Mivel a társaság nagy része zajongással múlatta az időd, úgy vonultak a Vaizardok, mintha egy kocsmából hazafelé mendegélő baráti társaság kullogna.
Lassacskán el is érkeztek, ahhoz a híres és nevezetes tetováló szalonhoz. Kívülről is jól nézett ki, s mikor beléptek, kiguvadt szemekkel kezdtek el kerengeni a teremben. Sachiko személy szerint egyenesen ahhoz a falhoz lépett, ahol néhány kész tetoválás képe volt kiaggasztva.
-Ááh, üdvözletem mindenkinek!
-Helló ^^-köszönt vissza.
Mivel mindig is Masaki volt a legbevállalósabb és a legtürelmetlenebb mindannyiuk közül, ezért ő le is támadta a tetováló művészt és elvezette egy külön részre, ahol a műveletet végzik. Amíg a többiek ott álldogálltak illetve üldögéltek, addig Sachiko társaság után nézett. Mivel szimpatikusnak találta Shiorit, ezért először ő hozzá indult.
-Na, Masaki máris belevetette magát a tetoválásba! ^^-kezdett bele a lány. Erre Shiori is szólt pár szót majd, a jóízűen pöfékelő Shun felé beszéltem.
-Na és te, Shun mit fogsz csináltatni? Piercinget vagy esetleg még tetkót is? ^^

- Még egy fülbevalót.
*Válaszol nyugodtan Sachikónak, és még az épület előtti placcon elszívja cigijét - fene se tudja, rá lehet-e gyújtani bent... Meg amúgy is, a többieket ismerve nem lenne túl nagy sikere, ha egy olyan kis területet füstölne tele. Masaki után végül ő is belép az épületbe. Kívülről ugyan nem túlzottan bizalomgerjesztő a hely... Belülről azonban már határozottan jobban néz ki.
Azonnal a sarokülőhöz sétál, majd leveti magát a szélére. Érdeklődve figyeli a Masakit rögtön letámadó egyedet. Nem tűnik teljesen százasnak... Még jó, hogy nem őt fogta ki.*
- Nekem egy fülbelövés kéne...
*Jegyzi meg fülbevalóit piszkálgatva, amikor hallja a kérdést.*
- Úgy látom, van ott már néhány... Nem lenne jobb máshova, mondjuk a köldöködbe?
- Ott már van...
*Sóhajt fel, majd kicsit feljebb húzza pólóját, hogy megmutassa a köldökében csillogó gömböt. Gyilkos tekintetet vet a másikra, aminek láttán a túlbuzgó "művész" inkább tovább foglalkozik Masakival, és nem próbálja meg Shunt rábeszélni egy drágább piercingre. Ekkor érkezik meg a Yojiként emlegetett munkatárs... Aki minden bizonnyal füves, legalábbis viselkedéséből és kinézetéből ítélve...*
- Na, már csak ez hiányzott...
*Suttogja halkan, és gondolatban átkozza szerencséjét. Mindenesetre határozottan odalép Yojihoz.*
- Fülbelövés kéne...
- Áhá, okés! Gyere utánam, tesó!
- Megyek már...
*Követi engedelmesen a paraván mögé a fémgömbök nem éppen szakembernek tűnő specialistáját, miközben magában abban reménykedik, hátha sikerül legalább a fülét eltalálnia Yojinak azzal a pisztollyal...*

Masaki nyomában én is bevágódtam a szalonba. A tulaj máris készségesen megrohamozta a leendő kuncsaftokat. Masaki egyből előadta a feladatot és nekiállt vetkőzni. Eltartott egy darabig mire ledobálta magáról a sok kacatot, majd a nadrágot. Nekem ez már nem is okozott akkora újdonságot mint a többieknek hiszen minden nap boxerban rohangászik a szobában....meg néha egy szál törölközőben.
Kicsit távolabb megálltam és figyeltem ahogy a férfi nekilát a munkának. Mikor azonban még lejjeb csúszott a boxer, már kicsit én is zavarban éreztem magam hogy bámulom. Főleg mikor odalépett a másik tulaj.
-Ö,izé... Hello.. -fordítottam el onnan gyorsan a fejem.
-Neked mi lesz? -kérdezte.
