Egy közepes méretű kis üzlet, ahol bármit megtalálsz. Ha esetleg valamelyik polcon nem találod az épp keresett dolgot, akkor csak szólsz a tulajnak, és néhány napon belül beszerzi neked.

~ Hayashi Yuuta vagyok. Magánnyomozó és a legjobb a városban. És pont most kellett elfogynia a kávémnak... ~
*Zsörtölődik magában, mialatt ráérősen battyog le a közeli boltba. Zsebében kotorászva ráadásul még Hoshiko bevásárlólistáját is megtalálja...*
~ Mi a fenének kell neki újság, amikor úgyis csak mangákat olvas...? ~
*Sóhajt fel, ahogy végigolvassa a papírfecnit. Ja, persze - egy összetekert újsággal szokta felkölteni az irodában... De hogy ahhoz minek kell a legfrissebb szám, ráadásul éjszaka, rejtély számára.*
- Jó estét!
*Köszön, ahogy benyit, anélkül, hogy szétnézne. Emiatt szinte rögtön bele is fut az első akadályba: egy fiatal lányba... Természetesen azonnal hanyatt is vágódik az ütközés következtében.*
- Elnézést!
*Hajlong szorgalmasan, miután leporolta magát, és az ismeretlent is felsegítette, ha esetleg ő is földre került.*

- Akkor rendben.
*Mosolyodik el zavartan, amikor meghallja a lány válaszát. Igazság szerint el is bambul kissé. Na jó, nagyon. Észre sem veszi, hogy a másik azt hiheti, őt bámulja. És a következő pillanatban bebizonyosodik, hogy azt is hiszi... A korholó szavakat hallván tér magához.*
- Ööö... igen...
*Válaszol elgondolkodva, és ő is leemel egy csomag rizst véletlenszerűen a polcról. Majd megnézi a kezében szorongatott papírfecnit - rizs ugyan nincs rajta, de ez most teljesen mindegy számára. Úgysincs már az otthon... Nem árt, ha van a háznál, úgyis régen volt ilyen jövedelmező megbízása, mint a mostani - és ki tudja, meddig fog tartani szerencséje...*
- A fenébe is!
*Kiált fel, amikor véletlenül felborít egy kisebb állványt - hirtelen akart ugyanis megfordulni, és ezúttal a kosárral okozott kisebb balesetet...*

*Halkan szitkozódva pakolássza vissza helyükre a leborított holmikat. Az a szerencséje, hogy elég kevesen vannak már ilyenkor az üzletben... Különben a következő kávéadagját már a város másik felében venné meg.
Az előző lány is eltűnt. Vagy mégsem? Hamarosan azt veszi észre, hogy valaki segít neki rendet rakni... És nem az eladó az!*
- Ez történik, ha ilyenkor fogyok ki kávéból... Remélem, nem kell itt maradnom takarítani...
*Nevet fel zavartan, amikor a szerencsétlenségére utaló megjegyzést hallja. Végül, miután nagyjából eltűnt a leszóródott kupac, ismét kiegyenesedik.*
- Köszönöm a segítséget, hölgyem.
*Szólal meg rövid idő múlva, immáron magabiztosan. Az, hogy valaki a segítségére sietett, akaratlanul is felélesztette benne szokásos alfahím-meggyőződését. Elvégre csakis a hozzá hasonló ellenállhatatlanul sármos férfiaknak lenne esélyük arra, hogy valaki éjszaka egy kisboltban kihúzza szorult helyzetéből...*
- Hayashi Yuuta, szolgálatára!
*Fogadja el a kézfogást bemutatkozása kíséretében.*

- Köszönöm!
*Húzza ki magát, amikor Hiroshi belepakol a kosarába egy csomag kávét. Nem hitte volna, hogy ilyen körülmények közt fog megismerkedni egy kedves fiatal lánnyal...*
- Megyek, megyek!
*Szólal meg, amikor ismét meghallja újdonsült ismerősének hangját, és utánasiet. Ezúttal szerencsére semmit sem borít fel - úgy tűnik, a friss ismeretség jó hatással van rá, és újult erővel veti bele magát a vásárlásba. A listát zsebre vágja, mit sem törődve azzal, hogy gyakorlatilag az újságon keresztül semmit sem húzhat ki róla. De hát minek is törődjön ezzel az aprósággal ilyenkor...? Gyors léptekkel követi a lányt a pénztárhoz, mialatt szabad kezével a zsebében kotorászik pénztárcája után. Hamarosan meg is találja a keresett tárgyat, és amint sorra kerül, fizet is. A pénztárból távozva végül átnyújt Hiroshinak egy névjegykártyát, rajta néhány fontos adatával. A neve alatti "magánnyomozó" felirat természetesen a legfeltűnőbb az egész papíron... Alaposabb megfigyelés után végül is tényleg úgy néz ki Yuuta, mint a filmekben szereplő detektívek: hosszú ballonkabát, ing, lazán megkötött nyakkendő és természetesen az elmaradhatatlan borosta. Napszemüvege is csak a napszak miatt nincs rajta, egyik zsebében azonban ott lapul egy doboz cigivel együtt... Kalapját pedig az irodában felejtette - onnan ugyanis finoman szólva elég sietősen kellett távoznia...*

