*A kis csapatunk elindult hát a helyszínre. Természetesen én hátul voltam, hogy nehogy beleszaladjak valamibe.
-Vigyázzatok! Lehet, hogy csapda lesz.- figyelmeztettem őket majd kicsit nagyobb távolságra maradtam le.
~Remélem lesznek páran, hisz küzdeni jöttem ide.- reménykedtem.
~Ha beleszaladunk abba a bizonyos dologba olyanok leszünk mint Akane és Mitsuko-chan. Mitsuko már alapból félelmetes, de Akane ilyen állapotban... Rémálmomban se gondoltam ilyennek.- elmélkedtem és lassacskán megérkeztünk a helyszínre. Mér láttunk pár földön fekvő foltott, hisz még nem láttuk tisztán. Minél közelebb mentünk annál világosabb volt, hogy shinigamik voltak.

A 4. osztagból elindultunk, és a 73-as körzet felé vettük az irányt, hogy utána nézzünk, mi folyik itt..
Elég sokan megrémültek a tájékoztatón, így csak néhányan indultunk útnak.
A csapat elején a shinigamik voltak, mögöttük a vaizardok.
Egyre közelebb értünk, mikor foltokat pillantottunk meg, amik shinigamik voltak.
-Mi a fene történt itt??- kérdezte mellettem Hana.
-Fogalmam sincs, de valami nagyon nincs rendben.- néztem körül a sok tetemet látva.
-Váljunk szét, és pásztázzuk át a terepet!- vette a kezébe az irányítást Dai.
Nem volt ellenvetés, így két csoportra oszlottunk, és megkezdtük a felderítést.

Egy bólintással vettem tudomásul Masaki hisztije után, hogy nézzünk el a 73-as körzetbe. Azt hittem leballagom a maradék lábam is mire kiérünk oda. "Rossz ezt a nyomort látni...hmmm...Ilyenkor érzem azt, hogy lehetnék kapitány,akkor se tudnék segíteni nekik. Tehetetlenek vagyunk...sajnos!"
-Erre,Hana!-nyúlt a kezem után Kuro mielőtt rossz felé fordultam volna le.
-Öhm...köszi!-^^"
Beérve a körzet egy eldugottabb szegletébe fekete pacákra lettünk figyelmesek. Közelebb érve hozzájuk tudatosult mindenkiben, hogy ezek shinigami-k voltak.
-Mi a fene történt itt??- "Jáááj...csak engem meg ne találjon ez a bigyó! Fiatal vagyok még a halálhoz...újfent!" megrázom a fejem. "Az egoista beszólásaimnak most nincs helye! Csak arra koncentrálj, hogy mi ez az egész, ne magadra!"magyaráztam magamnak hevesen.
-Fogalmam sincs, de valami nagyon nincs rendben.- hallottam Kuro halk válaszát.
-Váljunk szét, és pásztázzuk át a terepet!- szólt közbe a magánbeszélgetésemnek Daisetsu.
-Rendben!-bólintottam.-Ki jön velem?-tettem fel a költői kérdést egy vigyor kíséretében.-Én a 2x2-t ajánlom,de nyugodtan lehet nemet mondani...-^^"

A többiekkel együtt én is elindultam a 73-as körzet felé. Elég veszélyes egy környék amúgy is, hiszen messze van a Seireiteitől. Nem is nagyon ismerem, hiszen én a 24. kerületben laktam míg be nem iratkoztam az Akadémiára.
Mikor megérkeztünk, az erdő széléhez érve újabb áldozatokat találtunk.
-Ne csak álljatok már ott!-kiáltottam hátra a többieknek-Valaki értesítse a 4. osztagot gyorsan! -rohantam oda hozzájuk, hogy megnézzem van-e túlélő, de csak vigyázva mert nem tudom hogy terjed ez a betegség. De sajnos egyikük sem élte túl. Lehajtott fejjel felálltam és visszasétáltam a többiehez. Meghallgatva Hana javaslatát bólogattam.
-Szerintem se kellene egyedül mennünk, ez a 2-2-es felosztás nekem is megfelel. Akkor ki kivel megy? -néztem körbe
Ám ekkor neszt hallottam, megfordultam és láttam hogy az egyik shinigami megmozdul.
-De hát az előbb még min halottak voltak! -rohantam oda hozzá, és felültettem.
-Jól van? Mi történt? Mi folyik itt? -kérdezgettem

