A Sárkány lehunyja szemét...

Tárgy: A Sárkány lehunyja szemét... Hétf. Jan. 07, 2013 12:46 pm

A Kínai Népköztársaság, ismertebb nevén csak Kína, Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, Běijīng) fővárossal, illetve a Tajvan (台灣, Taíwān) szigetéből és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej fővárossal.

Kína ma a világ harmadik katonai, második gazdasági potenciálja, a világ legnépesebb állama (1,3 milliárd lakossal), ám a jelenleg működő népességszabályozási program eredményeként rövidesen meg kell válnia ettől a rangjától. Jelentős kínai etnikum él a világ különböző területein, elsősorban Délkelet-Ázsiában és a fejlett nyugati államokban.

//forrás: wikipédia//

Mission: #01. – Kína

Komor, borús hajnal. Szürkére festi a környéket. Felhők közül fájdalmasan kisejlő fénycsóvák erőtlenül kúsznak be karcos, megtört ablakon. Ahogy végigsimít arcomon, lassan felnyitom nehéz szemhéjaimat. Újabb nap ebben a pokolban. Még homályosan látok. Homlokomat ráncolom a korai kelés miatt. Testem nehéz, gyenge. Undorodva tudatosul bennem, tovább kell küzdenem. Értelmetlenül tengő napjaimat újabbal megtoldva rúgom le magamról a takarót. Ágy szélére kiülve hajtom fájó fejemet tenyereimbe. Mély levegőt véve vágok bele ebbe az értelmetlen, téli időbe. Egész testemen végigfut a kellemetlen borzongás a csípős időtől. Nincs pénzem fűtésre. Minek is lenne? Minden csak átmeneti dolog. Mint mindig, ezt az évszakot is átvészelem. Magamra kapva a legközelebbi gúnyát meglódulok a fürdőbe. Hiába takarítanám, ez a pöcegödör ugyanolyan dzsuvás maradna. Nem érdekel. Nem visz el a fertő. Ahhoz túl nagy falat vagyok neki. Sziszegve fogaim között jeges vízzel öblítem le arcomról az éjszaka porát. Hajamat hanyag mozdulattal kötöm lófarokba. Idegesít szemembe hulló fekete, kósza tincseim. Könnyen orvosolható egy laza mozdulattal. A tükör régen összetört. Öklömön halvány nyoma még látszik. Elegem lett abból, önarcképemet bámuljam. Rég nem foglalkoztam vele, hogy nézek ki. Hányni tudtam volna, hova süllyedtem. Nem számított. Minden lényegtelenné vált.
Vizet forralva ósdi rezsón kutatom elő szekrényfiók végéből a maradék tea filtert. Flancos kávéra rég nem futotta. Nem is kellett. Feketeteában több löket volt, mint holmi sznobok által kortyolgatott fekete lében. Löketet ad, akár a bika. Mázas edénynek titulált vacakról réges-régen lepattogott a fedőréteg. Ettől égett szag szabadul fel, miközben átizzik. Apró kellemetlenségtől fújtatok. Ablak mellé oldalazva megnyitom azt. Nyikorogva, recsegve engedek levegőt. Közben zsebemben matatok reggeli cigarettámért. Meggyújtva azt beleszívok jó mélyen, és hagyom lassan elhagyja számat a füst. A szürke felhő az ablak résén eltávozik. Morgolódva fülelek, másik szobában hagyott telefonom észveszejtően visít. Lövésem sem volt arról, ki kereshet ilyen korai órákban. Ettől bosszankodva ellököm magamat a faltól, és felkutatom a ketyerét. Hívás fogadását jelző gombot benyomva fülemhez tartom a kagylót. Érdeklődve hallgatom a mély, dörmögő férfihangot. Semmi bemutatkozás. Hollétéről nem hint el információt. Fontos, halaszthatatlan ügyben keres. Tudván, hosszú beszélgetés elé nézek, megadóan csúszok bele szakadt karosszékembe. Lábaimat felpakolom az egyik karfára, míg oldalra kicsavarva törzsemet megtámasztom hátamat a másiknak. Cigarettámmal jásztadozva hallgatom a vonalban komolyan fecsegő alakot. Az alvilág serege ismét mozgolódni látszik. Hírre felkapom fejemet, izgalom csordogál egyhangú életembe.
Estére nem várt program csúszik „betáblázott” határidőnaplómba. Minő öröm. Keríthetek magamnak estéhez illő alkalmi hacukát. Beszélgetés lezárását követően ismét visszatérek a konyhába. A rezsóra már rég kifutott a felforrt víz. Takaríthattam a szutykot. Méreggel csaptam ismét tisztaságot. Ennyit reggeli rituálémról.
Korai belepiszkítás után délután találkát szerveztek. Megadott helyszínre érkezve megbízó csaholó kutyáját előkerítve csomagot nyom kezembe. Hazatérve vadászkésemmel vágom fel a leragasztott sávot. A szánalomtól vigyorogva kapom kezeim közé a fekete estélyit. Logikátlannak találom választásukat. Többet mutat, mintha csak anyaszült meztelen kéne éjszakába mennem. Undorító, perverz állatok. Minden férfi köpnivaló, degenerált, evolúciós feketelyuk. Fogaimat csikorgatva gondolataimtól hajítom odébb a rongyot, mikor megpillantom alatta gondosan becsomagolt fegyvert. Legalább valamivel ellensúlyozzák szánalomra sem méltó ízlésficamukat. Abszolút nem akartam foglalkozni a vakarcs sorsával. Nem az én hatásköröm volt. Csupán feladatot teljesítettem. Azonban rettentően csesztette fantáziámat, miért érdekem, tőrbe csaljam. A falkának nem ártott, addig összefüggéstelennek találtam cselekedni. Óriási szarságot éreztem. Ez a történet elejétől fogva bűzlött. miért lenne kötelességem végrehajtani? Kinyírnának? Ezek a semmirekellő patkányok tényleg azt hiszik, képesek rá? Betontömböt láncolhatnának lábamra, majd óceánba vethetnének, én onnan is élve kiúszom. Elpusztíthatatlan vagyok. Most így érezem. Így is kell lennie. Estére flancba vágva magamat tűztem kontyba hajamat, majd felöltöttem a ruhát. Nyomorultak hozzá illő kabátot is küldhettek volna. Ennyit a férfiakról. Logikátlan gyökérkupacok. Ruhatáram szűkében farmerdzsekit felhányva magamra ültem be rozoga tragacsomba, ahol még elszívtam néhány szál cigarettát. Hanyag vagyok és kiveszett belőlem a jó modor. Talán sosem volt. Csírájában elfojtották bennem.
Parkolás után szélvédőn át szemlélem a helyet. Felkapott, puccos, csillogó klub. Rosszul vagyok az ilyen helyektől. Gyűlöltem az összes nagyravágyó dögöt. Ha volt okom rá, ha nem, puszta tudatuk, a földön élnek, és elszívják a levegőt, olyan dühöt korbácsolt bennem, amitől sokszor remegtek kezeim. Hasonló megvetéssel szálltam ki kocsimból, és elindultam az épület felé. Fényképről még emlékeztem a kölyök arcára. Hitetlenkedve álltam a feladat előtt. Fiatal kölyök életén múlik közönyös falka fennmaradása. Minden üzletről szólt, ez is. Mérlegelés során rá kellett döbbennem, nem tehettem, életét vegyem. A telefonáló gusztustalanul csőbe húzott. Megbocsájthatatlan bűnéért meg fog lakolni. Csettintésre előkerítem, ki lapul a háttérben. A bejárat előtt a legközelebbi szemetesre hajítom nyúzott dzsekimet. Már mindegy volt. Szakadt, rühes textil, nem érint meg eldobom, vagy magamnál tartom. Csak akadályozna a továbbiakban, karomban szorongatnám. Biztonsági őr előtt nő praktikákat bevetve lógok be minden igazoltatás nélkül. Ilyenek ezek az állatok. Csak a farkuk hajtja. Bájos műmosolyt követően ismét koncentrálhattam eddigi tervemre. Fel kellett kutatnom a kölyköt. Beleolvadva a környezetbe suhantam át az emberek között. Férfiak tömött csoportja verte a nyálát az alulöltözött nőcskékre, részeges balfaszok próbáltak a pultosnál bevágódni. Nyomorultak. Célszemélyre fókuszálva kerülöm el a felsőbb szinten őrt álló embereket. Aki belém kötne, szerepemet játszva ejtem kísértésbe, ezzel előcsalogatva naiv gyengeségüket. Ha kell erőszakkal, de bejutok a kölyök irodájába. Minden zavartatás nélkül nyitom be, majd végiglejtek a szőnyegen. Megpillantva a kölyköt, irányába mozdulok. Külsőre nem látok benne túl sok fantáziát. Nyüzüge, gyámoltalan kisgyerek. Külső ellenére nem szándékozom hirtelen következtetéseket levonni. Tartogat még meglepetést az élet, ez a szerencsétlen gyerek miért lenne ez alól kivétel? Ha kérdéseket szegezne felém, figyelmen kívül hagyom. Tekintetét pásztázva csak mosolyogni tudok. Nem is sejtheti, mekkora szarba kavarodott.
- Nincs időm magyarázkodni. Ha nem akar magának bajt, azonnal velem jön… részletek később. – hajolok be íróasztalának lapjának támasztva kezeimet. Komolyan beszélek. Ellenzést nem tűrök. Erőszakhoz folyamodni nincs ingerenciám. Lényegében nem érdekelt a kölyök élete. Felőlem szarrá is lőhetnék, nem jelent többet számomra, mint más porszem. Egyetlen dolog ösztökélt: falkáink jövője. Hierarchia megkövetelte, hogy a kölyök életben maradjon. Ha ez felbukik, az egész rendszer összedől. A területek újra leosztása rengeteg vért megkívánna. Értelmetlennek éreztem ennek kitörését. Minden pont így volt jó, ahogy most van. Sokáig nem vágyom arra, gazdag kölyköt győzködjem. Hirtelen hátam mögött felfigyelek ajtó csapódására. Fegyveremért nyúlva megragadom azt, majd hirtelen hátralököm a kölyköt. Az asztal pár percig menedéket biztosít számára, míg megtisztítom a terepet. Ezek a kutyák gyorsabban megtaláltak, mint hittem. Ezüsttálcából előrántott fegyvercsőt szegez felém a díszmajom, akinek fejét becélozva loccsantom ki agyvelőjét. Amatőr tetű. Nem akarom megvárni, míg a többi nyomorult is becsatlakozik, pórul jár társához, ezért rárivallva kölyökre hatalmas ablak elé ugrok. Vészkijárót megpillantva rúgom ki az ablakot. Legalább ennyi előnye volt a csicsás magas sarkúnak. Indulásra késztetve kölyköt iramodok meg a vaslépcsőkön lefelé. Fedezve a gyereket irányítom parkolóban hagyott kocsim felé. Minél előbb el kellett tűnnünk a helyszínről.
Néhány golyó ütötte repedés a szélvédőn, de város kieső körletében lebeszélt motelban sikeresen megszállunk. Nem volt kedvem a csevegéshez. Lepukkadt épület emeletére felérve, kulcsot elfordítva adott szám alatt lévő zárban már elénk is tárul hasonlóan igénytelen szoba képe. Hatalmas franciaágy mellett már rég ott ékeskednek előkészített cuccaim. Roló között kilesve figyelem a terepet, gyanús alakok után kutatva. Egyelőre biztonságban vagyunk. Kölyökre pillantok, majd felszisszenek. Bőségesen elegem lett egy életre a magas sarkúktól, ezért azokat lerúgom lábaimról. A pakkokhoz lépve legközelebbi sporttáskában matatok. Halomnyi fotót és jegyzetet előhalászva mindet lehajítom az ágyra. Fotókon különböző helyszíneken kölyköt figyelték. Orvgyilkosok csapata, vezérszóra várva éhezte, mikor puffanthatják le szerencsétlenjét. Tisztábbá varázsolva az adott szituációt, végül beszédre szánom magamat. kényelmesebb beszéd érdekében nyugodtan ülök le ágy szélére, meggyújtok egy szál cigarettát és keresztbe tett lábakkal belekezdek:
- Nem vagyok jót akarója, sem régmúltból való kedves ismerőse. Hasonló rémálom, mint a többi. Azt viszont nem tűröm, kemény munkával épített birodalmat akarjanak csettintésre romba dönteni. A pórnép lázadósat akar játszani. Ma reggel fülest kaptam, ki kéne vonjam a forgalomból. Ezzel csak az az egy bibi, ha kiesik, bukik az egész dominósor. Nemrég bemérték, távhívás volt. Úgy tűnik, a tajvani kutyák nyakát is szorítja a lánc… - nyúlok el oldalra, majd hamis iratokat hajítok a kölyök elé. – Minden le lett beszélve. Útlevél, igazolványok, okiratok mind itt vannak… van egy kis melónk Kínában. – nyújtom át végül a repülőjegyet, melyen másnap, hajnali 3 órás dátum szerepel.

