igaz kellene neki még mit tanulnia ~
Ahogy elhagytam a mozdonyt egy különös jelenségre lettem figyelmes. Megálltam majd a tekintetem egyenesen előre szögeződött. Az utcán lévő kisebb tárgyak a kukák, a papír és nejlon szemetek szépen lassan felemelkedtek majd egy nagyobb energia forrás felé indultak és az utca vége feléhez közeledve gyorsabban haladnak majd amint elérik a végét balra kanyarodnak majd eltűnnek.
~ Ugyan mi lehet ez? Remélem nem egy újabb ellenség, mert ahhoz nincs kedvem... lehet a kivezető út vagy egy másik garganata ? Meg kell nézzem és remélem Love is észre vette és elindult a furcsa energia felé... ~
Armandót kicsit erősebben megfogtam, mert időközben annyira megerősödött ez a vonzó hatás, hogy a hajam is elkezdett efelé felemelkedni. Elindultam az utca vége felé, erre már nem igazán voltak mozdítható tárgyak. Ahogy haladtam felé egyre ersődött. Magy csörömpölést hallok és hátra nézek.
~ Hogyan? ~ Szemeim kissé kigúbdtak
Majd egy gyors Sonídóval elugrottam egy nagyobb tárgy felől ami majdnem eltalált.
~ sietnem kell, kezd nagyon veszélyes lenni itt...főleg ha a mozdony is elindul... ~
Vissza fordultam és pár sonidoval elértem a sarkot , nekitámaszkodtam a falnak majd a fejemet kidugtam, hogy megnézzem mi van itt. Ahogy kidugtam fejem hajamat elég erősen elkezdte vonzani az a valami amit nem mesze érzek. A környék sokkal kihaltabb volt mint mikor errefelé jöttünk. A fák koronái lobognak és jól meghajolva állnak, mintha csak így nőttek volna ki. Visszahúztam a fejemet majd Armandot erősebben megfogtam és nagy levegőt vettem. Kis idő múlva elindulta az energia forrás felé a Sonídommal és vigyáztam, hogy az éppen repülő tárgyakat kikerüljem.

Gyorsan közeledett az energiaforrás irányába, majd egy utcán befordulva megpillantott egy nagy tükröt, ami az út közepén álldogált és a kis tárgyak mind belelebegtek. Közelebb érve a tükörhöz furcsa látványban volt része. Nem is igazán egy tükörrel van dolga, hisz' nem azt a rémálom Karakura Townt látta benne, amiben most is vannak, hanem a megszokott emberi világit.
Még mindig nem értette, hogy hogyan jutottak be ebbe a világba, de abban biztos volt, hogy ebben a tükör szerűségben lesz a kijutás kulcsa. Kezét lassan előre nyújtotta, majd ujjaival próbálta megérinteni a tükör üvegét. Kicsit megijedt, mikor azt tapasztalta, hogy kezével át tud nyúlni a tükrön. Érezte az igazi Karakura Town szellőit és melegét.
Észrevette, hogy arrancar társa, Akki is végzett ellenfelével és felé közeledett. Örült, hogy látszólag semmi baja sem esett társának.
- Nézd ezt meg... Ezzel szerintem kijuthatunk innen... - mondja Akkinak, majd egyenest elindul a tükörnek. A férfi talán meglepődhet a dolgon, mikor Love-ot egyszerűen elnyeli a tükör.
A lány mikor szemét kinyitja, nagy levegőt vesz és száján fülig ér a vigyor. "Ismét" Karakura Townban van, ám most már embereket is észre lehet venni, amint éppen minden napi dolgaikat intézik. A lány hátrafordul, de nem lát egy tükröt sem, hanem csupán azt, hogy Akki egyszerűen kisétál a semmiből. Vár egy kicsit, amíg társa is megbizonyosodik afelől, hogy az eredeti és hamisítatlan emberek világában vannak, majd így szól felé;
- Térjünk vissza Hueco Mundoba, itt már nincs több dolgunk! - szól Akkinak, majd megnyit egy gargantanát és átlépve rajta máris a kietlen sivatagban találják magukat. Nem akarják az idejüket vesztegetni, elindulnak tüstént, hogy jelentést tegyenek Aizen-samának...

