Előzmény:

Yoshizawa Kodama és Michinaga Ishinomori a Menosok erdejében egy furcsa kis csapatra akadt rá. Hat Bounto, akiknek a vezetőjük egy Arrancar volt, név szerint: Ortiga. Konfliktus született köztük, amelyből kiderült, a Hougyokut akarták volna megszerezni. Miután a két Arrancar legyőzte az árulót, s csatlósait, jelentést tettek Aizennek, aki engedélyt adott nekik az ügy további kivizsgálására. Kodama egyik fracciónja, a 25. Arrancar, Genki Kouga is velük tart, hogy hárman könyebben felderítsék a rejtélyt.

Mesélő: Nincs

Engedély: Megkapva^^

[Las Nochesben megkerestük azt a területet, ahol a legtöbb Bountohoz hasonló lélekenergiát észleltek a közelmúltban. Ez valahol Németországban, az Alpok északi területén volt. Elindultunk hát, hogy fényt derítsünk a rejtélyre. Kinyílt egy Gargantana, és mind a hárman ott álltunk benne. Éppen éjszaka volt, és a telihold óriási volt ezen az éjjelen. Egy elmaradott, kertes házakból álló kisváros fölött lebegtünk, ahol első látásra semmi élet nem volt. Távolabb hegyek voltak, amelyek teljesen körbevették ezt a területet, valamint egy óriási erdő. Egy hatalmas kastély állt a várostól nem messze egy nagyobb domb tetején. Eléggé félelmetesnek nézett ki, csakhogy ettől még jobban éreztem magam.
~ Elégé elmaradott egy kisváros ez. De hogyhogy nincsen senki az utcákon és nem ég egyikházban sem lámpa? ~ gondolkoztam el ezen. Majd így szólt Kodama:
- Érdekes... Nagyon érdekes...- mondta, zsebre tett kézzel, behunyt szemmel, valamint lehajtott fejjel.
- A hely pontos, ám... sehol semmi féle lélekenergia. Valamint nézzetek le a házakra! Rossz állapotban vannak. Nincs még olyan késő, hogy sehol ne égjen villany, vagy autók ne járkáljanak az úton. Ámbár, ha jobban megnézem nincs is rendes út...- közölte Kodama a velünk, aztán intett, és az utcára Sonidozot. Én meg Kodama után Sonidoztam. Sehol senki... Néhány ház ablaka betörve volt. Járműveket nem lehetett észlelni. Egyedül a hold fénye világította meg a környéket.
- Mit gondoltok? Hol vagyunk? Vagyis... hol vannak a többiek?- kérdezte Kodama gondolkodó hangon.
- Szerintem valami régi kihalt kisvárosba. - válaszoltam a kérdésre.

Kouga ötletére bólintottam egyet.
- Erre én is gondoltam... - jegyezte meg Kodama, majd elkezdett nézelődni.
- Először is nézzünk szét a városban. Kutassátok át a házakat, ha valakit megláttok kérdezzétek ki! Ishinomori! Próbálj eltekinteni a megszokott módszeredtől, és hagyd életben, akivel találkozol. Legalábbis, ameddig ki nem faggattuk. - mondta Kodama elmosolyodva.
- Okés de ha nekem beszól vagy valami ilyesmi akkor ne várjon tőlem könyörületet egy percre se. - mondtam mosolyogva.
- Persze sima emberek nem fogják megérezni a jelenlétünket, bár nem hiszem, hogy akadnak itt még sima emberek. Kouga te indulj el arra! - adta ki a parancsot Kodama, miközben egy hosszú utcára mutatott, amely tőlünk jobbra helyezkedett el..
Majd így szólt Kodama:
- Ishinomori tied lesz a bal oldal! Fél óra múlva találkozunk itt... - közölte velünk, és hátratettem a kezemet a fejemhez majd elkezdtem sétálni a bal oldali úton. Hátrafordítottam a fejét Kodama, s még egy utolsó mondatot hátrahagyott:
- Próbáljátok elrejteni a lélekenergiátokat! Fennáll a csapda lehetősége is.
- Okés főnök. - jelentettem ki majd folytattam az utamat.
~ Ugyan hova is menyek be először? - gondolkoztam rajta majd észrevettem egy orvosi rendelőt.
~ Szerintem ide most benézek. - mondtam magamba és beléptem az ajtón.
Az ablakai ki voltak törve a padló tele volt üvegszilánkokkal és majdnem minden borítva.
Elkezdtem nézni az orvosi bejegyzéseket és félév alatt 59 ember halt meg.
~ Na itt se laktam volna halandó ként. Valaki van itt - gondoltam kihúztam a kardom és egyenesen a lélek energia felé tartottam a katanámat, majd elkezdtem a felé menni. Egy lélek volt az egyik nem felborult szekrénynél.
- Te ki vagy? - kérdeztem a lélektől.
- Én vagyok doktor Gotfrid. - válaszolt a kérdésemre és reszketett közben a félelemtől.
- Kik ölték meg itt az embereket? - kérdeztem tőle.
- A bountok akik a kastélyban élnek. - mondta remegve.
- Most már nincs rád szükségem - mondtam vigyorogva és a zanpakutomal kettévágtam. Majd pár pillanat múlva visszatettem a kardomat a tokjába majd kimentem az ajtón.

Az iratokból arra következtettem, hogy Bountok voltak a tettesek, akik valószínűleg a kastélyban éltek, vagy élnek még most is. Újabb árnyat láttam, de mikor újra odanéztem már hűlt helye volt.
- Kezd elegem lenni ebből a helyből. Van ott valaki?- tettem fel a kérdést, de tudtam, nem kapok rá választ.
- Mindjárt gondoltam...- szólaltam meg, aztán sóhajtottam egyet. Eldobtam a kezemben lévő feljegyzést, s tovább sétáltam. Hirtelen ismét megéreztem az illetőt, aki követett, s Sonidoval rögtön megjelentem előtte. Egy lélek kisgyerek esett hátra az ijedtségtől a sikátorban.
- Mégis mit képzelsz kit követsz?- érdeklődtem, miközben félelmetes arcot vágva ballagni kezdtem felé. Kezeim a zsebemben voltak. A kölyök sírva mászott a földön előrébb. Ekkor felkelt, ezt követően rohanni kezdett, ám ismét megjelentem előtte. Elkaptam a torkát, a falhoz kentem.
- Kik élnek a kastélyban?!- emeltem fel a hangomat. A gyerek csak a kezemet szorította.
- Halljam!- szólítottam fel.
- Nem... Nem tudom...- nyögte ki. Láttam rajta, hogy igazat mond, valamint belegondoltam, egy ilyen fiú valóban tudatlan lehet. A földre dobtam, s így szóltam:
- Takarodj a szemem elől... Csak rontod itt a levegőt.
Hátat fordítottam, majd otthagytam. Lassan letelt a fél óra, Sonido segítségévela találkozási pontra teleportáltam magam, vártam a többieket. Tekintetem a holdra szegeződött. Ekkor furcsa dolog történt. A városra rátelepedett a köd.
- Hm... Érdekes.- állapítottam meg halkan.

~ Már nem soká letelik a fél óra na elindulok már a találkozási helyre. - gondoltam és Sonido segítségével elmentem a találkozási helyre.
Majd a találkozási helynél találkoztam Kodamával.
- Helló Kodama. - köszöntem neki. Aztán így szóltam:
- Benéztem a orvosi rendelőbe és találtam ott egy lelket aki azt mondta hogy a várban vannak a bauntok és hogy ők öltek itt meg mindenkit.... ja és megöltem aztán a lelket. - mondtam Kodamának.
- És te találtál valami vagy valakit? - kérdeztem Kodamától és vártam a válaszát.

Időközben megérkezett Ishinomori, majd köszönt:
- Helló Kodama.
- Üdv. Na mi a helyzet?- tettem fel a kérdést, miután köszöntem neki.
- Benéztem a orvosi rendelőbe és találtam ott egy lelket aki azt mondta hogy a várban vannak a Bountok és hogy ők öltek itt meg mindenkit.... ja és megöltem aztán a lelket.- közölte a 77. Arrancar. Erre elmosolyodtam, hiszen sejtettem, hogy Ishinomori nem lesz túl kegyelmes a túszokkal szemben.
- Értem...- jelentettem ki. Ekkor megkérdezte, én milyen információkra bukkantam. Amint mondani szerettem volna, befutott Kouga is.
- Megjöttem... A keresés eredménytelen volt, sőt lehet mondani csak összekavarodtak a gondolataim... És most merre, hogyan tovább...Kodama...???- kérdezte a 25. Arrancar.
- Először is egyeztessünk. Hasonlóképpen, mint ti én is a Bountokra gyanakszom. Valószínűleg a lelkek nagy részét felfalták, a többi pedig másképp halhatott meg. Az egyik kocsmában furcsa iratokra leltem, amikből arra következtettem, hogy az emberek sejtették, valami nincs rendben itt. Talán egy lázadás indult itt el, ami miatt mindenki meghalt... Ishinomori!- rátekintettem a fracciónomra fél szemmel.- Szóval az orvossal találkoztál a rendelőben? Valószínűleg ő egy Demi- Hollow volt. A többiek is ebben a cipőben járhatnak... Már akinek a lelkét nem falták fel. Körülbelül 5- 6 ilyen található a városban. Mínusz egy, mert Ishinomori segített a dolgon. Személy szerint egy gyerekre bukkantam, aki a kocsma körül volt. Talán ott halt meg valamilyen balesetben, azért kötődik oda a szelleme. Kouga te is láttál hasonlókat ugye? Ez esetben erre a dologra fény derült. De miért nem jött ide egy Hollow, vagy Shinigami sem? Erre valószínűleg a kastélyban találunk választ...- állapítottam meg, majd Sonido segítségével a levegőben termettem, elindultam a bejárat felé, de csak sétálva.
- Na mi lesz? Jöttök?- kérdeztem hátranézve.