-Igazából én csak kísérőnek jöttem... -vándorolt megint a tekintetem arrafelé.
-Ja vágom, akkor oda ledobhatod magad. -mutatott az ülőgarnitúra felé, ahol már ott ücsörgött Shun.
-Rendben, köszönöm. -indultam meg az említett bútordarab felé, majd leültem és onnan nézelődtem tovább.
Közben Sachiko is lehuppant mellém.
-Na, Masaki máris belevetette magát a tetoválásba! ^^-kezdett bele a lány.
-Hát igen. -mosolyodtam el kicsit- Tényleg már meg akartam kérdezni, te milyen alkalomból csináltattad a tetoválásodat? Vagy csak úgy kedvtelésből? -kérdeztem érdeklődve.
Jókedvűen hallgattam a történetét majd mikor befejezte Shunhoz dordult. Én pedig tovább fürkésztem a szalont. Annyi minden nézegetnivaló volt a falakon hogy egy darabig biztos nem fogok unatkozni. Nézegettem a mintákat, a körzetemben lévő képeket, de azonban kicsit előbb elfogyott a néznivaló mint hittem. Feltápászkodtam és elindultam körben a fal mentén hogy a többi fényképet is megnézzem. Némelyiken csodálkoztam egy sort, de akadtak köztük olyanok is amit esetleg még magamon is el tudnék képzelni...
Annyira belemerültem a nézelődésbe hogy észre sem vettem hogy odaértem ahol épp Masakin dolgoztak. Mikor észbe kaptam a szúrós pillantásával találtam szemben magam.
-Öhm, hogy haladtok? -kérdeztem félszegen

- Tényleg már meg akartam kérdezni, te milyen alkalomból csináltattad a tetoválásodat? Vagy csak úgy kedvtelésből?
-Hát..-kezdett bele mondókájába nagy lelkesen-Mikor végeztem az akadémián, évszázadokkal ezelőtt, nálunk ez volt a beavatás része... azt mondták, vagy tetováltatsz valamit, vagy valami ciki dolgot kell tenned... úgy voltam vele, inkább magamra varratok valamit, mint hogy egész életembe szégyenkezzek ^^"-nyögte ki végül, kicsit kínosan, mire csak Shiori mosolygott egyet. Egy darabig még beszélgettek, de mikor mindketten kifogytak a témákból, Shiori Masaki után eredt, míg Sachiko megpillantott egy igen méretes dossziét a pulton. Odaballagott és jobban szemügyre vette. Ahogy kinyitotta, lapozgatta, nézegette, tetoválási mintákat talált. Volt pár darab, ami nagyon megtetszett neki, de sajnos nem tetováltathatja magára az egész könyvet ^^". Döntenie is kéne már, nem szeretné feltartani a többieket, hogy itt habozik egész álló nap. A választottak közül már csak kettő maradt. Egy újabb pillangó, és egy egyszerű szív minta.
-Nah, aranyom, sikerült választani?-lépett elé egy igen érdekes fazon, fülig érő vigyorral.
-Öm izé... igen ^^ Ezt szeretném!-mutatott rá a pillangós mintára. Végül mégis csak a kedvence mellett döntött.
-Áhám! Rendike! És hova szeretnéd?
-Én a tarkómra gondoltam... Szerinted ezt oda lehetne?
-Persze, hogyne! Én is oda vagy mellkasra ajánlanám!
-Maradnék a tarkónál! ^^
-Rendi, cicus! Akkor fáradj be! Máris hozom a sablont!-terelgette be a bátortalan leányzót, s leültette egyenlőre a székbe. Miközben elrobogott a férfi a mintáért, Sachiko kényelembe helyezte magát, és a falra függesztett képeket nézegette továbbra is.
-Itt is vagyok! Na lássuk a medvét!
-Húha, oké ^^
-Na csak nyugi van, profival van dolgod! Egy kettőre kész leszünk! Na mutasd csak a nyakadat!-még jó, hogy hozott magával egy hajgumit, így fel tudta kontyolni a haját, remélhetőleg el is fér majd a művész tőle. A sablont ráhelyezte Sachiko nyakára, és egy folyadékkal összepacsmagolta a papírt, így mikor a művész levette, megmaradt a tinta a lány tarkóján.
-Először meghúzzuk a körvonalakat... rendicsek?