- Igen...
*Bizonytalanodik el egy pillanatra, ahogy válaszol. Némileg érzékenyen érinti, hogy szakmáját csak ilyen egyszerűen kinevetik. Bár... A boltban levágott mutatványai láttán ez tényleg elég valószínűtlennek hat.*
- Jó lenne most is egyetemistának lenni...
*Mondja, amikor meghallja, hogy Hiroshi éppen most kezdte az egyetemet. Akkor bezzeg még Yuutának sem kellett ennyire megbízásokat várnia. Mondjuk ezt csak pár éve csinálja... Másrészt meg, ha olyan 15 évvel fiatalabb lenne, nagyobb eséllyel indulna a nőknél is - bár az meg sem fordulna a fejében még a legnagyobb csalódás esetén sem, hogy manapság már szinte esélytelen lenne ilyen téren... Mélyen meg van győződve saját vonzerejéről.*
- Köszönöm...
*Fogadja el a telefonszámot tartalmazó papírt meglepetten, és gondosan elpakolja tárcájába.*
- Talán jól jön majd a névjegyem, ha egy magamfajtára lenne szükségem bármilyen ügy miatt...
*Fűzi hozzá végül a kérdésre válaszolva.*
- Egy darabig én is arrafelé megyek... Ha gondolja, elkísérem, elvégre ilyenkor nem valami biztonságosak már az utcák...
*Tör elő belőle ismét lovagiasabb énje, és elindul Hiroshi nyomában.*

// Boltba küld anyuci! Avagy! Ismerkedés a sarki közértben! //


Az internetbe teljes mértékkel belemélyedve böngésztem a netes játékokat. A kedvenc motoros játékomat vagy egy óráig kerestem, míg megtaláltam, szinte égtem a vágytól, hogy játszhassak vele. Már épp kezdtem volna bele, szinte már ott tartottam, hogy azzal a nyomorult egérrel rákattintok a START gombra, mikor édesanyám a földszintről felfelé kiabált.
-Kisfiam!
-Mivan már?-kiabáltam vissza, mert lusta voltam felállni a kényelmes székemből, meg hát az ajtó is nyitva volt. Majdcsak elhallatszik addig a hangom, ha meg nem akkor meg így jártál muter!
-Elszaladsz nekem a boltba?
-Mi a francért?
-Elfogyott a tej! Meg kéne apádnak is az újság!
-Fater még a múltkorit sem olvasta el! És minek este fél 7kor a tej?
-Tudod, hogy a húgod szereti a gabonapelyhet. És nincs tej hozzá!
-Áh, és most egy nap nem tudja megenni anélkül? Igyon hozzá narancs dzsúszt vagy amit akar!-indítottam el a játékot, ennyivel elintézve a dolgot.
-Na iparkodj le, fiatalúr! Ne nekem kelljen leráncigálni, ilyen nagy ló létedre!-ahogy óbégatott jó anyám, véletlenül lepillantottam a földre. Nasi nézett felém könnybe lábadt szemekkel, a tej iránt könyörögve.
-Ó hogy aza...!-arrébb rugdosva a kis plüsst, indultam le, s felvettem a dzsekimet..
-Na akkor, tej és újság?-vettem hónom alá a gördeszkámat.
-Igen! Tessék, itt a pénz!
-Fasza, na csá!
Az Éjjel-Nappaliba érve benyitottam.
-Jó estét!-üdvözöltem a pénztárban álló, szinte már alvó egyedet. A boltban csak pár lélek keringett, egyik a heti koffein adagjáért sóvárgott, más pedig a joghurtoknál kutakodott és a dátumokat pásztázta. Egy kosarat megragadva indultam meg a legközelebbi célpont felé, ami az újságos állvány volt. Volt ott mindenféle újság és magazin, ami csak szem szájnak ingere lehetett. ~Hm, nem rossz egy csaj...-biccentettem el a fejem kicsit balra, jobban megnézve az egyik "kedvenc" magazinom címlapját. Tarkómat vakargatva néztem végig az újságokat. ~Heti Friss... Heti Friss... hol az anyámba van? Áhám!-kaptam ki az állványról, és a kosárba tettem. Aztán hátrébb vettem az irányt, a hűtők felé. Mivel én jobban szerettem a flakonos tejet, ezért azt tettem kosaramba, ugyanis abból könnyebb inni, mint a dobozosból... Már épp indulni készültem a pénztár felé, mikor a hátam mögött egy nagy zörej tört ki. Ahogy hátrapillantottam, egy kiscsaj kétségbeesetten kezdte kezébe gyűjteni a levert dobozokat és a helyükre akarta tenni, de ahogy egyet próbált visszahelyezni a többi kiesett a kezéből. Egy sóhaj közepette odaléptem a lányhoz.
-Várj, segítek!
-Oh, elnézést! Köszönöm! ^^"
-Ugyan semmiség!-mosolyogtam a lányra, ahogy kikaptam néhány dobozt a kezéből és rakosgatni kezdtem vissza a polcra. ~Nahát milyen kis helyes lány... És milyen aranyos mosolya van...-merültem el gondolataimban

