Kisvárosi keresés - Magánküldetés //Lezárva//

Résztvevői:
Akki Enzeru
Love Triste
Engedély: megadva Shihouin Yoruichi álltal
Mesélő: nincs

Karakura Town csöndes délutánjába egy megnyíló gargantana rondít bele. Kilép belőle két alak, majd az átjáró bezárul mögöttük. A felhők mögül előbukkanó nap megvilágítva a tájat és így "fény derül" arra, hogy arrancarok érkeztek a városba.
Miközben hajukba kap a szél, szemükkel máris a környező teret kezdik pásztázni. Küldetésük egyszerű, de annál inkább hosszadalmasnak tűnik. Aizen-sama viszont jól választott, hisz' egyikőjük sem forróvérű, hogy ne bírják ki a hosszabb "semmitevést".
Az egyik érkező Love, az arrancar lány, akinek ez az első küldetése. Mivel még elég tapasztalatlan, így nagy valószínűséggel erősen társára fog támaszkodni, mindazonáltal nem akar csalódást okozni szeretett Aizen-samájának sem. Nagy levegőt vesz és társa felé fordulva így szól:
- Indulunk? - kérdezi társától lesütött fejjel, de szemével a férfi mozdulatlan árnyékát figyeli, kinek tulajdonosa úgy tűnik nem szándékozik válaszolni. A lány erre száját kissé csücsöríti és közben csodálkozó szemmel tekint a másikra. Nem hiszi, hogy a másik elfelejtette volna a küldetés részleteit. Valószínűleg csak biztosra akar menni, hogy ő is tudja-e rendesen.
- Aizen-sama azt mondta, hogy egy Armando nevű arrancart kell megkeresnünk, akinek nyoma veszett egy ideje... - mondja, majd a másik arrancar reagálására vár...

Éppen a pihenőmet töltöttem a szobában amikor hivatott Aizen. Nem tudtam mit akar, de annyira nem is érdekelt. Komótosan felcsatoltam a Katanámat majd unott arccal elindultam a Szobája felé. Amint oda érek bekopogok és bebocsátást kérek. A válasz hamar megjött.
- Lépj be. - Hangja ugyan olyan nyájas volt mint mindig.
Ahogy beértem illedelmesen meghajoltam majd hallgattam, hogy miért kéretett ide.
~ Fene...semmi konkrétat nem mondott, csak azt, hogy mennyek az emberek világába és keressek meg egy másik Arrancart, és mindezek tetejébe kapok egy társat is. Nagyon jó. ~
Mérgelődtem magamban miközben elindultam kifelé az ajtón. A folyosón haladva a fehérség teljesen elszomorított és lehangolt. Lépteim lassúak és kimértek voltak. Kiértem a Las Noches előtt elterülő sivatagra majd nagyot sóhajtottam. Ebben a sóhajtásban benne volt a "végre kiértem innen" és a "pfuuj sivatag" érzete is. Pár pillanat múltán egy üdvözlő hang szólal meg mögöttem. Hangja kellemesen hatott ebben a kopár homok borította tájon. Lassan oda fordultam, hogy viszonozzam a köszöntést. A hang tulajdonosa átlagos magasságú, Haja hosszú és fekete, ruhája a divathoz való viszonyulását tükrözte. Kicsit vissza fogott mégis elegáns.
- Üdvözletem. Mehetünk? - viszonoztam a gesztusét miközben kissé meghajoltam.
A válasz egy kis biccentés volt. Megnyitottam a Garganatát majd előre engedtem.
Amint átértünk a Kakrakura városba éppen egy délutáni nap volt. A égen felhők cikáztak, amik el-el takarták a nap sugarait. Szememet a város szépségein legeltetem, miközben a szél lágyan simogatja arcomat és közben látom, hogy társam kicsit idegesen szemléli a környéket rögtön a feladatra koncentrálva. Majd rám pillant.
- Indulunk?
Azonban erre még nem akartam válaszolni, reméltem, hogy kis csend lesz és élvezhetem még ennek a helynek a természeti csodáit. Azonban nem így lett.
- Aizen-sama azt mondta, hogy egy Armando nevű Arrancart kell megkeresnünk, akinek nyoma veszett egy ideje... - folytatta miközben fejét még mindig kissé lehajtotta.
Rá jöttem, hogy nincs választásom így kénytelen leszek vele beszélni.
- Igen indulhatunk ha nagy szükségét érzi. A feladattal kapcsolatban már többet tud mint jómagam kisasszony. Velem csak annyi lett közölve, hogy ide kell jönnöm egy társsal majd egy Arancart kell felkutatnom önnel. - Testem teljes terjedelmével felé fordulok majd folytatom - Mellesleg nem kell sietni, hisz úgyse fogunk rábukkanni rögtön. A tisztelet adást meg ne vigye túlzásba nagy a valószínűsége, hogy ön felettem áll. A Nevem Akki Enzeru a 90. számot hordom. Önnek mi a neve és merre mennyünk tovább? - fejeztem be udvarias hangon mégis a nemtörődömség is halasztatódott benne. Miközben vártam a válaszra tovább kényeztettem magam a napfényben, a kellemes szélben és a lágy szélben ringatózó fák és füvek keltette hangokban amik Moundoban nincsenek.
~ Ahogy látom ő is oda van Aizen-ért, kész volna meghalni érte. De miért kell nekünk egy másik Arrancart megkeresni aki nem jelentkezett egy ideje? Kétlem, hogy aggódna érte. ~ gondoltam miközben szememet becsukva adtam át magam a kényeztetésnek.

A lány végre megtudta a férfi nevét és újra halhatta a hangját, melyből mintha most kedvetlenség sugározna. Mégis kedvesen szóltak hozzá, akármilyen érzések is áradnak a tulajdonosától. Fejét lassan felemelte és tekintetével társát kezdte fürkészni. Akki Enzeru-visszhangzott a lány fejében az imént hallott név. Ha már a férfi megmondta az ő nevét, akkor már tényleg illendő lenne bemutatkozni neki is.
- Love Triste vagyok... - mondja a lány kedvesen. Most, hogy már tudják egymás nevét és váltottak pár szót, talán a légkör is barátságosabb lett. Legalábbis Love ezt reméli, hisz' szeretne mindenkivel a legjobb viszonyban lenni. Egy érzékeny lány kevés önbizalommal és még több érzelmi labilitással...
Egy ideig gondolkodott, majd miután összeszedte minden logikáját és tudását arról, hogy ilyen helyzetben mit kéne tenni, így szólt Akki felé:
- Először nézzünk szét a környéken... Kereshetnénk nyomokat, vagy ilyesmiket... Tudod, amik arra utalhatnak, hogy merre lehet... - ekkor hirtelen támadt egy olyan gondolata, amit először butaságnak gondolt, de talán mégis lehet benne valami.
- Lehet, hogy pont ő fog minket megkeresni, hiszen ha elszökött akkor biztos nem akarja, hogy vissza vigyük...
Loveban furcsa érzés támadt. Sosem szokott ő ennyit beszélni. Talán csak a társaság miatt, hisz' a férfi jelenléte biztonságérzettel töltötte el. A lány tudja magáról, hogy nem gyenge és harcban is megállná a helyét, az mégsem az ő világa. Jobban szeret kedves emberek közelében lenni, mert ez nem emlékezteti őt a múltjára és arra, hogy a shinigamik folyton azon vannak, hogy megöljék őket.
- Induljunk - mosolygott rá a mellette álló férfira - Talán ha szétnézünk a városban több mindent megtudunk...

A kis asszony kicsit felemelte a fejét majd kedves hangon szólalt meg.
- Love Triste vagyok - kis szünetet tartott majd folytatta - Először nézzünk szét a környéken... Kereshetnénk nyomokat, vagy ilyesmiket... Tudod, amik arra utalhatnak, hogy merre lehet... - látszott az arcán hogy sok gondolatot akar átgondolni egyszerre. Megragadtam a kis szünetet amit hagyott és elgondolkodtam én is.
~ Túlságosan is kedves, mintha megbízna bennem. Ez így nem jó. Mindegy merre megyünk, nem fog csak előttünk a semmiből megjelenni. ~
Közben kinyitottam szememet és az eget fürkésztem. Az égen a felhők szépen fodroztak amiket szél ide-oda terelgetett. A bőrömön éreztem a nap kellemesen melegítő sugarait, majd a szél hűsítő fuvallatát. Eközben Love folytatta gondolatmenetét, hangját a szél halk sóhajtása tarkította.
- Lehet, hogy pont ő fog minket megkeresni, hiszen ha elszökött akkor biztos nem akarja, hogy vissza vigyük...
- Jó gondolat, de ha te elakarnál eltűnni akkor megkeresnéd azokat akik lehet, hogy téged akarnak vissza vinni? Kétlem. - Feleltem tiszteletteljes hangon majd vártam a reakciót.
~ Remélem nem nekem kell tanácsot adnom merre induljunk. ~
Majd Love újra folytatta:
- Induljunk , Talán ha szétnézünk a városban több mindent megtudunk...
- Nincs ellene kifogásom, de mielőtt elindulunk tudnod kell, hogy ha harcra kerül a sor csak magadra számíts. Ne bízz bennem vakon, mert lehet nem az lesz a vége mint amit vártál. -
Fejeztem be, komoly, mégis szelíd hangon. Jobb kezemmel az előre engedés jeleként kinyújtottam. Tekintettemmel elkezdtem én is széjjel nézni a környéken.
~ valami nincs rendjén. Rendszerint ilyenkor már találkozni kellene egy Shnigamival vagy egy másik Hollow-val. De semmi.~
Miután ő elindult fel egyenesedtem és követtem kissé lemaradva tőle.

Lassan lépked az úton, fejét lesütve tartja, szemeivel az aszfaltot lesi. Gondolatai a férfi szavai körül forognak, amik szinte azt sugallják, hogy nem számíthat a saját társára, ami ebben a háborúban igen nagy szomorúsággal tölti el. Hiába a gesztus, az udvariaskodás, lelke elkeseredett. Szemei könny gyűlik, de nem akarja, hogy a másik arrancar észrevegye, így gyorsan letörli könnyeit. Fejét most már felemelve tartja, próbál erőt meríteni abból a gondolatból, hogy a férfi talán nem is gondolta komolyan a szavait.
Miután visszatér a valóságba és figyelme már a környezetére koncentrálódik, szemügyre veszi a helyzetet, ahol vannak. Nem tudni pontosan, hogy a város mely részén lehetnek és nem is látni utalást rá sehol. Furcsa mód a környék szinte teljesen kihalt. Sehol senki, csupán néha egy-egy macska, kutya tűnik fel a távolban. A szél fújja a fák lombját, melyekről leszakadó levelek szinte táncot járnak a kihalt utcákon.
- Itt valami nagyon nem jó. - szól a lány, megtörve azt a kínos csendet, ami most körbefogja őket. Tőlük jobbra furcsa szöszmötölő hangra lesz figyelmes, így tekintetét most a hang irányába fordítja. Nem is olyan messze egy parkot vesz észre, ahol a zöld fű egyszerre mintha egyre jobban beszürkülne és ez a szürkeség egyre jobban közeledik feléjük is.
Nemsokára viszont észrevenni azt, hogy nem holmi varázslattal van dolguk, hanem patkányokkal. Patkányokkal, akik most szürke szőnyegként száguldanak el mellettük. Láthatóan közönséges állatok, akik csupán futnak abba az irányba, ahonnan ők jöttek, a lány mégis elkerekedett szemmel figyeli őket, hisz' ilyet ezelőtt még sosem látott.
Nagy hangzavar robaja hallatszik abból az irányból, amerről a patkányok vonulnak. Nem sokkal később füstfelhő is keringeni kezd a levegőben.
- Nézzük meg... - szól a lány, s már indul is. Nem tudni, hogy még mit fognak ott találni, de az biztos, hogy ez nem egy átlagos nap az emberek világában...

Kicsit lemaradva követem társam kit láthatóan váratlanul ért a véleményem és a tények. Miközben haladunk a környék szokatlanul csendes és kihalt volt ahhoz képest, hogy egy nagy város.
~ Jobb így legalább nem számít rám ~ Nézek az előttem haladóra majd körbenézek ~ A lombkoronák szélfútta hangja igen kellemes. Ha itt - ott egy macska nyávogás vagy kutya vakkantás nem törné meg nagyon jó volna. ~
Bal kezemet a katanám markolatán támasztottam, szemeimmel a környéket figyelgettem és élveztem a napfény és a szellő keltette örömöket.
- Itt valami nagyon nem jó. - Töri meg a csendet Love majd tekintetét elfordítja egy baljós hang felé. Én is ugyan ezt tettem s szemem elé kissé szokatlan dolog társul. Egy zölden pompázó kis térnél fokozatosan szürkül, mintha száradna a talajon a fű. Ez a szürkeség nem lassít és egyenesen felénk tart.
~ Mi a szösz. Ilyet még nem láttam. Érdekes. ~ Arcomon egy kisebb mosoly jelent meg, de gyorsan tova tűnt mikor hallani lehetet felőlle a sok kis láb moraját és a morgásukat. ~ Patkányok...undorító egy állat faj, a természet gúnya...~ gondoltam miközben a haladtak el mellettünk, közöttünk és alattunk. A hideg rázott tőlük. Undorító kis férgek. A környezet habár külsőleg szinte semmit nem változott úgy éreztem, hogy valami még sincs rendjén. Egy nagyobb moraj hallatszódott arról amerről ezek a szőrös ördögök jöttek. Tekintetemet oda fordítottam s megláttam az égen gomolygó füstöt. Hátamon a borzongás szaladt végig, kisebb félelem lett úrrá rajtam. Ebből az állapotomból Love hangja billentett ki
- Nézzük meg...- és már úton is volt a fúst fergeteg felé. Kisebb töprengés után és is elindultam utána. A talaj szinte sima volt, a rajta lévő por szinte teljesen eltűnt. A patkányok mint valami hasznos lények feltakarítottak.
~ Ugyan mi lehet ott és a patkányok miért vonultak ekkora tömegben fényes nappal fent az utcákon? Valami itt nekem nagyon nem tetszik. ~
Gondoltam miközben az előttem haladó Arrancarra néztem ki mint egy kíváncsi kislány hala előre.
- Love, legyél óvatosabb biztos ami biztos. Mellesleg úgy gondolod, hogy ott lesz az akit keresünk? - hangomon a kis izgatottság hallatszódott. Látszólag ellengette a föle mellett, mert nem láttam, hogy reagált volna rá. Az lépteink halaltszottak. A szél hangja kissé furcsán festett és nap is mintha megérezett volna valamit egy bárányfelhővel rejtette el az arcát.

Lábait gyorsan kapkodta egymás után, célja felé viszonylag gyorsan haladt. Nem nézett hátra, mert biztos volt abban, hogy Akki tartani tudja a lépést. Társa megjegyzését úgy gondolta, hogy annak korábbi kijelentése miatt inkább nem kommentálja. Vigyázz magadra te is... Nem lenne jó, ha akár egy valaki is meghalna közülünk... - gondolta. Gyorsan közeledett a füstfüggöny felé, melyről úgy vélte, hogy a másik oldalán talán ott van a válasz kérdéseire. Bal kezét arca elé kapta, hogy csak minimális törmeléket szívjon be a levegővel. Még szemét is becsukta, mikor áthasított a füstfüggöny falán. Odabent a levegő melegebb és sűrűbb volt, valószínűleg a benne keringő törmelék miatt.
A felhőből kiérve a két arrancar ismét egy igen csak furcsa dolgot tapasztalhatott meg. A füstöt a szél egy nagyobb kráter felől fújta. Love-nak sejtelme sem volt arról, hogy mi történhetett itt. Mikor jobban szemügyre vette a krátert, úgy tűnt, mintha valaki állna a kráter közepén.
- Milyen különös... - szólt, miközben megállt és az őt beérő Akki felé fordult. - Te maradj itt, megnézek valamit, csak egy pillanat az egész... - mondja, majd mielőtt társa bármit is válaszolhatna, elindul. Egy ideig megáll a kráter peremén és onnan néz le a közepére. A szemébe sütő nap miatt nem lát semmit, így nekiindul a mélyedésbe. Lassan, de biztosan csúszkál lefelé, majd mikor a talaj közel vízszintes lesz, sétálva megy tovább. Szeme elől elveszi kezét és ekkor meglátja, hogy mi is az, amit eddig valakinek gondolt. Szeme, akárcsak a patkányok láttán, most is elkerekedik. Egy madárijesztő áll előtte a földbe szúrva. Csupán egy egyszerű szalmabábu két egymásra keresztben összefogatott fán néhány rongy ruhával.
- Ez meg mi? Mi ez az őrült világ? - kérdi magától, s Akki irányába fordul. Az arrancar, ahogy Love meghagyta neki, még most is ott állt, de aligha láthatta, hogy Love mit csinál odalent, ugyanis a nap az ő szemét is vakította. Az arrancar lány nem tudta, hogy mire vélje ezt a furcsa dolgot, de jobban látta visszatérni társához. Ahogy a kráter peremén kapaszkodott felfelé, egy pillanatra megállt pihenni és ekkor feltekintett, szemével pedig Akkit kereste. Keze hirtelen megcsúszott és fenekén landolt, mégpedig úgy, hogy közben a kráter belseje felé fordult. Lélegzete elakadt, szemeibe könny csordult a félelemtől... Az iménti madárijesztő már nem a kráter közepén állt, hanem pusztán pár méterre tőle. Eszeveszett tempóban loholni kezdett a mélyedés pereméhez, ahol, miután kikapaszkodott, máris a másik arrancar felé rohant.
- El akarok menni erről az őrült helyről! - kiáltja könnybe lábadt szemmel, miközben megragadja Akki karját...

