A világ, melyet ismersz kalandor, vajon pontosan olyan-e, mint azt te szemeid láttatják veled? Vajon nem rejtőzik-e benne több sötétség és megannyi varázslat, amit még az idősebb játékosok sem látnak át teljesen? A világ, amit nem ismersz tele van hazugságokkal és csalfa kezek által megmozgatott szálakkal! Mi mind egy sakktábla bábui vagyunk, olyan bábuk, akik azon igyekeznek, hogy a tábla vagy piramis legtetején álljunk. S most a zűrzavarok korában, a jelenleg kialakuló háborúban bármit képesek vagyunk megragadni a hatalomért. Ebben a játszmában viszont nem vehet részt bárki; mert a mi játékunkat csak az arra született egyének játsszák. Különféle fajok és képességekkel ellátott egyének vagyunk mi, akiknek mindössze egy a közös nevezője s egy az, ami képes minket kiugrasztani legmélyebb barlangunkból: A hatalom.
A játék pedig alig pár hete kezdődött el igazán, amikor Filius Nocturn megmutatva rangját ezen társadalomnak, kilépett az Insignis Reliquiaából, anélkül, hogy megjelölte volna utódját. Hogy ez mire vezetett pontosan? Bukáshoz! Egy hosszú, ámbár véres bukáshoz, amire már oly' rég óta várt ez a szervezet. Állítások szerint már az első körben sokan meghaltak, olyanok, akik gyengének minősültek ahhoz, hogy kivegyék eddig meg nem érdemelt jussukat. Az erősebbek persze okosabbak voltak, mivel már előre bebiztosították magukat, hogy nevük ne vesszen homályba. A mai napon pedig eljött végre annak az ideje is, hogy az utolsó, még fenn maradt hatalmi összpontosulásnak is össze kell omlania. Ám a dolgok nem olyan egyszerűek, hogy a teljhatalmú úr kilépése után beomoljon az egész, mert az utolsó főhadiszállás még szinte tökéletesen tartja magát ilyenkor is. Talán a vezető, talán a belső kör munkája ez; ki tudja? De a híres egyre jobban haladnak, és szinte elsőként jut el a mágushoz is a hír, mi szerint az Egyiptomi kihelyezés még mindig tartja magát.
Késő délutáni órákban, amikor a nap már éppen csak fenn hordja orrát a horizont vonala felett, akkor érkezik meg egy sötét alak a Nocturn Vegyesboltba, hogy átadjon egy üzenetet a mágusnak. Az alak persze rögvest távozik, miként a mágus kézhez kapja az alábbi levelet.

Tisztelettel írom e levelemet Nocturnek!

Hajdanán életemet mentette egy csatában, ezért beváltanám ígéretemet ezekben az időkben, s átadnám tiszta forrású információimat. A mai nappal sikerrel épültem be a Kairói kihelyezés Circulusába, hogy hozzájussak a szervezet stratégiájához. Amon, a Tectum - akit leginkább a szervezet urának néznék - ma összehívott egy Vocantot, amelyben megfenyegetett mindenkit, hogy nem tűri a lázadozást, s aki egy kicsi jelét is mutatja ennek, azt azonnal leölik. Amon stratégiája szerint elindultak a hajtóvadászatok, és az ereklyéket elosztogatták különböző piramisok őreinek, hogy helyezzék őket a fáraók sírjainak mélyére. Mondhatni az egész szervezetből kiürítette az ereklyéket, de mint tudjuk, ez képtelenség. Azt pletykálják a madarak, hogy Malazaar egyik pálcáját egy széfben tárolja. Noha, sokaknak nem tetszett ez az akciója, már- már azt tervezgetik, hogy Amon ellen fordulnak. Valamikor a napokban tervezik ezt a merényletet, de ennél többet egyelőre nem tudtam meg.

Üdvözlettel.: Khafra Tábornok

Saját írású papirusz, amely elolvasása után természetesen szénné ég, hiszen Khafra Tábornok mindig is figyelt arra, hogy ne maradjanak bizonyítékok utána. Eme rendkívülien fontos üzenet talán okot ad a neked arra, hogy intézkedjél, ámbár mielőtt elindulnál, vendéged érkezik.