-ÁÁ hogy miért kell nekem mindig ilyen sokáig bentmaradnom az irodában T_T -nyújtóztam végig a széken majd kikapcsoltam a gépet és összedobáltam a holmijaimat. Kamill már hazament, Yuu-chan pedig már felment a lakásába. Csak én voltam már bent egyedül, mert már megint rámsózták az iroda hivatalos papírjainak intézését...
Miután feltápászkodtam felöltöztem és összeszedve a holmimat bezártam az irodát, majd a legközelebbi metrómegálló felé indultam. Szokás szerint most is majdnem elfelejtettem leszállni... De az utolsó pillanatban sikerült kiborulnom a szerelvény ajtaján.
-Na remek, most megint majdnem összekoszoltam a ruhámat. -kaptam a vállamra a táskát és elindultam hazafelé. Szerencsére a lakásom épp a metrómegálló utcájában volt így nem kellett sokat gyalogolnom hogy hazaérjek. Mihelyst kinyitottam az ajtót ledobáltam a cuccaimat és levágódtam a kanapéra.
-Kéne csinálnom valami vacsorát... -húztam le a fejemről a párnát, és heves sóhajtozások közepette kivonultam a konyhába.
-Nemár hogy nincs itthon semmi kaja T_T -álltam hisztizve a hűtő előtt- Most kénytelen leszek lemenni a boltba....
Nagy nehezen újra felöltözködtem és lesétáltam a két saroknyira lévő éjjelnappaliba. Előszöri is a létfontosságú élelmiszereket szedtem össze, majd a magazinok felé vettem az irányt. Megláttam az egyik kedvencemet és máris lecsaptam rá. Olyan hévvel vágódtam az újságospulthoz, hogy közben levertem egy sor korzervet.
-A csodába, még jó hogy nem valami üveges vackokat sodortam le ^^" -másztam a szanaszét guruló konzervek után. Mikor egy hangot hallottam a fejem felett. Felnéztem és egy irtó helyesnek tűnő scrác ácsorgott ott.
-Várj, segítek!
-Oh, elnézést! Köszönöm! ^^" -álltam fel és igazítottam meg a ruhámat.
-Ugyan semmiség!-mosolygott rám
*Egek, milyen szépen mosolyog* -pirultam el egy kicsit
-Annyira a polc szélére rakják ezeket a dolgokat, hogy szinte már attól leesnek ha elmegyek melelttük. -néztem kicsit szemrehányóan az egyik ananászkonzervre- Meg hát én is kicsit célirányosan közlekedem. -dörzsöltem meg a tarkómat- Jaj már megint össze vissza beszélek. Ne haragudj, ez rossz szokásom. -kaptam fel a földről a kosaramat.

