Név: Tiberio Grijan
Kaszt: Arrancar
Kor: 164 (25-nek tűnök)
Nem: Férfi
Felszerelések: Zanpakuto
Születési dátum: július 6.
Kinézet: 180 cm magas vagyok és vékony testalkatú Hosszú, barna hajam van és zöld szemem. A maszkom bal oldalt található a szemem alatt. A mellkasomon van egy lyuk, és arrancar egyenruhát viselek. A 77-es szám bal kezemen, pontosabban a tenyeremen található.
Zampaktó neve: Iel dragón de mares (Tengerek sárkánya)
Zanpaktó fajtája: víz
Parancsszó: Ihaga ondas! Iel dragón de mares! (Csinálj hullámot! Tengerek sárkánya!)
Ressurection: Ha kimondtam a parancsszókat, fekete felhők gyülekeznek körülöttem és elkezd esni az eső. Majd feltartom a zanpakutómat, s pár másodperc múlva több millió esőcsepp egy sugárba jön le a fekete felhőből a kardomba, aztán a fegyverem pengéje kéken világít, valamint hatalmas vízhullám árad ki belőle, így nyugodtan folytathatom az átalakulást. Csontpáncél húzódik a testemre és lesz két szárnyam, mely szintén csontból áll. A Zanpaktóm teljesen átalakul. Majd ha befejeződött az átalakulás, a vízhullám teljesen abbamarad, kezdhetem a harcot.
Előtörténet:
Ember: Egy holdfényes nyári éjszakán születtem. Két testvérem volt, én voltam a legkisebb köztük. A családom nem rendelkezett sok pénzzel, sokszor a szüleim alig tudták kifizetni a számlákat. Minden nap nagyon kevés volt az élelem, és ezért sajnos állandóan éhezett valaki a családból. De az éhségről legtöbbször próbáltunk megfeledkezni játékokkal, amikhez nem sok energia szükséges, pl: sakk, kártya vagy társasjáték. Az általános iskolában legtöbbször a ruháim miatt csúfoltak, mert eléggé szakadtak voltak. Tizenhárom éves koromban, már az egyik testvérem nem volt köztünk, mivel felnőtt lett, s elment egy nagyvárosba lakni a barátnőjével. Iskola után sokat tartózkodtam egy barátomnál. Valamilyen módon mindig meg tudtam győzni, hogy ne hozzám menjünk. Szégyelltem a szegény családomat, csakhogy nem tehettem róla. Tizenöt évesen beiratkoztam egy középiskolába, majd ott gépész technikusnak jelentkeztem. Elég sok bajom származott a beilleszkedés miatt. Egyik osztálytársammal, egyszer nagyon szétütöttük egymást. A tesi tanárt fölöttébb gyűlöltem, mivel úgy megdolgoztatott minket az óráján, hogy reggelente alig tudtam felkelni az izomláztól. Öt barátot szereztem egész középiskolai tanulmányaim során. Miután elvégeztem a sulit, két évig nem tudtam csinálni semmit csak dolgoztam, ám nem kaptam sok fizetséget a munkahelyemen. Szüleimet próbáltam rábeszélni arra, hogy főiskolára járjak, viszont ők nem egyeztek bele,mivel így is alig telt valamire. Egy év múlva nyertek a szüleim a lottón és megengedték, a főiskolai tanulmányom elkezdését. Én nagyon örültem. Ott már nem volt az öltözködésem miatt megkülönböztetés, és több barátom is volt. Amikor elvégeztem a fősulit, rögtön nekiláttam munkát keresni, mert már nem sok volt a megtakarított pénzünkből. Sikerült munkát találnom az egyik nagy cégnél, a Tekunoroji-nál. Ott a gazdálkodási csoportnál kezdtem, pár év múlva én lettem a gazdasági csoport főosztályvezetője. A cég igazgatója engem kinevezett a cég igazgatóhelyettesévé. De nem értem be ennyivel. Egy holdfényes éjjel betörtem az igazgató házába, majd megöltem és a gyilkosságot balesetnek álcáztam. Kb.: egy hónap múlva kiderítette a rendőrség, hogy én öltem meg a cég vezetőjét. Este, amikor még dolgoztam, több ember hangját hallottam és tudtam, csak én vagyok bent, valamint a 8 takarító, ám egyik sem azon az emeleten dolgozott, ahol nekem az irodám helyezkedett el. Így az asztalfiókból lassan kivettem a pisztolyom, eztán kibiztosítottam. A rendőrök rám törték az ajtót. Én erre rögtön előrántottam a fegyveremet, és elkezdtem lövöldözni. Három rendőrt sikerült eltalálnom, de a többi agyonlőtt.
Hollow: Hueco Mundo- ban került a lelkem. Később azt vettem észre, külsőm egy sárkány alakú szörny. Eleinte megrémültem a kinézetemtől, csakhogy rájöttem, ebben a formában sokkal erősebb lettem. E hírnek rémesen örültem. Lementem az emberek világába, ahol lelkeket faltam, így erősítettem magamat évekig. Ha egy shinigami jött, aki nálam sokkal erősebb volt, akkor inkább a menekülést választottam, és elbújtam olyan helyre ahol biztosan nem tud megtalálni. Talán ez a gyávák módszere, de inkább fogtam menekülőre a dolgot, mint megint meghaljak. Majd egyszer csak, amikor egy ember lelkét faltam fel, két erős lélekenergiát éreztem, amelyek felém közeledtek. Felkészültem a fogadásukra, viszont rögtön meglepődtem, mert kettő shinigami rendelkezett azzal a lélekenergiával, a halálistenek pedig a fivéreim voltak. Ők nem ismertek engem fel, mivel egy szörnyetegként néztem ki, így teljes erőmből harcoltak ellenem, mintha nem is a testvéreim lennének. Egy ideig nem tudtam ellenük teljes erőmből harcolni, de elegem lett és a fiatalabb testvéremet elcsaptam méterekre. A másik testvéremet elkezdtem karmolgatni, majd egy pillanat múlva, amikor nem figyelt kiütöttem a kezéből a zanpakutót, átszúrtam a torkát a karmaimmal, aztán felfaltam a lelkét. A másik fivéremhez is odarepültem, ezt követően a saját zanpakutójával öltem meg, később neki is felfaltam a lelkét.
Arrancarr: Pár év múlva arrancarrá alakultam. Minden napomat azzal töltöttem, hogy erősebbé válljak. Majdnem úgy nézetem ki, mint régen. A maszkom már csak az arcom 80%- át takarta. Sokat harcoltam az arrancarokkal, mert errefelé senki nem csípte a másikat. Engem főleg nem bírtak, mivel állandóan belekötöttem a többi fajtársamba. De végül szerencsére én kerekedtem felül rajtuk. Egyik harc leforgása alatt összefogtak ellenem, s azon a napon elég sok sebet szereztem magamnak. Egyre nagyobb erőre tettem szert, már a maszkomnak csak 40%-a maradt meg, a többi lekopott. Jelenleg Yoshizawa Kodama, a 8. espada fracciónja vagyok.
Zanpakutóm:
Ressurection utáni kinézet:
