//Kellemetlen látogatás//

*Minden szigorúságát és távolságtartását összeszedve húzza ki magát az ablak mellett állva, ahogy figyeli "ügyfelét". Igyekszik minden mozdulatával arra utalni, hogy márpedig itt ő a főnök, és senkinek nincs joga így viselkedni vele szemben... Ezt egészen addig sikerül fenntartania, amíg fel nem dolgozza az idegen visszavágását.*
- Na... nagypapi...?
*Dadogja megsemmisülten orra alá. Méghogy ő öreg! Hát nem látszik rajta, hogy ereje teljében lévő férfi, akiért bomlanak a nők...?! Ezt persze el kéne mondani a többi embernek is, hogy tudjanak róla, de hát Yuuta nem ad ilyen apróságokra.
Mély letargiájából a fejéhez vágódó napszemüveg zökkenti ki. Érdeklődve veszi fel a tárgyat a földről, és kíváncsian méregeti, miközben fel is próbálja.*
- Köszönöm az ajándékot, de már van napszemüvegem... És ez a keret sem az én esetem sajnos...
*Mosolyodik el zavartan, majd gyorsan zsebre teszi a kicsit eltört lencséjű szemüveget, nehogy meggondolja magát az adakozó ismeretlen, aki idő közben tovább folytatja Yuuta szidását...*
- Ó, azt inkább kihagynám...
*Vakarja meg feje búbját, amikor a látogató javaslatot tesz arra, mit is tegyen vele, és egyre megszeppentebben hallgatja tovább a fenyegetőzést. Csak azt tudná, hogy mire is gondol a másik...*
- Ne haragudjon, uram, de miről beszél? Nem is láttam még Önt... És egyébként is csak akkor szoktam "szaglászni", ha megbízásom van rá...
*Válaszol végül, mialatt igyekszik megtartani a biztonságos távolságot az őrjöngő idegentől.*

//Kellemetlen látogatás - Fujioka Sora//

- Miért kell ehhez az idiótához menni?
*Szólalt meg egy mély hang valahonnan lentről, Sora mellől. A lány csak vállat vont, de hogy még csak véletlenül se harapja bokán egyetlen, kutyába zárt férjecskéje, megpróbált szép és kerek mondatban válaszolni.*
- Hát… azt hallottam, hogy egész jó magánnyomozó, és talán néha betudna nekünk segíteni az ügyekben.
*Alig fejezte be a mondatot, mikor végre megérkeztek. Bátortalanul, kopogtat az ajtófélfán, majd a választ meg se várva belépett, remélve, hogy nem zavar meg senki fontosat.*
- Öhm… Hello!
*Kiáltja el magát zavarában, majd mélyen meghajol. Miután kiegyenesedik meglátja, hogy balszerencséje nem csak egy, hanem már két személy előtt sikerült magát már elsőre így lejáratnia. Természetesen ezt oldala mellett sétáló férjecskéje se hagyhatta szónélkül.*
- Nem csalódtam benned szívecském.
*Mondja olyan hangon, amin azonnal hallható, hogy legszívesebben dobna egy hátast, és fetrengene a röhögéstől. Sora azonnal elvörösödik, már ha lehet annál jobban, mint amennyire már el van.*
- Ne hozz már még jobban zavarba, Kazu…
*Suttogta le a Kazunak nevezett kutyának, majd óvatosan közelebb lépkedett Yuutához, lehetőleg úgy, hogy a lehető legtávolabb maradjon Masakitól. Miután ezt megtette, sűrű hajlongás közepette bocsánatot kér.*
- Öhm… Elnézést, hogy ha zavarok, de szeretnék önnel beszélni.
*Mondta Yuutának. Nyelt egy nagyot, majd a nem épp barátságos kinézetű Masakira pillantott, és egyre inkább kezdett elvörösödni.*
- Nem én hozlak téged zavarba kicsim, hanem te, saját magadat.
*Indult meg a kutya felfedezőútra az irodában.*

//Kellemetlen látogatás//

*Tanácstalanul vakarja meg fejét. Már tényleg nem tud mit kezdeni ezzel az őrülttel... Ha legalább azt tudná, hogy mi húzta fel ennyire...*
- Nem is szeretem a gombát...
*Vallja be töredelmesen, amikor az idegen az arcába hajol. Fintorait igyekszik minél kevésbé észrevehetővé varázsolni, bár az orrát megcsapó szájszag nem éppen a rózsaillatú kategória... De legalább kezdi sejteni az elejtett célzásokból, hogy kik is küldhették...*
- Ne haragudjon, uram, de megmondaná, honnan jött? Tudja, van néhány feladatom, nem emlékezhetek mindenre... Bár kötelezne a titoktartás, de Önnel kivételt fogok tenni, ha eszembe jut, ki a megbízóm... Vagy pedig küldjön maga helyett egy csinos, fiatal hölgyet, akivel jobban lehet kommunikálni...
*Zendít rá a magyarázkodásra - belátja, hogy nem célszerű ellent mondani a ilyen típusú őrülteknek... És már éppen végigfuttatja gondolatban összes munkáját, amikor...
Hirtelen kopogtatást hall. Ez nem lenne szokatlan, azonban jelenleg hiányzik a bejárat... Az ajtó helye felé fordulva veszi aztán észre az újabb ismeretlent.*
- Üdvözlöm, kisasszony!
*Viszonozza a köszöntést, majd ő is meghajol, már amennyire a tomboló másik ismeretlen közelsége engedi. Meg a sokk, amit akkor érez, mikor meghallja a kutyát beszélni... Teljesen elsápadva bámul a labradorra, a tomboló ismeretlen vállai fölött átpillantva.*
- ...Elintézem a nagypapival a melómat, aztán napnyugtáig ugathatsz!
- Mint a kutyája?
*Motyogja halkan, hogy lehetőleg az ismeretlen nő ne hallja.*

