Egy híres újság székhelye melynek vezetője Lawliet. Egy két szintre bontható épület.
Alsó szint: Nyomda és a különböző rovatok: Gazdaság, sport stb.
Felső szint: Lawliet ha bent van a második emeleten a saját irodájában van, zehát: Lawliet a főnök irodája, tanácsterem - itt szoktak folyni a megbeszélések más cégekkel, aszisztensi iroda - itt található Lawliet helyettese, stb...

Ja és itt dolgozik a bájos, csinos, kedves, aranyos, vicces Eve Lachance *aggódva nézi a repedező plafont XD*

Egy újább átlagos reggel mikor hirtelen ébredtem fel. Olyan hirtelen, mint ahogy az árvaházban a menzai szalmonellás süti hajtja meg az embert... Én, mint ahogy ilyenkor általában, lendületes mozdulattal kinyitottam a szememet. Sőt, hat perc múlva a másikat is. Ám szinte azonnal rádöbbentem arra, hogy délelőtt 10 óra számomra teljességgel korahajnali időpont. Egy hosszú vitában magam ellen győztem aminek jutalma még 15 perc alvás volt. A 12. percnél rémülten ültem fel aminek az eredménye az volt, hogy a hasamon ülő macskámat megfejeltem. Az ütközés miatt miatt visszaestem a párnámra és 5 percig még úgy maradtam. Mikor sikerült mind ezt felfogni felkiáltottam:
-A francba! Még ha az enyém is a cég elkések!- fakadtam ki miközben szorítottam a homlokomat. Gyorsan kiugrottam az ágyból és egy végre hajtottam egy villám zuhanyzást. Miután ez megtörtént egy bordó inget vettem fel, rá egy zakót ami fekete volt és egy fekete nadrágot. Gyorsan felkaptam a mobilomat, a pénztálcámat, a lakáskulcsot és a slusszkulcsot. Egy gyors nyaklánc felvétel után rohantam a garázsba hol beszálltam a kocsimba és a kiadó felé vettem az irányt.
-Még a reggeli kávémat sem volt időm meginni.- mérgelődtem. -Az agyamat anélkül nem tudom használni...- folytattam siránkozásomat. Már a parkolóban voltam így előkellett vennem a másik énemet: nyugodt, okos stb... Szerencsére egész gyorsan sikerült összeszednem magam így már teljesen nyugodtan kezdhettem el a munkát. Gyorsan végig viharzottam a rovatokban, hogy megnézem mit csinálnak és milyen anyagunk van. Mikor ezzel megvoltam az irodám felé vettem az irányt. Pár perc múlva fáradtan estem bele a székembe, pedig még csak most kezdtem el... Majd rendeltem egy csésze kávét magamnak. Ami pillanatok múlva megjött, így mikor azt elfogyasztottam teljesen aktívan kezdtem el, folytattam teendőimet.

*Korán beért az újsághoz, így volt ideje kávézni, reggelizni, és összeszedni a szükséges dolgokat legújabb cikkjéhez, amiről eddig senkinek sem beszélt. Sosem szerette elkotyogni a legjobb sztorija témáját, hiszen akkor azt, bárki könnyedén ellophatná. Már egy ideje főnökét várta, aki néhány perc késéssel végül be is esett irodája ajtaján. Kávéja mellé egy csinos, fekete nőt is kapott, aki nem volt épp jó hangulatban.*
- Na, ideje, hogy megérkeztél, Főnök. Már rég át kellett volna nézned a példa nyomtatványt, hogy ki adhassuk az újságokat…
*Hadarta el szokásához híven mondókáját, majd ledobta Lawliet íróasztalára a nyomdából megérkezett mintapéldányt és ledobta magát a kanapéra, és várta, hogy reagáljon valamit az újságra.*
- Ha engem kérdezel, nem épp „Miss Szőke vagyok, könnyen megkaphatsz”-ot tettem volna a címlapra. Van ennél százszor érdekesebb hír is a világon…
*Morogta maga elé, közben pedig azt nézte, ahogy a férfi kortyolgatja a nem régiben megkapott kávéját.*
- Vigyázz, mert ahogy láttam, a titkárnőd valamit csepegtetett bele. Lehet, hogy méreg volt.
*Vigyorgott sötéten.*

