Felcsillant a szeme. Igaz, hogy az előbb egy kicsit ráijesztett a félpucér, zsebmatatós rém, de annyira akarták támogatni az ő kaktuszültetvényét, hogy egyszerűen nem érdekelhette az, mennyire megijedt. Meg hát már nem is félt, csak nem értette, miért kell a kis kockákat ennyire villogtatni, mikor ő is ruhában van, és még senki sem panaszkodott miatta. De nem tántorította el villogó papíros elvételétől, hogy eszében sem volt letakarítania a nyálát Gonosz Bácsiról, még akkor sem, ha bizony az ő nyála volt, mert Nayoko egy minitaichou, és azok bizony nem takarítják a beosztottuk lábszárát. Igazán tudhatná a Bácsi is, hogy ki is ő.
- Töszönöm, de nem atarom letatarítani a lábad. – mondta kicsi állát feltartva, jól ismert pukkancs fejet bevágva, miközben nagy fifikásan zsebre rakta a felajánlott pénzt. Nem tehetett róla, nem volt még elég keresete, hogy mindig új kaktuszokat vehessen, meg hát, Kaktusz úrnak is kellett teasüti, meg finom, friss tejecske, amiket pénzért meg kellett vásárolni, mert a minitaichouknak sem adják oda ingyen. Szégyellhetnék magukat! (/ ︡ ∙ш∙︠ )/ De nem volt kinek magyarázkodni, és Kaktusz úr pontosan tudta, mennyire nem bűnöző Nayoko, tetszett is neki, a kicsi lány ennyire jó üzletet tud csinálni, hiszen nem másért mosolygott legjobb barátjára, már teljesen megbékélt, sőt, nem is volt szomjas.
Persze, kicsi shinigami lányka szomja is elmúlt, főleg, hogy ennyi nyála lett hirtelen. A riadalom beindítja a nyáltermelést, ezt ő is nagyon tudja, látta már, hogy csöpög nagyok nyála is, ha meglátnak valami rémisztőt, mint amilyen a Mami is. Ő olyan igazi nagy taichou, hogy amikor elmegy a tisztbácsik előtt, azok annyira megijednek tőle, hogy folyik a nyáluk, és remeg a térdük, Nayo-chancsi szerint meg nagyon viccesek ilyenkor. Csakhogy most épp nem egy vicces, hanem egy Gonosz Bácsival volt dolga, és nem lehetett csak úgy figyelmen kívül hagyni, mikor mindenféle cicaminról beszélt.
- Melyit tigrist? (o*O*o) – nézelődött izgatottan a kislány, kereste a játszó pajtit Kaktusz úrnak, mert hát nem csak ő, de a legjobb barátja is nagyon szerette a cica-micákat. Türelmetlen volt, és persze, hogy zavarta, hogy ez a Bácsi feltartja, mikor nem is tud semmilyen cicáról, csak össze-vissza beszél. Hát, ha tudná, akkor úgyis mondta volna rögtön, de mivel nem mondja, ezért nem is tudja. Nem értette, micsoda viselkedés ez, és miért olyan buta a Bácsi, mint amilyen. – Atarom a cicát! Hol van?! – Rózsaszín haja csak úgy röpködött, miközben azt tudakolta toporzékolva, körbe-körbe tekeregve, merre is van a cica. – Nem is tudod! Hülye vagy! ( ︡ ∙_∙︠ ) – öltötte ki a nyelvét is durcásan, és még Kaktusz úrtól is megkapta a magáét a Gonosz Bácsi. Bűntudata sem volt, amiért csúnyát mondott, majd szétpukkadt kicsi feje, hogy sehol egy cica! Olyan mérges volt rá, hogy mindenképpen el akarta mondani a Maminak, de se a nevét nem tudta a Bácsinak, meg be sem tudott menni a Mamihoz, mert a gonosz útonfetrengő még mindig aggatott neki!
Egyik sokk érte a másik után. (O___o) Nem tudta, mit képzel magáról ez az akárkicsoda, de hogy ezek után hadbíróság elé fogja vinni, az már teljesen biztos volt. Nem ijedt meg a Mami említésétől, és egyáltalán, úgy csinált, mintha nem is ismerné. Annyira megharagudott rá, már azt nézte, mit lehet könnyen mozdítani, ami igenis nagyon nagyot üt, hogy jó nagy púp nőjön a záptojás fejére. ((#ш#)) Jaj is lett volna neki, ha nem ajánlja fel a haját, mert így Nayoko kicsi feje felett rögtön felvillant a baljós kis lámpa, és micsoda ötlete támadt. Majd bizony ő jól összekócolja a Gonosz Bácsi haját, és jól megdobálja, csak találjon valamit.
- Térem a hajad! (/ ︡ ∙ш∙︠ )/ – utasította a fetrengő semmirekellőt, és már fogta is a hosszú loboncot. Jól meghúzgálta, ide kötött csomót, oda hurkolt egy köteg hajat, olyan gubancokat kanyarított a sörénybe, egész szép madárfészek lehetett volna belőle. És miközben így csűrte-csavarta, össze-vissza begabalyította, kócolta, és szaggatta a Gonosz Bácsi haját, sokszor-rengetegszer körbekémlelt, nézte, mi mozdítható, és mi az, ami nagyon tud fájni. Meg kell bosszulnia, hogy a Mamit ennyire semmibe vette egy izéke, mikor a Mami olyan nagyon szép, okos, és ügyes, hogy azért lett ő a Taichou, és azért lehet Nayoko a helyettese.
Végül, mikor úgy látta, teljesen végzett, és már annyira nem lehet hova rakni csomót, hogy ne vegye észre a Gonosz Bácsi, hogy nem is fonta a haját, hanem csak egy nagyon nagy kócot csinált belőle, nem volt más választása, csak az első dolgot vette el, ami a keze ügyébe került, és aztán azt jól megsuhintotta a fetrengő szenvedő felé.
- Nesze neted! Ezt a Mamiért taptad, te nagyon gonosz! – vágta a Gonosz Bácsi arcába a viszonylag nagy, cserepes kaktuszt, amit az ablakpárkányról nyúlt le. Tartott ő mindenfelé szúrós kis jószágokat, mert nagyon szerette, és mert már olyan jó idő volt, ki merte költöztetni kicsi barátait a házon kívülre is. Szó sem lehetett róla, hagyja, hogy bent kicsik maradjanak, mikor kint sokkal könnyebben nőnek nagyra. De megtette, amit sosem akart! Bántott egy kaktuszt, mikor az a barátja volt, és mikor észrevette, mi is történt, még a Mami becsületéről is megfeledkezett. Mindenképpen bocsánatot kellett kérnie a kaktusztól, és tudatnia kellett vele, hogy akkor is szereti, nagyon. Annyira sajnálta, rögvest akciózni kezdett, és magával vonszolva legjobb barátját is az akcióba, rávetette magát az ellenségre, egy-két helyen, ahol biztos fájhatott, jól megtaposta, könyökét-térdét is lenyomta, nehogy lesodródjon a pályáról, ha nem elég jó a tapadás, aztán a Gonosz Bácsi mellkasára letelepedve, jól befészkelve kicsi kufferét, magához vette a kedves kaktuszt. Kaktusz úr csendesen, türelmesen figyelte a jelenetet, miközben lassan felváltotta a kaktusz helyét Gonosz Bácsi arcán, és egészen fáradtan, nagyon cselesen elterült rajta. – Bocsánat, ticsi tattusz, annyira nagyon sajnálom! (T~T) – motyorgott könnyekkel a szemében, és óvatosan ölelgette-simogatta kicsi bajtársát. – Annyira nagyon büszte vagyot rád, hogy megvédted a Mamit, mitor ez a Bácsi gonosz volt. Bohocsánat! – folytatta, és közben jót elfészkelődött az alkalmi fotelen, legalább már nem volt semmirekellő a Bácsi, mert csinált magának és Kaktusz úrnak kanapét belőle.