-Masaki! innentől átadom! Tőlem aztán le is operálhatod a maszkját róla! Vagy, hogy könnyebb legyen, egy fej is elég.- szólt oda Dai Masakinak, mikor kihasználva azt, hogy az arrancar nem figyel, egy gyors támadást indított, s az sikerrel járt. Elég magas lélekenergiája miatt az ellenfelet egyedül nem volt képes sokáig fogva tartani.
-Egyébként valaki segíthetne egy fogva tartó kidouval vagy valamivel, mert hatalmas mennyiségű lélek energia kell és ezt hosszú távon nem tudom fenntartani.- mondta kicsit morcosan, miközben megidézte a maszkját, azonban ez sem javított sokat a helyzeten. Felénk fordult, majd újra ösztökélt minket.
-Egy szóval... Tiétek a pálya!
-Most mit tegyünk? Támadjuk meg, vagy kidout használjunk ellen még Masaki levágja a fejét?
-Felezzük meg a társaságot: te és Amaya segítsetek Dainak, mi meg Hanával megpróbálunk valamilyen támadással legyengíteni, aztán meg a maszkot leszedni.
-A maszk az enyém, ti csak legózzatok tovább.
-Én megyek legózni Furapofával! Ugye te is jössz Pompomnyuszi?- szólt közbe Amaya, majd megfogta a kezem, és elkezdett húzni.
-Várj egy picit!- csitítottam le.
-Legyen a tied a maszk, de mi akkor is veled megyünk.
-Nekem aztán tök mindegy, mi a francot csináltok..- indult el az arrancar felé.
-Akkor ahogy megbeszéltük. -váltunk szét.
Én és Amaya Dai mellé mentünk, és rászabadítottunk még két kidout, amitől térdre esett, de még mindig hatalmas volt a lélekenergiája, és úgy éreztük, épp összpontosítani igyekszik, hogy kiszabaduljon.
-Srácok, csináljatok valamit, mert ennek hamarosan csúnya vége lesz..

Daisetsu támadása gyorsan levette a lábáról az arrancart, aki természetesen próbálkozott a kiszabadulással. A vaizard jelezte is hamar azt a tényt, hogy egyedül nem fogja sokáig bírni. Masaki-nak csábító ajánlatot adott, aki mint egy éhes oroszlán ugrott neki a témának.
Én egy fát támasztottam még mindig. Hunyorogva koncentráltam magam elé, hogy ne csak sötét pacákat lássak, bár így is rendesen el voltak kenődve az alakok. A levegőt már csak a számon keresztül tudtam venni. Az orrom tele volt a saját véremmel. Amikor senki sem figyelt megtöröltem párszor. Nem akartam, hogy elkezdjen folyni és még jobban ráhozni mindenkire a frászt.
A fájdalomtól már a bal kezem is kezdett remegni. A lábaim már régen nem tartottak meg stabilan. Rohamosan fogyott az időm. Lassan elkerülhetetlen lesz, hogy összeessek eszméletlenül.
Kawazoe kapitány gyorsan döntött, hogy ki mit csináljon. Egy kicsit tartottam attól, hogy támadnom kell. Féltem, hogy elnézem az egyik sötét alakot és másra uszítom Akai Mamono-t mint akire kellene. Másrészről tartalékolnom is kell a lélekenergiámat. Keveset tudok csak támadni és azok meg sem fogják közelíteni az eredeti erejét.
-Kawazoe kapitány!-állítom meg egy pillanatra.-Nem vagyok ma a topon...ha lehetne én segítek a fogva tartásban, de ha bajban lenne közbeavatokoznék. Attól tartok most nem tudnék semmilyen erőteljes támadást összehozni.-
A válasz után bevártam, hogy mihez kezd Masaki. Igyekeztem türelmes lenni, úgy festett túlságosan belejött az arrancar családfájának felsorolásába. Már mindenkinél kezdett elpattanni az utolsó húr és miután Daisetsu leordította a fejét, hogy csináljon már valamit én is támadásba lendültem.
-Hinoiri!-a vörös fény után körbetekerték a pengét a szalagok.-Rjou Doku! -adtam ki a parancsot. Egy hosszú kötelet kaptam az egyik végén Akai Mamono-val. A zanpakuto-m leszúrtam a földbe, ezzel rögzítve a tartó kötést, majd egy shunpo-val az arrancar mellett termettem. Átkötöttem a vörös kötéllel kétszer a lábait és távolabb ugrottam. A kötés erősségét tesztelve még egyszer megrántottam, ami így teljesen megfeszült. "Biztosan tart..." sóhajtottam egyet megkönnyebbülten.