*Minori Amaya kérdésére csak zavartan elvigyorodott.*
- Köszönöm szépen, nagyon ízlett! -~Hófehérke?~
*A lány tűrte, hogy a másik felmásszona hátára, bár először kicsit nehéznek találta. Vagy ő volt gyönge? Dehát mégsem dobhatja le. Aztán figyelmesen hallgatta Daisetsu-t, és felkészült arra, hogy Rukongai-ba menjenek.

Magabiztosan lépkedett a 73-as körzet területén a többiekkel, Amayával a hátán, mivel továbbra sem volt kedve leszállni.. Nem volt idegen számára a helyszín, bár nem tudta miért, mert nem emlékezett rá. Csak annyira emlékezett, hogy egy széles folyó partján ébredt az 56-os körzetben. De valamiért mégsem volt idegen a számára a nyomor látványa, pedig normális esetben visszataszítaná. Majd valami nyomasztó érzés lett úrrá rajta és lassacskán biztos volt benne, hogy valami még történt vele a folyóparti város előtt, de nem tudta mi. Ám gondolatai közül hamar kiszakította magát, mikor halottakat véltek felfedezni. Inkább nem ment a közelükbe, aztán a többiek felvetették a páros felosztást.
- Ömm, nincs kedved velem menni? -*kérdezte a hátán tróboló Amayát.
Ám mikor az egyik halottnak vélt shinigami megmozdult azonnal odakapta a fejét, és közelebb ment hozzá és Hanae-hez.*

Mikor át értek a 73. körzetbe Kamitora csak nézet körbe. Majd ment a többiek útán de a keze a Zanpakutoján volt. ~Sokat kell még menünk vagy mikor jönnek velünk szembe? Majd meglátták a Shinigamik testét.
-Mi van veletek? Kelljetek már fel.
Kamitora elkezdet körözni a testek körül majd megállapitota.
-Ezek kifeküdtek. Alszanak vagy mitörtént? VAlaki nyúljon hozzájuk.
Kamitora ekkor mikor kimondta hátrább ment mert nem akarta elkapni a vírúst. Kamitora gyorsan körbenézet hogy van valahol még test. Majd bement az erdő szélére de nem látot semmit még nyomot sem. Mikor hallota hogy párokba kell osztodni körbe nézet és ordítot.
-Ki lesz az én párom?
Majd kilépet az erdő széléről és sétált vissza nyugodtan a többiekhez majd leült egy fa mellé.
-Na akkor valaki?
Fel tete a kérdést és nyújtozott egyet.

Nehezen,de rávette magát a csapatunk, hogy kifáradjon a helyszínre. Szokásomhoz híven a sor végén kullogtam zsebre dugott kezekkel. A táj és a körletek nem tudtak felcsigázni. "Ez még mindig olyan csóró mint régen...ezek zoknira költik a pénzüket, hogy sehova se fejlődik Seiretei...?!"vakartam meg a fejem egy fújtatás kíséretében. "Ez rohadtul nem a te gondod. Csak figyelj az orrod elé, nehogy megint felboríts valakit." ösztökéltem saját magam, hogy mire legyek tekintettel az út során. Lassan kezdtem azt érezni végig kutyagóljuk az egész világot. "Ingyen városnéző körutat is tartunk?" vontam fel a szemöldököm mérgesen, amikor Amaya fényképezgetni kezdte a tájat. "Na ácsi! Új gépet vett a taknyos!"fékeztem be azonnal és keresgéltem valami rejtekhelyet mielőtt megvakítana a vakuval. Szerencsémre megúsztam a portré készítést...
-Végre...-emeltem fel a fejem és mondtam köszönetet az égieknek, hogy ideértünk még az előtt, hogy megőszülök. -Szép kis ragály...-pillantom meg a földön fekvő shinigamikat. A kétségbeesetten kiabáló Hanae mellé léptem és a szokásos laza eleganciámmal nézek le a kapitányra.
-Nem lehet, hogy érzéki csalódás volt, kapitány?-rúgok bele egy kicsit a testbe.-Ha élne egy au-t biztos elejtene...-
-Ha nem is él, a tisztelet kijár neki...-célzott az előbbi rúgásomra. Egy vállvonással csoszogok arrébb.Időközben a többiek már eldöntötték, hogy ki kivel fog párban rohangászni. Minori a hátán vigyorgó poggyászával indult el. Hana a harmadik tisztjét választotta. "Családon belül marad..."húzom el a számat. "Én, kit szeressek. A napozók gyöngyét, vagy a felmondott shinigami-k gyöngyszemét?" Ahogy gondolkozom, hogy a két rossz lehetőség közül melyikre csapjak le mohón, rájövök egy harmadik esélyre is. "Hanae...legfeljebb elküld a templomba gyónni..."léptem oda hozzá.
-Kerestetem a párom és láttam mennyire magányosan ácsorogsz itt. Eljönnél velem?-humorizáltam, amit láthatóan nem élvezett a kapitány.-Eh, szavanyú volt a szőlő, hogy ilyen fejet vágsz?-

-Na ki akar velem jönni?- néztem a bokor felé.
~Ha ez a vírus a levegőben terjed nagy haszna lesz a szél elemű Zanpakutomnak, bár hagyom kibontakozni a shinigamikat.- gondoltam majd körbe néztem. Amaya és Minori már egymásra talált.
-Masaki! Nem jössz veled? Két vaizard jobban megérti egymást mind egy shinigami és egy vaizard.- magyarázkodtam.
~Legalább a küldetést nem fogja veszélyeztetni, mert figyelek rá~
-Na benne vagy? Mert ha nem akkor elintézem, hogy Amayával kerülj össze.- súgtam neki fenyegető hangnemben, de ekkor elkezdett hadonászni az életben maradt shinigami.
-A francba! Ha folytatja megölhet minket is. Remélem nem hiszitek azt, hogy örömmel teszem: Bakudou 1: első fogvatartó akadály- mondtam.

Megkezdtük kialakítani a kettes csapatokat. Idő közben az egyik halottnak vélt shinigami felkelt, és semmit nem tudott magáról. Hanae próbálta faggatni, de ellenségnek hitte a csapatot.
-Váljunk szét akkor! Kuro te velem jössz, a többiek meg döntsék el, ki kivel akar lenni.- felelte Hana.
Elindultunk az erdő belsejébe, és egyre furábban éreztük magunkat.
-Azt hiszem jó irányba haladunk...- szóltam megtörve a csendet.
-Valami fura dolog van a levegőben.- állt meg Hana. -Te nem érzed?
-De.. csak nem tudom beazonosítani.
-Szóljunk a többieknek!
-És mégis hogyan? Pokollepke?
-Az talán megfelel a célnak.
Az üzenet így hangzott:
Találtunk valamit, ha tudtok, minél hamarabb gyertek ide! A 3. osztag tagjai.
Ezzel útnak eresztettük a 3 lepkét és vártunk.

A halottnak vélt shinigami feltámadása kissé ledöbbentett. Mozogni se tudtam a döbbenettől,de Daisetsu gyorsan reagált és még azelőtt lefogta, hogy neki vagy másnak baja esett volna.
-Huh, ez egy kicsit horrorisztikus volt...-húztam végig a kezem homlokomon, hogy ezt megúsztuk.-Váljunk szét akkor! Kuro te velem jössz, a többiek meg döntsék el, ki kivel akar lenni.-szóltam oda többieknek, mert szabadulni szerettem volna minél hamarabb ebből a körzetből.
"Ez az erdő nem tetszik nekem...valami nagyon lappang itt." Körbefordítom a fejem, mert úgy érzem mintha egyre nagyobb ködben lennénk. Még a szemeimet is megdörzsölöm nem e én képzelődöm.
-Azt hiszem jó irányba haladunk...-szólalt meg váratlanul Kuro.
-Valami fura dolog van a levegőben.-álltam meg és nézelődtem tovább. Egyre jobban feszélyezett az erdő.-Te nem érzed?-mutattam a levegőbe.
-De.. csak nem tudom beazonosítani.-
-Legközelebb azért szólj...-teszem az egyik kezem a vállára.-Szóljunk a többieknek!-
-És mégis hogyan? Pokollepke?-
-Az talán megfelel a célnak.-eleresztjük a három lepkét.-Remélem nem csak képzelődöm...lassan már abban is kételkedem, hogy erdőben vagyok. Nagyon nem tetszik ez nekem...-rápillantok a kissé sápadt Kuro-ra.-Jól vagy?-
-Nézd!-mutatott egyenesen előre. Kicsit hunyorítanom kellett, hogy egy pacánál többet lássak.
-Ebben a ködben az orromig se látok...Az egy shinigami?-
-Meglehet...-
-Maradj itt!-
-De, Hana!
-Semmi de! Tessék!-tekerem le a kezemről az egyik vörös szalagot.-Ezt még ekkora tejfölben is megtalálom!-kacsintok rá.-Azonnal jövök!-indulok el óvatosan lépkedve előre az avarban. "Remélem nem csak képzelődtünk..."fut végig a hideg megint a hátamon. Akai mamono-t kicsit kihúzom a hüvelyéből felkészülve arra is, hogy ellenségbe toppantam. Ahogy közeledtem felé egyre hidegebb lett. Már alig éreztem a végtagjaimat. "Mi folyik itt?" láttam a saját lehelletem, ahogy levegőt veszek.
-Ki van ott?-kérdeztem gyanakodva.-Válaszoljon!-felérve a kicsi domb tetejére hátranéztem és megnyugodva könyveltem el, hogy még látom a vörös szalagom. Viszont az előbb meglátott alak sehol sem volt. "Ki játszik velünk?"dideregtem a hidegben. Visszafelé akartam volna indulni, amikor az alak elém ugrott.
-Meg ölték...meg ölték őket!- esik rám teljes erejével.
-Nyugodjon meg!-
-Eresszen!-ficánkolt a kezeim között. Eltolva magamtól a tekintetét kerestem.
-Nézzen rám! Azt mondtam nézzen rám!-ráztam meg kicsit, hogy végre rám fordítsa a figyelmét. A szemeiben láttam, hogy halálra van rémülve.-Mi a neve?-próbáltam valamit kiszedni belőle, hogy el tudjam kezdeni a nyugtatását.

A shinigami magához tér és magán kívül elkezd kiabálni, az erdő felé mutogatva, majd felém hadonászik a kardjával. Mielőtt tehettem volna valamit Daisetsu megbénította egy bakudoval. Azonban még mindig ott kapálózott a földön, én odaléptem hozzá és megkeresve az egyik artériás nyomáspontját, elkábítottam nehogy még a végén kárt tegyen magában. Majd küldtem egy pokollepkét a 4. osztaghoz hogy küldjenek ide embereket amilyen gyorsan csak tudnak.
Majd Masaki jött oda hozzám, és felajánlotta hogy alkossunk egy csoportot.
-Rendben ahogy gondolod. -néztem rá még mindig kicsit szemrehányóan az előbbi húzásáért. -Akkor javaslom induljunk el mi is mielőbb.
Besétáltunk az erdőbe egy másik irányba mint amerre a többiek indultak. Ahogy haladtunk beljebb a levegő egyre kezdett ködös lenni.
-A shinigami tényleg nem hazudott, bár fogalmam sincs mi lehet ez a köd, de semmi jót nem nézek ki belőle. -fordultam a mögöttem haladó Masakihoz

A lány fogait összeszorítva tűrte Amaya viháncolását, de azzal nyugatta magát, hogy legalább erősödik a háta... Ám mikor a lány következő alkalommal megijesztette azt hitte, hogy szívrohamot fog kapni. ~Amaya-san túlságosan ereje teljében van...~ gondolta.
Ám azonnal hátrált a shinigami viselkedése miatt. Egy kicsit félt tőle, de sajnálta is, hiszen társai feküdtek körülötte, talán már élettelenül. Önkéntelenül felsóhajott, mikor Daisetsu lefogta, és úgy gondolta, minél előbb el kéne innen menniük, nem tetszett neki a környék.
- Gyere Amaya-san, mi menjünk erre! - mutatott egy irányba, a sűrű erdőbe.
Ám mikor Amayáról az erdőre emelte tekintetét kicsit elbizonytalanodott... De már nem hátrálhat meg, és nem akarta, hogy gyávának nézék, ha már eljött erre a küldetésre. Remélte, hogy a lila lánynak is megfelel az irány, és ha igen, akkor kicsit bátortalanul indult el a fák között. Már a sötét erdő sem tetszett neki, mikor is rájuk is köd telepedett. Ekkor nyugtalankodva tekintgetett mindig hátra, hogy Amaya megvan-e még, mivel a keskeny hely miatt csak egymás mögött tudtak haladni. Egy hátrapillantás alkalmával pedig sikeresen felbukott egy fa kiálló gyökerében, és egy nyekkenés kíséretében ét földet. Ráadásul azt hitte, hogy valaki lerántotta a földre, ezért félve, összecsukott szemekkel ült sajgó hátsójával a hideg talajon, várva, hogy megtámadja valami félelmetes hollow, vagy akármi.

Már mindenkinek volt párja de nekem nem. Majd elkezdtem tovább nézni az erdőt de semmi furcsát nem láttam.
-Na jól van akkor én megyek is nekem nem kell senki mert csak feltartana.
De ahogy kimondtam egy ismerős hang szólítot meg
-Kamitora hadnagy itt ne hadjon.
-Hát te meg Goturo mit keresel itt?
-Kamitora hadnagy nem emlékszik hogy szóltam hogy jövök magával?
-De, na akkor gyere útánnam.
Mi Goturoval elindultunk az erdőbe én rohantam elől Goturo útánnam.~Miért kellet megigérnem?
Mentünk tovább majd goturo véget megálltam mert elfáradt. Már majdnem az erdő közepén voltunk.

-Rendben ahogy gondolod. - "Ez a halálosztó most rajtam próbálja ki a szemmel verős kidou-t?! Huh,de félek! Új pelenka kell mami!!" pislogtam Hanae-ra, majd egy megszokott "Cöh!" eleresztése után zsebre dugott kezekkel ácsorogtam.-Egész nap a gyogyóst fogod vagy el is indulunk végre?-zsörtölődtem elég látványosan. Amíg Hanae válaszolt én a lábammal doboltam és a fülemet piszkáltam jelezvén, hogy kibaszottul nem érdekel merre megyünk csak emeljük már meg a lábainkat, mielőtt gyökeret eresztek.
-Ezt a rohadt nagy ködöt...valaki jó adag gázt durrantott el errefelé...Itt a csilis bab a menő kaja?-próbálkoztam elhessegetni a ködöt a szemem elől, mert nem volt jobb dolgom. Az út során néha majdnem felbuktam és félúton egy elég "kellemes" barátkozásra került sor egy köcsög faággal. Ádáz harcot folytattam vele, mert nem akarta elengedni a lábamat. Miután a fél erdő hallotta, hogy kiabálok és zörgök a száraz faággal sikerült valamerre elrugnom.
-Remélem egy Jeti-t legalább fejbe basztam vele...vagy egy retkes mókust lecsaptam a fáról! Nyeeee....-sóhajtottam nagyot és eredtem a lassan teljesen eltűnő Hanae után.-Ha mázlim van nem egy barnamedvét követek...-morgolódtam tovább.
-A shinigami tényleg nem hazudott, bár fogalmam sincs mi lehet ez a köd, de semmi jót nem nézek ki belőle. -fordult hátra a kapitány.
-Én leszarom ezt a ködöt...de ha rájövök melyik rohadék csiribízte ide a Harry Potter fejével és gagyi varázspálcájával... Én elküldöm a Marsra légipostával és rávésem, hogy vissza ne merd küldeni!-fejeztem be a mondókámat.-Egy költői kérdés? Most az igen kifinomult orrod után megyünk vagy netán infrás kontaklencsét hordasz és egy vörös pacát üldözünk? Esetleg a harmadik verzió...fingod sincs hol a picsában vagyunk és körözünk mint a mérgezett egerek?!-bökök rá egy bokorra, ahol a fent akadt pólóm egy kis darabkája feszített.-Szóval nyomkövetők többszörös kitüntetettje? Azonnal földre fogsz borulni és hallgatózni, hogy melyik giliszta tudja a helyes ösvényt?-

