Las Noches-i Aquapark

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Szer. Okt. 13, 2010 1:23 pm

A tsunedere és a bishounen összebotlik shinigami-kunnal

Valljuk be, Las Noches megváltozott. Gyakorlatilag már minden jöttmentet befogadunk, fajra való tekintet nélkül, s persze nekünk, arrancaroknak semmi beleszólásunk sincs Aizen dolgaiba. Olyan természetesnek veszem azt, hogy egy közönséges shinigami azért mászkál ilyen holt nyugodtan az ellenségei közt, mert politikai hozzáállást változtatott, s miért is ne állhatna egy újabb halálisten a mi oldalunkon? Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy amint megnyerjük ezt a háborút, szépen lemészároljuk azokat, akik azt hitték, egyenrangúak lesznek velünk. Persze, ettől úgy hangozhat, mintha valami vérengző vadállat lennék, pedig nem vagyok az! Surprised

Szégyen vagy sem, de még shinigami, sőt, kapitány barátot is tudhatok magam mellett. Bár eddig inkább Maya támaszkodott rám. Egyszerűen nem vagyok az a típus, aki másokra zúdítja a saját lelki bajait. Inkább magamban tartom őket s kidühöngöm magam egy edzés alkalmával. Elég az is bőven, nem? A célját megteszi, hiszen a stressz és a nyomás kisebb lesz s másoknak sem kell nyavalyognom, mielőtt még egy nyafogós kis csitrinek titulálnának, amikor nem vagyok az. Egyszerűen nem tudok magamon változtatni, hiába is próbálkozok. Bár az, hogy néha képes vagyok arra, hogy ne a környezetemen éljem ki saját frusztráltságomat, talán mégis csak pozitívumnak nevezhető, s egyre ritkábban fordul elő az, hogy leordítok valami tök idegent csak azért, mert nekem épp szar napom van. Tudom, tudom, le kéne szoknom róla, de… olyan nehéz.
- Áhám… – pislantok gyanakvóan a shinigamira, miután kisebb élettörténetet kapunk tőle. Komolyan, mint egy rossz shounenben, ahol az egyik fél elmagyarázza az ellenfelének, hogyan is működik a halálos kis technikája, amivel mellesleg simán győzhetett volna, ha nem pofázik olyan sokat tök fölöslegesen. -.- Már csak ezért se veszek többé shounent a kezembe, a seinen már inkább a stílusom, abba nem raknak bele ennyi logikátlanságot.
- Nagy szerencséd, hogy nem vagyok kötelességtudó kedvemben, mert már rég lélekszemcsékként végeznéd ilyen kijelentések miatt. Ha szeretnél még életben maradni, azt ajánlom, hogy vagy fogd be ahelyett, hogy leleplezed magad, vagy inkább keress más búvóhelyet. Csoda, hogy eddig életben maradtál. Friss hús vagy legalább? – telepedek le kérdés nélkül a pokrócra, s vigyorodok el Slagi válaszát hallván. Végül is teljesen igaza van… Az ostoba arrancarok nem leplezik le a nagy tervüket az első szembejövőnek az utcán az ostoba shinigamikkal ellentétben.
- Ami a shinigami rokonokat illeti… – harapom el mondandóm végét, hiszen talán nem kéne ezzel az apró hírrel kezdeni az ünneplést. Csupán néhány napja tudtam meg Mayától, hogy a bátyámmal találkozott. Aki még azelőtt meghalt, mielőtt én ott hagytam volna az emberi létet. És akivel azóta nem találkoztam. Mert hogy nekem bátyám is van, ráadásul ikertestvérem. Megdöbbentő, tudom, de ez van. Nem szándékozom a társaságát keresni, hiszen eddig is tökéletesen megvoltam nélküle, de valahol mélyen mégis csak felébredt egy szunnyadó szörnyeteg, aki igenis, kíváncsi rá, mi történt Keisukével az elmúlt évek alatt, persze azon kívül, hogy shinigamivá vált, valószínűleg megdöntött pár tucat csajt, most meg Maya osztagában mulatja az időt.
- Semmi, semmi… ráér később. Sört? – nyomok Ryuunosuke kezébe egyet, bár jelenleg a lángosom elfogyasztása valahogy jobban izgat az alkoholnál. Különben sem biztos, hogy olyan jó ötlet ebben a tűző napsütésben.
- És most koccintsunk a győzelmünkre! Remélem, többé nem látjuk viszont. – emelem a hideg dobozt, s egy kacsintás kíséretében koccintok, azonban csak egy kortyot tudok meginni belőle, hiszen persze, hogy túlfagyasztották az egészet, hogy megfogni is fájdalmas legyen. Mondjuk a hierro megvéd, de akkor is. Ki adott nekik engedélyt arra, hogy lefagyasszák az ujjaim? T.T
- Elhatároztam, meg kell tanulnom egy hangszeren. Nosztalgiázok egy sort. Mit szólsz? ^^ – dőlök elégedetten hátra kinyúlva a kissé nedves, ám kellemes füvön. Sokkal jobb itt kint, mint bent abban a nyüves toronyban. Nem is értem, eddig miért nem jutott az eszembe eljutni ide. Leszámítva persze a néha már beteges szégyenlősségemet, s még most is zavar, hogy alig takar valami, s amekkorára az a két zsírpárna nőtt a mellkasomon, már a megfelelő méretű fürdőruha megtalálása is nehézséget okozott. Kész csoda, hogy ez a piros csoda rendesen takar. Már amennyire egy bikini képes takarni.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Szer. Okt. 20, 2010 6:16 am

Vízi kiruccanás – Longue vie à la plage

A régi város sokat változott, hisz már vagy egy siècle eltelt azóta, hogy a palotában járhattam. Új arcok, új nevek, minden új… Az agyam egyszerűen nem képes ennyi információt tárolni, ez már egyszerűen túl sok nekem. T.T Még az espadák közt is csak azokat ismerem fel, akik voltak szívesek meglátogatni a takaros kis kriptámban. Bár néha még így is elhaladok mellettük anélkül, hogy felismerném őket. Ráadásul állítólag azóta is változott minden. Túl bonyolult… Túl sok… Nem értem.
Már az is nagy erőfeszítéseket igényelt tőlem, hogy az Új emberi világot megértsem. Nagyjából addig juttatott felfogóképességem, hogy létezik pláza, ahonnan aztán meg is vetettem Xanderrel mindent, csupán mert az esett jól! *.* Persze utána megint jól felszívódott, mintha azzal, hogy vett nekem pár bikinit, fehérneműt, szoknyát, felsőt, ruhát, ékszert és egy nyulat, mindent elintézett volna a következő pár évtizedre. Megint nem törődik veleeeem… TT_TT Nem értem, miért kellenek neki még mindig más nők, nem is beszélve arról, hogy képes a legocsmányabbal is… Utána pedig belém mártja azt, amit azokba a csúfságokba is… :s Mi van, ha azok a parasztlányok fertőződtek voltak? O.O

Nem akarok ilyen fiatalon meghalniiiii… Még különben is itt van előttem az egész életem, hiszen ezer év alatt még csak menyasszony és feleség is csak egyszer voltam! Surprised

Egészen mellékes kis apróság, hogy már egyáltalán nem emlékszem a mon mari a été arcára, hiszen amióta Xandert ismerem, minden izmos félisten fejére az ő lágy mosolyát képzelem. *.* Szobám falára is a kirakott, pucér testű rikkimartin fejére ráaggattam az én Xanderem képét, ugyanis az sokkal jobban illik hozzá. Persze, igazán örülnék annak, ha Xander néhanapján meglátogatna, hiszen még egy csecse kütyüt is kaptam sok-sok drágakővel! Surprised

A nevét már rég elfelejtettem, úgyhogy azt nem írom le, csak annyit tudok, hogy az emberek ezzel szoktak beszélni egymással. Arra még emlékszem, hogyan kell kinyitni, de az a sok gomb, áhh… Szépnek szépek, mert csillognak, de én akkor sem értem… Surprised

Mindegy is, mert Xander úgy sem jön velem. Jól megleszünk Hermine-nel kettesben, nem kell nekünk Xander, csúnya Xander, rossz Xander, fújfújfúj. >.> Legyen csak boldog a kövér és csúf macáival, én pedig majd megrohadok magamban azzal a tudattal, hogy sokkal jobb és szebb és tökéletesebb vagyok náluk. Még azt a pattanásos képű tinilányt is meghúzta, ráadásul az orrom előtt kezdett ki vele. Ezek után ne csodálkozzon, hogy megsértődök, és hogy most jó ideig nincs szex, az biztos! ¬.¬
Az elhatározás megvan, úgyhogy most kész leszek feláldozni magam a szent cél érdekében és megteszem azt is, amit ő: félrelépek! Surprised

Nem mintha akár csak el tudnék képzelni bárki mást magam felett, de nekem már az is elég, ha a szemtanúk által valamilyen úton-módon megtudja. Legalábbis azt hiszi. Muszáj legalább egy kicsit féltékennyé tennem… T.T Hadd érezze csak nyugodtan azt, amit én nap mint nap átélek. Mióta kikelt a saját kriptájából, nem is foglalkozik semmi mással, csak a szex, szex, szex… Hova tűnt a hűség és a romantika?
- Voulez-vous venir avec moi à la plage, garçon chatte? – teszem fel a kérdést az első hímnemű lénynek, akit meglátok. Vagyis ez esetben berontok, mármint tipogok, mert tűsarkúban nem lehet berontani sehová. A fene ebbe a cipellőbe is, de ha a mai nők így lesznek szekszik… :/
A választ meg sem várva, önfeledt mosollyal képemen vonszolom ki a szobájában vergődő hímet. Aztán mit érdekel engem, hogy nem tetszik neki a meghívás? Csak kaparja össze magát, mert szépnek kell mutatkoznia mellettem! Surprised

Asztalon lévő napszemüvegét a fejére biggyesztve pedig szinte már macsóvá válik, s biztosan nagy megtiszteltetés számára is, hogy egy olyan bombanő mellett pózolhat, mint amilyen én vagyok. Ráadásul egyből bikiniben csodálhat, szóval ajánlom neki, hogy váltsa be a Xandertféltékennyétevő projectem. ¬.¬ Az afféle apróságokon, hogy Xander honnan is tudná, amikor ő valahol Soul Societyben vagy Karakurában bujkál, nem gondolkozok el, hiszen biztos elég pletykásak a népek, ez nem elég? Surprised

- Cherise Yseult Saint-Defraine, heureux de vous rencontrer… És ő pedig itt a kisnyuszim, a neve Hermine. – ejtem meg a bemutatkozást a kiválasztott hercegemnek, meg ahogy elnézem, amúgy is ráférne már egy kis napfény. A napszemcsije már a helyén, s a strandra érve még kicsit eligazgatom a haját is, hogy olyan igazi macsónak nézzen ki, akivel jó pózolni! *.* Nem is szalasztom el a lehetőséget egy jó kis fotóra – igen, már tudom, mi az - , csak hogy aztán jól Xander orra alá dughassam.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Hétf. Dec. 13, 2010 8:09 am

Vízi kiruccanás ~ Sam sem marad szárazon!

Ismeretlen, női hang. Érthetetlen, furcsa nyelvezet. Érintés és mozgatás. Egyszerre rémisztő és meglepő, már, ha percre pontosan tudatában lennél mi zajlik körülötted. Az említett kockák, azonban jóval később, napfény bántó hatására ütnek csak szöget Balthasar fejében. Addig valahol megrekedt a csendes semmi és múltat idéző magassarkú hangja között. Üres tekintettel, reszketve engedelmeskedett az érkező akaratának. Nem adta értelem jelét, de felállt, miután segítettek neki. Helyére illesztette napszemüvegét és ellenkezés nélkül botorkált az idegenre támaszkodva. Tökéletesen idomított állatkaként követte. Remekbe szabott ölebként botorkált, hiszen a sokktól görcsbe rándultak végtagjai. Erről, azonban tudomást sem akartak venni. Nem számított bármelyik pillanatban eleshet lábaiban. Fel sem tűnt kísérőjének, ő egész más világban él. Az ő tájképe sokkal lassabb, békésebb. A valóság szörnyűségei, pedig szakaszosan jutnak csak el hozzá. A szűrűn még az sem jutott át, rövidesen domborulat jótékony támasztásába került feje. Csupán annyit érzékelt, valami puhán van arca, ami emlékezteti a szobájában lévő, vagyis volt, talán sosem létezett párnájára. Ettől bárgyú mosollyal fészkelte kényelembe magát. Hamisan, vagy igazából, de jó érzéssel töltötte el pihenőhelye...
Nyugodt menetelése a szemébe világító napig tartott, amit nyöszörögve próbált eltessékelni karjaival. Zavarta. Aludni akart, de nem hagyta. Utálta érte. Annyira gyűlölte, hogy hisztérikus idegességében kapálózott és leverte napszemüvegét. Balszerencsés mozdulatától nagyobb mennyiségű fény támadt szemeire. Még ingerültebb lett. Felsikított. Próbált lenyúlni érte, ám kigurult kezéből. A kettős helyzettől összezavarodottan rogyott a földre. Ott volt a kedvenc játéka és ott volt a sötétítő lencséje. Melyiket kellett volna felvennie? Nem tudta. Tanácstalanságában, percekig a két tárgy között járatta tekintetét. Mindkettőt szerette, de nem foghatta meg őket egyszerre. Nem tudott dönteni. Elkeseredetten ütögette fejét, mégse talált megoldást. Az sem érdekelte, közben megigazították haját és egy dobozkát tartottak elé, ami furcsa hanggal kattant. Semmi sem kötötte le figyelmét, kivéve Hermine-t. A szőrös pamacs, azonnal megnyerte tetszését. Annyira, hogy elfelejtkezve dilemmájáról tápászkodott fel. Elhaló rajongással vigyorogva kinyújtotta vértől színes ujjait, egyenesen az állatka felé.
-Aghaaaa...nyu~f!-
Landolt földön egy termetes nyálcsík. Kissé buzgó volt és megszállott, de szerette volna megérinteni a nyulat. Kíváncsi volt. Dolgozott benne a vágy, megtudja, milyen a tapintása, hogyan festhet közelebbről a bundája, miért vannak akkora fülei. Meg akarta ismerni. Sosem látott élő állatot, legalábbis nem emlékezett rá. Úgyhogy, nem csüggedt. Lelkesen közeledett az orra felé, amit óvatosan megpaskolt mutató ujjával. Felettébb élvezte a különleges élményt. Hatalmasakat pislogva tapsolt, gügyögött és toporzékolt. Felváltva pöckölte a bundás élőlényt és örült saját magának. Viszont kívülálló szemeivel, rögtön egyértelművé vált. Kicsit sem volt tisztában azzal, hogyan szokás kedveskedni nekik, mint például simogatás. Persze, nem akarta bántani a kicsike valamicsodát, ám ha túlságosan elkapta a hév, bármit megtett. Vagyis, nem ártott volna minél előbb elmagyarázni, másképp tegye. Addig, természetesnek vette növekvő lendülettel paskolgassa.
-Kjeheee...Baaa...Balth...aasa~r kegyeji nyuf!-