(A kastély így néz ki, de nem havas állapotban.)
~ Kíváncsi vagyok mit találunk odabent...~ gondoltam magamban.

- Megjöttem... A keresés eredménytelen volt, sőt lehet mondani csak összekavarodtak a gondolataim... És most merre, hogyan tovább...Kodama...??? - kérdezte a 25. Arrancar.
- Először is egyeztessünk. Hasonlóképpen, mint ti én is a Bountokra gyanakszom. Valószínűleg a lelkek nagy részét felfalták, a többi pedig másképp halhatott meg. Az egyik kocsmában furcsa iratokra leltem, amikből arra következtettem, hogy az emberek sejtették, valami nincs rendben itt. Talán egy lázadás indult itt el, ami miatt mindenki meghalt... Ishinomori! - közben ránk tekintett Kodama félszemmel. - Szóval az orvossal találkoztál a rendelőben? Valószínűleg ő egy Demi-Hollow volt. A többiek is ebben a cipőben járhatnak... Már akinek a lelkét nem falták fel. Körülbelül 5- 6 ilyen található a városban. Mínusz egy, mert Ishinomori segített a dolgon. Személy szerint egy gyerekre bukkantam, aki a kocsma körül volt. Talán ott halt meg valamilyen balesetben, azért kötődik oda a szelleme. Kouga te is láttál hasonlókat ugye? Ez esetben erre a dologra fény derült. De miért nem jött ide egy Hollow, vagy Shinigami sem? Erre valószínűleg a kastélyban találunk választ... - állapította meg a 8. espada, majd Sonido segítségével a levegőben termett és elindult a bejárat felé, de csak sétálva.
- Na mi lesz? Jöttök? - kérdezte hátranézve Kodama.
- Ja megyünk. - mondtam és a Sonido segítségével Kodama mellett teremtem. Pár pillanat múlva odamentem a kapuhoz és berúgtam.
- Hm milyen kedvesek úgy látszik nyitva hagyták a kaput. Hehehe. - mondtam nevetve és beljebb léptünk. Az udvar kihalt volt és mindenhol csontvázak hevertek néhány embert még karóba is húztak és már az időmúlásával csak a száraz csontok lógtak az éles végű fán. Néhány embernek meg már csak a nyakcsigolyáit szorította a kötél és voltak a toronyra lógatva kalitkák, amiből csontvázak végtagjai lógtak ki.
- Elég jó dekoráció. Hehehe. - mondtam kacagva.

