Ahogy Goturo pihent én addig körbe néztem a környéken és ahogy vissza tértem goturo nekem akart ugrani.
-Mi bajod Goturo?
-Megöllek és én lezsek a hadnagy.
-Erre ment ki akkor a játék.
-Igen erre és most véged.
Ahogy rohant inkább jobbnak láttam ha tarkón vágom mert tudtam hogy nem az ő akarata volt. Majd a vállamra vettem és úgy mentem tovább ahogy Goturo felkellt nem emlékezet hogy mi volt.
-Mi történt hadnagy úr?
-Megakartál támadni de inkább kiütötelek.
-Most már letehet mert tudok menni.
-Rendben.
Majd az erdő közepében megint megálltunk és elkezdtünk enni.
-Na jó Goturo most erőt gyüjtünk.
-Rendben Hadnagy úr
És elkezdtünk enni. D hirtelen 2 Hollow jelent meg. Ekkor Goturo felugrot és én lassan feltápászkodtam.
-Goturo nyugi elintézem őket.
A Zanpakutom átváltozot Shikai formába és elvigyorogtam.
-Na kitámad?
Ahogy a hollowok támadtak én a lánccal össze fogtam őket és a pengéval ketté vágtam őket. Ahogy végeztem velük akkor megint elkezdtünk enni.

Hanae hirtelen megtorpanásával nem tudtam mit kezdeni, csak arra ügyeltem, hogy fel ne borítsam, hiszen elég közel termett a talajhoz. Magából kikelve magyarázott, azon pedig, hogy még ilyenkor is igyekszik tartani a diplomatikusságát, csak röhögtem. Aztán a monológ másik felén a fejemet vakarásztam és azon agyaltam milyen módszerekkel hallgattathatnám el. "Mondjuk zokni a képébe? Attól garantáltan kifekszik,főleg, ha Jinta-ról húzom le...Esetleg egy faág véletlenül telibe kapja a vidám fejét? Még a végén azért fog sírni, hogy megvágta az a borzalom..."Ahogy ezeket járt az agyam, egyszer csak csend lett. "Na ne már, hogy elhallgatott? Jesszusom! Kitört a harmadik világháború?!"
-Válaszolhatok Miss osztom-az-észt?-rágcsáltam az egyik körmömet.-Szóval...EGY!-mutatom a képébe.-Vegyél füldugót csinoska, ha nem bírod a szövegem. Vagy nem telik a kapitányi fizetésedből, mert mindet elplázázod?! KETTŐ! Azt a részecskét, csak egy érzékszervektől mentes degenerált nem venné észre. És jelentem arról jött,de gondoltam nem zavarom meg kegyeid köreit a felesleges helyzetjelentéseimmel. Inkább bokorba vetettem magam, hátha rádöbben a kifinomult szemecskéd, hogy körözünk egy ponton belül! Szabályos körtelepet gyártottunk már ide...az ufókutatók abszolúte elhinnék, hogy E.T járt itt! HÁROM!-tartok egy levegővételnyi szünetet.-Szerinted engem érdekel a kibaszott világod? Felfordulhat felőlem mindenki arrafelé, miért segítenék nekik, hiszen csak egy retkes falusi hollow vagyok! NÉGY! A szart se érdekli mit károgsz itt nekem. ÖT! Mehetünk a picsába!HAT! Akarsz még valamit tudni? Esetleg a holnap várható időjárást? HÉT! Nem menekült el mindenki, mert azon a rohadt fán is az előbb kúszott fel egy baszott mókus. NYOLC! Vendégeink fognak érkezni délután két óra irányából.-némi feszült hallgatás után Hanae hátat fordított és elindult.
-Ja és amúgy különben semmi bajom veled.-
-Jó tudni...köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a szörnyen fontos információt!-
-Szóval a tettesünk húzni akarja az időt. De nem hiszem hogy ez gondot okozhat nekünk.-
-Inkább szabadulni akar tőlünk...-
- 3-3 elosztás megfelel?-
-Ahogy óhajtja kiskirálylány!-hajolok meg parádésan és csoszogok arrébb a hozzám legközelebbi hollow-hoz.-Na lássuk mire vagy képes a szédítő szájszagodon kívül!-szemeztem a döggel zsebre dugott kezekkel.

Tovább mentem az erdőben mikor különös lélekenergiára lettem figyelmes, mely az erdő mélyéről jött... Az irányomat megváltoztatva elindultam a reiatsu felé.

~Végre a kezdődik a játék, mert eddig egy nagy nulla a volt az egész.

Gondoltam majd, hogy gyorsabban megérkezzek, használtam a shunpot. Már láttam a "fényt az alagút végén", tehát az erdő végét. Kiértem az erdőből és egy tisztásra értem. Ott körbe néztem, de még senkit se láttam.

~Vajon a többieket is hollowok támadták meg? Szerintem igen, de ez kivolt tervelve. Az ellenség tudta, hogy szétszóródunk és tudta, hogy legyőzzük a hollowokat. És miután ezt megtettük, elrejtett energiáját "megmutatta" nekünk. Szerintem csak játszik velünk.

