Trónterem

Tárgy: Re: Trónterem Kedd Jan. 24, 2012 9:25 am

Zsarnoki elnyomás (Én ugyan be nem hódolok)

Rosszallva nézem a térdeplőre, hogy hogy tudnak így megalázkodni azon személy előtt, aki csak az erejét mutatta, de lényegében a céljáról még nem mondott semmit. Az új térdeplő szavain meg teljesen kiakadtam.
- Hát, ha már faszt kell szopni, akkor szopom egy olyan valakiét, aki legalább hollow. Ha az íze nem is más. Engem megvettél kilóra, ha tudsz célt adni, erőt, és rendbe rakni ezt a bandát, akkor támogatlak, és hűséges leszek hozzád.
Gondom számított a rosszalló nézésre, hát tőlem meg is kapta. Bár lehet, hogy ő azt csinálta, de ne általánosítson. Ha behódol, akkor azt csendben is csinálhatná.
Miután lényegében magamba leírtam a dolgokat, akkor lettem figyelmes egy már korábban látott személyre, aki meg is szólalt ő pedig a pillangós lány. Bár most semmi pillangótól elvakultság nem volt a szemében, de akkor is nekem az elég élmény volt, hogy rajta ez maradjon. Hogy ki képes átjárót nyitni, arra mondott egy lehetséges személyt.
- Urahara Kisuke.
Étembe nem hallottam még ezt a nevet. Bár nem is vagyok annyira tapasztalt meg erős, hogy ismerjek mindenkit. De felettébb érdekel, hogy mégis milyen ember lehet az, aki képes átjárót nyitni a mi dimenziókba. Most hogy felmerült ez a kérdés, kíváncsivá tett.
- Nekünk nem Aizen kell, a gonosz bácsi helyett számokra, és törvényekre..folyamatokra van szükségünk. Nem mehetünk "x"-ből az "y"-ra a varázspálca nélkül.
Az biztos, hogy szőr állna fel a hátamon, ha egy Aizen hasonmást kapnánk. Mivel nem tudna mást adni, így biztos, hogy ott hagynám a fenébe, és jó messzire elmennék. Bár nem igazán értettem, hogy vajon mit is jelent az a varázspálca kifejezés. Ezzel mégis mit akart mondani? Bár nekem az is meglepetés volt, hogy egy pillangó sem volt a mondatban.
A megszólalásomat nem követte megtorlás. Nem lettem fali freskó, viszont ettől sokkal szokatlanabb dolog történt. A választ nem éppen attól a személytől kaptam akitől vártam, hanem a rózsaszín világ hercegnője termett mellettem. Elképesztő volt. Hihetetlen sebességgel mellém termett, és a kezét a vállamra helyezte.
- Aizen ravasz volt, és erős. Választásunk? Nem volt, arrancar néni.
~ Arrancar néni? - belűl hatalmas kerek szemek – Jó, hogy fiatalabbnak néz ki, de attól még nem kell le nénizni… Nem vagyok egy vén csorosznya.
- A gonosz bácsi Hueco Mundo királyát győzte le, innentől kezdve a döntés a kezében állt. S noha huncutságokat művelt, azért aranyos volt. - Jó nagyot kacsint rám. Gondolom látta az érdekfeszítő arcomat, majd csalódottan forgatta meg szemeit.
~ Aizen, igen legyőzte az urat de Hiába volt király, és soha nem hódoltam be neki. Mindig is magányosan jártam a homokbuckákat. Bár lehet, nem is volt ideje nagyon irányítása alá vonni. Hisz Lión hamar megtalált engem.
- Azt ne mond, hogy elfelejtetted honnan indultál. Lényünkben lévő kémiai folyamatok hatására a mohóság számunkra ösztön. E miatt az ösztön miatt tartottunk össze. Hatalom, tudás..számunkra értékesnek tartott fennmaradásunk megvédése. Minket nem Aizen tartott össze, hanem a vérszomjunk, amit a shinigamik felé irányítottunk. A gonosz bácsi erőt adott, hogy a vérszomjunkat csillapítsuk. S nahát, nahát...melyik arrancar viseli el a veszteséget? Mondjunk le felszínes egységünkről, erőnkről és váljunk veszett korcs lénnyé?
El kell ismernem van valami abban, amit mond. Miért is akartuk megszerezni ezt az erőt? Mindenkinek más a célja. De mégis. Egyvalami mindenkiben azonos. A lényünkhöz már hozzátartozik a harc, a gyilkolás, és az, hogy egyikünk sem tudja elfogadni a vereséget. Most már nem akarunk veszteni. Én ugyan nem felejtem el, hogy honnan indultam. Bevillan a kép, ahogy teljesen összeomlok, ahogy Lidérc lesz belőlem, majd ahogy őrá nézek, akit szívből gyűlölök, aki miatt erős akarok lenni. Aki miatt nem engedhetem, hogy veszítsek. Túlságosan belém ivódott ez. Túlságosan kötődök. Mérgesen összeszorítom a kezemet, és a fogamat. A közösség, amin tudom tesztelni, hogy hol tartok. A közösség, ami együtt ösztönöz minden beletartozót. Mondják, hogy az egységben van az erő, de ezért képesek lennénk egy látszólagos egységet megtartani? Arrancar-ok lettünk, most már nem vagyunk állatok, viszont ha azt vesszük, korcsok maradtunk. Gyenge lények, akik feladták teljes Lidércségüket, hogy kicsit emberebbek legyenek. Egyetlen lények vannak, akik igazán tiszteletreméltóak, akiknek igazán fejet hajtanék, azok pedig a Vasto Lorede-k. Viszont aki előttem van, az igazándiból nem is arrancar-nak néz ki.
A pillangóslány felsóhajt, majd a kesztyűén megnyom egy gombot, és a köpenye egy kis kapszulába sűrűsödik. Ekkor válik teljesen láthatóvá a feszülő egyenruha. Végignézek rajta, viszont egy ponton megakad a szemem. Nagy kerek szemmel nézek a tetoválásra. Egyszerűen nem akarok hinni annak, amit látok. Eközben szép lassan elindul, és odamegy a trónban csücsülő önjelölt úrhoz.
~ Ez… ez kizárt… hogy ő?... Ő az új… Ő lenne a Priméra? Az első számú Espada?...
Miután ezt tudatosítottam, egy fájdalmas tekintettel nézek el. Magam pedig tovább próbálom emészteni a dolgokat. Nekem mindvégig is Adán volt ez egy és egyetlen 1-es számú. Egy kisebb világ omlott össze bennem, amikor a pillangó hercegnőnek a lábán megpillantom a számot. Egyszerűen nem tudtam felfogni.
- Egyébként, a kezdettől fogva a vérszomjunk tett arról, hogy elbuktunk. Mindenki tudta, hogy Aizen bábúi vagyunk, s mégis vele mentünk, mert nem volt más választásunk. Így hát a bukásunkat magunknak köszönhetjük. De fogj egy pálcát, törd ketté, és kend a főnökre, mert ő alkotott téged. Az alkotónak csak a folyamat végéig van behatása az alanyra.
~ Ezt cáfolnám. Aizen bőven azután is sakkban tartott minket, hogy átalakultunk. Volt benne valami. Egyszerűen mindenki előtt egy lépéssel előrébb járt. Nem véletlenül mert senki sem szembe szegülni vele. Aki mégis megtette, az aláírta a halálos ítéletét. Még akkor sem lett volna esélyünk, ha egyszerre, egész Las Noches ront rá álmában. Valakiből gyűlöletet, valakiből szeretett és feltétlen kötödést váltott ki.
Szép lassan minden eddig feltett kérdésre választ kaphattunk.
- A nevem? Hát persze, modortalan vagyok. S. E. T. H. Seth. – betűzi először nevét, majd mondja ki egyből. - Valóban, valóban, rátapintottál a lényegre. Vannak terveim, ahogyan elődömnek is voltak. A különbség közte és köztem pedig… hogy én nem bukhatok.
~ Seth? Az egyiptomi alvilág istenének nevét viseli? Na és az ember ne gondoljon semmire?
Ilyen shinigamiból kettőt is tudok. Melyiket kéred? … Az egyikük, ahogyan azt Natalie volt szíves tudtunkra adni, Urahara Kisuke, az Emberek Világában találhatsz rá. A másikuk, nevezzük őt amolyan utódjának, a Gotei egyik kapitánya, ki képes volt mindannyiunkat becsapni. Senki nem is sejtette, hogy ő pontosan kicsoda. Masamune Raiden; még a kivégző osztag is elbukott ellene.
A térdeplők felálltak, és az úr mögé álltak, jelezve, hogy támogatják őt. Már ha az 1-es is mellé állt, akkor sokak feltétlen, ismét fejet hajtanak előtte. Nem kellet sokat várni többen próbálták jelezni, hogy az új urat elfogadták vezetőnek. De legalább már tudom a nevét. Natalie.
- Mindkettőt megölheted, de egyedül kevés leszel. Natalie, remélem, bízhatok benned. A fracciónodra viszont máshol lesz szükségem. … Á, az erő… - kezdte a térdeplős fiúnak válaszolni - Az erőnk fogyóban van, ha nem cselekszünk, de erről majd később, hiszen ez is mind a terv része. Minden bizonnyal tudom jól, mennyire vonzó lehet, hogy elérhesd a következő lépcsőfokot fejlődésedben. Mondd csak, találkoztál már a Vasto Lordékkal? Tudod, merre lehetnek? Tudod, mire lehetnek képesek?
Azt ne mond, hogy Ő felkereste őket. Hogy a hatalmas Vasto Lord-ok egyáltalán méltónak találták, hogy szóba álljanak vele?
- Az erő a minden, az erő a semmi, kedves. – fordult most felém, és válaszolt nekem - S te magad rettegsz-e attól, hogy egyszer csak elfogy az erőd, elfogy mindened, s nem leszel más ismét, csak egy gillion az erdőben? Emlékszel arra, milyen volt?
Volt egy olyan csillogás a szemében, ami olyasmit sejtetett, hogy kezdjek ezen a kérdésen gondolkodni egy kicsit. Hogy én magam rettegem-e attól, hogy elvesztem az erőmet? Szerintem erre mindenkinek az a válasza, hogy igen. Viszont ettől nagyobb problémát is mondott. Miszerint Gillion-ná való visszafejlődést. Ami azt jelenti, hogy elvesztem az erőmet, és önmagamat is. Elveszítem az esélyt arra, hogy megküzdhessek vele, és győzelmet arassak. Ha visszafejlődök Gillion-ná, ott végem van. Ha ez bekövetkezne, akkor inkább előtte öljenek meg.
Majd a mellettem levő férfi bátortalanul lép előre.
- Bocsásson meg… De mi a biztosítéka arra, hogy most nem fog az történni, mint egykor? Hogyan adhatja meg nekünk azt, amit Aizen, vagy Hueco Mundo királya adott annak idején?
Aizen mit is adott? Adott erőt, adott társakat, adott egy helyet, ahol lehajthatod a fejed. De az ígért győzelmet végül nem hozta el nekünk. Mint az már korábban is megfogalmazódott bennem, nekünk nem Aizen kell. … Felnézek a felszólalóra, és akkor látom, hogy nem is rossz.
- Nincs biztosítékom, arrancar. … Elégedj meg azzal, terveim biztosak, még ha a siker sosem az.