-Okéés...-kapaszkodott bele mindkét karjával a szék háttámlájába.
-Akkor kezdeeem!-a lány egy sóhajtással nyugtázta, hogy felkészült, és indulhat a dolog. Az első szúrásoknál rendesen kikönnyezett, el is felejtette, hogy ennyire fájt az első tetoválása is. Mikor teljesen lezsibbadt, már nem volt annyira vészes. Igaz érzeni érezte, és alig várta hogy végezzenek.
-Na a körvonal és a színfelvitel kész! Most árnyékoljunk!-Sachiko szólni sem nagyon mert, csak oké oké igyekezz már, gondolatok cikáztak fejében.
-Voálá! Kész a kis röppencs!
-Dejó! ^^ Hagy lássam csak! -lélegzett fel, majd próbált olyan szögben beállni a két tükör mögé, hogy hajától, meg úgy alapból is megpillanthassa a remekművet.
-Váá! Ez nagyon aranyos lett! *-*
-Örülök, hogy örülsz, hogy tetszik! Na, mert te is ügyes kislány voltál, kérsz egy nyalókát?-nevette el magát a férfi
-Eeehh nem szükséges! ^^"" Köszönöm, igazán remek lett!
-Viseld egészséggel, örömmel megegyébbel! Gyere máskor is!-ahogy vissza cammogott a többiekhez, nagy boldogan lépett oda Shiorihoz.
-Na milyen lett? Hadd vegyem csak szemügyre!-mondta Shiori, amire Sachiko lelkesen mutogatni kezdte újdonsült tetoválását.-De szép lett!
-Nekem is nagyon tetszik! ^^ Ha meg elmúlik a vörösség, mégjobban fog látszani! ^^-mondta fülig érő vigyorral

*Még egyszer sem félt egy egyszerű fülbelövéstől. Egészen eddig... A "testékszerek specialistája" ugyanis inkább a szadista állatok gyöngyszemének tűnik jelen pillanatban, ahogy idióta vigyorával közelít Shun felé.*
- Ide ülj le, tesó!
*Hallja az utasítást, majd meg is látja a széket, amin engedelmesen helyet foglal. Úgy gondolja, határozottan jobb, ha nem vonja magára Yoji haragját... Legalábbis addig, amíg nincs túl ezen az egészen.*
- Veszel fülbevalót bele, vagy van már?
*Hallja az újabb kérdést, ami után inkább szó nélkül előkotor egy újabb ezüstkarikát és átnyújtja a másiknak. Legalább annyi előnye van, hogy születésnapjára majdnem mindenkitől testékszert kap - vagy öngyújtót és egyéb dohányzáshoz szükséges kellékeket -, szóval el van látva bőven ilyen téren...
Beletörődően hunyja le szemeit és várja a lövést, kizökkenthetetlen nyugalmat erőltetve arcára. Így ücsörög aztán néhány másodpercig, amíg meg nem hallja a füves piercinges hangját ismét.*
- Na, kész is van!
*Meglepetten néz rá a másikra. Észre sem vette, amikor kilőtte - szerencsére mégis ért a szakmájához ez a Yoji... Shun pedig büszkén sétál vissza a többiekhez, immár egy újabb ezüstkarikával bal fülében.*

-Retek kérdés! Úgyis mereszted rá a szemeidet...Nyögd ki, te!-vizslatta kitartóan a plafont.
-Öö, egész jól? -blokkoltam le
*Honnan tudja, hogy oda nézek, ha nem is néz ide?* -kezdtem kissé ijedt eszmefuttatásba, de szerencsére nem volt időm teljesen zavarba jönni, mert megint megszólalt -Ja, ha mán itt esz a penész, idelöknék az ipod-om?-
-Persze. -léptem le mellőle egy szempillantás alatt. Kivételesen jól is jött ez a kérés, mert különben ott helyben beleolvadtam volna a mögöttem lévő vörös tapétarészletbe. Még én is meglepődtem hogy miért vettem ezt úgy a szívemre, de mostanában egyre kevésbé értem hogy miért viselkedek úgy ahogy. *Lehet hogy a hirtelen környezetváltozás miatt reagálok ilyen szokatlanul a dolgokra. Meg kell szoknom, hogy újra emberek között élek...* -tűnődtem miközben az iPodot keresgéltem a temérdek kacat között. Mikor végre megtaláltam diadalittasan kaparintottam meg a ketyerét. Indultam volna vissza mikor Sachiko lépett oda hozzám boldogan.
