Az elátkozott harcosok

Sötét felhős ég felett a shingamik és az arrancarok egy hatalmas Ódon kastély felé meneteltek A shingamik a főbejáraton át akarnak bejutni, míg az arrancarok a hátsó bejárat felől közelítik meg a helyet. A harcosok az ablakból figyelik őket és a terveiket beszélik meg.
- Hm… Riodaun-sama közelednek, azt hiszem ideje indulniuk a kapuőröknek! Nevet valaki fel.
Riodaun hörögni kezd és erre a harcosok eltűnnek ő maga pedig elindul a labirintus közepébe. Amikor a shingamik/ arrancarok megérkeznek a bejáratokhoz, a kapu őrök megszólalnak.
- Isten hozott titeket a kastélyban, melyikkőtök Hokorashii Hito? Vele szeretnék megküzdeni, ha megtudtok sebesíteni beléphetek, de ha nem meghaltok mind! Kérdezi a shingami oldalon a kapu őr, közben a másik oldalon.
- Hm… csak hárman vagytok? Kitsune, Ryuu, Enzuru ez a nevetek nem? Hát akkor most sebesítsetek meg és beléphetek, de ha nem tudtok mind hárman meghaltok haha!!
Az őrök ismertették a feladatott veletek, és készen álltok a harcra, vajon Hito képes lesz egyedül győzni és ezzel belépést nyernetek és, Enzuruék vajon ők hárman nyerhetnek? Kezdődjék hát az első csata!!

OFF: RIODAUN A HARCOSOK VEZETŐJE AZ 5. HARCOS BOCSÁNAT YORUICHI, DE ITT NEKEM KELLETT ŐKET IRÁNYITANOM Az írás sorrendje először az arrancarok rnak aztán a shingamik, azt Yoruichi jön a harcosokal.

Én mentem leghátul, Kitsune előttem és Enzuru ment legelöl, amikor megérkeztünk megszólalt az őr.
- Hm… csak hárman vagytok? Kitsune, Ryuu, Enzuru ez a nevetek nem? Hát akkor most sebesítsetek meg és beléphetek, de ha nem tudtok mind hárman meghaltok haha!!
- Majd én, megsebesítelek kapsz egy kis illúziót, Koumajutsu Akki Kichigai Hakaisha - Megidézem a Sátán őrületes pusztítását!! kiabálok felé. Ám akkor látom csak, hogy az őr nem mozdul semmit, nem értem mért nem harcol az illúzió keltette shingamikal? Itt valami nincs rendjén, valamit ki kell találnom.
- Erős vagy, de korántsem elég erős... de nem tudtam befejezni mivel valamit elkezdet csinálni az őr...

Amint elértünk egy nagy kastélyt a hátsó bejárat felől akartunk bemenni Kitsune-vel és Ryuu - val együtt. Én mentem elől és Ryuu leghátul. A kapuhoz érve nem várt fogadtatás fogadott minket. Egy ismeretlen lény volt velünk szemben és ahogy megérkeztünk az ódon kastély lábához megszólal.
" - Hm… csak hárman vagytok? Kitsune, Ryuu, Enzuru ez a nevetek nem? Hát akkor most sebesítsetek meg és beléphetek, de ha nem tudtok mind hárman meghaltok haha!!"
A hangja gúnyos volt és le lehetett szűrni, hogy lebecsüli az előtte állókat. Ryuu hirtelen, haragból vagy csak hirtelen felindulásból oda löki neki:
"- Majd én, megsebesítelek kapsz egy kis illúziót, Koumajutsu Akki Kichigai Hakaisha - Megidézem a Sátán őrületes pusztítását!! "
Ekkor látom Ryuu arcán, hogy az a technika amit használni akart nem működött majd folytatta
"- Erős vagy, de korántsem elég erős" elharapta a mondatvégét és látom, hogy az ismeretlen alak elkezdett valamit csinálni.
eközben Kitsune elunva magát és látszólag az éhégtől vezérelve lehuppant a földre majd heves vérmérsékletétől vezérelve oda vágja a kapu bejáratott elálló egyénnek:
"- Rám ne nézz!" - és evvel hozzá is vágta a kajáját amit nem vett jó néven.
Arcomat a kezembe fektettem és elkezdtem rázni. * Ilyen nincs!! Senki nem veszi komoylan az ellenfelét! hjajjj...* - Gondolta közben.
- Egyikünk se az akit keresel, de szándékunkban áll bemenni... "társaim" nevében is szíves elnézést kérek... - Mondja Enzeru majd előkapja a bal oldalán csüngő Kard hüvelyéből a Katana-ját. * Megpróbálom elvakítani majd egy Rairin Hero-t felé küldeni és közben védekezni és kikerülni azt a technikát amit akar használni. * - Gondolja Enzeru miközben kezébe összpontosítsa a Reitsu-ját és a katata-nája elkezd élénk kéken világítani.