Viszont hátulról valaki előre sétál. Egy lány volt, aki világos lila hajjal lett megáldva. Pufogott egyet a mellettem álló fiúra, majd a pillangós lány mellé ált. Látszok rajta, hogy el van telve magától. Mintha ő lenne a világ közepe. Komolyan mondom az ilyeneket nem szeretem. Nem tudom mire van oly annyira eltelve megától. Csinosnak csinos, meg talán okos is, de itt ebben a dimenzióban nem ez a mérvadó. Valahogy nem érzem, hogy olyan kimagasló ereje lenne. De most kapok észbe. Érezzem magam megtisztelve, hogy a Primera volt olyan kegyes, és mellém lépett, és válaszolt a megszólalásomra. Egyáltalán észrevett. Ez egy sima semmirekellő Arrancar-nak hatalmas megtisztelés. Illetve az önjelölt úr is végül is felelt a kérdésemre.
Ami viszont koránt sem tetszette, hogy egy lány förmedt rám, és a mellettem álló férfira.
- Nincs szükségünk olyanra, aki Aizen módszerével irányít. A shinigami kudarcot vallott, minek indulnánk el újra azon az úton? Ugyanoda vezet! Ne is emlegesd, idióta!
~ Idióta? – hatalmas vörös érpattanás a fejemen – Mégis… Kinyírom…
Magamban már lényegében hatszor leszúrtam volna a felszólaló lányt.
- Ha figyeltél volna, akkor egy szóval nem mondtam, hogy nekünk egy Aizen kell. Én csak elmondtam, hogy miért volt olyan hatásos az ő uralma. Hogy egy legalább ilyen hatású ösztönző, összetartó erőre lesz szükség, hogy irányítható váljon az a banda, akik szívük szerint azonnal egymás torkának esnének.
Gonosz villanó szemmel néztem a lányra, jelezvén, hogy nem igazán szimpatizálok az előző felszólalásával.
Egy koppanásra lettem figyelmes. Az egyik katana a padlón koppant, és egy emelte tekintetét a trónfoglalóra.
- Én nem fogok megalázkodni előtted, nem hajtom meg a fejem, azonban hűséget fogadok, ha képes vagy bizonyítani, nem csak a szád jár. Az erődet már láttam, nem állnék ki veled, de hogy össze tudj szervezni és vezetni is képes légy egy ilyen kaotikus világot, inkább ész kell, semmint erő. Én ezt tisztelem igazán bárkiben, legyen az arrancar vagy rongyos, shinigami féreg. Ha bizonyítasz, hát legyen, bár őszintén szólva, most sincsenek komoly fenntartásaim. Örülök, hogy végre valaki bele mer ülni abba a trónba és azt mondja, vállalja azt, amit Aizen megpróbált.
A lány ezután visszadőlt a falnak. Jelezve, hogy ennyi lett volt a mondanivalója. Nem ragozta túl a dolgokat. Ahhoz, hogy valaki tudja uralni ezt a világot, ahhoz nem tudom, hogy mi kell igazán. Aizen mutatott egy irányvonalat ez ügyben viszont az ő uralma sem volt tökéletes.
- Erről van szó! - mutatott a vörös hajú kislányra - Máris ellentétet szítottál köztünk, így hogy akarsz minket vezetni, kusomushi? Kinyírod azokat, akik ellentmondanak neked? Mármint...
Na, gyorsan visszafogta magát. Jól is tette. Bár szerintem részben fején találta a szöget. Bár az nem lenne túl jó, hisz akkor megint hasonlóan az Aizen stílusba esnénk, amit oly annyira ellenzett még az előbb.
Slarin érkezik meg a terembe, akinek nagyon nem tetszik amit lát. Jóformán azonnal rátámad az illetéktelenre, viszont hirtelen a falon találja magát. Én magam is meglepőrök. Slarin-t? Rajta kívűl még ketten is rátámadtak, de ők is a falon végezték. Én is szíven szerint rátámadtam volna emiatt a mocsokra, de nem értem volna el vele semmit. Én is csak minta lennék a falon, semmi több.
- Bizonyítani? Mégis miképpen bizonyítsak? Fakasszak fájdalmat elmédben? Ugyan, azzal nem mész semmire. Ha erős vagy, attól még nem lehetsz feltétlenül hatalmas.
- Kérhetném, miután kellőképp kiélvezte kertelő hízelgését, valamint az általa generált, roppant lealacsonyító okoskodási vitát, immáron saját szavaival fogalmazza meg. Mi szükség erre az egyenrangúságot hirdető, álszent viselkedésre? Mit óhajt?- hallatszott az ismételt felszólalás.
Volt valami méreg a hangjában. Érezhető volt a feszültség. Egyáltalán nem úgy néz ki, hogy bármiféle egyenrangúságot hirdetett volna. Vagy legalábbis én nem éreztem. Nemes egyszerűséggel elfoglalta a trónt, ezzel jelezve, hogy mostantól ő a kiskirály.
- Az elevenemre tapintott. Valóban… Egy szóval sem mondtam, hogy egyenrangúak vagyunk. – válaszol - Felháborodásotok érthető. Tudnék nektek okokat adni, s hamarosan adok is, várjatok türelemmel. – fordult ezzel a felkenődöttekre.
Akik nem tudják elviselni, hogy valaki a fő trónuson pöffeszkedik, akiről azt sem tudni, hogy megérdemli-e, azok nem igazán tudnak várni. Pláne, ha még le is nézik őket, és jóformán egyetlen intéssel elintézik, akkor az bosszút kiván és úgy sem fognak leállni. Hacsak hamarosan elő nem áll egy jó ötlettel.
- Nem szeretném, ha Aizenhez hasonlítanál. A módszereim mások; hisz megadtam számotokra a lehetőséget, hogy változtassatok, nem igaz?
~ Lehetőséget a választásra? Mégis milyen választásra? Kicsit olyan, hogy választhatsz engedelmeskedsz, vagy meghalsz. Inkább csak a kisebb értelmiségűeket esetleg ezzel be lehet etetni, de engem biztos, hogy nem.
Hirtelen egy elmebeteg téved be a terembe. Tiszta vér a ruhája. Látszólag szegénynek nincs meg az épp elméje. Viszont nem megsérült. Ez egyértelműen másmilyen vér.
-Engem is üss, te nyurga féreg! Üss meg! Nem tudjuk ki vagy, de mutasd mire vagy képes. Akarjuk? Igen, mindennél jobban akarjuk a fájdalmat. Verd ki belőlünk az életet. Erőszakolj meg, te ocsmány csúszómászó!
Na, ezek után, ha nem lenne önbecsülésem, akkor sikongatva menekültem volna a terem másik végébe. Néha elszörnyülködök, hogy milyen beteg elmék vannak a környezetemben. Pont az ilyenek miatt ítélik meg a többieket is elmebeteg szörnyszülötteknek. Az biztos, hogy ha lehet, akkor ezt a beteg elmét olyan messzire kerülöm amennyire csak lehet. Nem tudom mire képes, de biztos nem normális. Inkább megmaradt az esztelen Hollow szinten. Nem elég, hogy beteg az elméje, de fitogtatja is, és ez feltűnési viszketegséggel is társul.
- Egyet se félj, megkapod, amit szeretnél.
Erre felemeli a kezét arcának magasságába a kezét és simít végig arcán; magassága miatt kicsit ki is kell egyenesednie székéből, hogy elérje, azonban Seth maga sem éppen alacsony. Szerencsére megerőszakolás nem volt, de eléggé féltem, mikor azt mondta, hogy megkapod amit szeretnél.
Visszadől trónján, amikor a már egy ideje mögötte settenkedő hollow kezd el parádézni; néma, feszült csönd követi magánműsorát, amibe neki már nincs beleszólása. Jobban mondva, nincs ingerenciája beleszólni. S míg Lucifer a szőke torony lefoglalásával köti le energiáit, ő egy zsebéből előhúzott, kis üvegcsébe rakja azt az apró meglepetést, amit néhány perccel ezelőtt kapott. Precízen rázárja a dobozra a fedelét, mielőtt újra felszólalna. Elérkezett az idő, hogy arról beszéljen, ami igazán fontos.
- Egyik társatok kezdett kapizsgálni valamit. A félelem, hogy visszafejlődtök, ugyebár. – felkapom a fejemet - Félelmetek nem alaptalan. Amikor Aizen elküldött titeket a háborúba, magával vitt egy tárgyat. Egy tárgyat, aminek köszönhetően most mindannyian, vagyis majdnem mindannyian - itt Hollow-ra pillant – itt lehettek. Talán mindannyian tudjuk, hogy a Hogyokuról van szó. Amíg az Las Nochesben volt, – kezével az emelvényre mutat, ahol mindeddig a Hogyoku volt tárolva – a puszta jelenléte elég volt ahhoz, hogy biztonságban lehessetek a természet rendjétől. De a Hogyoku eltűnt, nincs többé, a mi dimenziónkban legalábbis nincs.
~ Ezzel mégis mire akar kilyukadni? Mégis mit jelentsen ez?
- Natalie-chan, kérlek, ismertesd mindenkivel a hatásokat. Légy különös tekintettel a falon lógóakra. Gondoskodj róla, érthető legyen. Mindaddig ejtenék egy-két… bizalmas szót a fracciónoddal.
Ekkor a lilahajú beképzelt libához fordult, és elkezdett vele diskurálni. Kicsit forrt bennem a düh, de most jobban érdekelt, hogy mégis mit akarnak belőle kihozni.
- Bocsánat… Nem igazán értettem, hogy Seth mit akart belőle kihozni. A Hougyoku egy eszköz volt, amivel azok lettünk amik. A folyamat befejeződött, és tudtommal vissza nem fordítható. Akár itt volt, akár nem én nem éreztem emiatt magam nagyobb biztonságban. … Kicsit azt lehetett kivenni a szavakból, hogyha a Hougyoku nincs itt, akkor szép lassan, de biztosan mindenki visszafejlődik. De jóformán senki sem volt a tárgy közelében. Akkor most mégis miért lenne hatással ránk, hogy nincs itt? … Mégis milyen kapcsolat fűz a tárgyhoz bennünket? … Mi miatt fejlődnénk vissza? … Ha ez igaz… akkor mennyi időnk van hátra? … És mégis hogy szerezzük vissza? … Tudtommal Aizen magával vitte, és egy percre sem hagyta el. Azt sem tudjuk, hogy pontosan most hol van… És ha ez a visszafejlődési folyamat már most jelentkezik, akkor sokkal gyengébbek vagyunk még a háború előtt. Ha most megütközünk a Shinigami-kkal, akkor csak vesztenénk.
Érdeklődve figyelem, hogy mégis milyen válaszokat fogok kapni. Viszont így végig gondolva, túl lassan gyógyúlnak a sérüléseim. Még mindig fájnak. Lehet, hogy innen is érezhető, hogy elkezdtem a visszafejlődést?
- Ha valahogy meg lehet akadályozni… Akkor én mindent megteszek. … Én nem leszek Gillion. És ebbe ne is kérje senki, hogy belenyugodjak. … Nem tehetem meg, hogy visszafejlődjek.
Lényegében már nem érdekel, hogy hegyet kell-e megmozgatnom, vagy az egész Lelkek Világa ellen kell harcolnom, akkor sem fogok vissza fejlődni. Én ugyan nem. De ez még nem azt jelenti, hogy ennek a Seth-nek bármilyen szinten engedelmeskedek. Ha kell akkor egyedül megyek, és visszaszerzem a Hougyoku-t. De igazán jó lenne, ha valamilyen választ kapnék, hogy mégis milyen kapcsolat láncol az eszközhöz. Netán ezt hogyan lehet feloldani. Natalie mondatára gondolva, az alkotónak nincs köze az elkészült alanyhoz, de a tárggyal amivel készítették, annak meg igen?