Amint pár sonídóval közelebb kerültem a furcsa energia központjához egy közeli ház tetején álltam meg. Éppen előttem volt pár száz méterre az út közepén. Jobban szemügyre vettem a tárgyat amibe eltűnnek a felé repülő tárgyak. Egy tükör szerű álló dolog volt ami egy körforgalom közepén állt.
~ Szóval ez a kis valami okozta azt a nagy galibát az imént. ~ Majd szememmel kicsit hunyorítottam és fejemet előrébb toltam ~ Csak nem Love tart afelé valami felé? Nem sok kétség fér hozzá. ~ Majd fejemet vissza húztam szememet a normális nagyságúra nyitottam vissza. Pár lépést előrébb mentem amíg el nem értem a háztetőnek a végét. Armandot kicsit erősebben meg markoltam majd egy sonídovval az utca közepére érkeztem. Lassú léptekkel elindultam az energia középpontja felé. Amint oda értem, teljes bizonyossággal megállapítottam, hogy az előttem álló egyén és az akit a tetőn láttam az Love. Haja a tükör felé húzódott.
- Nézd ezt meg... Ezzel szerintem kijuthatunk innen... - feleli örömteli hangon.
- Lehetséges, de légy óvatos evvel a valamivel. - válaszolom neki, nyugodt hangon.
eközben Love elindul a tükör felé, nagy levegőt vesz és eltűnik a tükörben. Kicsit értetlenül álltam és néztem a jelenséget. Mielőtt követtem volna fejemet hátra fordítottam és tekintetemmel végig pásztáztam a környéket.
~ nem semmi munka egy ilyen illúziót létre hozni és fent tartani. nagy mázlink volt, hogy megtaláltuk a kiutat, habár lehet, hogy nem volt elég ereje annak aki csinálta, hogy a kaput elrejtse. Az bizony tény, hogy nem akarok még egyszer ilyenbe csöppenni. ~ Arcomra mosoly kúszott majd viasza forrottam a fejemet. Majd lassan elindultam a tűkor felé. A bal kezemmel a tükör felé nyúltam majd ahogy hozzá ért akadálytalan haladt tovább ,ég azután is ahogy elérte a tükröt. Ijedtemben vissza húztam és ujjaimat egymáshoz dörgöltem.
~ Furcsa érzés...kellemesen bizsergető.... nha akkor induljunk itt nem maradhatunk ~ Majd szépen lassan elindultam át a tükrön szememet becsukva tartottam. A bizsergő érzés járta át a testem, habár csak pár pillanatig tarot. Amint átértem a kapun a bizsergő érzés elmúlt. Helyette a szél lágy simogatása, a Nap sugarak kellemesemen melegítő érzése, az emberek hangja, a nem messze lévő madarak éneke váltotta fel. Az arcomat az ég felé fordítottam majd a szememet lassan kinyitottam. Egy bárányfelhő suhant tova az égen, félig eltakarva az arcomat. Hirtelen Love hangja szakította félbe az álmodozásomat.
- Térjünk vissza Hueco Mundoba, itt már nincs több dolgunk! - Hangja siettető és parancsoló volt.
- Rendben Induljunk. - Helyeseltem kicsit mélabús hangon.
eközben Love megnyitotta az átjárót ami a szokásos hangon kinyílt , majd átlépett rajta, Sokat nem gondolkodva szinte rögtön utána indultam én is. Amint átértünk az átjáró bezárult. Az iménti kellemes keményebb talajt felváltotta a süppedős sercegő hangon megszólaló homok, a Sötétség uralta a tájat az iménti kellemes napsütést. Love szinte azonnal elindult Las Noches felé én követtem. Léteink nyomán a homok bántó sercegő hangja kísérte. Kis idő múltán megtorpantam. Egy közeli kis fához indultam majd Armadot leöltettem, hogy a háta a fához támaszkodjon. Leguggoltam mellé és kezeimet a térdeimre helyeztem majd csak a szememet Love felé fordítottam.
- Neked Mint Mondott Aizen ? Az én feladatom csak addig terjedt, hogy vissza hozzam Huneca Mundo ezt az Arrancart. Neked mást mondott? - hangomban a kíváncsiság mellett megbújt a tisztelet is ami csak Love felé irányult.
Majd felálltam és testem teljes terjedelmével Love elé álltam úgy, hogy véletlenül se tudjon Armado felé menni. Kezeimet magam mellé engedtem gyengéden ökölbe szorítottam, szemöldökömet összébb ráncoltam.
~ Nem akarom cask úgy átadni Armandot Aizen-nek hisze megértem miért szökött meg, de ellenszegülni se akarok neki egyenlőre. ~