Raktam össze fejben az eseményeket és adatokat.

~Akkor készüljünk a legrosszabbra!

Következtettem az előbbi dolgokból és fogtam meg a Zanpakutom markolatát.

Bekövetkezett az, amitől személy szerint rettegtem: körbevett minket 4 hollow. Hana megpróbált szembeszállni az egyikkel, de megsebesítette. Nem akartam őt otthagyni, de parancsba adta, hogy a shinigamit vigyem el onnan, és vele ne törődjek. Nem tehettem mást, a hátamra kaptam és elkezdtem futni, ahogy csak bírtam.
-Figyeljen rám!- szóltam hátra, miközben majdnem elvágódtam egy ágban.- Próbáljon meg emlékezni, mert az elég nagy segítségünkre lenne.
-Nem emlékszem semmire, már mondtam.
-Értem..- feleltem, de úgy éreztem, valami nincs rendben vele.
Egy kacagásra lettem figyelmes mögülünk, majd mellőlünk is.
-Ketten vannak, nem tudom őket lehagyni!- ismertem fel a helyzetet.- Maradjon itt és ne, ismétlem, ne mozduljon! Világos?!?!- letettem egy fa alá a shinigamit, és elővettem Yabai Ryuut. Megfordultam, és szemben találtam magam egy hollowval.
-Hova futsz szépségem?? Ennyire nem vagyok csúnya.. Mit szólnál, ha játszadoznánk egy kicsit?
-Én benne vagyok..- felemeltem a zanpakutomat.- Lobogj, Akuarai awai!- indítottam meg a támadásom, ami szerencsére célt talált és megsemmisítette ellenfelem.
Azonban nem sokáig örülhettem, mivem megérkezett a másik követőm.
-Látom a társammal könnyen elbántál, de ne hidd, hogy még egyszer sikerülni fog!- vicsorított, és nekem rontott. Mire észbe kaptam, már a lábamat elkapta. Megpróbált elhúzni, de szerencsére időben a földbe szúrtam a kardom és így megállítottam.
-Gyere kislány!! Úgysem menekülhetsz meg!- próbált ismét elvonszolni, és belekarmolt a lábamba. A fájdalom átvette az irányítást az elmém felett, a kardomat kihúztam a földből, és belevágtam a karjába, ekkor végre elengedett.
-Pusztíts, Shippuu somatsu!- kiáltottam el magam. Egy kis tölcsér jelent meg a kard körül.
-Mit akarsz azzal a vacakkal? Nem vagyok csikis, ha ezt szeretnéd kideríteni.
-Én nem akarok semmit sem tudni rólad.. -majd egyre nagyobb lett a tölcsér, a szél szétcincálta a hollowot, én pedig erővesztettem estem össze és hajtottam le a fejem.
-Jól van?- kérdezte a shinigami.
-Azt hiszem, de most jobb lesz, ha megyünk innen. Tud a saját lábán járni?
-Igen.
-Akkor mehetünk.- próbáltam meg felkelni, de a lábam eléggé fájt.
-Biztosan jól van?
-Mondom, hogy semmi bajom.- tekertem körbe a sebet egy darabbal a ruhámból.- Menjünk.
Elindultunk, bár fogalmunk sem volt, hol vagyunk. Az erdő belseje felé közeledhettünk, mert valami fura érzés fogott el.
~Már megint ez a fura reiatsu.. Remélem Hana jól van.- töprengtem, miközben egy tisztásra értünk, de nem sokat láttunk, hiszen még mindig hatalmas volt a köd. Egy ismerős lélekenergiát véltem felfedezni az egyik irányból. Végre, hogy nem egy hollow, hanem Dai.- nyugtattam meg magam.