// Elnézést a késésért...nem értem rá...//

Egy szépen összeverődött társasággal tartottunk a következő bevetésünk helyszínére. Nemsokára meg is érkeztünk egy nagy templom szerűséghez, ahol egy lény állt.
- Isten hozott titeket a kastélyban, melyikőtök Hokorashii Hito? Vele szeretnék megküzdeni, ha megtudtok sebesíteni beléphetek, de ha nem meghaltok mind!-mondta nekünk az őr szerűség. Hát ez meg? Honnan tudja bármelyikőnk nevét is? Egy ideig csak álltam és lestem.
Nos, minden esetre nem velem akarnak megküzdeni... Az a Hito biztos erős...-gondoltam, majd inkább "pihenj" állásba vágtam magam és vártam a fejleményeket...

Éppen a templom felé gyalogoltam egymagam, mivel lekéstem az indulást, ami nagyon is idegesített, na mindegy is legalább a kapitányom és a hadnagyom is itt van. Egy romos templom szerüséghez értem, valami hang megcsapta a fülem.
- Isten hozott titeket a kastélyban, melyikőtök Hokorashii Hito? Vele szeretnék megküzdeni, ha megtudtok sebesíteni beléphetek, de ha nem meghaltok mind!-mondta nekik az őr szerűség.
"Ki az a Hito? Én nem ismerem az biztos, de biztos, hogy erős, ha vele akarnak megküzdeni!"
Így leültem és vártam, hogy mi történik.

*Kora reggel Hito ágyán, az alvó Hito fölött Urahara-sama guggolt, majd mikor megelégelte a figyelést a sapkás fickó, felemelte a botját és Hito fejére mérhetetlent ütött. A konyhában is tisztán lehetett hallani Hito jajveszékelését.*
- Te alávaló patkány, nem kértem ébresztést, te lezser meleg, te forró meleg! Ha elkaplak, a botodat fogom feltolni a hátsó részedbe! Ha elkaplak még a 4. osztag sem bír meggyógyítani!
*Addig kergette hito dühödten Urahara Kitsuke-t amíg el nem érkeztek az Urahara vegyesbolthoz. Az épületből előugrott Tessai s úgy tett, olyan volt, mintha Amerikai-Focista lenne. Hito szemei kiguvadtak, és alig bírt lefékezni. S Tessái átkarolta jó szorosan.*
- Ohh, anyám… *Hito, Tessai karjai között maradt. Urahara kielégült arcot vágott, s megszólalt.*
- Soul Societyben különös erőt érzékeltek a Shinigamik. Nem lehet túl vészes, ezért küldök csupán egy maszkos harcost.
- Ez most komoly? Miért pont én?
- Mert a többiek Tessaion keresztül is meg próbálnának ölni. Te meg lenyugodtál.
- Hogy a franc üssön a logikádba.
- Ja és te tudsz Gargatát nyitni, mihamarabb el kell indulnod. Meg itt a kardod.
- Elloptad a kardomat! Szerencséd, hogy Tessai elfog, mert a végén hiányolnád a férfiasságod. Legalább engedjetek lezuhanyozni.
*Tessai elengedte, majd pármétert téve Hito közel volt, hogy elkapja az indulat, mert Urahara-san megfogta a vállát.*
- Itt vannak a koordináták, legalább tudni fogod, hol van az a dolog.
- Kösz, de úgy is érzékelni fogom.
- Minél előbb megoldod a problémát, annál jobb.
- Ööühhh, csak végre hadd zuhanyozzak le.
*Hito a gyors 10 perces zuhanya után kikászálódott a zuhany alól.*
-Ááááhh! *Hito megijedt, mert Urahara a zuhany előtt ült pár méterre.* - Te beteges vadállat…
- Siess már.
*A vaizard nem is szólt semmit, inkább megtörölközött, felvette a világoskék farmer nadrágját, egy trikót, a fehér ingét – aminek ujját könyökig feltűrte -, valamint egy szürke kondit. Hakuryuujint a derekához kötötte. Gargatát nyitott Hito, s Urahara csápolt neki. Hito egyet biccentett, majd át kelt a szüleményén.*