Nem sokkal a levél megérkezése előtt, Yukezo, rád tör újra egy belső ösztön, amely felébreszt benned valami démonit. Ezúttal pedig mégis sokkal másabbnak tűnhet neked a helyzet, mert nem különösebben a gyilkolási ösztön az, ami hajtani kezd, hanem a tenni akarás. Napokkal ezelőtt történt ugyanis az a nagy mértékű kiakadásod, minek az lett a tanácsa, hogy keresd fel a mágust. Akárhogyan is, valamiért a lényed ezt a beszélgetést ma szeretné megejteni, éppen ezért, amikor a bolt elé érkezel - mert hát különböző forrásokból már te is tudod, hogy Nocturnt itt találod - megpillanthatsz egy sötét alakot éppen besurranni az átlagosnak tűnő épületbe. Akármennyire is bizarrnak tűnhet a helyzet, alig pár másodperc múlva egy fiatal férfi lép eléd. Kékes haja, valamint jég- kék szeme igencsak árulkodó lehet, akárcsak az a rendkívülien hűvös kisugárzása. Meghajol előtted, majd kiigazítja fekete nyakkendőjét.
- Szép jó napot! A nevem Hirion, amennyiben Nocturn urat keresi, kérem fáradjon beljebb! - Különleges neve a férfinak, különleges erőt rejt magában. A maga nemében viszonylag fiatalnak tűnik, de ki tudja, hogy Nocturn körül ugyan mennyi idősek lehetnek az ilyenek? Viszont, ha belépsz a bejáraton, magad is megtapasztalhatod a mágus egy fajta szeszélyét. Ugyanis nem egyszerűen a jól megszokott boltba lépsz be, hanem egyenesen mintha egy kastély kapuját lépted volna át. Egyből egy impozáns nappaliba érezel, amely tükör tisztán adja vissza a gothika stílusjegyeit. A magasztosság legmagasabb foka fedezhető fel itt, nem beszélve a luxusról, amiből egyáltalán nem fukarkodott a megépítő. Ha pedig egy kicsit tovább tekintesz, egy hatalmas lépcsősort pillanthatsz meg, ahonnan máris hallhatod a mágus sétabotjának kopogását.
- Esetleg szolgálhatok önnek némi itallal? - Hirion szólít meg oldalról, aki valamiféle inasnak tűnhet az egészben. Mindenesetre, ha kérsz valamit, természetesen kiszolgál; viszont, h megtagadod ezt, akkor rögvest távozik is.

*Új nap virrad, és új esélyek helyeződnek kilátásba. A időjárás persze semmi jelét nem mutatja az e napi teendőknek, amelyet a mágus hosszas órákon keresztül művel. Aki látná, csak nem őrültnek gondolná, hogy képes órákat egy sakktábla felett görnyedni, miközben szorgalmasan iszogatja a borát. Mégis hogy férhet ennyi bor egy emberbe? Könnyedén, hiszen Nocturnnek semmi köze az emberekhez! Mindazonáltal szinte már úgy tűnik, hogy állandósult szeszélye lett ez a pótcselekvés a mágusnak egy- két éve. Ahogy változik a világ, úgy változik ő is, s jelenleg pedig még mindig a sakktábla felett görnyedve konstatálja a tényt, hogy ez egyszer elakadt. A tábla másik oldalát irányító egyén már napok óta meg se moccant, ez pedig gyanakvásra adott neki okot. Nincs hozzá szokva az ilyesfajta csendnek. Egészen meg van bizonyosodva arról Nocturn, hogy valami készülődik. S mint a ravaszabb mágusok egyike, máris felcsapta a kapcsolatait. Mindössze egyetlen egy telefonhívást hívást intéz a Nemesis egy kimondottan idegesítőnek tűnő alakjához, hogy küldje át az érkezési kulcsot. Noha, nem ingyen, hiszen ennek az ára igen csak vaskosnak mondható. Nocturn persze egyből feltápászkodik a foteljából, hogy az egyik festményre tegye a kezét. Minek után pedig belenézett a személyes széfjébe, azt kell, hogy mondja: Belemegy az alkuba!
Így a telefonhívás szinte zökkenőmentesen zárul, de a kulcsra várnia kell egy kicsit. A nemesis bizony nincsen közel, s jelenleg az egyik bérgyilkos, akinek rálátása van Karakurára, az éppen dolgozik. Így hát nem maradt más a számára, várnia kell. De hogy elüsse idejét, kinyitja szobájának szekrényét és körbe néz a ruhatárában. Egy viktoriánus stílusú öltönyt vesz ki a szekrényből. Keze viszont nem a pirosra, hanem a lila - fekete színűre siklik. Még csak az kéne! Nocturn egyáltalán nem kedveli a vörös színt, hiszen az állandóan valami másra emlékezteti őt. Kibontja hosszú haját, majd leveti jelenleg viselt öltönyét. Hamar túl esik ezen a procedúrán, majd visszaköti a haját és az egyik dobozkából kivesz egy rendkívülien értékes zsebórát. Még mielőtt bármit is tenne, természetesen felhúzza azt, majd egy hatalmas tükör előtt igazítja ki öltözetét. Tekintete egy pillanatra felvillanni látszik, miként a nyakkendőjét simítja ki, aztán egy öltöny cipőt vesz fel. Természetesen nem kell ám azt gondolni, hogy az előző viselete az piszkos volt; csupán a mágus beleunt annak snassz stílusába. Még egy fekete selyemkesztyűt húz meglehetősen ápolt kezére, aztán magához veszi sétabotját, amely ez esetben egy teljesen egyszerű sétabot.
S már- már éppen nyitná szobájának ajtaját, amikor ugyan is egy talpig feketébe öltözött, maszkos alak fogadja a küszöbön állva. Nocturn sejtetős grimaszt vág, míg megbillenti fejét. Az alak, akinek kiléte nyílt titok számára, a kezébe nyom egy kopottas pergament. A pergamen égetettségéből, valamint tapintásából rögvest felismeri, hogy milyen bűbájjal van lefedve. Ekkor megvillannak Noctun szemei, amelyek azúrkékből lilává változik, s az "ismeretlen alak" távozik. A mágus letámassza sétabotját, majdan kihúzza maga előtt a szegényes papirost. Éppen csak egy pillantást vet a tárgyra, már is tudja, hogy kinek a kézirata. Egy cinkos mosoly jelenik meg arcán, miként eljutnak hozzá az újdonsült információk. Tehát ez volna az, ami miatt olyannyira elhatalmasodott a csend? Na persze ellenfele ennyivel nem ússza meg! Élvezettel égetné el ő maga a papírt, de az oly' hálás az irányába, hogy megteszi helyette is! 8)Khafra Tábornok kitett magáért, persze ez nem jelenti azt, hogy előbb- utóbb nem kerül majd a mágus útjába. S miként kicsit változott a terv, így Nocturn még visszapillant a sakktáblára, majd egy biccentés keretében elindul a nappali felé. Az egyik festményénél még meg is áll, hogy megcsodálja a művész groteszk humorát, ami egy kicsit feldobja a mágus hangulatát. Közben pedig azért mégis csak értesül a hangokból és a megjelenő lélekenergiából, hogy vendége érkezett. Nem újdonság, hiszen már várta a Tamachit, csak azt nem tudta pontosan megjósolni, hogy mégis mikor téved erre. Volt jobb dolga is Nocturnnek, mint hogy Yukezo dolgával foglalkozzon! Mindenesetre lépteit esze ágában sincs felgyorsítani, mivel tudja, hogy Hirion már úgy is ellátja a shinigamit (?), avagy démont. (?) Még maga is latolgatja magában ennek a férfinak a jelenlétét, ámbár rendkívülien szórakoztatónak találja a helyzetet. Lassacskán pedig a sétapálca kopogásából, vagy a folyosók elfogyásából ítélve a lépcső tetején megjelenik a mágus.*