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Szer. Dec. 22, 2010 10:42 am

A Bábmester és a Fejvadász találkája

Megint egy unalmas nap. Azt hittem, Hueco Mundo-ban, pezseg az élet, erre mi történik? Semmi… Jellemző -.- Kéne keresnem valami elfoglaltságot, de Eli-hez most semmi kedvem átugrani, bár nem azért, mert félek tőle. Kezdem megszokni a stílusát és már nem vált mindig halottfehérbe a színem, ha összefutok vele. Elmehetnék játszani a bábjaimmal… vagy újakat szerezni. Már úgyis kezdem unni a mostaniakat. Emlékszem, egyik arrancar társamat milyen könnyen hálóztam be. Újonc voltam még itt, de mégis fantasztikus tehetségem képes voltam kiterjeszteni bárkire. Akárcsak most. Karasu Vex, 87. arrancar, Golfpálya. Először Eli-samahoz igyekeztem, hogy bocsánatot kérjek tőle szánalmas viselkedésemért, de nem volt otthon. A férfival a golfpályán futottam össze. Elég dühösen szidta a játékot, így felajánlottam szolgálataimat annak érdekében, hogy megtanulja eme sportot. Egész szépen ment neki, én meg tökéletes tanára voltam, hisz akárcsak a színészetben, a golfban is profi vagyok Cool

Őt könnyen sikerült uralmam alá vonni, egyszerűen csak mosolyognom kellett, megtanítani őt valamire és megdicsérni. És ebben jó vagyok. Mindig is jó voltam és mindig is jó leszek. Elmehetnék hozzá is, bár nem tudom, mit csinálhatnánk. Szerintem soha az életben nem szándékozik visszamenni találkozásunk helyszínére. Bár ki tudja? Ha én mondom, biztos velem tart. Nem, most nincs kedvem golfozni.
Lustán kászálódom ki az ágyamból, hogy végre csináljak is valamit, majd egy jó nagyot nyújtózkodva és ásítva sétálok oda a szekrényemhez, hogy keressek valami ruhát, mivel tegnap, rossz szokásomhoz híven, leettem magam és nem sikerült kimosnom… megint -.- Ez már a harmadik, vagy negyedik egyenruhám. El kéne járnom illem órára, hogy megtanuljak normálisan elfogyasztani egy hollow-t. Van egyáltalán Las Noches-ben illemtanár? Nem hiszem. Komolyan, egyre hülyébb gondolatokon jár a fejem -.- Elképesztő vagyok. Megfertőzött az itteniek agyalágyultsága. Gondolataimat megszakítva kezdek el turkálni a ruhák között, valami jobb darab után, végül megállapodom egy világoskék térdig érő szoknya és egy ugyanilyen színű pántos topp mellett. Kár, hogy Hueco Mundo-ban nincs hideg és nem esik a hó. Aizen-sama csinálhatna valamit ennek érekében, hisz biztosan a többiek is örülnének neki. De ha már meleg van, használjuk ki! Sosem jártam még az Aquaparkban, szívesen megnézném, mi is van ott. Ki tudja, talán még Eli-vel is összefutok és szerzek néhány újabb ismerőst *.* Sőt, úgy hallottam, Eli-re rásóztak még valakit, lehet, hogy még vele is találkozom, ha nyitva tartom a szemem. Azért remélem nem kedvelte meg jobban, mint engem. Ha mégis, akkor majd kiszedem belőle, hogyan csinálta. Ha meg nem hajlandó elárulni, akkor csak úgy egyébként fogom kínozni^^ Nem tehetek róla, szadista természetem van, még ha ez elsőre nem is látszik meg rajtam. Bár harcolni nem szeretek, de kínozni annál inkább. Csak azért nincs a szobámban boncasztal, meg egyéb ilyen kínzóeszköz, mert az rontaná a vidám összhatást.
A gondolatfolyamot újfent megszakítva kezdek pakolászni egy égszínkék hátizsákba mindenfélét, ami egy strandoláshoz kell. Törülköző, meg miegyéb. Mikor mindennel elkészülök, légiesen kilépdelek a szobámból és a strand felé veszem az irányt. Mikor megérkezem, széles vigyorral az arcomon köszöntöm a pénztárost, majd kifizetem a jegyem és be is lépek a kapun. Az öltözőben átvedlek a vérvörös bikinimbe, majd a tömeg között lépdelve keresek valami jó helyet. Ernyőt is szeretnék, de mindegyik foglalt. Egyetlen egy van csak, amelyiknél csak egy arrancar lebzsel. Odasétálok a hozzám képes igen magas férfi mellé, majd óvatosan megkérdem.
- Elnézést, szabad ez a hely, ön mellett? – ha nem, akkor majd én teszem szabaddá… fejezem be gondolatban, ám ő erről mit sem tud.
- Ha igen, nem zavarja, ha ide pakolok le? – kérdem egy kedves mosoly kíséretében, majd le is dobom a táskám és kiterítem a törülközőm.
- Adora Luna, 22. arrancar, Eliziana Aberquero fraccionja. Önben kit tisztelhetek? – teszem fel újabb kérdésem, miután kényelmesen elhelyezkedem a szöveten.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Csüt. Dec. 23, 2010 1:10 am

A Bábmester és a Fejvadász találkája

Mint állandóan itt szörnyű a forróság. Néha nem árt ide eljönni. Hogy edzéstől beállt izmaimat kicsit pihentessem. Egy napernyő alatt a lábamat vízbe lógassam, és csak élvezzem a halk zajokat. a víz csobogását, és annak könnyes selymes hideg érintését. Bár sokkal jobb az igazi óceán partján lebzselni... de most oda nincs kedvem kiruccanni. Ma reggel, nagyban teszek a világ dolgaira. Fogtam a gyilkost magamban és elküldtem szabadságra. Beszereztem egy kék John Lennon napszemüveget. Természetesen kéket, és vállamra dobván a törülközőt, el is sétáltam a pénztárig. Koránkelő típus vagyok, kirúg az ágy magából. Sosem tudtam egész nap csak úgy forgolódni az ágyamban.Ennek az is az előnye, hogy amikor én érkeztem, még alig volt itt egykét delikvens. De azért egy- ketten már is hab testüket a vízben áztatták. Beérvén már is sokkal könnyebbnek éreztem magam. Átöltözve a sötétkék-fekete úszónaciban, pontosan úgy éreztem magma, mint fiatal koromban, amikor még a patak parton kergettük a csajokat a bandával... persze miután elloptuk a ruháikat. Hehe... de ehhez már öreg vagyok, hogy ilyeneket műveljek itt. Azért elég ironikus, hogy itt mindenki úgy csinál mintha élne. Mintha teljesen normális ember lenne. Nevet, viccelődik, belöki a társát a vízbe, vagy csak sütteti magát. Úgy tűnik mirajtunk is van egy olyan kis gomb, amit ha megnyomunk el is fejtjük az a kis lukat, meg a maszkdarabokat amit ránk ragadtak. Á a franc se fog ezen tépelődni mikor nyaralok. Jobb lesz inkább valami jó kis helyet vadászok magamnak. De előbb... az egyik kis standnál még megveszem a jégkockákkal tarkított kedvenc koktélomat, s az egyik napernyő helyre le is terítem a törölközőmet. Melyen termésen spanyol zászlós volt. Megigazítottam a napszemüvegem és békésen belekortyoltam az italomba. Béke...nyugi... pihi...su-sa...hah...dejó. Jó egy kicsit valaki másnak lenni, mert most végül is nem vagyok önmagam. Szinte érzem, ahogy a szörnyeteg bennem szintén letelepszik a rikító színű ernyők alá és lassan becsukja a szemét. A a nagy semmitevéstől ő is elpilledve lehunyja a szemét. Elhatároztam, hogy ma nem fogok harcolni senkivel, ha csak nem muszáj. Persze nem is lenne itt okos ötlet, csak elrontanám vele a jó hangulatot. Ezt az illúziót nem irigylem senkitől. Sőt most azt ütném le aki ezt megzavarja. Mindenkinek kijár, hogy pár percig elszakadjon a borús hétköznapok közül, és egy kicsit úgy érezze magát, mintha minden rendben lenne. Mintha ő is csak egy átlagos valaki lenne, aki csak élvezi az életet. De lazítsunk! Nem idegesítem magam ilyenek miatt... inkább újat kortyolok a hűs nedűből, s nézem, ahogy a lököttek egymást lefröcskölik. Mintha egy filmet néznék... ez itt abszurdum. Nem is tudom milyen érzés kerít magába... valami elcseszett kis kósza boldogság féle lehet. Ilyenkor érzem csak milyen öreg vagyok... mert ezek a dolgok régi ismerősként köszöntenek rám. Előre meg tudnám mondani... hogy azt a kis bögyös vörös lányt ott, nemsokára azok a szemtelen kis kölykök, egy vödör jéggel fogják nyakon önteni. Hát a gyarlóság itt sem pihen... hehe Razz

Érzem, hogy lassan a figyelmem is lankadni kezd... nem csak a szemem csukódott le. S itt a parton lábamat vízbe lógatva elszundítok.

Hirtelen közeledő apró lépések zajára ébredek. Feltolom a szemüvegemet, hogy jobban lássam ki zavarta meg békés semmittevésem. De mindjárt utána a szemöldököm is megindul felé. Látom a poharamban már alig van jég.. jól elaludhattam Razz

. A fiatal lány a piros bikinijében helyet kért mellettem. Egye fene, ma jó napom van... és különben is... szabin vagyok. Ma nem kell gonoszkodnom...
- Persze... nyugodtan... helyezd magad kényelembe...- mondom és kezem a pohár után nyúl. Melegen már nem jó... most még hideg Razz

.
- Van elég hely... pakolássz csak.- mondom, ahogy kezemmel körbe mutatok az üres helyeken. Ha kicsit jobban megnéz láthatja a testemet itt ott beborító hegtetoválásokat, valamit a negyvenes számot a hasamon.
- Szervusz Adora-chan- köszönök neki mit sem sejtve.
- Én Leriat con Arvillani vagyok...mint láthatod a negyvenes.- bökök a számra, majd visszahelyezem a kezeim a tarkóm alá és egy kicsit nyújtózkodva, egyik lábamat lazán átvetem a másikon. Azt, hogy ő Eli-sama fraccionja már csak most hallom meg... hiszen nemrég ébresztett fel. Lassan ráemelem a tekintetem
- Részvétem ^^... mármint Eli miatt... én vagyok a másik fraccionja.- mondom felé fordított fejjel, a kék szemüvegem fölött ráfüggesztve sárga szemeim. Nem tudom milyen választ is várok erre. Igazából nem nagyon érdekel, ő is csak egy olyan szerencsétlen mint én, aki annak az érdemtelen libának a szolgálatában áll. Talán szimpatizálnom kéne vele... de inkább sajnálom mint magam.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Csüt. Dec. 23, 2010 4:15 am

A Bábmester és a Fejvadász találkája

Szerencsére egész normálisan reagál az érkezésemre és eszében sincs lenyisszantani a fejem. Magas, izmos, borostyánszemű, szőke hajú férfival van dolgom, aki ha bár nem biztos, hogy mindig ilyen, de most legalább kedves. Ki tudja, talán még jó barátságba is kerülhetünk^^ Ki tudja? Úristen… itt az van, amit én akarok! Emlékeztetem magam, hiszen a végén még én is olyan eszek, mint a mellettem elnyújtózó férfi. A harcnak élő, gondolkodásra képtelen, s mégis fantasztikus szervezési készséggel megáldott senki. Mikor megszólal, nem értem mire céloz, de aztán mikor hozzáfűzi a magyarázatot, már megvilágosodom.
- Igen, elég nehéz természete van, de én örülök, hogy hozzá kerültem és nem mondjuk… Slarin-samahoz. Valahogy mégis szimpatikus, az őrültségei és az engem igen megrémítő viselkedése és személyisége ellenére. – szólalok meg egy megértő mosoly kíséretében, hisz el sem tudom képzelni, mi másra gondolhatna a másik.
Ami azt illeti, sosem hittem volna, hogy ekkora szerencsém lesz. Ha majd Eli-sama veszi a fáradságot, és bemutat minket egymásnak, már mondhatjuk, hogy ismerjük a másikat. Nem tudom miét, de néha annyira szeretek viccelődni úrnőmmel, meg táncolni az idegein, bár tudom, ez veszélyes az egészségi állapotomra nézve. De nem igen érdekel, valahogy úgy érzem, sötét lelke mélyén kedvel engem. Ezért sosem lenne képes megölni, legfeljebb csak durvább sérülést okozni, amiből nehézkesen, de felgyógyulok. Olyan vagyok, mint a főnixek. Mindig újjászületek hamvaimból *.* Bár remélem, amikor meg akarok halni, akkor nem fogok újfent visszatérni. Már elterveztem mindent. Felkeresem Gabriel-t, megkínozom, aztán megölöm. Az utolsó lépés pedig az lesz, hogy elmegyek Eli-samahoz és megöletem magam. Ha pedig ez nem jönne be, van B tervem, ami annyiból áll, hogy átvánszorgok Slarin-samahoz és vele végeztetem el a véres munkát. Végrendeletet nem írok, hiszen mi a fenének? Nincs, akire bármit is hagyhatnék. Egyedül a szobám van nekem, meg Maestro, meg a bábaim. Azokra meg semmi kedvem bármit is ráaggatni. Szomorúak lesznek, ha elhagyom őket, ez igaz, de ki kell bírniuk a fájdalmat. Utána majd szabadok lehetnek. Már ha képesek még szabadon élni az irányítás és a parancsok szerinti élet után. Ha nem, az már az ő bajuk lesz, akkor már semmi közöm nem lesz hozzájuk. Soha nem éreztem irántuk semmit, az égvilágon nem jelentettek nekem többet egyszerű, eldobható, elhasználható játéknál. Na, de most nem kell ilyen borús gondolatokon járatnom az én gyönyörűséges fejem, hiszen vidám helyen vagyok és ez a nap úgy-amúgy is jól kezdődik^^
- És amúgy mi a véleményed Eli-ről? Miket szeretsz csinálni? Hogy-hogy itt vagy? Mármint… valószínűleg hamarosan én is elmerülök a vízben, azért kérdezem. Te is jöhetnél velem. Megteszel nekem egy szívességet? Bekened a hátam? – árasztom el kérdésekkel és egyre jobban érzem, hogy szükségem lenne egy illemtanárra.
Régen nem voltam ilyen. Mármint most sokkal felszabadultabb vagyok, és valósággal tudok mosolyogni, nem csak egy máz, egy szerep, melyet játszom. Nem tudom, hogy ez gyengeség-e, bár az érzelmek, főleg a szeretet gyengítenek, sebezhetővé tesznek. Ám most mégis boldog vagyok, valósággal nevetek és a mosoly nem hamis. Ha képes vagyok ezt megtapasztalni, később könnyebb lesz, eljátszani^^ Remélem azért nem volt túl nagy illetlenség azt kérnem a férfitól, hogy kenje be a hátam naptejjel, hiszen mégiscsak ő egy vadidegen arrancar, nem a barátom, vagy bármi! Remélem nem haragszik meg érte és megteszi, amire kértem, mert nagyon nem szeretnék leégni. Az egy rendkívül kellemetlen élmény, senkinek nem kívánom. Égtem már le egyszer, még otthon, mikor elfelejtettem bekenni magam naptejjel. Rendkívülien pokoli élmény volt. Teljességgel tökéletesen úgy éreztem, mintha minden egyes mozdulattal újra és újra nyaldosnának a Bibliabéli pokol lángjai. Ehet, hogy a valódi is olyan, nem tudom, ahhoz még nem volt szerencsém, se balszerencsém, de azt nem szeretném megtapasztalni.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Szomb. Dec. 25, 2010 9:10 am

