A nőstény farkas és az XY kromoszómás piroska XD

Bocsi az elírásokért ^^
Miután abbahagytam a kaszabolást, és ellenfelem egy fához húzódott, megálltam. Nyavalyogtam egy sort, és közben figyeltem, ahogy ellenfelem felbosszantja magát rajta. De aztán kicsit meglepődtem. Mivel nem csak felfedte előttem a képességét, hanem nagyjából megkért, hogy önkéntesen sétáljak bele a csapdájába. "Az uncsi technikák legunalmasabbika. Nyilván valami illúziószerű, gyerekes varázslat." gondoltam magamban. Aztán még merte azt mondani, hogy nem jött ki még senki élve. Kiskoromban szerettem a bűvészeket. Sosem mondták el a titkaikat, engem meg furdalhatott a kíváncsiság. De később meguntam, hogy átvágnak mindenkit, csakhogy pénzt keressenek. Azt hiszem, akit életemben először megvertem egy bűvész volt. Be próbálta mesélni a kisgyerekeknek, hogy amit csinál az varázslat, és ezt valahogy nem bírta az igazságérzetem. Persze ezek a trükkök remek szórakozást nyújtanak az erre fogékony embereknek. De harcban szerintem a hipnózis, vagy az illúzió már önmagában gáznak minősül. Mivel ha valaki küzdeni akar, akkor már csinálja rendesen: puszta kézzel, vagy fegyverrel. Esetleg erős technikákkal, amik tövestül tépnek ki fákat vagy ilyesmi. A megtévesztésen alapuló technikákat szerintem csak a gyáva emberek használják. És én igazán utálom a gyávákat. A nő azt mondta, hogy csak meg kell érintenem a gyűrűjét. Tényleg ilyen hülyének néz? Méretes birka lennék, ha most megtenném. Úgy döntöttem erőt veszek magamon, és nem engedek a kíváncsiságomnak. Egy pillanatra ellenfelemre sandítottam, aztán elkaptam a tekintetem. "Nem. Nem szabad. Rossz ötlet." próbáltam magam megállítani. De rájöttem, hogy így is hülye vagyok nem? Akkor nincs is veszteni valóm. Tehát a kíváncsiságom megint győzedelmeskedett felettem, és villámtánccal odaléptem a nő elé.
- Akkor azt hiszem, én leszek az első. - mondtam vigyorogva és megérintettem a gyűrűt.
**Connect world**
Hirtelen furcsa módon lement a nap. Nem is értettem először mi történt. A nő továbbra is ott állt előttem, és üdvözölt. "Ki kell jutnom valahogy." gondoltam és körbenéztem, de arra sem volt időm, hogy elugorjak, mert hirtelen a talpam alatt felrobbant a talaj. Repültem pár métert, majd csúsztam egy kicsit a földön. A lábamon égési sérüléseket szereztem, de nem éreztem semmit, így egyből felugrottam és előreszegeztem a kardom. "Valószínűleg most csodálkozik, hogy semmi bajom." vigyorogtam, és puszta karddal nekirontottam ellenfelemnek, csak hogy csináljak is valamit. Megkezdeném hát ismét a kaszabolást. Az talán nagyjából bevált. Megcélzok minden levághatót, és most extra gyorsan. Ha védekezni próbál, suhintással küldök rá újabb villámokat. Az a legjobb ebben a technikában, hogy annyiszor használom, ahányszor csak akarom. Persze ameddig el nem fogy az energiám.
**Connecting world**
Piros seb tátongott a lábamon, miután a semmiből jött támadás meglepett.
- Hát ez meg? - mondtam. A nő bizonyára örült, hogy sikerült majdnem felrobbantania, de remélem, csalódik, ha rájön, hogy semmi fájdalmat nem okozott. Egyelőre tényleg nem éreztem semmit, de kezdtem aggódni az időm miatt. "Gyorsan fejezzük ezt be." gondoltam, és teljes sebességgel nekirontottam, és folytattam a vagdosást.