Tárgy: Re: Trónterem Szomb. Jan. 28, 2012 2:22 am

[Zsarnoki elnyomás]

*Nem reméltem túl sok mindent ettől a kialakult helyzettől. Elmondtam mindent, ami a piciny buksimban járt abban a fontos pillanatban. Habár a jelenlegi álláspont szerint fél sikerrel. Mindegy, nem is várhatom el sok arcsimarcsitól, hogy megértsenek ebben. Elvégre is, más aggyal mozgunk, én csak saját magamban hihetek..meg persze a pillangókban. *_* Mindenesetre szemmel követem a csápos híró bácsi beszédét az uralommal szemben. Meg persze a térdelőkre is rá mosolygok. Nekem ilyesmi miért nem jutott eszembe? Tök mókás lehet a lépcsőn térdepelve figyelgetni a beszélgetést. *>* Na mindegy, mindenesetre lecsücsülök a lépcsőfokra, és figyelgetem a beszélgetéseket. Nagyon sokan, nagyon érdekes dolgokat mondanak ám el. Mindössze én vagyok kicsit elbóbiskolt. Észre vettem az egyik sarokban egy fekete pillangót, na. :/ Elterelte a figyelmemet teljesen a repülő pillangómillangó. Egészen addig figyelgetem, míg a híró úr egyszerűen megbíz ama feladattal, hogy...micsoda? O.o" Felkapom tekintetemet rá, majd Eli nénire pillantok. Kíváncsi vagyok, hogy ő hogyan reagál, mert azt hiszem nekem befagyott az agy formájában materalizált winchesterem. Kivégezni Urahara Kisuket? >.> De én nem akarom őt bántani, hasznos alany lenne. T.T Ám eszembe jut valami ezzel kapcsolatosan, az pedig Szayel.
Bár külsőleg e miatt elmosolyodom, tekintetemben jelentkezik valami megmagyarázhatatlan dolog. Megölni Urahara Kisuket, megölni annak a shinigaminak az elődjét, és utódját. Elharapom ajkaim szegletét, és sóhajtva állok fel helyemről. Egy érdekes témát kellene kifejtenem, ám leköt egy pillanatra az a tudat, hogy a csápos híró ellopja a fraccusomat. >.> Ki komolyodik ebben a pillanatban tekintetem, hiszen mélyen még én is féltem presztízsemet Las Nochesben, s nem tetszik, hogy a fraccusomat akarják megbízni. Mindenesetre azért rá mosolyodom a társaságra.*
- Rengeteg kutatást folytattam le, mióta Aizen távozott a köreinkből. S azokra az eredményekre jutottam, hogy az arrancarokon végbe ment változások annak az eszköznek a hiányában lépett fel. Ugyanis a hógolyót Urahara eredetileg abból a célból készítette, hogy eltörölje az arrancarok és shinigamik közti határokat. Azonban, ha egy gilian szintű lidércen használják, az a genetikában mindössze egy ideiglenes fejlődést jelez. Ám mindenki tudja, hogy még egy adjuchas is visszafejlődhet gilianná. Nem régiben egy kisebb arrancar csoport keresett meg a laboromnál, azzal az indokkal, hogy gyengébbnek érzik a hierrojukat, illetve a lélekenergiájuk kontrollálatlanabbá lett. Lefolyattam egy mélyebb analízist rajtuk, s mint kiderült: Elkezdtek visszafejlődni. Viszont mivel gyakorlatilag csak a lélekszám hiánya lett helyettesítve, s ez hirtelen változásnak indult el..a folyamat visszafordíthatatlan. Ugyanis a hógolyócska Szayel adatai szerint egy különleges sugarakat bocsájtott ki magából. Gyakorlatilag ezért volt lehetséges, hogy Karakurában a mellkasba ágyazott eszköz evulálta Aizent. Tehát a hógolyócska teljes hiányában a mi visszafejlődésünk is kezdetét vette. *Pillantok fel végül a falon lévő arrancarokra, különösen Slarinra.* - Mindegy milyen szinten állunk éppen, mindenki el fog kezdeni visszafejlődni. Akár ma, akár holnap..bármikor. *Jelentem ki szinte játékosan a nyers tényeket. A végén elmosolyodva az ironikus helyzeten sóhajtok egyet.* - Miért nem kérjük meg az urat, hogy segítsen nekünk? Talán ő tud segíteni nem? *_* *Fordulok a csápos híró úr után. Szemeim mélyén még mindig az a különleges csillanás fedezhető fel, amit e felé a lény felé tudok sugározni.*

Tárgy: Re: Trónterem Hétf. Jan. 30, 2012 4:47 am

Sorban jönnek az arrancarok, volt, aki nem térdelt (pedig szerintem valahogy így kell egy vezérnél, na mindegy), akadt olyan személy is, aki elfogadta a kialakult helyzetet, megint mások pedig ellenezték, sőt, odáig is fajult a helyzet, hogy támadásba léptek. Ostobaság volt, ez a véleményem. Ha nem tetszik az új vezér, akkor miért nem ültek korábban a trónra? Most pedig, hogy van valaki, aki hajlandó lenne összefogni minket, elkezdik a lázadozást. Komolyan, az lep meg a legjobban, hogy az egyetlen olyan espada is ezt teszi, akit még nézek is valamibe. S kár, felkenődik a falra, hm, ha mellkassal érkezett volna, akkor akár légzsákja is lett volna. De így már csak élvezheti a keménységet, na mindegy. Räv nem lep meg, sőt, kifejezetten boldog vagyok, hogy ellenkezett, és megkapta a magáét. Nálam már ezért nyerő ez a tag. S végre elrendeződnek a dolgok, kaphatjuk a kérdéseinkre a válaszokat, és már nem is kell tovább porosítanom a térdemet, micsoda nyerő dolog. De ha koszos lesz, tuti benyújtom a tisztítószámlát.
Már tudjuk a nevét is, úgy tagolja, mintha nem tudnánk elsőnek felfogni. Igaz, lehet azért ilyen figyelmes, mert néhányak posztert játszanak, és megsérülhetett a fejük is. Na, de a név, Seth… hm, nem tudom miért, de nem az Egyiptomi istenre tudok gondolni, hanem sokkalta inkább másra, egy játékban szereplő karaktere. Hm, a véleménye szerint, nem bukhat? Nem sok 007-es filmet láthatott. Elég gyakran volt ez a mondat, és a végeredmény mindig megmaradt, aki ezt hangoztatta, annak vége. Remélem most ez nem fog hamar megtörténni, kicsit szedje ráncba ezt a bandát, és utána mehet a parti. Hadarja, na jó, nem hadarja, de szépen felel mindenkinek, és megmondhatom, beszélni azt tud. Talán Fred volt az, aki ennyit tudta jártatni a száját, igaz, Sethtől kérdeztünk is, tehát így érthető is. Megtudtunk sok mindent, sőt, még meg is lepődtem, mert kaptam választ. Ez nem megszokott, pedig mostanában gyakran megtörténik, de még így is fura.
- Hát, még nem találkoztam velük, de tuti leülnék pókerezni néhánnyal. És hogy merre lehetnek? Valahol kint a sivatagban, képességeik meg… háááát, gondolom tudnak darálni. – igen, megint csak megmutattam, mennyire is értelmesen tudok válaszolni. De hát nem az én feladatom a nyakatekert fogalmazás, és fennkölt beszéd, maradok annál, ami a dolgom. Ugrok mint egy kutya, és marcangolok.
S végül Natalin a sor, hogy beszéljen. Amit ebből hallok az ennyi: blablablabla… érdekli a fenét a gond, a megoldással álljon elő és kész. Ne pedig azzal, hogy segítséget akarjon kérni másoktól, ha már tudós, akkor csináljon is valamit. Közben hátrapillantok, Rävot keresem a tekintetemmel, és amikor megvan, kiöltöm rá a nyelvemet. Majd vissza Sethre. Csak fog még pár dolgot mondani.