Dai támadásba lendült.
-Egyébként valaki segíthetne egy fogva tartó kidouval vagy valamivel, mert hatalmas mennyiségű lélek energia kell és ezt hosszú távon nem tudom fentartani.- mondta
Én nem habozva kiosztottam a csoportokat a támadáshoz.
-Felezzük meg a társaságot: te és Amaya segítsetek Dainak, mi meg Hanával megpróbálunk valamilyen támadással legyengíteni, aztán meg a maszkot leszedni.
Majd mielőtt elindultam volna, Hana megállított.
-Kawazoe kapitány!-állítom meg egy pillanatra.-Nem vagyok ma a topon...ha lehetne én segítek a fogva tartásban, de ha bajban lenne közbeavatokoznék. Attól tartok most nem tudnék semmilyen erőteljes támadást összehozni.- mondta
-Semmi gond, Hana csak vigyázz magadra, a többiekkel együtt biztos sikerül fogva tartanotok. -néztem aggódásomat rejteni igyekezve Hanára. Majd elindultam én is többiek után. Sikeresen lekötözték az arrancart, így az most el volt foglalva azzal hogy próbáljon szabadulni, így támadhatóvá vált. Hana miatt viszont még mindig aggódtam, de remélem nem lesz baja.
Masaki nem is habozott, én pedig a nyomában támadtam az arrancart.
-Húzd le a fejed! -kiáltottam előre, majd elsuhintottam egy sakura no hana kazét az arrancar fejére célozva. Masaki szitkozódva húzódott arrébb, majd ő is megejtette a maga támadását -Nem hagyhatom hogy egyedül ess neki, ha akarod, ha nem akkor is segítek. -tettem még hozzá

A vaizard "pajtásom" végre ráuszított egy maszkkal megspékelt kötést az arrancarra. A folyamatot unott fejjel vártam ki. Nagyon mehetnékem volt már, de ha itt nekiállok terminátorkodni nem marad a területből semmi. Fogalmam sincs ez most miért zavart. "Kezdek puhányodni..."dörmögtem magamban.
-Masaki! innentől átadom! Tőlem aztán le is operálhatod a maszkját róla! Vagy, hogy könnyebb legyen, egy fej is elég.-kiabált felém Daisetsu.
-Azért hentes nem vagyok, baszd ki!-forgattam meg a szemeimet mérgesen. Mielőtt elindulhattam volna, hogy most "eljött a véged arrancar", Primadonna gyors tanácskozásba kezdett. Kiosztotta a parancsokat,hogy ki mit csinál.
-Elég lett volna tőmondatokban...-indultam el meg se várva semmilyen reakciót. Közelebb érve az ellenfelünkhöz, nem úgy tűnt mintha az életéért harcolna.
-Máris feladod,te gyáva féreg? Így nem lesz élvezet kicsinálni!-emeltem fel a fejét és kezdtem el feszegetni a maszkját. Azonban az élvezkedés nem tartott sokáig, mert Primadonna újra kísérteni kezdett.
-Húzd le a fejed! -kiabált a hátam mögül.
-Mégis mi a picsáért?!-fordítom oldalra a fejem, hogy lássam a szemem sarkából mit forral a fejébe.-A ku*va életbe!-ugrok arrébb, hogy ne kapjon a támadása telibe.-Máskor hamarabb szólj, a szentségit! Majdnem levitted a fejem!-pattogtam majd felforrva a dühtől.
-Nem hagyhatom hogy egyedül ess neki, ha akarod, ha nem akkor is segítek. -
-De jó nekem...Lelki segélyt is vállalsz?-teszem csípőre a kezeimet megadóan.-Ha már ilyen kibaszott nagylelkű vagy...választhatsz, hogy mit használjak ellene...Szóval?...Zanpakuto, kidou...ököl?-

