Az osztag tagjainak további fejlődését szolgáló épületegyüttes. A Zankensouki (négy alapvető shinigami harci képesség) fejlesztésére külön-külön épületet hoztak létre, hogy az edzés megfelelő hatékonyságú és kellően biztonságos legyen.
A kidou technikák fejlesztésére egy nagy nyitott hátsó edzőtér van kialakítva sekki kővel körbe véve, hogy az eltévedt hadou technikák nehogy kárt tehessenek a környezetben - meg persze a növényekben.
A kardforgatást és közelharci technikákat egy fedett dojoban gyakorolhatják a shinigamik, míg a lépéstechnikák fejlesztésére egy kör alakú terem szolgál, aminek közepétől koncentrikus körökkel vannak megjelölve az egységnyi távolságok.
Az egész edzőkomplexumot kellemes virágokkal és fákkal díszített környezet öleli körül, melyben még egy apró tavacska is elfért.

*míg kint harcolt, hirtelen meglátott egy épületet, ami dojonak nézett ki. míg azt nézte, majdnem beledőlt a kardjába. Óvatosan elindult az épület irányába, majd a nyitott ajtón beleskelődött. Nem talált ott senkit. egy halk hahot mondott, de senki nem felelt. Vállat vonva belépett. Az ajtóval szemközti falon fakardok sorakoztak. Letámasztotta az ajtó mellé saját kardját, az idzatságát a homlokáról a ruhája ujjába törölte, majd levett két kardot. Iker-kard. Most így gyakorolt, újabb lépéseket és támadásokat akart kifejleszteni*

Az edzőterem előtt gyülekező osztagokat 4 csapatra osztottam, majd kiadtam az utasítást, hogy váltott rendben gyakorolják az négy alap harci képességet. Kezdetnek a kardforgató csapathoz csatlakoztam és nagy meglepetésemre, amikor a dojoba léptem megpillantottam egy ismerős alakot.
-Kinuye kisasszony?! Örülök, hogy megtaláltam. Már azt hittem le fogja késni az Ön által annyira várt edzést. - próbáltam a hangsúlyommal jelezni, hogy szeretem tudni, hogy hol vannak az embereim.
-Hölgyeim és Uraim, a 8. osztag új tisztje Kinuye Hikari, frissen végzett akadémiai hallgató. - mutattam a lány felé, aki láthatóan nagyon zavarba jött a sok ismeretlen látványától.

-Kinuye kisasszony?! Örülök, hogy megtaláltam. Már azt hittem le fogja késni az Ön által annyira várt edzést. Hölgyeim és Uraim, a 8. osztag új tisztje Kinuye Hikari, frissen végzett akadémiai hallgató *csak hebegett meg habogott, és egy kicsit szégyelte magát, hgoy így "eltűnt"*
- Sajnálom Katai-sama*hajolt meg* többet nem fog előfordulni. Egyébként Helo, Kinuye Vagyok...*mutatkozik be zavarta*

-Sajnálom Katai-sama - hajol meg a lány - többet nem fog előfordulni. Egyébként. Hello, Kinuye vagyok...
-Semmi probléma, csak mostanság Seireitei sem mondható túl biztonságos helynek így ajánlatos másokkal együtt mozogni. De örülünk, hogy megvan kisasszony. Akkor velünk tart az edzésben?
-Igenis! - hangzik el a válasz, amit egy szelíd mosollyal könyvelek el.
-Akkor seirezu , seiza!
A shinigamik a katonás fegyelemmel alakítják ki a sorokat és foglalják el helyüket.
-Mokso! - adom ki az utasítást a gyakorlás előtti koncentrálásra.
-Mokso, yame!
-Sempai-ni rei! - hangzik el a legmagasabb rangú shinigamitól a tiszteletadásra a parancs.
-Kiwizu! - állítom fel magam után a rangsorban a tiszteket.
Miután mindenki felállt rövid bemelegítés után kiosztottam a fakardokat.
-Alakítsanak ki párokat és kezdjék meg az alap vágás technikák, majd az alap küzdő technikák felváltott gyakorlását.
Megkerestem Hikarit a tömegben és magam mellé választottam párnak.
-Ahogy láttam mennek Önnek a dupla kardos harci technikák is. Gyakorolhatjuk akkor ezt?