//Kellemetlen látogatás - Fujioka Sora//

- Figyelj mucili! Elintézem a nagypapival a melómat, aztán napnyugtáig ugathatsz! Szóval addig is vonszold kifelé a seggedet!
*Förmedt Sorára Masaki, aki ettől kicsit összerezzent.*
- Mint a kutyája?
*Igaz, hogy Sora ezt nem, viszont Kazuki, hála kitűnő hallásának képes volt meghallani, amit Yuuta mondott. Válaszként csak morgott egyet Yuuta felé, majd tovább nézelődött az irodában, hogy megtudja, kitől is kérnek segítséget. Mikor meglátta a furcsa növényeket, hangosan elkezdett röhögni, amiből a magánnyomozó, és a magas idegen valószínűleg csak hangos ugatást értett.*
- Ez a pasi aztán tud növényt termeszteni. Kíváncsi vagyok, hogy hogy lehet ilyen idióta formájú virágokat növeszteni.
*Folytatta tovább a nevetést, miközben megpróbált két lábra állni, hogy megnézze őket közelebbről is. Miután végzett a növényekkel, úgy döntött, hogy körbeszaglássza két férfit is.*
- Öhm… Elnézést a kutyám miatt, kissé kíváncsi a természete… Meg hát… Rendőrkutya lenne, vagy mi…
*Mondta még jobban elvörösödve a lány.*

//Kellemetlen látogatás//

*Ez a nap kezd egyre morbidabbá és abszurdabbá válni... Először is nem elég ez az idegbeteg őrült, akinek látszólag az a célja, hogy mind az irodát, mind pedig magát Yuutát is leamortizálja, ráadásként itt van a nő is... Aki úgy mellesleg csinos, csak a beszélő és vihorászó félelmetes házőrző (az egész gyermekkorában kezdődött, amikor először szembesült Mardel kutyával) finoman szólva nem igazán tartozik a legnépszerűbb férfifogó ötletek közé. Vagy lehet, hogy ez a hölgy fizikálisan érti a "férfifogó" szót, nem pedig képletesen...? Mikor idáig eljut gondolatmenetében, halványan összerázkódik arra a rémképre, mely szerint ez a vérengző jószág - vagyis inkább rosszság - nekiront a bokájának és rángatni kezdi...
A pohár akkor telik be, amikor még rosszmájú megjegyzéseket is kap az ebtől csodálatos indái kárára... Még hogy idióta formájú! Na, majd nem fog ilyeneket mondani, ha egyszer fojtogatni fogja elképesztő képességének származéka!
Legsötétebb, férfifogással kapcsolatos gondolatai beigazolódni látszanak, amikor közelíteni kezd felé a kutya. Szemeit beletörődően lehunyja, és magában azon töpreng, megéri-e bevetnie lenyűgöző adottságait a túlélés érdekében.
Aztán valami megrántja az övét. Szóval rögtön a legérzékenyebb pontjával akarja kezdeni ez az álnok házőrző... Itt már nincs más megoldás, minthogy tenyerét előre nyújtsa, és néhány indát növesszen, amik majd megállítják ellenfelét... A hősi halál biztos tudatával nyitja ki szemeit ismét, hogy szemügyre vegye támadásának sikerességét. Ekkor veszi észre, hogy nem is a kutya rontott neki, hanem az őrült idegen...
Beletelik néhány másodpercbe, amíg az is tudatosul benne, hogy éppen fél testével lóg kifelé az ablakon. Bár az iroda a földszinten van, azért mégse szándékozik egyelőre Yuutának kilakoltatnia magát munkahelyéről... Így hát azt teszi, amit ilyenkor tenni kell: eszeveszett ordítozásba kezd, hogy húzza vissza... Hangja pedig majdnem egy teljes oktávval is feljebb ugrik az ijedtség következtében...*
- A fene sem gondolta volna, hogy Lovecraft novellái igaz történeken alapszanak...
*Suttogja rémülten, ahogy az újabb kitörést hallgatja. Miért pont őt kell az ilyen alakoknak megtalálniuk...?*
- Örülök a találkozásnak, Sachi úr!
*Válaszol a bemutatkozást hallva, és szabad kezét is nyújtaná a férfi felé, csak előbb lerázza tenyeréről a frissen kinőtt kórókat. Remélhetőleg nem jönnek rá felbecsülhetetlen értékű képességére... Aztán meghallja a kulcsszót.*
- Vizard? Nem, nem ismerős...
*Pillant körbe, és látszik rajta, hogy eszeveszett tempóban kutat bárminemű használható információ után agyában. Végül megkönnyebbülten felkiált:*
- Á, megvan! Mintha az az idétlen kalapos, sétapálcás úr emlegette volna ezt a nevet, aki megbízott valami lepukkant raktár figyelésével!
*Hadarja villámgyorsan, és reménykedő tekintettel pillant Masakira.*
- Izé, uram, talán most már bevenne az ablakból...?

//Kellemetlen látogatás - Fujioka Sora//

*Kissé ijedten pislogott a két veszekedő félre, hiszen Masaki egy lendülettel kipakolta a drága nyomozó urat az ablakba, valószínűleg nem azért, hogy szívjon egy kis magaslati levegőt.*
- Öhm… Elnézést, hogy közbeszólok, de nem hozná be az ablakból Hayashi urat?
*Kérdezte félénken, közben még mindig felválta nézte a két férfit, és hallgatta Yuuta operába beillő visítozását. Már egyre gyakrabban fordult meg a fejében, hogy lehet, rá kéne Kazukit beszélni, hogy támadja le Masakit, de félő volt, hogy elengedi a magánnyomozót, aki valószínűleg ki is zuhan az ablakon.*
- Vaizard? Az mi?
*Kérdezte érdeklődve Sora, hiszen még sosem hallotta ezt a szót. Kazuki el kezdte neki magyarázi, hogy kik is azok a vaizardok, de még mindig értetlenül nézett férjére, aki látszólag észre vette ezt, hiszen eléggé szájba rágósan folytatta a magyarázást.*
~ Már ééérteeem!
*Csillant fel szeme jelezve, hogy felfogta a magyarázatot.*
- Öhm… Azt hiszem, hogy ezt már én is hallottam valahol.