Hueco Mundoba érve Akki valahogy "meghátrált", hisz' Armandot lefektette egy fa tövébe ahelyett, hogy elvitte volna Las Nochesbe. Love értetlenül állt Akki előtt, mivel nem tudta mire vélni a cselekvését. A férfi kérdése ugyan csak meglepte. Nem tudta elhinni, hogy Aizen-sama csupán vele osztotta meg a küldetés bizonyos részleteit, ám másrészről örült is neki, hiszen ez azt is jelentette, hogy Aizen bízik benne. Lovenak nem is kellett más gondolat, egyből boldogság járta át testét, azonban még mindig választ kellett adnia Akki kérdésére;
- Ha a te feladatod csupán idáig terjed, akkor kérlek engedd, hogy a célszemélyt elvigyem Aizen-samához, vagy segíts te magad. - adja a választ társának, de sajnos ő maga sincs azzal tisztában, hogy mire kell Aizennek ez a szökött arrancar. Talán csak meg akarja büntetni amiért elszökött? Netán ellopott valami fontos kutatási anyagot? Nem tudni, de ami biztos, hogy nem szegülhetnek ellen Aizen akaratának, így mindenképpen le kell adni az árulót, ahogy az a parancsban szerepelt. Love semmiképpen nem akart szégyent vallani azzal, hogy üres kézzel tér vissza a küldetéséről, nem bírna Aizen szemébe nézni. Fogalma sincs arról, hogy Akkiban egyáltalán miért merül fel az, hogy netán helytelenül cselekednek, ám mineden esetre meg szeretné tudni, így várja a választ...

Love kicsit értetlenül állt előttem majd a kíváncsiságtól vezérelve valamint az Aizent kicsit sértő elvek megcáfolására gyorsan válaszol.
- Ha a te feladatod csupán idáig terjed, akkor kérlek engedd, hogy a célszemélyt elvigyem Aizen-samához, vagy segíts te magad. - hangjából támadás tükröződött.
- Ne haragudj meg, de ezek szerint te sem tudod miért kell vissza vinnünk őt. És ha nem is követet el semmit? A bűne szimplán annyi lenne, hogy elhagyta Huenca Mundo-t? Az már önmagában is bűn ha saját akaratunk van? Én nem így érzek és mivel a feladatom csak addig terjedt, hogy hozzam ide vissza nem pedig, hogy vigyem el Las Nochesbe valamint Aizen elé nem áll szándékomban tovább hurcolni. - Állok kicsit hátrébb kettőjük közül és Armandora mutatok kicsit meghajolva Love előtt. - Ha te úgy érzed, hogy mindenféleképpen vissza kell vinni őt nem foglak megállítani, parancsolj. - a hangom tisztelet teljesen hangzott.
Így tettem még pár lépést hátrébb majd felegyenesedtem. A homok a lépteim nyomén fülsértően sérceget.
- Ha nincs ellenedre akkor én most elindulok Las Nochesbe Armandot meg rád bízom. Elmegyek Aizen elé és jelentem, hogy elvégeztem a feladatom, ha gondolod megvárlak míg hozod Armadot. - Felelem tiszteletteljesen de kicsiny gúnnyal a hangomban. Mikor befejeztem kezeimmel zsebembe raktam és sarkon fordultam. Komótos léptekkel indultam el Las Noches felé. Kis idő múlva meghallottam Love lépteit is mögöttem, ahogy szeli a homokos talajt.
~ Ugyan hozza az elszökött Arrancart? Nem akarok hátra nézni, mert avval teljesen leleplezném magam így is túl egyértelművé ettem a nézeteimet. Most kicsit meg kell magam húzzam ha még van rá lehetőségem ~
A szél csökkentette a sivatagi este bús komor érzetét. A talpam alatt a homok ropogása már már az idegeimre ment és teljes borzongás fogott el a hangjától. Tekintettemmel a Nem messze tőlünk lévő Las Noches körvonalait szemléltem. Zsebeimben a kezeimet ökölbe szorítottam. Minden egyes lépéssel közelebb kerültünk a Las Noches-ben tartózkodó trón bitorló Azizenhez.