- Áhh Yukezo, örvendek! *A mágus mintha csak most tudná meg, hogy megérkezett Yukezo, úgy adja elő meglepettségét. De hogy ne maradjon túl távol látogatójától, lesétál a lépcsőről és jobbját nyújtja a férfinak. Ebből is látszik, hogy Nocturn messze esett a Japán kultúra által elfogadott normáknak, és inkább az európai formalitásokat űzi. Bár maga Yukezo is hasonlónak tűnik a számára; hiszen melyik shinigami viselne ilyen öltözetet?* - Ugyan, bármikor szívesen! *Aztán Nocturn csettint egyet, amelyre a plafonon levő hatalmas kristálycsillár reagál, s egy leheletnyivel intenzívebb fényt bocsájt az amúgy is hatalmas nappalira. Eme jelenségre persze megjelenik az ajtóban Hirion is, aki tekintetét a földre helyezi.* - Hmm nem is tudom, azt hiszem az utolsó vendégem mára. Vagy elfelejtettem volna valamit? *Szórakozottan forgatja meg szemeit, amelyre a fél tünde sietősen reagál.* - Na de uram, hiszen elfelejtette a küldöncöt! *Izgatottá válik ettől a kicsi tünde, aki úgy érzi, mintha élete legjobb megszólalásán lenne túl. Nocturn halkan felnevet.* - Tehát, akkor várunk egy küldöncöt! *Pillant ekkor Yukezora, aki egyáltalán nem a küldönc. Ez csak a mágus humorának egy fitogtatása, vagy leginkább önmagának szórakoztatása. Leül a fekete kanapéra, majd miután megtámasztotta egyik kezét a sétapálcáján, int egyet Yukezonak, hogy egész nyugodtan kövesse. Kényelmesen hátra dőlve idézi meg magának a boros poharát, majd míg Yukezo kitálal, addig megízleli a zamatos nedűt.*
- Hoppá, csak nem kibújt a szög a zsákból? *Ironikusan felnevet a mágus, majd Yukezo szemeibe pillant.* - Szóval arra lennél kíváncsi, hogy hogyan birkózz meg a vérszomjaddal; jól gondolom? *Meglehet, hogy Yukezo még egyszer sem hallotta így ezt az egészet, de az is meglehet, hogy igen. Nocturn fejébe persze azonnal rengteg dolog fordul meg, de mielőtt bármit is mondana, Hirion kihozza az italt, amit Yukezo jól le is húz. Megrezzen persze Nocturn szemöldöke ettől a hamari viselkedéstől, majd felsóhajt.*
- Van egy rossz hírem.. nem tudsz ezzel semmit sem tenni! *A hatásszünet alatt Yukezo pótcselekvését kémleli, aztán összecsapja tenyerét.* - A jó hír viszont az, hogy én igen! *Aztán a mágus int Hirionnak, hogy hagyja el a termet, mert most személyes beszélgetésbe kezdene vendégével. Mikor pedig távozik a tünde, kicsit előre hajol, és állát kezdi dörzsölgetni. Ezzel színtisztán láthatóvá válik, hogy már is tervel valamit. Persze nem lehet tudni, hogy mivel kapcsolatosan, csak annyit, hogy belekezdett valamibe. Mélyen Yukezo szemébe pillant, amikor ugyan is először láthatja meg azokat a bizonyos szemeket a shinigami/démon. Nocturn lilás, hüllőszerű íriszei vészjóslóan villannak fel, mintha csak ki kívánná ugrasztani Yukezo sárga szemeit.*
- Tételezzük fel, hogy akár még az is megtörténhet, feltételezem nem sokára, hogy esetleg megtanítalak rá. Azonban reménytelen eset vagy, ha még egy hétig sem vagy képes visszatartani. *Vágja egyenesen Yukezo képébe, majd, mint aki jól végezte dolgát iszik bele poharába. Végül, mikor már megunja és eltünteti a poharat, akkor jelenik meg egy ázsiai nő - bőr ruhában -, hogy átadjon egy kristályt Nocturnnek. A nő megjelenésére felemelkedik, mire a nő közelebb lép a mágushoz és latinul intéz hozzá pár szót. Persze, a mágus is mond ezt azt, mire a nő kitekint oldalra és megpillantja Yukezot. Egy kis csevej indul el kettejük között, aminek az lesz a vége, hogy az ázsiai távozik.*
- Ne kérdezd, éppen most próbáltak téged megvenni tőlem két tevéért! (x"D) *Tartja markában a kristályt, majd morfondírozni kezd. Aztán szó nélkül elindul a bal szárny irányába, de még visszapillant Yukezora.* - Jössz, vagy tényleg eladjalak két tevéért?    *Méltatlankodik, aztán, ha Yukezo vele tart, akkor bevezeti egy márványköves szobába, amelynek felületébe bizonyos kristályok vannak elhelyezve, különféle alakzatokban. A padló kirakásából mindössze egyetlen egy kristály hiányzik, amit Nocturn el is helyez, melyre felfénylik az egész szoba.*