Tárgy: Re: A Sárkány lehunyja szemét... Kedd Jan. 08, 2013 7:43 am

Átlagos nap. Délutáni ébresztő. Gyors zuhany. Tiszta ruha keresése. Panda sétáltatása. Hamis receptek átvétele. Gyógyszertár kifosztása. Kábszer készlet feltöltése. Napi adag bevétele. Könnyed edzés. Min ki elégedett feje, megint ő nyert. Közönyös pofával átmenetileg elviselni műsorát, majd távozni. Büntetésből ott hagyni az edzőteremnél. Hazafurikázni. Telefonon fogadni mindenesem siránkozását. Unottan felmorranni a hisztis hangra. Ágyra dobni a készüléket. Rá se hederíteni a fárasztó szövegelésre. Sorban teljesíteni a délutáni teendőket. Kaját adni házi állatnak. Arrébb tolni a szennyes ruha kupacokat. Helyet szorítani rejtvényfejtéshez. Kényelmesen elnyúlni a kanapén. Elveszni a sorok között. Néha felpillantani a zajongó kutyára. Inteni az idő közben érkező Léi shēng-nek. Flegmán elhúzni számat a mellettem landoló öltönyön. Kikapcsolódásom végét látva felhördülni. Magyarázatra várva arrébb lökni az újságokat. Karfára könyökölve felé fordítani fejemet. Csupa fül vagyok, milyen fost zúdít nyakamba…
Jogosan feltételezem, halaszthatatlan üggyel kapcsolatban keresett fel. Kizárólag ekkor tisztel meg jelenlétével. Hosszas tájékoztatással lát el munka előtt. Körültekintő főnöknek, alapos beosztottak járnak. Szarban lennék nélkülük. Meg sem kísérelek kibújót keresni. Engedelmesen várakozom teendő listám felvázolására. Csendesen figyelek minden elhangzó szóra. Szokásos felvezető maszlag. Általános fejtágítás az ügyfelek élőéletéről. Kár ezekre pocsékolni a drága időt. Unaloműzés gyanánt felveszem a hozott borítékokat. Kiborítom tartalmukat. Egykedvűen válogatok a fényképek között. Semmi újdonság. Elkeserítő tényen grimaszolva dőlök hátra. Számon kérő tekintettel meredek mindenesemre. Lényegre térhetne. Fontosabb dolog miatt díszeleg nálam.
Halk véleménynyilvánításomra sejtelmesen elmosolyodik. Pocsék viccen ingerülten morranva dörzsölöm meg homlokom. Utolsó húzás volt. Következő alkalommal levágom mind a tíz ujját, egyesével. Ne szarozzon velem, ha munkáról van szó. Túlfeszítette a húrt. Észlelve nem vagyok olcsó poénos hangulatban, zakója belső zsebéhez nyúl. Kivesz belőle egy lezárt borítékot. Egyetlen nevet említ. Halva a szót döbbenet ül ki arcomra. Felkeltette érdeklődésemet. Nem kapkodok. Nincs hova sietnem. Annyira nem nagy szenzáció. Kiveszem kezéből a csomagot. Benne pihenő papírokra kósza pillantást vetek. Egyetlen fénykép szúr szemet. Halványan elmosolyodva legjobb emberem felé mutatom. Kérdőn tekintek rá. Szavak nélkül érti, miről van szó. Könnyed bólintásával szolgáltat megerősítést. Bizonyítékot lóbálva ingatom meg fejem. Ínyemre van a kínos helyzet. Kedvelem a kétes kimenetelű, váratlan meglepetéseket. Hónapok óta kutattam az illetőt, eredménytelenül. Tűt kerestem a szénakazalban. Árnyékot a korom sötétben. Elismerésre méltó személyiség. Ott talált menedéket, ahova yakuza keze sem ér el. Igazi kincs ebben az elkorcsosult pöcegödörben. Kétséget kizáróan profi. Régóta várom a percet, nyomára bukkanok. Erre ma információt kapok róla. Körzetemben lófrál. Kíváncsian várom, mire készül. Valamit tervezhet. Közel van a tűzhöz és láthatóan nem fél megégeti.
-Hagyjuk az egeret besétálni az éléskamrába.-
Veszem kézbe ruhámat. Nálam járt, előbb-utóbb felkeres. Kizártnak tartom átjárónak használja a legerősebb klán területét. Zavart okozhat. Sok bandának van a bögyében. Ügyes szarka. Ott lop és csal, ahol tud. Annyi piti bandát ugraszt egymásnak, amennyit tud. Még se hinném hátvédek lennénk. Nagy falatok vagyunk. Nálam az alvilág kulcsa. Füttyentésemre ugrik az emberi mocsok. Nem szerencsés fejénél rángatni a viperát. Ennél okosabb. Több lapul a háttérben. Óvatosnak kell lennem. Egyelőre sok a feltételezés. Nem kockáztatom meg kirepüljön a karmaim közül. Szabad mozgást biztosítok. Érezze, nyeregben van, minden tervei szerint alakul. Elegendő információt gyűjtök, lépek. Megelőzhetnek. Semmilyen lehetőségtől nem zárkózom el.
Fényképet ujjaim közül eldobom. Összeszűkült szemekkel pillantok utána. Felmorranva zárom le az okfejtést. Kikészített ingért nyúlok. Hanyag mozdulatokkal kanyarítom magamra. Gombolkozás közben, keresztül sétálok a nappalin. Napszemüvegem keresve túrok arrébb egy-két szeméthalmot. Flegmán könyvelem el, néha hátrányomra válik a rendetlenség. Ingerült rugdosásom, beosztottam torokköszörülése szakítja félbe. Határozottan konyhai mikró tetejére irányítja figyelmemet. Szemet forgatva lépek a berendezési tárgyhoz. Puffogva emelem le rajta pihenő napszemüvegemet. Kiegészítőmmel gazdagodva végzem el az utolsó simításokat. Felveszem az öltönyt. Zsebébe süllyesztem telefonom. Bekapcsolom a címerrel ellátott mandzsetta gombokat. Felcsatolom lábszáramra késeimet. Átnézem a fegyverem tárát. Nadrágom derekához csúsztatom. Elveszem jobb kezemtől irataimat. Lesétálok az utcán várakozó autóhoz. Neheztelően sandítok Léi shēng-re. Nem szívlelem, ha idecsődíti embereimet. Utasításra érkeztek. Őket nem hibáztathatom. Főnökhöz méltón halvány biccentéssel haladok el mellettük. Vezető üléshez lépek. Megvárom, privát kíséretem helyet foglaljon. Elindulok. Egyenest a klub parkolójához gurulok. Kiszállok. Intek a biztonsági személyzetnek. Felgyalogolok emeleti irodámba. Lábaimat asztalra lökve kényelembe helyezem magam. Rezignáltan tapasztom be Min ki száját a könyvelési dossziékkal. Nyugalmat nyerve dőlök hátra székemben. Karórámra tekintve győződök meg róla, van időm első megbeszélésig.
Szabadidő elütése végett jelentéseket lapozok. Unottan futok keresztül a sorokon. Morogva veszem elő rezgő telefonomat. Rövid üzenet jelenik meg rajta. Elolvasom, majd visszacsúsztatom zsebembe. Mi sem történt volna, folytatom esti kikapcsolódásom. Ajtó kivágódására reakciót sem szolgáltatok. Besétáló nőszemélyt hűvös pillantással üdvözlöm. Mosolyára flegmán elhúzom számat. Egyetlen kupacba rázva az iratokat helyezem le magam elé. Asztalra könyökölve várom magyarázatát. Nekem nincs mondandóm. Vendégnek illik közölnie az érkezése okát. Szűkszavú mondandóján megrántom vállamat. Székemben hátra dőlve cümmentek fel. Nem számít újdonságnak, bajban vagyok. Egész álló életemet zűrben tengetem. Üres fenyegetőzéstől nem szarok be. Együttműködésre akar kötelezni, találjon ki jobb indokot, vagy vessen be erőszakos módszereket. Ez az ajánlat nem elegendő megmozdítsam a seggemet.
Korai kijelentés volt. Söpredék csődül az irodába. Szemöldökömet összevonva állok fel székemből. Gyanúsnak találom ilyen könnyen betörtek. Egész klubot fokozott védelemmel őriztetem. Sértés, kedvük szerint járnak kelnek a seggnyaló zsoldos kutyák. Feldühít, pisztolyt rántanak civilektől hemzsegő épületben. Fegyveremért nyúlok. Vendégem az asztal mögé parancsol. Eleresztem fülem mellett. Célzom és lövök. Vicsorogva nézek az eldőlő testekre. Nem vagyok gyáva féreg. Le tudnak durrantani, akkor gratulálok hozzá. Holnap lesz más, aki átveszi helyemet. Ehhez az ocsmány világhoz tartozom. Egy csótány vagyok a sok közül. Idelent, nem számít az élet. Vállalom a kockázatot. Távozni sem óhajtok. Lökdösésre halántékához nyomom a beretta csövét. Magyarázatot követelnék. Időm nincs rá. Benyomuló csúszómászó falka elől ablakon távozom. Tűzlépcsőn lerobogva rúgok fel néhány utamba kerülő kukát. Rosszul viseltem, ha sarokba szorítanak. Jelenetet nem rendezek. Gyerekes hisztéria lenne. Rábízom magam az ismeretlen ismerősre. Dühösen beszállok kocsijába. Követem a motelben kibérelt szobába. Zakómat ágyra dobva fordulok felé. Karba tett kézzel várakozom hajlandó legyen felvilágosítani helyzetemről. Mellettem landoló bizonyítékok nem hatnak meg. Leszarom mindegyiket. Sokan pályáznak fejemre. Semmi újdonság nincs benne. Szájából csüngő dohány annál jobban felháborít. Flegma fintorral lépek elé. Szemrebbenés nélkül kikapom szájából.
-Melyik talpnyaló brigád?-Taposom el az undorító bűzbombát. Rühellem azt a vackot. Rágyújthat közelemben, de mindegyik így fogja végezni. Nem érdekel kicsoda és milyen igényei vannak, ezt a szart nem tűröm a környezetemben. Témát lezárva szabadulok meg zakó felsőmtől. Szétnézek a szobában. Váltásruhát keresek. Sporttáskából kirángatom a hétköznapi cuccokat. Nem kérdezek. Kiszolgálom magam. Kényelmesen átöltözök. Mobilomat kikapcsolom. Levetett gönceimtől és irataimtól meg kell szabadulnom. Sietősen. Erre pofonegyszerű módszer létezett. Indulás után odahajítottam valamelyik hajléktalannak. Van esze, gyorsan túlad rajta. Nincs, hullazsákba kerül. Innentől kezdve az útra koncentrálok. Napszemüveg rejtekében sétálok a reptérre. Biztonsági kapukat mágnessel játsszuk ki. Gépre viszonylag zavartalanul szállhatunk fel.
-Kínai kapcsolat?-Teszem fel az egyetlen lényeges kérdést. Sajátjaimat nem használhatom. Kétséges kiben bízhatok ekkora fejetlenség közepette.-Qīngwā. Piti szabadúszó. Nyomorult pedofil sittes, de megbízható informátor.-
Közlöm az egyetlen személy nevét, akit előrángathatunk. Legutóbbi értesüléseim szerint Peking-ben eszi a penész. Valamelyik külvárosi iskolában dolgozik. Gondnokként riogatja a gyerekeket. Undorító. Szétlőném a tökét, de jól forgatja a nyelvét. Bárkiből bármit kiszed. Alattomos élősködő. Pénzért mindent kiderít. Jól jöhetett. Tartalékkal nem lesz probléma. Város különböző körleteiben, csinos csomagok vannak elhelyezve. Pénz. Iratok. Ruhák. Kocsi. Házkulcs. Körültekintő vagyok. Számolnom kell hasonló helyzetekkel. Repülő landolását követően arra indulok. Velem tartanak, vagy sem, nem foglalkoztat. Célirányosan közlekedem. Pontosan tudom, mit és hol találok. Sorban felveszem a táskákat. Egy dologban változtatok. Nem az előre kibérelt lakásban szállok meg. Félreeső motelt keresek. Ledobom a holmikat, majd az informátor után eredek. Munkahelyét keresem fel. Tanároktól kérek segítséget, merre találom. Nyelvvel nincs problémám. Folyékonyan beszélem a kínait. Címet szerezve töröm rá a rozoga bérház ajtót. Szeppent gyerekeket kizavarva sétálok a koszos nappaliba. Felbukkanásomnak járó zavart mosolyt fegyverem kibiztosításával viszonzom. Megelőzőm az üdvözlő bájolgást.
-Leül!-Mutatok a székre pisztolyom csövével.-Információ kell!-Nézek oldalra a belépő nőszemélyre. Többet tudott az ügyről. Átadom a lehetőséget feltegye a kérdéseit. Abból bővíthetem saját ismereteimet is. Egyelőre semmi konkrétum nincs kezeim között.