//Kellemetlen látogatás//

- Köszönöm, hölgyem, hogy aggódik értem, de képes vagyok magam is megoldani a problémát...
*Válaszol a nőnek higgadtan, majd ismét felkiált, mivel éppen kicsit jobban kilógatta Masaki az ablakon, mint eddig. A legfrissebb ordítás viszont már annak szól, hogy tudatosult benne: a félelmetes, férfikergető és -operáló ragadozó (vagyis Sora kutyája) minden kétséget kizáróan képes beszélni... Ráadásul az oly sokat emlegetett "vizard" szót sem tudja hova tenni, mivel az a kalapos őrült nem magyarázott meg semmit, csak azt fejtette ki legyezője segítségével, hogy fővesztés terhe mellett figyelje a raktárat, ahol meghúzták magukat.*
- Szeretném felhívni az úr figyelmét arra, hogy így kilógatva nem veszi sok hasznomat... Esetleg valami feladatot szeretne rám bízni?
*Folytatja hadarva a beszédet, mivel még mindig úgy gondolja, hogy tomboló őrülttel van dolga - még akkor is, ha esetleg nincs róla papírja a másiknak. Az ilyen tomboló őrülteket pedig le kell foglalni valamivel, amire tökéletesen megfelel a megállás nélküli beszéd; ezzel is késleltetve kiejtését az ablakon. Legalábbis szíve mélyén ebben reménykedik... Ezen gondolata hamarosan beigazolódik, amikor visszakérdez az úriember - közben azonban a kelleténél jobban kilógatja a jobb sorsra érdemes nyílászárón, így előbb még ordít néhányat, mielőtt válaszolna.*
- Öhm... Valahogy úgy!
*Bólint jól láthatóan, majd kimondhatatlanul megkönnyebbül, amikor végre berántja Masaki az ablakból. De nem örülhet sokáig, ugyanis a nagy lendületnek köszönhetően nem képes megtartani egyensúlyát, ezért úgy orra esik, ahogy az a nagykönyvben meg van írva...*
- Csak nem ismeri az urat?
*Kérdezi meg végül halkan, miután alaposan végigtapogatta fejét és meggyőződött arról, hogy egyelőre semmi komolyabb sérülése nincs. Leszámítva persze a lelkieket - mivel elég kényelmetlenül érzi magát az előbbi produkciója és amiatt, hogy ennyire megtépázták férfiúi önbizalmát...*
- És a hölgy milyen ügyben keresett meg?
*Fordul végül Sora felé érdeklődve, miközben azért természetesen fél szemét Masakin tartja.*

//Kellemetlen látogatás - Fujioka Sora//

Miután beláttam, hogy semmi esélye annak, hogy ezt az óriás, kosárlabdázónak is simán beillő férfit eltántorítsam attól, hogy Hayashi urat kilógassa az ablakon, úgy gondoltam, hogy karba tett kézzel nézem, hogy ügyeskedi vissza magát a nyomozóúr az irodába.
- Azt ne mondja, hogy hallja azt, amit a kutya mond!
Kiáltottam fel, miután leesett, hogy Masaki drága férjecskémhez beszélt. Mondjuk kicsit nehezen esett le a dolog, valószínűleg ezért is zúgott egy kicsit a fülem is.
- Hát az nem lenne jó… És valószínűleg Hayashi úr se örülne annak, ha valami baja esne a növénynek éppenséggel nem nevezhető izéinek.
Mondta drága kutyulim egész nyugodt hangon. Én csak bambultam bele a világba, és hallgattam tovább, ahogy a két férfi még mindig veszekszik egymással.
- És a hölgy milyen ügyben keresett meg?
Fordult felém, szüneteltetve a harcot.
- Hogy? Jaaaa! Öhm… Miért is keresem önt?
Kezdtem el egyből gondolkodni, hiszen a nagy veszekedésben el is felejtettem, de Kazu emlékeztetett, hogy miért is kell nekem annyira Hayashi úr.
- Igen, megvan. A segítségét szeretnénk kérni. Pontosabban a rendőrség szeretne öntől segítséget kérni.
Mondtam kissé komolyabbra véve a dolgot.