-Na milyen lett? Hadd vegyem csak szemügyre!-kérdeztem érdeklődve az újdonsült tetoválásáról.-De szép lett! -mondtam álmélkodva mikor megmutatta.
-Nekem is nagyon tetszik! ^^ Ha meg elmúlik a vörösség, mégjobban fog látszani! ^^-mondta fülig érő vigyorral, amit én is egy mosollyal nyugtáztam. Majd eszembejutott hogy Masaki az iPodjára vár, ezért visszasiettem hozzá. *Már biztos zsörtölődött magában egy sort, de inkább örüljön hogy ugrálok neki* -sóhajtottam egy nagyot, majd a kezébe nyomtam.
-Tessék itt van. -próbáltam feltűnően másfelé nézni, de a tekintetem mégiscsak a készülő mű felé tévedt. A fickó érti a dolgát az biztos, mert már egy jó részével megvolt, és meg sem lehet különböztetni, hogy a másik fele nem most készült. Komolyan kezdtem elgondolkodni rajta hogy én is csináltatok még egy tetoválást, viszont csak az tartott vissza, hogy én úgy voltam vele, hogy amit eddig magamra varrattam az mind jelképez valami számomra. Az új életet az akadémia után, a 200 hosszú évet amit már leéltem...Úgy gondoltam ezért, hogy a következőt elhalasztom addig, míg valami különleges dolgot találok, amire örökre emlékezni akarok. Belefeledkezve ezekbe a gondolatokba észre sem vettem hogy még mindig ott ácsorgok egy helyben és folyamatosan bámulom.

*Szinte huszárkapitányi büszkeséggel ballag ki a szalon elé, miután fizetett, hogy ennyi sokkhatás után végre megkönnyebbülten rágyújthasson. Hátát a korlátnak döntve figyeli hol Sachikót, hol pedig Yasut, mivel nagyjából egyforma távolságra van mindkettejüktől.*
- Hallom, te is tetováltattál...
*Pillant oldalra, és végigméri a vizard lányt, miközben ráérősen előkotorja kedvenc öngyújtóját és bűzrudacskáit, majd pedig hasonló tempóban rágyújt. Pár másodperc múlva tekintete már a tetoválószalon ajtajára téved, mintha csak szuggerálni akarná a bent lévőket, hogy végezzenek gyorsan...*
- A fene se nézné ki belőled...
*Mosolyodik el halványan, ahogy kifújja a füstöt. Szórakozottan figyeli az ég felé tekeredő, tovatűnő, légies szürke kígyó mozgását, miközben időnként hozzáér legújabb ékszeréhez. Még egyelőre inkább nem birizgálja a fülbevalót olyan intenzitással, mint a többit szokta unalmában...*
- Mondjuk azt se gondoltam volna, hogy képesek normálisan dolgozni ezek a füvesek...
*Folytatja hamarosan gondolatmenetét, nem igazán törődve azzal, hogy figyelnek-e rá. Bár határozottan jobban érezné magát, ha nem magának beszélne...*
- Nem csak azért gondolkodsz ilyesmin, mert gyerektestben vagy?
*Szólal meg ismét, ezúttal már Yasuhoz intézve szavait, miután meghallja a fanboy elmélkedését. Mosolya azonban szokatlan módon nem fordul át gúnyossá - elég baja lehet a másiknak így is, amiért nem öregedett tovább... Egyébként sem szeretné pont most felhúzni a fiút. Inkább nem kockáztatja meg a verekedést az utca kellős közepén, miközben egyre jobban kezd sajogni füle... Ehelyett csak válaszra várva ácsorog tovább helyén, és várja, hogy a többiek is végezzenek.*

- Nocsak, milyen férfiasan lépkedsz...
*Vigyorodik el Masaki láttán, akiről egyértelműen lerí, hogy nem úszta meg annyival a dolgot, mint Shun. Bár nagyjából átérzi a frissen varrt vizard "kálváriáját". Nem volt túl kellemes a vállán végigfutó sárkányát sem magára tetováltatnia - ráadásul akkor még valószínűleg kevésbé volt fejlett az ipar, mint mostanában...*
- Gondolj arra, Mas, hogy többen is sorsközösséget vállaltunk veled azzal, hogy fülbelövettünk és tetováltattunk...