- Szóval ilyen egy vaizard... Már régóta látni akartam egyet...- pillant fel a maszkomra az arrancar.
-Ez lesz a legelső és legutolsó vaizard akit látsz.- mondtam
-Te idióta hentes csináld már a dolgot!- szólok dühösen Masakihoz. -Ha nem sietsz téged is felszeletellek!- mondtam dühösen miközben az egyik kezemmel pár éles szél löketett indítottam el az arrancar felé, de az útjában volt Masaki is.
~Most már elegem van ebből az idióta vaizardba. Inkább "le operálná" a maszkot az arrancarról, mint sem dumálna.
-Amaya! Segíts Furapofának! Úgy is szeretsz legózni, bontsd szét az arrancart kis kockákra!- mondtam egy ördögi vigyorral.
~Ha valaki akkor ő megtenné ezt.- gondolkoztam el. Maj körbe néztem, mindenki tette a saját dolgát, de Hanan megakadt a szemem. Sérülése elég súlyosnak tűnt és még is küzdött. Miközben tartottam az arrancart egy shunpoval Hanae mellett jelentem meg.
-Nem aktiválnád a bankait Hana meggyógyítása érdekében, vagy nincs nálad egy fiola?- súgtam oda neki miközben még mindig Hanat néztem.
~Remélem kifogja bírni....// nem tudtam miről írni XD//- gondolkoztam el

Masaki, a bevált forgatókönyvet tartva azonnal szóvá tette nem tetszését jelen esetben Kawazoe kapitánynak. Időközben Daisetsu rájuk-rájuk nézett hátha veszi a lapot a másik vaizard, de nem ő lett volna, ha tovább lát saját magán. Az arrancar megadta magát. Nem küzdött és láthatóan nem akart élve távozni a helyszínről.

Közben a lélekenergiámmal összetartott kötél is kezdett gyengülni. Előbb a kezemről kezdett el lecsúszni, majd egy összeforrasztott pont mentén az anyag egyszerűen hozzálátott halkan szétszakadni. Úgy festett rajtam kívül senkinek sem tűnt fel, hogy a kötésem hamarosan meg fogja adni magát. A gondjaimat csak tovább növelte, hogy egyre nehezebb volt tartanom a vörös kötél végét. Minden másodpercben egyre nehezebb lett az a leheletvékony anyag. Az egész bal karomat végigjárta a fájdalom, ami fokozatosan kúszott át a másik oldalra. Úgy éreztem mintha egy sziklát próbálnék megtartani, de az egyre jobban rám dől.

Télen egy szál köpenyben rohangálni a fagyos téli mezőn, miközben a jéghideg szél minden porcikádat átjárja. Pont így éreztem magam. Vacogtam, a kötelet szorongatva. A lábaim kezdtek megrogyni a súlyom alatt. Épp azon gondolkoztam, hogy leüljek e, hátha úgy könnyebb lenne, amikor Kuro felém fordult. Láttam a szemében, hogy szörnyen aggódik, ezért egy mosolyt kényszerítettem az arcomra és megkértem, hogy erősítse meg a mentősöket is megszégyenítő gyorsasággal elkészült vállkötésemet.