//Kellemetlen látogatás//

*A csinos hölgy felkiáltását hallva hirtelen forogni kezd körülötte az iroda, és teljesen elfeledkezik arról, hogy az előbb még egy mindenre elszánt őrültet tartott szemmel. A félelmetes házőrző jószág ugyanis tényleg beszél! Most talán inkább örülnie kellene ugyan annak, hogy nem ő maga, Karakura nyomozókirálya hallucinálja be a rajzfilmből szabadult, trécselő vérebet, de sajnos nem képes rá. Ahhoz túl nagy még a sokk, hogy tényleg létezik ilyen élőlény... Neki is áll legyezgetni magát szabad kezével, és ezúttal kis híján saját maga hajol ki az ablakon teljesen, hogy levegőt kapjon.*
- "Növénynek nem nevezhető izé"?! Ezt mondja a szemembe!
*Kiált fel, amikor eljut tudatáig a - Yuuta szerint most már - bolhás korcs vakkantása, és egyenesen rámutat. Aztán persze villámgyorsan igyekszik biztos távolságba kerülni a morgó vadállattól, azok hegyes fogai ugyanis sajnálatos módon még mindig ütik növényeinek támadóerejét... Bár akkor majd nem fog ilyen lealacsonyítóan nyilatkozni félelmetes indáiról, ha azok éppen a torkát szorongatják! Titkon azonban legyezgeti hiúságát a "Hayashi úr" megszólítás. Milyen illemtudó és tiszteletteljes!
De van egy apró bökkenő. Még mindig nem érzi ugyanis száz százalékos biztonságban felbecsülhetetlen értékű testét a vérebtől... Talán biztosítania kellene pár szervét - nehogymár derékba törjön karriere ilyen aljas élősködő-gyorsbüfék önkényes döntései (például hősünk számára nagyon rossz helyen végbevitt harapások) miatt!*
- ...Ez a ké... izé... képtelen vagyok kidobni a hálás ügyfeleim ajándékait...
*Magyarázza ki elszólását, mikor észbe kap, hogy talán nem ildomos mindenkinek tudomást szereznie szuperképességéről, melyekkel minden bizonnyal senki más nem rendelkezik. Aztán a szép hölgy felfedi az indokot, miért is jött ide.*
- Rendőrség? Nem követtem el semmit...
*Hadarja el reflexből és hevesen gesztikulálva, ahogy a mondat elejét meghallja. Szerencsére azonban kiderül, hogy kicsit félreértette a dolgot - ugyanis segítséget kérnek tőle. A nagy rendőrségnek szüksége van a még profibb Hayashi Yuuta, karakurai magánnyomozó közreműködésére! Felettébb jólesik neki a tudat, hogy nélküle semmire sem mennének.
Sokáig azonban nem örülhet felbecsülhetetlen nyomozószimata elismerésének, ugyanis az idegbeteg úriember észveszejtő hahotázásban tör ki. Értetlen képpel bámulja a könnyeit potyogtató kosárlabdázó-származékot, de azt egyelőre nem meri megkérdezni, hogy mi ennyire humoros.*
- Hm, engem is érdekelne, hogy képes beszélni a háziállata... Elvégre nem hiszem, hogy hárman is ugyanazt képzelnénk bele a látványba...
*Köszörüli meg torkát végül, miután az utóbbi percekben megtépázott (előtte pedig megnövelt) önbecsülését összekapargatta a földről.*
- HÉÉ! Vigyázzon a berendezésre!
*Ugrik a lehulló virágcserép után kétségbeesetten, amikor feltűnik neki, hogy egyik vendége éppen tovább készül bontani a helyiséget.*

Keressük meg Miyavi-nyant, avagy Holmes-mesuta~ is lehet super hero!

Sötét árnyként közelítem meg egy biztos füles útján szerzet címet. Gondom még az eget rengetőnél is eget rengetőbb, hiszen a hozzám legközelebb álló személyt veszítettem el, melyben mondhatni egész életem volt belefektetve! ToT Benne volt pénztárcám, napi útravaló édességem, az esetleges „fontos” üzenetekhez kellő tollak, hiszen sosem tudhatod, mikor kell aláíratnod egy szerződést! A szerencsém és a mikosághoz kellő felszerelés, melyet még Nagyapi adott nekem, a serpenyőről nem is beszélve! T-T Szóval röviden, tömören minden… mindenem benne volt! S elvesztettem… bármily kellemetlen ezt így bevallanom magamnak, megtörtént a szinte lehetetlennek tűnő esemény. Egy óvatlan pillanat is elég volt, hogy Karakura-Raizer Tuxedo-cat, azaz jómagam egyik ellensége foglyul ejtse hű társamat, hogy váltságdíjat követelve érte szerezhessem csak vissza. I pedig nem fogok hinni nekik először, ezért postán küldik nekem apró fülecskéjét… TToTT””… mohohoho… nem, nem történhet meg! S még super heroként sem rendelkeztem ennyi erővel, muszáj volt szakmásított személyt keresnem ez ügyben, akik tudják hol is találhatom meg Őt. T.T
Szomorú gondolataim jöttek fel bennem, ahogy emésztem magamban Miyavi-nyan hiányát, s a sötét sikátorokon és rémisztő utcaszakaszon át kellve a lehető legjobb rejtőzködési módszeremet alkalmazva, melyet heroként képes vagyok megtenni, bújok el a rémisztő bácsiktól és néniktől, meg mousektől, akik a sötét útszakaszon cikáznak át hangos zajt csapva maguk után. Heroként először érzem azt, hogy félek! TT-TT Ezért is vártam már, hogy végre a számomra szükséges címhez érjek. Még pár villanyoszlop mögé bújás, egy-két kuka mögött való elrejtőzés és a már nem is annyira ijesztő mousekkal folytatott csevegést követően végre valahára megérkeztem oda; oda ahova még senki sem jutott el azelőtt! *.*
Óvatosan, nesztelen léptekkel közelítem meg az épület ajtaját annak ellenére, hogy a bejárat ellőt egy méterre rosszul kreált lépésem során rálépek a köpenyemre és borulok egyet előre. Hangos áú-t hallatva kaparom össze magam, majd térden csúszva közelítem meg a célba vett épület ajtaját. Amint odaértem, beütött kezemet dörzsölgetve olvasom el az arra kiragasztott papírosra írt szöveget. Három féle írást fedeztem fel rajta, melyen két Japán rajzolgató betűstílus, és ha tippelnem kell a harmadik romanji volt méghozzá az általam ismert english nyelv. Összeszűkült szemekkel próbálom kibogarászni az írtakat, hogy összevethessem a saját kis cetlim szövegével, mely a rajta található térképhez van mellékelve.
- Holmes and társa magándetectve office… hm… hm… igen Ő kell nekem! *3* – olvasom fel magamnak hangosan, majd körülnézek, hiszen Tuxedo-catként mégsem mehetek be holmi ajtón keresztül! Egy másik bejáratnak való nyílást kerítek elő szemeimmel, melyet hamar meg is találok az épületen felelhető résnyire nyitott windows formájában. Odaosonok, és leguggolok alá, majd körbetekintve igyekszem meggyőződni arról, hogy nincs ezen a környéken senki, avagy nem figyelnek e. S amint tiszta volt a terep egy egyszerű mozdulattal ugrottam fel az ablak párkányára, de megfeledkeztem az ott felsorakoztatott furcsa növényekkel kitöltött cserepekről és szépen lelöktem így a nagyobbik felét.
- Hupsz… sorry… - néztem a leesők irányába, legalábbis megpróbáltam, de már nem láthattam őket, ezután az egyetlen épen mellettem maradt társukra tekintek. Olyan furcsák ezek a flowerek… lehet, hogy betegek? Akkor nem kéne hagynom heroként, hogy Ő itt szenvedjen. Lehunyt szemmel lököm le az utolsót is, így megkímélve a további szenvedéstől, ezáltal nem is maradt egyedül, hanem a többiek után mehetett. Figyelmemet a flowerekről ismét a windowsra vezethettem, hogy az amúgy is részben nyitott ablakot teljes egészében kitárjam, és szabad utat adjak magamnak a detectve houseba. Viszont ki hitte volna, hogy bent ilyen magasan van a window? Teljesen váratlanul ér, hogy kicsit távolabb van a talaj, mint jómagam azt hittem, így hasra esve csattantam végül a földön. Persze hamar összeszedem magamat, amiért szemem sarkából felfedezem, hogy nem vagyok egyedül és van itt valaki, mely felől nem volt kétségem, hogy valószínűleg a Holmes detective volt. Ezért nem hagyhattam csak úgy, bemutatkozás nélkül!
- Hi. I am Tuxedo-cat és most a Karakura Raizer Team nevében segítened kell nekem, vagy készülj az örök latrina pucolásra! –ejtem meg a hírhedt bemutatkozásomat, miközben egy kék rózsaszálat dobok a szoba közepébe és… és a Tuxedo Kamen instumentál elmarad, mint aláfestő zene ugyanis az általában Miyavi-nyan felelőssége lejátszani, de Ő… Ő… TT-TT Ehelyett felturbózom belépőmet a mellettem lévő állólámpa felkapcsolásával, ezzel reflektorfényes effektet adva magamnak. Majd az alakra nézek, aki ha minden igaz segítségemre lesz Miyavi-nyan megtalálásában, de ehhez valami normális kérést is kellene megejtenem. Kicsit agyalva ezen, végül földre vágom magamat, hogy előadásom hiteles lehessen.
- Puri~zu big Holmes- mesuta~, segíts nekem megtalálni my blue kyatto-t: super hero Miyavi-nyant. Nélküle nem tudok élni, de… de… elrabolta a maffia és a yakuza váltságdíjat követel érte. TT-TT Ja, és a Godzilla is velük van! – mesélem el a big mesuta~nak az óriási problémámat, hiszen jómagam Miyavi-nyan nélkül nem tudok élni. Nélküle csupán csak egy fél vagyok, hiszen életem másik fele benne van. T.T Választ várva néztem fel a mesuta~ra, mely remélem helyeslő lesz, hiszen ekkora utat megtenni a semmiért kicsit… úúú >.>… akkor biztosan megismerheti Tuxedo-cat haragját! >.> Kegyetlen gondolataim ellenére hatalmas boci szemekkel nézek rá, hátha az hat rá és segít. *3*