*SS-ben járkálva rátalált a koordináta pontos helyére.*
- Még, hogy egy dolog, kész erőd! A melegek istene járja át a lelkedet Kitsuke!
*Ahogyan káromkodott úgy egy Shinigami csapat fogta el pár pillanat alatt. Az már más kérdés, hogy Hitot nem lepte meg, de nem is tett semmit sem ellene.*
- Hagyjatok má, én is ezt az izét készülök bevenni, egy oldalon állunk.
… (Egy hatalmas vitatkozás alakult ki, de végül a Vaizard csatlakozott a Shinigamikhoz.) //Itt, ha akar valaki kötekedni, akkor most tegye XD//
*Borús volt az ég, mily meglepő, s a vár kapui előtt őrök álltak fel, akár mint Seireitei körül. Oda vándorolt a csapat, s nem is történt semmi. A menetelés után a nagy termetű őr szólt hozzánk, amikor odaértünk a kapuhoz.*
- Isten hozott titeket a kastélyban, melyikkőtök Hokorashii Hito? Vele szeretnék megküzdeni, ha meg tudtok sebesíteni, beléphetek, de ha nem meghaltok mind!
- Bocs, de engemet Urahara küldött, nem isten. * Újra előtört belőle az ingerültség.* - Hogy a ragya cifrázná a fejedet, meg hát honnan ismersz? Hány fogad van, egy sem, vagy kilőtte neked Batman?
*Mindenki csak nézett össze, mit mond a külvilági.* ~ Honnan tudja a nevem? Ez az egyik képessége ezek szerint, remélem nem gondolatolvasó, az hiányozna a legjobban. A többiek, pedig mit csinálnak? Sakkoznak, dámáznak?~
...

//Ha valami nem érthető, sajnálom, sietek, mert a család készülődik. Sziasztok!//