Tárgy: Re: Trónterem Kedd Jan. 31, 2012 8:46 am

Zsarnoki elnyomás

Nem reagál. Mi történt? Nem sikerült felbosszantani? Nem akar nekünk esni. Miért, édesem? Te sem érted? Nem bizony. Értetlenül tátod el szád és húzod fel szemöldököd. Nincs ütés. Nincs fájdalom. Nincs kínszenvedés. Nincs spriccelő vér. Nincs kézben maradó vese émelyítő látványa. Nem történik semmi. Bosszús vagy, igaz? Igen, az vagy. Többet vártál. Mást vártál. Mire számítottál? Vállat vonsz? Ne tedd! Tudom, hogy izgatottan meredtél elfajzottan hosszú karjaira. Tudom, hogy ajkaid nyaltad az elképzelt jelenettől, mellkasodból kipréseli a levegőt. Tudom, hogy felnyögve játszadoztál a gondolattal hosszas repülés után egész testeddel falnak csapódsz. Kéjes öröm csillogott szemeidben, csontok dallamos törése zendült füleidben. Mókára vágytál? Úgy ám, arra ácsingóztál. Tested átjárta az izgatott hullámzás. Akarod? Oh, igen nagyon akarod. Ezért mondtad, édesem? Igaz, ezért tetted? Persze, hogy ezért! Végtelenné nyúló gyötrelmeket kívántál. De kiét? Sajátod, vagy az övét? Mond, édesem? Mindkettőt? Igen, úgy lenne az igazi extázis. Adni és kapni. Szenvedni és fájdalmat okozni. Csodálatos lenne? Igen, lenyűgöző lenne kirántani szemgolyóit. Csak az egyiket? Igen-igen! Végignézetni vele, miként trancsírozzuk szét sötét pupilláját. Hmm, mennyei lenne! Érzed, ugye? Úgy ám! Levegőbe szippantva járja át agyad a bódultság. Közeleg. Nyakadon érzed a hóhér kaszáját, édesem? Bizony! Szinte beleborzongsz a fém hideg érintésébe. Végre megkapjuk, amit reméltünk? Meglehet. Mozgunk? Igen, előre lendültünk. Magához szippant. Karjaiba ránt. Rabul ejt láthatatlan erejével. Körénk fonja kínzókamra rejtekét. Kedveljük? Igen, kedveljük. Akarjuk? Mindennél jobban akarjuk. Haldoklóként fohászkodunk hozzá. Könyörgünk, vágja húsunkba körmeit. Tépje le bőrünk. Tegye velünk, amit szeretne. Akkor? Mit teszünk, édesem? Eszelős mosollyal adjuk át magunkat az édes tétlenségnek. Nem ellenkezünk? Nem akadályozzuk meg? Nem, nem aggályoskodunk.
Megdöbbentünk? Oh, igen! Szörnyen meghökkentünk. Átvertek, édesem? Igen, átvertek. Mi ez? Simítás? Igen, kedves simítás. Ütés? Hol az ütés? Érted? Te érted, édesem? Nem? Nem tudod, mi történik? Nem, nem tudom. Tanácstalanok vagyunk. Dühös? Sértett? Úgy ám! Idegesek vagyunk. Csúnyán becsaptak minket. Nincs bőrön bizsergő pofon nyomata. Nincs ököltől égő vörös folt. Nincs rúgástól roppanó orr. SEMMI! Szétzilálták az orgiáért kiáltó álmaink. Oda a merevedésünk. Oda a kedvünk. Kínos? Rosszul esik, édesem? Nem, nem esik. Valamikor megkapjuk. Egyszer beléphetünk a paradicsom kapuján. Megkapjuk a beígért éleztet. Miénk lesz! Senki más! Egyedül a minék! Igen? Igen, úgy lesz!
-Mikor ha nem most, édesem? Nem tudom. Csalódtunk? Igen, csalódtunk. Büntetsz? Kiéheztetsz? HÁHÁ! Tégy próbára! Marcangolj minket. Kitartok! Megtesszük? Meg-meg! Átvészeljük! Kivárjuk az előjátékot.-
Mit teszel? Megharapod, édesem? Megkóstolod, igaz? Úgy ám! Szeretnénk egy falatkát. Apró emléket próbálunk szerezni. Elfogadjuk, ugye? Látni akarjuk még? Igen, akarjuk! Kell nekünk. Teljesítenie kell a szavait. Nem szökhet el. Nem tűnhet el. Nem veszíthetjük szem elől. Izgató az ajánlata. Meg akarjuk kapni. Miénk kell, hogy legyen. Micsoda? Miről beszélsz, édesem? Összezavarodtál? Nem, ne bolondozz! Őt, vagy az ígéretét, de megszerezzük. Elvesszük? Kierőszakoljuk belőle? Meglehet. Élvezed? Tetszik ez a sötétben tapogatózó várakozás? Igen, élvezzük. Elemésztő, tűzforró feszültség. Szétárad vénáinkban. Belülről perzseli fel testünk.
-Grrr…tiéd vagyok.- Görcsösen hátradöntöd fejed, hogy átjárhasson a tajtékzó érzelmi kitörés. Elveszted eszedet? Megőrülsz, édesem? Úgy ám! Teljesen elveszted fejed. Bolond kéjbe taszít a trónon pöffeszkedő alak. Ingerelnéd még, igaz? Bizony-bizony! Felpiszkálnád, mint a pislákoló parazsat. Tűz! Tűz kell nekünk. Mi ez? Valaki megzavart, édesem? Valaki rád vetődött? Valaki nyelvét érinti hozzánk? Meglepődsz, igaz? Igen, kicsikét. Nem vártunk rá. Nem számoltunk vele. Nem gondoltuk valaki nekünk esik. Bánjuk? Dehogy! Érdekel ki az? Tudni akarjuk? Nem, nem fontos. Csinálja! Erősebben! Hevesebben! Jobban! Mélyebben! Serkenjen a vér. Megmutatod neki? Megmutatod neki, hogy kell, édesem? Igen, úgy lesz. Belemarkolunk hajába. Kegyelem nélkül megrántjuk. Végigszántjuk nyakát körmeinkkel. Véres csíkok. Bódítóan csábító vörös sávok. Lehetne több? Szívesen látnál többet? Oh, igen. Mindenhol lehetne. Mindenét beboríthatná.
-Durvábban, patkány, vagy kotródj! Nem szeretjük? Nem, nem szeretjük a nyali falit.-
Mit teszünk? Megszabadulunk tőle? Igen, azt tesszük. Unalmas. Nem jó játék. Nem tetszik. Most nincs rá szükség. Akkor? Hogy tovább, édesem? Lefejtjük? Egyesével letépkedjük ujjait? Nem, nem kínozzuk meg. Későbbre is hagyni kell valamit. Elkapjuk? Becserkésszük? Levadásszuk? Lehet. Egyelőre megkíméljük. Használatlan babával nem megyünk sokra. Mit teszünk? Most mihez kezdünk, édesem? Gerincre vágjuk? Igen-igen! Úgy ám! Csuklójánál fogva átlendítjük testünk felett. Nyekkenjen. Puffanjon. Csapódjon. Hozzávágódjon a hideg padlóhoz. Nevetsz? Kedvedre van, ugye? Nagyon is! Vérünk pezseg a tompa hang keltette nesztől. Fájhatott! Biztosan fájhatott. Tegyük még kiszolgáltatottabbá? Igen, tegyük! Lépjünk gigájára. Fosszuk meg a könnyed légzéstől. Kóstoltassuk meg vele a kínzás gyönyörét! Tapasztaltassuk meg vele, mit remélhet tőlünk.
-Játszadozz máshol. Igaz? Igaz! Tűnj el! Nem kellesz. Nem? Nem, nem kell. Máskor? Igen, máskor kipróbáljuk.-
Elengedjük? Hagyjuk futni? Kegyes leszel, édesem? Igen, az leszek. Szabadon eresztjük. Menjen! Iszkoljon! Rohanjon! Egyszer úgy is elkapjuk. Megtámadjuk? Úgy bizony! Rabláncra verjük izgága testét. Hallgatni fogjuk könyörületért esdeklő sikolyát. Belülről térképezzük fel csábító idomait. Várunk vele? Igen, várunk. Már tűkön ülsz? Felpaprikáz ez a sok várakozás? Bizony, hogy feltüzel! Alig várod tettek mezejére léphess. Alig várod ne csak nyakát mardosó ujjaidat nyalhasd végig, miközben távolodó alakját követed szemmel. Vicsorogsz? Máris vadásznál? Nem bírod? Nem türtőzteted magad? Feladod, édesem? Nem, nem teszed. Megálljuk! Uralkodunk érzéseinken…

Tárgy: Re: Trónterem Szomb. Feb. 04, 2012 1:06 am

Kehh…
– Zsarnoki elnyomás –

Luciferen megszégyenítően támaszkodva igyekszem minél előbb egyenes állásba kényszeríteni valómat. Nem, nem hagyhatom, hogy itt térdepeljek eme bitang előtt! Az ismeretlen erejével nem hagyhatom, hogy csak úgy, nemes egyszerűséggel földbe döngöljön. Főleg nem a népes társaság előtt, kik összegyűltek ezen a kis helyen, hogy végighallgathassák a trónbitorló szócséplését! >.> De még így is van, ami nem kerüli el figyelmemet… mely arrancar siklana csak úgy át felette? A fejlődés, hohó, továbblépni és nem egyhelyben toporogni csupán? Reiatsu növekedés nyers ízét érezni, a jelenlegi pusztító erő hatalmát növelni? Persze. Persze, hogy érdekel! Hátba támadni őt, ellene fordítani az erőt, melyet nekünk ad, jó mulatság lenne annyi szent! Twisted Evil

De, hogy behódoljak neki, csak ezért? Ugyan nem! Mad

- Vasto Lorde? – értetlenül ráncoltam homlokomat. Mégis, hogy jönnek ők most ide? S mégis, miképpen találkozhattam volna velük, amikor halványlila fogalmam sincs arról vajon, hogyan is nézhetnek ki?! >.>ˇ Feltéve, ha léteznek, eddig csupán szójárásokból hallottam róluk, abból pedig sosem lehet tudni mennyi is igaz ugyebár. Állítólag valami erősebb, hatalmasabb szint, melyet most képviselünk. Kehh… nem gondolkodok én ezen, nem akarok, nem érdekel, úgysem értem! Nem is tudom, hogyan hagyhattam, hogy csak úgy elterelje ezzel a figyelmemet, ez a tuskó?! Mad