Tárgy: Re: A Sárkány lehunyja szemét... Kedd Márc. 05, 2013 11:27 am

Kényelmesen helyezkedem ágy szélére. Jobb combomra helyezem bal lábamat, ellentétes karommal kitámasztom testsúlyomat. Jól esik lazítani. Cigarettázásom közben mennyezet felé fújom az elhasznált füstöt. Kis taknyosnak nem tetszik káros szenvedélyem. Minden kérdezést mellőzve tépi ki fogaim közül a szálat és a földbe tiporja. Tudnám minek ez a nagy felhajtás. Drogbáróra nézve csak flegmán mosolygom rá. Fölösleges színjátékával nem ér el sokat. Sok már úgysem kellett ahhoz, végigszívjam, a csikkel nem foglalkoztam tovább. Lehetetlen kérdésére, oldalra biccentek. Utálok mindent megismételni. Abszolút nem saját szórakoztatásomra cipeltem magammal a tömérdek szart. Tegye le a seggét, és lásson hozzá az átnézésének. Morrantva ugrok föl helyemről és szorgalmazva az átöltözést, táskához lépek. Sokkal kényelmesebb, és testhezállóbb ruhára kell váltanom minél előbb. Nem zavartatva magamat válok meg fekete, cérnaszál koktélruhától, és belebújok fehér pólóba, és terepmintás nadrágomba.
- Sumiyoshi-Rengo… - bököm ki végül egykedvűen, miközben utolsókat meghúzom övemen. Lehúzva felsőmet nyugodtabban dőlök vissza az ágyba, ahol kikeresem legutóbbi áldozat fotóját. – Bulldog, orvgyilkos… a kihallgatásakor kiderült, hogy a Yawaguchi-gumi örökösére fáj a foga megbízójának. Miután szabadon engedtem, a folyó mellett megnyúzták, és a kóbor kutyákra hagyták az eltakarítását. – hajítom felé a fotót, melyen fennakadt szemekkel vicsorít a bőrétől megszabadult szerencsétlen. – Később Y-sanról kiderült a Sumiyoshi-Rengo kegyeltje… drogcsempészetről lesz szó, melyet Kínában akarnak lezavarni. – lapozgatom unottan hamis útlevelem. Kitade Hime név túlzottan kedves egy magamfajtához. Bukott hercegnőként is csak kurválkodásra vinném. Kreativitásból megbuktatnám beszerzőmet. Legalább a további adatokban nem vétett hibákat. Ha máshoz nem is, de ehhez nagyon ért. Nem csoda, hogy hasznát tudom venni. Bár meglehetősen magas árakat kér, ennek ellenére lenyelem a békát. Profi melót meg kell fizetni.
További információt nincs kedvem megosztani elkényeztetett ficsúrral. Rá fog jönni, ha veszi a fáradságot arra, a legfelső dossziéba belelessen. Nem akar meglepetést magának, jobban teszi odafigyel. Valahogy nem győzött meg, együtt kéne vele dolgoznom. Ellenségem ellensége az én barátom alapon más választásom nem maradt. Ha az kellett Yawaguchi ivadékkal paktálja le, csak hogy megakadályozzam a Sumiyoshi-ak ármánykodását és gusztustalan húspuhításukat, akkor belementem az egyezségbe. Az idő híján sokat nem szarozhatunk. Hajnali indulóval magamra szedtem valóban fontos holmikat rejtő zsákjaimat, és minden feltűnést mellőzve magunk mögött hagytuk a dzsuvás motelt. Attól nem kellett tartani korcsok követnének. Nincs akkora bandájuk Karakura-ban jelenleg, hogy lenne értelme ránk rontaniuk.
Reptérre érkezve gyors csekkolás, kenőpénz átnyújtásával csomagok átvizsgálásánál kivetítő kikapcsolása. Nincs ember, akit ne lehetne megvesztegetni a megfelelő számú nullával ellátott összeggel. Egyszerű utazókként, jegy átadása, majd csomagok figyelése, ahogy megfelelő ember kíséri a gépre. Több figyelmet nem is tulajdonítok a csomagok további útjának. Gépen megfelelő székbe süllyedve magazint veszek elő, ezzel fent tartva szerepemet. Ótvar, japán divatmagazin, ócska lotyóknak. Nem hatnak meg a műköröm tippek, sem a nagy szemek. Hánynom kell a sok rózsaszíntől. Jobb olvasmányt is tömhettek volna előttem lévő ülés zsebébe. Elégedetlenkedve pötyögtem távolsági telefonon, leadva a forródrótot, gépen poshadunk.
Fülledt, forró napsütés fogadott a kínai reptéren. Ugyanolyan sárgák hada, mint mi. Zsongás, észveszejtő sebesség. Hangyabolyban éreztem magamat. Fittyet hányva szabályokra, végre nyílt levegőn előkotorhattam cigarettámat. Meggyújtva azt intenzíven dohányozni kezdtem. Tüdőm erre a percre vágyott már hosszú órák óta. Kellemesen bagózva irányultam meg adott útvonalon, mikor mellettem sétáló langaléta kérdésére felfigyelek. Összeköttetésekkel nem kellett bajlódni. Egy telefon és mindent elrendezhetünk. Ennek ellenére felajánlotta mocskos ismerős lehetőségét. Biccentve fogadtam el döntését. Csomagok kézbevétele után egyezségébe is belemegyek. Túlzottan kiesek szerepkörömből. Fogaimat csikorgatva vágom földhöz a csikket mérgemben. Teljesen elkanyarodva eredeti tervtől ülök be kibérelt kocsiba és hagyom, adott motelba vezessenek. Holmik megfelelő szobába való bedobálása után utunkat bűnöző lakhelye felé vesszük. Szutykos környék, sikátoros utcák. Bizalomgerjesztőnek közelről sem mondható. Szokva vagyok az ilyen látványhoz. Karakura szegénynegyede sem különb ennél. Porfészek és szeméttelep. A fertő és ribancok központja. Hagyom, hogy vezessenek, akadékoskodni fölösleges lenne. Nem vesztegetem az időt lényegtelen kérdésekkel. Belépve felszakított ajtón megvárom a megszokott műsort. Meglepett „áldozat” játssza a hülyét, miközben igyekszünk infót kicsikarni belőle. Mennyire untam az egy sémára épülő előjátékokat. Kínai nyelvtudásomban bízva lépek előrébb felpofozott, vörös képű faszi elé. Méregetve játszadozom ujjaim között egy szál cigarettával. Tudom jó, rágyújtanék, újból kikapnák kezemből.
- Dalolj, madárka! Mikor cserél gazdát a csempészáru? Melyik dokk? – kapom számba a cigit, és jobb kezemmel megfeszítem a nyomorult ujját. Fokozatosan felfelé nyomom, melynek hatására recsegő, roppanó hangokkal jelzi túlfeszítését. Hagy üvöltsön. Ha ez kell, hogy csicseregjen, mind a tíz ujját eltöröm, szemrebbenés nélkül. Még így is túlságosan úri hölgyként viselkedtem vele szemben. Egy pedofil nem érdemel semmi mást, csak kínok között dögöljön meg. A börtön, közös cellával csak tündérmese lenne. Kínlódása közepette végül felfigyeltem valamire. Oldalra mereszti kigülledő, piától besárgult szemeit. Elpillantva éjjeliszekrényre, cetli fityeg sarkában. Továbbiakat rábízom elkényeztetett ficsúrra. Tegyen belátása szerint, leszarom. Papírost kézbe véve olvasom ki a jeleket. Telefonszám fölött feketén-fehéren virít a megfelelő infó.
- 33-as dokk, este 11 óra. Fekete Mercedes. Úgy tűnik, még ma kezet foghatunk Y-sannal… - vigyorodom el meglóbálva a cédulát, majd öngyújtómmal megsemmisítem. Ezen feladatom befejeztével ismét rágyújthatok. Nyeregben érzem magamat. Motelban kedvem támadna felbontani azt a whiskey-t, amit még a szálloda előtti non-stopban szereztem be.