A Bábmester és a Fejvadász találkája

Ezen a csodás napon megismerkedhetek, dicstelen úrnőm másik csatlósával. Micsoda micsoda véletlen szerencse. Ó, hogy rohadna félbe az a szuka. >.> De azért még mindig jó napom van. Nem érdekel ki kért helyet mellettem.. .aAkkor is jól fogom magam érezni, akkor is ha döglött fehér galambok fognak lehullani az égből... és ma szabin vagyok... a gonoszság most várjon egy napot. A fenébe is fárasztó ám egész nap sötét gondolatokat dédelgetni. Kicsit sóhajtottam, és a csavaros szívószálon szürcsöltem föl az utolsó cseppecskéket a poharamból. Kék napszemüvegem árnyékából néztem a kis piros rucis lánykát, aki minden beteg pedofil vágyát kielégítené. Persze... ha nem éppen a kisfiúkra izgul. Kifordult kis világ ez a mienk. Nevethetnékem támadt. Sötét irónia szökött ki játszani a nevetésemből.
- Jól hallottam, hogy azt mondtad nehéz természete van? Háháhá...ekkora marhaságot... dehogy Eliziana nem nehéz természet... simán ki lehet számítani. Egyszerűen csak egy liba...mint a többi... akinek semmi sem elég. Nem ismer se ördögöt se istent. Nem tudja mi a félelem és ezért sosem lesz ura semminek... hiszen magának sem az... de nem érdekel ^^... Szabin vagyok látod ? - mutatom a poharat.
- Csak szabadság alatt iszom... mert így könnyebb lazítani Razz

- Nagy valószínűséggel a meleg meg a koktél egy kicsit sok volt így egyszerre. Mert szokatlanul sok érzelmet adtam a beszédem, s szokatlanul őszinte voltam. De ezen csak vállat vontam, ma nem érdekel... magasról teszek rá. Újabb kérdései a kis seniorita-nak kissé meglepetten értek. Nem vagyok hozzá szokva, hogy csak úgy faggassanak, mindenféle semmiből ide settenkedő lánykák... bikiniben >.<....Mert a bikini a legszembetűnőbb rajta Razz

.
- A véleményem... az, hogy iszok egyet... és fittyet hányok a rajongásodra ^^. Nem érdekel... a kötelesség csak kötelesség. Megteszem ami tőle telik... és kész. Ez is csak egy munka nem ?- majd felkelek a napágyról, vállamra terítem a spanyol zászlós törölközőmet és ránézek
- Hehe... az a nő nem érdemel meg minket ^^. Nem mintha más igen. Ne feledd... kislány...csak magadért tedd ezt az egészet... igen csak magadért ^^. Iszol velem még egyet? Meghívlak Razz

.- mondom és fejemet felé fordítom. Válaszát meg sem várva eltűnök, és pár ezredmásodperc múlva vissza is térek egy újabb adaggal. Neki epres jeges csodát hoztam... egy kis konyakkal... szerintem ízlik majd neki. Persze fizettem is. Magamnak ugyan az a kellemes mohito. A poharat talpánál fogva egy kis asztalon elé toltam mutató ujjammal.
- Nézd... én született gyilkos vagyok... a szó legszorosabb értelmében. Elég ha rám nézel, láthatod Razz

. Szeretem az igazi kihívást, az igaz harcokat és azokat akik valódi szenvedélyeknek élnek. Nem sok szórakozásom van. Tudod én egyszerű lélek vagyok, egyszerű vágyakkal. Csak csendet, vagy kardcsattogást akarok... de akkor úgy igazán. - nézek rá és a koktél ernyővel böködöm szórakozottan a jeget.
- Azért vagyok itt... mert szabadságoltam magam... tudod... elküldtem a gonoszságomat pihizni. Tiszta hawaii nem ? Szeretem ezt a helyet, kicseszettül olyan mintha mindenki tök normális ember lenne. Milyen békés mindenki. Még te is nyugis vagy... pedig igazi örökmozgónak festesz. Néz körül... mintha élnének nem ? - kicsit sóhajt és újabb szürcsölés szünet kezdődik. Nagyon mókásan tudok festeni, Ezzel az amúgy egész csajozós sebhelyemmel és hosszú vörös-sárga hajammal.
- Azért egy hobbim van... régiségeket gyűjtök ^^... magam is egy vénség vagyok Razz

... de nem árulom el mennyi. Szeretem az egyedi dolgokat... tudod... amibe még energiát fektettek. Értékelem a szépséget meg ilyesmi. Ha már én nem vagyok az Razz

- poénkodok, majd kicsit a víz felé nézek
- Csobbanni szeretnél ?... Mit szólnál egy kis pezsgő fürdőhöz...Imádom... most olyan laza leszek mint egy tesó Amerikába...^^- Na jó... nagyon fejbe vágott a koktél a napon. Többet kéne piálnom Razz

. Majd nem tudom eltüntetni azt a farkas vigyort amikor megkér, hogy kenjen be a hátát. Bár igazán nem értem, hogy mi a fenének. A hiero miatt úgy sem ég le.. Bár ezek a baba vállak talán megérdemelnek ennyi kis kényeztetést. Olyan poén, hogy ezt én csinálom. Elveszem a testápolóját és a kezemre nyomok belőle. Jó hideg....de kósza gondlatok akaratlan kimondásra kerülnek. Adják magukat. Nem fogom vissza magam. Ma ünnep van... a szabadság ünnepe. Gátlástalanságom , most nem ismer határokat Razz

.
- Mondták már, hogy harapni való vállad van ?- kérdezem miközben óvatosan elkenem a hátán a krémet. Tudok nagyon finom is lenni ha kell. Hiszen a zárnyitáshoz is értek Razz

Ahhoz nem árt az ügyes kéz Very Happy

.
- Remélem ez vízálló... mert ha vízbe mész vele, akkor különben lejön.- nézem a flakont mi van ráírva. Nagyon felszabadító kis napom lesz. Már érzem előre. Ráadásul a lányka sem támadt rám egyből, ahogy megtudta ki vagyok Razz

. Ami késik az jön. Eddig minden jól alakul. Mikor végeztek kezeim, a fényes kis bőréről visszacsillant a fény. Visszaadtam a flakont.
- És... Most már tudod én ki vagyok... de rólad alig tudok valamit Adora-chan ^^- mosolygok rá. Őszinte mosoly... nem gúnyos. Nincs benne hátsó szándék. Tényleg érdekel kivel kell együtt dolgoznom. Hiszen ezen múlhat az életem.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Szer. Dec. 29, 2010 5:07 am

A Bábmester és a Fejvadász találkája

Szavai hallatán gyűlni kezd bennem a harag. Ez a férfi… kinek képzeli magát, hogy úgy ócsárolja az én úrnőmet, aki az övé is, mintha csak egy semmirekellő gyenge kis féreg lenne?! Hogy veszi hozzá a bátorságot, hogy ilyeneket mondjon?! De inkább nem ordítom le a haját a fejéről, hisz olyan jól indul a kapcsolatunk^^
- Szóval… ha jól vettem ki a szavaidból, szerinted jó magam is csak egy liba vagyok, akinek semmi sem elég… és az összes többi nő is ilyen. – vonom fel az egyik szemöldököm kérdőn, bár az előbbi egy szilárd kijelentés volt.
Nem bírom az olyan embereket, akik valakit az alapján ítélnek meg, akihez bármilyen köze is van. Semmiben nem hasonlítok Eli-re, legfeljebb a Gin-utálatomban. Már beszereztem neki a Gin-es VooDoo-babát, amit karácsonyra kap tőlem^^. De most semmi kedvem erre az ünnepre gondolni, hisz itt olyan, mintha csak állandóan nyár lenne. Ami azt illeti, ezen a helyen mindenki úgy viselkedik, mintha csak élne. Mintha… nem lenne gonosz, lélekfaló szörnyeteg. Érdekes, hogy ilyeneket gondolok a saját fajtámról. Hisz én sem vagyok különb tőlük, csak annyiban, hogy jobb vagyok. Ami azért mégis csak nagy különbség. Bonyolult, kusza, még számomra is zavaros, megfejthetetlen gondolatok tömege, mely a fejemben tombol, ellentmondások áradatát zúdítva rám és így engem is megőrjítve, összekavarva… a fene, belegabalyodtam -.- Szabadság. Én is önkényesen kivettem egy szabinapot, amin kedvemre szadizhatok valakit^^ Meg is találtam áldozatom és bár valószínűleg felboncolni nem fogom és semmi egyéb ilyet nem fogok csinálni vele, de azért még nyúzhatom lelkileg^^ Minő zsenialitás *.* Társamnak… azt hiszem, nevezhetem így, szóval neki… a következő szavai kicsit meglepnek. Persze munka, de… ez egy életforma is! Nem lehet csak úgy eldobni! Sőt, ha kirúgnak, akkor az egyet jelent a biztos halállal! Legalábbis szerintem.
- Hogy… nem érdemel meg… erre még sosem gondoltam. Azért ne becsülj engem annyira fel. Én sem vagyok tökéletes, ahogy ezen a helyen senki sem az. Persze… köszönöm. – reagálom le végül az utolsó mondatban meghívását egy italra.
Mikor elém tolja azt a rózsaszínű valamit, már kezdek kételkedni abban, hogy jó ötlet volt-e elfogadni. Nagyon régen ittam, akkor is csak keveset, mert bár különlegesen jól bírom az alkoholt, nem akarom elveszteni a fejem. Mikor azonban végre rászánom magam és egy kicsit kortyolok a folyadékból, kellemes csalódás ér. Egészen finom. És jól lehűt. Ami azt illeti, Leriat is eléggé ellentmondásos alak, ahogy észreveszem. Azt mondja, csendre vágyik, meg kardcsattogásra. A kettő pedig egyáltalán nem összeegyeztethető. Kihívás… de rég is találkoztam én olyannal, amit annak mondhattam volna! Bármiben. Akár bábbá tételben, akár a Bábmesteri szerepben… ezért unatkozom állandóan. Azt hiszem, az egyetlen személy, aki bármiben is ellenfelem lehet, az a bátyám Gabriel. Vajon ezért utálom annyira? Következő megszólalásával tökéletesen egyet értek. Bár én, örökmozgó? Ezt most akkor bóknak kéne vennem?
- Nos, ami azt illeti, ezen jó magam is gondolkoztam. Itt tényleg olyan minden, mintha nem brutális szörnyek lennénk, hanem csak egyszerű emberek. – szólalok meg, álmodozó hangon, ahogy a rózsaszín csodát iszogatva körülpillantok.
- Régiségeket…? Mint például antik bútorok, meg ilyesmik? Én a régi templomokat szeretem a legjobban^^ A gótikus építésűeket főleg. Az, az egyik kedvenc építészeti stílusom… ha lehet ezt így mondani. Minden esetre, szeretem. De nem gyűjtöm őket, félre ne érts! – vigyorgok zavartan.
Elég érdekes lenne, ha gyűjteném a templomokat. Ami azt illeti, ez a férfi igen sokat beszél… máris megint mond valamit. Vajon mindig ilyen bőbeszédű? Én azt hittem, a csöndet szereti…
- Rendben, menjünk^^ De inkább szokj le erről a beszédstílusról, nem illik hozzád. – nézek rá rettenetesen rosszul palástolva gondolataimat.
Persze ez most direkt van. Úgy tekintek rá, mint egy menthetetlen hülyére. De nem felejtettem ám el azt a kérést! Hisz időközben teljesen másra terelődött a beszélgetés. De most visszatértünk a fürdéshez, így én a hasamra fekve elnyúlok a törülközőmön, hogy átadjam magam a kényeztetésnek. Miután átnyújtom neki a flakont, ő máris dörzsöli bele a hátamba a… hideg! Szóval a hideg valamit. Következő mondatán nem kicsit meglepődöm…
- Hát… nem, még nem mondta senki^^" Öh… de nem akarsz megenni… ugye? – nézek rá kicsit bizalmatlan arccal.
Kezd bennem feléledni a gyanú, hogy tetszem neki… de az istenért, sokkal idősebb nálam! Már látszatra is, hát még a valóságban… Mikor végez a bőröm kellemes dörzsölésével, majdnem megszólalok, hogy folytassa, mert olyan jó érzés volt, de ezt nem várhatom el tőle! Mellesleg rettenetesen illetlen dolog lenne tőlem, hogy ilyenre kérem. Csoda, hogy a hátamat bekente.
- Igaz… nos, ha jól tudom vízálló, ha nem, akkor strandolás után elmegyek a boltba, ahol vettem és megleckéztetem az eladót^^ Ami azt illeti, tényleg vajmi keveset tudsz rólam. Nos… először is, Spanyolországban születtem, van egy ikertestvérem, akit utálok, úgy haltam meg, hogy megkéseltek és… nos, az életemről ennyit. Különleges tehetségem van az emberek irányításához és remek színész vagyok. Egyszer valahol ezt olvastam: „Az vagyok, akinek látni akarsz.” Nos, rám pont ez jellemző. Mindenki olyannak lát, amilyennek akar^^. Egyetlen félelmem az, hogy megeszik valami. Öhm… hobbi. Nos, igazából szeretek golfozni, meg rajzolni, az, az egyik kedvenc elfoglaltságom. Azt hiszem, ennyi. Ha még kíváncsi vagy valamire, szólj^^. És most… - hagyom félbe a mondatot és ragadom meg Leriat karját, majd egy ügyes mozdulattal a közeli medencébe dobom.
- Na, milyen a víz? – kérdem tőle és nevetni kezdek.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Szomb. Jan. 01, 2011 9:11 pm

A Bábmester és a Fejvadász találkája

Háh ez a lány nem igazán az eszéért híres. Ahelyett, hogy figyelt volna arra mit, s miért mondok neki. Azonnal felháborodott, vagy épp lecsillapodott ékítő vagy lehúzó szavaim hallatán. Túlzott önbecslés az az, nagyképűség. Ó ez mennyire nagyon jól szokott nekem jönni, mikor harcolni kell. Gyakorlatilag az ilyenekkel semmi más nem kell tennem mint, addig húzni az idegeiket, hogy maguktól vessék rám magukat. Még, hogy őt becézik bábmesternek. Ekkora önérzettel csak saját haragjának bábja. Pff...háh. De azért aranyos, legalább kiül az arcára mit érez. Már ha nevezhetjük egy arrancar torzult lelkének fakó mozzanatait érzelmeknek. Mint az örvénylő káosz, olyan ez a lány, nem lehet túl idős. Még nem törte be az idő úgy, mint engem, majd megtanulja, hogy az érzelmekkel semmit sem lehet kezdeni. A harag ugyan olyan bűn mint a barátság. Gyengévé és kiszámíthatóvá tesz. A harag elönti a szemet, tompítja a kardot, és folyton sebezhető pontokat ad rajtunk. Eli is ilyen, tele van haraggal, ebben legalább hasonlítanak. Sokkal erősebbek lehetnének ezek nélkül. Meglep mikor megszólal s a templomokról értekezik. Felkelti a figyelmem. Jó néha ilyenekről is cseverészni. Művészetről, mesterművekről, amiknek semmi köze a halálhoz, vagy a harchoz, még is megérintenek. A szépség halandó, miután megalkották, elkezd lassan romlani. Annak gyorsasága csak attól függ, milyen matériából alkották. A változás állandó, ezért ragaszkodni bűn. A régi értékeket lassan elmorzsolja az idő, s helyükre olyasvalaminek kellene kerülni, ami jobb, újraírja a gondolatokat, s új szintet emel a képzeletben. De mostanság valami baj lehet a világgal. Az új dolgokban nincs törekvés a tökéletes megalkotására, nincs törekvés az univerzalitásra, hitvány művek, sápadt torzók, az emberiség talán elfelejtette mit jelent lelkesen imádni valamit, ami gyönyörű. Mily fájdalom ez vén keblemnek, most már semmi olyat nem fog teremteni ez a nemzedék, ami legyűri a hűvös apátiámat, s előcsalogatja a csodálatot. S ha már végleg nem érzek majd semmit, szépen én is meg fogok halni megint, mert nem lesz értelme üresen élni, de az messze van még. Egész addig a tündöklő, s kirobbanó oktalan, s logikátlan szívem, ernyedt rugdalózásait, saját hasznomra fordítom, ott ahol kell. Majd a lány rám szól, s parancsol, hogy ne beszéljek úgy, háh hát jól van rendben. Legyen meg a te akaratod, hidd csak, hogy megránthattad zsinórjaimat, de ezt a táncot ketten járják, becsaplak vigyázz, nagyot koppanhatsz. Ravasz ki tervet találtam ki neked és az úrnődnek, majd meg látod. Teremtünk majd sok csodát együtt. Igen. Hagyni fogom, hogy meg bízzatok bennem, az én elmém egyről kettőre lép, logikát véletlenül sem tesz félre. Majd meg látjuk ki hibázik előbb hatalmasat, ti vagy én. Adora neked nem kell félned, neked inkább tanítanék majd valamit. Adok egy rész magamból, s az majd gyökeret ver odabenn, s terjed. Megérted mit jelent a fogalom, bábmester. Gondolataim kreatúrává válnak épp, mikor ő megránt és a vízbe dob. Ma szabadnapos vagyok, így is sokat dolgoztam, hisz a tervet, s célt már agyamba plántáltam. Vízgyöngyökkel tarkítva, megemelem karom, arcomra békés vigyort teremtek.
- Nem is rossz... Adora nem is rossz ^^. - mondom s kezemhez lélekenergiát gyűjtöm majd sréhen megütöm a vizet, hogy az édes kis lánykát a vízfal beterítse.
- Látod? Én mondtam Razz

- emelem fel szemöldököm, s várom, vajon ezen felfortyan e. A legtöbben nem tudják elviselni, ha épp nem úgy van valami, ahogy ők akarják. Végül is azonban mind halandók vagyunk, s tévedhetetlent játszani, csak igaz istenségeknek áll jól, nekünk nem.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Vas. Jan. 09, 2011 11:43 am

A Bábmester és a Fejvadász találkája

Sok minden van, melyről még nem tudok. Nincs tapasztalatom, bár már a 87. évemet töltöttem. Érdekes, milyen is az élet. Az emberek gyenge teste fennmarad úgy száz, ha nem kevesebb évig, aztán összeszottyan és elporlad. Eltűnik a földben, szélben. Halál. De miért létezik ez egyáltalán, ha mindig kaphatunk egy újabb esélyt? Én meghaltam. Gyenge, sebezhető, használhatatlan porhüvelyem az enyészeté lett. De mégis felébredtem, erősebben, fiatalosabban, mint azelőtt. Aztán megevett egy hollow. És újfent visszatértem. Jóval szívósabban, megkétszerezett energiával. Meghaltam… kétszer is. Talán többször, csak nem fizikailag. Lélekben még talán nem egészen. Vannak bennem érzelmek, bár tudom, nem szabad rájuk támaszkodnom. Ám néha önkéntelenül is előtörnek. Szánalmas, gyenge is féreg vagyok egyelőre és ez kimondottan idegesít. Ám türelmem ilyen esetben határtalan, én tudok várni és bármit megteszek annak érdekében, hogy erősebb legyek. Hiszen az nem pottyan az ember ölébe. Kemény munka kell mindenhez, ami sokáig fennmarad. Az összedobott dolgokban nincs már érték. A mai emberben pedig rossz az értékrend. Leriat olyan ékesszóló ember, finom fogalmaz meg mindent, mégis célratörően. Vajon tényleg olyan idős lenne, vagy csak különlegesen jó nevelést kapott? Nevelés… nekem nem volt részem olyasmiben. A szüleim túlságosan is hiszékenyek voltak. Soha nem volt szükségem rájuk. Egyszerűen túlságosan a saját képzeteiknek éltek. Nem tehetek róla, de ha már ilyenek voltak, kegyetlenül kihasználtam őket. Életemben sokkal ridegebb, érzelemmentesebb voltam, mint most. Miért van ez? Pedig azt hittem, az arrancar csak elvetemültebb, gonoszabb lehet, mint régen, emberi életében volt. Ezek szerint vannak kivételek. De miért pont én vagyok az?! Régen sokkal inkább megérdemeltem volna a Bábmester címet. De ez már a múlt, meg úgy-amúgy is szabadságon vagyok, nem kell kínoznom magam. Ezek a zavaró, felesleges dolgok is előbb-utóbb kihalnak belőlem. Idővel. Bár azt hiszem, kezd egy kicsit agyamra menni ez a várakozás. Gondolataimból a testemen landoló tetemes mennyiségű víz szakít ki. A folyadék felfrissít és visszahoz a valóságba, hiszen van itt valaki, akivel illene foglalkoznom. Szegény, nem szeretném elfelejteni, olyan kedves velem. Beleestem a saját csapdámba, úgy hiszem. Egy arrancar nem ilyen. Még ha ezen a helyen valamelyest fel is oldódunk, bennem kong a vészharang. Orvul becsapott, átvert, miközben sötét gondolatok kavarognak a fejében, jól tudom. Hogy honnan? Jó magam is ilyen vagyok. Vagy voltam. Már magam sem tudom. De ez most nem zavar, jó érzés csak úszni az árral. Egyelőre hagyom magam, ha veszélyes vizek felé sodródom, majd evezni kezdek és akkor nincs kegyelem, jaj neked, Leriat con Arvillani! Most pedig, vissza a jelen helyzethez. Felnevetek, bátran, felszabadultan.
- Igazad volt ^^. Várj egy kicsit, mindjárt jövök! – sonidózom el a medence mellől, majd visszatérve már két poharat szorongatok a kezemben.
Az egyiket neki hoztam, a másikat magamnak, eszemben sincs leitatni, csak gondoltam, meghálálom a kedvességét, hogy meghívott egy italra. Magamnak és Leriatnak is azt hoztam, amit az előbb ittunk. Remélem az enyémben nincs alkohol, bár az, akitől vettem, megkérdezte, nagykorú vagyok-e. Ha nem lennék jó kedvemben, már alulról szagolhatná az ibolyát -.- A víz szélére huppanok le és belelógatom a lábam, majd társam felé nyújtom a poharát. Én gyorsan felszippantom a felét, olyan nagyon finom! *.* Egy elégedett vigyorral az arcomon és kellemes melegséggel a torkomban helyezem el a félig üres poharat a medence szélére, majd belecsúszom a vízbe. Ki tudja, hogy bírom az alkoholt, ha ebben van, hiszem sosem ittam még, legfeljebb egy pohár pezsgőt.
- Képzeld, mikor megrendeltem az enyémet, nem akarták odaadni, mert nem hitték el, hogy nagykorú vagyok! Pedig én kikérem magamnak, a 87. évemet töltöm! Ugye milyen furcsa? Mondd, szerinted öreg vagyok, Leriat? – fordulok oda hozzá, enyhén pirospozsgás arccal és aggódó képpel.
Pedig nem vagyok én azért olyan nagyon vén! A nyolcvanhét éves kor, itt szinte óvodás! Remélem, azért nem akar engem, csapot-papot itt hagyni, csak mert vén vagyok! Ugye nem? Ezen aggodalmas gondolatok hatására görcsösen kezdem el ölelgetni, teljesen hozzábújok, mint valami húg a háborúba induló bátyjához.
- Kérlek szépen ne hagyj el! Nem csináltam semmi rosszat! Jó kislány vagyok! Maradj itt! – könyörgök neki és a szemem könnybe lábad.
Azt hiszem, mégis volt alkohol abban a valamiben…

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Vas. Jan. 09, 2011 9:25 pm

A Bábmester és a Fejvadász találkája

A víz megduzzadt, magasodott, magasodott csak, s máris felé emelkedett, hogy kiszakítsa merengéséből. Milyen kalandos leányzó, egyáltalán nem ilyennek gondoltam. Talán több is van benne mint reméltem. Az a pillantás, ahogy még oldalra elsandított, emlékeztetett valamire. Fiatal, s jóval tapasztalatlanabb önmagamra. Játékkos gondolataiba fekete szövetként fonódott be a kis csalafinta gonoszság. Adora még nem gonosz, messze áll attól. Inkább csak rossz. Látszik a szemén. Testét és lelkét elnézve ebben az idő fagyasztott kis zsebdimenzióban, olybá tűnik, nem is lenne képes igazán szörnyeteggé válni. Ez azonban irtózatos tévedés, olyan tévedés, ami akár egyszer majd az életembe is kerülhet. A rosszaság nem kegyetlen, nem érzéketlen, mert tele van érzésekkel. Emlékek tengerével. Eme tenger kavarog, s örvénylik odabenn, ama csöpp kis lélekzsarátnokon belül. Az érzések veszélyeset, legyen bármilyen szelíd természetük. Fogják a lelket és addig facsarják belőle az erőt, míg el nem érik kitűzött céljukat. Eli nem ilyen. Elizana gonosz, mert képes úrrá lenni az érzésein, persze csak ha megerőlteti magát. De Adora, olyan akár a sárba vetett csiszolatlan zafír, a ráragadt kosztól fénytelen. Kell egy értő és vigyázó kéz, mi végül lemossa, leőrli róla a felesleges mocskot. Ezeket az oktalan, nyomorúságos kicsapongásokat. Az idő megtenné a dolgát akkor is, ha nem lenne ilyen értő mester a közelébe. De van. Ha bárki is érti a módját, hogyan kell a rosszat gonosszá varázsolni, akkor annak mágusa én vagyok. De lám mily sátáni kis fény villant még felém lopva, s figyelmeztetve engem, vigyázz tudok rólad. Talán észre sem vette, de én már tudom, csak egy baráti lökés kell számára, s elönti lelkét a kíméletlenség, majd egy pillanat múlva ez a lelassult kis kép harmatagyönössé teszi őt, úgy áll a medence szélén, mint egy kis ázott Aphrodité. Kellemes meglepetés ért Adora-val kapcsolatban. Arra számítottam, hogy dühbe gurul és durcás gyermeki játékossággal zúdítja majd rám kegyetlen játékait, de nem így történt. Édes kis kacaja becsengettyűzi a teret, milyen érdekes. Máskor ezekkel a harangocskákkal rubint gyöngyöket szór a sivatag izzó levegőjébe. Most még is olyan ártatlannak látszik. Glóriát rajzolhatnék festett hasonmása homlokára, de ez nem rejti el az üresen tátongó lukat testén, mi jelzi az ő sorsa is megpecsételtetett. Mindez nem zavar meg engem, csodás kis színészi játéka miben angyalként ő a főszereplő ebben a tragikomédiában, csak szebbé teszi a lelkét számomra. Ügyes kis bestia meg kell hagyni. Ha nem lennék ilyen vén és ilyen mérhetetlenül üres, ha más is érdekelne a harcon kívül talán el tudna bájolni, de öreg vagyok én már az ilyen gyermeki játékokhoz. Hagyni, hogy rám tekeredjenek szikrázó gyöngy mosolyától fényes arany selyem drótok, ez már nem az én stílusom. Az ilyen bóckodást a kicsikre hagyom. Kíváncsi lennék az úrnőnk, az a megátalkodott szuka, hogy bánik vele... De hopp, ő eltűnik, suhanó sziluettjét Árgusként figyelem. Egyetlen szegmentum sok, ha azt mondom ennyi idő telt el várakozásként. Én csak kikönyöklők a medence szélére és felé nézve titokzatos, halovány mosollyal átveszem a kelyhet mit nyújt. A kanyaros málnaszín szívószálon át igen gyorsan csúsznak el azok a kortyok. Ajjaj... ez lehet, hogy meg fog kicsit ártani ^^. Bár tényleg csak a kellemes ízért van benne egy pár unciányi abból a jóféle Karibi rumból. Engem is kupán vágott az enyém, másként biztos nem lennék ilyen szentimentális, de ez még csak enyhe illumináltság. Nem vészes, de az ő kissé eltúlzott mozdulatai, na az már vészes. Aggodalmas arcára lágy barackszínt festett a második pohár fele. Észre se veszi ahogy, kissé csücsörít ajkával is Razz

. Heheh, na már megérte szóba állnom vele. Valóban szórakoztató egyéniség, pedig nekem aztán igen nehéz megfelelni ^^.
- Ne bolondozz Adora, - nevettem fel.
- Zsenge hajtás vagy csupán ^^. - vigasztaltam, olyan nosztalgikus érzés ez az egész. Tényleg kimondhatatlanul sok idő telt el azóta, hogy egyáltalán valami ehhez hasonló érzés meglegyintett volna. Jó kedvem csak tovább fokozta a tény, hogy úgy látszik a seniorita egy kicsit sem bírja az alkoholt. Mulatságos az élet. Hozzám simul, háhá ez egyre mókásabb lesz Very Happy

. Szeretem az ilyen napokat, mintha a démonok szárnyat, az angyalok meg szigonyt ragadtak volna részeg jókedvükben. Kezem a vállára hajtom és amolyan atyáskodó tekintettel megsimogatom a buksiját. Ezzel kicsit elterelem a figyelmét, közbe a másik kezemmel, óvatosan kiemelem kezéből a maradék koktélját és a medence szélére teszem. Azt hiszem jobb lesz, ha vár vele egy kicsit. Kár lenne, ha túl gyorsan véget érne a szórakozásom és hamar kiütődne.
- No hay problema, chiquita ^^... nincs az a hatalom, ami most szétzúzná ezt a jó kis napot.- nyugtatgatom békésen, feje felett elnézve. Nem is zavart a közelsége. Sőt a külseje sem. Végeredménybe, ez a kis baki az én kezemre játszik. Onnan tudom, ha részeg vagyok, hogy már észre sem veszem azt, hogy spanyolul beszélek, szerencsére, ez még nem az az állapot. Még XD. Majd óvatosan ujjammal letörlöm a könnycsillámokat az arcáról.
- Mi még sokáig együtt fogunk lépni az úton, persze végül minden út ketté válik. De ne bánd, a lényeg, hogy semmit se bánj meg. Van egy kalózos mondás. Így szól : vedd el ami kell, és vissza ne add. Ez az életfilozófiám. Tedd magadévá és ha akarod, egyszer minden nap ilyen jó lesz.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Hétf. Jan. 10, 2011 9:41 am

A Bábmester és a fejvadász találkája

Úgy szorongatom Leriatot, mint gyermek legkedvencebb játékát és elhatározom, hogy el nem eresztem egy jó ideig. A jelenléte megnyugtat, boldogsággal tölt el, bár tudom, ez csak egy buta álomkép, melyet ő vetít elém. Csak én képzelem az egészet, a szerepek most felcserélődtek. Én vagyok a báb, kit zsinórokon rángatnak, a férfi most szinte mindent megtehetne velem, nem zavarna. Még italért is rohangálnék neki, bármit megtennék, amit mond. Tehát ilyen az, mikor az ember valaki bűvkörébe kerül, és nem tud szabadulni. Azt teszi velem, amit én csináltam mindenki mással. Csak játszik velem, s félek, nem jelentek neki az égvilágon semmit, a szemében olyan vagyok, mint az összes többi irányítható féreg. Ám ő mintha csak ezt akarná cáfolni, gyengéden megsimogatja a fejem és nyugtató, kedves szavakkal szól hozzám, miközben letörli könnyeimet. Ám enyhén nyomott hangulatomban még megnyugtató szövegében is találok kivetnivalót, hiszen miért kell ennek a közös útnak bármikor is véget érnie?
- De… de miért kéne, a mi közös utunknak is elszakadnia? Tudod, a kivétel erősíti a szabályt. – szólalok meg szipogva, mentve azt az ici-pici jókedvet, melyet még össze tudok kaparni magamból.
Az viszont megnyugtat, hogy szerinte csak egy zsenge hajtás vagyok, ami azt jelenti, hogy tényleg nem vagyok, vénség ^^ Ne bánjak meg semmit… egyszer minden nap ilyen jó lesz… ezek zengnek a fejemben, újra és újra, megszólalva, már kicsit idegesítő ismétlésként. De tetszik, örömmel tölt el, amit mondd, és ha ez tényleg így van, hát vele tartok, megkérem, hogy tanítson, hogy legyek olyan, mint régen, sőt jobb. Hisz ő biztosan tudja, hogyan kell ezt csinálni. Talán ha szépen megkérem, a szárnyai alá vesz. Egy halvány mosollyal az arcomon engedem el őt, majd megköszörülöm a torkom és megszólalok.
- Szóval… ha jól értettem az előbb, akkor nem untatlak ^^ És nem is tűnök túlságosan reménytelennek. – mondom neki, majd kétségbeesetten veszem tudomásul, hogy nincs nálam a koktélos pohár.
Ugye nem ejtettem a vízbe? Pedig még félig volt! Fejvesztve kezdek forgolódni, majd lebukom a víz alá és úgy keresgélek tovább, de nem találok semmit. Még nyomokat sem. Akkor remélem, ez azt jelenti, kint van, a parton. Amint odakapom a tekintetem, hirtelen ott sem látok semmit, így ijedten szólalok meg.
- Leriat! No puedo encontrar mi vaso de cóctel! – nagy aggodalmamban észre sem veszem, hogy spanyolul beszélek.
Végül aztán mégis meglelem és a medence szélére kiülve iszogatni kezdem, arcomon egy elégedett vigyorral. Fogalmam sincs, hogy tudok egyszerre önfeledten mosolyogni és magamba táplálni ezt a finomságot, de a lényeg, hogy tudom csinálni *.* Incsi-fincsi italocska, ez a világ legjobb dolga! És még rímel is Cool

Mikor az utolsó csepp is eltűnik a pohárból, megragadom a férfi karját és kihúzom a medencéből, majd még mindig az ő kezét szorongatva indulok el a csúszdák felé, hogy újabb szórakozásra leljek. Bár néha elég nehezen kerülöm el a találkozást a megduplázott táblákkal és oszlopokkal, sőt egyszer még meg is botlom a saját lábamban, valamilyen varázslatos módon sikerül elkerülnöm az elhasalást.
- Jössz velem? Csússzunk együtt, Leriat, kérlek! – könyörgök neki, mint egy kisgyerek a bátyjának, aki vele jött az Aquaparkba, mert a szüleik nem engedik egyedül.
Válaszát meg sem várva, betuszkolom a kétszemélyes gumibigyó első ülésébe, majd én is beülök mögé és ellököm magunkat. Szédületes sebességgel csúszunk a vízzel áztatott csőben, én pedig megmámorosodva vigyorgok és sikongatok. No meg csodálkozom, hogy a tető még nem szedte le barátom fejét. Amint becsapódunk a vízbe, pattogunk egy párat, majd ügyesen, vagy éppen ügyetlen módon felborulunk, amikor én az utolsó visongom. Ám sajnos nem vagyok elég gyors, így amint az átlátszó folyadék alá merülök, a víz beleömlik a tüdőmbe. Elég kellemetlen élmény, meg kell, valljam. Tökéletesen kétségbe esem, azt sem tudom, mi van merre, hová ússzak, hogy végre oxigénhez jussak. Hiányzik a levegő T-T Segítsen már valaki, azt Istenért, még a végén nem ihatok több olyan epres csodát!

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Szer. Jan. 12, 2011 9:16 pm

A Bábmester és a fejvadász találkája

Milyen ragaszkodó. Hm..szeretethiány. Micsoda sebek mondathatják ezt vele. Teljesen abszurd ez az egész. Igen kegyetlen bábmesterként becézett arrancar, most karjaimba omolva, könnyezve, azon siránkozik, hogy örökké mellettem akar maradni. Hmm vagy én vagyok ennyire vonzó egyéniség, vagy az alkohol valóban öl, butít és nyomorba dönt. Háhá, ez azért tetszik. Ez a hirtelen nekem zúdított töménytelen szeretet szerű hamis kis illúzió, azért kijózanított kissé. Nem szabad hogy elködösítse a szemem. Nem szabad alábecsülnöm őt, mert ha egy pillanatig is elhiszem róla azt, amit mutat, nos valóban a bábja leszek. Most már biztosan vannak vele céljaim. Amit mondtam komolyan mondtam. Valóban lehet ilyen minden nap, de akkor minden naphoz így kell hozzáállni. Ma úgy jöttem ide, hogy nem fogok kardot ragadni, nem fogom magam semmi felidegesíteni, nem fogom a kisujjamat sem mozdítani. De ha minden nap ilyen lenne, ezt is megunnánk egy idő után. Pontosan tudom, hogy képtelen lennék elviselni hosszabb ideig egy ilyen valóságot. Adora-chan sem lenne képes. Mi már megkóstoltuk a vér ízért, és nagyon élveztük. Semmilyen más élvezet nem hasonlítható ahhoz. Márpedig én soha, de soha nem mondanék le a vadászat öröméről. Kutatni, követni, megölni. Imádom. Sosem lehet megunni. Én ebbe születtem, ebbe haltam meg és halálom után sem ismerek más. Született gyilkos vagyok, mondhatni. Ha meghalok másodjára, a lelkem a pokolra kerül, de nem szándékozom mostanság elkárhozni. Ebben a félig kárhozott köztes létben kifejezetten jól érzem magam. Hueco Mundo igazán testhez álló nekem. Kicsit olyan mintha csak azért éltem volna, hogy halálomig már meglegyen mindenem ami ide kell. Igen. Szeretem ezt a sivatagot. Az ilyen napok mint ez, csak kis illúziók, torzított tükörképek csak. Nem is igazán én vagyok ez, ez az arcom, mint amilyennek emberként kellet volna lennem. De nincs az a víz, vér, idő, ami lemosná lelkemről a ragadozókra jellemző dögszagot. Imádom ezt. De lám ez a kis könnyed álom visszaránt, illene válaszolnom.
- Nem létezik örökké Adora-chan. Minden változik lassan, én is ,te is, semmi sincs örökké. - mondtam csendes nyugodt szavakkal.
- De nem kell aggódnod, addig lehetsz mellettem, míg csak szeretnéd. Ennél szabadabb, mint most vagy, már nem nagyon leszel Smile

- mondom ahogy a vállát megsimítja a kezem. A lelkét most nem tartja láncon emberi korlát, talán láncon tartják más arrancarok. De lenne más választása is igazából, még ha kockázatos is. Inkább vállaljuk a kopó szerepet, minthogy innen eltűnjünk, mert igazából a lelkünk mélyen szenvedélyesen imádjuk ezt a létet. Engem is csak ez vesz rá arra, hogy meghajoljak mások akarata előtt, mert imádom a vérszagot. Mikor keresi a koktélját, lágyan a kezébe adom a háta mögül. Ha már részegek vagyunk, akkor már adjunk az érzésnek, ma legyen ez ilyen nap. Nekem sem fog ártani az ő fiatalsága. Már el is felejtettem milyen is ez. Egy kis emlékeztető nem árt, elvégre szinte kortalanok vagyunk. Ma megadom magam Very Happy

.
- Hát hogyne Very Happy

.- vigyorodok el mikor karon ragad eme ifjú titán. Ellentmondás tűrően elrángat. És már suhanunk is lefelé. Aztán zutty a vízbe. Felszabadító, gátlástalan, abszolút pukkasztó. Kedvemre való. Eszembe is juttatott egy régi képet. Mikor még az emberi világba ruccantam ki így szórakozni. Aizen előtt más volt ez a világ. Ez a park sem volt itt, de akkor sem vetettem meg magamtól egy kis lazítást. A víz alatt lebukok és felhúzom Adora-chant. Lelkes mosollyal nézek rá. Nagyon rég éreztem ilyet. Furcsa régi ismerősként köszöntött rám. Ez a lány rossz hatással van rám, a poén, hogy egy kicsit se bánom. Kit érdekel.
- Adora-chan... mit szólnál, ha azt mondanám ruccanjunk ki az emberi világba? Megtanítalak szörfözni Very Happy

. - néztem rá. Remélem kapható erre az ötletre. Tudok egy kis érintetlen partról ahol hatalmas hullámok vannak. Portugáliában van, régebben oda bujtunk el a bandával, amikor nagyon forró volt a lábunk alatt a talaj. Szóval az egy amolyan kis személyes szentély. Most kedvem van vele megosztani. No meg ott nem lennének mások, sokkal jobban kiengedhetnénk.

// folytatás itt //

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Pént. Jan. 14, 2011 6:24 am

A Bábmester és a Fejvadász találkája

Nyugtatgatására kicsit lehiggadok, sőt még a koktélomat is odaadta, úgyhogy jelen helyzetben, a boldogság így nagyjából teljes, ez a nap tökéletesebb, mint gondoltam ^^ Hívásomnak szerencsére nem áll ellen és mi már csúszunk is lefelé *.* Én rettentő szerencsétlenül járok, hisz a víz alatt ragadok, ám hamarosan megérzek a testemen két erős kart és a fejem már ki is bukkan a vízből, Leriat-nak köszönhetően. Én hősőm, megmentette az életem *.* Úristen, miket gondolok én o.O Kezdek kijózanodni, ha már magamra szólok. Biztos a víz miatt van. Ez nem jó, nagyon nem jó! Gyorsan innom kell még valamit.
- Leriat, én hősöm! Megmentetted az életem *.* - nézek rá a szememben csillogással, majd ölelgetni kezdem.
Mit csinálok? Egy másik arrancart szorongatok, megőrültem?! De ma szabadnapon vagyok, ez nem fontos. De akkor is, csak egy órája ismerem! Nem lényeg, eddig egész jól tűrte, ez után sem fog megróni érte. De hát a büszkeségemről van szó! Úristen O.O

A józanságom és a részegségem veszekszik… ez már súlyos. Barátom kérdésére ügyet sem vetve pattanok ki a medencéből és veszem az utam a pult felé, hogy rendeljek még legalább két olyan epres valamit, egy kicsit több rummal. Leriat-ot is magammal rángatom és neki is kérek egy pohár mohitot. A csapos hamarjában ki is szolgál minket, ismer már engem annyira, hogy ne merjen csigalassúsággal dolgozni, bár még csak egyszer találkoztunk. Mosolyogva megköszönöm neki az italokat és az egyik pohárból gyorsan fel is szippantom a benne található rózsaszínes folyadékot. Máris jobban érzem magam ^^
- Jaj, mit is mondtál? Ja, igen, hogy megtanítasz szörfözni… jó, benne vagyok, menjünk ^^ - nézek rá, máris egy piros pamaccsal arcomon.
Megtanulok szörfözni, de jó *.* Olyat még sosem csináltam, szívesen kipróbálom. Bár úgy tudom, nem olyan könnyű, de én ezt is meg tudom tanulni, biztos vagyok benne. Annál tökéletesebb vagyok, minél többet tudok a többieknél, ez is egy előrelépés. Talán még meg is szeretem. Ilyen állapotban úgyis megcsinálnék mindent, így erre is szívesen vállalkozom. Majd megkérdezem Leriat-ot, milyen ilyen érdekes tudás van a birtokában még. Olyan nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok, milyen ott állni, a szörfdeszkán és menekülni a hullámok elől *.* Biztos felemelő érzés! Vajon ő mennyire tud? Na, lényeg ami lényeg, hogy meg tudjon rá tanítani, aztán majd legfeljebb segítünk egymásnak! Legalább visszaadhatom neki azt a sok jót, amivel eddig megajándékozott. Hiszen tényleg sokat kaptam tőle és van egy olyan érzésem, hogy még többet fogok később. Hiszen azt mondta, kettőnk útja sokáig együtt fog még haladni *.* Ha hazudott, felkutatom, elkapom, megkínzom, megölöm, majd megeszem. Nem menekülhet előlem és nem fog érdekelni, hogy most jóban vagyok vele. Egy elégedett vigyorral az arcomon fogom megfosztani a fejétől, ezt garantálhatom neki. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen egyelőre jól megvagyunk, nem hazudott nekem, így nincs szándékomban megölni. Szép is lenne -.- Eme gondolataimról eszembe jutott egy jó ötlet, talán barátomnak is tetszik.
- Mondd, nincs kedved a kis kiruccanásunk után elmenni, vadászni? *.* Biztos megéhezel addigra te is. Mit szólsz? Már ha… nem sértelek meg. Hisz úgy hallottam, egy fejvadász általában egyedül dolgozik. – lelkesedésem egy pillanat alatt csap át csalódottságba, pedig még nem is mondott semmit.
De biztos le fog dorongolni, hogy nincs szüksége társra T-T Azt nem akarom, én csak kérdeztem valamit! Olyan rossz érzés lenne, ha csak egy kérdés miatt utálna meg ennyire. Gyorsan megrázom a fejem, hogy kiűzzem belőle zavaró és elszomorító gondolataimat, majd tovább iszogatom a második kelyhet, mivel az elsőből már kiszippantottam a tartalmat.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Kedd Jan. 25, 2011 7:53 am

a Jeti mester és a Padalávaló találkozása

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból és elindultam a fürdőmbe, hogy megvizsgáljam a fejemet. Mikor belenéztem a tükörbe enyhén kaptam szívbajt. A hajam az égnek állt és a szemeim alatt akkora táskák voltak, hogy csak, na. A fejemet egyből benyomtam a csap alá és bevizeztem, hogy lelapuljon a hajam, mert már egy jó kis strandolás volt betervezve és hát a Hatodik Espada nem mehet ki a nyilvánosság elé ilyen debil fejjel! Surprised

Miután tökéletesen lelapult a hajam a víztől kihúztam a fejemet a csap alól és megráztam, mint egy kutya. Biztos vicces látvány lehetett, ahogyan a fekete hajam jobbra-balra ingázik a fejemen. Miután úgy döntöttem, hogy eléggé száraz a hajam-kimentem a szekrényemhez felöltözni. Hosszas kotorászás után felkaptam egy testre feszülő fehér trikót és egy úszónadrágot, ami inkább halászgatyára emlékeztette az embereket, mint úszógatyára. Miután megnéztem magam a tükörbe elmosolyodtam, hiszen végre nem abban az unalmas fehér öltözékben kell lennem. Szeretem a szabadnapokat, mert akkor azt csinálhatok, amit akarok. Már csak egy fraksón kéne, akit csicsáztathatok vagy valami mikor olyan állapotomban vagyok! Surprised

Miután megcsodáltam magam a tükörben összepakoltam a legfontosabb dolgokat egy táskába majd fogtam magam és elindultam az Auqa park felé. Reménykedtem abban, hogy találok egy jó kis helyet, mert eddig ahányszor voltam mindig fullon volt az egész kóceráj.
Mikor odaértem boldogan láttam, hogy most nincsenek olyan sokan, mint a múltkor. Mondjuk, ha olyan sokan lennének egy baraval csinálnék, magamnak helyet vagy nem tudom... Körbenéztem, hogy van e valahol egy ismerős arc, de senkit se láttam. Előkaptam egy törülközőt a táskámból és leterítettem majd letelepedtem. A trikómat lekaptam, hogy legalább a felsőtestem barnuljon. Természetesen, mint minden férfi én is a bikinis csajokat hajszoltam a szememmel majd miután meguntam felálltam és elindultam az egyik medence felé. nem voltak benne sokan, de éppen ezért támadtam be azt. Páran látták a hatost a köldököm alatt ezért félre ugrottak vagy meghajoltak meg satöbbi. Ezekkel a barmokkal nem foglalkoztam bár örültem neki, hogy behódolnak előttem. Lehet, hogy ezek közül kéne fraksónt választanom. :/ Körül belül húsz percig áztattam magamat majd fogtam magam és egy egyszerű sonidoval visszamentem a helyemre és lefeküdtem napozni.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Kedd Jan. 25, 2011 8:41 am

a Jeti mester és a Padalávaló találkozása

Unalom már megint. Mindig ez van, felkellek és a napom végig unalmas. Iszok általában egy kávét, és közben cigizek(igen visszaszoktam) utána, mars a WC-re mert a kávé és a cigi megmozgatja a gyomromat. A WC-n általában megjárom, mert Csontos mindig bejön, olyankor meg nem nagyon megy a dolog. Volt arra is példa, hogy a kis mocsok úgy megijesztet, hogy leestem a WC-ről. Mondhatom nagyon örültem neki, akkor volt az első, hogy rendbe kellet hozni a szobám falát, mert a kis dög elugrott a támadás elől, és a fal látta a kárát. Remek volt nagyon, de hát a munka nemesit. De sajnos ma megint nincs mit csinálnom. Letusolok, megszárítkozok, eszek pár falatot, felkapok egy vörös inget, persze nem gombolom be, így kényelmesebb, egy sötétkék úszónadrágot és kész is vagyok. A honom alá csapok egy plédféleséget, és vár rám az Aquaprak. Már várom, hogy láthassam a sok lenge öltözetű arrancart, majd elkápráztatom őket valami kamu szöveggel és lesz is esti programom. Vidáman fütyörészve érkezek meg, á de jó, nincsenek sokan. Ledobom egy szabad helyre a plédemet, és már megyek is csajozni. Kezdetnek egy vörös hajú kellemes tüdővel ellátott arrancarhoz megyek. Ezer wattos mosoly.
- Helló szívi, tudod mi benned a jó? Hogy szép nagy a mellkasod, és az a fajta, amin nincsenek erek. – erre kaptam egy nagy pofont, a tenyere nyoma vöröslik is az arcomon. – HÉÉÉ!! Azt mondtam nem olyan. Eh nők.
Irány egy másik, legyen ez a kis fekete. Szépen odasétálok sajgó arccal.
- Hali drágám. Kitalálom mi a horoszkópod. Hmm, ikrek?- csat egy újabb pofon. – Hmm, talán vízöntő. –jött a párja is. – De tuti hogy nem szűz. – bamm, ez bizony nem jó ponton ért rúgás.
El is dőlök, mint egy babzsák. Hát ennyire nem vevők a nők az udvarlásra? De nem adom fel, csak vannak, akiknek jó a humorérzéke. Na ott van három másik csaj, megyek oda.
- Héé, tudjátok mi hiányzik belőletek? Hát én. – vigyorgok és közben a két hüvelykujjam a mellkasomra mutat.
Most pedig jön a futás, szerintem én ivartalanítva leszek ha elkapnak. Futok át az egész Aquaparkon, és azt nem tudom, hogy a mostani háromhoz, miért is csatlakoztak a többiek is? Már öten kergetnek, éppen hátranézek, és nem veszek észre valakit előttem ( ez bizony Luzbel volt). Sikeresen átessek rajta, végig nyalom a talajt, és utolértek a csajok. Más nem látszik, csak porfelhő, és hogy nagyon gyorsan mozog a lábuk, főleg mivel engem taposnak. Nem tudom, hogy megunták vagy elfáradtak, de végre abba hagyják. Amikor végre eltűnik a por ott vagyok én, kicsit meggyötörten. Nagy nehezen felülök, és körbenézek miben is buktam fel.
- Azt a jó rohadt, mi a fenne volt ez? Eh, havibajos nők.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Kedd Jan. 25, 2011 10:20 pm

a Jeti mester és a Padalávaló találkozása

A nap egyre jobban égette a tökéletes testem ezért felültem és az ölembe vettem a táskámat, hogy előkeressem belőle a naptejet. Valahogy most nincs kedvem leégni, mert úgy elég nehéz küldetésre menni meg stuff. Most komolyan… hogy nézne már ki egy rákvörös espada egy küldetésen? Hát elég viccesen. Nekem egyelőre tökéletesen elég, ha barna vagyok.
Hosszas keresgélés után megtaláltam a szemtelen kis naptejes tubust. A mellkasomat és a hasamat még be tudtam kenni, de a hátam az már egy kicsit problémás dolog volt. Körbenéztem, hogy van e valaki talpon mikor megakadt a szemem egy lányon. Elég csinos volt meg minden, de nekem most csak arra kellett, hogy bekenje a hátamat. Megvártam, míg felém fordul majd egy intéssel jeleztem, hogy jöjjön oda hozzám. Nem nagyon tetszett neki, hogy ugráltatom ezért fogtam magam és megmutattam a köldököm alatt található hatost és a kardomat. Láttam a rémületet az arcán és ez tetszett, mert a csajon láttam, hogy most már bármire képes azért, hogy ne öljem meg.
A kezébe nyomtam a naptejet és hasra feküdtem. Éreztem, ahogyan a hideg krémet a hátamra nyomja és finom masszírozás formájában elkeni a hátamon. Élveztem, hiszen a hátam már egy ideje be volt állva és most eme isteni masszázstól tökéletesen éreztem magam. Miután a lány végzett intéztem felé egy húszezer wattos mosolyt majd megköszöntem a kedvességét. Miután mindent elrendeztem magam körül felkaptam a napszemcsimet és ismét elkezdtem süttetni a hasam.
Mondtam már, hogy imádom a szabadnapjaimat?! Ha nem akkor most mondom. Végre olyan ruha van rajtam amilyet n akartam felvenni és végre oda mehetek, ezen a napon ahova csak akarok. Mondjuk Karakurába nem sok kedvem van menni, mert amilyen szerencsés vagyok, egyből kifogok egy csapat shinigamit és akkor ott tartunk, hogy nuku szabadnap. Na, de ilyenekre most nem szabad gondolni, mert a végé a zsíros hajú megint megtalál valami baromsággal.
Elkezdtem fészkelődni, mert valahogy most egyik póz se volt kényelmes. Nem tudom miért, de fogtam magam és hasra feküdtem. Ez volt az egyetlen olyan fekvési pozíció, amit most kényelmesnek találtam. ~Már csak egy jó bula hiányzik alólam.~ gondoltam majd behunytam a szemem, hogy szundítsak egy kicsit. Már majdnem elaludtam mikor valaki átesett rajtam. Szerintem nem nagyon nézte meg, hogy kiben esik el. Felpattantam és dühtől szikrázó szemmel mentem oda ahol éppen a lányok taposták. Amikor megláttak a lányok megijedtek és elszaladtak, de az áldozatukat otthagyták a földön fetrengeni. Azt hittem, hogy az a srác onnan már nem fog felkelni, de nagy meglepődésemre felült és körbenézett. Megfogtam és a nyakánál fogva rángattam fel a földről.
-Miért nem nézel a lábad elé, bazdmeg? Ha nem vetted volna észre átestél rajtam a Hatodik Espadan!- ordítottam le a fejét majd enyhén meglöktem.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Szer. Jan. 26, 2011 1:57 am

a Jeti mester és a Padalávaló találkozása

A szerelem fáj, nagyon is fáj. Főleg ha öten vannak, akik ezt a fájdalmat okozzák. Kapok én mindenhová egy talpat, arc, gyomor, ágyék, kéz, amit csak ellehet képzelni. Nem is a fájdalom a rossz, mert azt elviselem, de ez a nagy elutasítás, na, az a kellemetlen. De férfi vagyok, elviselem ezt, de már várom a szabadulást. Nem tudom miért hagyták abba, de hálás vagyok érte. Nagy nehezen felültem, körbenéztem, kérdeztem is. Választ is kaptam, csak nem abban a formában, amire számítottam. Egy kellemes kis szorítást éreztem a nyakamon. Eh, ki ez a vadállat? Aki így segíti fel a másikat, ilyen durván és kegyetlenül? Valamennyire kótyagos vagyok még mindig, de felfogtam, amit mondott. Taszít is egyet rajtam, de legalább már a nyakamat nem fogja. Felemelem az bal mutató ujjamat.
- Egy pillanat, és letépheted a fejemet. – rendbe kell hoznom magamat.
Sonidoval egy medencéhez megyek, és a fejemet belemártom. Fél percig benne hagyom, csak hogy lejöjjön a vér az arcomról. A hajam is tiszta kócos, poros is vagyok, nem kellemes ez. Kihúzom a fejemet a víziből, megborzolom a hajamat, majd hátrasimítom. Na, mehetünk vissza ahhoz az illetőhöz, akiben felbuktam. Legalább már egy fokkal kellemesebb a megjelenésem. Hogyan csábítsak el nőket, ha véres az arcom és kócos a hajam? De visszatérve arra, akiben felbuktam. Csak nekem lehet ekkora mázlim? Pont egy Espada az, akiben sikerült. Szám szerint a Hatos, pech, nagyon nagy pech. De azért nem fogok megalázkodni vagy bármi ilyesmi. Ő volt az útban és nem én.
- És akkor meg mi van? Te feküdtél itt, simán eltudtál volna kerülni. Nem kéne azonnal fojtogatni olyan szerencsétleneket, akik véletlenül menekülnek pár nő elől. Miközben a nők is ok nélkül kergetik. – na azért majdnem ok nélkül volt.
De nem tehetek róla, ha ilyen alacsony az ingerküszöbük. De azért én is értelmes vagyok, visszaszájalok egy Espada-nak? Tényleg az a nagy pofám fog egyszer a sírba vinni, erről én nem tehetek. Néha gyorsabban jár a szám, mint kéne. De gyorsan gondolkozunk, még mielőtt a fejem elhagyja a testemet.
- Ja, a nevem Karasu Vex, Arrancar 87. Csak hogy tud kinek is készülsz leszedni a fejét. Őőő, más azt hiszem nincsen, Espadam az nincs, ezért nem kell aggódnod, őő fontos nem vagyok Aizen-samának, hmm, bosszúszomjas nő nincs. Ja, igen, és a kutyámra majd vigyáz, ha megkérhetlek, kösz. Jöhet. – tárom szét a karomat.
Könyörögni nem fogok, félelemét nem mutatok. Szép életem volt eddig, volt benne harc, nők, egy kutya, pár érdekes kaland. Mi kellene még az életemben? EH, gondolom az, hogy ne haljak meg. De ha már voltam olyan hülye hogy beszóltam, és nem hunyászkodtam meg, akkor szerintem magamnak köszönhetem ezt. Bár egy cigi jár az áldozatnak, ezért mielőtt lerobbanna a fejem, megint csak emelem az ujjamat.
- Ácsi, egy cigit még elszívnék. – nyúlkálok a nadrágom zsebében, és előveszem a cigit, a számba rakok egy szálat, meggyújtom, és elégedetten fújom ki a füstöt. - Na, most jöhet.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Szer. Jan. 26, 2011 6:53 am

a Jeti mester és a Padalávaló találkozása

Már-már baszottul reménykedtem abban, hogy a kis pondró fejű arrancar bocsánatot kér vagy valami, de neeem neki egyből pofázni kell. Most komolyan… hogy lehet valaki ekkora balfasz? Elmondtam neki, hogy kibe botlott, de mintha meg se hallotta volna. -.-’ Még soha életemben nem találkoztam egy ekkora retardál kis majommal, aki ilyen bátornak hitte magát.. ha meg volt ilyen, akkor azokra azért nem emlékszem, mert beleépítettem őket a földbe, de ez a muksóka most örülhet, mert nem vagyok darálós kedvembe sőt! Surprised

Ha jól hallottam azt mondta, hogy nincs espadaja ami nekem csak jó, mert befoghatom magamhoz! >.< Remélem örülni fog a kegyelmemnek és jól fog szolgálni, mert ha nem akkor biztosan beleépítem, valamelyik medencébe vagy nem tudom, de biztos meg fogja bánni ezt a hang nemet.
Kicsit nagyon szemtelen volt, mert még rá is gyújtott úgy, hogy engem meg se kínált. Mondjuk, nem dohányzom, de az most mellékes. Én csak vízipipázom, amikor úgy tartja kedvem, de mostanában azt se nagyon tettem, mert elfogyott a szenem és még lusta voltam venni. Lehet, hogy miután befogadtam ezt a kis mitugrász lelépünk bevásárolni, mert mostanában mindenből kifogytam. :/
Ellazítottam az izmaimat majd egy mosoly kíséretében leültem.
-Ha jól hallottam nincs Espadad… ezen változtathatunk, ha van kedved hozzá. Szívesen szárnyaim alá veszlek, ha gondolod.-mondtam mézes-mázos hangon majd intettem neki, hogy üljön le mellém. Ha leül mellém az csak jó, mert akkor közelebb kerültünk egymáshoz, mint barátok. Fogtam magam és benyúltam a táskámba. Ha jól emlékeztem beraktam pár dobozos sört mikor elindultam a szobámból, de nem biztos.. lehet, hogy az a múltkor volt vagy nem tudom….
A kezem olyan vadul kutatott a kis táskámban, mint még soha. Én is meglepődtem, hogy ilyen gyors is tud lenni a kezem. Bezzeg harc közben olyan lassan mozog, mint egy csiga! O.o Na, majd edzek rá, hogy gyorsabb legyen. A hosszas keresgélésnek meg is lett az eredménye. Találtam két dobozos sört. Az egyiket átnyújtottam Vexnek a másikat pedig megtartottam magamnak.
Kinyitottam és a jól megszokott sercegés jelezte, hogy már ihatom is az isteni nedűt. Ha harc közben iszom, akkor csak úgy hívom az alkoholt, hogy célzó víz, mert részegen sokkal jobban tudok harcolni. Nem tudom miért van, de majd erre i edzenem kell. Miután ittam két kortyot eszembe jutott, hogy én még be se mutatkoztam csak annyit mondtam szerencsétlennek, hogy a hatodik espada vagyok. Mondjuk ebből már ki kellett volna találnia a nevem, de az most mellékes. Felé fordítottam a fejemet.
- Luzbel del Admarth Pablo, Sexta Espada.- mondtam majd kortyoltam még egyet asörömből.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Szer. Jan. 26, 2011 7:31 am

a Jeti mester és a Padalávaló találkozása

Várok, és csak várok, de nem érkezik se ütés, se egy Cero. Nocsak, talán még is élni fogok tovább? Remek, ez számomra jó hír és Csontosnak is. A gazdája megmarad és van kinek szétrágni a papucsát, és belevizelni is. Nagyon szereti valamiért a papucsaimat, megfigyeltem, hogy gyakran vagy a cipőimre fekszik, vagy egy papucsra. Arra tudok gondolni, hogy a szagomat követi, talán ha érzi valamin a szagomat az megnyugvást ad neki. Mondhat bárki bármit, a kutya nem csak az ember leghűségesebb társa, hanem az Arrancaroknak is. Remélem, soha nem fejlődik tovább, főleg mert ha sikerül neki, és erősebb lesz, mint én. Nos, akkor lehet, nem fogja díjazni, hogy gyakran belevertem az orrát a végtermékbe, amit magából kinyom. Eh, rossz belegondolni, hogy lehet velem is megcsinálná. Belenyomja az orromat abba, amit kinyom. Na azt már nem, szerencse hogy kasztrálni nem kasztráltam. Végignézek a Hatoson, a testtartásából arra következtetek, hogy lenyugodott. Tényleg túl fogom élni? Hm, lenne az Espadam? Érdekes, és üljek le mellé? Remélem, nem akarja átradírozni a heteroság fogalmát? Mert akkor inkább megölhet. Semmi kedvem ahhoz, hogy azt kérje tőlem, hogy olajozzam be a testét, vagy hajoljak le a szappanért…és persze csak véletlenül dugta be oda mi? De nem leszek nagyobb farok, inkább leülök mellé, és szívom továbbra is a cigit. Mit kereshet ennyire gyorsan? Remélem nem a Vazelint? Hú, nem, csak egy sört ad, oké tuti nem akar átradírozni semmit, hiszen sört is iszik. Elveszem a nekem kínált sört, amit felbontok, és egy halk szisszenéssel jelzi, hogy fogyasztásra kész.
- Köszi. Épen van, kedvem lenne, betegszabi van? – kérdezem vigyorogva.
De mi dolga lehet egy fracionnak? Oké, az Espadaja mellet kell lenni általában, de azon felül? Takarítani nála, WC-t pucolni, kivinni a szemetet, bevásárolni neki? Ha pedig nő lenne, akkor más extra szolgáltatást nyújtani neki? Bár az nagyon nem lenne ellenemre, sőt azt nagyon is élvezném. Neki már bekenném a testét olajjal. Majd csak kiderül mi is lesz a munkám. Kiveszem a cigit a számból és iszok a sörből. O sötét anyám, ismét iszom gonosz kebled csodás tejét. Nem, nem szabad megint alkoholistának lenni, elég volt egyszer, a cigire is visszaszoktam. Az is hiba volt, nem maradok inkább csak az alkalmi piálásnál. Ha van alkalmam iszok Very Happy

. Már a teljes nevét is tudom, Luzbel del Admarth Pablo, a Sexta Espada. Szép csengésű név. Ismét szívok a cigimből, és immár az új főnökömre nézek. Az új Boss-ra, bár, ő a főnököm, de Aizen-sama is. Tehát két főnököm van, de inkább a Hatosra fogok hallgatni.
- Na, és mi legyen az első dolgom főnök?

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Pént. Feb. 18, 2011 7:20 am

Találkozás egy újabb Espadával / Eliziana Aberquero/

Haj, megint egy unalmas napnak nézek elé, mit is csinálhat az unatkozó arrancar? Nem tudom mások mit szoktak csinálni, de én bevetem magamat már majdnem a törzshelyemé vált Aquaparkba. De tanulva a múltkori esetből, nem fogok beszólni egy nőnek se, nem akarom, hogy beledöngöljenek a talajba. Miért nem? Mert fáj, azért nem akarom. Mivel nem hideg helyre megyek, ezért csak egy sötétkék rövidnadrágot veszek fel és egy papucsot. Ez jó lesz majd ahhoz, hogy ne nekem kelljen a nőkhöz menni, hanem majd, hogy Ők legyenek azok, akik nedves alsóval közelednek felém. Felkapom a hűtőtáskámat, amiben pár dobozos sör van, és néhány üveg sima limonádé is. S egy sima táskát is, abban pedig pár szendvics van, és egy kis édesség, tökéletes, irány az Aquapark. Csontos is jönne velem, de a múltkori rosszalkodása miatt ma itthon marad, enni kapott, inni is, maradhat nyugodton. De miért van egy érzésem, hogy mire hazaérek, megint csinálhatok egy nagytakarítást? Na mindegy, majd csak lesz valahogyan. Vidáman fütyülve kezdem meg a rövid sétát az Aquaparkba, már az ott dolgozok(gondolom, ők takarítanak meg ilyenek) ismerőskén kezelnek, mosolyogva integetnek, én pedig viszonzom azt. A szokásos helyemre megyek, ami annyit jelent, hogy egy szabad napágyra. Lepakolom a cuccomat mellé, és kényelmesen végigdőlök az ágyon. Aj de jó is ez. Mosolyogva nézem az elhaladó szebbnél szebb arrancar hölgyeket. Haj, szerencsére nincsenek itt azok, akik a múltkor olyan kellemetlenül beledöngöltek a talajba. Ha nagyon perverz lettem volna, akkor élveztem volna a helyzetet, de nem vagyok nagyon perverz, ezért is csak szenvedő alanya, és nem élvező alanya voltam az egésznek. De erről most nincsen szó. Ideje hogy csobbanjunk egyet a medencében. Felkellek az ágyról, és irány a medence, amikor a széléhez érek, csak egyszerűen bele dőlök. Mennyire csendes itt a víz alatt, és békés. De nem lesz majd az, amikor felmegyek a felszínre, és megkapom a lecseszést, amiért csak így figyelmeztetés nélkül csobbantam, és fröcsköltem össze mindenkit. Előbb vagy utóbb túl kell esni rajta, felúszok a felszínre, és jé, nem kiabálnak, csak méregetnek. Ez csak nekem jó, kimászok a medencéből, vissza a cuccomhoz, ismét elnyúlok az ágyamon, kiveszek a hűtőtáskából egy üveg limonádét, a sima táskámból pedig egy szendvicset, nyami, vajjal van megkenve, van benne paradicsom, uborka, és finom húsi, a bajnokok reggelije. Jóízűen beleharapok, megrágom a falatot, lenyelem, és iszok rá egy kis limonádét.
- Haj, ezt megtudnám szokni. Nyugalom, pihenés, marha jó dolog ez a pillanat.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Pént. Feb. 18, 2011 8:10 am

Férfiak? Ugyan már...