*Folytatja a beszédet - legalább ezzel is megpróbálja elterelni a másik vizard és a saját figyelmét a fájdalomról, majd Yasura figyel. Kérdésével, úgy tűnik, sikerült akaratán kívül zavarba hoznia a fiút... De nem csodálkozhat túl sokáig ezen, ugyanis a következő pillanatban már Shunon van az elvörösödés sora...*
- Gyerekemmel?!
*Nyekken fel hangosan, és minden bizonnyal készülne belefulladni aktuális bűzrudacskájába, ha történetesen nem az előbb nyomta volna el a csikket.*
- Jó kérdés... Az biztos, hogy nem erőltetném rá a saját hülyeségeimet...
*Válaszol halkan pár percnyi néma gondolkodás után, ahogy magában felidézi gyerekkori élményeit. Hogy mennyire utálta a folytonos kijavítást és dorgálást! Valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy mi lett végül belőle...*
- Nem kellene sietni kicsit a raktárba? Ki tudja, mit törnek éppen szét a többiek...
*Hadarja el kis szünet múlva, és előresiet néhány lépéssel, megelőzendő a többi hasonló jellegű kérdést. Így hátha nem szólnak hozzá a visszafele vezető úton egyelőre...*

*Egy újabb délután, és egy újabb indok, amiért ellóghatom a Natsuki által rám szabott munkát. Vagyis edzést. Mindegy is, most ne foglalkozunk vele... A lényeg, hogy ahelyett, hogy a quincy birtokon tenném tiszteletemet egy kiadós íj és nyíl idézéssel való szerencsétlenkedéssel, egyszerűen bejelentettem a húgomnak, hogy ma fontos állásinterjúra megyek. Végül is, a karrieremet ideje ténylegesen elkezdeni! Pár éven belül saját ruhamárkát alapítok, ám valahol el kell kezdeni az ízlésem népszerűsítését! Abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy ebben a városban senki sem ért annyira a megjelenéshez, mint én. Mégis csak a New York Fashion Academy-t végeztem... Régen, még csicska koromban, vagyis amikor még engem csicskáztattak a nagyok, és nekem kellett minden gombot és cipzárat felvarrnom a kabátokra, arról álmodoztam, hogy milyen jó is lesz, amikor kitanulom végre a szakmát, és már én fogok másokat csicskáztatni. Szóval eljött végre ez az idő is. Nem vagyok amatőr, hisz elég tapasztalatom van a szakmán belül, és végre elkezdhetem birodalmam építését! *.*
Belépve a Hell's Rose ajtaján a leendő főnököm remélhetőleg tátott szájjal fogja bámulni ruhámat, mely természetesen saját tervezésű. Az egyik a néhány közül. Ha már ilyen állásinterjúra megyek, akkor már megmutatom, mit tudok. Bár nem hinném, hogy a vetélytársaimnak lenne esélyük az ízlésem ellen.
A kalapom leveszem, szőke hajam hadd rikítson a szobában! Na meg, amíg meg nem tudom, hogy ki a főnököm, van is időm arra, hogy elborzadjak a tetoválás minták láttán. Soha nem tenném ki ápolt bőrömet ilyen kínoknak. Nincs szükségem arra, hogy ilyen festékkel csúfítsam.*
- Üdvözletem, a nevem Shihuru Touma, a ruhatervező állásra jelentkeztem. - *nyújtom kezem egy millió dolláros, "bízz meg bennem" mosoly kíséretében. Természetesen mindent magammal hoztam, ami fontos. Az akadémiai bizonyítványom, diplomám, és eddigi munkásságom bizonyítékai mind itt vannak velem.*
- Remélem, hogy jó helyre jöttem. Őszintén szólva nem egy tetováló szalonra számítottam. - *pislantok oldalra, csak hogy eltöltsön egy pillanatra a rettegés a tűket látva. Valóban nem az én világom, bár Natsuki mintha célzott volna arra, hogy szeretné kitanulni ezt a szakmát is.*