Tárgy: Re: A Sárkány lehunyja szemét... Szer. Márc. 13, 2013 10:21 am

Mocskos kanapéra ülök. Fegyverem lábaim között lógatom a földre. Szükségtelen keménykedni. Perverz féreg tudja, jobb nem szórakozni két yakuza-val. Kor nem számít. Ezt jobb, ha legelején megtanulod. Belépsz, gyilkos vagy. Nemtelen, személytelen, élettelen szarkupac. Egy a sok ezer szemét közül. Rajtad áll mi lesz belőled. Nincs anyád, apád, testvéred, mentorod, főnököd, bajtársad, szeretőd. Kiállsz egyedül a marakodó világ torkába és próbálkozol. Jobb, ha sikerül. Ebben a fertőben elbuksz, nincs tovább. Ez az a hely, ahol egyszer szárnyalsz, egyszer pedig kicsinálnak. Mindenki elhasal. Az a kérdés meddig húzod. Kizárólag az ügyességeden múlik, hány évig húzod. Nincsenek hiú ábrándjaim. Tökéletesen tisztában vagyok vele, akár holnap szétloccsanthatják az agyvelőmet. Bármikor jöhet a hír, behajtók csesztetik a családom. Ők buknak, rántanak magukkal. Ismerem a yakuza hiteleket. Büdös életben nem fizeted vissza. Elhurcolják minden szaros családi ereklyédet és évekig járnak nyakadra, míg földönfutó senkivé nem válsz. Undorítóak vagyunk. Nincs kivétel. Mindenki lehet ász, vagy pancser. Szerencse kérdése, melyik oldalon találod magad. Köze sincs a kapcsolatokhoz. Köszönő viszonyban sincs az ésszel. Lehetsz zseni, ha sokan akarnak szögre akasztani, neked befellegzett.
Jelenleg én is szopok. Kíséretemre bízom az információszerzést. Felesleges beleüssem az orrom. Kellemetlenkedjen más. Elvégzi a munkát. Nincs tovább. Addig van időm végiggondolni, mit tudtam meg. Említett Bulldog rafinált csótány volt. Igazi túlélő. Évtizedek óta űzte az ipart. Felkavarta az állóvizet jó néhány klánnál. Párszor felénk is keresztbe tette a budikfejét. Apa sokszor emlegette a felmenőit. Engem eddig nem környékezett meg. Valszeg létszámba se vett. Piti segéderőnek gondolt. Nem törnék össze, ha úgy emlegetett volna, mint apuci pici fiacskája. Hallottam eleget ezt a fost. Nem hat meg. Ettől még különös utol érte a kaszás. Dörzsöltebb balféknek hittem. Sok kapcsolata volt. Több érdek fűződött az életben tartása mellett. Találkákat is óvatosan kezelte. Valami nagy szarság lehetett, ha kicsinálták. Passzolok mi lehetett ez. Nem közösködtem vele. Klánhoz tartozó pondrók se üzleteltek a söpredékével. Vaktában lövöldözöm. Nem látom a kapcsolatot. Egyelőre. Kíséretem jól teszi dolgát. Hamar kihúzza a kellő infókat. Meg se kell moccannom. Roppant izgalmas. Mereszthetem a seggem.
-Remek.-Állok fel a kanapéról. Fegyverem elteszem. Nincs rá szükség. Egykedvűen sétálok Qīngwā elé. Karjaimat ráérősen zsebre dugom. Unottan nézek rajta végig. Reszket a félelemtől. Arcvonásai eltorzulnak a fájdalomtól. Szánalmas. Előhúzok egy zsebkendőt. Képébe hajítom. Lábamat felemelem. Lendületből a szék oldalának lököm. Erőtől felnyekkenő fára ijedten rezzen össze. Megkaptam a kívánt hatást. Teljesen betojt. Közelebb hajolok hozzá. Besúgó. Tisztában vagyok vele. Köp a kínai maffiának. Néhány órán belül híre megy fővárosban vagyunk. Jobb beelőzni a vészt. Több irányban kell forrón tartani a vasat. Kihagyhatom a helyi alvilágot. Vérig sérthetem a helyi kemény magot. Persze. Felérne az öngyilkossággal. Míg nem tudok neveket, jobb játszani a barátságos turistát. Balfaszság lenne magamra uszítani a kínai maffiát.
-Üdvözletem küldöm Zhāng-nak!-Súgom fülébe. Leszarom, mit gondol a csaj. Higgyen, amit akar. Én bedobtam a csalit. Teszi a dolgát, rövid időn belül felkeresnek. Újabb tárgyalás. Remek lesz. Addig marad a kikötő. Sok víz. Halszag. Előre hánynom kell. Mondhatnák finnyás vagyok. Nincs kizárva. Egészségükre. Legalább nem használom kifogásnak. Odatolom a képemet. Előtte visszamegyek a motelbe. Át kell öltöznünk. Nem mehetünk tárgyalásra szakadt holmiban. Alvilág kényes a megjelenésre. Márkás holmikat várnak el. Milliós gyémántokat akarnak látni a szaros öltönyödön. Szemfényvesztés. Ehhez nagyon értenek. Üres rongyrázás. Megszólal a ruhád vagy valaki. Üzletkötés nem nagy szám. Odamész az időpont előtt néhány perccel. Mindig van egy beépített lúzer. Futár. Nála van a pénz. Átadja a közvetítőnek. Leellenőrzi. Rendben találja, indulhat a csere. Csatlakozik a díszkísérethez. Beszáll a kocsi. Gurul két háztömböt. Kocsiban szobrozva kivárja a kuncsaftot. Jelzést kap. Válaszol. Mindkét fél kiszáll a kaszniból. Áru kínálója diktál. Íratlan szabály, mindig a pénzes közlekedik. Odatolja pofáját az eladóhoz. Teszteli a felkínált cuccot. Ajánlatot tesz. Megfontolják. Döntenek. Kész az üzlet. Egyetlen bökkenő. Sejtésem sincs, mit fogok venni. Nem probléma. Ettől nem jövök zavarba. Bármilyen vackot átveszek. Ebből nem lesz beégés. Évek óta veszek és eladok.
Tervet tartva, dokkhoz tartunk. Elrejtett kocsival közlekedünk. Hagyom a bigének vezessen. Játszani kell a szerepet. Közvetítő sosem nyúl kormányhoz. Cipelik hátsóját. Fegyver sincs nála. Indulás után be is dobom a kesztyűtartóba. Nagyban alkotunk. Nem hazai pálya. Itt nem ismerik a stiklijeim. Minta baromként kell üzemelnem. Táska átvevő helyet könnyű kiszúrni. Közel van az üzleti helyszínhez. Dokk melletti konténereknél érdemes kutakodni. Valamelyik feltűnő színű, feliratú fém zárkánál szoktak a futárok toporogni. Most sem kell csalódnom. Rikító sárga konténernél idegeskedik. Kezdő lehet. Leszarom. Nyugodtan intek bigének, parkoljon le előtte. Ki se szállok. Lehúzom az ablakot. Kivárom, odasétáljon. Fel se nézek rá. Egyszerűen elveszem az ablakhoz tartott bőröndöt. Ölembe veszem. Felpattintom a zárakat. Kinyitom. Beletúrok a pénz kötegekbe. Néhányat átvizsgálok. Fő az elővigyázatosság. Sose tudhatod, mikor húznak csőbe. Rendben találva a bankókat visszacsukom a bőröndöt. Kiszállok a kocsiból. Előlép a három fős kíséret.
-Wǒ de nánrén.-Bökök bige felé fejemmel. Nehéz átállni a kínaira. Régen használtam. -Dài shàng yī bāo.-
Adom ki a parancsot. Nincs idő finomkodni. Talpra esett. Találja fel magát. Többet nem teszek. Jöhet velem. Ez a maximum. Magyarázkodásba kezdek, elbuktunk. Érje be ennyivel. Folytatom a játékot. Társaságot követem a kocsihoz. Beszállok az anyósülésre. Várom elinduljunk. Leszarom méregetnek. Nem foglalkoztat. Figyelemre se méltatom. Kizárólag előre szegezem tekintetem. Azt se nézem bige hova ült. Tudja a dolgát. Higgadtan várok a csodára. Türelmesen üldögélek, míg elgurulunk a kijelölt dokkhoz. Ücsörgünk. Néma csendben. Mindenki a maga módján üti el az időt. Odaérve autótól távol várnak minket. Nem stimmel. Átverésre gyanakszom. Egyelőre nem szólok. Követem a menetet. Jelzést követően kiszállok. Elindulok a kopasz, alacsony, középkorú férfi irányába. Kezet fogok vele. Raktár felé navigál. Hagyom elvezessenek minket. Lopva bigére pillantok. Figyelmeztetem. Szaros a helyzet. Meg se lepődöm igazam lett. Hatalmas vasajtókat ránk zárják. Odabent mészárlás fogad. Hullák egymás hegyén hátán.
-Bűnbakok. Nagyszerű.-Jegyzem meg színtelen hangon. Körbe nézek. Kijáratot keresek. Nincs. Marad a fedezék. Kiválasztok néhány egymásra halmozott raklapot. Előtte odasétálok az egyik hullához. Arrébb rúgom csuklóját. Leeső fegyvert kezembe veszem. Megnézem a tárat. Mázli. Majd nem teljes készlet. Találomra még kettőt zsákmányolok. Az elsőt kibiztosítom. Felkészülök a fogadtatásra. Épp időben. Hátam mögött több tucatnyi csicskás közeleg. Fület sértő kedvességgel ordítoznak. Vadállatként rontanak be. Mindegyiknél fegyver. Nem tétovázom. Meghúzom a ravaszt. Fejbe lövöm az első szerencsétlent, aki berohanna. Kiterül, én hátrálok. Lassan lépdelek kiszemelt fedezékemhez. Többi csürhe egybefolyó masszaként tódul ránk. Agyatlan baromként lőnek mindenhova. Szétlövik az egész helyet. Maradék golyót biztos célpontra pazarlom. Nem lövöldözöm vaktában. Kevesen vagyunk. Nagy a túlerő. Minden találat számít. Kizárólag fejre célzom. Nincs engedmény. Fedezék előtt elfogy a készlet. Eldobom a fegyvert. Elhúznám a másikat. Meglőnek. Vállon talál valamelyik pondró. Megtántorodom. Gúnyosan elhúzom számat. Felé fordítom a pisztoly csövét. Elsül a fegyver. Összeesik. Elégedetten húzódom fedezékbe. Bigét keresem. Rövidesen kiszúrom. Ráérősen mellé sétálok. Néhány barmot leszedek útközben.
-Felső szint. Ablakok.-Bökök a rozoga lépcső irányába. Függő folyosón hemzsegtek a félig betört nyílászárók. Akármelyiken kijuthattunk.