Egy kifejezetten hangos sóhaj szakadt fel a tüdőmből, miközben az aquaparki bárpult előtt üldögélve az egyre fogyatkozó üdítőitalomat néztem. Sohasem gondoltam volna, hogy a szobám édes és drága megnyugtató és védő érzetét fel kell cserélnem arra, hogy bikiniben üldögéljek egy ilyen nyilvános helyen. Sajnos muszáj volt ezt megtennem, mert valami belső erő arra buzdított, hogy ez most kell nekem. Viszont azt hiszem ezen alkalommal megtanultam, hogy az ilyen belső erőkre nem érdemes hallgatni. De ha már itt vagyok akkor mégsem mehetek vissza, vagyis visszamehetnék de azt hiszem inkább kiélem a társasági életemet a következő pár száz évre. Szerencsére ez nem is olyan nehéz, hisz senki sem mer a közelembe jönni és a csapos is ugyan azt a poharat tisztogatja már fél órája. Lehet, hogy titokban újra meg újra összemocskolja, hogy sehogy se terelje magára a figyelmemet. Olyan mintha mindenki rettegne tőlem, pedig csupán egy tizenéves lánynak nézek ki és nincsenek csúnya szarvaim, vagy villás farkam. Igaz, hogy ha úgy adódik a helyzet akkor egy sima arrancar bordáját el tudnám törni egyetlen ütéssel, de mi haszna lenne. Nem vagyok éhes, úgyhogy ilyesfajta fölösleges megmozdulásokat nem fogok véghezvinni.
A mások által kiadott hangos és vidám nevetések, ordibálások és ehhez hasonló dolgok kissé zavarják a fülemet, de nem teszek semmit. Valamiért ma nem vagyok formában, hisz most azt is kétlem, hogy képes lennék itt lemészárolni mindenkit. Pedig milyen szép is lenne az. *-*
- Fizetek!
Jelentem ki félhangosan, aminek a hatására a csapos fellélegzik. Valami összeget, amivel feltehetőleg Las Noches fejlesztéseiben segítek és nem valamelyik shinigami zsebét tömöm tele, tettem le a pultra, majd miután kiittam a poharam tartalmát felálltam és elindultam vissza a nyugágyam felé. Miután elérem azt először gyilkos pillantásokkal illetem meg azt az átkozott nyúzni való hitvány férget aki elfoglalta a nyugágyamat. el se tudom képzelni, hogy mostanában ezek mégis hol tartják a szemüket? Nem vette észre, hogy a törölközőm és a táskám is le van rakva mellé? Miután a pár pillanatnyi várakozás után sem volt képes megmozdítani a hátsóját, hogy átadja a helyét szerény személyemnek, finom de radikális mozdulattal irányítottam felé egy kellően nagy rúgást.
- Mégis kinek képzeled te magad? Nem látod, hogy ez a hely már foglalt?
Hajítottam felé a szavakat paprikavörös fejjel. Igaz lehet nem lenne tanácsos egy ilyen meleg helyen ordibálni, mert felforr a vérem és az is megtörténhet, hogy elájulok de ez most a legkevésbé sem érdekel. Engem most csupán az izgat, hogy ha ez a mezei arrancar nem kér azonnal bocsánatot akkor melyik végtagjának a kicsavarásával kezdjem el a kínzását. Mondjuk örülhetek annak, hogy ha a rúgás után képes lesz megszólalni, de remélem, hogy azért nem gyenge nagyon, mert akkor olyan érzésem lesz, mintha egy porszemet hessegetnék le a nyugágyról.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Pént. Feb. 18, 2011 9:46 am

Talán a nőket szereted?

Befejeztem a szendvicsemet, már csak az van hátra, hogy megigyam az üveg limonádémat. Szép lassan kortyolom a hideg folyadékot, egy kicsi van még benne, elrakom későbbre. Rácsavarom a kupakját, és visszarakom hűtőtáskába, és a másik táskámban kezdek keresni egy doboz cigit, meg is van, kiveszek belőle egy sálat és rágyújtok. Ezek a pillanatok, ilyenkor mindegy ki kicsoda, vagy mennyire erős, ilyenkor csak élünk ennek a békének. Lehunyom a szememet, el is tudnék aludni, de csak majdnem tudnék, mert valami arra késztet, hogy nyissam ki a szememet. Lehet az a kérdés volt az oka? Hogy kinek képzelem magamat? S hogy nem láttam, hogy foglalt ez a hely? De tényleg nem láttam, mi a fenéért nem raknak rá egy táblát azzal a felirattal, hogy „Foglalt cseszed, kopj le”. Sajnos későn nyitom ki, és egy igen fájdalmas érzés keríti hatalmába a testemet. Valaki szépen telibe találta a bordáimat, szerintem lehet eltört pár, de a minimum hogy megroppantak. Szépen legurulok oldalra a nyugágyról, ennyire hevesen veszekedni egy helyért? De nem lett volna elég, ha csak megkér, hogy menjek arrább? Nem, ehelyett egy sima oldalba rúgás az egyetlen reakció. Gyorsan törökülésbe ülök, és az oldalamat dörzsölgetem, miközben fájdalmasan hunyorítok.
- Auauauauauauauauau….. – ideje megnézni ki is az, aki ennyire „kedvesen” bánt el velem. Megrázom a fejemet, és végigmérem azt, akinek a helyét elfoglaltam. Amin először megakad a tekintetem, nos, az-az alakja, csinos, igaz hogy fiatalnak néz ki, de mivel arrancar, így a kinézetéből nem kell ítélnem a korára. Az arca is aranyos, igaz most igencsak piros, remélem, nem akar felrobbanni a feje. Mert az undorító látvány lenne, és persze jutna rám is rendesen a vérből és agyvelőből, nem lenne gusztusos. A következő, amin megakad a tekintetem, nos, az a köldökénél lévő száma. Lehet nekem ilyen pechem? Egyszer valaki rendesen megfojtogatott, na, Ő volt a 6-os Espada, nekem meg amilyen pechem van, aki lerúgott a nyugágyról, az pedig az 5-ös. Amikor ezeken is túlteszem magamat, mint akit se..beszúrtak úgy pattanok fel(részben mert én is pipa vagyok, és részben mert tetszik a látvány). Átlépek a nyugágyón, és elé lépek, a fenébe, de magas vagyok. A végén görcsbe áll a nyakam, ahogy lefelé nézek rá.
- Először is. Arrancar 87, Karasu Vex, Lubel del Admarth Pablo fraccionja. Egy olyan valakinek képzelem magamat, aki csak pihengetett mindaddig, míg egy kis fúria nem rúgta oldalba. A másik, máskor ne dugd el a holmidat, mert tényleg nem látszik, hogy itt lenne. – én és az a nagy szám, Luzbelnél is valahogy hasonlóan reagálhattam le a dolgokat. Bár azt is túléltem, remélem ezt is túlfogom élni valahogyan. De most mi legyen? Beszóltam, vagyis inkább csak visszaszájaltam egy Espadának, már megint. Kifújom a levegőt, és megrándul a bal szemem sarka, eh, fáj az oldalam. De végre egy kicsit lenyugodtam, és ha még mindig élek hátrább lépek.
- Na, bocs már hogy a helyedre cuccoltam. Engesztelésként egy kis hideg limonádét, vagy sört, esetleg egy szendvicset, vagy cukrot, csokit, cigit, vagy egy vállmasszírozást? – valamivel csak kilehet Őt is engesztelni, persze nem tudom, hogy nekem mennyire is lesz, jó az amit kér, legalábbis ha nem azt akarja kérni amit felsoroltam. Persze nekem mindegy mit kér, jelenleg én vagyok a területsértő, a jelek alapján, pedig tényleg jól eldughatta a holmiját, mert én nem láttam sehol, bár most se nagyon látom. Berakta volna az ágy alá? Vagy nem is ez lenne az Ő helye? Csak az alkalmat kereste, hogy valakibe belekössön? Nem jó ez, megint sokat gondolkozok, és ennek mindig az a vége, hogy belefájdul a fejem. Nem, inkább maradok annál, hogy teszem a hülyét. Az jól megy, és amúgy is páran azt hiszik rólam, hogy az vagyok.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Vas. Feb. 27, 2011 8:32 am

Férfiak? Ugyan már...

Segített a lenyugvásban az, hogy a helyemet elfoglaló férfi a rúgásom következtében átkerült a homokos talajra. Így már sokkal elfogadhatóbbak voltak a körülmények, bár még így is volt pár kivetnivalóm, ám ezeket most nem sorolnám fel. Viszont a hirtelen és gyors közeledése akaratlanul is arra kényszerített, hogy pár lépést tegyek hátrafelé. Sokkal inkább éreztem most magam védtelen kislánynak, a magam háromszáz évével, mintsem egy erejének teljében lévő espadanak. Még az is átfutott a fejemen, hogy mi van akkor, ha meg akar erőszakolni? o.O De szerencsére ezt a buta ötletet hamar kivertem a fejemből, hisz ha megpróbálná akkor minden egyes csontját apró kis darabokra tőrném. Azt biztos nem élvezné.
- Már elnézést, miszter "nekem áll feljebb", de mint numeros és mint fraccion gondolom kéne azt tudja, hogy nem tanácsos visszabeszélni egy rangban és erőben önt fölülmúló személlyel, és főként nem egy nővel. Már csak azt meg ne említsem, hogy letegezett és.... nem vagyok fúria.
Váltottam át a megszeppent kislányból, érzelemmentes nőszeméllyé, majd az utolsó három szavamat egy újabb rúgással nyomatékosítottam. Igaz, nem értem, hogy egyáltalán miért pazaroltam az időmet arra, hogy egy ilyen alakkal egyáltalán szóba álljak, ráadásul még formális szöveget is daráljak le neki. Mondjuk a nevét sem jegyeztem meg, úgyhogy ez már egy jó pont magamnak. A felajánlását, egyszerűen figyelmen kívül hagytam. Mégis ki figyelne oda egy olyan alakra, aki nemhogy a helyét elfoglalta de visszapofázott és még sértő szavakat is használt. Ha nem unnám ennyire ezt a mai napot és, hogy azt itt kell töltenem ezen a lehetetlen helyen egy ilyen lehetetlen időpontban, akkor most biztos nem úszta volna meg ennyivel a dolgot, de örüljön, hogy nem az öreganyjának szólított, mert akkor biztos halott lenne eddig. Hassal lefelé feküdtem az immáron szabad nyugágyra, egyrészt mert utálom, hogy ha bámulnak, másrészt mert a hátamat akartam süttetni. Csak az a baj, hogy le fog égni a hátam. T_T Azt hiszem mégis igénybe kell vegyem az ingyenes szolgáltatásra hajlandó szószátyárt.
- Kend be a hátam, hotelboy.
Mondtam ellenkezést nem tűrő még mindig érzelemmentes hangon és a kis táskámból, amit most már a földről ő is észrevehetett, hogy ott van és nincs elrejtve, elővettem a naptejet, majd odadobtam neki. Remélem nem annyira tökkel ütött, hogy egy ilyen apró dolgot nem tud megcsinálni, mert akkor hamarosan ő is felkerül a halotti listámra, és gondolom majd Luzbel sem fog ellenkezni. Max. ha fog akkor majd levélbe nyújtja be a panaszt. Eddig még Cephalus-sama-n kívül nem igen találkoztam olyan espadaval akinek bármelyik szava is érdekelt volna engem. :/ Mondjanak csak amit akarnak, csupán engem kíméljenek meg a jelenlétüktől.

Tárgy: Re: Las Noches-i Aquapark Hétf. Feb. 28, 2011 2:41 am

Igen férfiak, kelünk mi is…

Kellemesnek ígérkezett ez a nap, kijöttem ide, egy kis pihenésre vágytam, a vízben is megmártóztam, ettem is ittam egy kis limonádét, minden tökéletes volt, egy dolgot leszámítva, hogy egy szép rúgással letérítetek napágyamról. Amiről kiderült, hogy nem is az enyém, hanem egy női arrancarré, akiről megtudtam, hogy egy espada. Bár igen csak nagy marha vagyok, mert ahelyett hogy meghunyászkodtam volna, inkább letámadtam, na, nem úgy, hanem feleseltem. Nem is támadnék le úgy nőket. Rárontani és nyomulni, vagy akár megerőszakolni, az nem az én stílusom, és aljas dolognak is tartom. Nincs szánalmasabb egy olyan férfinál, aki egy nőt megerőszakol. Az olyanoknak letépném a farkát, és a szájukba tömném.
- Már elnézést, missis „lerúgom az ágyról, mert nekem az tetszik”, de szerintem az se természetes, hogy egy jól irányzott rúgással adunk hangot az akaratunknak. Csoda, ha kiakadok, és így beszélek veled? Köszönheted a letegezést és azt, hogy nő létedre így beszéltem veled annak, hogy lerúgtál és….
Nem tudtam befejezni, mert megint kaptam egy rúgást. Szerintem ráírom a hátamra, vagy a homlokomra, hogy „Nők gyertek, rugdossatok, verjetek, pedig nincs is rá okotok”. Kicsit odébb értem földet, átszállva az ágy felet. Aucs, az érkezés mindig olyan kellemetlen, és ha eddig nem tört el a bordám, akkor ezek után se fog. A szemeim csiga formában keringenek, és csak elterülve fekszek. Fenébe, mekkora erő van ebben a pöttöm nőben, és milyen magasra rúg. Elég sokat gyakorolhatta, hiszen nem vagyok alacsony, de sikeresen eltalált. De nem panaszkodok jobban, mert legalább nem lábközé rúgott, az lett volna kellemetlen. Szerintem akkor is fúria, sőt inkább már boszorkánynak mondanám. Lassan megint mehetek a medencébe, a koszt le kell takarítani, és nem érdekel, hogy ott a zuhanyzó, a medence közelebb van. Most én felróhatnék pár dolgot neki. Nem válaszolt a felajánlásomra, pedig bocsánatot is kértem, na, mindegy. Hotelboy? Az meg ki a fenne? Ja, hogy az én lennék! Na, már ilyen jó viszonyban lennénk? Kapok egy naptejet is, nagy nehezen felülök, és a kezembe fogom a naptejet. Nézegetem egy darabig, már valami kis gonoszság körvonalazódik a fejemben. De ahhoz sok dolognak kell összejönni. remélem sikerül majd. Felállok, és a szabad kezemmel pedig leseprem, magamat ahol tudom.
- Oké, és mi lesz a borravaló?
Csak nem tudom befogni azt a nagy számat? Igaz most úgy mondtam, hogy a hangomban a komolytalanság hallatszik. Felpattintom a naptej kupakját, és Eliziana hátára nyomom a naptejet. Azért nem áztatom el, akkor lehet kapnék még egy rúgást. Lerakom az ágy mellé a naptejet, lassan és finoman elkezdem szétkenni a naptejet, közben azért egy kis masszírozást is beleviszünk a dologba.
- Egy kis pihenésre vágytál, és azért jötté ide? Vagy szeretsz rúgdosodni?
Valahol el kell kezdeni a beszélgetést.