-Mi van? Csak nem félted azt a bolond shinigamit meg a nőt?-
-Ahhoz neked semmi közöd!-
-Állni sem bírsz...egy kis élvezetet sem fogsz okozni!-
-Ne becsülj le!-kezdtem el felé futni. Elég közel voltam már, így biztos célpontot nyújtottam a lesújtó kezének. Egy shunpo-val kikerültem a csapást és levágtam jobb karját. A másik hollow egy fa mögül hátba támadott. Egy újabb sebbel gazdagodtam. A négy karom mély vágásokat hagyott hátra az egész hátamon. Zanpakuto-mra támaszkodtam,mert a fájdalom elviselhetetlennek tűnt egy percre. Ezt kihasználva a sokkal gyengébb lidérc a jobb karomnál fogva felemelt, még tovább kínozva a fájdalommal.
-Megvagy kislány!-borított be a vezető hollow árnyéka, ahogy közel lépett hozzám. Erőtlenül csaptam egyet felé Akai Mamono-val, amit játszi könnyedséggel kapott el. Egy szadista vigyorral a képén kicsavarta kezemből katanam.-Most mit fogsz tenni...védtelen vagy akár egy ma született kisbárány!-
-Attól még messze járok...-vicsorogtam a hollow-ra, ahogy egy sarokba szorított kutya a támadóira. Amennyi lélekenergiát csak tudtam összegyűjtöttem pár másodperc alatt. Bal kézfejem a vezető lidércre emeltem,amennyire csak képes voltam a szorítása alatt.-Hadou 31: Shakkahou!-löttem ki egy elég termetes labdát az engem fogó karjára. Egy hatalmas ordítás kíséretében hullott le a földre az érintett testrésze és fröccsent az arcomra nem kevés vér. Az adrenalin lökettől kikapcsolt az agyam, csak ösztönösen cselekedtem. A következő lépésemben hátrafordultam és hasba vágtam a másik hollow-t. Sajnos a jobb vállam ettől a mozdulattól kiugrott a helyéről. Nem éreztem semmilyen fájdalmat abban a pillanatban,egyedül csak annyi lebegett a szemeim előtt, hogy végezzek a két ellenfelemmel. Az elvágódó hollow adott egy kis pihenő időt, de, hogy elérjem Akai Mamono-t, a másik lidércen is át kellett hámoznom magam. Nem láttam más megoldást nekifutottam és átcsúsztam a lábai között. Az ujjaimmal igyekeztem a lehető leghamarabb magamhoz húzni zanpakutom, mivel már mindkét ellenfelem támadásra készen állt előttem.
-Nagyon megbánod ezt, kis csitri!-forrt a dühtől.
-Valamit valamiért! Most már azonos erővel tudunk küzdeni!-
-Csak hiszed...nekem még van egy emberem!-
-Nem sokáig!-tűntem el egy gyors shunpoval. Mögöttük földet érve eldobtam Akai Mamono-t és leszúrtam Kin Tennou-t.-Hikari Yume Tate!-vette őket körbe az aranyszínű pajzs.
-Azt hiszed egy hókusz-pókusz itt tud tartani!-próbálkozott kijönni a pajzsból,de láthatóan nem sikerült neki.
-Ne haragudj Akai Mamono, de csak egy kezem van kettőtökre!-emeltem fel az avarból másik katanámat. A látásom már kezdett elhomályosodni, a köd pedig erre csak rátett még egy lapáttal. Az egyik fának nekidölve mondtam el Akai Mamono shikai támadását.-Mamono Odori!-a pajzsot fogalmam sincs, hogyan szüntettem meg a parancs kimondása közben. A démonok karmait hosszasan hagytam szórakozni a két hollow-n. Végül megkönyörültem őket és egy mozdulattal elintéztem őket. Megkönnyebbülten nyugtáztam az eltűnő hollow-kat. Némi pihenés után eltettem mindkét zanpakuto-m. A vállamat kénytelen voltam saját magamnak visszarakni, úgyhogy nekivágtam lendületből az egyik fának. A tövéhez kucorogva próbáltam átvészelni, amíg csillapodik az elviselhetetlen fájdalom.
-Kuro!-kaptam észbe, mert féltem, hogy bajba kerül. Feltápászkodtam a földről és, amennyire csak engedték a sérüléseim siettem a lélekenergiája irányába shunpo-val.

-Válaszolhatok Miss osztom-az-észt?-kérdezte hasonlóan ingerülten, majd ő is beleekzdett egy monológba. Hihetetlen hogy el tudunk veszekedni. Ám a többi fordulót egy kicsit el kellett halasztanunk.
-Hadou 4 Byakurai! -céloztam meg az egyik hollowot, majd miután földre rogyott shunpoval mellé léptem és beleszúrtam Yamazakurát a maszkjába. A többi öt hollow most feldühödve rontott nekünk. Én célba vettem még egyet. Shunpoval mögé kerültem, majd inkább szemből vettem célba.
-Hadou 31 Shakkahou! -robbantottam a hadout közvetlen a maszkjába.
-Muszáj neked itt szórakoznod ezekkel a kibaszott hollowokkal? Mi a ráknak ugrálsz itt körülöttük? -morgott nekem Masaki mikor végeztem a másodikkal is. Én inkább elmosolyodtam mintsem begurultam volna. Eszembe jutott hogy régen mennyit veszekedtünk a bátyámmal. De mióta kapitány lettem itt a Seireiteiben, senki nem mert mégcsak ellentmondani sem, nemhogy veszekedni velem. Bevallom hiányzott már kicsit. ^^" De ezt Masakinak nem kell megtudnia, mert akkor azt hiszem napestig veszekednénk. Hirtelen azt vettem észre hogy Masaki legyez az arcom előtt.
-Mi a franc bajod van? Filmszakadás? -bambult a képembe.
-Á semmi. -ráztam meg a fejem, majd észrevettem hogy annyira lekötöttem a figyelmét, hogy egy hollownak sikerült a háta mögé kerülnie. Hirtelen eltűntem előle és a háta mögött felbukkanva egy Sakura no hana kazéval elintéztem a settenkedőt.
-A rohadt életbe, ne merj csak úgy elhókuszpókuszolni előlem mikor épp hozzád beszélek. -fordult hirtelen hátra- És ne hidd hogy ezt meg fogom neked köszönni, mert simán elbántam volna vele.

Kawazoe tündérke, úgy ugrált körülöttem, akár egy primadonna. Ettől lehetetlenség volt becoloznom akár egy hollow-t is.
-Mi az istenért pattog itt nekem mint Yoda?!-dörmögtem az orrom alatt. Hiába tettem meg azt a fárasztó pár lépést, az egyik lidérctől a másikig, a kapitány mindig belelógott a képembe, miközben a kidou-val hadonászott.
-Muszáj neked itt szórakoznod ezekkel a kibaszott hollowokkal? Mi a ráknak ugrálsz itt körülöttük?- tépem a hajam elég látványosan.- Volt hat kicsi dühös hollow-m, jött a primadonna bumm-bumm...volt öt kicsi dühös hollow-m, jött a cseszett primadonna...-hallgatok el, mert a magát pókembernek képzelő Hanae hirtelen leállt és elgondolkozva áll, ismétlem áll egyetlen kibaszott helyen.-Heeeee?-hajolok közel hozzá.-Mi a franc bajod van? Filmszakadás? -bámulok a képébe egy szemet bökően nagy kérdőjellel a fejem felett.
-Á semmi.-
-Semmi...-ismételtem kényeskedően.-Ak..-tűnik el előlem hirtelen.-Nekem, ide csipázz, ha hozzád beszélek! És ne hidd hogy ezt meg fogom neked köszönni, mert simán elbántam volna vele. Maradt egyáltalán még valami???-
-A te részed, Masaki!-
-Tényleg? Azt hittem a tökéletes libbenéseiddel elhessegetek őket innen...Na, toljátok ide a képeteket vagy ennél is mérgesebb leszek!-amíg én a "fallal" folytattam tartalmas beszélgetést, a shinigami némber megkapta a pokollepkét.
-Na végre!-kiabálok a háttérben, hogy egy a hátam mögül rámtámad.- Hadou 63: Raikouhou!-lövöm ki azonnal.-Hogy ti nem tudtok csak egy egyszerű bú-tól felfordulni...-De hol a másik két nyomoronc?-a fáról leugorva közeledett az egyik, miközben a másik oldalról rontott felém.-Rám akarsz ülni? Nem látsz ki a hibbant fejedből?! Nem vagyok ülőpárna!-fogadom az öklömmel kicsit arrébb lépve, hogy a harmadik hollow-ra essen-A szentségit, de kemény a fejed!-Egye fene...de csak azért, mert az a büdös lepke gondolom nem azért lepte el Hanae-t, mert illatos virág!-húzom elő zanpakuto-m, ami azonnal shikai alakjára vált-BENY CHI KAVA!-adom ki a támadás parancsát. A két hollow-t pillanatok alatt bedarálja a vámpír.
-Micsoda rohadt nagy pazarlás...ilyen szemetekre pocsékolni az erőmet...Na, mit sutyorgott Pokolka?-rúgok bele egy kavicsba útközben, ahogy a kapitány felé indulok.

-Üdvözlöm az összegyűlt shinigamikat! Nem hittem volna, hogy ennyien jönnek a fogadásomra... Először is bemutatkoznék. Hasan Suarez, 63. arrancar, szolgálatukra! Mellesleg pedig a "rejtélyes" megbetegedések okozója...

Színpadiasan meghajol, miközben farkasvigyor ül ki arcára.

- Mielőtt nekem rontanának, felhívnám figyelmüket arra az apróságra, hogy csak én tudom a jelen lévők közül, mivel lehet meggyógyítani a betegeket... Kérdezhetnek nyugodtan, hátha sikerül kiszedniük valamit belőlem...

-Ki vagy? Hasán Szar, ez? Na mind1.

Mérgelődtem majd előre tartottam a kardomat és kimondtam a bankai-t. Hatalmas füst lett amitől semmit se látott semmit, de nekem ez elég idő volt ahoz, hogy a Bakudou 63: Sajou Sabaku-t használva elérjem azt, hogy megse tudjon mozdulni. Nagyon nagy mennyiségű lélekenergiát használtam fel, hogy biztos ne tudjon kiszabadulni.


~Remélem sikerül elfogni, mert jó lenne ha a többi shinigami jobban lenne. Remélem a régi osztagomból senki se lett áldozata a járványnak.

Gondolkoztam dühösen majd felpillantottam.

Ha sikerült:
-Tiétek a pálya.

Szóltam nekik, hogy csináljanak már valamit.

-Valaki segíthet még, hogy ne tudjon mozdulni.

Ha nem sikerül:
~Hogy a francba sikerült kivédenie? Nem igaz...~

Most a levegővel próbálkoztam az elfogásában. Ökölbe szorítottam a kezemet, hogy teljesen lefogjam.

-Ne csak nézzetek segítsetek!