// Boltba küld anyuci! Avagy! Ismerkedés a sarki közértben! //


-Annyira a polc szélére rakják ezeket a dolgokat, hogy szinte már attól leesnek ha elmegyek mellettük. Meg hát én is kicsit célirányosan közlekedem. Jaj már megint össze vissza beszélek. Ne haragudj, ez rossz szokásom.
-Semmi, baj, engem nem zavar!-mosolyogtam felé, ahogy az utolsó dobozt is visszatettem a helyére.-Mintha már találkoztunk volna valahol... Kedves öm...?
-Matsushita Hoshiko-jött a kurta válasz a lány felől.
-Aham, szóval Matsu! Remélem nem gond, hogy így hívlak? ^^-a csajozós dumákban mindig jó voltam, sok csodálóm is volt... igen ez a nagybetűs NO EGO-style! Mivel láttam, hogy a kiscsajnak egyre jobban változik az arcszíne, mégpedig a sötétebb árnyalat felé, ezért a hecc kedvéért próbáltam mégjobban zavarba hozni. Először csak a szimpla szövegeléssel.
-Látom te is bevásárló úton vagy... csak nem tudsz főzni?
-De bizony tudok ^^-egy kis csönd múltán nekikezdtem
-Úgy látom van 70 pontod a legjobb barátnő skálán. 69+főzés...-jegyeztem meg széles vigyorral, majd láttam, hogy a kijelentésemen újból rák vörös lett a lány, ezért témát váltottam. -Be sem mutatkoztam! A nevem Justin Awesome, de neked csak Justin!-kacsintottam rá. Mivel mindketten kiválasztottuk azokat a dolgokat amire szükségünk volt, a pénztár felé vettük az irányt. Nagyon jól eldumálgattunk, volt pár jó megszólalása a lánynak, és rögtön szembeötlő dolog volt az is, hogy milyen okos egy lány... nem aza tömegcsaj, hogy egy fiú jelenlétében vihorászik össze-vissza, mint a fakutya, hanem értelmesen el lehet vele beszélgetni... ami nagyon tetszett benne... A pénztárnál előreengedtem, mert ugye illedelmes fiatalembernek nevelt meg édesanyám. Ennek köszönhetően hátulról is felmérhettem a dolgokat. ~Tökéletes alakja van...-merengtem el legszebb gondolataimban, mikor sorra kerültem én is. Ahogy kifizettem a tejet meg az újságot, Matsu előtt kinyitottam az ajtót, aztán én is utána léptem.
-Merre laksz? Szívesen hazakísérnélek!-néztem a még mindig piruló Matsu felé a legszebb mosolyomat bevetve.

Még be sem mutatkozott, de már dőlt belőle a szó.
*nahát lehet hogy érdeklem? vagy ez csak tipikus "szedjük fel aztán rövöd úton ejtsük" duma? Eh túl jól ismerem máraz olyat, tele vannak velük a mangáim....* -szedegettem a dolgokat a kosaramba. Miközben elkezdtünk beszélgetni.
-Azt hiszem én már mindent öszeszedtem ^^ -mértem fel a kosaram tartalmát, majd mikor ő is végzett a kasszához mentünk.
Kifelé menet még az ajtót is kinyitotta. Még mindig csajozós nagydumás benyomását keltette ugyan de azért mégis kicsit más volt mint azok akik néha az utcán leszólítanak. Azokat igyekszem is messziről elkerülni.
-Merre laksz? Szívesen hazakísérnélek!-kérdezte mikor a bolt előtt ácsorogtunk.
-Hát öö nem messze innen két saroknyira. -böktem ki
*Jesszus, ezt meg minek mondtad el! te tiszta hülye vagy? azt se tudod kicsoda ez? Ennyire levett a lábadról a mosolya? szégyeld magad.....De helyes fiúnak, tűnik és még udvarias is...* -kezdtem el vitatkozni magammal- *meg különben is ha valamivel próbálkozik akkor is meg tudom védeni magam...* -gondoltam megkönnyebülve az energialabdára amit ha kell a képébe tudok vágni. *De remélem nem lesz rá szükség....* -néztem rajta végig.
-Szóval arra. -lendítettem meg a zacskómat az egyik utca felé, egy mosoly kíséretében.
*Remélem nem bánom meg...* -indultam el az előbb említett irányba.

