Álláskeresés – a karrier beindul

A pezsgőtől igencsak ódzkodok, hiszen valljuk be, sosem tartoztam azok közé, akik bírták volna az alkoholt. Nem tehetek róla, ez van… Amcsiban is én álltam be mindig először, bár aztán megtanultam kezelni a dolgot s megoldottam azzal, hogy alig ittam, és ha mégis, akkor is csak könnyedebb italokat. Bár amikor be akartam rúgni, valahogy mindig előkerült a tequila. Kész csoda, hogy sosem kötöttem ki a detoxban, s persze valahogy csak a homályos emlékképek és a fekete foltok maradtak meg ezen alkalmakból.
A pezsgőtől azért hamar fejre lehet állni, de annyira azért az én májam sem gyenge, hogy ne bírjak egy pohárral meginni. Természetesen egyértelmű volt, hogy megkapom az állást, mert én vagyok a legjobb és kész. Szeretem a szakmám és ez látszik is… Mellékesen pedig ezerszer szívesebben végzem el, mint azt a nyavalyás shinigami munkát. Vagyis azt, amit a quincyk helyettük csinálnak. Igazán megmoderálhatnák magukat, lévén az Én családom és az Én barátaim vannak folyamatosan életveszélyben, csak mert a halálistenek nem képesek azt tenni, ami a dolguk. S én sosem fogok a legerősebb quincyk közé tartozni, hiszen már egy íj materializálása is nehézkesen megy, s nyilaim is szinte pillanatok alatt szertefoszlanak. Bár talán látható némi javulás, mióta Noa kezelésbe vett…
- Hmm, akkor gondolom, az extrémebb stílusok kedvelője vagy. Az utóbbi években kifejezetten népszerű lett ez az irányzat, hiszen önkifejező eszközzé vált, az ember meri megmutatni magát, ki akar bontakozni… Csupán néhány méretre lenne szükségem, aztán neki is állnék a tervezésnek. Talán egy-két hétbe bele fog telni, hiszen ugyanakkor a POPcorpnál végzett munkámat sem hanyagolhatom el. – teszem le a kiürült pezsgőspoharat az asztalra s jelzem egy intéssel, hogy nem kérek többet. Jó lenne még épségben hazakerülni. Natsuki nem szokta díjazni, ha cigifüstösen és alkoholbűzösen témelygek haza, főleg, mivel képtelen vagyok bármiféle épkézláb cselekedetre, ha túl sokat iszok. Nem vicc, tényleg nem bírom az alkoholt. :/
Néhány utasítást kiadva főnökömnek, miszerint emelje a karját, satöbbi, sikerül levennem a méreteit egy, az aktatáskámból elővett mérőszalag segítségével. Hiszen ki tudja, bármikor szükségem van rá, különösen, ha efféle állásinterjúra készülök.
- Na hát akkor, meg is volnánk. Ha nem bánja, akkor el is kezdeném a tervezést, erre azonban egyedüllétre lesz szükségem, közben kiismerhetném a műhelyt is. Addig is… itt vannak a megfelelő iratok fénymásolatai, az adminisztrációhoz meg minden. Hát akkor, örülök, hogy megismerhettem. – rázok vele kezet, hisz azt hiszem, elboldogulok saját magam is a műhely feltérképezésével. Valami rádióadó bekapcsolása után pedig neki is állhatok a tervezésnek. Biztos vagyok benne, hogy az új főnököm elégedett lesz vele, hiszen amit én tervezek, az csak jó lehet.