Ordítottam a hátam mögött álló shinigamiknakm

A tisztásra érve összegyűlt a csapat, és végre megjelent az ellenségünk is, aki irónikusan bemutatkozott: Hasan Suarez, 63. arrancar, szolgálatukra! Majd felvilágosít minket, hogy csak ő tudja az ellenszert, így elég nagy fejtörést okozott, mit tegyünk vele.
Dai elővette a zanpakutoját, és előhívta támadását, eközben egy Bakudou 63: Sajou Sabaku-t használt, amivel lebénította ellenfelét, majd a segítségünket kérte. Eléggé meg voltunk dermedve, mikor láttuk, hogy ellenfelünk nem akármilyen kezdő arrancar.
-Megyek Dai!- eszméltem fel végre és kézbe vettem Yabai Ryuut.
A lábam még mindig nagyon fájt, de nem hagyhattam, hogy korlátozzon a mozgásomban, ezért próbáltam kikapcsolni a fájdalomérzetemet, vagy legalább is elterelni a figyelmem.
Már ketten álltunk szemben az arrancarral, mikor a többiek is úgy döntöttek, a diplomácia most nem lesz nyerő taktika, erőszakkal kell belőle kiszedni, amit tud.
-Akai Mamono!- rántja elő és közeledett felénk Hana, akinek a sérülése elég mélynek tünt, mikor találkoztam vele még a tisztás előtt, de azt mondta, hogy nem vészes.
Eközben a többiek is előveszik zanpakutojukat: Hanae Yamazakurat, Masaki Vameku Bampaiat, Amaya Joruno kjakut, Minori pedig Kinekomaru-t, ezzel megindult a mindent eldöntő harc.

Viszonylag hamar sikerült elérnem Kuro-t a tisztás szélén.
-Csak...hogy...meglettetek!-pihenek egy kicsit.
-Te jó ég!-kerekednek ki a szemei, ahogy rám néz.
-Nyugalom!-hadonászok az orra előtt.-Megmaradok!-
-Akkor se nézel ki túl jól...-
-Majd kialszom magam...-^^"-Egy kérésem lehetne?-
-Persze!-
-Fel kéne a jobb karomat kötni.-^^""
-Öhm...rendben.-ültette le a földre a transzba esett shinigamit.
-Elég rossz bőrben van.-
-De mégis mivel kössem fel,Hana?-kérdezte kétségbeesetten Kuro.
-Ezek megteszik?-mosolyogtam rá a négy szalagot tartva.
-Azt hiszem.-egymáshoz kötötte a szalagokat és némi tanakodás után megfogta a kezem.-Nem fáj?-
-Nem...de egy picit siess. A többiek is azonnal ideérnek.-
-Tudom, tudom!-óvatosan behajlította a karom és körbetekerte a kötésnek használta szalaggal.-Egy picit le tudnál hajolni?-^^
-Semmi akadálya!-mivel látszott rajta, hogy szörnyen aggódik inkább nem érzékeltettem vele, hogy legszívesebben összeesnék annyira fáj mindenem. -A te lábad?-
-Kibírja!-
-Akkor mindketten tartsunk ki, oké?-igenlően bólint.
-Kész is! Nem a legszebb,de megteszi a célnak...-igazgatott még egy kicsit a kötésen.
-Jó lesz már! Nem bálba megyek.-kacsintok rá.-Na...fogjuk a jómadarat.-
-Inkább én...-
-Jól van na!-^^"-
A tisztásra érve szép lassan mindenki csatlakozott hozzánk, de nem volt sok időnk egymással foglalkozni, mert megérkezett a gondok okozója Hasan Suarez, 63. arrancar. A bemutatkozása után Daisetsu azonnal neki is látott, hogy hatástalanítsa.
-Valaki segíthet még, hogy ne tudjon mozdulni.- kiabált felénk.
Mivel én nem voltam abban az állapotban, hogy egy kidou-t huzamosabb ideig fent tudjak tartani, inkább a zanpakuto-mat húztam elő és siettem Kuro mellé.
"Csak most ne hagyj cserben Aurora, kérlek!"
~Ugyan már...~sétál felém álmos arckifejezéssel.~Folyton csak ez a bizonytalankodás. Mikor fogsz teljesen megbízni bennem?!~
"Én bízom benned!"
~Nehogy rám merd kenni...~körbenéz a téren.~Oh, az a két fiúka,de helyes!~kapja el a szokásos férfi üldözési mánia.
"Ne most kezdj rá!"
~Hogy te milyen karót nyelt vagy ma!~rám nyújtja a nyelvét.~Tudod, hogy segítek,te idióta! Egy angyal is tud démoni lenni! Ezt jegyezd meg!~sétál elfelé közelebbről is megnézve Masaki-t és Daisetsu-t.
"Hogy mi?"
~Azt találd ki te, okostojás!~tűnik el vigyorogva.
-Hááá...-horkanok fel.-Bocsesz!-jövök zavarba mindenki kérdő tekintetétől.

-Gratulálok ezzel végeztünk, akkor javaslom menjünk is. -szóltam Masakinak majd megindultam az előbb tartott irányba ahonnan mostmár a többbiek energiája is érzékelhető volt -Közeleg az ellenfelünk is. -szóltam hátra útközben. Időközben rájöttem hogy a Masakival való sikeres kommunikáció alapja a tőmondatokban kifejezett mondanivalóban rejlik.
Hamarosan oda is értünk és összefutottunk a többiekkel.
-Mindenki jól van? -kérdeztem miközben végignéztem a többieken. Néhányan azért kisebb nagyobb sérüléseket szenvedtek, de ettől eltekintve mindenki egyben van és el sem veszett útközben. Majd hirtelen felkapom a fejem mikor megszólít minket az ellenfelünk.
- Először is bemutatkoznék. Hasan Suarez, 63. arrancar, szolgálatukra! Mellesleg pedig a "rejtélyes" megbetegedések okozója...
Színpadiasan meghajol, miközben farkasvigyor ül ki arcára.
- Mielőtt nekem rontanának, felhívnám figyelmüket arra az apróságra, hogy csak én tudom a jelen lévők közül, mivel lehet meggyógyítani a betegeket... Kérdezhetnek nyugodtan, hátha sikerül kiszedniük valamit belőlem...
Miután elmondta mondanivalóját Daisetsu azonnal kidout alkalmazott hogy megbénítsa.Én azonban nem tudom mit tegyek.
*Ki kellene szednünk belőle hogy mit tud, de magától biztos nem fogja elmondani, viszont ha erőszakot alkalmazunk, akkor ismétcsak nem biztos hogy beszélni fog..... *
-De várjunk csak! Egyáltalán mi a garancia arra hogy igazat mondassz? Miért higgyünk egy arrancar szavának? -szólaltam fel emelt hangon, miközben kezem folyton a zanpakutoum markolatán pihent.

-Gratulálok ezzel végeztünk, akkor javaslom menjünk is. -
-Gratulálj a seggemnek,ha télen nem fagy be!-indulok utána ráérősen.
-Közeleg az ellenfelünk is. -
-Köszönöm ezt a logikus,de felesleges választ...Tudod a lélekenergia szenzorom még nem döglött be. Szótlan lettél...talán a sok ugri-bugritól kifáradtunk?-semmi válasz.-Cöh...-vakarászom a fejem a tisztást meglátva. Természetesen ahol a kapitány átment az nekem túl bokros volt.
-Köszi,de én nem kérek baszott tüskéket...-választottam inkább a faágkerülgetős, szakadj meg a sok a hajolgatástól szekciót. Kiérve nagyot nyújtózkodtam.-Rohadt alacsony a plafon errefelé, cseszd meg!-ekkor Hana termett mellettem mindenfelé hadonászva,hogy "Pók!Pók!". Ez eddig nem lett volna probléma, hiszen tudtam, hogy sült bolond,de meglökött. Egyensúlyom vesztve lépegettem előre, hogy kitámasszam magam. Két lépés után viszont egy hosszú bottal találkoztam meglehetősen közelről. Persze, amint magamhoz tértem és visszajátszottam fejben, hogy mi történt ordibálni kezdtem Hana-val. A póknak álcázott kimono felsőről nem volt nehéz rájönni, hogy a lila ördögfióka áll a dolgok háta mögött. Szépen kértem, hogy fáradjon le a fáról, ez azonban nem ért célt, ezért elhatároztam, hogy ledobom a fáról. Épp a törzsön csimpaszkodtam, amikor megjelent Őfelsége Mr. kibaszott nagy seggfej arrancar. Daisetsu elmés beszólásán majdnem leestem a fáról.
-Istenem,de szánalmas szóvicc volt...-léptem közelebb a hegyi beszédet tartó "szépséghez". Időnként Amaya telitalálatosdit játszott a fejemen. Kezdtem nagyon bepöccenni rá. Daisetsu egy kidou-val igyekezte hatástalanítani az arrancart. Már mindenki ott tolongott, hogy segítsen neki kivéve engem és Lila picsát.
-Fejezd már be te szellemi fogyatékos kurva!-kiabálok a fa felé és zúdítok felé két maroknyi makkot. Az eredményt látva, hogy Amaya lezakózott a fáról szélesen vigyorogni kezdtem. A foglyul ejtett kötözött sonka elé vánszorogtam.
-Hol lehet ilyen színpadias mosolyt venni minimorisz? A hölgy pedig kérdezett valamit, te nyomorék.-mutatok Hanae felé.-Ilyenkor pedig illik válaszolni!-nyomom a retkes fejéhez a lábamat.-Vili?-

Az arrancar letör egy apró darabot maszkjából, és tenyerébe szétmorzsolja, mialatt másik kezével a tiszt felé int, hogy jöjjön. Az el is indul, és amikor elég közel ér hozzá, a shinigami arcába fújja a port. Raikou először hangos tüsszögésbe kezd amitől az arrancar alig látható fintort vág, azonban ezután tekintete és elméje egyaránt kitisztul... Teljesen megváltozik testtartása és viselkedése - most már tényleg önmaga...
-Hisznek-e már nekem?
Kiált fel a jelenet végén és hirtelen egy barát lőtt a tömegbe, míg egy másikkal a még mellette álló shinigamit célozza be. Én egy shunpoval a mellette lévő shinigami mellett jelentem meg és azt a barát hárítottam majd megfogtam a shinigamit és egy újabb shunpoval hátrébb mentem. A szab kezemmel a hátom mögött egy cerohoz készültem, de mikor elkellett volna lőnöm inkább mellé lőttem.
-Neked erő növekedést jelent a maszkod részei eltávolítása, nekünk orvosságot. Mindkét fél jól ját. Egyébként bármely maszk orvosság erre a betegségre?- kérdeztem annak a tudatában, hogy Masakival nekünk is van maszkunk és az is darabokban jön le rólunk ha kimerültünk.
~A francba. Ez így nem fog menni, mert ha rosszul célozunk na mind1.- gondolkoztam majd eltüntettem a kardomat. A bal karomat felé tartottam és ökölbe szorítottam a kéz fejemet. (Mivel a bankaiban a levegőt írányítom most a levegővel csapdába ejthetem, persze ha sikerül)
~Remélem bevállik, mert jó lenne segíteni a többieken~