*Beállt a sorba, és egy kicsit feszültnek érezte most magát, ami nem megszokott az edzéseken tőle. Így nem is figyelt oda az első parancsokra, csak csinálta amit az ösztönei mondtak. Mikor párokba kellett állnia, épp kiszemelt egy lányt, mikor a hadnagy odalépett hozzá*
-Ahogy láttam mennek Önnek a dupla kardos harci technikák is. Gyakorolhatjuk akkor ezt?
- Igen, mennek, tudja a...tudja, nekem ez szükséges*mosolyodik el titokzatosan*És igen felőlem gyakorolhatjuk ezt!

-Igen, mennek, tudja a...tudja, nekem ez szükséges. - mosolyodik el titokzatosan.
-És igen felőlem gyakorolhatjuk ezt!
-Nagyon bájos mosolya van kisasszony, de gondolom ezt már előttem is sokaktól hallotta. - kedveskedek a lánynak, miközben felmerül bennem a "vajon miért is mosolyodott el" gondolat.
-Ha felkészült, akkor Jime! - adom az utasítást és ezzel együtt felveszem a küzdő állást is.
A lány megfontolt nem támad és kellő mértékben tartja a távolságot. Ha közelebb lépek a megfelelő lábbal hátrál. Amikor irányt váltottam gyorsan tudott rá reagálni. A támadó és védekező oldal váltással sem volt gondja.
~Eddig ügyes. - gondolom magamban.
~Akkor kezdhetjük a próbát. - indultam el sebesen a lány felé.
Az egyik kezemben lévő bokennel oldalról támadok körívben, míg a másikkal egyenesen előre szórok.

*Ő is felvette a küzdő állást. Úgy gondolta, megvárja míg a férfi támadását, és az nem is késett sokáig. Érezte hogy először még csak teszteli. Gyanúja be is igazolódott, mikor a férfi hirtelen egyenesen előretört, egyik bokennel oldal körívvel támadott, a másikkal meg egyenesen előre. Nemes egyszerűséggel lépett el az előretörő bokentől, a másikat megállította mielőtt a támadás beérkezett volna. a másik kardjával a férfi háta fölé csapott*

Kinuye sikeresen tért ki, majd védett bele az első támadásba. Nem is tétlenkedett sokáig rögtön válaszolt egy csapással. Mélyen leguggolva egy lábsöpréssel próbáltam felborítani, vagy csak egyensúlyveszést elérni Nála, de mielőtt elértem volna a lábát magasra ugrott. A levegőben átfordult és az egyik bokent felém tartva a másikkal pedig magát védve kezdett zuhanásban.
~Nem gondoltam volna Róla, hogy ennyire mozgékony és energikus.
Keresztbe tartottam magam előtt a fakardokat úgy, hogy az egyikkel rátartottam a másikra, így erősítve a támasztást.
A könnyednek tűnő támadás nagy erővel csapódott be és majdnem kettétörte az egyik kardot. Még idejében tértem ki a támadás elől, így a kardom is megmaradt és ütést sem kaptam, de bárhogy is szépítjük menekülésre kényszerített a lány.
-Ön sokkal tehetségesebb harcos, mint az először mutatja magáról. Komolyan sikerült meglepnie.
Hikari láthatóan belepirul a dicséretbe.
-Nos, akkor nincs mit tenni. Növeljük a sebességet. - ajánlom fel, amire a lány helyeslően bólint.
Ismét megindulok a lány felé Közben elgondolkozom azon, hogy a lány nyilvánvalóan kétkardos zanpakuto használó, mivel ilyen természetesen más esetben nem tudná használni a két bokent. Akkor viszont tökéletes ellenfelek leszünk, mivel ismerjük a kétkardos küzdelem előnyeit és hátrányait.
Egy szúrás előre, amire a lány hátrál. Még egy szúrás, megint hátrál. Eddig azt teszi, amit ilyenkor szokás. Vágás két karddal keresztbe, most kell előre indulni, mivel védtelen vagyok. És a shinigami, mintha rendelték volna felém indult.
~Ez az. Ej-ej Hikari, nagyon kiszámítható vagy. - örültem magamban a pillanatnyi sikernek.
Egy gyors shunpoval a lány mögé kerültem és egyik bokenemet a nyaka elé helyeztem.
-Na erre mit lép kisasszony?! - súgtam a fülébe, mivel nagyon közel kerültem Hozzá.

