Borzoska kalandja a másnapossal

A tervem nagyszerű, majdnem olyan nagyszerű, mint én, no persze annyira nagyszerű nem lehet, mint én, mivel csak egy terv, én pedig egy megvalósított csoda vagyok, és már a feltételezés is sértő! Ennél már csak az lenne emgalázó, ha a szépségversenyen különdíjas lennék, de természetesen én lettem a szépségkirálynő a gyerekszépségversenyen, amire még a mami vitt el engem. *.* Imádtam nagyon, hiszen az egész világ körülöttem forgott, szóval elmondhattam magamról, hogy a fizika törvényei csakis az én kedvemért változtak meg~deeesu! *-*
- Nishigami? - csodálkozok rá a nevére. Az anyu párjának a kedvenc műsoraiban szoktak olyan szóvicceket mondani, amik egyenértékűek az ő nevével, meg a hivatásával. Persze igazából nem is viccesek, ahogyan Masato-san sem vicces, csak gazdag, és attól még utálom, de legalább mindig van valaki, aki megveszi nekem a legújabb barbikat. Persze sokkal jobban örülök neki, hogy ha aputól kapom meg őket, de a múltkor már rám szólt, hogy ne vásároljak annyit feleslegesen. T.T Persze ha leszokna a dohányzásról, máris sokkal több pénze lenne, amit elkölthet mindenféle ruhára meg hasonklókra, csak az apu nem olyan okos, mint én, meg nem is olyan szép, így hát nem tudja~desu.
Leülök szépen egy padra, és a pinki mappámból előveszek egy papírt, amit a kolibris tollammal kezdek el töltögetni. Semmi komoly, csak egy általános szerződés, hogy a szakszervezetisek ne tudjanak eldádázni... Okos vagyok ám, Yukko-chan~desutól tanultam! *>* Mindig megmondja, hogy a kísérleti alanyokkal óvatosan, és mindig irassunk velük alá beleeegyező, valamint titoktartási szerződést, a saját érdekünkben, így ha esetleg meg találnak halni, akkor nem a mi hibánk lesz, hogy az önkéntes munkában életüket vesztették. Bár kétlem, hogy Borzoska életveszélyes lenne, én magam idomítottam...vagyis azt hiszem, talán sikerrel jártam. Remélem. o_O'
- Itt és itt írd alá a szerződést~desu. ^.^ - iratom vele alá a titoktartásit, és a beleegyező nyilatkozatot, természetesen kártérítés nem jár érte. Meg aztán, ha kell neki a nitroglicerin - azt hiszem, úgy emlékszem, azt kért~desu - , akkor biztosan szót fog fogadni nekem. ^.^
Indulok is tova, miután elraktam a papírokat, s a kert egy elkerített részéhez vezetem Nishigami-sant. Valamiért elektromos kerítés vesz körbe egy részt, a terep túlsó vége pedig a falhoz ér, ahol egy ajtó látható, azonban kilincs nincs rajta. Köpenyem zsebéből előkapom a hatalmas távvezénylőt, amivel majd a dolgokat irányítom, amikre szükségünk lesz, valamint Nishigaminak adok egy fülest és egy mikrofont, hogy mindenképpen hallja majd, amit mondok. Én magam is felveszek egy hasonlót, csak az enyém rózsaszín, majd mosolyogva elkobzom tőle a fegyverét, ha van nála, s a kerítésen túlra megyek, s ismertetem vele a feladatot.