Dühöngve rázom meg magamat, hogy kiverjem fejemből az előbb felgyülemlett gondolataim összevisszaságát, hogy ismét erre a fajankóra koncentrálhassak minden figyelmemmel. Saját céljairól papol, de ez nekünk miben lenne kifizetődő? Miért kellene nekünk segíteni, pont neki? Grrr… >_> semmi alapja nincs annak, amiért fejet hajthatnék előtte. Attól még, hogy mindenkit falra tud kenni az semmi! Nagyobb támasztékokat akarok, hogy láthassam, mégis ki előtt kellene behódolnom, nem pedig pitiáner tervei, balgatag dumái miatt fogok térden csúszva esdekelni! >.>
- Kehh… >___> - meglepetten kémlelem, nem számítottam arra, hogy elmémbe férkőzve ki tudja olvasni azt, amire jelen pillanatban gondolok, vagyis… én nem adtam jelét annak, hogy bizonyítására várok, mégis felelt eme gondolatbéli megnyilvánulásomra. Lassacskán leuralva az arcomra kiülő megdöbbenést, ismét haragtól izzó ábrázattal vizslathattam felé. – Akár… ha képes vagy rá. Neutral

– morgom, emellé egy aprót vicsorítva, hogy fogam fehérjét is megmutathassam neki. Némi érdeklődés is csillant tekintetemben a fejbéli fájdalomokozást illetően. Vajon csak füllentett vagy valóban képes is ennek kivitelezésére? >.>
Tekintetem ekkor a naplopó mihasznára vezetődik, gyerekes mozzanatára csupán egy fintort ejtek el, nem zaklat fel túlzottan egy olyasvalaki őrült tettei, ki se perc alatt képes volt beadni a derekát egy vadidegen félnótásnak, kinek még a pontos céljai is ismeretlenek. Ráadásul önbecsülését rombolni a földön való fetrengéssel is már abszurdum! |-(
- Még mit nem! >_> – felhorkanva adom tudtára nem tetszésemet iménti kijelentésére. Megvárni, amint szép lassan gyökeret növeszt a trónba, addig szó nélkül eltűrni ugráltatását? Kizárt! >.> Nem, ilyen könnyen nem kapja meg a vezetői szerepet, hogy utána esetlegesen rosszul járjunk! >_> Örömmel veszem tudomásul Lucifer becses megtestesülésének felbukkanását nem messze tőlem, méghozzá azon oldalon, kik nem tetszésüket nyilvánítják ki a trónbitorló mihasznával kapcsolatban.
Új fenti szövegébe való belekezdést, felvont szemöldökkel, némán hallgatom végig. A visszafejlődéstől én nem félek, erős vagyok én ahhoz, nem ijedek be ilyesmitől! >.>ˇ Amit egyszer megkaptam – főleg az ilyen nagyszabású dolgot – azt nem engedem el csak úgy elvenni, az is biztos! Aztán meg ne szemezzen Lucifer megtestesülésével, mert esetleg kedvem szottyan kiszúrni a szemeit… grrr… Mad

A szóba kerülő Hogyokut illetően pedig semmi hozzáfűzni valóm sincs a témához, engem sosem érdekelt, azaz eszköz. Életet adott vele a tejfölösszájú, lenyalt hajú anno, ennyi közöm volt ahhoz, azután egyszer sem foglalkoztam ennek létezésével. Ha érdekelt is volna sem engedett volna a közelébe, úgy féltette tőlünk, elzárta minden kíváncsi szemtől, kéztől egyaránt.
A staféta átadása során Salazaar-samara vezetem tekintetemet, olykor – olykor még a nyavalyás trónbitorló irányába vetve gyanús pillantásokat. Vizslatva azt, hogy mit tesz a hátunk mögött, miközben a Primera tartja a további beszámolót a szituációról. Kevésbé tudom nem igaznak mondani az ő szavait, mint a mihaszna, trónban tespedő semmirekellő által hangoztatottakat. A helyzet tényleg ennyire súlyos lenne? Nekem ez még nem tűnt fel… én nem tapasztaltam a Hogyoku eme hátulütőjét, hogy képességeim elkezdtek volna… csökkeni…
Tekintetemet a markomban szorongatott Luciferre vezetem, miközben gondolataimban sürögtek – forogtak a kérdések. Lehet, tényleg visszafejlődünk, mind? Adjuchasá, végül gillianá… ismét? Az elmémben teremtett sűrű gondolatfoszlányok mezején járva, tekintetemmel mustrálva Lucifert próbálom végiggondolni ezt az egész helyzetet.
- És ha nem? Mi van akkor, hogyha nem tud nekünk segíteni és csak üres maszlag az egész? És ha igen, akkor mégis mi okból tenné meg? Saját céljai vannak, ő maga mondta! Az is lehet, hogy zsákutcába csal minket, aztán hagy visszaváltozni mindenkit szép lassan gillianá, amint nincs szüksége ránk! >_> - felpaprikázva hadarom el a felmerülő kétségeimet a dologgal kapcsolatban. Egy roppantul tökéletes példához nem is kell messzire menni! Az előző trónón ülő semmittevőnek is csak addig kellettünk, míg véghez nem vitte azt, amit akart, aztán otthagyott minket a háborúban, majdnem eltörölve az arrancarokat a föld színéről, s akik életben maradtak – ha nem shinigami által – a Las Nochesben teremtett elégedetlenségből született belső viták, háborúk töröljék el.
Mitől is lenne különb ez a felfújt hólyag, a lenyalt hajú fráternél? Nem. Nem értem, nem látom értelmét a törekvéseinek! Nem látom okát annak, hogy behódoljak előtte és hagyjam, hogy szabadon tegye azt, amit akar Las Nochessal! >_>

Tárgy: Re: Trónterem Szomb. Feb. 11, 2012 11:05 am

Zsarnoki elnyomás

Sok balga bolond, akik még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy csinálják a fesztivált, szórakozzanak, kételkedjenek… A jelenlegi helyzetünknél akármi jobb. A változások elkerülhetetlenek, és a korábbi átmeneti helyzetben az egész társadalomnak nevezett valamink csak agonizált. Mi legyen? Hogy legyen? Így. Végre valaki képes volt eldönteni, hogy magához veszi a hatalmat, még ha olyan visszás módon is. Legalább valakinek volt annyi esze, hogy mozgásba hozza eme kattogó gépezetet, mely egészen eddig mást sem csinált, csak önmagát emésztette. Ennyi. Végre elindulnak a fogaskerekek, akár erre, akár arra. Az unalomnak vége szakad, és számomra pontosan ebben rejlik ennek az egész szituációnak a varázsa. Már most remekül szórakozok a sok idiótán, akik a falon végzik. Hát nem hallották még, hogy ha fejjel rohannak a falnak, annak ritkán van csak jó vége? Hah, nevetséges. De éppen ezért tudnak néha olyan szórakoztatóak lenni az ostobák, bár eme alulfejlett népességnek bizonyos egyedei már komolyan kiverik azt a bizonyos biztosítékot. Igen, arra a műsorozó idiótára gondolok, meg a másikra… Én nem tudok lesüllyedni olyan mélyre, hogy megértsem őket.
A trónon ülő Seth pedig… legyen bármilyen érdekes figura, mégiscsak vette a bátorságot, hogy magához ragadja az irányítást. Szavai természetesen engem sem hagynak hidegen, érdekes dolgokat mond, olyanokat, melyekre komoly szürkeállomány nélkül nem igazán lehetne rájönni. Mi több, eddig én magam sem figyeltem fel semmi ilyesmire, amit magamnak egyfajta hiányosságként jegyezhetek fel. Ezen hamar javítanom kell, saját kutatásokat végezni, és ha másnak nem is, a magam és espadám számára előállni valamilyen lehetséges megoldással. Natalie-sama az egyetlen, akiért még hajlandó vagyok bármit is csinálni önmagamon kívül, és ezt a tényállást súlyosan károsíthatja, ha neki bármi baja esik azon az orvgyilkos akción, amire az új főnök el akarja őt küldeni. Nem tetszik, hogy nem mehetek vele, az meg még kevésbé, hogy mindeközben nem tudom, velem mit akar ez az alak. Utálok homályban tapogatózni ugyanis. Nem tetszik, hogy ez a fazon célzást tett arra, velem is velem is vannak tervei, de mindeddig semmi nem történt, amivel ezt alátámasztaná vagy megmagyarázná, csak hagyja, hogy azon gondolkozzam, mi célja lehet, amihez én is kellek. Ez sajnálatos, de jobban leköt, hogy odafigyeljek arra, ami espadámmal történik. A lojalitásom első sorban az övé, hiába álltam jómagam is Seth mellé. Ugyan nem gondolnám, hogy Natalie-samara bármi is veszélyt jelenthet, ettől nem lesz biztonságosabb a feladata. De én bízom benne, hogy sikerrel jár.
Mikor felszólítják, hogy magyarázza meg a tényállást a többieknek, én is inkább rá figyelnék, azonban nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy az új főnök szólni kíván hozzám… Remek, kezdődik az ugráltatás. Remélem, ehhez nem akar hozzászokni, mert… mert csak! Kizárólag Natalie-samanak vagyok hajlandó ugrálni! >.> Ettől függetlenül kérdés nélkül odahajolok hozzá, mikor kéri. A kinézete cseppet sem zavar, és az iménti mondandóival – bármilyen visszataszító tény is, de el kell ismernem – kivívta, hogy oda akarjak figyelni a szavaira, a véleményére. Nem tehetek róla, kíváncsivá tett ez a különös egyed, és már puszta megjelenésével is tömérdeknyi szórakozást biztosított. A nekem címzett kérdés azonban mindennél jobban meglep. Remélem, nem Natalie-sama sikerében kételkedik! Kicsit át kell gondolnom, mit is mondjak erre. Igen nagy kihívás… és én szeretem a kihívásokat. Kicsit még el is mosolyodom, mielőtt elmondanám a feleletem.
– Megfelelő adatokkal, azt hiszem, sikerülhet. – a magam részéről mindent meg fogok tenni, sikerüljön ez a projekt, de remélem, nem lesz rá szükség, ugyanis biztos eredményeket még én sem merek ígérni. Egy biztos, ezzel most nagy kihívást állítottam magam elé. Érdekes időszak elé nézünk… és ez tetszik.

Tárgy: Re: Trónterem Szomb. Feb. 11, 2012 9:05 pm

Zsarnoki elnyomás? Pffff...

A zsivaj és a káosz egyre elviselhetetlenebbé vált. Több tucatnyian voltak és annyi kérdés és megjegyzés hangzott el, annyi esemény történt, hogy képtelenség volt mindenre figyelni. Mai így inkább csak az őt érdeklőkre összpontosított, azaz próbált. Slarin-sama, Eli-sama és Eras-sama körül forgott a figyelme, miközben igyekezett magát távol tartani minden zavaró tényezőtől, mint például a röhejes és felettébb szánalmas bohóckodást bemutató Lüszi. Seth-et is a viselkedése és szavai okán percről-percre visszataszítóbbnak találta, melyet csak kihangsúlyozott a groteszk külseje és bizalmatlanságra okot adó gesztusai, hangsúlya. Nem tudott a lidércre másképp gondolni, mint egy beképzelt, tenyérbemászó rohadékra, tökéletes partnerre lelt a primérában, aki már önmagában is egy vicc volt. Komor arccal nézte, hogy Eli-sama máris behódolt neki, megfordult a fejében, hogy talán mégsem kéne olyan nagyra tartania a nőt. Ő imponáló módon volt rohadék, de az, hogy ilyen könnyen fejet hajtott egy ilyen elbizakodott csúszómászónak, felettébb zavarta. Még hogy nem bukhat el... pfff... Egyre nagyobb indíttatást érzett arra, hogy beverje Seth nyálas pofáját, de visszatartotta a félelme a férfiak közelségétől, na meg az is, hogy az a beteg liba még mindig nem nyikkant meg, az utasítása nélkül pedig nem fog cselekedni. Elvégre az Exequias tagjaként van itt, és nem úgy, mint egy mezei arrancar, ezt az arcán található X is jelzi.
Válaszára enyhén felhúzta a szemöldökét, fogalma sem volt, hogy miféle lehetőségről és változtatásról hadovált a férfi. Lemaradt volna valamiről? Mert ő aztán biztos nem kapott lehetőséget semmire mióta Aizen elhúzta a belét Las Nochesből, maximum arról dönthetett, hogy melyik numeróst falja fel éppen aznap, ki nem fog hiányozni senkinek. Igen, talán a leginkább ezt élvezte ebben az ideiglenes szabadságban, vezérük hiányában szabad prédaként tekinthetett a gazdátlanul és céltalanul tévelygő numerósokra, az ő elfogyasztásuk pedig laktatóbb volt és nagyobb erőt adott, mint egy közönséges adjuchas felfalása. Mindenesetre a közel sem kielégítő és cseppet sem szimpatikus válaszra inkább nem reagált, főleg mivel megakadt a tekintete annak a lotyónak a pillantásán, akibe az imént belekötött. Szinte könyörgött az a nézés, hogy ne hagyja szó nélkül, és nem is kívánt csalódást okozni. Sonidója segítségével egy szempillantás alatt Eliana előtt termett, és erőszakosan maga felé rántotta a nőt a felsőjénél megfogva, hogy arcuk csupán centikre legyen egymástól.
- Tudod mi volt az az erő, amivel irányított minket, kusottare? Félelemnek hívják, és nagyon szívesen megismertetlek vele akár itt és most! Ha ez neked összetartó, ösztönző erő, akkor valahol nagyon eltévedtél az evolúcióban, kisanyám!
Vicsorgott fenyegetően suttogva a képébe, miközben észrevétlenül Eliana lába mögé csúsztatta a sajátját. Mondandójával végezve jó erősen ellökte magától a másikat, remélve hogy az majd átesik a lábán és mindenki szeme láttára hanyatt vágódik. Cseppet sem barátságos pillantást követően fordult el a nőtől attól függetlenül, hogy a földön fetreng éppen vagy sem, bár kifejezetten erős indíttatást érzett arra, hogy jó alaposan vesén rúgja, de az sem volt elhanyagolható lehetőség, hogy kinevezze ebédjének. De nem most, jelenleg más dolga volt, nem gondolhatott sem evésre, sem verekedésre, hiába ez volt a két legkedvencebb tevékenysége. Seth amúgy is igen érdekfeszítő témák felé evezett, úgy mint visszafejlődés, amitől persze minden adjuchas-szintű hollow félt, legyen az arrancar vagy mezei lidérc. Szóval erre megy ki a játék, talált egy olyan félelmet, ami által manipulálhat mindenkit a saját kénye-kedve szerint. Milyen szánalmas, undorító és gerinctelen módszer! Most már biztos volt benne, hogy fikarcnyi tiszteletet sem fog tudni érezni ez iránt az alak iránt, és legfeljebb csak kényszerből fog engedelmeskedni az akaratának, mint az Exequias tagja.
- Pfff... ez mekkora hülyeség... ha eleget eszünk, akkor nem fejlődhetünk vissza, mondjon bármit a vízfejű meg a pincsije!
Puffogott Mai bosszúsan, inkább a tömegnek, mintsem Sethnek és a primérának, akik elméletüket bizonygatták éppen. Sok mindent meg tudott enni, de ezt nem fogja megkajálni, ő aztán nem érzett semmi negatív változást, sőt. Azok az arrancarok bizonyára elfelejtették, hogy zabálniuk is kellene ahhoz, hogy megtartsák az erejüket. Meg volt róla győződve, hogy kamu az egész és az orruknál fogva akarják vezetni őket. Slarin-sama sokkal alkalmasabb lenne vezérnek ennél a bohócnál meg a bólogató pillangóinasánál.

Tárgy: Re: Trónterem Vas. Feb. 12, 2012 1:02 am

Zsarnoki elnyomás

Lassan összeszedem magam, valahogy sikerül lemásznom a falról is, de még mindig eléggé kába vagyok. Felszedem a kardom a földről, és kelletlenül bár, de visszateszem a helyére. Nem tört ki az általános lázadás, Slarinon kívül egyetlen Espada támadta csak meg a férget. Egy ilyen hülyeséggel, mint a riogatás a gilliánná változással, képes volt maga mellé állítani, vagy legalább elbizonytalanítani majdnem mindenkit. Soha nem hallottam róla, hogy bárki visszaváltozott volna, ráadásul számtalan olyan arrancar van, aki maga is gillian volt, amikor átváltoztatták, elvileg nekik kéne először leépülniük. Tényleg éreztem némi gyengülést ugyan az elmúlt időben, de az csak a hiányos étrendem miatt van. Ha felkajálok pártucat Menost, újra jól fogom magam érezni. Szánalmas, hogy mindent bevet a manipuláció érdekében. Ami pedig a shinigamikat illeti, jöjjenek, már ha tényleg tudnak, az erődünket úgysem tudják bevenni. Bár őszintén szólva kétlem, hogy lenne miért idejönniük. Aizen-sama már elbukott, nincs itt semmi, amire szükségük lehetne.
Odamegyek Slarinhoz, akinek valószínűleg meg sem kottyant ez a kis ütközés, ellentétben velem, úgyhogy nem is kérdem meg, hogy jól van-e. Elképzelhető, hogy megsérteném vele. Helyette inkább Natalie-sama beszámolójára figyelek. Elég szomorúnak tartom, hogy a Primera Espada, a legerősebb arrancarok egyike idejön, és úgy beszél velünk, mintha ő maga akarna minket manipulálni. Annak ellenére, hogy egy kicsit furcsának tartom a szófordulatait és a viselkedését, tisztelem őt, nem értem, miért kell ennyire kiszolgálnia ezt szemetet.
Nem értek semmit a tudományhoz, úgyhogy nem tudok mit mondani az előbb elhangzott érvekre amellett, hogy követnünk kell Seth-et. Vagy igazak, vagy nem. Az én feladatom most annyi, hogy kövessek Slarint, ahhoz pedig nem szükséges véleményt nyilvánítanom, azt tudom tenni, amit ő. Véleményem nekem is van ugyanakkor: ha engedjük, hogy a fickó módosítgasson rajtunk, könnyen elképzelhető, hogy majd beépít valami önmegsemmisítő mechanizmust, akkor pedig annyi szabadságunk sem marad, amennyit Aizen-sama adott. Aki most úgy dönt, hogy követi a férfit, könnyen meglehet, hogy élete utolsó önálló döntését hozza meg. Ezekkel az aggályokkal már akkor elgondolkodtam egy percig, amikor átváltoztattak arrancarrá, de nem volt különösebb veszteni valóm, vagy ez, vagy pedig több évszázadnyi vadászat minden nap élet-halál harcokkal tarkítva, miközben egy olyan cél felé haladok, amit valószínű soha nem fogok elérni. Most már van veszteni valóm, nem fogom hagyni, hogy tudattalan bábuvá változtassanak.