Amint odaértünk Ishinomori berúgta az ajtót.
- Hm milyen kedvesek úgy látszik nyitva hagyták a kaput. Hehehe.- jelentette ki. Erre én megvakartam a fejemet, és kínosan kezdtem vigyorogni.
- Őőő... Azt hiszem ennyit az észrevétlen behatolásról.- állapítottam meg. Elég bizar egy hely volt, főleg, hogy minden felé csontvázak lógtak.
- Elég jó dekoráció. Hehehe.- nevetett Ishinomori igazán jókedvűen.
- Höh... Valóban...- jelentettem ki, egy gonosz mosollyal.
- Igazad van Ishinomori tényleg eltalálták, de nem hiszem, hogy nekünk csinálták volna...- mondta a szokásos komolyságával Kouga.
- Hé lazíts Kouga! Valószínűleg azt gondolták elrettentő hatást kelt majd bennünk ez a látvány. Így végső soron, bizonyos szemszögből nézve nekünk is készíthették. Vagy legalábbis a látogatóknak, ámbár nem gondolnám, hogy sokan járnak erre. Be kell valljam nekem bejön.- szólaltam meg, ezt követően a 25. Arrancarra mosolyogtam, elég őrült arcot vágva.
- Akkor szétválljunk, vagy hasonló???...- érdeklődött Kouga, mialatt a szeme sarkából rámtekintett.
- Igen ez lett volna a javaslatom... De először is, menjünk be!- adtam az ötletet, és a bejárati ajtóhoz ballagtam, zsebre tett kézzel. Bekopogtam, csak úgy szórakozásból, de nem jött reakció.
- Hm... Talán nem látnak minket szívesen. Milyen kár! Na de nem gond! Okozzunk nekik kellemetlen meglepetést!- szólaltam meg, aztán benyitottam a hatalmas ajtón. Odabent egy terem fogadott minket. Sötét volt, az ablakon átvilágító telihold kölcsönzött egy kevéske fényt számunkra. Viszont érdekes módon az ajtó becsukódott mögöttünk, és a plafonon lévő csillár felkapcsolódott.
- Hú... Most aztán igazán beijedtem.- jelentettem ki érdektelen hangon. Két lépcső vezetett fölfelé, valamint három ajtó volt az emelvényen.
- Három ajtó, ugyanennyi Arrancar... Javaslom induljunk el körültekinteni a helyet. Azért nekem meg ne haljatok! Na majd találkozunk valahol.- közöltem velük, s a jobb oldali ajtóhoz Sonidoztam. Benyitottam rajta, ahol egy folyosó fogadott.
- Legjobb az egyenes út...- suttogtam, majd lassan, komótosan ballagni kezdtem előre.

- Akkor szétválljunk, vagy hasonló???... - érdeklődött Kouga. Erre így szólt Kodama:
- Igen ez lett volna a javaslatom... De először is, menjünk be! - adta Kodama az ötletet, és a bejárati ajtóhoz ballagott kopogott, de nem jött ki senki.
- Hm... Talán nem látnak minket szívesen. Milyen kár! Na de nem gond! Okozzunk nekik kellemetlen meglepetést! - szólalt meg a 8. espada, aztán benyitott a hatalmas ajtón. Odabent egy terem fogadott minket. Sötét volt, az ablakon átvilágító telihold kölcsönzött egy kevéske fényt számunkra. Viszont érdekes módon az ajtó becsukódott mögöttünk, és a plafonon lévő csillár felkapcsolódott. Erre így reagált Kodama:
- Hú... Most aztán igazán beijedtem.
Két lépcső vezetett fölfelé és volt három ajtó.
- Három ajtó, ugyanennyi Arrancar... Javaslom induljunk el körültekinteni a helyet. Azért nekem meg ne haljatok! Na majd találkozunk valahol. - közölte velünk a 8 arrancar. Én a középső ajtót választottam. Az ajtó mögött egy hosszú folyosó volt, ami tele volt festményekkel és a legtöbb festmény a halált ábrázolta.
~ Értenek a díszítéshez ezek a bountók. - gondoltam és tovább mentem addig, amíg egy ajtóhoz nem értem. Az ajtó előtt megálltam és lassan megfogtam a kilincset majd kinyitottam az ajtót. Egy hatalmas nagy könyvtárba találtam magam és hangokat kezdtem hallani. Majd elkezdtem a hang irányába menni.

A hangot egyre jobban hallottam és egy könyvespolc mögül kilógott valakinek az árnyéka. Füst szállt fel a könyvespolc fölül. Majd így szólt a könyvespolc mögött lévő ember:
- Törje meg a fényt a sötétség és eméssze el az emberek szívét a harag. Sötétség árnyai 1. fejezet. - mondta az ismeretlen. Pár pillanat múlva kilépett a polc mögül. Egy hosszú fekete hajú bounto volt az aki bagózott és egy könyv volt a bal kezében.

- Óh bocsás meg hogy elfelejtkeztem bemutatkozni Gaufrid Von Stern. - mondta Gaufrid eztán kifújta a cigi füstöt.
- Az én nevem meg Michinaga Ishinomori. - viszonoztam a bemutatkozást.
Pár másodpercig vártam aztán így szóltam:
- Na de most nekem mennem kell tovább.
Erre nem válaszolt semmit a cigis és én elkezdtem a háta mögött lévő ajtó felé menni.
Amikor már csak 1m-e voltam tőle kivette a cigit a szájából és amikor pont mellette
haladtam el ő rápöckölte a hamut a cipőmre. Erre én megálltam és lassan a kardomhoz nyúltam majd csaptam egy hatalmasat a bounto felé. De ő villámgyorsan elugrott onnan és a 2. emeletig felugrott a korlátra.
~ Ugyan mi lehet a bábja, talán a könyv. - gondolkoztam rajta.
- Na nem támadsz arrancar? - kérdezte a Gaufrid.
- Dehogy nem Gaufrid de most már nem fogom vissza magam. - mondtam vigyorral az arcomon. Eztán felugrottam hozzá és elkezdtem vágni felé, de minden vágás elől elhajolt.
Majd amikor egyszer szúrtam a katanámmal az arcát sikerült megvágnom.
Erre ő a sebéhez nyúlt és nézte a saját vérét. Majd kinyitotta a könyvet és így szólt:
- És most megmutatom neked az igazi erőmet. Éledj fel halál karom. - mondta a cigis bounto és a könyv körül fekete körök jelentek meg majd a könyvből kiemelkedett egy feketeszínű hosszúkarmú szörny.