Az osztag körüli teendőim végeztével éppen a szobám felé tartottam, amikor eszembe jutott, hogy még az irodában hagytam egy könyvet, amit pihenés képen akartam olvasgatni a fennmaradó szabadidőmben. Egy laza fordulattal indultam az iroda felé. Az ajtót kinyitva pedig egy átkozott pokollepke jött velem szembe.
~Nem véletlenül hívják ezeket a dögöket pokollepkének, az ember a pokolba kívánja őket érkezésükkor. - jegyeztem meg magamban, miközben a kis rémhírhozó landolt a neki kinyújtott ujjamon.
Az üzenet egy kastélyban megbúvó banda és a vezérük, egy bizonyos Riodaun nevű egyén likvidálásról szólt. Ezen kívül még egy gyülekezési helyet és időpontot tartogatott számomra az üzenet.
A kitűzött időpontban a megadott helyen voltam. Itt találkoztam össze Shokoval, - aki mellé nagy örömmel társultam be - valamint a többi küldetésre kiküldött shinigamival.
Mikor végre mindenki megérkezett a különítmény útnak indult a magasabb rangúak vezetésével. Shokoval mi az társaságtól kissé elkülönülve, de nem leszakadva haladtunk. Az út egész nyugodt volt mindaddig, amikor megéreztem egy idegen jelenlétét. Az ismeretlenből szivárgó reiatsu shinigamira vallott, de nem velünk együtt jött. A küldöttségünk többi tagja is kissé megbolydult és mindenki szó nélkül az szellemi energia irányába indult. Megbeszélés nélkül is sikeresen kerítettük be a jövevényt és mivel én voltam a legjobb pozícióba, ezért a háta mögé kerülve Sora inazumát résnyire széthúzva a nyakához szorítottam a pengét.
-Neved, osztagod, fokozatod! - parancsoltam a szokatlan öltözékű shinigamira, miközben a földre kényszerítettem!
Közben a többiek is kardot szegezve az idegen felé várták a magyarázatot.
- Hagyjatok má, én is ezt az izét készülök bevenni, egy oldalon állunk.
Kissé értetlenül nézek a többiekre, hogy most mi is van. És láthatóan a többiek sem tudtak többet, mikor egy magasabb rangú tiszt - talán kapitány - szólalt meg a többiek mögül, hogy az illető Hokorashii Hito és Urahara küldte segítségül, ezért elengedhetem. A szorongatott shinigami a helyzethez képest próbált bólogatni.
-Hát jó. - engedtem a szorításból, mire Hito néhány obszcén kifejezés kíséretében leporolta magát.
~És ezekről az apróságokról én miért nem tudok soha? - dühöngtem.
A kisebb incidens után tovább folytattuk utunkat a kastély felé. Rövidesen meg is érkeztünk a kijelölt célponthoz, ahogy már vártak minket. A kis csapat tagjai izgatottan kaptak a zanpakutóikhoz, mikor megszólalt az egyik őr.
-Isten hozott titeket a kastélyban, melyikőtök Hokorashii Hito? Vele szeretnék megküzdeni, ha meg tudtok sebesíteni, beléphetek, de ha nem meghaltok mind! - mutatott a frissen csatlakozott tagunkra az őr.
-Bocs, de engemet Urahara küldött, nem isten. - válaszolt vissza ingerülten. - Hogy a ragya cifrázná a fejedet, meg hát honnan ismersz? Hány fogad van, egy sem, vagy kilőtte neked Batman? - folytatta tovább kissé számomra érthetetlen stílusban.
Közben megérkezett még egy összetéveszthetetlen stílusú egyén is.
-Cöh...új helyre költöztetek csuhások?! - jelezte Masaki érkezését a maga alpári stílusában.
-Mi a szent szar?! Nem is dicsekedtél vele őszapó, hogy ilyen híres köcsög vagy...
~Szép kis napnak nézünk elébe. - nyögtem fel magamban miközben kétségbeesetten Shokora tekintettem.

Az Arrancar-ok előtt álló őr kicsit ideges lett amiért szinte semmibe veszik. Ryuu támadásai látszólag hatástalanok voltak ellen bármivel is próbálkozott és Kitsune a forró teás megoldással csak növelte az őr vérnyomását. Az felől különös szellemi energia jött. Enzeru Előkapta zanpaktouját és sikeresen eltudta vakítani. látszólag senki se kapott az alkalmon és nem támadták meg az őrt aki semmit se látott s könnyebben támadható lett... * Lusta bagázs...úgy látom senkit nem köt le az őr ereje, de sebaj...én jobban fogok szórakozni... * - gondolja Enzeru miközben megindul szemből az őr felé Katanájával védve felső testét amennyire csak lehet. A talaj nem éppen emlékeztette vagy éppen sugallta, hogy Soul City-ben járnak. Kopár mindenség ameddig a szem ellátott. A Kastély is ami az őr mögött húzódott inkább emlékeztettet egy ókori ódon kastélyra mint valami olyan helyre ahol normális és jó ízlésű lelkek lakhatnának. Az őr furcsa lélek energiája nem csökkent így Enzeru megpróbált egyszerre óvatosabb és gyorsabb is lenni. * Vajon milyen technikát akar használni? Nem mehetek bele abba, hogy megvárom míg eltalál, hogy felmérem a támadásai erejét ráadásul már megvakítottam így egy kisebb előnyre tettünk szert vagyis tettünk volna, ha a többiek reagáltak volna rá, de ami nagyon valószínű, hogy kétszer nem fog bejönni ez az elterelési forma. minden esetre nagyon figyelnem kell, nehogy HOLT vágányra fussak a támadásaimmal! * - Gondolja Enzeru miközben halad az őr felé aki kisebb imbolygással a szemeit dörzsölgette. * Megpróbálok olyan közel kerülni hozzá amilyen közel csak lehet, de most megpróbálok Egy Bara-t felé ereszteni, hogy esetleges találat esetén könnyebb dolgom legyen és a gyorsasága felmérésére is tökéletesen megfelel ha netalántán kikerüli, közben az esetleges támadásaira figyelni és lehetőségeim szerint kivédeni esetleg kikerülni őket, ha elég közel tudtam kerülni megpróbálom Katanámmal megtámadni a jobb oldalát hát ha sikeresen eltudom találni és félbe szelni, ha nem jönne be megpróbálok a háta mögé kissé a feje felé Sonídozni és kardommal felülről egy erőteljes csapást mérni a fejére és ha sikerül egy Rairin Hero-val támadnám meg ugyan avval a lendülettel. * - Gondolja Enzeru miközben Tenyere környékéről erős resitsu áramlás lesz érzékelhető majd érdes hangja hallatszódik:
- Bara !

