Annyira azért nem lassú a felfogásom, hogy ne fogjam fel a dolgot. Bár lehet az, hogy kétszer is sikeresen használta azt, amin jár, arra hogy finoman és nőiesen meglegyintsen vele. Igen lehet ez tett be nekem, és ezért nem kapcsoltam azonnal. De teszem a dolgomat, legalábbis azt, amire megkértek, mert én ezt nem utasításnak fogom fel, hogy kenjem be a hátát. Mivel csak két személytől fogadok el utasítást, azok pedig Aizen, és Luzbel, mástól nem. Mindenki más csak megkérhet valamire, és vagy megteszem neki, vagy nem. Nem érdekel ki milyen erős is, nem az erőt tisztelem, hanem a személyt, a jellemét, magát a lényét tisztelem. Lehet akármilyen erős is, ha nincs meg benne az a kis dolog, ami miatt tisztelném, akkor nem érdekel az a személy. Talán elcseszett arrancar vagyok, olyan, akiből hiányzik a félelem, bár ez is ostobaság. Én is félek sok dologtól. Főleg a kisgyerekektől, közelednek felém a kis lábaikon, angyali kis mosollyal az arcukon, közben már azon gondolkoznak, hogyan is öljenek meg. Este bejönnének a szobámba és egy bazinagy tőrrel átvágnák a torkomat, vagy egy kötelet feszítene ki, és átesve rajta a nyakamat törném. De már megint eltértem a témától. Tehát én is félek sok dologtól, de talán annyiban vagyok más, mint a többi arrancar, hogy emberségesebb vagyok. Nem célom az esztelen mészárlás, sőt a shinigamik célnélküli gyilkolása. Megteszem, amit meg kell, de nem feltétlen vagyok tőle boldog. Most pedig vissza a jelenbe. Éppen egy kis fúria hátát kenegetem és masszírozom, ez jó dolog, bár az ismeretségünk kezdete annyira nem volt jó.
- Rendben, ahogy szeretné. Bár jómagam szeretem a tegeződést, közvetlenebb, és könnyebb ismerkedni, barátkozni. De nem erőltetem rá a tegeződést arra, aki nem igényli. Pedig néha mindenkinek ki kell egy kicsit mozdulnia. A legszebb virágoknak is kell a fény, mert különben elhervadnak és elfonnyadnak. Azt pedig nem szép látvány. A rugdosásra pedig borítsunk fátylat, lényegtelen, és csupán egy félreértés miatt történt az egész, és nem célom megismerni a többi eszközt, amihez folyamodna. A borravalónak pedig egy egyszerű köszönöm is megteszi. Lehet, annak nézek ki, de nem vagyok egy ostoba perverz, aki megpróbálná kihasználni az apró kiskapukat, hogy a saját testi vágyait kielégítse. Persze az életemet se dobnám el. -azért az meglepet, hogy bocsánatot kért tőlem. Lehet mégsem annyira fúria? Lehet tényleg nem az, akkor én tévedtem. – Elnézést kell kérnem a fúria mait. Csak kiszaladt a számon.
Érdekes, azért én is tudok meglepetést okozni, magamnak is. Talán nem vagyok annyira egyszerű jellem. Lehet, kicsit összetettebb vagyok, de ez szerintem szerencse. Tudok én normális lenni, csak nem mindig akarok. Ebben a megsavanyodott világban kellenek az olyan bolondok is, mint én. Ezek meg milyen láncok? Hm, kígyó láncok? Ahogy szépen előjöttek a táskájából, talán ez lenne a zanpaktouja? Elég egyszerű és praktikus kis fegyver. Ellentétben Orgoval, ami elég feltűnő. Most rajtam a válaszolás sora. Tényleg ilyennek nézek ki? Egy kujonnak? Elismerem, hogy mint sokan mások én is vágyok egy kapcsolatra, és néha vannak érdekes megmozdulásaim. De nem mindenkivel szemben. Vannak olyan nők, akikkel ez meglehet csinálni, és vannak, akikkel nem, és persze azok, akikkel én nem akarom.