//Keressük meg Miyavi-nyant, avagy Holmes-mesuta~ is lehet super hero! - nemcsak lehet, már most is az! //

*Ó igen, a jól megszokott sejtelmes fény - arcomon halovány mosollyal veszem jobban szemügyre irodámat, kezemben a jól megszokott whiskey-t tartva. Természetesen dupla jégkockával, melyek minden egyes mozdulatra kellemesen koccannak össze... Pusztán a hangeffekt önmagában is hűsít ebben a szokásos nyári hőségben! A tökéletes imidzshez nem ártana még egy pipára is rágyújtanom, azonban egyrészt valamit tartogatni kell későbbre is, másrészt pedig valami miatt sosem bírtam a folyamattal járó füstöt, így jelenlegi célszerszámom egy olyan darab, amely megtévesztésig hasonlít ugyan egy rendes pipára, mégis csak buborékokat lehet vele fújni... Az meg azért mégse az igazi. Azt hiszem, lassan ideje beszereznem egy olyan álpipát, ami még füstölni is képes! Az a zöld-fehér egyenruhás boltos úriember biztosan tud szerezni valahonnan, elvégre jelenlegi felszerelésem nagyobbik részét is ő bocsátotta rendelkezésemre, illetve a meglévőeket kicserélte újakra. Én pedig szolgálataiért cserébe többször is segítettem neki néhány nyomozásban... Hát nem megéri mindenkinek az ilyen gyümölcsöző együttműködés? Hiszen mindketten jól járunk: Urahara úr talált egy megbízható segítőtársat, jómagam pedig szép lassan teljesen felújítom az ő révén irodámat...
Ilyen gondolatokkal eltelve bámulok jeges italomra, időnként kortyolgatva belőle egyet-kettőt. Hamarosan azonban rájövök, nem ártana szellőztetnem egy kicsit, elvégre a behúzott redőnyöknek hála hiába van kellemes idő és félhomály idebent, ez nem elég: néha azért friss levegő sem árt. Csak felkelni ne kellene... Két segédem közül ráadásul egyikük sincs bent most (mindketten egyszerre vették ki a szabadságukat, engem itt hagyva egyedül >.>), így hát egymagam kell tartanom a frontot. Lassan már odáig jutottam, hogy unalmamban kis híján belelapoztam még Matsu-chan és Kamill-chan mangáiba és divatmagazinjaiba is! Bár így utólag belegondolva, arra foghatnám nyugodtan ténykedésemet, hogy Karakura sztárnyomozójaként tisztában kell lennem a városban kapható lapok tartalmával... Szóval, nincs kit elküldenem ablakot nyitni, így kénytelen vagyok ezt magamnak megtenni. Röpke néhány perc alatt sikerül is rászánnom magam erre a rendkívül bonyolult műveletre, ezért nemsokára már az ablaknál vagyok, és igyekszem megoldani, hogy imádott növényeimet ne érje túlzottan erős légmozgás - még a végén elpusztulnak saját teremtményeim! Így tehát csak résnyire tudom a nyílászárókat engedni, amit szép sorjában meg is teszek. Mikor azonban az utolsóhoz érek, valami szokatlan zaj üti meg fülemet a túloldalról... A cserepek törése! O.o*
- Leslie! Sherlock! Miss Marple! Poirot! Conan! Jól vagytok, ugye? T^T
*Pattanok rögtön a szerencsétlen áldozatok felé, és megvizsgálom, mennyi kár érte őket. Ripityára törött virágcserepek; szörnyű a látvány, ami a pusztulás során megmaradt... A többiek szerencsére megúszták a dolgot, és maguk a növények is viszonylag épek, így talán könnyen újjá tudom majd őket éleszteni. Nem véletlenül a legedzettebb detektívekről neveztem el őket, megérdemlik szívósságuk miatt Szóval gyorsan megteszem a szükséges lépéseket, a többi, sértetlen cserépbe helyezem el a pórul járt növényeket, és szuperképességeimet bevetve megpróbálom feltámasztani őket...*
- Áh, üdvözletem, kisasszony! Feltételezem, konkrét kéréssel jött hozzám...
*Ugrok fel végül guggoló helyzetemből, ahogy rádöbbenek, nem egyedül vagyok. A bemutatkozás elejéről lemaradtam ugyan a rögtönzött ambulanciai kezelés miatt - ráaádásul le is lepleztem magam akaratlanul! Remélem, mindenesetre a fiatal lány eléggé el volt foglalva belépőjéről, hogy ne tűnjön fel neki előző ténykedésem. Még csak az hiányzik, hogy leleplezzék a szuperhőst!*
- Természetesen rendelkezésére állok mindenben, kisasszony! Hol látta utoljára ezt aaa... Miyavi-nyant? Meséljen el minden részletet az eltűnés körülményeiről, amire csak emlékszik!
*Húzom ki magamat büszkén, hiszen a hölgy a legjobb emberhez fordult, akihez csak lehetséges az országban. És villámgyors reakciómnak hála talán sikerül elterelni a gyanút szuperképességemről... Amíg pedig a válaszára várok, végre van időm jobban végigmérni a lányt - akinek nem figyeltem a nevét, így nem is tudom azon szólítani. Különös egy szerzet egyébként: olyan, mint azok a cosplayerek, vagy kicsodák Matsushita-chan animés magazinjaiban...*