A lány fejét lesütve, szemeivel a homokot pásztázva gondolkodik azon, hogy mi lenne a helyes döntés. Miközben Akki elindul, ő továbbra is gondolataiba merül.
Nem érti, hogy Akki miért vette a ennyire a védelmébe ezt az arrancart, továbbá azt sem érti, hogy miért feltételezi azt, hogy csupán annyi lenne a bűne, hogy elszökött Hueco Mundobol. Igazából még ő maga sem tudta, hogy miért is kell visszavinni Armandot Aizenhez, de abban biztos, hogy Hueco Mundo ura nem foglalkozna egy ilyen senkivel, ha csak nem valami fontos dolga lenne vele.
- Nem tudjuk milyen bűnt követett el... Se te, sem én! - kiállt Akki után - Lehet, hogy csak elszökött, de az is lehetett, hogy valami bűnt követett el! - mondja tovább, majd miután kicsit lehiggad, így folytatja;
- Egyenlőre hagyjuk elszökni... De ha visszatérünk üres kézzel és Aizen-sama ránk parancsol, hogy ismét menjünk utána, akkor már nem menekülhet... - fejezi be mondandóját, majd ő is elindul a puha homokon Las Noches felé. Szemeiből könnyek csordulnak ki, amik arcán lefolyva a homok kötnek ki. A lány sír, mert csalódást kell okoznia imádott Aizen-samájának. Úgy tűnik ezt a másik arrancar nem érti meg, s nem figyel Love érzéseimre, mivel ilyen döntések elé állítja. A lány mégis reméli, hogy egyszer valamivel kárpótolhatja Aizent...

//Köszönöm a játékot ^^//

Ahogy lépkedtem a homokon azon gondolkodtam, hogy ugyan mit csinál Love a vissza hozott Arrancarral és közben hallom, hogy utánam kiabál
- Nem tudjuk milyen bűnt követett el... Se te, sem én! - Az ordibálásától zenget egész Huenca Mundo
- Lehet, hogy csak elszökött, de az is lehetett, hogy valami bűnt követett el! - hangja kcsiit lágyabb lett és majdhogy nem visszatért arra a szintre mint amikor először szólt hozzám
- Egyenlőre hagyjuk elszökni... De ha visszatérünk üres kézzel és Aizen-sama ránk parancsol, hogy ismét menjünk utána, akkor már nem menekülhet... - fejezi be teljesen nyugodt hangon.
Szemem sarkából rá sandítottam és láttam, hogy Armando-t ott hagyta ahova én letettem. Gyorsan vissza szegeztem a tekintetemet és közben arcomra egy lágy mosoly húzódott.
- Jobb így... itt már az is bűn ha nem értesz egyet Aizennel és nem vagy hajlandó az ő önkényes parancsait követni...ezért nem járhatna semmilyen büntetés főleg nem egy Shnigamitól aki egész Huenca Mundo uralkodójának képzeli magát. - dünnyögtem az orom alá Love fülei számára hallhatatlanul.
A lépteink alatt a homok érdes sercegése újra és újra az idegeimre ment. Kis idő múltán megpillantottuk Las Noches alakját.
~ Már nem vagyunk messze és végre elhagyhatom ezt az undorító helyett... Remélem Love-nak nem lesz baja...kicsit ingatag érzelmileg de erős akaratilag... kicsit sajnálom, de megdöbbentem a döntésén... ~ gondoltam miközben szemem csücskéből látom, hogy arcáról lecsurgó könnycseppek az alattunk elterülő homokba csapódnak. Tekintetemet vissza fordítottam amint elértük Las Nochest.
- Ha gondolod fáradj előre. - tettem egy illedelmes gesztust amit ő el is fogadott. A folyosóra érve a lágy talajt felváltotta a szilárd. Nagyot fújtam a megkönnyebbülés jeleként, de gyorsan újra elszontyolodtam a fehér folyosók láttán. Látszólag Love-ot nem zavarta se a sivatag se ez az egyhangú belső tér...magába fordulva haladt komótos léptekkel egészen Aizen szobájáig. Ott megállva gyorsan letörölte könnyeit, arcán a bánat és kétségbe esés helyett az öröm és a mosolygás látszódott. Közben bebocsátást kért.
~ Hát igen... mindenki életétt megváltoztatta Aizen és mindenki kötődik hozzá ki így, ki úgy...~ Gondoltam miközben az ajtó kinyílt és beléptünk rajta. Semmi különöset nem lehetett odabentről érezni. Az Ajtó a hátunk mögött lassan elkezdett becsukódni majd egy halk kattanással teljesen bezárult...

//Én is köszönöm ezt a nem mindennapi kalandot! ^^//

Öhm... Akkor ezennel lezárom a küldetést. ^^ Mindketten kaptok 2000 lp-t és 1500 ryout. ^^