- Hát, szerintem nem nagyon akarod megtudni. De majd szerintem elmondom egyszer, ám lehet magadtól is ki fogod találni.- mondta sokat sejtető vigyorral, és ráadásba még rá is kacsintott Vörikére.- Áh, azért nem annyira érzékeny a lelked… na jó, van amiben az.- ismét csak vigyorogva mondta. De majd edzeni fogja Vörike lelkét, hogy ilyen téren is erősebb legyen. Természetesen csak is saját maga számára. Más csak ne éljen vissza ilyen dolgokkal. Mert hát csak úgy van az, hogy ha az ember valamiért megdolgozik, szereti ki is élvezni azt. Legyen az valami étel, vagy ital, ez esetben pedig egy hölgy megszerzése kapcsolat céljából. Szép is lenne, ha valaki más is akarná. Igen csak verekedések lennének akkor. Ez van, féltékeny alkat Motochika.
Nah, de ha már itt van az étel, akkor bizony hozzá is lát. A mozgás után jól esik a bőséges kaja. A krumpli és a hús meg is teszi. Nem zöldséget akar enni, abban nincs elég tápanyag a férfi test számára, és hát Motochika talpától a feje búbjáig férfi volt. De még mennyire, az az alkat, akit az anyja simán meg tud nevelni, de ez így van a legtöbb férfival.
Nézi, hogy Vörike mit is csinál. Valahogy nem így beszélték meg, de hát ahogy mondani szokás; Ha adnak fogad el, ha ütnek, szaladj el, vagy fordulj meg, és vágd istenesen pofán. Motochika pedig tartja is magát ehhez. Elfogadja a felkínált húst, és ha majd odakeveredik valahogyan, akkor el is fogja fogyasztani. De most elsőnek iszik.
- Arra bizony.- nem kapkodja el, lassan issza, ízlelgeti, csettint a nyelvével párat. Jelezve, hogy kifejezetten finom az ital, jó a hús mellé. De majd ha befejezték az evést, akkor lesz az igazi. Egy jó kis sör, mellé egy cigi, egy remek zaba tökéletes megkoronázása lesz.
- Nem-nem. Az a saját edzésem volt, és hát kaja előtt csináltam. Tehát amit most betolok az arcba, az bizony megmarad, azt még le kell dolgozni. Na jó, azért nem esek túlzásba. Csak egy kicsit mozgok majd utána, megszokás is, meg hát ez az osztagunk. Nem gond, ha mindig harcra készek vagyunk.
~ Na ja, jó az, ha mindig áll, Cabron. Vagy nem arról van szó?- kérdezte értetlenkedve Bagabondo. A jelek szerint kicsit sikerült félreértenie az egészet, de ez most el van nézve. Tényleg félreérthetően mondta Motochika.
- Oh, te neked nem kell. Tökéletes az alakod, így is meg úgyis. Meg azért az a saláta… hát nem hiszem, hogy hizlalna. De ha így is lenne, úgy is igazán dísz vagy.- nem mondja meg, hogy milyen is, de leginkább… karácsonyfa a legjobb hasonlat.- Óvatoskodni? Azt meg már miért? O.o Meghúztad valamidet, vagy mi? Áh, akkor majd csak fekszel…- ahogy kimondta, a nevetés is kiszakadt belőle. Fejrázás közben nyúlt a saját söréért, ezt le kell öblíteni, na meg a kaja mellé is fasza.

- Ahaaa. Akkor munka volt, vagy csak egy kis összeszólalkozás pár ismeretlennel? De elég kemények lehettek, ha le tudtak csapni. Áh, hát miért nem mész el a 4. osztaghoz ilyenkor? Úgyis ismered az egyiküket, rendbe rakott volna hamar, és gond egy szál se utána. Ám ha a kis lángod azt mondta, hogy ne hajszold túl magad, akkor hallgass rá, sőt, én is azt mondom, hogy akkor nyugi legyen.- mondta vigyorogva. Úgy szeretné majd látni elsőnek Vörikét ruha nélkül, hogy az összhatást nem rontják el a kék-zöld foltok. Persze úgy is megnézné, de hát na, ha lehet kicsit önző, akkor most az lesz.- Pedig néha jobb az, ha nem csinálsz semmit, hanem csak hagyod magad sodródni az árral. Most nézd csak meg, hagytad magadat, hogy elhívjalak ide és oda, meg miegymás, és tessék, egész fasza dolog lett belőle. Nem?- kérdezte vidáman mosolyogva. Szerinte egész jól alakultak a dolgok, simán ki meri mondani, hogy Vörike a csaja, még ha amaz ezt még nem tette meg. De majd megfogja idővel. Azon pedig elmosolyodik, amikor összeér a lábuk, pontosabban Vöriek reakcióján.
- Ilyenkor nem kell semmit se tenned, de egy kis szakét elfogadok.- jó is az a pia, úgyse nagyon szokták így kiszolgálni. Persze, hogy kap az alkalmon, ahogy azon is, hogy a térdes manővernél használja a sajátját, és kicsit erősebben simította a sajátját Vörikéjéhez.- Bizony, hogy jól tudod, bírom én a piát, az első olyan hat liter után már kicsit lassabb vagyok, de még magamnál.- és ha már erről beszélt, lehúzza a szakét, majd utána a söréből is iszik, majd eszik tovább. Jó kis bőséges ebéd, egy jó kis edzés után, ezután csak egy jó menet kéne, és tökéletes lenne a napja. De így is jó még, több, mint fél siker.
- Nem feltétlen olyan edzésre gondoltam, de majd egyszer azt is összehozzuk majd valahogy. De kaja után az nem jó, egy erősebb gyomros, és kihányod amit beküldtél. Az meg nem szép látvány.- elfintorodik egy pillanatra, és a kapott kérdésen pedig elgondolkodik.
-Oh, ez nem annyira nehéz. Én azt mondom, ha valaki szép, akkor mindegy mi van rajta, milyen a haja, mennyire vörös az arca, vagy éppen milyen ruha van rajta. Na meg már mondtam Vörike, tetszel nekem, és akarlak. Mindegy milyen is vagy, ezen már változtatni nem nagyon tudsz. Ami pedig még azt illeti, gondolom ilyennek neveltek, vagy ilyen a személyiségem, passz. Nem is kell ezzel annyit foglalkozni, a lényeg, hogy már a csajom vagy, és én a pasid. Vagy tévednék?- kérdezte sokat mondóan mosolyogva, és közben Vörike szemeit fürkészte érdeklődően.

- Ahaa, értem. Több ismeretlent kellett leverni a talajszintbe. A szokásos 11-es munka… imádom. Nincs agyalás, csak gyepálás.- közölte vidáman, majd hallgatta tovább Vörike történetét a gyengélkedő elleni ellenszenvéről. Meg is tudja érteni azt, unalmas tud lenni. Csak feküdni egész nap, nem csinálni semmit, csak várni, hogy végre engedjék már kifelé.
- Mondjuk úgy, kicsit érzékeny a lángocskád, kicsit nagyon. Elég gyámoltalan tud lenni nélküled, az már tuti. De legalább van egy házi dokid, én általában csak akkor megyek el, ha már muszáj. Egyébként meg hagyom, majd csak meggyógyul egyszer, a vállamat már simán vissza tudom rakni. Bár varrásra még nem vállalkozom, legalábbis nem szépségdíjasra, valahogy összetoldom és kész.- ámbár nem is hord magánál cérnát, és egyéb, ehhez szükséges dolgokat, éppen ezért kell meg tanulni jól harcolnia, és akkor nem is nagyon sérül meg. Bár akkor mi értelme a harcnak? Ha túl erős valaki, akkor már csak merő unalom az egész, mindenkit lecsap, és annyi, oda az élvezet, amit annak az esélye ad, hogy meg is halhatnak egy küzdelemben. Attól pezseg igazán a vére.
Szélesen elmosolyodik, végre Vörike is kimondta, hogy biza a csaja, és Motochika a pasija.
~ Azt hiszem, hogy megnyertem a fogadást.
~ Kapd be, te teliszart tornazsák. Dupla, vagy semmi, Cabron.
~ Majd még eldöntöm.