Az arrancar játszi könnyedséggel szabadul ki a kötésből, majd furcsa jelenetet játszott el a maszkjával és a zavarodott shinigamival, akinek visszatért régi énje. Ezzel próbált ellenségünk a bizalmunkba férkőzni, miközben újabb támadáson törte a fejét.
Ismét Dai volt a legéberebb, aki mihelyst észrevette a közeledő veszélyt megmentette Raikout. Szerencsére mi is időben feleszméltünk, és szétszéledtünk a támadás elől.
-Ez aztán a fairplay.
-Jajj a fenekem! Valakinél van egy nyalóka, hogy regenerálódjak?- szisszent fel mögülem Amaya.
-Nem erre a válaszra számítottam, mint garancia.- érkezett vissza közénk Hanae.
-Baszd meg, hogy a picsába akarjuk ezt a nyomorékot eltüntetni innen, ha még ezt sem tudjuk kivédeni??- pattant fel a földről Masaki, akit az arrancar közvetlen közelről lőtt meg és így hátrarepült a fák közé.
-Mi lenne ha a szád helyett a kezed járna?- kezdett egyre dühösebb lenni Hana, hiszen a fájdalom egyre élesebb karjában.
-Úgy látom nem tart sokáig ez a harc. Erősebb ellenfelekre számítottam.- fordít hátat az arrancar, miközben Dai egy támadást készít elő.
-Na mi lesz? Holnapig itt akarjátok mereszteni a seggeteket, vagy végre szétverjük a ronda fejét és elhúzunk haza, mert én már kurvára unom ezt a játékot?!?!- indul meg kivont karddal az arrancar felé, de belelépett az Amaya által készített kötélhurokba, amit nekem szánt. Fejjel lefele lógva ordibál:
-Te kis taknyos, csak egyszer kapjalak el, megöllek!! Még az arrancar se kell hozzá!
-Ne gyerekeskedj már! Ennél fontosabb dolgunk is van most, mint hogy egymást verjük péppé.
-Mi lenne ha leszednél innen?? Áh, megoldom, nem kell a segítséged!- majd levágja magát. -Sokkal jobb! Még számolunk!- fordult Amaya felé, majd ismét az ellenség felé közelített.
-Nem kéne valami közös támadást vagy effélét megbeszélnünk? Hatásosabb lenne.. Szerintem.- szólok utána.
-Figyelj kislány! Ne oktass ki, ok?
-Te csak ne beszélj így a tisztemmel! Egyet értek vele, egyedül semmire sem megyünk. Többiek mit szólnak?
-Végre játszunk! Juppi!
-Én benne vagyok, de előbb várjuk meg Dai mit akar, hátha arra tudunk alapozni.
-Rendben, akkor várunk egy kicsit.

-Lehengerlő bemutató...Tapsot?-motyogok az orrom alatt mérgesen, miközben az arrancar egy bara-t lő ki felénk.-Már csak ez hiányzott!-iparkodom összekaparni magam, hogy arrébb tudjak menekülni egy shunpo-val. A megérkezés már nem lett pihe könnyű. A megállást követően a lábaim egyszerűen összecsuklottak alattam.- A fenébe...-térdelek előre hajtott fejjel."Kapard össze magad! Csak állj fel!" ismételgettem magamnak ezt a két mondatot. Természetesen Masaki is megjelent nem sokkal később szokásos zsörtölődő stílusában kultúrát tipró szavakkal megspékelve. Egyre jobban dagadt a fejem,hogy két másodpercig sem képes csendben maradni. Legalább azzal, hogy rá figyeltem enyhült a szédülés és az égető fájdalom is.
-Fogd már be!-kiabáltam magamból kikelve a sokadig mondatát meghallva.-Ülj le, és várd ki a sorod, vagy komolyan mondom én foglak elintézni!-állok fel nehézkesen, egy fának támaszkodva.
-Mégis mivel? Egy fogpiszkálóval?-
-Bőven elég, hogy eltüntessem a ritka ronda vörös szemeidet!-
-Igeeen?-
-Jól hallottad kisfiam!-nyomom meg az utolsó szót, jelzést adva annak, hogy a "kislányt" kristálytisztán hallottam.
-Beszélj a kibaszott kölködnek így.-
-Az nem fog rád tartozni! És dedósabban viselkedsz mint egy négyéves. Erre igazán büszke lehetsz...-elfordítom fejem, az újabb Daisetsu támadást látva.-Dai nagyon elemében van ma...-aztán Kuro-ra pillantva folytatom tovább mondókámat-Én már nem sokáig húzom ki, szóval gyorsan agyaljunk ki valamit!-