-Na, ideje, hogy megérkeztél, Főnök. Már rég át kellett volna nézned a példa nyomtatványt, hogy ki adhassuk az újságokat…- Hadarta el szokásához híven mondókáját, majd ledobta az íróasztalomra a nyomdából megérkezett mintapéldányt és ledobta magát a kanapéra, és várta, hogy reagáljak valamit az újságra.
-Ha engem kérdezel, nem épp „Miss Szőke vagyok, könnyen megkaphatsz”-ot tettem volna a címlapra. Van ennél százszor érdekesebb hír is a világon…- Morogta maga elé.
-Vigyázz, mert ahogy láttam, a titkárnőd valamit csepegtetett bele. Lehet, hogy méreg volt.- Vigyorgott sötéten.
-Neked is jó reggelt.- köszöntem ridegen. -Ki adhatjátok az újságot, nekem megfelel.- mondtam majd az megjegyzésére nem válaszoltam.
-Nem is vettem észre mennyire előnyös a ruhád: Mielőtt megszólalsz már mindenki tudja, hogy sötét vagy.- jelent meg az én arcomon is egy sötét vigyor.
~Mikor vettem fel ezt az idegesítő libát?- gondolkoztam el.
-Akkor megyek megköszönöm a titkárnőmnek mivel csak jót tesz velem ha megszabadít tőled...- a sötét vigyor továbbra is megmaradt... Mikor befejeztem a kávét felálltam és az ablakhoz sétáltam.
-Van még valami?- kérdeztem miközben a civileket néztem.
-Egyébként minden rovatnál megy a munka? Nem akarom, hogy az életművem csődbe menjen...- kérdeztem a kínos csönd megtörése céljából

*Miután Lawliet kiadta az engedélyt az újság tömeggyártására, azonnal átadta a titkárnőnek.*
- Ezt adja át a nyomtatási részleg vezetőjének.
*Visszafordult főnöke felé, aki azonnal egy kedvesnek épp nem mondható megjegyzést küldött Eve felé.*
- Látom megint otthon hagytad a jó modorod, és a gyerekességed már megint előbujt, kedves Law…
*Vágott vissza a piszkálódásra. Beszélgetésük legtöbbször így kezdődik és így végződik, ezért sosem lehet kapcsolatukat felhőtlennek nevezni.*
- Az tényleg remek lenne, ha végre elpatkolnál, legalább nekem is nyugtom lenne egy kicsit…
*Vigyorodott el ismét, de a kérdése miatt kissé elkomorodott.*
- Nem kellene ennyire fennhordanod az orrod, elvégre a keresztapád nélkül, most nem tartanál ott, ahol most tartasz.
*Jegyezte meg mogorva hangnemen. Nem tagadás, kedvelte Lawliet keresztapját, és nagyon elszomorodott, hogy keresztfia veszi át a helyét. Nem nagyon ismerte, de hallott már róla. Állítólag zseniális, jóképű és rengeteget segített egyetlen rokonának.*

-Az tényleg remek lenne, ha végre elpatkolnál, legalább nekem is nyugtom lenne egy kicsit…- Vigyorodott el ismét.
-Mondtál valamit?- néztem fel rá
-Nem kellene ennyire fennhordanod az orrod, elvégre a keresztapád nélkül, most nem tartanál ott, ahol most tartasz.- mondta
-Tudod ez kölcsönös, nem tartanék ott, de a cég se tartana ott ahol most ha nem lettem volna. A konkurenciát én végeztem ki és emiatt talált alkalmasnak. Egyébként addig ne ítélj míg nem ismered a múltamat...- váltottam ismét a rideg hangszínemre...
~Sok mindenben igaza van, de sokban nincs.- gondolkoztam el, de ekkor hirtelen az aszisztensem jelent meg egy levéllel.
>Uram, ezt most hozta be egy titokzatos személy.- nyújtotta át amiben ez állt:
„Ha nyilvánosságra hozzátok azt a cikket ami a 15 évvel ezelőtti gyilkosságról szól, a barátnőddel együtt halállal fogtok fizetni”- olvastam el magamban a levelet majd letettem az asztalra, úgy, hogy Eve is lássa.
-Újabb fenyegetés.- ásítottam.
-Nem kérsz egy kávét?- kérdeztem majd mikor válaszolt rendeltem magamnak egy kávét és neki egyet ha kért...

*Az ajtón hirtelen a titkárnő lépett be, és egy rejtélyes üzenetet adott át Lawlietnek, melyben a következők álltak: „Ha nyilvánosságra hozzátok azt a cikket ami a 15 évvel ezelőtti gyilkosságról szól, a barátnőddel együtt halállal fogtok fizetni”*
- 15 évvel ezelőtti gyilkosság?! De hát erről senkinek sem beszéltem… Senki sem tudta, hogy ebben az ügyben nyomoztam… Akkor meg honnan…?
*Kerekedett el a szeme, miután végig olvasta a levelet. Senkinek nem szólt, hogy az Ichimura gyilkossággal foglalkozik, ezért szinte képtelenség, hogy bárki is tudna róla rajta kívül.*
- Ajánlom, hogy a barátnő címén ne engem emlegessen… Öhm… igen. Most jól esne egy csésze kávé.
*Mondta még mindig sokkolt állapotban.*
- 15 éve történt egy rejtélyes gyilkosság itt, Karakurában. Volt egy gyanúsított, de sajnos nem volt ellene elég bizonyíték, így ejtették a vádat. Nekem kicsit túl sok volt a homályos folt az ügyben, ezért arra gondoltam, hogy elkezdek nyomozni, hátha sikerül kideríteni, hogy mi is történt. A vádlott Hayuka Hisoi volt, Ichimura Kisuke titkára. Ichimura egy jól menő cég, gazdag igazgatója volt.
*Összegezte gyorsan a lényegesebb dolgokat a gyilkossággal kapcsolatban, hogy Lawliet is tisztában legyen a dolgokkal.*
- Majd le kéne adni a rendőrségnek, hátha lesz rajta újlenyomat, vagy valami nyom, amit lehetne hasznosítani.
*Javasolta. Nem akart ez ügyben főnöke beleegyezése nélkül cselekedni, hiszen végül is ő kapta a fenyegető levelet.*

-15 éve történt egy rejtélyes gyilkosság itt, Karakurában. Volt egy gyanúsított, de sajnos nem volt ellene elég bizonyíték, így ejtették a vádat. Nekem kicsit túl sok volt a homályos folt az ügyben, ezért arra gondoltam, hogy elkezdek nyomozni, hátha sikerül kideríteni, hogy mi is történt. A vádlott Hayuka Hisoi volt, Ichimura Kisuke titkára. Ichimura egy jól menő cég, gazdag igazgatója volt.- Összegezte gyorsan
-Majd le kéne adni a rendőrségnek, hátha lesz rajta újlenyomat, vagy valami nyom, amit lehetne hasznosítani.- Javasolta.
-Értem, tehát titokban ezen dolgoztál...- mondtam majd meghozták a kávékat.
-Köszönöm!- mondtam majd belekortyolni miközben gondolkoztam:
~Ezt nem értem, ennek semmi értelme. Cikkről beszél közben még én sem tudtam róla. Max. akkor tudhat erről ha mindenhova követi, vagy ha egy személyes barátja. Ilyen könnyű lenne az ügy?- gondolkoztam
-Fölösleges a rendőrségre elvinni, mivel ha akkor nem találtak semmit a mi gyilkosunkról, ha valóban ő a gyilkos ügyesebb ennél.- mondtam majd újra belekortyoltam a kávéba...
-Figyelj Eve nem vetted észre, hogy valaki mostanába követ?- kérdeztem, de miután nemleges választ kaptam felakartam mérni az újságíró képességeit.
~Nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán észre venné azt ha követnék... De ha ő azt mondta, hogy nem, azért meggyőződöm erről... Titokban felkérek egy detektívet, hogy kövesse Eve-t és ha észre veszi őt Eve akkor kizárhatom a követést és a barát marad... De addig is míg nemtudom kizárni a követést a másodikról nem beszélek neki.- gondolkoztam

*Miközben beszélgettek, a titkárnő meghozta a kávét, amit azonnal elkezdett iszogatni. Jól esett most neki erre a kis izgalomra. Érezte, ahogy a meleg folyadék lecsorog a nyelőcsövén, és kicsit felmelegíti. A levél vizsgálatát Lawliet nem tartotta jó ötletnek, mivel ha 15 éve nem találtak nyomokat, akkor valószínűleg most sem hagyott.*
- Nos, ha tényleg annyi esze lenne, mint ahogy gondolod, akkor nem küldte volna a fenyegető levelet… Vagy esetleg tévedek?
*Nézte még mindig meredten az idő közben újra íróasztalon fekvő papírlapot. Lawliet kérdése kicsit felháborította, hiszen csak észre venné, hogy ha valaki követte volna.*
- Ha esetleg tényleg a 15 évvel ezelőtti gyilkos küldte, lehetett volna sokkal megfontoltabb, hiszen ezzel ismét csak magára tereli a gyanút… Én a helyében kivártam volna, hogy az újság leadja a cikket, és rágalmazás vádjával bepereltem volna a szerkesztőt, vagy a cikk íróját.
*Folytatta gondolat menetét.*
- Ó… És azt elfelejtettem mondani, hogy Hayuka a per után szép kis összeget kapott kártérítés címén, amiből egy mára jól menő céget hozott létre. Ebből könnyen fel veheti a város, sőt az egész ország legjobb ügyvédjeit, hogy lealázzanak minket.
*Kortyolt bele utoljára a kávéjába, majd visszatette a tálcára, amin behozták.*