Az előttem haladó kicsit gyorsabban ment mint ezelőtt, egyenesen abba az irányba honnan a füst száll fel az ég felé. Közelebb érve láttam, hogy a füst kiterjedése a földön nem olyan kicsi. A talajon nagyobb törmelék darabok hevernek. Közelebb haladva a levegőben is megtalálhatóak ezek igaz sokkal kisebb méretben. Erre a lenyugodni kívánó nap sugarai néhol tudtak csak áthatolni a füstön, de ennek ellenére a levegő nagyon meleg volt.
~ fullasztó ez a füstös levegő. De miért érzem magam nagyon furcsán? ~
Gondoltam közben arcom elé tekertem egy ruhadarabot. Homlokomon a víz megeredt. Testemet kisebb remegés járta át és hátamon futkosni kezdett a hideg. Hamar átértünk a töményebb füstfelhőn habár nekem nagyon hosszúnak tűnt ez az idő. Amikor kiértünk egy óriási krátert pillantottam meg aminek közepén egy emberi laka körvonalai voltak láthatóak amikor a füst eltakarta a fényt ami pont az arcomba világított. Hirtelen felrémlettek bennem a múlt emlékei. Kezemet ökölbe szorítottam s fejemet megráztam, evvel megpróbálva elhessegetni a bajt hozó gondolatokat. Love már előttem oda ért és ott állt a hatalmas lyuk szélénél. Mikor mellé értem megszólal:
- Milyen különös... - eközben felém fordult és folytatta - Te maradj itt, megnézek valamit, csak egy pillanat az egész... - fejezte be és rögtön el indult, a kráter szélénél megtorpant majd eltűnt a mélységben.
~ Úgy látszik még se annyira kötődik Aizenhez hiszen nem a feladatra koncentrál amit kapott. Ez a valami nem lehet Arrancar, sőt Hollow-se. Mégis valami nyugtalanít. Nem tetszik ez a hely. ~ Gondoltam miközben a kráter széléig elsétáltam. Ekkora már leért és jobban szemügyre vette azt a valamit. Leguggoltam és kezeimet a térdeimre helyeztem és vártam mi történik. A környéket a fullasztó meleg járta át. A homlokom jobban verejtékezni kezdett, a gondolatokat sikerült teljesen elűznöm helyébe csak a szomorú érzés maradt meg.
- Ez meg mi? Mi ez az őrült világ? - kérdi Love a lyuk közepéről miközben felém fordult.
- Az emberek világa, de kétlem, hogy ez mindennapos és megszokott lenne. Ha úgy gondolod, hogy nem ő az akit keresünk induljunk mielőtt Shinigamikba botlanánk. - feleltem vissza neki semleges hangnemben.
Ezután kicsit töprengett majd felém indult. Ahogy mászott felfelé a falon láttam ahogy megcsúszik és vissza huppan a kráter fenekére. Kisebb por szállt fel és a legördülő kisebb kavicsok hangján mást nem igazán lehetett hallani. Felálltam majd hátrébb sétáltam.
~ Hmm...sehol egy madár szó, sehol egy ember ami viszont nagyon furcsa még nincs sehol egyetlen Shinigami se. ~ Gondoltam miközben körbe néztem és kezemet katanámra helyeztem.
Sietős hangokra lettem figyelmes és vissza fordultam a kráter felé. Love sietősen kimászott és felém rohant.
- El akarok menni erről az őrült helyről! - mondta miközben kapkodta levegőt. Hangja rémült volt.
Amikor közelebb ért hozzám bele kapaszkodott a karomba. Szemeimet kicsit összeráncoltam majd a másik kezemmel leszedtem a kezeit magamról.
- Hé! Ha ennyire félsz mindentől miért jöttél el erre a feladatra? Szedd össze magad! Mellesleg mi történt oda lent, hogy ennyire megváltozott az iménti álláspontod? Az a valami az amit keresünk? Ha nem induljunk rossz érzésem van ettől a helytől. - hangomon kisebb düht lehetett felfedezni, de együtt érzés is volt benne. Love-ra néztem aki kicsit megszeppen állt egy helyben. A füstöt most kicsit jobban mozgatta a feltámadt szél. Katanámra helyeztem kezemet és a környék neszeire figyeltem.
- Nha mi van? Ő az akit keresünk vagy nem? - kérdeztem most kicsit sürgetősebb hangnemben miközben a nap már kezdett eltűnni a horizontról.
~ A hideg rázz ki a helytől jó lenne mihamarabb lelépni innen. Ráadásul sötétedik is. Ha ennyire ijedős félek, hogy az estében még rosszabb lesz vele közlekedni. Mellesleg kimerültnek látszik, nem ártana neki kicsit pihenni. ~ gondoltam miközben a füst kicsit elkezdett tisztulni körülöttünk, de még mindég sűrű volt.

A lány lesütött fejjel messzebb áll a férfitől, majd egy időre elgondolkozik a történten. Még az is lehet, hogy csak egy illúzió volt... De mi van akkor, ha nem?-találgat, majd még csak jobban megijed azon a gondolaton, hogy lehet, ez még csak a kezdete ezeknek a furcsa eseményeknek.
Akki kérdésére nem tudta, hogy milyen választ kéne adnia, mert még ő sem biztos benne, hogy mivel is áll szemben, az viszont egyértelmű, hogy nem egy ijesztgetős madárijesztő lenne a célpont. Szomorúan összehúzta szemöldökét, majd átkarolta magát.
- Nem hiszem, hogy bármi is lenne odalent, ami minket érdekelhet... - mondja, majd háttal fordul a másik arrancarnak. Fejét lassan felemelte, majd lába szinte földbe gyökerezett attól, ami szemei elé tárult. Az iménti madárijesztő már nem a kráterben volt, hanem ismét Lovetól pár méterre álldogált. A lány minden lelki erejét összeszedve, az ájulást elkerülendő egy hatalmasat sikoltott, majd jobb kezének mutató ujjával a bábu felé mutatott.
- B-Bara! - kiáltotta, majd egy az ujját elhagyó támadás apró darabokra robbantotta a madárijesztőt. Térdre rogyott és kapkodni kezdte a levegőt. Most már tényleg kezd félni ettől a helytől és ezen még az sem segít, hogy a társa ilyen kőszívű.
- Kérlek ne nézz őrültnek... - szól félig Akki felé fordított fejjel. Szemeiből lassan könny csordul ki, és végigfolyva arcán, lecsöppennek a földre. - Van valami ebben a helyben, ami nagyon természetellenes... És én ettől nagyon félek... - amint jobban összeszedte magát, felkelt a földről és egy zsebkendőt elővéve letörölte könnyeit.
- Inkább álljunk tovább, kezd beesteledni... - szól a férfinak, majd megvárja, míg az beéri, s elindulnak a kráter mellett a főút felé. Love nem igazán tud tájékozódni ebben a városban, mivel nem sok időt töltött még itt. Eddig még nem sokszor történt meg az, hogy egy küldetés erejéig az emberi világba kellene mennie. Most mégis itt van és nem tudja, hogy mihez kéne fognia. A feladat ugyan fel van adva, de az oda vezető úttal nincs tisztában...
Ahogy jobban kiértek a házak közül, a szél nyílt terepen felerősödött, így a széles utcán eléggé fújta őket az ellenszél. Ahogy az úton sétáltak, előttük pár száz méterre mintha a táj teljes sötétbe burkolózott volna. Akárhogy is akartak, pár utcánál tovább nem láttak el a nagy sötétség miatt, holott ott ahol éppen álltak, még szinte világos volt. Egyszer csak furcsa zakatolásra lettek figyelmesek, ami látszólag a nagy sötétség felől közeledett. A sötétségből nemsokára előbukkant egy gőzös, mely egyenest az út közepén közeledett. A két arrancar nem igazán tudta, hogy mit kéne ezzel kezdeni, így elálltak a vonat útjából mindketten az út ellentétes oldalára, így Love nem tudhatta, hogy pontosan mi is történik Akkival a túloldalon. De számított arra, hogy esetleg a másik arrancarral is hasonlóan furcsa események történhetnek, mint vele...
Love figyelme a vonatra irányult, mely úgy tűnt végtelen hosszú és csak nem akar elfogyni, ám ezt a gondolatot elhessentette, mikor a vonat keserves fékezés közepette megállt és a hozzá legközelebb eső ajtó kinyílt és kiszált belőle egy férfi...