Mikor szétváltunk Kamitorával mentem, de egy üzenet után szét váltunk. Nem sokkal később két hollow támadt meg. Zanpakutomat előhúzva egy gyors Kaze Tenshouval elintéztem mindkét hollowot, kimelegedés nélkül.

~Tehát Aizen áll e mögött. Gondolhattam volna, de vajon mi ez? Lehet, hogy ez is csak egy illúzió? Vagy talán csak a fantáziánk szüleménye? //Majd nem ugyan az XD// Majd kiderül, de egy csapda ellen mit tegyek?

Kis gondolkodás után eldöntöttem.

-Sétáljunk bele.

Jelentettem ki és elindultam a sűrű köd irányába. Mikor már kezdtem érezni egy egyszerű lég hullámmal eltereltem azt.

~Így biztos nem ér el engem, hisz a levegőben terjed és az én Zanpakutommal tudom irányítani azt, főleg, hogy állandó shikai. Igaz Fuijin?~

Nem sokkal azután, hogy elküldtük a lepkéket egy alakot láttunk meg a távolban. Hana elindult felé, hiába próbáltam megállítani. Nyugtatás képpen az egyik szalagját nyomta a kezembe, arra hivatkozva, hogy ezt mindig megtalálja. A távolból láttam, hogy talált valakit, aki menekülni próbál, ezért odasiettem. Láttam mennyire össze van zavarodva, segítettem Hananak, aki a neve után érdeklődött.
-Mi a neve?
- R... Raikou Sutoraiki...- válaszolt kicsit nyugodtabb hangon.
-Fel tudja idézni mi történt?
-Nem tudom, nem emlékszem, csak arra, hogy az osztagommal kiküldtek minket, és valami.. valami..- majd ismét összezavarodott.
-Nem kellene itt hagynunk, még hasznunkra lehet, hátha eszébe jut valami.
-Majd én viszem, aztán ha elfáradtam cserélünk.
-Szó se lehet róla, majd ketten elbóklászunk vele, a többiek is jönnek nemsokára.
Elindultunk visszafelé, mikor a köd sűrűsödni kezdett, és zajokat hallottunk a fák közül.
-Szerinted ezek a többiek?
-Csitt!
-Mi az?- suttogtam.
-Hollowok...