Nagy super hero bemutatkozásomat megejtve, no meg csatolva hozzá panaszomat vélem felfedezni azt, hogy Holmes mesuta~ nem is figyel rám! Kíváncsian nézek irányába, hiszen miképp lehet e fontos dolgot semmibe venni? Az I Miyavi-nyanomról van szó! ToT De közben észreveszem, hogy a károk, melyek lelökésével azt hittem nagyon jó dolgot teszek kiderült, hogy mégsem. Megöltem a hero detective family-t micsoda monsuta~ vagyok! T.T
– Mohhohoho... Lessie (Laslie), Sherryl (Sherlock), Lady Mary (Miss Marple), Pirate (Poirot) és.. és Coco~(Conan) sorry! TT_TT – próbáltam elismételni Holmes-mesuta~ által elsorolt nameket, mellyel a deathbe küldött flowerseket illette, hogy kifejezzem részvétemet. Nagy színészi drámaitásomba belemerülve törlöm le könnyeimet arcomról, majd elképedve nézek a hero tettére. Valahogy, valahogy sikerült neki feltámasztania flowerseket! *-* Csodálattól ragyogó szemekkel nézem végig a hero lépést.
– This... this is... fuantasuteikku! *.* - tapsolom meg nagy lelkesen Holmes-mesuta~t megdicsérve a super hero cselekedetét, mellyel megmentette a flowersek életét. Kérdésére köhécselve egyet húztam ki magamat, mielőtt ismét belekezdtem volna a drámai előadásba az ügyet illetően.
- Yes, konkrét kérés vagy mi! T-T – helyeselek, bár halvány fogalmam sincs arról, mit jelenthet a „konkrét” szó. De ha biiig Holmes-mesuta~ mondja, biztos úgy van. *^* Komolyra váltva a szót kezdtem bele a részletesebb mesébe a történésekről...
– Khm... khm... egy biig burakku car(big black car=nagy fekete autó) hajtott be a sutori-to(street=utca) megszegve eighty-two(82) KRESZ szabályt! A reddo rampun([size=9]red lamp=piros lámpán) is áthajtott. My blue kyattom(my blue cat=én kék macskám)... super hero Miyavi-nyan éppen hero tettet csinált, amikor mögé kerültek és elrabolták! I próbálni saving Miyavi-nyant, de... T.T elestem a my burakku köpenyemben és paff... the concrete-re! Utána jött a ringring my telephone egyenest yakuzától, akik váltságdíjat akarnak Miyavi-nyanért! Aaaand jött Godzilla is, hogy I no tudjak utána menni. T-T’’ – adtam elő közben az itt található tereptárgyak segítségével a storyt, hogy látványosabb legyen és elképzelhetőbb. Kis hatásszünetet hagyva ugrik be iménti hero cselekedete és amiért nincs money nálam, így más jutalmat ajánlok neki vagy mit, ahogy azt egy detectivenek szokás! *.*
- Öhm... I... nincs money... ano~... mivel I am Karakura-Raizer Team al’bosu, ezért... ha you help me, akkor Holmes-mesuta~ is lehet super hero! *.* - mondtam a remek lehetőséget Holmes~mesutanak, melyet egy igazi hero sosem utasítana el, így nagyon remélem, hogy neki is megteszi ez a gifuto. Választ meg se várva tőle ragadtam meg a kezét és kezdtem el húzni kifelé, majd odakint a semmiből előkapok neki egy Holmes-mesuta~hoz illő sapkát és nagyítót magamnak meg egy játék pipát, hogy hiteles legyen öltözékünk.
- Akkor rettsugo~! – jelentetem ki vidáman, hiszen van helpem megkeresni Miyavi-nyant. Az ablak felé tekintek, ahol a five flowers van és szomorú képet vágva hajolok meg. – Bye~bye~ five detective! – integettem nekik , majd Holmes-mesuta~ra nézek, s haptákba vágom magamat, mint a solidersek a beszédemhez. – Dr. Aoitson szolgálatára, biiig Holmes-mesuta~! *^* – ahogy kijelentettem sarkon fordulva, nagy léptekkel indultam is meg a cél felé, de pár lépés után stopra kényszerültem. – Ano... Holmes-mesuta~ merre kell menni? T-T Hol kell keresni Miyavi-nyant?! T-T – tettem fel a kérdést tehetetlenül Holmes-mesuta~nak, hiszen Ő a biiig detective, biztosan tudja a választ, ezért sem haboztam Őt felkeresni a megbízható forrásokból hozzájutva címéhez, jómagam pedig szolgálataiba állva segítek természetesen, hisz Dr. Aoitsonnak ez a dolga. *.* Amint e gondolat átfut my gondolataimon a távolban hangos lövöldözést halok felcsendülni.
- O____o ááá’ Jön a MAFFIAAA! – emelem égnek mind két kezemet és, mint a cövek ijedten álltam egy helyben, eszembe sem jut, hogy ez a közeli épület nyitott ablakából szűrődhet ki egy game instrummental songjaként...