Miután elmondtam mondandómat és vártam a válaszokat a kérdéseimre láttam, hogy Love jobban elszontyolodik. Kis idő múltán rászánja magát a válaszra.
- Nem hiszem, hogy bármi is lenne odalent, ami minket érdekelhet... - mondja majdnem pityergő hangon miközben átkarolta magát és hátat fordított nekem.
Hátat fordítottam neki én is és jobban szemügyre vettem a környéket mivel nagyon gyanús volt minden.
~ Hmm...hogyan jöhetett el erre a küldetésre ha mindentől így kiakad. Biztos nem olyan körülmények között élt amilyen a normális lenne. Mi lehet evvel a hellyel? Lehet, hogy...? ~ Egy síkítás szakította félbe a gondolat menetemet.
- B-Bara!- Hallatszott Love felől a sikítása után. Mire oda fordíthattam volna fejem addigra már becsapódott. A Füst függöny kicsit kitisztult, a robbanás által keletkezett kisebb törmelék darabok szanaszét repültek a környéken. Ahova becsapódott a lövedék egy kisebb kráter keletkezett. Ő ott térdelt és levegőt kapkodott.
- Hé...Mit képzelsz? Fogd vissza magad!
- Kérlek ne nézz őrültnek...Van valami ebben a helyben, ami nagyon természetellenes... És én ettől nagyon félek... - hangja remegett a félelemtől és szemeiben könnycseppek csordultak ki. Ahogy felállt egy zsebkendővel letörölte krokodil könnyeit.
~ Talán nem kellett volna ennyire keménynek lennem. ~
- Nem néznek őrültnek. Itt valami nagy gikszer lesz. - Feleltem neki most már barátságosabb hangon.
- Inkább álljunk tovább, kezd beesteledni... - felelte.
Nekem nem kellett kétszer mondani elindultam felé és mikor odaértem mellé elindultunk a kráter mentén remélve, hogy a főút felé tartunk. A füst sokkal áttetszőbb lett s mire kiértünk belőle szinte meg is szűnt. A Környéken nem volt furcsa reitsu, sőt inkább semmilyen Reitsu nem volt. Figyelmemet a körülöttünk elfekvő környezetre összpontosítottam. Lépteink normálisnak mondhatóak voltak. Körbe néztem és felismertem egy tényt.
~ Ezen a környéken még nem jártam. Pedig jó párszor voltam Karakurában...~ Gondoltam miközben a nagyobb házak tömkelegéből kiérve egy az előbbinél szellősebb részre. Itt a szél kicsit erősebben fújt és szemből.
~ Igen...megvan...Ez már majdnem biztos...~ Gondoltam és kis mosoly húzódott arcomra. Bal kezemet a Zanpaktoumra helyeztem. Előttünk az utca teljesen sötétbe borult, habár ahol álltunk még világos volt. A Nap még nm nyugodott le így a sötétség amit látunk az nem az éjszaka kezdetét jelezte. Egyre erősebb lett a gyanúm, abban amit eddig hittem. Hirtelen egy Vonat zakatolására hasonlító hangra lettem figyelmes ami abból az irányból jött ahol a sötétség is található. A Hang egyre közeledett habár nem vélelkeztem volna, hogy lenne környéken vasúti sín vagy állomás. A Hang megjelenése után nem sokkal egy mozdony jelent meg a sötétségben és egyenesen felénk tartott az út közepén. Bíztam abban amit éreztem így lassan és magabiztosan elindultam az utca egyik oldalára. Ahogy átértem Láttam, hogy Love a másik oldalon rekedt. A Vonat megérkezett és nagy szelet és sivító hangot hozott magával. A hajamat teljesen elfújta és a fülemet is be kellett fogjam. Majd egy erősebb szél hullám érkezett meg ami arrább repített az előző helyemtől. Szerencsésen értem földet mert nem ütöttem meg magam nagyon. A Földön feküdve láttam, hogy a vonat még mindig megy, hosszú volt. A sívitás kicsit enyhült de még mindig sértette a fülemet. Kis idő múlva a vonat lelassul és a szél is alább hagyott. Felálltam és leporoltam magamat. A szél belekapott a hajamba majd végig szántotta az arcomat.
~ Ez már szinte biztos...nem valóság...~ gondoltam miközben arcomon a felismerés jelképe húzódott. A vonat megállt és a szél is alább hagyott. Tekintetemmel körbe néztem Zanpaktoumre tettem a kezem és megmarkoltam markolatát. Love szellemi erejét kerestem amit meg is találtam azonban egy másik energiát is érzékeltem.
~ Eddig csak Love energiáját éreztem. Most viszont közvetlen előtte érzek egy másikat. Igaz kisebb lehet edig ezért nem vettem észre a környéken. Sietnem kell. ~
Majd egy Sonídóval átugrottam a vonatott és Love mögé érkeztem. Vállára tetem bal kezem és oda suttogtam.
- Nem tudom, hogy te már észre-e vetted, de ez nem a valóság. Nem tudom mi lehet, de biztos nem Karakura város. Ebben még nem vagyok biztos ezért nem is szóltam eddig. Elmondom miből gondolom és te is hozol egy véleményt. Először is a város ezen területét nem ismerem, de ez még abszolút nem adna okot gyanakvásra, ott voltak a patkányok és a kráter. Igaz különös jelenségek de előfordulhatnak. Te valamitől megijedtél a kráterben és szétdurrantottad a Baráddal. Majd jött a vonat. Ez több mint lehetetlen. A másik dolog amiből úgy gondolom nem valóság az az, hogy a szél az nem ilyen. Még ha erősen is fúj van benne valami lágyság. Itt azonban csak ennek az érzete van jelen. A harmadik dolog az az, hogy egyetlen egy szellemi energiát se éreztem a tieden kívül amióta itt vagyunk, de ez megváltozott amikor az az alak megjelent előtted. Te hogyan vélekedsz erről? - Fejeztem be.
A tekintettemmel végig a vonatban álló alakot néztem és ugrásra készén álltam. A környék szinte teljesen sötétbe borult. A vonatból kisebb morajok hangzottak amik kicsit ingereltek. Hátamon a hideg futkosott és féltem, hogy Love nem fogja bírni megemészteni ami itt történik.Kezemmel kicsit hátrébb húztam Love-ot majd levettem róla és kissé elé álltam és vártam a válaszát. A tekintetemet nem vette le továbbra sem az előttem állóról habár úgy éreztem, hogy el kellene menni innen.
~ Ugyan ki lehet és miféle szerzet ő és miféle helyen vagyunk? Mire lehet képes? ~ gondoltam miközben a pár pillanatnyi várakozás óráknak tűnt számomra.

A megálló vonat ajtaja rövidesen kinyílik és úgy tűnik valaki ki is száll belőle. A lány nagyot nyel és tágra nyílt szemekkel próbálja kivenni az alak körvonalait. Legnagyobb örömére Akki is feltűnik, majd előadja elméletét a helyzetről, amibe valószínűleg már benne vannak régóta. Love-t mégsem az a tudat nyugtatja meg, hogy ez nem a valóság, hanem az, hogy társa éreztette vele; nincs egyedül. Lehunyta szemeit. Arcán érezte a levegő morajlását, a szél fújdogálását. Megkönnyebbülve érezte magát. Szemét kinyitotta, majd ismét szemügyre vette a az immáron feléjük közeledő alakot...

Kisvárosi keresés - Magánküldetés //Lezárva// Samurai-1-1_www.kepfeltoltes.hu_

Biztos volt benne, hogy ő az, akit keresnek, csupán azt nem értette, hogy miért. Az arrancaron nem látszott az, hogy támadni akarna, de jobb oldalára oda volt kötve két katana is.
- Armando Delora! - szólítja meg a lány, majd féloldalt fordul, így felvéve a tökéletes pózt, hogy bal karjával jobban bírjon célozni...
- Velünk kell jönnöd... - szólította meg ismét, mire meg is kapta a választ.

- Óhh, hát üdvözöllek titeket ebben a mesés világban, kedves arrancarok. Gondolom Aizen-sama küldött titeket. - szólalt meg a hangjában fellelhető gúnyolódással. - Remélem nem sértettem meg Aizen-sama kutyáit... Már megbocsássatok, de én már a magam ura vagyok, nem megyek vissza sehova... - vigyorgott a képén egy olyan mosollyal, ami nem is illene az arcához.
- Ó ugyan... Ne gondoljátok azt, hogy véletlenül vagytok itt... Mikor átléptetek a Hueco Mundoi gargantanán nem az igazi Karakura Town-ba érkeztetek, hanem egy barátom által kreált világba... És hogy miért..? Mert ez volt az ára annak, hogy segítsenek nekem végre otthagyni azt az idióta Las Nochest. Semmi kedvem már azt az barmot szolgálni...