Tárgy: Re: A Sárkány lehunyja szemét... Szer. Márc. 12, 2014 9:12 am

Ez a napja sem telt máshogy, mint a napjainak nagy része. A kora reggeli klubzárás után esedékes alvással kipihenve magát, ebéd után össze is kaparta magát, hogy normálisan nézzen ki délutánra, mire a feladatai újból elkezdődnek. Ehhez kiváló bemelegítés volt a Junnieval való edzés. Még mindig büszke volt arra, hogyha alkalomadtán sikerül győzelmet aratnia nála sokkal nyurgább főnökénél. Imádta a taekwondot. Elég intenzíven hasznát is vette munkája folyományaként, és nem egyszer került már ki csúnya helyzetekből a segítségével. Fel is villanyozta az edzés, olyannyira, hogy a szokásosnál lelkesebben látott neki a Junnchi által rábízott ide-oda loholós feladatainak. Majd később csatlakozik hozzá a klubban, ha elintézte ezeket a dolgokat. Nem is gyanított semmit abból, hogy valami nem stimmel, amíg késő este be nem lépett a mafia számára fenntartott privát részlegbe és szembe nem találta magát egy korábbi nézeteltérés nyomaival. Rögvest főnöke után kezdett kutatni, de sehol sem találta, és senki se tudta, hogy merre lehet. Mindenki el volt foglalva azzal, hogy rendbe szedje az irodát. Hiába hívta telefonon, nem lepődött meg azon, hogy nem elérhető előfizetőt jelzett a gépi hang. Egyetlen reménye némi megvilágosodásra Shengi maradt, akit szintén nem volt túl könnyű megtalálni. Olyan mint egy árnyék, még akkor se veszed észre ha egy légtérben tartózkodik veled. Mire nagy nehezen utolérte, és sikerült hosszas nyüstölés és nyígás után kihúznia belőle, hogy főnöke épp ezekben a pillanatokban érhet földet Kínában, egyből olyan paprikavörös lett a feje, hogy kis híja volt annak, hogy ne olvadjon trutyivá a kezei között az egész fém asztal, amin épp támaszkodott. Orbitális nagy hisztibe kezdett, hogy erről ő miért nem tudott eddig, és mi ez a rendszer, hogy NÉLKÜLE megy Junnie valami ismeretlen bigével a kínai maffia tárt karjai közé. Miután jól kiüvöltözte magát koreaiul, addig nem tágított, míg ki nem szedett Shengiből mindent, amit tudott, és leszerveztette vele, hogy két órán belül indulhasson az elkóborolt husky után. Ez az idő épp elég volt arra, hogy sebtében összepakoljon egy hátizsákot, és elraktározza az információkat főnöke feltételezett hollétéről, és az országból való biztonságos kijutás mikéntjéről. Nem először csinál ilyet, de mindig benne van a félsz, hogy egyszer lekapcsolják a repülőtéren, és most különösen tartott attól a murphy fazontól, mert felettébb fontos lett volna a fegyvereivel együtt feljutnia a repülőgépre. Utált egyedül repülni, így az út nagy részét, még szerencse, hogy nem volt annyira kibírhatatlanul hosszú, magába fordultan duzzogva töltötte el, majd a terminálban felmarkolva a csomagját indult neki a városnak a Shengi által megadott címre. A holtelben viszont nem találta semmi nyomát elveszett főnökének. Most mondja hogy meglepődött, de sajnos nem így volt. Csak az időt sajnálja, amit arra fecsérelt, hogy nagy nehezen megértesse a recepcióssal, hogy mit szeretne. Sose volt erőssége a kínai, és az utóbbi időben nem sokat tett az ellen, hogy ez megváltozzon. Három idegen nyelvvel már kicsit nehezen birkózik meg szerencsétlen agya, így nem is hibáztatta érte, ha pont az egyik legnehezebbel gyűlik meg a baja. Na jó, ez jó kifogás arra, hogy szörnyen lusta, és nem szereti ezt a nyelvet, de ettől legalább nyugodtabb volt a lelkiismerete. A hotel előtt malmozva törte az előbb említett emlegetett tökfejét azon, hogy most mi tévő legyen. A kapott ütemtervet, és az aktuális időt összekombinálva úgy döntött, hogy kimerészkedik a kikötő környékére, hátha ott legalább a nyomára ráakad. A telefonját persze továbbra sem tudta elérni, így egy idő után inkább már nem is próbálkozott vele. Taxival persze nem mehetett el egészen odáig, így egy jó darabon sétálva kellett megközelítenie a helyet. Megérzései baljós előjeleket sejtettek, és ebben nem is kellett csalódnia. Először egy üresen hagyott autóra talált rá, majd távolabbról lövések hangját hallotta. Nem örült ennek a hangnak, de így bizonyosságot nyert afelől, hogy jó helyen jár. Kabátja alól előkapva, és kibiztosítva fegyverét igyekezett közelebb a raktárépülethez, aminek a környékén nem sokkal később meg is látott sündörögni mindenféle fegyveres alakot. Lopakodó üzemmódra kapcsolva kerülte meg az épületet, és a hátsó falának támasztva a fülét igyekezett áthallgatózni, hogy mi lehet a túloldalon. De mivel érezte, hogy nem kéne túl sok időt vesztegetnie, így egy kis koncentrálás után végighúzta a tenyerét a fém lapon, mintha egy sátor cipzárját húzná le, és ezzel egy időben vált szét az anyag, hogy utat engedjen neki a fal túloldalára. Nem tudja hogy volt ekkora mázlija, de pont egy raklap mögé sikerült érkeznie, így nem fedezték fel egyből a jelenlétét. Egy hajszál kellett azonban ahhoz, hogy kapásból le is buktassa magát, amint meglátta az épp vérző válláról tudomást sem vevő főnökét nem messze tőle. Hamarosan azonban muszáj volt feladnia fedezékét, ugyanis újabb alakok érkeztek a lelőttek helyébe, mintha sose akarnának elfogyni. Egy pillanat leforgása alatt célra tartott a pisztolyt, és lőtt. Rég túllépett már azon a ponton, hogy hezitáljon. Néha megrémül magától, hogy ennyire hideg fejjel képes embert ölni, de van, amikor már nincs más választása. Egy hiba, vagy a könyörület egyetlen aprócska szikrája, amivel életben hagy egy ilyen ellenfelet akár az ő, akár a számára fontos emberek életébe kerülhet. Nagyon nehéz volt megtanulnia ezt a leckét, és ennek ellenére elég gyakran gyötrik rémálmok emiatt. Ahogy azonban a lövéssel felfedte magát, puskagolyóként vetődött előre, és minden útjába kerülő akadályon keresztül-át csörtetve kapta el Junnchi karját, és cibálta maga után az egyenes vonalban szemközti vasajtó felé. Azon utat nyitva ugrott keresztül a résen, és vissza sem nézve rohant be a konténerek közé, amik mellett nemrég elkommandózott. Szlalomozva pár utcát dőlt neki végül tüdejét kiköpve az egyik oldalfalának.