Miután találkoztam a képmásommal, tátott szájjal, nyitott szemmel néztem magam elé. Ezt követően lehajtottam a fejemet, s kicsit remegni kezdett a testem. Csakhogy ez nem a félelemtől volt...
- Hmhmhm.... Háháháháháhá!!!- röhögtem, miközben őrült fejet vágtam. Fejemet a plafon felé emeltem, szemeimben a teljes őrület volt látható. Kis idő múltán abbahagytam, újra a földet kezdtem bámulni.
- Igazán érdekes... Itt vagyok egy "elvarázsolt kastélyban", ahol átkelek egy szellemvároson, egy galaxisnak tűnő szobán, aztán saját magammal találkozok egy oltárnál... Kezdem marhára élvezni ezt az egészet... Viszont sajnos nem a saját szórakozásom céljából jöttem erre a helyre, úgyhogy kénytelen leszek feltenni kérdéseket.- szólaltam meg, ezt követően felemeltem arcomat, a szokásos félmosollyal a számon.
- Most már gyere elő Bounto! Megúntam a saját látványomat... Látni akarom a te arcodat is, hogy tudjak dönteni milyen arcra kényszerítselek, mikor... megöllek.- jelentettem ki.
- Nos, nos... Úgy látom rájöttél ez csak a bábom képessége Arrancar.- szólalt meg egy hang, de nem tudtam bemérni honnan jön.
- Höh... Nem kellett hozzá sok idő. Ennyire ostobának néztél?- tettem fel a kérdést.
- Hehehe! Valóban... Nem szabadott volna lebecsülnöm téged. Ennek ellenére így is meg fogsz halni.
- Gyere elő, és talán megkímélem az életedet, ha minden információt elmondasz, amire szükségem van.- közöltem a rejtőzködő Bountoval.
- Nos, nos... Ez nem kivitelezhető. Harcolnod kell!!! Külömben megdöglesz!!- ordította az elmeháborodott hang.
~ Csodás. Még egy idióta.~ gondoltam magamban, s sóhajtottam egyet, megráztam a fejemet. Hirtelen a klónom elindult felém, villámgyorsan ott termett előttem, Zanpakutojával egy vágást indított. Magam elé emeltem a karomat, amin egy vágás keletkezett, s a vérem a báb ruhájára fröccsent. Hátrarepültem az ütés erejétől, de lefékeztem magamat.
- Te rohadék... Ki foglak belezni téged, valamint a gazdádat is.- mondtam, miközben összeráncoltam a homlokomat. Nem igazán díjaztam, hogy megsebzett az a nyomorult. Támadásba lendültem, Sonido segítségével a képmásom előtt jelentem meg, majd meg akartam rúgni a fejét, csakhogy ekkor két újabb másolat jelent meg, akik hátraütöttek.
- Mi?...- érdeklődtem, mivel értetlenül álltam az ügy előtt.
- A bábom képes felvenni mások alakját, valamint minden támadás érzékelése esetén megkétszerezi magát, aminek köszönhetően még véletenül sem tudod megközelíteni. A neve Zerstörend (Pusztító). Már akkor kiadtam neki a parancsot, hogy vegye fel az alakod, amikor a másik szobában voltál. Szintén az én találmányom volt, csakhogy te elrontottad!!! Zerstörend ott volt, mikor te is csakhogy nem érezhetted meg a jelenlétét a szerkezet miatt!! Egy szó, mint száz... Ki fog nyírni téged!!- kiabált a Bounto. A három alak felém kezdett suhanni, az egyiket megütöttem, de újra jött kettő. Harcba fogtam velük, ám állandóan sokszorozódtak. Engem nem igazán érdekelt ebben a helyzetben. Az egyik hátulról akart elkapni, de a fejére markoltam, majd egy Baraval szétlőttem azt. A következő hason akart szúrni, de mögé kerültem Sonido segítségével, eztán kitörtem a nyakát. Még egy közelített aminek a gyomrát megsoroztam egymás után 10 ütéssel, s az álla alá rúgtam. Ettől beleépült a plafonba. Egy pillanat múlva, valamelyik másik hátulról akarta levágni a kezem, de az arcába könyököltem és kirúgtam a lábát. Körbe vettek a hasonmásaim, már elég sokan voltak. Mondhatni zavaróan sokan.
~ Érdekes... Az újakon sehol nincsenek sebek.~ gondoltam magamban.
- Hé mond csak Bounto! A hasonmások mindig abba a formában jönnek elő, mint amilyen a másik szobában voltam?- érdeklődtem, közben a katanámmal védekeztem az ütések elől.
- Pontosan...
- Köszönöm.- mondtam, és elkezdtem vigyorogni.
~ Értem már... Azt mondta, nem lehet megközelíteni az eredeti bábot, mivel a többi azonnal a segítségére siet. Szóval ha azt sikerülne megtalálnom, valamint semlegesítenem, az összes többi megszűnne. De vajon miképpen jönnék rá melyik is az?~ merengtem magamban, aztán felcsillant a szemem.
~ Hát persze!! A vérfolt! Az eredeti ruháján ott van a vérfolt!!! A társain már nem látszik, mert azok az előző szobában lévő alakomat veszik fel!!~ jöttem végül rá a titok nyitjára.
- Itt a vége...
- Hogy érted ezt??
Elkaptam az egyik képmásom fejét a jobb kezemmel, majd magam körül kezdtem pörgetni. Elütöttem vele egy pár ellenfelem, ezt követően a levegőbe ugrottam.
~ Keresed a vért!~ gondoltam. Ekkor észrevettem azt, amelyiknek véres volt a ruhája.
- Megvagy...- állapítottam meg, s Sonido segítségével előtte tűntem fel, végighasítottam a Zanpakutommal. Minden más klón elmúlt... Egy alak esett hátra, aki fehér gázból állt, de emberinek tűnt. A következő pillanatban a semmiből tűnt elő a Bounto, majd a bábjához futott.