- Szóval csak el akartál szökni? - kérdezi Love felemelve a hangját, melyből érződni kezdett egy kis düh. - Hogy merészeled elhagyni Aizen-samat?! Az életünkkel tartozunk neki...! - kiáltozik a lány, miközben szinte meg is feledkezik önmagáról és társáról...

Love kicsit elgondolkodott azon amit mondtam lehetett látni az arcán. Nem sokkal az után amint elé léptem kilépett a homályból az az alak aki a vonatban állt. Átlagos testmagassága van, haja fekete és elég hosszú, Két kard van az oldalára csatolva. Love kcisit izgatottan kezdett viselkedni ahogy meglátta őt.
- Armando Delora! - majd ugrott el kicsit messzebb mellőlem és folytatta
- Velünk kell jönnöd... - a hangjában nem lehetett hallani az eddig rajta uralkodó félelmet. Az Arrancar akinek a neve is kiderült megszólalt.
- Óhh, hát üdvözöllek titeket ebben a mesés világban, kedves arrancarok. Gondolom Aizen-sama küldött titeket. Remélem nem sértettem meg Aizen-sama kutyáit... Már megbocsássatok, de én már a magam ura vagyok, nem megyek vissza sehova... - hangjából a gúny tükröződött és a mosoly amit leadott hozzá, mintha biztos lenen a dolgában és folyatta
- Ó ugyan... Ne gondoljátok azt, hogy véletlenül vagytok itt... Mikor átléptetek a Hueco Mundoi gargantanán nem az igazi Karakura Town-ba érkeztetek, hanem egy barátom által kreált világba... És hogy miért..? Mert ez volt az ára annak, hogy segítsenek nekem végre otthagyni azt az idióta Las Nochest. Semmi kedvem már azt az barmot szolgálni...
~ Hát jobban is megteheted volna, most mi lesz? Ha kitudódik, hogy osztom a nézeteit nagy bajba kerülhetek! ~ Majd hirtelen Lovera néztem aki az Arrancar felé mutat és lövése késze állva felemelt hanggal válaszol neki
- Szóval csak el akartál szökni?
~ Ez olyan hihetetlen volt számodra? Nem véletlenül kell vissza vinni Aizenhez. Már nem tud Logikusan gondolkodni~
- Hogy merészeled elhagyni Aizen-samat?! Az életünkkel tartozunk neki...! - feleli immár ordibálva és nem látszik rajta, hogy félne akárkitől is.
- Nyugodj meg Love, mindenkinek megvannak a nézetei és véleménye is. Türtőztesd magad és ne akarj felesleges harcokba bocsátkozni. - felelem Lovnak oda fordulva hozzá lágy hangon. - Ugye bár ön Armando - sama. Elfogadom a nézeteit és megértem amiért el akarja hagyni Aizen-t habár lássa be, lett volna könnyebb megoldása is. - fordultam oda hozzá és hangomon az együtt érzés és némi gúny volt észre ehető. Kezemet Zanpaktoura raktam majd folyattam - Személy szerint kikérem magamnak, hogy az ő kutyájának nevezel. Gyűlölöm őt. de én egy másik megoldást választottam mint ön ami nem feltétlen jelenti azt, hogy nem értem meg az érzéseit. Nem tudom miért hozott minket ebbe a világba, de úgy vélem, hogy még nem teljesen szakította meg a kapcsolatát mindenkivel, különben onnan tudta volna, hogy minket kellett ide hoznia? Gyönyörű világ ez , igaz kicsit abszurd de hát ha nincs jobb.
Mit szólna hozzá ha békésen megbeszélnénk a dolgokat? Igaz a tényen nem változtatna , vissza kellene térjen Moundo-ba, hogy Aizen elé álljon. Esetleg lengethetjük a kardunkat, de úgy vélem ketten csak legek lennénk ahhoz, hogy önt vissza vigye az egyikünk. - fejeztem be és ugrásra készen álltam. Szeme sarkából láttam Love tekintetét. Értetlenséget sugárzott kár csak az arckifejezése. Love elé álltam, hogy még véletlenül se lője el azt amit akart.
~ Nem baj, ha összejön kitudom magam magyarázni. Meg akarom tudni, hogy miként szökött meg Aizentől és kivel van még kapcsolatban Las Nochesben. Addig nem szabad harcba bonyolódnunk...bocsáss meg Love. ~ gondoltam miközben a mozdony néha fütyült egyet.

A lány már majdnem arra készült, hogy erővel szerezze vissza imádott Aizen-samájának becsületét, azonban ebben megakadályozta az, hogy társa elkezdett a lelkére beszélni. Akki szavai csillapították a lány mérgét, de néhol fel is zaklatták, főleg akkor, mikor osztotta a másik arrancar Aizen gyűlölő nézeteit.
Kezeit ökölbe szorította, karját leengedte. Nagy levegőkkel próbálta rávenni magát a nyugalomra, ami sikerült is. Szemeit becsukta, s már nem is akart arra gondolni, hogy most hol van. Szemei előtt Las Noches fehér falai jelennek meg, s magát látja, ahogy éppen gyakorol, a nagy falak árnyékából pedig előbújik Hueco Mundo ura, Aizen. A lányt mindig boldogsággal tölti el, ha látja mesterét, főleg ha pont őt jön megnézni edzés közben. Aizen-sama mindig kedves és megértő volt vele, segített rajta és a többi arrancaron egyaránt, ezért nem is értette soha azokat, akik bemocskolják nevét a háta mögött. Személyes küldetésnek érezte az ilyenek eltörlését Hueco Mundobol, azonban ez nem megy olyan könnyen, hisz' sajnálatos módon nem rendelkezik nagyobb erővel, mint az átlagos arrancarok. És most, hogy itt egy küldetés, amiben bizonyíthatna, itt sem állja meg a helyét...
Gondolataiból a valóságba visszatérve, arcára szomorúság és csüggedtség ült ki, viszont, miután társa elé áll, felcsillan a szemében egy kis reménysugár. Talán Akkinak van egy terve! - gondolja, majd figyeli a kialakuló helyzetet..

Love-ra pillantottam, ki látszólag teljesen kiborult az imént történtektől. A Másik Arrancar még semmit nem válaszolt az iménti kérdéseimre.
~ ez így nem lesz jó. Ha ez így megy tovább Love elfogja veszteni a fejét én meg nem tudom meg miért és hogyan sikerült megszöknie Aizen-től. ~
Majd szemöldökömet kicsit összeráncolva pillantottam az előttem lévő, Vonatban álló alakra. A Vonat keltette füleket bántó ricsajok abbamaradtak. A környezet még mindég a sötétségbe takarózott, habár arra amerre a vonat mozdonya áll világosság látszódik. Armando egy lépést tett lejjebb a vonatról majd megszólal:

- Azt mondtad az előbb, hogy megérted, hogy miért hagytam el Aizen-t. Kifejtenéd ezt bővebben? - kérdi arcán kisebb mosollyal és érdeklődő hangszínnel - ha az indokod megfelelő is nme fogok viszatérni oda. Nem azért hagytam el azt az undorító helyett! - hangjából már a düh tükröződik és Katanájához nyúlt

~ Nagyon örülök neki, lesz mit magyarázkodnom...a pokolba.... ~ gondoltam miközben hátamon a hideg szaladt végig.
- Ha óhajtja. Habár rövid leszek nem akarom elfecsérelni az időt. Láttam ahogy Aizen hogy törődik a szeretett népével...semmit nem ér neki az Arrancarok élete. Röviden ennyi... -fejeztem be kis dühvel a hangomba de illedelmes hangnemben. Nem volt időm Love-ra nézni így csak remélni tudtam, hogy nem csinál semmi butaságot miközben érdeklődök.
- Még mielőtt lekaszabolnánk egymást lenne pár kérdésem ami lehet a mögöttem álló Arancart is érdekelné. Hogyan szökött meg Las Nochesből és Aizen elől? Mi volt az ami miatt úgy döntött, hogy nem követi tovább Aizent? - hangomból a tisztelettettnem felejtettem ki közben hátráltam és Lovot is toltam magammal miközben Armando- val szembe néztem. Jobb kezemet Katanámra helyeztem. A Vonat alól kisebb gőzcsóvák csaptak fel síkító hangon. A levegőben érezni lehetet a feszültséget. Az Előttem álló Arancar arcáról kisebb értetlenséget és bizalmatlanságot lehetett leolvasni.