Mosolyom csak szélesedett, mikor a fiú nem bír ellenállni a felajánlásomnak és végül megérintette a gyűrűmet.
- Oh, hát majd meglátjuk. – felem miután a robbanás hatása a másik világban kifejti a hatását a valós világban tartózkodó énjén.
- Hm… szóval valóban nem érzel fájdalmat. – mosolyodom el ismét. Sejtettem, hogy valami ilyesféle lehet a dologban. Nincs azaz isten, hogy valaki nem érezné meg a rúgásom. Úgy tűnt valamiben hasonlítunk egymásra, még ha nem is teljesen, de tény, hogy a fájdalmat mindketten másképp éljük, meg mint mások, és ez még inkább felizgat.
Felemeltem a jobb kezem és a halántékomnak érintettem, miközben elugrottam a fiú első támadásait kikerülve. Ellenfelem nem tudja ám ennek jelentősége is van. Ennek köszönhetően informáltam a Connect Worldben található énemnek.
Remélhetőleg ennek köszönhetően ellenfelem kardforgató karja hamarosan megakad. Nem tudom mennyi időbe telik, míg a másik Karen mozgásképtelenné teszi ellenfelem, de ha bejön ellentámadást indíthatok. Addig viszont elkerültem vagy épp az Air Soul Defense-t használva hárítottam el a fegyver csapásait. Ugyan beszerzek egykét újabb vágást a karjaimon, de ismételten csak felületi sérüléseket.
- Ajjaj, most komolyan fel akarod dühíteni a kedvesem? – jegyzem meg miközben a sebes karjaimra pillantottam. A blúzom ujja ugyan is már cafatokban voltak és vér áztatta őket. Így pedig sajnos nem mehetek, majd bevásárolni aminek Cristina nem fog örülni. Ráadásul még a kórházba is be kell néznem, és ki kell találnom valami hihető sztorit a vágások mibenléte miatt.

***Connect World***

- Ohó, szóval tényleg nem érzel fájdalmat, sejtettem, hogy valami turpisság van a dologban. – jegyzem meg, mikor ellenfelem nem reagál semmit a robbanás okozta sebre.
- De ez remek. Mert akkor remekül fogok szórakozni azzal, hogy fájdalmat okozhassak neked. – feleltem, majd csettintettem egyet. Mozdulatomnak köszönhetően a fiú körül egy tucat erős, kar vastagságú inda tör ki a talajból és próbálta meg elkapni a kardot tartó karjait. Persze számítottam arra is, hogy nem adja magát könnyen, így magam eltávolodom a csatamezőről és elrejtőztem a park fái között. Az kinőtt indák, ha nem fogták el a halálistent egyből akkor tovább növelve hosszúságukat követve addig üldözik, míg el nem fogják. Ennek érdekében úgy döntöttem besegítek, így míg az indák üldözték és egy Oneshot mesterlövész puskával adok le lövéseket rá, melyek többsége a lábakat és a testet célozzák.

**Connect world**
Kezdett kicsit idegesíteni a nő arrogáns stílusa. Megint csak arról papolt, hogy mennyire élvezni fogja, ha fájdalmat okoz. Milyen szadista már. Utálom az olyanokat, akik csupán élvezetből bántanak másokat. Erre dühös lettem. Nem azért mert velem szórakozik, hanem mert valószínűleg másokat is kínzott már. Talán ártatlanokat is. Persze én is szeretek harcolni, de csak ha az ellenfél is akarja. És nem azért, hogy bántsam, hanem, hogy mindketten beleadhassunk apait-anyait. Kezdtem másképp tekinteni ellenfelemre. Először úgy gondoltam, hogy csak azért áll ki ellenem, mert unatkozik, vagy hasonlóan kedveli a csatákat, mint én. Persze lehet, hogy csak feldühítettem. De volt valami, ami nem hagyott nyugodni már az elejétől kezdve. Azt hiszem a szadista tekintete volt. És megszólalt bennem egy hang: hé, ez képes, és megöl. Elmosolyodtam a gondolatra. Igyekeztem nem törődni vele, és megint fejjel mentem a falnak, ahogy szoktam. Mikor nem reagáltam semmit a robbanásra, rájött, a technikám lényegére, de megpróbáltam neki ugrani. A nő válasza egy csettintés volt, aminek hatására indák támadtak rám a földből. Az egyik megcélozta a kardot tartó karomat, így gyorsan elkaptam és egy suhintással lenyisszantottam a növény végét. Felugrottam, de a kötélszerű nyúlványok utánam jöttek. Küldtem rájuk egy villámot, azt remélve, hogy attól abbahagyják a támadást. Ekkor vettem észre, hogy a nő eltávolodott, és egy puskával rám céloz. A lövések elől csak simán kitértem, mert azért a sebességem még megvolt. Ha a villámom ellenére az indák továbbra is kitartanának, üldözőbe veszem a nőt és hagyom, hogy a növény utánam jöjjön. Az ellenfelem újabb lövései elől kitérnék, és az indákat megpróbálnám levagdosni. "Vajon meddig tudnak eljönni?"gondoltam. A tervem jelenleg az volt, hogy ha a nőt kiiktatom, az indatámadás is megszűnik. A levegőből küldtem ellenfelemre is egy nagyméretű villámot remélve, hogy eltalálom.
**Connect world**
A vágásaim ellenére csak annyit mondott, hogy fel fogom dühíteni a valakijét. Remek. Azt hiszem most mérges lettem.
- Miért rám? Te kezdted! - mondtam és két suhintással küldtem rá villámot.
- Miért vagy ilyen arrogáns? - kérdeztem. Úgy gondolom, hogyha valakinek baja van a másikkal, annak saját magával van gondja. Néha szoktam pszichológusosat játszani, mert szeretek segíteni az embereken. Sokszor elég annyi, ha valaki beszélget velük. Általában hálásak érte, mert boldogabbak lesznek, de most nem úgy tűnt, hogy a nőnek szüksége lenne rá. Ő lehet, hogy már pszichiátriai eset. "Azok a sebek azért fájhatnak." gondoltam. De ő mégis csak vigyorgott rajta. Ehhez vagy nagyon jó színésznek kell lennie, vagy durván mazochistának. Az utóbbi valószínűbb. Hát ez vicces lesz. Egy mazochista és egy fájdalom nélküli. Elvigyorodtam.

- Hogy miért pont rád? Hát nem is tudom, ki vagdos itt össze-vissza mellőzve bármiféle vívástudást!- fejtettem ki bővebben a fiúnak az indokot. Mondandóm végén pedig jóízűen mosolyogtam.
- Inkább, miért te vagy ilyen… kis szófogadatlan, és neveletlen? – gondolkodtam el egy pillanatra a mondat közepén majd egy kérdéssel vágtam vissza a kérdésre, mivel semmi kedvem szára választ adni vagy egyéb. Egyébként is ő az, aki nem volt hajlandó nekem egy doboz cigit venni, tehát itt ő a probléma forrása nem én.
Támadást minden esetre többet nem érzékelek felőle így mivel kezdem unni a dolgot én indítottam támadást. A szökőkút vizét idomítva lövelltem ki egyenest a fiú háta irányába négy kézilabda méretű lövedéket, amik szerencsére, ha nem is találnak célba nem fognak nekem csapódni. Mivel, hogy én irányítottam őket ez nem is meglepő, ahogy az, sem ha ez történik szépen csak megkerültek és volna és ismét az ellenfelet vették volna célba mind addig ezt játszva, amíg el nem találják. De egy kis meglepetést is tartogattam a dologban. Ugyan is ha ellenfelem arra vetemedett volna, hogy kettévágja őket, simán csak hagytam volna kettéválni őket majd ugyan úgy folytatták volna a támadást.