- Mit tettél te rohadék Arrancar?!
- Höh... Ahogyan az előbb is mondtam... Itt a vége.- jelentettem ki, hideg hangon. Egy konzervdoboz szerű valamibe visszahívta a bábját, s zsebre dugta.
- Mi a neved?
- Yoshizawa Kodama, Espada 8.
- Az enyém meg Albert Schmidt. Jegyezd meg, mert ez a név lesz azé, aki kioltja életed lángját!!!- ordította a Bounto. Én erre csak annyit tettem, hogy elrugaszkodtam felé a halálos szúrásra készülve. Ő ekkor előkapott egy darabka kristályt a zsebéből, amit megszorított, aztán eltűnt. Megszűnt a lélekenergiája, valamint minden vele kapcsolatos, akárcsak mikor a terembe léptem, egyálltalán nem érzékeltem a jelenlétét.
- Hm... Érdekes.- suttogtam, eztán elindultam a következő ajtó felé.

Elkezdet a szörny felém futni, majd amikor közel ért hozzám felugrott a levegőbe és készült lecsapni a fejemet a karmaival.
~ Ezt most tényleg komolyan gondolja, hogy egy ilyen szörnyet küld ellenem. - gondoltam és a bal kezemmel megfogtam a balkezét, amivel ütni akart volna. Majd jobb oldalra fordultam közben nem eresztettem a kezét és a jobb könyökömmel hasba vágtam eztán megfogtam mind a két kezemmel a bal kezét majd előre hajítottam. Hassal feküdt a szörny a földön én odamentem és, amikor kelt volna fel a fejét széttapostam a jobb lábammal. A padlón mindenhol agymaradványok voltak és a koponya darabjai.
- Na ez maghalt na mindegy rágyújtok még egy cigire az emlékére. - mondta lazán Gaufrid és rágyújtott még egy cigire. Odasétáltam elé majd a nyakához emeltem a katanámat.
- És most mit csinálsz elvágod a torkomat? - kérdezte a baunto.
- Ja elvágom a torkodat. - mondtam neki és ő csak kivette a cigit a szájából aztán a szemembe fújta a cigi füstöt. Eztán elrúgott magától majd ellapozta a könyvét és így szólt:
- Keljetek fel a sírjaitokból pokol zombijai. - mondta a bagós és kijött a könyvéből legalább harminc zombi. Pár pillanat múlva mind elkezdet felém szaladni és én elkezdtem őket rugdosni. Aztán egyszerre rám ugrott az összes zombi és én az összesest ellöktem magamtól majd elkezdtem őket zanpakutóval szétvagdosni.
- Jól forgatod a kardod, de lehet, hogy én is feltudom veled venni a versenyt. - mondta Gaufrid közben feltett a könyvespolcra egy leesett könyvet. Aztán én így szóltam:
- És azt hogyan neked még nincs is kardod? - kérdeztem tőle vigyorogva.
- Emelkedj fel az egekig bukott angyalok kardja. - mondta a bounto és kijött egy fekete kard a könyvből, aminek a keresztvasa 2 fekete szárny volt.