//Keressük meg Miyavi-nyant, avagy Holmes-mesuta~ is lehet super hero! - nemcsak lehet, már most is az! //

- Elnézést, kisasszony, kikről is beszél?
*Kérdezek vissza halkan a lány kifakadása után értetlenül, legjobb tudomásom szerint ugyanis a jelenlévők közül egyikünk sem hallgat a Lassie, Sherryl, Lady Mary, Pirate és Coco nevek bármelyikére... Vagyis pont hogy hallgatunk rá, mivel senki sem érti, kikről van szó éppen. De várjunk csak! Kifinomult logikám és detektív-érzékem jeleznek valamit - azért mégsem annyira ismeretlenek ezek a nevek... Sőt, ahogy ízlelgetem magamban hangzásukat, egyre jobban ráismerek növényeim megszólítására! De miért pont Sherlockot kellett nővé avanzsálnia a kisasszonynak? T3T Azt hiszem, ezt egy Arthur Conan Doyle-olvasóhéttel fogom levezekelni majd a lány helyett is...
Fel se tűnik a fiatal hölgy dicsérete (még épp a nevek dekódolásával és hasonlókkal foglalkozom gondolatban), mármint az nem esik le, hogy mire mondta valójában. Persze, hogy fantasztikus vagyok még abban az érdekes tájszólásban is, amit használ! Bár... lehet, nem is tájszólás, mivel némelyik szava mintha felélesztené téli álmában nyugvó angoltudásomat; legalábbis naaagyon hasonlítanak a gimnáziumi angolórák szavaihoz ezek a kifejezések. Persze kell jópár perc, míg egyáltalán rájövök beszédének nyitjára, illetve újabb időbe telik megfejteni a hadart üzeneteket (fájdalom, de nem vagyok hivatásos kódfejtő, csak hobbiszinten értek hozzá, amennyit megkövetel szakmám), azonban igyekszem megfeszített figyelemmel és koncentrációval végighallgatni a beszámolót. Szóval egy nagy, fekete autó utasai ejtették foglyul szerencsétlen lány egyetlen háziállatát, a Miyavi-nyan névre hallgató macskát! A leírás alapján nagyon is valószínűnek tartom, hogy a yakuza maga rabolta el a jószágot, bár az indíték egyelőre még nem világos, hiszen váltságdíjat kérnek érte, ugyanakkor miért pont egy ilyen kisasszonytól, akinél kicsi az esély arra, hogy meg tudja fizetni azt? Persze, ez a feladatom, hogy rájöjjek a titok nyitjára, azonban egyelőre kissé homályos még, hogy mi lesz a kirakós végeredménye - én mindenesetre szorgalmasan próbálom összerakosgatni a darabkáit... Az, hogy a yakuzával állunk szemben, nem igazán zavar, elvégre volt már dolgom velük korábban (igaz, akkor a rendőrség kérte a segítségemet, bár az indokuk, miszerint egy "ilyen hülyére, mint Hayashi-san, senki sem gyanakodna", azért eléggé a lelkembe tiport, de lássák, kivel van dolguk, nem hajítottam ki őket azon nyomban az irodámból), és még néhány személyes ismeretségem is van köztük, szóval ezzel nem lesz gond. Még az is megeshet könnyen, hogy vér, verejték és pénz nélkül fogjuk kiszabadítani a kedves háziállatot!*
- KarakuRaizer Team? Szuperhősök? Érdekesen hangzik, kisasszony, örülnék neki, ha kicsit bővebben kifejtenéd majd, miről is szól ez a szervezet! *.*
*Érdeklődve pillantok megbízómra, ahogy a jutalmat felajánlja. Végre valaki elismeri velem született tehetségemet, és hősként kezel, ahogy megérdemlem eddigi sikereim alapján! A következő pillanatban már öltözködök is - az elengedhetetlen kalapot muszáj fejembe nyomnom indulás előtt és a cipőt se árt felvennem -, majd ügyfelem kezd kirángatni az ajtón, én pedig engedelmeskedek neki, elvégre nem is tehetek mást. Kint még gyorsan bezárom irodám ajtaját és kiakasztom a táblát, mely jelzi, hogy éppen zárva tartunk, és ha szükséges, keressenek telefonon.*
- Köszönöm, kisasszony, de van saját kalapom is! Akkor kezdjük is a nyomozást, kedves Aoitson...
*Húzom ki magamat, kalapomat megigazítva. Szerencsémre nem tellett túl sok időbe, hogy külön kérés nélkül megismételje a nevét, így most már megjegyzem, hogyan is tudom majd szólítani. A Holmes-mesuta megnevezés pedig különösen legyezgeti önbecsülésemet; már csak rá kell szolgálnom a lány csodálatára azzal, hogy rekordidő alatt oldom meg ezt a hallatlan bűnügyet!*
- Ne féljen, Aoitson kisasszony, ez csak egy számítógépes játék hangja!
*Nyugtatom meg ügyfelemet a lövések hallatán - bár először én is megijedek a hangoktól, a lány kiáltását követően pedig kicsit fel is pattanok a nagy riadalomtól. Most azonban nincs időnk rettegni ellenfeleinktől, hiszen azzal csak nekik kedvezünk! Így hát összekapom magam, és újabb kérdést teszek fel.*
- Akkor hát, merre is látta utoljára Miyavi-nyan-sant, kisasszony? A legjobb lenne, ha felkeresnénk azt a helyet, hátra következtethetünk valamire a hátrahagyott nyomokból!