***Connect World***

Ejnye-bejnye túl könnyen vette azokat az indákat, ami nem igazán tetszett. Na, de nincs mit tenni még a golyók elől is elugrál, ami szintén nem volt meglepő, hisz attól hogy ő csak egy egyszerű másolat itt még ugyan azokkal a kepeségekkel rendelkezett, mint a valódi a másik világban. Talán épp ez a baj, de sajnos a képességem nem teszi lehetővé, hogy a speciális képességeiket korlátozzam. Bár az meg kell hagyni, hogy a pocsék lélekenergia érzékelése ellenére valószínűleg sas szemei lehettek, ha annyi fa között kiszúrt, na de üsse kő. Egy kis tereprendezésnek köszönhetően a villámai előbb csapódtak be a mozgó fákba, mint belém, így aztán mondainai*, van még más is a tarsolyomban mielőtt kifáradnék. Szépen felálltam majd a fegyvert csak úgy ott hagytam, hisz már kiürült, nincs mivel lőni, tehát nem okozhatott problémát. Kezemben eztán egy mikrofon jelent meg, ami vezeték nélküli összeköttetésben ált a parkrészen található póznákon megjelenő hangszórókkal.
- Egy, egy, kettő, kettő mikrofon próba… oh, működik… – köszörültem meg a torkom a végén, majd vettem egy nagy levegőt. - Hölgyeim és uraim és tisztelt repkedő vendégeink, sajnálattal közlöm, hogy a mai naplementés napunkon erős tüzes eső várható, kérem, vonuljanak fedezékbe – bár ez nem sokat segít – vagy nyissák ki tűálló tiszta acél esernyőjüket. – mondatom végén a fák lombja közözz egy három méter átmérőjű acélfélgömb jelent meg a szélein hat henger alakú lábbal akár egy pavilon. Amint az létrejött a shinigami alatt a föld elkezdett repedezni majd egy öt méteres lyuk képződött, amiből gomolygó fekete füst és forró levegő és parázs tört fel hihetetlen sebességgel egyre szélesedve. Majd ez a folyamat még két helyen ment végbe még, egy nem messze tőlem a fák között egy pedig a szökőkút helyén. Majd a füstfelhőkből süvítő hangon az öklömnyitől a kosárlabda méretűig különféle méretű tűzgolyók kezdtek el kilövellni csak, hogy lefoglalják a fiúcskát.

*Semmi gond.