// Boltba küld anyuci! Avagy! Ismerkedés a sarki közértben! //


-Szóval arra!
-Igen? Nahát ezt a véletlent! Én is arrafelé lakom, csak én még eggyel arrébb! Húha!-csak jól tudtam, hogy mintha már láttam volna ezt a lányt, szóval akkor vágom, hogy honnan volt ismerős. Pár lépést tettem, hogy melléérjek, majd kikaptam a kezéből a szatyrot.
-Nade...
-Hagyjuk már!-kacsintottam felé
-Köszönöm! ^^-a mosolyával szinte megvadított, hihetetlen, hogy tud valaki ilyen kedvesen mosolyogni...? Nem reagáltam semmit, csak egy kisebb mosolyt ejtettem felé. Szinte az egész utca visszhangzott ettől az oltári nagy csöndtől, jóformán csak Matsu cipőjének kopogása hallatszott a betonon. Engem nem zavart, hogy csönd van, ám szemem sarkából láttam, hogy a lány feszengve megy mellettem.
-Nos...-kezdtem bele egy újabb szövegbe-Tudod... ez a kisugárzás, ez a mosoly, ez az intelligencia, ez a helyes arc és mindenekelőtt ezek a gyönyörű szemek... de most már elég rólam. Te hogy vagy?
-Jajj ezek a dumák!
-Legalább mosolyogsz rajta... már ennyiért megérte!-erre mindketten összenéztünk és egymás szemébe mosolyogtunk. 10 perc múlva el is értünk Matsu lakásához, ekkor kezébe adtam a szatyorkáját, és egy pillanatig egymás előtt álltunk.
-Köszönöm, hogy hazakísértél! ^^
-Ugyan, örömmel tettem!
-Tényleg jól éreztem magam, Justin! De most... azt hiszem bemegyek...-indult meg a lány, s ahogy lépett pár lépcsőfokot--
-Várj egy kicsit! Öm... szeretnék neked mutatni valamit!-vakarásztam meg a fejemet, s most már én is érzetem, hogy kissé kínos ez a helyzet, de ha már belefogtam végigmondom.-Esti holdfénynél láttad már ott azt a szökőkutat, ami az Éjjel Nappali előtti placcon van? Ha gondolod... Megnézhetnénk! Persze csak akkor, ha nincs más dolgod... nem akarlak ilyen hülyeségekkel feltartani...

Elvette tőlem a szatyrot, majd elindultunk. Eléggé csendben sétálgattunk, kicsit csodáltam is amilyen beszélőkéje volt az előbb, de pár perc múlva rákezdett megint úgyhogy nem kellett csalódnom.
-Jajj ezek a dumák! -gondoltam, véleltlenül hangosan is kimondtam
-Legalább mosolyogsz rajta... már ennyiért megérte!- vigyorgott, és összetalálkozott a tekintetünk. Mindketten elmosolyodtunk, majd hirtelen lesütöttem a szememet zavaromban.
Aztán hamarosan megérkeztünk. Bevallom kicsit bántam hogy nem lakom messzebb. Szívesen sétálgattam volna még egy kicsit vele.
-Köszönöm, hogy hazakísértél! ^^
-Ugyan, örömmel tettem!
-Tényleg jól éreztem magam, Justin! De most... azt hiszem bemegyek...-indultam el felfelé a lépcsőn, de ahogy utánamszólt hirtelen megpördültem, úgy hogy majdnem legurultam a lépcsőről.
-Várj egy kicsit! Öm... szeretnék neked mutatni valamit!-kis szünetet tartott, de aztán folytatta. -Esti holdfénynél láttad már ott azt a szökőkutat, ami az Éjjel Nappali előtti placcon van? Ha gondolod... Megnézhetnénk! Persze csak akkor, ha nincs más dolgod... nem akarlak ilyen hülyeségekkel feltartani...
Láttam rajta hogy kissé nehezére esett ezt kinyögni, de mielőtt még további magyarázkodásba kezdett volna rávágtam hogy
-Örömmel ^^ De ezeket még izé felviszem, de mindjárt jövök.. -hadonásztam a kezemben a szatyorral, majd felrobogtam a lépcsőn, kinyitottam az ajtót bedobtam a konyhaasztalra és másris rohantam vissza a lépcsőn, de az utolsó lépcsőfordulóban lefékeztem és összeszedtem magam, hogy azért mégse tűnjek olyannak mint egy tízéves kislány akit vidámparkba visznek.
Láttam ahogy ott ácsorog a ház előtt. *Egek mennyire helyes, de ne rajong túlzottan* -pofozgattam meg magam *Egy független önálló nő azért adjon magára egy keveset...mégha elolvadok a mosolyától akkor is?..á és csak úgy összefutottam vele egy közértben. Most mondja nekem valaki hogy nem léteznek sorsszerű véletlenek. Bár mondjuk a Lelkek Világát se nevezném éppen hétköznapi dolognak ^^"*
-Elnézést hogy megvárattalak, de indulhatunk ^^ Szeretem a holdfényt ^^ -mosolyogtam- Jesszus ez most úgy hangzott mintha valami vámpír vagy vérfarkas lenneék O.o Pedig ma telihold van.... -néztem rá sandán- Nehogy komolyan vegyél... -ragadtam meg a karját.- Ha nem indulunk a végén még ránkvirrad és oda a holdfénynek ^^