- R... Raikou Sutoraiki...-válaszolt nyögve nyelősen és még mindig zavarodottan, bár kezdett kicsit lenyugodni.
-Fel tudja idézni mi történt?-
-Nem tudom, nem emlékszem, csak arra, hogy az osztagommal kiküldtek minket, és valami.. valami..- majd ismét összezavarodott.
-Nyugalom!-fogtam meg, hogy ne essen le a földre.-Nem kellene itt hagynunk...még hasznunkra is lehet,ha eszébe jut valami.-segítettem fel.-Figyeljen rám! Én a 3. osztag hadnagya vagyok Hana. Ő pedig a 3. tisztünk Kuro. Biztonságban van, úgyhogy kérem maradjon nyugton és jöjjön velünk!-a mondatomat hosszas hallgatás követte, de végül a rémült alak bizonytalanul bólintott, hogy megértette.
-Majd én viszem, aztán ha elfáradtam cserélünk.
-Szó se lehet róla, majd ketten elbóklászunk vele, a többiek is jönnek nemsokára.-
-Tessék a szalagod!-
-Köszönöm!-mosolyogtam Kurora miközben elindult visszafelé, vagy legalábbis amerre gondoltuk, hogy kijutunk. A köd közben annyira erős lett, hogy az orrunkig se láttunk el.
-Így képtelenség lesz kikeveredni innen...a fogamat tenném rá, hogy ez is a cél...-
-Meg...-harapta el a szava végét, mert neszek százai kezdtek a füleinkben visszhangzani."Körbevettek?"füleltem minden mozdulatra.
-Szerinted ezek a többiek?-érdeklődött suttogva Kuro
-Csitt!-tettem bal kezem a szám elé, miközben arrébb léptem a két shinigamitól.
-Mi az?- érződött némi félelem Kuro hangjában
-Hollowok...-válaszoltam meglazítva mindkét zanpakutomat hüvelyéből.-Amikor rátaláltam, egy gúnyos kacajt hallottam. Elég távoli volt...de úgy fest ez csak a beetetés volt.-
-Mit gondolsz hány hollow és milyen erősek?-
-Nem tudom...nem érzem rendesen. Nálad?-
-Én eleve sokkal később észleltem, Hana...-szomorodott el Kuro.
-Semmi baj...csak legyél résen és vigyázz az emberünkre.-
-El ne merj megint menni!-
-Ugyan már!-kacsintok rá.-Csak nem félsz egyedül?-bököm meg egy kicsit.
-Most ne viccelődj! Igenis kiráz a hideg ezen a helyen...ne mond, hogy te nem félsz egy kicsit sem!-
-Örülnék,ha ezt mondhatnám...-fordultam vissza.
-HANA!-
-Hmmm?-értetlenkedtem, hogy Kuro mire fel rémüldözik.
-Mögötted!-
-Mi?-fordultam meg,de már későn.- A fenébe!-tudtam nagyon jól, hogy nem tudok elég gyors lenni, hogy kivédjem az ismeretlen lény ütését. A karja útközben borotvaéles lett akár egy katana, emiatt szép vágást kaptam az arcomon és mellkasomon és a védekezés képen felemelt jobb karomon. A további féloldalas kettémetszéstől a shunpom mentett meg.-Nem lehet igaz! Már megint...-"És a jobb oldalam...Kanyec a kardforgató karomnak! Érdekes harc lesz ez így..."
-Kuro! Vidd innen mielőtt megint megbuggyan és mint a másik ránk támadna!-
-De veled mi lesz? Így nem tudsz harcolni...-
-Megoldom...és a többiek is jönnek nemsokára! Csak menj már!-parancsoltam rá, mert éreztem, hogy ebből még komoly gubanc lesz.-Csak nem te mulattál olyan jól az előbb?-álltam fel és húztam ki bal kezemmel Akai Mamono-t.