Love nem sokat tudott beleszólni az éppen folyó eseményekbe, így inkább csak hallgatta a két másik arrancar beszélgetését. Nem tudta eldönteni, hogy Akki tényleg gyűlöli-e Aizent, vagy sem, de minden esetre dühítették a szavai.
Nem sok idő telt bele és a két arrancar között a levegő ellenségesebbé vállt. Aztán még Akki is elkezdte távolabb lökdösni, így a lány már egyáltalán nem értette, hogy mi is az álláspont. Egy valamit tudott kivenni, mégpedig azt, hogy Akki és a Armando valószínűleg össze fognak csapni. Biztos volt benne, hogy Akki képes lesz elbánni az ellenségükkel, így fogta magát és még távolabb állt, majd támadt egy ötlete.
- Te foglald le őt, én addig szétnézek, hogy hogyan lehet innen kijutni! - kiáltja és mielőtt még társa bármit is mondhatna, befut egy közeli utcába. A sarkon azonban megáll és nekitámaszkodik a falnak. ... Mikor kifújta magát, gyors tempóban tovább indult, és utcákon keresztül csak futott, bár ő maga sem tudta igazán, hogy hova. Egy dologban biztos volt, mégpedig abban, hogy valamerre lennie kell valakinek, vagy valaminek, aki fenntartja ezt az illúziót. Bár nem tudta, hogy merre keresse, minden áron meg akarta találni, hogy kijussanak ebből a rémálom világból.
Ahogy járta az utcákat, rövidesen kijutott egy körforgalomhoz, minek a közepén felfedezni vélt egy padot, amin látszólag valaki üldögél. Egy gondolat futott végig az agyán, ami azt súgta neki, ez egyike lehet azoknak a "barátoknak" akiket Armando megemlített. Átvágva az úton a pad háta mögül közelített, remélve, hogy nem veszik észre. Bár ez eléggé kétségtelen, hisz' biztos tudnak arról, hogy mikor éppen mit csinálnak, de ugye próba szerencse.
Közelebb érve a padhoz, ismét elöntötte a félelem. A padon ugyanis nem valaki üldögélt, hanem valami... Nem is más, mint egy újabb madárijesztő. A lány megborzongott és karja is tiszta libabőr lett. Úgy érezte, hogy el kell innen tűnnie, de félt attól, hogy ha hátat fordít a bábunak, az úgy, mint az előző, ez is követni foglya. Jobb kezével lassan kardja után nyúl és azt fémes csikorgás közepette előhúzza. Maga elé tartja és pusztán arra tud gondolni, hogy talán jobb lesz attól, ha ezt itt és most levágja...

Miközben tessékeltem arrébb Love-ot nem igazán ellenkezett. Miközben diskurálok a másik Arrancarral hátrébb áll majd hirtelen kiabálni kezd Love:
- Te foglald le őt, én addig szétnézek, hogy hogyan lehet innen kijutni! - majd mondata végeztével elindul. Utána akartam nézni és szólni neki, hogy felesleges, de már csak azt láttam, hogy egy mellék utcába szalad be amii nem messze volt tőlem. Tekintetemet vissza fordítottam Armando- ra aki nyugodtan áll előttem kezét kardján pihentetve. Még lehetett hallani, ahogy Love nekivágódik egy falnak és fáradságból adódó nehezebb lélegzett vételét.
~ Hát ez nagyon csodás. Nem csak hogy minden nesztől összerezzen, de mellé még az önfejűsége és a feltűnési viszketegség is jellemző rá. Legalább kicsit természetesebb lehetek. ~
Eközben a másik Arrancar kihúzta az egyik kardját ami halk csikorgásával fűszerezte a vonat alól kitörő gőzcsóvák moraját. A Szél a hosszú fekete haját előre fújta és belekapott a ruhájába is. Követtem a példáját és én is előhúztam kardomat és a föld felé szegeztem az élét.
- Én komolyan beszéltem. Igen modortalan dolog, ha a hozzád szegezett kérdésre nem adsz választ. Ámbár az is igaz, hogy vissza kell vigyünk és megértem ha ezt meg akarja akadályozni. - mondom nyugodt hangon. A szél belekap az én hajamba is és végig szalad az arcomon. Ez a szél nem olyan hatást kelt mint a többi. Semmi élet nincs benne még Mondo sivatagos területein uralkodó szélbe is több élet van mint ebbe. Az előttem álló kicsit sem mozdul csak áll ott magában kardját maga előtt tartva arcán egy olyan mosollyal ami a harcok előtt szokott látszani a harcosokon.
- Úgy látom nincs mit tenni, nem akar beszélni és nem áll szándékában vissza jönni velünk. Én nem szeretek a hozzám hasonlóakkal harcolni így ha van egy lehetőség, hogy elkerüljünk ezt mondja meg. Kivéve persze azt, hogy elengedem. - Hangomat az izgalom járta át és a kérlelés is megbujt benne.
- Esetleg elmondaná, merre van az aki ezt az illúziót fent tartja és milyen lény is ő valójában vagy felesleges jártatni a számat? - Fejeztem be semleges hangnemben miközben kardomat vízszintesen magam elé emeltem. Pár lépést hátráltam és vártam mit reagál az előttem álló Arrancar aki mostanra már az ellenfelem lett.
~ Semmit sem tudok róla, se a harc stílusát se az erejét és végképp semmit a technikáiról. Most kellene Love, hisz lehet, hogy ő többet tud róla mint én mivel a nevét is ő mondta meg. Az a bolond. ~ Gondoltam miközben arcomra mosoly húzódott homlokomon verejték cseppek jelentek meg. Légzésemet próbáltam rendszerezni mivel úgy tűnt a harc elkerülhetetlen lesz.

[Mesélés]

Armando úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna Akki beszédét. Kardját lassan előhúzza, nem akarja vesztegetni az idejét, mivel az üzlet az üzlet. Le kell adnia a két arrancart élve vagy halva... Így szól az egyesség, amivel végre megszabadulhat Aizentől és Hueco Mundótól. Teljesen mindegy, hogy kik legyenek azok, de két arrancart kérnek cserébe.
Nem akar a lány után menni, vannak arra mások is... Elsődleges feladatának a valószínűleg erősebb ellenfél kiiktatását tartja, így lassan sétálva közelít, majd egy hirtelen sonidozást követően Akki felett pár méterrel jelenik meg és egy Barát lő el az irányába. Tudja, hogy ettől ellenfele aligha fog kiterülni, így miután ellőtte a Barát, kardjának markolatát mindkét kezével megragadja és feje fölé emeli. Egy közepesen erős ütést akar bevinni, s ahogy közeledik ellenfele felé, kardjával úgy ér egyre lentebb és lentebb.

[Love]

Kicsit remegve tartja kardját, még az is megfordul a fejében, hogy talán itt és most használnia kéne a resurrectionját. Love mögött a semmiből hirtelen feltűnik egy férfi alakja, kezében egy katanával és a lány felé hasít vele, aki alig győz a földre lapulni, nehogy elérje a penge. Lovenek sosem volt erőssége a karddal történő harc, a resurrection ereje viszont annál inkább használható. Nem is akar tovább várni, hisz' ő is tudja, hogy felélesztetlen ereje nélkül nincs sok esélye ellenfele ellen, hisz' biztos nem egy kezdővel van dolga, akkor valószínűleg észre vette volna a jelenlétét... A park lámpájának fényében végül "napvilágra" kerül a férfi kiléte...

Kisvárosi keresés - Magánküldetés //Lezárva// SamuraiDeeperKyo1

[ Akki ]

Armando nem akart válaszolni nekem. A környék semmit sem változott a vonat alól kifutó kis gőzcsóvák erős sípoló hang kíséretében rendszeresen és rendezetten törtek elő. Ellenfelem szeméből az elszántság tükröződött.
~ Hát úgy látszik ez elkerülhetetlen lesz. Először nézzük meg mire képes támadjon ő elsőnek. ~
Majd erősebben megfogtam a kardomat. Armando lassan elindul felém. Mostanra már teljes bizonyossággal lehet állítani a harc elkerülhetetlen. Kicsit hátrébb csúsztattam a lábamat, szememet teljesen rá szegeztem és nagy levegőt vettem amit vissza tartottam. Hirtelen közelebb Sonídozott hozzám a levegőbe ami nem kicsit lepett meg. A sebessége jóval gyorsabb volt mint amire számítottam. Tekintetemet oda kapva láttam, hogy valami készül.
~ lehet nem kellett volna megvárni, hogy ő kezdeményezzen ~ Gondoltam miközben világossá vált, hogy egy Bara fog kisülni ebből és az is lett. A bara hatalmas fény jelenséggel járt ami bevilágította a környéket. Nem tudtam pontosan mire készül ezért óvatosabban próbáltam cselekedni. Éreztem, hogy nem mozdul el onnan ahonnan a barát lőtte.
* Megpróbálok ki Sonídozni a bara elől a mozdony irányába haladva. Ha sikerül egy Barát lövök el az ellenfelem irányába miközben kardommal védekezek ahogy tőlem telik.*
A Bara száguldozott felém és elérkezettnek láttam az időt, hogy ki Sonídozzak a kék gömb elől.