-Na erre mit lép kisasszony?! *suttogta a fülébe*
- Mh, amit ilyenkor tenni szokás
*egyik kardján megváltoztatta a fogást, és a férfi homlokára csapott, aki így kiesett egyensúlyából, a következő ütést a nyakát fogó kard kezéé, így engedte el a a férfi. Érezte hogy a másik karddal csapnak felé*
~gyorsan túltette magát az ütésen~
*leguggolt így a kard pont felette ment el, talán a haját érintette egy kicsit, majd tengelye körül fordulva rúg a hadnagy állkapcsa felé. Mosolyogva tudja be, hogy az hátraugrik. Most itt lenne a lehetősége hogy befejzze a harcot, úgy hogy az egyik kardját a férfi nyakához a másikat az oldalához fogja, ellentétes irányba. De nem teszi. Gyorsan feláll, egyik kardjával a férfi dereka felé üt, a másikat maga előtt tartva védekezésnek*

-Mh, amit ilyenkor tenni szokás. - hangzik el a válasz, amit tettek is követnek...
Hikari a kard fokával vág homlokon, ami igen csak fájóan érint, majd a figyelmem lankadását kihasználva a fogából is szabadul. Miután sikerült visszazökkennem a harcba rögtön egy suihei (vízszintes) vágással próbáltam támadni, de Kinuye meglepő hajlékonysággal guggolt a földre, amivel sikerült épphogyelkerülnie a bokenemet, és egy gyors fordulattal próbált állon rúgni.
~Szóval így állunk?! Milyen kis pimasz a kisasszony.
A suihei do-t felreütve indultam meg a lány felé, ekkor kezdte el emelni a védekező kardot, de sikerült megelőznöm. Mivel a hely kevés volt vágáshoz, így nem maradt más lehetőségem, mint egy csípő dobást alkalmaztam Hikarinál. A földről felpattanva rögtön lesújtottam a földön fekvő shinigamira, aki kénytelen volt két karddal védeni a támadást.
-Tshö... - mosolyodtam el.
-Két kardunk van, nem de Hikari?! - a védekezésre kényszerült lányt a másik kardommal próbáltam leszúrni, ami láthatóan kissé meglepte...

*Meglepődött a felé tartó támadástól. Gyorsan pörgött az agya, hogy ezt hogyan is úszhatná meg. Két talppal gyomorszájon rúgta a férfit, majd a két kardját elengedte és gyorsan kellett oldalra fordulnia, hogy ne érje el egyik ütés sem. Hajszál híján bár, de sikerült. Most még egy kicsit le van lassulva, hiszen ilyenfajta támadást nem indítottak el ellene eddig. Ez még új volt számára. Gyorsan felállt, és védte a támadásokat. Itt látszott meg rajta, hogy egy kicsit elbizonytalanodott, hiszen csak védekezett, támadásokat nem is indított el. Majd egy erőteljesebb támadás után lábait megtámasztotta. Kifordult a férfi elől, egyik kardját blokkolta, minek következtében, bár kiütötte a férfi kezéből a kardot, de a csuklójára mért ütés, őt is a kard eldobására kényszerítette*