-Én leszarom ezt a ködöt...de ha rájövök melyik rohadék csiribízte ide a Harry Potter fejével és gagyi varázspálcájával... Én elküldöm a Marsra légipostával és rávésem, hogy vissza ne merd küldeni!-fejezte be a mondókáját.-Egy költői kérdés? Most az igen kifinomult orrod után megyünk vagy netán infrás kontaklencsét hordasz és egy vörös pacát üldözünk? Esetleg a harmadik verzió...fingod sincs hol a picsában vagyunk és körözünk mint a mérgezett egerek?!-bök rá egy bokorra, ahol a fent akadt pólója egy kis darabkája feszített.-Szóval nyomkövetők többszörös kitüntetettje? Azonnal földre fogsz borulni és hallgatózni, hogy melyik giliszta tudja a helyes ösvényt?-
*Na jólvan most már elég*-szorítottam ökölbe a kezem és hirtelen megtorpanva megálltam az orra előtt, igaz jócskán magasabb volt mint én, de jelen pillanatban nem nagyon foglalkoztam vele.
-Csendben tudnál már maradni legalább néhány másodpercre?! Mióta elindultunk mást sem hallok mint a te zsörtölődésedet.Ha ilyen tempóban haladunk *nézek rá közben a faágra amin épp az előbb botlott meg* akkor még jó sokáig hessegetheted ezt a hülye ködöt. A költői kérdésedre válaszolva pedig így inkább azt csodálnám ha hallottam volna valamit is mióta elindultunk. Komolyan szerintem az erdő egész vadállománya melegebb éghajlatra menekült már, szóval felesleges tovább szidnod őket.Inkább azzal lennél elfoglalva hogy koncentrálj, ugyanis néhány perce már megéreztem egy különös lélekrészecskét ami esetleg elvezethet a "tetteshez", de így még a saját gondolataimat sem hallom, nem hogy koncentrálni tudjak, szóval javaslom inkább tartogasd az energiáidat arra hogy segíts befogni az lélekfoszlányt és mihamarabb elintézzük a mérgezőnket....egész Seireitei érdekében -sóhajtottam egy nagyot miután egy levegővétellel kibeszéltem magam- Ha nincs más mondanivalód akkor javaslom induljunk arra. -mutattam a hátam mögött az eddig valamelyest követett ösvényről letérő irányba, majd megfordultam és elindultam arra. -Ja és amúgy különben semmi bajom veled. -közöltem vele hátra sem fordulva.
Előttem elsuhanni egy alakot láttam, de olyan gyorsan eltűnt hogy nem volt időm rendesen felfogni, hirtelen megtorpantam Ám ekkor hat hollow jelent meg előttünk. Jelentéktelenül gyengének tűntek, úgyhogy nem hiszem hogy gondot fognak nekünk okozni.
-Szóval a tettesünk húzni akarja az időt. De nem hiszem hogy ez gondot okozhat nekünk. -nézek hátra- 3-3 elosztás megfelel?-kérdezem majd máris megcélzom egy Byakurai-al az egyiket.

Minori-nak kicsit rosszul esett a lány csúfolódása, és viccelődése is, de mikor a lány tényleg próbálkozott segíteni, és még egy nyalókát is dugott a zsebébe már nem neheztelt Amayára. Ekkor azonban megjelent egy pokollepke, ami nem tudott leszállni a lány miatt, Minori csitítgatása ellenére sem. De mielőtt elérhette volna a lepkét, az feljebb libbent, majd egy alak jelent meg a fák sűrűjében, és csak egy hátborzongató kacaj követte. A hangtól Minori hátán végigfutott a hideg, és ledermedt pár pillanatra. Nyomasztó érzés fogta el, majd a semmiből előtört hirtelen egy méretes hollow. A lányt másodpercek alatt átjárja a pánik, pupillái kitágulnak, ahogy a szörny felé caplat, és reflexszerűen zanpakutojához nyúl. Majd szinte félelemből cselekszik, és a következő pillanatban már csak a hollow sétrebbenő "maradványai" veszik körül, körülötte pedig a fák levelit jég borítja. Ám előbukkan egy újabb hollow, egyenesen Minori mögül, ami karmaival felhasítja a lány vállát. Minori egy ugrással szembe találja magát ellenfelével, majd egy kardlendítéssel nekiiramodik, és a lidérc felé céloz, ám az kikerülte a támadását, és újra Minori mögött bukkan fel, de szerencsére a lány hátralendítve kardját hárítja a karmokat, ám a hollow erősebbnek bizonyult, és úgy tűnt, lenyomja a lány zanpakuto-ját. Ekkor Minori elránttotta fegyverét, és egy pillanat alatt a hollow felé lendítette.
- Hikkaku, Kinekomaru! - kiáltotta zanpakutoja hívószavát, mire fényesség borította be a környéket, és egy csillogó jégoroszlán tűnt fel vörösen izzó szemekkel, ami szinte elnyelte a hollow-t, majd el is tűnt, nyomában csak csillogó jégdarabok maradtak.
Minori még mindig remegve sóhjtott, azt hitte, hogy csak ennyi volt, ám ebben a pillanatban támadott egy újabb hollow Amaya felé.
- Amaya-chan, mögötted! - kiáltotta Minori kétségbeesetten, és a lidérc nyomába indult, ám úgy látta, hogy úl messze van tőle ahhoz, hogy meg tudja állítani.