- Alany 01, integrálási fázis első próbája. Feladatod nem más lesz, mint játszani a kutatásommal, Borzoskával. - szerintem elég egyszerű. Élje túl, és még érezze is jól magát. ^.^ Ha az ismerkedés megvolt, majd játékokat is kap, aztán arra is beidomíttatom a kutyust, hogy odahozza nekem a sminkkészletem. *.* Megnyomom a nagy piros gombot a távirányítón, az ajtó pedig kinyílik, ami mögött ott liheg a két méter magas, és másfél méter széles hollowpincsi, Borzoska. *.* A nyakán rózsaszín nyakörv, rajta szivecskés bilétával hirdeti nevét, a nyakörv pedig személyes legújabb találmányom. Remélem, sikerrel járok. *>*

Izgatottan indulok el a tesztlabor felé. Még jó, hogy találtam egy balekot, aki önként részt vesz a kísérletben. *-* Persze a papírt, amit aláirattam vele, s tartalmazza, hogy az osztagot, s engem nem vonhat kártérítésre vagy bárminemű felelősségre, valamint esetleges személyi sérülés, vagy halál esetén minden felelősség ráhárul, mint önkéntesre, azonnal el is faxolom a hadnagyi irodába, meg a kapitányiba is, hogy nekik is meglegyen a példány. A kísérletet így teljes nyugalommal kezdhetem el. ^.^ Ha sikeres lesz, az alany pedig élve marad, ráadásul egy darabban, akkor hatalmas előrelépést sikerül megtennem a tudomány következő lépcsőfokán. Ha pedig nem, és az alany #1 elhalálozik, akkor az egy szükséges áldozat lesz a tudomány oltárán. ^.^
- Jól van, eddig nagyon jó. – mosolygok rá a biztonsági kerítés és sáv mögött. Ide már nem tud kijutni a lidérc. Már csak azért sem, mert ha a kerítést elhagyja, akkor a nyakörvén keresztül elektromos áram fogja sokkolni. Ha pedig ennek ellenére is tovább merészkedik, amint kilép a biztonsági sávból, a nyakörv egyszerűen hamuvá égeti. Őszintén szólva nem örülnék neki, hiszen nem könnyű ám kísérleti hollowokat szerezni. Ugyan folyamatos az utánpótlás~desu, ezen lidércek nagy része selejt, nem alkalmas az én projectem megvalósításához. Ugyanis nekem csupán a C típusú lidércek ezen alakja teszi lehetővé, hogy biológiai működési rendszerüket egyszerűen ellenük fordíthassam, végül pedig reishijüket áramlásukon keresztül ellentétes pólusúvá változtassam anélkül, hogy megtagadnám tőle a hollow létet, és megtisztítanám a lelküket. Így ugyanis sokkal többet fognak érni nekünk, shinigamiknak. ^^
A nyálzó, hatalmas szörnyeteg kedvesen vicsorít rá az alanyra. Egy pillanatra megijedek, hogy valami baj lesz, hiszen gonosz kis szemeiben egyáltalán nem látom az empátiát. T.T Hangos morgása miatt még a lábam alatt is mozog picit a föld, s szinte idáig érzem a lehetetét. Még szerencse, hogy van a laborban légtisztító. >.< Végül aztán pánikra nem lesz semmiféle okocska-mokocska, a kezdeti barátságtalanság hamar javulni kezd. A morgás abbamarad, s ugyan készenlétben áll Borzoska, nem mutatja tényleges támadó szándékát. Azonban határozottan, mereven figyeli a shinigamit.
- Most hajolj előre kicsit. A két kezedet pedig nyújtsd ki felé, és mutasd meg neki a tenyeredet, hogy üres, nincs nálad semmi. Biztosítsd őt jószándékodról. =^.^= – hiszen csak meg kell mutatnia neki, hogy ő csak játszani akar vele. *-* A játék pedig csudijó dolog. Én is szívesen játszanék már Borzoskával. De nem lehet. Mert még nincs biztosíték arra, hogy egyszer csak le nem akarja harapni a fejemet.
Ha a shinigami eleget tesz az utasításomnak, látszólag mindenféle fenyegetés elmúlik. Borzoska lassan odalép hozzá, hatalmas nózijával pedig megszimatolja a tesztalany kezét. Bár én nem veszem észre, hogy valami olyat szagol le róla, ami nem tetszik neki. Elvégre az alkoholnak fujjos a szaga.
- Most pedig simogasd meg szépen. ^.^ – szólok bele a mikrofonba, és adom ki az utasítást. Ha megteszi, akkor veszek fél percnyi időt arra, hogy egy papíron Borzoska viselkedésével kapcsolatban kipipáljak néhány rublikát, meg kiikszeljem pár másikat. Aztán újra megfogom a távirányítót, s meghúzok rajta egy picike kis karocskát.
- Most következzen az idomítási fázis. *-* Néhány kutyakekszet kapsz. A feladatod, hogy tanítsd meg Borzoskát az Ül! parancsra. *-* – miután meghúztam a kart, a tesztalany 01 mellett kiemelkedik a földből egy támasz szerűség, aminek a tetején egy kicsi, kék alapon rózsaszín pöttyös masnival átkötött csomag található. Ha kibonjta, akkor kutyakekszet talál benne, ami tulajdonképpen reishiből készült. Egyfajta vegakaja a kísérleti hollowok körében. Azzal a különbséggel, hogy ez – az ő szájízük szerint – még finom is. Vannak olyan kísérleti lidércek, akik ölni tudnának egy-egy ilyen falatért. Szó szerint. ^.^