[Mesélés]

Amint Love a földre huppant és ránézet támadójára a lámpa fénye megvilágította annak az alaknak a kilétét aki meg akarta ölni őt. Magassága szokásosnak mondható, haja feket és rövid, szemei kissé vöröses árnyalatúak voltak. Ruhája fehér színű volt. Kardja hüvelye fekete színű volt pengéjén megcsillan a lámpa fénye. Sokat nem habozott miután az iménti támadása nem érte el a célját így újra felemelte a kardját a feje fölé és suhintani készült vele Lovra aki ott fekszik előtte a földön. A környék sötét volt kivéve a kis lápa körül. Semmit se lehet látni .

[Mesélés]

Armandot nem éri meglepve az, hogy ellensége kikerüli ezt az egyszerű támadást, arra viszont nem számított, hogy Akki ilyen gyorsan visszatámad. Leérkezik a földre és gyorsan megfordul, elmenekülni nincs esélye. Akki baráját kardja pengéjének lapjával próbálja hárítani. A támadás becsapódásakor felkavaródó por miatt nem lehet látni, hogy mi történhetett Armandoval, de annyi biztos, hogy egy ilyen támadástól nem fekszik ki. Hirtelen a füstfelhő egy szemvillanás alatt odébb szökken, mintha csak egy nagy légáramlat csapta volna meg. Akki ekkor végre szembesülhet ellenfele resurrectionjával... Kinézete akárcsak a mesebeli sárkányoké. Nem is vesztegeti idejét;
- Kamikaze!/isteni szél/ - kiáltja, majd száját széttátva, pofája előtt sűrűsödni kezd a levegő, majd mikor már egy rendes fejnyi nagyságúra nő, száját becsukja, a gömb pedig villámgyorsan elindul Akki felé...

[Love]

A lány rémülten fekszik a földön, de a komolyabb sérülést elkerülendő sonidoval távozik és a lámpa mögött jelenik meg újra. Nem látja sok értelmét annak, hogy ily' gyenge alakban folytassa tovább a harcot, így össze szedve magát, bal kezét kardjára téve így szól;
- Tempestad! - szól, majd a testét körbevevő füstben eltűnik. Amint a füst tovább száll, meglátható igazi alakja...
Szemfogai, körmei megnőttek, szeme immáron macskaszem, teste átlátszó pirosas színben ragyog. Jobban megnézve akár epres gyümölcskocsonyával is össze lehetne téveszteni. Bal kezét kinyújtja ellenfele felé és ujjaiból méteres tüskéket formál, majd azokat tovább növesztve próbálja leszúrni ellenfelét...

[ Akki ]

Sikeresen kikerültem a támadást és még egy kisebb Barát is el tudtam lőni. Láttam ahogy a barám halad Armando felé megvilágítva a sötét útszakaszt. Armando azonban hamarabb ért földet mint ahogy kalkuláltam így sikeresen hárítani tudta a barámat a kardjának élével. Kisebb robaj keletkezet egy porfelhő kíséretében.
~ Hát ezt elszúrtam egy kicsit. Vajon mit fog most csinálni? Habár a barám amúgy sem okozott volna rajta komolyabb sérüléseket. ~ Kezemet a szeme elé raktam, hogy az erősebb lökés hullámmal érkező por ne mennyen bele. kardomat szorosabban fogtam és tekintettemmel a becsapódás helyén keletkező porfüggönyre meredtem. Hirtelen nagyobb energiát éreztem és a füst felhő elkezdett mozogni. Értetlenül álltam ott egy darabig majd a felhő hirtelen tova szökkent és egy lökés hullám ért el. A környéken lévő kisebb törmelék darabok tova szálltak vele. Mire észbe kaptam ellenfelem kinézete megváltozott. Az eddigi emberi alak helyett egy sárkány forma nézett velem farkas szemet.
~ Úgy látom komolyan veszi...de, hogy ilyen hamar felélessze kardját...vajon mi járhat a fejében? ~
Néztem rá értetlenül, de arcom vonásaiból kiszűrhető lehetett, hogy kezdem élvezni. A homlokom a verejték cseppek felszáradtak s tenyerem kicsit izzadni kezdett az izgalomtól.
- Kami Kaze - halottam Armando felől miközben száját kitátva egyre gyorsabban kezd mozogni a levegő ami egyre csak növekszik.
~ Ugyan mit csináljak? Ilyen szűk helyen nem tudok ide oda cikázni? és nem mellesleg tuti nem egy gyenge támadással próbálkozik. Miután ellövi azt a valamit megpróbálok megtámadni. Most jól kell időzítsek. ~ Lassan hátráltam hátrébb közben. kardomat egyre szorosabban markolva. Mikor már körülbelül egy dinnyényi nagyságúra megnőtt száját becsukja és hirtelen elindul a támadása felém.
~ Ez nagyon gyors...most! ~ Gondoltam miközben csodáltam a felém tartó szelet.
* Megpróbálok mögé Sonídozni evvel kikerülve a támadását. Miután mögé értem egy Rairin Shakkahou -t a hátába ereszteni remélve, hogy nem telt még el annyi idő, hogy reagálni tudjon a támadásomra. Ugyan sikerülni fog?* .
Armado támadása miden útjába kerülő, mozdítható tárgyat el tettetett az útjából és egyenesen felém közeledik. A lábammal elrugaszkodok a talajtól...

[ Mesélés ]

A Kard halad Love felé, de ő sikeresen el Sonidozik így a kard az aszfalton csattan kisebb szikrák kíséretében. Ellenfele lassan vissza fel emeli a kardját majd tekintetét rá szögezni. Eközben Love feléleszti a kardját mi felkavarja a környéken lévő kisebb súlyú tárgyakat és a port is ami körbe fonja. Ahogy eltűnik elő bújuk felélesztett formája pirosan izzik ami a környéket fényárba árassza el. Ujjaival ellenfelére mutat és körmeit megnöveli. Ellenfele azonban kisebb bonyodalommal kikerüli a támadásait és néhányat kardjával hárít miközben arcán egy ördögi mosoly látható. Egy gyors mozdulattal közelebb kerül hozzá és kardjával Love lábait támadja miközben ő maga is lehajolt így könnyebben tudj a a támadásokat intézni. A környékről a sötétség eltűnt és a házak falai, a padok és a kisebb fák is látszódnak.

[Mesélés]

Armandot nem lepi meg, hogy ellenfele inkább kitér támadása elől, minthogy kivédje azt. Következő gondolatai már arról forognak, hogy a sonidóval tova tűnt Akkit keresse. Észreveszi, hogy ellenfele mögötte jelenik meg, de már nincs ideje ellentámadást indítani, így inkább gyorsan összekuporodik a földön, szárnyait magára hajtja, így próbálva kivédeni Akki támadását.
Úgy tűnik, egy támadás ilyen formájában nem igazán hatja meg, mivel szinte azonnal felkel és immáron kitárasztott szárnyaival Akki felé repül, hogy közelharcban próbáljon meg felül kerekedni ellenfelén. Szarupikkelyes teste nehezen sérthető meg és kézfején éles karmai csak arra várnak, hogy Akki húsába marhassanak... Jobb karját felemeli és mikor már elég közel van, lesújt vele ellenfelére...

[Love]

A lány támadása elsőre úgy tűnik, hogy sikertelen lett, de ez nem riasztja vissza, ugyan Love képessége különböző támadások és védekezések egész tárházát biztosítja. Látván, hogy ellenfele a lábait vette célba, azokból is kinöveszt pár tüskét, amikkel úgy próbál célozni, hogy ellenfele karját sebezze meg. Akármi sül ki ebből a támadásból, bal karját kitartja vízszintesen, majd ökölnyi méretű tüskék nőnek ki belőle, így jobbára úgy nézhet ki, mintha egy buzogány lenne a karja. A terve az, hogy egy erős ütéssel mér támadást ellenfelére...

Akki

Amint a lában elhagyta ataljt sikeresen kikerültem Armando támadását ami úgy süvöltött végig az utcán mintha egy természeti csapás. Nekem sikerült mögé Sonídoznom és felé lőttem a Rairin Shakkahou-mat. Ő hátra pillantott és látni lehetett rajta, hogy nem tud kitérni a támadásom elől. Már már biztosnak hittem a teljes találtaott azonban ő a Szárnyaival sikeresen csökkentette támadsom sebzését. A becsapósáás következtében kicsit hátrébb repültem , de sikeresen talpra estem és kardomat felemeve egy ujabb támadásra készültem. Armandot teljesen beborírttota a füst amit a becsapósás után kelettkezett. Éppenhogy csak felemltem a kardomat ő kilépett a füstfelhőből kitárt szárnyakkal és elindult felém karmai vérre éhezve.
~ Micsoda...semmi karcolás nicns rajta? Vastag a bőre annak a szemétnek... akkor más technikát alkalmazok...nem szeretek ölni és hál istennek nem is szabad megölnöm...nem tudom mit bír ki a bőre...jó tüzet tűzzel.. ~
Közben technikát váltottam és a Shinkirou - t próbáltam alkalmazni. Ahogy közeledett felém léptei nyomán az aszfalt feltört és földrengés szerű hullám rázta meg a környéket.
* Megpróbálok akkor suhintani a kardommal amikor nem olyan messze van tőlem és elmormogni a támadásom parancs szavát evvel illúzióba ringatni őt. *

Mesélés

Ahogy az ismeretlen férfi sikeresen lehuppant Love lábai elé z arcára kisebb mosoly húzódott. Azonban Love gyorsan tudott reagálni így sikeresen hárítani tudta a támadását sőt a tüskéivel vissza is támadott ami eltalálta ellenfelét. De olyan dolog történt amire nem számíthatott. Ellenfelének hirtelen növekedésnek indult a reitsuja majd azokat a tüskéket amik körbe fogták őt el lökte maga körül. ő maga hátrébb ugrott majd hatalmas füst felhő terítette be. A lámpa égője hirtelen felrobbant és evvel egy időben egy érdes hang hallatszódott az ellenfél felől.
- Fanshi Hakaru !(illuzió Súlya) - És ez követően a füst egy tölcsér alakban széthúzódott felőle és elindul a kékes gömb Love felé...A támadás érősen világított és kiszámíthatatlanul mozgott. Vajon mi lehet ez a támadás és Love képes lesz kivédeni?

[Mesélés]

Armando megállíthatatlanul közeledik Akki felé, s már mér úgy tűnik, fizikai támadásokkal meg sem lehet érinteni. Akki mégis bevet egy olyan képességet, mely úgy látszik hatással van az arrancar elméjére, így az megtorpan és csupán maga elé bámul. Talán itt lenne az esély arra, hogy eldöntődjön a csata kimenetele. Habár Armando fizikai ereje veri Akkit, úgy tűnik, hogy az elmére kapott támadások már sokkal inkább hatásosak ellene...

[Love]

A lány erősen meg tudta ütni ellenfelét, aki mintha meghátrálna, hátrébb vonult. A tüskéket ellöki magától, reiatsuja koncentrálódik és egy különös támadást is elindít Love felé. A lány egy gyors sonidoval a férfi fölé kerül, ott összehúzza magát, s minden testrészéből tüskéket növeszt ki, így szándékozik ellenfelére esni. Love most úgy nézhet ki, akár egy nagy bogáncs. Ha így ráesik ellenfelére, azt valószínűleg megölik a tüskék, ha az viszont kivédi valahogy, akkor Love egy barát fog használni, hogy tovább gyengítse...

[Akki]

Armando egyre közelebb ér hozzám. Léptei megállíthatatlannak tűnnek és hatalmas robajt keltenek. Amint a lába elhadja a talajt, hogy kicsit előrébb ismét földet érkezzen, az aszfaltban hagyott lábnyomai gigantikusak voltak és körülöttük a járda szilánkosra tört darabkái fekszenek amik fel-fel röppenek mikor újra lép egyet. Szemei úgy virítanak rám, mintha csak egy jelentéktelen kis bogár volnék ami szerencsétlenül keresztezte az útját. Testemet kisebb borzongás járja át amint végig szemlélem a felém törtető monstrumot. Kardomat felemelem és váram a megfelelő pillanatot amit nem kellene el szalasztani.
~ Ne gondolj másra, csak az előtted lévő ellenfélre...zárj ki minden zavaró tényezőt... ~ Majd tekintetemet teljesen rászegeztem és a pislogással is leálltam ~ Most! ~ Húztam össze szememet és ráncoltam szemöldökömet miközben kardommal legyintettem egyet kardommal
- Aka Mirage! - formáltam hangokat a szám segítségével majd feszültem meredtem az ellenfelemre. Az ellenfelem két lépést tett még felém majd megállt.
~ Rendeben...sikerült...nyugi. ~ Gondoltam miközben szememet becsuktam a lélegzetem lelassult kezeimet le engedtem s kardom hegye kisebb csikorgással ért hozzá a járdához. Sikerült teljesen megnyugodnom és beleférkőzni az elméjébe.
* Ott megpróbálom először rákényszeríteni arra, hogy tovább harcoljon velem és vereséget szenvedjen a fizikai erejével és ha ettől nem gyengülne el annyira, hogy el ájuljon akkor Egy Aizen-nel való találkozást próbálok meg kísérelni. Ha az elméje ezt is kibírná és a teste továbbra is megőrizné a felélesztett formáját egy Mizuchi-vel próbálkoznék amivel valószínűleg már teljesen térdre kényszeríteném. * A lélegzetem teljesen stabil lett, és sikerült kizárnom mindent a környezetemből az elmém véleményem szerint teljesen ráállt a technika következő fázisához...

[ Mesélés]

A Love felé tartó löveg gyorsan haladt. Amikor szinte úgy tűnt, hogy eltalálja ő ki Sonídozott előlle, azonban kicsit eltalálta a bal lábán. Ennek következtében kicsit lelassult és nem egészen akkor érkezett ellenfele fölé amikor tervezte. Amikor fölé ért testéből tüskéket növesztett és elindult lefelé, hogy fasírtot csináljon a különös egyénből. Amint esik mint egy tüskés gubó a füst felhő felett megállt. Egy Pajzs volt elrejtve a füst felhőben ami meg gátolta neki a tovább haladást. A férfi ránézz és gúnyos mosolyt villant meg felé ami alább hagy amikor észre veszi, hogy a pajzs megtörik. Kardjával Love felé csap és eltalálja az össze gömbölyödött testét, de csak az egyik tüskét érte a vágás aminek a következtében Love legurult a pajzsról majd földet ért és nem sokat tétlenkedve egy barát lőtt el, ami ismét fényt hozott a sötétségbe és szerte foszlatta a füstöt. A pajzs halvány zölden világított és ahol megtört és berepedt, ötét zöldebben ragyogott. A Bara neki csapódik a pajzsnak ami éles csörömpöléssel összetörik és Bara tovább haladt ellenfele felé aki megpróbált kitérni előle nem sok sikerrel. Bal kezénél sérült meg, ami a földre csöppenő vér is alátámasztott. A férfi teljesen meg volt lepődve és mintha kicsit pánikba is esett volna. Hirtelen elindul Love felé és kardjával vadul csapkodni kezd. Elmélye teljesen elhomályosult a dühtől.

[Mesélés]

Akki elmére ható támadása sikerrel jár, így megjelenik ellensége fejében, ahol az tovább támadja őt. Akki azonban felül kerekedik rajta és mikor már úgy tűnik megtörte ellensége akaratát, az valahogy mégis összeszedi magát. Mégis hiába nagy az akarata, Akki kiüti és onnantól már ő dönt ellensége felől...

[Love]

Meglepődik ellensége furcsa védelmén, majd miután lejut arról, egy barát süt el az irányába, amitől az összeomlik és ellensége látszólag elveszti ítélő képességét. Őrülten kaszabolja a levegőt, próbálja elérni Love-ot, aki egyre csak hátrál és a következő lépésén gondolkodik. Győzelméhez úgy tűnik már nem sok kell, aminek eléggé örül, hisz' nem akar sokáig ebben az őrült világban lenni. Nemsokára ki is gondolta a megfelelő harci stratégiát, majd annak megfelelően cselekedet;
Jobb kezének mutató és középső ujjából tüskéket formál és csak úgy mint egy karddal, összecsapott ellenfelével, aki le akarta őt nyomni. Nem várt sokat, gyűrűs és kisujjából is tüskéket formált, amik ellenfele kardjának másik oldalát támasztották meg, így az már kihúzni sem tudta kardját.
A lány mellkasából is kinő egy tüske, ami egyenest ellensége mellkasa felé tart. Közben bal kezét felemeli, karjából csuklótól lefelé tüskét formál és annak a végén a már megszokott bara tűnik fel. A lány képessége közelharcban szinte verhetetlen, így nem is csoda, hogy a férfit ilyen gyorsan útóléri végzete...