Keressük meg Miyavi-nyant, avagy Holmes-mesuta~ is lehet super hero!

Kérdőn emeltem tekintetemet Holmes-mesuta~ra, aki azután érdeklődött kiknek a namet hajtogattam, pedig ugyan azt mondtam, amit Ő! Vagyis igyekeztem…
- Hát Lessie, Sherryl, Lady Mary, Pirate és Coco~… - mutattam végig a flowerseken sorban. – De… ano… lehet, hogy he’s is Lessie… she is Sherryl, Pirate, Lady Mary… Coco? Vagy… she is Sherryl… - próbáltam megmutatni, hogy melyik flower melyik, de annyira belekavarodtam, hogy a végén már azt se tudtam, hogy melyik Coco and Lady Mary! A többiekről nem is beszélve. Szörnyű kira~ vagyok. TT_TT – Sorry… but… elfelejtettem!! TT_TT - szerencsére hamar túllépek ezen, amiért el kell mondanom Holmes-mesuta~nak a storyt Miyavi-nyan elrablásáról, hogy tudjon help me. *3* Sajnos money hiányában – mivel a pénztálcám Miyavi-nyannál van and valamiért megint nincs sok moneyom úgy amúgy sem – ezért áthidalásként más megoldást kellet kerítenem. Kitűnő volt ajánlani a super hero teamot, hiszen mi vagyunk a legcoolabbak és Holmes-mesuta~ képességével és eszével még coolabbak lehetünk! I know! *-* Kicsit féltem, hogy nem fog tetszeni neki I idea, bár Holmes-mesuta~ról beszélünk a waarudo~ legcoolabb detectiveről! He’s is the kingu of detective! *__*
- Okey, nos a story a Karakura Raizer Teamről röviden annyi lenne, hogy DonDon-bá megbetegedet and a super hero teamja nyaralni ment, ezért felfogadott tehetséges super herokat, hogy megvédjék Karakura Townt a gonosztól! And mivel You are big~ tehetség, and cool képesség ezért lehetsz super hero! Főleg, hogy helpelsz megtalálni Miyavi-nyant! *-* - mondom és mondom a storyt big lelkesen, hiszen kíváncsi volt rá. Good! *.* Lehet, hogy jön super heronak?
Agyalok mindezen and felfigyelek arra, hogy Holmes-mesuta~ készülődik, csak túl lassan! Ez fontos, sietni kell! Ezért kézen ragadom, and már húzom is kifelé biiig~ sebességgel, közben sürgetem hiszen Miyavi-nyant már így is sokáig várattuk!
- Really? – csodálkozok rá arra, hogy a kalapot elutasítja, de ez csak jó, hiszen azt jelenti Holmes-mesuta~ jól van felszerelve. – Okey, pa~fuekuto. Bár Holmes-mesuta~ mindig az! *.* - dicsértem a detectivet, bár nem örülhettem és rajonghattam túl sokáig, mert jött a….. MAFFIA! Hirtelen azt sem tudtam hova kapjak, fussak e vagy maradjak? O_o Végül a megadásnál maradtam, mint egy tömör betonoszlop úgy álltam be egy helyre és waitingoltam mit kellene tennem.
- Kompyu~ta ge~mu songu? – néztem döbbenten Holmes-mesuta~ra. Hogy merték Karakura-Raizer Tuxedo-cat super herot átverni furcsa Kompyu~ta ge~mu songual? >.> - N… n… no félek! – eresztettem le kezeimet, hiszen one super hero nem ijedhet meg csak úgy, csak elővigyázatos voltam. Igen csak elővigyázatos! *.* De… mit jelent ez a szó? No mindegy…
- Miyavi-nyant? Ano… ott! Vagyis nem ott, hanem majdnem ott. Rettsugo~, megmutatom! *-* – mutattam egy nem is annyira távoli pont felé, majd már indultam is hatalmasakat lépve Miyavi-nyan utolsó honlétéhez, közben szorgosan nézve a talajt hátha valami nyomokat találhatunk. Nem is kellett túl sokat menni és ott is voltunk. – Ott! – mutattam egy mobilfülke mellé, de közben valami furcsa zörejt hallok a közeli bokorból, and amiért az elvonta figyelmemet nem néztem lábaim elé and… TT_TT… megint elestem! ToT Hatalmasat terülve a földön köpenyem miatt, igyekszem is összekaparni magamat ezután, hiszen Dr. Aoitson mégsem feküdhet a talajon. Amint felültem rögtön a leesett kalapom után kapok, hogy visszahelyezve azt kobakomra felálljak. Persze a mutatványom után tett összekaparás során fel se tűnik a földön heverő Miyavi-nyan aki az imént pottyant ki fekete kalapomból és hever azon a helyen, ahol legutóbb volt.
- Anoooo~… - porolom le magamról a csúnya port, ami burakku ruhámra tapadt. – Itt volt! TT_TT – nézek Holmes-mesuta~ra, miközben Miyavi – nyan volt helyére (és a jelenlegi helyére) bökök. – Holmes-mesuta~ szerint hol lehet my super hero Miyavi – nyan? TT_TT – tettem fel sokadjára is ezt a kérdést és vártam a megmentő detective válaszát.