- Nem kiabálom hangosan a nevedet, pedig most úgy-de-úgy üvölteni akarok! Mégis mi vett rá arra, hogy nélkülem gyere Kínába, hogy kishíján megölesd magad, valami idegen nővel egyetemben? –igyekezett halkra fogni a hangját, ami amúgy sem nagyon volt a torkában dobogó szíve miatt.

Tárgy: Re: A Sárkány lehunyja szemét... Hétf. Márc. 17, 2014 7:55 am

Szarok a reakcióra. Nem foglalkoztat mit tesz a nőszemély. Tekintetem a kiszemelt ablak felé fordítom. Óvatosan kilesek fedezékem mögül. Felmérem a helyzetet. Megállapítom az ellenség mozgását. Szabad átjárást keresek. Tervezek. Fejben felvázolom a szükséges útvonalat. Ellenőrzöm táram. Elhúzom szám. Nem állok rózsásan. Fél táram van. Újra körbe kémlelek. Közelemben heverő fegyvert keresek. Rátalálok. Előre nyúlnék érte. Lövést hallok. Ismerősen cseng füleimben. Flegma grimasz ül ki arcomra. Visszahúzom kezem. Védekezést választom. Fedezékbe húzódom. Nem pazarlom a lőszert. Két lövést adok le. Az orrom előtt hadonászó barmokat szedem le. Türelmesen kivárok.
Számításaim beigazolódnak. Mindenesem tűnik fel. Rá hagyatkozom. Engedem, magával vonszoljon. Felesleges tiltakoznom. Megkönnyíti kijutásom. Képessége hasznos fegyver a vasajtóval szemben. Követem. Elfutunk a konténerek mögött. Kislisszanunk. Patkányokként iszkolunk a süllyedő hajóról. Nyomában haladok, míg megáll. Felsóhajtok. Leporolom poros zakómat. Hátra hagyott nőszemély sorsa nem foglalkoztat. Képzett harcos. Nem féltem. Menekülési lehetőséget is adtam. Egyéb teendőm nincs. Elhagytam a helyszínt. Több információt amúgy sem szerezhettem. Ránk rontó csőcselékből semmit se húzhattam ki. Képzetlen söpredék egytől egyik! Közük se volt a maffia bérgyilkosaihoz. Felbérelt aljanép. Egyiket se érdeklik a miértek, csak a szaros pénz. Nem kérdeznek. Elvégzik a piszkos munkát. Tökéletes balekok. Elviselhető veszteség. Szart se tudnak a belső történésekről. Időpocsékolás velük vesződni.
Lepillantok a táskára. Kissé viseltes. Nem nyitom ki. Várok vele. Biztonságosabb helyen vizsgálom meg közelebből. Egyelőre beérem birtoklásával. Biztosíték egy találkozásra. Szüksége lesz rá kínai barátainknak. Fel fognak keresni. Fegyverekkel. Meg kell előzni a vészt. Önkéntesen besétálni az oroszlán barlangjába. Tárgyalni érkeztem. Kezdeményezzünk! Nem érdemes húzni az időt. Sietni kell. Ha muszáj, improvizálni. Rühellek üres szavakkal vagdalkozni, de néha elkerülhetetlen. Blöff is fegyver! Legveszélyesebb. Könnyen visszafelé sülhet el. Egyetlen tulajdonsága, amit kedvelek. Minden a két félen múlik. Mennyire irányítasz, mennyire vagy hiteles, mennyire érzel rá a másik gyenge pontjára. Nehéz játék. Rosszabb az orosz rulettnél. Ott nincs mellébeszélés. Fejedhez emeled a csövet és meghúzod a ravaszt. Itt, csak hiszed, dirigálsz. Vadászból könnyen prédává válhatsz. Kölcsönös átverés. Minden azon múlik, ki jár egyetlen lépéssel a másik előtt és ki viszi be látatlanul a kegyelemdöfést, mielőtt elkezdődött a tényleges tárgyalás.
Lopva mindenesemre tekintek. Szó nélkül utasítom csendre. Felveri a környéket, hátra hagyom. Ordítozással kiadja a helyzetünket. Ellépek mellette. Kezébe nyomom a táskát. Elindulok az utcán. Felpillantok a kerítésen díszelgő táblára. Végiggondolom, merre tartózkodunk. Előkeresem emlékeim közül a legközelebbi motel címét. Néhány utcányira van egy. Átmeneti rejtekhelyeinktől hemzseg az egész ország. Felkészültünk. Nem vagyunk barmok. Hasonló eset bármikor történhet. Fejjel biccentek beosztottamnak. Kövessen, vagy maradjon hátra pukkadozni. Nem érdekel. Megindulok a cím felé. Út közben kukába dobom az elkobzott fegyvert. Mérgesen morranok. Keresztet vethetek sajátomra. Azóta a kínai fejes előtt hever. Remélem, tetszik neki a monogramom. Ajándék. Üdvözletem küldtem vele. Érdekel, mit vált ki belőle.
Beérünk a motelba. Tulaj nem kérdez. Átnyújt egy kulcsot. Elveszem. Felmegyek a második emeleti szobába. Levágódom a kanapéra. Kiroppantom nyakam. Feszélyez a gyógyszerhiány. Dühösen megdörzsölöm homlokom. Barom vagyok. Legalább azt hozhattam volna. Pirula nélkül hamar kipurcanok. Remélhetőleg, addig nem épülök le, míg szükséges. Siettetnem kell a találkozót. Használhatatlan fos vagyok, ha előjön az elvonási baszakodás.
-Két óra múlva indulunk.-Dobom oda foghegyről.-Szerezz kocsit!- Adom ki a parancsot. Kinyújtom kezem. Táskát kérem. Asztalra mutatok. Piszkos bőr fölé hajolok. Elhúzom szám.
-Imádkozz, ne kamu vacak legyen.- Pattintom fel a zárat. Felnyitom. Több zacskó heroin fogad. Halovány mosolyra húzom számat. Találomra kiveszek egyet. Megvizsgálom. Felhúzom egyik szemöldököm.
-Japán…-Hajítom le ingerülten. A nőszemély igazat mondott. Minket akarnak hátba támadni. Nem értem az összefüggést. Hatalom, méghozzá korlátlan. Minket kigolyóznak övék az egész piac. Eddig tiszta sor. Viszont, mi erősebbek vagyunk. Nem rég egyeztünk meg. Nincs benne logika. Most rúgják fel az alkut, ők vesztenek. Ennyire nem épülhettek be a klánba. És mi közöm hozzá? Minek az ürügyén akartak kinyírni. Ekkor ugrik be...
-Átvertek!-Rúgom fel az asztalt idegesen.-Idecsaltak! Ezt a kurvát megvezették, én meg jöttem utána! Veled az élen…-
Gúnyosan felmorranok. Hülye voltam. Az egész gyilkossági kísérlet, drogügylet beetetés. Arra utaztak rá ott hagyjam a klánt. Védtelenül. Tisztában voltak vele Min ki utánam jön. Jobb kezem ügyes. Elintézi az ügyet. Bízom benne. A tény bosszant. Hamarabb lettem űzött vad, mint hittem. Felnevetek. Tetszik a helyzet. Jobban utánam nyomoztak, mint vártam. Tájékozottak. Azt gondolják, ismernek. Fogom magam és haza repülök. Tévednek. Bemasírozok. Tévednek. Nem mozdulok.
-Hagyd a kocsit! Ezt…-Emelek fel egy heroinos zacskót. Belecsúsztatom az egyik mandzsetta gombomat.-...add oda a legközelebbi dílernek. Megvárjuk a fogadó bizottságot.-
Dőlök hátra a kanapén. Átmenetileg ennyi. Több parancsom nincs. Mindenesem zagyválhat. Átadom a terepet. Kérdezhet. Ötletelhet. Nem izgat. Látszólag megadom magam. Várom a hóhért, kihirdesse az ítéletet. Érdekel Zhang válasza. Rám ront, vagy tovább cicázunk. Újabb futárokat küld, vagy hajlandó a képem elé tolni a ráncos pofáját.