~Oh, nocsak. - lepődök meg a lány mozdulatán.
~Feláldozza az egyik fegyverét? ...érdekes megoldás. - filozofálok magamban.
Megdörzsölöm a kezemet, mert megéreztem a kard elvesztését a csuklómon. Majd mikor tompul a fájdalom ráfogok két kézzel a bokenemre és ismét küzdőállást veszek fel.
Úgy tűnik, hogy a shinigami kisasszony a test-test elleni harcban a közeli ellenféllel nem tud mit kezdeni. Ezt kell kihasználnom, de hogyan is. Merül fel a kérdés, de az ötlet nem vár sokat magára.
Futni kezdek Hikari felé és a fakarddal úgy támadok, hogy beengedem a támadását, de a vágást kikerülöm egy gyors elhajlással. A bokent egyik kezemmel elengedve a bordáit támadom, amibe kissé belerogyott a lány. Az egyensúly vesztését kihasználva a kard fokával lerántom a földre.
Okulva a korábbi esetekből kissé távolabb lépek és tartom a zanshint, nehogy megint valami Hikari-féle mozdulattal megjárjam.

*a bordára mért ütés után, kicsit összeroggyant, majd érezte ahogy lerántották a földre. Gyorsan felállt, és készült támadni, de most elkésett, a férfi már hátrébb állt tőle*
~mh...gyorsan tanul~
*mosolyodott el, majd a támadóállást már felvéve várt néhány másodpercig, és utána támadott. Az első csapást a bordák felé intézte, a férfi ezt sikeresen hárította, majd a mellkast és a felsőkart vette célbe. mosolyogva tudta be, hogy ezeket is kivédte. Közben szeme sarkából érzékelte, hogy a többi shinigami már mind állnak, és őket nézik. A felé lendülő csapás elől leguggolt, majd kirúgta a férfi lábait, minek következtében, az elesett. Majd néhány hátraugrással visszaszerezte a másik kardját, és az épp feltápászkodó hadnagya felé vette az irányt*

Kinuye meglepő hajlékonysággal rendelkezik, ami nagyon hatékonyan ki is tud használni ellenem.
~Ehh, ez rosszul esett. - tápászkodtam fel kissé öregesen.
De nem volt sok időm a nyűglődésre, mert már indult is felém. Az előző mozdulatot méltó módon kívántam viszonozni. Vártam amíg kellő közel ért és csapásra emelte a bokenjét. Ekkor egy shunpoval kerültem ki a támadást, miközben ráfogtam az egyik kardot tartó kezére és a lendületemet kihasználva a háta mögé csavartam a csuklóját.
-Bakudo no. 1, ...

-Bakudo no. 1, ...
~a franc...~*próbált gyorsan cselekedni, de már késő volt...*
- na jó, most megfogott*mosolyog a férfira*

-Bakudo no. 1, ... - Hikari láthatóan ledermed, majd egy kedves mosoly kíséretében közli, hogy:
-Na jó, most megfogott!
-...Sai! - fejezem be a technikát, de a zanshit már nem veszem fel, hanem közel hajolok a lányhoz...
-Azon gondolkodtam, hogy mivel tehetném édesebbé a győzelmemet? - súgom a lány fülébe.
-Szóval vagy igent mond a teameghívásomra vagy kénytelen leszek így elcipelni az irodámba.
Hagytam egy kis "gondolkodási időt" a lánynak és közben rendet parancsoltam a teremben, mert a shinigamikat látható módon lekötötte a mi kis harcunk.
-Uraim, ez nem színház! Folytassák a munkájukat! Érthető voltam? - parancsoltam a bámészkodókra.
-Hai, sensei! - hangzott fel a válasz egyszerre.
-Tehát?! - fordultam ismét a még mindig fogságban lévő lány felé.

