Csak pihegtünk kicsit, hogy kifújjuk az izgalmakat, amik abban a néhány percben értek minket, mióta itt tartózkodunk. Először is galádul bezártak, mumusokat szabadítottak ránk, beszippantottak, engem még egy csoport könyvvel is megsoroztak, Keisuke~samát zöldre pingálták, bár ezt nem tudom miként tették, valami biológiai hadviselés lehet :/, ráadásul a sokadik gonosz üzenetet kaptuk. >__> Kérdem én, hogy egy küldetés előtt senki sem pislant utána, hogy hova is megyünk? Még, hogy segíteni valakinek! Egy árva lelket sem láttunk, mióta ide jöttünk. >.<
Aztán valami nyújtott, krákogó hangra lettem figyelmes, meg zörgésre, s ha ez a szörny lesz, akkor biztos, hogy leverem rajta minden sérelmem! >_> Engem büntetlenül nem lehet csak úgy ágyúval lövöldözni, meg könyvvel dobálni! Ráadásul megbetegítette Keisuke~samát, aki az egyetlen esélyünk nagyobb mumustámadások esetén, így az ő részét is leverem rajta! Végül valami nagy landolt rajtam, aminek óriási karmos lábai az egyenruhámba kapaszkodtak. Megtámadtak, megölnek, kész, vége! Lepergett a szemem előtt az életem, míg lassú mozdulattal arra fordítottam a fejem, ahonnan nem sokára letépik a karom, vagyis meg voltam róla győződve, hogy az lesz a következő lépése. Egy kisebbet ugrottam is a meglepetésre, de csupán egy tarkatollas valami csimpaszkodott belem. .__.
Még szerencse, hogy nem kezdtem hangosan sikongatni, vagy nem lőttem le egyből egy shakkahouval, gondolkodás nélkül, mert akkor most bizonyára mindenki nagy szemekkel csodálkozna rám. Bár még lehet, le kell majd lőnöm, hiszen akár álcázott szörny is lehet. >.> Aztán ráeszmélek, hogy mit is mondott. Eszes? Honnan tudja, hogy okos vagyok? Netán belelát a fejembe? °O° Lehet, hogy agyat eszik, és ezért szállt a vállamra, mert onnan könnyen hozzáférhet? Nem hiszem, lehet csak az arcomra van írva, hogy mindig logikus következtetéseket vonok le, és tisztán látom a dolgok értelmét. ˇ^ˇ Igen, ő egy egészen kedves madár, most hogy így jobban belegondolok.
Kicsit grimaszoltam, miközben beszélt, mert túl közel volt a fülemhez, ráadásul úgy elnyújtotta a szavakat, hogy a dobhártyám majdnem kiesett a helyéről. @_@ Majd ha nem cseng már, akkor lehet megbeszélem vele a dolgot, s megtanítom suttogni, mert az egy igen jó dolog. Aztán a drága dicsérőmadár átpártolt Keisuke~samához, aki látszólag sikeresen összeszedte magát, de neki azért nem mondta Koooooody, hogy milyen eszes, pedig Keisuke~sama okosabb, mint én, vagyis a mumusokról sokkal, de sokkal többet tud.
Végülis úgy döntöttem, hogy Keisuke~samat követem, elvégre szemmel kell tartanom azt a madarat, ki tudja, miben sántikál. >_> Vagyis nem tudom, a sántikálnak mi a repülős megfelelője, de ha eszembe jutna, akkor az. .__.
Ahogy felfelé tartottam a hadnagy mögött a lépcsőn, ismét csengeni kezdett a fülem, vagy utó rezegni, mert mintha hangokat hallottam volna, meg fájt is, és Koooooody furcsán rekedt hangja volt ráadásul. Aztán felcsendült Keisuke~sama hangja is, de azt biztosan a fülem generálta, hogy megvédjen attól a borzadálytól, amit a a madár produkált, hogy ne fájjon tovább. Hajrá Keisuke~sama! *.* De végül csak felértünk, s már nem hallottam semmilyen nyekergés, mert azt másnak nem igazán lehetett nevezni, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy ismét csend és béke, már amennyire az lehetséges volt.
Nyugalmam és afeletti örömöm, hogy vége minden megpróbáltatásnak hamar alább hagy, amint én is megpillantom a kiírást. Újabb fenyegető táblácska! T.T Igazán megtaníthatná valaki festeni is ezt a viccelődőt, mert az igazán nem zavarna, ha festményeket lógatna fel mindenhova, de ezek a rejtvények, meg gonosz ígéretek a legjobb szándékú embert is felmérgesítenék, vagy elkeserítenék. Én aztán igazán optimista vagyok, de jobban örülnék, ha valami kedveset rajzolt volna inkább nekünk, mondjuk Koooooodyról egy portrét, vagy valami. Persze akkor ennyire sem tudnánk, hogy mit kell csinálni, de ezzel az ablaktalan versikével sem vagyunk előrébb.
Keisuke~sama tüzetesen kezdte vizsgálni a helyiséget, és a falakat tapogatta, amit kissé furcsállva figyeltem. o_O Gondolom kereste az ablakot, pedig mondták, hogy láthatatlan, meg a kilincs is leesett, szóval ez teljesen hiábavaló. Lehet az üzenet irkálóját be kellene mutatnunk valakinek a 12. osztagból, ott szoktak ilyen gonosz tréfákat kitalálni, ráadásul ez a homokos húzás igen galád volt, hiszen nem elég nekünk a víz? De nem hagyhattam, hogy Keisuke~sama egyedül vizsgálja át a szobát, így magam is jó alaposan körülnéztem, bár tapogatásig nem mentem el, azonban egy fél ablakot sem láttam, kilincset meg még annyit se! >_> Ez a vers hazudik, sőt az egész játék csalás, mert senki nem kérdezte meg, hogy szeretnék-e játszani, pedig azt úgy illik! ˇ^ˇ
Végül úgy döntöttem, hogyha nem szeretnénk a homokban elásott csontvázként véget érni, márpedig a hadnagy sem tűnt olyan csontvázas típusnak, akkor azon az ajtón be kell mennünk. Annyi erőt nem éreztem magamban, hogy esetleg berúgjam, pedig az olyan menő lett volna. *.* Helyette néhány másodpercnyi koncentrálás után egyszerűen rálőttem egy kidout.
- Hadou 33: Soukatsui! - kiáltottam az ajtó felé tartva kezem, s persze előtte megvártam, hogy a hadnagy ne az ajtó körül tébláboljon, mert azért őt mégsem szerettem volna megsütni.
Nem mintha lenne esélyem ellene, de nem volt olyan jól, szóval inkább nem kockáztattam. ^o^” Reméltem, hogy sikerült azt a láthatatlan ablakot létrehoznom, mert különben lehet valóban hallgatok Sierashi Katsuo Masaru~sanra és segítek neki felgyújtani a hajót. .__. Amennyiben ez sem használt, s az ajtó nem szezámozott, akkor megpróbálok kicsit gondolkozni, de abban biztos vagyok, hogy nincs láthatatlan ablak, szóval igenis nyíljon ki az ajtó, egy ilyen kedves kérlelésre! ˇ^ˇ