Tárgy: Re: A Sárkány lehunyja szemét... Szer. Márc. 26, 2014 9:08 am

Szuszogva próbálta visszanyerni a lélekjelenlétét fizikálisan és szellemileg is, de nem hagytak neki túl sok időt rá. Bármiféle válasz, vagy akár kiejtett hang nélkül fegyelmezték csendre, és nyomtak a kezébe egy furcsán ócska bőröndöt. Fogalma sem volt, hogy mi az, egy kicsit körbeforgatta a kezében, de mikor távolodó léptek hangjára lett figyelmes, rögtön kapcsolnia kellett, nehogy megint nyomát vessze kóbor főnökének. Ez még messze nem jelentette azt, hogy ennyivel el van intézve a dolog. Persze, még x év után is képes azt hinni, hogy ha jól beolvas és kioktatja, azzal eredményt ér el nála. Talán Junnie legnagyobb örömére, de beszédsztrájkot hirdetve baktatott utána, a továbbra is ismeretlen eredetű és tartalmú bőrönd fogantyúját szorongatva. Szokásos illékony mérge párolgása közben egyre jobban kezdte inkább az foglalkoztatni, hogy vajon mi lehet benne. Súlyra annyira nem volt nehéz, szóval vagy pénz, vagy iratok lehetnek benne… legalábbis mi mással üzletelnének manapság egy bőröndben. Na jó, a legnyilvánvalóbb eshetőséget már meg sem említi, egyszerűen csak azért, mert nem tudta volna hova tenni, hogy Junnchi magával cipel egy táskányi kábítószert. Mire szépen a gondolatmenetei végére ért, sétájuk is a végéhez közeledett. Időközben főnöke elvezette őket egy motelhoz, ahol végre letehette kicsit a hátsóját. A bőröndöt pedig lepakolta az egyik fotel előtt lévő dohányzóasztalra. Kíváncsian nyújtogatta a nyakát, hogy belekukkanthasson a hamarosan felnyíló táskába, de megint lelombozták egy újabb utasítással.
- Ha nem kellett volna egy tenger fölött kikerülnöm egy országot miattad, akkor ezzel nem lenne gond. –mormogta magának halkan, és kezdte azon törni a fejét, hogy honnan szerez kocsit egy olyan városban, ahol még a helyiek nyelvét sem nagyon beszéli. Kihasználva ezt a kis időt arra, hogy kicsit meglepetten konstatálhassa az elé kerülő yenmilliókat érő árura.
- Ugye nem magadnak hoztad? –kerekedtek el a szemei egy pillanatra, de a jelek szerint szó sem volt ilyesmiről. Igazából fogalma sincs arról, hogy miről van szó. Pláne azok után, hogy néhány másodperces csendszünet után Főnöke magából kikelve borította fel az ócska kis asztalt.
- Mi rosszat tettem? –túrt bele mindkét kezével barna hajába, mert már tényleg nem értette miről van szó. Valaki végre beavathatná, hogy mi az átkozott szituáció, mert kezd egyre kevésbé ínyére lenni, hogy soha semmit nem osztanak meg vele, és csak hánykolódik ide-oda, tudatlanul, aztán meg mindent rosszul csinál. Mint valószínűleg most is. Most úgy érzi ez baromi önzőnek hangzik, de akkor is így gondolja. Választ persze most sem kapott felnyikkanására, hanem ütemtervváltozást eszközöltek be. Ez már lényegesen egyszerűbb feladatnak bizonyult. Ugyan még mindig fogalma sem volt, hogy miért kell ezt tennie, de bólintva vette el a személyes üzenettel megspékelt termékmintát, és kabátjával együtt az imént ágyra dobott pisztolyát is magához véve igyekezett le a lépcsőn, aztán meg ki az utcára. Most felmerülhet az emberben a kérdés, hogy vajon honnan szúrjon ki egy dílert. Minkinek ebben már, nézőpont kérdése, hogy hálaég-e, volt tapasztalata. Odahaza is nem egyszer kellett velük találkoznia, és már csak azért is meg kellett tanulnia kiszúrni őket, hogy minél előbb jelenthesse, ha ismeretlen alakok árulnak a területeiken az engedélyük nélkül. Junnie mellett rengeteg emberrel találkozott már, és mivel legtöbbször csak a háta mögött meghúzódva kellett figyelemmel követnie a tárgyalásokat és üzleteket, remek arcmemóriára tett szert. Ha már az emberismeretéről ez nem feltétlen mondható el, legalább a külső tulajdonságokat könnyen tárolja az agya. Talán egyszer majd megtanulja ezeket tipikus belső tulajdonságokhoz, vagy viselkedési formákhoz is társítani, és akkor majd nagyon büszke lesz magára. Egyelőre viszont kényelmes sétatempóban, a környéket nem túl feltűnően pásztázva indult el először körben a motel környékén. Gyűlölte az ilyen helyeket, de igyekezett a szűkebb és kevésbé járókelőkkel zsúfolt keresztutcákon körülkémlelni, de egyelőre nem járt túl nagy sikerrel. Valószínűleg még túl korán lehet. De aztán egyszer csak rámosolygott a szerencse. Az egyik benyíló sikátor külső szélén egy kapucnis alak ácsorgott, aki mintha várna valakire. Igyekezve nem túl feltűnőnek lenni, fogta magát, és leült az utca túloldalán lévő padra, hogy a telefonját alibinek előkapva néha lopva felpillanthasson rá. Mikor már a második ember haladt el a kinézett célszemély mellett, egy röpke pillanatra lelassítva, már biztos volt abban, hogy jó nyomon jár. Laikus szemnek szinte fel sem tűnhet, de Minki eleget látott már ilyen utcai üzletet. Mintha csak finoman beleütköznél, a kezébe csúsztatod a pénzt, ő pedig a tiédbe az árut, begyakorolt mozdulat. Ezek után fogta magát, kisebb kerülővel indítva elsétált a kapucnis férfi mellett, és egy hanyag, de jól látható mozdulattal a földre ejtette előtte a mandzsettagombbal ellátott zacskót. Majd, mint aki jól végezte dolgát zsebredugott kézzel indult vissza a hotel irányába. Nem parázott be, hogy egy rövid idő után már követni is kezdték, úgy tett, mintha észre se vette volna. De nem esett bele abba a csapdába, hogy kiadja magát. Nem változtatott a tempón, nem igyekezett lerázni az üldözőit. Míg a nyílt utcán van, a járókelők között, addig úgysem csinálnak vele semmit. Persze azért mégis volt benne egy kis félsz, hogy mi van, ha ezek elvetemült kínaiak, hiszen nem ismerte őket. Nagy igyekezetében majdnem el is ment a motel mellett, ahova be kellett fordulnia. Nagyot fújtatva csukta be maga után az ajtót, és caplatott vissza a szobába Junniehoz.
- Csali bedobva, nem tudom kire várunk, de máris érdeklődni kezdtek. –vágott egy hasast az ágyra. –Mostmár igazán beavathatnál egy kicsikét legalább abba, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk. –nyüsszögött a kezét lóbálva lefelé az ágyról.