Beléptem az ajtón, ami mögött egy újabb hatalmas terem volt. Csakhogy ennek a közepén volt egy hatalmas szerkezet, melynek a közepén valami féle kristály forgott. A kristály gyönyörű volt, valamint nagy is.

Sugárzott belőle valamiféle energia, melyet akkor éreztem, mikor a galaxis szerű illúzió szobájában voltam. Nyilván kapcsolat állt a két dolog között, csak még nem tudtam rájönni micsoda. Nagy, zúgó hangot bocsátott ki a gépezet, a vezérlőjénél pedig nem más állt, mint Albert.
- Szóval te is itt vagy. Úgy gondoltad elmenekülsz előllem, csak mert egy másik szobába mentél?- kérdeztem, mialatt megráztam a fejemet. Ő egyszer hátranézett rám, vicsorítani kezdett, majd újra folytatta a dolgát.
- Hagyd őt békén Espada! Most nem ő lesz az ellenfeled.- jelentette ki egy másik Bounto, aki a sötétből ballagott elő. Felszabadította a szellemi erejét, melynek színe lila volt. Sejtelmes alaknak nézett ki. Nyilván valóan ő volt a legerősebb társai között.

- Értem... Uraságodban kit tisztelhetek?- érdeklődtem udvariasan, mégis csöppet gúnyos hangon.
- A nevem Frederik Weiland, ezeknek a Bountoknak a vezére vagyok. Te vagy Yoshizawa Kodama, a 8. Espada ugye? Albert beszélt rólad.- mondta Frederik.
- Igen így van. Jól elvoltunk a kedves Alberttel, csak egy kicsit idegbajos. Ráadásul mindenkinél okosabbnak érzi magát. Nem igaz őrült tudós barátom?- böktem fejjel a vezérlőnél lévő Bounto felé. Albert gyorsan hátrafordult, ezt követően ordítani kezdett:
- Engedd hogy megöljem ezt a rohadt Arrancart!! Semmi perc alatt végzek vele!!
Frederik azonnal lecsitította:
- Fogdd be Albert! Foglalkozz a feladatoddal, amire utasítottalak!
- Értem... Bocsáss meg Herr Weiland!- hajolt meg alázattal teljesen a tudós, és visszakullogott a számítógéphez.
- Nagy tekintélynek örvendhetsz itt barátom.- állapítottam meg, mialatt elmosolyodtam.
- Ez így igaz. Tisztelnek engem, mert én hoztam össze ezt a kis szervezetet, aminek ti már sok gondot okoztatok. Emlékszel még Ortigára a 89. Arrancarra?- tette fel a kérdést a Bounto, én pedig bólintottam.
- Ő volt az egyetlen, akit át tudtuk verni. Elhitettük vele, hogy a Hogyoku miatt utaztunk át Hueco Mundoba, pedig csak azért tartottuk, mert ő volt az egyetlen, akinek a Gargantanájával át tudtunk volna kelni, s elpusztítani Las Nochest.- szólalt meg a férfi.
- Tehát most már itt ragadtatok?- érdeklődtem.
- Nem pontosan... Ortiga beavatott minket a Garagantana titkába, szóval bármikor át tudunk kelni a Hollowok világába. Az ostoba teljesítette a feladatát.- vigyorodott el Frederik.- Nincs más hátra, minthogy megöljünk titeket, átjussunk Hueco Mundoba, majd leigázzuk azt.
- Ezt sajnos nem engedhetjük meg. Külömben sem lenne esélyetek a többi Espada ellen.- közöltem a Bountoval.
- Csakhogy, ott sokkal nagyobb erőre teszünk szert, mivel elszívjuk a szellemi részecskéket. Nem tudnak majd megállítani minket.- dicsekedett Frederik.
- Höh... Már csak egy valamit akarok kérdezni. Mi az a kristály?
- Úgy hívjuk Szenzaitekina Kessoo (Rejtőző Kristály). Teljesen elrejti a lélek energiáját annak, amivel érintkezik. A világon ez az egyetlen darab. Így nem találtak ránk a Shinigamik, valamint Hollowok sem. Pontosabban az Albert által feltalált szerkezet segítségével, mely egy védőburkot von a város köré. Most nyilván felmerül benned a kérdés, hogy ti miért találtatok rá. Gondoltuk, hogy nyomozni kezd majd utánunk valaki, ugyanis a társainkat megöltétek. Egy kis időre megszüntettük a pajzsot, a műszereitek pedig ránkakadtak. Belefutottatok a csapdánkba.- jelentette ki Frederik.
- Beismerem szépen kidolgoztátok a tervet, ám van itt valami, ami miatt nem fog sikerülni a dolog.- közöltem a férfival.
- Mi lenne az?
- Mi...
Ekkor a Bounto elé Sonidoztam, majd mind a ketten előrántottuk a fegyverünket. Az övé is egy katana volt, de még nem mutatta meg a képességeit. Összecsapott a két penge, melyek szikráztak.
~ Szóval az a galaxis illúzió szoba is a kristály segítségével volt megtervezve, plusz annak egy darabját szorongatta Albert, amikor elmenekült.~ gondoltam magamban. Éreztem két másik Bounto lélekenergiáját is a teremben, kik a homályban bújtak meg.
~ Remélem Kouga és Ishinomori hamarosan itt lesznek.~ mondtam magamban.