- Nos, tényleg nem Luzbel-san küldött ide. Be kell ismernem amióta az Ő fraccionja vagyok, nos, nem történt semmi érdekes. Nem kaptam semmi feladatot tőle, és semmi mást se. Bár nagyon kedves Öntől, hogy ennyire egy kalap alá vesz a perverz férfiakkal. Elismerem, hogy érdekel a hölgyek teste, mint minden egészséges férfit, vagyis majdnem minden férfit, mert ugyebár vannak, akik a saját nemükhöz vonzódnak. De nem teljesen azért vagyok itt, hogy nőket bámuljak, ez mellékes tényező, nagyon mellékes. Azért vagyok itt, mert én is pihenni szerettem volna egy kicsit, ismerkedni, barátkozni, és ilyenek, lazítani, na és persze mert a golf nem nekem való játék. Az ismerkedés sikerült is, persze nem teljesen, ahogy én szerette volna. Ami az ágyról leparancsolást illeti. Bár mindig jobb mintha fej nélkül estem volna a földre. Nem lettem volna szép látvány. Minden csupa vér lett volna, eh, és kimosni a vért, nehéz dolog. Tudom mert a kutyám néha véresre harap, és akkor a ruhából nehezen jön ki.
Ritka, amikor így ismerkedek meg valakivel. Bár belegondolva….Luzbel is a nyakamat szorongatta, amikor találkoztam vele. Tehát ráfoghatom, hogy ezen a helyen én így ismerkedek.
- Semmi baj. A nevem Karasu Vex, és nem is várom el, hogy megjegyezze a nevemet. Nem hiszem, hogy fogunk találkozni máskor is, őszinte sajnálatomra.
Beletörlöm a nadrágomba a jobb tenyeremet, mégse krémes kézzel fogjak vele kezet. Aj de nehezen jön le, de végre csak sikerült. Lánc? Na, most ha megfogom a kezét, akkor lehet, rám tekeredik a lánc, és megint megszívom. Üsse kavics, megteszem, megfogom a kezét és finoman megrázom. Elvégre csak egy nővel fogtam kezet. Aki történetesen Adora espadája, chh, tényleg Adora, neki is oda kell adnom a bérletet. Megkérjem Eliziana-t? Nem tudom, mennyire örülne neki ha postásnak nézném?
- Örvendek a találkozásnak. Szolgálhatok esetleg egy limonádéval, sörrel, vagy szendviccsel, vagy valami édességgel, cukor vagy csokoládé? Van bőven. Egy az Emberi világba való utam során vettem. Öhm, nem tudja véletlenül Adora-chan merre jár? Tudja hoztam neki valamit, persze nincs nálam. Csak majd szeretném eljuttatni neki valahogyan. Ezért is érdeklődtem.

Kissé elkerekedett, szemekkel nézek Eliziana-ra, miért takarja el magát? De utána leesik, lássanak csodát, lehunyom a szememet és elfordítom a tekintetemet is. Rémes, nem használom ki az alkalmat, hogy ennyire közelről bámuljak meg egy fiatalnak kinéző hölgyet? Rémes egy alak vagyok, habár nem értem néha a nőket. Legalábbis az arrancar nőket, harcban is szakadhat le ruha, sőt, rengeteg ruha szakadhat le. De máskor pedig rejtegetik magukat, nem értem én ezt. Talán mert tipikus férfi vagyok, nem, mert ha az lennék, akkor éppen, hogy nézném Eliziana-t. Tehát én egy olyan marha vagyok, aki csak azt lesi meg, akiről sejti, hogy ne zavarja, vagy nyitót a dologra, de másokkal rendes vagyok. Tehát én az a pasi maradok, akire a nők haverként, esetleg, mint egy testvér, úgy néznek. S nem, mint férfi, pech. Ahogy hallom megszólalt a szégyenlős hölgy. Ismét ránézek, és a vörös feje, plusz a dobogása megmosolyogtató, de van annyi tekintet, hogy nem mosolygok, csak marad az átlagos kifejezése az arcomon.
- Értem. De lehet az ajándékomat majd maga is használhatja. Egy mozi bérletet vettem neki. Akár ketten is elmehetnek megnézni a filmeket.
Elvégre ketten is mehetnek filmeket nézni. Egy jó vígjáték, vagy egy akció film, esetleg egy horror, de tovább megyek, egy jó kis mese. Ezek mind ki tudnák kapcsolni az arrancar. Elfelejteni egy kis időre a gondokat és bajokat, hej de csodás is. Megfigyelve Eliziana-t, érdekes személyiség. Az elején egy agresszív fúriaként tessékelt odébb, utána, amikor ráförmedtem, mint ha egy rémült nő lenne, utána jött a fúria, következett utána a domina, aki ráparancsol a másikra, amikor pedig az előbb felült, mint egy félénk szégyenlős kislány, most pedig a normális nő, akiben egy kis kíváncsiság van. Nekem pedig megfájdult a fejem a gondolatmenetem miatt. Inkább válaszolok a kérdésére. Bár, letegezett, tényleg letegezett? O.o Most mi legyen? Én is tegezzem vissza? Vagy maradjak a magázódásnál? Nem tudom, inkább rákérdezek.
- Izé, az előbb letegezett. Nem zavar, sőt, ellenkezőleg, örülök neki. De akkor nekem is szabad a tegezés, vagy maradjak meg a magázódásnál? De addig is mesélek magamról. A nevem már nem titok, és az se hogy mi a beosztásom. Miket szeretek? Hú, ez nehéz kérdés, sok mindent. Az édességet imádom, szeretem a limonádét, és persze a sört is, de nem szeretek részeg lenni, ezért csak módjával iszok. Szeretem a nyugalmat, de azt is, ha történek a dolgok, szeretem a kutyámat, annak ellenére, hogy Ő általában imád megtámadni. Nincsenek titkaim, bármiről tudok beszélni ha, kérdeznek. Ezért se tudom mit is oszthatnék meg. Olyan vagyok, mint a többi lélek, vágyok dolgokra én is, nem szeretek senkivel se haragban lenni, inkább barátkozok az olyanokkal, mint én. És általában mindenkiben találok valamit, ami miatt kedvelhetem. Ennek ellenére engem leginkább elkönyvelnek a tipikus arrancarnak, de nem zavar a dolog, legalább megvan az-az előnyöm, hogy lenéznek, és tudok meglepetést okozni. És szerintem eltértem a tárgytól. Maga, te, mit szeretsz?
Inkább így kérdeztem, és ha megharagszik a tegezés miatt, remélem, díjazza, hogy először a magázással kezdtem, és csak kicsit fog belém rúgni. Matatni kezdek a táskámban, és egy csomag gyümölcsös cukrot veszek elő, a hűtőtáskából pedig egy bontatlan üveg limonádét. Kibontom a cukrot és megkínálom vele ELit.

Lehet, jobban örülne neki Adora, de lehet célzásnak is venné valamire, és viszonozni akarná, és utána jönnének a bajok. Lehet, hogy drágább dologgal hálálná meg, akkor nekem megint meg kéne lepnem valamivel. S persze ha én lövök túl a célon, akkor megint csak meglep valamivel, és ez így menne végig, akkor pedig teljesen lenullázódnánk anyagilag. Sőt, talán meg is utálnánk a másikat, és akkor elveszteném Csontos után az első barátomat. Annyit pedig nem ér nekem az egész. Inkább csak elmegyek és becsúsztatom az ajtaja alatt, ja, szerintem az lesz a legjobb megoldás.
- Gondolod? Ááá, inkább csak bedobom, vagy valami, lehet, csak zavarba lennék, lehet, az gondolja, hogy akarok valamit, pedig csak egy baráti gesztus semmi más.
Remek, hirtelen én leszek az, aki az átlagos hülyeségeinél is több hülyeséget hord össze. Nem jó ez így, valamit keresnem kéne, amivel helyre rakom magamat. Talán egy rúgás megtenné a dolgát. Hm, de ahhoz be kéne szólni neki. Akkor meg lehet, elpattan valami nála, és nem megrúg, hanem már tényleg minden csontomat összetöri. Az se lenne jó dolog, remek, már magamnak se tudok semmit kitalálni.
- Na, ja, bár itt a napnak nem csak esztétikai funkciója van? Mármint, tud barnítani meg minden, de hogy le is tud égetni. Minek csinálták ilyenre, érdekes.
Bár ezt már csak magamnak motyogom, felkapom a fejemet, mert már Eliziana nincs is itt, elindult a medencéhez. Szerencsére nem sokáig motyorékoltam, felállok és követem a medencéhez. Ő már beugrót, én pedig leguggolok a medence szélénél. Hm, a láncai itt vannak, és játszik vele. Vajon ha meg akarnám fogni a láncokat, akkor rám tekerednének, és megfojtanának? Érdekes gondolat, én se vagyok normális, hogy ilyenek járnak a fejemben. Bár inkább gondolatok, mint pengék járják át a fejemet, mert a kettő közül az első a kellemesebb. Versenyezni? Ja hogy úszni.
- Persze, miért is ne.
Felegyenesedek, és megropogtatom a tagjaimat. A bordáim azok már maguktól is ropognak, eh, az kellemetlen. Beleereszkedek a vízbe, fenne, a hajam megint kócos lesz, mindegy, majd megoldom. Megvárom, míg felkészül, és rajt. Szelem a habokat, miközben egy kérdésféleség jut el hozzám. Abba hagyom az úszást, még a „cél” előtt. Már nincs verseny? Így nem jó, nem így szeretek nyerni, azt szeretem, ha a másik belead mindent. Közelebb úszok hozzá, de azért betartva a kelő távolságot, nem hatolva be a privát szférájába.
- Az Aquaparkot? Elvagyok itt, néhanapján kijövök ide, és élvezem a semmit tevést, de nem mindig van kellemes társaságom, mint most. Bár azért néha unom én is, már ha erre érteted. Van valami ötleted, hogy merre menjünk? Persze csak ha van kedved velem mászkálni.

Igen férfiak, néha kellünk mi is…

Kúszó láncok? Na, lehet, ettől frászt kapnék, ha csak úgy hirtelen látnám. Ellenék, mint a befőtt, pihengetnék, lazulnék, és erre egy lánc csak elcsörögne előttem. Szerintem visító frászt kapnék, és a hajam is felállna. Akkor meg megint tehetnék rá 1kiló zselét, nagyon sokáig tart mire rendesen hátra simítom. Kezdetben még nem ment annyira jól, és volt rá példa hogy felállt pár hajszálam, na, igen viccesen néztem ki. Röhögtek is rajtam, de csak addig, míg nem vertem ki a fogukat. De végre már tökéletesen be van állítva a hajam. De miken nem gondolkodok? A hajamról, a végén majd elkezdek azon is fantáziálni, hogy milyen ruhát vegyek fel, meg fessem-e a körmömet? Na, azt már nem, sürgősen kell majd valami férfias téma, ha haza mentem. Figyelmesen hallgatom, amit mond, van abban valami, amit mond. Mert ha azt vesszük, egészen addig nem nagyon ismertük mi az a napfény, míg Aizen nem jelent meg.
- Igen, más szerepe nincs, és valóban a félhold az igazi égitestünk. De személy szerint nem zavar a Nap se, ha csak mesterséges, akkor se. Megvan a szerepe, bár azért az zavar, hogy soha nem megy le, mindig világos van. De inkább ne is legyen váltás, az már túlságosan is hasonlítana az Emberi világra. Egyetértek veled, zavaró, ahogy vinnyognak. Kellene egy privát részleg ide is, ahova nem mehetnének be, csak az espadák és a fraccionok. Egy ilyen privát rész, nem is rossz ötlet annyira. Szívesen megyek veled, és a bizalom olyan, amit ki kell érdemelni. A tegeződés megvan már, a többi jön majd magától. – mosolygok barátságosan. – Csak nem lehet annyira félelmetes, de amúgy sokat eltudok viselni. Az pedig hogy mennyire örülnél neki, az csakis rajtad múlik. Más helyet? Amit ismerek az a Golfpálya, de nem hiszem, hogy tetszene neked, és ha jól tudom, van valami Bár is, de szerintem az se tetszene neked.
Most mit akar csinálni? Megfolytja magát? A néztem az elmosódót, körvonalait, mit is csinálhat ott lent? Csak nem folytja magát vízbe, inkább felém úszik? Pedig most nem csináltam tényleg semmit, tehát nem is üthet le, sőt, a vízbe se végeztem el a dolgomat , tehát erre se lehet panasz. Most pedig bólint? De mire? Emeli a kezét? Emeli a kezét!! Már kezdek megijedni, de szerencsére csak annyit csinál, hogy engem használ létra helyet, és kimászik a vízből.
- Nincs mit.
Tényleg nincs mit meg köszönnie. De ha már Ő is kimászott, akkor nekem is itt az ideje. Megkapaszkodok a medence szélében, kinyomom magamat, és kimászik a vízből. Utána sétálok, a nyugágyhoz, aminek köszönhető, hogy egyáltalán találkoztunk. Felkapom az ingemet, ami azonnal átnedvesedik. Annyi baj legyen, majd megszárad. Apró meglepődés egy pillanatra azért látszik az arcomon. De hirtelen egy barátságos mosolyt ejtek meg.
- Persze, miért ne lenne? Ha neked úgy is kedved van innen elmenni, és mivel nekem se nagy kedvem van már itt maradni, nyugodtan elmehetünk hozzád is. Nincs abban semmi, ha egy jövendőbeli barátnak megmutatod a szobádat. Ha gondolod, majd én is megmutatom az enyémet, ha nem zavarnak a kutyák.
Felveszem a holmimat, a táskámat, és a hűtőtáskámat is.
- Tőlem mehetünk is.

Halálos hiba

Catalina néhány másodpercig gondolkozott rajta, hogy mit feleljen a kilétét illető kérdésre. Ami a nevet illeti, mint mindig, a közös nevüket akarta használni, mivel nincs haszna belőle, ha mást hazudik, de a rangon elgondolkozott. Úgy gondolta, talán érdemes lehet kitalálni egy számot, hogy ne nagyon lógjon ki a numerosok közül, a természetes arrancarokat jobban megjegyzik, de mivel a férfi elég kötekedősnek tűnt, aki sok mindenkit ismer, nagy esélyt adott rá, hogy pont rossz számot mond, ezért úgy döntött, nem mond erről semmit.
- Dalarea Cortéz vagyok, nem tartozom egy Espada alá sem.- Catalina kissé szégyenlősen lesütötte a szemét, mintha ez valami szégyen lenne, pedig rendkívül egyszerű oka volt: olyan Espada még nem élt, aki mindegyiküknek megfelelt volna. Daniella elvárta az erőt és a menő stílust, Julia valamiféle pozitív hozzáállást, kedvességet akart, Serena azt, hogy becsületes, jó harcos legyen, Mercedes főleg szabadságot, szórakozást kívánt tőle, Lucía pedig vagy valami jó külsejű férfit akart, vagy valami olyan nőt, akinek hasonló az övéhez az érdeklődési köre, illetve érdeklik az írásai. Catalina a maga részéről ahhoz ragaszkodott, hogy hatalmat szerezzen az Espadán keresztül, bekapcsolódhasson a társadalmi életbe vele, soha nem kötelezte volna el magát egy későbbi lábjegyzet mellett. A legtöbb Espadának pedig egy évet sem adott, ez eléggé le is szűkítette a jelöltjei sorát. A téli háború veteránjaként, valószínű nagyon könnyen bekerülhettek volna bármelyik Espada alá, tehát nem azért numerós, mert nem felelt meg az Espadáknak, az Espadák nem feleltek meg nekik.
- Rendben, menjünk.- Catalina most is félénken követte a férfit, a vállait felhúzta, a szemét azokra a kőlapokra szegezte, amikre néhány másodperc múlva lépett. Nem játszotta túlzottan túl, egyszerűen csak azt a látszatot keltette, hogy inkább zavarban van a mellette lévő, hatalmas termetű arrancar mellett, mintsem hogy tartana tőle. Valójában egyáltalán nem találta vonzónak, de úgy döntött, hogy ezzel is segíti a férfi megtévesztését. Tört már össze úgy férfit, hogy elrabolta a szívét, aztán amikor a kezében tartotta, hideg kegyetlenséggel döfte bele a karmait. Igaz, ugyanez a férfi összetörte a testét a zátonyon, és utána heteket kellett eltöltenie az elhagyott faházukban, teljesen egyedül, amíg Lucía meg nem halt. Akkor hibát követett el, mert megelégedett a férfi érzelmi és üzleti összezúzásával, de tanulni fog belőle, és nem fog egy sebzett ellenséget sem hátrahagyni többé.
- Hú, az már majdnem olyan, mintha maga is Espada lenne! - egy erős Espada első fracciónjának lenni tényleg nagy hatalom, ha intelligens arrancar kezébe kerül, neki a maga részéről meg is felelt volna a jelenlegi Thres, főleg Lucía, Mercedes és talán egy kicsit Julia ellenezte a csatlakozást hozzá. Ha ezt a férfit megismeri, valószínű a másik kettő sem állt volna be hozzá szívesen, de neki ez csak egy újabb bónusz, mert szórakozhatna azzal, hogy megtisztítja az útját az első fracciónságig. Most csak önszorgalomból fogja elintézni. Csak beszélnie kell a testvéreivel, hogy ha esetleg összefutnak vele, hogy viselkedjenek.