-Azon gondolkodtam, hogy mivel tehetném édesebbé a győzelmemet? - súgták a fülébe
-Szóval vagy igent mond a teameghívásomra vagy kénytelen leszek így elcipelni az irodámba. Tehát?!
- Mh, igazából érdekelne, hogy tényleg Így képes lenne az irodájába cipelni, ha nemet mondok, de igent mondok *mosolyog még mindig* - Bár nem fogom ezzel kicsit a többiek ellenszenvét kiváltani? *néz rá kicsit ijedten*

-Kedves Hikari kisasszony, ettől nagyobb őrültségekre is csípőből képes vagyok. Szóval hihet nekem, gondolkodás nélkül megtenném!
Egy pillantást vetettem a gyakorlatozókra és némi instrukcióval láttam el őket, míg rendkívül fontos teázásommal leszek elfoglalva.
-Hol is tartottam? -visszatekintve a lányra, a sebzett arckifejezéséből ítélve kezdte kényelmetlenül érezi magát a kidou fogságában.
-Hm... hol is tartottam? Jah igen, akkor mehetünk. - kérdeztem némi éllel.
Egy hangom "khm" hagyta el Kinuye torkát, amiből arra engedett következtetnem, hogy nem értékelte a humoromat.
-Valami gond van? - feszítettem tovább a húrt.
-Ha kérhetném... - mondta mindezt olyan hangsúllyal és egy jellegzetes női "ha most tehetném egy kanál vízben megfojtanálak" tekintettel, hogy fontolóra kellett vennem, valóban elengedhetem-e.
-Ejnye, de kis morcosak lettünk! Parancsoljon. - mosolyogtam a lányra, miközben hagytam felszívódni a kötést.

*miután elengedték a fogságból, bűbájosan elmosolyodott*
- Köszönöm, de a többiek nem fognak rám neheztelni, hogy ellógom az edzést? *húzza el a száját* Tudja nem szeretnék a többikkel már az első nap rosszba lenni...

-Ugyan, ne butáskodjon! Az osztagunknál kiemelt figyelmet fordítunk az új tagok beilleszkedésére és mivel mi egy család vagyunk így meg kell ismernünk egymást. Tudnunk kell a gyengéinket és az erősségeinket, mivel csak ezek ismeretében minimalizálhatjuk a veszteségeinket egy csata során.
Kinuye figyelmesen hallgatott végig majd egy csendes "ühöm"-mel jelezte, hogy értette az eddig elmondottakat.
-Mivel még van Önön kívül is néhány új tagunk ezért, hogy könnyebben összeismerkedjenek az új tagoknak tartunk egy "Wellcome Party"-t. Megsúgom még én is viszonylag új vagyok itt az osztagnál... - mosolyodtam el és a szavaim láthatóan megnyugtatták a kissé aggodalmaskodó shinigami lányt.
-Van egyébként is elég dolga a beilleszkedéssel, a szabályok megtanulásával és ... - hagytam némi hatás szünetet - ... szeretném emlékeztetni a növényekre. Ezzel pedig az osztag többi tagja is tisztában van. Ők is átestek ezen és tudják milyen "újfiú"-nak, akarom mondani, "újlány"-nak lenni az osztagban. - nyugtattam tovább Hikarit.
-Akkor indulhatunk az irodámba?

[Szintfelmérés]

*A kapitány gondolkodni kezd. Kuroi ezt kifejezetten jó jelnek gondolja, hisz talán folytatása lesz a jelenetnek. Aztán, a kapitány mintha megvilágosodott volna megszólal.
- Még lenne itt valami... – kezd bele, miközben feláll az asztaltól és ráérős léptekkel az ablak felé lépked. Kuroi követi tekintetével a mozgását, majd mikor az ablakra néz, észreveszi az azelőtt pihenő katanát. Arcán megjelenik jól ismert félmosolya. ~… remek…~
Yuusuke- sama a kardhoz érve végigsimít rajta, majd hátára feszi.
- Tartanék egy kis szintfelmérést... Csakhogy tudjam milyen harcos vagy.-
Kuroi vonási meglazulnak és ő is kardjáért nyúl.
~ Karasu no tsubasa… itt az ideje, hogy megmutassuk a kapitánynak, hogy milyenek vagyunk együtt. Van kedved velem tartani?
~ Hogyne Shouta… már vártam, mikor szárnyalhatok újra…~
Kuroi ujjai a kard köré fonódnak, majd felegyenesedik, majd egy kényelmes mozdulattal felegyenesedik és a kapitánya felé fordul.
- Készen állok uram, indulhatunk. – Amint az utolsó hangot is kiejti, már lép is a férfi után, aki remélhetőleg egy olyan helyre viszi, ahol nem baj, ha kárt okoznak.
Kilépnek az iroda ajtaján és elindulnak az edzőterem felé.
Nem kell sokat sétálniuk, egy közeli épület előtt megállnak majd a kapitányt követve be is jutnak a belső helyiségbe. Odabent Kuroi meghajol a dojo küszöbén, majd beljebb lép és meg sem áll a terem közepéig. Kényelmes a mozgása, magába szívja a terem jellegzetes szagát és megfigyeli a berendezést… vár, hogy elkezdhessék.*