-Ketten maradtunk, most már igazán nem kell magadba fojtanod. -szép nagy kerek szemekkel néztem rá és a kérdőjel még kilométerekre is látszott a fejem felett. Rá akartam kérdezni, hogy mire gondol,de megelőzött és beavatott a dolgokba.
- Látom a szemeden, hogy iszonyatosan fáj a vállad. -
-Igen, igazad van, de az arrancar most fontosabb mint a karom. Ha már itt tartunk, hogy van a lábad?- kontráztam vissza azonnal, hiszen nem csak én sérültem meg.
-Még bírja. -
-Akkor szigorúan együtt vágódunk majd be a 4. osztaghoz, oké? Szépen betámogatjuk egymást és levágódunk valami csinos ápoló elé...aztán ránézünk bociszemekkel, hátha hamarabb jön hozzánk egy orvos.- vigyorogtam rá, mintha csak poénkodnék a témával, hogy félhalott vagyok. Már a folytatáson törtem magam, ezzel is elterelve a figyelmemet a maró fájdalomról, amikor egy újabb szakadást éreztem a szalagon. "Ez nagyon nem lesz jó..."

Masaki és Dai kezelésbe vette az arrancart, én pedig hátrébb húzódtam.
-A maszkot szedjétek már le róla! -kiabáltam feléjük, ám ekkor Dai jelent meg mellettem
-Nem aktiválnád a bankait Hana meggyógyítása érdekében, vagy nincs nálad egy fiola?- súgta ide aggódva figyelve Hanát.
Én bólintottam.
-Akkor rátok bízom az arrancart, de operáljátok már le róla végre azt a maszkot, mert már szeretném ha vége lenne ennek.- majd egy Hanáék mell léptem.
-Jöttem segíteni! -majd elmondva egy bakudout próbáltam tehermentesíteni a kötések alatt roskadozó Hanát- Ezt tessék meginni, míg el nem viszünk a 4. osztaghoz! -dobtam oda neki egy fiolát- Pihenj egy kicsit addig mi Kuroval tartjuk a fronto, és úgy hiszem Masaki és Dai, nameg Amaya mindjárt megszerzik az ellenszert. -próbáltam bíztató mosolyt erőltetni az arcomra, de így közelebbről csak mégjobban látszott hogy mennyire rosszul van.
Majd visszafordultam és rögzítve a kidout, a többieket figyeltem amint végső csapásokat mérnek az arrancarra.

Primadonna nem méltóztatott válaszolni, hogy mivel küldjem a másvilágra a partra vetett és már régen megdöglött hal szindrómában fekvő nyomorékot.
-Él ez még? Nem érzem, hogy rohadna...pedig nem nagyon mozog...Na, nyisd ki szépen a szádat és kezd el tolni a vakert, hogy mivel lehet megszüntetni ezt a nyavalyás kort...-ütögetem meg a nyamvadt fejét.-Nem vagy valami hely,de kommunikatív kedvedben.-amíg én karattyoltam Primadonna áttért a másik brigádhoz, akik a messiásra vártak, hogy tegye el láb alól a gonoszt és helyette érkezett "erősítésnek" a lila rém.
-Egyet fizetsz két gyilkolni valót kapsz akció van?-pillantok mérges a démonmágiát kántáló idiótákra. Egy szemforgatás kíséretében szépen megkértem Amaya-t, hogy hagyja abba a maszk kuncsorgást és másszon el az útból.
- Mit is kéne csinálnom?- vágta be ezt az ártatlan kérdést, amitől a talajt fejeltem le döbbenetemben. Nem, nem a csótányokat néztem meg közelebbről...
-Bazd meg! Hogy lehet valaki ennyire értelmi fogyatékos?! Ide, te borzalom! Szedjed már a lábaidat!- mellém ugrik mit sem értve és még mindig bájvigyorogva ez a kis színterror. Erőt véve magamon nem kezdek el vele tovább ordibálni, hanem megpróbálom elmagyarázni a helyzetet.
-Na, szal...te most Lila királykisasszony vagy...Dai a lovad.-
-Te pedig a bohócom, igaz?-
Hosszas csend következett be, amiben olyan hangot kezdett el a fejem kiadni magából, mit a teaforraló. Miután minden víz elforrt az agyamból újfent normál hangnemben folytattam.
-Igen...-dünnyögtem halkan.-És az ott a Purple Country-t fenyegető gonosz, ronda, csúnya...kibaszott sárkány. Akit a királykisasszonynak ki kell csinálnia, hogy megvédje az országát.-
-De nem a királylányt szokták elrabolni és őt mentik meg?-
Most beteg a lovag...-
--Áááh! És helyettese sincs?-
-Nincs.-
-Biztos?-
-Biztos.-befogom a száját, mielőtt újra rákérdezne és a fogva tartott sárkány felé fordítom.-Na, menj szépen...-tolok rajta egyet.-És végezd ki, ezt a rohadt gennyládát!-
-OKÉÉÉÉÉ!- iramodott neki semmivel sem foglalkozva.
-Rá kéne jönni mivel lehet megszüntetni ezt a vackot...Valami tipp alvég? A maszkját kéne lehámozni a bűn ronda képéről? Vagy felkérni Csodaturmixot, hogy kotyvasszon egy varázsitalt belőle?-