~ Hm… ezek szerint csupán viszonylagosan érzékeli az energiákat, nem én vagyok a legerősebb, hanem Masaki. Érzem, hogy Mas a közelben van és körülötte a többi gyengébb energiákat is észrevettem, szóval lehetséges, hogy elfogták, de csak akkor, ha hagyja magát… ~
- Hito…! – szólt az egyik Shinigami.
- MÖGÖTTED! – csuklott férfi hangot is hallottam, akinek nem éppen egyszerű lélek energiája van, eddig ilyet még ne érzékeltem.
Szemeim kitágultak egy kicsit, mert lélekenergia anomáliát éreztem a böszmeteg lába alatt.
~ Gyors akarsz lenni pubi?...~ a gondolatsorom befejeződött, mert a vadállat már támadott is. A mozgását alig tudtam követni, de szerencsére tudtam mit kezdeni.
Miközben shunpoztam előre, minél előbb kardomat kihúztam a hüvelyéből és a hátam mögé helyeztem el, hogy védjem magam. Az óriás eléggé meglökött ahhoz, hogy a shunpoval egyesítve majdnem lefejeljem a kaput, de szerencsésen érkeztem a kapun. Körülöttem minden porzott a sebességtől, de közben eldobtam magam (hátra vágódtam) s a kapun talppal érkeztem. Térdeim teljesen be voltak rogyasztva, szinte hozzá simultam a kapuhoz.
~ Szemét!~ csupán ennyit mondtam magamban, mert a lendületet meg akartam tartani, s elrugaszkodtam. Kardomat oldalra toltam, s a hüvelyt megfogva ráhúztam azt a kardra. Sikerült a fejéhez érnem és szépen fejbe vágtam vele, hogy megmozdítsam a sisakját, majd arrébb shunpoztam. A sisak megmozdítása hüvelybe helyezett karddal arra kellett, hogy könnyebben lejöjjön, ha valamit tervezek.
- Hadou 31: Shakkahou!
Készültem rá, hogy az óriás arrébb fog mozdulni, így próbáltam minél előbb elintézni a támadást. Felemeltem a bal karom a monstrum felé, s ujjaim végén energiagömbök jelentek meg, amik az ujjaim összerakásával egy nagy erejű töltetté alakultak. Azt kilőttem, de csupán sisakját lőttem le, ahogy terveztem. Úgy döntöttem, hogy a páncélzatát valamilyen szinten lehámozom, s csak akkor jöhet a sebzés.
Ahogyan láttam a dühödt képét a kapuőrnek felmutattam. A várfalon némi mozgolódás volt, nyilván az ellenség is nézi a produkciót.
- Ennyire hülyének néztek? Egyből nem leplezem le az erőm maximumát, arra ne is számítsatok, hogy hamar leleplezem magam. És nem is a legerősebb vagyok, maximum a legöregebb. Gondold meg, mit teszel.
Persze komolyan vettem a harcost, de ~ nem vagyok gladiátor, hogy csak nézzék a csatáimat. Idegesítő, hogy csak így henyélnek a szövetségeseim és a „lelátóról” az ellenség is néz. Az ellenség valami elmebeteg lehet…~
- Már máris támadsz? Még a nevedet sem árultad el, az előző csupán egyfajta büntetés volt. Hehe!
A lélekenergiámat felszabadítottam még jobban, de nem annyira, hogy látható is legyen. Csupán a pór kavaródott fel.