Tárgy: Re: Trónterem Hétf. Feb. 13, 2012 4:56 am

Zsarnoki elnyomás

Lenne humorérzékem, most úgy vélem gúnyos nevetésben törnék ki. Egyre bizarrabb, egyre több kétséget ébresztő felvetés távozik a Seth-nek nevezett lény ajkairól. Minden kimondott, vagy épp kimondatlanul hagyott szava, egyre nagyobb káoszt okoz a jelenlévő tömeg fejében. Eddig biztosnak vélt, vagy épp hitetlenséget színlelve félresöpört gondolat itta be magát mélyen tisztelt arrancar-ok elméjébe, méghozzá roppant hatásos félelmet generálva rettenthetetlennek tartott érzelmi világukban. Okos lépés. Mi mással lenne megnyerhető a háború, ha nem azzal, megingatod az ellened felvonuló erők önbizalmát? Ehhez, egyetlen könnyelműen elhintett mondat elégségesnek bizonyult. Megalázó beismerni, de a trónon üldögélő személy, már azelőtt megnyerte ezt az ütközetet, bármelyik jelenlévő, magát intelligens lénynek tartó bolond felszólalt volna. Végig tökéletesen uralta a beszélgetést és remek érzékkel hatott nagyra tartott vezető köreink viselkedésére. Tökéletesen használta ki az emberi önzés és indulat játékát. Nyitánynak, mesterkélt erőbemutatójával, pusztán a támadók váltak megaláztatás tárgyaivá, míg ő jelképesen tudtára adhatta Las Noches-nek nagyszerű vezető képességeit, valamint ízelítőt adhatott be sem mutatott erejéről. Megnyerő módon tettel jelezte, mily könnyed karmozdulattal intézheti el az espada tagjait. Finoman elhintett szavaival, kivétel nélkül, minden teremben méltatlankodóban felébresztette a nyugtalanságot. Magától értetődik, legtöbb síri csendbe burkolózó arrancar mélyen elméjébe temetkezve bizonygatja magának, eddig igaznak elfogadott tézisei helyesek. Háborgó érzéseiket próbálják csitítani, hisz az ember önző. Legyen szó a társadalom, társai, világa sorsáról az ő gondolatait mindig saját sorsát érintő kérdések foglalkoztatják a legintenzívebben. Mi egyébtől tarthatnának, mint attól, elvesztik jelenlegi különlegességük? Lenyűgöző fegyver. Minden alkalommal elcsodálkozom azon, mily könnyedén befolyásolható az érző lény, ha gyengeségét, egyediségét fenyegetik. Oly gyorsan megtörik, amikor szembesül vele, beleolvadhat a tömegbe.
Valamint, figyelmük botor mód irányított ténye felett, sem hunyhatok szemet. Önnön önző rettegésüktől vakultan megfeledkeztek egy igen fontos apróságról. Véleményem szerint értelmetlen lépésnek minősülne Urahara Kisuke gyilkosságát pusztán megemlíteni. Szóban forgó shinigami, több haszonnal járhatna, mint fenyegetéssel. Pontosítok! Nagyobb veszélyt jelent, ha nyíltan ellenségünkké válik. A kalapos férfi nem egyszerűen zseniális feltaláló, de ereje is messze felülmúlja az arrancar-okét. Ostobaság lenne, akár sérülés okozására szót pocsékolni. Kevesek vagyunk legyőzéséhez. A kérdés, azonban továbbra is áll. Mi oknál fogva lett hirtelenjében kiiktatásra szoruló probléma? Ki felett bír ekkora veszéllyel? Meglehet, nem Las Noches lakósságára, hanem a székben ülő személyre jelenthetne fenyegetést? Egyértelműen tudhatnak, esetleg megtudhatnak valamit, mely nem kívánatos, eltűnésre szoruló lények szintjére emelte őket. Nem merném kijelenteni, véletlenhez lenne köze, két tizenkettedik osztaghoz tartozó, valamint tartozott tudóst helyezett likvidálási listára. Kivéve, ha kiderül tévedtem, mert feltételezésemnél is gyarlóbb ember, ki egyszerű féltékenységből támadna rájuk. Természetesen, nem zárom ki ezen lehetőség érvénybe léptét sem, de valószínűsége igen alacsony.
-Miért ilyen sürgető két remek tudós haláláról beszélni? Eddig nem adtak rá okot, nagyobb figyelmet szenteljünk munkásságukra…-
Tökéletesen értettem válaszát, mellyel egyértelműen közölte, jelentéktelen statiszták vagyunk a primera és közte folyó, előre megtervezett játékban. Egyelőre nem értem a céljukat, vagy azt mi szerepet leszünk kénytelenek vállalni. Semmit sem közölnek, csak ostoba találgatásokra kényszerítenek, miközben figyelmet terelő badarságokkal traktálják az egybegyűlt kiválasztott csürhét. Tekintettel a hosszas visszafejlődési magyarázatra, mellyel egyértelműen az ellenszenvet kívánják megszüntetni és bemutatni, minden jelenlévő ugyanazért van itt. A döntés szabadságának illúzióját, igen kegyes módon ültetik el. Azzal elfogadják Seth-et vezetőnek, megkaphatják az áhított fejlődést. Felléphetnek a legendák közé. Vasto Lorde-vá válhatnak. Felléphetnek az örök hírnév lépcsőjére, elvégre őket, még a shinigami-k is rettegve említik. Megkaphatják a hatalom, erő, hősiesség kulcsát. Tökéletes taktika. Engem, azonban továbbra is az foglalkoztat, mit kap a trónon üldögélő. Mit akarhat. Mit nyer azzal erősebbé válik az előtte tolongó tömeg. Propaganda lépésnek valóban hatásos, azonban garantáltan található ebben az álomszerűn hangzó történetben buktató. Vezetőként nem engedheti túlságosan megerősödjön az arrancar állomány. Egyértelmű lesz egy átfutási idő, talán épp arra játszana, vérfrissítést rendezzen. Meghagyni egy szűk magot a régi arrancar-okból és elnyomni őket az új, Seth-hű állampolgárokkal.
Bevallom, besajdul fejem, nem jövök rá a titok nyitjára. Biztosra veszem, nevetségesen egyszerű indok mozgatja a szálakat. Egyelőre, azonban nem tehetek mást, mint tovább figyelem az események abszurd alakulását. Tagadhatatlan, ostobaságnak tartom a genetikáról folytatott előadást. Tekintettel az egybegyűltek igen alacsony agyi teljesítményére nem lepődnék meg, ha magának a szónak jelentésével sem rendelkeznének megfelelő adatokkal. Hangzatos előadás és valóban úgy hallatszik, minden igényt kielégítő magyarázattal szolgál. Egyszerűen meggyőzi a kétkedő füleket szakmai hozzáértéséről. Azonban hozzátenném, valami kimaradt a csodálatos beszámolóból. Méghozzá azon lényeges töltelék, nem pusztán az arrancar-ok, hanem genetikájuk is fejlődött a generációk teltével. Fejlődésünk egyezik az emberekével. Generációkkal később bizonyos betegségekkel, jelen esetben visszafejlődéssel szemben ellenállóbbakká válhattak. Hueco Mundo lakosságának esetében erről, maga az Aizen által hozott szerkezet gondoskodott. A megszülető lények genetikai állománya, valamint a szerkezet kölcsönözte a szülök által tovább adott, örökölhető kódokat, melyek folyamatosan beépültek a keletkező létforma genetikai állományába. Hozzáértés nélkül kisakkozható, azért tartoztunk számozott generációkba, mert a hármas unokája ötös volt, továbbá ötösnek már nem volt nyolc ujja, csak hat. Némi időbeli ráfordítással, könnyű szerrel észlelhető lenne, felszínes kijelentés azzal élni, csupán külsőre történt változás testükben.
-Pontosítva, minden arrancar-t érint a probléma, vagy kifejezetten csak egy bizonyos számozástól kezdődően?-
Fentebbiek alapján a visszafejlődés lehetősége, elsősorban az első generációkat érintő probléma, míg a legfrissebb példányok, akár kutatási bázisként is szolgálhatnak. Kizártnak tartom ne rendelkeznének megfelelő kiindulási alappal. Tehát, bátorkodnám feltenni azon kérdésem, mint egyszerű témabeli laikus az ő génállományuk vizsgálatára még nem gondolt nagyra becsült primera-nk, vagy előbbi előadása, csupán újabb bizonyítéka megrendezett színdarabjuknak? Kezd fárasztóan közönséges lenni ez a játék…

Tárgy: Re: Trónterem Hétf. Feb. 13, 2012 7:04 am

Zsarnoki elnyomás

Csöndben figyelem a történéseket. Igen különös dolgokat mond Seth, amit egyszerűen nem lehet figyelmetlenül hagyni. Az arrancarok visszafejlődéséről dumál, hogy akiket azzal a készülékkel vagy mivel hoztak létre, azok gyengülésről számolnak be. Igen különös információk ezek, amik mellett nem mehetek el. Elkerekedett szemekkel néztem, ahogyan szegény Slarin Espada-chan felkenődik a falra és ott is marad. Seth tudhat valamit. Némelyik arrancar hőbörög, vannak akik nyíltan mellé állnak. Még Slarin-chan egyik fraccija, az a Diego vagy mi a neve is felkenődik a falra. Egyszerűen nem bírom ki. Olyan csodálatosan szép és összerakott színjáték, hogy nem bírom tovább.Sokak megrökönyödésére tapsikolni kezdek, mint egy kislány, aki valami nagyon szép tűzijátékot látott. A taps elég idegen reakció ezekben a percekben, így valószínűleg elég nagy figyelmet kapok. Tengerkék köpenyem, jótékonyan takarja testemet. Mindössze kezem és bájos arcocskám látszik ki öltözékem alól. Lábamon finom sarut viselek, így a folyosó kövét nem lépkedem össze. Lassan indulok meg a terem közepe felé és közben tapsikolok, mikor oda érek megszólalok.
- Kedves ... izé, S. E. T. H. Engedd meg, hogy bemutatkozzam, a nevem Sirenia de Rose. Én vagyok a ... ja persze, mindig elfelejtem, nekem nincsen számom, észrevettem egy aprócska különbséget. Persze lehet velem van a baj, nem is tudom...
Miközben beszélek, még mindig csak arcom és kézfejeim látszódnak ki az öltözékemből. Könnyed nyugalommal mozgok és állok végül meg a tróntól nagyjából 20 lépésre. Onnan azonban nem mozdulok el. Közelebb se lépek és messzebb sem.
- Nem, valójában nem is különbség.
Mutató ujjamat a számhoz érintem, oldalra döntöm fejem, mintha igen magas matematikai egyenleteket oldanék meg.
- Inkább a szavaiddal szemben álló tény. Nekem semmi közöm Aizenhez, saját erőből küzdöttem fel magam ide, ahol most állok. Igazából az se érdekel ki ül azon a trónon, magasról teszek rá. Felőlem akár fejen állhatsz, akkor sem érdekel. Szóval lenne egy kérdésem, ha már ilyen szépen összejöttünk. Az mégis hogy lehet, hogy én nem tapasztaltam magamon gyengülést? Pedig, akárhogy számolom, ötszáz esztendős vagyok és az utóbbi időkben még táplálkozni sem volt nagyon lehetőségem.
Kérdezem, miközben még mindig a trón közelében ácsorgok és várom a választ. Az, hogy nálam sokkal erősebb lidércek ácsorognak körülöttem, az egy picit sem érdekel. Mégis mit csinálnak, megölnek? Ugyan, mi értelme lenne, ha megölnének? Kíváncsi és érdeklődő szemekkel tekintek a trónon pöffeszkedő... izére. Tulajdonképpen mi is ez? Nem igen tudom eldönteni első látásra, így a továbbiakban nem nagyon töröm rajta a buksimat. A végén még megfájdul a sok gondolkodásban és olyan csúnya leszek, mint ez itt.

Tárgy: Re: Trónterem Vas. Márc. 04, 2012 12:58 pm

Zsarnoki elnyomás, vagy megváltás?