-Elnézést hogy megvárattalak, de indulhatunk ^^ Szeretem a holdfényt ^^ Jesszus ez most úgy hangzott mintha valami vámpír vagy vérfarkas lennék O.o Pedig ma telihold van.... Nehogy komolyan vegyél... Ha nem indulunk a végén még ránk virrad és oda a holdfénynek ^^
-Hm, pedig kezdtem reménykedni abban, hogy magam mellé tudhatok egy kis vámpír leányzót! Így megint csak egyedül pásztázhatom a környéket denevér szárnyakon!-fogtam meg nevetve Matsu vállát. Valahogy úgy éreztem, hogy nincs miért szégyenkeznem előtte, mellette sokkal felszabadultabb voltam, mint másokkal. Biztos közrejátszott az is, hogy ilyen kedves és intelligens egy lány. Volt már pár barátnőm, de ő más volt, mint az eddigiek. Mintha az én kedvem miatt született volna erre a földre, hogy velem incselkedhessen. Egyszerűen tökéletes volt a számomra!
-Aztán mesélj valamit magadról! Ne csak én beszéljek!-mosolyogtam rá
-Nos, mit meséljek?
-Mondjuk mindent! Minden érdekel!-Matsut újra zavarba tudtam ezzel hozni, de belefogott a mondókájába. Elmesélte, hogy nemrég érettségizett, és hogy most a Magánnyomozói irodában dolgozik asszisztensként. Elmesélte mit szeret szabadidejében csinálni és hogy hogyan telik egy átlagos napja. Minden egyes mondatát figyelemmel hallgattam, s a járdán ballagva figyeltem minden mozdulatát.
-Hoppá, elragadtattam magam, megint! ^^"
-Eh, ilyenért sose kérj bocsánatot! Csak nyugodtan mondd el, én szívesen meghallgatom! ^^-mondtam neki leg mézes-mázosabb hangomon. Nem tdutam volna betelni Matsu mosolygásától, egyre jobban szerettem volna megismerni. Mégtöbbet és mégtöbbet megtudni róla...
-Na itt is vagyunk!-mentünk át az út másik oldalára, s megálltunk a placc előtt

*És még erre is volt válasza. Hihetetlen mennyire karizmatikus.* -néztem arcát miután a vállamra tette a kezét.
-Aztán mesélj valamit magadról! Ne csak én beszéljek!-mosolygott
-Nos, mit meséljek?
-Mondjuk mindent! Minden érdekel!
-Hát nemrég érettségiztem, de sajnos nem vettek fel a kommunikációs főiskolára, ezért most asszisztensként dolgozom egy magánnyomozói irodában, de később még szeretném majd megint megpróbálni a felvételit. De úgy megszoktam azt az irodát hogy most meg már nehéz szívvel hagyom ott.
Tudni kell hogy az egyik nagy mániám a mangaolvasás, ami néha monumentális méreteket ölt, főleg mikor elfelejtek leszállni miatta a metróról és gyalogolhatok vissza fél vonalat a végállomástól...
Hoppá, elragadtattam magam, megint! ^^" -dörzsölgettem a tarkómat.
-Eh, ilyenért sose kérj bocsánatot! Csak nyugodtan mondd el, én szívesen meghallgatom! -vett elő egyre ellenállhatatlanabb hangszínt. Majd néhány másodperc múlva megint megszólalt.
-Na itt is vagyunk!
Átmentünk az út másik oldalára, és én egyből megrohamoztam a szökőkutat. Leültem a peremére és elkezdtem a vízzel játszani.
-De te is mesélhetnél magadról ^^ -fröcsköltem az arcára egy kis vizet, de vigyázva hogy a ruháját ne vizezzem össze-Nem mintha vallatáson érezném, magam mert szeretek beszélni, de én is kíváncsi vagyok hogy tényleg igazi vagy-e, mert ha például tudom hogy te is jársz mondjuk suliba vagy vannak testvéreid, már könnyebben elhiszem hogy nem csak egy délibáb vagy ^^ -játszottam tovább a vízzel a szökőkútban.
*Álmaimban sem gondoltam volna mikor felkeltem hogy este egy szökőkút mellett fogok ücsörögni egy ilyen álomszép fiúval. Komolyan ezután még inkább más szemmel tekintek a mangáimra* -néztem fel rá