*Szóval a maszkja a kulcs mindenhez, valahogy le kell szednünk róla* -tűnődtem majd ekkor észrevettem hogy barához készülődik, a többiek felé célzott, gondolom ők vannak olyan képzettek hogy ki tudják védeni, de célzott egyet az imént magához tért shinigami felé is. Ő nem hiszen hogy ilyen állapotban ki tudja védeni a támadást
-Vigyázzon! -léptem egy shunpoval mellé, majd mielőtt az arrancar ellőtte volna a barát visszarántottam magammal Kuroék mellé -Jól van? -kérdeztem, de láttam semmi baja.
Masaki megint hozta a szokásos formáját
-Ne gyerekeskedj már! Ennél fontosabb dolgunk is van most, mint hogy egymást verjük péppé. -intéztem hozzá a megjegyzést
Kuroval megegyeztünk a közös támadásban
-Én benne vagyok, de előbb várjuk meg Dai mit akar, hátha arra tudunk alapozni. -néztem Dai felé, most még erősebben érzem a lélekenergiájának különös részét, ugyanolyat mint Masakinál. *Nem tudom miben mesterkedik, de remélem hatásos lesz*
Majd megint az arrancarra néztem, nem akartam szem elől téveszteni nehogy meglepjen valamilyen támadással.

Az arrancar monológján majdnem bealudtam,annyira érdekfeszítő volt. A kis pisis rögtön ráizgult a bűvész témára. Ott lökte a hülyébbnél hülyébb kérdéseit az értelmesen pislogó ellenfelünkre.
-Neked is kiakadt a mutatód mi?-vakarásztam a fejem.-Kuss legyen már, ördögfióka!-borzolom meg a haját, amitől határozottan dühbe gurul. Egy bokára irányított láblendítést kapok cserébe.-Hogy az a...Te kis nyomorék!Vonszold vissza a segged, nekem is van ajándékom a számodra!-szorítottam ökölbe a kezem. Az elmés szitkozódásom az arrancar felém lőtt bara-ja fojtotta belém.
-Te aljas szemétláda!-eszméltem rá, hogy túl későn kaptam észbe, ahhoz, hogy kitérjek előle.-Ha keménykedni akarsz tőlem megkapod!-mindkét kezemben egy kicsit cero-ra edzettem, hogy arrébb tudjam majd takarítani azt a borzadványt. Így is sikerült berepülnöm az erdőbe. Az ágak szépen szétszaggatták az amúgy is lezser megjelenésen.
-Te rohadt köcsög! Látod ezt? Vérzek, te szarkupac! Ez neked kurva rossz véget fog ígérni!-sikerült annyira bepöccennem, hogy még a zanpakuto-m is előkaptam. Sőt gyűjtögettem volna a maszkomra, de ekkor bumm, jött a lila energiabomba újabb meglepetése. A fán lógva emlegettem a családfáját, de fentről még rusnyább volt az arrancar képe, úgyhogy gyorsan levágtam magam. Egy kellemes földi nyekkenés után. A csitrik leszavazták a gyilkolási szándékom és rám parancsoltak, hogy várjam ki, amíg az újdonsült vaizard fiúcska kiötöl valamit.
-Ha ennyit fogsz agyalni, meg fog fájdulni a kicsiny agyad...-dörmögtem az orrom alatt, jelezve, hogy örülnék már valami történésnek.

- Te tényleg teljesen bolondnak nézel. Méghogy minden maszk felhasználható...
Horkant fel idegesen, az újabb kérdést meghallván.
-Úgy látom, nem tart sokáig ez a harc. Erősebb ellenfelekre számítottam.- Erre a megszólalására én csak egy mosolyt ejtettem meg az arcomon. Miután elkaptam eltünt a mosoly az arcomról, mivel magas lélek energiája miatt nehéz volt fogva tartani.
-Masaki! innentől átadom! Tőlem aztán le is operálhatod a maszkját róla! Vagy, hogy könnyebb legyen, egy fej is elég.- mondtam a morbid ötleteket a vaizardnak, mert úgy gondoltam ezek tetszenének neki.
-Egyébként valaki segíthetne egy fogva tartó kidouval vagy valamivel, mert hatalmas mennyiségű lélek energia kell és ezt hosszú távon nem tudom fentartani.- mondtam kicsit morcosan, mivel úgy gondoltam, hogy azért nem tudom tartani mivel gyenge vagyok.
~Talán egy kis időt nyerhetek ha megidézem a maszkomat.- futott át a fejemen az ötlet majd neki is láttam. A kezembe idéztem meg, majd felhelyeztem az arcomra.
-Egy szóval... Tiétek a pálya!- sürgettem tovább őket, hisz már nem sokáig bírom tartani.
~Remélem valahogy megszerezzük a gyógyírt~