- Te oda lépj, és lehetőleg ne moccanj, ha egybe akarsz megérkezni. Volt már olyan, akit vasvillával hoztak utánam, mert táncikálni kezdett a fényekre! *Neveti el magát, aztán megtámasztja testét a sétapálcáján, hogy zavartalanul állhasson egy helyben. Alig pár másodperc múlva pedig érezhető lesz, mintha a lélektest halványulni kezdene. A mágus, valamint társa előtt nem lebeghet egy s más, mintha egy mozgó csillagszóróba néznének. A világ, amelyet lélektükreik eddig láttak, valami egészen mássá torzul el. A csoda mintha kézzel foghatóvá válna, de erősen emlékezni és tudni kell azt, hogy itt szigorúan tilos megmozdulni. Noha, a mágus szándékosan nem mondta Yukezonak, hogy mégis miért nem szabad mozogni, de előbb utóbb majd ő is megérti azt.*

Minek után a küldönc leadta a kristályt Nocturnnel, kissé dühösen távozott az Urahara Vegyesboltból. Még, hogy nem adják el neki a férfit két tevéért? Majd ő megszerzi akkor magának! Amikor pedig Nocturn és Yukezo távozik, Hirion lezárja a kastélyt, hogy a nap további részében ne zavarják őket. A helyére tett kristály után pedig az egész hely egy varázslatos eseménnyé változik. Nem került kevés pénzbe ez a mágusnak, azonban nyugtathatja a gondolat, hogy a nő elfelejtette tőle elkérni az árát a kristálynak. Minő kedvező fordulat ez, nem de bár? Persze, nem mintha a mágust nagyon földhöz csapta volna ez anyagilag. Különböző forrásokból ugyan is Nocturnnek rengeteg bevétele van, de legalább most nem szórt a készpénzéből. Utazásotok hosszú percek után szakad meg, amikor egy kör alakú betonon materializálódtok. Ekkor egy szakadt öltözetű öreg hölgy lép közelebb hozzátok.
- Üdvözöllek titeket a Nemessisben! - Nyújtja ki kezét a mágus felé, hogy az némi apróval jutalmazza ezért a megszólalásáért. Nocturn viszont már igencsak jártas lehet ezen a környéken - amit még egyszer Viclyn barátja mutatott meg neki - , így aztán tudja, hogy ezzel a nővel nem árt jóba lenni. Amint kilép a cigány asszony a képből, rögvest Yukezo szemei elé egy olyan látvány tárul, amit még csak a mesékben láthatott. A világ, amivel eddig még nem találkozhatott, most itt van élet nagyságban és ízig-vérig tele varázslattal. A sivatagos táj kellős közepére egy piacváros épült, amiről eddig ő teljesen biztos, hogy nem hallott. Egy város, ami igazából nem is létezik, de aztán mégis! Ahogy elindultok előre, sátrak sorozata és portékák számos választéka fogad benneteket. Néhány boszorkány ki is kerül titeket, akik aztán furcsa nyelven elátkozzák az egyik eladónőt, aki nem adja nekik oda az aranyláncát. Egy sakál fejű egyiptomi, csak nem három méteres magasságával áll elétek, aztán lehajol a mágushoz.
- Nocturn! Mond csak merre jártál eddig? Nem veszel valamit nálunk? Új kanópuszok érkeztek, illetve finomak az olajak is! - Nocturn társára való tekintettel szavait elbájolta, hogy azt Yukezo is megértse. S míg Nocturn egy pillanatra lemarad, a shinigami elé két gyönyörű véla lép, akik mámoros simogatásukkal igyekeznek kedvezni a férfinak. Amennyiben pedig Nocturn nem siet, biztosan elbájolják újdonsült társát. Vajon jó ötlet volt ide hoznia a férfit? Mindenesetre az egész jelenetet egy ordítás zavarja meg, amikor visszatekintve a kör alakú betonra, egy mozgó csontváz jelenik meg azon.
- Chh, valaki már megint elfelejtette, hogy ne mozogjon, ez pedig leszakította az összes húst róla. Hogy ezek mégis hogyan jutnak hozzá a belépőhöz?! - Méltatlankodik a sakálfejű, aki rápillant a két vélára és azok rögvest távoznak. - Majd ha lesz időtök, nézzetek be hozzám! - Jó kedvvel búcsúzik a két férfitól. Yukezo persze számára teljesen ismeretlen dolgokat pillanthat meg, amibe akár Nocturn is belevezetheti. Ámbár feltűnhet a shinigaminak, hogy itt- ott azért felfigyelnek a mágus jelenlétére, sokan pedig a hátsó sorokban be is menekülnek a sátrukba. Ne tán ezek tartoznának Nocturnnek?