-Ha esetleg tényleg a 15 évvel ezelőtti gyilkos küldte, lehetett volna sokkal megfontoltabb, hiszen ezzel ismét csak magára tereli a gyanút… Én a helyében kivártam volna, hogy az újság leadja a cikket, és rágalmazás vádjával bepereltem volna a szerkesztőt, vagy a cikk íróját.- mondta
-Ebben van valami, de ha te nem is arra gondolsz aki a gyilkos? De ő ezt nem tudhatja, így muszály volt reagálnia, hisz ha tényleg rá gondolsz és kiadod megcsinálhatná ezt, de te már bizonyítékokat is kerestél, nem? Tehát a perelés nem jönne be. Ez 50%-ban így van, a másik 50% az, hogy nem rá gondolsz gyilkosként. Ez előnyös lenne neki, de mivel nem tudja mire gondolsz sarokba szorítottad őt.- mondtam miközben ittam kicsit a kávémból.
- Ó… És azt elfelejtettem mondani, hogy Hayuka a per után szép kis összeget kapott kártérítés címén, amiből egy mára jól menő céget hozott létre. Ebből könnyen fel veheti a város, sőt az egész ország legjobb ügyvédjeit, hogy lealázzanak minket.- mondta
-Értem, tehát a bíróságon ő lenne előnyben.- mondtam majd mikor újra felemeltem a csészémet szomorúan vettem észre, hogy már üres...
~Ebből nem lesz bírósági ügy ha megtudom, hogy pontosan ki a gyilkos.- jelent meg egy mosoly az arcomon

- Na jó… Nekem kezd ettől egy kicsit megfájdulni a fejem…
*Sóhajt, miután végighallgatta Lawliet gondolat menetét.*
- Law, mit gondolsz, miért akarom ellenőriztetni? Ha esetleg tényleg hagyott rajta, mert ugyebár senki sem tökéletes, akkor kiderülne, hogy ki küldte a levelet. Tehát most elküldöm a rendőrségre.
*Kapta fel a levelet, majd eltűnt az ajtó mögött. Az asszisztenst még a helyén találta, így a kezébe nyomta a levelet egy rövid utasítás kíséretében.*
- Ezt vigye el a rendőrségre, és kérje meg őket, hogy vegyenek róla ujjlenyomatot, ellenőrizzék a nyálat, meg mindent, ami szükséges.
*Miután ezt lerendezte, visszasietett az irodába, és levetette magát a kanapéra. Eszébe jutott egy ötlet, amivel talán sikerül kideríteniük, hogy ki küldte a levelet, és ha az a személy, aki 15 évvel ezelőtt is akkor nyert ügyük van.*
- Adjuk le a következő számban a cikket, már úgyis kész vagyok az anyaggyűjtéssel, és akkor talán előbújik a gyilkosunk, vagy pedig aki a levelet írta.
*Vetette fel az ötletét remélve, hogy Lawliet beleegyezik.*

- Adjuk le a következő számban a cikket, már úgyis kész vagyok az anyaggyűjtéssel, és akkor talán előbújik a gyilkosunk, vagy pedig aki a levelet írta.- Vetette fel az ötletét remélve. Pár perces síri csend következett amíg átgondoltam a dolgot.
-Hát legyen.- mondtam -De egyet kérek: Ezt tartsd titokban, mert nem akarom, hogy bajod essen.- lágyult meg kicsit a hangom.
~A biztonság kedvéért elmegyek majd egy detektívhez és megbízom Eve követését ha másért nem, legalább vigyázzon rá, mert nem akarom, hogy ezért bajba kerüljön.- gondolkoztam majd felálltam és az ajtó felé vettem az irányt.
-Most megyek, nekem bőven elég ennyi stressz egy napra. Tégy úgy ahogy gondolod, de gondold át előtte kérlek.- mondtam majd miközben az ajtó felé mentem intettem és eltüntem. Gyorsan lementem a parkolóba a kocsimhoz majd hazaindultam. Úgy gondoltam elég ha holnap felkeresem a nyomozót.
~Hát elég különleges nap ez. Fenyegetés, gyilkosság, detektív, jah és persze Eve.- gondolkoztam el miközben haza felé tartottam...