Miután meghallgattam Masaki és Amaya szócsatáját unottan vártam tovább.
-A maszkot kell porrá törni, ennyi az egész... akár vízben is feloldhatjátok, hogy többeknek jusson...- Válaszolt higgadtan az arrancar valakinek... Én meg unva a szellemi küzdelmet Masaki-Amaya és az arrancar között egy shunpoval Amaya előtt teremtem miközben megidéztem a kardomat és a maszk felé suhintottam. Egy darabott akartam letörni belőle.
-Ideje, hogy vége legyen ennek a harcnak!- jegyeztem meg miközben a pengém a maszkjához ért.
~Remélem nem rontok el semmi azzal, hogy így szedem le a maszkot.- gondolkoztam el pár percre. Majd mikor a maszk "leoperálása" véget ért az arrancar mellkasára tettem a kezemet mely zöld színűen kezdett el világítani. Ekkor már nem tartottam fogva az arrancart, tehát a kidou fogta csak.
Ha Sikerül:
-Cero.- mondtam higgadtan és egy zöld energianyaláb hatolt át az arrancar testén.
~Remélem vége.~
Ha nem:
A maszk darab megszerzése után hátra ugrottam majd inkább Masakira és Amayára hagytam a dolgot.
-A tiétek!- kiáltottam oda hozzájuk.

-Ezt tessék meginni, míg el nem viszünk a 4. osztaghoz! -termett mellettem Hanae, amire csak egy bamba fejjel tudtam válaszolni. Még egyszer megmozgatta kezében a fiolát, hogy vegyem el, amire végre már reagáltam.
-Köszönöm!-
-Pihenj egy kicsit addig mi Kuroval tartjuk a frontot, és úgy hiszem Masaki és Dai, nameg Amaya mindjárt megszerzik az ellenszert. -
-Rendben!-bólintottam egyet és húzódtam távolabb, már amennyire telt tőlem. Kiszemeltem magamnak egy fát és lekucorodtam elé. A fiolát csak némi szenvedés árán sikerült kinyitnom, hiszen egy kézzel kellett tartanom és lepattintanom a tetejét.
Épp az utolsó apró korttyal szenvedtem, amikor Dai megunva az egészet egy cero-t küldött az arrancarra. "Megőrült? Túl közel vannak a többiek!" Masaki-t nem féltettem egy shunpo-val biztos eliszkolt a tűzvonalból és reméltem, hogy a mellette lévő Amaya-t is vitte,ha már ott volt. Viszont Hanae és Kuro nem láthatták meg azonnal, hogy mire készül Daisetsu.
Igyekeztem gyorsan előkotorni Kin Tennou-t és felhúzni a pajzsot.
-Remélem még időben és kibírja a cero okozta felfordulást...-dörmögtem magamnak.