-De te is mesélhetnél magadról ^^ Nem mintha vallatáson érezném, magam mert szeretek beszélni, de én is kíváncsi vagyok hogy tényleg igazi vagy-e, mert ha például tudom hogy te is jársz mondjuk suliba vagy vannak testvéreid, már könnyebben elhiszem hogy nem csak egy délibáb vagy ^^-fröcskölt le jókedvűen, s beszédére mosollyal válaszoltam.
-Hát... Ide járok, a Karakura-i gimibe, az érettségit még tavaly letettem, már csak a szakmai van hátra. Grafikusnak tanulok, egyébként! ^^-kis szünet, ahogy leülök mellé a szökőkút szélére-Van egy kishúgom, ő most megy gimibe... Aztán...-eszembe jutott Nasi, és arra gondoltam, hogy most otthon mit csinálhat... Ha megint egy olyan látvány vár otthon, mint a múltkori esetnél, tuti megy ki aludni a kutyaólba! Kissé rángatózni is kezdett a szemöldököm, de egy torokköszörülés után folytattam-...azt hiszem ezek a legfontosabbak! Nos, remélem már nem gondolod úgy, hogy valami álom vagyok! Esetleg az álombeli szőke herceg valós, létező alakjában!-tért vissza az újabb egoista énem, amire megint csak nevetni tudott Matsu. Ismét beállt a csend. Mindketten csendben figyeltük a környezetet, és hallgattuk a szökőkútból csordogáló víz csengését. Matsu irulva-pirulva játszadozott kezével a vízben, míg én kis mosollyal figyeltem minden apró cselekvését. ~Annyira szeretnék többet tudni róla, tudni azt, mikor fekszik és mikor kel, tudni, mit tesz, mikor a munkahelyén van, tudni azt, hogy mit csinál szabadidejében... Tudni minden egyes mozdulatát és tettét!-ezek a gondolatok cikáztak fejemben, mikorra rám szegezte tekintetét.
-Történt valami?
-Semmi különös...-néztem egyre mélyebben gyönyörű szemeibe-Boldog vagyok, hogy eljöttél velem

-Hát... Ide járok, a Karakura-i gimibe, az érettségit még tavaly letettem, már csak a szakmai van hátra. Grafikusnak tanulok, egyébként! ^^ -kezdett bele, majd letelepedett mellém. Én kicsit közelebb csúsztam hozzá majd folytatta- Van egy kishúgom, ő most megy gimibe... Aztán...-itt egy kis szünetet tartott, majd megköszörülte a torkát és folytatta-...azt hiszem ezek a legfontosabbak! Nos, remélem már nem gondolod úgy, hogy valami álom vagyok! Esetleg az álombeli szőke herceg valós, létező alakjában! -kezdett rá megint a szokásosra.
*Minden helyzetre tud valami flörtölős dumát, komolyan hihetetlen ez a fiú*
-Akkor ezek szerint én vagyok a királykisasszony? De hol marad a sárkány akitől megmentesz? Nem adjuk ám könnyen a fele királyságot. -folytattam- Vagy ez a herceg a sármjával hódítós királylányszöktetős fajta? -majd láttam hogy kicsit elbambult - Történt valami? -kérdeztem.
-Semmi különös...-nézett a szemebe úgy hogy megint elpirultam-Boldog vagyok, hogy eljöttél velem.
Erre hirtelen meg se tudtam szólalni, mert ez elég komolyan hangzott. Ez már nem az a csajozós duma volt.
-Izé én is örülök hogy eljöttem...vagyis annak hogy elhívtál. -hagyott alább a beszédes kedvem- Tényleg szép ez a holdfényes éjszaka. -bámultam fel az égre, majd utána megint Justinra néztem. Ő közben végig engem figylet így találkozott a tekintetünk, és én nem bírtam levenni róla a szemem. Csak bámultam a szemébe. És közben azt vettem észre hogy már olyan közel ültem hozzá hogy összeért a vállunk.