Csak csöndben állok a falnak döntve hátam, és figyelem az eseményeket. Fel nem foghatom, hogyan tudnak lidércek ilyen közönséges módon, benyalni a főnöknek. Mert, hogy ugye most ő a főnök... Sirenia tapsikolása egy kicsit mulattat, hiszen tényleg eléggé képtelen látvány. Az ő állás pontja is igen magával ragadó. Hiszen mért is érdekelne minket, önerőből arrancarrá vált arrancarokat a "hógolyó"? Hiszen mi egyedül fejlődtünk fel erre a szintre. Még mindig emlékszem rá, hogyan akartam véget vetni életemnek aznap az Emberek Világában. És így fejlődtem tovább... Talán ezt most is megtehetném, vagy később, csak még nem tudom hogy... Oda lépkedek Sirenia mellé. Ő nem ismer engem, én viszont hallottam már egy s mást róla. Bele néztem Seth szemébe. Rémisztő és hatalmas érzés volt, mintha a halállal néznék szembe. Emlékeztetett emberi életem utolsó pillanataira. Számomra az, hogy valakinek a szemébe nézek alap követelmény, ezért bármennyire gyorsult fel szívem verése, nem emeltem el a szempárról tekintetemet. Szóra emelem számat.
- Kedves... Seth... Úgy illik, én is bemutatkozok. Lanven Alexander Stark vagyok. 1153 éves, sokáig elhúzódtak a dolgaim, de most itt vagyok. Köszönjük, hogy így törődsz velünk, még ha ezt mások nem is fogadják el. De ugyan miért támogatnánk téged mi? Mi akik egyedül érték el, azt amivé váltak? Gondoljunk bele... Az evolúció folytatódik, csak azok lépnek vissza szinteket, akik úgymond "csaltak" az evolúció lépcsőfokain. Mind emlékszünk rá hogyan kezdtük... Ösztönlényként portyáztunk, egymást és az embereket zabálva. A tápláléknak köszönhetően fejlődtünk tovább. De elértünk egy szintre. Adjuchas... Ezen a szinten megrekedtünk... Mind addig amíg, nem ért valamilyen erős sokk hatás, ami fejlődésre ösztönzött minket. Most is ez a helyzet! Nekünk kell elérnünk a "hógolyó" nélkül a tökéletességet. A hogyan viszont még rejtély. Halkítottam szavamon.
- Keveset tudok, de azt biztosan, hogy nincs szükségem a "hógolyóra" hogy fejlődjek. Tégy amit akarsz, az én kezeim kötve vannak. Veled tartok, hiszen más út a halálba vezet.
Ezzel befejezve mondandómat, megdöntöttem a fejem, és vissza sétáltam az eddig helyemként szolgáló falhoz. A helyem elfoglalása után szemeim újra a tömegen futottak át, és meg-meg akadtak egy nőn. Natalie Salazaar. Érdekes, milyen sokat tud, mégis milyen kimért, és ugyan akkor szétszórt. Ráadásul Espada... Lehet, meg kellene keresnem, majd később. Ugyan nem figyeltem ki néz meg magának, de éreztem a szúrós szempárokat a hátamon. Próbáltam nem nézni senkire csak Seth szemébe. Így elkerülve, vagy megspórolva magamnak a kellemetlen érzést, hogy senkit nem érdekel a véleményem valószínűleg. Azért elmondtam, hátha mégis tévedek.

Tárgy: Re: Trónterem Csüt. Márc. 15, 2012 4:10 am

Zsarnoki elnyomás

Kissé későn léptem be a helyiségre. A többi arrancart még nem ismertem, ezért meg voltam lepve a tömegtől, ami összegyűlt ebben a teremben. A trón, Aizen halála után azonban már nem volt üres, egy alak ült rajta. Megjelenése nem volt a kellemesebb félékhez tartozó, de félelmetesen magabiztos volt, talán ezért ült még ott, miközben ennyire sok arrancar állt itt lent. Egyesek háborogtak, de nem cselekedtek, mások Sethel tartottak és bemutatkoztak, de kétségkívül szinte mindannyiuk kérdéseket tett fel ennek az alaknak. Bár engem sosem érdekelt, hogy ki ült a trónon amíg azt tehettem amit akartam, de ez mégis különös volt. Mégis hogyan kerülhetett a trónra? Miért nem ellenkeztek az arrancarok? Mi a célja? Ezek a kérdések hangzottak el a fejemben egymás után, újra és újra. Belépésem pillanatában éppen egy hölgy fejezte be a mondanivalóját, majd egy másik alak lépett elő. Ő is bemutatkozott, kérdezett és Sethel tartott. Gondoltam, hogy nekem is bölcsebb lenne az új lehetséges vezetővel tartani, ahelyett, hogy ellenállnék. Nem szerettem volna itt ragadni az örök magányban, és monoton életmódban. Talán pont ez a változás lett volna az, ami nekem kellett. Szedtem a lábaimat és Seth elé álltam.
- Üdvözletem, Seth! Dei Laez vagyok, a nyolcvanötös számú arrancar. Tán Aizen halála volt az egyik legtragikusabb dolog, ami történhetett velünk, de örülök, hogy ilyen hamar átvette valaki a helyét. Ha senki sem tenne ilyen lépést, akkor véleményem szerint az arrancarok között pánik törne ki, előbb vagy utóbb. Ott lenne a vezető kérdése, mindenki küzdene a másikkal és talán már fele ennyien sem állnánk ugyanitt, pár év múlva. Hallom, hogy a vita egy Hogyoku nevezetű tárgy visszaszerzéséről szól. Nos én teljességgel támogatom az ötletet, bár fogalmam sem volt, hogy Aizen mit csinált a tárggyal, de abban mindannyian biztosak lehetünk, hogy bevált. Las Noches úgymond fénykorát jelentette a Hogyoku ittlétének ideje. Miért ne próbáljuk meg vissza szerezni? Én támogatom a vissza szerzését, az egyetlen gond azonban, hogy ez sok kérdést fogalmazott meg a fejemben, amit ha nem bánja, megosztanék. Tán maga, Seth, képes lenne megszerezni a Hogyokut? Elég erős maga a tárgyhoz? Fel tud érni Aizen samával és rendben tudja tartani az arrancarokat, akár hosszú távon? Nem fél azoktól, akik elállhatják az utunkat?
A kérdéseim után, gondolkodási időt hagyva inkább arrébb mentem és a falnak dőlve ültem le. Nyüzsgést lehetett hallani a teremben, mintha ezernyi légy szállingózna egyszerre. Amint leültem, csöndbe lettem és kíváncsi voltam, hogy mi fog történni.

Tárgy: Re: Trónterem Vas. Ápr. 22, 2012 11:20 am

Zsarnoki elnyomás? Pf... Számít, hogy az, vagy sem? Egyszer úgy is én leszek az ő helyén. Addig, elfogadom trón bitorlónak

Úgy döntöttem, hogy már ideje visszatérni Las Noches falai közé, a végén még elfelejtik, hogy én is ide tartoztam. Utam alatt abban reménykedtem, hogy a számításaim bejöttek és vagy valaki ölte meg Aizen-t, vagy a shinigami a hadjáratában esett el. Akár melyik is történt ennyi idő alatt mindenképpen meg kellett, hogy történjen, ha mégse történt volna meg, hát akkor további nyáladzós hangon jelentem az önként felvetett, elfogadott küldetés félsikeréről, vagyis sikertelenségéről. Hosszú volt az út, úgy emlékeztem, hogy nem ennyire messze barangoltam el Las Noches falaitól, hogy közelebb vagyok hozzá. De nem tehettem semmit, ha már egyszer voltam ilyen szánalmas és ennyire messze rejtőztem el, szenvedjek meg miatta, ez a büntetésem. ~Legalább a sivatagban nincs egy nő se.~ Ez az egy gondolat minden bajomat eloszlatta, amit az út okozott.
Ahogy újra Las Noches folyosóit jártam nem éreztem azt a megkönnyebbülést, mint amit kellett volna. ~Nyamvadt shinigami hármas! >< Csak nem életben maradtatok?~ Öntött el némileg a keserűség, ahogy haladtam a trónterem felé. Annyira nem is voltam rossz hollow, hogy ekkora gonoszság történjen velem!
Mikor benyitottam a trónterembe szokatlan kép fogadott: rengeteg arrancar-ral volt tele, köztük egyértelműen espadak, privaronok is voltak, de abból az espadaból, mi akkor volt mikor elmentem a kis magán küldetésemre senki se volt itt, és a trónon se Aizen shinigami képe bámult felénk. ~Hát mégis sikerült megszabadulnom attól a shinigami-tól? Ez jó! De akkor miért nem könnyebbülök meg?~ Újra körülnéztem a díszes társaságon, s felfedeztem, hogy a nők száma meg sokszorozódott, főleg az espada-k körében. ~Fenébe! Nyomorultak! Kicsit eltűnök és máris ekkora hatalomhoz jutnak?~ Miközben nagyban felmértem a változásokat a körülöttem állók motyogásából valami zsarnoki elnyomásról, a trónon ülő alak számukra örökké legyőzhetetlen erejű arrancar-okat csak úgy falhoz kent, Seth az úr, de biztos jól járunk-e vele, vagy sem? Vasto Lorde-kat akar kerestetni. Tovább is elhallgattam volna a motyogás kaotikus folyamát, de az, hogy a semmi után akar kutatni szánalmasan hangzott, hát eljött az ideje, hogy bemutatkozzak. Így a trón elé lépdeltem teljes nyugodt arccal, bár belül feszélyezett, az, hogy ekkora erők feszültek rám, amit az espada, az exequias vezére, akit csak most vettem észre, és Seth fejtett ki rám pusztán a jelenlétükkel. Miközben haladok Seth felé megnézem azokat, akiket az espada tagjainak véltem, hogy nagyjából tisztában legyek, legalább arcilag az új vezetőséggel. Mikor már elég közel értem, hogy egyértelmű legyen, hogy az új urunkhoz kívánok szólni ravasz mosollyal az arcomon féltérdre ereszkedtem, jobb kezemet a földre helyeztem, s mielőtt teljesen letettem volna az Indice Radar segítségével felmértem Seth erejét. ~Roppant erős, így nem csoda, hogy az espada több tagját is falhoz kente.~
- Számomra öröm egy fajtársamat a trónon látnom! Seth-dono! Elnézést kérek, hogy én, Wolloh Del Desierto a 44. arrancar csak most értem ide, de még Aizen engedélyével felderítésen voltam. Egy bizonyos fajtánk nyomát, illetve egyedét kellett keresnem. Vasto Lorde-k nyomában jártam. A küldetésemből vissza tértem, és mivel nincs itt Aizen, ezért neki már nem kell jelentenem, de mivel úgy hallottam, hogy önt is érdeklik az Vasto Lorde-k így önnek jelentem, hogy... - itt egy lélegzetvételnyi hatásszünetet hagytam, amíg talpra álltam, s továbbra is ravasz mosollyal az arcomon néztem új vezetőnkre. - A küldetésen egyben sikeres és sikertelen! Továbbiakban állok a rendelkezésére. - Jobb kezemet a bal oldalamhoz helyeztem, s meghajoltam.