Elkezdtünk egymás felé futni és mind a ketten csaptunk egyet egymás felé majd felcsörrent egy telefon a bounto nem abbahagyta félúton a vágását és leszúrta a kardját a földbe. Én már nem tudtam megállítani a kardomat, mert lendületből vágtam így az beléállt egy könyves polcba. Elővette a bagós a telefonját és kinyitotta.
Csá haver.... nem most nincs anyag... tényleg nincs..... hanem tetszik szerez be magad.....te most mit csinálsz.... az király én éppen harcolok valami arrancar ellen.... na jó nem várakoztatom meg az ellenfelemet na csá. - letette a telefont és beletette a zsebébe Gaufrid. Eztán kivettem a polcból a katanámat. Pár pillanat múlva megint megcsörrent újra a bounto telefonja és kivette a zsebéből. Majd amikor vette volna fel a telefont én gyorsan odamentem a Sonidoval és kettévágtam a telefont.
A bounto a fejét fogta és így szólt:
- Most miért kellet szétvágnod? Na, mindegy van még egy. Ha jól tudom Herman hívott mindjárt visszahívom. - mondta a bagós. Erre én így szóltam:
- Nem fogsz te senkit visszahívni. Gyorsan nyomjuk már le ezt a harcot és majd aztán visszahívod, ha még élni fogsz. - mondtam neki erre ő rábólintott és megint elkezdtünk egymás felé szaladni. Majd amikor összecsaptunk volna én elugrottam a csapása elől és a háta mögé kerültem. Pár pillanat múlva a bounto megfordult és hátamat akarta szétvágni, de én felugrottam a mennyezetre majd onnan elrugaszkodtam és felé ugrottam és csaptam egy hatalmasat. Majd amikor közel értünk egymáshoz mind a ketten egybevágtunk. De én a kardját kiütöttem a kezéből így nem védte semmi és én nyugodtan végig vághattam a vállát.
Egymással háttal álltunk, majd Gaufridnak sok vér kiömlött a kezéből és összeesett. Pár másodperc múlva felkelt és elkezdet körülbelül kocogás gyorsaságban felém jönni. Aztán felgyorsult és gyorsan csapott egyet és én is majd összecsaptunk. Egy kicsit előre lökte a kardom majd végigvágta a hasam jobb oldalát.
~ Ez ügyes volt, de most megölöm, mert már untat. - gondoltam aztán így szóltam:
- Fumeiryou rotari koutetsu. - mondtam és körülöttem megjelenik 8 fekete kard a hasamnál vízszintesen. Amik 2 másodperc múlva elkezdtek forogni olyan gyorsaságban, hogy a bounto csak egy vékony fekete csíkot látott. A sonido segítségével elkezdtem körülötte futkorászni és folyamatosan nekimentem a forgó kardokkal. Pár másodperc múlva megfogtam a saját kardom és levágtam azt a kezét amiben a könyv volt. Pár métere elé sonidoztam és háttal álltam előtte. Elmúlt a 30 másodperc és széttört körülöttem a fekete kardok majd a bounto összeesett eztán a kezéből kiesett a kardja. Lassan odamentem hozzá és így szóltam:
- Lehet egy utolsó kívánságom? Mert elszívnák még egy cigit. - kérdezte tőlem a bagós.
- Hát nem. - mondtam és átszúrtam a torkán a katanám.
~ Na most szerintem bemegyek azon a kék ajtón. - gondoltam és beléptem szoba ball oldalán lévő kék ajtón.