Szerencsére Hana vita nélkül megfogadta a tanácsomat és félrevonult hogy nyugodtan bevehesse a gyógyító elixírt.
-Szerinted meddig tarthat még? Mert őszintén szólva kezdem elveszíteni az erőmet, és nem tudom, még meddig sikerül megtartanom a kidoumat. -szólalt meg Kuro
-Már nem sokáig, Amaya lassan megérti, mi is a feladata, vagy legalább is remélem... -próbáltam bizalomgerjesztő hangnemben válaszolni
Dai magához ragadta a kezdeményezést és végre levágta az arrancar arcáról a maszkot. Utána viszont meggondolatlan módon egy ceroval nyomatékosította támadását, figyelmen kívül hagyva a közelében lévő jónéhány embert. Behunytam a szemem és próbáltam védeni magam, ám mikor felnéztem ismerős fényt láttam magam előttem, Kin Tennou volt az.
-Kin Tennou?! -kiáltottam , majd gyorsan Kurohoz fordultam- Jól vagy? Nem lett komoly bajod?
-Mi történt? -kérdezte hunyorgatva
-Hana még épp időben hívta elő Kin Tennout. Elég meggondolatlan lépés volt ez a cero...-informáltam, majd Hanát kerestem tekintetemmel és meg is találtam. Egy shunpoval visszaléptem mellé.
-Köszönjük szépen.
-Kuro megvan? -kérdezte kicsit aggódva
-Rendbe fog jönni, csak a túl nagy fény nem tett jót a szemének, de azt hiszem nem komoly a baj, és a 4. osztagban tudnak rajta segíteni. -mosolyogtam
-És te jobban vagy? -kérdeztem

Türelmetlenül vártam, hogy a sok bamba faszkalap valamit nyögjön a kérdésemre.-Nekem aztán mindegy...felőlem magától is elrohadhat...-vakarásztam a fejem unottan és gondolkoztam el a kijelentésén.
-Oszt? Be is kéne vennünk ezt az esti mesét? Ne akard már bemesélni, hogy a maszkod kanalas gyógyszer...-dörmögtem az orrom alatt, de Daisetsu művelete után azt hiszem jobb lett volna, ha hangosabban eresztem ki a hangom.
-Ez a nyomorék meg, mit csinál?-követtem a szemem sarkából és döbbentem le, hogy cero-t készít elő.-Köszönjük, Emese!-szedtem fel a mögötte ácsorgó Amaya-t, mielőtt még belemászna nyakik és magyarázkodhatnánk a retkes shinigami tanyának, hogy véletlen volt.
Annyit mocorgott az ölemben, mint egy részeg kukac. Alig bírtam egy helyben tartani, nem mintha az nem lett volna épp elég feladat, hogy becolozzam milyen erősen kell fogni a kis nyavalyást. Egy kisebb szócsata után visszaszállítottam a többiekhez.
-Héééj!-bököm meg a lábammal az ott heverésző hófehérkét-Élsz még vagy téli álomba kezdtél?-mielőtt válaszolt volna a kezemből kiugró lila rémet el kellett, hogy kapjam. Nem akartam, hogy majd két métert zakózzon arccal előre, bááár...-Na, Mary Poppins! Maradj a seggeden! Ne repülgessé sehová!-
-De miért nem mehetek el?-
-Mih?-rájövök, hogy még mindig az ölemben tartom.-Jah! Menjél!-pakolom le a földre.-Legközelebb, ha cero-t kilőni támad kedved, légyszíves küldj egy rohadt emailt-az arrancarra pillantok.-Élsz még?-rúgok egy hatalmasat az oldalába.-Csak nem fájt anyámasszony katonája?- vigyorogtam.-Nekem ez a maszk zsemlemorzsa ötletesdi nem tetszik. Mi lenne,ha egyszerűen csak leszednénk egyben és kiállítanám a szobám falára?-léptem a fejéhez és kezdtem el feszegetni.
-Mi a f*sz? Technocol-lal odaragasztottad?-

s$S Utálom az ilyen estéket! S$s