/Itt is van bocsi a késésért.^^/

Természetesen gondoltam, hogy értelmes választ nem kapok a kérdésemre, de azért meglepett, hogy ellenfelem fikázni kezdte a kard tudásom. Valószínűleg nem sokszor fogott kardot a kezében. Erre azért megsértődtem. Mert az akadémián hat éven keresztül edzettem, és még a legjobbakkal is felvettem a versenyt. Nem hinném, hogy tudta miről beszél. Szerintem csak hergelni akart.
- Ha nem tetszik, így jártál. - mondtam, mivel most a személyiségemet vette célba. Már rég megszoktam a piszkálásokat iskolás éveimnek köszönhetően, így ezt az akadályt könnyen átléptem. De valamiért úgy tűnt, nem azért mondja mert hergelni akar. "Ezek szerint tényleg nem bírja a fejem." gondoltam mosolyogva. De hát miért is érdekelne egy olyan beteg ember mint ez a nő? Az ő szavai nem fognak feldühíteni.Egy gyors villámot küldtem ellenfelem felé. Hirtelen bár csak egy pillanatra, de meleget éreztem a jobb lábamnál. Odakaptam a tekintetem, mert azt hittem a nő bevetett valami újabb trükköt, de nem történt semmi. Nem is volt időm az érzésre koncentrálni. És noha lélekenergia érzékelésben még fejlődnöm kell, a vízcsobogást azért meghallottam a hátam mögül. Négy vízgömb támadt rám, egyenesen a szökőkútból. Gyorsan kitértem előle, majd elsuttogtam, hogy Senka és a nő háta mögé léptem. A technikát használva, egy gyors mozdulattal elvágtam a Saketsuját és Hakusuiját. Így reményeim szerint befejezi az idegesítő varázslást.
**Connect world**
Az indákat sikeresen kiiktattam egyenlőre. Viszont csak néztem, amikor ellenfelem mozgó fákkal védte magát a villámomtól. "Ezek szerint képes rendezgetni a területet?" tettem fel a kérdést magamban, és ránéztem a széttrancsírozott fákra. Megtaláltam a pisztolyt, amivel eddig lőtt rám. "Valószínűleg nincs több lövedéke." gondoltam mosolyogva. Aztán meglepve vettem észre, hogy a nő egy mikrofont kerített a kezébe és mondott valamit, amit hirtelen nem tudtam hova tenni.
- Hogy... Mi?? - értetlenkedtem tágra nyílt szemmel, majd megálltam a levegőben. Hirtelen a föld szétnyílt, majd fekete füst és hamu robbant ki belőle. Ezek szerint előbbi észrevételem helyes volt. Tényleg kedvére tudja alakítgatni a helyet, bár nem hinném, hogy ezt végtelenségig képes megtenni. Előbb utóbb csak elfárad. A nyílásokból nagy, tüzes labdák kezdtek felém repkedni. Ösztönösen igyekeztem elkerülni őket, de az egyik épphogy súrolta a lábam. Éreztem a meleget ahogy hozzám ért, bár sérülést nem ejtett rajtam. Egy másikat megpróbáltam kettévágni, majd szememmel a nőt kezdtem el keresni. Egy acél, pavilon szerű félgömbben találtam meg. Mivel a gyorsaságom még megvolt, kikerülgettem a tűz golyókat, és teljes sebességgel a nő felé suhantam. "Ki kell iktatnom valahogy az energia áramlását." gondoltam, és bevetettem a Senkát.

- He? Most miért nézel így rám… elhiheted, hogy ne viccből mondtam… úgy értem az értelmetlen dühből való vagdosódást nem igazán lehet vívástudásnak nevezni. – jegyeztem meg a válaszát követően egy gúnyos mosollyal az arcomon. Nem arról volt szó, hogy nem tetszett – bár nem is – de egyszerűen semmit nem csinált a szememben csak lóbálta dühösen a fegyvert összevissza. Még a blúzomban is kártett. És ha már itt tartunk, lehet annak cseréjét is az ő számlájára kéne íratnom?
Ahogy ezen elmélkedem, azt veszem észre, hogy az általam uralt vízgömböket egyszerűen szétcsapja.
~ Amai…~ jelent meg eme szó a fejemben, miközben egy ismételt gúnyos mosoly jelent meg a szám szélén. Szemeimmel eközben végig követtem ellenfelem mozgását. Szegény szerencsétlen. A villámját ismételten megsemmisítettem a szélnek erejével, ám ettől még figyelmem nem lankadt. Egyszer s mindenkorra meg kellett volna értetnem vele, hogy a gyorsaságra alapozott technikái ellenem nem működnek.
Mire a felém érkező hátbatámadás elért volna, egyszerűen csak lehajoltam, ezzel elkerülve a pengét, majd ha minden jól ment egy hátra felé indított lórúgással kínáltam volna meg a fiút ám még mielőtt a lábam elérhette volna hirtelen, egy hirtelen jött izgató bizsergés járta át a testem a bal karomból kiindulva. Az érzés oly intenzív volt, hogy még egy erotikusnak hangzó halk nyögést is megejtettem, mielőtt gyors helyváltoztatással eltávolodtam a fiútól. Majd pár méter után megállva felé fordultam, miközben felhúztam a blúzom és szemügyre vettem az égési sérülést. A bőr vöröslött és néhol még fel is hólyagosodott, bár fájdalom helyett csak kellemes érzés töltött meg.^^”
- Figyelmetlen vagy… – jegyeztem meg, majd ellenfelem figyelmét a még az irányításom alatt tartott vízgömbökre próbáltam irányítani. Azok ugyan is a mondatom félbehagyásakor nagy erővel vették célba minden irányból, követve a mozgását. Rám támadnia ez után már, alig ha sikerülhetett, hisz akárhányszor próbálta volna meg a vízgömbök közénk férkőztek, és nem hagyták közeledi. És persze azt se felejtsük el, hogy mind aközben még a saját képességem is hatással van szegénykére.
Az idő már hajszál híján elérte a félidőt, már ami a fullbringem használatát illeti. Nem is haboztam, gyűrűmet a halántékomhoz érintettem és halkan csak annyit mondtam:
- Lassan itt a vége…