-Visszatérve a királylányszerzésre...-fogtam meg vállát és magamhoz húztam, hiszen már úgyis közel ültünk egymáshoz, csak nem haragszik meg-Én az a királylányszöktető típus vagyok... De ha szeretnéd szerzek egy sárkányt és legyőzöm, hogy elnyerjelek!-pillanatnyi szünet míg levegőt veszek-Vajon a sárkányok buknak a tejre?-vettem elő a szatyromból és nézegetni kezdtem-Hé Süsü! Gyere ide! Hahó!-kezdtem el hívogatni a sárkányt, és füttyentettem is neki, de semmi életjelet nem küldött, pedig én még a tejet is lóbáltam a levegőben. Aztán ez az akcióm olyan jól sikerült, hogy Matsu az egészen nevetni tudott. Én sosem zavartattam magam lányok előtt, nem szégyelltem magam, egyszerűen szerettem marhulni és hülyeségeket tenni.
-Na hát ez nem jött össze!-vontam meg a vállamat nagy vigyorral.
-De legalább megpróbáltad! ^^-felelte Matsu mosolyogva.
-Nem fázol?-folytattam kis idő múlva, s mosolyogva még jobban magamhoz húztam.

-Visszatérve a királylányszerzésre...Én az a királylányszöktető típus vagyok... De ha szeretnéd szerzek egy sárkányt és legyőzöm, hogy elnyerjelek!-húzott magához, amitől kissé elpirultam, de bevallom jól esett, így nem tiltakoztam, majd kis szünetet tartva folytatta -Vajon a sárkányok buknak a tejre?- szedte elő a szatyrából az üveget.
-Hű hát az érdekes lenne...esetleg idecsalogatnál egy bébisárkányt, de hát azt meg ki akarja legyőzni?... -vidultam egy jót az ötletén, erre meg elkezdte hívogatni a sárkányt.
Süsü! Gyere ide! Hahó!-próbálkozott egy darabig, de aztán megunta -Na hát ez nem jött össze!- vonta meg a vállát.
-De legalább megpróbáltad. -irányítottam felé egy elismerően bólogató mosolyt.
-Nem fázol? -húzott magához még közelebb
-Köszönöm, így pont jó ^^ -bújtam oda mellé- És mondd csak miket szoktál rajzolni? Mert mondtad hogy grafikusnak tanulsz. -mosolyogtam megint rá, majd néztem a csillagokat. Teljesen meg voltam babonázva. Ahogy ott ültem mellette éreztem hogy milyen jó illata van, és ettől csak mégjobban megszédültem. Még az sem nagyon tudott volna érdekelni jelen pillanatban ha egy ufó landol előttem a parkban.
-Amúgy ez most hülye kérdés, de te hiszel a sorsban? -kérdeztem kissé félszegen, majd lebámultam a földre.

Jó volt hallani, hogy nem kezdett bele hangos tiltakozásba, s pillanatokon belül feszengeni sem feszengett a helyzetben.
- És mondd csak miket szoktál rajzolni? Mert mondtad hogy grafikusnak tanulsz.
-Hangulattól függ... és persze a tanárok kedvétől, ugyebár... Legszívesebben emberi alakokat rajzolok, de mondjuk szeretek még nagymacskákat is rajzolgatni.-kezdtem el sorolni a dolgokat. Persze a csajozós dumámat egy percre sem hanyagoltam. -Remélem te is állsz majd nekem modellt! Téged szívesen lerajzolnálak!-nevettem egy jóízűt, amire csak Matsu pirulva kuncogott.
-Amúgy ez most hülye kérdés, de te hiszel a sorsban?-sütötte le szemeit. A kérdés igen érdekes volt, rendesen el kellett rajta gondolkoznom. A válaszom egyszerű volt. Óvatosan megfogtam a meleg, kipirult arcát és magamhoz fordítottam. Elengedtem a vállát és hátrasimítottam a hajamat, hogy a szemébe tudjak nézni. Mosolyogni kezdtem.
-Ha nem hinnék, talán sosem találkoztam volna veled... -suttogtam, egyre közelebb kerülve hozzá. Úgy éreztem, hogy körülöttünk megszűnik minden, s csak mi ketten vagyunk. Matsu behunyta szemeit, már ajkaink majdnem összeértek, mikor észhez tértem.
~Túl jó lány... nem kapkodhatom el ezt a dolgot... gondolkozz már!-ahogy végigfutott ez a gondolat a fejemben, homlokomat a homlokához érintettem, majd ahogy felnyitotta szemeit, és meglepődve nézett rám, csak magamhoz öleltem... talán ez az ölelés több volt, mint az amit tenni akartunk volna... Szótlanul tűrtük ezt a kellemes helyzetet.
~A csók elmaradt... tartogassuk a megfelelő időre...-mosolyogtam