Tárgy: Re: A Sárkány lehunyja szemét... Csüt. Ápr. 17, 2014 8:39 am

Feleselésre felvonta szemöldökét. Hűvös pillantást vetett beosztottjára. Nyomatékosabban megnyomva mondandóját válaszolt. Felbőszítette engedetlensége. Egekbe szökött vérnyomása. Szétrobbant a méregtől. Borsot kívántak az orra alá törni. Bemocskolni. Tönkretenni. Szétzilálni. Belső viszályt generálni. Még nem ismerte a módszert, de nyilvánvaló volt fejét akarják. Jelen körülmények tudtában nem volt vicceskedő hangulatban. Nem tűrt ellenkezést. Menetrendszerű zsémbes megjegyzésekre se volt kíváncsi.
-Ez a dolgod!-Dobott felé egy köteg pénzt.-Felmondhatsz…-
Mutatott az ajtóra. Elsétálhatott. Nem izgatta. Ezer dolga volt. Nem volt kíváncsi hisztijére. Haladnia kellett. Sürgősen. Gyorsan lépnie kellett. Némileg csillapított haragján újabb utasítását kérdés nélkül teljesítették. Maradt ideje gondolkozni. Csendes magányában végig akart zongorázni a lehetőségeken.
Ismeretlen volt előtte a kínai maffia motivációja. Pontosabban egyértelmű a Japán piacra hajtottak. Az sem elvetendő szempont, ha őt megfogják, kizökkentik az egész Tamura klánt a drog ügyletek lebonyolításából. Átmeneti blokk lesz a családban, míg újraszerveznek. Ezt a röpke gyengeséget felhasználhatják. Elterelésnek sem rossz. Napvilágot lát a pletyka a legkisebb kölyök fejére hajtanak mozgásra kényszeríthetik a családot. Kétli beválna. Nem foglalkoztatja a klánt mi van vele. Kiesését könnyedén túlélik. Átvészelhető veszteség. Nekik megfelelt, ha más vette át a fiúk szerepét. Erről beugrott a lehetséges megoldás. Testvére mindig a vesztét akarta. Kínaiaknak a körzete kell. Világ életében közvetítő volt. Kezén fojt át az összes csempészáru. Központot épített maga köré. Testvérét szándékosan kizárta. Petákot nem adott neki. Érthető berágott rá. Tökéletes bosszú! Tálcán kínálja az öccse fejét, részesül a régóta áhítozott haszonból. Cserébe a kínaiak talpnyalója lehet. Nem várt többet bátyjától. Ugyanolyan undorító pondróként viselkedett, mint általában…
-Kazuki! Rohadnál meg, te gerinctelen féreg!-
Morrant fel dühösen. Még egy rúgással ajándékozta a felborított asztalt. Dühösen dobogott rajta lábával. Szétvetette a méreg. Gyűlölte testvére módszereit. Aljas csatorna patkány volt. Hozzászokott ott tesz neki keresztbe, ahol érte. Szart rá. Az dühítette, amilyen formában tette. A behízelgő talpnyaló stílusa nem volt a család vezetőjéhez méltó. Köze sem volt édesapjukhoz. Elcseszett pondró volt. Utálta ölébe hullott a klán irányítása. Bármelyik baromarcú beosztottját szívesebben látta volna a helyén. Kétség sem férhetett hozzá, testvére küldhette nyakára Fumiko-t. Köztudott tény kutatott a nőszemély klánja után. A családjaik egykori háborúskodása sem titok. Nyilvánvaló azt akarta kihozni Kazuki, két kitagadott fattyú összefogott, hogy besározza a nagy Yamaguchi famíliát. Nonszensz. Ennél nagyobb baromságot össze se hantázhatott volna! Azt nem tagadja a sok vén pojáca csont nélkül hinni fog neki. Ide hallotta a tenyérbemászó szövegelését:
„Az öcsém Kínába utazott, hogy egyezséget kössön a helybeli maffiával! Ránk szabadította az ellenséget, tönkre tegyen minket! Mindezt a kitagadott Ingawa nővel szövetkezve! Pusztítást akart családunkra szabadítani, ezért a klán békéje érdekében, kénytelen voltam életét venni!”
Lejátszódó jelenetre gúnyosan felhördült. Elnyúlt a fotelban. Háttámláról lelógatta fejét. Pihentette agyát. Le kívánt higgadni. Indulatoktól vezérelten csak testvére malmára hajtaná a vizet. Kivárt. Addig mindenképp, míg megérkeznek a küldöttség. Biztosra kellett mennie. Nem maradhatott velük sokáig négyszemközt. Hamar golyó landolt volna koponyájában. Néhány percet adott nekik. Ahogy beérkezett mindenese fel is emelte fejét. Legfontosabb a terv volt. Utána válaszolt a kérdésre.
-Amint betörnek az ajtón, emeld fel a telefont, húzódj fedezékbe és tárcsázz!- Hajolt az asztalhoz. Kitépett egy fecnit az ott porosodó telefonkönyvből. Ráírt fonetikusan némi szöveget és egy számsort.-Annyit tesz: Lövöldözés itt és itt! Gyakorold be!- Nyomta orra alá a papírost. Tárgyalás ki volt zárva. Második mondatot követően szitává lőnék mindkettőjüket. Legkézenfekvőbb aduászt játszotta ki.
-Engedd magad elfogni. Rendőrségen biztonságban leszünk.-
Osztotta meg tervét. A könnyed balhét, csak bosszantásnak szánta. Zhang kétli örülne, azért látta vendégül embereit, megölje mindet. Annyi célja a közjátékkal előzetesbe kerüljön. Helybeli rendőrség semmit sem húzhat ki belőle. Mire kihallgatják, papírjaik rendben lesznek. Átmenetileg nem fenyegeti őket veszély. Ha pedig magukra vonják a rendőrség figyelmét, nehezebben kilőhető célpontok.
-Emlékszel az Inagawa ügyre, ami kapcsán nyomoztam? A nőszemély, akivel voltam a klán egyik tagja. Ő hozott ide, mert azt a fülest kapta a kínai maffia meg akar ölni.- Lépett az egyik szekrényhez. Lehajolt. Alja alatt kotorászott. Egy szigetelő szalaggal felragasztott kupacot húzott elő. Fegyvert csomagolt ki belőle.-Tévedtünk. Kazuki akarja a fejem. Segít a sárgáknak kicsinálni, cserébe szép summát kap a drog piacom kínai kézre adásából.- Biztosította ki a fegyvert. Leellenőrizte a tárat. Nem élesben akart vacakolni. Ideje sem lesz tétovázni. Azonnal lőnie kell, amit nyílik az ajtó.
-Most hűvösre tesszük magunkat. A fakabátok biztos figyelni fognak azután maffia hullák közül horgásztak ki.- Ingerülten beletúr hajába.-Addig ki kell találnunk, hogy másszunk ki a slamasztikából! Egyedül lószar vagyok a kínai maffiával szemben.-
Nem szépíthette. Esélye sincs. Szövetséges kell neki. Ha szükséges a törvénnyel is lepaktál. Jobban örült volna maga fajta alja népnek. Kénytelen lesz leporolni az itteni kapcsolatait. Valakit kerítenie kell, aki még szóba áll vele. Addig várt rá némi figyelemfelkeltés. Léptek zaját hallva biccentett mindenesének. Ideje volt fedezékbe húzódnia. Maga az ajtóval szemközti kanapéhoz sétált. Kényelmesen elterült rajta. Combja alá suvasztotta fegyverét. Megigazította ruháját. Legnagyobb lelki nyugalommal várta ki rátörjék az ajtót. Négy ordítozó bolond ugrott neki. Kivehetetlen üvöltözéssel követelték tegye fel a karjait. Kimérten kérte higgadjanak le. Látszólag nem hatott. Engedelmesen emelte fel egyik kezét, míg a másikkal előkapta fegyverét. Arcába ordító férfit kapásból koponyán lőtte. Az élettelenül összeeső testet fedezéknek használta. Másik két körülötte legyeskedő férfit könnyedén küldte másvilágra. Az ajtó felé futó negyediket, pedig egyszerűen bokán lőtte. Nem kívánta megölni. Lelassítani kívánta. Utána sétált. Lehajolt mellé. Néhány szót suttogott a fülébe, majd visszasétált a szobába. Arrébb rúgta a kanapét rondító hullát. Visszaült helyére.
-Szokásos. Ne mondj semmit!-
Minden alkalommal kapnak fedőtörténetet. Pontról pontra egyeznek a példányok. Ugyanazt ismételgethetik mindketten. Mást nem említenek.