***Connect World***

- Hááá… túl könnyen veszi… vagy csak én nem adok bele mindent? – néztem végig miként fejezi be az indákkal való viaskodást. A valós énem biztos nem örült annak, hogy nem sikerült mozdulatlanná tennem, de még a lövések sem értek el semmit.
- Igen, igen jól hallották… nehogy megázzanak, vagy inkább megégjenek? – kacagtam hangosan a mikrofont tartva, míg azt figyeltem a fiú miként száll harcba a tüzes természettel. Sajnos azonban a tűzgömböket nem igazán vontam az irányításom alá, így mondhatni könnyű dolga volt, habár mikor az egyik elérte reménykedtem, hogy eltalálja, de sajna mégsem. Ellenfelem végül rám bukkant, ami hatalmas fémszerkezetnek köszönhetően nem volt nehéz, ámbár a felém irányított technikája mit sem ért. Jobb oldalra léptem ki a Bringer Light-ot használva. A szúrások elől így még idejében kitértem, majd ez után ellenfelemet leptem meg. Az első szúrását követően ugyan is a teste előtt pár centire a föld alól forró vulkáni gőz tört fel. Kicsit elszámoltam magam így a perzselő légáramlat engem is elért.
- Áááh… – pirult el az arcom az érzéki csapást követően - amit magamnak okoztam – miközben felnyögtem. Még a blúzom ujja sem volt képes csökkenteni a forróság okozta sérülés hatásán.
- Szóval így állunk? – jegyeztem meg hangosan, mikor meghallottam a másik énem hangját a fejemben. - Akkor zárásnak valami jó játékot találok ki… – távolodtam el még jobban a fiútól, míg el nem értem egy a parkban álló fát. A fa mögé sétáltam, majd egyszerűen elfeküdtem a fűben, miközben a fa törzsére tettem a lábaimat. Kíváncsiságból megvártam, hogy mit reagált rá a fiú, ám még mielőtt tehetett volna valamit érdekes dolgot vehetett észre. Csúszni kezdett épp abba az irányba amerre a lábam is állt, sőt csak hamar a csúszászuhanásba ment át, mintha a vízszintes talaj, hirtelen függőlegesbe ment volna át. Minden, ami a földhöz nem volt oda rögzítve, ugyan abba az irányba kezdett el zuhanni, miután az Istenmódot használva megváltoztattam a világ gravitációs mozgásának irányát, így téve az addig vízszintes talajt függőlegessé, így magam immár nem a fa előtt feküdtem, hanem jobban mondva azon álltam, miközben egy égő cigaretta jelent meg a számban.

Sziasztok!

Küzdőtereteket Karen kérésére lezárom.
Konoe Karen: jutalmad 175 LP, 2500 ryou (megbeszélés alapján)
Kishi Rikiryo: jutalmad 200 LP, 2500 ryou