[Szintfelmérés]

Nyugodtan, rugalmas léptekkel haladok újdonsült tisztem előtt. Néhány perc könnyű séta után, máris a dojonál vagyunk. Egy edzőkomplexum része és mindig jól eső érzéssel pillantok a fák felé, amelyek körül veszik azt. Meg kell hagyni okos ember volt, aki ezt így építette meg. Azon fák alatt a legjobban lehet henyélni, például. Fél kézzel oldalra húzom az ajtót, majd belépek. Hátra pillantva látom, hogy Shuota meghajol. Féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon a gesztus láttán. Sose voltam a formaságok, szokások követője. Egyszerűen hidegen hagytak az efféle dolgok. Mindig is a saját fejem után mentem, bár a 13. osztag alatt megtanultam kissé nyugodtabb lenni. Eközben a tiszt a terem közepére sétál, s várakozóan tekint rám. A helyiség egyszerű berendezésű, mint bármelyik másik edzőterem.
- Akkor kezdjünk hozzá. - szólok, majd felveszem a szokásos kezdőpozíciómat. Jobb kezem behajlítva a hátam mögött, míg a balt előre tartva. Érzékeim kiélesednek és felkészülök a harcra. A körülöttem keringő lélekenergia megsűrűsödik, szinte látni lehet, ahogy ezüstös kékben tombol. Igazából ez még csak a ráhangolódás. Erőmnek alig tíz százaléka érezhető mostani állapotomban. Muszáj vagyok elfojtani, mert aki jó a reiatsu érzékelésben könnyen felismerheti, hogy van valami furcsa az enyémben. Nos, igen ennyi hátránya van annak, ha az ember Vaizard. Tudom, hogyha rájönnének rövid úton kivégeztetnének.
Gondolataim elkalandoznak, s ez végzetes hibát jelenthetne rám nézve. Azonban Shouta még mindig a helyén áll. Fejemet kissé félrebillentem, majd újra megszólalok.
- Vedd elő a Zanpakutuodat. - mondom neki, miközben újabb vigyor jelenik meg az arcomon. - Vagy ha gondolod, felőlem támadhatsz puszta kézzel is. Rajtad áll.
Eközben még egyszer végigmérem a férfit. Van egy olyan érzésem, hogy komolysága a harcstílusában is megmutatkozik. Talán még meg is lephet.

[Szintfelmérés]

- Akkor kezdjünk hozzá. –
~Rendben, akkor kezdjünk hozzá.~ *Kuroi megvárja, míg kapitánya felkészül a harcra, majd maga is hozzákezd az előttük álló harcra való ráhangolódásra. Szemeit lehunyja és vesz egy mély levegőt, hosszan, jól hallhatóan, majd bent tartja egy pár másodpercig és kifújja. A kiengedett levegővel ereszti szabadon lélekenergiáját, mely átlátszó feketén fogja körül testét és terjed túl vonalain szabályos karikát formálva, kifelé tágulva. Érzékei kiélesednek, gondolatai még jobban kitisztulnak. A kapitány tartása meglehetősen hanyag és az energia, amit áraszt magából sem túl sok… de mitől is kéne tartania? Még csak nem is egy hadnaggyal áll szemben… de talán lesznek még meglepetések az ő számára is.
- Vedd elő a Zanpakutuodat, vagy ha gondolod, felőlem támadhatsz puszta kézzel is. Rajtad áll.
~ Legyen… Karasu no tsubasa, megmutatod Magad neki?~ Választ nem kap, csupán egyfajta késztetést, hogy előrántsa kardját… hirtelen vágyni kezdett az ég felé…
Lassú, kényelmes, kecses mozdulattal felemeli és halk sikoly kíséretében elővonja kardját.
Szeretettel néz végig rajta, majd a hüvelyen fogást vált és két oldalra kitartja a két kecses formájú tárgyat, acélszürke tekintetével nem ereszti Yuusuke- sama alakját.
- Tobimashiyou, Karasu no tsubasa. - szól félhangosan majd hagyja, hogy a kard és a hüvely alakot váltson.
A katana és a tok matt feketeségbe burkolózik, majd megrövidülnek és ívben enyhén meghajolnak, súlygomjukról szalagot „növesztenek”, majd elveszítik matt fekete színüket és immár látható új formájuk. Két, fekete pengéjű szablyaként csillognak a beszűrődő fényben.

Tisztában van azzal, hogy ez egy szintfelmérés és azzal is, hogy éppen ezért nem szabad kímélnie kapitányát… így sem tehet benne nagy kárt. Fogást vált bal kezében tartott szablyáján és alkarjához forgatja, míg a másikat keresztbe mellkasa elé emeli és villámlépéssel kapitánya jobb oldalán terem, ezzel egy időben jobb kezében tartott pengéjével keresztirányú vágást indít derék magasságban. Ha Yuusuke- sama ellentámadást indít, akkor bal kezében tartott kardjával védekezik.*

[Szintfelmérés]

- Tobimasiyou, Karasu no tsubasa. - szól szinte suttogva, de én mégis meghallom szavait. Ha nem így volna, akkor is érzékelném a változást, mert katanája, illetve sayája hirtelen változni kezd. Mindkettő fekete színűre változik, majd egy-egy szablya alakját veszik fel. Csodálkozva döntöm oldalra a fejem, amint befejeződik az átalakulás.
- Szép kardok! - kiáltok oda neki, de rögtön védekeznem kell, mert egy shunpo után előttem tűnik fel és derékmagasságban egy vágást indít ellenem. Felugrok, majd az alattam elsuhanó Zanpakutuora tenyerelek és bemutatok egy szép kis kézenállást. Azután még a levegőben átfordulva, páros lábbal egy rúgást mérek a maga előtt tartott kardjára. Ha támadásom célba talál, akkor valószínűleg a terem másik feléig fog csúszni. Akár így lesz, akár nem lélekenergiát koncentrálok a kezembe, majd elkiáltom magam:
- Hadou 04: Byakuray! - szólok, aminek hatására fehéren izzó villámként hagyja el a kezem az energia.
Eközben egy mély hangot hallok meg a fejemben.
- >Áhh, látom megint harcol Sierashi kapitány.< - szólal meg Dotonryuu gúnyosan nevetve. - >A sok papírmunka mellett erre is van idő?<
~Nicsak, egy lusta sárkány!~ - vágok vissza hasonló hangnemben. ~Rég volt már, hogy hallottam a hangod. Már azt hittem, hogy hibernálódtál a sok alvásban.~
- >Hibernálódni?< - kérdezi meghökkenve. - >Valami hülye medvének nézel engem? Mit vársz tőlem? Annyi izgalom van mostanában az életünkben, mint egy üres zacskóban...<
~Te sem gondolhattad komolyan, hogy a kapitányi lét csak csatározásból áll...~ - gondolom, miközben kéken fénylő szememet Shuotára szegezem. ~Amúgy sem értem, hogy mit rinyálsz, hisz' most is épp harcolunk.~
- >Akkor figyelj oda! Lehet, hogy erős vagy, de még bármi megtörténhet...< - mondja, s részéről ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést. Egy mordulással jelzem, hogy egyetértek és most már teljesen az előttem álló küzdelemre összpontosítok. Ezután Dotonryuut a kezemben forgatva kezdek el körbe sétálni a teremben...