Csapatunk eddigi szervezettsége egy magára hagyott óvodás gyerekseregtől rosszabb. Leginkább mindenki megy a saját feje után, és a bal kéz nem tudja mit csinál a jobb. Persze a kapuőr kijelentése még nagyobb kavarodást okozott, mivel már megszokott módon mindenki villogni szeretne a kardjával. A legnagyobb zavar közepette a kapuőr már le is rohanta Hito-t, akit szemmel látható módon túlságosan nem kell félteni, de ennyi erővel mi akár haza is mehetnénk. Végignézve a társaság tagjain senkiben nem túl a bajtársi érzés, és ennek legjobb iskolapéldája pont Masaki, aki igyekszik kihúzni magát még a két szalmaszál keresztbe tétele alól is.
Mivel a dolog igen csak felhúz, így nem átallok borsot törni Masaki orra alá, ha így még valami hasznot is kicsikarhatok belőle...
-HÉÉÉ BÁDOGEMBER! - ordítok az őrre jó hangosan. - Ha kihívást akarsz, akkor az ott menekülő fickóval próbálkozz! - mutatok azzal Masakira.
Reményeim szerint sikerül legalább egy rövid időre elterelni a kapuőr figyelmét, hogy Hito mindezt kihasználva megejthesse azt az ominózus sebet ellenfelén. Más részről, meg nem zavar, ha lerohanja Masakit, mert Hito még így is nyer a dolgon, "jobb" vagyis rosszabb esetben pedig mi is...
Kardomat, azért készenlétben tartom, hogyha a dolgok mégis nem kívánt mederbe lépnének, akkor legyen lehetőségem a közbeavatkozásra!

- HÉÉÉ BÁDOGEMBER! - ordított az ellenfelemre hangosan a számomra ismeretlen kapitány. - Ha kihívást akarsz, akkor az ott menekülő fickóval próbálkozz!
Hihetetlen milyen ostoba a kapuőr, mert oda is nézett. Erre azért begurultam és közel a kapuőr arcához Shunpoztam.
- Ne nézegess, velem harcolsz!
Koncentrációmat a támadásba ötvöztem és két kardsuhintással a két nyaki fő eret eltaláltam. A vér úgy rontott ki belőle, mint a rakéta a felszálláskor. Nem bíztam a véletlenre semmit, ha ezeket a sebeket elállítaná az óriás, akkor nagy gebasz lenne, és Katai hiába terelte el az őr figyelmét. Újabb shunpoval a tarkóján termettem és egy vágással valamennyi erőmet belegyűjtve kettévágtam az őr gerincét és a lélek láncot is kettészakítottam felülről. Ahogyan az átkozott lélek felbomlott én Katai elé érkeztem. Arcom komolyvolt és komor is. Kardomat lassan felemeltem, majd elmosolyodtam - ^^ - és visszaraktam a hüvelybe a győzelmet aratott Hakuryuujint.
- Köszönöm a segítséget, úgy is untam azt a pofát, de legközelebb ne segíts, szerintem egy ilyen ellenfelet még az a kékhajú srác is le tudja győzni. – mutattam az örvendező Eiji-re. A pokoli fiú arckifejezése miatt nagyobb lett a mosolyom.
Egyszer csak elvonta a figyelmemet a kapu nyikorgása és az őr borzalmas hangja, de jó formán nem érdekelt a „bla bla bla”, helyette pásztáztam a szemimmel keresve egy ismerőst.
- Helló Masaki! - hatalmasat erővel megfogtam Mas vállát – Gyere csak, tudod, hogy Urahara nem éppen megbocsátó típus, inkább ne menekülj és lustálkodj, vagy Urahara-sama képes lenne akármikor megleckéztetni téged, tudod jól!
Próbáltam lefogni és a vállamra rakni, mint a krumplis zsákot, de ez valahogy félig sikerült. Masakit vonszoltam magam után, s jó kedéllyel hallgattam a megjegyzéseit. Szinte örültem, hogy Masaki káromkodásainak, mert a múlt öröm pillanataira emlékeztetett, amikor a hadnagya csinálta ugyanezt, és az külső szemlélőként nagyon vicces volt. A beteges beszólásokon néha el is kuncogtam magam. Amikor beértünk a sötét palotába megálltam és Masakihoz szóltam.
- Figyelj, szeretném, ha a Vaizardok élete nem bujdosásról szólna és megtalálnánk a valódi helyünket, ez meg úgy lehetséges, hogy erősödünk, szeretném, ha harcolnál az mellettem és nem csak szunyálnál… Heh. Tudom, hogy a Vaizardokban túlteng a harci vágy. Élvezzük a harcot, amíg lehet, éljük ki magunkat. ^^
A mondani valóm utám nem sokára egy ismerős hang szólalt meg.
- Gratulálok. Átjutottatok a hídon. Most jön a következő próba, ami egy fejtörő. A megoldásra 30 percet kaptok - Egy kis villanás után a sziklában ez a mondat állt, s a hang is megismételte azt. - Rabságban senyvedünk a szultán udvarában. A következő ajánlatot teszi a szultán: választanunk kell két ajtó közül. Az egyik mögött a szabadság, a másik mögött két éhes oroszlán vár. Egyet kérdezhetünk az őröktől az ajtókkal kapcsolatban és utána döntenünk kell. Egy bökkenő azért van. Az egyik őr mindig hazudik, a másik mindig igazat mond, de nem tudjuk, melyik melyik. Mit kérdezzünk az egyik őrtől, hogy lehetőleg ép bőrrel megússzuk?