- Jaja, szerintem is hagyjuk, ásóval, meg kapával még lehet is verekedni, de egy haranggal? Meg nem lesz itt gond a veszekedésekkel, elvégre az osztagunk is olyan, hogy lerendezzük a vitás ügyeket egy kis verekedéssel, aki nyer, annak lesz igaza. Okés?- habár a hírek szerint, Vörike bele tudná döngölni a földbe, de akkor is ezt tartsa a legigazságosabb megoldásnak, na meg majd bevet pár trükköt, és akkor meg van oldva.- Na jó, nem mondok semmit, a lényeg már megvan. Na meg most se lettél annyira vöröske. De akkor vágod, hogy most már nem kell meglepődnöd, ha megcsókollak, meg ilyenek, egy pár vagyunk, köztük ez a bevett szokás, meg pár egyéb más dolog is… de arra majd máskor rátérünk.- mondta boldog mosoly társaságában. Naná, hogy most boldog, Vörike lett a barátnője, aki bírja is a strapát, Baa~chan se motyoghat, és Vörike még Hime barátja is, ez is meg van oldva, a húgi se fog motyogni, két legyet, vagy inkább hármat egy csapásra.

Elsőnek csak egy félmosoly játszott az ajkán, amikor lopva érintette meg Vörike a kezét, másodjára pedig már enyhe kis remegés is végigszaladt rajta. Ennek köszönhetően megremegett a keze is, amire Vörike lecsapott, mint éhes tyúk a takonyra. Ketten is játszhatnák ezt a játékot, de Motochika most nem megy bele. A végén tényleg szívrohamot kapna Vörike, aztán meg kapná a lecseszést mindenhonnan. Kell ez neki? Még szép, hogy nem. Inkább játssza, hogy kicsit zavarban van. Legyen Vörinek is egy jó napja, vagy pillanata. Jó napja már van, hiszen összejöttek. Sőt, mindkettőjüknek jó napja van már.
- Nem kell azt nagydobra verni, látják azt rajtad. Legalábbis ha velem vagy, és nyílt helyen, akkor biza látják. De csak nekem szól, szóval nem kell zavartatni magadat. Nem kell ide az önuralom se nagyon.- legyen csak zavarban, nyugodtan. Nem kell azzal foglalkozni, hogy mások mit gondolnak. Ha nem tetszik nekik valami, akkor keressenek egy falat, és addig verjék bele a fejüket, még máshogy nem látják a dolgokat, vagy el nem ájulnak. Ennyi az egész. Húzhatnak utána egy szép, véres csíkot, ha kicsit még mozgatják is a fejüket, akkor rajzolhatnak is.
- Eddig még nem mondtad, de majd csak megszokod. Én már csak ilyen vagyok, nehéz zavarba hozni. De legalább nem mondhatod, hogy unatkozol. Na meg a hajad is vörös, az is jól áll, az arcodnak is jót tehet, bár barna bőrrel is megnéznélek. Egyszer majd kimegyünk a tengerpartra napozni egyet.
~ Akkor nekem szerez naptejet, Cabron. Nem akarok leégni, de az is tökös lesz, ha egy vödör, hideg sörben áztatsz.~ kommentálta Bagabondo, hogy mire is lenne igazán szüksége, bár Motochika nem emlékszik arra, hogy egy szóval is mondta volna, hogy majd magával viszi, de annyi baj legyen.
Vörike nevetésére néz fel, mert éppen folytatta a falatozást, meg az ivást. S’ mivel már olyan sok kaja nem maradt, meg pia se, részéről is rendben van a lelépés.
- Hajaj, de még milyenekre. De akkor rendes leszek, és csak ha kettesben vagyunk, plusz-mínusz kardok, meg láthatatlan kislány, akkor piritalak. Okés?- kérdezte vigyorogva, majd felállt, lerakta a pénzt az asztalra, és felkínálta a karját Vörikének.
- Na, mehetünk, hölgyem?- kérdezte vigyorogva, és ha megvolt a karonragadás, akkor nyomás innen. Jó kis edzés után jó kis kajálás, most egy kis séta, és még ki tudja, hogy mi.