Valahogy éreztem, hogy Masaki nem fogja jó néven venni, hogy rátereltem az őr figyelmét, de őszintén megvallva tényleg örültem volna neki, ha legalább két szalmaszálat keresztbe tesz az őr megölésével. Különben mi a fenének volna itt? De a hozzánk csapódott Hito nem adta ki kezéből a rá háruló feladatot és három vágással túlvilágra küldte az őrt.
- Köszönöm a segítséget, úgy is untam azt a pofát, de legközelebb ne segíts, szerintem egy ilyen ellenfelet még az a kékhajú srác is le tudja győzni. - mutatott Eijire.
Bár Masaki sem jeleskedik a küldetés sikerének előre vitelében, de Eiji az külön történet lenne, ha mesélnénk erről. Mindössze egy vállrándítással reagáltam a dologra, aminek kb annyi lehetett a jelentése: "Bocs, hogy nem akarom az egész életemet itt tölteni, de majd legközelebb hagyom, hogy kiélvezd a harcodat."
~Így belegondolva milyen kommunikatív a gesztikulációm?!- állapítom meg, mialatt tovább indulunk.
Persze Masaki elmaradhatatlan balhézása tarkítja a továbbmenetelést, de Tőle nem is számítottam jobbra. Mialatt szócsatázunk előre küldjük Eijit a vészjósló hídon, legyen valami gyakorlati haszna is a srácnak. Ha másban nem, ebben legalább egyet értettünk Masakival, bár csak eddig a pillanatig, mert utána onnan folytattuk, ahol abba sem hagytuk. Szerencsére Hito "baráti" beszélgetése eltereli a mocskos szájú shinigami figyelmét, aminek speciel kimondottan örülök, mert kezdett közöttünk vérre menővé válni a ki mond nagyobbat párbaj.
A démon felvezetésével sikeresen átértünk a hídon, ahol újabb akadályba ütköztünk. Egy hatalmas kőtábla állja el a további utat és felkonferálást követően a táblában egy logikai feladvány jelenik meg. Elgondolkodva, hogy ha nem lennék itt a többiek most mit is lépnének, kis ideig hallgatok és várom a társaim reakcióját. Valahogy nem lepődök meg, hogy senki nem érez késztetést a válaszadásra, mivel úgy vettem észre, hogy inkább mindent erővel oldanak meg a shinigamik.
-Yare, yare! Mire is mennétek nélkülem?! - szólalok meg a kollektív tanácstalanság közepette.
-A válasz rendkívül egyszerű: Megkérdezzük az egyik őrt, hogy a másik mit válaszolna és az kapott válasszal ellentétes ajtót nyitjuk ki. Ugyanis a kapott válasz így biztosan hamis, de ha ezt negáljuk, akkor igaz állításhoz jutunk. Deduktív logika! - jegyzem meg kissé fellengzősen, ami betudható annak, hogy most igen is az ész az, ami előnyt élvez az erő felett.
Kissé elbizonytalanodom, hogy mégis ki vagy mi fogja értékelni a választ, így elismételem még egyszer hangosan és várom az eredményt...